A II. részre 1984 január 14.-én 16h kezdettel került sor, ugyancsak a MÁFI földszinti tanácstermében:
Az I – II. rész vitaanyaga:
Milyen szerepe van a szellemi, elsősorban
tudományos munkának a termelt javak
létrehozásában?
A különféle szellemi tevékenységek, mint a termelés alapvető előfeltételei.
A szellemi munka termelés-közelségének kérdéséről. A termelés-közelség szubjektív és objektív eldönthetőségi kritériumai.
A „tudományosság” kritériumának problematikája. Helyes-e az a modell, hogy valamely szellemi tevékenység annál inkább tudományosabb, mennél távolabb áll a közvetlen termelő tevékenységtől? Prakticista és ultra-szcientista álláspontok. Magas színvonalú termelés nem létezhet tudományos megalapozottság nélkül. A termelés szellemi szférája egyre növekszik.
Melyek a társadalom számára „hasznos” szellemi (tudományos) tevékenységek, amelyek végzőit a társadalom előnyben részesítheti a termelt javak elosztásánál. Azaz: amelyikért többet fizetnek. E téren a visszaélések lehetősége sokkal nagyobb, mint a közvetlen termelői tevékenységben. Különösen élesen vetődik fel ez a probléma egy kizárólagosan (alap) tudományt végző közösségen belül, ahol ez már jórészt etikai és „csoport-dinamikai” (pl. klikk) kérdés is.
A történelem folyamán az emberi társadalom a legtöbb esetben nem azokat a mindenkori recens szellemi tevékenységeket honorálta, amelyek később csakugyan hasznára váltak.
Konkrét adatok bizonyítják, hogy Magyarországon az elmúlt három évtizedben a tudományos, s általában a szellemi tevékenységekhez képest állandóan csökkent a később hasznosuló tevékenységek honorálása. .
A mai magyar értelmiség anyagi helyzete, rétegződése.
A szellemi munka anyagi honorálása III. rész : Az intellektus védelmében !
1984 február 14., kedd, 16h, MÁFI földszinti tanácsterem:
A III. rész vitaanyaga:
Lehet-e v a l ó d i szellemi tevékenységet prostitúciós célokra felhasználni ? A prostitúciós célzattal űzött szellemi, s különösen „tudományos” tevékenység lehet-e a szó valódi értelmében szellemi, ill. tudományos ?
A szellemi tevékenység elsősorban azáltal
szellemi, mert anyagi(asság) felett lebeg, azaz
felette áll a közvetlen termelési szféra
„förtelmeinek.”
Tudósok, művészek, és „szellemi prostituáltak.”
A szellemi tevékenység társadalmi és egyéni értékrendszerei. A kettő közelítésének problematikája. Kell-e a kettő közé közvetítő? Ha kell, mikor és mennyi? Feltételezhető-e az, hogy egy szellemileg ideálisan harmonikus társadalomban egyáltalán nincs szükség ilyen közvetítő rendszerre? A közvetítő réteg felduzzadása, mint kóros társadalmi tünet.
A közvetítő réteg funkciója: a tudományos
tevékenység irányítása, elbírálása, minősítése.
Kik jogosultak erre? E funkció, mint életforma.
A közvetítő (= „vezető”), számos szociográfiai
értékelés szerint már már nem is sorolható az
értelmiséghez. E megállapítások kritikája.
Miben látja a társadalom szükségleteinek és az egyéni érték-, és érdekrendszerek közelíthetőségét? Egyáltalán szükségesnek tartja-e a kettő közötti közvetítést, a közvetítő apparátus létjogosultságát? A valódi intellektust úgy itéli-e meg, aki társadalmilag mindenféle irányítás nélkül is hasznos? Elkerülhetőnek tartja-e a közvetítő apparátus anti-intellektuális jellegét?
Utólagos kérdés: Elképzelhető-e, s hogyan egy
tudományos intézmény GMK-sítása?
A sorozat első részén még mintegy huszonöten vettek részt, a másodikon már csak tizennégyen, míg a harmadik alkalommal már csak kilencen. Általános észrevétel volt, hogy ez a sorozat regresszióba került, különösen azért, mert még tanácsadó jellege sem volt a különféle vezetőségek felé. Bár, érdekes dolgokról folyt a kötetlen vita, pusztán üres szó maradt.
Zentai Péter a február 14.-én jelent meg utoljára a Filozófiai Vitakörben. Vitányi Pál mindhárom alkalommal jelen volt, s egyesekben türelmetlenséget keltő hosszú hozzászólásaival a vitasorozat lelke volt.
Vitányi Pál: Marx – meg nem értett – módszerének – igénye ma.
1984 március 27., kedd 16h, MÁFI földszinti klubhelység (előbbiekben előadóterem):
Megjegyzés: az előadás címéhez: a többrészes előadássorozat címe a meghívókon minduntalan hibásan volt feltüntetve, az „igénye” szó helyett „lényege” volt írva.
Az előadássorozat alcímszerű kezdete: Az előadás c é l j a , hogy felvessen néhány követhető, következetesnek szánt gonodolatot
- arról, hogy miért esett olyan kevés szó a Marx-centenárium évében is arról, ami Marxban valóban, minden kétséget kizáróan lényeges.
-
egyúttal arról, hogy miért nehéz, de miért
érdemes ma is marxistának maradni.
Az előadó közreadott egy négyoldalas, szerkesztetlen kivonatot, amely megtalálható a Filozófiai Vitakör 1-100, 1973-1986 kötetben.
Az előadássorozat szinopszisa:
Vitányi szerint Marx a kultúrhistória legtöbbféleképpen értelmezett és félreértelmezett gondolkodója volt. Ugyanakkor ő volt az, akit a legtöbbféleképpen és a leginkorrektebben sajátítottak ki politikai célokra. Marx módszere az egyetlen filozófiai és politikai módszer a kapitalizmus meghaladására. Az előadó szerint nem Hegel, hanem az ő egyenes szellemi folytatója, Marx jutott el a filozófia beteljesüléséhez. (Hegeli terminológiával Marxban talált a Szellem önmagára.)
Az előadó rekordhosszúságú előadást tartott:
megállás nélkül 160 percig beszélt. (2003-ban a
rekord: Szántó Borisz, 190 perc.)
1984 május 15.-ére, a Filozófiai Vitakör megalakulásának 11. évfordulójára sikerült összehozni azt a nagyszabású fejlődéselméleti konferenciát, amelyet Detre egy évvel korábban, a 10. évforduló alkalmából szeretett volna megrendezni. Az alkalom Ernst Haeckel születésének 150. évfordulója volt, amelyet a Filozófiai Vitakör a Magyar Biológiai Társaság Általános és Elméleti Biológiai Szakosztályával közösen rendezett meg a „Makroevolúció” című egésznapos ankéttal. A Szakosztály elnöke ezidőtájt Vida Gábor professzor akadémikus volt, akivel Detre Csaba intenzív együttműködést folytatott evolúcióelméleti és környezetvédelmi területen.
„MAKROEVOLÚCIÓ” – Ernst Haeckel születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ankét. – Társrendezők: A Magyar Állami Földtani Intézet Filozófiai Vitaköre valamint a Magyar Biológiai Társaság Általános és Elméleti Biológiai Szakosztálya.
1984 május 15.,kedd, 9:30, MÁFI II.em. Tanácsterme:
Program:
9:30
Levezető elnökök: Csaba György (SOTE Biológiai Intézet): Megnyitó
Kiszely György (ny. egyetemi tanár): Megnyitó
Nagy István Zoltán (Term. tud. Múzeum, Őslénytár): Haeckel természettudományos jelentősége
– kivonat:
A XIX. szd. három nagy „természetbölcselője”: Haeckel, Ostwald, Reinke. – Haeckel mint zoológus. A kezdeti, a Monerák és Protisták kérdése. A Generelle Morphologie és a Lamarck-Darwini eszmék szintézise. A Gastraea-elmélet megszületése, az onto-filogeniai reláció megfogalmazása. Három nagy lépés: a Natürliche Schöpfungsgeschichte, a Sysrematische Phylogenie és az Anthropogenie megjelenése. – A törzsfa mint ábrázolásmód és kifejezési forma. A hiányzó láncszemek értelmezése. A Weltraetsel körüli harcok. – Művészi formák a természetben, Haeckel illusztrációs készsége. A jénai Phyletikai Múzeum megnyitása. Haeckel és a magyar biológusok. – Haeckel jelentősége – ma.
Juhász Nagy Pál 1935-1993 (ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék): Haeckel és az elméleti biológia
-kivonat:
E. Haeckel különleges szerepet játszott az általános és részben az elméleti biológia fejlődésében. Számos tudományos diszciplína (pl. ökológia vagy az általános morfológia) fűződik a nevéhez, s kétségtelen, hogy a post-darwini gondolkodás egyik kikristályosodási pontja az a fajta gondolkodás, amit ő képviselt. Fontos látnunk azonban mindazokat a korlátokat, amelyeket részben a monizmus helyenként vulgarizált verzióiból, részben abból a tényből következnek, hogy Haeckel nem látta világosan számos tudományág (pl. a Galton-típusú genetika) szerepét, s ezért az ő nevével jelzett századelejei általános biológia a német nyelvterületeken sokáig nem tudja elfogadni az angolszász országokban robbanásszerűen fejlődő újdonságok zömét.
Detre Csaba (M. Áll. Földtani Intézet,
Őslénytani osztály): A monizmus: az egyetlen és
genetikailag egységes világ felismerése
-kivonat:
A monizmus vázlatos története, s mindenkori argumentumai Xenophanésztól máig. Haeckel „Der Monismus. Galubenbekenntnis eines Naturforschers” c. könyvének aktualitása. Az Univerzum részeinek genetikai szálai a múlt irányában konvergensek, a részek egymásnak vérrokonai. Az Univerzum Egységes Genetikai Törzsfája. Az emberiség önmaga egyetlenségének felismerési folyamata. A minőségi szint-hierarchia egyetlensége, mint a kozmogenezis egyetlenségének legfőbb argumentuma.
Victor András (ELTE Tanárképző Főiskolai Kar):
Az evolúció eszméjének legnagyobb propagátorai:
Haeckel és Teilhard de Chardin
-kivonat:
Az „Emberi Jelenség” mint a „Természetes
teremtéstörténet” ’javított kiadása’. – Hogyan
folytatódik Haeckel anthrópogenezise Teilhard
„krisztogenezisében”? – Egyetért-e Teilhard
Haeckel-lel abban,hogy az evolúciónak nincs
autogén hajtóereje? – A teilhardi evolúcióra is
igaz-e a Haeckel-féle biogenetikai alaptörtvény?
- s z ü n e t -
14:00
Pásztor Erzsébet (ELTE Genetikai Tanszék): A
mikroevolúciós kutatások lehetséges
makroevolúciós relevanciái
-kivonat:
Amint azt a populációgenetikusok egy józan csoportja is elismeri (Charleswoth és tsai. 1982) „a populációgenetika számára teljességgel lehetetlen, hogy a fosszilis leletek bármiféle mintázatát előre jelezze. „Kérdésünk, hogy miféle mikroevolúciós kutatások járulhatnak hozzá a makroevolúciós történések rekonstrukciójához. Előadásomban azt igyekszem alátámasztani, hogy a változatképződés belső, organizációs kényszerfeltételeinek és a változatelterjedés külső, ökológiai kényszerfeltételeinek szisztematikus vizsgálata a makroevolúciós változások egyik kulcsa.
Molnár István (ELTE Genetikai Tanszék):
Egyedfejlődés és makroevolúció
-kivonat:
A Metazoa és Metaphyta generációs ciklusok logikájának elemzésén át megmutatható, hogy az összehasonlító vagy standardizált egyedfejlődési stádiumok sorozatával leírható törzsfejlődésben makroevolúciós relevanciája lehet a következő eseményeknek: a csigavonalakban és szaporító sejtekben fellépő és akkumulálódó genotípus transzformációknak és szupraindividuális eseményekkel csatolódó egyedfejlődési kényszereknek, az egyedfejlődés diszkontinuus állapotváltozásainak, az ontogenezis többszörös egyensúlyi állapotainak, továbbá a mozaicizmusra és a generációk egymáshoz képest történő elcsúszására vezető generatív téridőbeli egyedfejlődési transzformációknak. Bár az egyedfejlődés elmélete az evolúciós elmélettel nem összevethető, rekurzív közelítéssel szükséges azokat az ontofiletikába integrálni, amelynek központi problémája a hierarchikus organizáció-transzformációt felvázoló Cuvier-probléma.
Újhelyi Mária 1944-2004 (SOTE Marxizmus-Leinizmus Intézet): Az egyenlőtlen fejlődés problémája a biológiai evolúcióban
-kivonat:
Az élő organizmusok összetett rendszerek,
működésük rész-struktúrák ill. részfolyamatok
hálózatában valósul meg. Ez a tény feveti azt a
kérdést, hogy a rész-struktúrák egymáshoz és a
rendszer egészéhez képest milyen evolúciós
státuszt képviselnek. Tekinthetők-e a
rész-struktúrák párhuzamos fejlődés
eredményeinek, vagy lehetséges-e az egész
rendszer fejlődése mellett a részstruktúrák
elemibb szinten való megrögződése.
Kordos László (M. Áll. Földtani Intézet,
Gyűjteményi osztály): Haeckel – törzsfa –
evolúció – rendszerezés
-kivonat:
A 118 éve közölt Haeckel-féle törzsfa formai és tartalmi mondanivalója az evolúciós elmélet és módszerek fejlődésével igen nagy mértékben gazdagodott. Az előadás ennek kapcsán bemutatja a törzsfák típusait, azok koncepcióját, s a belőlük következő új rendszertani gondolatokat.
Nagy Lászlóné (M. Áll. Földtani Intézet
Őslénytani osztály): A növényvilág fejlődésének
egységes törzsfa-modellje
-kivonat:
A törzsfa-modell alkalmazhatósága a phytoevolúcióban. A növényvilág törzsfájának főbb elágazásai. A monophyletikus és polyphyletikus evolúció problémái a növényvilágban, a problematika vetülete a törzsfára.
Vida Gábor (ELTE Genetikai Tanszék): Az
evolúciókutatás perspektivái
-kivonat:
Az evolúcióról alkotott tudományos elképzelések – néhány rövid időszaktól eltekintve – többnyire ellentétesen polarizált nézetekből álltak. A nemrég lezajlott Darwin-centenáriumot (1982) is eltérő felfogások ütköztetései jellemezték. Jelenleg különösen vitatott kérdések a szelekció hierarchikus szintjeinek egymáshoz viszonyított jelentősége. Genom szinten az ún. önző gének léte, szövet ill. organizmus szinten a sejtklón-szelekció, populáció szinten a polimorfizmus értelmezése, magasabb szinten a csoport- és fajszelekció jelentik a legproblematikusabb fejezeteket. Ugyanakkor e kérdéscsokor területén – gyakran interdiszciplináris alapon – már a kibontakozás jelei is mutatkoznak.
- KÖTETLEN DISPUTA –
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A magyar tudomány történetében ez a konferencia volt az első, ahol az ún. genetikai értelmezésű „mikroevolúciót” képviselő genetikus biológusok, s az evolúciót többnyire a klasszikus lamarcki-darwini értelemben használó paleontológusok jöttek össze eszmecserére. Ezdőtájt a két tábor között világszerte éles viták zajlottak, ugyanis a két érvrendszer összeegyeztethetetlennek tűnt (- ma is annak tűnik 2003-ban). Mindkét tábor kezében súlyos érvek vannak, a paleontológusok kezében a fosszíliák, többé-kevésbé rekonstruálható morfogenetikai sorokkal, törzsfákkal, elágazásokkal. Míg a genetikusok kezében van a rohamléptekkel rekonstruált genom-rendszerek, amelyek meghatározzák a morfológiát. Az is nyilvánvaló, hogy a genom megváltozásának szerepe van a külső („makro”) morfológia alakulására, de hogy ez az összefüggés pontosan hogyan működik, teljes rejtély. Van aki – joggal – kételkedik abban is, léteznek összefüggő származási láncolatok, mivel a paleontológia eddig még képtelen volt felfedezni azt a pillanatot, amikor az egyik fajból éppen kialakul egy másik, az utódfaj. Ezért nem összefüggő egyenesekre osztják az egyes fajok életvonalát, kizárva azt, hogy az egyik faj genetikailag összefüggne egy másikkal. (Az angolszászoknál ezidőtájt dívó „puntuated evolution” koncepció).
Élsen összecsapott az angolszász, a folyamatos evolúcióban kétkedő genetikai iskola a német tradíciókat védelmező paleontológusokkal, elsősorban a haeckeliánus nézetekkel. Ez a főleg a paleontológiai argumenumtárra épülő iskola tulajdonképpen Lamarckra, Darwinra, s az őket asszociáló Haeckelre vezethető vissza. Filozófiai szempontból csakugyan vonzóbb az a nézet, hogy a fajok egymásból való kifejlődését a környezeti hatások kényszerítik ki, semmint az a modernista felfogás, hogy az evolúció pusztán csak a genom hibáinak kiküszöbölődése.
Juhász Nagy Pál és Vida Gábor szinte kizárólagosan az angolszász genetikai iskola hívei voltak, amiben az is komoly szerepet játszhatott, hogy személyes kapcsolataik is elsősorban a világ ezen a táján voltak. Diákjaikat főleg angol egyetemkre küldték ki ösztöndíjas tanulmányutakra. A Földtani Intézet paleontológusai ezzel szemben teljes mértékben német orientációjúak voltak, a német egyetemek „Entwicklungstheorie”-ain nőttek fel, személyes összeköttetéseik is elsősorban ilyen irányúak voltak. Ez kitűnt azokban a sarkított vitákban is, amidőn Juhász Nagy Haeckelt – pejoratív értelemben - a német misztika egyik reprezentánsának titulálta, Detre Hegelnek éppen a német misztika dicsőítését idézve, Haeckel fő filozófiai értékének miszticizmusát jelölte meg, s az egész angol evolúciós iskolát primitív pragmatistának minősítette.
A konferencia nagy publicitást kapott, előzőleg is több napilap is meghirdette, kijött a Magyar Rádió riportere, több riport is elhangzott a konferenciáról a rádióban. Reggel a kezdetkor is mintegy hatvanan voltak jelen, de a délutáni blokkban a jelenlévők száma meghaladta a százat.
Zentai Péter halála: 1984 június 6., Szombathely
1984 június 6.-án súlyos csapás érte a Filozófiai Vitakört: Szombathelyen egy nemzetközi spektroszkópiai konferencia fogadása után szív-, vese-, tüdőelégtelenségben elhunyt Dr. Zentai Péter, a Filozófiai Vitakör kiemelkedő személyisége, alapító atya, akinek kimagasló szerepe volt a Filozófiai Vitakör létrehozásában. Tiszteletére és emlékére létesítette a Vitakör vezetősége a „Zentai Péter Emléklapot”, amelyet minden évben az évzáró összejövetelen az elmúlt két év kiemelkedő tagjainak ad át a Kör elnöke. Először 1985-ben Mészáros Milán kapta volna meg, de neki a későbbiekben vázolt események miatt nem lehetett átadni. Tényleges első kitüntetettjei Bokor Levente és Vitányi Pál voltak 1986 decemberében.
1984 ősz Vitányival
Vitányi Pál: Marx – meg nem értett – módszerének igénye ma c. előadássorozatának II. és III. része:
II. rész: 1984 november 20., kedd, 16h, MÁFI fölszinti klubhelység, III. rész: 1984 december 4., kedd, 16h, u.o.
Vitányi Pál folytatta március 27.-én megkezdett sorozatát. (A körülményeket és a bővebb tematikát lásd az előbbiekben.
Az ún. „Milán-korszak”: 1984 december – 1985 november