Előhang:
„…a jelentések működése/rendszere
úgy értelmezhető, mint a lelkiismeret tere.”
(Zsilka János)
Mikor csakis a semmire
gondolok
„mindig, meg-megállva”
mert nem jut eszembe az
élet
– hiába feszeget kibúvókat
a meddő próbálkozás
vagy a paródiája –
megszáll egy hang:
„Zéró nem egyik lecsúszott
számjegy
mert Zérót számnevek nem
foglalkoztatják
Zéró nem juthat egyről
kettőre.
Számoszlopnak talpalávaló a
Kozmosz
a végtelenben megvetett láb
oda húz
kisemmizett maga a
Mindenség.”
Legyen tehát béke és
bizonylat
ruhapénz és tartós
úti-elszámolás
szabadság-, egyenlőség-,
testvériséggel.
Titkosírás legyen az összes
szalmaszál
és rászorultság neve legyen
a Nulla:
a kamatmentes kozmikus
hitel.
Utóhang:
Ha rend van a világon,
minden egyszerű vagy lehetetlen.
Csoda csak az, ha minden
egyszerű és Semmi sem lehetetlen.
1999.
