1992
172. vitaülés:
Ø
Elgondolások az 1992 május
28-29.-i III. Fejlődéselméleti Konferenciához
(„A FEJLŐDÉS ÉS AZ EMBER”)
Ø
Alternatívája-e a
kommunizmusnak a kapitalizmus? –kötetlen vita.
1992 január 17., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
- Az 1992. évi idénynyitó vitaülésen már nagy lendülettel folyt a májusi III. fejlődéselméleti konferencia tervezése. A jelenlévők célul tűzték ki új előadók, szervezetek, intézmények bevonását, a konferencia, s a Filozófiai Vitakör fejlődéselméleti kutatásainak még szélesebb körű interdiszciplinárissá tétele érdekében.
- A második programpontban érdekes és éles vita alakult ki abban, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus nem azonos súlyú kategóriák az emberiség történelmében. A kommunizmus egy filozófiai kategória, amely az emberiség életének jobbá tétele érdekében született és fejlődött évezredeken keresztül, míg a kapitalizums az emberiség gazdasági életének alantas megnyilvánulása. A vitához történelmi háttérül a Szovjetunió 1991. decemberi feloszlása szolgált, amely esemény világszerte felkavarta a politikai érzelmeket.
173. vitaülés:
Ø
TAVASZY FERENC: Gróf
Széchenyi István társadalomfilozófiai nézeteinek
gyökereiről
1992 január 31.,
péntek, 15h, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem
Az előadó egy többrészes sorozatot tervezett előadni a Filozófiai Vitakörben. Ehhez több példányban közrebocsájtotta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által megszervezett és a Széchenyi Alap által kiadott”Gróf Széchenyi István Művei” sok füzetből álló sorozatot (1991), amelynek XXIII. füzetét Tavaszy Ferenc írta: „Blick” címmel. (Lásd: Filozófiai Vitakör Dokumentumai 1990-1992, 142-182)
Tavaszy Ferenc előadásának rövid foglalata:
A társadalom-, vagy történetfilozófiai nézetek
összefoglaló tárgyalására két alapvető főirány
szempontrendszere tűnik a legkezelhetőbbnek:
- a „cognitio rerum per causas” azaz az eredendő okok keresésének a főiránya, amelynek tudományos módszere a közvetlen okok láncainak és azok összefüggő rendszerének reduktív spekulációs módszerekkel való kifejtése, a felbukkanó eredmények induktív feldolgozásával, ill. összefoglalásával, valamint
- a valóság idealizált értelmi konstrukciókkal való felcserélése (ha úgy tetszik helyettesítése), majd ezekből kiinduló „hézagmentes” teóriák szigorúan deduktív módszerekkel való kezelése és kidolgozása.
Az első főirányba eső indukciós vizsgálatok tehát az ún. analitikus értékelésnek felelnek meg, amelyek végső –megelőző okokra vissza már nem vezethető, redukált –azaz érvényét önmagában hordó – formája az axióma – vagy más áttételben a posztulátum fogalma, ill. ezek rendszerei. Ilyen axióma pl. a fajok eredetének és fejlődésének alaptétele: az evolúciós mozgás formája is.
A második csoport – deduktív jellegű vizsgálataink eredményeit az ún. szintaktikus ítélettípusok reprezentálják, amelyekre a legtisztább példát a matematikai gondolkodásmód és tételei szolgáltatják; de ide sorolhatók az idealisztikus történelmi utópiák is.
Az első főirányba eső történelmi szemléleti mód demonstrálására az egyik legtisztább példát Széchenyi István történetfilozófiai gondolkodásmódja – szellemi attitűdje, mentalitása – és konkrét formában megfogalmazott társadalomépítő tézisei, míg a másodikra századának általános közgondolkodása és ideológiai karakterű politikai eszmevilága szolgáltatja,ahová mindenekelőtt a marxista ideológia is sorolható.
E két világnézet összekapcsolásában – itt kiemelten exponálva: Széchenyi és százada között – rejtőzik a kulcsa annak a hallatlanul izgalmas, egyszerre emelkdett és tragikus, szinte minden elemében teremtő és romboló feszültségektől terhes korszaknak, amelyek végül is elfogadható felderítése és kielégítő étrelmezése ma már mindenképpen korunk egyik eminens feladatának tekinthető.
Az emberi intellektus e hatalmas, korszakokat átívelő „teremtményeinek” egyik kétségkívül legalapvetőbb történetfilozófiai alapkövét, a SZABADSÁG fogalmának kérdéskörét szeretném – éppen Széchenyi tudatvilágában is visszatükröződő formájában – széleskörű vizsgálat tárgyává tenni, az imént felvonultatott meggondolások keretében.
Budapest, 1991.dec.16. Aláírás
174. vitaülés:
Ø TAVASZY FERENC: Gróf Széchenyi István társadalomfilozófiai nézeteinek gyökereiről (II. rész)
1992 február 14., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
175. vitaülés:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: Erkölcs
és jóság
Ø ADONYI ZOLTÁN: Tájékoztató egy filozófiai Tempus-szemináriumról
1992 február 28., péntek, 15h, MÁFI, földszint ebédlő
A 175. vitaülés kisebb ünnepi ceremóniával kezdődött, mivel a 175 a 25 jubileumi szám egészszámú többszöröse. Kezdett megszokottá válni, hogy Lontay előadásához más programot is kellett hozzátenni, mivel ő 17h-kor felállt és hazament, s 18h után lefeküdt aludni. Egy horvátországi jezsuita kolostorban, ahol több évet töltött, szokta meg azt a sajátságos életmódot, hogy este 6 óra és éjfél között aludt. Adonyi Zoltán bejelentéséről nem maradt fent írásbeli emlék, ezért ehelyütt csak Lontay Ervin Pál előadásának vázlatát tudjuk bemutatni:
Az előadás vázlata:
I.
Előzmények és célkitűzés
II.
Az erkölcs jóság-közelítése
a./ Etika individualis. Az anima rationalis max. kiművelése a tudás, erkölcsi kvalitások és hajtóerő vonatkozásában. Elitképzés. A testi oldal kiművelése. (Szoros egység a kettő.) Élelem, lakás, munka. (Suicidium, poena mortis, mutilatio corporis és a duelum kérdései. ) A tulajdon kérdései (állami és magán). A munka és tőke kérdése. Állami szerződéssel eladható a személyes munka. A liberális frazeológia nem visz előre, amint a kollektivista sem... A szolidáris jövő...
b./ Etika socialis (solidaris).Szélesebb körű jó biztosítása. Általánosan: Az ember közösségi lény. Kibontakozása. Elidegeníthetetlen a család, szélesebb körű jót a nagyobb közösségek biztosítanak. Rendező elvei az ember és a iustitia. Szerepük. Az Elit alapvető szerepe: többlet képessége mindig szolidáris célú. Többlet tudása, erkölcsi lángelme, művészi vénája is. A közösségek etikája: Házasság, család (céljai), magán és polgári közösségek. Államformák. A prosperitás. A monarchikus, aristokratikus és demokratikus formák. A vegyes forma. Az új etikai területek a koreszmének megfelelően: a világegység;postulatum rationis rectae, a béke és természettörvény követelménye, a háború csak mint ultima ratio, önvédelmi formájában megengedett stb.
III. Összegzés. tedd a jót, kerüld a rosszat. Történeti szemlélet szerint a világegység alapkérdései a maiak.
Budapest, 1992 február hó 7.-én Aláírás
176. vitaülés:
Ø AGÓCS JÓZSEF: Bioszférabiológia
1992
március 13., péntek, 15h, MÁFI, földszint,
ebédlő
Az előadó egy mintegy 40 oldalas stencilezett dolgozatot adott közre az előadáshoz. Az anyag nagyon rossz minőségben volt stencilezve, alig lehetett csak olvasni, s ezért nem volt lehetséges xerox módszerrel sokszorosítani. A dolgozat 6 évvel később, 1998-ban magánkiadásban nyomtatott formában is megjelent kibővített formában. A dolgozat lényege az, hogy a Bioszféra egységes rendszer, bármely részének megbolygatása, megrongálása, destruktívan hat az összes többi részére. Tehát nem lehetséges olyan biológiai természetvédelem, amely csak a Bioszféra egyes részére terjed ki.
177. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör független szervezetté alakulását kinyilvánító közgyűlés
1992 március 27., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
- „A FEJLŐDÉS ÉS AZ EMBER” (1992 máj. 28-29.) konferencia részletes programjának összeállítása. Kérjük a résztvevőket, hogy az egyoldalas, közvetlen sokszorosításra alkalmas rezüméjüket legkésőbb ez alkalomra elhozni szíveskedjenek!
- Beszámoló a Filozófiai Vitakör helyzetéről (Detre Cs.)
- A Filozófiai Vitakör független szervezetként való bejegyzése (előterjesztés)
- Az előzetes szervezeti szabályzat megvitatása
- A Filozófiai Vitakör vezetőségének megválasztása
A VITAÜLÉSEN MEGTÁRGYALANDÓ TÉMÁK FONTOSSÁGA MIATT MEGJELENÉSÉRE FELTÉTLENÜL SZÁMÍTUNK!
A Zentai Péter EMLÉKLAP kitüntetettjei a megjelenést, s az aktív részvételt érezzék erkölcsi kötelességüknek!
Detre Csaba s.k.
(ex trad. ideiglenes ügyvívő)
A közgyűlés 21 résztvevője közfelkiáltással elfogadta azt az előterjesztést, hogy a Filozófiai Vitakör független, bíróságilag bejegyzett szervezetté váljék. Ezzel 19 év illegális, vagy legfeljebb féllegális szerveződésből önálló egyesületté vált. Ettől az aktustól még csaknem féléves út vezetett az 1992. szeptember 7.-i bírósági bejegyzéshez.
A közgyűlés négytagú vezetőséget választott:
Elnök:
Dr. Detre Csaba
Alelnök: Schréter János
Alelnök: Dr. Tavaszy Ferenc
Titkár: Bokor Levente
Az egyesület alapító tagjainak névsora, az aláírási sorrend szerint:
-
Szabó Lászlóné
-
Dr. Barlai Katalin
-
Agócs József
-
Vitányi Pál
-
Dr.Újhelyi Mária
-
Sebeők János
-
Deák Ferenc
-
Dr. Adonyi Zoltán
-
Dr. Buk Pál
-
Schréter János
-
Dr. Detre Csaba
-
Dr. Tavaszy Ferenc
- Dr. Horváth József
-
Solt Péter
-
Szente Erika
-
Bokor Levente
-
Benyó Bertalan
-
Csuja László
-
Vecsernyés György
-
Dr. Lontay Ervin Pál
-
Mangel Gyöngyi
A közgyűlés megbízta Dr. Detre Csaba megválasztott elnököt és Dr. Tavaszy Ferenc alelnököt, hogy dolgozzák ki a Filozófiai Vitakör tudományos egyesület alapszabályát s az egyesületet jegyeztessék be az illetékes bíróságon.
A közgyűlés jegyzőkönyvét hitelesítette: Szabó Lászlóné.
178. vitaülés:
Ø SEBEŐK JÁNOS: Tyúk, vagy ab ovo? avagy a nevető harmadik, aki még aluszik?
1992 április 10., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
Mióta világossá vált, hogy a látszólag stabil és konstans struktúrák – a Földtől egészen a galaxisokig – „fejlődés” eredményei, úgy tűnt, hogy a Világegyetem „pedigréje”, „családfája” a fejlődés fogalmának abszolutizálásával kimagyarázható.
Kevesen néztek szembe azzal, hogy a fejlődésnek nevezett folyamat fundamentális törvényei mindmáig változatlanok, s eleddig egyetlen olyan bizonyíték, mérési eredmény nincs, mely a törvények változására utalna.
A változatlanság és a változás összjátéka olyan komplementer viszonyt alkot, mely egészében a tudomány jelenlegi eszközeivel nem leírható.
Mindez következik abból, hogy a „törvény” és a
„viselkedésforma” nehezen határolható el. A
hidrodinamikának, a genetikának lehetnek-e saját
törvényei vagy sem? Mindez az emergencia, az
immanencia és a redukcionizmus gondolatköréig
vezet el. A nagy probléma az, hogy jelenleg nem
ismert olyan törvény, aminek viselkedésformája a
ma ismert természettörvények volnának, vagy
olyan viselkedésforma, amely a ma ismert
törvények által volna jellemezhető.
A történelem hajnalán élő ember korábban aratott, mint vetett. Lehet, hogy a tyúk vagy a tojás problémája olyan „háromtest” paradoxont takar, melynek harmadik tagja mindmáig ismeretlen, s épp ezért csúsznak ki makacsul szellem-kezünk közül a Kezdet, az eredet, a származás a keletkezés leglényegibb kérdései.
----------------------------------------------------------
FELHÍVÁS: A továbbiakban az összefoglalókat feltüntető meghívók rendszeres postázására nem lesz mód. Ezek terjesztése kizárólag a vitaüléseken történik majd. Az összefoglaló szövegeket kérjük közvetlen sokszorosításra alkalmas formában átadni.
Ezen a meghívón jelenik meg először „jön! jön! jön!” beharangozással az 1992 május 28-29.-i „A fejlődés és az ember” konferencia emblémája, a testén és végtagjain vonalakkal és a fején karikával szimbolizált emberalakzat. (Rajzolta: D. Lombay Kamilla).
179. vitaülés:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: Művészet
és szépség
1992 április 24., péntek,
15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadás vázlata:
I.1. Előzmények. Transcendentale. ontológiailag szintetikus. Az ember is analóg értelemben alkot.
2. Célkitűzés: az
ontológiai tézis bemutatása és ennek
művészetelméleti következményei. Az „alkotás”
alanyi és tárgyi oldala. Művész és alkotása.
3. Középpontban a szépség (def. és div.) és annak hatása.
II.l. Th.: Omnes ens e pulchrum. Az esztetika filozófiai háttere. Def.: Szoros értelemben: érzéki harmónia, gyönyörűség. Az érzéki megismerés megegyezése valamely érzékű tárgy harmóniájával, amelyet az értelemmel rendelkező alanyban az érzéki vágyóképesség tetszése kísér. /m et f/
Tágabb értelemben: a megegyezése az értelemnek valamilyen harmóniával, az értelmi vágyóképesség tetszésével is.
Arg.: A szép formális definíciója szerint: az igaz és jó harmonikus egységben. Ámde ilyen a lény (ens) nominális értelemben, tehát stat thesis (ad minorem, omne ens, quod n e purum nihilum).
Corollarium: a szép középhelyet foglal el az igaz és jó között, /értelem és akarat/, és a műalkotással értelmi egységet (szeretetet) vált ki. Íme a szintézis.
Scholion: a szép hatásai, az esztétikai élmény összetevői:
a./ A 2 effectus: igazságra előkészít és jóra disponál.
b./ A
legszolidárisabb: az egész embert megmozgatja.
c./ Az abszolút szép a legszolidárisabb lény.
2. A művészetek. Háttér az ontológiai igaz és jó, az ontológiai szép. (Causa exempl., efficiens, finalis). A művész per analogiam teremt (alkot). Mimesis: utánzás, ábrázolás. Benne: látásmód (S és tárgyi /obj./ komplexum.
a./ Szoros értelemben: az érzékszervek tökéletességén alapul. Így a klasszifikációja is S oldalról. Ám gradus immaterialitatis e gradus oerfectionis. Isteni dolog: theiotaton.
b./ Tágabb értelemben: az irodalom (lira), erkölcs (l. Carcel), tudomány (kipillantás), filozófia (contemplari) stb. is szépek.
c./ Az égi és földi
szép (Dante).
3. Konklúziók. Kulturszolidarizmus: a jövő a tudósokra, a cselekvés hőseire (aktíve és passzíve) valamint a művészekre épül. A valóságot a legteljesebben a művészek ragadják meg. Isteni erények mindezt továbbépítik.
Nevelési konzekvenciák: átlag- és elitszintek. Értelmük az egészben található.
III.1. Összefoglaló értékelés. Az igaz, jó és szép is voltaképpen egy. A vonatkoztatás háromféle (értelem, akarat és egész ember), ám alapja a „lény”, egy.
2. Nagy átalakulás megy végbe. A múlt stabil értékei fennmaradnak. Új, egyre átfogóbb nézőpontok. Magasabb rendű, filozófikusabb szemlélet. Akinek múltja nincs, jelene sincsen, akinek jelene nincs, jövője sem lesz.
3. Nagy utat tettünk meg. Reflexiókkal kell
feldolgoznunk, elmélyítenünk. A továbbiak:
egy-egy mélyebben fekvő tézis bemutatása az igaz
(a megismerés múltja), a jó (a nemzetközi
szolidarizmus), a szép (pl. zeneművészet)
bölcseleti vizsgálata útján.
Budapest, 1992 március hó 14-én Aláírás
180. vitaülés:
Ø A III. Fejlődéselméleti Koferencia elé: Hadüzenet a kétkedőknek és pesszimistáknak!
1992 mjus 8., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Ez a vitaülés elsősorban „A Fejlődés és az Ember” konferenciát készítette elő, de egyben a frissen megalakult tudományos egyesület első, aktualitásokkal foglalkozó közgyűlésszerű összejövetele is volt. Néhányan erőteljes kampányt folytattak annak érdekében, hogy a jövőben nem érdemes már fejlődéselméleti konferenciákat tartani, mivel az emberiség fejlődése zsákutcába jutott, s egyáltalán, a fejlődéselmélet ködös, nehezen definiálható fogalmakkal operál, netán még „dialmatos” jellege is van. Detre a többség élén kikelt ez ellen, a Vitakör történetének Első Elnöki Dekrétumában:
1992 I.
FV elnöki dekrétum:
Filozófiailag elfogadhatatlan, kishitű, kisstílű, rövidzárlatos az a felfogás, amely szerint az emberiség számos, elsősorban gazdasági-szociográfiai paraméterének hanyatlása miatt a „fejlődés” fogalmát el kell vetni. Ez a fejlődés szélsőségesen és rosszhiszeműen anthrópomorf antidialektikus értelmezése.
Megkezdődött az egyesületi tagság összeírása és verbuválása. Schréter János alelnök nyomtatott belépési nyilatkozatot és tagsági kártyát készítetett.Ezzel kapcsolatos felhívás:
FELHÍVÁS: A Filozófiai Vitakör mint független, s bejegyzés alatt álló szervezet alapító tagjai lehetnek, akik 1992 május 31.-ig a kitöltött belépési nyilatkozatot átadják a Kör elnökségének.
181-182. rendezvény:
A FEJLŐDÉS ÉS AZ
EMBER
A Magyar Állami Földtani Filozófiai Vitaköre, a Magyar Biológiai Társaság Általános és Elméleti Biológiai Szakosztálya, a Magyar Henry George Társaság és a Zöld Liga közös kétnapos konferenciája:
1992 május 28.,
csütörtök,9:00, május 29., péntek,8:30, MÁFI II.
em. Tanácstermében:
A III. fejlődéselméleti konferenciához az ez alkalommal is a napisajtókban történő beharangozásokra csatlakozott a Henry George Társaság és a Zöld Liga, mint új, politikai pártoktól független környezetvédelmi tömörülés. Ez alkalommal az előadási rendet nem sorsolással döntötték el, hanem tematikus blokkokat állítottak fel, s ezen belűl a tematikus összeillés döntötte el a sorrendet.
P r o g r a m:
1992 május 28., csütörtök:
9:00
Ø
TAVASZY FERENC: A
Filozófiai Vitakör elnökségi megnyitója
9:05
Ø
GÁNTI TIBOR: A
rendszernagyság mint evolúciós tényező
Humánökológia
9:50
Ø
MANGEL GYÖNGYI:
Fenntartható-e a fenntartható fejlődés elmélete.
Gondolatok az evolúcióról, a fejlődésről és a
természeti környezetről
Az előadás kivonata:
A Földön kialakult élet a mai elméletek szerint egy evolúciós spirál mentén alakult ki. Ez az evolúciós spirál az emberi időmértékkel mérve szinte beláthatatlan távlatokat jelent. Közismert, hogy a Homo sapiens megjelenése a csak a Föld fejlődésének utolsó fázisában történt meg. Ugyanakkor az is közismert, hogy az ember gazdasági tevékenysége megzavarta ezt a fejlődési folyamatot, azzal, hogy hihetetlen mértékben használta ki a természeti kincseket és erőforrásokat, valamit szennyezte a környezetet.
A XX. század végére egyre nyilvánvalóbban mutatkoznak meg a globális ökológiai válság jelei. Ezek a riasztó jelek késztették arra az ENSZ szerveit, hogy 1972-ben, Stockholmban összehívják az I. Környezetvédelmi Világkonferenciát. A konferencia elindított egy folyamatot, az ún. Brutland folyamatot, amelynek az volt a lényege, hogy az ENSZ létrehozott egy környezetvédelmi bizottságot. E bizottságnak kellett felmérnie a Föld jelenlegi környezeti állapotát, a problémákat. A Brutland Bizottság 1987-ben tette le jelentését, amelynek a Közös Jövőnk címet adták. Ebben fogalmazódott meg a „fenntartható fejlődés” elmélete, amelynek az a lényege, hogy miként lehet a most élő nemzedékek szükségleteit biztosítani, anélkül, hogy a jövő generációk létfeltételeit veszélyeztetnénk.
Vajon létezik-e ilyen fejlődésmodell? Hiszen az emberiség története egyúttal a környezetszennyezés története is. Amíg a természeti elemek használata, a gazdasági folyamatok egy közel zárt ciklusban zajlottak, addig a természetes folyamatok egyensúlya nem bomlott meg, a természeti egyensúly nem borult fel. Az ipari forradalom óta egyre nagyobb növekvő ütemben, a XX. században pedig már veszélyes mértékben szaporodtak fel azok a jelenségek, amelyek az egyensúlyi felborulásra utalnak. Elég csak az üvegházhatásra, az ózonlyukra, a felszaporodó, természetidegen toxikus anyagokra, radioaktív hulladékra gondolni, s mindezt a természetes ökoszisztémák pl. a trópusi őserdők, a vízparti vegetációk fogyatkozásával egyidőben.
Egyáltalán elképzelhető-e az energiafelhasználás, a fegyverkezés jelenlegi üteme mellett, a szaporodó vegyipari és nukleáris technikák mellett „fenntartható fejlődés”? Egyáltalán van-e általános „fenntarthatóság” modell, vagy csak egy-egy földrajzi-természeti régióra, egy-egy ökoszisztémára létezik ilyen? Meddig tart a földi ökoszisztémák kompenzációs képessége? Melyek azok a folyamatok, amelyeket az ember idézett elő, de az ember már nem tudja kontrollálni, mert hatásuk az evolúciós spirál más idődimenziójában érvényesül? Mi lesz a természetben toxikus anyagok és a szaporodó rádioaktív hulladékok sorsa több száz, vagy ezer év múlva, hiszen negatív hatásuk a következő generációk terhe lesz?
Ezekre a kérdésekre ma még nincs válasz. A mi generációnk felelőssége, hogy legalábgb megpróbáljuk csökkenteni a negatív hatásokat, hogy találjunk valamilyen elfogadható fejlődésmodellt.
10:35
Ø
BENYÓ BERTALAN: Fejlődés
vagy sodródás?
Az előadás kivonata:
A közlekedéshálózati centralizáció spontán,
öngerjesztő folyamata.
A közlekedéshálózati centralizáció az általános növekedés legfőbb gerjesztője.
A központ helyszűke.
A források mind messzebbre távolodása a piacot jelentő központtól.
A szállítási távolságok és a szállított tömegek, mennyiségek növekedése.
Az általános növekedés a feszültségeknek, a fejlődés ellentmondásainak állandó erősítője.
A környezeti terhelés növekedése.
A gazdasági ellentmondások mélyülése: agrárolló, általában a termelési olló, de maga az infláció is.
A társadalmi ellentmondások egyre súlyosabb elmérgedése, a szegénység mélyülése, az idegengyűlölet erősödése, a Hivatal minden határon túli burjánzása, az adóterhek gáttalan növekedése.
A társadalom befolyásos, tekintélyes, vezető rétegének érdekeltsége a centralizációban.
A szellemi egzisztencia sokszínű kötődése a növekedéshez, a szellemi prostitúció, a korrupció.
A telekspekuláció csúcslehetősége a városközpont metamorfózisa, hatalommá átlényegülése.
Magyarország hatalmas történelmi lehetősége, ha meg tudja fékezni a közlekedéshálózati centralizációt.
11:20
Ø
ADONYI ZOLTÁN: A
környezettan a fejlődés követelménye
Az előadás kivonata:
Ma már mind szélesebben bontakozik ki az igény a korproblémák átfogó, tudományos, diszciplináris kezelésére. Ehhez egyebek között konkrét és funkcionális fogalomrendszerre van szükség, amely kizár minden pontatlanságot, félreértést, elfedést és szolgálja a problémák megoldását.
Tételszerű felsorolással szolgálva a tömörséget,
az elemzés tárgya:
- A tudomány (környezettan) funkciójának jellemzése, az alap és alkalmazott jelzők kritikája.
- A környezet fogalom hiányosságai és kiterjesztése.
- A multidiszciplináris, interdiszciplináris jelzők érvényességi tartománya. A dinamikus szemlélet jelentősége, az anyagcentrikus szemlélet kritikája.
-
A technológia (termelés)
mint fekete bárány. Célfüggvény rendszerét a
társadalom értékrendszere determinálja.
- A környezettan (oikológia) módszerfejlesztési követelményei; alkalmazások.
-
- A társadalmi tényezők
dimenzóinak fogalma.
-
- A cost-benefit probléma.
-
- A veszélyes hulladék
törvény.
-
- A károkozó felelőssége.
-
- A sajtószabadság
intervalluma.
-
A környezettan etikája.
A környezettani összefüggések összefoglaló aktualizálása; követelmény egy új életforma generálása.
12:05
Ø CSUJA LÁSZLÓ: A környezeti szennyezés, mint a biológiai rendszerek sajátja, a fejlődés egyik mozgatója
Az előadás kivonata (részletek, teljes: Filozófiai Vitakör Dokumentumai 1990-1992, 142-182)
Minden élő rendszer miközben él és újratermeli önmagát, tönkreteszi saját létfeltételeit. Ezt a tételt is minden kérdést, amit a világgal kapcsolatban felteszünk, magunk megismerése diktál. Létünkkel egyidős a félelem, hogy elpusztulunk. A kiinduló gondolat eleve elrendeltséget, menthetetlenséget sejtet. Jobban szeretünk hinni és megvizsgálni olyan gondolatokat, amelyek szerint az ember felismerné, és helyesen alkalmazná a világ törvényeit, akkor eljönne a megváltás, és problémáink megoldódnának.
.........................
A különösen stabil rendszerek esetében is megfogható és elemezhető határok vannak. Nincs örök változatlan Bioszféra. A Föld kapacitása nemcsak az ember számára kimeríthetően véges, hanem a Bioszféra számára is. A Föld valamely kapacitásának a vége nem feltétlenűl jelenti a Bioszféra végét, hanem az átalakulását, amikor az egyes élő rendszernek a helye így az emberé is újraértékelődik. Másik következtetés, hogy a befogadó közeg kapacitása kimeríthető, minden élő rendszer sajátja, így az emberé is. Tehát naivitás azt hinni és hitetni, hogy létezik az ember számára olyan út, életének olyan újratermelési módja, amivel az emberi környezetszennyezés megszüntethető.
E B É D S Z Ü N E T
Emberi tulajdonságok,
képességek, társadalmi tényezők szerepe a
fejlődésben
14:30
Ø
BARLAI KATALIN: Numerikus
hanyatlásunk?
Az előadás kivonata:
Ez év októberében lesz Amerika felfedezésének 500.-dik évfordulója. Ez felkeltette az érdeklődést a XV. sz.-i navigáció és a hozzá szükséges csillagászati tudásanyag és módszerek vizsgálata iránt. Bár nem vagyunk tengeri ország, érdekes módon ennek magyar vonatkozásai is vannak.
Vitéz János esztergomi érsek meghívására 1467-ben Magyarországra érkezett Johannes Müller von Königsberg humanista nevén REGIOMONTANUS, és az esztergomi primási palotában, később pedig a királyi palotában szögfüggvény táblázatokat (sinust és tangenst) számított ki és állított össze. E függvények először jelentek meg Európában. Ezek felhasználásával számította ki Regiomontanus híres évkönyveit vagy Efemeriseit, amelyek a mai Nautical Almanac őseinek tekinthetők. Ezeket az évkönyveket használta Kolumbusz Amerikába vezető útján.
Érdemes megemlíteni, hogy ugyanebben a században egy arab tudós, a szamarkandi Ulug Beg környezetében ugyancsak kiszámított trigonometrikus táblázatokat, de nem volt kölcsönhatás a kétféle kultúra között. Így Regiomontanus Európában az első.
E táblázatokat vizsgálva tisztelettel kell adóznunk Regiomontanus (és a kor többi tudósa) numerikus számolásban való teljesítménye és munkabírása előtt. A XVIII. sz.-ban, a matematikai analízis kialakulásával ezeknek a numerikus képességeknek a kifejlesztésére egyre kevesebb szükség van. Az analízis szemléletmódja egészen más. A numerikus értékeket a függvények adott helyen felvett értékeként nyerik, és a természettudomány minden területén (fizika, égi mechanika) törekszenek analitikus leírásra. Jó eszközt jelentenek a számításokban a végtelen sorok.
Ha mai helyzetet nézzük, számítási módszereink egyre inkább „középkoriak”. A kézi és PC típusú számológépek elterjedése újra a numerikus módszereket helyezi előtérbe gyorsaságuk és kényelmességük folytán. Az eredmények azonban nem fárasztó munka, hanem egy gombnyomás következményei. Vajon a most felnövekvő generáció, amely számára a gépi számolás kisiskolás kora óta természetes, birtokában marad-e a numerikus fejben számolás képességének, vagy ez egyre elhal majd; ahogy Stonehange népe egy nagy felfedezés – a fémek olvasztása – élményének hatására elhanyagolta a kőkorban a jelzők korrigálását, és így végül elfelejtette a kőkor használatát.
15:05
Ø
AGÓCS JÓZSEF: Képességeink
fejlődése
Az előadás kivonata:
Képességeink genetikai meghatározottsága
Képességeink változása egyedfejlődésünk során
Új képességek megjelenése a törzsfejlődés során
Képességeink fejlesztése
Lappangó és elfojtott képességeink
Generalista képességeink
-
Az elfogulatlanság
- A korlátlan kíváncsiság
-
A divergens gondolkodás
-
Az ingerkereső magatartás
-
Az önuralom
-
Az alkalmazkodás
-
A kételkedés
-
Törekvés a teljességre
-
A tudásvágy elsődelegessége
-
A beleélés
-
A holografikus látás
-
Az önzetlenség
Generalista képességeink kifejlesztésének szükségessége
Generalista intézmények kialakításának lehetőségei
Bioszféra-éltető lénnyé válásunk esélyei
16:00
Ø RAVASZ KÁROLY (A Henry George Társaság elnöke): A föld mint a fejlődés feltétele
Az előadás kivonata:
A föld, vagy tágabb értelemben a természet, a geográfus és a geológus számára tanulmányainak és kutatásának tárgya, a teológus vagy hívő számára Isten adománya az emberiségnek, a környezetvédő ökológus számára a jövendő generációknak megőrzendő érték, a jogász számára ingatlan, a közgazdász számára termelési tényező. A föld egy része a haza, a hazaszeretet tárgya.
Évezredek óta az emberiség a jelszó szintjén elfogadta, hogy a föld – vagy a haza – mindenkié, és számos kísérlet történt ennek törvényes szabályozására. De a különböző korokban, különböző társadalomgazdasági rendszerekben mindig képesek voltak egyes csoportok a földtulajdon kisajátítására, és ezzel az esélyegyenlőség negatív befolyásolására. Sem termelés, sem tartózkodás nem lehetséges a föld egy darabján kívül, és aki valamely földdarab kizárólagos tulajdonosa, díjat szedhet attól, aki azon termelni vagy tartózkodni kíván.
A föld minőségétől és fekvésétől függően ez a díj különböző. Ezt a díjat nevezik a közgazdászok földjáradéknak. A földjáradék mértéke attól függ, hogy egyenlő erőkifejtéssel (munkával) és befektetéssel (tőkével) mekkora eredmény (termés, nyereség) érhető el. A közgazdasági irányzatok közül először a fiziokraták javasolták, hogy a föld adóztatásával, lényegében a földjáradék társadalmasításával lehet az állam feladatait fedezni igazságos és hatékony módon. A klasszikus közgazdászok közt különösen Ricardo fejtette ki a földjáradék lényegét, de a XVIII. és XIX. század szinte minden társadalomtudósa és közgazdásza többé-kevésbé magáévá tette azt a követelményt, hogy a földjáradék, melyet a társadalom összességében hoz létre, a társadalmat illeti. Megtaláljuk ezt Széchenyi és Eötvös írásaiban is. A gondolatot leglogikusabban az amerikai Henry George vitte végig.
A föld az emberi fejlődést akkor szolgálhatja, ha hozzáférhető azok számára, akik optimálisan hasznosítják. A hasznosítás ellen hat, ha a tulajdonos használaton kívül tarthatja spekulációs céllal, vagyis hogy majd értékének emelkedésekor – ami az inflációs tényezők figyelmen kívül hagyásával a társadalom fejlődésének eredménye – eladja, és ezzel megszolgálatlan jövedelemhez jusson.
A földjáradék a társadalom részére való elvonásának legcélszerűbb módja a földértékadó. Ez – más adókkal szemben, minthogy nem a munka vagy tőke, hanem az egyén által se nem növelhető se nem csökkenthető földértéket (telekértéket) adóztatja meg – a gazdaságos termelést (hasznosítást) ösztönzi, és az adócsalás (eltitkolás) lehetőségét is kizárja.
A földértékadó révén valósulhat meg az, hogy a föld valóban az emberiség vagy a nemzet egészéé legyen és fejlődését optimálisan lehetővé tegye.
16:45
Ø
TAVASZY FERENC: A
demokráciáról
Az előadás kivonata:
Rövid áttekintés
Korunknak nincs egészséges társadalom építésére alkalmas filozófiai rendszere, mert nem képes áthidalni az egyre erősödő ellentmondást a kauzálisan sajátmozgást végző természet és a teleologikus emberi intellektus között.
Az intellektus egyenlőséget és nyilvánvaló igazságosságot igényel, a természet pedig ilyen kategóriákkal mit sem tud kezdeni. Az ember társadalmi életében konfrontálódik e két pólus, azaz a
-
természeti eredetében és
fejlődésében megnyilvánuló kauzalitás és
- az emberi irányításban megjelenő intellektus.
E két front közötti ellentét kibékíthetetlen. Emellett a történelmi emlékezet folyvást felidézi mégis a kiegyensúlyozottabb, boldogabb élet lehetőségét.
mai társadalmunknak itt rejlik az igazi veszélye. Egyrészt megalapozatlan tévtanok, hiedelmek vezérlik, amelyek olykor igen mély történelmi múltba nyúló emócionális emlékezettel ütköznek össze; amelyben a kemény életfeltételek és diszciplínák felett mégiscsak lebegett valami sejtelmes varázslat, amiből sajátosan alaktalan biztonság és boldogság is sugárzik. Talán a kikerülhetetlen Végzet – korra jellemző – magától értetődő elfogadásának ősi nyugalma volna? Másrészt, ilyen körülmények közé jutván, a lényegi dolgokat és azok valóságos relációit átfogni képes filozófia hiányában a beképzelt intellektus tevékenysége, sőt vaksága, egyre erőszakosabbá válik, s előbb utóbb – csupán magára hagyatva – útja csak az önpusztításba torkollhat. Egyre kevésbé akarja tudomásul venni, hogy a társadalom egyrészt és alapvetően természeti képződmény, másrészt intellektuális jelenség. Míg az előbbihez csak különbözőségek tartoznak, eltérő funkciókkal, adottságokkal, értékekkel, különálló „autochtóniák”-kal, mozgásirányokkal, ütközési lehetőségekkel, az utóbbi mindezt uniformizálni akarja; az egyenlőségi jelet azonban immanizálja, s a társadalom alkotói közé helyezi, - ahelyett, hogy a természeti környezettel konform, belső, közömbös társadalmi környezetet teremtene magának, saját evolúciós szféra gyanánt. Berendezi tehát az ún. demokráciát, csupa formális, utópisztikus-ideológiai regulákkal keményen megtámogatva, s várja a sült galamb fészekre szállását ... A demokrácia intézményének erről a „van” és „lennie kellene” oldalról szedeget össze néhány gondolatot kísérletképpen ez a tanulmány...
17:30
Ø SEBEŐK JÁNOS: Fejlődés, fejlesztés, fejvesztés?
Az előadás kivonata:
Az evolúcióelmélet – mint a Kozmosz középpontjából történő önszámüzetés utolsó stációja – látszólag befejezi az „Édenkertből” való tudományos önszámüzetés történetét, ám a természet néha csal. Az evolúció filozófiai interpretációja t.i. két, egymásnak ellentmondó következtetéshez vezet. Az egyik szerint fajunk csupán egy a sokmillió faj közül, ami összecseng azzal az alapdogmával, hogy egy lényegileg vektorszerű modellből – amilyen az evolúció – a célirányosság eleve kizárt. A másik szerint fajunk mint fő fő főemlős, tulajdonképpen az evolúció csúcsa, a bioszféra legfejlettebb organizmusa. Míg tehát egyik kezével az evolúcióelmélet kitaszítja az embert a középpontból, másik kezével vissza is helyezi oda, ahonnan kitaszította.
Fenti értelmezésbeli paradoxon onnét ered, hogy az evolúcióelmélet mindmáig a fejlődés bűvöletében él, s olykor önmaga is bedől –ha máshol nem, tudat alatt – azoknak a mitologikus elemeknek és propagandafogásoknak, melyeken keresztül a többség közelít hozzá. E propagandában, avagy mitológiában az egysejtű – többsejtű – hal – kétéltű – hüllő – emlős – főemlős – ember nyomvonal kiemelt jelentőséget élvez a többi ágakhoz képest. További mitikus elem, hogy szeretjük a dinosaurusok kipusztulását egy „korszerűtlen” világbirodalom, egyfajta „evolúciós Szovjetúnió” összeomlásaként értelmezni. Ha viszont az evolúció egyik domináns hajtómotorja a természetes szelekció, akkor nem bizonyítható, hogy ez a szelekció a „korszerűtlen” kiszelektálása volna a korszerű ellenében. Amiképp a kozmológiai horizont az élő múlt kozmikus relikviáival van tele, melyeknek jelenléte minőségileg nem alacsonyabbrendű a jelennél, a rovarvilág jelenléte nem alacsonyabbrendű jelenlét az emlősök jelenléténél. Meglehet, biológus körökben ez evidencia, mégis baj van akkor, ha az evolúcióelmélet világképéből csak a fejlődés gondolata jut el a közvéleményig, s a koegzisztencia, az együttélés gondolata a szakmán belül reked.
Mi, akik a bioszféra jelen állapotát egy kronológiai folyamat eredményeként értelmezzük, nem árt, ha lelkiismeretvizsgálatot tartunk, s tudatosítjuk, hogy Darwin mily hihetetlenűl nagy lökést adott a náci fajelméletnek –akaratán kívül – illetve a marxizmusnak. Jelenleg pedig – ugyancsak félreértelmezve – a technikai fejlődés legitimáló előképéül szolgál. A környezetvédelem gyakorta merített az ökológia tudományából, vagyis a bioszféra jelenkorát leíró tudományból, de ritkán volt képes táplálkozni a bioszféra történetéből, vagyis az evolúcióból. De hogyan is táplálkozhatna egy imaginárius Mengeléből, aki folyvást csak szelektál? A bioszféra fenntartását és megőrzését célul tüző szellemi irányzatok csak akkor tudnak majd igazi forrásra lelni az evolúcióban, ha maga az evolúcióelmélet képes lesz feltárni a titkot, hogy a természet miképpen tud fejlődni anélkül, hogy ebbe belerokkanna. Hisz épp ez az a fejlődés, amit oly szívesen szabadalmaztatnánk történelmünk alternatív motorjaként.
1992 május 29., péntek
Az ember mint biológiai és
társadalmi lény fejlődése
8:30
Ø
ÚJHELYI MÁRIA: Hímek és
nőstények az emberré válásban
Az előadás kivonata:
Igen sokféle
szempont alapján osztályozhatók az emberré válás
folyamatát rekonstruálni törekvő elméletek. Az
osztályozás alapjáúl azoknak a tényezőknek a
szerkezete szolgál, amelyek, mint leginkább
evolúciós hajtóerők a középpontba vannak
állítva. Az utóbbi években példáúl markánsan
elkülönültek – és egymással szembekerültek – az
optimális táplálkozási stratégiára, illetve a
szociális viselkedésre építő elméletek, amikor is
az első az egyedkörnyezet relációjában, a másik
a fajtársak relációjában fellépő konfrontációkat
hangsúlyozza.
A fenti szempont alapján elkülönült elméletek ugyanakkor más tagozódást is mutatnak. A vadászó viselkedés fontosságának hangsúlyozásától kezdve a reprodukciós sikerért folytatott versengésig hímcentrikusság jellemző. Az emberré válás története a férfiak története.
Figyelemreméltó azonban, hogy az emberi viselkedési szempontjából alapvetőnek tekintett tevékenységi módok, a kooperáció és az eszközhasználat legközelebbi rokonainknál, a csimpánzoknál elkülönülten jelennek meg, az eszközöket leginkább egyedül használják, a kooperatív akciókban mellőzik az eszközök bevetését. S ami talán még fontosabb, az elkülönülés nem pusztán időbeli, hanem a nemek szerint polarizálódó, míg a kooperativitás elsősorban a hímeket, az eszközhasználat elsősorban a nőstényeket jellemzi. Kérdés, hogy milyen konklúziója van ennek az előzménynek az emberi jellegek kialakulására nézve.
9:15
Ø
CSÁNYI VILMOS: Agyi
modellek és kommunikáció
Az előadás kivonata:
Az utóbbi években elfogadottá vált az a fontos felismerés, hogy az állati és emberi agy legfontosabb biológiai funkciója a külső világ releváns eseményeinek modellezése. Előadásomban vizsgálni kívánom azt, hogy ez a paradigmaváltás hogyan befolyásolja a tradicionális nézeteket az állati és az emberi kommunikáció tanulmányozásában.
Az emberi nyelv a modellalkotás teljesen új eszköze. Kommunikációjában csak az ember használ leírásokat, amelyeknek kettős funkciójuk van, egyrészt maguk is a külső realitás reprezentációi, másrészt mint aktív ágensek a logikai és nyelvi szabályokkal korláttozott kölcsönhatásokon keresztül kapcsolatba lépnek az emberi elme egyéb koncepcióival és jelentésük a teljes konceptuális rendszer függvénye. A nyelvi koncepció a külső realitástól elválhatnak és egy öngerejesztő folyamat révén teljesen új, autonóm, belső realitást hozhatnak létre, amely a külső realitással kölcsönhatásba lépve egy egyre gyorsuló evolúciós folyamatot indít el. Előadásom utolsó részében ennek az evolúciós folyamatnak a kezdeti fázisát kívánom részletesebben vizsgálni.
10:00
Ø KORDOS LÁSZLÓ: A majomagyú ember
Az elóőadás kivonata:
A cím megtévesztő és provokatív, csakúgy mint az emberré válás kutatásának újabb eredményei. Lehetséges, hogy az értelmes ember már 1,8 millió éve kialakult, s beleillik a modern ember morfológiai variációjába? Megszokott fogalmaink mint előember, ősember értelmüket veszítik? Lehetséges, sőt az 1991. évi decemberi frankfurti szimpozium résztvevői már természetesnek is tekintették ezt a felfogást. Ellenvéleményként komoly érveket hoznak fel azok is, akik az első Homo és a Homo sapiens között számtalan faj létezéséről beszélnek.
A cím hiteles és régi, figyelmen kívül hagyott tényre kívánja felhívni a figyelmet, az emberré válás mozaikevolúciós jellegére. A miocén Hominideáknak még cerkófmajom fejlettségű agyuk volt, arckoponyájuk átalakulása rendkívül gyorsan és több módon zajlott le. A Hominidák agyának növekedése és funkcionális fejlődése a korai szakaszban messze elmaradt egyéb morfológiai fejlődésétől. Az újonnan feltárt leletek várhatóan alaposan felforgatják az emberré válásról kialakult elképzeléseinket.
10:45
Ø
RUZSÁNYI TIVADAR: Marcus
Aurelius az informatikus
Az előadás kivonata:
A természet (kommunikációs) struktúrájáról, a gondolkodás alapformáiról és a tiltott dimenziókról. Egy információalapú szemlélet kifejtése napjaink természettudományos ismereteire támaszkodva. Ellentét és másság.
Marcus Aurelius
megfigyelései és gondolatai. Egy történész, aki
észrevette a párhuzamokat, melyek beláthatóak
vagy sejthetők. A gyanu az olyan alapfogalmakkal
kezdődik, mint az anyag, az enegia és a ...?
Egy görög szó értelmezési változatai. A címben jelölt hipotézis elfogadása vagy elvetése, a fejlődésnek mint a természetről való gondolkodás aspektusából való megközelítése.
11:30
Ø ASOT ARKHANGELOSZ ISZAHAKJAN: „Amöbamensch” és „Anthrópotheosz”
Az előadó a Jereváni Egyetem docense, akivel Detre Csaba intenzív kapcsolatot tartott fent. A gharabachi háború miatt Iszahakjan nem tudott jelenlenni, előadásának kivonatát faxon küldte el, amelyet Detre fordított le örményről magyarra.
Az előadás kivonata:
„Amöbamensch”: lásd: DACQUÉ
„Anthrópotheosz”: lásd: SZENT PÁL
Az emberiség múltjának feltárása mindkét lény lehetőségét megerősíti.
Az emberi lét kritériuma egészen különféle biológiai habitusokhoz kötődik, vagy egy biológiai habitushoz tartoznak eltérő szerveződési szintek.
A kétmillió éves Homo sapiens – mint extrém hosszú fajöltőjű faj – a replikáció soha nem látott fokát érte el.
Felmerül a kérdés: Az élővilág legmagasabb rendűségét a legtökéletesebb replikáció jelenti, azaz a biológiai evolúció megállítási képességét? Az, hogy egy faj képes volt önmagát az evolúció kényszerfolyamaival szemben stabilizálni?
Ezen a stabil
biológiai alapon viszont a Kozmosz eddig ismert
legnagyobb változatossága jött létre: az emberi
társadalom.
A nem csak a természettudósokat, hanem a filozófusokat, teológusokat, de az önmagát megismerni akaró egész gondolkodó emberiséget is sokkoló kétmillió éves ősünk rengeteg feladatot is ró ránk, s temérdek probléma megoldását is várja napjaink lemenőitől: Meg kell vizsgálni, hogy a kétmillió év hogyan viszonyul a rokon lények, pl. a többi Hominidák fajöltőihez? Egyáltalán, mennyi ideig él egy faj? Milyen kritériumok adhatják meg a fajok kronológiai határait? A fajöltők hossza hogyan viszonyul a fejlettségi szintekhez? Megrövidülnek-e a fajöltők a magasabb rendűség irányában? Azaz, a Lingula-szerű perzisztencia előfodulhat-e a magasabb rendű lények között? (Persze, az már soha nem derül ki, hogy a látszólag azonos habitusú phanerozóos Lingulák végül is hány fajt sorakoztattak fel!)
Az ember biológiai
stabilizációja két konklúziót eredményezhet:
Alacsonyrendű, perzisztens lénnyé degradálódik,
vagy az isteni lét örökkévalósága fényeskedik
neki.
E B É D S Z Ü N E T
Általános fejlődéselmélet
14:00
Ø
LONTAY ERVIN PÁL:
Bölcselet karakterológia és emberi fejlődés
Részletek az előadáshoz mellékelt 4 oldalas anyagból (A teljes anyagot lásd: Filozófiai Vitakör 1990-1992, 142-182).
Célkitűzés: Az ember adottsága (felszereltsége). Merre vezet az útja? Honnan, hová és miért kérdései. Ualis esse, talis agere. Szolidáris világegység felé mutat. A szellemiség irányába (Teilhard Ómega pontja felé.) Szellemi és társadalmi evolúció az irány. Egyén és közösség (társadalom) kérdései a középpontban. Az individualizmus és kollektivizmus tévútjai. Hiperszemély és világegység mint ok és okozat jelentkeznek. Theantropikus egység, pantheizmus nélkül.
... Minden az igaz, jó és a szép irányába mutat: ebben minden egy, és mi pozitíve is, tagadása tanulságai alapján negatíve is, e koordináta-rendszerben élünk.
... Egyetlen világtársadalmat elvben alkothat az emberiség. Az emberiség fejlődése vitán felül ezirányba halad.
..........
Vizsgálódásainkból az alábbi összefoglaló értékelés adódik:
14:45
Ø
HORVÁTH JÓZSEF: A fejlődés
mint létmód
Az előadás kivonata:
Fogalmi előzetes. Lét, létező, létforma. A
dologtól a rendszerig.
Evolúció és fejlődés. Szintek és hierarchia.
Az evolúciós és unilineáris világmodell problematikussága. Az evolúció és a fejlődés mint a létmódok egyike.
A rendszerek tipizálása. kölcsönhatási rendszerek és evolúciós rendszerek. Az evolúciós létmód;öröklődés – szaporodás – kibontakozás – pusztulás – öröklődés ...
A természeti létmódok specifikumai. A
kölcsönhatási és evolúciós létmódok viszonya. A
társadalmi fejlődés problémája.
A természeti kölcsönhatási létmódoktól a társadalmi létmódig.
Az átmenetek problémái. Két paradoxon és a további kutatások.
15:30
Ø
DETRE CSABA:
Fejlődéselmélet: anthrópometrikus kozmogónia
Az előadás kivonata:
- Létezhet-e más világnézet az ember világnézetén kívül?
-
Értelmes kérdés-e az, hogy
milyen lehet egy cserebogár világnézete?
- Lehet-e a világról alkotott emberi ítélet valóban pluralista? Azaz, lehet-e merően különböző módon ítélkezni a világ folyásáról.
- Ahány ítélet, annyi világfolyamat? A nem-emberi szubjektum értelmezheti-e az embertől másképpen a világot? Avagy, más szubjektum más világot (objektum) feltételez, netán hoz létre?
- Az emberi ítélete bármiről és a vonatkozó ismerethalmaz növekedése során egybehangzóbbá válik, azaz az egyes ítéletek egyre kevésbé térnek el. Ez par excellence vonatkozik a világ keletkezésére, kialakulására. E téma valaha elsősorban a vallásokhoz, mitoszokhoz tartozott, a tudományhoz alig több mint két évszázada kezdett csatlakozni. Kétséges, hogy egyes ókori kozmogóniák a mai kritériumok alapján tudományosnak minősíthetők-e. Tudomány: empirikusan argumentált szellemi tevékenység.
- Emberi agy által megalkotott fejlődéselmélet nem lehet más, mint anthópometrikus. A kozmikus fejlődéselmélet ugyanis azt kurkássza, hogy milyen világfolyamatok vezettek el a világ empirikusan bizonyíthatóan legmagasabb rendű lényegéhez, az emberhez.
-
Fejlődés és ember egymástól
elválaszthatatlan fogalmak.
16:15
Ø
VITÁNYI PÁL:
Karakterizálható, szembesíthető valamilyen
feltételezett fejlődéskép, vagy annak bármilyen
szempontú tagadása?
Részletek az előadás
kivonatából:
Teljes kivonatot lásd:
Filozófiai Vitakör 1990-1992, 142-182.
Zárójelbe tett – feltehetőleg – alcím: Egy kompatibilis-elvű „heurisztika” lehetséges megoldásmezői a „teleológikum”-okból az ún. „szerves rendszerek” (ki) alakuló fel és leépülési formáin keresztül, a káosz-elméleti „derivátumok”-ig.
Az alcímből úgy tűnhet, hogy előadásomban fejlődésmodell-tipológia felvázolására teszek kísérletet. Ez, annyiban igaz, hogy a lehetőségeket felvetem, ám jelenleg tovább nem merészkedem, ami megbocsájtható, tekintettel a közelítő kategóriaelmélet első hallásra nehezen követhető voltára. Ehelyett inkább, néhány olyan, valóban a konkretizálás, s egyben valóban a heurisztika, azat a jól belátható felismerés, felfedezés felé irányuló, olyan mozzanatra kívánom felhívni a figyelmet, amely megközelítési módszeremből önállóan is kiemelhető. (A jelen formában elhangzó előadásom ugyanis, a fejlődés értelmezésére is vonatkozó többéves és többirányú kutatás lezáró szakaszának első, rendszerező általánosításaként fogalmazódik meg.)
Tárgykörünket az alábbi
bővített tézisek keretében vetjük fel, mint
egymásra épülő, kidolgozható heurisztikus
modellek sorát, avagy egy modellezhető
heurisztikát:
Heurisztikus alapösszefüggés: A fejlődéssel kapcsolatosan megfogalmazható összes számottevő állító és tagadó kijelentés, leírható konstelláció jól – és egyre jobban – modellezhező egy kompatibilis formaelmélet keretében .......................
17:00
Ø
Z. KARVALICS LÁSZLÓ: Régi
–új dilemmák a fejlődés-fogalom körül
A Budapesti Műszaki Egyetem Társadalmi Informatikai Osztályának ifjú kutatója szuggesztív előadással mutatkozott be a Vitakörben. Ezt követően még csaknem három évig többször is megjelent a Vitakörben, hol mint előadó, hol mint vitatkozó. Később a BME-ben egy saját informatikai egyesületet alakított, s belevetette magát a politikai életbe is, s a kilencvenes évek közepére eltűnt a Vitakör horizontjáról.
Az előadás kivonata:
Az újbaloldali haladás-kritika az egyenlőtlenségre épülő világrend elemzésével, a „zöld” ideológia a környezetpusztítás visszafordíthatartlanságát prognosztizálva jut el szkeptikus álláspontjához. Korábban a történeti-filozófiai anti-evolucionizmus elsősorban a XIX. sz. haladás-fogalmával fordult szembe, az antropológia haladás-ellenessége pedig a „fejletlen” kultúrákat vizsgálók civilizációs felsőbbrendűségét sejtető szemléletének terméke. A kérdéssel kapcsolatos zűrzavarnak mind a mai napig két oka van. Egyrészt rendkívüli módon ingadozik a „fejlődés”, „haladás”, „evolúció”, „progresszió”- fogalmak használata, másrészt a „haladás” par excellence viszonyfogalom, s az állapotkülönbségek minősítése csakis egy külső viszonypont beemelésével végezhező el.
A nézetütközések egyetlen okra vezethetők vissza: arra, hogy a kiválasztott viszonypont mindkét oldalon eleve leszűkített, ezért az argumentáció is csak a valóság meghatározott szeleteire figyelhet. Ennek következménye az, hogy a pro és kontra megkozelítések nem ugyanabban a mezőben mozognak. Mindez végső soron a történelmi változások természetére vezethető vissza: egymással feleselő viszonypontok esetében adható egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó és mégis egyszerre érvényes interpretáció. Ennek fényében viszont a haladás-pártiak és ellenzők érvei nem kizárják egymást, hanem a haladás-fogalom szintéziséhez vezetnek.
Napjaink mind több
területen globalizálódásnak induló világa
egyszerre és sűrítve mutatja fel a problémát. A
katasztrófa-forgatókönyvnek ugyanis az ad
absurdumig vitt haladásellenességet igazolnak, a
posztindusztriális (információs) korszak újszerű
és magasabb minőségű társadalmi létforma-igérete
pedig a haladáspártiakat erősítené – ha nem
lenne egyszerre és egyidőben lehetséges és
érvényes mindkettő. Amíg pedig a valóságban el
nem dől a kérdés, addig teoretikusan sem
válaszolható meg. Az állásfoglalás hit kérdése
marad.
17:45
Ø
BUK PÁL: Halad-e az
emberiség?
Az előadás kivonata:
Értékek, mértékek, irányok és célok.
Van-e rögzített cél?
Egymással csatolt, interdependens folyamatok, különböző előjelű, összekapcsolt változások.
Módosuló feltételek, változó kritériumok.
A fejlődés, illetve haladás „társadalmi eloszlása”.
A perspektíva megkérdőjelezése, a korlátok felismerése.
Apokaliptikus lehetőségek és víziók.
A lineáris haladásképzelés, a racionalista radikalizmus és a szűk haszonelvűség alkonya.
A technika szerepének újragondolása. (Kockázatok, emberellenes mellékhatások).
Minden területen a humán szempont előtérbe kerülése.
Az ember-természet reláció újraértékelése.
Nagy rendszerek, rendszerszempont, rendszerszemlélet.
A bioszféra mint a fejlődés kerete és egysége.
Egyensúlyok, kompromisszumok keresése az abszolutizált prioritások helyett.
Tolerancia és ember-természet és az ember-ember relációban egyaránt.
A nagy távlatú hatások bekalkulálása.
Átalakítás (változás) – megőrzés (megmaradás).
Uralom (szabályozás) –alkalmazkodás.
Globális érdekek, centralizáció – lokális érdekek, autonómia.
Ökonómia – ökológia.
A 18:30-ra meghirdetett „kötetlen disputa” záróaktus mindössze fél óra késéssel kezdődött el, amely a Kör eddigi történetében páratlanul fegyelmezett rendezést jelent. Valóban, ez a konferencia volt a Kör életének első igazán „profi módon” megrendezett összejövetele.
Négy előre bejelentett hozzászólás volt, ebből kettőt írásban is közzétettek:
Ø
MARÓTH MIKLÓS: Fejlődés- és
bizonyításelmélet az újplatonikusoknál
A hozzászólás kivonata:
Az újplatonikus
filozófia a Világot az Egyből származtatta
emanáció útján. Proklosz felfogásában az
emanációs láncolatok tagjai egymásból jöttek
létre, a korábbi tag mindig oka volt a
későbbinek.
Az oksági viszony lehetővé teszi, hogy az emanációs sorozatokat bizonyítási mozzanatnak is tekintsük.
fejlődés és dedukció tehát párhuzamosakká válnak. Ez tette lehetővé, hogy a fizikai világot logikai módszerekkel leírják.
Ø
STALLER TAMÁS:
Humánökológia, egy operatív tudomány lehetősége
és koncepciója
A hozzászólás kivonata:
Régi-új megfigyelési terepek a szociológiában. az antropológiában és a geográfiában. A globális ökológia szabályszerűségei mint vizsgálódási lehetőségek humán szegmenseiben. – A humán tényező oki és következménybeli prioritása a világkörnyezet kríziseiben. – „Egerek-e az emberek?” – vagy: Lehetséges-e a társadalomtudomány megtermékenyülése az éllettudományokkal (ökológiával)?! – A kutatás lehetséges dimenziói: történelmi ökológia;humánökológia; kultúrökológia; politikai ökológia.
Egy magyarországi
kutatás eddigi eredményei.
Ø
BOKOR LEVENTE: Elég a
fejlődéselméletekből!
Bokor Levente erőteljesen ellenezte az újabb fejlődéselméleti konferencia megrendezését, abból a szempontból, hogy a társadalmi fejlődés csődben van, az emberiség a végóráit éli, s ilyen körülmények között szinte cinizmus fejlődésen „rágódni.” Ezzel a nézetével, - bár többen elismerték, hogy sok igazság van elképzeléseiben – mégiscsak egyedül maradt. „Itt nemcsak a társadalom fejlődéséről lesz szó” mondták neki többen is. Mindenesetre eljött a konferenciára, és éles hangon kikelt általában a fejlődéselméletek ellen. Mint kijelentette: „tüntetésként” nem írt vitaanyagot.
Ø
BÁNHIDI ANDREW (ANDRÁS): A
Természefilozófiai Alapítvány bemutatkozása
Bánhidi András grafikus a hatvanas évek vége felé „disszidált” az USA-ba, ahonnan a nyolcvanas évek végén tért vissza Magyarországra. Amerikai megtakarított pénzén szép birtokot vett a bugaci pusztákon, ahol a későbbi években emlékezetes filozófiai összejöveteleket rendezett. Detre a „Zöld Hálózat” c. környezetvédelmi kiadványban fedezte fel nevét, és az általa létrehozott alapítványt. Meghívta erre a konferenciára, ahová szívesen eljött. Elmesélte a Körnek alapítványi és személyes céljait a filozófiában és környezetvédelemben. A Filozófiai Vitakörnek máig (2003 december 9.) kiemelkedő aktivitású törzstagja.
A 21h körül a konferencia a „Sárga Hordó” sörözőben folytatódott. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Vitakör ebben az „ősi MÁFI kocsmában” ünnepelhette sikeres összejövetelét, mert a kocsmát 1992 második felében privatizálták, és gyorsan változó egyéb neveken egyre drágább, és csalóbb sznob vendéglővé vált. 1992 őszén a Kör új helye a „Tücsök Sörkert” lett, elsősorban csapolt és moderált árú barnasör kínálata következtében.
A konferencia utóélete,
jelentősége:
Ezen a kétnapos konferencián, akár a megelőző 1988-as és 1990-es konferencián is, több új, a Vitakör életében a következő években igen kiemelkedő tevékenységet kifejtő személyiség csatlakozott a Körhöz:
A Henry George Társaság,- amely ennek a konferenciának társrendezője volt – részéről Dr. Kónya Balázs (1923 -2001), Fáy Árpád, valamint Balás Imre (1915-1999) a következő évek kiemelkedő vitaköri szereplői voltak. A Társaságból gyakran eljött a Kör üléseire Dr. Ravasz Károly elnök, valamint Kárpáthy Zuzsa jeles közgazdásznő is.Ugyancsak gyakori vendég volt a Körben a georgisták közül a legendás hírű, 108 éves korában meghalt Kun Zsigmond (1893-2001) A Társaság 1996-1997 körül feloszlott, aktivistái különféle politikai szerveződésekben fejtettek ki aktivitást. Kónya Balázs és Balás Imre társadalmi aktivitása teljes mértékben a Filozófiai Vitakörben folytatódott.
Természetfilozófiai Alapítvány, Bánhidi András elnök személyében szintén igen jelentős szerepet játszott a Kör későbbi életében. Bánhidi bugaci birtoka a Vitakör tevékenységének egyik központjává vált.
Epilógus: Detre a konferencia alkalmára fektette fel azt a barna, műanyagborítású 400 oldalas „Jelenléti könyvet”, amelyben egészen az 1996. március 26-i közgyűlésig a jelenléti listákat gyűjtötték. Ezen a közgyűlésen a könyvet egyvalaki eltulajdonította. Az 1996. márciusi közgyűlésen két tanú is tanúsította, hogy ki vitte el a könyvet. Mivel azonban az elkövető a Kör egyik meghatározó, igen aktív személyisége volt, Detre ekkor úgy döntött, hogy a nyilatkozatokat jegyzőnél letétbe helyezi, s az csak az elkövetés után 25 évvel, azaz, 2021. március 26-án hozható nyilvánosságra. (A történésekről részletesebben lásd majd az 1996 tavaszáról írottakat.)
183. vitaülés
Disputa az „unus” illeszhetőségéről az univerziáliákhoz, továbbá a fogalmak paradigmatikus újrailleszthetőségéről – 1992 augusztus 28., Budapest XI., Ecsed u. 8., Lontay-villa.
Az összejövetel Tavaszy Ferenc felvetésével és Lontay Ervin Pál megkeresésével zajlott le négy fő részvételével.
Az ilyen, csak kis érdeklődésre számot tartható szerveződések a Vitakör történetében korábban is előfordultak, s most újra fel kívánjuk éleszteni a meghirdetett plenáris ülések időnként szerepeltetni. Lényegük, bármelyik vitaköri tag által speciális problémát, amit az illető általában már meghatározott vitapartner állításaival fogalmaz meg, csak néhányan, a kérdésben valamennyire járatosak vagy valamilyen szempontból érdekeltek, külön összejövetel keretében tudják nagyobb hatékonysággal megvitatni. Minden vitaköri tag figyelmébe ajánljuk, hogy az ilyen összejöveteleknek nincs sem arisztokratikusan elkülönült, sem titkos jellege. Vagyis, bármely vitaköri tag felvethet olyan jól exponált problémát, amellyel az általa felkért vitapartnerekkel – tetszőleges helyen –az intenzív konzultációt megejthetik. Erről azonban menetközben, de legkésőbb utólag rövid tájékoztatást vár a Vitakör választmánya, hogy a Kor ilyen minősítésű munkájaként bejegyeztessék, s ha nagyobb érdeklődés mutatkozik a téma iránt, esetleg a plénum előtt is megtárgyalásra kerülhessen.
A lezajlott konzultáció első részében Lontay Ervin Pál fejtette ki részletesen a felvetett fogalmak Arisztotelésztől kiinduló és a tomizmusban elmélyült gondolati és gyakorlati tartalmát. Az összejövetel második részében a jelenlévők a fogalmak időtálló folytonosságát kutatva, azok nagyfokú „paradigma-érzékenységét” elemezték. (A paradigma fogalmát a Kuhn-i tudománytörténeti felvetésénél szélesebben, mint egymással szembeállítható természet-filozófiai fogalomháttéregyüttesnek tekintették a jelenlévők.) A résztvevők hajlottak arra, hogy Vitányi Pál kérésére a kitágított paradigma-értelmezés konzekvenciáit későbbi időpontban, esetleg több foglalkozás keretében is napirendre tűzik és megvitatják.
A résztvevők (Lontay Ervin Pál, Tavaszy Ferenc, Vitányi Pál, Detre Csaba) nevében
a Vitakör elnöksége.
1992 szeptember 7.-én a Fővárosi Bíróság a Filozófiai Vitakört mint tudományos egyesületet bejegyezte.
184. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör II. Közgyűlése
1992 szeptember 25., péntek, 15h, MÁFI, földszint ebédlő
Program:
Ø II. Közgyűlés:
- Tagdíj összegének megszavazása.
- A Filozófiai Vitakör támogatottsága (alapítványok, együttműködések).
- Kiadványok.
- 1992/93. évad programja.
Ø
BÁNHIDI ANDREW: Idő vagy
fejlődés?
185. vitaülés:
Ø LONTAY ERVIN PÁL: Az emberi megismerés struktúrája és működése
Ø
KÓNYA BALÁZS: Henry George
filozófiája
1992 október 2., péntek 15h
(Lontay), 17h (Kónya), MÁFI, földszint, ebédlő
Lontay
Ervin előadásának kivonata:
I.1. Előzmények. Tudomány és igazság. A szkepticizmus elvetendő. Rendszertechnikai hely. Dialektika és kritika.
2. Az emberi megismerés. Az igazság és bizonyosság. Kritériuma, forrásai és korlátai. Az értelmi fakultás.
3. Célkitűzés: a mód kérdése. Ontológiai,
pszichológiai és kritikai apparátus. A működés
kérdése. Filozófiai szinten.
II.1. A megismerés. Leírása. Ontológiai és logikai igazság. A hármas életszint és megismerésmódjai. A recepció négyes foka. Érzéki és értelmi megismerés. Intuitív és diszkurzív módok. Az érzékelés és ismeretháttér. Igaz, jó és szép...
2. Ismeretstruktúra és funkció. Vegetatív alap. Az öt külső és öt belső érzék. A fantazma anyatalanítása (intell. agens). A species impressa, a vitális megismerési únió és a species expressa. Az azonosság elve: tárgyé az ismeretképpel.
3. Értelmi operációk: Fogalom, Ítélet, Következtetés. Actus terminusai (internus, externus). A hármas absztrakció fokozat: fizikai, matematikai és metafizikai: az anyagtól való elszakadás fokozatai. Tudomány alkotás. Definíció. Induktív és deduktív utak. Kapcsolat a tárgyi renddel.
Megjegyzések: materialista és idealista tévelyek. Ezek külső és belső okai. A kritikai realizmus szintézise. A valóság tripolaritása. A racionális és szupraracionális szintek.
III.1. Összefoglalás és végkövetkeztetések.
2. feldolgozási javaslat. metodikája.
3. A fejlődés útjai. útban a szolidáris szintézis felé.
Budapest, 1992 július hó 31.-én Aláírás
Kónya Balázs előadásának
kivonata:
Henry George filozófiája
I.Henry George életútjának fontosabb eseményei és kapcsolatuk főbb műveivel
Rendhagyó életútjának ismerete nélkül nem lehet igazán értelmezni műveit. Már fiatalkorában és teenagerként megtett nagy tengeri utazásai után mint nyomdász és az aranyláz sodródásába került egyén fogékonyságot tanusít a társadalmi gazdasági problémák iránt. Megfigyeli, hogy a fiatal Kalifornia állam gazdasági konszolidálódása során a munkabérek állandóan csökkennek és ugyanakkor a föld értéke a spekuláció következtében állandóan tovább gazdagítja a földtulajdonosokat. nagykorúságának elérése után családot alapít és nyomorúságos anyagi körülmények közepette vergődnek. Felismeri, hogy a polgári társadalmat ék feszíti szét, amelynek következtében a kevés gazdag egyre inkább meggazdagszik, a nagyszámú szegény nyomora pedig fokozódik. Ebből erkölcsi torzulás következik, mert az embereknek elsősorban megélhetésüket kell biztosítaniuk, ugyanakkor a gazdagok saját érdekeiknek megfelelő törvényeket hoznak, az erkölcsi normák pedig háttérbe szorulnak. Újságíróként szembekerül az AP hírmonopóliumával. Egyre inkább körvonalazódik benne a „főprobléma” megoldása azonban eleinte csak „kiáltásnak a pusztában” tűnik. Főműveinek néhány év alatt páratlan sikere van és ezzel népszerű és híres ember lesz belöle.
II. Henry George filozófiájának alapvonásai
A civilizáció előrehaladása nem az egyén fejlődésén, hanem a tudás együttműködésen alapuló gyarapodásra vezethető vissza. A természeti törvények feltárása a tudomány alapvető feladata. A tér és az idő nem önmagukban léteznek, hanem a létező dolgok közötti viszonyokat jelentő fogalmak. Ezt az értelmezést mintegy a relativitáselmélet közvetlen előzményének tekinthetjük. A létmódok megkülönböztetése a biológiai okság megkülönböztetéséhez vezet. Spencer szintetikus filozófiájához való közeledés majd személyeskedő támadása a filozófus ellen. A materializmus elutasítása és ugyanakkor az Egyház hibáztatása a társadalmi kérdések elhanyagolása miatt. Nyílt levele XIII. Leo pápához. Vallási szempontból is szükséges a természeti törvényeket összhangba hozni a társadalmi gazdasági problémákkal.
III.Henry George
társadalomfilozófiája
A közgazdaságtudományról kialakult nosztalgikus kép a XIX. század végén. Az alapfogalmak egymáshoz való viszonya. Az ember és természet viszonyában a föld a passzív tényező. Az emberi és társadalmi vagyon megkülönböztetése. A tőke másodlagos, a munka elsődleges gazdasági tényező. Nem a tőkés „előlegezi meg” a munkabéreket. A megélhetésüket a folyamatosan előállított termékek cseréje útján biztosítják. A Malthus-elmélet és a vasbértörvény mai megítélése. Az általános piaci egyensúlyelmélet nemcsak a termékekre és termelőeszközökre vonatkozik, hanem a tőkefelhalmozódás és pénzfogalom leírására is alkalmas. Korszerűsített változata a walras – von neumann modellben található. Ezzel kapcsolatos tevékenységükért Arrow és Debreu Nobel díjat kapott. At utopisztikus szocializmus valamint Fichte zárt kereskedelmi állama ellen irányul. A szovjet birodalom szétesése a „Társadalmi kérdések” valamint a „Szabadkereskedelem vagy protekcionizmus” gyakorlati igazolása. A megoldás lényege: a közgazdaságtan nem függetleníthető az etikától.
IV.Henry George
tanításainak hatása illetve elterjedése
A gondolkodókra és a tudósokra gyakorolt hatása. Tanításainak „földrajzi elterjedése.”
186. vitaülés:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: A
bölcseleti rendszer és vita alapelvei
Ø
FÁY ÁRPÁD: A fogalmi
evolúcióról
1992
október 16., péntek, 15h (Lontay),
17h(Fáy), MÁFI, földszint,
ebédlő
Detre Csaba a meghívón értesítette a Vitakört, hogy „Megjelent: Eckhart mester: A Teremtés könyvének magyarázata – Helikon, 290 Ft. Ez a könyv a jeles középkori német filozófus első magyarnyelvű kiadása”.
Lontay Ervin előadásának kivonata:
I.
1. A bölcslet meghatározása, háttere és jelentősége.
2. Korunk bölcselete: grandeur et misere.
3. Célkitűzés. Pallérozás, módszer és vitamód. Bábeli nyelvzavar ellen. Célok: egy nyelv, korrekt vita, szenvedély és egyoldalúság veszély. Szofizmák kivédése.
II.
l. Dialektika: ujjgyakorlatok. Indukció, dedukció. materia és forma. Rend és rendszer. Morális próbatétel. Szintézis. Szaktudomány. Történelmi ismeretek. Lexikalitás veszély.
2. A viták fontossága és veszélye. Megmérettetés. Kialakult módszer vázlata: Tézis expozíció. A kérdés állása (egyszerűen). Terminológia (definíciók). Más vélemények (hűségesen). A tézis bizonyítása (Fig. 1. Barbara, celarent), többnyire részletekben. A más vélemények cáfolata. Kiegészítő megjegyzések: illetve a korolláriumában, didaktikat kapcsolódások a szkolionban.
Rövid és koncentrált időkeretek. Előzetes felolvasás koncentrál. Használatos terinológia. A levezető dolga.
3.Versenyszerűség volna a másik cél. Átforrósít. Pl. szillogisztikai redukciók pengeváltásai. meghirdetés, kötelező felkészülés. Defendens és opponens.Vezetőbíró. Szekundánsok. Összefoglaló értékelés a (pl. 30 perces vita) végén. Túlkapások lefogása. győztes-bírálat. Szabályok: in certis unus, - in dublis libertas et modesta, - in omnibus charitas.
III.
1. Összefoglalás és értékelés.
2. Buzdítás módszeres vitára. Állandó munka, de megéri.
3. Javaslat az alkalmazásra. (Fokozatosság).
Budapest, 1992 július 31.-én Aláírás
Fáy Árpád előadásának
kivonata:
Évekkel ezelőtt az „emberi cselekvésről” akartam megtudni valami lényegeset. Úgy tűnt, hogy a közgazdaság, a gazdaság, a pénzhasználat voltaképpen az emberi cselekvés matematikája.
Két forintban megadni egy kifli árát pont olyan absztrakció, mint számmal kifejezni a nehézségi erőt, vagy megadni egy telek ngyságát. Azonban hamar kiderül, hogy a közgazdaság tudománya, főleg amit itthon 10 évvel ezelőtt itthon találhattam, nem érte el az itthon tanított műszaki tárgyak szinvonalát. Végzett műszaki főiskolásként hiába kerestem a „társadalmi atommodelt”, amelyből kiindulva lehetett volna levezetéses megoldásokkal próbálkozni vitás kérdésekben.
A házilagos lakásépítkezések nagy divatja idején egy „házilagos modell” formálódott ki előttem azon alapfeltevésre épülve, hogy nincsenek eleve egzakt reáltudományok és puha humántudományok, hanem az egzakt fogalomhasználatnak vannak eleddig sikeresebb területei, és vannak kevésbé eredményes vonulatai. Mivel a közgazdaságot, a közgazdaságelmélet egy részét kőkemény matematikai absztrakciónak tekintettem, ezért kerestem olyan az akkori közgazdaságon kívüli logikai alapokat, amelyekről elindulva megragadhatóvá válik az egzakt közgazdaság.
Ezekből a közgazdaságon kívüli logikai alapokból meghatározó volt az evolúció gondolatának kiterjesztési kísérlete, egyfajta fogalonak (fogalom-értelmezésnek) mint emberi eszköznek a definiálása, a becslés-esemény-értékelés valószínűségszámítási kondtrukcióinak a kiterjesztése a tudatos emberi cselekvés általános leírási egységig, a problémamegoldó körfolyamat definíciója, mint az emberi cselekvés általános egysége.
Ezen a ponton kellene bekövetkezzen a pénzügyi műveletek illesztése a problémamegoldó körfolyamatokkal, mintegy azok számszerűsített, matematizált megjelenítéseként tehát a pénzügyi műveletek, mint a problémamegoldó köfolyamatként modellezett egyedi illetve munkamegosztásban összekapcsolt emberi cselekvésnek a mindennapokban pillanatról pillanatra a valóságban is szakszerűsített vetületei. Avagy ...
Szabályozáselméletről is beszélhetnénk másképpen, azonban tudtommal nem létezik olyan általánosított szabályozáselmélet, amely a fenti megközelítést pótolhatná (az informatika minden szervezetet gépnek minősítő felfogása ehhez kevés). Ebben az általam elképzelt szabályozáselméletben az emberek, az emberi cselekvés vonatkoztatási rendszerének kitüntetett helye volna. De ez már mellékvágány a mostani előadás bevezetőjében.
Munkahely és vitázó környezet teljes híjával nem tudtam elkészíteni a társadalmi atommodell vázlatát a fenti alapokon. Még pár év, és túlhaladottá, idejétmúlttá válhatnak azok a közgazdaságon kívüli fogalmi alapok is, vagy azoknak az általam használt változata az őket közvetlenül használó tudományokban, amelyekre építkezni próbáltam. De ez csak személyes kudarc, mert ahogy meg voltam győződve évekig, hogy a (ma már létezett) szocializmus működésképtelen, tehát keresni kell kiutat, úgy biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megszokott azokat az „elméleti logo-kockákat” összeilleszteni, amelyekre én is rácsodálkoztam.
Jobb híján estisként elvégeztem a közgazdasági egyetemet, ahol inkább gátoltak elképzeléseim, mint segítettek volna a vizsgázási, konzultációs tevékenységben. Nem volt diadalút. De természetesen ha a „társadalmi atommodelt” nem is fogalmztam meg, néhány elméleti kérdésben sajátosan elhanyagolt szemlélet lehetőségére figyeltem fel (ami ugyancsak túlvezetne a jelenlegi előadáson.)
Mondanivalómra tehát rányomja a bélyegét az, hogy valahová el akartam jutni, ahhoz kerestem eszközöket, és hogy egy átlagos főiskolás szintjén rendelkezésre álló fogalmi választékból indultam ki a hetvenes évek végén, igaz hogy az átlagnál talán többet válogatva, keresgélve. Munkámat nem nagyon zavarták hivatali elvárások, ilyen-olyan tekintélyek, viszont mindig működőképeset akartam csinálni ...... Ennyit előzetes bemutatkozásként.
Fáy Árpád ezzel a mintegy kétórás bemutatkozó előadásával behozta a Filozófiai Vitakörbe a közgazdaságtudományt. Felkért hozzászólónak elhívta közgazdaságtudományi professzorát, Liska Jánost, aki megdicsérte az előadót eredeti gondolataiért.
187. vitaülés:
Ø STALLER TAMÁS: Humánökológia. Egy operatív tudomány lehetősége és koncepciója.
1992 október 30., péntek, 15h, MÁFI, fölszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
Régi-új megfigyelési térképek a szociológiában és a geográfiában. A globális ökológia szabályszerűségei mint vizsgálódási lhetőségek humán szegmensekben. – A humán tényező oki és következménybeli prioritása a világkörnyezet krízisében. – „Egerek-e az emberek?” – vagy: lehetséges-e a társadalomtudomány megtermékenyülése az élettudományokkal (ökológiával)?! – A kutatás lehetséges dimenziói: történelemökológia; humánökológia, politikai ökológia.
Egy magyarországi
kutatás eddigi eredményei.
188. vitaülés:
Ø VITÁNYI PÁL: Paradigmatikus kihívás. Hogyan jutunk kettő és félről háromra?
1992 november 5.,
csütörtök, 13h, Vitányi-lakás: Budapest II.,
Riadó u. 10/A. Zártkörű vitadélután.
A Filozófiai Vitakör életében ez volt az első „házibuli” jellegű rendezvény, eltekintve azoktól az összejövetlektől, amelyeket Balogh Zoltán rendezett 1977-ben, de azokat nem lehetett a Filozófiai Vitakör rendezvényeiként elkönyvelni. A rendezvényre csak azok kaptak meghívást, akik a tudományfilozófiában érdekeltek voltak. Ezzel a rendezvénnyel megindult a Kör későbbi történetében fontos szerepet játszó házirendezvény-sorozat. A történelmi hűség kedvéért a jelenlévők: Adonyi Zoltán, Agócs József, Bokor Levente, Detre Csaba, Fáy Árpád, Kónya Balázs, Sebeők János, Szabó Lászlóné, Tavaszy Ferenc, Vitányi Pál, Z. Karvalics László.
189. vitaülés:
Ø FÖLDES IMRE: Bach és a számok
1992 november 13., péntek, 15h, MÁFI, fölszint, ebédlő.
(Az előadás eredetileg a II. em. Lábnyomos Terembe vott meghirdetve, de ott a zenei instrumentumokat nem lehetett működtetni megfelelően, ezért az utolsó pillanatban a választás a jól bevált ebédlőre esett.)
Földes Imre a Zeneművészeti Főiskola professzora ezidőtájt egy amatőrkórust vezetett, amelynek Detre Csaba és húga, Detre Villő is tagja volt. A kamarakórus még 1963-ban alakult meg az Iparművészeti Főiskolán, ahol akkor Földes Imre zenetanár volt és Detre Villő a tanítványa. Detre Villő azidőtájt beszervezete a kamarakórusba bátyját, Detre Csabát. Az iparművészeti kórus Földes Imrének a főiskolából való távozása, valamint Detre Villő és évfolyamtársainak a főiskola befejezése után a hatvanas évek végefelé szétszéledt, de 1990 körül Csomay Zsófia és Detre Villő ügybuzgalmából újjáalakult. Erre az előadásra a mintegy tízfős kórus felvonult, s a Zeneművészeti Főiskoláról is sokan eljöttek.
Földes pofesszor nagyszabású Bach-bemutatót tartott, kiemelve a Bach zenéjében sokszor látványosan jelentkező számszerűséget.
190. vitaülés:
A SZUBSZTANCIÁRÓL – őszi ankét
1992 november 27., péntek
14h 45m-től a MÁFI földszinti ebédlőjében
Az ankét programja:
14: 45:
Ø BOKOR LEVENTE: Elnöki megnyitó
14:50:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: A
klasszikus szubsztancia ontológiája
Az előadás kivonata:
I.1. Előzmények. Organon. Ontológia. Ens in se és ens in alio. A praedicamenták: a szubsztancia (Szigma) és a 9 akcidens (alfa).
2. Sokféle megközelítés, sőt tagadása is (empirizmus). értelmi kategóriává nyilvánítása (Kant),
3. Igazságkeresés.
Inventum Philosophicum semper perfectibile.
Tárgyalás a szabályos módszerrel.
II.1. Th.: Vannak a tárgyi rendben sajátosan mondott szubsztanciák, mind pedig nem-teljesek.
Status qu. 1. a bevezetőben. Bölcseleti megfigyelésből.
Termini.: A Szigma (és az alfa is) legfelsőbb törzsbeűllíthatóságok.
Def.: nem sajátos.
Id cui competit esse in se (az alfa esetén ...
in nihilo). Quasi genus és diff. spec.
Div.: Szigma 1. és Szigma 2. Szigma egyszerű és összetett. Szigma szellemi és anyagi. Szigma teljes és nem teljes S (s fent és s lent) nem az.
Sent.: A Th. első részét tagadók: empiristák ,Hobbes, Locke, Hume, Berkeley, Stuart Mill stb. Idealisták: értelmi fikció.Fenomenalisták: ignotum X. Hamis Szigma fogalmi kép: Porphyrius, Wolff, Galuppi, Spencer, descartes, Spinoza, Leibnitz, Gioberti, Cousin stb.
A Th. második részét
tagadják: Atomisták, dinamisták.
Probatur Th.: I. Vannak ...., II. completák és incompleták....
Ad I. Existunt ...
Argumentumok: a (a priori, b) a posteriori.
Ad II. Compl. et incompl ... b/ compositum humanum ...
Scholion: A. Szigma a-kitevő, Epszilon a kitevő, Nü a kitevő. B. Reputtatio aszentenciához.
III.1. Összefoglaló áttekintés. További korolláriumok.
2. Legfelsőbb gradus. Értelmi dinamizmus szükséges.
3. Feldolgozandó és jókívánság.
15:35:
Ø
TAVASZY FERENC: A
rendszerelmélet ontológiája
Az előadás kivonata:
A rendszerelmélet a valóságban létező világ egymástól függetlenül működni és önmagukban is létezni képes zárt, vagy nyílt objektumainak olyan ábrázolására törekszik, amely annak saját-, kivűlről irányított, vagy belülről vezetett mozgásának törvényeit leírni, ill. az előre megadott feltétlelek mellett szimulálni képes. Ahhoz, hogy ezzel a feladattal egyáltalán birokra lehessen kelni, szükség van mindazon jellemzőinek – éppen a cél értelmezésében történő filozófiai karakterű – vizsgálatára, amelyek emberi környezetünkben végbemenő folyamatok felépülésében vagy felépítésében és működésében vagy működtetésében releváns szerepet játszanak.
Ilyen megalapozó, differenciáló, integráló, viszonyító, elhatároló, összevonó stb. – szóval fogalmi és funkcionális tisztázásra vezető – anatómiaontológiai kutatómunka nélkül reménytelen vállalkozásnak tűnik minden kísérletező foglalatosság. Talán ez is egyik oka lehet annak, hogy a rendszerelmélet – mint olyan – még mindig mostohagyermeke a renszertudománynak.
Evégből tehát arra a vakmerőségre ösztönözöm magam, hogy megkíséreljem olyan fogalmaknak célirányos meghatározását, amelynek egyrészt ugyan a tiszta filozófia kompetenciájába esnek, másrészt azonban a rendszerelmélet módszerének felpítése során kissé paradigmatikusabb értelmezést kívánnak maguknak.
Szóba kerül itt az autonómia, a szuverentiás, a totalitás, az objektum, a szubjektum, az abszolút, a relatív, vagy a dolgok lelkét hordozó szubsztancia, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. Természetesen rendbe kell szedni a „rendszert”, mint olyant, és azokat a relatív aspektusokat is, amelyek referencia sávjában érdeklődésünk tárgyainak valamely konkrét oldala, ha elég ügyesek vagyunk, megjeleníthető.
Tisztázásra vár az a körülmény is, hogy a valamely nagyobb rendszerhez tartozó rész-, vagy alrendszer milyen formai, ill. funkcionális kapcsolatban van életet adójával, egymással, miről árulkodik működés közben egyik-másik és milyen eszközökkel lehet megfejteni és leírni egymásrahatásuk titkait.
Miután immárnem csupán rendszerről, hanem filozófiáról is szó esik, fel kell deríteni és meg kell fogalmazni azokat az axiómákat is, amelyek betartása – végső soron – mégiscsak lehetővé teszi a rendszerek „logikus” kezelését és működtetését. ... ha elfogadjuk őket. Érvényüket bizonyítani ui. – éppen követelmény jellegük miatt – csak feltételesen lehet – hiszen midössze saját működésképességükre tudnak támaszkodni.
16:20:
Ø
AGÓCS JÓZSEF: Szubsztancia
Az előadás kivonata:
SZUBSZTANCIA
Az ismeretszerzésben:
A szintetikus
részleg
A másodfikú gondolkodás
A rendkeresés módszerei
- Előfeltevéseink ellenőrzése
- Szukcesszív approximáció
- Tudománytörténeti tanulságok
- Tudományfilozófiai ajánlások
- renszerkutatási követelmények
A személyi
feltételeiben:
A generalista
képzettség
- A tökéletes elfogulatlanság
- A korlátlan kíváncsiság
- A kételkedés
- A teljességre való törekvés
- A holografikus leírás
- A tudásvágy elsődlegessége
Az eredmlnyben:
Az
örvényrendszerszemlélet
Az örvénytudomány és a bioszférabiológia
A Bioszféra piacára is termelő örvénygazdaság
A bioszféraönkormányzat
- Politika helyett kibernetika
- Pártok helyett iskola
- A döntéshozók kiképzése
- A Bioszféra és a jövő nemzedékek képviselete
-Döntés minden tény és szempont megfontolása alapján
Együttműködési kultúra
Bioszféra-Isten-tudás
Az ember evolúciójának befejezése
17:05:
Ø
DETRE CSABA: A dinamikus
szubsztancia: az imperfectum
Az előadás kivonata:
- A létezés: teremtődés=fejlődés. A létezés önmagában hordja az Arisztotelész értelmében vett „dünamiszt”. Arisztotelésszel szemben – aki a szubsztanciát a mozdulatlanban vélte felfedezni – azt állítjuk, hogy mindennek szubsztanciája: a dünamisz. Ez minden létezés előfeltétele. A nem-dinamikus a nem-létező, a nem-fejlődés.
- A dinamikus szubsztancia az örök befejezetlenség, az örök nem-lezárultság, az örök tökéletlenség. tehát: a reláis világ az örök befejezetlenség, az imperfectum világa.
A dinamikus, azaz a reális dolgok csak az imperfectumok lehetnek.: A hiány (vide: Meister Eckehart), a hiba (A genetikus evolúció feltétele), az Entfremdung és az Aufheben (Hegel), a filozófiatörténetből merített fogalmakat hosszan folytathatnánk.
-
A perfectumok: a tökéletes,
örökéletű, örökérvényű dolgok, amelyeket
nevezhetünk akár isteneknek is,
mintahogyan tették is ezt példáúl az
etikai és geometriai törtvényekkel.
Perfectumok a reális világban nem léteznek, szellemi absztrakciók. Ezek kizárólag egy absztrakt vagy fantasztikus világ szubsztanciái lehetnek.
17:50:
Ø
VITÁNYI PÁL: A szubsztancia
fogalmáról
Az előadás kivonata:
Motto: „szubsztanciális mozgás nincsen, mert a szubsztanciának nincsen ellentéte (ARISTOTELES: Metafizika, XI. könyv, 12. fejezet, 1063a.
A szubsztancia fogalmáról (a történetiséget óvatos kritikussággal kezelő, ám, mégis mindent a kívánatos paradigmaváltás szemszögéből szemlélő szemével)
Végső értékelésem – a zárójeles fenti nézőpont következtében. igencsak kíméletlen és kárhozatos, melyet a mi kis kritikus baráti ítélőszékünk vitaszelleme elé kívánok kiterjeszteni a további fenntarthatóság eldöntése céljából.
Amit tehát élesen meg kívánok fogalmazni: a szubsztancia fogalom, mely Aristotelesnél máig megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen volt (legalábbis az európai filozófiában) egy felbontásra, feloldásra és felszámolásra beérett kategória, annyiban, amennyiben egy új, - általam 3.-nak nevezett – paradigma létrehozását óhajtjuk. Ahogy egymás érvényességét megsemmisítő, így létükkel egymást fordított arányban „kiegészítő”, vagyis jelenlétükkel kontradiktatórikusan egymás kiszorító természetüket szemlélem, magam is meghökkenek, kicsit megijedve döbbenek rá, a várható változás mértékére, súlyára, feleősségükre. Oyannyira, hogy szinte szeretném visszavonni felvetett állításomat, amelyet azonban védhetőnek és csak nehezen támadhatónak tartok. Mindez a vitán röviden is előadható, de itt a szinopszisban érthetően – és félre nem érthetően –nem lehet megközelítőleg sem vázolni.
A továbbiakban az eredeti aristotelesi feltevéseken belül maradva igyekszem a fogalom mikéntjének máig érvényben lévő használati köreit elkülöníteni. Az aristotelesi genezisről szeretném nyomatékosítani igencsak elismerő értékelésem: hogy e ritka lángelmének a legfontosabb és legnagyobb hatású három eredeti kreációja végiggondolt kitalációja /brrr-d.cs./ közül is talán ez a legnagyobb jelentőségű. Hiszen a másik kettő közül is talán ez a legnagyobb jelentőségű. Hiszen a másik kettőből a formaelmélet, lehet hogy nagyobb hatású és dinamikusabb, ám nem annyira ismert ezoterikusabb, és a logika feltalálása, ami biztos nagyobb karriert futott be ugyan, de mégsem olyan mélységű általánosságú, sőt, mint tudjuk éppen a szubsztancia fogalmára támaszkodva épülhetett ki.
Az elkülöníthető szintek
vázlatos megfogalmazásai:
1. Metafilozófiai tartalom: közeg-hely (reális tér terrénum-jelentés) ideális tér totális és lokális „tér” – gyakran ennek kapcsán merül fel a dolog a „rés” a „Ding an Sich” kérdése a lényeghez kapcsolódva.
2. Az ismert filozófiai tartalmak itt a mozgáshoz, mint viszonyelemzés és a formához mint a teleologikus valósághoz mérődik. Itt jelzem, a szubsztancia tucatnyi meghatározása közül a legjobbat: „a változások alanya, és a tulajdonságok hordozója.”
3. A tudomány gyakorlatának igénye szerint: lényeg, minőség és törvényhordozó, mely a lehetőségből a valóságba való átmenetet folyamatként konstituálja. Érdekes: ma ennek izgalmas újraértelmezése van az invariancia fogalmában, az invariáns tárgyiságban.
18:35:
Ø
SEBEŐK JÁNOS: A szellem
fénysebessége
Az előadás kivonata:
Egyik előadásán Lukács Béla azt mondta, hogy a fény éter nélküli terjedése szubsztancia nélküli attributum, vagyis hordozóeszköz nélkül jelentkező tulajdonság. Interpretációja kétségkívül megfogott, megragadott, s felvetette mennem a kérdést: szükséges-e filozófiai értelemben szubsztancia au attibutumok jelenlétében, s mi jogon állítjuk, hogy a filozófia és a metafizika mintegy önnön halamazként tartalmazza a fizikát és a természettudományokat akkor, amikor a természettudományok által felrajzolt valóságkép – lásd: relativitáselmélet, kvantummechanika – ellentmond a változatlanul görög ihletettségű meta-logikai panelekből építkező filozófiai gondolkodásmódnak. A filozófia inkompatibilis tartály, melyben idegenül mozog a természet zöld békácskája, s míg egyesek időjóslásra használják, mások boncolgatják. Létezik-e szubsztancia? Mint a matematikai végtelenhez hasonló segédeszköz feltétlenül, viszont mint az Univerzum része nem bizonyosan. Descartes szerint a szubsztancia olyan dolog, mely a létezéshez semmi másra rá nem szorul, következésképp csak Isten lehet maradéktalanul szubsztancia, e fogalom csak rá vonatkozhat, Istenen kívül t.i. minden más csak ő általa létezhet. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a szubsztancia a lét egyidejűleg totipotens és fajspecifikus, modhatnók aktivált formája, imkonkrét és inmateriális konkretizációja a létből létezésbe való átmenetnek, vagyis valami, ami már létezik a nem lét, mégsem esett át plotinosi ételemben emanáción. A totipotencia mindent tartalmaz, akár a fehér szín a szivrávány összes színét, viszont önmaga is egy szín a palettán a sok közül, innét, hogy totipotens létére fajspecifikus, tehát valamilyen, noha nem minősíthető. Lukács Béla hasonlatát továbbfűzve, noha éter nem létezik, maga a fénysebbesség filozófiailag akár szubsztanciaként is tételezhető, ha feltesszük, hogy egyetlen entitás: a foton tud fénysebességgel haladni. Ha pedig ez a helyzet, akkor a szubsztancia és az attribútum komplementer egymásba-olvadtságként jelenik meg lelki szemeink előtt: a szubsztancialitás mint totipotencia, s az attribútum-jelleg mint fajspecifikum. Elvonatkoztatva tehát a fizikától, állíthatjuk, hogy a szubsztancia a szellem fénysebessége, mely ugyanúgy elválaszthatatlan az attributumtól, amiképpen Szentgyörgyi találó szállóigéje szerint a mosoly az ajaktól.
191. vitaülés:
Ø
SEBEŐK JÁNOS: Vita a
reliktumparalel elvről
1992 december 4., péntek, 15h, Köztársaság tér 26., a VOKS HUMANA tanácsterme.
Zártkörű vitaülés.
Ez a vitaülés Sebeők János „házibulija” volt, de mivel lakásában nem volt lehetséges ülést rendezni, az általa vezetett VOKS HUMANA politikai párt helységében rendezte meg az ülést, amely egyúttal a fenti párt rendezvénye is volt. (Megjegyzés: a VOKS HUMANA ugyan politikai párt volt, de a parlamenti választásokon nem indult 1990-ben és 1994-ben. 1994-1995 körül megszűnt. A Köztársaság tér 26.-ban, amely épület egyébként az MSZP székháza, egy kb. 25 négyzetméter nagyságú szobát bérelt, amelybe csak korlátozott számú hallgatóság fért be. Ezen az ülésen mintegy harmincan zsúfolódtak be a helységbe, főleg a VOKS HUMANA kissé hobó-jellegű ifjú tagjai, ill. Sebeők János rajongói. Sebeők János előre jelezte, hogy a Filozófiai Vitakör részéről nem szeretne éles vitát, mert ez rontaná presztízsét a VOKS HUMANA tagsága felé. Ilyen előzmények után a Kör részéről csak Detre Csaba, Bokor Levente, Solt Péter és Vitányi Pál mentek el. Az egyébként érdekes előadást a tagság óriási ovációval fogadta, „János! János!” kiáltásokkal. Ez valóban nem volt a Filozófiai Vitakör stílusa. Detre utána jelezte Sebeőknek, hogy csalódott, nem ezt várta.
Az előadás közreadott
vázlata:
A reliktumparalel elvet a „Lázadó Bioszféra” című könyvemben a technikai és biológiai evolúció megkülönböztetése végett fejtettem ki. Azóta több irányból is támadások érték. Örülnék, ha lehetőség nyílna fenti elv közös „Achilles-megsarkalására” – melynek eredményeként remélhetőleg nem lesántulni, hanem megerősödni fog.
192., évzáró vitaülés:
Ø
ALMÁR IVÁN (MTA
Csillagászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese,
c. egyetemi tanár): Húsz évvel az Apollo után.
Hogyan tovább?
1992 december 11., péntek, 15h, MÁFI, földszint, igazgatói tanácsterem
1992 decemberében volt az utolsó Apollo repülés, azaz Holdra-szállás 20. évfordulója. A Hold-program megrekedése már a 20. évfordulón is fokozódó csalódást eredményezett az űrkutatók és az űrkutatás iránt érdeklődők táborában. Detre Csaba ennek a megtorpanásnak az értelmezésére hívta meg a jeles űrkutató szakembert, akivel ifjú koruk óta szívélyes viszonyban állt. Almár a szovjet-amerikai űrverseny megszűntével, és a Hold-kutatás nem közvetlen rentábilis voltával magyarázta a megtorpanást.
Az összejöveteleknek az Apollo-évfordulón túl volt még egy célja is: teljes erővel folyt már a Földtani Intézetben az űrkutatásokkal kapcsolódó geológiai tevékenység lehetőségeinek felmérése, s ez az ülés is ezeknek a felméréseknek egy korai stációját képezte. 1993-ban csakugyan teljes gőzzel beindultak az extraterresztrikus geológiai kutatások a MÁFI-ban.