1974 első negyedéve, a nagy ütközések ideje
1973 végére tehát létrejött egy széles körben népszerű tudományos fórum, amely egyes pártvezetők szerint nem tölti be eredeti hivatását, kicsúszott „A Párt” ellenőrzése alól, a felelősségre vonás elől bemenekült a KISz kétes keretei közé. Egy ilyen értelmű információ jutott el közvetlenül 1973 Karácsonya előtt a XIV. kerületi pártbizottsághoz. Erről Marczis József bizalmasan értesítette Detre Csabát, aki jelen volt azon a pártvezetőségi ülésen, amelyen elfogadták a kerületi pártbizottsághoz eljuttatandó ún. „munkahelyi információs jelentést.” Az információs jelentés elkészítője már nem nyomozható ki, ez három személytől is származhatott. Ezen a pártvezetőségi ülésen döntés született a Vitakör átszervezéséről az eredeti célok, azaz a Tudománypolitikai Irányelvek intézeti végrehajtásának fórumává kell válnia. Marczis arról is értesített, hogy az év első napjaiban minden érintett az előbbiek tekintetében részletes eligazítást kap. A pártvezetőség neheztelését fejezte ki azért is, hogy a Körben az eddigi előadók közül 5 volt pártonkívüli, s mindössze 3 volt csak párttag. „Ilyen felállásban nem lehet marxista offenzívát nyitni!” hangzott el a testületben. 1974 január első felében nem jött semmiféle „eligazítás” a pártvezetőség részéről, csupán egy felszólítás Detre Csabához és Moldvay Lórándhoz, hogy adják be a pártvezetőségnek a Földtani Filozófiai Vitakör részletes programtervezetét, különösen abból a szempontból, hogy miként fog a Kör csatlakozni a Tudománypolitikai Irányelvek intézeti végrehajtásához. Detre Csaba kifejtette Járányi István párttitkárnak, hogy a Körnek, mint KISz-fórumnak már nem fealadata az Irányelvek végrehajttatása, s különben is rossz tapasztalatai vannak az Irányelvek körüli vitákat illetően, mivel ez óhatatlanul valamiféle olyasmihez vezet, amelyet aztán a pártvezetőség lázításnak tekint. Moldvay Lóránd kategorikusan elzárkózott az Irányelvekkel kapcsolatos bármiféle feladattól. Járányi István ezekután közölte Detre Csabával, hogy ezentúl a Vitakör az Irányelvekkel foglalkozó autentikus fórum. Detre Csaba válasza az volt, hogy ragaszkodik az általa kidolgozott programhoz, nem hajlandó az Irányelvekkel foglalkozni, s kizárólag a KISz-vezetéssel hajlandó tárgyalni a Vitakör jövőjét illetően. Detre Csaba beküldte a programot a kerületi KISz-bizottsághoz, amely azt nagyon méltányolta. Ez nyílt szakadást jelentett az intézeti párt és KISz-bizottság között. A kerületi pártbizottság továbbra sem vallott színt a kérdésben, de hamarosan nagyon is látványosan szólt bele a polémiába. Ugyanis eljött 1974 január 26.-a, a Vitakör 9. ülése, amely a témát tekintve egy békés ismeretelméleti vitaülésnek ígérkezett.
A Filozófiai Vitakör 9. ülése, 1974 január 26. szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Mihály Sándor (1941 – 1995): A földtani dokumentáció filozófiai és gyakorlati problémái
Az előadó érdekes ismeretelméleti témára hegyezte ki az előadást, a paleontológiai faj és típusforgalom kérdésére. A fajt „típus” képviseli az őslénytani anyagban, tehát nem funkcionális fogalom, mint a neontológiában, azaz a mai élővilágban, Az őslénytan egy példányt emel ki az anyagból, amelynek kararkterisztikája determinálja a fajt. Ez szöges ellentétben áll a neontológiával, ahol a fajdetermináció olyan funkcionális bélyegeket vonultat fel, mint a populáción belüli termékeny közösülés, stb. A faj determinánsa az az ún. „holotypus” példány, amely a faj lehetőleg valamennyi morfológiai bélyegét felvonultatja. Az őslénytani tipológia még számtalan más típust is felvonultat, ami tovább bonyolítja a faj meghatározását. Mindennek az eredménye az, hogy az őslénytani (paleontológiai) fajfogalom egyre inkább elrugaszkodik a recens biológiai (neontológiai) fajfogalomtól, s az őslénytani fajmeghatározás kizárólag formaivá válik, s teljesen önkényessé válik az, hogy milyen alaki bélyegeket tekint a meghatározó specifikusnak, azaz fajra jellemzőnek.
Ezen érdekes kérdések megvitatására azonban kevés lehetőség volt, noha Mihály Sándor előadásán felvonult az Őslénytani Osztály összes kutatója, sőt, több technikus is. Összesen 21 fő vett részt, ebből azonban ketten képviselték az igazi szenzációt: váratlanul megjelent Schumeth István, a XIV. kerületi pártbizottság titkára egy munkatársa kíséretében, akiket Járányi István, a MÁFI párttikára kísért. A kerületi párttikár megdicsérte a Vitakör szervezőit az érdekes kezdeményezésért, hogy létrehoztak egy „szakmai-ideológiai fórumot”, de nagyon helytelenítette azt, hogy a vitaülésen egy szó nem esett Engels „A természet dilektikája” alapvető művéről, amely szerinte a mai természettudomány filozófiai alapja, s buzdította az előadót, hogy tanulmányozza Engels művét, mert sok heurisztikus vonatkozó ismerethez juthat. Ugyancsak helytelenítette, hogy a Tudománypolitikai Irányelvekről sem volt szó, hiszen úgy tudja, hogy a Földtani Filozófiai Vitakör éppen az ezt végrehajtó eszmei fórum. Az előadó a válaszában bevallotta, hogy nem olvasta Engels említett művét, de kétségei vannak afelől, hogy abban egy szó is lenne a paleontológiai fajfogalomról. Ezt a többi paleontológus hozzászóló is megerősítette, s a kerületi párttikár kezdett sarokba szorított helyzetbe kerülni. Detre Csaba kifejtette, hogy a Földtani Filozófiai Vitakör soha nem volt a Tudománypolitikai Irányelvek végrehajtó szerve, erre külön bizottság alakult, amely azonban néhány hónap után még 1973-ban összeomlott. Schumeth erre nyomatékkal azt javasolta, hogy éppen ez a Kör vegye fel programjába a Tudománypolitikai Irányelvek propagálását, hiszen mint jelentős szellemi koncentrátum az egyetlen olyan szerveződés, amely ezt felvállalhatja. Követendő példaként említette az 1973 július 2.-i (2.) ülését (Detre Cs. – Nagy B.: A dialektikus materializmus módszertani jelentősége a földtani kutatásban), amely bátran feltárta a tudományetikai problémákat is. Detre Csaba válaszát, miszerint a Kör elsősorban elméleti tudományos fórum, visszautasította, majd jó munkát kivánva, a kerületi pártdelegáció Járányi István kíséretében kivonult a teremből.
A jelenlévők döbbenten és értetlenül fogadták ezt a jelenetet, a KISz-vezetőségi tagok keményen elutasították, mint ultrakonzervatív megnyilvánulást. Detre Csaba azt javasolta, hogy mintha mi sem történt volna, folytassuk a vitát a paleontológiai típusfogalomról. A vita azonban rövidre kényszeredett, mert többeken a félelem vagy a felháborodás mutakozott, a vitaülés feloszlott, hogy annál intenzívebben folytatódjon a „Sárga Hordó” kocsmában.
Moldvay Lóránd másnap „végképp” lemondott a Földtani Filozófiai Vitakör bámiféle szervezéséről, s kategórikusan kijelentette, hogy hallani sem akar a jövőben a Tudománypolitikai Irányelvekről. Detre Csaba közölte Járányi István párttikárral, hogy nem tűr el semmiféle nyomást a kerületi pártbizottság részéről, s a kerületi párttikár illetéktelenül avatkozik be az intézeti KISz-szervezet ügyeibe. Ezt az álláspontot támogatta Földvári Mária intézeti KISz-titkár is, majd közösen feljegyzést írtak a kerületi KISz-bizottsághoz, segítségüket kérve. Az ügyet megtárgyalta az intézeti pártbizottság is, és nyilatkozatokat adtak ki arról, hogy a KISz felett „a Pártnak” felügyeleti joga van, s ezt is eljuttatták a kerületi párt és KISz-bizottsághoz.
Hosszas „függöny mögötti” tárgyalások kezdődtek, amelyeket ma már három évtizedes időtávlatból lehetetlen rekonstruálni, de érezhető volt, hogy minden érintett igyekezett elkerülni a durva ütközéseket. Végül a végkifejlet olyasféle volt, hogy a kerületi pátbizottság egyetértésben az intézeti pártbizottsággal és KISz-bizottsággal elismeri a Földtani Filozófiai Vitakör tudományos fórum létét, de ennek szigorúan a marxizmus-leninizmus eszmei útján kell haldnia, és segítenie kell a pártot a Tudományolitikai Irányelvek végrehajtásában, mintaként kiemelve az 1973 úlius 2.-i vitaülést. Felmenti viszont a Kört az ominózus irányelvek végrehajtásától. E feldatot kizárólag a MÁFI pártbizottságra bízza, felelőse egyszemélyben Hámor Géza főosztályvezető, a Járányi István előtti pártttkár lett. Moldvay Lórándot a pártaktíva elitélte pártszerűtlen, a konfliktusokból kimenekülő viselkedéséért, s leváltotta a Tudománypolitikai Irányelveket végrehajtó intézeti bizottság elnöki tisztjéről, - amelyről egyébként hónapokkal korábban lemondott. Detre Csaba intésben részesült, hogy a programot túl nyílttá tette, lehetővé téve „ellenséges” eszmék beszivárogtatását, s amiért nem áll ki következetesen a marxista eszmeiség mellett. Kötelezte Detre Csabát, hogy az 1973 úlius 2.-i „történelmi” vitaülést példaként véve, a lehető leghamarabb rendezzen egy hasonló, „bátor kritikai szellemű vitaülést”, amely a földtani kutatás minden problémáját feltárja. Detre Csabát megbízza a Földtani Filozófiai Vitakör irányításával, „megadva neki minden segítséget.” A példa tehát adva volt: Irány az 1973 július 2.-i vitaülés eszmeisége, s adott a két akkori előadó: Detre Csaba és Nagy Béla. Problémafeltárás pedig még nyíltabban és még bátrabban.
A Filozófiai Vitakör 10. ülése: 1974 február 23.szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub
Detre Csaba – Nagy Béla: A személyiség szerepe a
földtani kutatásban
Ezt az előadást várakozás és félelem előzte meg. Az elmúlt néhány hónap nyugodt tudományfilozófiai vitaüléseiről a Kört „visszavezényelték a frontra”. Kötelező lett kritizálni a vezetőket, vezetési módszereket, kutatási, vezetési attitüdöket. Ezeket mind megkívánták a „Tudománypolitikai Irányelvek”, amelyeket végre kellett hajtani. A neurotikus helyzetet fokozta a Földtani Intézetben dúló „polgárháború.” Úgy tűnt, hogy a vezetés bírálata elsősorban a „Micike- párt” érdekeiben áll, hiszen a köztudatban Fülöp József akadémikusról az volt a vélemény, hogy a magyar földtant teljes mértékben uralma alatt tartja, valóságos „geocézár.” A „Micike- párthoz” tartozott Konda József igazgató, s tulajdonképpen az egész intézeti „négyszög”, valamint az öttagú pártvezetőségben biztosan ketten. Újabb háborúskodások tere volt az ún. „Rétegtani irányelvek” előkészítése, amely szintén borzolta a kedélyeket a MÁFI-ban: az „Irányelvek” mint vezetési diszciplína szinte mániákussá vált ebben az időben. A készülő „Rétegtani irányelvek” mintája egy bizonyos Hedberg nevű amerikai olajgeológus koncepciója volt, mely szerint a rétegtan alapegysége a „kőzettest”, s teljesen háttérbe szorul az Európában már igen finom filozófiai kidolgozottságú, elsősorban a biokronológiára, azaz az őslénytani adatokra alapozott rétegtani szukcesszió. Az amerikai minta követése egyes MÁFI-vezetők gesztusa volt az amerikai geológia felé, amely egyrészt személyes érdekük volt, másrészt bizonyítani kivánták, hogy a „Nyugat” felé nyitottak. Ezt az Amerika felé nyitottságot a magyar szakmai közvélemény nem honorálta, hiszen a német, francia, angol, de még a szovjet szakemberek is élesen szembekerültek az amerikaiakkal. Fülöp József közvetlen munkatársai voltak elsősorban a „hedbergiánusok”, míg az ezzel szembenálló paleontológusok nem utolsósorban emiatt is a Földváriné Vogl Mária akadémikus mellett álló „Micike -párttal” szimpatizáltak. Abban, hogy Fülöp József a „kőzettestekkel” operáló hedbergianizmust támogatta, az Amerika-felé udvaroló „lakájai” mellett szerepet játszott az is, hogy éppen ezidőtájt fejezte be a Magyarország Rétegtani Lexikona c. nemzetközi kiadványt. A lexikon-címszavakkal jól összevágtak Hedberg „kőzettestei”, azaz a földkéreg tagolásának tégla-modellje. Ez egyértelmű volt az MTA Rétegtani Bizottságának ülésein, amelyeken Detre Csaba mint a Bizottság tagja és a lexikon egyik szerkesztője is résztvett.
Detre Csaba előtt világosnak tűnt, hogy a Vitakört be akarják rángatni az intézeti polgárháborúba elsősorban a „Fülöp –párt” ellen. Ezt a helyzetet Detre Csaba szóvá tette a MÁFI pártvezetőség előtt is, sőt, kihallgatáson fogadta őt a kerületi párttikár is, akinek szintén kifejezte aggodalmait, hogy egy KISz égisz alatt működő tudományos fórumból a MÁFI belháború faltörő kosát akarják kifaragni. A kerületi párttikár, Schumeth István „bátor kommunista kiállásra, s a munkahelyi légkört elsősorban mérgező negatív tényezők feltárására” bíztatta őt. A KIsz vezetőség álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a Kör számára a legmegfeleőbb működési forma a tudományelmélet, s ebben ért el máris figyelemreméltó eredményeket. Ezzel az állásponttal szimpatizált a Vitakör köré verbuválódott kutatók nagy többsége is. Marczis József pártvezetőségi tag, a Vitakör első pártfelügyelője közbenjárt a kerületi párttikárnál, egykori illegális munkásmozgalmi harcostársánál azügyben, hogy a Vitakör ne kényszerüljön olyan szerepbe, amelyben elvérezhet, vagy legalábbis beláthatatlan konfliktushelyzetbe kerül. Az intézeti belső feszültséget veszélyes lenne ideológiailag kiélezni, ezzel éppen az intézet járna a legrosszabban.
Marczis missziója hatástalan maradt. A kerületi titkár azzal búcsúztatta, „hogy ha már létrehoztatok egy ilyen kétes szervezetet, akkor annak látványos dolgokat kell művelnie, vagy el kell tűnnie a homályban.” Horváth József professzor levelet írt Schumeth Istvánnak, hogy a Kör tudományos fórum, alapvető feladata a természettudományok elméleti kérdéseinek marxista-leninsta értelmezése, és nem mozgalmi szervezet. Schumeth válaszlevelében elsősorban Lenin azidőtájt divatos és gyakran citált pamfletjére „A harcos materializmus jelentősége” c. művére hivatkozva, olyaséféléket írt, hogy nem létezhet marxista-leninsta értelmezés „harci elhivatottság” nélkül.
Az előadók saját bevallásuk szerint úgy készültek az ülésre, mint a „gladiátorok a végső ütközetre.” A MÁFI-ban is elterjedtek olyan hírek, hogy valami „elképesztő balhé” van kialakulóban. A békésebb „tudományteoretikusok” visszahúzódtak, elsősorban szenzációt szagolók jöttek el, valamint vezetők, pártvezetőségi tagok „hivatalból.” Járányi István párttikár megint kimentette magát. A kerületi párttikár sem jött el, küldöttel képviseltette magát, az ELTE TTK Filozófiai Tanszékről jelen volt Horváth József professzor s egy tanítványa. A kerületi KISz-bizottságról ketten voltak jelen. Jelenlévők száma: 23 volt.
Detre Csaba felháborítónak tartotta, hogy ezt a vitaülést szorgalmazó kerületi párttitkár nem jött el, erről jegyzőkönyvet iratott, amelyet másnap átadott az intézeti párttikárnak, elpostázott egy-egy példányt a kerületi párttitkárnak, s a kerületi KISz-bizottságnak. Járányi István párttitkár távolmaradását mindkét előadó „megmosolyogni valónak” tartotta, amelyet a jelenlévők derűsen nyugtáztak. Horváth József „megengedhetetlenül pártszerűtlennek” tartotta a két párttitkár távolmaradását.
A két előadás behatóan taglalta a személyiség szerepét a történelemben, s ezen belül a tudományokban, s a tudományos élet vezetésében. Nagy tetszést aratott Detre Csabának az a megállapítása, hogy a tudományos viták létükben veszélyeztetik a kutatókat, ugyanis, ha valaki veszít a vitában, az azt jelenti, hogy nem jó szakember, nem érdemli meg a különféle juttatásokat. Ez az oka annak is, hogy a vezetők lehetőleg befagyasztják a tudományos vitákat. A hozzászólók élesen bírálták Fülöp József akadémikus akkori Központi Földtani Hivatal elnök vezetési stílusát. Fülöp „rétegtani irányelveit” többen, elsősorban paleontológusok bírálták, kiváltképp az igen polémikus természetű Góczán Ferenc, aki igen emocionált stílusban egyenesen úgy szólt, hogy a rétegtani alapelveket vágják Fülöp József fejéhez. Tény, hogy Fülöp Józsefet nyílt színen senki nem védte meg, pedig több közvetlen munkatársa és állítólagos híve is jelen volt, többek között Varga Sándorné párttikár-helyettes. Az ülés végén a kerületi KISz-bizottság egyik megjelent tagja, akinek nevét nem őrizte meg a történelem, szuperlatívuszokban dicsérte meg a két előadót, és a jelenlévőket a nyílt, bátor vitaszellemért. Ezen a vitaülésen „A Párt és a KISz”, amelyek a szlogen szerint győzelemre visznek („Párt és KISz győzelemre visz!”) élesen konfrontálódott. Nagy Lászlóné pártvezetőségi tag „forrófejűséggel” vádolta a jelenlévő KISz-vezetőségi tagokat, ugyanakkor több KISz-vezető „Begyepesedett agyú szervilis dogmatikusnak” titulálta a párt-vezetőket. Ezt a jelenlévők többsége ovációval fogadta. Marczis József békíteni próbált. Azonban nem lett béke, az néhány napon belül kiderült.
A MÁFI pártvezetés feltehetőleg többször is tárgyalta az ülésen történteket. Detre Csaba és Nagy Béla nem volt hajlandó semmiféle utólagos kérdésre válaszolni, Járányi Istvánnak azt üzenték, hogy ha kiváncsi a történésekre, miért nem jött el, vagy gúnyosan javasolták neki, hogy kérdéseivel forduljon a kerületi párttikárthoz. A KISz-vezetőség állásforglalása az volt, hogy a pártvezetőség illetéktelen a Vitakört bírálnia, hiszen távolmaradásuk miatt nem tudhatják, mi folyik ott. Egyedül Marczis József közvetített a Vitakör-KISz front és a pártvezetés között.
A vitaülés után jó két héttel a pártvezetés úgy döntött, hogy a két előadó ellen pártfegyelmi vizsgálatot kezdeményez. Elsősorban Detre Csaba ellen, akinek „pártmunkája” a Vitakör vezetése. Őt főleg azzal vádolták, hogy nem állította le a Fülöp József akadémikus elleni kirohanásokat, sőt „cinkosan egyetértett” azokkal. A pártfegyelmi vizsgálatot, bár bejelentették a legközelebbi taggyülésen is, rendkívül vontatottan folytatták, egyetlen egy kihallgatást nem folytattak le, amely ebben az időben súlyos szabálytalanságot és pártszerűtlenséget jelentett. Erre Detre Csaba le is csapott, s panasszal élt a kerületi pártbizottságnál. Egy pártfegyelmi abban az időben nem kis egzisztenciális veszéllyel is járt, mert a pártállam állami része köteles volt ezt figyelmbe venni, és saját „világi” retorzióival is „segítette a pártot.” A világi büntetés akár lehetett igen súlyos is: visszaminősítés, áthelyezés, stb.
Az intézeti KISz-vezetés a „két lator” mellé állt és hangsúlyozták, hogy „A Párt” illetéktelenül avatkozik be a Kör, mint KISz-fórum belügyeibe. Detre Csaba kijelentette, hogy nem hajlandó elfogadni semmi olyasféle párt-instrukciót, amely a Vitakört harcos mozgalmi szervezetté akarja faragni, ragaszkodik ahhoz, hogy a Vitakör kizárólag tudományos fórum legyen. Közben valószínűleg a kerületi pártbizottságtól eredt az az észrevétel, hogy a Földtani Filozófiai Vitakörnek nincs semmiféle alapító okirata, sőt a megalakulásáról nem létezik semmiféle dokumentum, a pártprogramban annak megalakulása nincs feltüntetve. Ekkor viszont a pártvezetőség áthárította a hiányosságot az intézeti KISz-vezetőségre, lévén, hogy a Vitakör a KISz égisze alatt működik. Földvári Mária KISz-titkár visszadobta a labdát, hogy nem KISz-szervezetként jött létre, hanem a Négyszög hozta létre. Teljes volt a zűrzavar: A kerületi pártbizottság vizsgálatot folytatott a MÁFI pártvezetés ellen, amely viszont Detre Csabát és Nagy Bélát sanyargatta. Nagy Béla mint a kerületi KISz-bizottság összekötője, elintézte, hogy a kerületi fórum a vizsgálatokból kimentse, mivel nem volt felelős a Vitakör szervezéséért. Detre Csaba ellen viszont a pártfegyelmi vizsgálat elakadt, mivel nincs semmiféle írásbeli dokumentum a Körről, a valóságban egy nem létező fantomszerveződés. Ebből a nehéz helyzetből az intézeti pártvezetőség úgy próbált kimászni, hogy ez még inkább súlyosbítsa Detre Csaba helyzetét, illegális összejöveteleken áskálódik a Földtani Intézet állami és pártvezetői, s felettes szerv, a Központi Földtani Hivatal elnöke, Fülöp József akadémikus ellen. Március végefelé a Vitakör körüli történések befagytak, minden vezető igyekezett elhatárolódni a problémától, a felső párt és állami vezetésben kezdett eluralkodni az a nézet, hogy ezt a zavaros, sok problémát okozó fórumot végleg el kell tüntetni. Közben a Kör mint elméleti tudományos fórum rendületlenül tovább szerveződött, s nem csak a Földtani Intézetben, hanem azon túl is ismert és elismert szerveződéssé vált. 1974 március 12.-én, éppen a különféle és többirányú kivizsgálások közepette rendezte első nagy interdiszciplináris konferenciáját ’Az Idő” címmel, amelyen a MÁFI akadémikus asszonyán, Földváriné Vogl Márián kívül három nagytekintélyű ELTE TTK egyetemi tanár is előadott: Balázs Béla csillagász, Géczy Barnabás paleontológus, valamint a Kör egyik alapító atyja, Horváth József filozófus.(Lásd következő fejezetet) Ez a rendezvény nagyban stabilizálta a Kör helyzetét, valamint a rá következő „divina ex machina” esemény: Detre Csaba április 4.-e alkalmából a Budapesti KISz-bizottságtól megkapta a „Kiváló Propagandista” érdemérem Aranyfokozatát, a MÁFI KISz-szervezet keretében általa létrehozott Földtani Filozófiai Vitakör megalapításáért és működéséért. Ezekkel a történésekkel szemben már senki nem mert konfrontálódni, a szövevényes, többszíntű pártfegyelmi vizsgálatok hirtelen abbamaradtak.
A Filozófiai Vitakör 11. ülése, 1974 március 12., MÁFI, II.em., „A” Terem:
AZ IDŐ – interdiszciplináris ankét
Program:
- Horváth József (1932 – 1997): Az idő általános filozófiai elméletének módszertani jelentősége
Az előadás kivonata:
Az idő elméleti tanulmányozásának néhány újabb eredménye. A hagyományos idődefiníció meghaládásának szükségessége. Az idő egyetemes és sajátos dialektikája.
Az idő dialektikája, mint a mozgás dialektikájának implikációja. Az egyirányúság és okainak értelmezése.
Az idő egyetemes dialektikája, az idő-ritmus változása, valamint a jelen; múlt-jövő reláció vonatkozásában. A jelen, a múlt és a jövő egybeesése; lineárisan tagolt egymásutánisága; a jelen, múlt, jövő tartalmazási relációja; a jelen-jövőben felhalmozódó múlt; a múlt jelenné válása a jövőben; a jelen, a jelen-múlt kitüntetetté válása.
Az idő specifikus dialektikája az idő-relációk
sokféleségének tükrében. A mozgásformák
sajátidejének problémája. Fizikai, geológiai,
biológiai, társadalmi idő. A jelen; múlt-jövő
dialektikájának alakulása a mozgás irány
szerinti formái -
ismétlődés, irrverzibilis változás,
körforgás, fejlődés – esetében.
A geológiai sajátidő, valamint a jelen; múlt-jövő relációk sajátos alakulásának problémája a geológiában.
-
Balázs Béla: Az időmérés problémái
Az előadás kivonata:
Történeti áttekintés. Időmérés az ókori kultúrnépeknél és a középkorban. Időméréshez használható csillagászati alapjelenségek. A csillagászati időmérés alapelvei. Mesterséges óráink, és pontosságuk növekedése a XIV. sz. elejétől napjainkig. Az efemeris idő és kapcsolata az inerciaidővel. Csillagidő, kőzépidő, világidő, zónaidő. Időegyenlítés és analemma. Az efemeris idő és a világidő viszonya. Atomidő. Az atomidőskála előnyei és hátrányai. Nemzeti időszolgálatok. Koordinált világidő. Az idő gyakorlati felhasználása.
- Földváriné Vogl Mária (1910 – 1992): Az abszolut földtani időszámítás elvi problémái
Az előadás kivonata:
Az abszolút időszámítás létjogosultsága. Az abszolút időmérték fejlődése. A módszer hibalehetőségei és azok leküzdésének lehetséges módozatai. Az abszolút földtani időszámítás hazai helyzete. A módszer kilátásai.
-
Géczy Barnabás: A biokronológia alapjai
Az előadás kivonata:
Az ismétlődő (ritmikus és periodikus) és vissza nem térő (irreverzibilis) biológiai folyamatok.
Az ismétlődő biológiai folyamatok időrendísége (biokronometria) és az abból adódó geonómiai következtetések:
-
stromatolitok és a Hold kapturációja,
- növedékvonal-sűrűség és a napok számának meghatározása.
Az irreverzibilis biológiai folyamatok és (evolúció) és az erre alapozott biokronológia.
Az evolúció folyamatossága (mozaikevolúció).
A biokronológiai tagolás alapjai:
-
belső „ugrásszerű” változások (szilárd váz,
kutikula, stb.)
-
külső „diasztrofikus” változások (lemeztektonikai
átrendeződés, stb.);
-
utólagos, a szedimentációval és a
fosszilizálódással kapcsolatos változások.
A biokronológiai értékelés a többtényezős összefüggések alapján.
Ez a redezvény a Földtani Filozófiai Vitakör első nagy interdiszciplináris és intézetek közötti megmozdulása volt, s mozgósította a téma legismertebb és legellsmertebb magyar tudósait. Az ülés előtt Konda József igazgató fogadta az előadókat, a Vitakör részéről jelen volt Detre Csaba programfelelős, Földvári Mária KISz-titkár, Nagy István szakszervezeti titkár. A vitaülést Konda József nyitotta meg. 40 vendég volt jelen, többen különféle kutatóintézetekból, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékéről, Földtani Tanszékéről, Csillagászati Tanszékétől, Filozófiai Tanszékéről, az ELTE BTK Filozófia I. Tanszékéről Szigeti József akadémikus(1920 – 2002) tanszékvezető professzor, az MTA Csillagászati Kutaóintézetéből, Geokémiai Kutató Laboratóriumából. Az Élet és Tudomány ma már nem azonosítható egyik munkatársa rövid ismertetést készített az ankétről. Mivel kifejezetten „tudományos” ülésről volt szó a politikai szervezetek részéről kevesen voltak jelen. Már szinte szokás szerint a kerületi KISz-bizottságról ketten. Poltikáról nem is esett szó, valódi tudományos vitaülés volt, amely d.u. 14 órától a késő éjszakáig, csaknem 23 óráig tartott.
Az előadások kivopnatát lásd az eredeti
meghívón. Konda József igazgató, aki végigülte a
hosszú ankétot, az előadások anyagát cikk
formájában meghívta a Magyar Állami Földtani
Intézet Évi jelentése 1974-ről kiadványába
publikálás céljából. Az ankét anyaga itt
csakugyan megjelent 1976 végén.
Az „Idő” fogalmának látványos exponálása azt a magyar földtanra ekkor egyesek által ráerőszakolni készülő „hedbergianista” (lásd előbbiekben) koncepció elleni harcot is szolgálta, amely primitív prakticista megfontolások által vezéreltetve éppen az időt igyekezett eltüntetni. Mint az előbbiekből láttuk a hedbergianizmus képviselői elsősorban Fülöp József akadémikus „Rétegtani Irányelveket” szerkesztő munkatársai voltak. A vitában az is elhangzott, hogy a tudományok vezetésében nem megengedett módszer bármiféle hatalmi szóval elrendelt „irányelvek” deklarálása.
1974 április – 1977 október: a Kör mint tudományos egyesület békés evolúciós időszaka
A Földtani Filozófiai Vitakör 1974 tavaszára széles tudományos körben ismert és elismert tudományos fórummá vált, amelynek rendezvényeiről, különös tekintettel „Az idő” interdiszciplináris ankétről, a sajtó is hírt adott. Ezt a fórumot már nem egrecíroztathatták a továbbiakban intézeti és kerületi párttikárok, s egyéb pártfunkcionáriusok. Egyértelművé vált, hogy a Kör jövője a tudományos karrier, mégpedig az interdiszciplináris kutatások terén. A márciusi nagy sikerek, az Idő-ankét, a Kör programfelelősének kitüntetése megkövetelte, hogy világos programot kell adni a Vitakör számára, helyzetét meg kell szilárdítani. Ennek értelmében jött össze a Kör fennállásának egyéves évfordulója alkalmából 1974 május 4.-én a Kör MÁFI-s magja.
A Filozófiai Vitakör 12. ülése: 1974 május 4., MÁFI Kispület, KISz-Klub:
A Filozófiai Vitakör első közgyülésének is tekinthető összejövetel két részből állott
A Földtani Filozófiai Vitakör megalakulásának évfordulója. Az első év tapasztalai.
A szakmai-ideológiai kutatómunka helyzete és
elsődelges feladatai a hazai földtani
kutatásban.
Az IDŐ-ankét értékelése. A FEJLŐDÉS ankét-sorozat előzetes program-tervezetének megvitatása.
A publikációk kérdése.
Az ülésen 19-en vettek részt, egy kivétellel kizárólag a MÁFI-ból, olyanok, akikre a jövőben mindig számítani lehetett nemcsak a szakmai, hanem a szervezési munkában is. Detre Csaba kijelentette, hogy a Földtani Filozófiai Vitakör nem MSzMP-fórum, hanem „önálló”, a KISz égisze alatt működő tudományos fórum. Bár, mint minden magyar tudományos fórumnak kötelessége az MSzMP KB „Tudománypolitikai Irányvonalának” követése, de nem feladata ezen Irányelvek Földtani Intézeti végrehajtása, vagy végrehajtatása. Ez kizárólag az intézeti MSzMP szervezet feladata lesz a jövőben.A Földtani Filozófiai Vitakör a jövőben nem vesz részt semmiféle politikai direktíva kidolgozásában, mivel nem politikai szervezet. Nagy jelentőségűnek tartotta „Az Idő” ankét sikerét, s a Kör jövőbeni elsődleges feladatának éppen az Idő és Fejlődés kategóriájának egymáshoz való viszonyának és tartalmának kutatását jelölte meg. A Földtani Filozófiai Vitakör mint a Magyar Állami Földtani Intézet szülötte, elsődleges figyelembe veszi azt a tényt, hogy a „geológia az a tudomány, amely kézben fogja az időt, s ezért e hely szelleme azt sugallja nekünk, hogy ne csak kézbevegyük az időt, hanem mondjuk is meg, mi is az tulajdonképpen.” Végül a programfelelős köszönetet mondott a Földtani Intézet mindenféle és minden szintű vezetésének, hogy „minden részletre kiterjedő, őszinte és éles kritikájukkal hozzájárultak ahhoz a sikerhez, amelyet a Földtani Filozófiai Vitakör első éve során elért.” Detre Csaba az értékelést és a program-nyilatkozatot átadta az Intézeti Négyszög mindegyik tagjának.
A közgyűlésszerű első részhez szervesen csatlakozott egy tematikus előadás is:
Moldvay Lóránd: Az ontológia kérdése az újabb
filozófiai vitákban
Az előadó előadását a Földtani Filozófiai Vitakör helyzetére, szerepére és jövőjére fokuszálta. Mint páratlan interdiszciplináris szerveződés előtt nagyszerű jövőt jósolt olyan „metafizikai” fogalmak kutatásában mint „Idő”, „Fejlődés”, „Mennyiség-minőség”. A jelen lévő egyetlen nem földtani inézeti résztvevő, Horváth József kifejtette, hogy a Vitakörrel az ELTE TTK Filozófiai Tanszék az előbbiekben vázolt feladatokban együtt fog működni, de azt is hozzátette, hogy ne igyekezzünk más filozófiai partnerintézményt is bevonni, különös tekintettel az ELTE Bölcsészkar filozófiai tanszékeire. Ez alól egy kivételt javasolt, mégpedig a Szigeti József által vezetett „Filozófia 1.” tanszéket. Szigeti József, aki Detre konzulense volt „A fejlődés fenomenológiája” c. diplomamunkájában, laza érdeklődést tanúsított a Vitakör iránt, alapjában véve kétségei voltak aziránt, hogy a filozófus valamely szaktudományból induktíve fejlődjék ki. Az ellenkező, deduktív irányt lehetségesebbnek tartotta, azaz filozófusból jó szaktudós lehet. A Horváth József vezette ELTE TTK Filozófiai Tanszék kutatói szinte kivétel nélkül szaktudósokból, elsősorban fizikusból lettek „professzionista” filozófusok. Itt jól kitapintható volt az az ellentét, amely Horváth József és a Bölcsészkar filozófusai között fennállt. Horváth József viszont maga mögött tudhatta a természettudományi Kar egész professzori karát, érdekes és látványos „A természettudományok filozófiai problémái” kollokvium-sorozatában. Detre elsősorban ehhez a csoportsosuláshoz tartotta érdemesnek csatlakoztatni a Vitakört, mert a bölcsészkari filozófiai szellemet túl történetinek, filologizálónak és etimologizálónak tartotta. Hermann István akadémikus (1925 – 1986), az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófiatörténeti Tanszékének vezetője, Detre Csaba professzora szerint a „Földtani Filozófiai Vitakör egy igen bátor, de rendkívül barbár kezdeményezés”. Hermann István ezideig még nem jelent meg a Kör vitaülésein, először és utoljára 1977 januárjában Ágh Attila előadásán tette tiszteletét a Körben.
A Filozófiai Vitakör 13. ülése: 1974 június 10., MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
A tudományos stabilizáció után a Vitakör programja felgyorsult, s mondhatni kényszerből sort kellett keríteni olyan ülésekre is, amikor nem csak egy előadásra került sor. Ebben úttötő a március 12.-i „Az Idő” ankét volt. Detre Csaba nem akarta sűríteni az üléseket, különösen ebben a stabilizált időszakban, ugyanis a Vitakörnek a MÁFI-ban szép számmal voltak ellenségei, akik „naplopóknak”, „köldöknézőknek”, stb. titulálták a Kör vitaülésein résztvevőket. Ugyanakkor a Vitakör egyre inkább elhíresült a MÁFI-n kívül, elsősorban az Egyetemeken, s az akadémiai kutatóintézetekben. A Kör új műhelyszerepet kapott azzal, hogy Horváth József az ELTE TTK Filozófiai Tanszékének vezetője a földtani tudományok kandidátusi vizsgát tévők kötelező filozófiai vizsgájának előkészítésével és a vizsgadolgozat elkészítésével a Földtani Filozófiai Vitakört bízta meg, az első ilyen „kandidátusi vizsgaelődás” előadója a június 10.-i úlés első előadója, Gyarmai Pál a MÁFI geológusa volt. Másodikként Moldvay Lóránd adott elő, aki azidőtájt a Kör legaktívabb tagja volt.
Gyarmati Pál: A lemeztektonika, mint geológiai mozgásforma dialektikus materialista problémái
Ebben az időben a lemeztektomika elve még nem volt paradigmatikus elmélet, a tektomikusok és paleogeográfusok álmélkodásának ideje volt azon, hogy milyen bámulatosan heurisztikus ez elmélet az ősföldrajzi fajlődés szemszögéből. Az előadó akkurátusan felvonultatta a lemeztektomika valamennyi érvét, s ezeket olyan filozófiai kategóriákkal hozta kapcsolatba, mint „mozgás”,”változás”, „fejlődés”, „progresszív változás”, „tér-idő”. A „mozgás” kategóriáját, Horváth József koncepciójához simulva a legáltalánosabb ontológiai kategóriájának tartotta, amelynek részkategóriája a geológusok kedvenc kategóriája a „fejlődés”. Horváth József azonosult Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus elképzelésével, melyszerint az alapvető mozgásforma a „körforgás”, amely a „lét” szimbóluma. Talán ez volt az első olyan vitaülés, ahol a Szádeczky-Horváth követő „ciklicisták” összecsaptak. A következő években ez a polémia a Vitakörben meghatározó szerephez jut. A Vitakör mint az „evolúcióelmélet” legjelesebb hazai fórumaként híresedik el elsősorban a biológus és paleontológus körökben, magához vonzva az evolúcióelmélet legjelesebb hazai művelőit.
Az előadó párhuzamba állította a
lemeztektonikával Einstein általános relatívitás
elméletét is, abból a szemszögből, hogy a
tudományokban a legszilárdabbnak tekintett
fundamentumok, mint például a kontinensek, vagy
akár az óceánok permanenciája is meginoghat.
Az éles és elhúzódó vita miatt a következő előadásra nem sok idő jutott, annál inkább sem, mert általános volt a vélemény, hogy ennek a témának összehozása a filozófiával kissé erőszakolt, és sokkal inkább geológiai szakprobléma:
Moldvay Lóránd: A Duna-Tiszaköze pleisztocén problémái „ontologista” és gnoszeológiai szemszögből
Az előadó azt boncolgatta, hogy Duna-Tiszaközi területről ismert pleisztocén geológiai és geomorfológiai „tényeket” egyaránt kiválóan lehet magyarázni az ún. „hulladékkúpelmélet” és az eolikus, azaz szél által kiváltott képződés által. E kérdésnek mély ismeretelméleti gyökereket tulafdonított, amelyeket többen kétségbevontak.
Az ülés résztvevőinek pontos száma ismeretlen volt, de viszonylag kevesen voltak jelen, mintegy 15-en. Ugyanis megszűntek a Körre rákényszerített beszomámoltatások, jegyzőkönyvek. Detre Csaba egyelőre továbbre is ragaszkodott ahhoz, hogy ne legyen jelenléti ív, mert ez bizalmatlanságot okoz.
A Földtani Filozófiai Vitakör az 1973/74 szezon záróüléseként még egy vitaülést tartott:
A Filozófiai Vitakör 14. ülése: 1974 június 14., szombat 9:30, MÁFI Kisépület KISz-Klub:
Moldvay Lóránd: A gnoszeológia kérdése
ontológiai megvilágításban, geológiai példákkal
Moldvay nagy sorozatának záró előadásáról szinte semmi feljegyzés nem maradt fent. A rövid kivonatot lásd a facsimile meghívón. Nem volt túl látványos szezonzáró, szintén „túlfilozofált” szakmai kérdésekről volt szó. A részvétel az eddigi negatív rekordot hozta: minössze 11 megjelenővel.
Sokakban, így Moldvayban is kezdett eluralkodni az a nézet, hogy a filozófia az a tudomány, amellyel bármit meg lehet magyarázni, valamennyi tudomány a filozófia részdiszciplínája. Ez magával hozta persze azt is, hogy a filozófusok minden tudományok tudósai, s ez leöntve azzal, hogy az egyetlen filozófia az a marxista filozófia, a marxista filozófusok valamiféle szakrális szerephez is jutottak a társadalomban. Ezt a sajátságos platónikus jelenséget a Körben a filozófia totális ismeret-kompetenciájának nevezték el, amelynek bonyolult etikai vetületei is voltak.
A jelenlévők a szezonzárót a „törzshelyen”, a Sárga Hordó sörözőben ünnepelték meg. Az ülést követő sörözések egészen máig az ülés szerves folytatását jelentették és jelentik, ahol kötetlenebb formában, merészebb megközelítésben igen érdekes és fontos megállapítások születtek. Így volt ez most is, mivel először vetődött fel széleskörű egyetértésben az, hogy a Vitakör nevét egyszerűen Filozófiai Vitakörnek kellene átkeresztelni a Földtani Filozófiai Vitakör helyett. Éppen emiatt nevezte Hermann István a Kört „barbár szerveződésnek.” Az egységes filozófia érvéhez kapcsolható cítátumok elsősorban Platón, Giordano Bruno, Spinoza voltak. A Sárga Hordóban éles vita alakult ki arról, hogy Hegel vajon az egységes filozófia reprezentánsa vagy sem. Bizarr látvány volt, hogy a kocsma több „törzskorhelye” ámulva figyelte a vitát. Ennek ott már komoly hagyománya volt, a kocsma több igen jeles MÁFI geológus törzshelye volt, mindenekelőtt Horusitzky Ferenc professzornak (1901-1971), akiről a „Horustizky tanszék” becenevet kapta.
Érdekes megjegyezni, hogy ebben az időben bizonyos MÁFI-s köröknek, így az ott minden vitaülés után vendégesekedő Vitakörnek is hitel járt, amelyet illett mindig néhány napon belül rendezni. Az idényzáró jelentős hitel folyósításával járt, olyannyira, hogy problémákat is okozott, de egy héten belül helyreállt a bizalom.
Az 1974/75. évad
Az 1974. év második negyedében minden kezdeti vihar elcsendesedett a Földtani Filozófiai Vitakör körül. Azzal, hogy „magas helyekről” kitüntették, elismerték, megszűnt a MÁFI vezetőinek félelme és bizalmatlansága ellene. Ezért már senki nem akarta felszámolni, átalakítani, ellenőrizni. Ezt még erősítette az is, hogy Detre Csaba az 1974 júniusában az ELTE BTK filozófiai szakának esti tagozatán filozófusi diplomát szerzett, s nyomban beadta kérelmét a doktori cím megszerzésére is a diplomadolgozat témájának továbbfejlesztésében: „A fejlődés fenomenológiája”. Ugyancsak 1974 júniusában Detre Csaba, Moldvay Lóránd és Zentai Péter a TIT Filozófiai Szakosztályának tagja lett, s maga a Földtani Filozófiai Vitakör is deklaráltan a fenti szakosztály együttműködő szervezetévé vált. A TIT-szakosztályban való tagság különösen nagyjelentőségű volt Zentai Péter esetében, aki pártonkívüli, s e kategóriában is köztudottan „rossz káder” volt.
Mindezek az események azzal, hogy felértékelték a Kör presztizsét, azt is eredményezték, hogy a MÁFI állami és politikai vezetői befolyásuk alá vonják – megint, de más irányból! – a Kört. Konda József igazgató továbbra is azt sugalta Detre Csabának, nehogy bármi szerepet adjon Nagy Bélának. Ezzel ellentétben Hámor Géza főosztályvezető, volt párttitkár (1962-1968) éppen az ellenketőjét javalta. Nagy Béla tudományos munkatárs, a MÁFI KISz-bizottság összekötője a kerületi KISz-bizottsághoz, volt KISz-titkár (1969-1971, majd 1972-1973) érdekes figura volt a MÁFI társadalmi tevékenységének palettáján: nem tartozott egyik nagy csoportosuláshoz sem, saját bevallása szerint „kóbor farkas” volt, egyedüli magas támogatója Hámor Géza volt, felthetőleg valamely É-magyarországi közös munkából kifolyólag. Hámor Géza nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Nagy Béla a hetvenes évek második felében az MTA hivatalába ment át dolgozni, sőt, annak a nyolcvanas években párttitkára is volt.Jellemző volt rá a nyílt kritika, s a nagyon radikális véleménynyilvánítás. Emiatt sok vezető nem szívlelte, de ugyanakkor mindig volt egy kör, amelyik éppen ezért kedvelte. Mivel a Vitakör ezidőtájt a MÁFI KISz-szervezetéhez tartozott, s itt Nagy Bélának jelentős befolyása volt, s nem utolsősorban filozófialiag igen művelt volt, valamint jó előadó is, Detre Csaba egyetemi évfolyamtársa is volt, s mindezekért szívesen hívta meg előadónak. Ez most különösen fontos is volt, mert a „tavaszi nagy megdicsőülések” nem tettek jót a Kör népszerűségének, a MÁFI szimpatizánsok egy részének szemében kialakult egy olyan vélemény, hogy „elvonalasodott”, „Detrét beszippantotta vagy netán lefizette a pártapparátus”. A történelmi hűség kedvéért le kell szögezni, hogy a Kiváló Propagandista kitüntetés, mint általában a poltikai jellegű kitüntetések, semmiféle pénzbeli honoráriummal nem jártak.
Detre Csaba, Nagy Béla és Zentai Péterrel kezdettől kezdve régi elképzelése volt egy „szakmai etikai kódex” létrehozása, amelynek fontos része volt a személyiség szerepének meghatározása a tudományos kutatásban (lásd: 1974 február 23), valamint a tudományos vita etikai normájának kidolgozása. Detre Csaba elérkezettnek látta az időt a szakmai-etikai téma továbbfojtatására, s kitűzte a téma következő fejezetéről szóló 1974/75 idénynyitót.
A Filozófiai Vitakör 15. ülése: 1974 szeptember 16. hétfő, MÁFI Kisépület KISz-Klub:
Detre Csaba – Nagy Béla: A tudományos vita
Az előadók a vitainditót a klasszikus görög filozófia „dialektiké techné” kategóriájával inditották, mely szerint minden új eszme megszületése éles viták tüzében pattan ki. Ennek ontológiai alapja Hérakleitosz híres kijelentése: „Polemosz patér pantón”: A háború mindenek atyja, később az európai szellemtörténet a „polemoszt” ellentétre finomítja le. Detre Csaba e vitaülésen jelenti be, hogy a Vitakör jelmondatának javasolja Hétakleitosz kijelentését. Hérakleitosz mondata 1979-ben meg is jelenik a Filozófiai Vitakör első logóján s az összes további változaton is megmarad. Szó esik még Hegel „Aufheben” kategóriájáról, amelynek tökéletes megfeleője az indiai „Trimurti” fogalom. A konklúzió az, hogy a tudományok nem lehetnek kreatívak és innovatívak a viták nélkül. s aki elfojtja a vitát, megfojtja a tudományt. Szó esik arról is, hogy szabad vitaszellem csak úgy alakulhat ki, hogyha a vita eredménye egzisztenciájukban nem érinti a tudósokat, ez pedig egyáltalán nem így van jelenleg Magyarországon. Példának hozzák fel a vita egzisztenciális függetlenségére azt az időszakot, amikor a tudományokat elsősorban arisztokraták művelték. Abban az időben ugyanis, ha egy tudós ember (arisztokrata!) elvesztett egy vitát, legfeljebben sértődötten visszavonult gazdálkodni a birtokára. Ma azonban az a helyzet, ha egy kutató alaulmarad netán a főnökével folytatott vitában, egzisztenciálisan ellehetetlenedik. Ezzel összefügg az a kérdés is, amelyet az előadók feltettek: „Létezhet-e olyan szakmai probléma, amely nem képezheti vita tárgyát?” A válasz egyöntetű nem volt.
A Vitakör konszolidálódott helyzetét mutatja, hogy bár a tematika nagyon rokon volt az 1974 február 23.-i „A személyiség szerepe a földtani kutatásban” előadáséval, a vitaülés alatt nem izzottak fel a szenvedélyek, mint jó félévvel korábban és utólag sem érték a Kört „felülről” támadások, inkorrekt bírálatok. A MÁFI vezetősége és közvéleménye megbarátkozott a Vitakörrel. Minden ellenérdekelt belátta, hogy nem jelent senki számára veszélyt.
Résztvevők száma 20 volt.
A szeptember 16.-i vitaülést követően csaknem negyedév szünet következett, amelynek oka elsősorban Detre Csabát ért családi tragédia, - apja tragikus halála, majd hosszabb betegsége - volt. Ebben az időben a Kör szervezése még túlontúl a személyén múlott. Mikor rendbejöttek a dolgok, felkérte Zentai Péter alapító atyát, hogy tartson egy évzáró „klubdélutánt”, amelyen korunk filozófiai irányzatairól ad majd elő. Ez az évzáró ülés úgy vonult be a Kör históriájába, mint a „ minden idők leghangulatosabb ülése”. Ez egyrészt Zentai Péter lenyűgöző filozófiai ismeretei, valamint varászlatos személyiségéből adódott.
A Filozófiai Vitakör 16. ülése (évzáró „klubdélután”): 1974 december 13., péntek, MÁFI kisépület, KISz-klub:
ZENTAI PÉTER: A tudományos megismerés és a XX.
századi polgári filozófia
Zentai Péter előszeretettel nevezte magát „polgári filozófusnak”, hogy megkülönböztesse magát az általa „proletár filozófusoknak” nevezett marxistáktól. Ezzel a cinimzmussal juttatta kifejezésre, hogy a pártállamnak semmi köze a „proletárdiktatúrához”, hanem az leginkább egyfajta feudalizmus. Tehát nála a „polgári” ugyanúgy „citoyent” jelentett, mint azok, akik a feudalizmus ellen keltek fel és törölték el azt.
Zentai három fő jelenidejű filozófiai
irányzatott különített el:
1.
B. Russel és a logikai pozitivizmus