Filozófiai Vitakör: az intellektus
teremtő ereje
Megelőző több publikációimban a Filozófiai Vitakör megalakulásáról azt írtam, hogy „alulról jött kezdeményezésként” a Magyar Állami Földtani Intézet tudományelmélettel (is) foglalkozó fiatal geológusai hozták létre. (lásd: Detre Cs. 1991 – MÁFI Évi Jelentése 1990-ről, Detre Cs. 2000 – Fény és Árnyék – Filozófiai Vitakör Évkönyve 1997-ről, Szerencs). Ez egy túl leegyszerűsített vélemény. Formailag a Vitakört a Magyar Állami Földtani Intézet állami és politikai vezetése hozta létre. (lásd előzőekben). A „Földtani Filozófiai Vitakör” eredetileg csakugyan az MSzMP KB Tudománypolitikai Irányelveinek (1972) folyománya. Az, hogy alig több mint két év alatt egy széleskörű interdiszciplináris és számos különböző kutatóintézetben elismert rendkívül liberális (a szó klasszikus értelmében véve!) klubszerű szerveződés alakult ki belőle, ez csakugyan a MÁFI sajátságos háttérközegének eredménye. Ezenkívül olyan amilyenné válásának csakugyan volt valamiféle „forradalmi” töltete. A „Tudománypolitikai Irányelvek” érdekes hangvételű iromány volt: élesen kikelt bizonyos, néven is nevezett akadémikusok ellen, akik Magyarországon egyes tudományágakat zsarnoki módon uralmuk alá hajtottak, s elvtelenül követnek nyugati szakmai-ideológiai mintákat. Ez az ellentmondás különösen eklatáns volt a magyar geológiában, s különösen a MÁFI-ban. Azzal, hogy egyes „geocézárok” a kutatás minden fázisát kontrollálták, ugyanígy ellenőrzésük alatt tartották a nyugati kapcsolatokat is, ők terjesztették a nyugati tudományelméleti, tudományszervezési sémákat. (Lásd: az előbbiekben említett „hedbergianizmus.”) Ez a jóérzésű kutatókat felháborította, s hangulatukra jellemző volt „ezek a trógerek itt megjátsszák a nagy bolsevikot, ugyanakkor dollárért, márkáért tövig nyalnak a Nyugatnak”. Ezért a „Tudománypolitikai Irányelvek” a beosztott kutatók, alsó és közép-vezetők körében népszerű brossúra volt, amely „végre feltárja a sok igazságtalanságot”. A felső állami és politikai vezetés viszont félt az irányelvektől, de nem tudta elkerülni az azokkal való foglalkozást. Ugyanígy valamiféle ezirányú szervezet létrehozása szintén elkerülhetetlen volt, s elkerülhetetlen volt az is, hogy ez viszonylag átfogóbb formában, több „nem brancsbeli” kényszerű bevonásával jöjjön létre. Ez különösen vonatkozott a „Földtani Filozófiai Vitakörre”, amely már kifejezetten - mondhatni „plebejus” szervezet volt, ahogyan a legelső hónapokban azt többen meg is fogalmazták. Az ezt létrehozó néhány széleskörűen művelt fiatal kutató nagyon is komolyan vette a „Barnakönyvet”, s nagy lelkesedéssel vetette rá magát a Kör szervezésére. Ez csakugyan a munkahelyi demokrácia célját szolgálta akkor. A felső vezetés észre is vette, hogy a Kör feletti kontroll kicsúszik kezükből, ezért kezdetben, 1973-ban és 1974 elején kétségbeesetten próbálták maguk alá gyűrni a Kört, de mikor látták, hogy ez reménytelen, ignorálni és destruálni igyekeztek azt. A Kör már 1975-ben sokféle igen jeles kutatót vonzott magához több tudományos intézetből is, de a MÁFI felső vezetés részére egyáltalán nem volt megnyerő. Konda József igazgató kezdeti erkölcsi támogatása is leginkább a Fülöp József akadémikus elleni küzdelmét szolgálta, addig míg a Kör a Tudománypolitikai Irányelvek lándzsahegyének volt tekinthető. Mikor már „független” szervezet lett, teljes közönnyel viseltetett iránta. 1975 végén már a Vitakör törzsgárdája úgy tekintett vissza az 1973-74-es nagy „csatáira”, hogy a Vitakör már érdektelen a hatalmasságok számára, s lassan a feledés homályában elsüllyed. Ez nagyjából így is volt a MÁFI viszonylatában, de egyáltalán nem más intézmények, s azok kutatói felé. Megindult az a több éves folyamat, amely során a Vitakör nagyon sok intézmény nagyon sok kiváló intellektusának fórumává vált. Ez a sokféle intellektus egy egészen különös és egyedi tudományos szerveződést hozott létre az évek során. A szerveződés további fejlődésében különös szerepet játszott a Kör klubszerű jellege, amelyből valóságos baráti társaság is lett, s az, hogy a legkülönfélébb szakterületen működő, legkülönfélébb minősítésű és beosztású, a legkülönbözőbb világnézetű, neveltetésű, származású emberek kerültek egy szervezetbe. Ez a sokrétűség, amelyben mindenki egyedi volt, biztosíték volt arra, hogy a „másság” szellemileg megtermékenyítő hatása mindenki számára érvényesüljön.
A Filozófiai Vitakör
kifejlődésének volt még egy
érdekes kultúrhistóriai
vonatkozása: a konszolidálódó
Kádár-korszak idejében, a
hatvanas évek végétől a magyar
társadalom jórésze, s különösen
az értelmiség, mintegy
filozofálódott. A különféle
marxista-leninista
szemináriumokon, főiskolákon,
egyetemeken a „dolgozók”
százezrei szereztek diplomákat,
amelyek elismertsége
egzisztenciális szempontból is
jelentős volt, az előléptetések,
prémiumok szempontjából. Ezen
iskolák látogatása egészen a
nyolcvanas évek elejéig jelentős
szabadságkedvezményekkel is
járt. Ezért a filozófia népszerű
diszciplina volt, s szinte a
mindennapok részét képezte.
A Filozófiai Vitakör 22. ülése: 1976 február 7., szombat, 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Viczián István: A földtani múlt
megismerhetőségének kérdése a
kőzettanban
A Földtani Filozófiai Vitakör békés, klubszerű működése tovább folytatódott 1976 folyamán is. Feladatává egyértelműen a földtan érdeklődésre számottevő, elméleti kérdéseinek egyre szélesebb körű interdiszciplináris, valamint más tudományágak hasonló problematikájának megvitatása volt. Már semmilyen szervezet nem szólt bele a Kör életébe, a Kör elvesztette minden politikai és ideológiai kapcsolatát és jellegét. Mindezek ellenére alig volt olyan ülés, amelyen ne lett volna egy „külső szakértő”, akiről fogalmunk sem volt, hogy ki és kik delegálták. (NB: a Kör programfelelőse köteles volt az előadás időpontját és előadóját, tematikáját bejelenteni az Igazgatói Titkárságon. A Kör programja lassult, 1976 folyamán minössze négy vitaülésre került sor. A lelassulásnák az is oka volt, hogy Detre Csaba intenzív földtani térképezést végzett a Bükk-hegységben, több hónapos rétegtani és evolúcióelméleti tárgyú tanulmányúton volt Nyugat-Németországban, Ausztriában és Jugoszláviában, valamint az Örmény Kulturális Világszövetség küldötteként Szovjet Örményországban és Iránban. Mindezek mellett 1976 májusában védte meg „A fejlődés fenomenológiája” című bölcsészdoktori értekezését, amelyet mintegy másfél éves bírálat után tűztek ki nyilvános védésre, annak számos – állitólag – antimarxista kitétele miatt. A védésen több mint százan voltak jelen, főleg hallgatók, s a védés de. 10-től du. 6 óráig tartott. A dolgozatnak két akadémikus bírálója volt: Hermann István és Szigeti József. Előbbi „summa cum laude”, utóbbi „rite” minősítést javasolt. A jelenlévők Hermannal szimpatizáltak, míg Szigeti bírálatába és hozzászólásaiba többször belefütyültek. Végül megegyeztek „cum laude” minősítésben.
A Vitakör adminisztratív
szervezését ezévben főleg Detre
technikusnője, Sajli Katalin
végezte.
Mindezekkel az eseményekkel együttjárt az is, hogy a Kör belterjes, szinte baráti társasággá alakult, a vitaülésekre szinte majdnem ugyanazok jöttek el mindig, beleértve az állandósuló 3-4 fős „külső”, azaz nem MÁFi-s résztvevőket. Detre felvetette először a Kör magjának, majd Konda József igazgatónak is, lemondását a Vitakör vezetéséről, hivatkozva sokoldalú és nagyfokú leterheltségére, valamint arra a paradoxonra, hogy egy széleskörben ismert vitakörnek beszédhibás vezetője van. Senki nem volt hajlandó elfogadni ezeket az érveket.
Az összrésztvevők száma 15 fő körül állandósult.
Viczián előadása az alábbi kérdéseket boncolgatta: A földtani múlt megismerhetősége mint a világ megismerhetőségének egyik speciális kérdése – Történetiség a kőzettanban – Logikai problémák a múlt rekonstrukciójával kapcsolatban: 1. Azonosság és különbözőség a múltban. 2. A következtetések kérdése – A termodinamikai egyensúlyi modell történeti szempontjai – A kőzetek struktúrája, mint a földtani folyamatok dokumentuma – Dokumentumok képződése és pusztulása – Entrópia-növekedés és növekvő bizonytalanság. – A „tagadás tagadásának” érvényesülése.
Jelenlévők száma: 15
A Filozófiai Vitakör 23. ülése: 1976 május 15., szombat, 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Moldvay Lóránd: A geológia a
hétköznapi gondolkodás tükrében
Az ülés éppen a Vitakör 3. éves születésnapjára esett, s ünnepi jellegű volt. Az előadó az alábbi tematikát bontotta ki előadásában:
„A nem „szakavatott” ember fejében gyakran zűrzavaros képzetek élnek a geológia fogalmáiról. Könnyűszerrel beilleszti jelentudatába a földfejlődés eseményeit. Térszemléletében is minduntalan tetten érhetők a hétköznapi rutin torzító megnyilvánulásai, ha geológiai információkat dolgoz fel. Ezek a torzulások a sajtóba is beszűrődnek, sőt, a geológiáról szóló cikkek olykor hozzáigazodnak a hétköznapi szemlélettől elvárt igényekhez. E jelenségekből nemcsak a filogenezis, hanem az ontogenezis menetére is lehet következtetni.”
Az előadó kivonatának utolsó mondatát sokan érthetetlennek tartották, nem derült ki, minek az ontogeneziséről, ill. filogeneziséről van szó. Éles szóváltásokra is sor került. Az ekkor már súlyos beteg Moldvay a vita hevétől rosszul lett, meg kellett szakítani az ülést, s az előadót egy intézeti gépkocsival Detre Csaba és Zentai Péter hazaszállította.
Összesen 14-en voltak jelen.
A Filozófiai Vitakör 24. ülése: 1976 október 16., szombat, 9:30, MÁFI Kis Épület, KISz-Klub:
Zentai Péter: Entrópia –
anyagösszetétel – geokémia
Az ülésről részletes feljegyzés nem készült Detre Csaba Ny-németországi tanulmányútja miatt. A vitaülést Csalagovits Imre főosztályvezető és párttitkár, Zentai főnöke vezette le. Zentai kedvenc témája volt az entrópia és a fejlődés összefüggése. Bevezetésében felvázolta a termodinamika második főtételének filozófiai interpretációit: Sadi-Carnot, Clausius és érdekes módon – Madách Imre. Előadta másik kedvenc témáját, az entrópia-fogalom pragmatista értelmezéséről, az entrópia-fogalom geokémiai értelmezését, s annak „hasznosítását.” A geológiai képződmény összetételéből fakadó entrópiát az anyag fejlődésének mérőszámának, és a fejlődés irányának „útjejelzőjeként” értelmezte.
A Filozófiai Vitakör 25. ülése: 1976 november 26., MÁFI II. emeleti előadóterem:
Detre Csaba: A réteg fogalma
Mint már az előzőekben ítrunk róla, a magyar geológiában azidőtájt éles polémiák folytak az ún. „rétegtani irányelvek” felől. A fő kérdés az volt, hogy mi legyen a rétegtan alapegysége. A Fülöp József akadémikus körül dolgozó „A rétegtani osztályozás irányelvei” c. brosúra kidolgozói az amerikai Hedberg kőlollajgeológus elgondolását vették alapul, mely szerint a rétegtan alapegysége a „kőzettest” lenne. Ezt egy erőteljesen poltikai beállítottágú brosúrában (lásd fent) mint kötelező érvényű szabályzatban tették közzé a magyar sztratigráfusok számára. A „rétegtani irányelvek” ellen erőteljes mozgalom indult meg, különösen annak lapos, nem evolúciós szemlélete miatt, valamint amiatt is, hogy nyilvánvaló, volt, hogy ezzel a szerzőgárda dörgölőzni akart az amerikaiaikhoz. Ebben segítségükre volt Teleki Pál gróf, a jeles arisztorata család Amerikában élő kőolajgeológus sarja, aki éppen közeli mnkatársa is volt H. Hedbergnek. A nemzetközi sztratigráfiai fórumokon az európai résztvevők, beleértve a szovjetek is élesen elitélték az amerikai kezdeményezést, amelyet lényegében csak a magyarok támogadtak. Az amerikai pragmatista-prakticista kezdeményezés egyik fő ellenzője volt O. Schindewolf (1906 – 1978) tübingeni jeles német evolúciókutató, akinél 1976-ban Detre Csaba másodszor volt kéthónapos tanulmányúton, s akinek kladisztikus evolúciómodelljének, valamint neokatasztrofista fejtegetéseihez nagyon sokat köszönhetett. Detre Csaba szívesen felajánlotta a Filozófiai Vitakört, hogy legyen egy „harcos evolucionista” fóruma a hedbergianizmus elleni küzdelelmnek. Ennek érdekében tűzte ki „A réteg fogalma” előadást, amelyre töb felkért hozzászólót is felkért, a földtan legkülönbözőbb szakterületeiről. (A teljes előadás szöveget, néhány írásbeli véleménnyel együtt lásd: A Filozófiai Vitakör Évkönyve 1986, majd egy rövidebb változatban németül: Abhandlungen d. Inst.Geol.-Palaeont. Univ. Tübingen, 1977))Az előadó ügyelt arra, hogy a felkért hozzászólók ne csak paleontológusok, s ne csak a hedbergianizmust élesen ellenzők köréből kerüljenek ki.
A felkért hozzászólók: Nagy Lászlóné (paleontológus), Hajós Márta paleontológus,1916-1999), Póka Teréz (geokémikus, tudománytörténész), Császár Géza (sztratigráfus), Dienes István (matematikus), Góczán Ferenc (paleontológus), Haas János (sztratigráfus), Horváth István (geokémikus), Jámbor Áron (térképező geológus), Moldvay Lóránd (1926 – 1990, térképező geológus-hidrogeológus), Szepesházy Kálmán (1920 – 1993, mineralógus), Varga Gyula (1923 – 1983, petrográfus), Zentai Péter (1938 – 1984, geokémikus).
Első alkalommal volt előre hozzáférhető az előadás szövege, amelyet az előadó több mint három héttel a vitaülés előtt kiállítatott a MÁFI Könyvtárában.
Detre Csaba „réteg”-koncepciójánák lényege az volt, hogy a földkéreg legkiterjedtebb, leginkább extrapolálható részei közelítik meg a „réteg” fogalmát (gömbhéj), míg a kisebb minőségileg elkülöníthető részek eltérnek ettől. A különféle zavaró mozgások, például a tektonikai mozgások lehetetlenné teszik az evolutíve egymást követő gömbhéjak, azaz földkéreg-rétegek zavartalan egymásutáni kifejlődését. Az előadó nem zárta ki olyan formációk létét, mint amilyenek a kőzettestek, de ezek nem extrapolálható, lokális kifejlődések. A rétegtannak, mint eleve evolúciós tudománynak viszont elsődleges célja az extrapoláció, mert csak így rekonstruálható globálisan a Föld fejlődéstörténete.
Az előadást hosszú, érdekes, éjszakába nyúló diszkusszió követte, általános vélemény volt, hogy ezt még folytatni és „érlelni” kell. Jellemző a téma tudománypolitikai terheltségére, hogy amikor Detre ezt a témát előadta 1977 februárájában a Magyarhoni Földtani Társulatban is, többen Kádár János idézetekkel próbálták „ezt a tudománypolitikailag rendszeridegen szemléletmódot” letorkolni.