1975 elején lényeges személyi változások történtek a MÁFI társadalmi szervezeteiben: új párttikárt választottak, Dr. Csalagoviths Imrét, új KISz-titkár jött, Szűts Imre. Földvári Mária eddigi KISz-titkár szakszervezeti titkár lett. Mindhárman mint hallgatag szimpatizánsok, a Vitakör eddigi ülésein gyakran előfordultak, közülük Csalagovits Imre alapító atya azonban sokat tett a Körért a későbbi nehéz helyzetekben. Ezen szervezetek részéről ezidőtájt megszűnt minden olyasféle ambició, hogy a Vitakört ellenőrzésük alá vonják. A Vitakör megszűnt mint „szakmai-ideológiai” fórum létezni, egyértelműen tudományos fórummá nyilvánították. Detre Csaba és Nagy Béla kinőttek a „KISz-korúságból”, a szervezet ünnepélyesen elbúcsúztatta őket. Ezért a KISz-szervezethez csatolását sem tekintették már indokoltnak, hanem az új vezetés a megint feltámasztandó Földtani Klubhoz rendelte. Ennek vezetésére megint Horváth István, Konda József „tudományos titkára” kapott megbízást. Detre Csaba elfogadta ezt az új felállást, azzal a feltétellel, ha Horváth István nem szól bele a Vitakör ügyeibe. Ezt Horváth István megigérte, annál is könnyebben, mert a Földtani Filozófiai Vitakör soha nem tartozott kedvenc szerveződéseihez. A Földtani Klub feltámasztása nem járt különös sikerrel, 1976 végére végérvényesen szétesett.
Földváriné Vogl Mária főosztályvezető, Járányi István párttitkár nyugdíjba mentek. Nyílt titok volt, hogy Földváriné helyére került Csalagovits Imre alapító atya a „Micike- párt” uralmának továbbvitelét jelentette az Anyagvizsgáló Főosztály vezetésében, s Csalogovits párttitkársága ugyanennek a hatalmi csoportosulásnak erősítése volt. Varga Sándorné megszűnt párttitkárhelyettes lenni, de még tagja volt az intézeti pártbizottságnak, egészen 1980-ig. Ugyanígy 1980-ig pártvezetőségi tag maradt Marczis József alapító atya, az egyetlen olyan pártvezetőségi tag, aki végig jóindulattal és konstruktívan viszonyult a Vitakörhöz. Az Anyagvizsgáló Főosztály vezetői tisztéért rivalizáció folyt a két alapító atya, Csalagovits és Dudich között, amelyből előbbi került ki győztesen. Erre Dudich eltávozott a Földtani Intézettől, és átment a Szádeczky-Kardoss Elemér által alapított MTA Geokémiai Laboratóriumához, ahonnan 1981-ban igazgató helyettesként, s Csalagovits főnökökeként jött vissza a MÁFI-ba.
Ugyancsak eltávozott a Földtani Intézetből
Vecsernyés György alapító atya is, aki 1975
február 15.-től az Aluterv geológusa lett, ahol
a következő éveket elsősorban külföldi
expedíciókban való részvétellel töltötte. A
Filozófiai Vitakörbe 1983 januárjában tért
vissza.
1975 első vitaülése megint egy kandidátusi vizsgadolgozat megvitatása volt:
A Filozófiai Vitakör 17. ülése: 1975 debruár 11., kedd, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Siposs Zoltán: A hidrogeológia szerepe a
társadalmi fejlődésben
Dr. Siposs Zoltán a MÁFI hidrogeológus tudományos főmunkatársa, az eddigi vitaülések jórészén résztvett. Lelkesen bemutatta a földtudományok kandidátusa cím elnyéséhez szükséges filozófia vizsga írásbeli anyagát.(Megjegyzés: Siposs Zoltán végül is nem nyerte el soha a kandidátusi címet.) Ez érdekes eszmefuttatás volt a víz szerepéről az élővilágban és az emberi társadalomban. Bemutatta Thalész szövegeit a vízről, mint minden élet fundamentumáról. A víz az emberiség legfontosabb nyersanyaga, s megjósolta, hogy történelmileg nagyon rövid alatt, a víz lesz a legértékesebb nyersanyag. Ez a jóslat azóta tökéletesen beigazolódott.A víz mint kitüntetett fontosságú nyersanyag hozta létre a „hidrogeológia” részdiszcipináját a földtanon belül. Érdekes eszmefuttatást tett a földrajzi determinizmus és a hidrogeológiai tényezők közötti összefüggésről. Bemutatta, hogy a víz a Föld egyike specifikuma, s ehhez kapcsolódik az is, hogy jelenleg csak a Földön ismert az élet. A Vitakör történetében először esik szó „pragmatikus filozófiáról”, a „filozófia által feltárt praktikumról.” Siposs Zoltánnak ez volt az egyetlen előadása a Körben, noha csaknem rendszeresen látogatta az üléseket még csaknem két évtizeden keresztül.
A résztvevők számáról nem maradt feljegyzés.
A Filozófiai Vitakör 18. ülése: 1975 április 29., kedd, MÁFI II.em. „A” terem.
Póka Teréz: A földtudományok tudományelméleti kérdései. A földtudományok tárgya, funkciója, sajátos módszerei, rendszere és információs kapcsolatai
Dr. Póka Teréz az MTA Geokémiai Kutató Laboratórium tudományos főmunkatársa, a tudománytörténet és földtan elméleti kérdéseinek nemzetközileg ismert kutatója, a Filozófia Vitakör alapító anyja, az első összejövetel óta résztvevője a Vitakör összejöveteleinek. Ez volt a Körben első előadása, amelyet nagy érdeklődés előzött meg. 30 résztvevője volt az előadásnak, amelyre összesen 8 nem-MÁFI-s vendég jött el.
Az előadás tematikája hat részre oszlott:
Az aktualista módszer: az okság elvének alkalmazása a földtudományokban. /Ez az aktualizmuselvének legbrilliánsabb megfogalmazása – d.cs. megjegyzése/
Az előadást gazdag illusztrációs anyag bemutatása kísérte, mintegy 100 dialemez és több tucat fólia vetítésével.
A Filozófiai Vitakör 19. (idényzáró) ülése: 1975 június 28., szombat 10h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Bokor Levente: Spinoza időszerűsége
Bokor Levente a Filozófiai Vitakör alapító atyja, aki már 1973 október 9.-e óta gyakran látogatta a Kör összejöveteleit, s ott a széles skálájú tematika vitájáiban kitűnt széleskörű műveltségével nagyszerű és szenvedélyes vitakészségével, ekkor tartotta első vitaindító előadását. A Vitakörben jól kitapintható monizmus-szimpátia egyenes következménye a Spinoza szellemisége iránti rokonszenv. Az előadó felvonultatta azt a sokszerű értelmezést, amellyel Spinoza életművét a későbbi filozófusok véleményezték. Ez, mint minden nagy szellemiség megítélése, rendkívül sokféle. Érdekesség és Spinoza nagyságát mutatja, hogy filozófiájával szemben az utókor soha nem tudott éles polémiát produkálni, legfeljebb csak kiegészíteni. Spinoza az emberi szellem megingathatalan fundamentumainak egyike. Spinózát közvetlen szellemi elődjének tartotta Hegel, s a Hegelre főleg építkező marxizmus is: „Hegelben három elem van, a spinozai szubsztancia, a fichtei öntudat és a kettő hegeli, szükségszerűen ellentmondásos egysége, az abszolút szellem. Az első elem a metafizikában travesztált természet az emberről való elválasztottságában...” ítrja Marx.
„.........a spinozaizmust a vallási sallangoktól megtisztani annyit jelent, mint felfedni igazi, materialista tartalmát. Marx és Engels spinozaizmusa tehát a legmodernebb materializmus volt” – így Plehanov.
Bokor Levente rámutatott, hogy a Spinoza-megitélések az aktuális szempontok miatt sohasem egybeesők, de abban úgyszólván az összes véleményalkotó megegyezik, hogy az újkori „metafizika” nagy triászából, amelynek tagjai Descartes, Spinoza, Leibniz, a középső jutott el a legnagyobb következetességig. Nem vonják kétségbe, hogy panteizmusa a monizmus mintapéldája, amit véleményünk szerint az által ért el, hogy a természetfelfogást kiterjesztette a metafizikusan elválasztott gondolkodásra is; annak logikai-pszichológiai elemeire.
Az előadó célja annak bizonyítása volt, hogy a panteista monizmus annyi, mint természetelmélet, olyan naturalizmus, ami nem „materializmus” – Spinoza számára a természet nem események, hanem a dolgok hatalma.
Az előadást követő élénk vitában szó került
arról, hogy tekinthetjük-e egyértelműen „magasabbrendű”
elvnek, a monizmust, mint akár a dualizmust vagy
a soklényegűség elvét.
A nagyhatású előadás a Kör történetének első „tiszta” filozófiai tárgyú előadása volt, amely már túl nőtt a Kör eddigi „földtani filozófiai” keretein.
17 jelenlévő volt.
Ez alkalommal jött el a Vitakörbe Dr. Tóth Imre Zoltán alapító tag (1939 – 1981) matematikus, aki korai haláláig a Körben több előadást tartott, s a programszervezésben jelentős szerepet játszott.
A Filozófiai Vitakör 20. ülése: 1975 október 13., MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Zentai Péter: Geokémia és entrópia
Az előadás egyike volt azoknak közül, amelyek az 1975 októberében egy hónapig a MÁFI-ban nyílt IV. Országos Ritkaelem Kiállításhoz kapcsolódtak.
Az előadás végigkísérte az entrópia-fogalom fejlődéstörténetét Sadi Carnot (1824)-n, Clausiius(1850)-on, Boltzmann(1896)on, Planck(1921)-on keresztül Vesalius(1964)-ig. Feltárta azt a problémakört, hogy a fejlődés az az entrópia növekedésének vagy csökkenésének iránya-e. A tematikát képletekkel illusztrálta, lásd: facsimile meghívó. Az élénk vita ekkor is, mint minden nagy metafizikai téma megvitatásakor általában, a „fejlődés” értelmezésében kulminált. A vita főleg azt firtatta, hogy az entrópia fogalma adekvát-e az általános fejlődéselmélettel, s egyáltalán összefüggésbe hozható-e vele. Egyesek annak a kételyüknek adtak hangot, hogy vajon a biológiai fejlődésben egyáltalán értelmezhető-e az entrópia, s éppen e kétely miatt a szűkebb, biológiai értelemben vett evolúcióelmélet nem is operál vele.
A résztvevők száma megállapíthatatlan volt,
mivel a kiállítás megtekintői ki-be járkáltak.
A Filozófiai Vitakör 21. ülése: 1975 október 27., MÁFI II.em. „A” Terem:
László Gyula (1919 – 1996): A kettős honfoglalás
A jeles történész és hungarológust a MÁFI részéről többen is meghívták a Körbe nagy vitákat kiváltott kettős honfoglalás elméletének bemutatására. Így az intézeti KISz-szervezethez tartozó „Magyar Történelmi Kör” közösen a Földtani Filozófiai Vitakörrel. Detre Csaba közvetlen összeköttetésben állt az előadóval a magyar-avar-hun identitás kérdésében folytatott kutatásaiban. László Gyula elméletét, amely mögött hatalmas argumentáció volt, ekkor még az akadémiai konzervativizmus, amely gyakorta destrukciót jelent, nem engedte kibontakozni, s legtöbbször „fantasztának”, „szélsőségesnek”, stb. minősítették. Sőt, volt még ennél rosszabb is: „ultranacionalista”, „magyarkodó”, meg egyebek. László Gyula elméletének lényege az volt, hogy az avarok tulajdonképpen magyarok voltak, ugyanúgy, mint az Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe bevonult nép. Lényegében az avarok is két hullámban foglalták el e térséget, először a 6., majd a 7. században. Az előadó kimutatta azt is, hogy az Árpád-féle populáció főleg török volt, amely megszervezte végülis a magyar államot. Viszont az avarnak nevezett populáció beszélte azt a nyelvet, amelyet most mi magyarok beszélünk. Árpád törökjei három generáción belül elvesztették nyelvüket, s felvették az avar, azaz a később magyarnak nevezett nyelvet. A dolgot finomítja az a valószínű lehetőség, hogy az avarok között már lehettek török bentlakók is, s fordítva, Árpád népe egy része is avar, azaz magyar lehetett. Sok jel mutat arra, hogy az avarok a magyarokat azonos, vagy testvérnépnek tekintették, s Bős avar vezér követeket menesztett az akkor Kijev mellett táborozó Árpádhoz, hogy segítsen a frank (ekkor már németnek is nevezhető) betolakodók elleni háborúhoz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legendákat, mítoszokat nagyon is komolyan kell venni mint történelmi dokumentumokat, ugyanígy a magyar-hun identitás és szukcesszió melletti legendákat. Sejtetni engedte azt is, hogy hunok és szkíták egyazon nép volt.
László Gyula itt adta elő azt a sokat vitatott, de később egyre inkább mind több érvet felsorakoztatni tudó tézisét, mely szerint a magyarok egy nagy népcsalád, az ugor család egyetlen reliktum népe. Valaha az ugorok Eurázsia igen nagy részét uralták, de az évezredek, különösen a legutolsó évezredben az indoeurópaiakkal szemben elvéreztek, s nagyrészük eltűnt a történelem színpadáról. Felvetette azt a lehetőséget is, hogy a magyarok tulajdonképpen őshonos nép a Kárpát-medencében, s a fent említett két honfoglalás csak ugyanennek a népcsoportnak újabb beáramlásai. A jelenlévő egyik igen tehetséges fiatal tanítványa, Mándoky Kongur István, meg is nevezte ezt az őshonos népet, mégpedig a pannonokat. Egyik érv lehet a pannonok turkoid, esetleg ogur eredetére az, hogy ő az Aquincum város pannon nevét, Ak Ink, Fehérvárként fordítja.
Az előadásra érdekes emberek, a másfél évtizeddel későbbi magyar politikai élet két jeles személyisége jött el: Dr. Antall József (1932 – 1993) akkor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Könyvtárának történésze, későbbi miniszterelnök (1990 – 1993), aki Detre Csaba történelemtanára, majd osztályfőnöke volt a Toldy Ferenc Gimnáziumban (1955 – 1959), s Detre Csaba tartotta vele a kapcsolatot, miután eltávolították a gimnáziumból, sőt, kizárták az oktatásból (1959). Ugyancsak jelen volt Dr. Für Lajos történész, az Antall-kormány hadügyminisztere, aki lehetséges, hogy éppen itt találkozott először Antall Józseffel. Für Lajos baráti viszonyban állt Detre Csabával, aki ide elhívta. Ugyancsak jelen volt Dr. Koczogh Ákos (1911 – 1982) jeles művészettörténész, akivel László Gyula intenzíven együttműködött, valamint László Gyula előbb említett kimagaslóan tehetséges tanítványa, Mándoky Kongur István (1948 – 1990), aki igen fiatalon tragikus és tisztázatlan körülmények közt, valószínűleg gyilkosság áldozataként hunyt el Dagesztánban.