A FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETE
1993
Az 1993. év - amely a Vitakör alapításának 20. évfordulójának jubiláns éve volt -
első rendezvénye a Detre Csaba elnök lakásán tartott évnyitó volt, amelyen egy új tematikus sorozat indult „Monoton folyamat-e az emberi ismerethalmaz növekedése?” címmel. Az elnök lakásán tartott évnyitó összejövetelek a későbbi évek során megszokottá váltak, amelyek most, e sorok írásakor (2004. január 1.) is folytatódnak. Az egész év során a Rhamphorhynchus mellett megjelent a 20 éves alapítási évfordulóra utaló „1973-1993” évmegjelölés.
193. vitaülés:
Ø
Monoton folyamat-e az
emberi ismerethalmaz növekedése? – zártkörű
vitasorozat I. része, vitaindító: DETRE CSABA
1993
január 8., péntek, 17h, Detre-lakás, Budapest
XII., Csörsz u. 10., II.em. 1.
Az előadás tematikája:
-
Az emberi megismerés és
kozmikus jelenlét szférái
-
Létezik-e olyan ismeret,
ami végérvényesen kiesik az emberi
ismerethalmazból?
-
Létezhet-e a
nem-megismerhető?
A laza és
oldott körülmények között lezajlott
„házibuli-vitaülés” a késő éjszakáig tartott. A
tematikus vitaüléssorozat következő állomása Dr.
Tavaszy Ferenc alelnök
otthona
volt, 1993 február 5.-én.
1993 az
első olyan év, amikor a Kör már rendszeresen
hetenként, szinte minden pénteken tart ülést. Az
aktivitást fokozza az is, hogy megjelennek a
Filozófiai Vitakörből kinövő interdiszciplináris
témák, elsősorban a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató
Csoportjának kibontakozása. Ugyancsak ezévben,
szeptemberben tartja a Kör első nem Budapesten
rendezett vitaülését (Szerencs, Rákóczi-vár).
194. vitaülés:
FEJLŐDÉS ÉS INFORMÁCIÓ – téli ankét
1993 január 15., péntek,
14:45, MÁFI, földszint, ebédlő
PROGRAM:
14:45:
Ø
FÁY ÁRPÁD: Elnöki megnyitó
14:50:
Ø
Z.KARVALICS LÁSZLÓ:
Információ, transzformáció, fejlődés
Az előadás kivonata:
Óriási a bizonytalanság az információ-fogalom és az információs jelenségcsoport körül. Következetlenül –sőt gátlástalanul – használják egy elemi biokémiai inger-együttestől a magasan szervezett tudósok társadalmáig egészen küönböző szintű és természeti dolgokra.
A meglévi információtipológiák alapvető hiányossága abból fakad, hogy az információk természete alapján kategorizálnak, s nem minősége vagy feldolgozottsági foka alapján különítik el az egyes szinteket.
Az előadásban egy újfajta információtipológia körvonalazására vállalkozom, amit ideiglenesen transzformációs fának nevezhetnénk. Ez egy olyan többszintű modell, amelynek minden egyes szintjén ugyanaz a három kapu várja az adott feldolgozottsági fokig eljutott „információt”: törlődés, megőrződés vagy továbbtranszformálás. A feldolgozottsági fok növekedése ebben az esetben a fejlődés szinonímájaként használható.
A transzformáció (a kreatív képességek menyilvánulásai) ebben a megközelítésben azonosnak tekinthető a Vigotszkij-i közvetítettséggel, s a transzformációs modell összes tanulságát felhasználva az individuális információs folyamatoktól egészen a közösségi információháztartásig valamennyi információs állapot egyetlen egységes rendszerbe szervezhető, és újfajta módon válik értelmezhetővé tudás és képesség bonyolult kapcsolata is.
A közvetítettségi transzformációs szintek számának növekedését és hierarchizálódását a történelem is tendeciaként bontja ki, az információközlés négy forradalmával.
15:35:
Ø
AGÓCS JÓZSEF: A fejlődés
előírása a DNS működési programjában
Az előadás kivonata:
-
A fejlődés alanya: Mi
fejlődik?
-
A fejlődés
feltételei:Miből, minek a rovására, meddig?
Minek a segítségével? Mi ellenében? /Mi
akadályozza? Mi írja elő és hogyan?
-
A fejlődés megnyilvánulása:
A Bioszféra motorjának fejlődése. Az alkatrészek
fejlődése
-
A fejlődés célja: A DNS
létének fenntartása. A Bioszféra
örvényhőmérsékletének állandósága
-
A fejlődés megismerése: Az
emberi képességek fejlődése. Ismereteink
fejlődése (paradigma-váltás). rendkereső
(másodfokú) gondolkodás.
-
A fejlődés akadályozása:
Ösztöneink tudatosulása
-
A fejlődés segítése:
Információ rendszer és viszonyáról. Információ
és örvényrendszerek létfeltételeiről.
Önzetlenség a jövő nemzedékek érdekében. A
fejlődésről szóló téves ismeretek fejlődése.
Ismereteink ellenőrzött fejlesztése.
16:20:
Ø
DETRE CSABA: Információink
a fejlődésről
Az előadás kivonata:
A fejlődés a legáltalánosabb megfogalmazásban: a valamiből valamivé válás. (eszperantóul: igo). Ehhez a tapasztalati tények (N.B.: makacs dolgok!) alapján hozzá tehetjük: ez mindig elmozdulás az anthrópometrikus magasabb- alacsonyabb rendűségi sálán. (v.ö. a megcáfolhatatlan Prótagorasszal: mindennek mértéke az ember!). Éppen ez a fejlődés lényege!
A legalapvetőbb világfolyamat szemiotikai-szemantikai megközelítése óhatatlanul indulatokkal telített előfeltevésekkel motivált. A szellemtörténet a fejlődést különféle érzületek, érdekek alapján különbözőképpen jelölte.
Elsősorban a szintbeli elmozdulást nem kifejező terminusok terjedtek el a világirodalomban: mint pélául: progressio (latin), progress (angol) főleg előrehaladásra, gyarapodásra, kvantitatív változásra utal, v.ö. Spencer: The Progress c. könyvét. A „progressio” lényegében nem különbözik a „processus”-tól.
A fejlődés lényegét legkifejezettebben a német misztika ragadja meg: Hegel „Aufheben”, J- Böhme „Qual”-ja, stb. A fentemlített szintnélküli kifejezéseknél lényegesen találóbbak a vallások ösztönös kifejezései, kozmogóniái. (Pl. „creatio”, stb.)
Az „Evolution” világszéles elterjedése elsősorban Darwin tekintélyéből ered, amelyet a 20. század derekától felerősített az angol nyelvi és tudománypolitikai imperializmus. Ha Darwin német lett volna, vagy az amerikai szenátusban 1783-ban eggyel többen szavaztak volna a német nyelvre, mint az USA nemzeti hivatalos nyelvére, ma a világ feltehetően „Entwicklung”-ot emlegetne, ami ugyan lényegében ugyanazt jelenti – de mégis talán – valamivel kifejezőbb lenne, mert kifejezetten csak kibontakozást jelent., míg az „evolution”-ban benne van a kicsavarodás értelmezhetősége is. A szemiotikában fontos tényező a formai megjelenítés, ami a tudományokban a fogalmi megjelenítést jelenti.(v.ö. Chomsky számos vonatkozó művét.) Az „Evolution” jól idomul az angol pragmatista gondolkodáshoz, elmosva a szintugrásokat, s az elágazásokat, leszármazásokat. Éppen a dialektikát öli ki, ami pedig – bármennyire is lejáratták az elmúlt évtizedekben – a fejlődéselméletek nélkülözhetetlen eszköze!
Egyszerűen jobb kifejezést kell találni ennél a lapos, semmitmondó darwino-anglofil szónál!
17:05:
Ø
SEBEŐK JÁNOS: A fejlődés
mint antiinformáció s az információ mint cement
Az előadás kivonata:
A rögzítés mindennapi tapasztalataink szerint a kvantummechanikai hullámfüggvény összeomlásával – tehát a változás szabadságának elvesztése. Bartók éppen akkor kezdte el lejegyezni a magyar népzenekincset, amikor az már javában pusztult. Hasonló folyamatok vezettek a gregorián dallamkincs lejegyzéséhez is. Az információ tehát – legalábbis kötött formájában – egy eredendő variabilitás kanonizációja. Ha viszont így van, akkor az információ létrejöttének pillanatában a fejlődés megszűnik. Ám az információ a fejlődés folyamatát rögzíti, a feedbackként egy olyan folyamat katalizációjává lesz, amikor az apriori információ is az apriori fejlődés együttműködéseként értelmezhető.
17:50:
Ø
SOLT PÉTER (SMARAGD
Környezetvédelmi Egyesület): A Természettel
harmonikus gondolkodás és a környezetért felelős
életmód reménye
Részletek az előadás
kivonatából (teljes kivonatot lásd: Filozófiai
Vitakör 1992-1993, 183-231):
Az emberiségnek napról-napra egyre inkább
szembesülnie kell mindazokkal a végzetes
következményekkel, amelyeket a tévútra sodródó
emberi civilizáció a természetet „használva”
magát a természetet „ legyőzni” igyekszik .....
Megdöbbentő, hogy már nem kell különösképpen
pesszimistának lenni ahhoz, hogy a folyamat
végét ne mai természeti környezetünk rohamos
pusztulásával az emberi civilizációnak egy
ökológiai katasztrófa-sorozatban való
összeomlásában prognosztizáljuk. A mi
feladatunk, a mi felelősségünk ennek a
Természetért és Jövőért felelős szemléletnek,
életmódnak, kultúrának, tudománynak, oktatásnak,
gazdaságnak, politikának, és az ennek érdekében
kialakított hazai és nemzetközi
együttműködéseknek a létrehívása.....
18:35:
Ø
BOKOR LEVENTE: Hevenyészett
vázlat a tudományok korszakalkotó
kompetenciájáról
A „hevenyészett vázlat”
vázlata:
MÚLT ----------------JELEN ---------------------JÖVŐ
MÚLT, az, ami már megvan, a „teremtett világ”, a
természettudományok időskálája
JELEN: az idő szövete, a hit pillanata, a kinyilatkoztatásé – vallás, teológia, erkölcs, esztétika, stb.
JÖVŐ: az igazság birodalma. Ide-tartoznak az eldöntés-problémák, heurisztika, társadalomelméletek, jog, stb.
A múltból ki vagyunk teljesen zárva, a jövőnek teljesen elszenvedői vagyunk (azaz, az igazságnak), a szabadság pillanata az időszünet, a cselekvés.
19:20:
Ø
Bejelenntett hozzászólások:
Ø
T. BÍRÓ KATALIN: Az
információ és a fejlődés bizonyítékai
Kivonat:
A fejlődés tárgyi bizonyítékainak puszta
gyűjtése nem más, mint információ felhalmozás.
Ennek rendszerezése, kezelése, az eredmények
közzététele – mind-mind informatikai feladat.
Ennek konkrét megvalósítása, az adott kor
technikai és tudásszintjén megvalósítható –
megvalósítandó – folyamat.
A gyűjteményi tárgyakat elemi információanyagként tekintve az előadás elsősorban a gyűjtemények tudományos feltárásának modern informatikai módszereivel, és a gyüjteményi informatika magyarországi helyzetével, eredményeivel foglalkozik.
Ø
GIEGLER ADOLF ARDARIK (1933
– 2000), Központi Földtani Hivatal, Informatikai
Főosztály): Miről lehetnek információink és
miről nem?
Érdeklődéssel olvastam a Filozófiai Vitakör 1992
november 27.-i „A szubsztanciáról” tartott
ankétjának anyagait, s sajnáltam, hogy ezen a
KFH kivégzése „érdekében” tett erőfeszítések
miatt nem lehettem jelen. Ott akkor – számomra
úgy tűnik – az arisztotelészi szubsztancia és
accidens koncepció vált uralkodóvá: a
szubsztancia a mozdulatlan, s mint ilyen nem
megismerhető, mert a megismerés kölcsönhatás a
megismerő szubjektum és a megismerést elszenvedő
objektum között. A szubsztancia nem kerülhet
semmivel sem kölcsönhatásba, s ezért
megismerhetetlen. Az esetlegesek, az akcidensek
viszont külön-külön megismerhetők. ha viszont a
fejlődés az esetleges világ folyamata, akkor a
fejlődés megismerése is végtelen folyamat.
195(a) vitaülés:
Ø ILLÉS ERZSÉBET (MTA Csillagászati Kutatóintézet): Geológusok együttműködését kereső nemzetközi planetológiai projektek
1993 január 21., csütörtök 14h, MÁFI igazgatói tanácsterem
A Földtani Intézetben teljes erővel megkezdődött az űrkutatási témákhoz, elsősorban a planetológiához, s az extraterresztrikus geológiához kapcsolódó nemzetközi projektekhez, programokhoz való kapcsolódások felderítése. Ebben Detre Csabának különleges helyzete volt, mivel ifjú, sőt gyerekkora óta kapcsolatai voltak olyan csillagászokkal, akik az űrkutatáshoz kapcsolódó kutatásokban fejtettek ki tevékenységet. Ezek közé tartozott Illés Erzsébet is, aki széleskörű áttekintéssel rendelkezett a nemzetközi planetológiai kutatóprogramokat illetően. A tanácskozáson megjelent a Földtani Intézet csaknem teljes vezérkara. Abban az időben ezt az ülést nem könyvelték el úgy, mint a Filozófiai Vitakör rendezvényét, s ezért a vitaköri ülések beszámozásában is figyelmen kívül maradt.
Illés Erszébet a kilencvenes évek földtani intézeti kutatóprogramjainak aktív részese volt. Az ülésről jegyzőkönyv készült.
EMLÉKEZTETŐ
az 1993 január 21.-i „Geológusok együttműködését kereső nemzetközi projektek” munkamegbeszélésről, valamint Planetológiai Kutatócsoport
létrehozásáról”. Előadó: Dr. Illés Erzsébet.
Jelen voltak:
MTA Csillagászati Kutatóintézet részéről:
Dr. Illés Erszébet
Magyar Állami Földtani Intézet részéről:
Dr. Gaál Gábor igazgató
Dr. Dudich Endre, a MÁFI Külkapcs. Iroda vezetője
Bodnár Erika – igazgatói titkárnő
Dr. Kalafut Miklós
Dr. Detre Csaba
Az összejövetel a magyar tudomány történetében az első planetológiai munkamegbeszélés volt a magyar csillagászat és geológia képviselői között. Dr. Illés Erzsébet ismertette a legfőbb közös kutatási lehetőségeket, vonatkozó irodalmat, prospektusokat tett közzé. Jelenlévők az ezirányú közös kutatási lehetőségek felderítését szükségesnek és perspektívikusnak tartották, végezetül közös planetológiai munkacsoport megalakítását határozták el.
A
munkacsoporthoz január 22.-én a MÁFI részéről
csatlakozását jelentette be Dr. Gyarmati Pál.
A munkacsoport legközelebbi üléseét 1993 február 24.-én, 14 órai kezdettel tartja Ismerkedés a többi bolygó geológiájával címmel. (Diavetítéssel egybekötött munkabegbeszélés)
A munkacsoport harmadik összejövetelére később meghatározott időpontban az MTA Csillagászati Kutató Intézetében kerül sor.
1993 január 22.-én, a Jelenlévők nevében
Dr. Detre Csaba
195. vitaülés:
Ø DOROGI LÁSZLÓ: ÉRTÉK-egyensúlyi társadalom
1993 január 29., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Dorogi László a „rendszerváltás” után kialakult mintegy kétmilliós munkanélküli tömeg egyik szervezője volt. Egyike volt azoknak, akik ebből a hatalmas új társadalmi rétegből rendszerhalmazt akartak létrehozni érdekük érvényesítése érdekében. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a nagyszámú új szakszervezetek egyikének sem volt célja a munkanélküliek érdekvédelme, s gyakorlatilag az új, vad kapitalizmusnak elsőrendű érdeke volt minden olyan szervezet elsorvasztása, vagy éppen felszámolása, amely a korlátlan privatizáció, rablókapitalzimus ellen szervezkedhet. Dorogi László munkanélküli gépészmérnök volt, s a Filozófiai Vitakörben harcostársat vélt felfedezni. Detre Csaba a Filozófiai Vitakör részéről messzemenő erkölcsi támogatásáról biztosította Dorogi Lászlót, aki azonban 1993 vége felé teljesen eltűnt a Kör horizontjáról.
A vitaülésről semmiféle írásos anyag nem maradt meg az utókorra.
196. vitaülés:
Ø Monoton folyamat-e az összemberi ismerethalmaz növekedése? c. zártkörű vitasorozat II. összejövetele, vitaindító: TAVASZY FERENC
1993 február 5., péntek, 16h, Dr. Tavaszy Ferenc alelnök lakása, Budapest VIII., Rákóczi út 11., III.em. 4.
Tematika:
- Az emberi megismerés és kozmikus jelenlét szférái
- Létezik-e olyan ismeret, ami végérvényesen kiesik az emberi ismerethalmazból?
- Létezik-e a nem-megismerhető?
Megjegyzés: a fenti tematika szóról-szóra
megegyezik azzal, amit Detre Csaba közreadott a
sorozat első, 1993 január 8.-i összejövetelére.
Ma (2004 január 2.) már nem dönthető el, hogy a
tematika az egész sorozat számára volt
megszabva, vagy csak véletlen (vagy éppen
szándékos!) azonosságról volt szó. Erről az
összejövetelről egyéb vitaanyag nem maradt ránk.
197. vitaülés:
Ø SEBEŐK JÁNOS: Rioszféra vagy Bioszféra?
1993 február 12., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az elóadás kivonata:
1992 – „Föld Csúcs” Rio de Janeiróban. Egy bioszférikus forradalom nyitánya, vagy csak a technokrácia újabb nemzetközi mutatványa? Létezhet-e globális jogvédelem a Bioszféra számára? Kidolgozható-e a Bioszféra és a Humanoszféra meta-ökológiája? Lehet, hogy meta-etológiai hasznot produkál az emberiség, a Bioszféra számára? Kérdések egy tanulmányból, melyek a tanulmánnyal azonos című előadás „csigolyáivá” szolgálnak majd.
Az
1992-es minden korábbinál nagyobb szabású Rio de
Janeiro-i nemzetközi környezetvédelmi
világkongresszus célul tűzte ki az emberiséget,
s vele együtt a bioszférát veszélyeztető
ökológiai válságtényezők kiküszöbölését. A
kongresszuson szinte valamennyi ENSZ-tag ország
képviseltette magát, mégpedig túlnyomórészt az
állam vagy kormányfőkkel. Az USA-t Bush elnök
képviselte, s világraszóló megdöbbenést keltett,
hogy a kongresszus egyetlen határozatát sem volt
hajlandó aláírni vagy támogatni, mert – mint
kijelentette – félő, hogy ezek az USA ipari
fejlődését akarják destruálni, vagy bizonyos
környezetvédelmi programokat az USA-val akarják
kifizettetni. Az USA-nak ez a destruktív
hozzáállása Magyarországon, ahol a politikai
szervezetek többsége a „rendszerváltás” legfőbb
támogatójának, a Szovjetunió elleni győztes
hidegháborút megnyerő ”hős és legfőbb jó”
politikai rendszernek deklarálták az USA-t, a
Rio de Janeiro-i amerikai megnyilvánulás
széleskörű kiábrándulást eredményezett.
„198a” vitaülés:
Ø ILLÉS ERZSÉBET: Ismerkedés a többi bolygó geológiájával
1993 február 24., szerda, 14:30: MÁFI igazgatói tanácsterem
Ez az ülés volt a MÁFI-ban megkezdett űrkutatási témaelőkészítés harmadik összejövetele (megelőzőeket lásd: 1992 dec. 11., 1993 jan. 21.). Illés Erzsébet látványos bemutatót tartott a Naprendszer égitesteiről készült űrfotókból.
198. vitaülés:
Ø TAVASZY FERENC: Van-e szándék a természetben?
1993 február 26., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
Már a kérdés közvetlen tartalma a címben
elárulja az Univerzum antropomorf szemléletét,
és a Világmindenséget saját habitusának
tulajdonságaival felruházó ember naív, kiváncsi
érdeklődését a föléje boruló mindenség
„szubjektív” titkai iránt. Nos, miután a rajtunk
kívül fekvő természeti hátterünk „önkényesnek”
vagy annak sajátos „szándékokkal” teli
viselkedésnek tűnő látványa, gyakorta
környezetének erőszakos átalakítására ingerli az
embert, úgy vélem, nem teljesen érdektelen
számunkra sem néhány perc erejéig elidőzni ennél
a témánál.
Csináljunk mindenekelőtt egy kis leltárt. Milyen tényezőket is soroljunk a természetben minden egyebeket megelőző elemi entitások közé? Az első lehet a mozgás. A természet – nagyon leegszerűsítve – mozgások egymással kölcsönhatássos rendszereiből áll. E mozgások, a lehető legegyszerűbből, határokkal nem korlátozható, további, különböző bonyolultsági fokozatok komplexumáig terjedhetnek.
A mozgás mint olyan, időben és térben zajlik le, a megjelenéséhez erőre van szükség. Ez az erő – föltételezhetően – még az eredet bölcsőjében azonosul a mozgással, helyesebben azzal mintegy együtt jön létre, saját erőteret teremtve maga körül. Ma már azt is föltételezzük, hogy bizonyos mozgás-rendszerek anyagi tulajdonságokat mutathatnak fel. Az építőkövek tehát: az erő és a mozgás és az általuk, önmaguk számára teremtett idő és tér. Ez a négy alap-entitás feleős mindazért, ami körülöttünk és velünk történik.
A különböző mozgásformák és mozgásállapotok
(anyagi jelenségek) folyamatosan alakuló
változatos sokféleségének ezt a világát mi –
könnyed nagyvonalúsággal – szervetlen és szerves
s ezeken belül sok-sok fejlődési grádiccsal
rendelkező Univerzumunkra, majd élővilágunkra
kartotékozzuk, egészen a legfejlettebb
intellektussal rendelkező emberig.
S végül, a mindezek mögött meghzódó
„szándékokról”.
Az imént felvonultatott, teljes keresztmetetszetben megnyilatkozó mozgásformákat, minössze kétféle „irányító technika” vezérli, amennyiben a „vezérlés” szónak itt egyáltalán konkrét jelentéselehet. Az értelemmel nem rendelkező világ mozgása az okság elvének törvényét, az ún. kauzalitást követi, míg az autonóm öntudattal és egyéni intellektussal rendelkező élőlények világa, a kauzalitás természetes jelensége mellett támaszkodik értelmének teleológikus indíttatású mozgás-szervezésére is. Sőt, ez a ráhagyatkozás az intellektus fejlettségével arányosan nő.
Az összefoglalószerű konklúzió tehát:
- A természet kauzális mozgásformájú világában bekövetkező elmozdulások a világ kölcsönhatásos erőrendszerének minden releváns idő és térkoordinátához tartozó eredője mentén, ennek véletlenszerűen megjelenő irányában történnek, ahol valamiféle konkrét szándék feltételezéséről szó sem lehet.
- A fejlett intellektussal rendelkező lények világában már felmerül a konkrét életvitel megszervezésének és egyéni kitűzésének teleológikus igénye. Így szükségképpen megjelenik az ennek elérésére vonatkozó szándék is.
„199a” vitaülés:
2. kibővített elnökségi ülés, amelyet LONTAY ERVIN PÁL előadása vezetett be (NB: LONTAY kizárólag csak kora délután tudott előadni, mivel érdekes életvitele volt, hogy 18 és 24 óra között feküdt le aludni. )
1993 március 5., péntek, 15:30, Detre-lakás, Budapest XII. Csörsz u.10.(Megjegyzés a rendezvény sorszámához: abban az időben az elnökségi ülések nem kerültek be az általános rendezvényszámsorba)
Ø LONTAY ERVIN PÁL: A szillogizmusok direkt- és indirekt redukció-elmélete
Az előadás kivonata:
I.1. Definíciók: filozófia, logika, dialektika.
Jelentőságe: „Omne falsum est secundum se malum
et fugiendum!” (Aristoteles).
2. A dialektika felépítése: idea, iuditium,
ratiocinium és demonstratio. A sillogizmus
mivolta és szükségessége. A tudományos
gondolkodás alapja. Az Organon.
3. Célkitűzés. Áttekintés: A 3 mozzanat és a 19 alakzat, terminológia, figurák és modusok. Legitimitásuk (veritis és rectitudo) A direkt és indirekt redukciók. Ujjgyakorlatok ...
II.1. A szill. definíciója. Felépülési
terminológia. Divisiók: kateg., hypot., modál.
Számuk: 256-64-19-14. A veritas 2 szabálya: I. –III:
2+3+3. A 14 legitim főalakzat (Petr. Hispanus,
1274). Fig. I.-III. Perfecta et imperfecta.
2. Az oppozíciók: a-e-i-o (kvalitások és
kvantitások) iuditiumok és syllogismusok esetén.
A konverziók: e és i: per se, a:per.accid. A 3
principium: Praemissákra, konverziókra, redukció
ad impossibiliákra. memotechnika: s-p-m-c-re. A
direkt (dir) s-p-m és az indirekt (idir) c
redukciók.
3. A 14-4-2=8 dir. redukció. Így Camestres ad
Celarent
(fig.II.). Disamis ad Darii (fig.III.) és
Darepti ad Darii (fig.III.). Az idr redukciók:
Barocco és Bocardo a II. és III. fig-ból csak
így. Principiuma: a contradictiumok egyike
mindég igaz. Módszere: a konlúzió
kontradiktóriumát (o ad a) az új szill.
minorjaként (fig. II.) vagy maiorjaként (fig III.)
vesszük. Az idr módszer a dir-re is
kiterjeszthető: „obit terras (f.II.) spheramque
quotannis (f.III.)” alapján, ahol a-e-i-o
Barbara, Celarent, Darii és Ferio-ra utal. Ex.gr.:
Cwsare ad o=Fario vagy Darapti ad sphe=Celarent
...
III.1. Jelentősége: kultúrál, palléroz, vitakészséget fejleszt. Vita és tud. munka során a fiura perfecta két első modusa szükséges. Darii és Ferio is ezekre redukálható.
2. A hypersszillogisztika bonyolultabb, szintúgy a modális szillogisztika is (et, vel, vagy si).
3. Dailektikai karbantartás, lelkesítés, és a
logikai fegyverzet élesítésée szükséges. Ám
érvényes a hármas elv aviták során is: „In
certitudo unitas, in dubio libertas et modestia,
in omnibus charitas!” (Augustinus)
Budapest, 1993 február 15-én Aláírás
17h:
Elnökségi ülés:
Az előzetes megbeszélések értelmében a közben az Elnökség által főtitkárrá kinevezett Dr. Dudich Endre alapító atya feladata volt az elnökségi ülések, közgyűlések adminisztratív levezetése, dokumentumok összeáűllítása. Dudich nagy lendülettel fogott bele a Kör adminisztratív szervezésébe. Az elnöki ülés ügyrendjét ő állította össze, de erről az ülésről kimentette magát hivatali akadályoztatása miatt. Jelen voltak: Dr. Detre Csaba elnök, Dr. Tavaszy Ferenc alelnök, Schréter János alelnök, Sebeők János titkár, Bodnár Erika titkárhelyettes. (Megjegyzés: Meglehet az 1992 márciusi alapító közgyűlés Bokor Leventét választotta meg titkárnak, - utólag úgy tűnik - hogy Bokor Leventének ez a megbízatása végül is nem lépett életbe, mert az egyesületi dokumentumok szerint midenhol Sebeők János jelenik meg titkárként)
Az
elnökségi ülés ügyrendje:
-
Az Elnökség tagjainak
személyes feladatai
-
A Vitakör pénzügyi
helyzete, pályázatok
-
Aláírási jogok, pecsétjogok
-
Előlészület a márc. 26.-i
III. közgyűlésre, határozattervezetek
-
Személyes ügyek, tagrevízió
-
Bel és külkapcsolatok
-
1993. évi program
-
Etikai Kódex (Andrew
Bánhidi)
Erről az elnökségi ülésről terjedelmes jegyzőkönyv készült, amely szabályozni kívánta a Vitakör működésének minden részletét. (Jegyzőkönyvet lásd: Filozófiai Vitakör 1992-1993, 183-231)
199. vitaülés:
Ø KÓNYA BALÁZS: A fiziokratáktól a Walras-Neumann modellig
1993 március 12., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Dr. Kónya
Balázs nagyszabású előadást tartott a Henry
George Társaság ideológiájának filozófiai
alapjait képező filozófiai irányzatról.
Terjedlemes, 20 oldalas anyagot adott közre,
amelyet lásd: Filozófiai Vitakör 1992-1993,
183-231. Ugyancsak közreadott egy egyoldalas
kivonatot is, amelyet az alábbiakban bemutatunk.
Kónya Balázs előadásának
kivonata:
Az ó-görög poliszokban igyekeztek először filozófiai felelet adni a természetre és a társadalomra vonatkozó kérdésekre. A városállamhoz való tartozás egyúttal a polgárok hűségét is jelentette, amely különböző mértékben érvényesült. A rómaiak idején a hagyományok iránti tisztelet gyengült és előtérbe került a sztoikusok tanítása, miszerint az erényes élet prioritást élvez a polgároknak az állam iránti elkötelezettségével szemben. (Korábbi példa is volt erre: Antigoné). A kereszténység ezt a nézetet tovább erősítette – ami azután a pápaság és a császárság közötti konfliktushoz vezetett.
A társadalmi szerződést – Hobbes szerint – az alattvalók kötik egymás között; joguk minössze annyi amennyit az uralkodó ad nekik. Locke-nál a társadalmi szerződés feladata az egyén természetes jogainak biztosítása. A földdel és a munkával kapcsolatos megállapításai alapján a fiziokraták előfutárának tekinthető. Rousseau társadalmi szerződésében az ember – mint társas lény –lemond természetes függetlenségéről, hogy az ösztön helyett az igazság érvényesüljön. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az így elnyert szabadságot – szükség esetén –diktatórikus eszközökkel is biztosítani kell !
A fiziokraták érdeme a nomokrácia szembeállítása a teleokráciával. A szembeállításnak ugyanis a spontán működő piaci mechanizmust a céltudatosan –cselekvő gazdasági alany mintájára kivánták átalakítani. A fiziokraták nem a törvények megalkotására, hanem azok „feltárására” törekszenek, mert az állami beavatkozás a gazdasági életbe az emberiség kárára történik. Két csoportjukat ismertetjük: 1/ Quesnay és hívei, ill. 2/ de Gournay és Turgot valamint Condorcet (habár őt nem szokták a fiziokratákhoz sorolni): Quesnay „Tableau Economique”-jében mutatta be alsőként a gazdasági folyamatok körforgását. Szerinte a földművesek képezik az egyetlen produktív osztályt a társadalomban. Amíg azonban a földesúrnak azért van szüksége a földművesre, mert másképpen földjét nem tudja megművelni, addig a földművesnek csak az „emberi” törvények miatt van szüksége a földesúrra! Turgot egyetértett Quesnay-vel abban, hogy a szabadkereskedelemnek érvényesülnie kell, azonban a termelékenység fogalmának szélesítésével, már produktív osztálynak tekinti a kézműveseket is. Miniszterként az Ancien Régime megreformálására tett kisérlete ugyanúgy kuarcra volt itélve, mint Gorbacsov próbálkozásai a szovjet reformokkal. Turgot tanítványa Condorcet az egyetlen felvilágosodás korabeli filozófus volt aki részt vehetett a francia forradalomban, melynek végül is áldozata lett.
Walras a gazdasági élet önszabályozását a határhaszonnal és a javak ritkaságával magyarázta. Az árupiac cserefolyamatának törvényszerűségét kiterjeszti a termelési tényezők piacára. A két piac között az összekötő szerepét a vállalkozó játssza. Vizsgálatait a gazdasági növekedés valamint a pénzelmélet kérdéseivel folytatja és ezzel az „Élements d’Économie Poltique Pure” című művében (1874) átfogó modellben írja le – matematikai nyelven – a kapitalista rendszer működésének alaptörvényeit. A „tiszta közgazdaságtan”-nak feltárása lehetővé teszi a számára a gazdaság-, ill. szociálpolitikai következtetések levonását. Walras méltatása mellett utalni kell művével kapcsolatban elhangzott kritikákra is. Felszámolásukra készül el napjainkban a Walras-Neumann modell (Lorishima) valamint az általános egyensúlyelmélet korszerű matematikai eszközökkel történő bizonyítása, amelyért Arrow, K.J. és Gérard Debreu közgazadasági Nobel-díjat kapott.
A FILOZÓFIAI VITAKÖR 200., ÜNNEPI ÖSSZEJÖVETELE
1993 március 26., péntek,
15h, MÁFI, igazgatói tanácsterem
PROGRAM:
15h: A Vitakör III. közgyűlése
- A társadalmi szervezetté alakulás első évének értékelése. Tervek az 1993. évre, különös tekintettel a június 3.-4.-i A FÖLD ÉS AZ ÉLET VÉDELME kétnapos konferenciára. Szervezeti és személyi ügyek. (Detre Cs.)
- A Vitakör Etikai Kódex-tervezetének megvitatása. (a tervezetet előterjeszti: Andrew Bánhidi)
s z ü n e t
17h: Világjáró tagtársaink. Útibeszámolók:
-
BARLAI KATALIN:
Analfabétaként Kínában
-
VECSERNYÉS GYÖRGY: Irán:
Gondolatok és tanulságok (Iszlám
fundamentalizmus, sötét középkor, - vagy nagyon
is modern?
-
DUDICH ENDRE: „Esőistent
síratja Mexikó” (vetített képes rekviem egy
kultúrkörért)
A FILOZÓFIAI VITAKÖR 1995
MÁRCIUS 26.-I III.KÖZGYŰLÉSÉNEK HATÁROZATAI:
I. A Filozófiai Vitakör támogatása céljából felkutatott pályázatok sikeres megpályázása esetén a felkutató a pályázat által biztosított juttatások 25%-ban részesül. A felkutatók ezeket A JAVAKAT AZ Alapszabály 2.§., és 3.§.-ban foglaltak szellemében használhatják fel. Pl. egyéni tudományos kutatások, kulturális tevékenység, alapítványok létrehozása és támogatása, oktatási célok, kiállítás szervezése, tudományos, művészeti rendezvények támogatása, ill. szervezése, részvétel konferenciákon, stb.
II. A Filozófiai Vitakör a jövőben az alábbi tevékenységeket támogatja:
Tudományos kutatási témák:
1. A fejlődés általános problémái
2. Elméleti és filozófiai kutatások
3. Természet és társadalom
4. Humánökológia
5. Természetvédelmi stratégiák
6. Új paradigmák, alternatív szintézisek
7. Rendszerközelítési szintézisek
8. Klasszikus filozófia
III. A közgyűlés korlátozta a plenáris ülések előadásainak és hozzászólásainak időtartamát: Egyelőadásos vitaülés esetén az előadások hossza legfeljebb 60 perc lehet. (ún. nagyelőadás). Több előadás esetén az előadások hossza nem lehet több 30 percnél. A hozzászólások maximális időtrtama: 5 perc. A hozzászólás közkivánatra (szavazás egyszerű szótöbbséggel) újabb 5 percre meghosszabítható. Amennyiben a hozzászóló nem kapja meg a hozzászólás meghosszabítására való engedélyt, vagy a kétszer öt percet sem tartja elegendőnek, úgy joga van a témában kabinetülést rendezni. A kabinetülésekre a fenti határozatok nem vonatkoznak.
A
dokumentum végén a Filozófiai Vitakör pecsétje.
Megjegyzés: A Filozófiai Vitakör beleesett az egyesület-létrehozás révületébe, s az elnökségi üléseken, közgyűléseken az önmagát szabályozás tucatjait szülték. Ezekről azonban nagyon gyorsan kiderült, hogy bürokratikus vágyalmak, különösen az, hogy a vitaüléseken szavazással döntse el a tagság, hogy a hozzászólónak hány percet biztosít a hozzászóláshoz.
Ezt a
dokumentumot azért közlöm e helyütt mert talán a
legeklatánsabb példája az „egyesületi
szerveződés adminisztrattív révületének.”
A
Filozófiai Vitakörnek 1993-1995 között
bankszámlája is volt, amelyet az elnök 1995-ben
felszámolt, mivel a bankkezelési költségek ekkor
már messze felülmúlták a bevételeket, s így az
elnöknek saját zsebből kellett kifizetnie a
felhalmozott hiányt.
201 – 203. vitaülés:
Az extraterresztrikus geológiai kutatásokat előkészítő tanácskozás a MÁFI Hármaskúti Kutatóállomásán (Bükk-hegység).
1993. március 29-31.
E
tanácskozásról nem maradt meg semmiféle
dokumentáció, csupán jegyzetek, hogy a
kiküldöttek megtekintették a Bálvány É-i oldalán
található perm-triász feltárást, s mintákat
szedtek, amelyeket az esetleges kozmikus anyag
előfordulások szempontjából vizsgálatok alá
vesznek. Résztvevők: Detre Csaba,Don György,Dosztály
Lajos, Hadnagy Árpád (Román Földtani Intézet),
Kozur Heinz, Solt Péter.
204. vitaülés:
Ø Z. KARVALICS LÁSZLÓ (a Szakreferensi Testület tagja): Az összemberi ismerethalmaz értelmezése, szerkezete és dinamikája
1993 április 2., péntek, 16h, ún. „kabinetülés”, azaz házi rendezvény. Színhely: Z. Karvalics-lakás: 1037 Remetehegyi út 106/a.
A „Szakreferensi Testületről” az „Alapszabályban” szó esik, de, hogy kikből jött létre ez a testület, ma (2004 január 5) már kinyomozhatatlan. Tipikus példája volt a „szerveződési révületnek.” Az előadó mindenesetre a Filozófiai Vitakör 1992-ben felfedezett ifjú, kitünő informatikai szakembere volt, aki néhány éves aktivitást fejtett ki a Körben, de a kilencvenes évek közepe tájan egy sajátmaga által létrehozott informatikai társaságban fejtett ki elsősorban társadalmi aktivitását.
Az előadás kivonata:
1.
Egybeesnek-e a különböző
közösségi formák a különböző információs
tezauruszokkal?
2.
Az individuális
ismeretektől a kollektív tezauruszon át milyen
lépésekkel és kapcsolatokkal jutunk az
össz-emberi ismerethalmazig?
3.
Hogyan lehet modellezni
történetileg a tezauruszközi és tezauruszokon
belüli információs folyamatokat?
4.
4. Melyek az információ
tárgyalásának szintjei? Létezik-e orális
tárgyiasítás?
5.
Alkotható-e információs
hierarchia? Vannak-e minőségileg különböző
szintjei az ismertté szerveződésnek? Információ,
ismeret, tudás és kognitív készségek milyen
viszonyban állnak egymással?
6.
Mi az „új” és a „régi”
információ helye az információháztartásban?
7.
Az ok-okozati háló milyen
pontján lép be a hanyatlás ill. a virágzás
magyarázásakor a társadalmak információszerző
képessége?
8. Az információmennyisége növekedése milyen áttételekkel kapcsolódik a tevékenység megváltozásához?
205. vitaülés:
Ø HAJDÚ-MOHAROS JÓZSEF (1955 – 2001): Veszélyben az etnodiverzitás !
1993 április 16., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Hajdú Moharos József (1955-2001) a 46 éves korában általános rákban sokéves szenvedés után elhunyt etnográfust és magyarságkutatót szoros kapcsolatok fűzték Detre Csabához, és a Földtani Intézethez, mivel eredeti képzettsége geológus volt, s fokozatosan nyergelt át a magyarsággal rokon népek és a magyarság történelmi múltbani földrajzi elterjedésének kutatására. Ezek a kutatási témák szorosan kapcsolódtak Detrének a hunok terén kifejtett kutatásaihoz. Kiemelkedő kutatási területe volt az etnodiverzitás múltbeli alakulása. Kimutatta, hogy az etnodiverzitás általában a törzsi társadalmak felbomlása, s a nagy államalakulatok létrejötte óta rohamosan csökken. Különösen veszedelmes mértéket a legújabb korban ért el az etnodiverzitás csökkenése.
Az előadó ez alkalommal a hanti-manszi nép tragikus sorsáról számolt be a Körben saját tapasztalai alapján. Ezen keresztül beszámolt a többi kis finn-ugor nép agóniájáról is, amelyet a Szovjetunióban szenvednek el. A Szovjetunió összeomlása utáni helyzet e népek számára még rosszabb a feltámadó és erősödő orosz imperialista-nacionalizmus miatt. Végül az előadó előadta a készülő „Veszélyeztetett etnikumok Vöröskönyve” c. készülő könyvét.
Az előadása kivonata:
részlet HAJDÚ MOHAROS JÓZSEF: Tudósítás
legközelebbi nyelvrokonainkról („Harmadik Part”,
13.szám, 1992 tél, 40. oldal) c. írásából:
„És mit hoztak az elmúlt évtizedek az őslakosság számára? A mérleg egyik oldalán ott van ugyan az egészségügyi hálózat kiépítése, a szovjet normáknak megfelelő lakásviszonyok és munkakörülmények, a nemzeti értelmiség és szakmunkásgárda kialakulása, valamint az autonóm körzet máig meglévő parlamenti képviselete, amelyet a szokásjog szerint mindig az őslakos nemzetségből származó személlyel szoktak betölteni. A másik oldalt azonban súlyos terhek nyomasztják: a kényszerű életformaváltás, ahogy a szórványtelepüléseken élő őslakókat faluközpontokba költöztették, a vándorló halász-vadász családokat kolhozokba és szovhozokba tömörítették, a gyermekeket városi internátusokba vitték, az anyanyelvi oktatást – amelynek alapjait az 1930-as években sikerült megvetni – lényegében felszámolták. Mindezt természetesen a „modernizáció” jegyében.
Különös figyelmet érdemel az anyanyelvi oktatás kérdése. Miközben a „lenini nemzetiségi politika” diadalaként ünnepelték a kis népek saját íráshoz juttatását, és nemzetközi kongresszusokon az anyanyelvi tankönyvek egész sorát mutatták be, a hanti és manszi ifjúság nagy része előtt teljesen elzárták az anyanyelv megismerésének lehetőségét.”
206. vitaülés:
Kozmikus Anyag Kutató Csoport ülése
1993 április 23., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az ülésről semmiféle részlet nem maradt fenn, annyit tudunk, hogy a magyarországi meteoritok újravizsgálata volt a téma.
207. vitaülés: (Háromelőadásos vitaülés a szubsztanciáról, a meghívón a rendezvénynek nem volt feltüntetve a tematikus címe)
1993 április 30., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Program:
Ø LONTAY ERVIN PÁL: A klasszikus szubsztancia ontológiája – előadás kivonatát lásd: 1992 november 27.
Ø
TAVASZY FERENC: Hozzászólás
a szubsztancia-vitához
Ø
DETRE CSABA: A
neozurvanizmus szubsztancia-eszménye
Kivonat: A zurvanizmus eredete. Államvallás az Újperzsa Birodalomban. Ateizmus vagy materializmus-e a zurvanizmus? A zurvanizmus beépülése a keleti keresztenységbe (szírek, koptok, etiópok, örmények, tokhárok), és a perzsa mohamedánizmusba. Johann August von Quedlinburg („Nasszer Sejk”)- Örményország perzsa katonai kormányzója, 1571-1635 körül). a német misztika
és a zurvánizmus találkozása.
Detre Csaba a Filozófiai
Vitakör elnöke és Solt Péter a Smaragd
Környezetvédelmi Egyesület elnöke április utolsó
napjaiban adták közre a Filozófiai Vitakör 20
éves fannállsának megünneplésére rendezendő „A
FÖLD ÉS AZ ÉLET VÉDELME” 1993 június 3-4.-i
kétnapos konferenciára szóló meghívó körlevelet:
KÖRLEVÉL
Tisztelt Hölgyem/Uram !
Szeretettel és tisztelettel köszöntjük Önt, mint a június 3-4.-i A FÖLD ÉS AZ ÉLET VÉDELME konferencia előadóját. A konferencia teljes programja május 10.-ig elkészül, s utána néhány napon belül minden résztvevő számára kipostázásra kerül.
A konferencia mindkét nap reggel 9 órakor kezdődik, színhelye a Magyar Állami Földtani Intézet II. em. Tanácsterme. A délutáni előadások 14 órától kb. 18-19 óráig tartanak. Az előadások időtartama 20 perc, amelyet 10 perc vita követ. A hagyományoknak megfelelően, a második nap délutánján kb. egyórás összegező „kötetlen disputára” kerül sor.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy mindkét napon a MÁFI Ebédlőjében lehetséges lesz megebédelni. Egy ebéd ára: 108 Ft. Az ebédigényeket kérjük május 20.-ig bejelenteni Bodnár Erikánál: tel.: 251-0999/180. Ezen kívül mindkét nap 8-14h között a földszinten hideg ételekkel büfé is rendelkezésre áll.
Végezetül kérjük a tisztelt résztvevőket, hogy a Filozófiai Vitakör 20 éves fennállásának megünnpelését, - amelyre június 4.-én 19h körül kerül sor – a hölgyek egy csomag desszertel, az urak 2-2,5 l üdítő, vagy 0,7-1 liter egyéb itallal sziveskedjenek támogatni.
Őszinte tisztelettel
Detre Csaba, a Filozófiai Vitakör elnöke
Solt Péter, a Smaragd Környezetvédelmi Egyesület elnöke
208. vitaülés:
„Monoton folyamat-e az összemberi ismerethalmaz növekedése?” kabinetülés-sorozat témáinak plenáris megvitatása 1993 május 14., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Ø
Az emberi megismerés
kozmikus szférái (Detre Csaba)
Ø
Az összemberi ismerethalmaz
értelmezése, szerkezete és dinamikája (Z.
Karvalics László)
Ø
Szemiotikai szempontok a
tezaurusz-szerkesztésnél (Kónya Balázs)
Kónya Balázs
korreferátumának kivonata:
A szemiotika a jelek, jelrendszerek és jelentések társadalmi tanulmányozása. A jelentés főként az egyes, kódokba rendezendő jelek közötti kapcsolatokból, ill. különbségekből alakul ki és nemcsak a külső valóságra történő egyzerű utalásból. A szemiotika főbb ágai:
1. A mondattan (szintaxis), amely a nyelvi
elemek összefüggéseivel foglakozik;
2) a szemantika, amely azt vizsgálja, hogy a
szövegösszefüggés hogyan befolyásolja a nyelvi
értelmezést.
1/ A szintexisban jelentős szerepet játszik a közvetlen összetevős elemzés, amely a nyelvi formákat alkotó komponensekre bontja fel.
2/ a szemantika egy nyelv jelentés-rendszerét
vizsgálja. A jelentés definíciója szementikailag
is különböző lehet: a) utolsó jelentés, ami a
szó és az általa jelölt fogalom között áll fenn,
b) konnotációsjelentés, amely magába foglalja a
beszélő személy szellemi, érzelmi állapotát, c)
kontextuális jelentés, amely atársadalmi
környezetre utal amelyben a nyelvet használják
és amelyből értelme egy részét nyeri, d) az
értelmi kapcsolatot feltáró pl. „azonos”
jelentés (szinonimák), „ellentétes” jelentés
(antinómia), vagy „beletartozó” jelentés
(generikus kapcsolat: banán, gyümölcs), ide
sorolható még a homonimia is. Meg kell
különböztetni még a lexikális (szótári)
jelentést a szerkezettől, amelyet egy alak a
nyelv nyelvtani rendszerében betöltött saját
helyéből és funkciójából nyer. A szótár lehet
etimológiai jellegű amelyben a szavak alakjának
és jelentésének eredetét és alakulását
vizsgálják.
3/ A pragmatika a nyelvészetben, filozófiában,
pszichológiában azt vizsgálja, hogy a kontextus
miként befolyásolja az egyes ember
nyelvhasználatát és a nyelv megértését.
Ugyanakkor annak tanulmányozását is jelenti,
hogy a nyelvi megnyilatkozások milyen mértékben
cselekedetek maguk is – pl. a „megigérem”
kifejezés az adott esetben azonos értékű lehet a
megigérés aktusával.
A tezaurológia tehát nemcsak a terminusok generikus és egyéb újszerű csoportosítását eredményezi a relevánss információ visszakeresése érdekében, hanem a tudománylogikai relációk feltérképezésével a tudományos kutatásnál a problémamegoldásban és a döntéselőkészítésnél a megfeleő alternatíva kiválasztásában is nyujthat segítséget.
Kónya
Balázsnak ez az előadása bevezető volt ahhoz a
sokéves gigantikus tevékenységhez, amelyet egy
„filozófiai tezaurusz” megalkotása érdekében
kifejtett, s amelynek létrehozásában eszményi
közeget vélt felfedezni a Filozófiai Vitakörben.
A közeg kijelölésében igaza volt, de
kezdeményezése torzó maradt.
209. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör és a Henry George Társaság közös vitaülése
1993 május 28., péntek, 15:30, MÁFI, földszint, ebédlő
Ø
FRED FOLDVARY (Alexandria,
VA., USA., jelenleg vendégprofesszor a Lett
Agrár Egyetemen, Riga) – Coasting the Earth:
theory and practice (A föld értékelési elmélete
és gyakorlata)
A magyar
származású elméleti agronómus a Henry George
Társaság vendége volt, s Kónya Balázs hívta meg
egy előadásra a Filozófiai Vitakörbe. Negyedik
generációs amerikaiként már nem tudott magyarul,
előadását Kónya Balázs és Detre Csaba
fordították.
210 – 211. vitaülés:
A FÖLD ÉS AZ ÉLET FEJLŐDÉSE
ÉS VÉDELME
A Filozófiai Vitakör, a Herman Ottó Társaság és a Smaragd Környezetvédelmi Egyesület közös kétnapos konferenciája a Filozófiai Vitakör alapításának 20. évfordulója alkalmával
1993 június 3-4.
Magyar Állami Földtani
Intézet, II. em. Tanácsterem, mindkét nap 9
órai kezdettel
PROGRAM:
1993 június 3., csütörtök:
9:00:
Ø Megnyitó: BOKOR LEVENTE: Juhász-Nagy Pál emléke a Filozófiai Vitakörben
Sajnos
Bokor Levente Juhász-Nagy megemlékezése nem
maradt meg írásban. Annyi emlékünk azonban van
erről a nekrológról, hogy költőhöz illően
búcsúztatta az 1993 kora tavaszán elhúnyt, a
Filozófiai Vitakörért rajongó biológus
akadémikust.
Fejlődés, környezetvédelem,
kultúra
9:15:
Ø
SZÍJ REZSŐ (A Herman Ottó
Társaság Elnöke): Környezetvédelem és kultúra.
Művészet és környezet
Az előadás kivonata:
-
A látvány köztulajdon.
-
Épület és környezet
-
Város és falurendezés.
-
Építés és építéspolitikai
felelősség.
-
Járdák, árkok, utcák, utak,
mezei utak.
-
Fák, vagy bokrok, növények?
-
Épületplasztikák.
-
Köztéri szobrok – a múlt
eltörlése?
-
Emléktáblák az épületeken,
előcsarnokokban.
-
A galambok és az épületek
sorsa.
-
Galambok és egészségügy.
-
Utcai árusítás.
-
A nemdohányzás a
nyilvánosság előtt és az intézményeken belül.
-
A rádió a TV és a szellemi
erkölcsi környezetvédelem.
-
A sajtó és a tudati
környezetvédelem.
-
Köztisztaság, járdák,
közterek.
-
Utazás és környezetvédelem.
-
A kultúrmocsok és a
szellemi környezetvédelem.
-
Rendeletek sorsa. – A
nevelés kérdése.
9:45:
Ø
BENKŐ FERENC (1926 – 2003):
Környezetvédelem és gazdálkodás
Az előadás kivonata:
A környezet mint állandóan változó szféra (Megjegyzés: Az előadás „környezeten” mindig a természeti környezetet érti.)
Az ember emberré válása óta hat környezetére. Napjainkban e hatás mérete, növekedési üteme és egyirányúsága miatt mind több aggodalmat vált ki.
A környezet változott az ember előtt, változik az embertől függetlenül, s változni fog az ember után is. A környezet változatlan állapotának megóvása célként nem reális, ökológiailag nem megalapozott, s negatív tartalma miatt nem mozgósító erejű, mint védelem eleve kétes sikerű. A környezet védelme a környezet hasznosításának (=gazdálkodásának) részeként kezelhető.
A környezeti problémák
okai
A környezeti problémák – a pazarló nyersanyag – és energiafelhalmozás, ill. a környezet terhelése – végső oka a gazdasági megítélés jelenlegi szemlélete. Ez – s ebben sincs különbség a liberalizmus és marxizmus között – a természetet és a természeti erőforrásokat nem tekinti érték hordozójának, s így nem kerülnek be a lényegében költség – haszon elven alapuló gazdasági kalkulációkba.
Mind egyértelműbbé válik azonban, hogy
-
a természeti erőforrások
nem állnak korlátlanul rendelkezésre és nem
sajátíthatók ki szabadon
-
a természet regenerálódó és
regeneráló képessége véges, s helyenként már
elérte ennek határát
-
a rövidtávú gazdasági
haszon érvényesülése veszélyeztetheti a
hosszútávú haszon elérését.
Új gazdasági szemlélet
szükségessége
A környezeti problémák megnyugtató megoldásához olyan gazdasági szemléletre van szükség, mely a rövidtávúval szemben a hosszútávú haszon elérését, az egyéni (vállakozói) érdek helyett a csoprt- (társadalmi, stőt: globális) érdeket veszi alapul, s – többek között – értékkel rendelkezőnek tekinti a környezetet, ill. annak egyes elemeit (az előadás ezt külön kérdéskomplexumnak tekintve, nem foglalkzoik az érték meghatározási módjával).
A természeti erőforrások, ill. a környezet érték-voltának elismerése önmagában is csökkenti a pazarló felhasználást, mert elválasztja a munkából eredő hasznot a természet ajándékától, jobban kifejezi a tőkebefektetések tényleges hatékonyságát, - s elismeri a természettudományok értékteremtő voltát.
Az új szemlélet
érvényesülésének nehézségei
A vázolt szemlélet sérti az önérdeket, mely természetesnek tartja az egyéni hasznot a társadalmi kár rovására. Az egzakt ismeretek híján maga a társadalom is manipulálható (sőt: manipulált) mindkét irányban; a kérdés érzelmi alapon való megközelítése sem bíztat az ésszerű megoldás reményével. A poltikusok is ikább a választási periódusokban hajlandók gondolkodni. A kérdés eleve csak nemzetközi ősszefogással oldható meg; ennek esélyei azonban a rioi konferencia alapján igen mérsékeltek.
A természet és a társadalom tudósainak kölcsönösen nagy a felelősségük a környezettel kapcsolatos kérdések szakmailag megalapozott megvilágításában, a társadalom és a döntéshozók ilyen irányú ismereteinek növelésében (ill. megalapozásában), olyan ajánlások kidolgozásában, melyek a döntéshozók számára lehetővé teszik az egyéni (vállalkozói) és az (össz-) társadalmi érdekek összehangolását.
10:15:
Ø
SOLT PÉTER: A természetért
feleős életmód reménye
Az előadás kivonatának
részleteit lásd: 1993 január 15., teljes
kivonat: Filozófiai Vitakör 1992-1993, 183-231.
10:45:
Ø
Z.KARVALICS LÁSZLÓ:
Természet, környezet és kulturális evolúció
(Adalékok az információrendszerek kezdeteihez)
Az előadás kivonata:
A földfelszín- és klimaváltozások szerepét az élet fejlődéstörténeténben sokféleképpen sikerült kimutatni. A biológiai evolúció eképpen rekonstruált kölcsönhatásainak időléptékeihez képest még akkor is hihetetlenül felgyorsult és rövid ideje tart a kulturális evolúció, ha a legelső kőeszközöktől számítjuk annak időhatárait. Az előadásban arra keresünk választ, hogy a természeti környezet változása ill. adott formája milyen kulturális/adaptációs ösvénytipusokat épít(he)tett a társadalomtörténet korai szakaszaiban (nagyjából az ókori magaskultúrák kialakulásáig). Nem foglalkozunk a sokkal ismertebb és egyértelműbb kérdéssel, a kulturális evolúció következményeképpen véghezvitt környezetmegváltoztatással.
A vastagon szedett pontokat tárgyaljuk
részletesebben, a többire – mint viszonylag
ismertebbekre – csak a teljesség kedvéért
utalunk.
A
proto-kultúrától a kultúráig
a, a külső objektumra irányuló vagy avval összefüggő csoportos cselekvések környezeti meghatározottságából fakadó viselkedésmintáinak ismétlődő formában rögzített elemei, mint a kulturális normák élőképei
b, a környezeti tényezők szerepe az eszközök megőrzési esélyeinek megnövelésében
c, A kifinomodó időképzet megerősödésének támogatása (ciklicitástipusok), felismerése és rögzítése
d, A természeti környezet mind pontosabb reprezentációjának kényszere – térképektől a kognitív térképekig
A kultúra
kezdetei
a, a közvetlen termelésbe bevont állatok, növények és nyersanyagok, mint kultúrakonstituáló elemek
b, a hagyományos orvoslás alapanyagkincse
c, állatok használata kognitív képességkiegészítésre
d, jel- és jelentéshordozóvá tett természettárgyak
Általános
szempontok
a, a természeti környezet mint stimulusfaktor és kultúrageneráló erő
b, a termédzeti környezet mint érték, megőrzése mint norma, kultúrába ágyazottsága mint harmóniateremtő technika.
11:15:
Ø
FÁY ÁRPÁD: Mi vagyunk az
evolúció motorja, vagy ha úgy tetszik, egyik
fejlődési csúcsában az antikvitást az emberi
felelősség, önállóság, értelem, ambíció stb.
adja
Az előadás kivonata:
1)
Az ökologikus szemlélet,
amely ma nagy divat, nem menthet a felelősség
alól, nem oldhatja a „csúcsragadozó” exponált
helyzetét, hanem csak tájolhatja az emberi
feleősséget, önállóságot, cselekvést.
Talán üres szófacsarás lenne az egész kérdés, vagy valami jelentősége is lehet annak, hogy az ember az ökoszisztéma „férge”, tönkretevője avagy megváltozhatatlanul annak erős átalakítója, a természetes evolúció határmechanizmusából következően?
Részei vagyunk az evolúciónak, kikerülhetetlenül. Az emberi lét problémái egyúttal az evolúció egyik sarkalatos rész-területét adják. Le lehet törni az emberi evolúció folyamatát, mint valami rügyet az ágról, de nem lehet emberit és természetest egymással szembeállítani.
Az emberi és földi lét elpusztulhat, azt el
lehet pusztítani, sőt mi azért vagyunk kicsit
mások, többek az állatvilágnál, mert mi magunk
már el tudjuk pusztítani. De ez nem jelenti azt,
hogy már ne is lennénk a része, hogy lényegileg
ne lennénk azonosak vele.
Az emberi cselekvés, az emberi szabad akarat az evolutív mozgásforma eleme, hatótényezője, megnyilvánulása. Ugyancsak az evolutív folyamatnak a terméke, amely a dinoszauruszok után az emlősöknek adott meghatározó szerepet korábban, és ugyancsak az evolutív folyamatnak a hatótényezője a létrejötte után, amelynek egyik új, aktuális vetületét fogalmazza meg az ökológikus szemléletmód.
A mai civilizáció kicsit olyan, mint a tető nélkül épített ház, amelynek a falait kezdi veszélyesen rongálni az eső, a fagy. Ilyen sürgősen megépítendő tetőnek tekinthető a közgazadaságelmélet és erkölcstan szembesítése. A piac, a pénzhasználat, a modern gazdasági szervezés, a modern piaci intézményrendszer eszköz az ember kezében. A piac által szervezett újratermelés katalizátora a gazdaságpolitika. A könyezetvédelemnek környezetmenedzseléssé kell válnia, és ennek egyik legfőbb területe, eszköze a közgazdaság.
Az úgynevezett fogyasztói társadalom csak relatíve piaci társadalom,. A „fogyasztók” definíció társadalmi réteg azonosítása helyett csak valamely termelőhöz képest relatív meghatározássá kell váljon. A környezetvédelem helyett talán környezetkultúrának nevezendő értékrend általános társadalmi szükségletet kell definiáljon, (azzá kell erősödjön) és akkor ütközés helyett mint egyik leghatékonyabb eszközére támaszkodhat majd a piaci kereslet-kínálat viszonyokra, mechanizmusokra.
2)
Az, hogy „mi vagyunk az
evolúció motorja”, hogy az evolúció a mi
akaratunk, felelősségünk, önállóságunk,
értelmünk stb. révén mozdul, létezik, hat, az a
filozófia, az emberi fogalomhasználat
kérdéseinek tárgyalását is befolyásolja.
A gyűjtögető, halászó-vadászó életmódból a földművelésre való áttérés fodulatához hasonlóan jelentős változást élünk meg napjainkban is. Most a fogalomhasználat változik, válik egyre tudatosabbá, válik a véletlen vadászat nagy kalandjaiból a tudatos művelési cselekvés területévé – társadalmi szélességben.
Ehhez kell idomítsuk hozzáállásunkat, eredményre
törekvéünket, érzelmi indíttatásainakt, egész
szemléletünket.
11:45:
Ø
T. BÍRÓ KATALIN: A
gyűjteményi szemlélet
Az előadás kivonata:
A Föld fejlődése nem tanulmányozható a fejlődés
dokumentumait rendszerező és megőrző
gyűjtemények nélkül. A Föld és az Élet (és
fejlődésük történetének) védelmének
fontoseszközei a gyűjtemények.
Ugyanakkor – a gyüjtemény a természetes
örnyezetből való kiszakítás. A „gyűjtés” tényét
a jelenség pusztulása (elpusztultsága)
indokolja. A gyűjtés – védelem és pusztítás.
értékeink halála, veszte – értékük.
Ezekkel a problémákkal és ellentmondásokkal
foglalkozik az előadás, sajnos a megoldás
reménye nélkül.
12:15:
Ø
VITÁNYI PÁL: Szubsztancia
és kultúra
Az előadás kivonata:
A világ, a valóság a filozófus számára mindig – többnyire egy monista - VISZONY. A további két variáns, az általam korábban már értelmezett kategória-hármas. S azt, a szubsztancia fogalmával, mint VISZONYÍTÁS-sal közelít meg. Az viszont; a mindenkori VISZONYULÁS a világhoz, valósághoz; aparadigmatikusan éppen végbemenő, soronlévő, eszmélhető megismerő és cselekvő emberi aktivitás.
Ennyi lenne a lényeg. Marad azonban bőven
átgondolni, vitatni való, mert nagyon szépek e
színjáték jelenetei. Így például: hogy hozza ki
Kant a megismerést majd annak „szemléleti
formáit”, a teret és időt a maga „kopernikuszi
fordulatával”, mely inkább a varrásra
kifordított kabát esete. Vagy, hogy Popper
Einsteinnel való találkozásakor hiába kérlelte a
tudóst, hogy adja fel determinista álláspontját
– amit találónak elismert, - hogy szerinte a
világ négydimenziós parmenidészi univerzum, s
abban a változás csupán emberi illúzió.
--- E b é d s z ü n e t ---
délután:
Az emberiség és az élet
védelme
14:00:
Ø
BARLAI KATALIN: Csak a
Zenit maradt
Az előadás kivonata:
Életünk jelentős részét mesterséges fényben töltjük olyankor is, amikor az egyáltalán nem szükséges. Biológusok szerint ennek számunkra kedvezőtlen élettani hatásai vannak, amellett enegiapazarlás, és így a környzetszennyezéshez is hozzájárul.
Mai szemléletünk szinte egyáltalán nem vesz arról tudomást, hogy természetes fényforrások, pl. a Nap fényét mennyire fel lehetne használni az építészetben. Ez talán egyik következménye annak, hogy látóhatárunk beszűkült, elveszett. Magas épületek vagy a légszennyeződés von köröskörül átlátszatlan övezetet, és irányítja tekintetünket felfelé, a zenit irányába, ahol még pislákolnak csillagok. A beépített látóhatár miatt már ki sem tudnánk használni azt a természetes fényhatást, amit például a felkelő Nap sugárkévéje jelentene. A városi toronyházak közt elvész a telihold, de nem is hiányzik senkinek a higanygőzlámpák fényében, amelyek olyan erős kék háttérfényt adnak, hogy már fel sem tűnik fejünk felett a Tejút.
Pedig sok szép példa van arra, hogy az égitestek fényét milyen találékonyan és hatékonyan használták fel építészetünkben a legkülönbözőbb régi kultúrák. Kínai paloták és templomok. Rómában a Pantheon és Nero Domus aureája, korai keresztény templomok Ázsiában, Európában és az amerikai kontinensen (!!!), mexikói kultikus építmények mind beletartoznak ebbe a hosszú sorba. (A rossz példák közül, amelyekkel mindennapi életünkben lépten-nyomon találkozunk, inkább egyet sem említek).
Ezek a jó példák kell, hogy ösztönözzenek bennünket arra, hogy technikai civilizációnk jó oldalait megtartva, olyan megoldásokat keressünk, amelyek az eddiginél gyengédebb és empatikusabb együttélést jelentenek a természettel, és benne a csillagos éggel.
14:30:
Ø
SEBESTYÉN BÉLA (1927 –
2004): Gaia tékozló gyermekei
Az előadás kivonata:
Civilizációnk válság, vagy talán inkább a teljes meghasonulás felé tart. A Föld mint élő rendszer tönkremenőben. A talaj, a vízek, a levegő elszennyeződik, az ózonréteg vékonyodik, a melegházhatás következményei is jelentkeznek. A nyersanyagkészletek, a hagyományos energiahordozók rohamosan fogynak, az ember településhelyeinek környéke megtelik a használatból kikerült ipari lomok és természetidegen vegyszermaradványok tömegével. Az atomenergia és az atomfegyverek alapanyaga még kiegyensúlyozott viszonyok között is országnyi területeket dönthet veszélybe, vagy tehet akár évszázadokra lakhatatlanná. A társadalmak idegálapota pedig egyre zaklatottabb. Nő a helyi háborúk és a háború határát súroló helyi konfliktusok száma, az atom-és fúziós szerkezetekben rejtőző fenevadak kiszabadulásának kockázata fokozódik. Pusztul a föld élővilága.
Az ember környezetében, fizikai világában megnyilvánuló végzetes jelenségek, amelyeknek talán csak a legfeltünőbbjeit soroltuk fel, végső soron csak az ember belső tartamainak kivételével. A bajok elsődleges oka a társadalom lelki-szellemi szennyezettsége, s annak a környezetnek félrevezető és romboló hatása, amelybe az ember beleszületik, amelyben felnevelkedik, és amelyben élnie adatik. Ez a környezet pedig – legalábbis Európában és Amerikában – nem más, mint a keresztény kultúrkört a felvilágultság és modernség ürügyén szétbomlasztó hamis eszmék, hamis értékrend konglomerátuma, mely lassanként megrontja az egész emberiséget is.
Noha napjainkban már mind gyakrabban kényszerülünk arra, hogy a környezetszennyezés elhárításának feladataival napi tevékenységünk részeként foglalkozzunk, az elsődleges környezetszennyezés okainak föltárásával és az okok megszüntetésének kérdéseivel nemigen törődünk. Márpedig, míg erre még kisérletet sem teszünk, a jelenlegi irányok lényegi megváltozását sem remélhetjük.
Bábeli korban élünk: a nyelvek máris összezavarodóban vannak, de az igazi tét már nem is ez, s nem egy torony sorsa, hanem maga az élet. A gondolkodó, felelős embernek ezért elodázhatatlan kötelessége – sorsának elhivatása! – hogy feltárni igyekezzék a történelem azon elágazási pontjait, azon döntési helyeit, amelyeken az ember arra a tévútra tért, amelyen haladva, a jelen veszélyekkel terhes tartományába értkezett. A feltáró munkának pedig azután ki kell egészülnie a javításra törekvő szándék erőfeszítésével. Gigászi munka ez, és amilyen hatalmas, olyannyira sürgős is, hiszen nemcsak az ember, az egész élővilág veszélybe jutott. A jelen dolgozat a feltáró munkához és javító erőfeszítéshez kiván szerény mértékben hozzájárulni, noha fájó kétségeket is hordoz magában arról, vajon eltéríthető-e az ember a végzet vagy a teremtő által kiszabott útjáról – pusztán a szó erejével.
15:00:
Ø
KORDOS LÁSZLÓ: Az
embertelen természet védelme
Az előadás kivonata:
A világméretű kompromisszumban kialakult
„fenntartható fejlődés” koncepciója és a ráépülő
gyakorlat, valamint a természetvédelem és a
környezetvédelem fogalmának gyakori összemosása
ismételten felveti ezek definíciójának és
összefüggéseinek újraértékelését. Megítélésem
szerint a természetvédelem olyan emberi
cselekedet, ami biztosítja a természeti
jelenségek és folyamatok embertől mentes
történését. Ezzel szemben a környezetvédelem
olyan emberi tevékenység, ami az emberiséget
védi az általa okozott, számára és környezetére
káros folyamatoktól.
Mindezekből következik, hogy a két cselekvésre
azért van szükség, mert az ember a Föld
meghatározó, tömeges állatfajává alakult.
Amennyiben elfogadjuk, hogy az emberi tudat
része a földi élet fejlődésének, akkor a
„fenntartható fejlődés” nem egyéb, mint az ember
belső önszabályozó működése, aminek a
végeredménye vitatható, s összevethető a
földtörténetben korábban már bekövetkezett
„katasztrofális” eseményekkel. Természetvédelmi
megközelítésem ennél embertelenebb, idealistább
és a Föld számára hasznosabb. Feltételezi, hogy
az emberiség szembe tud nézni saját
önhittségével, korlátozza népességét és
beavatkozását a természeti folyamatokba.
15:30:
Ø
VÍG KÁROLY (Savaria Múzeum,
Szombathely): Homo sapiens kontra GAIA
Az előadás kivonata:
Napjaink környezetvédelmi mozgalmai gyakran
tűzik zászlajukra a következő, vészjósló
jelszót: „Mentsük meg az életet! Ha kiegészítem
a mondatot, gondolom így hangzik: „mentsük meg
az életet – az emberrel szemben!” Úgy érzem, az
ilyen típusú vagy ezzel rokonítható
megnyilvánulásokat mélységes, sok esetben
károsan önző emberközpontúság járja át.
Az előadás az előbb vázolt gondolatkör kritikája mellett egy hasonlóan érdekes, ám teljesen más nézőpontot tükröző kérdésre keresi a választ: Megmenthető-e vajon az ember az élettel „szemben”?
16:00:
Ø
BENE ÉVA: A művi
terhességmegszakítás, mint egészségügyi probléma
Az előadás kivonata
(részletek, teljes lásd: Filozófiai Vitakör,
1992-1993, 183-231):
„Vigyázz az életre, kerüld az erőszakot és a felelőtlenséget!” – ez volt az 1993-as egészségügyi világnap jelmondata. Nem véletlenül született ez a felhívás, mert az ember megfeledkezett az élet tiszteletétől, védelméről és önmaga ellen fordult.
A művi terhességmegszakítás liberalizálódása világjelenség, és ma a világ népességének 40%-a (24 ország) olyan országban él, ahol az abortus kérésre elvégezhető, és csak 2%-a él olyan országban, ahol AB csak akkor engedélyezett, ha az anya élete veszélyben van, egyébként a terhességmegszakítást a törvény tiltja.További 42 országban, mely a világ lakosságának 12%-át jelenti, az AB széleskörű orvosi javallat alapján elvégezhető, és 14 másik országban szociális és szocio-medikális indokok alapján teszik lehetővé a művi terhességmegszakítást. Világirodalmi áttekintés szerint a világpn az engedélyezett AB-k száma 26-31 millióra, a tiltott ill. engedély nélküli terhességmegszakítások száma 10-22 millióra becsülhető. Az engedélyezett AB-k száma országonlént igen eltérő, az 1987-es adatok szerint, 1000 reproduktív korban levő nőre A Szovjetúnióban 112, Kínában 58, Bulgáriában 64, Magyarországon 38, Angliában 14, Svájcban 9, Belgiumban és Hollandiában 5 AB esik.
Hazánk világviszonylatban a művi terhességmegszakítás terén a rangsor közepén foglal helyet, ha azonban az AB-k számát az ország népességének és a szüléseknek a számával összevetjük – az összkép már tragikus! A 10 milliós országban a születések száma az elmúlt években alig haladta meg a 100 000-et, 1992-ben 120 068 szülés volt minössze. Ezzel szemben ugyanakkor 88 000 művi terhességmegszakítást végeztek! Ez durván azt jelenti, hogy minden 3. magzat közül egyet elpusztít az anya!
A népesség fogyásának társadalmi következményeivel a szakemberek, írók, szociológusok már évtizedek óta foglalkoznak. Ritkábban esik szó a művi terhességmegszakítás egészségügyi következményeiről, melyek jelentőségét a tömegesen végzett AB-k miatt ki kell emelnünk.
Nincsen adat arra nézve, hogy a különböző eredetű meddőség esetében a művi terhességmegszakítás, mint oki tényező, milyen mértékben tehető felelőssé.
A művi terhességmegszakítás anyagi kihatásai sem közömbösek...
A művi terhességmegszakítás szomorú gyakorlata, ahogy számos riasztó példa igazolja – egyik napról a másikra nem változtatható meg. A törvény drákói szigorítása a törvény alóli kibújást, a törvény megkerülését, a kriminális AB-k ugrásszerű szaporodását vonja maga után.
Az AB kérdésben érdemi változás a társdalom erkölcsi arculatának megváltozása, az élet tiszteletének az elfogadása révén érhető csak el.
16:30:
Ø
KÓNYA BALÁZS: Az emberiség
fejlődése a várható demográfiai tetőzés
időszakában
Az előadás kivonata:
A világnépesség demográfiai fejlődése: a
halálozási okok áttekintése, a termékenység
alakulása, közegészségügyi és közgazdasági
szempontok. Több mint 2 Md ember „él” a
szegénységi küszöb alatt. A segélycsomagok
küldésén kívül más elképzelés nincs sorsuk
megjavítására. A közgazdaságtan és erkölcs
problémája.
A fejlett országok már elérték a helyettesítési szintet, a fejlődők pedig – az ENSz prognózisa szerint – már a XXI. század első felében szintén odajutnak. A várható életkor pedig minden országcsoportnál növekedni fog. Az „A” csoportnál (fejlett országok) a jelenlegi 75 évről 79 évre, a „B” csoportnál (fejlődő országok zöme) 63-ról 72-re; a „C” csoportnál (leggyengébben fejlett országok) 52-ről 84-re az ENSz 2025-re vonatkozó becslése szerint.
A ma meglévő valamennyi biológiai népesség úgy keletkezett, hogy pozitív különbözet mutatkozik mindmáig a korábbi összes növekményből (születésekből) a korábbi összes csökkenések (elhalálozások) kivonásakor. Ennek a pozitív különbözetnek a fenntartásához a vitális tényezők együtthatása mellett még az ökológiai környezetnek a népességre gyakorolt kedvező befolyására is szükség van. Ennek eredményeként a vitális tényezők „önszabályozó” szerepe kerül előtérbe, amely a népességszámnak egy plafonértéke körüli ingadozásban nyilvánulhat meg. Ennek hiányában vagyis az ökológiai ártalom (savas eső, ózonréteg vékonyodása, üvegházhatás, stb) fokozódása esetén a népesség „elfogy” vagyis az emberiség kipusztul.
A várhatóan dinamikus egyensúlyban lévő népesség
„átáramló” egyedeiben napjainkban jellegzetes
változások történnek. Ezek közül a legfontosabb
az öregedés. Magyarországon pl. 1950-ben 9,3
millióan voltunk. Korosztályok szerinti
megoszlásban: 0-14 évesek 19,9 %, 15-64 évesek
66,7% és 65+ 13,4%. Az ENSz 2025-re vonatkozó
becslése szerint ugyancsak 9,3 vagy 9,4 lesz a
lakosok száma, de a korosztályok szerinti
megoszlás megváltozik: 13,5-re, 65,1-re és
21,4-re módosul. A várható átlagos életkor pedig
amely 1950-ben 64 év volt – 2025-ben 74-re
emelkedik.
A világnépesség várható tetőzése következtében
az összetételükben egyre öregedő aktív korúak
összlétszáma szintén tetőzni fog – várhatóan a
XXI. század közepén. Az emberiség
munkaerő-potenciáljára különösen a fejlett
országokban – máris egyre fokozódó terhelés vár.
A %-ban kifejezett függőségi részarány ezekben
az országokban – az aktív korúak 1-2%-os
csökkenése mellett – 8-10 %-kal emelkedik. Az
eltartottak összetételénél pedig a 65+
részaránya mindenhol meghaladja a fitatalokét
(0-14 évesek). Az öregedéssel kapcsolatos
kihívást ezekben az országokban még fokozza a
krónikus munkanélküliség, amely a munkaerő egy
részét tartós inaktivitásra kényszeríti.
Demográfiailag még jelentős tényezőként kell figyelembe venni a migrációt és az urbanizációt, melynek beható tanulmányozása szükséges.
Végül a vitális tényezők önszabályozásában fontos szerepet játszó szemantikai kibernetika érvényesülési lehetőségeivel foglalkozunk az egyénnél és a társadalomban. Ennek alapján a környezetvédőknek valamint a szociális és liberális elveket elfogadó minden gondolkodó embernek a FÖLD-nek - mint az emberiség közös
tulajdonának – védelmében kell fellépni.
17:00:
Ø
STALLER TAMÁS: A
legveszélyeztettebb faj: a Homo sapiens
Az előadó nem tett közzé
kivonatot
17:30:
Ø
HAJDÚ-MOHAROS JÓZSEF: A kis
etnikumok perspektívái
Az előadás kivonata:
Előadásom célja az etnikai kérdés jelentőségének és ellentmondásos voltának tudatosítása, különös tekintettel a kis etnikumok esélyeire. Az etnikum emberek nyelvi, vallási, kulturális, történeti, lakóhelyi és/vagy antrópológiai csoportja; e tényezők közül kitüntetett, bár nem korlátlan jelentőséggel bír a nyelvi közösség. Hazai közfelfogásunkban máig tettenérhető az államneztet és nyelvnemzet fogalmából származó kettős megközelítés. A kis etnikum még nehezebben fogható meg: mihez képest kicsi? Jelen előadásunk az asszimiláció és integráció dilemmájával küszködő, direkt vagy indirekt etnikai nyomásnak kitett, a közfelfogás szerint „kihalásra vagy beolvadásra ítélt” kis népcsoportok esélyeit taglalja.
A beolvadás és a kihalás leegyszerűsített sémák: még a „kihalt” népek is átadták biológiai anyaguk, tárgyi és szellemi kultúrájuk kisebb-nagyobb részét utódaiknak, a beolvadás pedig egyenesen feltételezi a „beolvasztó” fél átalakulását. Az amerikai indiánok és új nemzetek mimdkét jelenségre példának hozhatók. A „kívánatos” (bár sokak szerint romantikus) perspektíva a fennmaradás és az egyenrangú integráció volna. Ennek nehézségei, buktatói közismertek; kevésbé ismertek viszont az ebbe az irányba mutató érvek, amelyek közül néhányat alább felsorolunk.
1. A kisebbségfogalom relatív: a kisebbség lokálisan többség lehet, jelentős helyi érdekérvényesítő képességgel, ami a többséget is sujtó etnikai konfliktusok forrása lehet; ugyanakkor „felülnézetben” a nagy etnikum is csak kisebbség, amelynek érdeke – fel nem ismerve! – is a tolerancia.
2. Az etnikai kérdés előtérbe kerülése, a világ „megnyílása” sok kis etnikum számára lehetővé teszi a kapcsolatépítést és patrónusok keresését.
3. Sok kis nép a demográfiai robbanás állapotában van, népességszáma a környezetével párhuzamosan vagy annál is gyorsabban növekszik.
4. A hagyományos kis etnikumok veszélyes kiszolgáltatottsága oldódhat a a természetes élettér maradékának világméretű védelmével – ez a „zöld” mozgalom felelőssége is !
Magyarországon kívülről és belülről ismerhetjük és átérezhetjük az etnikai kérdés súlyát; ennek tudatosításával, a nálunk kisebb etnikumokért való lobbizással tehetjük a legtöbbet – önmagunkért is.
18:00:
Ø
A Filozófiai Vitakör
kezdeményezése: a veszélyeztetett etnikumok
Vörös Könyve
A Filozófiai Vitakör
környezetvédő koncepciójának fontos része a
kultúra védelme, s ebből kifolyólag a nemzeti
jellegzetességek védelme, mint például a kihalás
szélén álló, vagy súlyosan veszélyeztetett
etnikumok védelme. A veszélyeztetett etnikumok
védelme a több országban élő, súlyosan
veszélyeztetett szórványmagyarság védelméből
ered. A „Vörös Könyv” ötlete Hajdú-Moharos
József és Detre Csaba közös ötlete volt.
Kivitelezése, bár a téma még évekig élt a
Vitakör programjában, nem valósult meg. Ebben
szomorú szerepet játszott Hajdú-Moharos egyre
súlyosbodó betegsége, majd korai halála.
1993 június 4., péntek:
Délelőtt:
Földi és Földön kívüli
életterek
9:00:
Ø
ILLÉS ERZSÉBET: A víz
jelenléte és fennmaradása a földszerű bolygókon
Az előadás kivonata:
A Naprendszer keletkezése idején a fellobanó Naptól távolabb, a hidegebb vidékeken csapódtak ki az illó anyagok, így a víz is, hogy „sziklaalkotó” összetevőként részt vegyenek az anyagszemcsék felépítésében. A belső meleg vidékekről a még gázhalmazállapotú anyagot a Nap sugárnyomása kisöpörte, így az itt keletkező bolygók még gravitációsan sem tudtak volna gázt megkötni azon keveset leszámítva, ami az őket alkotó apró szemcsék felszínén abszorbeálódott. Hogyan került mégis víz, ha került, a földtipusú bolygókba? Már a gravitációs csomósodás idején, vagy utólag, az óriásbolygó-embriók gravitációs ellendítő hatására a Naprendszer külső, hideg vidékein összeállt üstökösmagok révén? Milyen hatással volt a vízkészletre az egyre erőteljesebb becsapódás-sorozatnak a bolygók összeállásának utolsó fázisában? És azután? Milyen jelenségek játszottak szerepet abban, hogy a Földön – egyedülállóan a bolygók között – tartósan megmaradt a folyékony víz, és ezzel megvalósult az élet egyik alapfeltétele?
9:30:
Ø
DETRE CSABA: Pro- és
prebiotikus életterek az Univerzumban
Az előadás kivonata:
Az előadó több alkalommal kifejtette, hogy a nem földi (non-geogenetikus) élet és társadalom lehetősége irreális, valószínűsége csaknem zérus. Summázva: az egész emberi ismerethalmaz annak argumentuma, hogy egyedül vagyunk a Világban.
A Földön kívüli élet és társadalom perspektívái: a földiek expanziója, majd evolúciós radiációja.
A progresszív rendszereknek attribútuma a térbeli expanzió: tehát az emberi társadalom további progresszív fejlődésének alapfeltétele a Földön kívüli terek birtokba vétele.
Az emberi társadalom „evolúciós mátrixával” a Biosszal együtt terjed el az Univerzumban. Az elterjedése kényszerhatásra (nota bene: Jakob Böhme – „Qual”!) fog bekövetkezni, közvetlen oka – minden jel szerint – ökológiai katasztrófa lesz. Az emberek tömeges Kozmoszba emigrálása, sőt, menekülése során más földi élőlények kitelepítésére is sor kerül majd. Így valóságos „kozmikus Noé-bárkák” rajzanak majd ki a Földről.
Hová menekülhetünk?
Mindenekelőtt és kizárólag szilárd kéreggel rendelkező égitestekre, a Földhöz hasonló bolygókra.
Ezeken belüli megfelelőségi szintek:
- Az ideális: Földméretű bolygó, O2, N2 domináns légkörrel, mindhárom halmazállapotában jelen lévő vízzel, geotipikus fizikai körülményekkel. Ilyet nem ismerünk, a valószínűsége a ma ismert Univerzumban rendkívül csekély. (Nyilvánvaló a valószínűségi korreláció az extraterresztrikus élettel! – a földi élet monotipus!)
- Légkör nélküli, vagy jelentéktelen légkörrel rendelkező, földihez hasonló fizikai körülmények rendelkező égitest: a Naprendszeren belül a Hold és a Mars. Az ember elsődleges kozmikus célhelyei. Nota bene: a légkör, ha nem tartalmaz O2-t, mérgező, ellenséges, s jobb, ha nincs egyáltalán légkör jelen. Ezért valószínű, hogy a Pluto felszínére hamarább teszi le a lábát az ember, mint a Vénusz felszínére.
-
A kicsiny, szilárd kérgű,
vagy teljes egészükben szilárd égitestek elsöpró
többsége légkör és víz nélküli. Ilyen, a Földnél
általában sokkal kisebb égitestekre az ember a
naprendszeren belül gyakorta le is fog szállni,
de nem kizárt, hogy kozmikus kőtörmelékkel más
csillagok körül is gyakorta fog találkozni.
Ezért a Holdra való leszállás manővereihez
hasonló körülmények lesznek a leggyakoribbak a
többi égitest birtokba vétele során is. E
tipuson balűl a szeencsés esetek: Vízjéggel,
vagy jelentős mennyiségű kristályvizet,
zárványvizet tartalmazó kőzetekkel rendelkező
égitestek: ezért nem nehéz megjósolni, hogy a
Földön kívüli „geológia” elsődleges feladata a
vízkeresés lesz, elsősorban „kozmohidrogeológia”
lesz, művelői pedig valóságos kozmikus Szent
Lászlók lesznek.
Filozófiai konklúzió: A ma még élettelen kozmikus helyeket az ember fogja életre kelteni a tőle mind idegenebb és idegenebb helyek nehézségi fokozatainak sorrendjében. Az Univerzum ezért még a pre-, de potenciálisan probiotikus!
10:00:
Ø
SÍKHEGYI FERENC:
Planetológiai korreferátum
Az előadó nem tette közre
írásban korreferátumát
10:20:
Ø
PÓKA TERÉZ: A geoszférák
elemháztartása és az élő világ
Az előadás kivonata:
A kőzet-talaj – víz – élővilág (vagyis a Föld
külső szférái) rendszerében ható geokémiai
törvényszerűségeket, az egyes kémiai elemek és
izotópjaik eloszlását, migrációját,
felhalmozódását, valamint a folyamatokat
meghatározó geokémiai tényezőket a
környezetgeokémia diszciplínája vizsgálja.
Amint a ’30-as ’40-es években újdonságot
jelentett az emberi és állati szervezetek
vitaminok általi meghatározottsága, a ’60-as
évektől elindult az élő szervezetek számára
nélkülözhetetlen (bioesszenciális) nyomelemek és
azok szerepének felismerése, amely a
gyógyászatot is forradalmasította.
A földtudományok körében ekkor indult jelentős
fejlődésnek a környezetgeokémia. A világszerte
jelentkező környezetszennyezés kivédése
szempontjából is nélkülözhetetlen a geoszférák
kölcsönhatás-ismerete.
ma még a toxikusság és a bioesszenciális sajátságok értelmezése sem tekinthető általánosan ismertnek, ill. a társadalmi gyakorlatban nem működik ezek megfelelő kezelése. A nooszféra természetes elemháztartását nagyon kevéssé ismerjük. Néhány jelenleg folyamatban lévő nemzetközi projectet ismertet a szerző.
Új fogalom bevezetésére került sor az elmúlt
években a környezettudományban: a „kémiai
időzített bomba” fogalmára. Ennek lényege, hogy
a környezeti változások sokszor időben
jelentősen elhúzódva történnek, majd a
környezeti tényezők gyors megváltozása miatt
hirtelen, katasztrófaszerűen jelentkezik hatásuk
az élővilágra. Ezt a szemléletet behozza a
földtani idő szemléletét a környezettudományba.
Ezeknek a jelenségeknek predikációja csak
földtudományi – környezetgeokémiai ismeretek
birtokában lehetséges.
A szerző áttekinti a hazai környezetgeokémiai kutatás helyzetét és felhívja a figyelmet néhány olyan környezeti veszélyre, amit csak a tudományos kutatás fejlesztésével akadályozhatunk meg.
10:50:
Ø
AGÓCS JÓZSEF: A földi élet
létének és fejlődésének feltételei
Az előadás kivonata:
Az első keletkezés feltételei
Miből – Mi Mi által – Mi ellenében
A fennmaradás feltételei
A geotermikus- és napenergia aránya
A hatásfok
Az ember előtti fejlődés
A motor működése
Az önszervezettség
A kritikus probléma
A csillapodás
A jégkorszak
Létfeltételeink megszűnése
Az ember helye és szerepe
Az ellenműködés és szerepe
A maradékok védelme
A regeneráció (élő környezetünk újjáépítése)
Az optimális állapot
Esélyeink
11:20:
Ø
MÜLLER PÁL: Egy nagyszerű
evolúciós laboratórium feljegyzései a talpunk
alatt. Olvassuk-e?
Az előadás kivonata:
A biológiai fejlődés elméletével foglalkozó cikkek, könyvek könyvtárakat töltenek meg. A kisérleti genetika rohamosan ostromolja a még ismeretlen területek erődményeit. Közben mindenki a paleontológusokat kérdezi: hogy illik bele elmélete a tények sorába? De sajnos az őslénytan könyve hézagos, cenzúrázott. A nagy történések jórészéről nincs feljegyzés. Ma is folyik a vita: mi a makroevolúció? Létezik, hiszen a szavak definíciója szerint ez vezet a magasabb rendszertani egységek elkülönüléséhez, de vajjon minőségileg más-e, mint amit a genetikusok nap mint nap tapasztalnak: kicsiny változások sorainak összegei, vagy nagy ugrásokkal is lehetségesek?
Az őslénytan számos ugrásszerű változásról tanuskodik. Látszólag folyamatos rétegsorokban hihetetlen új alakok, fajok, nemek, családok ... tűnnek fel. De vajon valóban folyamatos-e az üledéksor? Vajon nem másutt történt-e a fejlődés, s a látszólagos ugrás csak friss bevándorlókat jelent? A tengerekben és a kontinensek területén lerakódott üledékekben ezek a lehetőségek mindig felmerülnek.
A szigetek és a tavak sokszor előzmény nélküli, viszonylag rövidéletű képződmények. Endemikus, „bennszülött” élőviláguk közmondásos. Íme, a nagy lehetőség! De a szigetek szárazföldi lényeinek fosszilizálódása ritka dolog, általában csak a „végeredményt” láthatjuk, csodálhatjuk Darwin óta.
A tavakban viszont folyamatos az üledékképződés, kemény remény van arra, hogy helyben lezajlott események folytonos, vagy közel folytonos sorát ismerhetjük meg. Nekünk, magyaroknak kiváló lehetőségünk van erre.
A Pannon-tó itt terült el a Kárpátok között, öt-hat millió éven át létezett. A rendszerező őslénytankutatók sokszáz, csak innét ismert fajt, több tucat nemet, sőt endemikus alcsaládokat és családokat írtak le, főleg puhatestűeket, de kagylósrákokat, páncélos ostorosakat s sok mást is.
A tó üledékeinek rétegtana – minden evolúciós vizsgálat alapja –sokáig vitatott, kusza volt. Geofizikai és radiometrikus vizsgálatok segítségével az utóbbi években a kép tisztult.
Ezen alapulhatott néhány fejlődési vonal vizsgálata, szívkagylóké (Lymnocardium és Prosodacnomya fajoké) és csigáké (Melanopsis). Az eredmények még csak kezdetnek tekinthetők. Annyit már jól láthatunk, hogy a fejlődés minden eddig vizsgálat esetben folyamatos volt, s valószínű, hogy a tó kialakulását követően csak fél- vagy egymillió évnyi „kivárás” után indult el az átalakulás. A szívkagylóknál észlelt egyik fejlődési sor egy, alcsaládnak tekintett rendszertani egységből egy másikba vezet, lépésenként. Itt tehát egy makroevolúciónak tekintett esemény mikroevolúciós folyamat eredménye. Több tucat fejlődési vonal vár még vizsgálatra. Valószínű, hogy a Pannon-tó léte alatt tengeri eredetű alakok nem vándoroltak be, új vonalakat inkább folyóvízi eredetű lények között kereshetünk. A tóból azonban jelentős kivándorlás indult meg kelet felé, a mai Fekete-tenger irányába. A kivándorolt alakok egy része túlélte a tó végleges kiszáradását, s utódaik talán ma is élnek a Kaszpi- és Aral-tóban, a Fekete-tenger öbleiben és folyótorkolataiban, a Dunában, s a Nagyvárad melletti Püspökfürdő meleg forrásainak vízében. Lehet, hogy a dunai halak egy részének eredetét is a Pannon tóban kell keresni.
11:50:
Ø
ABAFFY ANTAL (1931-2001) –
DETRE CSABA – ÖTVÖS ISTVÁN (1936-2003) – IRENE
QUASTENFLOSSER – SZENTE ERIKA – HEINRICH WEGER –
ZUDOR BÁLINT (1929-2004): Irreverzibilis
életterek
Az előadás kivonata:
Minden létező környezetével együtt az, ami. A környezet: kölcsönhatási totalitás. Minden rendszer, például valamely élő populáció, vagy akár egy taxon bizonyos egyedi és megismételhetetlen környezeti hatás eredményeként jöhetett létre.
Az élővilág irreverzibilis kialakulási folyamata, azaz fejlődés (= „evolúciója”) irreverzibilis környezeti körülmények hatására zajlott le. A földtörténet során léteztek olyan ősföldrajzi körülmények, amelyekhez hasonlóak sem léteznek jelenleg, s nem is léteztek ezek megszünte után. Néhány példa: Japetus-óceán (ordovicium-szilúr), germán epikontinentális beltenger (triász), Uinta-tó (É-Amerika, paleogén), Paratethys (neogén), Pannon-tó (neogén).
Ezek az egyedi és megismételhetetlen „oikoszok” megtették a sajátságosan egyedi hatásukat az élővilág fejlődési folyamatára.
A Homo sapiens „oikoszának” sajátságos és egyedi hatása az élővilágra és saját magára.
12:15:
Ø
BENKŐ FERENC: A földtani
megközelítés jelentősége a környezeti kérdések
kezelésében
Az előadás kivonata:
1. Az ember mint földtani tényező
Napjainkban az emberi tevékenység földtani
hatása méreteiben eléri, sőt meghaladja a
természeti erőkét: az ember által évente
megmozgatott kőzettömeg nagyobb, mint a
felszínre, ill. felszínén ható földtani erők
szállította anyagmennyiség.
2. A földtani folyamatok
komplexitása
A földtani folyamatokban rendszerint több tényező együttesen hat, s az eredmény a tértől, időtől és a közegtől függően eltérő lehet: ugyanannak a tényezőnek a hatása eltérő lehet, mint eltérő tényezők azonos hatást okozhatnak;egy-egy tényező hatása el is fedheti a többit.
3. A komplex megközelítés
igénye
Komplex folyamatok megismerése és kezelése komplex megközelítést igényel. A földtan, amely az összes geoszférákkal, különösen a litoszféra és a többi geoszféra határán lejátszódó jelenségekkel foglakozik, kezdettől fogva alkalmazza azt, s a velejáró pluridiszciplináris megközelítést. A természeti komplexitás során műszaki és gazdasági oldallal egészül ki; ezek együttesében időben és logikailag is a természettudományi megismerésnek van prioritása.
4. A történeti szemlélet
jelentősége
A földtan a föld sok milliárd éves multjában lejátszódott folyamatok tanulmányozásának tapasztalatai alapján ismeri mind az élővilág, mind a környezet stabilitását megbontó tényezőket, ezek hosszútávú hatását, a látszólag jelentéktelen hatások okozta globális változások tényét és lehetőségét. Képes felmérni és előre jelezni a hatásokat, melyek az élő rendszerek s az élet környezethez való alkalmazkodását befolyásolhatják, ill. instabillá tehetik.
5.
A megismerés korlátai
A földtani megismerés eredményei s az azokon
alapuló következtetések sztochasztikus
jellegűek. Ezért a kockázat teljes kiküszöbölése
nemcsak gazdasági, hanem megismerési okok miatt
sem lehetséges. Az eredményekhez azonban
megbízhatósági szintek rendelhetők (és
rendelendők) hozzá.
E B É D S Z Ü N E T
Délután:
Filozófiai szintézis:
14:00:
Ø
BOKOR LEVENTE: Fogódzkodónk
az irreverzibilitás (korreferátum)
Az előadó nem adott közre írásbeli kivonatot. A korreferátum lényege az volt, hogy az Univerzumban minden esemény egyedi és megfordíthatatlan, s éppen ezért tudjuk őket megragadni az általános fejlődéselmélet során.
14:07:
Ø
KOLLÁTH ZOLTÁN (MTA
Csillagászati Kutatóintézete): Káosz: a
szabálytalan szabályos (korreferátum)
A korreferátum kivonata:
A természet ciklikus folyamatai közül számtalan játszódik le szabálytalanul. Az irregularitások oka mindig ismeretlen volt, mígnem megszületett a számos tudományt érintő felismerés a kaotikus jelenségek matematikai hátteréről. A káosz alatt a determinisztikusan kaotikus jelenségek tudományát értjük. Olyan rendszerek produkálhatnak kaotikus mozgást, melyeknek matematikai modellje nemlineáris leképzés, vagy differenciálegyenlet-rendszer.
A káosz (mint tudomány) egyik meglepő eredménye, hogy nagyon egyszerű konstrukciók is képesek a szabálytalan viselkedésre. A kaotikus és a „normális” viselkedésű determinisztikus jelenségek közötti különbség a jósolhatósággal is kapcsolatos. Ha egy rendszer mozgását akarjuk előre meghatározni, az előrejelzés pontossága jelen állapota, helyzete ismeretének pontosságától függ. A szokványosan viselkedő rendszerek esetén a jóslat hibája az idővel egyenletesen nő. Mint kiderült, vannak azonban olyan folyamatok is, (ezeket nevezzük kaotikusnak), ahol az előrejelzés hibái sokkal gyorsabban növekednek az eltelt idő függvényében, attól exponenciálisan függnek. Korlátozott, pontatlan ismereteink folytán az ilyen folyamatok jövője véletlenszerűek, esetlegesnek tűnhet.
A káosz egyszerű matematikai modelleket talált bonyolult folyamatok magyarázataként is, új tipusú gondolkodásmódot alakítva ki a legkülönbözőbb tudományokban. A csillagoktól az élőlényekig szinte minden természeti rendszer esetén találunk kaotikus flyamatokat, s a gazdasági, társadalmi mozgások nem modellezhetők helyesen a káosz ismerete nélkül.
Kolláth Zoltán még egy korreferátumot is közreadott „Kaotikus ciklusok” címmel (1 oldal, lásd: Filozófiai Vitakör 1992-1993, 183-231)
14:15:
Ø
LONTAY ERVIN PÁL: Bevezetés
az ontológiába
Az előadás kivonata:
I.1. Az Ontológia meghatározása: Scientia de
ente in genere...
2. Felosztása (6 fejezet). Helye a filozófiában.
3. Cél a lényegi bemutatás. Ma.1. De inte in genere...Captatio volt.
II. Rhodius, „meta ta physica”. Obj. mat.: mindaz, ami nem tisztán semmi. Obj. form: a lény legáltalánosabb ismérvei. Ens, on. Témánk három tézisben rgadható meg: conceptus entis, a tale enshez jutás, és a lény-analógiák.
1.
Th. 1. A lényfogalom a
nominalis...St. q. Term.: Ens. Nem definiálható
id (quasi genus), cui competit esse (quasi
diff.spec.). Feloszt: rationalis-reale,
acuale-possibile, a se –ab alio in se – in alio.
Igazolás: 1. nem participiális, de a 2.
anominális lényegfogalom
a megfelelő. (esse et concipi sic protest).
2.
Th.II. A lényegfogalom
transzcendens., vagy logikai kifejezéssel
szűkíthető be. A probléma az enstől a tale
enshez való jutás. Term: a transzcendencia,
contractio (metafizikai vagy logikai). A
compositio: reális, metafizikai vagy logikai
lehet. Igazolás: a transzcendencia, a beszűkítés
nem összetételi, hanem kifejtési.
3.
Th. III. Alanyforgalom
analóg, mind a tuladonítás, mind pedig a viszony
analógiái szerint. A fogalom 1. univocus, 2.
aequivocus, vagy 3. analóg lehet. (Elsődleges,
másodlagos, egy fogalmi, lénypárokra vonatkozó,
külsődleges, belső, járulékos, lényegi).
Igazolás: 1. Analóg. 2. Belső tulajdonításai, 3.
Belső viszonyításai. Így: ens a se – ens ab alio,
ens in se – ens in nihilo.
III.1. Az ens 3 megragadási értelme: logikai,
participiális és nominális. 2. A metaphysica
generalis és speciális. Rendszertechnikai
helyek. 3. A lények sajátságai következnek: unum,
verum, bonum, pulchrum...
Az
előadás zavaros körülmények között zajlott le.
Az előadó bejelentette, hogy 45 percet kér az
előadáshoz. Ezt az elnöklő Szíj Rezső
elutasította. Az elnök megszakította az
előadást, arra hivatkozva, hogy az előadás
elvont skolasztikus témájának semmi köze a
konferencia tematikájához, s a közreadott
kivonat nyilvánvalóan saját használatra készült.
Az elnököt több hozzászóló támogatta, Deák
Ferenc és Horváth József kijelentette, hogy az
előadó „eltévedt” s egy skolasztikai
konferenciára készült. A helyzetet Detre Csaba
mentette meg azzal, hogy Lontaynak ez az
előadása csakugyan független a konferenciától, s
egy nagyívű sorozat egyik része, s az előadó,
hogy a tervezett sorozatát végre tudja hajtani,
ehhez fel kell használnia a nagyobb
konferenciákat is. Az elnök az érvet
„sajátságosnak” minősítette, s hagyta befejezni
az előadást.
14:15:
Ø
TAVASZY FERENC: A szabadság
és az ember
Az előadás kivonata:
Az itt bemutatandó felfogás kibővíteni igyekszik
a szabadság fogalmának eddig leginkább
polgárjogot nyert értelmezését. A szabadság ui.
– az általános hiedelemmel szemben –
fundamentálisan relatív fogalom. Bárminő
abszolutizálása a valóságot eltorzító nyomással
van az emberi gondolkodásra és magatartásra.
A szabadság mint olyan, felfogásom szerint, leginkább valamely paradigmatikus értelmezéshez kötött, ahol paradigma alatt azt az elvrendszert értem, amely – akár megfogalmazva, akár nem – általánosan elfogadott alapjává válik egy történelmileg egységes korszak sajátos világnézetének, gondolkodásmódjának és társadalmi berendezkedésének.
Szűkítve kissé a kört, paradigma alatt szorosabban azokat a kereteket és azt a módot értem, amelyeken belül és ahogyan valamely társadalom történelmi intellektusa önmagára reflektál. Az intellektus által befogadott „szabadság-tudat” eképpen egy sajátos, paradigmatikus rendszert képvisel, amely a bennünket környezetünkkel kölcsönös kapcsolatba hozó mozgásformáink térkitűző vezérlésére indukál. E rendszerjellegből következő totális tulajdonságainál fogva teremtheti meg a közvetlen feltételeket arra, hogy a nyomán megnyíló cselekvési lehetőség – eredeti módon – új minőségek és értékek alkotására fordítható legyen, amelyek egyébként építők és rombolók egyaránt lehetnek.
A szabadság ekként mindig komkrét tevékenységre irányul, amely az éppen releváns paradigma valamely hozzáférhető relatív aspektusában jelenik meg. Miután a szabadság, mint szituatív lehetőség, valamely létezőhöz kötődő – relatív és konkrét – szempontrendszertől függően érvényesülhet, a szabadság, mint olyan, független a létezés birodalmától és maga sem tartozik a létező entitások közé.
A szabad gondolkodás és cselekvés ilyenképpen esetről-esetre folyvást valamely komkrét és relatív igazság érvényesülésének dinamikájában jelenik meg, amelynek kifejtése után el is tűnik, hogy paradigmafüggő igazságtartalmát az újfent bekövetkező alkalmak esetén – mutatis mutandis – ismét érvényesülni hagyja. De felbukkanását mindenkor exisztenciális felelősség és rettegés kisérhati.
15:15:
Ø
LUKÁCS BÉLA: Gazdaságról,
környezetről és entrópiáról, együtt
Részletek az előadás
kivonatából (a matematikai formulák
feltüntetésére ehelyütt nincs mód, teljes
kivonatot lásd: Filozófiai Vitakör, 1992-1993,
183-231)
Az „ember” és a „természet”, a „gazdaság” és a „környezet” közti dichotómia régebbi, mint a modern ipari társadalom. Gyökerei a termelő tevékenység kezdetére nyúlnak vissza. Ekkor vált ugyanis ketté a gazdaság és a környezet.
Feltehető, hogy minden emberi közösség saját jólétét akarja növelni, és ilyen irányba tevékenykedik. Feltehető tehát, hogy a társadalom tudatában van egy S függvény, amely véges vagy megszámlálhatóan végtelen Xt változótól függ, de a társadalmi folyamatok S(Xt) értékét legalábbis nem csökkentik. Ezért S-t valamilyen hasznossági függvénynek hívhatjuk; Xt elvileg minden, ami a társadalomnál számít, gyakorlatban a fontosabbak. Hogy létezik-e ilyen S, az ténykérdés, most feltesszük, de ha van, entrópia-típusú.
Attól kezdve, hogy az emberi tevékenység megoszlott termelésre és pihenésre, a világ gazdasága és környezete, külön lehetett beszélni a „gazdasági hsznosságról” és „környezeti hasznosságról”, ami két külön hasznossági függvény saját változóival:
...............................matematikai formulák...................................................................
15:45:
Ø
HORVÁTH JÓZSEF:
Környezetvédelem és társadalmi haladás századunk
végén
Az előadás kivonata:
Társadalmi haladás és társadalmi fejlődés. Az emberiség fejlődésének ellentmondásossága, egyenlőtlensége és társadalomtörténeti formái. A társadalmi haladás eltérő történelmi megitélése.
Századunk végének társadalomtörténeti drámái. A harmadik világ tartós leszakadása. A környezetszennyezési katasztrófahelyzet. A szocilalista világrendszer összeomlása. A fejlett tőkés világ tartós recessziója. Az óriási fegyverkészletek társadalmi nyomása. A nacionalista és vallási szembenállások terjedése és éleződése. E drámák kiemenetelének esélyei, valamint a globális társadalmi fejlődés alternatívái.
A környezetvédelem korunk globális problémáinak rendszerében. Történeti és elméleti áttekintés. Ember és környezet. Bolygó, élővilág, társadalom. természeti és társadalmi környezet. Az ember kettőssége és létbeli ellentmondásossága. A környezetszennyezés és a környezetvédelem mint ennek az alapvető ellentmondásnak a kifejeződése. A biológiai evolúció és a társadalmi fejlődés divergenciája. A különbségtől az ellentmondásig, az evolúció és a társadalmi fejlődés divergenciája. A különbségtől az ellentmondásig, az ellentmondástól a kiélezett ellentétig. Szükségszerű volt-e a haladásnak az a társadalomtörténeti formája, amely az emberiséget ide juttatta? Le kell-e mondanunk a társadalmi haladásról?
Jövőképünk és a környezetvédelem stratégiái. Létezik-e optimális módja az elemzett ellentmondás megoldásának? Elkerülhető-e az önpusztító antagonizmus? Néhány stratégiai elképzelés kritikai elemzése. A környzetvédelmi stratégia új alapokra helyezésének szükségessége. Az antagonizmus feloldásának útja: A társadalmi haladás új irányának kibontakoztatása. Ennek feltételei az ezredfordulón: a tudomány és a technika új történeti tipusának formálódása; egy új fejlődéskoncepció paradigmáinak születése; társadalmi létünk gazdasági-szociális és általános kulturális értékrendjének gyökeres átalakítása.
16:15:
Ø
GÉCZY ISTVÁN (1926 – 2002):
Az ökofilozófia alapvetése
Géczy
Istvánnak ez volt az első előadása a Filozófiai
Vitakörben. Szerencsen különféle
sajtótermékekből és környezetvédelmi
híradásokból értesült a konferenciáról.
Márciusban jelentkezett Detre Csabánál, hogy
résztvesz a konferencián, s már ekkor jelezte,
hogy egy szerencsi filozófiai és
környezetvédelmi csoporttal együtt csatlakozik a
Körhöz, s megalapítja a Filozófiai Vitakör
Tokaj-hegyaljai csoportját. A Filozófiai
Vitakört előadásának megtartása után meghívta
egy szeptemberi, a szerencsi Rákóczi-várban
tartandó filozófiai konferenciára, amelyen
megalakul a Tokaj-hegyaljai Csoport. Ez volt a
Filozófiai Vitakör első Budapesten kívüli,
regionális szervezete. Géczy Istvánnak a
Filozófiai Vitakör életében, egészen 2002
december 12.-én bekövetkezett haláláig
kiemelkedő szerepe voltt, nemcsak a szerencsi
széleskörű regionális keretek – Miskolci
Egyetem, Sárospataki Református Főiskola,
abaújszántói tanárok, orvosok - közötti
összejövetelek megszervezésében, hanem
publikációk
kiadásában is. Ezek közül kiemelkedik a
Filozófiai Vitakör Évkönyve 1997 (2000, „Fény és
Árnyék”).
Az előadás kivonata:
Az ökofilozófia
alapvetése c. tanulmány összefoglalása
Helyzet van, egyre rosszabbodó! Kivágtuk a gyümölcsöt, hűs árnyat adó édeni fát, felégettük magunk mögött a hidat, s kezdünk rájönni, hogy utat tévesztettünk. Jövőnk horizontján viharfelhők gyülekeznek, mi pedig egy értelmes élet igéretes útkeresése helyett önmagunktól és a természettől elidegenedett művi világunkban reményvesztetten saját sírunkat ássuk.
Hogyan juthattunk idáig? Rá kell jönnünk, hogy mérhetetlen buta, gőgös, rövidlátó, önző, kapzsi magatartásunk vezetett ide. Létenergiánk esztelen felelőtlen pazarlása, életterünk, környezetünk szétrombolása, önmagunk és embertársaink értelmetlen pusztítása. Alávaló ragadozó fenevad fajnuk, akinek életeleme a pusztítás, baj és szenvedés okozás környezetében. A többi állatfaj a természettel összhangban szükségletei szerint él, bennünk a rombolás ördöge munkál. Az ember vad ösztöneit nem a vallások etikai korlátai, sem a vallások etikai korlátai, sem az értelmi belátás nem tudja megfékezni, úgy tűnik, önpusztításra ítélt lény.
Hiú ábránd azt képzelni, hogy mi vagyunk a teremtés koronája, a Tetmészet ura és meghódítója, mi vagyunk a nagy Én, akiért minden más van. Nagyon felfuvalkodottak lettünk, önteltségünkben magas lóra ültünk, de arról le kell szállnunk, mert Pegazus lesántult, már nem visz fel az Olümposzra.
Kiűzettünk a bibliai paradicsomból, mert engedetlenek voltunk, nem tartottuk be az Úr parancsát, okosabbak és hatalmasabbak akatrunk lenni nálánál is. De az Úr még most az egyszer megbocsájtott, egyetlen fiát elküldte, hogy megmutassa nekünk a helyes követendő utat. De mi keresztre feszítettük, és tovább engedtünk sátáni ösztöneink csábításának.
Ezért az atyáskodó, gondoskodó Isten elfodult tőlünk, elfajzott teremtménye miatt érzett szégyenében elrejtőzött előlünk, sorsunkra hagyott, mert esztelen magatartásunkkal megcáfoltuk teremtményeszményét, édenkertjét a siralomvölgyévé változtattuk.
Most már magunkrahagyatottságunkban senkire és semmire nem számíthatunk, csak a Természetre, melynek tékozló fiaként is gyermeke vagyunk. Vissza kell térnünk az elhagyott atyai házba, melyből a világ hívságai elcsábítottak, abban kell megkapaszkodnunk, megpróbálni új életet kezdeni. Kopernikuszi fordulattal új ökológia gondolkodást, az ökonómiát az ökológiának alárendelő tudatosodást kell létrehozni, mert új ember és természet közötti viszony kialakítására van szükség. Ennek előfeltétele eszmeiségünk, világnézetünk felülvizsgálata, téveszméinek elvetése, új eszmei alapokra való helyezése.
Ennek a kihívásnak akar eleget tenni a neoenergetizmus filozófiája, amely mint egységes lételmélet hivatott világunk komplex értelmezésére, az eddigi filozófiák ellentmondásainak leküzdésére. E. Haeckel és W. Ostwald az ökológiai gondolkodás megalapozói hagyományaira épít, akik felmérték a természeti és társadalmi lét alapfeltételeit. Legfőbb etikai törvényünk a természet erőivel való takarékosság, azok okos felhasználása az élet szebbé és értelmesebbé tétele érdekében. Megfogalmazták az egyén, a társadalom, az élet, a természet harmóniájának alapszabályát,az ember kötelességét (amelyről manapság sokan előszeretettel megfeledkeznek, csak jogokról tudnak) önmagával és azzal a közösséggel szemben, amelyben él. Ezek összhangban állnak a krisztusi szeretetfilozófiával, mely a társadalmi rend, az igazságosság és béke alapfeltétele.
Mi nem csak teremtőnkkel, hanem a természettel szemben is engedetlenek vagyunk, nem követjük törvényeit, hanem mi akarunk erőszakot elkövetni, uralkodni rajta, buta gőgünkben neki törvényeket szabni. De ő kegyes hozzánk, tékozló fiát keblére öleli, ha kellő megbánással, hívő alázattal, a bölcs szerénységével közelítünk hozzá. Nem szalajthatjuk el ezt az utolsó alkalmat. Nincs más választásunk, fel kell hagyni az illúziókkal, az ábrándozással, a gyermekmesékkel: senkiben és semmiben nem bízhatunk, csak saját magunkra számíthatunk. Legfőbb ideje, hogy nagykorúvá váljunk és vállaljuk a felelősséget önmagunkért és környezetünkért, azaz Földünk jelenéért és jövőjéért. Tudatlanságunk nem mentség, sorsunkért mi is felelősek vagyunk, a következményeket vállalnunk kell. Beigazolódni látszik az írás: aki kardot ránt, kard által vész el. Az ember sok bajt és szenvedést hozott a világra, véhetően maga is általa pusutul el.
Kísért az Utolsó Ítélet réme, egy esetleges atomháború gyehennája. A vétlenek nem számíthatnak kíméletre, Isten magunkra hagyott, nem fog ítélkezni és szelektálni, a jókat magához venni, a bűnösöket pokolra taszítani. Együtt fogunk szenvedni és pusztulni, mert cinkosok vagyunk, restek, tétlenek, nem fogjuk le a gonosz, pusztító erők kezét. Csak úgy bízhatunk egy emberibb jövőben, ha szembeszállunk a pusztító tendenciákkal, a bennünk lévőkkel is, s keményen megküzdünk az emberi humánum győzelméért. Optimizmusunkat csakis saját erőnkre alapozhatjuk, bízva a természet racionális rendjében, mert az ember a természetre van hangolva és mint racionális lénynek keresni kell a természet racionalitásán alapuló lényegi rendből következő harmónikus együttműködést ember és természet viszonyában. Csakis egy új ökofilozófiában kifejezendő humánus magatartásban, a természet lényegi rendjébe vetett hitben, az élet igenlésében találja meg élete értelmét és célját. Ez az az út, amelyre minden tiszta filozófia és mélyértelmű világvallás erkölcsi értékrendje és normái vezetik a jószándékú embert.
Szerencs, 1993 március 28-án Aláírás
Géczy István patetikus előadása felkavarta az indulatokat, olyanokat is amelyek idegenek voltak a Filozófiai Vitakör szellemiségétől. Az egész délutáni blokkot feszültségek hatották át, amelyek jól kitapintható politikai-világnézeti ellentétekre vezethetők vissza. Buk Pál aki előzőleg szóvátette, hogy nagyon rosszul érzi magát egy olyan előadói környezetben, ahol négy ipszilon végű névvel rendelkező előadó is van (mármint Lontay, Tavaszy, Géczy, Adonyi) az előadót provincializmussal, nacionalizmussal vádolta. Buk Pál előzőleg állandó közbeszólással, társalgással folyamatosan megzavarta már Tavaszy Ferenc előadását is, ezt tette Géczy előadása alatt is, amiért Szíj Rezső elnök megintette. Erre Buk Pál sértődötten kivonult a teremből, felesége, Újhelyi Mária, és Detre Csaba hívására visszajött. A következő előadó éppen Buk Pál volt, aki az előadása elején megint felemlítette a számára antipatikus „négy ipszilonos” blokkot. Erre Detre Csaba és Szíj Rezső is megfeddték, mire Szíj Reszőt is „ipszilonosnak” titulálta. Az előadásra végülis sor került, de utána Detre Csaba felszólította Buk Pált, hogy az otromba személyeskedései miatt hagyja el a konferenciát, amire sor is került.
16:45:
Ø
BUK PÁL: Antroposzféra: az
ember helyzete és felelőssége
Részlet az előadás
kivonatából (teljes kivonatot lásd: Filozófiai
Vitakör 1992-1993, 183-131)
.....A bioszféra antroposzférává alakulásának
tendenciája. Szabályozó centrum, a szabályozás
mechanikus, centralisztikus. ....... a
természetet, s a hozzá való viszonyunkat csak
akkor tudjuk „stabilizálni” és optimalizálni, ha
a társadalom belső konfliktusait elviselhető
szintre csökkenthetjük, ami bizonyos mérvű
globális centralizáltságot, szabályozást,
kooperációt és normarendszert tételez fel.
Az
előadást követő indulatos vitában az előadó
„globális zöld diktatúrában” látta az egyetlen
kiutat az ökológiai válságból. Ehhez fel kell
adni minden lokális elvi szempontot, elsősorban
a nacionalizmust. Emiatt igen éles kritikák
érték, főleg Szíj Rezső, Géczy István és Tavaszy
Ferenc részéről. A vitát követően Buk Pál
tüntetően elhagyta az előadótermet, és soha nem
tért vissza a Filozófiai Vitakörbe.
17:15:
Ø
ADONYI ZOLTÁN: Gondolatok a
fogalomról, a módszerről, az etikáról az
emberiség védelmében
Az előadás kivonata:
Apokaliptikusnak értelmezve az emberiséget fenyegető veszélyt Anders is az ezzel arányos félelem gerjesztésével indukálná a megoldást. A problémák természetéből következően a félelem gerjesztése ma már hatékony módzsereket fejlesztő és alkalmazó trend, aminek nem kivánatos következményei kimutathatók és ugyancsak fejlett profitérdekek terrorjaként is realizálódik.
Kérdés, hogy a félelem gerjesztésének miért éppen a célja, az ún. „környezetvédelmi” hatásfoka szánalmas?
Konferenciánk címfogalmainak, preferált témáinak ellentmondásaiból a probléma elfedéséből, közvetlenül pedig néhány kapcsolódó fogalom és konkrté jelenség elemzéséből (pl. költség-haszon, környezet, globális és/vagy lokális veszély preferálása, sajtószabadság, gondolatszabadság, veszélyes hulladék, közlekedési emissziók) általánosan ismert közhelyként adódik, hogy minden fogalmunk és „igazságunk” érvényességi intervalluma korlátozott anélkül, hogy ennek következménye a probléma megoldás módszereiben, következésképpen a gyakorlatban érvényesülne.
A környezetvédelemként ekszponált probléma megoldásának alapvető eszköze, hogy a félelemmel is elfedett felelősség áthárítás helyett meg kell tanulni és vállalni kell a döntés felelősségét. Ehhez elengedhetetlen az egymásból következő értékrendszer, magatartás, az egyes ember és társadalmi szerveződései tevékenységének etikai minősítése. Ez az etikai minősítés a végnélküli, gyakran hipokrita szófacsarásokkal szemben jól kvantifikálható követelmény. A gyorsuló probléma képződés ennek az etikai minősítésnek megfelelő tudományos szemléletet, fogalmakat és új alkalmazásokat indukáló módszertant követel az emberi élet minden szintjén és összefüggésében.
17:45:
Ø
ÁLTALÁNOS VITA, 20 ÉVES
SZÜLETÉSNAP
Az általános vitában a záró, filozófiai blokkban fellángolt politikai ellentétek továbblángoltak. Sőt, elhangzott olyan hozzászólás is, hogy a környezet védelme kizárólag s „par excellence”politikai kérdés. A konferenciára több környezetvédelmi szervezet, sőt, politikai pártok is, mint az MDF, MSzP és az SZDSZ megfigyelőket küldött, akik között igen éles politikai jellegű összecsapások folytak. Történelmi tény, hogy ez volt az utolsó olyan vitaköri konferencia, amelyet az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága is meghirdetetett információs bulletinjében. Végül Detre 20h körül hirtelen lezárta a vitát. Az eredetileg 19h-ra tervezett időpont helyett, 20h után kezdődött el a Filozófiai Vitakör 20 éves születésnapi ünnepsége. Erre az alkalomra egy hatalmas, négyemeletes tortát és egy rekesz pezsgőt fogyasztott el a csaknem éjfélig kitartó mintegy 25 fős törzsgárda.
A KONFERENCIA UTÓÉLETE ÉS
JELENTŐSÉGE
Ez a konferencia volt a Filozófiai Vitakör kétévtizedes történetének legnagyobb szabású rendezvénye, amely az előadások számát illeti. A téma politikussága, világnézeti diverzitása miatt a konferencia légköre feszült volt, jól kitapintható volt a résztvevő különféle szervezetek közötti politikai ellentét. Ez már előhírnöke volt az 1994-es parlamenti választásokat megelőző fokozódó politikai feszültségnek.
A konferenciáról több híradás jelent meg, úgymint az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának június havi híradójában, s egy többoldalas értekezés a Magyar Fórum 1993 júliusi számában Sebestyén Béla (Herman Ottó Társaság) tollából.
A Filozófiai Vitakör következő két összejövetelét is a konferencia értékelésére szentelte:
212. vitaülés:
Ø Munkaértékezlet: az értekekezlet témája: „A Föld és az Élet Fejlődése és Védelme” konferencia dekrétumának megfogalmazása
1993 június 11., péntek, 17h
-
Az értekezlet vendéglátója:
T. Bíró Katalin: Budapest XIV., Hermina út 2.
A jelenlévők pozitívan értékelték a nagyszabású konferencia eredményeit, rendezését, s köszönetüket fejezték ki a társrendező Herman Ottó Társaságnak és Smaragd Környezetvédelmi Egyesületnek. Sajnálatosnak tartották a néha eldurvuló politikai jellegű összecsapásokat, személyeskedéseket, amelynek kirívó esete volt Buk Pál elfogadhatatlan magatartása. Az ilyen jellegű megnyilvánulások sajnálatos újdonságként jelentkeztek a Kör életében. A jelenlévők kiemelt feladatként határozták meg az ilyen jelenségek kiküszöbölését.
Jelen voltak: T. Bíró Katalin, Takács Péter, Detre Csaba, Bokor Levente, Benkő Ferenc, mint az MTA Természetfejlődési Tudományos Bizottság alelnöke (megjegyzés: ezidőtájt e Bizottság titkára Detre Csaba volt), Solt Péter, Adonyi Zoltán, Fáy Árpád, Kónya Balázs, Tavaszy Ferenc, Vitányi Pál.
Megjegyzés: A jelenlévőket csak jegyzetek
alapján tudjuk megállapítani, mivel az 1992
májustól felfektetett Jelenléti Könyvet 1996
március 26.-án eltulajdonították. Ebben a
könyvben volt „A Föld és az Élet ...”
konferencia jelenléti listája is. (Lásd:
Filozófiai Vitakör története, 1996 március 26.)
213. vitaülés:
1993 június 24., csütörtök,
15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Program:
-
Tervek az 1993/1994 évadra
-
Egy nemzetközi kongresszus
lehetőségének felmérése: Tervezett időpont: 1995
május v. június eleje. Körvonalazott téma: „Time
and Evolution”
- „Monoton folyamat-e az összemberi ismerethalmaz növekedése?” vitasorozat publikációinak bekérése
-
A Filozófiai Vitakör
szerepe a tezaurusz-rendszer továbbépítésében
Felkért
korreferensek: DR. DOMOKOS MÁRIA, DR. KÓNYA
BALÁZS, FÁY ÁRPÁD
214. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör 1993 június 24.-i (213. ülésén elhangzott észrevételek és vélemények alapján a FÖLD ÉS AZ ÉLET VÉDELME konferenciát állásfoglalását kidolgozó ad hoc bizottságot 1993 július 2.-án, pénteken 15 órára összehívom.
A
bizottsági ülés színhelye: MÁFI II.em. Lábnyomos
terem.
Hivatalosak:
Dr. T. Bíró Katalin, választmányi tag, az ad hoc bizottság elnöke.
Dr. Adonyi Zoltán, választmányi tag, az ad hoc bizottság felkért tagja.
Fáy Árpád, az ad hoc bizottság önkéntes tagja.
A bizottsági ülés napirendje:
- A konferencia állásfoglalásának megvitatása
- Egyebek
A FÖLD ÉS AZ ÉLET FEJLŐDÉSE, A FÖLD ÉS AZ ÉLET VÉDELME
A
konferencia állásfoglalása:
A XX. század végére az emberiség eljutott annak felismerésére, hogy létét – és a környező élővilág jelentős részének létezését – általános és teljes pusztulás veszélíe fenyegeti. A fenyegető környezeti krízis csak összemberiségi összefogással oldható fel. Ennek a gondolatnak jegyében ült össze a „A Föld és az Élet fejlődése; a Föld és az Élet védelme c. konferencia.
A MÁFI Filozófiai Vitakör, a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium, az MTA Természetfejlődési Tudományos Bizottság, a Herman Ottó Társaság és a Smaragd Környezetvédelmi Egyesület szervezésében. Az alábbiakban a konferencia állásfoglalását kivánjuk közzé tenni, abban a reményben, hogy hozzájárulhatunk a problémák gyakorlati megoldásában.
A veszélyek fő forrása az emberi civilizáció működési és fejlődési módja. Ugyanakkor ez a civilizáció az egyetlen reményünk arra, hogy a fenti problémákkal meg tudunk küzdeni.
Mit akarunk védeni?
Mindenekelőtt az embert, és annak alapvető létfeltételéül szolgáló természeti környezetet. Az ember maga is része a természetnek, ugyanakkor a sajátos emberi intellektus és az emberi intellektus által felépített mesterséges környezet a biológiai fejlődés meneténél nagyságrendekkel gyorsabb fejlődést produkál.
Védendő a természetes környezet diverzitása, de ugyanakkor az ember által létrehozott mesterséges környezet értékei és dokumentumai is. Védendő mindenekelőtt a bioszféra, mint működő egész.
Az emberiség által kiváltott ökológiai krízis oka a technikai civilizáció fejlődése – a részben általa indukált társadalmi feltételek között. Ez veszélyezteti a földi (emberi) lét fizikai feltételeit, a természet biodiverzitását és az emberiség belső diverzitását is. A válság komplex: nem csak környezeti, hanem általános válság: gazdasági, ismereti és morális.
A természeti környezetbe történő emberi beavatkozás napjainkra érte el azt a mértéket, amikor a káros mellékhatások puszta létünket globálisan veszélyeztetik. Ezért a megoldás is csak globális – összemberi – lehet. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy a környezet fenyegetettsége és a megoldás esélye nagy regionális eltéréseket mutat. A Föld legszegényebb vidékein legnagyobb a szaporodási ráta, ugyanakkor itt a legkisebb a lehetőség arra, hogy a fokozódó (és részben importált!) környezetszennyezési problémákkkal eredményesen megküzdjenek.
Koncepciós egyensúlyhiány a liberalizmus és az állami szabályozás közt.
Kényszerpályák
- a termelés folytonosságát fenn kell tartani
- a gazdaság karbantartása egyben környezeti érdek is
- ismerethiány a korrekciós cselekvés időbeli dimenzióit illetően, illetve a beavatkozás mellékhatásai tekintetében. „Sürgősségi faktor”.
A természeti viszonyok humanizálása csak a társadalmi viszonyok humanizálása útján érthető el. Ugyanakkor nem küszöbölhatő ki a verseny, mint az evolúció (már Darwin által is felismert) motorja.
Javaslatok:
- Természeti törvényeket nem megváltoztatni, hanem felismerni kell és ezekhez alkalmazkodni
- ezzel kapcsolatos tudományos alapkutatás szüksége
- a természet pótolhatatlan értékeinek prioritást kell kapni a gazdaság pillanatnyi érdekeivel szemben
- környezeti kultúra megteremtése, szankcionalitással és a lehetőségek megteremtésével (önszervezés támogatása)
- a jövő generáció ilyen irányú nevelése
- energiatakarékos gazdálkodási formák
- környezetkímélő gazdálkodsási formákat, életmódot preferáló adó és gazdasági szabályozás
- monokultúra helyett diverz mezőgazdálkodás
- hulladékkezelési állami beavatkozással; szelektív szemétgyűjtés, recirkuláció
- drága a betegség
- szabályozási szintek logikus kialakítására van szükség
- lokális, regionális, országos és globális koncepció
- háztető-füvesítés, rekultiváció (utak, bányák etc.)
„Holokauszt”
a Magyar Állami Földtani Intézetben
Az 1993. év második féléve a MÁFI-ban a borzalom és a rettegés hónapjai voltak. Teleki Pál Amerikában élő gróf, aki az Antall-kormány földtani és bányászati „szaktanácsadója” volt, azt javasolta a kormánynak, hogy a magyar geológiát amerikai mintára át kell szervezni. Az olyan idejétmúlt intézményeket, mint a MÁFI és az ELGI meg kell szüntetni, s helyetttük egy egységes szervet, amerikai mintájú „geological survey”-t kell létrehozni, mintegy 50 fővel. NB: a fenti két intézményben mintegy 1100 fő dolgozott, beleértve a már több éve leépített Központi Földtani Hivatalt is. A kormány ipari és városfejlesztési minisztere villámgyorsan végrehajtotta az amerikai utasítást, s mindkét intézetet megszüntette július közepe táján. A MÁFI közel két hétig „nem létezett.” A neofita kormányzat azonban nem számolt a MÁFI óriási nemzetközi összeköttetés rendszerével, s azzal, hogy a világ második legrégibb földtani intézete (első: Bécsi Földtani Intézet, 1849; második: Magyar Állami (Királyi) Földtani Intézet, 1869). A felháborodott tiltakozólevelek ezrei értkeztek a kormányzathoz, mind belföldről, mind pedig külföldről. E sorok írója is tiltakozó levelet írt Dr. Antall József miniszterelnöknek, aki tanára volt a Toldy Ferenc gimnáziumban 1955 és 1959 között. Július végén Antall József telefonon felhívta Detre Csabát, s megnyugtatta, hogy „nem szűntök meg, de hogyan léteztek majd a jövőben, azt szakembereimre bízom.” A két „kegyelmet kapott” patinás kutatóintézetet egy bürokratikus vízfej, a Magyar Geológiai Szolgálat alá helyezték, amelynek létszáma azonos volt a két kutatóintézettel, azaz a MÁFI-ban, az ELGI-ben valamint az újonnan létrehívott MGSZ-ben egyaránt 100-100 fő maradt az év végére. Ez azt jelentette, hogy MÁFI létszáma 400-ről lecsökkent 100-ra, azaz a dolgozók háromnegyed részét bocsájtották el.
Érthető módon félő volt, hogy ezek a horrorisztikus események befolyásolják a Filozófiai Vitakör létét is. Detre a Filozófiai Vitakört mindinkább összekapcsolta az 1992-től felfuttatott űrkutatáshoz kapcsolódó geológiai kutatásokkal, s így pragmatikusan „hasznossá vált” az új, teljesen pragmatikus és merkantilista MÁFI-vezetés szemében. Fontos volt az is, hogy Detre és a Finnországból 1991-ben importált igazgató, Gaál Gábor között szívélyes viszony volt, s miután Detre meggyőzte őt, hogy a Filozófiai Vitakörnek mint igen széleskörűen interdiszciplináris szervezetre az űrkutatáshoz kapcsolódó geológiai programok kialakításában kimagasló fontosságú szerepe van, a Kör helyzete stabilizálódott, sőt, megjavult. A Filozófiai Vitakör fenti témában való hasznossága aztán nagyon gyorsan be is igazolódott, az októbertől látványosan felfutó szferula(kozmikus eredetű gömböcskék)-kutatással, amelyben a MÁFI két éven belül egy globális kutatóprogram központi szerve lett.
215-216. vitaülés:
KORUNK IDEOLÓGIAI
VÁLSÁGÁNAK FILOZÓFIAI ELEMZÉSE – különös
tekintettel az elbizonytalanodott magyar
társadalmi viszonyokra
Szervező egyesületek:
Filozófiai Vitakör (Budapest), Városi Kulturális
Központ (Szerencs)
A konferencia ideje alatt megtekinthetők a
Smaragd Környezetvédelmi Egyesület által
meghirdetett „VESZÉLYBEN A FÖLD”
és „VESZÉLYBEN A CSEND VILÁGA” című
országos gyermekrajzpályázat díjnyertes képei.
Szervező: SOLT PÉTER, a Smaragd elnöke.
VÁRHEGYI GYULA igazgató már 1993 június 22.-án
az alábbi levelet írta Detre Csabának:
Tisztelt
Detre Csaba Úr !
Közös, kedves ismerősünkre – Géczy István úr – hivatkozva örömmel vennénk, ha szeptember hó 10-11-én városunk, pontosabban intézményünk adhatna helyet a „Korunk ideológiai válságának filozófiai elemzése” című két naposra tervezett programnak.
Géczy úrral közösen összeállítottunk egy ajánlott programot (Szerencs – Monok – Tállya – Mád – Szerencs útvonalon), melyet Ő ismertetni fog önnel levélben és telefonon.
A szerencsi találkozó előkészületi munkáihoz jó munkát kivánva üdvözlöm Önt abban a reményben, hogy a Városi Kultirális Központban személyesen is találkozhatunk!
Kellemes nyári szabadság mellett köszönti:
Várhelyi Gyula
Szerencs,
1993 június hó 22-én
Az összejövetel Szerencs városának jelentős eseménye volt, eljött a polgármester is az ülésre.
PROGRAM:
Bevezető: VÁRHELYI GYULA, a
Városi Kulurális központ igazgatója
1993 szeptember 10, péntek, 10:30:
ADONYI ZOLTÁN: Ideológiai válság van-e vagy valami egyéb?
DETRE CSABA: Az ideológiamentes társadalom, a kapitalizmus kozmopolitizmusa
ebédszünet
HORVÁTH JÓZSEF: Mi
lett-lesz a marxizmussal?
FÁY ÁRPÁD: Pontatlan megfogalmazások, vagy mikor mi van a világban?
TAVASZY FERENC: Az élet mint feloldhatatlan ellentmondás
Szerencsi nevezetességek
megtekintése
1993 szeptember 11,
szombat, 10:30:
FÖRSTER GYULA: Globális válság: történelmi-társadalmi háttér
AGÓCS JÓZSEF: Az emberi gondolkodás válsága
GÉCZY ISTVÁN: Jövőnk járható útja az ökoszocializmus
Bejelentett hozzászólások: T. BÍRÓ KATALIN, BOKOR LEVENTE, VECSERNYÉS GYÖRGY
Mindkét nap borkostolóval egybekötött fogadás volt Géczy István valamint Dr. Angyalos László abaújszántói borpincéjében.
A rendezvényről írt szerencsi híradás:
Filozófiai Tanácskozás
-
Szerencsi Hírek, III. évf.,
10. szám, 1993 október
„Korunk ideológiai válságának filozófiai elemzése” címmel kétnapos konferencia volt Szerencsen, a városi kulturális központban.
Várhegyi Gyula az intézmény igazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta: „A reformok hevében égve egyik legnagyobb probléma, hogy mit tegyen az ember azzal, ami a korábbi évtizedekben mély nyomot hagyott sokak lelkében?
A régi ideológiát új eszmeármalatokkal – még ha többször sokkhatással is jár együtt – csak úgy lehet felcserélni, ha újra építkezünk lélekben, szellemben egyaránt.
A rendszerváltás csak akkor lehet igazán sikeres, ha ez az emberi lelkekben is megtörténik. Ez sokkal nehezebben érhető el, mint a politikai, gazdasági változások.
Ez a konferencia szolgálja egy megpróbáltatásokkal teli korszak után egy igazságosabb társadalom kialakulásának elősegítését. A filozófiának, mint tudománynak – mely mindenekelőtt az emberi lélek, az emberi gondolkodás formálója – elő kell segíteni a politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseknek a mélyreható elemzését, olyan alternatívaként kell kidolgoznia, amelyet a politika fel tud használni. Ehhez kíván hozzájárulni ezen tanácskozás is.”
A konferencia előadói között szerepeltek: Adonyi Zoltán, Detre Csaba, Horváth József, Fáy Árpád, Tavaszy Ferenc, Förster Gyula, Agócs József, Géczy István.
217. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Bevezetés az ontológiába II. A lény alapsajátságai
TAVASZY FERENC: Korreferátum az ontológia tematikához
VITÁNYI PÁL: Ontológia és ontológiák
-
1993 szeptember 24.,
péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Lontay Ervin Pál
előadásának kivonata:
I.1. Praeliminares. Def. ontologiae. Divisio
ejus: I ... Vi. Metaph. gen.
2. Recepit.: nomin. coceptus, transcendentia (exprr. log.), concept. analog. attrib. et proport. A 3 tézis
3. Progr. II-ae. Abstr. general, Proprietates: Unitas, veritas, Bonitas atque Pulchritudo entis. A 4 tézis.
II. Na entis: in se, in relatione ad sua inferiora. Proprietates: stricte et latiori;extra SUMMA (Na), ai superaddita et/vel implicite continetur. Non contrahit, sed convertibile erit. Synthesis erit in casu pulchritudinis.
1. Th: Unum Ens relate ad sipsum. Definitur. Dividitur/praedicamentate et transcendentale /. Abu Ibn Sina. Prob. th.: I. unum tr. II. nullam realitatem ... Coroll.: ens et unum convertuntur. Schol.: compositio: phys., metaphys., logic.
2. Th.: Verum Ens relate ad intellectum. Definitur: conformitas rei cum intellectu. Divid.: Ontol. /findament./, et logica. Prob.: cognoscibil., esse. Coroll.: ens et verum conventunur.
3. Th.: Bonum Ens relate ad appetitum (natural., sensitiva, rationalis i.e. voluntas). Defin.: perfectio. Divid.: transcend., phis., moralis. Prob. de appertibilitate. Coroll.: ens et bonum convertuntur. Scholion: Malum e privatio boni. Consectariis: 1. Bonum e diffusivum sui. 2. Mal. ex quocumque defectu ... 3. Corr. opt. pess.
4. Th.: Pulchrum Synthesis 1-3. Definitur. 1. Stricte d.: obj. sensib. harmonia, amor appet sensit., ration Na, 2. Late d.: harmonia pirit. etc. Prob.: 1 ... 3 cum harmonia ... Pulchrum ontologicum. Coroll.: convertitur cum ente. Duplex effect.: praeparat intellectum et voluntatem ... Maximesolidaris. Cultursolid.: doctores, sancti, artifices. Classificatio artium: sensit., spirit.
III. 1. Summatio. Semmi m. Teljes egyetemesség. Kis hiba kezdetben, nagy hiba a végén. Stratosphaera. (Nubes, Vertigo, Vomitus). Diapositio: dynamismus intellectus.
2. Metaph. spec. ágai: tudományelmélet, SUMMA-vizsgálat., morális, esztétika, művészetek.
3. Következik (III): Actus, potencia, limitatio, Summa és E reális definíciója.
Lontay
minden előadása előtt meghívta kelenföldi
villájába (XI.ker., Ecsed u. 8) Detre Csabát,
hogy megvitassa vele az előadás tematikáját, s a
közreadott előadáskivonatot. Detre jelezte, hogy
a kivonatok még azon hallgatók számára is
nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhetők, akik
járatosak a skolasztikában és a latin nyelvben,
mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezek a
jegyzetek Lontay saját eligazodására készültek,
s nem a hallgatók tájékoztatására. Lontay
elfogadta a kritikát, de leszögezte, hogy az
általa alkalmazott rövidítések a skolasztikában
általánosan elfogadottak.
Mindazonáltal a továbbiakban mit sem
változtatott a kivonatok összeállításán. Lontayt
ugyancsak több alkalommal kritika érte azért is,
hogy nem volt hajlandó vitatkozni, többéves
előadássorozata lényegében a skolasztikus
filozófia ismertetése volt, s mint ilyen igen
érdekes volt.
218. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör
Tezaurusz Programja
1993
október 1., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Program:
KÓNYA BALÁZS: A társadalmi
gazdasági tezaurusz
DOMOKOS MÁRIA: A tezaurusz-program filozófiai és nemzetközi kapcsolódási lehetőségei
T. BÍRÓ KATALIN: Létezik-e filozófiai tezaurusz?
DETRE CSABA: A Filozófiai Vitakör közhasznú tevékenysége és a filozófia diszciplináris határai
Z. KARVALICS LÁSZLÓ: Korreferátum
FÁY ÁRPÁD: Pályázatok a tezaurusz programokhoz (beszámoló)
A
konferencia szervezője Dr. Kónya Balázs volt,
aki a filozófiai tezaurusz lánglelkű propagálója
és szervezője volt a Filozófiai Vitakörben. Erre
a konferenciára közreadott egy 40 oldalas
anyagot, amely a témához kapcsolódó igen sikeres
tematikus sorozat összegzése volt: „Monoton
folyamat-e az összemberi ismerethalmaz
növekedése?”(lásd: Filozófiai Vitakör 1992-1993,
183-231). Ugyancsak közreadott egy 1 oldalas
összefoglalást is, amelyet szűkebb és
gyakorlatibb értelemben csak ezen konferenciához
írt. A következőkben ezt közöljük.
KÓNYA BALÁZS: A TÁRSADALMI GAZDASÁGI TEZAURUSZ tartalma, szerkezeti elemei és célkitűzései
A kiadvány tartalma:
Társadalomtudományi, gazdaságföldrajzi,
környezetvédelmi, statisztikai és jogi
alapfogalmak ill. adatok, amelyek a társadalmi
és gazdasági folyamatok leírásához és
követéséhez szükségesek
A kiadvány szerkesztésénél
felhasználható eszközök:
1. Számítógépes tezaurusz-programozás (szövegszerkesztés), amely figyelembe veszi a már meglévő tezaurusz-programokat, ill. összhangban áll a már működő adatbázisok visszakereső rendszereivel
2. A rendelkezésre álló – a fentírt témakörökhöz kapcsolódó – szakértői rendszerek, fogalomgyűjtemények, nomenklatúrák, stb. áttekintése, számítógépes elérésük biztosítása.
3. Társadalomfilozófiai, jogi, szociológiai, közgazdaságtani, statisztikai, stb ... lexikális vagy enciklopedikus jellegű szövegrészek valamint adatgyüjtemények megfelelő szerkesztési elvek szerinti csoportosítása, számítógépes elérésük biztosítása.
A kiadvány célkitűzése:
A. Az interdiszciplináris jellegű problémamegoldást elősegítő információ-visszakeresési tezaurusz-programozás megvalósítása; az ehhez szükséges tudományos (szemiotikai, logikai, tudomány- és könyvtárszervezési) megalapozás és tematikai áttekintés biztosítása.
B. A makrodeszkriptorok kiválasztása, majd a deszkriptorok asszociatív kapcsolatainak kiépítése, illetce – megfelelő „interface” beiktatásával – a felhasználói igényekhez igazodó vizuális lehetőségek kialakítása.
C. Tudnivalók a PC hálózati rendszer működtetéséről a tezaurusz által átfogott adatbázisok között (metaadatbázis-rendszer); felhasználó barát hozzáférési lehetőségek kialakítása.
D. A kiadvány szerkezeti felépítésének meghatározása a makrodeszkriptorokhoz igazodó tematikai részben;a többnyelvű permutált alfabetikus index megszerkesztése.
Együttműködés megszervezése
intézményekkel és személyekkel:
ad 1-3 és A pont: A Filozófiai Vitakörben kialakult szellemi műhely újabb szakemberekkel bővíthető.
ad B pont: A tezaurusz főszerkesztője konzultál a tematikai területeket képviselő szakértőkkel.
ad C pont: Nemzetközi számítógépes együttműködés megszervezése.
ad D pont: A kiadvány költségvetésének elkészítése, kiadójának, projekt- és reklám-menedzserének kijelölése.
A 40
oldalas „Monoton folyamat-e az összemberi
ismerethalmaz növekedése? korreferátum tartalma:
Analógiás, korrelációs és kreatív rendezési
szempontok
A/ Absztrakt és analógiás asszociatív hálózat
B/ A homologizáció: az analógiás következtetés képlete
C/ A metafora és metonímia pragmatikus és kognitív vonásai
D/ A kreativitás a rendszer/folyamat kölcsönhatásaiban
E/ Összefoglalás: Az átfogó szemantikai rendszer körvonalai
Megjegyzés: A lábjegyzetek folytatása a 10/a és 10/b oldalakon található (lásd: Filozófiai Vitakör, 1992-1993, 183-231).
Kónya Balázs óriási lendülettel fogott neki a tezaurusz szerkesztéséhez, ebben fő együttműködő munkatársa BALÁS IMRE (1913-1999), FÁY ÁRPÁD és DOMOKOS MÁRIA voltak. Fáy Árpád reszortja volt a pályázati támogatások megszervezése. A lendületet néhány hónapon belül nagymértékben visszafogta az, hogy a pályázatok sikertelenek voltak, s rá kellett jönni arra, hogy rendkívül nehéz a szükséges pénz előteremtése. Kónya Balázs és Balás Imre lelkesedését a tezaurusz-program iránt azonban ez nem vetette vissza. Egészen halálukig, a tezaurusz megszerkesztésének valóságos apostolai maradtak.
Detre Csaba ezen összejövetel alkalmából olvasta fel a Magyar Állami Földtani Intézet leépítése folytán kialakult helyzetről az alábbi nyilatkozatot, amelyet kitűzött az intézeti faliújságra is:
NYILATKOZAT
A Filozófiai Vitakört, mint független tudományos egyesületet megdöbbenti az a módszer, amellyel a kormányzat a Magyar Állami Földtani Intézetet leépíti. Ez az eljárás tulajdonképpen a kiemelkedő hagyományokkal és jelennel rendelkező magyar geológiával való leszámolást jelenti. Több évtizedes szakmai múlttal rendelkező, magasan kvalifikált tudományos kutatókat fenyegeti a teljes létbizonytalanság, hiszen speciális képzettségük miatt semmi esélyük sincs bármiféle tudományos területen az elhelyezkedésre. A fiatal kutatók kikergetése a szakmából, vagy szerencsés esetben szakmájukban maradva külföldre kergetése, a magyar geológia végét jelenti.
A Földtani Intézetben valóságos horror uralkodik. Ez az egész folyamat méltatlan a magyar tudományhoz, és egy civilizált országhoz.
1993 október 1. Dr. Detre Csaba
(A Filozófiai Vitakör elnöke)
220. vitaülés:
KÖRNYEZETVÉDELEM-SZAKVÉDELEM őszi kerekasztal
-
1993 október 15., péntek,15h,
MÁFI földszint, ebédlő
PROGRAM:
15h
Ø
AGÓCS JÓZSEF:
Környezet-szakma hiánya, lehetősége és
szükségessége
Az előadás kivonata:
Ember (egyén) és társadalmi, természeti környezetének viszonyát ma még a szembenállást, a részekre szedést, a mészáros jellegű átalakítást feltételező és célzó elméleti és gyakorlati szakmák határozzák meg. Ilyen elméleti szakma az ökológia, valamint gyakorlati szakma a természetvédelem is, hiszen mindkettőnél lényeges az, hogy mindkettő a hagyományos „természetellenes szakmáknak” mindent megenged. Ökológia és természetvédelem azért van, hogy minden maradhasson a régiben, hogy fenntartható, meghosszabítható legyen az ember természetellenes, életellenes tevékenysége.
A szétszedéshez, a mészárláshoz, az „ismeretlen valami” megsemmisítéséhez nem szükséges tudnunk, hogy mi a tevékenységünk tárgya, csak azt, hogy mivé szeretnénk azt változtatni. Orvosi, tenyésztői, fenntartói, teremtő jellegű ismeret szükséges viszont akkor, ha megőrizni, újjáépíteni akarjuk az ismeretlent, ezen belül magunkat.
ÉLET, életünk esetében tehát nem kerülhető el tovább az a kérdés, hogy:
-
mi él, mit jelent élni,
mitől élő, életképes valami vagy valaki;
-
melyek a külső és belső
létezési feltételek;
-
mi a mi helyünk és
szerepünk önmagunkkal és környezetünkkel
szemben;
-
mit kell tennünk a
maradékokkal („védelmük” helyett),
-
milyen a jó környezet, a jó
természet, a jó ÉLET;
-
milyen eszközök és
módszerek (szakmai ismeretek) szükségesek ennek
eléréséhez,
-
meddig beszélhetünk még
másról, meddig beszélhetünk még mellé,
-
mi lehet a Vitakör
lehetősége és feladata a földi Élet
megmentésében, föltámasztásában, az ehhez
szükséges szakma kialakításában és
bevezetésében.
15:30:
Ø
FLEISCHER TAMÁS: A
környezetvédelem mint szaktudomány és mint
integráló elv
16:00:
Ø
PÓKA TERÉZ: A
környezetszennyező hulladékok tárolása és a
társadalmi tudat
Az előadás kivonata:
A környezetszennyező (ipari, energetikai,
mezőgzadasági és kommunális) hulladékok tárolása
ma már nemzetközileg is alapvető problémája az
emberiségnek. A környezettudomány, ill. a
különböző környezeti problémákkal foglalkozó
természet- és műszaki tudományok mélyrehatóan
foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A tárolás
megoldása hatalmas pénzügyi ráfordítást igényel,
mégis ezen túlmenően a környezeti és politikai
mellékhatások jelentenek nagyobb gondot.
Ennek a kérdéskörnek a megoldásához a szakmai ismeretek interdiszciplináris felhasználása szükséges; a lobbizás, a lokálpolitikai célok előtérbe helyezése viszont óriási károkat tud okozni. A társadalmi tudatban a hulladék-tározók kialakulása kérdésében hiányok mutatkoznak, így a demagógia a lakosság széles rétegeit futótűzként tudja elérni és ezzel a feltétlenül szükséges megoldásokat lehetetlenné tenni.
Hazánkban – lévén az ország kis területű – a hulladék-tárolás különösen nagy gondot jelent. A hulladék-tározás legalapvetőbb követelménye a megfelelő földtani-, tektonikai-, hidrológiai-környezet, ami minden egyes hulladék esetében más és más követelménynek kell megfeleljen.
A társadalmi általános műveltségben éppen a földtudományi ismeretek igen alacsony szinten vannak, így igen nehéz a felvilágosító tevékenység, amennyiben akár a legjobb akaratú „környezetvédők” támadást indítanak egy adott területen a tárolók megépítése ellen. Az ország szennyező hulladékainak megbízható tárolása érdekében azért fontos, hogy a szakismereteknek megadjuk a megfelelő rangot és egyben a közműveltségben széles körben elterjesszük a földtudományi alapokon álló ökológiai szemléletet. Ebben a folyamatban a megfelelő színvonalú, szakértelmen alapuló megelőző ismeretterjesztés alapvető.
Az előadásban néhány hazai példát ismertet az előadó.
16:30:
Ø
VITÁNYI PÁL: Lehetséges-e
egy „hipotetikus imperativusz?”
17:00: S Z Ü N E T
17:15:
Ø
MANGEL GYÖNGYI: A
„szakértői habitus” avagy integrált tudás
helyett szakmai gőg
17:45:
Ø
SEBEŐK JÁNOS: Emberjárás,
sáskajárás
18.15:
Ø
DETRE CSABA: Hogyan és
miért válunk a Nyugat ökogyarmatává
Az előadás kivonata:
- Az emberiség alapvető tragédiája, hogy a három
fő intellektuális diszciplina (erkölcsiség,
művészet, tudomány-technika) közül a legutóbbi,
az „európai szellem” győzött.
- A Nyugat globális gyarmatosító tevékenysége
Columbustól máig „eredeti” tőkefelhalmozódás. A
Tőke történelmi stabilitása.
- A mindenkori soros eurázsiai nagyhatalom összeomlása, maradványainak gyarmatosítása a Nyugat által.
- A mai gyarmatosítás már nem a feudalizmusból eredő területrablás, hanem ökonomo-ökológiai behatolás, összes következményeivel együtt: általános destrukció.
- A volt „Béketábor” területe, mint a nyugat szemétládája.
Perspektívák, amelyek irreálisak, s kizárólag szélsőségesen spekulatív körökben érdemes róluk beszélni.
219. vitaülés:
A MONIZMUS
1993 október 22., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
PROGRAM:
DUDICH ENDRE: Mi a monizmus - és mi nem?
Az előadás kivonata:
Gör.: „,monosz” = egy, egyedüli. Monizmus:
tehát: „egyelvűség”, az a felfogás, amely minden
létezőt egy egyetlen őselvből vagy ősvalóból
eredztet.
Ellenérve értelemszerűen: pluralizmus („többelvűség”) Ennek leggyakoribb formája: dualizmus. („kételvűség”).A monizmus és ellentétpárja az absztrakció (elvonatkoztatás) különféle szintjein vizsgálandó.
Természetbölcseleti monizmus
Az élettelen és az élő világ oksági és fejlődéstörténeti egységének tanát a biológiából kiindulva E. Haeckel dolgozta ki természetfilozófiai rendszerré. (1899). A fenomenológiailag (megnyilvánulásaiban) egységes szubsztancia a következő, lételméleti (ontológiai) szinten tekinthető anyaginak (materializmus) vagy szelleminek (panteizmus). megjegyzendő, hogy az 1906-ban, majd 1946-ban újból mozgalommá szerveződött irányzat nem kerülhette el az anyag (Materie) – valójában a tömeg – és az energia (Energie) kettősségének beépítését a rendszerbe.
Ontológiai (lételméleti) monizmus
A létező(k) végső természetét (lényegét egyetlen alapelvre (principiumra) visszavezető gondolatmenet szükségképpen két, egymással szögesen ellentétes tant eredményezett.
Materialista monizmus: a világ végső lényege anyagi. Az európai filozófiában ennek a régi görögöktől máig megvannak az iskolái (pl. mechanikus materializmus, dialektikus materalizmus.
Idealista monizmus: a világ végső lényege szellemi. Ez a szellem lehet
azonos a megismerővel: ez a szubjektív
idealizmus, szélső formájában a szolipszizmus
(Berkeley).,
azonos a megtapasztalt világgal: panspiritualizmus. Ez az objektív idealizmus egyik fajtája (pl. Hegel panlogizmusa).
„Ideák” formájában az anyagi „árnyékvilág” szülője (Platón objektív idealizmusa).
Teológiai (vallási)
monizmus
A világ azonos Istennel, nincs a világon „kívülálló” Isten: immanens panteizmus, Spinoza.
A világ kiáradással (emanáció) ered Istentől: transzcendens panteizmus, egyes keleti rendszerekben.
A világon kívül álló, személyes abszolút szellem, azaz Isten, megteremti a világot, majd „magára hagyja”, mint az órásmster a megszerkesztett és felhúzott órát: a francia felvilágosodás deizmusa
A világot teremtő személyes abszolút szellem, Isten, fenntartó és gondviselő is: monoteizmus.Fejlett formákban a judaizmus, a kereszténység, és az iszlám.
A dualizmus
Minden szinten jelentkezik. Teljességre törekvés
nélkül csak példaszerúen:
élettelen – élő
test-lélek (különös tekintettel s lélek halhatatlansáságra
anyag-szelem (Descartes)
lét tudat, „Ding an sich” és „Ding für uns” (Kant)
yin-yang a kínai filozófiában
a fény szelleme – a sötétség szelleme, a jó és rossz kettőssége: zoroasztrizmus, manicheizmus, gnoszticizmus, stb.
A szorosabb értelemben vett pluralizmus valójában inkább „alrendszerként” jelentkezik: például
a négy (később öt) „őselem” tana a materialista
monizmuson belül:
a szélsőséges atomizmus ugyancsak a materialista monizmuson belül:
a politeizmus (többistenhit) idealista-monista és dualista változatban egyaránt.
Figyelem: a teológiai monizmus (monoteizmus, egyistenhit) megfér a természetbölcseleti-lételméleti dualizmussal. A Teremtő (végső vagy első Ok) és a teremtett világ (okozat-rendszer) kettőssége eleve adva van. Ezen kívül magában a személyes egy Isten által teremtett világban is lehetnek kettősségek, „minden szinten szinte minden”:
anyag -szellem (Descartes)
test – lélek (Fechner, Wundt)
élő – élettelen (Pasteur)
tömeg – energia (Lavoisier, Carnot)
Fordítva is: a lételméleti idealista monizmus kiválóan megfér a politeizmussal (többistenhittel), különféle értelmezésben (hinduizmus, sintoizmus, a természeti népek monista vallásai.
Mai témánkon messze túlmegy, de talán említést
érdemel az a körülmény, hogy már a 13. században
fölvetődött, de tudtommal máig sem kidolgozott
probléma az Egység és Kettősség ellentétben
tükröződő Hármasság.
----------------------------------
A fenti ismertetés egyedüli célja az volt, hogy
kísérletet tegyünk a fogalmak tisztázására, hogy
lehetőleg világos legyen, miről beszélünk
valójában, milyen értelmezésben használja
egyikünk vagy másikunk a „monizmus” kifejezést.
Talán sikerült megvilágítanom azt a tényt, hogy a monizmus nem azonos a monoteizmussal, de az utóbbi bizonyos értelemben kétségtelenül az előbbi egy fajtája, noha megenged „másodlagos dualizmusokat”.
Nagyon sajnálom, hogy a vitában személyesen nem vehetek részt, és így a fenti eszmefuttatás sajnos „mono-lóg” marad...
T. BÍRÓ KATALIN: Az idő
szerepe a történelem előtti vallásokban
Bíró Katalin az előadásra a
fenti címet küldte be, de a kivonat címe így
fest:
Az őskori „vallások” és az idő-fogalom
Az őskor (pre-history; „történelem előtti
időszak”) definíciószerűen az írott források
megjelenése előtti korszakott jelöli. Ennek
„felső határa”, azaz a forrásadatokként
felhasználható (és maradandó anyagokra
feljegyzett) írásbeliség bizonyítható
megjelenése, földrajzi eloszlása változatos, az
i.e. 3. évezredtől századunkig terjed. Ilyen
értelemben beszélhetünk ma is „őskori”, őskori
szinten álló kultúrákból, bár ezeknek száma a
nyugati civilizáció elterjedésével rohamosan
fogy.
A különféle vallások, mitológiák közvetítője és egyben rögzítője a mai ember számára köztudottan az írásbeliség. Ezért különösen nehéz és lezárhatatlanul sokértelmű az őskori vallások tanulmányozása. Azonban szinte minden vallás kodifikációját megelőzte egy hosszú, szájhagyomány által rögzített, memoriterként továbbadott szakasz (kivéve: „alapított” vallások; de még ezekre is jellemző az alábbi megállapítás): az írásban rögzített változatok viszont számos archaikus elemet hordoznak magukban, ami alapos vallástörténeti, filológiai munkával felszínre hozható.
Az őskori vallások tanulmányozásának másik nagy lehetősége a közelmúlt őskori kultúráinak vizsgálata (néprajz, kulturális antropológia); a mesék, mondák, hagyományok „külső gyűjtők” által rögzített anyaga.
A harmadik forráscsoport – egyszerre a legkonkrétabb, és a legvitathatóbb – a régészet által feltárt tárgyi, képi és objektum-szintű bizonyíték, az egykori szokások, szertartások nyomai.
A legkorábbi vallásos elképzelések kétségkívül az egykori temetkezésekben, temetkezési szokásokban rögzítettek, ami bizonyos túlvilág-elképzeléseket igazol (neandervölgyi ember kora, kultúrája). Ennél korábbi vallási (mágikus) szertartásokat ugyan feltételezhetünk, de ezek létét bizonyítani nem tudjuk. A felső paleolitikum idején általánosan elterjedt amulettek, szobrocskák és a méltán világhírű barlangi festmények a mágiának a termékenység és a vadász-szerencse terén kifejthető pozitív hatására vonatkozó elképzeléseket igazolják.
A termelő gazdálkodás megjelenésével és kibontakozásával az egykori vallás nyomai („kultikus tárgyak”) is absztraktabbá, egyben sokrétűbbé válnak. Megjelenik az idő-fogalom és ennek mérése, a feljegyzések és az ebből fokozatosan kialakuló írás elvezet a már fennmaradt, írásban rögzített mitológiákhoz. Kronosz az istenek középső generációjához tartozik – a káoszon túl, de a jelenleg uralkodó istenek előtt. Az IDŐ a korai földművelő társadalmak egyik alap-kategóriája, életük ritmusának meghatározója, szakaszos és végtelen.
DETRE CSABA: Az
egyistenhitek közös és eltérő vonásai
Az előadás kivonata:
Az egyistenhitek két fő típusa:
I.
Etnikai összetartást
erősítő egyistenhit: a zsidók egyistene, amely
mindenható, a mindenhatósága elsősorban az
általa választott nép, a zsidóság érdekében
fungál.
II.
A világ egységének
(kauzális) felismeréséből eredeztethető
filozófikus-ideológikus eredetű egyistenhitek.
E típus két altípusra bontható:
1. Valamely konkrét „őselv” egyistenné magasztosulása (pl. a méd-örmény zurvanizmus (idővallás), vagy az archaikus görög Khrónosz egy-, vagy inkább főistenhit), egyiptomi napvallás, stb.
2. Absztrakt „arkhé” uralma: A Szasszanida Birodalom zurvanita vallása: a mindenható idő, amely vallás erősen közelített a vallásnak szintén felfogható dialektikus materializmushoz.
Nyilvánvaló, hogy a fenti típusok nem különíthetők el egyértelműen, bonyolult átmenetek és áthatások vannak közöttük. (Pl. az etnikai zsidó egyistenhit absztrahálódása a belőle eredő kereszténységben és iszlámban, vagy éppen fordított folyamat: a kereszténység etnicizálódása az örmény „uggháphárr” kereszténységben, vagy erőteljes további elvonttá válása a tokhár keoita-vallásban, vagy az erdélyi eredetű unitárius felekezet esetében.
GÉCZY ISTVÁN: Az
energetikai monizmusról
Az előadás kivonatának (11 oldal) bevezető része. (Teljes kivonatot lásd: Filozófiai Vitakör,1992-1993, 183-131)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az energetikai monizmusról tartandó eszmefuttatásom során nem kerülhetem el, hogy szót ne ejtsek Hérakleitoszról, Filozófiai Vitakörünk védőszentjéről, akinek ránkmaradt gondolattöredékei sokkal többet mondanak az értőknek, mint egyes okoskodó filozófusok több kötetnyi szóözöne. Egész gondolatvilága az Univerzum egysége körül forog és azt sugallja, hogy bölcs dolog az Értelem szavára hallgatva elismerni, hogy minden egy, és ezt az egységet az őserdőben, a mértékre fellobbanó és hamvadó Tűzben látja. Méltán nevezhetjük az energetizmus előfutárának, mivel a világot elsőként látta az ellentétes erők egymást feltételező, egymást kiegészítő, harmonikus egységének, a különféle energiaformák egymásba történő átalakulásának.
221. vitaülés:
A formálódó MTA Csillagászati Kutatóintézet – Magyar Állami Földtani Intézet Planetológiai Kutatócsoportja 1993 október 26.-án kedden 14 órakor tartotta következő, történelmi fontosságú összejövetelét, amelyen Dosztály Lajos (1962 – 1999) a tragikusan fiatalon elhunyt paleontológus mutatta be először az általa a Budai hegység felsőtriász képződményeiben talált szferulákat (kozmikus eredetű fém vagy üveges anyagú mikroszkópikus gömböcskék. Az objektumok megnevezése máig sem egyértelmű, ezért Dosztály Lajos azidőtájt „mikrotektiteknek” nevezte meg őket, amely név máig -2004 január17 –is él az üveges gömböcskékre vonatkozólag). Ezen az összejövetelen világossá vált, hogy a szferulák rétegekben történő előfordulásában szabályosságok mutatkoznak, tehát felhasználhatók az ún. rétegtani korreláció eszközéül. Egy néhányfős kutatócsoport – Detre Csaba, Don György, Dosztály Lajos – nagy lendülettel néhány hét alatt felgombolyította a teljes vonatkozó irodalmat, s 1994-ben Detre Csaba vezetésével már a MÁFI-n kívül több helyről is finanszírozott kutatássá vált a szferulák kutatása. 1995-től kezdve pedig egy hatalmas, globális szferula-kutatási világprogram indult el a MÁFI és Detre Csaba vezetésével. Október 26.-át a későbbi években a magyar szferula-kutatás a „SZFERULÁK NAPJA” néven ünnepelte.
Az 1993 október 26.-i ülés
programja:
DOSZTÁLY LAJOS:
Mikrotektitek mezozóos üledékekből
KALAFUT MIKLÓS: Tektitek és egyéb egzotikus kőzetek
1993 október 26, kedd, 14h,
MÁFI II.em. Lábnyomos Terem.
222. vitaülés:
A „MONOTON FOLYAMAT-E AZ ÖSSZEMBERI ISMERETHALMAZ NÖVEKEDÉSE” c. kabinetüléssorozat soros összejövetele. Vendéglátó: VITÁNYI PÁL: A Harmadik Paradigma felé
- 1993 október 28., 11h,
Vitányi-lakás, Budapest II., Riadó utca 1/A.
Megjegyzés a korabeli meghívón: „Kérjük a Monoton Folyamat Kabinet tagjainak pontos megjelenését!”
A „Monoton folyamat-e az összemberi ismerethalmaz növekedése?” a Filozófiai Vitakör történetének legsikeresebb tematikus sorozata volt. A „Monoton Folyamat Kabinet” állandó tagjai voltak elsősorban az ismeretelméleti kérdésekkel, tezaurusz-szerkesztéssel foglalkozó vitaköri tagok, úgymint: Kónya Balázs, Z. Karvalics László, Domokos Mária, Balás Imre, de a sorozat „kabinetüléseinek” állandó résztvevői voltak: Adonyi Zoltán, Tavaszy Ferenc, Detre Csaba, Sebeők János. Ez alkalommal fentiek mintd jelen voltak, beleértve a házigazda Vitányi Pált is.
A vitaülésről írásbeli anyag nem maradt fenn.
223. vitaülés:
MANGEL GYÖNGYI: Ökológia és kommunikáció –A Filozófiai Vitakör Környezetvédelmi Munkacsoportjának megalakuló ülése
1993 október 29.péntek,16h, Mangel Gyöngyi lakása: Budapest XII., Jagelló út 42/B.
A Filozófiai Vitakör sorra megalakuló munkacsoportjainak ezzel az állomásával a Kör bekapcsolódott a magyar és a nemzetközi környezetvédelmi hálózatába. Mangel Györgyi ekkor már több éve a Vitakör környezetvédelmi tevékenységének kimagasló alakja volt, de sajnos éppen ezidőtől kezdve egyre erőteljesebben elfoglalttá vált a Magyar Rádiónál. Ezért a Környezetvédelmi Munkacsoport nem tudta kifejteni az ekkor körvonalazott grandiózus terveit. Ezt megpróbálta az egyesület azzal áthidalni, hogy igyekezett szorosan együttműködni a Smaragd Környezetvédelmi Egyesülettel. Közben az utóbbi szervezet is fokozatosan ellehetetlenült, s így a Filozófiai Vitakör környezetvédelmi aktivitása az évezred végére gyakorlatilag megszűnt.
Az összejövetelről nem maradt fenn írásbeli dokumentum.
224. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL:
Megemlékezés Albertus Magnusról, születésének 800. évfordulóján
1993 november 5., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
A nagy skolastzkus filozófusról történő megemlékezés a korabeli általános vélemény szerint Lontay professzor egyik legjobb, legérdekesebb s legközérthetőbb előadása volt. Nagy kár, hogy éppen ehhez az előadásához nem írt kivonatot, s egyáltalán semmiféle írásbeli anyagot.
225. vitaülés:
IFJ. TAVASZY FERENC: Azonosságtudat (avagy: az Árpádháziak uralomrajutása és uralkodása, egy ország megalakulása)
1993 november 12., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadó
a Filozófiai Vitakör alelnökének, Dr. Tavaszy
Ferencnek a fia volt, aki műszaki pályán
dolgozott, de mélyen beleásta magát a középkori
történelembe.
Az előadás kivonata:
A Kárpát-medence népei egy ország népe lett az
Árpádok alatt, melynek külső konfliktusait, a
hatalmi és vallási törekvések okozták, nem pedig
az etnikaiak.
A honfoglalók és az itt élő népek hamar összeolvadtak a közös problémákban:
- hatalmi harc
- vallási kérdések
- kalandozás
- külső veszély
Árpád leszármazottai felváltva uralkodnak, és igyekeznek minél nagyobb területet szerezni maguknak.
Géza szakít a szokásjoggal, és nem adja át Tar Szeréndnek a fejedelmi címet, ezzel megalapozva családjának az uralmát.
Szent István uralma alá hajtja az összes törzseket, Rómától kérvén koronát, biztosítja az ország függetlenségét, a kereszténység segítségével, európaivá alakítja az országot.
Utód nélküli halála, válságba sodorja az országot.
Vászoly fiai szerzik meg a hatalmat, de sajnos megalakítják a Ducátust, ami rányomja a bélyegét az egész Árpád-házi királyok uralkodására, megvetvén az alapját az ország megosztására irányuló törekvéseknek. A főurak csoportjai a saját érdekeikért, megosztják a család tagjait, akik többet csatáznak az országon belül, mint kívül. Kevés uralkodónak sikerült egyedül hatalmon maradnia, gyakran kénytelen osztoznia a testvérével, fiai v. rokonával az ország birtoklásában.
A kor fintora, hogy általunk nagyra tartott uralkodók, egyben trónbitorlók voltak. Nehezítette a helyzetet, hogy az Árpádok tehetsége is, mert uralkodásra teremtettek lévén, nem könnyen váltak meg a hatalomtól.
Nem sikerül szentesítenünk az egyenes ági leszármazott jogát a trónra, inkább a régi törzsi szokást, a legidősebb és legrátermettebb jogát használják. Sajnos ennek érdekében a mérget is használják, ezért korán halnak.
226. vitaülés:
KORUNK ÉS AZ ISZLÁM
A FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉS A CONDORCET KÖR KÖZÖS ELŐADÓESTJE
1993 november 19., péntek, 18h, Kossuth Klub, Múzeum utca 7.
Program:
Az est vendége volt MIHÁLYFI ABDURRAHMAN sejk, a magyarországi iszlám közösség feje, valamint VECSERNYÉS GYÖRGY geológus, aki „Az Iszlám válaszol a fogyasztói társadalom kihívásaira” címmel tartott előadást.
A rendezvényt Kónya Balázs szervezte, aki a Kossuth Klub vezető tagja volt. Az előadóesten mintegy 100 érdeklődő volt jelen, a Kossuth Klub tömve volt. A vita csaknem éjfélig eltartott. Az előadók és a hozzászólások egyetértettek abban, hogy az Iszlám radikalizálódásának alapoka az agresszív iszlám-ellenes izraeli-amerikai politika, de már Izrael állam létrehozásának körülményei. A vitában Ekren Kemál Györg Izrael és USA-ellenes kirohanással éles vitát váltott ki, amelynek hangnemét egyesek „érzelmekkel túlfűtöttnek” nyilvánítottak. Sajnos a rendezvényről nem maradt az utókorra írásbeli anyag.
227. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör
Tezaurusz Programja II. rész
- 1993 november 26.,
péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Program:
KÓNYA
BALÁZS: Gondolkodás a nem-monoton logika alapján
SZALAY ISTVÁN: A Tezaurusz Program szerkesztés-technikai lebonyolítása
Kónya Balázs a Tezaurusz szerkesztés logikai feladatait mutatta be, számos nagy, főleg Franciaországban szerkesztett tezaursuz-kötet példáján. Szalay István komputeres tezaurusz-szerkesztő programokat ismeretetett. A rendezvényre külön nem készültek írásbeli anyagok.
228. vitaülés:
ÚJLAKI LÁSZLÓ: A mesterséges neuronhálózatok
1993 december 3., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
A mesterséges neuronhálózatok területe a 40-es
évekkel kezdődő és nagy reményekkel teli
időszak, majd az azt követő kiábrándultság és
csend után újra a számítástudomány és technika
egyik vezető ága lett. Eddig elképzelhetetlennek
vélt megoldások születnek ennek a titokzatos,
furcsa nevű tudománynak? technikának? a
segítségével. De hát mi is az a neuronhálózat,
ami ráadásul mesterséges, és milyen hatással
lesz reneszánsza a tudományra, technikára,
mindennapi életünkre, tudatunkra és
gondolkodásunkra, a világról alkotott képünkre?
Az emberi agy evolúciója köztudomásúlag más utat
jár be a intelligencia „létrehozásakor”, mint
maga az ember a maga „intelligens”
teremtményeivel, a számítógépekkel. De hát már
maga Neumann János, a napjainkban használt
összes számítógép közös elvének kidolgozója is
tudta, hogy önként vállalt kerülőútra
kényszeríti a technikát mindaddig, amíg nem
leszünk képesek az emberi agyat mintának
tekintő, a jelenlegi koncepciótól merőben eltérő
struktúrát létrehozni.
Ez az idő eljött, az integrált áramkörök elemsűrűsége és megbízhatósága már megengedi, hogy ugyan százmilliószoros redukcióval, de az emberi agy szerkezetéhez és működésével leginkább nagy vonalakban közel (vagy csak közelebb?) álló eszközöket készítsünk. (Furcsa paradoxon, hogy legegyszerűbben éppen azok a számítógépek segítenek ezeknek az új rendszereknek a modellezésében, amelyeknek az utóbbiak az egzisztenciját, sőt létét fenyegetik.)
Az eredmény pedig az, hogy az egyik pillanatról a másikra kezelhetővé válnak azok a feladatok, amelyeknek a megoldásán évek vagy évtizedek óta dolgoznak több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Közös jellemzőjük ezeknek a feladatoknak, hogy az ember (avagy sokszor az állat is) azonnal vagy hosszabb-rövdebb betanulás, gyakorlás után könnyűszerrel képes ezeket elvégezni. Ilyen feladat a hangfelismerés (vagyis az emberi beszéd megértése mesterséges eszközökkel); az írásfelismerés (azaz a gépi olvasás), beleértve a kézírás olvasását; tetszőleges tárgy felismerése, azonosítása tetszőleges irányból és helyzetben TV-kép, hőfénykép, radar- vagy szonárkép alapján (ennek a haditechnika mellett a robotok látásánál van óriási jelentősége); ennek továbbgondolása a vezető nélküli autóhoz, a pilóta nélküli repülőgéphez vezet; pontosabb meteorológiai előrejelzés; betegségek diagnosztizálása emberi beavatkozás nélkül, pl. EKG-görbe vagy laboratóriumi eredmények alapján; és még sok más, eddig elképzelhetetlen probléma. És ez még csak a kezdet, kezdete, az első nap ...
Valamikor a hőskorban gondolkodó gépnek, elektronikus agynak nevezett, majd csendes, de hasznos segítőtárssá szelídült számítógépek lassan elmúló kihívása után hogyan viszonyolunk ehhez az új, most már valóban „emberi” műintelligenciának a megjelenéséhez.
Az
előadót, a számítástechnika elméleti kérdéseivel
foglakozó fiatalembert Kónya Balázs szervezete
be a Tezaurusz Program kapcsán.
229. vitaülés:
BÉRCZI SZANISZLÓ: Felkészülés a NASA-holdkőzetek fogadására I.: Meteoritok – Az MTA Csillagászati Kutatóintézet – M. Áll. Földtani Intézet Planetológiai Kutatócsoportjának ülése
1993 december 8., szerda, MÁFI Igazgatói Tanácsterem
Bérczi Szaniszló csillagász akkortájt az ELTE TTK adjunktusa a planetológiai kutatások lelkes propagátora volt Magyarországon, így az ő célkitűzései egybecsengtek a MÁFI-ban felfutó hasonló jellegű kutatásokkal. Bérczi mintegy másfél évtizedes szervezéssel elérte, hogy az ELTE holdkőzet-mintákat kapjon a NASA-tól, és ezekről a mintákról széleskörű bemutatatókat tartott. Igyekezete az érdeklődők felkészítése volt a holdkőzetek tanulmányozásához. Az első holdkőzet gyűjteményt 1994 januárjában, Dr. Kubovics Imre petrográfus professzorral. akkoriban államtitkár-helyettessel közösen hozták Magyarországra. Bérczi a következő években a holdkőzetek tanulmányozására nyílt speciális kollokviumot hirdetett meg az ELTE TTK Kőzettani Tanszékén.
230. vitaülés:
ADONYI ZOLTÁN: A társadalmi problémák kiterjedésének okairól; próblémamegoldási módszervázlat
1993 december 10., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadás a magyarországi rendszerváltással kapcsolatos végsőkig kiélezett problémákkal foglakozott, az eluralkodó vadkapitalizmus, a rohamosan növekvő munkanélküliség, környezetvédelmi problémák, stb. Sajnos az előadásról nem maradt fenn írásbeli anyag.
231. vitaülés:
GULYÁSNÉ PAPP ILONA: Ökológiai gondolkodás: Emlékezés Juhász-Nagy Pálra
1993 december 17., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Gulyásné Papp Ilona biológus és környezetvédő Juhász-Nagy Pál professzornak, a Filozófiai Vitakör lelkes tagjának és népszerűsítőjének hosszú időn keresztül munkatársa volt. Megható megemlékezést tartott a professzorról. Az előadás után a Kör vidám körülmények között, sok üveg pezsgővel búcsúztatta az 1993. évet, amely eddig a Kör életében a legérdekesebb, legszínesebb év volt. Szomorú párhuzam, hogy éppen ezen a napon folyt a MÁFI több helységében is az elbocsájtott 300 dolgozó búcsúztatása is, ahol néha kisebb attrocitásokra is sor került, egyes „elbocsájtókat” az ittas elbocsájtottak inzultáltak. Megjelent a MÁFI I. emeleti folyosóján egy ilyen feliratú transzparens: „Pokolba a gengszterváltással, halál a gengszterekre!”
Ez a nap volt a „Kvantifikálható-e a fejlődés?” 1994 január 28.-i konferencia jelentkezési és 1-2 oldalas előadáskivonat beküldési határideje is. A MÁFI-ban ez egy ugyancsak emlékezetes nap volt.