1977 eseményei
Többen már régóta javasolták, hogy a Kör változtassa meg a nevét, a Földtani Filozófiai Vitakörből legyen egyszerűen Filozófiai Vitakör. Ennek a filozófia oldaláról való indokoltsága nyilvánvaló, lásd elsősorban Platón, Giordano Bruno vonatkozó eszmefuttatásait a filozófia egységéről. Detre Csaba sokáig ellenállt ennek a törekvésnek, mivel a Kört elsősorban a geológia és a Földtani Intézet kereteiben akarta működtetni, a geológia elméleti fórumaként. Azonban nyilvánvaló lett, hogy a Kör egyik legfőbb továbbfejlődési iránya a különböző filozófiai iskolákkal való együttműködés, ugyanis eddig főleg csak az ELTE TTK Filozófiai Tanszékével, s annak vezetőjével Horváth József professzorral, a Kör alapító atyjával tartott kapcsolatot. Detre Csaba a Bölcsészkaron töltött évei alatt sok filozófussal épített ki kapcsolatot, többek között Ágh Attila docenssel, aki az MTA Filozófiai Intézetének tudományos tanácsadója is volt. Ágh Attila azidőtájt az antropogenezis filozófiai problémáival behatóan foglalkozott. Célja volt a téma marxista szellemiségű monografikus feldolgozása. Előadására először jelent meg a meghívó „Filozófiai Vitakör” fejléccel.
Ágh Attila: Az antropogenezis filozófiai problémái – 1977 január 13., MÁFI II. em. előadóterme:
Az előadót több bölcsészkari filozófus tanítványa is elkísérte, valamint Hermann István akadémikus (1925-1986) a Filozófiatörténeti Tanszék vezetője, aki a Bölcsészkaron Ágh Attila főnöke volt, s az antropogenezis témakörben együttműködött az előadóval.
Az előadás elején az előadó kitért arra, hogy a marxizmusnak nincs átfogó antropogenezis modellje, ezt most ő kivánja megalkotni, elsősorban a szaktudományok eredményeire támaszkodva, s felszólította a MÁFI témában érdekelt szakembereit az együttműködésre. A Kör ülésein először megjelenő Kordos István ifjú ősemberkutató az együttműködést meg is igérte. Ágh Attila boncolgatta az emberi szerveződési szint kritériumainak problematikáját, s azt, hogy az emberi szintet több biológiai faj is elérhette. A vitaülésnek 19 résztvevője volt.
Moldvay Lóránd: A „biologista áramlat” a filozófiában – 1977 március 19, szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Az előadó szerint a filozófiában, különösen a tudományelmélet területén a divatos evolúcióelmélet nyomására biologista irányzatok dominálnak. Felvázolta a „hülozoizmus” történetét, mely filozófiai irányzat szerint minden létező mintája az élőlény, mely rendszer(ek) az összes létező ismérvét magukon hordozzák. Amikor az emberi ismerethalmazban az empírikus ismeretek különösen felhalmozódnak, s többséghez jutnak az elméleti adatokkal szemben, különösen megerősödnek a „biologista”, azaz „hülozoikus” tipizációk, modellezések. V.ö. a 19. századtól a napjainkig élő, sőt, erősödő „szociodarwinizmust”, „lingvisztikodarwinizmust.”
Tóth Imre Zoltán (1939-1981): A munkahelyi demokrácia fejlesztése – 1977 június 25, szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
A fiatalon elhunyt filozófiailag igen képzett matematikus és szociológus, aki már 1975 óta látogatta a Vitakör üléseit, vezetéselmélet témakörben több továbbképző központban tartott speciális kollégiumokat. Harcos híve volt a vezetők pályázati rendszerben történő kinevezésének, ami ebben az időben meglehetősen merész elgondolás volt. Behatóan elemezte a munkahelyi demokrácia problematikáját, a team-munka jelentőségét. Számos külföldi példát mutatott be erről, amelyet számos külföldi tanulmányútján szerzett. Hangsúlyozta az innovatív szellem erősítésének kimagasló fontosságát. Ezt Magyarországon nagyon fejletlennek ítélte meg, ami még sok gondot fog okozni hazánk gazdasági fejlődésében. Az innováció hiányát az egész szocialista rendszerben nem tartotta kielégítőnek, amelyet összefüggésbe hozott a konkurrencia hiányával. Ezt a hiányt meghatározó negatívumként értékelte a szocialista világrend jövőjére nézve. Prognózisa szerint a szocailista világ képtelen lesz győztesként kikerülni a kapitalista világgal folytatott versengésből, s nem tartotta kizártnak, hogy a szocializmus gazdasági veresége történelmileg hamar, néhány évtizeden belül bekövetkezik. Ennek politikai következményeit beláthatatlannak tekintette. A kérdésekre, melyek szerint elképzelhetőnek tartja-e a kapitalista gazdaságra való gyors áttérést, nemmel válaszolt, mivel szerinte a társadalom már megszokta a szocializmus védelmét, s a kapitalista fordulat sokkolná a társadalmat, s ez akár antikapitalista forradalmat is eredményezhet. Azt, mint legrosszabb fejleményt említette, hogy a gazdasági versengésben győztes kapitalista rendszer, rákényszeríti a kapitalista gazdaságra a szocialista tábort, mintegy gyarmatosítva azt. Tóth Imre Zoltán ezeket az elgondolásait 1981 márciusában előadta a moszkvai KGST-székházban is, amely óriási vihart keltett, s az előadó néhány nappal később Moszkvában szívinfarktusban elhunyt.
Az előadáson 35-en vettek részt, több
osztályvezető és főosztályvezető is.
Nagy Lászlóné: Az MSzMP KB Tudománypolitikai Irányelvei és a hazai őslénytani kutatás – 1977 október 1., szombat, 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub.
Az előadás egy tervezett „A földtani diszciplinák társadalmi vonatkozásai” sorozat I. részeként került be a programba, azonban ennek a sorozatnak a későbbiek során nem volt folytatása.
Nagy Lászlóné ezidőtájt a MÁFI Őslénytani Osztály vezetője volt, s 1980-ig az intézeti pártvezetőség tagja. Híres volt konzervatívan vonalas nézeteiről, de ugyanakkor keményen küzdött az őslénytan általános intézeti vélemény szerint is „kiszolgáltatott” helyzete ellen. Az Őslénytani Osztály az ún. Anyagvizsgálati Főosztály része volt, s az ide tartozó osztályok (Őslénytan, Geokémia, Szedimentológia) az intézeti „elit főosztály”, a Térképezési Főosztály kiszolgáló részlege volt. A térképezők a laborvizsgálatokra gyűjtött mintákat az „anyagvizsgálati” osztályokra adták le, de ezen osztályok nem diszponálhattak a vizsgálati eredmények felett, ezek felett a diszpozíció a térképezőké volt.
Nagy Lászlóné előszedte a már ekkor meglehetősen „lejárt lemezt”, a Tudománypolitikai Irányelveket, s ezek vonatkozó tételeit kísérelte meg fegyverként használni az őslénytan helyzetének javítására. Ez a kezdeményezés nem járt sikerrel, mert többen hangoztatták, hogy nem az irányelveket kell segítségül hívni, hanem a paleontológusok ne hagyják magukat „kizsákmányolni.” A jelen lévő Konda József igazgató és Csalagovits Imre főosztályvezető megigérték, hogy kivizsgálják az őslénytan helyzetét, s megpróbálnak segíteni azon. Ennek a jövőben semmi nyoma nem volt észlelhető, s az őslénytan helyzete napjainkig, mikorra már teljesen megszűnt e tudomány a Földtani Intézetben, fokozatosan romlott.
Kordos László: A hominizációkutatás legújabb eredményei - 1977 október 15., szombat 9:30, MÁFI Kisépület KISz-Klub.
A hominizációkutatás ekkor már évtizedek óta kiemelt kutatása volt a magyar őslénytannak, ebben az úttörő a Földtani Intézet egykori igazgatója, Kretzoi Miklós professzor volt, aki az első Rudapithecus leleteket találta Rudabánya környékén. Kretzoi nyugdíjbavonulása után ifjú utódként Kordos László vette át ezt a témakört. Kordos a következő évtizedekben a Vitakörben több előadást is tartott a hominizáció témakörből.
Az előadó felvázolta az emberré válás polifiletikus modelljét. Az első hominidának a Ramapithecus-alakkört tekintette, amelyhez a Rudapihecusok is tartoznak. Kordos László a következő években több új Rudapithecus maradványt is gyűjtött, s nagyszabású nemzetközi programokat futtatott végig e témakörben. Az emberi lét alapkritériumának a tagolt beszédet tartotta.
„ANTI-ELEATICA” – Pamflet-előadás a matematika újszerű alkalmazásáról. Előadják: LIPTÁK TAMÁS (SZÁMGÉP) és a T.E.A.M.S. többi tagja – 1977 október 27., csütörtök, MÁFI II. emeleti előadóterem.
Előzmények és háttértörténések:
1977 késő nyarán Dr. Herczeg Tibor csillagász, aki 1956 novemberéig, disszidálásáig a Dr. Detre László akadémikus (1906-1974) által vezetett (1943 – 1974) MTA Csillagvizsgáló Intézetének tudományos munkatársa volt, levélben beajánlotta Detre Csabának Lipták Tamás matematikust (1930 – 1985), hogy a Filozófiai Vitakör foglalkoztassa, s gyümölcsöztesse sokoldalú filozófiai és matematikai műveltségét. Herczeg Tibor ezidőtájt az USÁ-ban élt mint egyetemi tanár. Herczeg Tibor ajánlatának legérdekesebb része az volt, hogy Lipták Tamás évfolyamtársa volt Detre László zseniális tanítványának, Izsák Imrének (1929 – 1965), aki együtt disszidált 1956 novemberében Herczeg Tiborral. Lipták legendásan zseniális matematikus volt, aki szintén tanítványa volt Detre Lászlónak, majd az egyetem elvégzése után 1952-ben Rényi Alfréd akadémikus (1921 – 1972) tanársegéde lett. 1956-ban fegyveresen részt vett a Forradalomban, amiért 1957-ben első fokon mint „megtévelyedett fiatal értelmiséget” még csak nyolc évi börtönre itélték, de egy évvel később már életfogytiglant kapott. Detre és Rényi megpróbátlak közbenjárni érdekében, de ez reménytelennek bizonyult. A börtönből az 1963-as amnesztiával szabadult, utána sokáig fizikai munkát végzett, mígnem a hetvenes évek közepe körül a SZÁMGÉP alkalmazta mint számítógépes matematikust. Ekkor már egyik akadémikus patrónusa sem élt, így csak egykori 1956 előtti egyetemi munkatársaira támaszkodhatott, mint Herczeg Tiborra, aki mint fiatal tanársegéd, szintén oktatója volt. Detre Csaba a régi kapcsolatok felelevenítése érdekében szívesen kész volt Lipták Tamást felkarolni, aki ekkor már a több mint kétévtizedes üldöztetés következtében egzisztenciálisan és egészségileg igen nyomorult helyzetben volt. Egy több órás beszélgetés után Lipták elmesélte, hogy ő egy igen széleskörű mozgalmat az „anti-eleaták” fedőnevű T.E.A.M.S. nevű szervezetet vezeti, amelynek célja Magyarország szellemi felszabadítása volt a szovjet uralom alól. (A szervezet neve egy monogram, amelynek szóösszetétele ma már rekonstruálhatatlan. Lipták megfogalmazásában a Rényi Alfréd Matematikai Modellező Munkaközösség cím húzódik meg, ami állítólag szintén sifrírozás.) Mint kiderült, ez a mozgalom valamiféle kapcsolatban állt a Magyarországra is bejutott „Charta 77” szerveződéssel, amelynek egyik prominens mozgatója Hermann István akadémikus, filozófusprofesszor volt. Hermann István szintén szívből ajánlotta Lipták Filozófiai Vitakörben történő szerepeltetését, annak ellenére is, hogy Lipták, mint ahogy ez a Detre Csabával történő beszélgetésekből kiderült, elsősorban egzisztenciális segítséget, azaz alkalmazást várt. (A SZÁMGÉP tudományos segéderőként alkalmazta nevetséges fizetésért.) Detre Csaba nem tudott neki új alkalmazást szereznie, mivel börtönbüntetése személyi igazolványába fel volt tüntetve, s állandó rendőrségi felügyelet altt állt. Hogy jóindulatáról biztosítsa Liptákot, Detre felajánlotta, hogy tartson előadást a Körben, akár sorozat formájában. Tette ezt annak ellenére, hogy a Lipták által bemutatandó témát meglehetősen zavarosnak találta. Lipták szeptember- októberben Detre Csabát több „TEAMS”-gyülésre vitte el, amelyek különböző magánlakásokban zajlottak le. Itt meglepő társaság jött össze, mint például Hermann István, Bródy János zeneszerző és énekes, Koncz Zsuzsa táncdalénekes, Szörényi Levente zeneszerző és énekes, Balogh Zoltán (1942-1978) szociológus, aki eredetileg meteorológus volt. A hetvenes évek eleje óta szervezője volt különféle ellenzéki mozgalmaknak, több illegális kiadványt hozott létre. Ezért szintén rendőri felügyelet alatt állt. Zseniális embernek tartották, különösen a szocialista társadalom valódi struktúrájának feltárása miatt.Úgy vélte, hogy a szocialista társadalom, éppen a konkurrenciaharc kiiktatódása miatt a nemzetközi gazdasági versengésben alulmarad a kapitalizmussal szemben. E modell kidolgozásában számos közgazdásszal, szociológussal és filozófussal is együttműködött. Balogh a magyarországi „posztkommunista” modellekben meghatározó szerepet tulajdonított a világszerte fontos gazdasági szereppel rendelkező magyar zsidóságnak. (Talán itt hangzott el először a „posztkommunista” kifejezés.) Szerinte Magyarországon a kommunizmus várható összeomlása után a zsidóságnak meghatározó gazdasági és politikai szerepe kesz, ami óriási feszültségekhez vezet. Példa értékűnek tartotta azt a politikát, amellyel Kádár a zsidókérdést kezelte: erősen fékezte a zsidóság gazdasági ambícióit, különösen, ami e téren folytatott globális mozgásukat illeti, de mégsem lehetett antiszemitizmussal vádolni. Balogh Zoltán valamiféle összeköttetésben állt a „Charta 77”-el, s ezen belül Hermann Istvánnal is, de ő kifejezetten nem kedvelte, „antiszemita beütéseket” tulajdonítva neki. Tudni kell, hogy Hermann István zsidó származású volt, bár ő ezt ritkán hangoztatta.Balogh szerint a zsidósággal együtt azonban a politikai elit rosszabbik, elvtelen, rabló része is részt fog venni a kapitalizációban.
Balogh Zoltán 1978 elején hirtelen és váratlanul meghalt. A hivatalos híradás szerint öngyilkos lett, de ezt környezete képtelenségnek tartotta, s egyértelműen állították, hogy meggyilkolták. Ilyen értelmű híradások megjelentek nyugati médiumokban, többek között a Szabad Európa Rádióban is.
Lipták a Filozófiai Vitakörbe 1977 október 27-re kitűzött előadásának főpróbáját mintegy két héttel korábban tartotta meg Balogh Zoltán egyszobás albérletében, amelyben mintegy huszonöten jöttek össze, főleg filozófus egyetemi hallgatók. Lipták előadásnak lényege az volt, hogy a matematika több mint kvantifikálás, a matematika valamennyi tudomány számára az abszolút heurisztikus modellalkotás lehetősége. Az előadó itt szétosztotta „Anti-Eleatica” című mintegy 200 oldalas művének néhány sokszorosított példányát. Detre Csabát kérte, hogy a MÁFI-ban készíttessen még néhány példányt az ottani előadására. Detre Csaba ezt megigérte, s csakugyan készítetett még öt példányt. Lipták ezt keveselte, s további öt példányt kért két nappal az előadás előtt. Tudni kell, hogy ebben az időben xerox-másolatokat csinálni csak igazgatói engedéllyel lehetett, a másolandó anyagnak az igagatói titkárságon való bemutatása alapján. Detre így járt el, s másnap értesítették a titkárságról, hogy az anyag nem sokszorosítható, sőt, az eredeti példányt sem kaphatja vissza. Az illetékes ügyintéző titkárnő azt is közölte, hogy „itt járt egy ismeretlen elvtárs, aki magával vitte az anyagot”. Teljes volt a tanácstalanság, mert mint kiderült, Konda József igazgatót sem tájékoztatták a furcsa ügyről. Varga Sándorné titkárságvezető hosszas betegsége miatt nem tartózkodott az Intézetben. Detre telefonon értesítette az esetről Liptákot, hogy mondjon le a további másolatokról. A dolog azért is érthetetlen volt, mert ebben az anyagban egy szó sem esett politikáról, kizárólag a matematikai modellezhetőségről. Ez az érdekes anyag nincs meg a Filozófiai Vitakör gyűjteményében, mert a meglévő kópiák mind külső, azaz nem földtani intézeti kezekbe kerültek, s utólag Detre Csaba és a Kör magja részére lehetetlen volt megszerezni.
Október 26-án, egy nappal az ülés előtt az előjelek aggasztóak voltak. Este Bokor Levente lakásán felkereste Detre Csabát, s közölte vele, hogy biztos értesülései vannak arról, hogy az előadáson belügyminisztériumi megfigyelők lesznek jelen. Detre ezt egykedvűen fogadta, ilyesmi már többször megesett előzőleg, igaz, hogy 1975 óta nem volt rá példa. Az előadás napjának délelőttjén Csalagovits Imre párttitikár ugyancsak közölte Detre Csabával, hogy értesítették megfigyelők kiküldéséről, s arról is, hogy nincs ok semmi pánikra, ezeket az értesítéseket tekintsék bizalmasnak. Kováts Győzőné a Személyzeti Osztály vezetője ugyanilyen értesítést kapott, s közölte Detre Csabával, „ha már ilyen hülye társaságot hívtál ide, akkor tartsd a szádat, a Belügy mindent megold.” Mindenesetre felszólította Detre Csabát, hogy most szokásától eltérően feltétlenül fektessen fel jelenléti ívet.
Maga az előadás témája nem volt túl vonzó a MÁFI-s publikum részére, a természettudományok matematikai és számítógépes modellezése ebben az időben valóságos divatőrület volt. Ehhez hozzájárult még az is, hogy Dienes István geológus és matematikus ezidőtájt igen erőszakos matematitizálási kampányt folytatott az intézetben, ami borzolta a kedélyeket a matematizációval szemben. Még a vitaköri magnak sem volt semmi háttérinformációja az előadóról és a „TEAMS”-ről, s ezért azt hitték, hogy Dienes Detrét és a Filozófiai Vitakört megőrjítette a matematizációval, ezért mindössze hárman jöttek el, Zentai Péter, Marczis József és Moldvay Lóránd, s persze „ex officio” Csalagovits Imre párttitkár, s nagy meglepetésre Kováts Győzőné (1930 – 1989) személyzetis vezető. Zentai meglepetésének hangot is adott, s csípkelődve dicsérte Kovátsnét a filozófia iránti újkeletű lelkesedéséért. Dienes István, aki kötekedő temészetű kolléga volt, Detre Csaba meghívását írásban utasította vissza, hogy szerinte ez az összejövetel „a matematika lejáratása”, s mint ilyen, nagyon rosszúl szolgálja azt a geomatematizációs mozgalmat, amelyet az intézetben kifejt.” Lipták Tamással mintegy 20 fős kíséret jött el, ezek közül Detre Csaba csak Bródy Jánost, Balogh Zoltánt ismerte, valamint Lipták három volt feleségéből kettőt, az elsőt, akit kétszer is feleségül vett, s kétszer el is vált tőle, valamint a harmadikat, aki akkortájt új férjével, nevezett Katona János Tamás tizenöt évvel fiatalabb filozófia szakot végző egyetemi hallgatóval jelent meg. Nem volt annak nyoma, hogy a „belügy” nagy erőket mozgósított volna, egy az előadóterem közepére leülő piros inges fiatalemberről lehetett gyanítani, hogy megfigyelő, aki látványosan fesztelenül igyekezett viselkedni. Lipták látványos előkészületeket tett: egy hatalmas ezüst gyertyatartót hozott, amelyen 24 gyertya volt, amelyeket meggyújtott. Többen aggodalmukat fejezték ki a tűzveszély miatt, de ez Liptákot nem érdekelte. Utána tért rá az előadására, amely meglepően rövid volt. A lényege az volt, hogy a matematikai modellezés lesz minden tudomány megváltó útja, s ez teszi lehetővé azt is, hogy a természettudományok – marxi kifejezést használva – „termelőerővé” váljanak. A matematika, mégpedig a platonikus felfogással ellentétben nem a filozófia lesz a vezérfonala annak a „szinkretizmusnak”, amely az egységes „metatudomány” kialakulásához vezet. Végezetül Bródy János saját gitárkíséretével, s egy háromtagú énektrió kíséretében előadott egy dalt arról, hogy „a számok vezetik el az emberiséget a szebb jövőbe.” Lipták zárszavában az emberiség megrontóinak az eleatákat jelölte meg, s „halál minden eleatára!” felkiáltással fejezte be az előadást. A vendégek az előadást óriási ovációval fogadták, több üveg pezsgő került elő, amelyeket pohár hiányában mindenki az üvegekből ivott ki. A vendégek utána csendben elvonultak. Detre Csaba megdöbbenéssel vette észre, hogy a jelenléti ívet valaki elvitte. Ez még a Filozófiai Vitakör történetében néhányszor megismétlődött. Az ottmaradt vitaköri mag spontán reakciója az ülésről sommáson az volt, hogy „ez maga volt az őrület, de mindenképpen érdekes volt.” Mindenestre fellélegeztek, hogy nem történt semmi rendkívüli.
Detre Csaba később megkérdezte Kováts Győzőnét, hogy milyen előzetes információi voltak a vitaülésről, s minek volt köszönhető megtisztelő de meglepő jelenléte az ülésen. Kováts Győzőné úgy nyilatkozott, hogy „nagyon bonyolult helyzet alakult ki az ülés előtt, egyesek ’fentről’ azt tanácsolták neki, hogy ne engedélyezze az ülés megtartását, mások viszont azt, hogy mindenképpen meg kell tartani, de nagyon ébernek kell lenni.” További részletekről nem volt hajlandó beszélni, de arról igen, hogy az ellentmondásos előkészüéletekről sem az igazgató, sem az intézeti pártvezetés nem kapott információt és eligazítást.
Utószó és nekrológ Lipták Tamásról.
Az biztosan látszott, hogy bár az 1956 előtti időkben Liptákot zseninek tartották, itt már a sokévi börtön, a meghurcoltatások következtében egy testileg-szellemileg összetört és szétesett személyiség jelent meg. Lipták 1981 közepéig még többször megjelent a Vitakörben, kedvenc harmadik feleségével s annak ifjú férjével együtt. 1981-ben a harmadik feleséggel együtt, aki Magyarországon hagyta férjét, Ny-Németországba disszidált. Lipták, aki megelőzőleg is követett el öngyilkossági kísérletet, a hírek szerint többet is, 1985-ben egy sikeres öngyilkossági kísérlet következtében Mannheimben elhunyt.
Detre Csaba: Mozgás, fejlődés, idő – 1977 december 15., csütörtök, 15h, MÁFI II. em. előadóterem
Az előadó lényegében „A fejlődés fenomenológiája” bölcsészdoktori értekezésének téziseit adta elő. (Lásd: a facsimile meghívó) A tanulmány sommás lényege az, hogy a „fejlődés” kategóriája univerzális,annak bármely részére kiterjeszthető, s a „mozgás” ennek csupán speciális és absztrakt részkategóriája. Horváth József, Detre Csaba többrendbeli filozófia tanára és professzora ezzel szöges ellentétben a „mozgás”-t tartotta a legáltalánosabb kategóriának, s a „fejlődés”-t csupán speciális részkategóriának. Horváth József különösen Detre általa „egyirányúnak” tartott fejlődésmodelljét bírálta, s expressis verbis antimarxistának minősítette. Detre szerint ugyanis: „A fejlődés, mint a mozgások mozgása, a mennyiségek változása, a mozgások különbözővé válása. A fejlődést a kölcsönhatások számossága határozza meg. A fejlődés a kölcsönhatások számának növekedése, illetve csökkenése. A mozgások mennyisége csak egyetlen irányban növekedhet, bármely másik irányban csökkenhet. Ellenkező eset az izotróp, homogén univerzum abszurdumához vezetne. Ez a kérdés empírikusan az extraterresztrikus társadalom létének, illetve nem létének problematikájában jelentkezik. Az emberiség által felhalmozott összes ismeret az extraterresztrikus társadalmak létét cáfolja. Az előadó először mutatta be a fejlődés dinamizmusának növekedését a fokozatosan beszűkülő „csőben” történő áramlás modellezésével. („kapilláris fejlődésdinamikai modell”). Az idő és a fejlődés azonos fogalmak. Nyelvtani érdekességként megemlítette, hogy a Hérakleitosz-i „potamosz” (folyó) dinamikus világmodellel analóg az általa 1976-ban megismert örmény-hun szövegekben a folyó és idő fogalmának egybeesése. (hun: volgjágh).
Horváth József élesen bírálta ezt a modellt: misztikusnak, neoplatonikusnak, teilhardistának, s főképp antimarxistnak minősítve azt. Ezt a bírálatát már 1976-ban is előadta Detre doktori védésén. Ugyanezen a véleményen volt akkor az egyik vizsgáztató professzor, Szigeti József akadémikus is. Horváth Józsefnek óriási szerepe volt a Filozófiai Vitakör létrehozásában, s további működésében, ez a nézetkülönbség nem zavarta a a már hagyományos szövetséget és barátságot.
Szervezeti események 1977-ben: Detre Csaba az év tavaszán elsőízben létrehozta „A Filozófiai Vitakör vezetőségét”, amelynek tagjai voltak: Stogiczáné Diószegi Ágnes geológusnő, Uitz Judit geológus technikus, valamint Siska Vince geológus technikus, Detre Csaba asszisztense, s a Vitakörben helyettese. A Vezetőség Detre Csabát 1977 szeptember végén „elnöknek” megválasztotta.
1977 folyamán a Filozófiai Vitakör kétségkívül összeköttetésbe került olyan jelentős személyiségekkel, akik a „rendszert” igen mélyenszántóan bírálták, s egy összeomlás elkerülése érdekében elengedhetetlennek tartották átfogó reformját. Ezek még nem voltak nevezhetők „ellenzéki” mozgalmaknak, beleértve a Magyarországon nagyon ködösnek tűnő „Charta 77”-et is. Akikkel a Kör összekerült, jószándékú reformátoroknak voltak tekinthetők.