FILOZÓFIAI VIT TÖRT 1996
366. vitaülés:
Évnyitó összejövetel Detre Csaba elnök otthonában
1996 január 5., péntek, 17h, Detre-lakás: Budapest XII., Csörsz u.10.
(Nem készült nyomtatott meghívó az összejövetelhez!)
Az összejövetel célja annak vizsgálata volt, hogy dominál-e bármiféle filozófiai irányzat a Filozófiai Vitakör tevékenységében. Detre mindenáron el akarta kerülni azt, hogy a Vitakörre bármiféle „izmus” követését rá lehessen húzni.Még az „átkos” politikai rendszerben is ügyelt arra, hogy a Vitakört ne lehessen egyértelműen marxista propagandafórumként elkönyvelni, ezt – Detre szerint – megkövetelte a még az 1973-as megalakuláskor elfogadott nyíltság.(Lásd: „Filozófiai Vitakör története” 1973-1974 fejezeteket) Az ezen az összejövetelen megjelenteket a Jelenléti Napló 1996 március 29.-én történt elorzása miatt nem lehet pontosan felsorolni, de a kéziratos jegyzeteken feltűnik Adonyi Zoltán, Agócs József, Bánhidi András, Bokor Levente, Dudich Endre, Fáy Árpád, Földi Tivadar, Földi Tivadarné, Kónya Balázs, Princz Péter, Simán Katalin, Slemmer László, Szántó Borisz, Tavaszy Ferenc, Tavaszy Ferencné, Vitányi Pál neve.
A jelenlévők megállapították, hogy a Körben semmiféle filozófiai irányzat nem domináns, sokkal inkább az egyes vitaköri tagok markáns személyes filozófiai megnyilvánulásai.
A szakmai értékelés utáni „második szilveszteri mulatozás” hajnalig tartott.
367. vitaülés:
- 1996 január 12., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az eredeti meghívó szövege:
„A Filozófiai Vitakör – több más civil szervezettel együtt – indokoltnak tartja az alkotmányozás kérdését napirendre tűzni, mert „A magyar demokrácia nem működhet a nagyon rossz emlékű 1949-es alkotmánnyal – annak ellenére, hogy pozitív módosításokat hajtottak végre rajta” (Philipovich Tamás)
Vitaindító előadást tart dr. Kónya Balázs: „Tény és érték a jogi jelenségben” címmel, amelyre Önt szeretettel meghívjuk. Mellékeljük a Magyar Henry George Társaság ezzel kapcsolatos ÁLLÁSFOGLALÁSÁT.
Az előadás időpontja 1996 január 12. (péntek, d.u. 15 óra, helye: Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, XIV., Stefánia út 14., földszint, ebédlő.
Amennyiben véleményét kivánja kifejezni ebben a
kérdésben az előadás után, úgy kérjük szándékát
a Filozófiai Vitakörrel közölni – nevének,
hozzászólása címének és időbeni terjedelmének
feltüntetésével. (Lehetőség szerint 1995
december 15-ig)
Budapest, 1995 november 30
dr. Detre Csaba dr. Kónya Balázs
1124 Csörsz u. 10., tel.: 166-2002 1124 Méra u.5., tel.: 202-4421
Melléklet:
A Magyar Henry George Társaság ÁLLÁSFOGLALÁSA az alkotmányozási munka megalapozása céljából” (Részlet, teljes anyag 5 sűrűn nyomtatott oldal, lásd: Filozófiai Vitakör 1996 jan. – 1996 dec.) Szerzők: FÁY ÁRPÁD(1141 Bp. Ürmény u.17, tel.: 252-6015), MHGT ügyvivő és DR. KÓNYA BALÁZS ( 1124 Bp. Méra u.5., tel.: 202-4421 ) MHGT ügyvivő h.
Az „Állásfoglalás” bevezető része:
Igyekszünk felhívni a figyelmet a közvetlen együttműködésen alapuló emberi közösségben, illetve a közös érdekek racionális felismerésen alapuló társadalom keretében mutatkozó igazságosság kibontakozására, amely vizsgálat egyúttal az új alkotmány koncepciójának kiinduló pontját is képezi.
Javaslatunk lényege, hogy az emberi jogok
megalapozásánál az új alkotmányban egyaránt
figyelembe kell venni mindkét erkölcsi
követelményt, éspedig:
1)
a kommunitatív
igazságosságot a közösségi, illetve
2)
a disztributív
igazságosságot az emberi jogoknál.
etc...................................
Az „Állásfoglalás” főbb fejezetei:
„INDOKLÁS” (1-3. oldal)
„TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK” (3-5. oldal)
368. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Fejezetek a klasszikus filozófia történetéből, 10. rész: A kozmológia alapkérdései
1996 január 19., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Lontay Ervin Pállal szemben sok probléma merült fel két vonatkozásban is: nem volt hajlandó vitatkozni, másodszor pedig az, hogy előadását követően 10-15 perc múlva elhagyta az előadótermet, hogy legkésőbb 18 órakor aludni menjen, s éjfélkor felkeljen. Általános követelés volt, hogy hallgassa meg a kritikai észrevételeket, s legalább 17:30-ig jelen legyen. (Megelőzően 16:30-kor hazaindult, s ezért azon alkalommal mikor előadott egy második előadást is célszerű volt beiktatni a programba.) Most hajlandó volt 17:30-ig jelen lenni, ezért Detre nem iktatott be második előadást. Detre őszinte sajnálatára viszont megint visszatért a latin rövidítésekkel teletűzdelt előadás kivonathoz, amelyről Detre kijelentette, hogy már az ilyen iratokat, amelyek szemmel láthatólag az előadó sajátmagának való tájékoztatására szolgálnak, nem hajlandó sokszorosítani, mert a tagság számára értelmezhetetlenek. Detre azonban megőrizte ezt a kivonatot is.
Az előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK: A kozmológia helye: metafiz.
specialis. Ens ab alio: lehet élettelen és élő
(kozmológia és pszihológia). Def.: agit de mundo
innenimato. Didaktikai szempont.
2. TÉMAELEMEK. a.(De quantitate corporum, b. (De viribus internis, c. (De qualitatibus, d. (De legibus naturae), e. (De costitutione corporum. Eleven kapcsolat a konkrét tudományokkal.
3. CÉLKITŰTZÉS. A 2.a./ bemutatása. Alapkérdés. Első okokhoz való eljutás a cél. A nagy szintézis. Nem filozófiatörténet. Az igazság kutatásához nélkülözhetetlen. Philosophia perennis. Perfectibile.
II.1. QUANTITAS ÉS INDIVIDUUM. Cognitio incipitur .... 2. A predicamentum. genus supremum. demonstratio: „quo aliquid dicitur megnum vel parvum. Continuum, contignum, discretum. Extensio. Continuum: est unum per se, quorum extrema sunt unum. (Quod est in se indivisum et divisum ab omni alio. Permanens, fluens (motus, tempus). Partes continui sunt in potentia. Possunt dividi. A substantia realiter distinguutur. Effectus formalis primorius: quant. haber partes extra partes distinguibiles. Quantitas individuat. Substantia corporea. Mat. limitat formam, nat. a quantitate limitatur. Mat. quantitate signata. Sententiae.
2. LOCUS és SPATIUM. Ubiquitas. Vulg.: receptaculum. Arist.: locus est „Terminus continentis, immobilis, primus.”Praesentia localis; i.e. circumscriptiva. Conceptus praesentiae: indistantis, contactivus quantitativi, commensuratio cum loco. Locus et spatium re coincidunt, et foramliter distinguunt. Loc.: superficies et relatio distantiae. Spatium: vice versa. Praesentia: circumscriptiva, definitiva, mixta. Spatium: reale, (actu exist., possib., futurib., mixta). Situs: ordo partium in toto. (3. reális accidens). Ad praes. comprenetratio, impenetratio, multilecatio. geometria globi.
3. MOTUS LOCALIS és TEMPUS: Cognitio. Accid. series. Mutatio: est transibus ab uno modo se habendi ad aliud. (Subj., term. a quo, ad quem, et elem. form.) Nat. succesiva: sec. quantitatem, sec. qualitatem, et loci. Transitus continuus et potentia ad actum. Arist.: „motus localis est actus transeuntis, transeuntis.” perfectio, quae successive perfictur. tempus est aliquid de motu. Est successio numerata. Arist.: „numerus motus sec. prius et posterius. Sine intellectu non datur. Tempus simul (? – d.cs.) sentitur cum motu. „Inivisibile nunc”. Relativitas. causentur per vim activam.
III.1. útban a járulékoktól a lényeg felé. Eleven kapcsolat kell a kisérleti és elméleti fizikával. Hipotézisek és valóság szétválasztása szükséges. Az E = mc2 példakénti jelentősége. Philosophia perennis.
2. Alapkérdések. Szolid kiindulások. A definíciók nagy heurisztikai jelentősége. Az akcidens kutatások kozmológiai jelentősége. Kis tévedés kezdetben, nagy tévedés az eredményben ...
3. Beatitudo in perfecta operatione intellectus consisitit ... A perfecta operation intellectus vonalban építkezzünk tovább. Cím: A formális logika következtetéselmélete. XI.
369. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör elnökségének ülése.
1996 január 22., kedd, Tavaszy Ferenc alelnök lakása, Budapest VIII., Rákóczi út 11., III.em.4.
Dr. Tavaszy Ferenc alelnök kérésére és meghívására ült össze az Elnökség. Jelen voltak: Dr. Detre Csaba elnök, Dr. Tavaszy Ferenc alelnök, Dr. Dudich Endre főtitkár, Verrasztó Zoltán titkár.Utóbbit ezen űlésen kooptálta az Elnökség, a tisztség már csaknem két éve betöltetlen volt Sebeők János 1994-es a Körből történő kiválása folytán. Kimentette magát Schréter János alelnök, Bodnár Erika titkárhelyettes.
Az összehívást az alelnök azért kérte, mert egyes vitaköri tagok tevékenységét „tűrhetetlennek” tartotta. Ugyanígy „tűrhetetlennek” tartotta azt is, hogy egyes hozzászólások „parttalanok és a korlátozások minden hiányát mutatják.” Az elnök nem tartotta megalapozottnak azt a megállapítást, hogy egyesek „tűrhetetlen” tevékenységet folytatnak a Körben. Dr. Dudich Endre főtitkár ellenvéleményét fejezte ki az elnökkel szemben, s megállapítása szerint a Kör „nem működik rendszerhalmazként és egyáltalán szervezetként sem.” Kijelentette, hogy ha „ez a rendezetlenség tovább folytatódik” a Körben, lemond főtitkári tisztjéről. Detre kijelentette, hogy a főtitkár és az alelnök tegyék meg észrevételüket az 1996 március 29.-i közgyűlésen is, beleértve az egyes „tűrhetetlen tevékenységet” folytató személyekkel szembeni kifogásaikat is. Utóbbi esethez kapcsolódóan Tavaszy alelnök kijelentette, hogy visszavonja a személyes panaszokat, ezeket nem viszi a közgyűlés elé, de a többi problémát igen. Detre végül kijelentette, hogy a legjobb az, ha erről az elnökségi ülésről nem készül jegyzőkönyv, a problémákat az alelnök tárja a közgyűlés elé.
370. vitaülés:
SLEMMER LÁSZLÓ: Normaközvetítés a vallásokban
1996 január 26., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadó a már beadott, de meg nem védett kandidátusi értekezését, vagy legalább is annak taralmát-vázlatát vitatta meg a Filozófiai Vitakörben.
Az előadás vázlata( a közreadott vázlat a kandidátusi értekezés, amelyet a szerző soha nem védett meg, tartalomjegyzéke):
TARTALOM
AZ OLVASÓHOZ
ELŐSZÓ ÉS ÚTMUTATÓ A KÉZIKÖNYV HASZNÁLATÁHOZ
I.
BEVEZETÉS
II.
ELEMZÉSEK
- Brahmanizmus/hinduizmusd
-
buddhizmus
-
konfucianizmus
-
taoizmus
-
kereszténység
-
iszlám
-
összegezés helyett
-
tekintélykövetés
-
az erkölcsi választás
Az aranyszabály
A racionális belátás
A normaadás mint norma
2. A normabefogadás: a normakövetés és a normaszegés
- a vétek
és a szégyen
- a bűn és bűntudat: vallásosság és erkölcsiség
- az
erényesség
3. A normaerősítés
- normaértelmezés
- büntetés és jutalmazás
A normaerősítés evilágisága és túlvilágisága
Erkölcsi relativizmus?
A vallási normaerősítés profán üzenete
III. MÓDSZERTANI-SZAKMAI RÉSZ
III.
SZEMELVÉNYGYŰJTEMÉNY
371. vitaülés:
SZFERULÁK EREDETÉNEK KOMPLEX VIZSGÁLATA
„MEGHÍVÓ a 2. szferula-értekezletre
Kezdési időpont: 1996 január 30., kedd 14 óra
Hely: BME Nukleáris Intézet, Bp. XI., Műegyetem rkp. 9, „R” épület, III.em.
Vendéglátó: Dr. Balla Márta, tel.: 463-19-85
Program:
- A vizsgálatok legújabb eredményei
- Az eredmények interpretációi
- Egységes adatbázis
- Ipari szferulák lehetőségei (ADONYI ZOLTÁN)
- Vonatkozó nemzetközi eredmények
- Third international Conference on Natural Glasses (KÁKAY SZABÓ ORSOLYA)
- Egyéb aktualitások
Megjelenésére feltétlenűl számítunk !
P.S. Kérem a SPHERULES AND GLOBAL EVENTS konferencia előadóit, hogy az előadások publikációit március 1.-ig számomra elküldeni. Az értekezések a KFKI kiadványában fognak megjelenni.
Tisztelettel
Detre Csaba”
372. vitaülés:
BOKOR LEVENTE: Filozófiai szendvics – házirendezvény.
1996 február 2., péntek, 16h, házigazda: BOKOR LEVENTE, Budapest VII., Bethlen Gábor tér 3., II.em. 1., telefon: 1215-079.
Részvételi díj:
Uraknak: (Legalább) 1 üveg száraz vörösbor vagy pezsgő.
Hölgyeknek: 1 csomag sütemény, amihez fentiek kompatibilisak.
Pontos megjelenésére feltétlenűl számítunk !
Írásbeli anyag nem készült a házirendezvényre. A házigazda elsősorban arról beszélt, hogy a történelemben nincsenek analógiák, erre a legjobb példa a szovjet szuperhatalom megdöbbentő összeomlása. Detre szerint a szovjet összeomláshoz hasonló jelenség volt az Akhaimenidák Perzsiájának gyors összeomlása Nagy Sándor hadjárata nyomán.
A nap szomorú egybeesése, hogy ezen a napon délelőtt temették el az 1995 december 31.-én elhúnyt Dr. Mihály Sándor alapító atyát.
1996 február 5.-én, hétfőn érkezett meg a MÁFI-ba Detre Csabához a fax-üzenet arról, hogy az IGCP Scientific Board az IGCP 384 projektet elfogadta:
I G C P
Scientific Board 24th Session Project proposal No. 384
WG-1
SHORT TITLE: Impact and extraterrestrial spherules
PROPOSER(S): C.H. Detre (Hungary), A. Bevan (W. Australia), B.P. Glass (U.S.A.), K. Jakabská (Slovakia), Z. Ouyang (P.R. China), E. Papp (W. Australia), A. Raukas (Estonia), G. Udubasa (Romania)
DURATION REQUESTED: 5 years (1996-2000)
STATUS: Acceptance for 5 years
FUNDING IN 1996: Medium
RECOMMENDATION:
Project leaders have responded to directions indicated by the IGCP Board last year.
The widespread interest in the literature shows that spherules have been the subject of considerable interest in the context of extra-terrestrial events and their influence on earth. The potential to use these spherules as a stratigraphic tool remains be fully exploded. The proposed project provides a mechanism for such an investigation. It will provide a network for the large numbers of scientists with an interest in these phenomena.
Some concern has been expressed about the treatment of information from Antarctica. In tihs regard it would be useful to consider joint meetings under the aegis of SCAR (Scientific Committe on Antarctic research)
EVALUATION: Good
FUNDING: Medium
NOTE FOR IGCP: The leaders are ancouraged to focus on the applications for geological correlation – i.e. the development of a dating tool. Also there could be considerable public interest in information about extraterrestrial material, and we suggest the leaders/participants take every opportunity to publicize interesting results.
373. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kalandozás a filozofálás történetében II/1. Bölcsesség és oktalanság. Pál, Plótinosz, „Patres”
1996 február 9., péntek, 15h, MÁFI földszint ebédlő.
Az előadó a kereszténység világvallássá válását járta körbe, Pált a keresztény vallás megalapítójának nevezte meg.
Az előadás teljes anyagát lásd: Filozófiai Vitakör évkönyve 2000.
374. vitaülés:
VAN-E CÉLJA A FEJLŐDÉSNEK?
egésznapos konferencia
1996 február 16., péntek,
9:30-tól, MÁFI II. em. Lábnyomos Terem.
DUDICH ENDRE: Céltalanság, célok és cél-ok
Az előadás kivonata:
A mongol puszta. Szélesvölgy fölött, sötét bazalt-tetőn húsz ember körbeáll. Barátjuk távozott a földi létből, messze innen; nem lehet velük. Ezért ma érte, néki kőrakást, obót emelnek, ősi rítusok szerint. Az egyik férfi – ő maga is táltos, ő a sámán --, egy darab bazaltkövet letesz középre, megsimítja mind a két kezével. Sorba mind reája tesznek egy-egy újabb kő-imát, és csendben félreállnak ismét. Körbejár a sámán; jobbkezének gyűrűsujja vodka-cseppeket pöcögtet finoman az immár mellig érő kőhalomra. Közben hangosan „igéz”, idézi sorba mind a Nagy Szelek, az Ég s a Föld erőit és hatalmait: hogy szívesen fogadják azt, ki már ma tesetben nincsen itt, emlék csupán; övék már mindörökre. Félreáll a táltos is, a többiek fehér kumiszt locsolnak rá a kőre, s rízsszemekkel ékesítik meg a halmot. Végül mind megállnak. Rájuk hull a néma csend. S a messzi hegygerinc mögött bíbor villanással leszáll a Nap.
1993 augusztus 20
V. RESETOV moszkvai geológusprofesszor emlékére
IUGS – UNESCO IGCP
Project 326
LÁBOS ELEMÉR (Semmelweis Orvostudományi Egyetem,
1.sz. Anatómiai Intézet, - Neurológiai csoport,
- H-1450 Budapest,
Tűzoltó u. 58.):
A teleológia létezésének okairól és céljairól
Az előadás kivonata:
Jelen írás nagyrészt ismert irányzatok és tézisek közül válogatja ki a szerinte a legvalószínűbbeket. A cél és a fejlődés fogalmai sokszor antropomorfak, azaz emberhez és tudathoz kötöttek. Ugyanakkor célszerű és fejlődésszerű jelenségek és folyamatok a nem emberi világban is léteznek vagy létezni látszanak. A létezésüket és főleg az értelmezésüket érintő vita két helyen válhat élessé: (1) Mi az oka a célszerű és fejlődésszerű jelenségeknek és folyamatoknak? (2) A nem emberi evolúció, speciálisan az emberi történelem progresszió-e ill. célszerű mozgás-e vagy a fejlődés egyben haladás-e vagy csak mozgás? Bizonyos, hogy mindezeken a területeken korrekt és eléggé finom válaszok még nem léteznek. Továbbá e fogalmaknak világnézeti töltése mindig volt, van és lesz is.
Célszerűnek nevezhető jelenségek biztosan vannak. Pusztán ezért tanulmányozásuk, genezisük feltárása, értelmezésük fontos feladat (azaz cél) és ez nevezhető teleológiának. Azonban a céllal bíró látszatok önmagukban sem nem értékesek sem nem érdektelenek. Hiszen a célok között megoldhatatlan konfliktusok is törvényszerűek. A ragadozó célja a préda, a préda célja a menekülés. Továbbá nem minden állatvédő növényevő. És Machiavelliről vagy szomszédnépek vagy a háborúk céljairól se feledkezzünk meg. Értékről, igazságról kontextus nélkül beszélni lehetetlen, így rosszról és jóról sem lehet kiegészítések nélkül szólni. Így pl. a haszonelvűség értelmében igen sok tudomány egyszerűen felesleges vagy akár káros.
Ami a témához kapcsolódó transzcendenciát illeti, ez nem az emberrel, a tudattal vagy a célszerűséggel kezdődik, hanem már a puszta létezéssel és így az ontológiával. Ez itt nem a hit tolvajnyelve, hanem annak kifejezése és elismerése, hogy vannak – adott módon – el nem dönthető, de vizsgálandó kérdések. Ugyanakkor mindez nem elválasztható vallásgenetikai kérdésektől. De más a transzcendencia Kantnál és más vallásos kontextusban (és más a matematikában).
Haladásnak nevezhető
fejlődés legfeljebb lokálisan és helyenként van.
Azaz az evolúció nem feltétlenűl progresszió
valamik vagy valakik (akárkik) szempontjából.
Mint tudjuk a „növekedésnek” korlátai is vannak,
mert világunk ugyan nyitott, de nem akárhogyan.
Ez a (Római Klub által hangsúlyozott) észrevétel
nem tévasztendő össze Fukuyama ismert
apologetikus illatú nézeteivel.
Mind a cél, mind a fejlődés fogalma a biológiával, speciálisan az embertudományokkal kapcsolatosan merül fel igazán már az ókorban. Ma a kozmológia, és szinte minden tudomány beleütközik.
A cél fogalma – Folyamatos tisztázást igényel. Kiindulhatunk pl. a nyelvi konvekciókból és szukcesszíve pontosíthatunk. Sok a metafóra, parafrázis és a kinyomozható eredetű szokás. Az antropocentrikus célszerűség szinte primitív. Célja állatnak, embernek, emberi termékeknek van (gépeknek vagy gépi dinamikának). ha más nem is, akkor az, hogy a terméket el kell adni. A világ egészének oka van, célja vagy nincs vagy nem érthető vagy nem lesz érthető az emberiség számára rendelkezésre álló rövid idő alatt. Legfeljebb a kétesen létező végesség vagy hiánya megnevezhető és kész. Érdekes az is, hogy az „értelem” számos definíciójában a célszerűség fogalma szintén előfordul.
Felfogásomban a
teleológia a „célszerű” jelenségek
fenomenológiájával, értelmezésével és nem a
célelvűséggel vagy végső (= globális, kozmikus)
célok feltevésével foglalkozik. Utóbbiak azok
számára maradhatnak, akik választani kívánnak a
nagy világvallások vagy a mintegy 600 vagy 1000
megkülönböztethető mitológia vagy kis vallás
között.
Az evolúció fogalma – Mégegyszer: nem azonos a progresszióval. A (neo)darwinizmusról tévesen hiszik, hogy jósol, ráadásul jót. Elsősorban a múltat akarta magyarázni. Ezértkeletkezett. A többi már extrapoláció. tehát szó sincs valami Édenkert felé tartásról. Még a vallásos mitológiák sokasága vagy P.T. de Chardin szerint sem.
Sok fejlődésszerű
jelenség formálisan szemléltethető a
számsorozatok és a függvények elméletéből vagy a
dinamikából vett példákkal. A sorozatokat
„progressziónak” is nevezték és nevezik egyes
nyelvek egyes használatokban. Mégsem mondjuk,
hogy egy számsorozatnak a határértéke a célja,
feltéve, hogy ez egyáltalán létezik.
Külön elemzést igényel az, hogy az evolúcióelmélet vagy kozmológia sőt ma már a teljes tudományosság is így vagy úgy miért foglalkoztatja a vallásokat és teológiákat? A darwinista és pozitivista megközelítések leírnak, a darwinizmus értelmez is. Az ökológiában a Volterra-Lotka típusú értelmezések a fejlődés nem monoton (progresszív, adaptív) jellegét már implikáják. Csakhogy létezik egy nem-progresszív monoton mozgás is.
Az okság fogalma az előzőeknél kevésbé tűnik kényesnek, de jelenkori irdatlan elbonyolódása és viszonya a célhoz és a fejlődéshez sokrétű, helyenként zavaros. Így a látható előzmények nélkülimegjelenés (pl. chaos ex machina) vagy a cirkuláris oksági vagy a multikauzális (multikondicionális) esetek már speciális értelmezéseket igényelnek.
Összefoglalva: a fejlődésnek lehet ugyan célja egy metafórikus értelemben, de az az emberre nézve katasztrofális egyensúlyhoz tartást is jelenthet, sőt inkább azt.
SZÁNTÓ BORISZ (1202 Budapest, Dobos u. 67., te/fax: 285-29-73): A cél fenomenológiája
Az előadás kivonata:
„Keresem a célom,
a hitem, a társam,
a szívem, az életem.”
Weöres Sándor
A célt objektív jelenségnek tekintem és az evolúció jelenségével hozom összefüggésbe, noha jelenségként való felfogása ellentmond mind az ontológia, mind a darwini fejlődés-elmélet tételeinek.
Az ontológia ugyanis, a szubjektív „vagyok” tapasztalatából kiindulva, a létből következtet az objektív valóságra, a létezők kölcsönhatására, illetve adaptációból álló fejlődésükre. A célnak helye sem marad ebben a statikus világképben, - amely „álló helyzetből” próbálja magyarázni a mozgást, - hacsak nem tekinti megkérdőjelezhetetlenül elfogult antropomorfizmusával az okságot, és így a végső okot is célnak, vagy nem isteníti a „valóság végső állapotát, amelyet a tudat magáénak tudhat vagy érhet el, aki maga alapja a valóságnak.”
Az ontológiával összhangban született darwini fejlődés-elmélet szintén kizárólag a kölcsönhatásból eredezteti a fejlődést. A teleológikus teremtés elméletével szemben tudományos alapon áll, azaz az oksági elvből, vagyis ugyanabból az ontológiából indul ki, mint a teológia. A kiválasztódás mechanisztikus magyarázatához a cél fogalmára a darwini fejlődés-elméletnek sincs szüksége, így hát a felszentelt vigyázói a cél említését a teológiára vezethetik vissza és jóformán tudományellenesnek kiáltják ki. S valóban, a véletlenszerű mutáció és a természetes kiválasztódás kizárólagosságával értelmezett mechanisztikus fejlődésnek önálló cél nem tulajdonítható.
Kiinduló tételem,
hogy amennyiben az evolúciót darwini
fejlődés-elmélettől nem a véletlenszerű
változások sztochasztikus eredőjének, hanem
jelenségnek fogom fel, akkor a tapasztalati úton
észlelt és fogalmilag megkülönböztetett cél
szintén és feltétlenűl jelenséget takar.
De tegyük fel, hogy a célt csupán járulékos tényezőnek, a tudatosság szintje alatt mechanisztikus kiválasztódásnak, a tudatosság szintje felett pedig a szubjektív tudat megnyilvánulásának, míg a tudatot az emberi agy neuronhálózatának specifikus tulajdonságaként fogjuk fel. Akkor is szembe tűnő és tisztázandó a célnak az evolúcióhoz való viszonya. Ugyanis, ha attól függetlenítenénk, úgy ki kellene mondanunk, hogy az ember aktív alkotó tevékenysége random hatású céltalan aktus, mely – mint a repülő kő – szándékosan soha, hanem kizárólag potenciálisan és véletlenszerűen válthat ki változást, amely változás nem állhat össze konzisztens fejlődéssé, legfeljebb sztochasztikusan.
A tudatosság szintjén tapasztalható céltételezés algoritmusa arra késztet, hogy különbséget tegyek a céltételezés jelensége és az evolúciós változások megfigyelhető irányultságának jelensége között. A megkülönböztetésük szükségessé teszi viszont a köztük megfigyelhető összefüggés meghatározását is, noha a céltételezés jelenségének megkülönböztetésével kizártam annak determinisztikus magyarázatát, azt, hogy a konkrét célt közvetlenül a fejlődésből, az evolúció absztrakt célirányultságából származtassam le. Összefüggést a cél és az evolúciós irányultság között tehát kizárólag a konkrét céltételezés és a konkrét változási folyamat vonatkozásában kereshetünk.
A nemlineáris önszerveződő rendszer megkülönböztetése módot ad arra, hogy leírjuk a belső céltételezés jelenségét és strukturáljuk annak algoritmusát. Már a negatív jel-visszacsatolás is irányultságot kölcsönöz a mechanisztikus rendszernek. Ezen kívűl az a tény, hogy a nemlineáris renszer struktúrája két részből áll, az aktív integráló részből valamint a passzív, korlátozó tényezőből, további magyarázatot szolgáltat a rendszer cél-irányultságára. Ilyenformán, a nemlineáris rendszer megkülönböztetésével már a tudatosság szintje alatt is kimutatható az önszerveződő rendszer működéséhez kötődő céltételezés algoritmusa, s ennek révén a finalitás és a homeosztatikusan szabályozott irreverzibilis változás jelensége.
Az élő szervezet időszakosan és funkcionálisan mobilizálódó fiziológiai rendszerénél a cél-jelenség formálódása az „előcél” vagy a majdani eredménye jövőképének megjelenésével, megelőző állapot-tételezéssel veszi kezdetét, és a cselekvés végső eredményének ellenőrzésével és korrekciójával ér véget. Ez a fiziológiai céltételezés algoritmusának tömör folyamat-struktúrája. Célja elérésével a szervezeten belűl önszerveződő teleológikus rendszer (példáúl, a szomjúság oltásának aktusához mobilizált szervek, szövetek, idegpályák, neuronok, stb. összehangolt sokasága) dezintegrálódik, hogy később újra mobilizálódjon, amennyiben a rendszerhez kapcsolódó hierarchia újból igényt tart tevékenységének eredményére. A fiziológiai rendszerek hierarchiájának hatása így tehát szuperponált célt, illetve a rendszer-viselkedés felűlbírálatát is jelenti minden alrendszere számára, a szervezet túlélésének elsőbbségét, példának okáért, a tájékozódási vagy ürítési funkcióval szemben.
Az emberi társadalom teleologikus rendszerei ugyancsak időszakosan és funkcionálisan stabilizálódnak egy-egy önmaguk által meghatározott cél elérése végett. A társadalmi nemlineáris funkcionális rendszerek nemcsak megőrzik mind a rendszer-hatásból adódó finalitás és homeosztatikusan szabályozott irreverzibilitás mechanikus jellemzőit, mind a neurofiziológiai rendszerek eredményt előrevetítő céltételezési algoritmusát, de ki is egészítik azokat az ideál és társadalmilag szabályozott evolúciós mozgás adta irányultság érvényesítésével. Az „ember+eszköze” struktúrájú nemlineáris társadalmi funkcionális rendszer nem egyszerűen célirányos a maga tevékenységében. Képességévé válik az önkondicionálás, önmaga felesztését céljainak tekintő magatartása. A fejlettség magasabb szintjein a társadalmi értékrend és hierarchia-hatás – a kollektív és társadalmi szinten a társadalmi szinten jelentkező célirányultság determinisztikusan befolyásolja minden egyes teleologikus, más rendszerekkel kölcsönhatásban lévő fnkcionális rendszer önkondicionálását, s ezáltal az önállóan tételezett célirányos fejlődését, azaz evolúciós mozgását. A társadalmi rendszerek céltételezési képességük szerint is strukrálhatók.Megküönböztethetjük a rendszerek sáláját a kevésbé fejlett, képzelet, csak rövid távú állapottételezésre képes rendszertől a fejlett, képzelet- és akaraterejével kognitív evolúciója ütemét és emelkedését szabályozni tudó, a tudatformáló önfejlesztésre képes rendszerig.
A cél jelenségének
vizsgálatából követezik, hogy a kognitív
evolúcióban magasabb szintre jutott társadalmi
rendszernek igenis van a rövidtávú tevékenység
konkrét céljaitól megkülönböztethető evolúciós
célja, s ez maga a fejlődés.
BOKOR LEVENTE: Azért élünk, hogy fejlődjünk, vagy azért fejlőd(j)ünk, hogy éljünk?
Az előadás kivonata:
A konerencia „van-e
célja a fejlődésnek?” kérdező tárgyra mutatását,
olvasatom szerint, kétértelműség lebegteti. Úgy
vélem, hogy az előadásom címében egymással
kizárható alternatívák valamelyikéből választás
az a gyakorlati kérdés, amelyben minden
előadónak valahogy állást kell foglalnia. Az a
föltevésem, hogy a találomra széthulló
problématömeg rendezésével segítséget nyujthatok
az alternatívába soroláshoz, és a választás
trivialitásához, amely trivialitás nem azonos a
leegyszerűsítéssel, hanem eleve adott érzéki
feltételekre egyszerűsítés.
További gyanúm, hogy mi már hitkérdésekkel foglalkozunk. Tételem a következő: ha az emberek jobban hisznek a hitükben, mint az egyetlen életükben, akor érdemes a filozófiának mint „hit”-tel foglalkozni a jelenséggel. Föltevésem szerint, a bölcsesség csak azt válaszolhatja: azt sem tudjuk pontosan, hogy miből lettünk, ezért mindenki gondolja meg azt is, hogy miben hisz.
VITÁNYI PÁL: Van-e célja a fejlődésnek, avagy hozzá helyezzük a (cél)okságot?
Az előadás kivonata:
Mottó: „Az élővilág a célnélküli célszerűség” (Kant)
Amire alighanem jól ráérzett Kant, hogy egy bizarr majdnem tautológia működik, szinte észrevétlenűl fungál, de mégis működik a mindnyájunk által ismert l’art pour l’art karakter mögött. Ám Kantnak ez a mintegy mellékesen elejtett, bár a lényeget legtömörebben érintő megjegyzése, számára csak elhatároló, elrugaszkodási pont volt. Ehhez képest emelhette ki az Embert igazán és mélyen érintő transzcendens tengelyt: „A csillagos ég fölöttem az erkölcsi törvény bennem.” (Ez azonban már nem pusztán l’art pour l’art van, hanem „Sollen” értékként lennie kell „mert különben meggörbülne a világ gyémánttengelye”; regisztrálhatjuk József Attila szép szavaival.)
Azért időztem annyit Kantnál, mert az ő elhatárolódása különösen figyelemreméltó, hiszen ő volt az okság kategóriájának utolsó nagymestere. Vele ért véget hivatalosan az Arisztotelész félreértésén alapuló linerarizáló leegyszerűsítés, hogy a cél egy olyan rejtélyes húzóerő, amely ellentétje az oknak, ami kényszerű tolóerő. Az okokhoz még feltéteek, körülmények társulhatnak, így válhat azután a legfőbb materilaista pricípiummá míg a célhoz az eltervező szándék és a megvalósító akarat kell hogy társuljon, amely tehát a személyes, a szellemi az ideális principummá válik. A linearitás vonalában a cél felé irányuló mozgások mintegy szükségképpen nyerik a személyes szellemi tartalmat, ezáltal a teleológia, a célokság; mostmár nemcsak az emberi cselekvés célszerűségét, hanem a teleológiai;az isteni megtervető, megteremtő, elrendező szándékot, akaratot is kifejezi. Századunk előtt viszonylag ritka a látszatra abszurd, paradox megfogalmazás, ahol az akaratlagosság, személyesség visszavétele, ellényegtelenítése történik, mint a kanti mottóbaan, vagy Spinoza „causa sui” panteizmusában: „(a világ) önmagának az oka.”
Az eddig fejtegetett gubanc véleményem szerint azért fölöttébb érdekes, mert úgy tűnik, hogy valóban összefonódhat a teleológia, a célokság az univerzumra értelmezhető fejlődéssel, csak éppen a minden terv nélküli, azaz spontán fejlődéssel. Ezt azonban csak századunk természettudománya kezdi kellő mélységen felismerni, és korunk gondolkozása képes kellő súllyal elviselni. csak most kerülünk közel a rend és rendezetlenség olyan összefüggéseinek megértéséhez, ahol a tér és idő elegendő feltétel a személytelen, senki által „nem húzott, de mégis szinte szükségszerűen „összetolódó”, vagy pontosabban „összetorlódó” fejlődés megértéséhez.
E komplex folyamatnak éppen a lehetséges személytelensége az, amely a vallási áhitatnál is mélyebb misztikus megrendülést eredményezhet korunk emberében.
AGÓCS JÓZSEF: Evolúció cél nélkül?
Az előadó
nem adott közzé kivonatot.
A feljegyzések szerint az előadó arról beszélt, hogy a teleológikus, azaz célszerű fejlődés csak az emberi társadalomnál jelentkezik, elsősorban azzal, hogy elpusztítja, kirabolja azt a világot amelybe beleszületett.
FÁY ÁRPÁD: Van-e célja a fejlődésnek?
Az előadás kivonata:
Mit lehet erre a kérdésre felelni? Azt, hogy „talányosan nagyszerű kérdés.” A tények ugyanis igazolják, hát hogyne volna, de ugyanakkor más tények cáfolják. A józan ész elvileg egy vetületben minden bizonnyal elveti, más vetületben pedig evidenciának tekinti, és a valóságban nehezen igazodik el.
Nincs célja a fejlődésnek – emberi fogalmak szerint, nincs a fejlődés egészének eleve, „kívűlröl” konstruált (és pláne számonkért) célja abban az értelemben, ahogy célja van a gabonaterjesztésnek. A fejlődés nem egy célzott (mi több kontrolált) mozdulat, nincs a kivánt végeredménye megfogalmazva előre. E tekintetben az evolúció nem célorientált.
Nincs a világunk bölcsek kövéből, csillagok
állásából vagy egyéb forrásokból megtudható
célja, jövőállapota. Nincs eleve elrendelve a
világ fejlődése.
Ha a világ elveszti egy már elért fejlettebb állapotát, minden bizonnyal nem nyeri újra vissza sohasem ugyanazon formában, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy ismét eléri ugyanazon vagy hasonló funkciókra képes szintjét a fejlődésnek, de más konkrét formákban, összefüggésekben.
A cél a világ fejlődése, az evolúció során
keletkezett kategória. A célkitűzés, a
célkövetés képessége magas szintű evolúciós
eredmény.
Van célja a fejlődésnek – most már mindenképpen. Létrehozta a célt. Céltételezésre, célkövetésre és értékelésre képes fejlődési szintet ért el a világ. Meghatározó mértékben célképessé vált a világ önmaga az ember révén.
Használja is a világ a célképességeit, éppen az emberiség tevékenysége révén. A helyzet immár bekövetkezett. Legfeljebb a teljes emberiség elpusztításával lehetne erről a szintről visszamozdítani a fejlődést valamely átmeneti időre (ha ugyan mi vagyunk jelenleg az egyetlen letéteményesei a világ e képességének). (Fáy felfedezte, hogy a világ egyetlen progresszív ága az emberiség! – d.cs. 2004 márc.3.) Az emberiség teljes pusztulásának szélső esetét nem tekintve az egyes embereken csak annyi múlik, hogy mennyire tudatosan vállalják fel a cél-képesség gyakorlását.
A keresztény eredendő bűn abszurd képzetét a legutóbbi időkig képtelen voltam méltányolni. Ugyanakkor időről időre nem hagyott nyugodni, hogy ugyan miért születhetett ez a képzet? Miféle őskori lelkiállapot fejeződött ki benne? Legalábbis számomra, feltevésként felmerül, hogy vajon nem közelítünk az eredet gyökeréhez ha az emberi felelősség oldaláról szemlélve felmerül bennünk, hogy lényegében egy örök emberi (és valóban személyenként ismétlődő) dilemmának a megfogalmazása is lehet: felvállaljuk-e a cél-képesség felelősségét a magunk életében vagy sem? A bűn ebben az esetben a fel-nem vállalás, a szembe nem nézés, a sodródás eredendő veszélye. S a bűnből való kilépés nem más, mint a célképesség (felelős céltételezés, célkövetés, értékelés) alkalmazásának eltökélt igyekezete. Innen fogva célképesség hekyett akár cél-kötelezettségről (netán cél-kényszerűségről) is beszélhetünk. S egy további lépésel nyakig merülhetünk a szabad-akarat és sors-szerűség határvonalának keresésében a célkényszerűség (még tovább lépve emberiesség) kérdéskörében.
Valószínűleg más vallásokban is megvan a megfelelő előképe a manapság egyre nyilvánvalóbb és kikerülhetetlenebb problémának, csak talán kevesebb tudatossággal és elszántsággal, mint a kereszténység örököse európai civilizációban. Lehet, hogy az egyiptomi falfestményeken látható túlvilági mérlegek esetében szó sem lehetett célképesség vállalási filoziáról, de a mai dilemmát talán jól szemléltetheti ez a hasonlat.
Messzebb ne menjek, az összes társadalmi fejlődési dilemmának központi kérdése az emberi munkamegosztás hogyanja a cél-képesség (cél-kényszer) gyakorlatában. Ilyen az állami illetve a magánkezdeményezés, a felfedezés és a reprodukáló követés stb-stb dilemmája.
Egész kultúránk kritikus időszaka a mi időszakunk abban a tekintetben, hogy az emberi felelősség elvi szerepét felismerve ne préselődjünk szét a lelki teher alatt: a fejlődés célja nem csúszhat ki a kezünk közül (mert lényegünkhöz tartozik), csak Bábel toronyként jónéhányszor össze-vissza zavarodhat. Örök Ádámként kell szintről szintre ember mivoltunkban talpon maradni.
Nem hittem volna, hogy
Madách soraival így találkozom évtizedek múltán.
E B É D S Z Ü N E T
14:30
LONTAY ERVIN PÁL: Út az Ómega felé
Az előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK Az ember helye a világmindenségben. Honnan, Hová és Hogyan. Kozmológiai szintézis. Számos próbálkozás ismert.
Teilhard programja: Comment je crois? (4 tétel)
a.)
a világmindenség egy
fejlődő folyamat ...
b.)
a fejlődés a szellemiség
irányába mutat ...
c.)
a szellem a személyes
valóságban csúcsosodik ki ...
d.)
a személyes valóság
beteljesedése a kozmikus Krisztusban ...
II.1. A fejlődő világmindenség, az ember megjelenéséig és vele együtt. A hármas világtulajdonság: 1. a részecske-sokaság, 2. a rend a sokaságban: koherens tér-idő, célirányos tevékenység, 3. az energia: radiális és tangenciális. Subordináció és koordináció. Az ember esetén a celebráció: agy és központi idegrendszer iránya.
2. A szellemi és társadalmi fejlődés, individuális és kollektív. Magában egyik sem teljes. teljesen új forma alakul ki. Hosszú és nehéz folyamat a társadalmi szintézis felé. Világegység, az emberiség egyetlen társadalma.
3. A személyes valóságban csúcsosodik ki a szellemi fejlődés. Hiperszemélyiségek, hiperelit. Hiper kvalitások: tudósok, erkölcsi lángelmék és művészek. Többletkvalitásuk a közösségért. A feszültségek, érdekütközések, korlátozások szükségszerűek. Szupraracionalitás.
4. A valóság beteljesedése az Ómega pont, a kozmikus krisztus, a csúcs „Theoantropikus”. Nem rombolva le az emberi természetet, hanem kiteljesítve azt. Hiper-személyes egységben Istennel. A történelem megimétlődik, egyénben és közösségben (okozati értelemben) a megváltástörténet. Communicatio idiomatum. Isten lesz minden (nem pantheista értelemben) mindenekben.
III.1. ÖSSZEFOGLALVA Teilhard szerint a fejlődésnek feltétlenűl célja van.
Tézisei:
1.)
a Fejlődés a racionalitás
felé mutat.
2.) A mai koreszme a szolidáris lényeg-, cselekvés-, és célegység amit a kialakuló hiperelit képvisel.
3.)
A szélsőségektől különböző
transzcendált szellemi és társadalmi irányok az
életképesek.
4.) A világmindenség útja egy hatalmas evolúciós folyamat, makro- és mikrofejlődése a tiszta szellemiség irányába mutat, ami egy „Theoantropikus” csúcsban (Ómega pont) teljesedik ki.
„Azt hiszem, hogy egész életem minden erőfeszítése semmit sem érne, ha legalább egy percre nem mutathatnám meg, hogy mit látok.”
Comment je vois. Teilhard Művei, 11. kötet: Les directions de l’avenir, 177-223. oldal.
DETRE CSABA: Létezik-e céltalan folyamat?
Az előadás kivonata:
Mottó: „Kezdetnél a véget homály fedi.” (Hérodotosz)
Folyamat: a valamiből valamivé válás, azaz olyan entitás, amelynek kezdete és vége van.
Kezdet = lehetőség
Vég = folyamat determináltsága
A reális cél kizárólag retrospektív megitélés eredménye lehet.
A fejlődés reális folyamat, a létezés folyamata.
A fejlődés mint Ötödik Dimenzió.
(N.B.: elvont dimenziók: 1: egyenes, 2: sík, 3: tér, 4: mozgás-idő; s a reális dimenzió, az 5.: A FEJLŐDÉS, paraméterei:
x,y,z,t,q – t = tempus, q = qualitas)
Az első négy dimenzió az
ötödik absztrakciói!
Minden létezés ( = fejlődés) organizációs szinteken történő minőségi elmozdulás = q. Ennek mértéke az Ember.
Az (emebrmértékű!) fejlődés célját nem előre tűzték ki, hanem maga az Ember, Mindennek Mértéke, utólag, de fejlődésének már kora szakaszában felfedezte.
A nem-antropometrikus fejlődés elképzelések hamis, strukturalista absztrakciók. Ezek lényegében a fejlődést az absztrakt mozgás-idő dimenziójára alacsonyítják le. Minden absztrakt dimenziónak, s ezek derivációinak legfőbb tulajdonsága, hogy nem fejlődnek, azaz, csak ezek nem fejlődnek. Az Ember saját elvont szellemi világában korlátlanúl kitűzhet teleologikus, azaz valamely ideális cél felé haladó folyamatokat. Hozzáfűzés 2004 március 4.-én: Az emberi szellem legfőbb tulajdonsága, hogy létrehoz olyan rendszereket, amelyek nem fejlődnek, azaz létrehozza az örök szellemi szférát.
Az univerzális fejlődésnek nincs ideális
„célja”, ez a folyamat maga a többé és jobbá
válás.
LUKÁCS BÉLA (KFKI RMKI 1525 Bp. 114. Pf.49.; MTA Geonómiai Biz. Anyagfejlődési Munkabizottsága): Irreverzibilitás és Pfaff-formák
Az előadás kivonata:
Az evolúciót fejlődésnek nevezik, de valójában kialakulás A fejlődés ennél több, pozitív tartalmú, minőségjavulás. de mi a javuló minőség?
Teilhard de Chardin: Agyasodás. Ezzel szemben a kagylók feje elveszett. Agyasodást a harmadkori emlősökből absztrahálták.
Sokan: Sokoldalúság növekedése. Ezzel szemben a galandféreg sikere.
Dawkins: A génátadási képesség nő. És az mivel függ össze?
Kimura szerint a legtöbb fennmaradó mutáció
semleges.
termodinamika. Az egyetlen nagyobb fizikai
tudomány, amelyben az irreverzibilitás lényeges.
Ha tehát tényleg van az élőlényeknek olyan
mennyisége, amely az evolúció során állandóan
nő, akkor
a)
az vagy teljesen új,
esetleg nem-fizikai; vagy
b) termodinamikai ill. azzal analóg mennyiség.
a) Zárt rendszerre a termodinamikai irreverzibilitás az entrópiát maximálja, degradáció. A bioszféra nem zárt rendszer.
b) Nyílt rendszerek termodinamikája nincs készen. Sejtés: valamilyen entrópiaszerű mennyiség produkciós rátája minimálishoz tart, stacionárius környezetben.
c)
Általános nyílt rendszerre
esetleg nincs ilyen mennyiség.
d)
A környezet nem
stacionárius (pl. visszahatás).
e) K=2 Pfaff-forma csak fizikai termodinamikában bizonyított. Gazdasági termodinamikában csak ideális szabadversenyes pénzgazdaságban igaz, egy termodinamikai formájú evolúciós elméletben vagy fenáll, vagy sem.
f) K nagyobb mint 2 a részfolyamat irreverzibilitása nem vezet az egész folyamat irreverzibilitásához, mert hurkok lehetségesek. (Ha ez ellentmond a Dollo-törvénynek, akkor talán K kisebb mint 3)
A feladat megoldásának legjobb esetben a
kezdetén vagyunk.
TAVASZY FERENC: Az ontológia axiomatikájáról
Az előadás kivonata:
A címben jelzett tanulmány általános és összefoglaló képet igyekszik nyujtani az ontológia –azaz – a lételmélet – diszciplínájának alapjairól. Előljáróban e téma fogalomkörének legalapvetőbb elemeivel a „semmivel” és a „valamivel” foglalkozik. megállapítja, hogy ezek az elemek egymás komplemetereként viselkednek, azaz kizárják és egyúttal feltételezik is egymást.
Ilyen minőségükben egymásba is átalakulhatnak. A semmiből éppúgy lehet valami, mint valamiből semmi. Ezen a körön belül a semmi kínálja fel azt a lehetőséget, aminek a kereteibe belefér a minden. A semmi világa éppen úgy kiépíthető, mint a „bármi valami” világa, az utóbbi negációjaként. A semmi világa éppúgy strukturálható, mint a valóság szférája. A semmi jelenségébe ekként beleértendő minden örökérvényű és változatlan IGAZSÁG, teljesen függetlenül attól, hogy azokat az emberi intellektus felfedezte-e, vagy sem. (Ilyen példáúl a Püthagorasz-tétel.)
Miután a semminek nincs „fogantyúja”, saját sttrukturálására számtalan lehetőséget kínálhat fel. A „kéz” szabad tehát, s a semmi önkényesen strukturálható. A cél – eredendően – a semmiből eredő valóság világába való bekötés. Célszerű és kivánatos lehet tehát a kapcsolatteremtéshez szükséges szempontokat a valóságos szférákból meríteni, ami már önmagában is megragadható relációkat teremthet.
Ehhez a megoldáshoz az első lépcsőt a „semmiben elrejtőző igazságok” kínálják fel, amelyek mindkét oldalról szemrevételezhetők. Ezek között is első helyet szorítanak ki maguknak az ún. „átmeneti szférák” aminő pl.. a számszerűsíthető valóság világa.
Elég egy pillantás az ún. „reális számok” és az „irreális számok” sajátos matematikai kezelésére és nyomban szembetűnik rendkívűl szoros – egymáshoz kötődő – kapcsolatuk. A – „reális világ” szinte észrevétlenűl csusszan át a tiszta „irrealitásba”; a mai világunk korszerű mechanikai tudománya – pl. a hidro- és aerodinamika – és számtalan más terület sem tudja nélkülözni. de hasonlóan átvihetők az irreális síkokra a valóságos világ fogalomtárának olyan kifejezései is, mint pl. absztrakt, konkrét, relatív, abszolút, stb.
Foglalkozik az intellektus a valóság kapcsolatával. kiindul abból a felismerésből, hogy az intellektus világa az általa sajátos módon leképzett vlalóság, amelynek törvényi rendjét a ráció igyekszik tükrözni és az eredményt az értelem köntösében jelenteti meg. Az intellektus felismeri, hogy a természetnek nincs öntudata, s így nem lehet emlékezete sem. leginkább figyelemre méltó tulajdonságának, ill. képességének a kauzalitást és az abszolút konzekvenciát tartja.
Az a nézete, hogy „a végtelen felé táguló sokszínű lehetőség között az esetlegesség válogat és talál. E talállatok játékosan kialakuló sorrendjében bújkál a SORS, egy belső, önmagát szülő irányúltság: a természet sajátos, cél nélküli kibernetikája.”
Ez megállapítás már önmagában hordja annak a sokat kerülgetett kérdésnek a felvetését, hogyan kezehető az organikus kauzalitás és az intellektus racionális működésének kapcsolata.
Ez a probléma megoldódik szinte önmagától, ha az intellektus képes a világot olyan organikus egységnek tekinteni, amelynek mozgása nem sértheti meg az okság elvét. Ami önmagán belülről szerves, az kivűlről szemlélve racionálisnak is tűnhet. Az organikus lét a racionális mozgásnak közös nyelve a kauzalitás.
A problémakör konkrétabb bemutatását megkisérli e tanulmány a Dél-Afrikában élő ún. fehér hangyák – tisztán orgamikus úton – kifejlődött társadalmi életének rövid felvázolásával szemléltetni, ahol is a boly élete – kívülről szemlélve – kifogástalanul racionálisnak mutatkozik, ilyen szempontból messze felülmúlva az ember társadalmi szervezeteinek életvitelét.
A tanulmány atovábbiakban az ontológia fundamentumát alkotó alapelveivel az ún. axiómával foglalkozik, amelyekre ez a diszciplína felépíthető. Ezek az axiómák részben a logika területének hasonló alaelveire épülnek, részben a fizika tudományának legáltalánosabb elvi jelentőségű törvényeire.
BÉRCZI SZANISZLÓ (ELTE TTK Dékáni Titkárság és Kőzetteni Tanszék, H-1088 Budapest, Múzeum krt. 4/a., v. Rákóczi út 5.): Fejlődés és célja: a fogalmak fejlődésének fényében
Az előadás kivonata:
Előadásomban a szimpoziumon fölvetett kérdést a
fogalomfejlődés fényében fogom megvizsgálni.
Az első részben a fogalomfejlődésről mutatok be modellet. E modell a jelenségek és a fogalmak között oda-vissza csatolásos folyamatként értelmezi a fogalomfejlődést.
A második részben az anyag fejlődéstörténetének egy olyan modelljét mutatom be, amely szintén visszacsatolásos folyamatot elemez. csatolt szerveződési (hierarchia) szintek együttes evolúciójaként állít össze leírást a fejlődéstörténetről (In: Lukács et al. 1992. Bérczi Sz.)
A harmadik részben a két bemutatott modellre építve azt elemzem, hogy milyen értelme lehet a mai anyagfejlődési-evolúciós világlátásunk gondolatkörében az eredeti kérdésünk. A két modell összevetéséből az látható lesz, hogy a fejlődési folyamatban a feltételrendszert egyre jobban átláthatjuk, s összgezhetjük is ilyen fogalmakban, mint pl. komplexitás, a körvonalazandó „célokra”, mint a fejlődés várható irányaira azonban csak kevés biztosat mondhatunk. Egyik korábbi fejlődési hierarchiaszint ismeretéből sem lehetett szükségszerűen a következőre következtetni. Célnak csak a megismert tendenciák fényében nevezhetünk egy fejlődési irányba eső állapotot, de a jelenleg célnak tekintett állapotok csak nagyon hiányosan tartlmazzák a létrejött EGÉSZ-hez való sokrétegű illesztés feltételét.
Módszert javasolok végül a cél megfogalmazásához, kiegészítésül. Kérdés teszi sejthetővé a módszert. Milyen EGÉSZt elképzelve fogalmazták meg a célt?
FÖLDI TIVADAR: Célszerűség a technikai fejlődésben
Az előadó nem tett közzé kivonatot. Az előadás lényegében arról szólt, hogy a technikai fejlődés az, amelyik teljes egészében teleológikus, az egész folyamat bizonyos kitűzött célok eléréséért folyik.
SLEMMER LÁSZLÓ: A fejlődés, a Szántó-elv és a bagdadi országút
Az előadó szintén nem tett közzé kivonatot, s nem tudjuk mit tekinthetett „Szántó-elvnek” (nyilvánvalóan Szántó Boriszra utalhatott), s miként került ide a „bagdadi országút”. Jegyzeteim (d.cs. 2004 márc.5.) szerint Slemmer „Szántó elvnek” azt tartotta, hogy „a létezés a fejlődés egyik formája, s nem fordítva.” Szántó Borisz a feljegyzések szerint cáfolta, hogy ő azt állította volna.
A
konferencia a késő éjszakába nyúló vitával ért
véget.
375. vitaülés:
A Kommunikáció-Informatika Munkacsoport űlése, szervező: KÓNYA BALÁZS, a munkacsoport vezetője
1996 február 23., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
DOMOKOS
MIKLÓSNÉ: beszámoló a környezetvédelmi
tezauruszról és kapcsolatáról a gazdasági
tezaurusszal
KARDEVÁN PÉTER: Informatikai problémák a földtani kutatásban
SZÁNTÓ BORISZ: Az információ és a társadalmi-technikai evolúció
376. vitaülés:
„Szferulák eredetének
komplex kutatása” program résztvevőinek 3.
munkaértekezlete
1996 február 27, kedd, 14 óra.
A munkaértekezlet házigazdája: Dr. Bakos József professzor úr,
KFKI-RMKI Plazmafizikai Főosztály, KFKI III. épület, I.em., Budapest XII. ker. Konkoly Thege út 29-33.
tel.: 1602-067, fax: 1696-567, E-mail: bakos@rmki-kfki.hu
A KFKI elérhető 21-es busz Moszkva téri v.á.-tól a Normafa v.á.-ig (20-25’), majd a 90-es busz a KFKI főbejárat v.á.-ig (10’)
Program:
- Beszámolók: MÁFI, KFKI, ATOMKI, BME-NTI
- A vizsgálat redményeinek interpretációi
- A program adatbázisa (Don György, MÁFI)
- Xe-izotópok, mint meteoroid anyagok lehetséges jelzői (Bihari Gábor, ATOMKI)
- Az IGCP 384 (Detre Csaba, MÁFI)
- Egyebek
Megjelenésére feltétlenűl számítunk !
377. vitaülés:
NOVÁKY ERZSÉBET (BKE Jövő Kutatási Tanszék vezetője): A jövőkutatás módszertanának fejlődése
1996 március 1., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
A jeles szociológusnő a társadalmi mozgásokat elsősorban a kháosz-kutatási eredményekkel vetette össze.Megállapítása szerint a sodródó társadalmi mozgalmak idején, mint például a forradalmak, a társadalom kháoszként viselkedik. „A jövőkutatás a kháoszelméletet valóságos interdiszciplináris megközelítési módjának és modellezési eljárásának tekinti.”
Sajnos az előadó nem adott közre írásbeli anyagot.
378. vitaülés:
ATLANTISZ
Interdiszciplináris vitaülés az MTA Geonómiai Bizottsággal közös rendezésben
1996 március 8., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
STEGENA LAJOS: Minoszi
térképszerű freskók Akrotirben, Théra (Szantorin)
szigetén
Stegena Lajos (1919-1996) geofizikus professzor a Geonómiai Bizottság elnöke volt, széleskörű műveltséggel sokrétű és színes interdiszciplináris tudományos tevékenységet folytatott.
Az előadás kivonata:
A Théra-szigeti ásatások (1967-től) egy jelentős települést tártak fel, a késő-minoszi kultúra (i.e. 1550-1450) első szakaszából. E települést a Théra vulkán kitörése, i.e. 1500 körül elpusztította, betemette tufával („Az Égei tenger Pompeie”). Egyik házának falán két freskó maradt fenn: a Folyó-freskó, ami egy szubtrópusi folyó egy szakaszát, és a Flottila-freskó, ami két várost ábrázol és a köztük fekvő tengert a felvonuló flottával.
Meggyőző topográfiai azonosítás szerint a
Folyó-freskó a Nílus egy szakaszát, a
Flottila-freskó Akrotirit és az egyiptomi
Szaiszt ábrázolja.
A – gyakran a tudomány perifériájára szorult – kutatók a világ különböző részein keresték és találták meg Atlantiszt. A Platón dialógusaiban (Kritiász, Timaiosz) leírt Atlantisz nyilvánvalóan egy irányregény az arisztokratikus államrend mellett. csupán a történet magvát érdemes keresni. Ma általában a Théra vulkán kollapszusát és annak pusztító következményeit tartják a legenda kiváltó eseményének;ez azonosítására vonatkozóan több erős pro- és 1-2 gyengébb kontra-érv hozható fel.
LUKÁCS BÉLA: Atlantisz és a
tengerszint ingadozásai
Az előadás kivonata:
Két olyan eseménysorra kivánom felhívni a figyelmet, amelynek kora és területi kiterjedése nagyjából megfelel a platóni szövegnek, és mindkét esetben az akkori legfejlettebb kultúrát érintette az elöntés. Egyik esetben, mely egyelőre csak hipotetikus, a katsztrófa Görögországtóli iránya is a szöveg szerinti, és a ktasztrófa közvetve valóban érinthette az égei világot. A másik esetben a katasztrófa tény, de az Égei-tengertől messze történt.
A jégkorvégi vízszintemelkedés pontos mértéke nem ismert; egy gakran előforduló adat 130 m, amit most nagyságrendileg elfogadunk a világtengerekre.
1. A castellóni háború
Ismeretes, hogy ma a Földközi-tenerbe ömlő
folyók nem fedezik a párolgási veszteséget. A
tenger vízszintjét a Gibraltári-szoroson és a
Dardanellákon át befolyó víz tartja fenn.
Tegyük fel, hogy a szorosok a Würm végén zárva voltak. Ez nem lehetetlen, ugyanis a Gibraltári-szoros egy keskeny csatorna kivételével nem mélyebb 200 méternél. Akkor a vízszint, főleg a Tunisz-Szicília földhídtól nyugatra, mélyen vollt, és az Ibériai-félsziget déli és keleti partjához mélyföldek csatlakoztak. Ott a kultúra ugyanaz lehetett, mint a félszigeten: magdaléni, a jégkor legmagasabb civilizációja.
Amikor a vízszint túlemelkedett a szoros alján, a vízszint igen gyorsan helyreállt, a mélyföldek tenger alá kerültek. A menekülőknek két természetes útja lehetett: a félsziget, vagy a keleti medence, azaz a későbbi Egyiptom és Hellasz.
Az eseményre geológiai bizonyíték nincs. Viszont az aragón partvidéken, Castellón de la Palma tartományban, olyan sziklafestmények ismeretesek, amelyeket éppen jégkorszak utáninak tartananak. Ezek stílusa különbözik a közismert barlangfestményektől, és szemben az addigi hagyománnyal, sokszor csatákat ábrázolnak, azaz erőszakos népmozgások tanui.
2. Az Északi alföld
130 m tengerszintcsökkenés esetén az Északi-tenger nagy része szárazon van. Valóban, röviddel a Würm vége után létezetett egy civilizáció, Európában a legfejlettebb, a maglemosei, amelynek központját az Északi-tenger alatti területeken sejtik. A kultúra eléggé vízre volt alapozva (halászat, vízimadarak vadászata stb.) a mocsaras területen. Az elöntés fokozatos volt, kivéve a Dogger-padot, amely sokáig szigetet képzett, és valószínűleg hirtelen került víz alá. Amikor az elöntés még nem haladt nagyon előre, a központ az Anglia és Dánia közt húzódó mocsaras síkság lehetett, amelynek méretei nagyjából egyznek Platón adataival Atlantisz központi síkságáról.
A kultúra a
peremterületekről pontosan ismert. A központi
területek viszonylag sűrű lakossága a
kivándorláskor megőrízhette a hagyományt.
Lukács Béla az előadásban hozzátette, hogy elképzlehető, hogy az Atlantisz megnevezés éppen a fentjelölt terület lehetséges ősgermán „VETLAND” elnevezéséből ered, hiszen a tenger által fokozatosan elöntött terület több száz évig, esetleg 2000 éven keresztül is meglehetősen nedves, mocsaras lehetett.
DETRE CSABA: Vegyük komolyan az összemberi emlékezetet ! (Védák, Platón, Manethón, Polübiosz, Zuben el Genubi, Ba’al Zebub Zarutaszeci, Mu-legenda, stb.)
Az előadás kivonata:
Nem véletlen az, hogy a hagyomány Atlantiszt oda helyezi, ahová a téma klasszikusa, Platón: Nyugatra, Héraklész Oszlopain túlra.
Egyéb irodalmi érvek:
Manethón (Kr.e.3.szd.): Az egyiptomi nép valaha nyugatról menekült a tenger áradása elől, átvergődve mocsaras, folyókkal szelt területeken, letelepedett a világ leggazadagabb földjén, Kemt-ben. (Aigüptosz). Manethón nem idézi Platónt.
Polübiosz (Kr.e.2.szd.): A punok valaha az ősidőkben hatalmas szigeteket birtokoltak a Bíbor Szigetek (= Kanári szk.) helyén, amelyek óriási földrengések közepette elsüllyedtek a tengerben.
Zuben el Genubi (Kr.u.8.szd.), arab utazó, s író: „Felkutattam azt a paradicsomi vidéket, amely egy hatalmas folyó delta-vidéke, s amely terület valaha egészen közel volt a Magreb déli területeihez, de elszakadt és eltávolodott (sic!) e vidékektől.”
(Nyilvánvaló, hogy Brazília
keleti partvidékéről s az Amazonasz folyóról, s
annak deltájáról van szó!)
Ba’al Zebub Zarutaszeci (Kr.u. 9.-10.szd.), örmény történetíró: „Patmuthjúnö Puneri” (A punok története): A punok valaha Nyugat-Afrikában hatalmas területeket birtokoltak, amelyeket tenger öntött el, s észak felé kellett menekülniük, a mediterrán vidékekre.”
Sok nép legendájában, vallásos emlékezetében él egy hatalmas, világra terjedő özönvíz emlékezete: Védák, Biblia, mezopotámiai özönvíz legenda, a polinéz „Mu”-sziget legendája. Ezek mind a pleiasztocénvégi 150-200 m-es globális tengerszint emelkedésre utalhatnak, kb. 10 000 évvel ezelőtt. (N.B.: Platón az ő idejében Atlantisz elsüllyedését 8000 évvel előttére helyezi!)
A hosszan elhúzódó vita résztvevői az Atlantisz legenda reális eredetét többségben a pleisztocénvégi eljegesedés megszűnte utáni tengerszint földtörténeti időmértékben valóban gyors emelkedésével kötötték össze, semmint a Théra vulkán Kr.e. 1500 körüli hatalmas kitörésével. Felmerült még egy lehetőség is, hogy az Atlantisz maga volt Amerika. Ugyanis, több olyan görög utazóról is tudunk, aki hosszas nyugati irányú hajózás után hatalmas földeket talált, rajta különféle népekkel, s ezt el is tudták mesélni Hellaszban egy szintén hosszú tengeri visszaút után.
Stegena Lajos felszólította a jelenlévőkat, hogy a Filozófiai Vitakör és az MTA Geonómiai Bizottsága hozzon létre egy „Atlantisz-kutató munkacsoportot”, s igyekezzék azt nemzetközi kutatócsoporttá kifejleszteni.
379. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A megismerés útvesztője. Kalandozás a filozofálás útvesztőjében. II/2. A mágiától az aranycsinálásig. Az alkímia elmélete és gyakorlata.
1996 március 22., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
A teljes anyagot lásd: Filozófiai Vitakör Évkönyve 2000.
Ezen
előadás mottója: „A földi egyenlő a lentivel,
minden egy és ugyanaz.”
Hermész Triszmegisztosz=A Háromszorosan Hatalmas Hermész
Bevezetés:
A mágia (varászlás) célja nem a szellemvilághoz való alkalmazkodás, hanem a szellemek szolgálatunkba-állítása (fétisek, totemek, stb.)
380. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör elnökségi űlése
1996 március 23., szombat, 19h, Taverna Philosophica (Tücsök Söröző).
Az akkor „Felső Táblának” elnevezett kibővített elnökség Tavaszy Ferenc alelnök javaslatára külön ülést tartott azért, hogy az Alapszabály egy lehetséges rigorózus értelmezésére külön ülésen lemondjon a március 29.-re kitűzött tisztújító közgyűlés előtt. A jelenlévők listáját a 6 nappal később eltüntetett Jelenléti Napló őrizte, ugyanígy az Elnökség lemondó nyilatkozatának szövegét is. Emlékezetből (d.cs.) rekonstruálva az eseményt, jelen voltak: Detre Csaba elnök, Tavaszy Ferenc alelnök, Schréter János alelnök, Dudich Endre főtitkár, Verrasztó Zoltán (nemrég kooptált) titkár, D. Lombay Kamilla az elnökségi ülés jegyzőkönyvvezetője.
Az ülésen Tavaszy Ferenc egy „kiátványt” tett közzé, amelyben a Filozófiai Vitakör radikális átalakítását, „rendszerhalmazzá” történő átalakítását tervezte, egyes „rendbontók” megfegyelmezésével, ill. kizárásával. Detre ezt nem volt hajlandó elfogadni, s kérte Tavaszyt, hogy ezt ne terjessze a Kör Plénuma elé 29.-én, mire ő az iratot „visszavonta” majd ott helyben egy példányát összetépte, s a szemétkosárba dobta.
Tavaszy „rendszabályozó” elképzeléseit többé-kevésbé Dudich Endre és Verrasztó Zoltán is támogatta, lényegesen enyhébb megfogalmazásban.
Mindenesetre a „Tücsökben” történtek arra utaltak, hogy a 6 nappal későbbi, márc. 29.-i közgyűlés viharos lesz.
381. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör 1996.
évi közgyűlése
-1996 március 29., péntek,
15:30, MÁFI földszint, ebédlő
A közgyűlés programja:
15:30 I. Beszámolók
Levezető elnök: DUDICH ENDRE főtitkár
LONTAY ERVIN PÁL tiszteletbeli elnök: Megnyitó 10’
DETRE CSABA elnök: Filozófiai Vitakör 1992-1996 20’
VERRASZTÓ ZOLTÁN titkár: A Filozófiai Vitakör lehetőségei
a környezetvédelemben 10’
BOKOR LEVENTE: A Felügyelő Bizottság jelentése 10’
Munkacsoportok beszámolói:
KÓNYA BALÁZS: KIM elnök 5’
GÉCZY ISTVÁN: Tokaj-hegyaljai m.cs. elnök 5’
AGÓCS JÓZSEF: Ny. Dunántúli m.cs. elnök 5’
BÁNHIDI ANDREW: Alföldi m.cs. elnök 5’
16:45 Vita
17:15 S z ü n e t
17:30 II. A Kör tisztségviselőinek újjáválasztása, az Alapszabály esetleges megváltoztatása
Levezető elnök: BOKOR LEVENTE a Választási Bizottság elnöke
A megelőző hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Vitakör tagsága két pártra oszlott az egyesületi élet mikéntjét illetően. Elsőként azokra, akik a Kör életét egy laza, klubszerű formában látták jónak, s másodsorban azokra, akik egy fegyelmezett, részleteiben is szabályozott egyesületi életet szerettek volna. Detre inkább hajlott a klubszerűségre, s a szabályozást csak az egyesületre kötelező területeken látta inkább elkerülhetetlennek, semmint üdvözítőnek. A Kör – mint kifejezte akkor – „rendszerhalamzzá alakításának” fő szószólója Tavaszy Ferenc alelnök volt, akit enyhén ugyan de támogatott Dudich Endre főtitkár, valamint Verrasztó Zoltán titkár is.
Tavaszy széleskörű negbészéléseket folytatott a közgyűlés előtti hetekben, s főleg napokban arra, hogy híveket szerezzen a „rendcsináláshoz” , s mint láttuk, ilyen irányú előterjesztést tett a március 23.-a elnökségi összejövetelen is.
Dudich főtitkár a közgyűlés előtti napon megkérte Detre elnököt, hogy hozza magával az 1995-ös közgyűlés határozatait, hogy a közgyűlés lássa, hogy abból mi valósult meg, s mi nem. Detre másnap a közgyűlés napjának délelőttjén közölte Dudicchal, hogy nem találja az 1995-ös határozatokat, s úgy emlékszik, hogy egyáltalán nincsen is ilyen dokumnetum. Erre Dudich Detre elé tett egy lapot, amelyen csakugyan az 1995-ös közgyűlés „ajánlásai” voltak, 10 pontba szedve. Detre végigfutva a pontokat, kijelentette, hogy most már csakugyan emlékszik ezekre, de a dokumnetum nem tett rá különösebb benyomást, s ezért nem is őrizte meg. Erre Dudich összetépte a papírt, s kijelentette, hogy akkor csakugyan nem érdemes ilyesmivel foglakozni, amivel Detre egyetértett. Dudich a megbeszélés során megmutatta Detrének az ő személyes ajánlásait is a mostani közgyűlésre, kijelentve, hogy ilyen körülmények között semmi értelme az új előterjesztéseknek, s ezt a dokumentumot is összetépte, majd bedobta a szemétkosárba. Detre sajnálkozását fejezte ki, s kérte Dudichot, hogy ha van másik példánya, azt hozza el délután, s tárja a közgyűlés elé.
Tehát a közgyűlés az Elnökségen belűli feszültségekkel vette kezdetét.
Detre Csaba elnök beszámolója: „FILOZÓFIAI VITAKÖR 1992-1996”
Az elnöki
beszámoló kiterjedt az egysületté alakulástól
(1992) eltelt négyéves választási ciklus négy
évére:
I.
A Kör helyzetéről
A
legfőbb helyzet az, hogy a helyzet változatlan:
A Kör egy relaxációs tér, ahová mindenki
lazítani, üdülni, szórakozni jár. Sok alkalommal
elnyűttük már, hogy szögletesen
multidiszciplináris társaság, amilyenhez fogható
alig van, s ez a sokrétűsége tartja össze. N.B.:
„Csak az ellentétes alakúra csiszolt alakzatok
rakhatók össze.” (Hérakleitosz).
Ezenkívűl, tipikus klub, méghozzá olyan, amely nem valamiféle eszmére fűződik fel, sem bármiféle eszmeiség támogatására, hanem befogad bármiféle eszmeiséget, tudományterületet, szellemi produktumot, ha az megfelelő színvonalon jelenik meg. Hál’Istennek, itt nemcsak olyanok találhatók, akiknek papírjuk van arról, hogy filozófusok, - legfeljebb háromról tudok csupán, - hanem vérbő tudósok, művészek, szakemberek, stb., akik túlsúlyt képeznek a Körben. Tehát, olyasféle agora ez, amelyben Szókrátész lődörgött s hintette tanait. Mint ilyen, csakugyan kuriózum a jelenlegi Magyarországon. Kétséges, hogy létezik-e szervezet még, melynek összetétele ilyen heterogén.
Aki a Filozófiai Vitakörben stresszt gerjeszt, az megérdemli, hogy stressz által vesszen el!
II.
Pozitívumok
A Filozófiai Vitakör tagjának lenni rangot jelent, mert olyan autodinamikus szervezet, amelyik képes szilárdan tartani egy saját maga által megvont színvonalat, s önmaga által gerjesztett aktivitási programot. Képes kiszűrni magából a nem hagyományos színvonalának megfelelő produkciókat.
A Körben megtalálja helyét a szenvedélyes vitatkozó, a megfigyelő, a tudást önmagába gyűjtő, a kitűnő prgramokat szervező ún. „dinamóemberek”, s mindenki aki pusztán érdekes és színvonalas szellemi megnyilvánulásokra vágyik.
A Kör autonóm, szuverén személyiségek gyülekezete, s mint ilyen nehezen tűri bármiféle hierarchiára vagy hegemóniára törő megnyilvánulást. Élve az előbbi athéni agora-hasonlattal, egy agora felett rendelkezni elképzelhetetlen dolog. Itt az egyetlen lehetséges tekintélyszerzést a közmegbecsülés szüli, s ennek eredete a szolgálat. A Filozófiai Vitakört is, ki hogyan szolgálja, úgy szerez megbecsülést.
A Kör munkacsoportjai, a KIM, Tokaj-hegyalja, Sopron, Alföld(Bugac) éppen szolgálatukon keresztül szereztek őszinte megbecsülést, sőt, nagyrabecsülést!
III.
Negatívumok
A legszomorítóbb: A Kör fokozatosan öregszik, nem tud tartósan megnyerni fiatalokat, ez által két kivétel látszik kibontakozni, az elmúlt két évben: Princz Péter és Slemmer László.
Egy pezsgő szellemi életet folytató egyesület állítólagos élén egy hallatlan labilis ún. „Elnökség” állt, amely gyakorlatilag egy Dudich Bandiból és belőlem álló duumvirátusra korlátozódott, a többszöri lemondások, soha be nem töltött puszta címek, rangok váltak menetközben semmivé.
Ezzel szemben meghatottan mondok köszönetet mindazoknak, akik minden cím és rang nélkül kitűnő előadásokat, programokat, kirándulásokat szerveztek, s nagy szerepük volt a Kör színvonalának emelésében. Arról a tisztségviselőkről, akik úgy érzik, hogy nem érvényesül a tisztségükkel járó tekintély, csak ők tehetnek. Szerezzenek szolgálatuk révén megbecsülést!
Szomorúan vesszük tudomásul az Interdiszciplináris Alapítvány permanens impotenciáját, emiatt sok illúzió vált semmivé.
Summa summarum: A Filozófiai Vitakör egy és oszthatatlan, úgy ez a Kör ahogy van, nem érdemes arra, hogy egrecíroztassuk, vagy molesztáljuk !
1996 március 29. Dr. Detre Csaba
(elnök)
VERRASZTÓ ZOLTÁN titkár (aki valaha a MÁFI dolgozója volt, e közgyűlés idejében pedig a Közép-Budapesti Vízügyi Hatóság főigazgatója) ismertette a Környezetvédelmi Minisztérium környezetvédelmi pályázatait.
BOKOR LEVENTE a Felügyelő Bizottság jelentésében leszögezte, hogy a Kör tevékenysége az elmúlt évben színesebbé vált, elsősorban a „vándorgyűlések” sokasodása révén, ennek szervezésében kiemelte D. Lombay Kamilla tevékenységét. A tudományos tevékenységében kiemelte Dudich Endre és Lontay Ervin Pál előadássorozatait, valamint Kónya Balázs „heroikus” erőfeszítését e tezaurusz-szerkesztés területén, ugyanígy Szántó Borisz alapos felkészültségű előadásait. Ugyancsak elsmerését fejezte ki a regionális munkacsoportok tevékenységét illetően.Megemlítette Tavaszy Ferenc – végül is – szóbeli észrevételét, amely szerint az űlések „megengedhetetlenül fegyelmezetlenek”.
A közgyűlés második részében az Alapszabály módosítása, valamint a tiszti kar újjáválasztása került napirendre. Hosszú vita után a jelenlévők nem javasolták az Alapszabály megváltoztatását, mert ennek igen komoly anyagi vonzata lett volna. A Tavaszy Ferenc által javasolt fegyelmezéseket elvetették.
Az újjáválasztások előtt Dudich Endre főtitkár lemondott tisztjéről, elhatározását nem indokolva. Javasolta, hogy ezt a tisztséget meg kell szüntetni, mert teljes mértékben formális, funkció nélküli. A Kör felé kifejezte köszöntetét, hogy Franciaországból történő 1992 végi hazatérése után megtisztelte őt ezzel a kimondottan reá szabott tisztséggel. Lemondását a Kör „szomorúsággal” fogadta, s Detre elnök kérte, vonja vissza elhatározását. Dudich válaszában kijelentette, hogy ez a lemondás semmit nem fog változtatni a Körhöz fűződő viszonyát illetően. Ugyancsak lemondott alelnöki tisztjéről Schréter János, kijelentve, hogy ő már legalább két éve semmit nem tett a Körért, s ritkán tudott eljönni a vitaülésekre. Lemondását a Kör elfogadta, s úgy döntött, hogy elégséges egy alelnök. Géczy István javasolta, hogy az egyetlen alelnök legyen Bokor Levente, a Filozófiai Vitakör egyik alapítója. Javaslatát a közgyűlés elfogadta. Detre Csaba javasolta, hogy a Kör második tiszteletbeli elnöke legyen Tavaszy Ferenc. Ezt a javaslatot is elfogadta a Kör.
Végül titkos szavazással megválasztották a Kör új elnökségét: Dr.Detre Csaba (elnök), Bokor Levente (alelnök), D. Lombay Kamilla (titkár), tiszteletbeli elnökök: Dr.Lontay Ervin Pál, Dr. Tavaszy Ferenc. Új tisztségként elfogadták a „szenátor” címet, amelyet megkapott minden munkacsoport vezetője, valamint Verrasztó Zoltán és Fáy Árpád is. Verrasztó Zoltán „méltánytalanságnak” tartotta azt, hogy a közgyűlés Tavaszy Ferencet. leváltotta az alelnöki tisztségből, s „felfelé buktatta” a tiszteletbeli elnöki „székbe”.
A közgyűlés szomorú eseménnyel ért végett: valaki elvitte a Vitakör 1992 májusa és 1996 március 29 közötti időszak jelenléti íveit és bizonyos speciális ereklyeszerű dokumentumait tartalmazó ún. „Jelenléti Napló”-könyvet (A 4-es formátoumú, 5 mm-es kockázott 400 oldalas, sötétbarna műanyagborítással). Mindenki azt hitte, hogy valaki véletlenűl magával vitte, csak hetek múltán vált bizonyossá, hogy szándékos akcióról volt szó.Egészen júliusig minden meghívón rajta állt a következő felhívás: „F e l h í v á s ! A március 29.-i közgyűlés után valaki magával vitte a Kör jelenléti naplóját. Kérjük, sürgősen hozza vissza !”
Detre elnök május elején feljelentést tett a rendőrségénél ismeretlen tettes ellen. A nyomozás a Körön belül is folyt, ennek keretében két írásbeli vallomás is beérkezett, mindkettő ugyanazt a személyt látta, hogy táskájába beteszi a jelenléti naplót. Az Elnökségben hosszú viták folytak arról, hogy a két vallomást adja-e át a Kör a rendőrségnek. Végül Detre elvetette ezt az ötletet, s a két tanu- vallomást jegyzőnek adta át 1999-ben, azzal, hogy annak tartalmát a bűntény elkövetésének 30. évfordulóján, 2026 március 29.-én hozzák nyilvánosságra. Ezzel előfordulhat az is, hogy az elkövető halála után fog erkölcsilag bűnhődni ezért a gaztettért. A tanúvallomások letétbe helyezéséről az elnök a Kört a 2004 március 26.-i közgyűlésen tájékoztatta.
382. vitaülés:
„Szferulák eredetének komplex kutatása” program résztvevőinek 4. munkaértekezlete
1996. április 2., kedd 14 óra
A munkaértekezlet helye: Magyar Állami Földtani Intézet, II.em. Lábnyomos Terem, Budapest, Stefánia út 14.
Házigazda: Dr. Detre Csaba, MÁFI CMRG témavezető
Program:
- Beszámolók: MÁFI, KFKI, ATOMKI, BME-NTI
- A vizsgálati eredmények interpretációi
- Adatbázis (Don Gy.). Új kapcsolódások az Adatbázishoz: NASA, ESA, Japán űrkutatási szervek, stb.
- Dávid Árpád (Eszterházy Főiskola, Eger): Bakonyjákó-528 fúrás (felsőkréta), Városmajor 1 fúrás (eocén, oligocén), s egyéb vizsgálatok
- Sieglné Farkas Á. – Detre Cs.: A felsőkréta „impakt pergőtűz”, - egy lehetséges munkahipotézis.
- Nemzetközi kapcsolatok, rendezvények, IGCP 384 hírek
- 20 db SEM-EDAX preparátum átadása az ATOMKI-nak PIXE vizsgálatokra (Kákay Szabó O.)
- Egyebek
Az 5. munkaértekezletre 1996 április 16-17-én (kedd, szerda) kerül sor a MÁFI Hármaskúti Kutató Bázisán (Bükk hg.)
Előzetes program – ápr.16. A nekézsenyi (Upponyi hg.) felsőkréta és a Bükk hg.-i perm/triász határképződmények begyűjtése. – Konzultációk (részletek később).
Megjelenésére feltétlenül számítunk!
Detre Csaba
383. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Fejezetek a klasszikus filozófia köréből XI. A formális logika következtetés elmélete
1996 április 5., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás kivonata:
I.1.ELŐZMÉNYEK:Címértelmezés. Definíciók és diviziók. Ontológiai minősítés. rektitudó és veritas. Diszkurzív megismerésmód. A következtetés és szükségessége. A fokozatosság elve.
2.TÉMAELEMEK I.idea, II. Iudicium, III. Raticoinium, és IV. Demonstráció, Az Operation, oevre és signe jelentősége. Metserségbeli tudás. Formális logika. Célja: a tévedés kiszűrése. Error est maximum naturale malum intellectus. Az Organon.
3. CÉLKITŰZÉS: A szillogizmusok felépülése. Itéletelméleti háttér. Figurák és modusok bemutatása. A logikai műveletek és redukciók. A tökéletes következtetések. Mnemotechnikai kezelésmód.
II.1. SZILLOGIZMUSOK STRUKTÚRÁI
a.) Itéleti előzmények: Definíciók, Szembenállások. Fokozataik. Kvantitások és kvalitások. Az a-e-i-o ítéletek. A cd és cr valódiak. Reális és verbális egyértékűség. Konverziók: a – alfa, e és i_s. A simplex és járulékos váltások.
b.) A szillogizmusok rendszerek: Terminológia. Figurák és modusok. Rektitudó és Veritas. Petrus Hispanus (1297) „varázsszavai”.
Barbara, Celarent, Darii, Ferio (fig.1.)
Cesare, Camestres, Festino, Baroco (fig.2.)
Rapti, Felapton, Disamis, Datisi, Bocardo, Ferison (fig.3.)
(Bamalip, Calemes, Dimatis, Fesapo, Fresison (fig. galenica)
A B-C-D-F és az s – p – m – c betűjelentések.
„s vult simpliciter verti, p vero per accid,
m vult mutari, c vero ad impossibile duci”
c.) Az összetett szillogizmusok: Számos következtetés-változat.
Epicherema (indokol is), Polysillogismus (egy maior, sok atqui és ergo), Scrites (egy maior, sok atqui, egy ergo), Dilemma, Antistrephon változat (sill. cornutus). Sophisma-veszélyek.
III. FENTIEK GYAKORLATI HASZNA: értelmi pallérozottság. Distractiótól véd. Gyors vitakészség. Tényelrejtés, jelentés-kiugratás, kurzus-versenyek. Értelmi fegyelem és tárgyalás-fegyelem. Továbbépülés a modális következtetések irányában. Állandó munkálás szükséges.
„Homini enim propria vita est rationalis. Haec vero consistit in actibus intellectus et voluntatis. Ergo perfectio hominis in cognitione veri ez amore boni maxime attendenda est.” (Aristoteles)
384. vitaülés:
SÍKLAKY ISTVÁN: Ajánlás a túléléshez
1996 április 12., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
A jeles közgazdász arról beszélt, hogy Magyarország gazdasági talponmaradásához a „vadprivatizáció” leállítását, s különös tekintettel a kamatok eltörlését kell végreajtani. Sajnos az előadó kimondottan az előadáshoz nem tett írásbeli anyagot, de bemutatta Silvio Gesell műveinek általa végzett magyar fordításait.
385-386. vitaülés:
„Szferulák eredetének komplex vizsgálata” résztvevőinek 5. munkaértékezlete
1996 április 16-17, Hármaskút (MÁFI kutatóbázis, Bükk hg.)
A több kutatóintézetet összefogó kutatási program ezen megbeszéléséről nem maradt fenn írásbeli dokumentum, mégis „legendás” összejövetelként vonult be a MÁFI kozmikus anyag kutatás és a Filozófiai Vitakör történetébe. Az összejövetel eredeti célja a perm/triász és a felső-kréta lelőhelyek begyűjtése, valamint terepi helyszíni konzultációk voltak. Április 16.-án hatalmas havazás volt a Bükk-hegységben, amely lehetetlenné tette a terepi mozgást. Az autókaraván nagy nehézségek árán jutott fel a Bükk-fennsíkon lévő kutatóházba. Ott azonban a 15 fós társaság „behavazódott” és két napig a hó fogjai voltak, míg Mátrai János gondnok az autókat traktorokkal vontatta le Répáshutáig, ahonnan már lejutottak Miskolcra.
A házi fogság során a két ellenséges viszonyban álló paleontológusnő, Bodrogi Ilona és Sieglné Farkas Ágnes durván összeszólalkoztak, amely verekedéssé fajult. A két hölgyet a férfikollégák választották szét nagy nehézségek, és súlyos karmolások árán.
387. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A megismerés útvesztője. Kalandozás a filozofálás történetében. II/3. A Próféta tudósai. Az Iszlám érdemei és korlátai
1996 április 19., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás bevezető bekezdései, a teljes anyagot
lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000.
Bevezetés
A VI.-VII. században a bizánci császárság és a szasszanida perzsa királyság küzdött egymással a Közelkelet uralásáért, tűzzel-vassal, gazdasági és ideológiai eszközökkel egyaránt.
A határvidékekre szorultak azok a keresztény gyülekezetek, amelyek sem az ortodoxiának, az „igaz tannak”, sem pedig a zoroasztrizmusnak nem feleltek meg.
Ilyenek voltak a (krisztológiai mátrixunkból már ismert) monofiziták és nesztoriánusok.
Az előbbiek szerint Krisztusnak csak egy természete (szubsztanciája) van, mégpedig az isteni: Krisztus nem valóságos ember, „csak” valóságos isten.
Az utóbbiak szerint: Krisztusnak nem csak hogy két természete van, isteni és emberi, hanem ezekhez külön-külön személy is tartozik: Krisztus – két természet és két személy.
A kereszténység ebben a két „eretnek” formájában terjedt el a két birodalom közötti „harmadik világban”, a tágabb értelemben vett Arábiában. A nomád arab törzsek hol az egyik, hol a másik birodalom szolgálatába szegődtek, kiélve harci és zsákmányolási kedvüket. (Rajtaütéseikből ered a razzia szó.)
Nyugaton (egészen Abesszíniáig, azaz Etiópiáig), ahol a kopt egyház ma is monofizita hitű) a monofiziták, keleten pedig a nesztoriánusok szereztek híveket az arab törzsek között, jelentős számban. (Megjegyzés 2004 márc.8. – d.cs.: E térségben még a szír és az örmény egyház is a monofizita felekezethez tartozott.)
Az Arábiai-félsziget déli csücskén az erős, ütközö-állam szerepét betöltő Jemen királyai is (nesztoriánus) keresztények voltak.
Emellett szaporodtak és gazdaságilag erősödtek Arábiában a zsidó közösségek is.
Az odavándorlás egyes nézetek szerint már a Kr.e. IV. században megkezdődött (Szamáriából), de biztosan erődött és jelentős mértéket ért el Izrael és Judea római uralom alá kerülése, főleg pedig a jeruzsálemi templom lerombolása (Titusz, Kr.u. 70), valamint a Bar-Kochba féle felkelés véres elfojtása. (Kr.u. 136) után. Yathrib városa (a későbbi Medina) lakosságának mintegy a fele zsidó volt.
Arábia lakosságának nagyrésze azonban pogány, azaz természetvallású (animista) volt.
A babiloni Il, a héber Él „isten” szónak az arabban az Illáh felel meg.
389. vitaülés:
A Condorcet Kör 1996 április 25., csütörtöki (17h)ülése a Kossuth Klubban:
Mégis kinek az alkotmánya?
A Condorcet Körnek ezt az űlését a Filozófiai
Vitakör ugyan nem hirdette meg, de mégis Kónya
Balázs révén több vitaköri tag jelen volt.
P r o g r a m :
Bragyova
András (MTA Állam- és Jogtudományi Intézet)
Philippovich Tamás (Országgyűlési Alkotmányelőkészítő Bizottság)
Samu Mihály (ELTE Állam és Jogtudományi Kar)
Szoboszlay György (MTA Politikai Tudományok Intézete)
Moderátor-vitavezető: Szigeti Péter (MTA Politikai Tudományok Intézete)
388. vitaülés:
KISS MIKLÓS: Új természetfilozófia
1996 április 26., péntek 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Kiss Miklós, aki a későbbi évek során mindmáig (2004 március 8) a Filozófiai Vitakörben kiemelkedő szerepet játszott, a Filozófiai Vitakörben való bemutatkozása alkalmával „Új természetfilozófia” című könyvét vitte a Filozófiai Vitakör elé megvitatásra. Kiss Miklós nem polémikus alkat, „sokkal szívesebben ír, mint beszél” mondották róla többen is a Körben. (Az igazsághoz tartozik, hogy a másik tipus, az inkább beszélők mint írók, sokkal gyakoriabbak voltak a Körben.) Kiss Miklós saját erőből adta ki könyveit, az „Új természetfilozófia” 2004 márciusában már hat kötetre rúg.
A vitaülés könyvbemutatóként volt beharangozva, s ezért nagy meglepetést keltett, hogy a Szerző egy szót sem szólt megvitatandó könyvéről. Többen elolvasták a három kötetetet, éles viták alakultak ki az egyes fejezetekről. Különösen Szántó Borusz volt nagyon kritikus, aki bevallása szerint csak úgy volt képes végigolvasni a köteteket, miközben azt hajtogatta, hogy „Én szeretem Kiss Miklóst, én szeretem Kiss Miklóst!”
D. Lombay Kamilla az egész vitaülésről magnófelvételt készített. (Lásd: Filozófiai Vitakör Hangtára)
390. vitaülés:
„AD HOC VITAŰLÉS AZ
ONTOLÓGIÁRÓL”
1996 május 3., péntek 15h,
MÁFI földszint, ebédlő
1994-től kezdve az ontológia tárgyköre kiemelkedő szerepet játszott a Kör életében elsősorban Tavaszy Ferenc és Lontay Ervin Pál vonatkozó előadásai révén. De az ontológiai vitatémákba jelentősen bekapcsolódott Szántó Borisz és Detre Csaba is. Többen viszont azon a vélemények voltak, hogy az ontológia ilyen széles értelmezésben, mint ahogyan különösen Tavaszy Ferenc értelmezi, tulajdonképpen a filozófia tárgykörét öleli fel. Lontay Ervin Pál bizonyos skolasztikus értelmezéseket nevezett el „ontológiának”. Az „ad hoc” vitaülés elsősorban a sokat emlegetett ontológia diszciplináris határait volt hívatott megtárgyalni.
Program:
-
TAVASZY FERENC: Az
ontológia alapelvei
-
VITÁNYI PÁL: Az ontológia
mint egység, probléma
-
DETRE CSABA: Az ontológia
diszciplináris határairól
Az előadók nem tettek közzé írásbeli anyagokat. Tavaszy Ferenc még 1994-ben jelezte, hogy az ontológiáról könyvet szándékozik írni. Számos hosszabb-rövidebb írásbeli anyaga maradt fenn, amelyek többsége előadásaihoz mellékelt kivonat, azonban ezek végül is nem álltak össze egységes nagyobb művé.
Detre
Csaba saját jegyzeteiből:
Omnis determinatio est negatio. (Mit negálunk az „ontológia” meghatározásakor? Mindent ami nem létezik?
Isten a világot a semmiből teremtette. A lét és a semm is abszoltútumok. A lét mint abszolútum valamennyi ismeretet, törvényt stb. magán viseli. „Panton on eszan”. (=Alles was ist, ist vernünftig).
Az ontológia hagyományos értelmezése (a realitások tudománya), de tárgyát kell képezniök a transzcendens, absztrakt, posszibíliáknak valamint irreális dolgoknak is, hiszen ezek is léteznek.
A lét és a semmi dualizmusa. Monista rendszerben értelmezhetetlen. Amennyiben a semmi nem abszolútum, akkor az ontológia=”pantológia”, azaz a mindenek tudománya. (Ballabás Sanyi bácsi nem véletlenűl nevezett engem paleontológus helyett pantológusnak!)
A nem-létező is létező, mintahogyan az élet ellentétpárja a halál.
A lét-abszolútum tagadása: a semmi. A semminek nem lehetnek határai. (= a létezők).
Szántó Borisz hozzászólása: Az ontológia valamiféle kisérlet a filozófia szakosítására. Az idő által a lét definiálható. A nem-létező időtlen.
Detre Csaba válasza: A nem-létező időn kívülisége igen jó gondolat. Időn kívülre helyezés az emberi szellem sajátja. Hégesziasz: semmi sem létezik. Nehéz cáfolni=Thomas Aqu.: létezők csak az örök (azaz szellemi) dolgok, a létezők (azaz akcidensek) nem léteznek.
A relatív lét:
Példák a relatív léthez: A halott számára a halál állapota ( a már nem biológiai létszint) a lét. A biológiai lényre felépülő személyiség (társadalmi létszint) a halál már a nem-lét. A személyiség már nem él, ez is lét, egy más-lét abszolút értelemben.
391. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Művészetfilozófia
1996 május 10., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK: Filozófiai scholion. Per causas
ultimas. A szépség birodalma. Proprietasok
szintézise. Ontológiai transcendentale. Ascensio
és descensio. A művész per analogiam alkotó.
2.TÉMAELEMEK: Pukchrum est quod visa plaecet.
Mivolta. Fokozatai: érzéki alap, racionális és
egyetemes (ontológiai) szinteken. Effektus:
érzelmi egység. Szerző, előadó, műélvező (Kant).
3. CÉLITŰZÉS: A szépség. Igaz és jó harmonikus egysége. Sensu stricto, latiori, latissimo. 3 causa exemplaritás. Szolidáris egység a kölcsönhatásban. A művész. Bemutatások.
II.1. A SZÉPSÉG Ex ordine sensibili. Sensu
stricto. Harmonisata unitas partium. Def::
Conformitas cognitionis sensitivae cum harmonia
...
Obj.mat.: obj. sensibile. Obj. form.: in obj.: harm. sensibilis, in subj.: értelmes személyben: compacentia app. sens. Cond. sin. n. (? – d.cs. 2004 márc. 9.) Érzékszervi tökéletesség. festészet, zene, mozgásműv. (Szobr.) Szumma-Szigma (? d.cs.)
Ex ordine rationali. sensu latiori. Def.: Conformitas etiam cogn. spiritualis ... harm. rationalis ... complacentia spirit ... harm. veri et boni in uno. Tripolaritás. tartalmi és form. egys. Perf. rationalis. Irod.: líra, regényirod., tudomány, teória., filoz.
2.AZ ESZTÉTIKA
Generalisatur. Omne ens est pulcrum. Ens
nominaliter. Harm. tripolaris. Kézjegy (védj.)
mindenen. Ordo: unit. in multit. Magragadóbb,
elegantior. Convertibilitas. Művészetfiloz.
Propr.
Mimesis (ábrázolás, utánzás). Causa exempl.,
effic., finalis. Szubj. és obj. elemek.
Középhely a verum és bonum között + harm.
Maxime solidaris: praeparat int., disponit volunt. Önközlésmódok.
3.A MŰVÉSZ Expressiv.
Vajúdó. Eszköztára. 3 causa.
Kifejezéstára. hangszer-kapcsolat. Emberi hang.
Termini externi. Instr. vitale. Karakter az
interpretációban. A Művész és az analógiák. A
tripol. telejssége.
BEMUTATÁS D dur Ev. Op 61 – Ich rufe (Chor) BWV 639 – SIX: op. 125, III és Op 44 S III.Fin(IV: Presto – Moz. 1756-91. (Zbfl, 1791) – Di Stef. (Tosca), - B. Gigli (Cesti: I casti amori 47.).
III.1. A művészi megjelenítés a valóság legteljesebb kifejezése.
2.A művészetfilozófia objektivitása fokozott figyelmet igényel.
3. A tudomány és művészet ontológiai kapcsolata. (psychol. coroll.)
Megjegyzés: A következő tematikánk (XIII.): Az igazság és bizonyosság ismeretelméleti vizsgálata.
392. vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutatató Csoportjának ülése:
HADNAGY ÁRPÁD: „Ferde” meteoritkráter a Bihari hegységben
1996 május 14., kedd, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem
A MÁFI-val a Detre Csaba vezette IGCP 384 globális szferula-kutatásban résztvevő székely geológus a Bihari-hegységben felfedezett egy „hegycsúcsot leborotváló” meteoritbecsapódás nyomait mutatta be a megjelenteknek. Feltételezését számos meteorit eredetű törmelék bemutatásával támasztotta alá.
393. vitaűlés:
RISTO ILIOVSKI (Makedón Történeti Intézet, Szkopje): Bizánc és a Balkán
1996 május 17., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
A makedón történész Vitányi Pál gimnáziumi osztálytársa volt. Görög menekült gyerekként jött Magyarországra 1948-ban, Khrésztosz Iliopulosz néven. Mint később kiderült, családja Görögországban a makedón kisebbséghez tartozott, de szülei résztvettek a kommunista vezetésű szabadságharcban, amelyben mindketten elpusztultak. A makedón vendég az ELTE TTK Bölcsészettudományi Karán történész diplomát szerzett, s ezután már nem Görögországba, hanem a Jugoszláviához tartozó Makedóniába ment. Makedónia függetlenné válásakor politikai szerepet vállalt, s ezidőtájt mint makedón oktatásügyi államtitkár és diplomataként járt Magyarországon. Mivel kisgyerek kora óta mintegy huszonöt évet töltött Magyarországon, a magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszélte.
Több mint másfélórás nagyívű előadásában lényegében a Balkán történetét mondta el, megemlékezve a „prehellén” népekről, mint daidónok, paiónok, makedónok. Beszélt a több évszázadig tartott görög gyarmatosításról a Balkánon. Leszögezte, hogy Bizánc soha nem tudta birtokában tartani a félszigetet. A makedónok bár Alexandrósz felmenői korában már erősen elgörögösödtek, mégis megtartották külön identitásukat. Később ugyanez történt abban az időszakban is, amikor a makedónok egyrésze elszlávosodott. Ma a makedón nyelvet mint a szláv egyik válfaját tartják számon, noha e nyelv több száz őseredetű makedón szót is őríz.
A jelenlévőknek bemutatta a Jugoszlávia szétesése nyomán létrejött modern makedón államot. Nagy problémának jelölte meg azt a tényt, hogy „a nyugatnak nincs érzéke a függetlenné vált K-, DK-európai függetlenné vált kis népekhez, legszívesebben továbbra is nagyobb „tömbállamokba” akarja őket kényszeríteni. Ez volt az alapvető oka a sok évig elhúzódó véres „jugoszláv polgárháborúnak” is. A mai makedóniának ugyanaz a címere mint a Lagidák (Nagy Sándor családja) korában: Mélyvörös alapon arany napkorong 16 fénysugárral, amelyek közül 8 nagyobb, 8 pedig kisebb ágú. Ezt a címert a görögök sajátjuknak tekintik, u.a. ugyanez a címere Görögország Makedónia tartományának is. Különben is a görögök a makedónokat görögöknek tekintik, nem hajlandók elismerni etnikai és politikai különállásukat. Ez volt az oka annak is, hogy a makedónok függetlenségét a nyugati államok csak több éves huza-vona után voltak hajlandók elismerni.
Risto
Iliovski előadása teljes egészében
meghallgatható a Filozófiai Vitakör hangtárában.
Ezen a
vitaülésen először jelent meg, Fáy Árpádtól
nyert értesülés folytán KOVÁCS GYÖRGYI, a
Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár vezetője, aki
nagyon gyorsan bekapcsolódott a Kör munkájába, s
a kőbányai könyvtár még ebben az évben a
Filozófiai Vitakör egyik fellegvára lett.
394. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A megismerés útvesztője. Kalandozás a filozofálás történetében. II/4. Arisztotelész feltámadása. Averróész, Albert és az Aquinói
1996 május 24., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás teljes anyaga megtalálható a FILOZÓFIAI
VITAKÖR ÉVKÖNYV 2000 kötetben.
Az előadás mottói:
(Arisztotelész: Metafizika)
(Aquinói Szent
Tamás)
Aquinói
Szent Tamás:
De ente et essentia – A lényről és a lényegről
Előszó
A Filozófus (Arisztotelész szerint): „kicsiny tévedés a kezdetben – nagy a végén” (Ég és föld, I. könyv)
Márpedig, mint Avicenna mondja metafizikája I. könyvében, a „lény” és a „lényeg” az, amit az értelem (intellectus) legelőször megragad.
tehát, nehogy ezek nem-ismerése tévedésre vezessen, valamint, hogy nehézségüket feltárhassuk meg kell mondani,
- mit jelent a „lényeg” és a „lény” szó,
- milyen módon találhatók meg ezek különböző dolgokban,
- és hogyan viszonyulnak a logikai fogalmakhoz, vagyis a „nemhez” (genus), a „fajhoz” (species) és a „különbözőséghez” (differentia).
Mivel pedig az összetett dolgokból kell eljutnunk az egyszerűek ismeretére, és a későbbekből kell eljtununk a korábbiakhoz, avégett, hogy a könnyebb dolgoknál kezdve kellően alakuljon a témával való foglalkozás, a „lény” jelentésétől kell haladni a „lényeg” ismerete felé.
395a vitaülés:
2nd Egerian Meeting on Speherules (Eger, 28-29 May, 1996)
Cosmic Matter Research
Group of Geological Institute of Hungary, Károly
Eszterházy teacher’s training College.
28th May, room 231
13.00 Opening ceremony
Dr. Peter Pozder, Head of geography department Károly Eszterházy training College
13.15 Preparatory meeting of the Devonian Working Group
Dr. J.M. Théry (Tours, France):
Internal Structure of Cosmic Microspherules Found in a core of Borehole Near Nürnberg (Germany) a very Tool of Global Correlation andof Palaeogeography?
Dr.S. Kovács (Geological Institute of Hungary):
The Possibility of F/F (Upper Devonian) Boundary in Hungary
15:00 Coffe break, room 232
15:30 Preparatory Meeting of the Upper-Paleozoic Working Group
Dr. Á. Dávid – A. Rácz (Károly Eszterházy Teacher’s Training College Department of Geography)
Permian Spherules from two localities (Balatonalmádi, Bakony Mountains and Bácsó-valley, Bükk Mountains, Hungary) – a Comparison
P. Solt (Gological Institute of Hungary): Permian Spherules in the Bükk Mountains
17:00 Reception, room 232
29th may Field trip
Carboniferous and Permian spherule localities in the Bükk Mountains
Upper Devonian (F/F) boundary in the Szendrő Mountains, guieder: Dr. Cs. Péró (Eötvös Lóránd University, Institute of Geology).
395. vitaülés:
FÖLDI TIVADAR: A mértékrendszerek hierarchiája és az információs bizonytalanság
1996 május 31., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot. Az előadás során kitért arra, hogy mivel nincs egyértelmű mérték-világszabvány, igen nagy a bizonytalanság a mértékek inkompetenciája miatt. „A mértékek szabványosítása nem volt töretlen”.
A mérés összefügg az ember igényeivel, s a mérőeszköz lehetséges hibáival. Bizonytalansági tényezőket hordoz magában a gyakorta inkompatibilis mérési rendszerek is.
„Minden mértéket egydimenziós rendszerre, egyenes szakszra redukáltak, vagy ebben fejeztek ki.”
Az
előadást teljes egészében őrzi a Filozófiai
Vitakör hangtára.
396. vitaülés:
A Kommunikáció – Informatika Munkacsoport rendezvénye
1996 június 7., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
-
KÓNYA BALÁZS: Rövid
beszámoló néhány elméleti és gyakorlati
fejleményről
-
Z. KARVALICS LÁSZLÓ: „Az
információtechnika történeti tipológiája”
-
VITÁNYI PÁL: Egy
„makroparadigmatikus” rendszerszemlélet
tér-, idő- és érvénydimenziói
Az összejövetelről nem maradt fenn írásbeli anyag de a vezértéma a jegyzetek szerint az ún. „Social epistemology” s az „információs adatláda” volt.
397 – 398. vitaülés:
A VALLÁS SZEREPE KORUNKBAN
1996 június 14., péntek, 16h, Szerencs, Rákóczi-vár, kiegészítve a június 15.-i Abaújszántó-környéki kirándulásokkal
Ennek a Tokaj-hegyaljai vándorgyűlésnek, mint valamennyinek, Géczy István volt a lelke, de a szervezésben résztvett Dr. Angyalos László is. Géczy István még 1996 április 19.-én közzétette az összejövetelt meghirdető körlevelet és tematikát, amelynek a következő hetekben csak a címe változott meg:
Filozófia és vallás
Eszmecsere, hitviták tudományos fölényeskedés nélkül.
Az „Interdiszciplináris Kutatásokért” Alapítvány, a Filozófiai Vitakör és a szerencsi Városi Kultúrális Központ szervezésében filozófus-teológus eszmecserét szervezünk.
Téma: filozófia, vallás, erkölcs a mai társadalomban.
Várjuk filozófusok, vallásszociológusok, vallástörténészek, a történelmi egyházak reprezentánsait, hogy fejtsék ki a vallás lételméleti alapjait, szellemi motiváltságuk lényegét, a társadalmi életben betöltött szerepét, erkölcsi értékrendjét, világnézeti és magatartási normáit. Ismetessék a történelemben betöltött szerepét a jövő globalizálódó társadalmában ráháruló felelősségét, a megoldandó feladatokat.
Az emberközpontú kultúra válságba került. Az emberek elvesztették hitüket társadalmi rendjükben, nyugalmuk és biztonságérzetük megingott, félelmeik növekednek. Kezdik rosszul érezni magukat környezetükben, nem tudnak tájékozódni ebben a megzavarodott, célt és értelmét tévesztett világban. Keresik a kiútat a környezeti katasztrófával fenyegető helyzetükből.
Mivel a vallás fontos közösségképző és összetartó erő, az emberi magatartást és cselekvést szabályozó, meghatározó tényező, ezért nagyon fontos, hogy ezek az elvek összevetés során letisztuljanak és a pozitív értékek általános érvényűvé váljanak, azt megismerve mindenki magáénak tehesse.
Külön hangsúlyozni szeretnénk a tudomános-technikai fejlődés, a technikai civilizáció során kialakult természetpusztítás, környezetszennyezés által felmerült katasztrofális vészhelyzeteket, melyek az emberiség létét fenyegetik. Itt kell kimutatni a vallás és a filozófia óriási feladatát és felelősségét az ember és természet közötti harmonikus viszony kialakításának elvi feltételeinek kidolgozásában, elfogadásában. Az ember jövőbeli sorsa a természethez való viszonyában fogalmazódik meg, hogy kipusztítja vagy felvirágoztatja életét – csupán rajta múlik. Ehhez új gondolkodásmódra van szükség, melynek megfogalmazásában és elfogadásában a természettudománynak, a filozófiának és a vallásnak nagy szerepe lehet.
A jelenlegi társadalmi mozgásban sok a félrevezető, hamis próféta. Nagyon fontos, hogy a téveszmék a valósággal szembesülve lelepleződjenek és csakis az igazi, az ember javát szolgáló értékek fogadtassanak el. Felbolydult, a meglévő bajokból kiutat, létbiztonságot kereső társadalmunkban eszmecserénknek ad aktualitást.
Ankétunkra ez év június 14-15-én kerülne sor a szerencsi Városi Kultúrális Központban. Reméljük, hogy e rövid vázlat felkeltette érdeklődését rendezvényünk iránt. Ha igen, akkor a tematika és a program összeállítása érdekében, kérjük, jelezze részvételi szándékát a mellékelt jelentkezési lapon. Amennyiben előadás tartásával tisztel meg bennünket, kérjük annak címét és tartalmát megjelölni. Az előadás ideje max. 20 perc lehet.
A részletes programról és tematikáról később küldünk tájékoztatót.
Szerencs, 1996 április 19
Filozófiai Vitakör Városi Kultúrális Központ
Megjegyzés: Bár a körlevelet személyesen nem
írta alá senki, annak stílusáról egyértelműen
megállapítható, hogy az Géczy István alkotása.
Végül is – utólag úgy tűnik – nem készült részletes, külön előadásokat feltűntető program. A feljegyzések szerint Szerencsen hat előadásra, vagy inkább korreferátumra került sor: Géczy István, Dr. Angyalos László, Dr. Detre Csaba, Dr. Nagy László, Dr. Suhajda Péter (Református Teológiai Főiskola, Sárospatak), Vitányi Pál révén. Este Abaújszántón a téma megvitatása folytatódott, ahol bekapcsolódott a vitába Dr. Viczián István, a Vitakör 1973-as alapítója is, aki családjával együtt üdült a Hubertus Motelben.
A vitaülés résztvevői egyetértettek az alábbi modellben:
„Az
emberi szellem fő szférái:
Tudomány
– a megismerés, amely mindig bizonyít.
Törvényeket alkot.
Filozófia – nem bizonyít, érvel. Nem alkot törvényeket.
Vallás – imperatívusszal működik. „Ezt így csináld, mert így erkölcsös!” Moralista imperatívusz.
Késő este Géczy István pincéjében hajnalig tartó pincelátogatással ért véget az összejövetel első napja. Másnap a vándorgyűlés környékbeli nevezetességeket látogatott meg.
399. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Az igazság és bizonyosság ismeretelméleti vizsgálata
1996 június 21., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Meglepő módon ehhez az előadásához az előadó nem tett közzé előadásvázlatot, vagy legalábbis ilyen nem maradt meg a dokumentumtárban. Azonban D. Lombay Kamilla az egész vitaűlésről magnetofon-felvételt készített, így az egész anyag ránkmaradt a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
Néhány
kiragadott feljegyzésem (d.cs.):
„Amivel definiálok, legyen világosabb annál, amit definiálok.”
Genus proximum kérdésköre.
„Legrosszabb, ha valaki alapelvet tagad.” (Arisztotelész)
„A bizonyosság nem ismeretelméleti kritérium”.
„Ami az értelemben van, ahhoz hasonló jelenik meg a megismerésben.”
400. vitaülés:
Ünnepi évadzáró összejövetel a „Taverna Philosophica”-ban
(Tücsök Söröző, Stefánia út 29., a Népstadion teniszpályáival szemben.)
1996 június 28., péntek, 17h.
Az összejövetel érdekessége, hogy az ünnepi
évadzáró alkalmából a „Tücsök” tulajdonosa 10
korsó sörrel ajándékozta meg a Filozófiai
Vitakört. Ennek fejében a Vitakör jelenlévő
tagjai megigérték, hogy a jövőben „soha nem
mennek máshová sörözni.”
Megjegyzés a „Taverna Philosophica” további Kör általi látogatottságához: Ezt követően még jóideig, 2001 tavaszáig a „Tücsök” volt a Kör bázissörözője, bár újabb felajánlás a Kör részére a söröző tulajdonosától nem történt. Azidőtájt azonban tulajdonosváltás történt a sörözőben, s az új tulajdonos nem volt már ilyen nagylelkű. A sör ára is gyorsan ment fel és 2001 után a vitaköri tagok kezdték hanyagolni a „Taverna Philosophica”-t.
401. vitaülés:
A „fejlődés” fogalma, mint ideológiai kiméra:TEREMTŐ FEJLŐDÉS (Bergson) VAGY A TEREMTÉS FEJLŐDÉSE?
Filozófiai Vitakör-ülés
1996 július 12-én,
Lickóvadamoson, Hules Béla tanyáján
Jelen voltak:
Ács
József, Bokor Judit, Bokor Levente, Hules Béla,
Kozák Borbála.
Vitaindító: BOKOR LEVENTE: A nap kérdése (mellékletben)
„Olyan
önálló entitás, olyan hatalom-e a fejlődés,
melynek észjárását érdemes (és lehetséges)
kifürkésznünk? Úgy látszik, hogy a fejlődés
fogalmának és szerepének tisztázása
gondolkodásunk tisztán tartásának
elengedhetetlen feltétele.”
A jelenlevők egyetértettek a következőkben: Az ember számára (lévén gondolkodása elkerülhetetlenül antropocentrikus) önmaga a világ mértéke. Az ember mértéke azonban transzcendens.
A megismerés célja önmagunk legjobb lehetőségének megválasztása. Ebben az értelemben „azért fejlődünk, hogy éljünk” és nem azért élünk, hogy fejlődjünk. Fejlődésről tehát csak az ember szempontjából, saját értékértékpreferenciáink szerint beszélhetünk, hiszen egyébként a természetben csak átalakulások zajlanak. Az életnek nem célja és nem szükségképpeni tartozéka a fejlődés (A prokarióták a mai napig életben vannak anélkül, hogy különösebb fejlődésen mentek volna keresztül).
A fejlődés, mint teremtő entitás feltételezése alanytalanítja a történelmet.
Bokor Levente: A fejlődés, mint teremtő entitás feltételezése olyan fatalizmushoz vezet, mely kész bármely változás hasznosságát megindokolni. A fejlődés egy folyamat, melynek névszósítása az a hiba, melyre aztán hibás következtetések épülnek. A fejlődésnek elébe vágni, önmagunkat meghaladni éppúgy nem lehetséges, mint ahogy önmagunk elé sem ugorhatunk. Tetteinket a „fejlődés szempontjára” való hivatkozással indokolni cselekedeteink hamis megideologizálása, balsikerű kisérlet arra, hogy létünket a transzcendens szféra kirekesztésével az immanenciában alapozunk meg.
Hules Béla: Felfedezzük, hogy az emberi faj egy fejlődés eredménye. Ebből azonban nem következik, hogy egyben csúcsa is. Az állatvilágig bezázárólag a természetnek csupán a konvenció áll rendelkezésre, az ember megjelenésével azonban megnyílt a (szintén gyorsuló ütemű) technoevolúció lehetősége is. Az ember először saját memoárját többszörözte meg mesterségsen azáltal, hogy az addig szájhagyomány útján továbbított tudást írásos formában rögzíteni, tárolni tudta. Mikor az ember saját kooperatív kapacitása kimerülni látszott, megalkotta a szmáítógépet. A mesterséges intelligencia megjelenése pedig az emberi kreativitás egyfajta „meghosszabítását” jelenti. Nem kizárt, hogy az evolúcióban az emberi biologikum csupán közbenső állomás. A „gének” felfoghatók olyan, gyorsan szaporodó heterotróf „lényeknek”, melyek az emberen „élősködnek”, valahogy úgy, mint az állatvilág a növényeken. Nem elképzelhetetlen, hogy a következő fázis a földi klimatikus viszonyokhoz kevésbé kötődő tekhné önállósodásával veszi kezdetét. Ennek jobb nem modern géprombolóként ellenállni, hanem elébe menni.
Ács József: A számítógépet, mely gyorsabban és megbízhatóbban számol (sőt részterületeken akár intelligensebb is) nálunk, csak akkor tekinthetnénk vetélytárssunknak, ha a saját rendeltetésünket a magunk igen kiváló intelligenciájának működtetésében ismernék fel (azt hívén, hogy ez emel minket az állatok fölé). Rendeltetésünk (nem létünk „célja”, hanem dolgunk, feladatunk az ittlétben) azonban a transzcendenciában is gyökerezik, s mindenkor egész lényünket (nem csupán valamely rész-lépességünket) ragadja meg. Dolgunk a teljes emberként-lét legjobb lehetőségének valóra váltása és nem saját, önkényes (és szükségképpen szűkös) elképzeléseink megvalósítása.
A jegyzőkönyvet készítette: Ács József
A nap kérdése
Előre semmi nem árulja el magát. – A nap ugyanúgy süt, ha később beborul; akkor a viharsötét a fényezüst, ha egyszer még legelésznek bárányok az égen.
A fű elhallgatja, ki után nő –azt is, hogy nem lesz. Mégsem hiányzik, ami nincs, mint élettelennek sem az élet, de hiányzik, ami van, mint a morzsának, hogy nem kenyér, vagy az ébredőnek, hogy nem álmodik.
Hitünk szerint csak az közli magát előre, ami valahol már el is múlt: a befejezett jövőidő. – Mert csak az lehet, ami elmúlhat – a hiány -, és tart akár a hullámverés. De ahogy a buborék nem buborékból lesz, úgy múltból sem a folyamatos jövő, hanem szappanléből, és időből, meg aki mértékre fújja.
Lehetnek mélységes sejtelmeid anélkül, hogy bármit is tudnál. Velük vagy egyedülvaló. És mivel már el is múlt, amit célba jövendölsz, ösztönös hited végképp örökletes, hogy a múlt még tart. Amit nem tudsz, letekint rád és a hitedet eszed.
Egyszer az anyagban tiszteled parncsolódat, másszor a szellemben; hol minden tettnek téres anyja, hol atyai néven szólított minőség. – Minden embernek két szülője van, akár emlékszik rá, akár nem. Elsőként ő is a különbséget teszi. Közeből van és távolból, mint az atom és a csillag, ismerősből és ismeretlenből, mint a múlt és jövő.
Te, aki egy ismerős és egy ismeretlen gyermeke vagy, megjelenthetsz-e többet annál a meglévő hitednél, hogy a múlt még nem múlt el, s hogy amit nem tudsz, tekintettel lesz rád? – Hisz nem gondolod, hogy a buborék új buborékot szült volna, csak azt, hogy az eredeti még fönnáll, és türelmes lesz hozzád az ismeretlen, ami eljő. Nem lennél, ha nem hitted volna eddig, s ha kétleni most kezdenéd, el is pattanna időd.
Vajon nem az a laboratórium-e a világ, ahol gyermeki hiteden kívűl semmivel sem kisérletezhetsz? Nem a Tudatlant rövidíti-e meg elképzelhetetlen jövőd, akit rendre megkövetsz ezért?
402 – 404. vitaülés:
Az eredeti meghívó szövege:
A Filozófiai Vitakör szeretettel meghívja
1996 augusztus 30. – szeptember 1. között tartandó bugaci vándorgyűlésére (402 – 404.) A vándorgyűlés gazdája BÁNHIDI ANDREW szenátor úr. Cím: Jászszentlászló, Kalmárföld 54, tel.: 06-77-492-152.
„Ó-GÖRÖG AGÓRA BUGACON”
Program:
-
A Szenátus beiktató űlése
-
Léteznek-e ismeretlen
fizikai effektusok?
-
Fogadás a Szenátus
tiszteletére
Budapestiek figyelmébe: Augusztus 30.-án
(pénteken) indulás gépkocsikkal a Földtani
Intézettől 11h-kor.
Bánhidi definíciói:
- Személyiség: az ember azon része, amelyik a cselekvéssorozatért felelős program.
- Lélek: a személyiség azon része, amelyik tökéletes.
- Test: a fizikai rész, biológiai szinten működő szerkezet.
- Karma: Nem megvalósult cselekedet-sorozat. Időtlenül létezik.
- Bölcsesség: optimális rendezőelv.
- Materializmus: fizikai realitáson belüli világgal számol.
Az
összejövetelről video-felvétel készült.
405., idénynyitó vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Tudás, tanítás, tanulás
1996 szeptember 6., péntek 15h, MÁFI földszint, eébdlő
Az előadás kivonata:
Fejezetek a klasszikus
filozófia köréből XIV.: TUDÁS, TANÍTÁS? TANULÁS
(Évnyitó Scholion)
I.1. ELŐZMÉNYEK: Az alcím. prakt. és theor.
értelem. Definíciók: Ontol. Pszichol. krit. A
logikai háttér. Szolidáris nézőpont. Operation,
oeuvre, sign. Szakmai téma profiknak.
2. TÉMAELEMEK: A tudás 3 grádusa. Kogníció és recepció. A tanítás. reflexiók. Teória, praxis. + lépés: E.Gy.L.
3. CÉLKITŰZÉS: Cikluskép. Sensus ext. et int. Folyamatépít. Taumazein. Emberközelség. érzelemdinamika. Reflexiók. Készülés. Germán és görög mód. Gillemot. Iskolateremtés.
II.1. A TUDÁS: Cognitio. A sensibus incip. A res, anyaga nélkül. Intell. agens, possibilis. Ideák, Iudic., ratioc. Def. 5, 3, 14. A scientia. Def. Hipotézisek. Ascensus és descensus. Szintézisek. Az R-Isz karakter. Makro- és mikrofizikai látásmódok. Stat.: Maxwell-Bolzmann, Einstein-Bose, Fermi-Dirac. Nescire quaedam, magna pars sapientiae. (Tacit.) A tudomány igazsága, jósága és szépsége. Tripolaritása.
2. A TANÍTÁS: Tanítva tudni. Ritkán együtt. Expresszív adottsággal. Obj. és szubj. oldal. Causa és effectus. (ign., dub., opin., cert.) Fermi megállapításai. Koncepció. Fiz. alap, metam. megfogalm. Bemut. módjával. Sensualist. Új anyag esetén: előzményi áttekintés: szintézissel. Eszménytanulmány. Philips. Téma újraalkotása. Filoz. okt.
3. A TANULÁS: Személyes munka. Elkerülhetetlen. Fáradság és öröm. Az értelem lassú kibontakozása. Szenvedély. A felkeltett figyelem sarkall. A germán és görög oktatásmód. Adatok vagy ok-okozatok. Az ENS mód. Pof választás. Memória, terhelés. Kompenzáció elve. Kb 10 hallg. Heti „vizsga”. Mindenkit felvesznek. Fél létszám 2. évben. Summa cum laude, rite. A tehetséges hanyag. (Duisburg 18 jegy.)
III. 1. A tudás emberi főkvalitás. A tudomány kauzális rendben. Teoretikus és praktikus az értelem adottsága. Közösségi.
2. Az átadás készsége külön adottság. Művészet és tudomány együttesen szükséges. A hallgató értelmi aktivizálása.
3. Az átvevő alany kooperatív adottságai értelmiek és akaratiak. E két kvalitás a tudásban egy. Szerénység kell.
A következő tematikánk: A principiumok és kauzák vizsgálata XV.
406. vitaülés:
SÍKLAKY ISTVÁN – SEBESTYÉN GYÖRGY: Az Európai Civil Fórum 7. konferenciája (Longomai, Franciaország) – ismertetés.
1996 szeptember 13., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadók nem tettek közzé előadásanyagokat, a vitaülés rekonstrukciója saját jegyzeteim (d.cs.) alapján:
Az Európai Civil Fórum 1989-ben jött létre. A neo-koloniazmus ellen: K-Ny irányú együttműködés: Provence-Kárpátalja. I. Világháború súlyos csapás volt a közös Európa eszméjére, a II. V.h. után viszont Európa a nem-európai szuperhatalmak, USA, Szovjetúnió rémuralma alá került. A „történelem a háborúk története” gondolat elsősorban Európára vonatkozott. (Mintahogyan általában a történeti eszmeiség is!) Európai egységesedés amerikai szerveződéssel: Európa amerikai gyarmatosítása. „Európa legyen az európaiaké!”
407 – 409. vitaülés:
1996 szeptember 20.-22., péntek-vasárnap
A vándorgyűlés gazdája: AGÓCS JÓZSEF
P r o g r a m: „ISTENKERESÉS”
Budapestiek figyelmébe: Szeptember 20.-án
(pénteken) indulás gépkocsikkal a Csörsz utaca
10-ből 14h-kor
A rendezvény fő gondolata: A panteista istenkép az egyetlen konkrét. Az Isten maga a létező, a Konkrét Világ! Minden más istenkép misztikus dualizmus, Isten az ami nem létezik, Isten maga az abszurdum! Erre a következtetésre elsősorban Aquinói Szent Tamás útján lehet eljutni.
410. vitaülés:
FÁY ÁRPÁD: EGZAKT. A természettudományos fogalomhasználat egyértelműségének lehetősége a társadalomtudományokban, a közgazdaságtudományban (Előkészület az egzakt, kisérleti, tudományos közgazdasági kutatás lehetőségének megfogalmazására – 1983).
- 1996 szeptember 27., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó egy nagyterjedelmű 1983-as dolgozatát hozta el a vitaülésre, amelyet azonban nem tett közzé, s azt mondta, hogy ezt könyv formájában kívánja hamarosan megírni. A vitaűlésen közzétett négy horgony képét az alábbi aláírással: „Ezek a horgonyok a fogalmi horgonyokat jelképezik, amelyek fontos szerepet kaptak a 83-as tanulmány szövegében.”
Feljegyzéseim (d.cs.):
Mennél több az információ, annál nagyobb annak
involválódása. Információ és adat egykori
megküönböztetése. Ma összemossák e kettőt!
Adatsűrűség. BOKOR LEVENTE megjegyzése:
„Természettudományokban nem lehet kisérletezni.
Megfigyelés.”FAZEKAS (ma már nem azonosítható,
valószínűleg nagyon ritkán előforduló vendég): „Közgazadaságtan
egyetlen fogalma: ÉRTÉK.
411. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A megismerés útvesztője. Kalandozás a filozofálás történetében. II/5. AZ Úkor hajnalán. Reneszánsz, reformáció
1996 október 4., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR
ÉVKÖNYV 2000.
Az előadás bevezetése:
A gazdasági-politikai háttér a XIII. századtól kezdve:
- a „tőke-gazdálkodás” (kapitalizmus) kezdete Itáliában. Polgárosodás, bankok
- a pápaság és a császárság küzdelme. A pápák „avignoni fogsága” (1378-1417) - Avignon akkor pápai bitrok volt.
- Iszlám: katasztrófa keleten. Bizánc elste, 1453, diadal nyugaton: Granada bevétele, 1492 a „reconquista”, a visszahódítás vége.
- A selyemút Kína felé el lett vágva. A Földközi- és az Égei-tengeren Velence, a Fekete tengeren (már többé nem) Genova az úr. A mórok elleni küzdelem terhe alól felszabadult ibériai királyságok más piacokat, más utakat kell, hogy keressenek Kína és India felé.
- A portugálok dél elé, Afriak nyugati partjai mentén araszoltak előre. Bartolomeu Diaz 1486-ban elérte a Jóreménység fokát, majd Vasco da Gama 1497-ben sikeresen megkerülte Afrikát.
- A spanyolok nyugat felé tekintettek. A Kanári-szigetekről a genovai születésű Cristobal Cólon (Cristoforo Colombo) 1492-ben akakrata és tudta ellenére felfedezte az Új Világot.
- Meghonosodik a könyvnyomtatás Európában (Gutenberg, 1450). Ez ngyjelentőségű információrobbanást von maga után, a kolostorok és gazdag urak „kultúrmonopóliumának” rohamos megszűnését.
1. RENESZÁNSZ („re-naissance” = újjá (újra) születés).
A „firenzei csodától” Németalföldig. Hazánktól keletre nem.
Arcai:
- Új életérzés a nagy bubópestis-járvány (Fekete Halál, 1348) után. (G. Bocaccio: „Dekameron”, a tíznapos önkéntes vesztegzár elbeszélései)
- A népnyelv („volgere”) használata: Dante, Petrarca stb.
- A képzőművészet újjászületése a testi szépség és a természet szépsége jegyében, Giottótól Botticellin át Michelangelóig.
- Az - elősorban a nem-egyházi – értelmiség múltbafordulása: előbb a pogány Róma, majd a klasszikus Athén újrafelfedezése és mintául vétele. Emigráns bizánci tudósok Itáliában (Gondisapur után most Firenze a „nagy átmentő”).
- A „sötét századok” lebecsülése. Nyelvi-szellemi arisztokrácia kialakulása („humanisták”). Újpogányság-hullám: az ember a fontos: ez az igazi antropocentrizums ... Neoplatonista – epikureista divat a filozófiában (Ficino, Cusanus), sztoikus beütéssel. Minden inkább, mint az Arisztotelészre építő skolasztika.
412. vitaülés:
ALFÖLDI ISTVÁNNÉ: Az egyetemi oktatást támogató könyvtári információs szolgáltatások
1996 október 11., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Rövid bevezetőben Kónya Balázs ismerteti a KIM (Komm.Inf.Munkacs.)-mel, a Kommunikáció-Informatika Munkacsoporttal kapcsolatos tudnivalókat.
Az előadó nem tett közzé vitaanyagot. Az előadás vezérfonala az volt, hogy a Nooszféra egyre inkább egységes rendszerhalmazzá válik, s az összemberi ismerethalmaz menthetetlenül kozmopolitizálódik. Ez ellen egyet tehetünk: a lokális kultúrákat védelmezzük, s az oktatásnak is ebben az irányban kell haladnia.
413. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: A principiumok ontológiai vizsgálata
1996 október 18., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK: Metaphis. gen. Phil. 1a
Ontológia. Ismeretdinamika. def.: de ente in gen.,
et ea ... Andr. Rhod. (a. Ch.) On, res, aliquid.
Div.: 1 ... 6 fejezet. A záró fej. téma.
2. TÉMAELEMEK: Szolidáris az ontológia szintjén. Pr. coherentiae. Logikai és ontológiai vizsgálat. teljes fegyverzet. Kis tévedés a kezdetben, nagy tévedés az eredményben ...
3. CÉLKITŰZÉS: A Pr és Ca bemutatása, feloszt. Def. és Div. majd 3 Tézis: 1. Ca eff. obj. valoris, 2. Pr caus. (obj.) analit; absz. certum, 3 Finis e ca propr. (Complac. app.)
II.1. A. Pricipiumok: Def.: id a Quo aliquid ... Relativ. Pr és pr-piatum. Div.: log., ontol. Ad log.: 1. Pr identit., 2 Contradict., 3. medii excls. tertii., 4. Rat. suff. lex mentis e lex entis. Affirmari et negari. Esse et n esse.
B. causák: Def.: influit N-ae. Dist.real., Rel.real. Div.: interna exterm.: M, form., ex., eff., fin. Cond. sine qua non, Occasio facilitat. Minden Ca Pr, de nem vice versa.
2.A. Th.I. Concept. causae efficientis e objectivi valoris. Dinam. ontol. term.: Prima, secunda..., princip., instr., fiendi, essendi., per se, per alpha., totalis, partialis., libera, necessaria. prob. Th.: ex tastim. cosci. (ex pro. activitate. (Ultimus autem in executione: rel. ad Ca fin.
B. Th II. Finis e Ca proprie dicta, cons. in complac. app. in bono. Externa, mint a Ca effic. is. Finis et media.
Def.: cuius gratia aliqud fit. Div.: (f?) qui; cui, f. operis;operantis, proxim; intermed; ultimus. Prob.: a) Ca proprie dicta, b.) Sua bonitate excitat appet. Experientis: influit, movet.
3.A. Th III. Principium causalitatis e analiticum, ideo absolute certum. Minden rendben igaz. Pr Ca: „Omne ens per participationem „requirit causam suam efficientem.”
B. Absolute. Analisis: a.) P e in definitionem S ti b.) S e de ratione praedicati. c.) P n e in def. Sti, sed necessario cum consequitur.
Hypotetice: depend. aliqua conditione. Socratem sedere. Prob.: ex notione entis per particip. Ex sola analisi ...
III.1. Causa exempl. in fine terminatur. Dinamikus rendszerkép ...
2. A 3-ik abstractio. A végső okok tudománya ...
3. Az ontológia a filozófia kulcstudománya. Tételei egyetemesek. Et ea quae consequentur ipsum ...
NOTAE (a. m. feljegyzések):
(A következő /XVI/ témánk: A bölcseleti etika alapvonásai)
414. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Állam és filozófia I. rész
1996 október 25., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot. Albániai tanulmányutam miatt nem tudtam jelenni az előadáson. Valószínűleg megvan a Vitakör Hangtárában.
Az előadás lényege az volt, hogy nem létezik olyan állami lét, amelynek nem volna valamiféle ideologizáltan iraányított „állami filozófiája.”
A
vitaülés egész anyagát magnókazettán őrzi a
Filozófiai Vitakör Hangtára.
416. vitaülés:
TAVASZY FERENC: Az ontológia gyökerei
1996 november 1., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nem tett közzé ez alkalomra külön írásbeli anyagot. Előadása az ontológiára vonatkozó eddigi előadásainak, írásainak összegzése volt.
415. vitaülés:
A „Szferulák eredetének komplex vizsgálata” program munkaértekezlete
1996 november 5., kedd, 14h, KFKI RMKI Plazmafizikai Főosztálya, Bp. XII. Konkoly Thege út 29-33, 3. épület, I.em.
Házigazda: Bakos József professzor.
Program:
-
Beszámolók (MÁFI, KFKI,
ATOMKI, BME_NTI, ELTE TTK Kőzettani Tanszék
-
Nemzetközi tevékenység,
IGCP 384 hírek
- IGCP 384 új munkacsoportja: „Meteoroid and Interstellar Spherules” (Szervező: Djotján Gagik (Örményország), társszervezők: Bérczi Szaniszló, Lukács Béla, s mindenki aki jelentkezik.
-
Tóth Imre (MTA
Csillagászati Kutató Int.): A földtörténeti
periodicitások lehetséges kozmikus okai – földi
meteoritikus anyag lehetséges forrásai
-
Kákay Szabó Orsolya – Detre
Csaba: Dél-kínai tektitek – bemutató
-
Egyebek
417. vitaülés:
Hadd álljon itt az eredeti
meghívó szövege:
M e g h í v ó
Tisztelt Tagtársam !
Szeretettel meghívlak 1996 november 7.-én (az Ermitázs bevételének évfordulóján), csütörtökön 12 órakor kezdődő házi filozófiai rendezvényemre.
P r o g r a m :
SALÁTA – VÖRÖSBOR - PARADIGMA
Részvételi díj: 1 üveg (lehetőleg száraz, pl. kékfrankos) vörösbor, s rendületlen elhivatottság a paradigmák iránt.
Tisztelettel: VITÁNYI PÁL
Budapest II., Riadó u. 10/A.
Megközelíthető 56-os villamossal vagy 5-ös busszal.
Telefon: 275-03-04
Az
összejövetel fő attrakciója Vitányi Pál
káprázatos saláta költeményei voltak. A szellemi
történésekről nem sokat tudunk, annyit azonban
igen, hogy a házigazda bemutatta új fraktállal
foglalkozó könyveit, amelyeket Németországban
vett, s ahol évente többször is meglátogatta
Düsseldorfban élő édesanyaját.
Jelen voltak: Dr. Adonyi Zoltán, Bokor Levente, Dr. Detre Csaba, D. Lombay Kamilla,Dr. Dudich Endre, Fáy Árpád, Kiss Miklós, Dr. Kónya Balázs, Szabó Lászlóné, Dr. Tavaszy Ferenc, Vecsernyés György, Vitányi Pál.
Az összejövetel érdekessége volt, hogy a sok vörösbortól emelkedett hangulatban Dr. Tavaszy Ferenc mintegy bocsánatot kért azért, hogy az elmúlt évben, s különösen az 1996 márc. 29.-i közgyűlésen a Kört fegyelmezni, s diszciplináris keretek közé akarta szorítani, s ezért méltán „bűnhődött meg” azzal, hogy díszelnökké „léptették elő”
418. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Állam és filozófia II. rész
1996 november 8., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot, feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
Transzcendentális állam Kr.u. 500-1300: vallások állama
Állam öncélúságának kora 1300 – 1800
Liberális állam: emberi individuumok kibontakozhatnak benne.
Totális állam: ipari kapitalizmus homogenizálta a népeket. Tömeg megjelenése
Gustav Le
Bon: „A tömeg”
Tömeg konzervativizmusa: korábbi jó állapotot meg akarja tartani, konzervatív hagyományokat, mint a vallás, stb. A tömeg a konzervativizmusán keresztül jól manipulálható.
Értelmiség indít el minden forradalmat.
Totális állam bukása: nem tudja a gazdasági erőket „beszervezni.”
Francis
Fukuyama: „A történelem vége és az utolsó ember”
Liberalizmus: Angliában született meg és termelődött ki a mai liberalizmus: „személyi jogok” (majd később „emberi jogok”) az ún. „dicsőséges forradalom” (1688) után.
USA: angolszász tendenciák folytatása.
Angol „utilitarianizmus”: a társadalom legtöbb tagjának a legnagyobb jólétet teremteni.
John Rables: „Theory of Justice”: A liberális filozófiának foglalkoznia kell a társadalomban lévő feszültségekkel, s ezeket liberális módon kell megoldania.
Konzervatív liberalizmus: Hajek: „The constitution of Liberty”: a tudományt nem támogathatja az állam. A vállalkozók nem fizethetnek a munkanélküliekért, betegekért, stb.
John Smith: „A piac láthatatlan keze”
Amerika társadalma: „A megvalósult utópia”, amelyben „életmód vallásban” élnek. (Toqueville): „Amerika lakossága egy szál pendelyben érkezett és „selfmade men” lett belőle.
Amerikában bármiféle tradíciót nem lehet rákényszeríteni senkire. Ezért az amerikai társadalom történelemellenes. Az új kultusza”: a tradíciók lesöprése. Értelmiséggel szembeni ellenszenv. Ezzel szemben a gazdaság feltételei abszolút érték = az amerikanizmus és a cionizmus közös érdekszövetsége. Magyar és a középeurópai társadalmak nagy része elveti ezt a szemléletet, ezért is ezekben az övezetekben a legerősebb és leghagyományosabb az antiszemitizmus.
Liberalizmusnak ellenszegülő államok: Iszlám államok, Kína. Kína képes összeegyeztetni a társadalmi foglalkoztatottságot a gazdasági dinamizmussal.
A pénz állama: ma ennek korában élünk. A pénz hozza a tömegeket. Őrületes hatalomkoncentráció. Zászlóvivő az USA. „A tömeget leváltották.” A fogyasztói társadalom kialakulása. Elsősorban vásároljanak, s ne dolgozzanak. Ha a tömegek kiesnek a termelésből, ki fog vásárolni? A tőke egyre inkább spekulatív tökévé válik.
Cégek gazdasági túlsúlya az államokkal szemben. Jean Badrillrd: „Amerika” – Magvető 1996, 680 Ft.
419. vitaülés:
„Szferulák komplex vizsgálata” együttműködő intézetek rendkívüli ülése
1996 november 12.,kedd, 14h, MÁFI Lábnyomos Terem:
Dr. Uzonyi Imre (ATOMKI, Debrecen): Perm-triász szferulák MicroPIXE vizsgálatai
Ezen az összejövetelen váltak ismertté azok a microPIXE vizsgálatok, amelyek összevágtak a perm-triász tömeges kihalások szupernóvához köthető magyarázatához
420. vitaülés:
őszi ankét
1996 november 15., péntek, MÁFI II.em. Díszterem
Program:
14h:
LONTAY
ERVIN PÁL: Visszafejlődés és bölcseleti
karakterológia
Az előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK:
Fejl. (II.16.), Visszafejl. (XI.15.). relációvizsg. Term. e quod es ad quem. Tudományos igény. (Def.) Finális és efficiens okságok szerepe a többi hárommal. Subordin. és coord.
2. TÉMAELEMEK:
Bölcs. Pszihológia korolláriuma. De vita ac anima. A 3 életfokozat. Emberi ciklus (Carrel) és történelmi (Spengler), kulturális (Renke). karakterológiai def. egységes cselekvésmód.
3. CÉLKITŰZÉS:
Ratio és voluntas. Szenzitív és racionális. Lebomlás és felépülés, példa az egzaktud. és a semper perfectibile elv szoros egységére, a szaktud. teljes nyitottságára.
II.1. HELYZETKÉP
Klasszikus, cum fundamento ... Karakterol. struktúra: V-S-R (Intell. vol.) szinteken. Adottságok és folyamatok. Visszafejl. és következmény. Említettük már. Cognitio omnis nostra incipitur ... Tactus, gust. olfact. andit. visus. (Externa), majd sensus interni: proprius, communis, imaginatio, via memorativa, instinctus. Intell. agens. demaferialisat. Idea stb. Fejl. eredménye. Hanszer. Quomodo omnia ... Karaktero-patológia. Visszafejlődések. Destrukciók. Sensusok és vis motrix.
2. VISSZAFEJLŐDÉS (Destruktív torzulások). Egybevágás. Triebiagn. (???) Sensus externi: agitans folyamatok. Centrálisan halucinációk, Felsorolások. Instinctus: S h-s. Proprius: P e-hy. Communis: Sch k-p. Imaginatio: C d-m. Korrelatíve újabb tételsor. Vis memorativa: amnéziák, Intell. agens az Sch-ban. Csakis emberben valósul. Vis activo paasiva. nagy heuristikai erő. Más visszafejlődés tipusok. A hibás jelen felszámolása a kiteljesedő jövőért. A karakterek vonásai veszélyeztettek.
3. KÖVETKEZMÉNYEK
Az egészben kiteljesedik az egyén sorsának értelme. P. Teilh. de Chardin szintetikus látásmódja. A mundus és a totum universum kölcsönhatása. Alapütem a fejlődés. Általános az eseti visszafejlődés. Hiperelit. Az Ómega-pont. Theantropikus beteljesülés. Fejlődés ... Visszafejlődés mély élettörvény. „Bizony, bizony mondom neketek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jm 12, 24).
III.1. A karakterológia csak eklatáns példa. Kozmológiai kiterjesztése szervesen kerül kibontásra Teilhardnál (dec. 13.).
2. Szokjuk meg a merész címet (Re-evolúció). Érdekes a más szempontú kifejtés sorozat ...
3. Művészi tárgyalás a zenében: Richard Strauss: Halál és megdicsőülés c. szimfonikus költeménye ...
AGÓCS
JÓZSEF: Tézis: fejlődés, antitézis:
visszafejlődés, szintézis, rendszerműködés
Az előadás kivonata:
Több mint 300 éve annak, hogy Newton törvényei megjelentek. Több mint 300 éve ismerjük a III. törvényt, amely szerint hatás nincs ellenhatás nélkül, tehát mozgás, változás sem lehet magában. Newtonnak ezt a törvényét azonban addig sem alkalmaztuk, addig a fejlődésről is úgy beszétünk, mintha az nem járna együtt visszafejlődéssel, és viszont. Hasonló eredményre jutunk akor is, ha valamilyen rendszerelmélettel vizsgáljuk a természetet, s a rendszer egy részének változását összevetjük más részek, valamint az egész és a környezet változásával. Működő rendszerek, különösen életműködésben lévő rendszerek esetében például a részek fejlődésének és más részek visszafejlődésének az egyensúlya a rendszer egészének állandóságát eredményezi. Az örvényrendszerek funkcionális szerkezetében pedig minden eddig ismert és vizsgált mozgás és változás, tehát a fejlődés is analitikus rész-mozgásformát (?d.cs.), tézis jelleget mutat, amelyhez egy ugyancsak analitikus rész-mozgásforma, az antitézis jellegű ellentmozgás, visszaváltozás, visszafejlődés párosul, s ezek egymáshoz való viszonyából függően a szintetikus rendszermozgás vagy gerjedés, vagy állandóság, vagy csillapodás; működő rendszerek esetében a rendszer születik, keletkezik, fenntartja első keletkezése feltételeit, esetleg távolodik ettől az optimális állapottól, vagy közeledik hozzá.
A visszafejlődés témájával kapcsolatban
megemlítendő még az a már sokszor emlegetett
szempont, miszerint akár a fejlődés, akár a
visszafejlődés csak az időben egymás utáni
állapotokra értelmezhető, tehát az
egyidőben létezők között nem lehet, s nem
is szabad fejlettségi különbségeket
megállapítani. Ilyesmi még az
élőlénypopulációkon, vagy emberi
közösségekenbelüli klönbségekből,
egyedfejlődésbeli eltérésekből, képességbeli
különbségekből sem következik.
A Bioszféra ökoszisztémákból álló katalizátor hálózatában a különböző ökoszisztémák természetes körülmények között egyformán fejlettek, csak különböző helyeken különböző katalizátor szerepük (Bioszféra-éltető fealadatuk) van. Az ökoszisztémák élelmi hálózatában a különböző populációk egyfirmán (és tökéletesen) fejlettek, csak különböző (biosuisutéma- és Bioszféra-éltető) helyük és szerepük van. A különböző korú, nemü, egyéb képessgű egyedek a populáción belűl nem különböző fejlettségűek, csak mindegyiknek más a helye és a dolga a Bioszféra, az ökoszisztémák, s a populációk szerkezetének és működésének speciális szinten tartásában, élés (?d.cs.) regenerálásban, azaz éltetésében.
A Bioszféra története során a katalizátor hálózatnak, mint a rendszer aktív részének bővülése, azaz új ökoszisztémák megjelenése (az édesvízi, a szárazföldi ökoszisztémák kifejlődése a tenferiek mellé) a Bioszféra motorjának bővülés, gazdagodás, erősödés formájú fejlődését jelentette. Ez csak azáltal vált lehetségessé, vagy éppen szükségessé, hogy szűkült, szegényedett, gyengült az élőlények táplálékát jelentő anyagok, mint a rendszer ppozitív részének külső gerjesztése, éltetése. Amit a külső gerjesztő hatások nem tudnak örvénylésben tartani, annak fosszilizálódását a belső gerjesztésnek kellett magakadályozni vagy ellensúlyozni.
Az ökoszisztémák motorjának, az élelmi hálózatnak gazdagodás, erősödés formájú fejlődése, s a Bioszféra élettelen, passzív részének a visszafejlődése (vagy esetenként ellenkező irányú megfelelése) eredményezte, s eredményezi ezután is, hogy a hidroszféra-atmoszféra együttes örvénylésének mértéke állandó, ennek következtében élő, azaz Bioszféra maradhasson mintegy 3,5 milliárd éven át. Mintegy 36 millió éve kezdődött csak el az a folyamat, amelynek során a külső gerjesztő hatások gyengülése, ennek következtében a nem élőlényekbe épült anyagok örvénylésének csillapodása. (avagy ha tetszik, visszafejlődése nagyobb mértékűvé vált, mint ami az élelmi hálózatok hagyományos formájú gazdagításával, erősítésével ellensúlyozható lett volna. Azóta az egyes ökoszisztémák szerkezete gazdagodott, erősödött ugyan (egészen az ember megjelenéséig), de területük erősen lecsökkent és egyre súlyosbodó jégkorszak következtében, ezúttal visszafejlődött a Bioszféra egészének katalizátor hálózata is.
A különböző képességű emberi populációk és egyedeik megjelenése fejlődést jelentett az új képességekben való gazdagodás tekintetében. Amennyiben azonban ezeket az új és különleges képességeket az egyedek és a populációk egymás ellen, a társpopulációk ellen, az élelmi hálózatok és Bioszféra ellen vetették be, mint ahogy szinte minden emberi populáció ezt tette eddig, annyiban ez a fajta emberi fejlődés az élelmi hálózatok, a katalizátor hálózatok szegényesedésével, s ezáltal visszafejlődésével járt együtt. Ebből a szempontból mindegy, hogy új képességeink egy része eleve csak élettelenítésre jó, míg egy másik része éltetésre is jó jó lenne, ha megjönne hozzá az eszünk, ha megtanulnánk, hogy mire is vagyunk különleges képességeink.
Ebben a megtanulásban, vagyis a megismerésben eddig csak a kezdeti, analitikus lépéseket tettük meg, ennek is csak egy téves előfeltevéseken, hibás paradigmákon, be nem vált princiípiumokon alapuló, szétszedő formáját próbáltuk ki. Így az analitikus részismeretek növekedése a megismerés tárgyának visszafejlődésével, megsemmisülésével párosult. A szintézisnek, s ennek során az ellenőrzött, megbízható paradigmákon alapuló, összerakó analízisnek csak most jött el az ideje.
A rendszerműködés következő fázisa tehát az lesz, csak az lehet, hogy megállítsuk az Élet, a Bioszféra jelenleg minden szerveződési szintjén mutatkozó visszafejlődést, élettelenedést, szétesést, rövidrezáródást, csillapodást, és minden szerveződési szintjén mutatkozó visszafejlődést, élettelenedést, szétesést, rövidrezáródást, csillapodást, és minden szerveződési szinten fejlődéssé, éltetéssé, renerációvá, gerjedéssé, föltámadássá, újjászületéssé változtassuk. Ennek során az élettelen, örvénylésen kívűli anyag, az életellenes tevékenység, a téves előfeltevéseken alapuló hibás elmélet és gyakorlat visszafejlődése kivánatos és segítendő.
A Filozófiai Vitakör különleges küldetést teljesít azzal, hogy ezeket a csöppeket sem könnyű gondolatokat bemutathatóvá teszi. Így még azok is fölfoghatják előbb-utóbb, akik még a hibás, téves világmagyarázatokat sem ismerik, akik eddig csak pénzért, címekért és rangokért vagy egyéb lelkiismeretmegnyugtató elvekért küzdöttek. Talán még azok helyzete sem reménytelen, akik nehezen tudják félretenni vagy elfelejteni a régi, még nem vélt hipotéziseket, s e miatt félelmet, vagy egyéb taszító érzelmet éreznek ezen új gondolatok hallatán. Így voltam magam is, amíg be nem láttam, hogy a legfélelmetesebb a régi gondolatokhoz való ragaszkodás, azok eröltetése.
DETRE
CSABA: A visszafejlődés, mint a fejlődés
dinamikus motorja.
Az előadó nem tett közzé ehhez az előadásához tartozó írásbeli anyagot, hanem a „Progresszív Árnak” a „Regresszív Küszöbökön” történő áttöréséek vagy visszaverődésének már negyedszázada kidolgozott modelljét adta elő. A „Progresszív Ár” ugyanis a „Regresszív Küszöbökről” vagy visszaverődik, s ekkpr „Regresszív árként” hömpölyög vissza, strukturálisan egyre inkább leépülve, s mindegyre alacsnyabb szerveződési szintekre visszaesve. Ha viszont sikerül áttörni a Regresszív Küszöbök résein, akkor a kapillaritással analóg módon a küszöbökön áttörő ár felgyorsul. A progresszió irányában a Regresszív Küszöbök rései, egyre inkább szűkülnek, ami azzal jár, hogy a mind magasaban és magasabban lévő Regresszív Küszöbök áttörhetőségi rései mind szűkebbek és szűkebbek. Ez az oka annak, hogy minél magasabban futó progresszív ár mind gyorsabb progressziót folytat, azaz a progresszió „felefelé” gyorsul, a különféle Regresszív Küszöbökről visszaverődő regresszív folyamatok pedig lelassuló folyamatok.
S Z Ü N E T
16:30
LUKÁCS
BÉLA: Az idő nyila
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot. A jegyzetek alapján főleg arról beszélt, hogy a „felfelé” és „lefelé” haladó fejlődés, azaz a visszafejlődés megitélése teljes mértékben antropometrikus ítélet kérdése. „Ha nem lenne Ember, akkor az Univerzum történéseihez nem tudnánk odatenni „Az Emberhez Vezető Nyilat.”
SZÁNTÓ
BORISZ: A haladást veszélyeztető, de
egyben meghatározó leépülés jelensége
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot. A jegyzetek alapján néhány kiragadott eszmefuttatás: „Mi a felfelé, mi a lefelé?” „ Regresszió: Lokális világunk alaptendenciája”. „Az emberi társadalmon kívűl minden regredál, leépül. Döntő szociológiai kérdés, hogy az univerzális leépülés(=regresszió)teljes mértékben az Emberiségen kívűl, vagy valahol benne húzódik.”
BÉRCZI
SZANISZLÓ: Felépülés és lebomlás
Az
előadásról nem maradt meg semmiféle információ.
PAPP ÉVA
(Ausztrália): Az információs regresszió
Az
előadásról nem maradt meg semmiféle információ.
421. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A megismerés útvesztője. Kalandozás a filozofálás történetében. III.(1):Kétség és kettősség: Descartes
1996 november 22., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás teljes anyaga megtalálható a „FILOZÓFIAI
VITAKÖR 2000”-ben.
Az
előadás bevezetése:
A XVII. század az újkori európai természettudomány és filozófia első nagy csillagainak kora. Emlékezetből álljon itt néhány közismert név, a legragyogóbbak közül:
Matematika :René Descartes, Gottfried Wilhelm Leibniz.
Fizika, csillagászat: Galileo Galilei, Johannes Kepler, Pierre Gassendi, Isaac Newton, Christian Huyghens.
Kémia: Robert Boyle.
Biológia, orvostudomány: William Harvey, Nicolaus Steno (Niels Stensen).
Geológia: Nicolaus Steno, Athanasius Kircher, G.W. Leibniz.
Sorban alakulnak meg az első tudományos akadémiák:
1603 Accademia dei Lincei (Firenze)
1662 The Royal Society (London)
1666 L’Académie des Sciences (Párizs)
1699 Akademie der Wissenschaften (Berlin)
Három nagy elme volt a fentiek között, akik a természettudományokban (illetve a matematikában) és a filozófiában egyaránt maradandót, máig hatót alkottak.
Ezek: a francia René Descartes (latinosan: Renatus Cartesius), a szintén francia Blaise Pascal és a német Gottfried Wilhelm Leibniz.
Mai
kalandunk tárgya ezek közül R. Descartes, aki a
modern materializmus és idealizmus forrásánál
áll, a „nagy meghasonlás” kezdetén.
Az előadáson közzétett
anyag teljes terjedelmében tartalmazza
DESCARTES: „Értekezés az ész helyes vezetésének
és a tudományos igazság kutatásának módszeréről”
(„Discours de la méthode ...”)c. művét. (Lásd:
FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000).
422. vitaülés:
KOVÁCS GYÖRGYI: Gondolat és írás
1996 november 29., péntek, 16h, Fővárosi Szabó Ervon Könyvtár Kőbányai Könyvtára, Zenei Részleg, X. ker. Szent-László tér 7-14, a Pataki Művelődési Házban.
Mint már írtunk róla, Kovács Györgyi 1996 május 17.-én kapcsolódott be a Filozófiai Vitakör életébe, amikor megjelent a makedón történész, Risto Iliovski „Bizánc és a Balkán” c. előadásán. Ezt követően gyakorta eljárt a Kör űléseire, s az ősz elején bejelentette Detre Csabának, hogy szívesen tartana előadást elősorban könyv(tár) történeti témában. Detre „lecapott” az ajánlatra, s bátorította a könyvtárvezetőnő ezirányú ambicióit. 1996 novemberében kétszer is látogatást tett az akkor átépítés alatt lévő kőbányai könyvtárban, s közösen választották ki a Filozófiai Vitakör űléseire legalkalmasabbnak tűnő hanglemeztermet.
A Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár a következő években a Filozófiai Vitakör új fellegvárává vált egészen máig (2004 március 16).
Az előadás azzal a megállapítással kezdődött, hogy „A nők tudása különösen irritáló elsősorban a nők számára.”
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról: Az emberi agy működése az írásbeliség előtt asszimetrikus volt, az írással szimmetrizálódott. Ez genetikailag kodifikálódott.
Az ókorban az írásbeliséget a szóbeliség pótlásának tartották (lásd pl. Platón: Phaidrósz), Szórkátész a filozófiában kifejezetten elvetette az írásbeliséget. „Az írás nem tud védekezni.”Sct. Anselmus viszont már arról ír, hogy „Könyvet adni egy gyerek kezébe olyan, mintha kardot adnánk kezébe.”
„Láncos könyvek” a könyvtárakban.
Leibniz: „A könyv visszatartja a lusta embereket a nagy gazemberségektől.”
Mac Luhan: „A könyv megragad a vizuális folyamat szintjén.”
„A Könyv
örökkévalósága túlélte a filmet, most a
computert, a CD romot.” (K.Gy.)
Jorje Borgez: „A könyv esztétikai élmény”
Az Iszlám „az egykönyves emberek” ellen.
Hámori Jószef: „Könyvtár: Nem csak a könyvek sokasága halmozódik, a hely („sipiritus loci”), az épület kisugárzása, stb.
Szántó Borisz megjegyzéseí „A gondolat a legrövidebb út két idézet között.” Spinoza: „A gondolat alapvető része a szubsztanciának.”
Detre Csaba: „Könyvtári ihlet”, ebben fontos szerep jut az ott előforduló személyeknek, mint pl. a könyvtárvezetőnek. Nem baj ha nő, lásd pl. a mártírhalált halt alexandriai könyvárvezetőnőt, Hippiát, akit a fanatikus keresztények meggyilkoltak.
A
jelenlévők emelkedett hangulatban hallgatták a
nagyszerű előadást, s vették birtokba a
Filozófiai Vitakör új fellegvárát.
423. vitaülés:
SZÁNTÓ BORISZ: Magyarország innovációs elmaradása (Habilitációs tézisek)
1996 december 6., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás összefoglalása, ill. a megelőző
habilitációs előadásra szóló meghívó szövege:
A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Habilitációs Bizottsága meghívja Önt és kollégáit SZÁNTÓ BORISZ 1996 október 7.-én 10-től 11 óráig a BME T ép. 63-ban tartandó nyilvános habilitációs előadására és az azt 12 órakor követő a BME G ép. 116-ban rendezendő nyilvános habilitációs kollokviumra.
A nyilvános habilitációs előadás témája:
MAGYARORSZÁG INNOVÁCIÓS ELMARADÁSA
annotáció
Kelet-Európa a világban kibontakozó innovációs versenybe bukott bele. A világpiaci innovációs versenyfeltételek és a fejlődés sikeres stratégiája ismeretének hiánya vezetett a gazdaságok összeomlásához.
A műszaki fejlesztés elvben nem függ a politikai rendszertől, a hatalmon lévők ideológiájától. A műszaki kérdések eldöntése mindig is kellő képességet, pragmatizmust, szaktudást és fantáziát kívánt. Nem függetleníthető a műszaki fejlődés, természetesen, az általános és műszaki kultúrától, a tradícióktól, a tapasztalatoktól, a fejlettségi szinttől, de a gazdaság teherbíró képességétől, a piac igényeitől és igényességétől, a vállalkozási autonómia szabadsági fokától és a környezet etkai viszonyaitól, az értékrendtől sem.
Az elmúlt évtizedek műszaki fejlődésének értékelése nem végezhető el a drasztikusan változó világrend, a globalizálódó technológia, az iparilag fejlett országokban az elmúlt évtizedekben fokozatosan teret nyert innovatív értékrend és az elért fejlettségi szint figyelembe vétele nélkül.
Tartalom:
A változás folyamata és a 80-as évek végére kialakult helyzet.
- A mezőgazdaság.
- Az ipar.
- A licencvétel.
- A szabadalmak.
- Az újítások.
- A K+F
- A programok
Ösztönzők, mechanizmusok, finanszírozás.
A szemléleti örökség.
A struktúra öröksége.
A reformtörekvések öröksége.
Az
előadás során tett kijelentések:
„Fejlesztés nem egyenlő a beruházással!”
„Alkotóképesség soha nem stagnál.” – ezt többen kétségbevonták: Adonyi Zoltán, Tavaszy Ferenc, Slemmer László.
424. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Pierre Teilhard de Chardin
1996 december 13., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadás kivonata:
Van-e célja a fejlődésnek? Út az Ómega felé
I.1. ELŐZMÉNYEK
Az ember helye a világmindenségben. Honnan, Hová és Hogyan. Kozmológiai szintézis. Számos próbálkozás ismert.
2. TÉMAELEMEK
A fejlődéselmélet és hit távlatai. Pierre Teilhard de Chardin S.J. (1881... 1955). Tudományos elmélete személyes, szenvedélyes meggyőződése is. nyelvművész is.
3. CÉLKITŰZÉS
Causa finalis. Van-e célja a fejlődésnek? Lényeg-, cselekvés- és célegység vizsgálata. Racionális fejlődés. Továbbépülés: a nagymindenség szolidarizmusa: világszolidaritás.
Teilhard programja: Comment je crois? (4 tétel)
II.1. A fejlődő világmindenség,
az ember megjelenéséig és vele együtt. A hármas világtulajdonság: 1. a részecske-sokaság, 2. a rend a sokaságban: koherens tér-idő, célirányos tevékenység, 3. az energia: radiális és tangenciális. Subordináció és koordináció.
Az ember esetén a celebráció: egy és központi idegrendszer iránya.
2. A szellemi és társadalmi fejlődés,
individuális és kollektív. Magában egyik sem teljes. Teljesen új forma alakul ki. Hosszú és nehéz folyamat a társadalmi szintézis felé. Világegység, az emberiség egyetlen társadalma.
3. A személyes valóságban
csúcsosodik ki a szellemi fejlődés. Hiperszemélyiségek, hiperelit. Hiper kvalitások: tudósok, erkölcsi lángelmék és művészek. Többletkvalitásuk a közösségért. A feszültségek, érdekütközések, korlátozások szükségszerűek. Szupraracionalitás.
az Ómega pont, a kozmikus Krisztus, a csúcs „Theantropikus”.
Nem rombolja le az emberi természetet, hanem
kiteljesíti azt. Hiper-személyes egységben
Istennel. A történelemben megismétlődik,
egyénben és közösségben (okozati értelemben) a
megváltástörténet. Communicatio idiomatum. Isten
lesz minden (nem pantheista értelemben)
mindenekben.
III. ÖSSZEFOGLALVA
Teilhard szerint a fejlődésnek feltétlenűl célja van.
Tézisei:
„Azt hiszem hogy egész életem minden erőfaszítése semmt sem érne, ha legalább egy percre nem mutathatnám meg, hogy mit látok.” – Comment je vois. Teilhard művei 11. kötet: Les directions de l’avenir, 177-223. oldal.
425., évzáró ülés
1996 december 20., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
-
Az 1996. év értékelése
-
Ad fontes! (DETRE CSABA)
-
Úti élmények
Barlai Katalin: Kína, Detre Csaba: Albánia,
Vecsernyés György: Törökország.