1991
157. vitaülés:
AGÓCS JÓZSEF: A (másodfokú) gondolkodás
1991 január 11., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
A meghívó
reklámozta az 1988-as „Fejlődés fogalma”
konferencia tanulmánykötetét, amely 1990 végén
jelent meg az ELTE TTK Filozófia Vitakör
gondozásában:
„Kapható kizárólag a Filozófiai Vitakör összejövetelein – 69 Ft, 186 oldal: A FEJLŐDÉS FOGALMA ’88 konferencia kötete !”
Ugyanakkor még egy felhívás is megjelent:
„Kérjük
„A FEJLŐDÉS ÉS OKSÁG” konferencia előadóit, hogy
előadásainak szövegét max. 10 normál gépelt
oldal (egy oldalon 25 sor, a sorok között kettes
sortávolság, egy sorban kb. 50 leütés) március
31.-ig szíveskedjenek elküldeni az alábbi címre:
Detre Csaba, Magyar Állami Földtani Intézet,
1442 Budapest, Népstadion út 14, Postafiók 106.
Az előadások kötet formájában publikálásra
kerülnek.”
Sajnos az 1990-es nagy konferencia egységes kötetben való publikálásra való törekvések sikertelennek bizonyultak. Az előadások egy része megjelent a „Biológia” c. teoretikus folyóiratban, de jelentek meg témába vágó cikkek külföldi folyóiratokban is.
Agócs József előadásának
kivonata:
A (másodfokú) gondolkodás
Az elsőfokú
A másodfokú
KI?
Idegrendszer, agy
Bioszféra fogalom, emberi agy
Mivel?
Formális és elhanyagoló nyelvekkel
Funkcionális és holisztikus nyelvekkel
Miért?
Az egyén, a közösség pillanatnyi érdekeiért
A bioszféra tartós létezési feltételeiért
Kiről?
Egyféléről, egyféleképpen, a könnyebb utakról törvényekről, Sokféléről, sokféleképpen, nehezebb
változásokról rendkeresésről, létfeltételekről, állandóságról
Hogyan?
Elsőfokú: Diszciplinák és szakmák ellenőrizetlen előfeltételeire alapozva. Válaszkereséssel. Szétszedő analízissel. Különbségek keresésével. Létező módszereink, eszközeink és céljaink erőltetésével. Ellenműködéssel. Konvergens módon.
Másodfokú: Előfeltevéseink ellenőrzésével. Kérdéskereséssel. Szintézissel és analízissel. Módszerbeli hely és szerep keresésével. Módszer-, eszköz- és célkereséssel. Együttműködéssel. Divergens módon.
158. vitaülés:
ADONYI ZOLTÁN: A veszélyes hulladék fogalma
1991 február 1., péntek, 15h, MÁFI ebédlő
Adonyi
Zoltán alapító atya ez alkalommal tudományos
kutatásainak átfogó összefoglalását adta. Az
előadáshoz 18 oldalas dolgozatot adott közre,
amelyet előzőleg a Magyar Kémikusok Egyesülete
és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület
Környezetvédelmi Szakosztállyal közösen
rendezett „Veszélyes hulladékok kezelése” c.
ankéton (1990 okt. 1.) adott közre. A tanulmányt
lásd: Filozófiai Vitakör 1990-1992, 142-182.
Kiragadott részlet a tanulmányból (2. oldal):
„...potenciálisan veszélyesnek azokat a hulladékokat lehet jellemezni, amelyekre az alábbi listából egy vagy több kimutatható:
- Explozív
- Oxidáló
- Gyúlékony
- Irritáló
- Veszélyeztető
- Toxikus
- Karcinogén
- Korrozív
- Fertőző
- Vízzel gyúlékony gázt fejleszt
- Vízzel, levegővel korrozív gáz fejlődik
- Vízzel, levegővel toxikus gáz fejlődik
- Lerakás után bármely a felsoroltakból
- Ekotoxikus bioakkumuláció lehetséges vagy toxikus a biótára”
159. vitaülés:
Ø REICHSGEGNER RUDOLF – DETRE CSABA: Történelmi birodalmi párhuzamok: korrekciók az 1990 nov. 9.-i „Búcsú az utolsó gyarmatbirodalomtól” ankéton elhangzott naivitásokhoz – az oszmán-török és a mindenkori orosz birodalom: a Nyugat érdekeit szolgáló, Közép-Kelet Európát rettegésben tartó hatalmas roncsok.
Ø LONTAY ERVIN PÁL: Az igazság egyetemessége miatt a szkepticizmus elvetendő
1991 február 15., péntek,
15h, MÁFI, földszint, ebédlőterem.
Lontay Ervin Pál előadásának összefoglalása:
I.
A tézis státusza és
expozíciója
Sophoklés és Shakespeare idézet. Az ember
igazságvágya és értelme. A bölcselet és a többi
tudomány helye és jellege. Egyetemessége.
Célkitűzés: Klasszikus nyomokon. Episztemológiai áttekintés. (Vera scientia veri.) Megcsodáljuk az embert. Aristoteles: anima est quodammodo omnia. Az igazság transzcendenciája, ontológiai és logikai mivolta. Következménye: a szkepticizmus mint értelmi és cselekvési csődállapot sehová sem vezet: önrontó.
II.
A tézis explikációja és
igazolása
A benevolus szkeptikusok gyógyíthatók, a malevolus (superbus) szkeptikusok gyógyíthatatlanok, konzekvensen önpusztítók, mert (az értelmi harakiri miatt) semmit sem állíthatnak: „similis enim plantae talis iam est” (Arist.: Metaph. lib.4. lect.6.).
III. J. Maritain: Les degrés du savoir... I. Grandeur et misere de la métaphysique. (Sa grandeur: elle est segesse. Sa misere: elle est science humain.) A bölcsesség kedvelése türelmet és alázatot kiván, a tisztázás szenvedélyét, utat a teljesség felé, a tauzamein-t, a hitet az igazságban: mert „ne prenez jamais la betise trop au sérieuxe” (proverbe chinois), amit mindnyájuknak kivánok...
Budapest, 1991 február 15-én
Prof. Lontay Ervin Pál
160. vitaülés:
Ø GARAI LÁSZLÓ (MTA Pszichológiai Intézet): A gazdaságpszichológia horizontja
1991 március 1., péntek, 15h, MÁFI földszinti ebédlőterem
Az előadás kivonata:
A gazdaságpszichológia szempontja eltér a gazdaságtanétól: ez utóbbi számára nem a különböző személyek viselkedése a fontos, hanem különböző dolgoké. Áru és pénz állnak egymással szemben a piacon, s ha előbbiből van több, akkor az ára szükségszerűen leesik, ha meg az utóbbiból, akkor felszökik, akármilyen tudással, hittel, vággyal, szándékkal kisérik is e mozgásokat azok, akik személy szerint az árukat eladják, vagy megvásárolják. Ez a közelítés megfelelt a gazdasági rendszerek XIX. századi működésének. Viszont a modernizációnak a századforduló táján kezdődött szakaszával azok a mechanizmusok, amelyek a gazdasági rendszer működésének ezt a függetlenségét biztosították a személyi feltételektől, immár működésképtelenek. Ezzel előáll annak a szükségessége, hogy a gazdasági rendszerek működésük személyi feltételeit éppúgy termeljék, mint a dologiakat. Ez vezeti be a modernizáció társadalom életébe azt, amit azután a gazdaságpszichológia szempontjából lehet majd vizsgálni.
161. vitaülés:
Ø BARLAI KATALIN (MTA Csillagászati Kutató Intézete): Archaeoastronomia. Ki nem mondott előitéleteink nyomában – 1991 március 22., péntek, 15h, MÁFI földszinti ebédlőterem
Az előadás kivonata:
Képes volt-e az őskori Homo sapiens csillagászati jelenségek regisztrálására, s ezen ismeretek beépítésére a mindennapi életbe, úgy mint a naptárkészítésbe, a kultuszaiba. Számos régészeti lelet azt sugallja, hogy igen. (Irányított temetők a Kárpát-medencében, Stone Hange, stb.) Az őskori ember lebecsülése húzódik meg amögött, hogy az orthodox tudomány ezeket véletlennek tekinti.
162. vitaülés:
Ø
RUZSÁNYI TIVADAR: Kísérlet
egy tudásalapú szemlélet kifejtésére
1991 április 5., péntek,
15h, MÁFI földszint, ebédlőterem
Az előadás kivonata:
Az adekvát filozófia igénye. – Változások és az információ fogalmának megjelenése. – Néhány filozófiai következménye, a 19. század és a 20. századi fizika eredményeinek. - Energia és információ.- Figyelmet érdemlő elméletek.- Információ és gazdaság.- A tudás definíciója.- A gazdaság mint információrendszer.- Erőparadigma és információs paradigma. -A pénz és információ.- A különleges áru, mint tetszőlegesen sokszor felhasználható. – Meta-információs rendszerek és az ember. – A humán erőforrás. – Az erőparadigma alkonya. – Képesség és szubsztancia. – Képesség és szubsztancia. – Egymásba ágyazva.
163. vitaülés:
Ø TAVASZY FERENC: A rendszerelméletről egy elméleti rendszerben, II. rész
1991 április 19., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlőterem
Az előadás kivonata:
Elmúlt év dec. 14.-én tartott rövid összefoglalómban igyekeztem vázlatos képet adni azokról a formai és tartalmi attributumokról, amelyek a mai általános felfogásnak leginkább megfelelően, a valóság rendszerként kezelhető objektumának, valamint az ezekhez való hozzáférést és megragadhatóságát lehetővé tevő ún. szemléleti szférának jellemző ismérveiként fogalmazhatók meg.
Szóba került ekként a rendszer mibenléte, alkotó elemeinek (struktúra, elem, reláció) fogalmi elhatárolása, a rendszer zárt és nyílt változata, valamint működési formáinak (főként az ön- és sajátmozgás) rövid érintése, stb., hogy a leglényegesebb alapokra utaljak.
Az általános fogalmakon túl, részletesebb feldolgozásban foglalkoztam a saját kutatásaim nyomán kialakuló ún. posztulátumok koncipiálásával, amelyek feladata annak a konkrét szellemi szektornak az előállítása, amelyben a kérdéses objektum rendszerbe foglalásának kitüntetett aspektusa már kiválasztható és elhelyezhető, s amely végül is módot ad az objektum rendszerelméleti módszerekkel való leképezésére, ill. modellezésére. (Megjegyzem, hogy a vonatkozó axiómákat azóta – néhány kisebb részlet tekintetében – ismételten átdolgoztam.)
A mai napra vállalt beszámolómban a rendszertechnikai vizsgálódásoknak arról a három – egyre markánsabban kiemelkedő – területéről szeretnék egy kissé részletesebben megemlékezni, amelyek a kérdéskörnek megközelítési főirányait jelzik. Ezek: A rendszerszemlélet, a rendszerelmélet és a rendszerelemzés. Különösen hazai viszonyaink között érzem fontosnak a diszcipliínák szabályosabb elhatárolását, mert talán sehol nem jelent meg ezek értelmezésében annyi ellentmondás és annyi különböző felfogás, mint éppen nálunk.
Végezetül szeretnék röviden felvázolni egy olyan eljárást, ami ezidőszerint a gyakorlati felhasználás szempontjából is alkalmasnak tűnik bármilyen – önmagában lehatárolható-, tehát a maga totalitásában megfogható objektum rendszertechnikai leképezésére, modellezésére és kezelésére. Az eljárás az ún. lineáris algebra szimbolikájára és kidolgozott eljárásának apparátusára épül, és segítségével előre megszabott célú objektumok szervezése, irányítása és közvetlen működtetése válik lehetővé a hagyományos módszereknél jelentősen kedvezőbb feltételek mellett. Alkalmazásra különösen alkalmas területet kínál a kibernetika és az ipari termelés.
Mindamellett azonban elvileg alkalmas lehet a legbonyolultabb életjelenségek modellezésére is, amennyiben azok együttműködő elemei egymástól megfelelően elhatárolhatók és a közöttük fennálló együttműködési relációk szabatosan definiálhatók.
Budapest, 1991. febr. 28. Tavaszy Ferenc
164. vitaülés:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: A logikai
következtetéselmélet és a redukciómódszerek
Ø
Előzetes elképzelések és
ötletek az 1992 május 29-30.-i III.
Fejlődéselméleti Konferenciáról
Ø
FEKETE ISTVÁN:
Szocializmus? Kapitalizmus? Liskaizmus(?) Már
megint, vagy még mindig?
1991 május 3., péntek, 15h,
MÁFI II. emelet, Tanácsterem
Lontay Ervin Pál előadásának vázlata:
I. Rendszerkép és
célkitűzés
A hármas értelmi tevékenység: fogalom, ítélet és következtetés. A három főmozzanat. A következtetés szerkezete: közép és szélsőfogalmak, előzmények, következmény és következetesség. A két alapelv: az azonosságé és kizárásé. Az alkotó ítéletek (3) mennyiségi és minőségi jellemzői. Az a-e-i-o tipusú itéletek. A négyféle szembeállás: cd – cr – sk – sa. Ezek igazság kapcsolatai. A reális ítélet-egyenlőség: az a – alfa, e és i –s, és az o – o átalakítások. Az itélet helyessége és igazsága. Az előzmények után tekintsük át a klasszikus következtetéselméletet az Organon alapján is. (Újgyakorlatok, Bach).
II. A szillogizus
rendszerek és a redukciók
/Bemalip, Calemes, Dimatis, Fasapo, Fresison (fig. galenica/ E „varázsszavak 2 értelmezése. Komprehenzió és extenzióképek. A fig. 1. tökéletessége és átláthatósága. A redukciók lehetősége és jelzésrendje, mnemotechnikája. Az s – p – m – c, továbbá a B – C – D – F, az a – e – i – o és a fig. 1 – 2 – 3 és galenica (4) jelentésértékei.
III.Fentiek gyakorlati haszna: a logikai rutin, tényelrejtés és jelentés-kiugratás, gyors vitakészség kialakítása. Didaktikai háttér. Kurzusversenyek. csak az alapok. Továbbépülés a modális itéletek és következtetésrendszerek vonalán.
Budapest, 1991 január hó 15-én.
Pr. Lontay Ervin Pál
Fekete István előadásának
kivonata:
Féllábbal sántikálva, vagy kificamított derékkal pedálozunk az egyensúlytalan kerékpáron? Esetleg próbáljunk meg egy új kerékpárt konstruálni, amelyen nem kell akrobatamutatványt végezni az egyensúly megőrzése végett.
Az állammonopolista rendszerek krónikus
gazdasági egyensúlyhiányának tüneti kezelése
helyett meg kellene próbálkozni a betegség okát
megszüntetni.
A társadalom (gazdasági) fejlődésének talán legfontosabb hajtóereje, a (gazdasági) verseny, és az esélyegyenlőség újratermelődésének feltételei a Liska-koncepcióban.
165. vitaülés:
TECHNOKRATA EST
Ezt a rendezvényt Zöldhegyi Rózsa (1955 – 1995) szervezte, aki eredetileg a Greenpeace radikális környezetvédő mozgalom aktivistája volt, majd kiábrándult a radikális és politikai környezetvédelemből, kilépett a közben már megszűnt Környezetvédelmi Társadalmi Fórumból, megalakította a Független Technológiai Kezdeményezés anti-zöld szervezetet, és rövid időre csatlakozott a Filozófiai Vitakörhöz, elsősorban abból a célból, hogy a környezetvédelem problematikáját filozófiai alapossággal tárja fel. A környezetvédelmi témában nagy nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki. A rendkívül művelt és érzékeny biológusnő 40 éves korában súlyos magánéletbeli és egzisztenciális problémák okozta mély depresszió után öngyilkos lett.
Ø
VITÁNYI PÁL: A zöldnek
ellenszíne-e az eredeti marxi színfolt?
Az előadás kivonata:
Néhány mondatban aligha lehet egy gondolatrendszert „megvédeni”, a 40, vagy 70 éves, -s az eredetitől száznyolcvan fokkal eltérőt produkáló – eszmei-politikai lejárattatás után. Különösen problematikus, ha a friss és totális összeomlást az emberi környezet lepusztításával, végkifejletként szemléltetjük. Mégis, s talán azért, érdemes megemlíteni, miszerint az eredeti megközelítés még arról beszél, hogy: „A természet az ember szervetlen teste, tudni illik, a természet, amennyiben maga is nem emberi test. Az ember a természetből él, ez azt jekenti: a természet az Ő teste, amellyel állandó folyamatban kell maradnia, hogy meg ne haljon. Hogy az ember fizikai és szellemi élte összefügg a természettel, annak nem más az értelme, minthogy a természet összefügg önmagával, mert az ember a természet része.” (MARX: gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből, 49.o., Kossuth, 1962). További elemzésre alkalmas az, hogyan hasznosítja „a szilárd földkérgen álló, minden természeti erőt be és kilélegző valóságos testi ember a maga valóságos, tárgyi anyagi erőit...” (u.o., 107.o.)
Ø
ZÖLDHEGYI RÓZSA (Független
Technológiai Kezdeményezés): A (poszthumán)
fejlődés védelmében!
Az előadó közétett egy kivonatot, valamint egy ötoldalas dolgozatot. Előadása széleskörű visszhangot keltett, azonban előtte ezt a témát megvitatta az általa létrehívott Független Technológiai Kezdeményezés rendezvényein is. Itt a Filozófiai Vitakörben e kérdéskört filozófiai alapossággal adta elő. Az előadáshoz több írásbeli észrevétel érkezett be.
Az előadás kivonata:
Az emberiség az anyag fejlődésének egy elszáradt ága. Ökológiai mókuskerékbe került, amiből már képtelen kitörni. Az emberi társadalom kölcsönhatásai leépülőben vannak, feltartozhatatlan ökológiai fulladásos halála. Ma már illúzió, sőt képtelenség az, hogy a Földön kívül egyéb égitestek is az emberiség lakóhelyei legyenek. Ennek megvalósítása a bölcső, a Föld teljes tönkretételével járna, s ez csak siettetné az emberiség pusztulását. Az emberiség már képtelen kiélni technológiai ambicióit, mivel ezek az önpusztításhoz vezetnének. A történelem folyamán a nagy háborúk a mindenkori csúcstechnika bevetésével zajlottak, a háborúk döntően előrelendítették a technológiai fejlődést. Korunk háborúi már visszafogottak, már nem a legfejlettebb tecnológiákat alkalmazzák.
Az emberiség egyetlen perspektívája: Vissza a
fára !
A poszthumán fejlődés perspektívái. A fejlődés nem áll meg az emberiség halálos ágyánál !
A poszthumán fejlődés védelmében
ZÖLDHEGYI RÓZSA
Az Emberiség felett mint Damoklész kardja lebeg a logika kérlelhetetlen ítélete: az, hogy mint minden konkrét, definiálható tényező, véges. A definíció szó már önmaga is magában rejti a végessé nyilvánítást. Az emberiség is keletkezett, átment egy fénykoron, majd egy dekadencián, s végül el fog tűnni a létezők sorából.
Az Emberiség ökoszférája gyorsulva omlik össze. Ezt a folyamatot a „zöldek”, politikai jellegű környezetvédők siránkozása kiséri. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmiféle mozgalom nem képes ezt a végzetszerű folyamatot megllítani. Éppen ez az oka annak, hogy a környezetvédelem egészének társadalmi presztízse rohamosan romlik, s a közvélemény egyre komolytalanabbként itéli meg az ilyen mozgalmakat, szervezeteket. Az ún. „környezetvédelem” egyre inkább hatástalanná, inkább vágyálmakat kergető tevékenységgé válik. A hetvenes években jelentkező kezdeti nagy felbuzdulás után politikai jelentőségét elvesztette, a parlamentekből sorra kiszorul. Ma már a világon sehol nem található egyetlen kiemelkedő intellektus sem az ún. „környezetvédők” soraiban, annál inkább kalandorok, a tudományos tevékenységben perifériára szorultak, a nyüzsgöncök, exhibicionisták, a különféle pacifista széplelkek, parvenük alkotják a környezetvédők nagy részét. Ne felejtsük el, hogy a „környezetvédők” általánosságban szembefordultak minden olyan tevékenységgel, ami az Embert az állatvilágból kiemelte, azaz a technológiai fejlődéssel!
Szembe kell néznünk azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a humán ökoszféra összeomlásával az emberiség mint biológiai lény, mint Homo sapiens is tagja lesz annak a Vörös Könyvnek, amelyet ő állított össze, s amely a kihalt biológiai fajokat lajstromozza. Az egyetlen ami belőle továbbmenthető, az a Mesterséges Természet, a Technoszféra, s a Nooszféra. (Előbbi, az utóbbinak része).
Az Emberiség biológiai alapjának, a Homo sapiens faj fosszíliái majdan nemcsak csontok lesznek, hanem legjellegzetesebb produktumai, a Technoszféra részei: Lakóépületek, közlekedési eszközök, gyárak, kulturális létesítmények, az évmilliókig az űrben bolyongó űrhajók, s ami a legfontosabb: a Kibernetika.
Nehéz megcáfolni azt, hogy a társadalmi alapvető mozgásformát követő magasabb létszintet jelentő alapvető létszint a „kibernetikai mozgásforma.” Az Emberiséget tehát a fejlődés végtelen láncolatában a fölé növekvő eszközei, vagy ha tetszik speciális csontjai fogják követni. Ne felejtsük el, az ember technológiája funkcionálisan ugyanolyan szilárdító szervként, vagy védekező szervként fogható fel mint a csontváz, vagy a tépőfog, agyar, szarv, stb.
A kibernetikának nem kell oxigéndús légkör, nem kell tiszta víz, azaz nagyon jól megél abban a pokolban, amelyet a Homo sapiens hozott létre, hajdani paradicsomából, amelybe hajdan beleszületett. A fejlődés a paradicsom és a pokol dialektikája. Minden alapvető mozgásformát képviselő létező a kezdeti paradicsomi állapotból pokoli állapotba kerül, s ez a pokoli léthelyzet kényszeríti a „felfelé” menekülésre, a „felfelé” történő kitörésre. Ilyen kitörés volt az Élet létrejötte, majd ugyanilyen pokoli kényszer szülte meg a Bioszféra legnagyobb „felfelé” történő kitörését, az Embert. Az Ember által maga számára kialakított pokolból pedig legjellegzetesebb eszközei, nevezetesen a kibernetika fog, és tud majd továbbá „felfelé” törni.
Az Emberiség legnagyobb tette az lesz, ha képes lesz megszülni a végtelen pogresszív fejlődés őt követő láncszemét, amely nála magasabb rendű, mert többféle kölcsönhatásban áll a környezettel, mint totalitással, kölcsönhatási szférája sokkal nagyobb mint az Emberiségé.
A kibernetikai mozgásforma, noha a fejlődés hierarchikus sora következtében magában hordozza a megelőző összes alapvető létszint strukturális elemét, így az emberét is, - de már nem az embertől fog függni. A függési sor felülről tart lefelé ! Nekünk, mint embereknek minden reményünk az lehet, hogy miként az ember is számos élő és élettelen lényt háziasított, úgy a Kibernetika is háziasítani, s nem kiirtani fogja az emberiséget, s ezzel átmenti őt a saját magasabb rendű korszaka számára. Ezzel megmentheti az embert attól, hogy saját extrementumába belefulladjon.
Az Emberiség az Anyag fejlődési törzsfájának kétségkívül egy elszáradt ága. Az evolúciós elszáradás, a regresszió legjellegzetesebb ismérve az, hogy ökológialilag beszűkült helyzetbe jut valamely rendszer. Az Emeriség ökológiai mókuskerékbe került, amiből már képtelen kitörni. Az emberi társadalom belső és külső kölcsönhatásai leépülőben vannak, feltartozhatatlan az ökológiai fulladásos halála. A társadalmat jellemző és meghatározó valamennyi paraméter, azaz a gazdasági paraméterek terén általános a visszaesés. Csökken az általános nyersanyagtermelés, az ipari termelés, s ezzel összefüggésben az energiatermelés. A radikálisan új enegianyerő módszerek bevezetése gyors ökológiai katasztrófához vezetnének.
Az Emberiség legnagyobb ökológiai katasztrófája pedig az, hogy létszáma továbbra is exponenciálisan növekedik, míg az élelmezését biztosító termőföldek zsugorodnak, s az élelem termesztése is csökken. Ennek következtében jelenleg már kizárólag csak az éhező tömegek mértéke az, ami az Emberiség exponenciális szaporulatát jelenti!
Az Emberiség már képtelen kiélni technológiai ambícióit, mivel ezek a gyors önpusztításhoz vezetnének. Például a történelem folyamán a nagy háborúk a mindenkori csúcstechnika bevetésével zajlottak, ezért a háborúk döntően előrelendítették a technológiai fejlődést. Ne felejtsük el: a történelem a háborúk története !
Korunk háborúi már visszafogottak, már nem alkalmazzák a legfejlettebb technikát. Ugyanis ezt ma már a kvarkbombák, és gamma-lézerek képviselnék. Vagy pedig már fegyvert egyáltalán nem is használnak, például mint a Nyugat teszi a Szovejetúnió elleni elsöprő erejű gazdasági háború esetében.
Ma már illúzió, sőt képtelenség az, hogy a Földön kívül egyéb égitestek is az Emberiség lakóhelyei legyenek, ahová az Emberiség kimenekülne a földi lakóhely tönkretétele után. Ennek megvalósítása a bölcső, a Föld gyors elpusztításával járna, s ez csak siettetné az Emberiség pusztulását.
Mindazok a technicista álmok, mint például a galaxisok között száguldó fotonrakéták, a szupernóva nagyságú energiaszintek birtoklása, az Emberiség örök beteljesületlen álmai maradnak, addig is, amíg az Emberiség képes lesz álmodni.
Milyen perspektívája marad hát az Emberiségnek, a Homo sapiens társadalmának? csupán az, hogy levesse magáról azt, ami kiemelte őt az Állatvilágból, az, hogy vissza a fára, Jean Jacques Rousseau szavaival: vissza a természethez, ami ugyanazt jelenti.
Az Ember eszközeivel együtt ember, ezek nélkül a Homo sapiens legfeljebb csak Homo faber lehet. Tehát, az Emberformáló elsősorban a magasabb rendű összetevője, az eszköz. Az ember mint biológiai lény már nem juthat magasabbra, de az eszközei igen. A biológiai lényt ezek az eszközök szorították korlátok közé, s zárták ökológiai kalodába. Ha az eszköznek sikerül megszabadulnia a Bioszféra láncaitól, lehetőségei mai fogalmaink szerint határtalanokká válnak.
Az Ember szellemi alkotásai azok a nálánál magasabb rendű lények, amelyek az istenség fogalmát tükrözik. Ezek reális léte, materializálódása az Ember feláldozásával valósulhat meg. Az Ember prognosztizálja az istenséget, de megvalósítani ő már nem tudja. Az Isten megvalósítása a fejlődés végtelen láncolatának végén valósul meg. Mondhatjuk úgy is, hogy a végtelen láncolat az, ami maga az Isten. Az Ember viszont pusztán csak egy véges láncszem! Abszurdum az, hogy egy véges létező időben és térben végtelenné váljék. A végtelenné válás potenciája, dünamisza azonban az Emberben benne lakozik, mert az tagadhatatlan, hogy az előrevivő fejlődés egyik állomása volt a Homo sapiens. Az istenné válás dünamisza az, amely hatalmassá tette, de nem tette örökkévalóvá, azaz istenné az embert.
XANTHUS VALÉR:Néhány észrevétel Zöldhegyi Rózsa: „A poszthumán fejlődés védelmében” c. eszmefuttatásához
Érdekes témát vet fel az előadó az Emberiség történetének ilyen szakaszokra osztásával: keletkezés, fénykor, hanyatlás, s a vég. Meggyőződésem, hogy az Emberiség sokkal komplikáltabb rendszer annál, hogy ilyen egyszerűen lehessen történetét taglalni. Egyértelműen, - bár ki tudja, lehet, hogy mégsem – csak a vége lesz meghatározható. Amennyiben beválik Zöldhegyi Rózsa jóslata, hogy a belőle kinövő magasabb rendű rendszer majd domesztikálni fogja, úgy a harominkusan fog belefolyni majd valami másféle létezőbe.
Nyilvánvaló, hogy ezek a vázolt történeti szakaszok egyértelműen csak az Emberiség részhalmazaira érthetők. Például a Római Birodalomnak volt felfutása, tündöklése és bukása. Az egyes részhalmazok ilyen szakaszait a többi részhalmaz határozza meg.
Azzal egyet lehet érteni, hogy a technikai forradalom óta felpörgött technikai fejlődés az emberre, mint biológiai lényre kétségkívül destruktív hatással volt. Bár, még ennek is ellentmond az, hogy – legalábbis a jóléti társadalmakban – a Homo sapiens mint biológiai szervezet korunkban a legerősebb, a legnagyobb termetű. Ennek ellenpéldája az éhező Afrika emberroncs tömege.
JAMES
YOCHELSON LEVELE GEORGE ORWELLHEZ (részlet,
fordította Zöldhegyi Rózsa)
Kedves George !
Lenyűgöző egyszerűséggel fogalmaztad meg a humanizmus és emberközpontúság alaptételét: „Az emberen kivül nincs semmi”
Bennem, mint a Vörös Kelet által megfertőzött filozófusban az egyetértés mellett is felmerülnek kételyek: Csakugyan! Miért lenne a tükröző alantasabb, mint a tükrözött? Azaz: létezhet-e az ún. szubjektum objektum nélkül? Kant után szabadon, csakugyan és jogosan tűnhet úgy, hogy a Világot a Szubjektum, azaz materialisztikusan értelmezve, az emberi színvonalú tükrözés hozta létre. Ez esetben evidens: A Világ az Ember nélkül nem létezhet. A Szubjektum nélküli világ a legsötétebb misztika lenne.
........................................
Alapvető kérdések: Mi előbbre való, a „szubjektum” vagy az „objektum”?
- Létezhet-e a kettő függetlenül egymástól? – ergo, a Világ Szubjektum nélkül?
- Ugyanígy: Létezhet-e a szubjektum függetlenül az objektumtól, azaz vannak-e nem-materiális lények? Az, hogy az objektum előbbre való a szubjektumnál, pusztán lenini imperatívusz. A reális világban nincsenek irreverzibilis függvények! Az sem bizonyított, hogy a leguniverzálisabb függvénysor, az idő irreverzibilis lenne, mintahogyan azt atyai barátom, H.G- Wells igen érzékletesen ki is fejtette.
- Más szempont: amennyiben az Univerzum nem oszlana objektum-szubjektum összetevőkre, ez azt jelentené, hogy nem lenne renszerhalmaz, azaz egymással közömbös, kölcsönhatással nem bíró részek halmaza lenne. Ez végső konzekvenciájában a mozdulatlan, homogén, izotróp univerzum abszurdumához vezetne.
...........................................
Mindent egybevetve, bármenyire is igyekszem megcáfolni, de: csakugyan, az emberen kívül semmi más nincsen!
Szívélyes üdvözlettel Aláírás
ANONYMUS: Hozzászólás Zöldhegyi Rózsa május 17.-i előadásához
- Nem hiszem azt, hogy az emberiséget túléli az általa létrehozott technika.
- A Föld az emberé, és az emberi faj kipusztulásával nincs értelme a technika továbbélésének, és a Föld továbbélésének sem.
- Az emberiség fennállásának folyamán bebizonyította, hogy nem képes a természettel harmonikusan együtt élni.
- Ez a folyamat napjainkban felgyorsult.
- Az egyén (függetlenül korra, nemre, pártállásra, vallási hovatartozásra, stb.) elismeri a környezet védelmének jogosságát.
- Ma sehol egyetlen embert a világon nem találunk, aki azt mondaná, hogy pusztítsuk ki az állatvilágot, a növényvilágot, szennyezzük elviselhetetlenségig a levegőt, senki nem helyesli a tengerek szennyezését.
- A gyakorlatban mégis ez történik. Miért van ez így?
- Talán, mert a világ értékrendje más.
- Nem az a fontos, hogy természetes környezetben éljünk, hanem a pénz határozza meg az ember cselekedeteit.
- Annyit érsz, amennyi pénzed van!
- Pénzt pedig valamiből csinálni kell, és az embernek egyetlen lehetősége a természettől elvenni amit lehet, és azt pénzzé tenni.
- Ez csak pillanatnyi haszon, hosszú távon nem térül meg.
- Bizonyíték erre Földünk mai állapota, és bizonyíték erre a 20. századi ember, akinek sem fizikai, sem szellemi állapota nem fejlődött az idők folyamán.
- A mai ember szellemisége meggyőződésem szerint éppen olyan katasztrofális állapotban van, mint a minket körülvevő természet.
- A gépek leuralják agyunkat. Az emberek lassan már beszélni is elfelejtenek, szinte képtelenek normális kapcsolattartásra egymással.
- A többség belekényszerül a „húsdarálóba” munka megélhetésért, anyagi javakért, aztán este tv, video.
- A 20. századi ember lassan elfelejti, mi az a szeretet, barátság, erdő, mező, hegyek, vizek.
- Intézményesített a születés, a halál és közte minden. A bölcsőde, iskola, munkahely, szórakoztatás, étkeztetés stb.
- Az ember napjainkban belesétált egy intézményesített világba.
- Vannak, akik azt hiszik, hogy minél több pénzhez jutnak, annál könnyebben ki tudnak ebből jönni.
- És közben velünk együtt jobban lepusztul környezetünk is.
- Az emberiség bebizonyította, hogy önmagát kivezetni ebből a zsákutcából nem tudja. A fejlődés fogalma illúzió!!!
- Egyik társadalmi rendszer felváltja a másikat ugyan, de semmivel sem jobb vagy rosszabb, csak a (vélt)hatalom kerül másokhoz.
- Az emberiség számára egyetlen remény van a túlélésre: az Isten. Ha Isten nincs, akkor az emberiség nagyon rövid időn belül kipusztítja önmagát saját lakókörnyezetével együtt. Ha viszont van, Isten meg fogja találni a kimenekülés útját az ember számára.
- Én hiszem, hogy így lesz.
166. vitaülés:
Ø ADONYI ZOLTÁN: Az ismerethézagok mint kiaknázatlan tényezők
1991 május 31., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlőterem
Az előadás kivonata:
Vázlat a beszélgetéshez:
Az ismeretek-igazságok érvényességi terjedelme és hierarchiája kiemelkedő műszaki és gazdasági jelentőségű problémakör. Az ismerethézagok értelmezéséhez és jellemzéséhez aktuális természet- és gazdaságtudományi példák:
-
a kémiai reakciók sebessége
(egy hasonlósági kritérium)
-
a mérések pontossága
(reprodukálhatósága)/SO2 – emisszió becslések/,
-
az adatok megbízhatósága (füstgázkéntelenítés
és költségei),
- az elfeledett alternatívák: a termék reprodukálhatósága (selejtpolitika az USA-ban és Japánban),
-
„környezetvédelmi” fogalmak
korlátozottsága (pl. a károkozó felelőssége).
Az ismerethézagok ténye aktivitást, „fejlődést”
indukál. Kérdés, kvantifikálható-e a folyamatban
a döntések és a tevékenységek etikussága?
Egy termodinamikai analógia a társadalmi fejlődés trendjének a modellezéséhez. Az analógia aktualizáló kiterjesztése; a társadalom koherens struktúrájának a jelentősége.
(Illusztrációként ajánlott „irodalom”: Magyar
Nemzet 1991. ápr. 17. 1./ Malonyai Péter: Pohár
(vezércikk) p.1. 5.bk., 2./ (Hankó): Az
üvegházhatás veszélyei p. 10./
Adonyi Zoltán előadásával befejeződött az 1990/1991-es évad. 1991 július 1.-től új igazatót neveztek ki a MÁFI élére, akinek a Filozófiai Vitakörjöz való viszonya jóideig kifürkészhetetlen volt. (Lásd alábbiakban)
Komlóssy György a Központi Földtani Hivatal utolsó, de első és utolsó „jobboldali” elnöke 1991 július 1. hatállyal felmentette Hámor Gézát a MÁFI igazgatói tisztségéből, őt nyugállományba helyezve, s helyette igazgatónak kinevezte a Finnországból behívott Gaál Gábort, akit megelőzően bizonyos UNESCO-szálak fűztek Komlóssyhoz, s néhány a nemzetközi földtani szerveződésekben tevékenykedő főleg adminisztratív szervezéseket kifejtő földtani intézeti geológushoz. Az igazgatóváltásban nagy szerepe volt az USÁ-ból áthozott Teleki Pál grófnak, aki Antall József miniszterelnök ipari-bányászati szakértője volt. Ő valódi nemzetközi kalandor volt, mert rá alig egy évre visszament Amerikába, miután kijelentette, hogy Magyarországon nem találta meg üzleti számításait. Mint 1993-ban kiderült, Gaál Gábort főleg azért importálták Finnországból, hogy végrehajtsa az intézet háromnegyed részének elbocsájtását, amit szintén az amerikai gróf javasolt. E „feladat” teljesítése után pedig 1996-ban visszaküldték Finnországba.
Bár 1988 februárja óta a Filozófiai Vitakör és a MÁFI között megszűnt minden kapcsolat, nem lehetett tudni, hogy az új intézeti igazgató hogyan viselkedik a Körrel szemben. Detre augusztus végén tárgyalt Gaállal a Filozófiai Vitakör jövőjéről a Földtani Intézetben. Az új igazgató biztosította Detrét, hogy a Filozófiai Vitakör továbbra is szívesen látott szerveződés lesz az intézetben.
Ezekután
október 4.-én megkezdődött az 1991/1992 évad:
167. vitaülés:
Ø SEBEŐK JÁNOS: „A lázadó bioszféra” – interdiszciplináris eszmecsere a könyv szerzőjével (idénynyitó)
1991 október 4., péntek, 15h, MÁFI, fölszint, ebédlőterem
Sebeők János a rendszerváltás körüli időszakban érdekes jelensége volt a közéletnek. Létrehozta a „Bioszféra” majd a „Voks Humana” alapvetően környezetvédelmi szerveződést, amelyeket politikai pártként is bejegyeztetett. Sebeők nem volt tudósember, nem végzett semmiféle egyetemet, de igen széleskörű műveltséggel rendelkezett. Igen hatásos szónoki képességekkel rendelkezett, ez társult egy meglehetősen erőteljes exhibicionizmussal is. 1994-ig sok vitaköri megmozduláson résztvett, ekkor elbúcsúzott azzal, hogy félrevonul a közélettől, s megírja az „Enciklopédia – 2000” című gigantikus művét, amelyet soha nem írt meg. Sok éves „eltűnés” után, 2002-ben megjelent egyes televíziós „lájfsókban” (pl. Big Brother), s ez a kilencvenes évek első feléhez képest meglehetős intellektuális lecsúszást jelentett.
(Ön)Ismertető „A lázadó
bioszféra” könyvről:
„A lázadó bioszféra, avagy az Ötödik Égtáj Könyve” – alapmű. Alapmű mindazok számára, akik tudják, hogy példátlan sorsfordulóba születtünk bele. De hol fekszik ez a bizonyos égtáj? Nos, az Ötödik Égtáj: szellemi égtáj, egy új kultúra, mely az eddigi kultúrákat hivatott egyidejüleg felváltani és óvni. Nem lehetünk meg erkölcsileg az Ötödik Égtáj nélkül, ahogy a fizika sem lehet meg új térdimenziók nélkül.
Sebeők János, a Sárkányviadal és a Médium írója, aki, mióta kilépett a jelképi értelmű ketrecből, aktív természetvédőként, szüntelenül perel és kommunikál a világgal, most mint karizmatikus kommentátor fordul az olvasóhoz. Új könyve egyesíti a Sárkányviadal érzelmi telítettségét, a Médium nyelvi bravúrosságát, s a közéleti publicisztikák világos, olvasmányos stílusát.
Az érdekfeszítő önéletrajzi elemektől sem mentes mű messze több egy „zöld” könyvnél a sok közül. Sebeők tudniillik éles kitika tárgyává teszi a ma olyannyira elterjedt környezetvédelmi retorikát is, és már-már vallásalapító eréllyel száll síkra egy tisztán erkölcsi meghatározottságú természetvédelemért, a „fölöslegesség szent kultuszáért”, hisz – mint mondja – „a természet a Kozmosz fényűzése”.
A lázadó Bioszféra az indián kultúráktól – a buddhizmuson keresztül – egészen a kereszténységig terjedő, széles kultúrtörténeti hadüzenet a Szükségszerűség diktatúrája ellen. A szerző végigvezeti olvasóját a „primitív” déli, a „lélekvándor” keleti, majd a nyugati kultúrák birodalmain, egészen az Ötödik Égtájig, majd abba át.
A globális felelősség lassan szövődő hálójában ez a könyv a jelentős tartószálak egyike lehet.
A vitaülés előtt a Kör több tagja elolvasta Sebeők könyvét, s a vélemények szélsőségesen „szórtak”: egyesek szerint zseniális szellemi alkotásról van szó, míg mások merő szemfényvesztésnek, szélhámosságnak tartották azt. Mindenesetre Sebeők éles polémikussága, meghökkentő érvelései, kiváló szónoki képességei, s nem utolsósorban a körülötte kialakult ellentmondások lehetővé tették számára – egy bizonyos időszakra mindenképp – a Filozófiai Vitakörbe történő besimulást.
168. vitaülés:
Ø
Bejelentés: III.
Fejlődéselméleti Konferencia: „Ember és
Fejlődés” -1992 május 28-29.
Ø LONTAY ERVIN PÁL: Tudomány és igazság
1991 október 18., péntek, 15h, MÁFI, földszint ebédlő
Az előadás kivonata:
I.Előzmények és
célkitűzés
1. Az ember hármas alapozottsága. Értelme és tudománya. Mert „omne falsum e sec. se malum et fugiendum.” (Arist.) A tudomány: cognitio rerum per causas. Halad az igazság felé.
2. Egység a három korábbi témával:
funkcionalitás, objektivitás és
következtetéselmélet. Előkészítés, mert ami
témánk tartalmi és formai háttere,
ismeretkritikai hangszerelésben.
3. Most a tudomány objektivitása a tárgyunk, szemben mind az idealizmus valóságtól elszakadt steril ideologizálásával, mind a materilizmus öncsonkító, lemaradt szárnyszegettségével.
II. A tudomány igazság-közelítése
a./ kompatibilis az ismert tudományos tényekkel,
b./ van rendszerező ereje; kutatási irányt szab,
c./ újabb
verifikálható tények következnek belőle,
d./ előnyösebb az alternatív (korábbi) hipotéziseknél.
A veritas hipotézisekkel közelíthető. Fokozatai: (ignorantia), dubium, opinio és a veritas. Effektusa a certitudo (objektív és szubjektív oldal). Az új nagy elméletek elfogadása többnyire generáció váltás útján megy végbe (Planck). Ezekben a kutatás more geometrico, deduktíve, descensio útján megy végbe, ami feltétlenül új ismeretek forrása. (Kanttal szemben). A leírtak háttér ismerete, hogy van általánosan igazság, a szkeptcizmus pedig elvetendő.
4. tudományelmélet és absztrakció szerint osztályoz.
a./ A konkrét tudományok közvetlen okokat keresnek. A praktikus értelem alapján. Kisérleti alapok
fontosak. Elsőfokú absztrakciót jelent. (A materialista megrekedtség ennek túlhajtása; empirizmus, szenzulaizmus, pozitivizmus....)
b./ A matematikai elvonatkoztatás a második szintet jelenti. A tárgyi rendből csupán a „quantum commune” a mennyis elemek valamint a dimenzionalitás maradnak meg (aritmetika és geometria). A spekulatív értelem műveli. Vizsgálatai az axiómák alapján deduktív, induktív pedig az axiómák felderítése céljából. (Veszélye a steril spekulációk szintjére-szorulásban áll; önálló logikai struktúrák, abszurd praemissák. Szerencse, hogy ex facto antecedente verum erui potest.) Ám „nincs gyakorlatibb, mint egy jó elmélet” – Boltzmann.
c./ A metafizikai a harmadik absztrakció szintje. Kevesek alkalmassága. Egyetemes elvek meglátói. Sem quantum, sem dimenzió... Tiszta formákkal dolgozik. Minden lény egy, jó, igaz és szép... meglátásukhoz az értelem külön dinamizmusa szükséges. Ám „kis tévedés a kezdetben, nagy tévedés az eredményben”.Elkerülése a peripatetikus állandó valóságkontroll. Az értelem nagy öröme. (Veszélye a valóság semmibevétele, idealizálódás, ami könnyen szkepticizmusba fordulhat át): Legnagyobb felismerése: abszolutum nélkül nincsen kontingencia.
III. A jövő útjai
A tudomány szolidáris jellege. Nemzetközi tudományos képzés és vállalkozások. Interdiszciplináris követelmények. Hermeneutika. Nagy igény a szellemtudományok felé (harmadik absztrakciószint). A kollektivista és individualista szélsőségek csődje. A jövő az individualizmusé sem. A tudomány és igazság útja a világszolidaritás alapján: az egyén maximális képzettségében a közösség javára...
Budapest, 1991. szeptember hó 19.-én. Aláírás
169. vitaülés:
TECHNOKRÁCIA ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM
A Magyar Állami Földtani Intézet Filozófiai Vitaköre és a Környezetvédelmi Társadalmi Fórum közös ankétja
1991 november 8., péntek, 15h, MÁFI II.em. Lábnyomos terem:
Ez az ankét volt az utolsó közös rendezvény az egyre inkább formálissá váló Környezetvédelmi Fórummal. Ezt a fórumot már jóideje főleg a Filozófiai Vitakör tartotta életben.
Ø
MANGEL GYÖNGYI: Lobbik vagy
környezetvédelem?
Ø AGÓCS JÓZSEF: Alternatívák ember és természet viszonyában (Az első tűzhelytől az első biofaluig). A populációk és a bioszféra eltérésének és élettelenítésének esetei, valamint az egyedüli lehetőség a tartós, millió éves jövőben. A jelenlegi viszony folytatásának következménye.
Ø SEBEŐK JÁNOS: Alternatíva-e a zöld?
Ø DETRE CSABA: Megférhet-e egymás mellett a Bioszféra és a Társadalom? (Evolúcióelméleti magyarázatok a zöld mozgalmak kihalásához)
170. vitaülés:
Ø BARLAI KATALIN (MTA Csillagászati Kutatóintézete): „Lux aeterna” –az örök világosság
(Megjegyzések a prehisztorikus temetkezések Nap szerinti irányítottságáról)
1991 november 22., péntek, 15h, MÁFI földszinti ebédlőterem
Az előadás kivonata:
Nekünk, zsidó-keresztény eredetű európai kultúrájú embereknek a túlvilág képzete összekapcsolódik az örök világossággal. megdöbbentő módon valami hasonló felfogása lehetett már számos történelem előtti népcsoportnak is. ha csak a Kárpát-medencében nézzük a prehisztorikus temetőket, a Nap évi járása szerinti irányítottság szembetűnő, különösen kiemelkedő szerepe van a K-Ny-i iránynak. (Hasonló szemlélet található pl. észak-amerikai indiánoknál is.)
A K-Ny-i irány kitüntetett volta tovább él az ókeresztény templomok tengelyének tájolásában. (keleten a szentély, nyugaton a bejárat), szép ideológiai indoklással: Krisztus a világ világossága.
Az amerikai kontinens meghódítása után a térítő szerzetesek alkalmazni próbálták ezt a szabályt az építendő templomok tengeyleinek kitűzésében, a helyi nidián lakosság azonban ellenállt ennek, és a saját ősi, kultikus irányaiba építette a templomok tengelyeit, létrehozva ezzel az érdekes szinkretizmust.
171. vitaülés:
Évzáró összejövetel
1991 december 13., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
Ø
ZENTAI PÉTER emléklapok
átadása. – 1991 végén Juhász-Nagy Pál és Sebeők
János kapták az emléklapot.
Ø Aktuális szervezeti kérdések megvitatása: ezen az összejövetelen merült fel először komoly formában az a lehetőség, hogy a Filozófiai Vitakört mint független egyesületet be kellene jegyeztetni. A közgyűlésszerű összejövetel megbízta dr. Detre Csabát és dr. Tavaszy Ferencet, hogy hivatalosan tanulmányozzák az eshetőséget, s dolgozzák ki a bejegyeztetés menetrendjét. Az összejövetelen kijelölték azt az időpontot, amikor ezt a kérdést a Filozófiai Vitakör I. Közgyűlése megvitatja, és eldönti a bejegyeztetés kérdését. Az időpont 1992 tavaszi napéjegyenlőség utáni első pénteki nap lesz: 1992 március 27.
Ø Jó-e a világnak az USA egyeduralma? (kötetlen vita)
A kötetlen vita igen éles és hosszú volt. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy az USA az egyetlen világhatalom. Bár ekkor még a Szovjetunió formailag létezett, nyilvánvaló volt, hogy már nem az a szuperhatalom, mint amilyen korábban volt. Végül a vita folyamán a többség aggodalmának adott hangot, hogy az USA egyeduralma kiszámíthatatlan anomáliákat okozhat a globális politikai és gazdasági rendszerben. Véget ért az a mítosz, amely különösen a „rendszerváltás” korai szakaszában széleskörűen érvényesült, hogy az USA a szabadságot és a jólétet hozza meg a volt szerencsétlen „ szocialista világ” számára. Többen érveltek amellett, hogy éppen az ellenkezője fog történni, Magyarország, s a volt „szocialista világ” az USA és a gazdag Nyugat gyarmata lesz hamarosan.