1978
Január 18: Találkozás a rejtélyes titkár elvtárssal
Az 1978. év érdekes eseménnyel kezdődött: az MSzMP KB Reviziós Bizottságának egy nem megnevezett „titkára” január közepén magához kérette Detre Csabát, hogy elbeszélgessen vele a Filozófiai Vitakör programjáról, feladatairól és „szerepéről a marxista filozófia fejlődésében.” A megkeresési forma meglehetősen szokatlan volt, titkárnőjén keresztül telefonon felhívta Detrét a MÁFI-ban, s megkérdezte tőle, hogy január 18 szerda délután 3 óra megfelelő-e a beszélgetésre, s ha igen, akkor várja. Detrének feltűnt, hogy a „titkár elvtárs” név szerinti kilétéről nem esett említés, a későbbi, baráti beszélgetések során tett bizonytalan azonosítási kísérltetek során több személy is „gyanúba” keveredett, de végül semmi bizonyosat nem lehetett megtudni. .
Detrének feltűnt az is, hogy a nagyhatalmú bizottság titkára milyen tájékozott a Kör életéről. Még a Lipták-féle eseményekről is sok mindent tudott. Tudott arról is, hogy a Kör több szereplőjének igen széleskörű nyugati kapcsolatai vannak, s magának a Körnek is vannak nyugati működési szálai. (Tübingeni Egyetem, Bonni Egyetem, Delawar-i Egyetem, Iráni Örmény Apostoli Keresztény Egyház, stb.) Dícsérte a Vitakör aktivitását, annak sokrétű tematikáját, a szabad vitaszellemet, s azt, hogy az üléseken mindenki résztvehet, aki csak akar. A Lipták-esetet említve óva intett attól, hogy a jövőben büntetett előéletűeket előadónak meghívjanak. Detre erre azt válaszolta, hogy nem tudhatja előre, ki a bűntetett előéletű, s ki nem, végképp nem szeretné, ha az előadókat és résztvevőket előre „lekáderezzék.” A titkár azt válaszolta, hogy ilyesmi csakugyan nem lenne jó, de „nem szabad mindenféle szirénhangnak bedőlni, mert a Filozófiai Vitakör népszerű fórum, s az „ellenség” kisajátíthatja”. Detre kizárta ezt, szerinte a Vitakör tematikai és személyi színessége a marxizmus polémikusságának ékes bizonyítéka. A titkár ezt megtoldotta azzal, hogy a marxizmus magabiztosságát az is jellemzi, hogy nyílt dialógusokba kezd eszmei ellenfeleivel, s a sokrétűség vállalásának ilyen fokú magabiztossága kizárólag a marxizmus sajátossága. A titkár megkérdezte, hogy vendége miként képzeli el a marxizmus és a szocializmus jövőjét. A kérdezett válasza az volt, hogy egyedül a marxista filozófiában van meg az a potencia, hogy tömegmozgalommá váljék. Ez azonban társadalom és gazdaságfüggő, mivel a közmondás szerint „üres gyomorral nem lehet himnuszt énekelni.” Ha viszont e függőségektől elvonatkoztatunk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy vallássá váljon. A titkár rákérdezett, hogy elképzelhető-e az, hogy a marxizmusból egyszer vallás legyen. Detre ezt kizárta, s idézte Hanno Hamilkarjan libanoni örmény filozófus és drámaíró látomását a 23. századból: Lenin templomban a hatalmas, vörös fénnyel megvilágított Lenin szobor előtt Lenin-papok részleteket mormolnak a „Materializmus és empíriokriticizmusból”, valamint az „Állam és forradalomból”. A titkár ezen jót derült, és jobb jövőnek tartaná azt, ha sok olyan szerveződés jönne létre, mint amilyen a Filozófiai Vitakör, ahol marxista világnézetű tudósok széles néptömegeket nyernek meg az eszmének.
Ennek kapcsán a diskurzus kiterjedt arra is, voltaképpen ki az, akit egyértelműen marxistának lehet tekinteni. Abban egyetértettek, hogy nem azokat, akik „betéve” tudják a marxizmus klasszikusainak műveit, s különösen nem azokat, akik dolgozataikban nyakra-főre, indokolatlanul idézik a klasszikus marxista irodalmat.
Detre végezetül meghívta a titkárt a Filozófiai Vitakör üléseire, sőt, előadónak is. A titkár a meghívást megköszönte, de az előadást elhárította azzal, hogy biztosra veszi, hogy gyér filozófiai műveltségével egy ilyen jeles társaságban szégyent vallana.
A rejtélyes titkár soha nem jött el a Kör üléseire, Detre Csaba csaknem nyolc évvel később, 1985 decemberében még egyszer találkozott vele, az ún. „Milán -lázadás” kapcsán. Mint néhány napon belül kiderült, a Detre – és a tikár találkozójáról a hivatalos pártinformációs csatornákon semmiféle értesítést nem kaptak a MÁFI pártvezetői. Ez tekintettel a párt akkori hierarchikus működésére, egészen szokatlan jelenség volt. Ami a legmeglepőbb volt, soha nem derült ki egyértelműen, hogy ki is volt az a titkár, aki Detrét „elbeszélgetésre” behívatta.
Tóth Imre Zoltán: A szellemi munka hatékonyságának szervezési és vezetési szempontjai – 1978 január 21., szombat, MÁFI Kisépület, KISz-Klub
Az előadó ezt az előadását előző előadásának szerves folytatásának szánta, mivel a vita ekkor éppen ezekben a kérdésekben kulminált. A szellemi munka hatékonysága elsősorban az innováció mértékében nyilvánul meg. A szellemi munka hatékonyságának növelése rendkívüli vezetői képességeket követel meg, óriási mértékű e téren a szubjektív tényezők hatása. Ez a vezetők alapos pszichológiai felkészítését is szükségessé teszi. Magyarország és általában a szocialista országok a szubjektív vezetési tényezők tekintetében messze elmaradnak a „fejlett kapitalista országok” mögött. NB: „A fejlett kapitalista” megjelelölés ezidőben még egészen újszerű volt, amelyet a konzervatív pártvezetők nagyrésze elitélt, ugyanis azok nézete szerint a fejlettségben a szocializmussal a kapitalizmus bármely formája sem összevethető. Ezidőtájt fokozatosan egyre több társadalmi jelenségről derült ki, hogy fejlett kapitalista formája messze előbbre jár mint a szocialista világbeli megfelelője. A vezetői stílusra a szocialista világban feltünő a kifjezetten negatívan szubjektív jelleg, azaz a vezetők személyes érdekeinek mindennél előbbre helyezése. Ezt a megállapítást két résztvevő osztályvezető, Hetényi Rudolf (1934 – 2003) és Gidai László élesen elitélte, mint „az állami vezetőgárda egyre inkább divatossá váló destruálását”, míg más osztályvezetők, mint Moldvay Lóránd, nagyon is helyénvalónak tartották.
A vita kiterjedt az előadónak arra a megállapítására is, hogy a szellemi munka csak egy olyan társadalomban lehet hatékony, amely rendszerhalmazként működik, tehát amelynek minden része összefügg a többivel, így a hatékony működés össztársadalmi érdek. Ezzel harmonizálva a vezetők kinevezését az össztársadalmi érdekeknek megfeleően kell véghezvinni, s erre a leghatékonyabb módszer a pályáztatás lenne, mintahogyan ez a fejlett kapitalista társadalmakban szokásos. Az előadó óvott attól, hogy kapitalista mintákat szolgai módon utánozzunk, mert a szocializmusnak megvannak már a saját társadalmi normái és szokásjog rendszerei, amelyek gyors és drasztikus elvetése általános káoszhoz vezetne. A jelenlévő Balogh Zoltán szociológus (lásd fentebb) hozzátette, hogy elkerülhetetlen lesz a szocialista világrendszer összeomlása után az „ochlokrácia” kitörése, azaz a söpredék uralma. A kapitalisták nem felszabadítani jönnek majd, hanem kizsákmányolni és gyarmatosítani. Ez a rendszer pedig csak a „komprádorburzsoázia” kiépítésével működhet, azaz kalandorok, bűnözők, elvtelen harácsolók bevonásával. Döbbent csend fogadta ezt a hozzászólást.
Balogh Zoltán itt fejtette ki először és utoljára azt a nézetét is, hogy a kapitalizmus korunk legprimitívebb léformája, s rettenetes destruktív módon befolyásolja a társadalmi tudatot. A kaptalizmus csak egy elhülyített társadalomban működhet sikeresen, mikor a társadalom nagy része kizárólag fogyasztóként működik. Talán ugyanitt hangzott el először a fogyasztó társadalom megnevezés.
A vitaülésnek 27 résztvevője volt.
A Filozófiai Vitakör első vezetőségi ülése: 1978 február 4., szombat, MÁFI Kis-épület, KISz-Klub
Jelen voltak: Detre Csaba, Stogiczáné Diószegi Ágnes, Uitz Judit, Siska Vince, s meghívottként: Zentai Péter, aki hallani sem akart arról, hogy vezetőségi tag legyen, szerinte a Kör elbürokratizálódása a Kör vesztét jelentené, mert a Filozófiai Vitakör klubszerű baráti társaságként működik a legjobban.
A jelenlévők áttekintették a Vitakör eddigi működését, és úgy itélték meg, hogy tevékenysége a fejlődéselmélet területén domborodik ki, s ezért „Fejlődés” címmel interdiszciplináris vitasorozatot indít, amelynek első ülésére március 16.-án került sor, Barcza Szabolcs csillagász (MTA Csillagvizsgáló Intézet) előadásával:
Barcza Szabolcs: Változó csillag-e a Nap? – 1978 március 16., csütörtök, MÁFI Kisépület, KISz Klub. „A FEJLŐDÉS” interdiszciplináris vitasorozat I. rész:
Ebben az időben egyre több olyan adat birtokába jutott a geológia és a paleontológia, hogy a Földön kívüli események hatása a Föld történetére igen jelentős volt, s az élővilág történetében minden nagyobb változás, s főleg katasztrófa mögött földönkívüli hatások bújnak meg. Az óriásmeteorit, kisbolygó becsapódások katasztrofális hatásának megismerése nagy lépésekkel haladt előre, ugyanígy a közeli szupernóvák pusztító hatásának lehetőségének megismerése is, amelyet először Otto Schindewolf tübingeni professzor, Detre többrendbeli ösztöndíjas tanulmányútjának témavezetője vetett fel, s ajánlotta kutatási témának.
A Földre a legnagyobb hatással bíró égitest nyilvánvalóan a Nap, s ennek változásai a Föld történetére minden egyéb külső hatással szemben nagyobb jelentőségűnek kellett lennie, de ennek ellenére ez a téma teljesen megkutatatlan volt még 1978-ban. Detre felkérte egyetemi évfolyamtársát, Barcza Szabolcs csillagászt ezen összefüggések bemutatására. Az előadó különböző periodicitású Nap-változásokat mutatott be, amelyeknek olyan jelentőségük van, hogy a Napot akár változócsilagnak minősíthetik, s amely változásoknak a Földre, különösen az élővilágra gyakorolt hatásúk meghatározó lehet annak fejlődésére. Az előadás új evolúciós tényezőt nyitott a Vitakör számára, a jelenlévő főleg paleontológusok kooperációt kezdeményeztek e témakör kutatására. Sajnálatosnak mondható, hogy ezen tervekből később semmi sem valósult meg, és a Napról, mint evolúciós tényezőről máig is keveset tudunk, legfeljebb annyit sejtünk, hogy a Nap-fluxus időszakonkénti csökkenésének jelentős szerepe lehetett a jégkorszakok kialakulásában.
Jelenlévők száma: 19
A „FEJLŐDÉS” – interdiszciplináris vitasorozat II. része – 1978 április 8., szombat, MÁFI Kisépület, KISz-Klub.
Egy ma már nem rekonstruálható vitaülés, amelyen az „interdiszciplináris” szó jelentése került megvitatásra. A bevezetőt Zentai Péter mondta el. Detre Csaba csehszlovákiai tanulmányútja miatt nem tudott jelen lenni. A vitaüléshez meghívó nem készült.
Bányai Éva (ELTE TTK Összehasonlító Élettani Tanszék): Az emberi tudat – tudati állapot – tudati „határállapot” - 1978 április 20., csütörtök, 14h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub – „A FEJLŐDÉS” – interdiszciplináris vitasorozat III. rész:
A jeles pszichológusnővel, későbbi egyetemi tanárral Detre Csaba gyerekkoruk óta ismerték egymást, Bányai Éva édesapja Detre Csabának tanára volt a Toldy Ferenc Gimnáziumban, Bányai Éva általános iskolai és gimnáziumi osztálytársa volt Detre Villőnek, Detre Csaba húgának, Bányai Zsolt az előadó bátyja pedig évekig volt az MTA Csillagvizsgáló Intézetének tudományos munkatársa. Detre Caba felhasználta a két család közötti többévtizedes baráti kapcsolatot arra, hogy a pszichológusnőt a Körnek megnyerje. Ez egy érdekes előadás erejéig meg is történt. A cél az volt, hogy a filozófia alapvető kategóriájának, a tudatnak, sikerüljön egy egzakt tudományos definíciót adni, mert általános vélemény, hogy a filozófiai definíciók nem kielégítőek, vagy tautológikusak.
Az előadó először definiálta a filozófiai tudat fogalmát, hozzátéve, hogy ez eleve nem definitív fogalom. Utána kitért a pszichológiai tudat fogalmára, amely nem azonos a „pszichikus jelenség”-gel. A tudat kialakulásának szükséges feltétlele az „én-tudat” és a beszéd. Az én-tudat kifejlődésének előfeltétele a poszteriovizuális testmodell kialakulása, azaz az olyan lény, amelyik képes testének lehatárolására a térben. Ilyen lény pedig csak az ember, s a magasabbrendű primatesek. Megelőző előfeltétel pedig egy ilyen testmodellhez az arborikus, azaz a fánlakó életmód, ahol ugyanis létfeltétel a lény önmagának térbeli helyzetmeghatározása.
Tehát a tudat egyáltalán nem passzív visszatükrözése a világnak, hanem az azzal való intenzív kölcsönhatás.
Az előadó végül kitért a „tudati határállapotok” problematikájára. A tudati határállapotok kialakulása: a valóság konkrét (szemléletes) és általánosított (verbális) visszatükrözésének szétválása, a tükrözés a tevékenység –szabályozás disszociációja.
Jelenlévők száma: 20
Katona János Tamás (ELTE BTK, V. éves filozófus-hallgató): A filozófia önfejlődéséhez: a fiatal Lukács György -1978 május 13., szombat, 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub – „A FEJLŐDÉS” – interdiszciplináris vitasorozat, IV. rész:
Mint az előzőekben szóltunk róla, az előadó Lipták Tamás (1930 – 1985) matematikus harmadik feleségének második férje, V. éves fiozófus hallgató. Szakdolgozati témája „A fiatal Lukács György volt, annak ún. „premarxista” időszaka. Ebből a témából tartotta vitaköri előadását is. Ezidőtájt még mindig dúltak azok a viták,amelyek Lukács helyét a filozófiatörténetben, s szerepét a marxista filozófia fejlődésében iygyekeztek tisztázni. Ezek a polémiák mélyebbszántóak voltak, mint a filozófiai viták általában. Világnézeti, származási alapállások csaptak itt össze. Köztudott volt, s Lukács nagyon sokszor hivatkozik zsidó származására, és többször említi, hogy a marxizmust főleg zsidó gondolkodók teremtették meg. Ez tökéletesen egybecseng azzal, amivel a marxizmus nacionalista indíttatású ellenfelei támadták a marxizmust, mint különleges zsidó szellemi eltorzulást.Ez a származási háttér jól kirajzolódik az ELTE BTK filozófiai tanszkeinek, valamint az MTA Filozófiai Intézetének akkori tevékenységein, a kutatás, az oktatás, valamint a disszertációk kiemeleten foglakoztak Lukács György különféle korszakaival, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeinek elsősorban zsidó eredetű filozófusaival. Nyílt titok volt az is, hogy ezen intézmények munkatársainak igen jelentős része zsidó származású volt. A „Lukács-kérdés” igen kiéleződött a hevenes évek első felében, amikor az ún. „Lukács tanítvnyok” ellen nagyerejű politikai támadás indult, azok szocializmus ellenes, s kozmopolita írásai miatt. Több „Lukács tanítvány” emigrációra kényszerült, mint pl. az igen kiemelkedő filozófusi tevékenységet folytató Márkus György, aki Detre Csabának már az ELTE TTK-n is tanára volt, mint ifjú tanársegéd (1959/1960), de később a bölcsészkaron is. (1970-1972)
A „Lukács tanítványok” elleni támadás két fő alakja Horváth József, a Filozófiai Vitakör alapító atyja, valamint Szigeti József akadémikus volt. Sokan tudni vélték, hogy a „Lukács tanítványokkal” való leszámolás része volt annak a kádári politikának, amely a „zsidóság mértéktartó kezelését” szolgálta, s lecsapott akkor, ha Kádár és köre úgy találta, hogy valamely gazdasági vagy kulturális területen „zsidó túltengés” tapasztalható.
Katona felvázolta Lukács életútját, filozófusi fejlődésének főbb állomásait. Bemutatta, hogy a lukácsi filozófia kezdeti szakasza az osztrák impresszionista filozófia szerves része, s ezt követően Lukácsnak volt egy kantiánus, majd egy hegeliánus időszaka is. (v.ö. „Az ifjú Hegel” c. művét). Az előadó cáfolta azt az általános nézetet, miszerint Lukács természettudományos műveltsége igen alacsony lett volna. Az előadáson bemutatott több ifjúkori Lukács kéziratot, naplót, amelyet az ún. „Lukács Archívumban” őriztek ekkor. Tudni kell, hogy ez az intézmény az MTA égisze alatt működött, Lukács György halálától (1971) kezdve a kilencvenéves évek elejéig. Ekkor beolvasztották az MTA Filozófiai Intézetébe. Feladata sokkal több volt annál, minthogy Lukács kéziratait őrizte volna: igen jelentős publikációs lehetőségei, külföldi kiküldetési kerete, stb. volt. A Lukács-ellenes kezdeményezések ennek felszámolását is el akarták érni, de ezek az erőfeszítések teljesen hiábavalók voltak, Lukács a hetvenes évek végére valóságos „metafilozófusi chorifeus” lett. (Kifejezés Horváth Józseftől származik, 1975-ből.)
Tény az, hogy Katona bemutatott egy 1910 körül, szokása szerint németül írt Lukács-kéziratot, amelyben a szerző arról, hogy az általános lét (Allgemeine Ontogenese) meghatározója a fejlődés (Entwicklung), s ezért minden létező nem alá van vetve a fejlődésnek, hanem éppen a fejlődésben nyilvnul meg a világmindenség dinamikája. Ezt a kéziratot Lukács feltehetőleg soha nem publikálta. Az ülésen felvetődött az is, hogy kezdeményezzük ennek kiadását, ennek Katona utána is nézett a Lukács Archívumban, de ott igen határozottan megtiltották neki ezt, hivatkozva egy bizonyos német kiadóval való szerződésre, amelyet az archívummal kötött.
Katona János Tamást 1981-ben itthagyta felesége, aki Lipták Tamással együtt disszidált 1981-ben Nyugat-Németországba. Tény, hogy ettől kezdve ő is eltűnt a Filozófiai Vitakörből, s feltehetőleg egy évvel később ő is kiment Nyugat-Németországba, ahonnan Detre Csabának néha küldött képeslapokat, s 1985-ben ő értesítette Detre Csabát Lipták haláláról, későbbi sorsáról azonban semmit nem tudunk.
„OKSÁG – DIALEKTIKA – FEJLŐDÉS” – A Filozófiai Vitakör zártkörű vitaülése – 1978 május 26., péntek, MÁFI Kisépület KISz-Klub:
Ez a vitaülés volt a Kör első – mondhatni – féltitkos vitaülése, amely a Vezetőség és néhány bizalmas „törzstag” részvételével zajlott le. A cím szándékosan megtévesztő volt, ugyanis a meghívó sokszorosítását az Igazgatói Titkárság vezetőjétől kellett kérvényezni, s Detre nem akart színtvallani az ülés eredeti céljáról, azaz a cél az volt, hogy a legbelső mag vitassa meg a Kör akkori társadalmi-politikai helyét, jelentőségét. Erre az ülésre eleve nem volt felfektetve jelenléti ív, így csak emlékezetből lehet rekonstruálni a jelenlévők listáját: A hivatalos Vezetőség minden tagja jelen volt, valamint bizonyosan még Zentai Péter, Marczis József, valamint Csalagovits Imre. Mint „külső” meghívott jelen volt még az előző előadó, Katona János Tamás is. Detre célja ekkor a fiatal végzős egyetemi hallgatóval az volt, hogy szervezett kapcsolatot építsen ki az ELTE Bölcsészkar „avantgarde” szellemiségű ifjú filozófusaival. A Körnek eddig intézményesített kapcsolatai filozófiai szervezetekkel csak az ELTE TTK Filozófiai Tanszékével, valamint a TIT Filozófiai Szakosztályával volt. Horváth József alapító atya nagyon rossz szemmel nézte a Kör kapcsolatfelvételeit más filozófiai intézményekkel, annak ellenére, hogy a Kör létrejöttében óriási szerepe volt, nem titkolt célja volt azonban, hogy a Kört erős befolyása alatt tartsa. Tehát kényes kezdeményezés volt az intézményes filozófiai kapcsolatok kiszélesítése. Nehéz kérdés volt annak eldöntése, hogy a Bölcsészkar mely tanszékeivel építsük ki elsősorban a kacsolatot. Úgy tűnt, hogy erre a legalkalmasabb a Hermann István akadémikus által vezetett Filozófiatörténeti Tanszék, annak ellenére is, hogy itt főképp Lukács Györggyel és a kapcsolódó filozófiai irányzatokkal foglalkoztak. Mint Katona János Tamás megjegyezte, „Lukács örve alatt sok mindent lehet csinálni.” Detre „rettenetesnek” ítélte meg azt a Bölcsészkaron eluralkodott gyakorlatot, amely a filozófiát tulajdonképpen filológiává, vagy etimológiává „süllyesztette” le. Horváth József „természettudományi filozófiai” tanszéke mindenképpen „vérbőbb filozófia.” Detre megbízta Katonát, hogy építsen ki kapcsolatot a Bölcsészkar filozófus hallgatóival, de ebből a következő időkben gyakorlatilag semmi sem lett. Egy ilyesféle együttműködés öt évvel később jött csak létre, az ún. „Mészáros Milán korszak” idején, amely azonban 1985 végén teljes zűrzavarhoz vezetett.
Detre Csaba leszögezte, hogy akkorra a Vitakör gyakorlatilag a Földtani Intézettől független egyesületté vált, de az intézettel való szoros és harmonikus kapcsolatot a Kör jövője szempontjából elengedhetetelennek tartotta. Ezzel mindenki egyetértett, Katona megjegyezte, hogy egy ilyesféle szerveződést, mint a Filozófiai Vitakör lehetetlenség lenne létrehozni az ELTE-n, de bármely magyar egyetemen is.
A „titkos ülés” után 15 nappal zajlott le a Filozófiai Vitakör eddigi legnagyobb ünnepsége, midőn a Kör fennállásának 5. évfordulóját ünnepelte meg:
ZENTAI PÉTER: Entrópia és fejlődés – A Filozófiai Vitakör megalakulásának 5. évfordulója alkalmából rendezett szümposzion – 1978 június 10., szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Az előadó az ünnepi összejövetel tiszteletére összekötötte kedvenc kutatási tematikáját, az entrópiát, a Kör kimagasló tematikájával, a fejlődéselmélettel. Az ülésre hosszú szünet után több külső, azaz, nem MÁFI-s kutató jött el. Így Póka Teréz alapító anya, aki felkért hozzászóló volt, s csaknem három év után Dudich Endre alapító atya, aki Póka Teréz kollégája volt az MTA Geokémiai Laboratóriumában.Először látogatott el a Vitakörbe Barlai Katalin csillagásznő, alapító tag (MTA Csillagvizsgáló Intézet.) Eljött még két végzős bölcsészkari végzős egyetemi hallgató, Katona János Tamás évfolyamtársai. Ugyancsak itt volt Lipták Tamás is, Katona feleségével együtt. Horváth József elhárította a meghívást vizsgáztatás miatt. A vitaülés elején jelen volt Konda József, a MÁFI igazgatója. Összesen 31 jelenlévő volt.
Az ünnepség egy emeletes torta öt nagy
gyertyájának meggyújtásával kezdődött, a
gyertyákat Detre Csaba fújta el.
Az előadó sok új elemet hozott be kedvenc tematikájába.
Az ünnepi előadás vázlata:
- Az entrópia fogalmának termodinamikai definíciója és annak filozófiai interpretációja (Sadi-Carnot, Clausius, Madách)
-
Az entrópia statisztikus értelmezése (Boltzmann,
Planck)
-
Az entrópia mint az információ mértéke
- Az entrópia geokémiai értelmezése, mint egy képződmény entrópiája, s mint a földtörténeti fejlődés mérőszáma, valamint ennek kritikája (Dienes) Itt az előadó kitért az ekkor a MÁFI-ban dolgozó Dienes István geo-matematikus elképzelésére, aki cáfolta Zentainak azt az elképzelését, melyszerint a fejlődés az entrópia mérőszámának felhasználásával megadható lenne. Dienes szintén kvantifikálta a fejlődést, nem az entrópia mérőszámának megadásával, hanem különböző szinteken megismétlődő „analóg fenomenonok” ismétlődésének frekvenciája alapján. Dienes szerint a fejlődés a ciklusok begyorsulásának folyamata. Dienes élesen összeszólalkozott az előadóval, majd elhagyta a termet.
Végül a születésnapi ünnepség során egy láda
pezsgő fogyott el.
Az első öt év összegzése:
A Filozófiai Vitakör megalakulásától eltelt 5 év alatt létrejött egy igen széleskörben ismert és elismert sajátságos tudományos szerveződés, amelyben mintegy tucat tudományos intézmény kutatói megfordultak, adtak elő. A Vitakör a Magyar Állami Földtani Intézetben egy politikai határozat eredményeként jött létre, mármint az 1972-ben kiadott MSzMP KB Tudománypolitikai Irányelvek folyományaként. Azonban ez a határozat a Földtani Intézetben egy különleges intellektuális táptalajon sajátságos értelmezést nyert, s ez eredményezte a Filozófiai Vitakört. Létének első évében benne volt az intézet minden belső feszültsége, a „fülöpi zsarnokság” elleni lázadás, amelyet a Konda igazgató által támogatott „Micike-párt” ügyesen kihasznált, bár, ennek a „pártnak” a vezetői stílusa sem volt lényegesen különb. A Kör alig több mint egy év alatt levetkőzte a politikai és MÁFI-n belüli pártviszályok sallangjait, s nagy elsimertségű, s markáns arcéllel rendelkező tudományos szervezetté vált. Közben egyre több tudományos intézményből gyülekezett a „tagsága”, egyre szélesebb körű interdiszciplináris tevékenységet folytatva. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Kört igen magas politikai fórumok és személyiségek tapogatták körül, valamilyen „fogást” keresve rajta, a saját kívánságuk szerinti formáláshoz, de nem találtak ilyet. Nagyon fontos tényező az, hogy a közben kifejlődött törzsgárda baráti társaságot hozott létre, s így a Kör meghitt klubszerű szervezetté alakult, amely már nagyon is függetlenedett anyaintézetétől, a Magyar Állami Földtani Intézettől, noha működésének 1978-ban, s utána még több mint egy évtizedig kizárólag e patinás intézet adott teret. 1978-ban még mindennél fontosabb volt az anyaintézethez való kötődés.
---------------------
Az 5 éves ünnepi ülés után a nyár folyamán Detre Csaba kéthónapos jugoszláviai terepi tanulmányúton volt Jugoszláviában a Karavankákban, ahol súlyos sérülést szenvedett, szeptemberig a ljubljana-i kórházban ápolták, majd szeptembertől novemberig a Budapesti Sportkórházban. Még tavasszal megbeszélt egy előadást Dr. Hársing Lászlóval, az MTA Filozófiai Intézet tudományos tanácsadójával, a Miskolci Nehézipari Egyetem Marxizmus-Leninizmus Tanszékének vezető professzorával, a tudományos elméletek fejlettségének és fejlődésének témakörben. E témakörben ezévben jelent meg hasonló című könyve, amely valóságos bestseller volt. Az előadásra október 28.-án került sor Detre Csaba távollétében. Az előadást Stogiczáné Diószegi Ágnes szervezte meg.
Hársing László: Tudományos elméletek fejlettsége –
1978 október 28., szombat 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Az előadás vázlata:
-
A hipotézisek összehasonlíthatósága
-
A fejlettség mint a fejlődés kvantifikált
jelemzője
-
A hipotézisek fejlettségének összetevői
-
A fejlettségek kvantitatív modellje
-
Választási szabályok
Az előadó kitért a tudományfejlesztés kérdésére, azaz arra a problematikára, mely szerint „a tudomány túl fontos a társadalom számára annál, semhogy szabadon lehessen hagyni fejlődni.” Ez összecseng Jean Calvin híres mondatával, amelyet a Servet-perrrel kapcsolatban jelentett ki: „Libertas scientiae diabolicum dogma”. Ez mind magával vonja a tudományfejlődés – fejlesztés súlyos poitikai terheltségét. Szemben a művészetekkel, amelyeken nem mutatható ki ilyen egyértelműen a politikai terheltség. Lényegében ez is sarkalatos pontja volt a Hegel – Schelling vitának, hogy a tudomány (Hegel) vagy pedig a művészet (Schelling) jelentik a szellemi csúcsot.
A feljegyzések szerint a vitaülésen tizenheten vettek részt.
1978 végén a Filozófiai Vitakör vezetősége, Detre akadályoztatása miatt élén Stogiczánéval és Siska Vincével, még egy előadást szervezett, aktivizálva a Kör egyik alapítóját, Nagy Bélát. (Megjegyzés: Nagy Béla a Vitakör 2003. évi jubileuma alakalmával nem kaphatta meg az „Alapító Atya” címet, mert a 2003-at megelőző 10 évben nem jelent meg a Vitakör ülésein, utoljára 1989-ban volt jelen a Körben).
Nagy Béla: A nyersanyagok szerepe az emberiség jövőjében (Tudományos prognózisok szerepe a földtani kutatásban)
1978 december 9, szombat 9:30, MÁFI Kisépület KISz-Klub:
Ünnepélyes évzáró összejövetel. Az előadó felsorolta azokat a „polgári” közgazdászokat és jövőkutatókat, akik a nyersanyagkészletek kimerülésétől féltik az emberiséget. Az általuk javasolt intézkedések az előadó szerint keresztülvihetetlenek lennének, pl. meddőhányók újrafeldolgozása, mélytengeri bányászat, stb. Viszont ugyanígy „tévútra” vezet a „technikai optimizmus”, amely a nyersanyagfogyasztás jelenlegi összetételét és növekedési rátáját adottnak vélve, igyekszik bizonyítani a kimerülő nyersanyagkészletek technikai úton történő szintetikus vagy helyettesítő pótlását. Az előadó kikelt az új fogalomként felbukkanó „környezetvédelem” ellen is, amelyet a „burzsoá poltikának a szocialista ipar destrukciójára tett kísérleteként” értelmezett. Ez éles vitákat eredményezett, többen igen keményen bírálták ezért az előadót, míg egyesek szenvedélyesen pártfogolták ezért. Így Horváth József alapító atya, de különösen Nagy Géza geológus (1933 – 2000), Nagy Béla volt közvetlen mukatársa, azidőtájt az MTA Természetvédelmi Intézet munkatársa, aki a természetvédelemben – környezetvédelemben „súlyosan csalódott és meghasonlott mint szélhámosságban.”
Már szinte hagyományosan, az évet a Kör egy láda pezsgővel búcsúztatta.
Tizenöten voltak jelen.