KONFERENCIA 2010.

                                          A (szak)tudományok és a filozófia

 

 

1. A (szak)tudomány (scientia) és a filozófia definíciója. A kettő taxonómiai értelemben azonos kategória-e? Viszonyuk egymáshoz.

 

2. A tudományok és a filozófia diszciplináris lehatároltsága, azaz létezik-e olyan tudomány, amely nem nevezhető „szaktudománynak” s van-e a filozófiának diszciplináris lehatároltsága?

 

3. Az ún. szaktudományok nagyobb társadalmi presztízse vagy utilitarista előnye. Tudománynak nevezhető-e az a szellemi tevékenység, amely nélkülözi a filozófiát?

4. Az. ún. „paratudományok” kérdése. Létezhet-e konvencionális diszciplináris határ a tudományok és a „paratudományok” között?

5. Igaz-e az általános nézet, hogy „paratudomány” az, amelynek tevékenysége nem fér be a hatalommal rendelkező tudományos intézményekbe.

6. A Tudomány és Hatalom problematika.

- Tudomány – „paratudomány” –áltudomány.

 

1. A modernkor legnagyobb pozitívuma az „ÉN” és a „MI” szétválását követően az „AZ”, (tudományok) leválása. Ennek a leválásnak az eredményeként a tudomány megszabadult mitikus, dogmatikus béklyóitól. A mágikus és mitikus világképben összeolvadt tudat erkölcs és tudomány, függetlenedett egymástól. Mindhárom terület magára maradt, a rá jellemző igazsággal, és mindhárom előállhatott a saját egyaránt fontos mondanivalójával. Ez tette lehetővé, hogy „az empirikus tudomány –vagyis a hipotéziseken és dedukción alapuló, empirikus megfigyeléssel egybekötött racionalitás- a történelem során először, egész kultúránkban virágzásnak induljon.

A XVIII. Század végére azonban az „AZ” tartományban bekövetkezett haladás először elhomályosította, majd később egyenesen kétségbe vonta az „ÉN” és a „MI” tartományainak értékeit, igazságait. Egyedül az empirikus tudomány lett jogosult arra, hogy állást foglaljon a végső valóságot illetően. Ha csak az egyszerűen lokalizálható objektív „Az”-ok tekinthetők valóságosnak, akkor maga az elme tabula rasa, amely tökéletesen üres mindaddig, amíg meg nem töltekezik az egyedüli létező valóság, képeivel, vagy reprezentációival. Amikor a tudomány közhírré tette, hogy az ő hivatása az egyedüli igaz hivatás, ezzel egyidejűleg azt is bejelentette, hogy az „AZ” tartomány az egyetlen valóságos tartomány; a monologikus természet empirikus világa az egyetlen valóságos világ.

 A tudomány tehát külső, objektív nézőpontból szemléli a világot. A filozófia nem tudomány amennyiben belső, szubjektív nézőpontból teszi ugyan ezt. Ekkor úgy is fogalmazhatunk, hogy a filozófia a gondolkodás művészete (egyéni belső kategória; jobb felső negyed, pl. Buddhista filozófia).  A filozófiai etika sem tudományos, hanem kollektív belső, kulturális kategória.  Ezekből a nézőpontokból tehát, a filozófia nem tudomány.  

Külső, objektív nézőpontból azonban -a természetfilozófiák (egyéni külső) és a társadalomfilozófiák (kollektív külső)-, tudományok.

Taxonómiai értelemben tudománynak az Integrál-filozófia nevezhető. Mégpedig társadalomtudományos rendszerelméleti tudománynak, hiszen elsősorban a társadalmi rendszer teljes „genom”-jának a feltérképezésével foglalkozik.

A filozófia tehát tudomány, kultúra és művészet is egyben.

2. Ebben az értelemben tehát, a filozófia nem egy szigorúan lehatárolt szaktudomány. Lehatároltságát csupán a belőle kiágazó szaktudományok adják.

 

3. A tudomány a jelenleg külső objektív nézőpontú haszonelvűség irányából elindult a belső szubjektív nézőpontú hasznosság felé. Hasznossága a kultúra területén realizálódik.  Ez az „új” dialektika a fejlődés fenntarthatóságának irányába hat. (A fejlődés definíciója, ciklikus dialektikája).

6. A Tudomány és Hatalom problematika: Pártvezérelt társadalom felváltása, erkölcsvezérelt tudásalapú társadalomra. Fejlődési és hatalmi hierarchiák. A hatalom fogalma.

Csízi Imre

Felh. ir. :  Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története.