1981: az evolúciókutató biológusok beáramlásának
éve
1981-ben több a magyar élvonalat képviselő evolúciókutató biológus jött el a Filozófiai Vitakörbe, s adott ott elő. Ez a Kör kiemelkedő evolúcióelméleti fórumként való elismerését jelentette. Kronológiai sorrendben a csatlakozó evolúciókutatók: Dr. Victor András, Dr. Újhelyi Mária (1944-2004, eredetileg filozófus), Dr. Juhász Nagy Pál (1935 – 1993). A három kiváló evolúciókutató fellépésén kívül természetesen más témájú rendezvények is voltak 1981-ben.
Az év történései időrendi sorrendben:
„ADVERSUS PHILOSOPHOS” – Dialógus a filozófusok hasznosságáról. 1. rész: A természettudomány és a filozófia viszonya napjainkban
1981 január január 30., péntek, 16h, MÁFI Kisépület, KISz-Klub:
A tervezett sorozat abból a célból indult, hogy fény derüljön arra a széles társadalmi körben, s több ezer éve elterjedt nézetre, hogy a filozófusok tevékenysége haszontalan a társadalom számára, valamint arra, hogy a filozófia haszontalan tudomány-e vagy sem, s netán, mint haszontalant, egyáltalán lehet-e tudománynak nevezni. A vitaindító anyagnak nem volt megjelölt szerzője, de történelmi tény, hogy annak elkészítése négy alapító atyához kötődik, Adonyi Zoltánhoz, aki 1980-tól nagy energiával vetette be magát a Kör szervezésébe, Detre Csabához, Horváth Józsefhez és Zentai Péterhez.
A tervezett sorozat 1. részének nem volt folytatása.
Az előadás szinopszisa:
A természettudomány és a filozófia viszonya
napjainkban
I.
A természettudós oldaláról:
1.
A harcos pragmatista, kinek szemében a filozófia
a par excellence haszontalan.
2. A harcos pozitivista szakbarbár, aki nem is sejti, hogy tudása úgy elmélyült, hogy a semmiről már mindent tud. Szerinte a filozófia a par excellence értelmetlen.
3. A széles látókörű, összefüggéseket kereső igazi tudós, akinek létszükséglete az interdiszciplináris tevékenység, s ezzel szoros kapcsolatban a filozofálás. Szerinte a filozófia a par excellence szellemi csúcs.
II.
A filozófus oldaláról:
1.
A természettudományban nyersanyagot látó
filozófus szoros együttműködésre törekszik a
természettudósokkal. (Nagyon ritka eset!)
2. A természettudományokat, mint primitív empírikus tevékenységet lenéző irodalmár-filozófus.
III. Tudományszervezési problémák:
A természettudósok filozófiai képzésének problémái: Az I/3 típusú természettudósok nem tartják kielégítőnek a hivatalos filozófiai képzési lehetőségeket. Velük szemben egy filozófiai aktivitási határon túl a hivatásos filozófusok ellenséges cenzorként lépnek fel, s különféle kellemetlen izmus-címkéket ragasztanak honlokukra.
A hivatásos filozófusok alacsony szaktudományos képzettségének különféle megnyilvánulásai. Úgy tűnhet, hogy a hivatásos filozófusok jórésze a mindenről tudja a semmit. A professzionista filozófus társadalmi hasznosságáról. Legyen-e a filozófia megélhetési mód, vagy ne inkább életviteli mód, mint ahogyan a sztoikusok vallják?
------------------------------------
Úgy tűnik, a közeledés egyirányú, s a hivatásos filozófusok a teoretizáló természettudósban már kenyerüket veszélyeztető veszedelmes riválist látnak. (Joggal! – Antaios-effektus)
Az eredeti „hivatásos filozófiai gondolatok” hiányról, napjaink kizárólagos kommentár-filozófiájáról, filozófiai pozitivizmusáról. Az igazi filozófus az, aki a világról alkotott összes ismeretet képes átfogni. „A filozófus .....szereti a filozófiát, de nem úgy, hogy egyik részét igen, a másikat nem, hanem az egészet.” (Platón) Az ilyen „mindent szerető” filozófus a tudományos forradalom kezdete óta elképzelhetetlen. A ma filozófusa az, aki az ismeretek tömegéből képes kiemelni a lényeget. A filozófia mint a lényegek tana.
Ellenérv: Létezik-e az emberi ismeretek
érték-hierarchiája? N.B.: „Alles was ist, ist
vernünftig” – Hegel. Idő és hely kérdése, hogy
mikor, mi „vernünftig.”
Victor András: Az ember evolúciójának filozófiai problémái
1981 március 11., szerda 16h, MÁFI földszinti tanácsterem.
(megjegyzés: az egykori portás lakásból ekkor kialakított új tanácsterem, amelyhez a portásfülke mellett lehetett lemenni. 1986-ban e nagy, több mint 80 négyzetméteres helységből alakították ki az ebédlőt és a konyhát. A Kisépület átalakításai során a földszinten lévő KISz-Klubból laboratóriumi helységeket hoztak létre 1981-ben.)
A jeles evolúciókutató biológushoz és református teológushoz Detre Csabát régi kapcsolatok fűzték: Dr. Victor András édesanyja, és Detre Csaba nagynénje tanártársak voltak az egykori Erzsébet Nőiskolában, amelyet a Rákosi rendszer 1950-ben felszámolt, mint a „burzsoázia melegágyát.” Detre Csaba és Victor András gyerekkoruk óta ismerték egymást. Victor András filozófiai kutatásainak fő témaköre elsősorban Teilhard de Chardin evolúciótanának kutatása volt, e témakörben megelőzően a hetvenes évek elejétől sokszor cseréltek eszmét Detre Csabával. Victor András a nyolcvanas években a Református Teológiai Egyetem tanára, majd a kilencvenes évek elejétől rektora lett.
Az előadás vázlata:
1. Biológiai jellegű volt-e az ember evolúciója?
A növények és állatok evolúciójának lényege mindig valamely szomatikus adottság változásán-fejlődésén alapszik. Ez biztosítja a „jobbaknak” a szelekciós előnyt.
Az ember esetében a szelekciós előny alapja az agy fejlődése volt. Ez mennyiben tekinthető –lényegét tekintve – szomatikus jellegű változásnak?
2. A környezethez való viszonyunk
A növények és állatok evolúciójában az „ön-változás” a lényeg, a környezet változtatása általában elhanyagolható.
Az ember evolúciójában viszont éppen a
környezet-változtatás a lényeg.
Külön kérdés, hogy ez a folyamat mikor vált önveszélyeztetővé.
3.Mai evolúciónk
a./Nem szelekciós típusú
Az élővilág fejlődése mutáció-szelekció ellentét-egységén alapul. Ebből a mutáció az ember esetében még csak erősödött, a szelekciót azonban „minden erőnkkel” gátoljuk az orvostudomány segítségével és humanitárius szempontok alapján.
Folyhat-e egyáltalán ilyen módon tovább biológiai evolúció? S ha nem, akkor akadálya-e az „emberi „típusú” evolúciónak?
b./ Nem divergáló típusú
A növények és az állatok törzsfája csupa elágazás. (Vagy talán nem kizárólag?) Az ember esetében azonban valószínűleg megindult a konvergáló fejlődés; az egyes rasszok meglévő különbségei a jövőben minden bizonnyal csökkenni fognak az egyre nagyobb mértékű keveredés miatt. Ez megintcsak „elkülönít” minket a többi élőlénytől.
Létrejöhet-e ilyen módon (valamikor is)
egységesen emberfaj? S ez nem lesz-e elvileg
gátja a további fejlődésnek?
Vagy az „ember-típusú” evolúciónak ez nemhogy gátja, hanem éppen erősítője?
A vitaülésen 21 fő vett részt, Victor Andrást elkísérte három tanítványa a Református Teológiai Akadémiáról, s ekkor jelent meg először a Körben Dr. Újhelyi Mária, a SOTE Marxizmus-Leninizmus Intézetének docense, aki a következő évtizedben jelentős szerepet játszik majd az evolúcióelméleti rendezvényeken.
A vita elsősorban az emberi fejlődés
egyediségének kérdésében bontakozott ki.
Császtvai István (Magyar Hírlap): Tájékoztatáspolitikánkról
1981 április 8., szerda, 16h, MÁFI földszinti tanácsterem:
Császtvai István a Magyar Hírlap egyik akkori szerkesztője 1980-ban cs.i. monogrammal kis cikket jelentetett meg a Magyar Hírlapban a Filozófiai Vitakörre célozva, bár a Kör nevének említése nélkül. Ebben „ellenőrizhetetlen, veszélyes, a nyugati befolyás szálláscsinálójaként” említi a Vitakört, amelynek veszélyességét csak erősíti a „gyönyörű Lechner-palota”, ahol ezek a szörnyű felforgatások folynak.
Detre kinyomozta a szerzőt, s számonkérte rajta a méltatlan és megalapozatlan megállapításokat. Császtvai szabadkozott, s kijelentette, hogy kész ezeket a megállapításokat a Vitakörben is kifejteni. Erre került sor 1981 április 8.-án. Detre erősen visszafogottan kezelte ezt az akciót, mert nyilvánvaló volt, hogy ebben az időben egy Filozófiai Vitakörrel kapcsolatos sajtóbotrány kínosan érintette volna a Földtani Intézet akkori vezetőségét, s ez végzetes is lehetett volna a Körre nézve. A meghívókat csak a törzsgárda kapta meg, összesen tizen, akik közül kilenc fő volt jelen.
Az előadó kissé „félre beszélt”: elsősorban nem a Körről beszélt, amelyről az információi hiányosak és nyilvánvalóan áttételesek voltak, hanem az MSzMP és a többi „testvérpárt” tájékoztatáspolitikájáról. Az MSzMP tájékoztatáspolitikáját túl liberálisnak ítélte meg, amely „réseket” kínál az ellenséges propaganda beszivárgásának. Mintának a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusának sajtómunkáját tekintette, nem egészen világos indokok miatt. A cenzúrát intézményesen ugyan meghaladottnak nyilvánította, de ahogyan kifejtette: „cenzúra nélkül – felelőséggel.”
Soha nem derült ki, honnan szerezte negatív információit a Körről, s ezeket miért publikálta, igaz, kissé rejtetten. Sem az előadó, sem a Kör részéről senki nem nyilvánította ki a viszontlátás reményét.
Újhelyi Mária (1944-2004, SOTE): A fejlődés nem lineáris jellege (La nelineara ecaro de la evoluo)
1981 május 14., csütörtök, 15:30, MÁFI földszinti tanácsterem:
Dr. Újhelyi Mária jeles evolúciókutató 1978 óta tartotta a kapcsolatot Detre Csabával, akivel az együttműködés az előadónak a „Biológia” c. egykori jeles elméleti folyóiratban megjelent vitaindiító cikkére Detre választ írt, s a folyóiratban a vita több válasszal és ellenválasszal egészen 1981-ig eltartott. Újhelyi Mária ezt követően több mint egy évtizedig, pontosabban 1993-ig aktív résztvevője volt a Filozófiai Vitakörnek, elsősorban az evolúcióelméleti konferenciákon nem csak előadott, hanem azok szervezésében is is kivette a részét. 1993-ban férje, Dr. Buk Pál iránti „szolidaritásból” maradt el a körtől, nem egészen tisztázható zavaros körülmények miatt. Buk, aki a nyolcvanas évek végétől szintén több rendezvényen résztvett, egy vitaülés utáni sörözés alkalmával kifogásolta, hogy a Körben „túl sok az y-os végződésű nevűek száma.” Ez éles szóváltásokhoz vezetett, miután Detre közölte vele, hogy egy „ilyen szörnyű ipszilonos, magyarkodó szervezetben semmi keresnivalója nincs.” Buk megsértődött, s eltűnt a Körből, Detre megpróbálta Újhelyi Máriát visszacsábítani, de ő „férje iránti kötelező szolidaritásból” nem tért vissza.
Az előadás szinopszisa:
-
A törvények lineáris extrapolációja és az
alkalmazkodási kritérium nehézségei
A mutáció és a szelekció mechanizmusmának
túláltalánosított, differenciálatlan
alkalmazása, tekintet nélkül az adott
organizáció fejlettségi szintjétől.
-
Az evolúció értelmezésének lehetősége
organizációs szintek egymásraépüléseként
Összehasonlítás a szervetlen evolúcióval
A bioevolúció alapvető organizációs szintjei:
prokarióta
eukarióta
soksejtű organizmus
szupraindividuális organizáció
-
Szuperstruktúrák kiépülésének feltételei és
következményei
Az oganizációs szintek egymáshoz való viszonya
Egyenlőtlenségek az egymásraépült szintek szervezettségi foka között
Összetett rendszerek determinációs közvetítéshálózatai
A vitaülésen 20 résztvevő volt jelen.
Zentai Péter: Geokémia és társadalom
1981 október 10., szombat, 9:30, MÁFI földszinti tanácsterem:
Ez volt Dr. Zentai Péter alapító atya utolsó előadása a Filozófiai Vitakörben. 1984 június 6.-án halt meg Szombathelyen. Az általa szorgalmazott „tudomány és társadalom” sorozat utolsó fejezetét is jelentette ez az előadás. Ezt az alkalmat is megragadta, hogy szaktudományának, a geokémiának társadalmi hasznosságát hangoztassa.
Az előadás vázlata:
Történelmi áttekintés
Történelemelőtti nyersanyagkutatás, alkímia, az elemek felfedezése
A geokémiai gondolkodás kialakulása és fejlődése
a XIX. – XX. században
A geokémia mint interdiszciplíína
Geokémia – entrópia – fejlődés
„Tudományos” és „nyersanyagkutatásra alkalmazott” geokémia
Ezek szerepe különböző természeti, társadalmi és gazdasági adottságú országokban
Anyagvizsgálat vagy/és interpretáció
Prekoncepciómentes és hiedelemhitelesítő kutatási alapelvek
Hazai helyzet – példák – perspektívák
Megható ülés volt. A 18 résztvevő minden vita nélkül hallgatta végig az ülést, utána a néhány hozzászóló kifejezte azt a véleményét, hogy az előadó vitathatatlan tényekről beszélt. Végül Zentai Péter kijelentette, hogy nem lesz képes több előadás megtartására a Vitakörben, betegségének előrehaladott állapota miatt. (1982-ben és 83-ban még megjelent a vitaüléseken, de már árnyéka volt régi, szellemes, sziporkázó önmagának.) Ugyanakkor kérte, hogy a jelenlévők jegyezzék fel azt a kérését, hogy majd ha a Filozófiai Vitakör egy hatalmas, az egész világra kiterjedő szervezetté válik, - amelyben biztos volt – az ő szobrát is állítsák fel a Vitakör „Pantheón”-jában. Senki nem vette viccnek ezt a kérést, hanem a jelenlévők megtapsolták.
Juhász Nagy Pál (1935 – 1993): Populáció-genetika és evolúció
1981 december 3., csütörtök, 17h, MÁFI földszinti tanácsterem
A jeles populáció-genetikus és evolúciókutató professzorral Detre Csaba 1980-ban vette fel a kapcsolatot elsősorban evolúciódinamikai kérdések megvitatása terén. Juhász Nagy úttörő tevékenységet fejtett ki a „populáció” mint alapvető biológiai kategória meghatározásában. Szerinte, Darwinnal ellentétben, elsősorban nem a faj fejlődése az, amelyik determinálja a biológiai fejlődést, hanem a fajok együttélő szerveződése, a „populáció”. A populáció, mint különböző fajok komplementer szinbiózisa, sokkal jobban meghatározható rendszer, mint a nagyon is ködös biológiai fajfogalom.
Juhász Nagy e nézetei, a hazai és a nemzetközi
szakvilágban egyaránt részesült igen magasfokú
elismerésben, de ugyanakkor gyakran került nem
éppen korrekt viták pergőtüzébe is.
Juhász Nagynak ezt az első vitaköri előadását mindössze csak 10 nappal az esemény előtt lehetett meghirdetni, mert az időpontot már hónapok óta ide-oda kellett tologatni, az előadó nagyfokú elfoglaltsága miatt. E nagyfokú ziláltság miatt nem készült sokszorosított meghívó sem, s ugyanígy nem volt az előadásnak írásos formájú kivonata sem.
A professzort több diákja és doktorandusza is elkísérte, összesen 21 fő vett részt az előadáson. Juhász Nagy megszerette a Vitakört, s egészen haláláig több alkalommal is előadott a Körben.
Évzáró összejövetel
1981 december 11., péntek, 16h, MÁFI fölszinti tanácsterem
Az összejövetelt Dr. Dudich Endre alapító atya szorgalmazta, aki 1981 január 1.-től a MÁFI igazgató helyettese volt. Dudich Endre könyvajándékokkat osztogatott az 1981. évben legaktívabb vitaköri tagoknak. Könyvajándékokban a KISz és a Szakszervezet részéről is részesültek a jelenlévők. A kitüntetettek listáját nem őrizte meg a Vitakör históriája.
Detre Csaba ez alkalommal jelezte, hogy a következő évben féléves nyugatnémet tanulmányútra megy, s szorgalmazta, hogy ez ne befolyásolja a Vitakör aktivitását. Azonban ez az óhaja – mint kiderült – csak óhaj maradt, mert pontosan féléves távolléte miatt jött el az az 1982. év, amelyben mindössze csak két vitaülésre került sor, amely negatív rekord a Filozófiai Vitakör történelmében.