1979
Az 1979. év első vitaülését még továbbra is a Detrét nélkülöző Vezetőség rendezte, Stogiczáné Diószegi Ágnes meghívta egyik tanárát, nevezetesen Dr. Gábor Istvánt, a Marx Károly Közgazaságtudományi Egyetem docensét. A Kör törtnénelméhez tartozik az is, hogy február 1.-től, Siska Vince a Vitakör titkára eltávozott a MÁFI-tól és a Magyar Televízió Külpolitikai Szerkesztőségéhez került, Chrudinák Alajos asszisztenseként, aki már februárban magával vitte Spanyol Szaharába, ahol az akkor kitört felkelésről készített riportokat. Siska Vincét Szalai István ifjú geológus technikus váltotta fel a „titkári székben.”
Gábor István: A szocilaizmus „második gazdaságának” kialakulása, újratermelődése és konfliktusai
1979 január 20., szombat, 9:30, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Az előadó a „második gazdaság” kialakulását a munkaerőhiánynak, a vállalatok teljesítmény-visszatartásának, a vállalati tartalékolásnak tulajdonította. A konfliktusok a jövedelemdiszparitás, munka- és munkaerő-visszatartásnak, a termelés és az elvonható többlettermék bizonytalanságából erednek. A téma kifejtése a szocialista gazdaság legalapvetőbb jellemző jegyeit magába foglaló elvont modell működésének ellemzésén alapult. Ennek megfelelően a második gazdaság bővülését és konliktusosságának erősödését valószínűsíthető következtetéseket az előadó kiterjesztette a szocialista tábor gazdaságára általában: a második gazdaság léte nem jelent egy átmeneti korszakot, hanem hosszantartó, s feltehetőleg visszafordíthatatlan történelmi tendencia. A második gazdaság hatása a társadalomra beláthatatlan, alapjaiban veszélyeztetheti a szocialista államrendet. A jövőt az döntheti el, hogy a szocialsita rendszerek csírájában letörik-e a második gazdaság ki- vagy tovább fejlődését. Egy ilyen változat beláthatatlanul ingataggá teheti a politikai rendszert, míg a második gazdaság tolerálása – esetleg – egy harmonikus átmenetet biztosíthat a kapitalizmusba. Az előadó példákkal illusztrálta azt, hogy a szocialista államok toleranciája vagy intoleranciája nagyon sokféle. Magyarországot a leginkább toleránsnak tekintette, míg intoleránsaknak mindenekelőtt a Szovjetuniót, NDK-t és Csehszlovákiát.
Mint látható a Filozófiai Vitakör az elmúlt két
évben begyűjtötte a szocialista fejlődésben
nagyon szkeptikus közgazdászokat,
szociológusokat. Mint Gábor István előadásából
és az utána következő vitából kiderült, a
Vitakör ekkor kuriózumszerű publikálási fórumává
vált ezen nézeteknek. A pártállam publikálási
mechanizmusa ekkor még keményen elnyomta ezeket
a „szocio-szkeptikus”, vagy sokszor expressis
verbis „szocializmus ellenesnek titulált
nézeteket.
Jelen volt: 16 fő.
„ADJ EGY KIS ÁRNYAT TUDOMÁNY” – Bokor Levente
felolvasó estje
Bevezeti: Mezey Katalin költő
Közreműködik: Horváth József – hegedű szólamok, Kristóf István – fuvola-improvizáció
Az est idején rajzok voltak megtekinthetők
Magyar József grafikus művészi munkáiból.
- 1979 február 1., csütörtök, 16h, MÁFI II. em. előadóterem.
Ez volt a Filozófiai Vitakör első kifejezetten irodalmi estje, ahol Bokor Levente alpító atya első költői bemutatkozását tartotta meg a Körben.
A két reprezentatív vers:
„Tanítás”
Nincsen rossz sors csak kifejezhetetlen.
Nincs reménytelen csak kiismerhetetlen.
Nincs jó sors csak kifejező,
az a remény hogy kiismeretlen
„Fohász”
Adj egy kis árnyat, Tudomány,
ha vesszőzöl, fordulatot,
árnyékodban meg ne láss:
hátad mögött a beismerés.
Süt a világ, süt erősen –
jártasságom szaporászam-
nem nehéz.
Ó árnyék, mindent megértő
-semmivel sem egyet-
kiszabsz, védekezés.
Hajszálvékony az életem,
a pont árnyéka lét-elem;
vakmerő.
Taktikai okokból Detre a meghívón nem „Filozófiai Vitakört”, hanem a „Magyar Állami Földtani KISz-Irodalmi Körét” tüntetett fel, Szűts Imre KISz-titkár legnagyobb örömére, hogy „végre a Vitakör felkarolja a KISz-t.”
Bokor Levente alapító atya estje igen jól sikerült, mintegy negyvenen voltak jelen.
Detre Csaba: A teremtő anyag
1979 február 22., csütörtök, 15h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Felkért
hozzászólók:
Pók
Teréz,
Bokor Levente, Góczán
Ferenc, Gyarmati Pál,
Moldvay Lóránd,
Nagy István,
Tóth
Imre Zoltán
(1939
–
1981), Viczián
István,
Zentai Péter
(1938
–
1984)
Detre Csaba továbbfejlesztette régi filozófiai munkáját elsősorban a fejlődésdinamika irányában.
Az előadás kivonata:
I. TEREMTÉS (Dinamika): mozgás, fejlődés, idő
„A mozgás a legáltalánosabb értelemben véve, amelyben az anyag létezési módjaként, inherens attributumaként fogják fel, a világegyetemben végbemenő minden változást és folyamatot magában foglal (ENGELS, MEM 20, p.364)
Az anyag klönböző mozgásformái, mint az anyag különféle minőségei. Az anyag végtelen sokfélesége, mozgási formáinak végtelen sokféleségét jelenti. A mozgás, mint végső lényeg, „arkhé”. A mozgás kontinuussága és diszkontinuussága. Struktúra: diszkontinuus részmozzanatok. A kontinuitás appercipiációs kiragadása a folyamat, a mozgás sensu stricto.
A mennyiség általános értelemben sttrukturális bonyolultságot jelent, vagyis a mozgási formák számosságát. Az anyag végtelensége az anyag strukturális bonyolultságának végtelen sokfélesége, mennyiségi végtelensége. Az Univerzum mozgásmennyisége állandó (DESCARTES). Ez az abszolut végtelen. Ebből következik az anyagmegmaradás törvénye. Anyag és mozgás fogalmi azonossága.
A mozgás, mint kölcsönhatás. A kölcsönhatás. A
kölcsönhatások bonyolultsága, illetve kevésbé
bonyolultsága a fejlődés oksági motorja. A
kölcsönhatások erősebbé válása = mozgásmennyiség
növekedése, ill. csökkenése.
Fejlődés: A konstans és abszolut végtelen világegyetemen belül a mozgások mennyiségének állandó változása, átrendeződése, a mozgások mozgása, a mozgások különbözővé válása.
A fejlődés kétirányúsága: mozgásmennyiség koncentráció a magasabbrendű, bonyolultabb struktúrák; dekoncentráció az alacsonyabbrendű, egyszerűbb struktúrák esetében.
A mozgások mennyisége csak egy irányban növekedhet, bármely másik irányban csökkenhet. Ha több irányban növekedne, akkor valamennyi minőség pluralizálódhatna. (v.ö. mennyiség-minőség korreláció !) Valamennyi minőség pluralizációja esetén az Univerzum részei identikusak lennének, vagyis homogén, izotróp Univerzum állna elő. Ez a kérdés empírikusan az extraterresztrikus társadalom (és élet) létének, illetve nem-létének kérdésében jelentkezik. Az egyirányú progresszió esetében a földi társadalom és élet csak az egyetlen lehet.
Az empíria mindmáig nem mond ellent a földi élet és az emberi társadalom egyetlenségének. Logikai és empírikus argumentumok. Az emberi társadalom nálánál csak alacsonyabbrendű minőségekkel került kapcsolatba. Az ember azáltal lett hatalmas, mert struktúrájába egyre alacsonyabbrendű, azaz hatalmasabb minőségeket épített be. „Az alacsonyrendű az, ami eredetileg hatalmas.” – N. HARTMANN. A Mesterséges Puffer Természet bővítésével az ember alacsonyabbrendű, azaz „hatalmasabb” minőségeket „domesztikál.”
Fentiek két lehetséges antitiézis típusa: 1. A társadalom és élet monotípusként való extrapolációja. 2. genusként történő extrapoláció.
Az „Aufheben” növekedő ill. csökkenő szerepe a
progresszió, ill. a regresszió irányában. Ennek
lényegesebb következményei: a progresszió
felgyorsulása. A „szűkülő csatorna.” A
regrediens küszöbök („Qual”) jelentősége, mint
„beszűkítő” tényezők. Az alapvető mozgásformák:
A leglényegesebb, azaz legerősebben „beszűkítő”
küszöbök közötti fejlődési szakaszok. A
biológiai és társadalmi mozgásforma: „phanera
prokopé.”
A szukcesszió csökkenése és növekedése.
Ciklicitás és linearitás.
A világ anyagi egysége csak úgy képzelhető el, ha ennek részei mind genetikai egységben, „vérrokonságban” vannak egymással.
To Dendron: Ho Kormosz + hoj kladoj.
Qualitas nata progrediens – qu. n. regrediens. Az egymást követő qualitas nata progrediens generációk sorozata az anyag teremtő folyamata.
A Dendron utolsó elágazásakor a két ágnak meg kell küzdenie azért, hogy melyik maradjon a progresszív.
A társadalomhoz, a legdinamikusabban progrediens minőséghez képest, minden más minőség lemarad, regrediens.
A fejlődés a mozgásformák ( = minőségek) egymásutániságának rendje. Ugyanez a definíció vonatkozik az időre is. Nincs olyan történet, amely ne lenne fejlődéstörténet.
II. TEREMTMÉNY (statika): Az Univerzum
szerkezete
Az egyirányú progresszióból, s annak végtelen regrediens származékából, az Univerzum hierarchikusan felépülő struktúra- modellje következik.
Az extenzíve „szűkülő” szférák sora:
..... A + /A + AB/ + /A + AB + ABC/ .....
A Nagy Fordulat: a „szűkülő” tendencia átcsapása „tágulássá”, azaz az anthróposzféra megjelenése. Az anthróposzféra a többi szférától eltérően potenciálisan extenzíve is végtelen („Weltoffen”). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az utolsó, hanem a merően új, amely a többi szféra bekebelezése útján strukturálisan gazdagodva már az az expanzív qualitas nascitura progrediens-ek végtelen sorozatát nyitja meg.
Hé Amfibólia Makra.
--------------------------------
Zárszó: Tény, hipotézis vagy ignorantia ?
A vitaülésen összesen 31 résztvevő volt, több bölcsészkari filozófus-hallgató, valamint a TTK-ról Juhász Nagy Pál tanítványai közül két fiatal biológus, Molnár István és Szathmáry Eörs.
1979 március 31.: az úgynevezett „Fülöp - puccs”.
Már 1978 végétől érezni lehetett, hogy a MÁFI két nagy hatalmi csoportosulása, a Konda József igazgatót támogató volt „Micike párt” (az 1975-ben nyugdíjba ment Földváriné Vogl Mária akadémikusnő közkeletű beceneve alapján), valamint a Fülöp József akadémikus, a Központi Földtani Hivatal elnöke köré csoportosult Fülöp- vagy „Fülcsi”-párt között végső ütközet közeleg. Konda József igazgató kezdeti, elsősorban demokratikus színezetű intézkedéseiből fakadó népszerűsége erősen csökkenőben volt már ekkor. Ennek oka elsősorban az volt, hogy egymás után nevezett ki olyan felső és középvezetőket, akik szakmai tekintélye meglehetősen kétes volt, szinte a komikumig fejlesztette fel a bürokráciát, s a bizantinizmusig vitte a hetvenes évek talán legnegatívabb pártrendeletét, az úgynevezett „nomenklatúra-előírásokat.” Ezek az előírások meghatározták, hogy valamely pozicióban lévő dolgozó milyen beosztásúhoz fordulhat hivatalosan. Leglényegesebb pontja a rendeleteknek az volt, hogy csak eggyel magasabb poziciójuhoz lehetett fordulni, ami azt jelentette, hogy a közvetlen főnök megkerülhetetlenné vált. Ugyancsak gyengítették a Fülöppel szembenálló pártot az 1978 végén hozott központi bizottsági rendeletek, amelyek az 1972-es Tudománypolitikai Irányelvek egy részét explicite helytelenítették, s különösen a tudományos élet demokratizálására vonatkozó passzusokat „túlhaladottnak” nyilvánították, ösztökélve ezzel a „stratégiai szerepű tudományos vezetők”, értsd alatta elsősorban a magas beosztású akadémikusokat, intézkedési jogkörnek kiterjesztését. Az új intézkedések jelentősen megerősítették az MTA-nak az összes tudományos intézményre kiterjedő adminisztratív irányítási jogkörét.
1975 óta e csoportosulásnak nagy vesztesége volt Földváriné nyugdíjbamenetele, nem tudott nagyhatalmú szakmai „potentátokat” felvonultatni. Ezzel szemben a Fülöp párt a hetvenes évek közepe óta jelentősen megerősödött, elsősorban az akadémiai minősítésű kutatókkal. Ilyenek a másik oldalon alig léteztek. Fülöp József elsősorban az ELTE geológus szakára 1952 – 1956 között járt tanítványaira támaszkodhatott, ugyanis ezen időszakban, 1957-ben történő MÁFI-igazgatói kinevezése előtt, mint fiatal tanársegéd ezen évfolyam oktatási felelőse volt. Ez az évfolyam valóban rajongott érte, s mindent megtett a „vezérért.” Ezt Fülöp különféle vezetői kinvezésekkel honorálta. Volt olyan időszak, amikor az igazgatóhelyettes, a négy főosztályvezetőből három, s a középvezetés kétharmada ebből az évfolyamból került ki.
1979 március 31.-én Földvári Mária szakszervezeti titkár és Csalagovits Imre párttitkár összehívta az Intézet összes dolgozóját a Központi Földtani Hivatal elnökének, Fülöp József akadémikus „nagyhorderejű szózatára”: Fülöp mintegy kétperces beszédben bejelentette, hogy Konda Józsefet azonnali hatállyal felmenti az igazgatói tevékenység alól, s helyére Hámor Géza főosztályvezetőt nevezi ki. Jelezte, hogy egyéb vezetési módosításokra is sor kerül majd. Kínos közjáték volt, hogy Csalagovits István nemrég kinevezett igazgatási főosztályvezető hangosan megjegyezte, hogy a MÁFI többi vezetőjének kinevezése meghaladja a főhatóság elnökének kompetenciáját, az már a MÁFI belügye. Fülöp hangosan rászólt: „nem tűrök ellenvetést!” Jellemző, hogy Konda József eddigi igazgató szó nélkül hallgatta a „szózatot”, s a végén megköszönte az intézet dolgozóinak az együttműködést.
A történethez hozzátartozik, hogy Hámor Géza 1991-ig volt igazgató, amikor nagyon hasonló módon „csapták le”, „rendszerváltási autodafé” jellegű esemény keretében. Fülöp József 1983-ig állt a KFH élén, ekkor a minden idők legdrágább tankönyve, a 3 milliárd forintért előkészített „Magyarország földtana”, ami teljes egészében soha nem készült el, „igazolhatatlan kiadásokért” büntetésül kinevezték az ELTE rektorának. Mindenesetre 1980 végéig az összes jelentősebb vezetői helyre „Fülöp-embereket” neveztek ki. Az új igazgató, Hámor Géza a Filozófiai Vitakör szempontjából indifferens személyiség volt, nem érdekelte a Kör, kezdetben „katasztrófának” tartotta a Kört, később kissé enyhébben „megátalkodott teoretikusok játszóterének”. Tény, hogy megelőzően se pro, se kontra nem tett semmit a Körért. Ez volt a hozzáállása később is mint igazgató. Alapvetően pragmatikus vezető volt.
Hámor igazgatóságának első évében éppen ilyesféle új pragmatikus vonal kiépítésével volt elfoglalva, három hónapon belül fegyelmi úton meneszteni próbálta az őt nagyon irritáló Csalagovits István „igazgatósági főosztályvezetőt”, ez azonban csak hosszú csatározás után sikerült 1982-ben. Öccsével, Csalagovits Imre párttikárral szintén nehezen boldogult, mert meg kellett várnia az 1980 elejei pártvezetőségi választásokat. Ekkor a párttagság hosszas előkészítés és szoros szavazási eredménnyel Haas Jánost, Fülöp József kedvenc egyetemi tanítványát választotta párttikárnak.
Ezek az események kiszámíthatatlanok voltak a Filozófiai Vitakör jövőjére nézve, mivel létében erősen kötődött még a Földtani Intézethez. Mint az előzőekben láttuk, Konda József támogatta a Filozófiai Vitakör létrejöttét, s első két évében igyekezett bábáskodni rajta, mindaddig míg úgy nézett ki, hogy felhasználhatő lehet a Fülöp József és köre elleni háborúiban. Később, mikor a Kör depolitizálódott, különösen a MÁFI-n belül, számára már érdektelenné vált a Vitakör. Hámor Géza átszervezései 1979 őszére érték el a Filozófiai Vitakört. Ekkor kiderült, hogy gyakorlatilag a MÁFI teljesen önálló részlege, amely közigazgatásilag abszurd helyzet, s javasolta Detre Csabának, hogy a Kör „térjen vissza bölcsőjéhez, a Párthoz.” Detrének fentartásai voltak ezzel szemben, hivatkozva elsősorban arra, hogy a vitaköri résztvevők többsége nem párttag, de a Kört „felső pártkörökben” igen jól jegyzik. Megegyeztek abban, hogy majd visszatérnek a kérdésre, addig a Kör folytassa tevékenységét úgy, mint eddig. A kizárólag formai átszervezés 1980 decemberében következett be, amikor az új párttikár, Haas János, a Filozófiai Vitakört pártvezetőségi határozattal a MÁFI pártszervezetéhez csatolta, tevékenységi körének változatlan hagyása mellett. Ez a helyzet 1984 májusáig állt fenn, az első nagy egésznapos konferenciáig, amelyet több tudományos szervezettel együtt tartott a Kör, Ernst Haeckel születésének 150. évfordulója alkalmából. Egy ilyen rendezvény esetében akkor már elképzelhetetlen volt feltüntetni azt, hogy a „MÁFI MSzMP szervezete.” Kisebb rendezvények esetében az MSzMP mint „anyaszervezet” megjelölés még 1986-ig is megjelent, hogy majd végérvényesen eltűnjön a Kör életéből.
1979 második felében két olyan akció is volt, hogy a Kör vezetését vegyék ki Detre kezéből, elsősorban beszédhibája miatt, másodsorban pedig azért, hogy kontrolálhatatlan kapcsolatokat tart „szocializmus-ellenes erőkkel.” Detre 1979 októberében másodszor a Kör életében megint felajánlotta lemondását, amelyet végül nem fogadott el sem a pártvezetőség, sem az igazgató. Hámor Géza kedélyes humorral megjegyezte, hogy „nem engdünk el, mert ilyen őrült mint amilyen ehhez a Körhöz kell, csak egy van, mégpedig te.”
Anasztatér
1979 április végén Dertre Csabát és Stogiczáné Diószegi Ágnest felkereste egy örmény származású állítólag görög geológus és filozófus azzal a kéréssel, hogy a Filozófiai Vitakör vagy annak bármelyik tagja készítse el a Kozmosz teremtési folyamatának modelljét. Modell alatt értve a valódi teremtési folyamat leegyszerűsített változatát, a leegyszerűsítettbe beleértve a folyamat egymásmellettiségének, azaz terének lekicsínyitett „mását” is.Ennek „operatívnak” kellett lennie, azaz olyannak, hogy a modell alapján az Univerzum teremtési folyamatába bele lehesenn avatkozni, netán megállítani is azt, azaz az Univerzum megsemmisítése, elpusztítása is elérhető legyen. Az elpusztítást elnevezte „anasztatér” (elpusztító) programmnak. Detre Csaba kétségének adott hangot, hogy ilyesmire bárki is képes lehet a Filozófiai Vitakörben, de akár bármely ember itt a Földön, ehhez isteni képességek kellenének. Mire az örmény azt felelte (megjegyzés: a társalgás örmény nyelven folyt, a rejtélyes illető nem tudott magyarul, az örményen kívül kizárólag csak ó-görögül, perzsául és nagyon rosszul oroszul), hogy pontosan ilyesmiről van szó. Ha sikeres az akció 1 millió dollárt fizet a Körnek. Detre biztosra vette, hogy őrülttel van dolga, egészen addig, míg az illető a kezébe nem nyomott egy örmény nyelven írt, több mint százoldalas, gépelt, bekötött irományt, amelyben a modellalkotás filozófiája van leírva. Ennek lényege az, hogy bármit bfolyásolhatunk a befolyásolandó modellje által, akár az Univerzumot is. Modell segítségével akár az Univerzumot is meg lehet semmisíteni. A szöveg azt is leírta, hogy több tízezer évig jól működött az a modellezés, hogy a megátkozottak kicsinyített szobrát elkészítették, majd azt többféleképpen destruálálták, mire ezek a destrukciók a modellezett személyt is többnyire, s többféleképpen utolérték. Különösen érdekesek voltak a több száz éves örmény kódexekről készült facsmile fénykép és xerox-másolatok.
Április 30.-án a rejtélyes örmény harmadszor is felkereste Detrét, s egy táskában százezer dollárt adott át azért, hogy Detre a célt megértette, s kész közreműködni a cél elérésére. Detre azonnal a telefonhoz nyúlt, s hívta a rendőrséget, mire az örmény a pénzzel és az iratokkal elszelelt. Sajnos ebből az irományból sem maradt meg teljes példány, csak rövidebb jegyzetek, ugyanúgy mint Lipták Tamás „Anti-Eleatica”-ja esetében. Az eset után közel egy héttel, Detrét otthon felhívta egy furcsa akcentussal és rossz magyarsággal beszélő női hang, aki közölte, hogyha a „görög filozófus” megint jelentkezik, Detre legyen vele „nyájasan együttműködő.” A „görög” többet nem jelentkezett, de mind az otthoni, mind pedig az intézeti telefonján az esetet követően sok „hallgatag hívás” volt, azaz senki nem szólt bele a készülékbe a hívás után. Detre bejelentette az esetet a XII. Kerületi Rendőrkapitányságon, ahol megigérték az ügy kivizsgálását. Egy vizsgálati tárgyalás volt, ahol azt kellett tisztázni, hogy milyen nyelven beszélt a „görög.”Detrét a rejtélyes látogató akcentusa Nyugat Iráni, esetleg Gharabah-i örmény nyelvjárásra emlékeztette. Mindenesetre az „Anasztatér-eset” a Filozófiai Vitakör történetének legtalányosabb epizódja volt.
Nagy Béla: A tudományos kutatás és közlés etikai kérdései
1979 május 2., szerda 15h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Nagy Béla az igazgatóváltás után aspirált a Vitakör vezetői tisztjére. A közvélemény úgy tudta, hogy Hámor Géza kedvenc embere, de ebben többen kételkedtek. Detrére ezidőtájt nehezedett némi nyomás, terjesztették, hogy „Konda-ember”, a reakciósokkal cimborál, nem szívesen vonultat fel párttagokat a Vitakörben, a párttagokban riválisokat lát, kiismerhetetlen külföldi kapcsoalatai vannak, ami ezidőtájt „rettenetes potenciális veszedelemeket” rejtett magában. Tény, hogy ebben a kifejezetten a „kemény szocilalizmus” felé forduló légkörben ezek a vádak „ültek.” Detre ezt tökéletesen átérezte, s ez vezetett második lemondásához, amely végül sikertelen lett. (lásd előbbiekben). Ezek az események azonban nem befolyásolták a Filozófiai Vitakör alapító atyái közötti bajtársias viszonyt, így a Nagy Béla és Detre Csaba közöttit sem.
Nagy Béla ebben az előadásában demokratikus
nézeteiről tett tanubizonyságot, ostorozva a
tudományos kutatás és főleg a közlés
demokratizmusában mutatkozó anomáliákat.
A tudományos kutatási téma kiválasztásában fontosságot tulajdonított a téma aktualitásának, tehát csakugyan a társadalmilag fontos, mondhatni „hasznos” kutatások kapjanak támogatást. Nevetséges ellenpéldának hozta fel aaz alábbi kandidátusi értekezést, amelyet éppen azidőtájt védtek meg az Akadémián: „A pannóniai római légiók sisaktarajánok fejlődése a 2. századtól a 4. századig.”
Hangsúlyozta, hogy a téma megválasztásától a
közlemény megjelenéséig a kutatómunka minden
szakaszában számolnunk kell etikai kérdésekkel,
úgymint
-
a téma választásában
-
a szerzőség kérdésében
-
hivatkozásokban (ignorálás, stb.)
-
a lektor kiválasztásában és tevékenységében
-
a szerkesztőség munkájában.
Valamennyi fázisban lehetőség nyílik az erkölcsileg kifogásolható magatartásra.
Az etikai kérdéseknek külön hangsúlyt ad az, hogy a tudományos területen dolgozók száma exponenciálisan növekedik.
A tudomány művelői felelősek azért, hogy az erkölcsi normákat betártsák és betartassák. A széles szakmai közvéleményt tájékoztassák a kérdések kényes vonatkozásairól is.
Az ülésen 17 fő volt jelen.
Pál László (1927 – 1997, MSzMP KB Társadalomtudományi Intézet): Új elméleti koncepciók a társadalmi struktúráról – 1979 május 21., hétfő 15h, MÁFI II. em. előadóterem
Detre Csaba meghívta a jeles szociológust, aki a hetvenes évek elején tanára volt az MSzMP KB Politikai Főiskoláján, valamint akinek hasonló című speciális kollégiumát hallgatta a Bölcsészkar esti filozófiai szakon is. Az előadó reformnézeteket vallott a szocilaista társadalmak átstruktúrálódásáról, különös tekintettel a „második gazdaság” által létrehozott „új polgári” más kifejezéssel élve „lumpen polgári” rétegről. Szerinte Magyarországon soha nem létezett a klasszikus proletariátus, hanem aki „csak a láncait vesztette” többnyire lumpenproletár volt. Rémisztőnek tartotta volna, ha Magyarországon ez a réteg vette volna át a hatalmat. Magyarországon a szocilaizmus „vezetőereje” a jellegzetes „szocilaista polgári rend” volt, amelyet főleg a nyárspolgárság vagy a parasztból az iparosodás által „munkás-paraszttá” vált réteg. Kádár Jánossal ellentétben ezt a nézetet egyáltalán nem tekintette „forradalminak”, lásd a Kádár vezetésével 1956 november 4.-én létrejött „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal.”
Az előadó szerint soha nem létezett szocialista erkölcs, a legprimitívebb kispolgári etikai normákból faragtak egyesek kidolgozatlan szocialista erkölcsi kódexeket. Lukács György „marxista esztétikáját” egyenesen agyrémnek tartotta, igazat adva azoknak, akik Lukácsot „el akarják takarítani a kultúrhistória szinpadáról.”
Pál László a szocializmus fejlődésében és pozitív irányú megreformálásában perspektívát látott az ezidőtájt terjedő „eurokommunizmusban”, amelyet elsősorban az olasz és francia kommunista párt képviselt, s amelyek egyre inkább eltávolodnak a konzervatív bemerevedett brezsnyevi szovjet irányvonallal. E témában éles vitára került sor az előadó és a jelenlévő Horváth József között. Előzőleg azonban Horváth megdicsérte az előadót a Lukács elleni averziói miatt.
Az előadónak viszonylag korán el kellett sietnie egy megbeszélésre, úgyhogy az előadás és a vita alig tartott két óra hosszat, amely eddig negatív rekord volt. Az előadás az előadó akadályoztatása miatt csaknem hármonegyed órával később is kezdődött, és a kezdetig többen el is mentek. Úgyhogy, az ülés lezárásakor minössze hatan voltak jelen, ami szintén negatív rekordot jelentett a Kör történetében.
Fülöp József és a rétegtani filozófia
1979 június végén egy közös Villányi-hegységi kiszállás után Fülöp József akadémikus a Központi Földtani Hivatal elnöke azzal a kéréssel fordult Detre Csabához, hogy írja össze számára a rétegtan olyan problematikáit, amelyre a vállaszt elsősorban a filozófia adhatja meg, különös tekintettel az idő és az időbeni szukcesszió kérdéseire. Detre Csaba átadta számára „Az evolúciódinamika alapjai”, a későbbi (1982) kandidátusi értekezés egyik korai kéziratát. Fülöp elismeréssel szólt Detre „Rétegtan és fejlődés” (1974 ,Földtani Közlöny, 104.k.) c. cikkéről, amelyben a rétegtan alapelveit elsősorban fejlődéselméleti alapokra helyezte s nem fenomenológikus kategoriákra, mint amilyenekre Fülöp „hedbergiánius” munkatársai helyzeték. Detrének meggyőződése volt, hogy ez a cikk Fülöpöt nagyon irritálhatta. Mikor a cikk tartalmát 1974 tavaszán a Magyarhoni Földtani Társulatban előadta, Fülöp összes közvetlen munkatársa bojkottálta az előadást, s üzenetekkel látszólag Fülöp nevében megfenyegette az előadót.Megjelent viszont maga a „gazdi”, mintahogyan Fülöpöt közvetlen munkatársai nevezték. Láthatóan élvezte a témát, élesen bár, de korrekten polemizált. Detre számára megint bebizonyosodott, hogy a zsarnokot nem sajátmaga, hanem a környezete hozza létre.
Fülöp a fentemlített kézirat elolvasása után felszólította Detrét, hogy a Filozófiai Vitakörben tartsanak egy olyasféle sorozatot, hogy „a rétegtanban felmerülő filozófiai problémák.” Detre válaszában örömét fejezte ki az ötlet iránt, s hogy ő is gondolt valamikor ilyesmire, de ez olyan indulatot keltene, hogy lehetetlenné tenné a kivitelezését. Detre 1979 szeptemberében felkérte Fülöpöt, hogy tartson a rétegtani filozófiai sorozathoz egy bevezető előadást. Erre egy november elejei dátumban meg is egyeztek, azonban Fülöp két héttel az előadás előtt más irányú elfoglaltságaira hivatkozva lemondta. Soha nem került sor az előadásra, úgyszintén a rétegtani filozófiai sorozatból sem lett semmi.
Balázs Lajos (MTA Csillagvizsgáló Intézet): A csillagászati megismerés problémái
1979 október 9., kedd, 16h, MÁFI II. em. előadóterem
A nyári szünet után Detre meghívta a jeles ífjú csillagászt a Körbe, az ifjabbik csillagász Balázs-fivér Detre Csabának egyetemi évfolyamtársa volt, s tudta, hogy ugyanúgy érdeklik a tudományok filozófiai vetületei, mint bátyját, Balázs Bélát, aki az 1974 március 12.-i „AZ IDŐ” című ankét egyik előadója volt a négy közül (részleteket lásd ott). Balázs Lajos 1998-ben az MTA Csillagvizsgáló igazgatója lett.
Balázs előadásának kivonata az alábbi volt:
Az asztronómiai valóság létezésének sajátosságai meghatározzák a csillagászati megismerés módjait. Az élet, és ezen keresztül a tudat időben és térben körülhatárolt tartományban jött létre, és a Világegyetemet tanulmányozó szubjektumnak a sztrukturális-méreti lépcsőn elfglalt helyzete meghatározó a megismerés módját illetően. A fizikában a tapasztalat alapvető forrása a laboratóriumi kísérlet, míg a csillagászatban a megfigyelés.
Balázs Lajos szkeptikus volt a Földön kívüli élet és társadalom létezését illetően. Kifejezte azt a csodálatát, hogy most egy olyan társaságba keveredett, ahol az ezirányú szkepszis általánosnak tűnik. Eddig ezzel szkepszisével egyedül maradt a csillagász és fizikus körökben. E kettősség nyitját azáltal fejtették meg, hogy a Filozófiai Vitakörben dominál a „Fejlődés” gondolata, s különösen az élet és az emberi társadalom nagyfokú kauzális beszűkültségének dokumetumokkal igazolt volta adja ezt a szkepszist, azaz annak valószínűsége redkívül kicsinynek bizonyul, hogy ilyesféle rendszerek létrejöhessenek. Ezzel szemben a fizikában és a csillagászatban egyáltalán nem általános az evolúciós szemlélet, s ezért az élővilág és a „civilizációk” léte mintegy plauzibilis dolog.
A vitaülésen 16 résztvevő volt.
Filozófiai Vitakör – palotánkon kívül. Filozófiai műhely, bővített vezetőségi ülés.
1979 október 23., kedd, 16h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub.
Megjegyzés: az október 23.-i időpont nem jelentett semmiféle politikai célzatosságot. Ez a nap azidőtájt szürke hétköznap volt.
Az ülés célja az volt, hogy a Vezetőség kiépítsen egy olyan vitaköri vezetőséget, amelyben a Földtani Intézeten kívüli résztvevők is képviselve legyenek. Stogiczáné szeptember 1.-től a MÁFi-ból eltávozott a Bányászati Fejlesztési Intézetbe, amely intézménytől a Vitakör külön támogatást kaphat. A Kör ugyancsak intenzív kapcsolatba került 1978 óta a Magyar Eszperantó Szövetséggel is, annak titkára Lukács András révén. A Kör 1979-ben belépett egy nemzetközi eszperantó filozófiai egyesülésbe is. Ezt az együttműködést Dudich Endre alapító atya ugyancsak serkentette. A Kör Dudich Endre és Póka Teréz révén kezdetekbe nyúló és jelentős kapcsolatot tartott az MTA Geokémiai Laboratóriummal. Ezenkívül sokrétű kapcsolatai voltak legalább féltucat egyetemi tanszékkel és akadémiai intézménnyel is. A jelenlévők szükségesnek tartottak egy intézetek közötti vezetőség létrehozását, de úgy döntöttek, hogy ezt nem kell elsietni, s „kívülről” kizárólag csak a Kör fanatikus résztvevőit szabad meghívni a kibővített vezetőségbe.
Detre Csaba bemutatta a Filozófiai Vitakör emblémáját, amely egy kettévágott kör volt, a felső részén a körív mentén belülről a „Filozófiai Vitakör” körirat van feltüntetve, beljebb kisebb betűkkel eszperantóul ugyanez: „Filozofia Diskotrundo”. A két félkört egy guillotine-bárdhoz hasonló hosszú rombusz szeli ketté, amelyben Hérakleitosz mondata van feltüntetve: „Polemosz patér pantón.” Az alsó félkörön a Filozófiai Vitakör szülő -anyaintézetének, a Földtani Intézetnek a silhouette-je látható. Az emblémát Uitz Judit művészi módon rajzolta meg.
A technikai nehézségek miatt az embléma a meghívón csak az 1980 január 29.-én jelenik meg.
Mike Károly (1925 – 1995, VITUKI): A dialektika új szemléletű kifejtése, földtörténeti példák alkalmazásával - 1979 november 29., csütörtök, 16h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
Dr. Mike Károly a VITUKI főgeológusa egyúttal a Magyar Baptista Egyház egyik vezéregyénísége volt, mint a nemzetközi baptista mozgalom jeles tagja részt vett a baptista lelkipásztorok oktatásában is. Már több alkalommal jelezte szándékát, hogy részt akar venni a Vitakör munkájában, s megelőzően, 1978 ősze óta nem egy alkalommal jelen is volt a Vitakör ülésén. Gyakorta bejárt a Földtani Intézetbe, s alkalma volt információkat szerezni a Kör életéről. Ekkor még nem volt észrevehető rajta egyre inkább eluralkodó üldözési mániája, amely néhány év múlva rettenetes helyzeteket eredményezett, s ezért idő előtt kényszernyugdíjazták. Teljesen elborult aggyal érte a halál 70 éves korában.
A dialektikát az előadó elsősorban törvényrendszerként értelmezte. A dialektika a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás legáltalánosabb törvényeinek rendszerezett gyűjteménye, de ugyanakkor egyetlen helyes vizsgálati módszere is. Ezeken kívül a dialektika az elemzés módszertana is, értve alatta az „ok-keresést.”
Az előadót elkísérte a Baptista Egyház két vezetője is,de ugyancsak jelen volt a Magyar Örmény-Katolikus Egyház püspöke (hajrapet) is, Dr.Kádár Dániel, aki már 1973 november 28.-án meghallgatta Dr. Dudich Endre előadását (lásd ott).
Jelenlévők száma: 17