FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETE 1997 január-március
426., évnyitó
ülés:
1997 január 10.,
péntek, 16h, Budapest XII., Csörsz u.10., II.em.
1. (Detre-lakás)
Az évelejei meghívóra Detre először tette fel a latin újévi jókivánságot: „ANNUM NOVUM FAUSTUM, FELICEM, TOTO TERRARUM ORBE PACIFICUM EX ANIMO PRECATUR” – SCQPH Senatus Circulusque Philosophicus
Monoton folyamat-e az összemberi ismerethalmaz növekedése? (Új sorozat, I. rész)
Detre Csaba elnök felújította az 1993-1994(95) között futó nagysikerű vitasorozatot. Az igen különleges betűtipussal nyomtatott meghívóra az alábbi vitát provokáló mondatokat helyezte:
A filozófia, azaz a „Szellem” kifejeződése, a társadalmi szerveződési szint legfontosabb mérvadója. HEGEL a „Szellem” csúcsvég-állapota, az Emberiség plérómája, HEGEL AZ ISTEN! Az Ő utána történtek, az emberiség agóniája.
Az alábbi feljegyzéseim maradtak meg az évnyitó vitaűlésről:
„Az Emberiség elhülyülése. Az Emberiség minden immunitását elvesítette, ezt bizonyítja már az is, hogy igyekezzék harmóniát teremteni környezetével.
Hegel a dinamika legtisztább logikája, „triász dünameisz”: „Entfremdung” – „Auflösung” – „Aufheben”.
Az
előadást követően éles vita bontakozott ki
arról, hogy jogos-e Detre Hegel-apotheózisa, s
az, hogy őt követően az Emberiség szellemi
degenerációja ment-e végbe. Bár, mintahogyan
Vitányi Pál megjegyezte: „Hegel szellemi csúccsá
nyilvánítása irritálónak tűnhet ugyan, de nehéz
cáfolni. Kónya Balázs és Szántó Borisz
felvetette annak kérdését, hogy egyáltalán
lehet-e „szellemi csúcsról” beszélni az egész
emberiségre vonatkozóan.
427. vitaülés:
TÓTH TIBOR: Eredetünk alternatívái – 1997 január 17., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó a Miskolci Egyetem professzora, a „Hit Gyülekezete” vitatott helyzetű szekta reprezentáns szellemisége. Bár, az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot, a hosszú, mintegy két és félórás előadás arról szólt, hogy a fosszíliák főleg a teremtést, s nem az evolúciót bizonyítják. Itt elsősorban a paleontológia által „perzisztenseknek” nevezett lényeket hozta fel például, hogy lám-lám, bizonyos élőlénycsoportok pontosan ugyanolyanok a prekambriumban mint ma. Szerinte az evolúcióelmélet tekintélyelven nyugszik korunkban, s ezáltal dogmatizálódik, sőt, bizonyos esetekben szellemi terrort is alkalmaz. („Erőszakos paradigmatikus nyomás”).
Detre hozzászólásában megkérdezte az előadót, hogy ismer-e emlős, netán primátesz-leleteket a prekambiumból, de akár a paleozóikummból is, mert az ilyen leletek eklatáns bizonyítékai lennének a teremtés cáfolatának, mivel az ilyen leletek azt bizonyítanák, hogy az Élővilág több száz millió éven keresztül változatlan maradt . Az előadó ügyesen kitért Barrande francia paleontológus (aki a csehországi kambriumot először vizsgálta) idézetével, kiszerint „Isten az élővilágot a kambriumban teremtette.” Abban egyetértettek, hogy valamennyi élőlénycsoportról folyamatosan kiderül az, hogy reprezentánsai egyre régebben jelennek meg, de ez nem jelenthető ki abban az értelemben, hogy az Élővilág összes alakköre egyszerre jelent volna meg valaha is.
Az előadó a teremtés mellett érvelt azzal is, hogy már Darwin is megjegyezte valahol, hogy „átmeneti lényekből kellene a legtöbb legyen”. Ilyenek ugyanis nincsenek. A „missing link” valójában soha nem található. Éles vita folyt még a tudomány és a hit egyre inkább elmosódó határvonaláról.
Az előadó végül meghívta a Filozófiai Vitakört Miskolcra, ahol a vitát tovább lehetne folytatni. Detre elnök elfogadta a meghívást, de ennek pontos idejét még nem tűzték ki. (Erre évekkel később csakugyan sor is került.)
428. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kalandozás a filozofálás történetében III(2): KANT – 1997 január 27., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR
ÉVKÖNYVE 2000.
Az előadás szövegének bevezető része:
Immanuel Kant 1724-ben született a keletporoszországi Königsbergben (Királyhegy, ma Kaliningrád Oroszországban), egy nyergesmester fiaként.
Csaknem egész hosszú életét a város falai között töltötte.
Szigorú keresztény (protestáns) család gyermeke volt. keresztény meggyőződése fontos alapul szolgált a filozófiájához. Akárcsak az ír protestáns püspök George Berkeley, ő is meg akarta menteni a keresztény hit alapjait, de egészen más módon.
Kant egyúttal az első laikus (világi,
értsd: nem egyházi) filozófusok egyike volt, aki
egyetemi professzori katedrához jutott, és
számos tanítványt nevelt.
Igazi „szakfilozófus” volt, aki nem csak
maga filozofált, hanem a filozófia történetét is
jól ismerte: A „régieken” kívűl a
racionalistákat, mint
Descartes-ot, Spinozát, Leibnizet,
és
Wolffot
éppúgy, mint a brit empiristákat,
Locke-t,
Hume-ot és
Berkeley-t,
valamint a francia
felvilágosodás ideológusait.
Bőséges alkalma volt meggyőződni arról, hogy a racionalizmus vezethet deizmushoz, panteizmushoz, sőt ateizmushoz is, az empirizmus pedig egyaránt eredményezhet egyfelől materializmust, másfelől idealizmust, sőt többé-kevésbé teljes szekpticizmust is.
Igen termékeny szerző volt (lásd műveinek mellékelt jegyzékét).
Volt „racionalista” majd „empirista” korszaka, majd végül kifejlesztette saját, önálló filozófiai rendszerét.
Eleinte még latinul, később már következetesen németül írt, évszázadokra megszabva a német filozófiai szaknyelv terminológiáját (szakkifejezéstárát). Hosszú és bonyolult mondatokban fogalazott, ezzel is példát adva – sajátos – sok későbbi, főleg német filozófusnak, és nem egy – azokon nevelkedett – magyarnak is.
Különösen ellenére volt, hogy ismeretelméleti eszmefuttatásokból metafizikai (ontológiai) következtetéseket vonnak le.
„A metafizika kétségtelenül a legnehezebb minden emberi belátás között: Csakhogy még soha nem írtak egyet sem.” (Ő maga később kisérletet tett e hiány pótlására.)
429. vitaülés:
BOKOR LEVENTE: A társadalmi-technikai funkcionális rendszer bírálata – 1997 január 31., péntek, 16h, Bokor-lakás, Budapest VII., Bethlen Gábor tér 3., II.emelet 1., tel.: 1125-079.
Az
előadás vitaindító kivonata:
Ne gondoljunk semmilyen kirohanásra, csak megpendített kétkedésre, hogy a társadalom technikai funkciójából levezethető lenne maga a társadalom, illetve, hogy a technológia „sex appeal” lenne-e a majmot embersorba vonzó nemi varázs. Kétkedünk abban, hogy csak a technológiai szexbombáknak van joguk az élethez. Az embertől elszakadt technikát épp olyan divatosnak tartjuk, mint a porcelláncipőben zsugorodott lábat, vagy az abroncsokkal deformált fejet.
Saját
észrevételeim (d.cs.):
-
A
technológiai fejlettség nem kötődik egy
biológiai fajhoz (v.ö. Dacqué)
-
A Homo
sapiens kiinduló alakja lehetett az összes
Primatesnek. Egy óriásivá vált Tupaia.
Ősadottsága lehetett a „technológia.”
430. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Az etika alapvonásai – 1997 február 7., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadás
kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK
Fejezet-nyitások. Filozófia. Első okok. Intellectus és voluntas. Def.: tagit et re morali. Mos (ethos), moralis (ethica). Rendszerkép. Egykor erkölcsös életvitel. Ars et Scientia.
2. TÉMAELEMEK
Spekulatív és
praktikus. Eth. generalis és speciális.
Individuális és szociális. Ontológiai háttér.
Omne ens est bonum. Stabilis és mutabilis.
Relációtan; nem relativizmus.
3. CÉLKITŰZÉS
A generális
áttekintése. Finis ultimus, belső jó, erkölcsi
normák, források. Lex aeterna, értelmi indíték,
a ratio recta, a lex Nae, szankció és
lelkiismeret.
II.1. FUNDAMENTUM
Emberé. 1.
Finalis és efficiens causa. Recta ratio
factibilium. Relatio, a quo és ad quem. lehet
reális, rationis és mixta. 2. Fifisek: prox.,
interm., remot., ultim. Első a szándék, végső a
kivitelezésben. Beatitudo. Genericum moralitatis.
Inquiret ... 3. Belső jók és rosszak.
N-a sua scl.4. Norma moralitatis interna:
ratio recta. Synderesis. 5. Fontes moralitatis:
obj. circumst., finis. Ad circ.: s. 7.: quis,
quid, ubi, quib.aux., cur, quomodo, quando.
Transit in mod.obiectivo. (Speciam facit). Cél
és eszköz. Ex int. c.
2. TÖRVÉNY ÉS CSELEKVÉS
Ligare. Def.:
ordinatio rationis ... 6. imperat, vet.,
permit., puni., praemi. 7. Particip. lex
aeternae. providentia. 8 Fundamentum lex N-ae e
essentialis ordo rerum. 9. A természettörvény
proprietásai: universalitas, cognoscibilitas,
immutabilitas. 10, A sanctio: interna.
Terrestris, aeterna. Pázmány. 11. Conscientia
(simul scire) a lelkiismeret. Def.: applicatio.
Div.: antecedens, consequens., testificari:
instigare, accusare. (öszötn.) Fajtái: igaz,
hamis, biztos kétséges, laza, gyengéd, aggályos,
helyes. A cselekvés lelkiismereti háttere:
rigorizmus, tutiorizmus, probabiliorizmus
(kompenzációval), equiprobabilizmus (Lig. Alph.),
probabilizmus, lexizmus. lex dubia lex nulla,
(non obligat).
3. ALKALMAZÁSOK
Morális
lángelmék. Sérült az N. Koordináció a sensitiv
résszel. Iuditio ultimo pracio. Fac hoc.
Imputabilitas. Nem mindig szabad az akarat. Oka:
liberum arbitrium nem szabad. Kényszerek. 3
kritérium: libertas contradictionis,
specificationis és contrarietatis. Állandó
morális tréning szükséges. A nehézségek tudatos
vállalása. Az egyén és közösség kölcsönhatása.
Def.:
III.1. Fundamentális rend a totum universumban. Szabad beilleszkedés.
2. Törvény és
tettek. Védőkorlát. Másokért jót tenni.
3. A közösség rendező elvei. Szeretet és igazság. Értelmezésük.
Hosszú idő után újra vitatéma lett az „élvezetes előadás és a teljesen érthetetlen, nyilvánvalóan az előadó saját tájékozódását elősegítő, latin rövödítésekkel teletűzdelt előadáskivonat.” Dr. Benkő Ferenc – aki hosszú idő után jött vissza Lontay előadására – kifejtette, hogy az ilyen kivonatok közzétételére semmi szükség, csak arra jó, hogy rossz ellentétje legyen a „ragyogó előadásnak.” Ezen a véleményen volt még Deák Ferenc és Szántó Borisz is, valamint az előadót gyakorta elkisérő orvosbarátja Dr. Zachariás Richárd is.
Az előadás mindenki által elfogadott konklúziója volt az, hogy: „Igazi cél nélkül nem lehet megalapozni egy ellentmondásmentes etikát.”
431-433.
vitaülés:
POSZTHUMÁN
Háromnapos
vándorgyűlés 1997 február 14.-én, 15.-én és 16.-án
Lickóvadamoson (Vadamos, Béke u.4., Zala megye,
Hules Béla tanyája)
Vitaindító előadások:
Hules Béla: Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép
Ács József: A gép mitoszai
Program:
február 14., péntek:
Este megérkezés Lickóvadamosra (Lickóvadamos két egymástól jó 1 km-re fekvő településből – Lickó és Vadamos – álló kicsiny falu. A vadamosi részt kb. hetvenen lakják. Zalaegerszegtől mintegy 15 km-re található, a Zalatárnokra vívő út mentén, egy lankás dombvidék közepén.) Szállás Vadamoson illetve Lickóban.
Megérkezés után találkozás Vadamoson (Béke u. 4.), vacsora
Vadamosi irodalmi est:
Ács
József: A fészer
Bokor Levente: Banán és szekfű
Hules
Béla: Sötét sugallat
február
15., szombat:
Délelőtt ismerkedés Vadamossal és környékével, kirándulás Iborfiára.
12 órakor ebéd Gellénházán a Három fenyő vendéglőben.
15 órakor a Filozófiai Vitakör nyilvános űlése POSZTHUMÁN címmel.
Vitaindító előadások:
Hules
Béla: Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép
Ács József: A gép mitoszai
Vita közben vacsora
február
16., vasárnap:
Délelőtt ismerkedés Lickóval, hazaindulás.
Örülnénk
ha a téma másod előadó-kedvével is találkozna.
Érdeklődőket is szívesen látnak a házigazdák:
Ács József, Hules Béla
Hules Béla: Az Emberi Lényeg és a lelketlen Gép – avagy melyik lábunkra álljunk?
1. Fejlődés – meddig?
A lineáris és kiteljesedő – idő. A fejlődés eszméje;görögök – felvilágosodás – ősrobbanás. Kvarkok – kemosztátok – ember -? A „klasszikus” folytatás;kigöngyölte-e magát a világ?
2. Ha „poszthumán” – akkor mi a humán?
„Rajzolj egy embert!” Mit mond a nyelv? Élőlény, értelmes lény. A különült, érdekelt rész, amelynek nem-létezőkre van szüksége. Növény, állat, ember. A Descertes-i cezúra. A latimeria. „Élnek-e emberek másutt is?” Ember előtt – ember után? Az „emberi lényeg.”
3. Én – és mi
A monász és a faj: a tipus. A sokpéldányos alkalmazkodás. Az „élet” szegmentált és szakaszos. Az asszociációk: egyed, populáció, csapat. A contrat social. Az individuum: ki vagyunk, kik vagyok? A pár. A személy
4. Mi végre vagyunk a világon?
A cél dilemmái. Tartunk valami felé. Végcél. (Erkölcsi) tökéletesedés. Hallgassunk zenét!
5. Füszisz és tekhné
A környezet felhasználása. A tegzesektől a bonobóig. Teremtményeink. Az „élősködő” kultúra. A társadalom, mint szuperrendszer.
6. Sztochasztikus és tervezett teremtés
A darwini ember „lauf”-ja: a proto-képesség. A segéd-intelligenciák: a külső tár (írás); az „érzékelés-növelők” (műszerek): a külső számítókapacitás (komputátor). Korunk döntő lépései: az űrhajózás és a kibernetika. A mesterséges szubjektum.
7. Szeressük-e utódainkat?
Hol állunk? Új geocentrizmus. Mi végre vagyunk? Miénk-e a „gyermek”? A fenyegető gép. A lélektelen gép. Velünk – vagy nélkülünk?
8. Függelék: és azután?
Van-e következő lépcső? Ki a Naprendszerből? A Galaktikus Klub. „Világigazgatás”?!
ÁCS JÓZSEF: Géprombolók, cyberpunkok. A gép mítoszai
A gondolkodás alapfogalmainak megalkotásakor képszerű és önnön alapbeállítottságának verifikálhatatlanságánál fogva mitologikus jellegű. Az emberi társadalom mítoszok keretében értelmezi a múlt eseményeit, ezekre építi a jövőről alkotott vízióit, hipotéziseit. A mítoszban él. Vannak jobb vagy rosszabb mítoszok, de mítosztalan gondolkodás nincsen.
A gépek, ezek az emberalkotta, de természetüknél fogva az embertől többé-kevésbé független és követhetetlenül működő mechanikus vagy elektronikus szerkezetek, tudásunk és mítoszaink megszilárdult lenyomatainként helyet kérnek az emberi életképzetben. Illuziók és félelmek, utópiák és antiutópiák.
Önmagunkat tegyük-e tökéletesebbé vagy a környezetet? Önmagunkon uralkodjunk vagy a világon? A hagyomány mítoszainak emberképéről (s így világképéről) leszakadt lény: a domesztikálatlan ember. A környezet radikális pacifikálása és humanizálása – az ember radikális démonizálása és humanizálása. A mítoszok lesüllyedése, elszegényedése és projektív kicsapódása. A komfort mítosza. A világ átalakításának mítosza és elfalazásának gyakorlata (az apparátus: mint interface). Az ellenséges külvilág. A tudomány mítosza avagy Mr. Sampon hőstettei.
Szerszám és gép. A gép, mint kostrukció és mint „lény.” A gép, mint háziállat. A gép, mint rabszolga. A gép, mint bajtárs. A gép, mint anyaöl, mint bőségszaru. Thoreau és az Internet. Virtuális valóság: mi a világ, avagy kiküszöbölhető-e?
Az ember redukciója. Az idealizált gép, mint az objektivitás istene. A tökéletes gép, a gyarló ember. A szimbiózis szükségképpeni abszolutizálása a tudománymítoszban. A gép, mint a történelem potenciális alanya.
A gép mint konkurrens. A gép, mint a hatalomforrás és szimbólum. A gép, mint világrontó démon. Robotok vagy kiborgok? Belénk hatoltak! Ki működtet kit? Félelem a mesterséges intelligenciától.
A festői
fekvésű vadamosi Hules-tanyán tervezett téli
összejövetelt megzavarta a kemény tél, a -10, 15
fokos hideg. Mindössze hatan voltak jelen az
összejövetelen: Hules Béla, Hules Béláné, Ács
József, Bokor Levente, Detre Csaba, Detre
Csabáné.A Hules-házaspár és Ács József már három
nappal a programkezdet előtt elutazott
Budapestről Lickóvadamosra, hogy a tanyát
előkészítse és felfűtse az összejövetelre.
Mindenesetre a zord ídőjárás ellenére a
programot a jelenlévők maradéktalanul
teljesítették.
434. vitaülés:
A Kommunikációs – Információs Munkacsoport rendezvénye – 1997 február 21., péntek 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Napirend:
-
KÓNYA BALÁZS:
Bevezető beszámoló a KIM-mel kapcsolatban
-
MOLDOVÁN ISTVÁN:
Ismertetés a MEK-ről (Magyar Elektronikus
Könyvtár)
-
VARGA ÖTVÖS
BÉLA: Beszámoló az értéktérképről
Moldován István (akkori elérhetőségei: 1094 Bp. Angyal u. 7/B, tel: 2170 283, fax: 2174 910, E-mail: moldovan@pernix.bke.hu „Információs univerzumról” beszélt, ezen belűl a lérehozás alatt álló „Magyar Elktronikus Könyvtárról.” Hangsúlyozta a könyvek, mindenféle írás elektronikus rögzítésének szükségszerűsésgét, mert ezzel – szerinte – örökkévalókká válnak. Abban az időben az „elektronikus világkönyvtár” bár megvalósulása már teljes erővel folyt, még mindig kissé utópisztikus fogalomnak tűnt. Varga Örvös Béla (akkori elérthetősége: 1136 Bp., Pannónia u. 25.) hasonló témáról tartott előadást.
A vitaülés után általános volt a vélemény, hogy ez az összejövetel volt a KIM legérdekesebb ülése, s a jelenlévők gratuláltak az előadóknak, és a szervező Kónya Balázsnak.
435-437.
vitaülés:
Az IGCP 384 Magyar Nemzeti Bizottságánek ülése. Az eredeti meghívó szövege:
Preliminary Programme
of the IGCP 384 T4 Working Group Meeting „Cosmic Spherules and Aerosols” Debrecen, Hungary, 25-27 February 1997
25 February, 8:00 – 15:00 Arrival to Debrecen, Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences („ATOMKI”) Debrecen, bem tér 18/c, 4026
16:00 Opening
Plenary presentations
19:00 Welcome party in „Aranykakas” Restaurant – Martonfalvi u. 20.
26 February, 10:00 – 19:00 Presentations, consultations in the Debrecen Committee for Hungarian Academy od Sciences („DAB”), Thomas Mann u. 49.
27 February, 9:00 – 13:00 Presentations, consultations in „DAB”
Afternoon: Visit in Institute of Nuclear Research
The Secretary of the Meeting:
Dr. Imre Uzonyi
Institute of Nuclear research of HAS Debrecen, P.O. Box 51, H-4001 Hungary
E-mail: uzonyi@cseles.atomki.hu
A
konferencián összesen 11 külföldi résztvevő volt
Németorzságból, Ausztriából, Csehországból,
Olaszországból, Franciaországból, Szlovákiából,
Romániából és Albániából.
438. vitaülés:
TÁLAS BARNA: A modern államiság kialakulása Kínában – 1997 március 7., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dr. Tálas Barna valamikor a hatvanas években Dr. Kónya Balázs kollégája és jóbarátja volt a Budapest Bankban. A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig mintegy máfélévtizedes diplomáciai szolgálatot teljesített Kínában. A Magyar Rádiónak a mai napig is Kína-szakértője.
Az
előadás vázlata:
Bevezetés
Az állam lényegéről és szerepéről kialakult hagyományos kínai felfogás rövid összefoglalása:
Az állam kialakulása Kínában az i.e. harmadik évezredre tehető. A Vu Ti, a Hszia és a Sang-(Jin-) dinasztiák még törzsi államok voltak.
A Csou dinasztiában alakul ki a hivatalnoki államrend és ennek különböző ideológiákon alapuló szerveződési formái (Pl. Meng-ce „kútközösség rendszere”, a hűbéres fejedelmi rendszer, Lao-ce idealizált „faluközössége”, végül Kung-ce patriarchális hierarchikus uralmi rendszere, s ennek ellenhatásaként Lao-ce – származás helyett – a tudást, tehetséget és rátermettséget, illetve Hun Fej-ce „törvénykezés” szükségességét hangsúlyozó államfelfogása.
Az első központosított kínai államot a Csin (Qin) fejedelemség feje: Csao cseng hozta létre a többi fejedelemség leigázásával, s akkor (i.e. 221) vette föl a Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huang-ti), azaz az „Első Csin Császár” nevét és címet. Ő kezdte el építeni a híres Nagy Falat. Uralmát az első kínai parasztfelkelés döntötte meg i.e. 209-ben. Ma inkább már csak az 1970-es években felfedezett és feltárt „agyaghadserege” révén ismeretes.
Ezt követően a Han-Birodalom négyszáz éve alatt egységes maradt Kína, i.sz. 220-ban ismét darabokra hullott szét a Han-dinasztiával véget ér a kínai ókor, s megkezdődik a középkor, amelyben a VI. sz. elején a Szuj-dinasztia által újból megteremtett egység, a Tang-birodalom három évszázada alatt hozta meg gazdag gyümölcseit („aranykor”). Ennek felbomlása után több mint félévszázadon át ismét egymással marakodó államocskák jöttek létre, amelyeket Csao Kuang-jin egyesített, megteremtve a Szung birodalmat (ezüstkor). A X., a XI. és XII. században a kitajok, tangutok és dzsürcsik többször is megtámadták Kínát. A Jüan (Mongol)-dinasztia uralma 88 éven át tartott. Ezt követte a kínai Ming-dinasztia 284 éves uralma, amit az ismét északról támadó mandzsu seregek döntöttek meg 1644-ben. A Mandzsu- (Qing-) dinsztia uralma 267 évig tartott. E több mint kétezer éves történelmi időszakban a kínai államrend alapvetően a konfuciánus eszmerendszerre épült, amit a külföldi hódítók is átvettek.
A modern államiságról formálódó kínai nézetek a XIX. sz. évi reformmozgalomban éreztették hatásukat (Kang Ju-vej és Liang Csi-csao), ennek lényege egy alkotmányos monarchia megteremtése Kínában, felülről bevezetett reformok révén (Kuang Hszü ifjú császárt sikerült is megnyerniük, de az anyacsászárnő: Ce-hszi ellenállásán megbukott a „száznapos reform”.)
A Mandzsu-dinasztia megdöntése (1911) után kialakult részleges kínai államszervezet a Kínai Köztársaság.
Az 1912-es első kínai polgári demokratikus alkotmány. Jüan Si-kaj árulása.
A „hadurak” országlása. Szun Jat-szen első kormánya (1917.IX.1.)
Az 1919. évi „Május 4.-e mozgalom.” A KKP megalakulása (1921 VII.1.)
Szun jat-szen második katonai kormánya (1920.XII.8.)
A KMT átszervezése és I. kongresszusa (1924.I.20-30.) A KMT együttműködése a KKP-val és a Szovjetúnióval. Szun Jat-szen végrendelete és halála.
A Szun Jat-szen-i három „népi elv” tartalma
MIN-CU (A nép nacionalizmusa): teljes szuveneritás Kína határain belül; a kínai nemzetét különböző etnikai csoportok képezik; külföldieknek nem lehetnek speciális előjogaik Kínában.
MIN-CH’ÜEN (A nép hatalma.) a szuveneritást a nép gyakorolja, választott csoportokon keresztül;a nép előjoga a választás, a visszahíváshoz, a kezdeményezés a népszavazás gyakorlásához, a kormányon belül öt ekülönített, de egyenlő jogállású hatalmi szervezet: végrehajtó jüan, törvényhozó jüan, igazságügyi jüan, ellenőrző jüan és közigazdasági jüan;az alkotmányos kormányzás három szakaszban épül ki: az ország katonai egyesítése (katonai diktatúra), politikai gyámkodási időszak, az alkotmányos kormányzás.
A
Kuomintang hatalomra jutása utáni Kínai
Köztársaság államszervezete
A hatalommegosztás szervezeti formái a Szun Jat-szen-i elgondolás alapján építették ki, a területi hatalmi szervek inkább a hagyományos császári szervezetre hasonlítottak.
A Kuomintang-Kínát évtizedeken át valójában egy családilag is összefonódott katonai-bürokratikus-pénzügyi csoport, a „nagy család” korlátlan uralma jellemezte.
Csang kai-sek, Szung ce-ven, Kung Hsziang-hszi és Csen Kuo-fu családja.
Csang Kai-sek a KMT gyámkodását élete végéig nem hagyta abba, olyan elnöki rendszert vezetett be, amelynél a Nemzetgyűlésnek és a kormánynak is csak erősen korlátozott jogköre volt. (Ez a rendszer Tajvanon is fennmaradt egészen 1987-ig.)
Az ún. „forrdalmi bázisterületek” hatalmi szerveit a KKP építette ki szerte az országban.
A Kínai
Népköztársaság államszervezetének kialakulása és
fejlődése napjainkig
A KNK államszervezet kialakulása 1949 és 1954 között.
A Kínai Népi Politikai Tanácskozó testület „közös programja”: alkotmányozó a népi demokratikus (katonai) diktatúra időszaka és a KKP politikai gyámkodásának az időszakára. Ekkor alakult ki a KNK máig is fennálló államszervezete.
A KNK 1954. évi első Alkotmánya az alaptörvényben is biztosította a KKP gyámkodását, ezen az alkotmány későbbi módosításai sem változtattak lényegesen.
Az alkotmánymódosítások alapjában véve csak regisztrálták a KNK társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésében bekövetkezett változásokat.
A KNK államhatalmi szerveinek felépítése:
1. Országos Népi Gyűlés és az ONGy Állandó Bizottsága
2. Az állam elnöke és helyettesei
3. Az Államtanács és az alája tartozó minisztériumok és bizottságok
4. A Központi Katonai Bizottság
5. A különböző szintű helyi népi gyűlések és helyi népi kormányok
6. A központi és helyi népi bíróságok és népi ügyészségek
7. A politikai pártok és népi szervezetek
8. A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület
A KNK közigazdasági felosztása:
KÖZPONTI (NÉPI) KORMÁNY
TARTOMÁNYOK
AUTONÓM TERÜLETEK
közvetelnül a központi kormány alá
tartozó VÁROSOK
autonóm
prefektúrák
megyék
autonóm megyék
megyék
városi területek
járások
kisebb városok
járások
városok
Az előadó
figyelemreméltó megállapítása: Kínában soha nem
volt államvallás.
Az egész
vitaülésről magnófelvétel készült, amely
megtalálható a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
439. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kalandozás a filozofálás történetében III(3): Az ellentétek egysége és kétségei. Marxizmus és monizmus. Az anyag apoteózisa – 1997 március 14., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az ekkor már
csaknem két éve eszméletlen Horváth Jószef
alapító atyához írt ajánlás:
„Ezt a kalalndot Horváth Józsefnek ajánlom, aki már a 70-es években is tudta és merte is eltűrni a másként-gondolkodókat.”
Mottó: „Sola mater(ia) certa” – Csak az anya(g) biztos
?
Az
előadás bevezető része:
BEVEZETÉS
Mai témánk lehetőséget ad az eddigi kalandozások egy meghatározott szempontból való átismétlésére.
Ez a sajátos szempont az „anyag” és „szellem” az európai gondolkodás szinte egész történetén végigvonuló szembeállítása.
Óvakodnunk kell azonban attól, hogy ezt manicheista módon mintegy a „jó” és a „rossz” harcának tekintsük és valóságos, objektív létet tulajdonítsunk neki. Hiszen mindössze az emberi gondolkodást rendező elvek ismételt szembeállításával és egyeztetési kisérletével van dolgunk.
ELSŐ
MENET vagy „tézis-antitézis-szintézis” hármas
Az ősanyag(ok) tól az
atomokig
Thalész: víz, Anaximenész: levegő, Hérakleitosz: tűz,
Empedoklész: föld, víz, levegő, tűz.
Leukipposz, Demokritosz: oszthatatlan egységek: „atomok”. – Ezek az „űrben” mozognak. Világunkban szigorú determinizmus (oksági meghatározottság) uralkodik. A minőségek csak jelenségek (phainomena).
Az eszmék ellentámadása
Plátón: az Idea és a Cél, mint igazi valóság.
Ezek az elsődlegesek, az általunk észlelt dolgok csak ezek megtestesülései, „árnyékai” (barlanghasonlat).
A Nagy Ötlet: „is-is”
Arisztotelész négyes oksága: anyagi és ható, formai és cél-ok (anyagformatan, hylemorfizmus).
Ez teljesen tudatos szintézis-kisérlet volt.
Az anyag(i)ok és a „dünamisz”, a formai pedig az „energeia”.
A cél nem más, mint maguknak a dolgoknak a megvalósulása.
MÁSODIK
MENET
Az atomok az istenek
ellen.
Megváltozott formában újraéled az atomizmus.
Epikurosz kellemes athéni kertjében „belopta” az atomok világába a „véletlent”, az űrben szabadon eső atomok pályájának esetleges elhajlása formájában.
A római Titus Lucretius Carus tankölteménye (De rerum natura, A dolgok természetéről. Kr.e. I. század) minden rosszért az „isteneket”, a vallást tette felelőssé.
A szellem szupremáciája
Neoplatonizmus pogány és keresztény módra: Plótinosz, Proklosz és Aurelius Augustinus (Szent Ágoston).
A keresztény középkorban nyílt materialista nézetek vallásáról, érthető módon, szó sem lehetett.
A szellemtelen anyagtól
az anyagtalan szellemig ívelő világkép
A nagyskolasztika racionális relatív realizmusa Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) és az Aquinói (Szent Tamás) nevéhez fűződik.
Racionális,mert a világ dolgait az emberi elme számára megérthetőnek tartotta.
Realizmus, mert az univerzáliáknak (az ideáknak) valós létett tulajdonított.
De csak relatív, másképp „mérsékelt”, mert nem a dolgoktól független létet, hanem azokban való létett tulajdonít az univerzáliáknak („in rebus”), az anyagformatan értelmében.
Tiszta anyag önmagában nem létezhet, mert az „elsődleges anyag”, a materia prima, csupán tiszta képességileg potentia pura, dünamisz).
Ezzel szemben az actus purus, a tiszta ténylegesség, nemcsak, hogy igenis létezik önmagban, hanem meghatározásának megfelelően maga a tiszta, semmitől sem függő lét, az abszolút szellem: azaz: Isten.
HARMADIK
MENET
Az elme borotvájától a
világgépezetig
Az angol W. Ockham (Occam) nominalizmusa szerint az univerzáliák csak üres szavak. (Summa totius, logicae: A logika foglalata). Sokat idézett „borotvája” (Occam’s razor:
„Entia non multiplicentur praeter necessitatem”: a lényeket ne sokszorozzuk meg szükségtelenűl. Magyarán: ne tételezzünk fel a tapasztalati dolgoktól függetlenül létező ideákat.
A francia abbé P. Gassendi (Descartes vitapartnere) neoepikureista atomizmusát a skolasztikával szemben fogalmazta meg (1647).
A brit R. Boyle kémiai atomizmusa a „testecskék bölcseletének”, a „korpuszkuláris filozófiának” a kiindulópontja. (The Sceptical Hymist, A szkeptikus kémikus, 1661). Boyle-lal indult útjára az alkímiát felváltó újkori kémia. A modern kémiai atomizmus Lavoisier-val teljesül ki (akit a francia forradalom idején lefejeztek, de nem filozófiai világnézeti, hanem politikai-gazdasági okból).
J. Kepler és I. Newton égi mechanikája kiteljesíti a G. Galilei által megkezdett mechanikus szemléletű világértelmezést. (Kepler: Astronomia nova – Új csillagászat, 1609, Harmonices mundi – A világ összhangja, 1619. Newton:A természetfilozófia matematikai alapelvei, 1687).
P.S. Laplace márkival tetőzik és végződik a deizmus, amely istent „kitoloncolja” a világból, csak az „első lökést” hagyva meg neki. Laplace-nak még „erre a feltevésre sem volt szüksége”, mint az anekdóta szerint Napóleonnak mondotta olt. (A világ rendszerének ismertetése, 1796).
Az anyag tapasztalásától
az anyag tagadásáig: a kettős kelepce
A brit kancellár, verulami F. Bacon emprizmusa még inkább csak programnyilatkozat, semmint tapasztalati és kisérleti tudomány. Novum organum – Az új logika, 1620).
Az angol D. Hume szkepticizmusa, amely végső soron kizár minden ontológiát, jól megfér a politikai pragmatizmussal. (An Essay in Human nature, Értekezés az emberi természetről, 1739-40, A Study on Human Understanding, Tanulmány az emberi megismerésről, 1748.)
G. Berkeley ír anglikán püspök idealizmusa az emprizmus másik lehetséges végkövetkeztetése. (Essay on the Principles of Human Understanding – Értekezés az emberi megismerés alapelveiről, 1710). De vajon valóban szubjektív idealista, szolipszista volt-e Berkeley, hogy t.i. „csak maga a filozófus létezik?” („Solus ipse philosophus existit”.)
A kritika és korlátai.
Kegyelemdöfés az ontológiának?
A könisgsbergi német I. Kant szerint (A tiszta ész kritikája) megismerésünk a jelenségvilágra korlátozódik, szemléleti formái a tér és az idő. A jelenségek mögötti magánvaló (Ding an sich) nem ismerhető meg: ilyen értelemben a metafizikának, ontológiának egyszerűen nincs értelme. Azonban isten léte, a lélek halhatatlansága és az akarat szabadsága a gyakorlati ész posztulátuma. (A gyakorlati ész kritikája.)
NEGYEDIK
MENET
A francia felvilágosodás
J.O. Lamettrie (L,’histoire
naturelle de l’esprit A szellem
természettörténete, 1745, L’homme machine -
Az ember-gép, 1748): Descartes „automata”
elméletét, amelyet ő csak az állatokra
vonatkoztatott, kiterjeszti az emberre is.
D. Diderot (D’Alembert álma, 1769)
A német báró, a Franciaországban franciául író P.H.D. von Holbach műve: Le systeme de la nature – A természet rendszere, 1770.
Az ideológiai harc fő célpontja a római katolikus egyház hatalma és ideológiája volt. Általában azonban nem mentek túl az „Észvalláson”, a deizmuson, még a francia forradalom során sem. Voltaire például, aki az egyház ellen szenvedélyesen harcolt („Ecrasez l’infame!” –Zúzzátok szét a gyalázatost!” síkraszállt az ateizmus (istentagadás) ellen ... (Ne felejtsd Bandi, hogy az egyház elvetése nem ugyanaz, mint Isten elvetése! – d.cs. 2004 márc.23.)
A német vulgármaterializmus
jóval messzebb ment.
A biolgia és a fiziológia, különösen az idegrendszer és az agy tanulmányozásának haladása szolgált alapul a tisztán materialista, a lelket tagadó filozófiai állásponthoz. („Seelen-materialismus”).
Ekkor alakult ki az a fura helyzet, hogy a materializmus apostolai azonosították nézetüket a (természet)tudománnyal, a vallást pedig a filozófiai idealizmussal = spiritualizmussal.
Ennek hatását máig is érezzük, pedig a szembeállítás mmindkét része ebben a túlegyszerűsített formában téves.
Hogy jóhiszemű tévedéssel, vagy tudatos megtévesztéssel van dolgunk, azt esetenként kell megvizsgálni.
A német mechanikus materializmus fő képviselői és műveik:
J. Moleschott (Der Kreislauf des Lebens – Az élet körforgása, 1852,
K. Vogt (Köhlerglaube und Wissenschaft – Vakhit és tudomány, 1854),
L. Büchner (Kraft und Stoff) – Anyag és erő, 1855, Die Stellung des Menschen in der Natur- Az ember helye a természetben, 1870)
A szellem nem hagyja
magát
A hivatalos „professzori filozófia”, a romanticizmus kulturális légkörében fellendült német idealizmus ellentámadása:
J.G. Fichte, Grundlagen der gesamten Wissenshcaftslehre, Az egyetemes tudománytan alapvetése, 1794
F.J.H. Schelling (Gondolatok a természetfilozófiáról, 1797)
G.W.F. Hegel: Phaenomenologie des Geistes, A szellem jelenségtana (ez új szó, de jó! – d.cs. 2004 márc.23.)- A logika tudománya, 1812 (Teljes rendszerről van szó, a Logosz tudományáról!) Szerinte „minden, ami valóságos, ésszerű, és minden ami ésszerű valóságos”. – „Alles was ist, ist vernünftig” (d.cs.)
A „tűz” és „víz”
elvetélt szintézise
L. Feuerbach (nomen est omen, a név önmagáért beszél: „tűzpatak”) filozófiai, de történelmietlen valláskritikája és negatív vallása „Das Wesen des Christentums”, „A kereszténység lényege” c. műben található. (1841). Szerinte „az ateizmus a teizmus végső foka” (!!), s az ember elvont lényege éppen embersége, amelyet ki kell teljesítenie. A végeredmény: a felebaráti szeretet vallása, de isten nélkül, mert az istenfogalom csak az ember „kivetítése”. Nem az Isten alkotta a saját képére és hasonlatosságára az embert, hanem az ember az Istent. (A gondolat régi – már Lucretius Carus-nál is megjelenik, - megalapozása és kifejtése azonban újszerű.)
ÖTÖDIK
MENET
A klasszikus filozófia
végétől az ész trónfosztásáig
A dialektikus-történelmi materializmus, másnéven: a marxizmus-leninizmus nagyszabású elméleti és gyakorlati kisérlet, amely még korántsem ért véget.
Egy francia marxista szerint: „A marxizmus a Marxxal kapcsolatos félreértések összessége”
Tudatában vagyok, hogy ezek számát most legfeljebb még eggyel bővítem .Ezt a kockázatot azonban vállalom. (kiemelés tőlem – d.cs.
A marxizmus forrásai és
„alkotórészei”:
- az angol pragmatikus közgazadaságtan,
- a francia utópista szocilalizmus,
- a német klasszikus (idealista) filozófia.
Érdekes, hogy amikor Lenin ezeket felsorolja (LÖM 23, 40-47.old.) a természettudományt nem említi.
Hegel dialektikáját Marx „talpraállította”, idealista helyett materialista alapon értelmezte.
Ez persze nem minden nehézség nélkül; hiszen a filozófia nem homokóra, amelyet egyszerűen meg lehet fordítani, és úgy is működik.
A „megszüntetve-megtartásól” (Aufheben!) van itt szó.
Az előadó felsorolást ad Marx műveiből, csak áttekintő tájékoztatásul. Életútjáról,Leninről kimerítően ír, majd a sztálini dogmatizmusról, s a marxizmus hatásáról. A teljes anyag megtalálható a FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000, valamint a „FILOZÓFIAI VITAKÖR 1997 január – 1998 július” kötetben. Az egész vitaülésről magnófelvétel készült, amely megtalálható a Filozófiai Vitakör hangtárában.
440. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: A logika bölcseleti szintézise – 1997 március 21., péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő
Az előadásról – meglepő módon – nem maradt meg írásbeli anyag. Ennek oka az lehet, hogy Detre ekkor Houstonban tartózkodott a NASA Lunar and Planetary Science konferenciáján. A vitaülésről magnetofon felvételt készült, amely megtalálható a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
441. vitaülés:
A FILOZÓFIAI VITAKÖR 1997. ÉVI KÖZGYŰLÉSE
1997 március 28., péntek 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
- Köszöntő : LONTAY ERVIN PÁL 5’
- A Kör helyzetéről – DETRE CSABA 30’
- A Felügyelő Bizottság jelentése – BOKOR LEVENTE 10’
- A KIM beszámolója – KÓNYA BALÁZS 5’
- A Tokaj-Hegyaljai Tartomány beszámolója – GÉCZY ISTVÁN 5’
- Az Alföldi Tartomány beszámolója – BÁNHIDI ANDRÁS 5’
- A Soproni Tartomány beszámolója – AGÓCS JÓZSEF 5’
- A Zalai Tartomány beszámolója – HULES BÉLA 10’
Levezető elnök:
DUDICH ENDRE
megjelenésére feltétlenűl számít - SCQPH
A közgyűlésen
megjelentek:
- Agócs József
- Balás Imre
-
Dr. Benkő
Ferenc
-
Bokor
Levente
-
Deák
Ferenc
-
Dr. Detre
Csaba
-
D. Lombay
Kamilla
-
Dr. Dudich Endre
- Fáy Árpád
-
Földi
Tivadar
-
Géczy István
- Hules Béla
-
Kiss
Miklós
-
Kovács
Györgyi
-
Dr. Kónya
Balázs
-
Dr.
Lontay Ervin Pál
-
Dr.
Szántó Borisz
-
Vecsernyés György
-
Vitányi
Pál
Kimentette magát: Bánhidi András
Az 1996-os „háborús” közgyűléshez képest az 1997-es a „békés és munkás közgyűlés” volt. Előtte senki nem akarta a Kört megreformálni, átszervezni. A Törzsgárda rájött, hogy a Filozófiai Vitakör alapvető működési formája a klubszerűség. Az 1996-ban megválasztiott Második Tiszteletbeli Elnök, Dr.Tavaszy Ferenc közölte Detre Csabával, hogy a jövőben nem kiván a Kör közgyűlésén résztvenni, de a Vitakörben a továbbiakban is kész közreműködni.
A beszámolók nem váltottak ki élénk reakciókat, a jelenlévők tudomásul vették azokat. Ez alól kivétel volt Kónya balázs KIM-beszámolója, amely igen nagy elismerést keltett. (Lásd továbbiakban.) Két beszámoló érkezett be írásban: Géczy István beszámolója a Tokaj-hegyaljai tartomány, valamint Dr. Kónya Balázs beszámolója a Kommunikáció-Informatika Munkacsoport (KIM) tevékenységéről.
Géczy
István beszámolója:
BESZÁMOLÓ
a Filozófiai Vitakör 1997. évi közgyűlésére
(Nagypénteki meditáció)
„Nagypénteken mossa a holló a fiát” – tartja a néphagyomány. Jut eszembe a gondolat abból az apropóból, hogy Társaságunk közgyűlése ebben az évben pont nagypéntekre esik. De mivel a dolgok a természetben bölcsen vannak elrendezve, valószínű ennek is lehet valami értelme. Lehetséges, hogy a filozófusoknak is időnként szükségük van egy kis befelé fordulásra, belső önvizsgálatra és nem erre való felhívás-e ez az egybeesés?
Úgy néz ki – igen. Környezetemben gyakran megkérdezik, van-e a mi eszmecseréinknek valamilyen gyakorlati értelme és haszna, kimutatható eredménye. társadalmunk, országunk haladása, problémáinak megoldása érdekében? Hirtelen semmi pozitív dolog nem juthat az eszembe, ezért is kell gondolkodnunk: valójában mire is való a filozófia? Elvont dolgokról való meddő fecsegés csupán, vagy valamilyen mélyebbértelmű hivatása, elkötelezettsége, felelőssége a világgal, az élettel és benne az emberrel szemben? Határozottan úgy gondolom, hogy a Természeti Értelemtől ráruházott kötelessége és felelőssége, melynek érvényt szerezni és egyre tisztábban látó, a Természetben működő erők harmóniáját felismerni képes intellektus feladata. Ez a racionálisan gondolkodó ember kikerülhetetlen kötelessége és felelőssége az emberiség jövője és sorsa érdekében.
Hogyan tehetünk ennek a kihívásnak eleget? Először is hátat fordítunk a hagyományos filozófiák meddő, sőt káros vitáinak, kiszorítoósdi játékának, az anyag- vagy szellemelvű elképzelések priorításáért folyó küzdelemnek. Szemünkben a hagyományos filozófiák abszolut anyaga, szelleme nem létezik. Ami ezekből megmarad, az az energetizmus szintézisében feloldódik és az energetikai kölcsönhatásokban új arculatban jelenik meg. A világ egysége evidencia számunkra, csakis komplex energetikai funkcionális rendszerként, mint korrelatív energetikai kölcsönhatásban megvalósuló örvénylényszerű folyamatként értelmezhető. Ezt az egységes világképet fejezi ki az általam korábban szétosztott ábra, amely szerint az Univerzum három egyetemes mennyiségtől, az E=Energia, m=tömeg és az I=információ-ból épül fel kölcsönös meghatározottsági és egyensúlyi állapotban. Ebben a rendszerben az abszolut információ a Természeti Törvény, amely a világban lévő Lényegi Rendben mutatkozik meg és az organikus intelligenciában fejezi ki magát. Ez nem új felfedezés, már az ókori filozófusok is tudták és a mélyérzésű vallások is ráéreztek. Ezt a struktúrát a Szentháromságban fejezték ki. A világtörvény vallásaiban az I a létezésünket meghatározó Kozmikus Rendet jelenti, a vallásos embernél az isteni bölcsességet, az Igét, mely testet öltött vala. Mindegy hogy a lényeget hogyan nevezzük, egyre gondolunk és így a rendszer mindenképpen működőképes. Nem a forma, hanem a jószándék a fontos, tolerancia és együttműködés.
Nagypénteki elmélkedésemet összefoglalva: új filozófiára van szükség, mely kapcsolatban van az élettel, feladatot, küldetést teljesít, mert a hagyományos filozófiák tévútra vitték az embert, az antropocentrikus felfogás, miszerint igázzuk le, hódítsuk meg a Természetet – ember- és életellenes, így az ember önelidegenedéséhez vezetett. Agresszív, gőgös, önző felfogásában az ember saját maga ellenségévé vált, környezete elpusztításával saját magát pusztítja. Határtalan önbizalmában nem mérte fel, hogy a természet kerekét tengelyéből nem fordíthatja ki, a vesztes csakis ő lehet. Azt hitte, őkörülötte forog a Világ, mint a szekér rúdjára szállt veréb, aki úgy gondolta, hogy ő húzza szekeret és a csőre mutatja az irányt.
Az emberközpontú európai civilizáció és kultúra válságba került, mert a társadalmi létet megalapozó alapelvek, az egyén karakterét meghatározó etikai értékek korrodeálódnak, a társadalmi élet szétesőben van. A demokratikus intézményrendszer hitelét vesztette, a társadalomban a rend helyett a káosz lett úrrá, korrupció, csalás, bűnözés, a szélhámosság uralkodó magatartás lett. Ezen a társadalmi bajok csakis gondolkodásunk radikális megváltoztatásával orvosolhatók, ezért új filozófiára, új racionális világszemléletre van szükség, az ember megszabaduljon tudatlanságából eredő félelmeitől, melynek rabságában szenved és lerakhassa egy új félelemtől mentes, igazságosabb társadalom alapjait. Ez lenne a filozófia kimondott hivatása, intellektuális kötelessége és erkölcsi felelőssége.
És miért éppen a filozófiáé?
„Mert a filozófia az élet művészete, az igazság keresése, az önmegvalósítás eszköze, és az emberiség súlyos problémáinak felvállalásához vezető út.
Mert a filozófia olyan egységes életforma, melyben a tettek, az érzések és a gondolatok összhangban vannak, mentesek a bizonytalankodásoktól, félelmektől és ingadozásoktól. Erényeink, képességeink fejlesztésének útja ez.
Mert a filozófia nem kizárólag intellektuális tanulás, hanem az embernek a természetes magatartása, aki nem akarja ismerni önmagát, hogy teljessé váljon, aki meg akarja ismerni az őt körülvevő világot, hogy választ találjon kérdéseire, aki meg szeretné érteni a világegyetemet, hogy harmóniába kerüljön vele.
Mert a filozófia gyakorlása hitelesebbé, magabiztosabbá és boldoggá teszi az embert.”+ A Tokaj-Hegyaljai Csoport ennek az elvárásnak akar megfelelni.
+ Az idézet az Új Akropolisz füzetből való.
1997 március 20.
Géczy István
Dr. Kónya
Balázs beszámolója:
A Filozófiai Vitakör
Kommunikáció és Informatika Munkacsoport
(FV_KIM) tevékeységének ismertetője (1992-1996)
A Filozófiai Vitakörben az egyik munkacsoport az informatikával és kommunikációval foglalkozik (1992. október óta).
Célja:
1. előadások szervezése e témakörben
2. a tezaurusz-szerkesztés elméleti és gyakorlati kérdéseinek figyelemmel kisérése
Szervezője: Kónya Balázs.
Vitaindító előadásként tekinthető Fáy Árpádnak „Fogalmi evolúció” című beszámolója. (Lásd: 1.sz. melléklet.)
Ennek néhány megállapítása, mint pl.: a fejlődési változások eltérő időigénye a különböző szinteknél, fogalmaink és a velük kapcsolatos valóság kompatibilitásának számontartása, a fogalmaknak mint az emberi cselekvés célszerű részeinek kezelése, a gazdasági és politikai konfliktusok kezelésének függősége a szereplők fogalmi rendszereitől, a fogalom mint a társadalom evolúciójának génje, ill. mémje (memóriaegysége), a fogalom és a fogalmi rendszer (főleg a tudományos, kodifikált rendszerek) kényszerű és minél tudatosabb karbantartásának szükségszerűsége és megvalósíthatósága (számítógépes speciális programmal való segíthetősége) egyre pontosabb körülhatároláshoz jutott a viták során.
Ennek a kérdésnek filozófiatörténeti feldolgozása az SH Filozófia c. atlaszban taláható (Lásd 2.sz. melléklet).
A munkacsoport megszervezésében és tevékenységének kialakításában jelentős szerepet játszott Detre Csaba „Az összemberi ismerethalmaz szerkezete és fejlődése” c. beszámolója. Erre a vitaindító előadásra 1993. januárjában került sor. (Lásd 3.sz. melléklet: A Filozófiai Vitakör Évkönyve, 1993 valamint u.o. Fáy Á., Z. Karvalics L., Kónya B., és Tavaszy F. előadását.)
Az 1993 márciusában megalakult KIM (Kommunikáció és Informatika Munkacsoport) keretében az első előadást Ada-Winter Péter tartotta „Az informatika fogalmának kialakulása és mai tartalma” címmel. (Kézirat erről nincs, de a lényegét illetően olvasható pl. az SH Informatika c. atlaszban. – Lásd 4. sz. melléklet)
Utána Újlaki László tartott két előadást „Neuronhálózatos programozás” címmel. (Kézirat erről sincs, de lásd u.o. 5. sz. melléklet)
1994. májusában Thomas A. Sebeok-kal folytattunk beszélgetést a szemiotikáról. A professzor több alkalommal tartott beszámolót az ELTE-n ebben a kérdésben. Ezt megelőzően a KIM keretében foglalkoztunk az újabb logikai-szemiotikai fejlemények ismeretével. (Lásd 6.sz. melléklet A és B előadások).
A Filozófiai Vitakörben a KIM-en kívűl rendezett többi konferencia is megkönnyítette a téma tárgalását. Ezek között voltak: Kvantifikáható-e a fejlődés? – A környezet fogalma – Intellektus és természet. (Lásd 7., 8. és 9.sz. melléklet).
Időközben felmerült, hogy a korábban megjelent Magyar Közgazdasági Tezaurusz (Bp., KJK, 1985) új változatát „Magyar Gazdasági Tezaurusz” címmel ki kellene adni (lehetőleg magyar, angol, német és francia nyelven). Az 1985-ös kiadvány munkáiban gazdasági szervezőként résztvevő Balázs Imrével együtt, évente több beszámolót is tartottunk a Filozófiai Vitakörben. Célunk, hogy potenciális munkatársaknak nyerjük meg a vitakör tagjait – ezért a filozófiai és informatikai kifejezések kiegészítését, ill. új meghatározását több alkalommal napirendre tűztük.
Ismételten vendégünk volt Domokos Miklósné (a Környezetvédelmi Igazgatóság Számítástechnikai főosztályának vezetője). Az ökológiai tezaurusz interdiszciplináris jellege szükségessé teszi a szemantikai hálózat kiegészítését olymódon, hogy az „térkép legyen mentális modelljeinkhez” – amint ez hozzászólásként elhangzott a már említett „környezet fogalma” c. konferencián. Az EU országaiban használt környezetvédelmi tezaurusz CD-lemezen angol, német, holland és olasz nyelven áll rendelkezésre. A magyar változatot Domokos Miklósné készítette el. (Lásd 11.sz. melléklet)
Jelentős előadást tartott Földi Tivadar „Az információtér kvantált modellje”, ill. „kérés” címmel és vállalta az MKT, 1985 évi tezaurusz 39. fejezetének (mértékegységek) átnézését. (Lásd 12. sz. melléklet).
Szántó Borisz a KIM egyik rendezvényén az információ fogalmával, ill. a társadalmi technikai evolúcióval foglalkozott (Lásd 13. sz. melléklet).
Kardeván Péter a térinformatika szempontjaira hívta fel a figyelmünket. Ezzel kapcsolatban különösképpen a spagetti modell-t érdemes lehet ismertetni, lásd 14.sz. melléklet).
Az Internet hálózat szerepének erősítésével fel kell vetnünk egy az emberi tudat rengetegében az eligazítást segítő tezaurusz megszerkesztését (szemben a pillanatnyilag előtérbe került, a keresési gyakoriságon alapuló visszakereséssel). Az Internetre vonatkozólag jelentős volt Hal Varian (USA) előadása, amelyről Szántó Borisszal számoltunk be a KIM 1996. június-i megbeszélésén. (Lásd 15.sz. melléklet). Ugyanakkor a Magyar Gazdasági Tezaurusz adatbázisának korszerű megszervezésére vonatkozó útmutatás is elhangzott. (Lásd 16.sz. melléklet: A és B ismertetések).
Végül „Az informatika szerepe a gazdasági szerkezetátalakításban” c. tanulmány kisérel meg áttekintést adni az informatika és a gazdaság között megfigyelhető kölcsönhatásokról. (Lásd: 17.sz. melléklet).
Budapest, 1996. szeptember Kónya Balázs
U.i.: 1.)A KIM következő rendezvényének időpontja: 1996. október 11. (Nyilvánvaló, hogy ez az igen kíváló beszámoló mintegy fél évvel előadása előtt készült el! – d.cs. 2004 márc.25.)
2.) Az Internet megismerése céljából ajánlatos igénybe venni a Soros Alapítvány által fenntartott C3 műhelyt (1014 Országház u. 9.) a 214-63-36 telefonszámon lehet előre jelentkezni. A számítógépek használata ingyenes! (Megjegyzés, 2004 márc.25., d.cs.: hét évvel ezelőtt bizony az Internet – legalább is hazánkban – még meglehetősen különös dolog volt!)
3.) A FV-KIM tevékenységismertetőjének összeállításában Fáy Árpád nyujtott segítséget.
MELLÉKLETEK JEGYZÉKE
1. Fáy Árpád – „Fogalmi evolúció” – FV 1992. október 16.
2. SH Atlasz: Filozófia –Tárgymutató: lásd pl. az igazságosság címszót.
Hasznos lenne egy tárgymutató szerkesztése Dudich Endre és Lontay Ervin Pál előadássorozata alapján!
3. A Filozófiai Vitakör 1995 Évkönyve (a tartalomjegyzékben szereplő 5 első dokumentum.
4. SH Atlasz: Informatika (különösen 12-30 oldal, valamint 82-33 o. és az összefoglalót a 212-213 oldalakon.
5. SH Atlasz: Informatika (A mesterséges intelligenciával foglalkozó 204-209 old.)
6.-A)Thomas A. Sebeok (USA) 1994. március 2.-án az MTA-n elhangzott „Egyetemes szemiotika” c. előadása.
6.-B) A Filozófiai Vitakörben 1994. áprilisában „Logikai-szemiotikai és informatikai fogalmak tisztázása a tezaurusz-szerkesztésben” címmel elhangzott előadás (Kónya Balázs).
7. FV 1994. jan. 28: Kvantifikálható-e a fejlődés? konferencián elhangzott előadás: „A kompetenciafejlesztés mérhetősége és modelezhetősége” (K.B.)
8. FV 1994. jún. 10.: A környezet fogalma c. konferencián elhangzott előadás: „A környezet fogalmának interdiszciplináris jellege” (K.B.)
9. FV 1995. feb. 24.: Intellektus és természet c. konferencián elhangzott előadás: „Ismeretgyarapodás természete, ill. mesterséges értelem útján” (K.B.)
10. A „MAGYAR GAZDASÁGI TEZAURUSZ” c. kiadvány tematikai tervezete.
11. Domokos Miklósné: Néhány oldalas kivonat a „KÖRNYEZETVÉDELMI TEZAURUSZ”-ból.
12. Földi Tivadar: „Az információtér kvantált modellje” és „A mértékrendszerek koherenciája és az információs bizonytalanság” c. előadásokról nincs kéziratunk.
13. Szántó Borisz: „Az információ és a társadalmi-technikai evolúció” c. előadásról nincs kéziratunk. (Az előadó 2004 márciusában elektronikusan eljuttatta Detre Csabának, aki tezaurálta).
14. Detrekői – Szabó: „Bevezetés a térinformatikába” (lásd 46-53.old.)
15. H. Varian: „Economics of information” c. előadásából készült egy rövid ismertetés. (Kossuth Klub, 1996.június 3.)
16 –A) Vitányi Pál (ELTE) 1996. június 7-én elhangzott: „Egy ’makroparadigmatikus’ tér-, idő-, és érvény dimenziói” c. előadásról nincs kéziratunk.
16-B) Javaslat egy Magyar Gazdasági Tezaurusz adatbázisának korszerű megszervezésére (1996. június 7-én hangzott el).
17. Cikktervezet amelynek címe: „Az informatika szerepe a gazdasági szerkezet átalakításában” (Kónya Balázs).
Kónya Balázs beszámolója a közgyűlésen igen nagy elismerést keltett. Detre Csaba a Filozófiai Vitakör 2004 március 26.-i közgyűlésén Kónya Balázs 1997 március 28.-i KIM-beszámolóját „A Vitakör történetének legakkurátusabb jelentéseként” említette meg.
FILOZÓFIAI VIT TÖRT 1997 április 4 –május 30.
384 –414. oldal
442. vitaülés:
FERGE GÁBOR: A héber és görög ontológia különbsége Heidegger filozófiájában – 1997 április 4., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot. Az igen nagy érdeklődést kiváltó előadásról jgyzeteimben (d.cs.) az alábbi gondolatok, megállapítások maradtak fenn:
„A zsidók mindig egy aktuális világnyelven beszéltek, ú.m. már Krisztus idejében a görög vagy az arámi, a középkorban a nagy zsidó közösségek elsősorban német nyelvűek voltak egészen a 20.szd.-ig. Jelenleg éppen a zsidók az angol nyelvi dominancia legfőbb propagátorai.”
„Heidegger Paulus alapján interpretálja Arisztotelészt.”
„Faktisches Leben” alapprobléma. „ A phainomenon nem = merei (tünet).
Arisztotelésznél mindig fő fogalmak a „to on”, „to einai”, „ta ouszia”.
„A zsidóknál az ember soha nem léphet Isten helyére, az ember Isten alárendeltje.”
Ezért tartják a zsidók azt,hogy „A valódi kereszténység állandó veszély.” (Krisztus megfeszítése éppen ezért történt.)”
Heidegger dinamikus teológiai koncepciója: Istent mint „causa sui”-t fel kell adni. „Istenről mint valamiről jobb, ha hallgatunk.” Antropológiai premmisszák az Isten-meghatározásban.
„Scientia dei”.
A görög exakt lételmélet, amely Európához vetetett. Ilyen még a görög-eredetű IDŐ-felfogás, amely az egész európai historizums (majd az újkori fejlődés gondolathoz!) vezetett. A héber ontológiában az idő nem lényegi, hanem fenomenológikus tényező. (Ez vonatozik valamennyi keleti historizmushoz is, pl. a kinaira is, amelyben nem létezik időskála, legfeljebb szukcesszió). Késő ókori mediterrán, pl. ptolemaioszi egyiptomi historizmus = görög historizmus.
„Arisztotelész istene csak a térben létezik, időtlen, örök: mozdulatlan mozgató.” Fogalmilag közelebb áll a zsidó egyistenhez, mint a kereszténység egyistene.”
„Heidegger túlértékeli Szt. Pált, mint filozófust. Galata-i levél: „Antiszemita levél.”
Megjegyzés: Nem lehetett megállapítani, hogy
mely gondolatok származnak az előadótól, s
melyek Heideggertől. Ezt többen szóvá is tették.
Az előadó kifejtette, hogy ő lényegében egy
Heidegger-kritikát vázolt fel, amely viszont a
sajátja.
A
vitaűlés egészéről magnófevétel készült, amely
megtalálható a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
443. vitaülés:
HOLBA ÁGNES: Az Emberiség a fejlődés csúcsán? – 1997 április 11., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadónő elméleti fizikus, aki Lukács Bélával együtt a valaha létező mintegy 100 fős KFKI Elméleti Fizikai Főosztály megmaradt kétfős maradványát képezték.
Az előadás egyike volt a legtalányosabbaknak, ami a Kör története során elhangzott. Az előadó ilyen megállapításokat tett: „Kuglizik-e valaki a fejünk felett?” Ezzel azt akarta kifejezni, hogy létezik-e reális létező az Emberiség feje felett. Az „IZÉT” alapvető kategóriává léptette elő, - mint mondotta – valamiféle kozmikus „pattern” értelemben. Az „Izé” az, ami a jövőbe lát, s határozza meg életünket.
Olyasféle megfigyeléseiről is beszámolt, hogy a KFKI parkjában a macskák viselkedését is az „Izék” határozzák meg.
Az előadásnak feminista kicsengései is voltak: „Az őstársadalomban a nő a férfi mellé volt biggyesztve”, s ez a helyzet az Emberiség legnagyobb részén még mindig így van.”
Az előadást követő vitában többen lesujtó vélemménnyel voltak az előadó által felvázolt „Izé-világmodellt” illetően, olyan hozzászólás is volt, amely egyenesen szélhámosságnak tartotta az egész előadást. Voltak akik védelmére keltek, különösen hölgyek, akiknek tetszettek a feminista felhangok.
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot, de az egész vitaűlés anyagáról készült magnófelvétel megvan a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
444. vitaülés:
A VALÓSÁGRÓL – tavaszi konferencia
1997 április 18., péntek, 14:30, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai Könyvtára, Pataki Művelődési Ház, Bp. X. ker. Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI
Ez a tavaszi konferencia volt a Filozófiai Vitakör első konferenciája, amelyet az új „fellegvárban”, Kovács Györgyi kőbányai könyvátárában rendezett a Kör.
Program:
BOKOR LEVENTE: Az a kérdés: mi az, ami van?
Erre a konferenciára csak Kónya Balázs tett közzé hosszabb írásbeli anyagot, igaz, hogy egy hatalmas, 15 oldalas sűrűn nyomtatott és apróbetűs értekezést. Sajnos ez az anyag nem került bele a sokszorosított dokumentumtárba, de Detre Csaba dokumentumtárában megvan, s tervei szerint bele kerül majd egy sokszorosított vitaköri anyagba. (Évkönyv?). Az alábbiakban az egész anyagot elektronikusan közreadjuk az függelékek kivételével.
A többi előadás anyagát saját feéjegyzéseim (d.cs.) alapján igyekszem rekonstruálni.
A
konferencia egész anyagáról magnófelvétel
készült, ami megtalálható a Filozófiai Vitakör
Hangtárában.
Bokor Levente előadásáól jegyzetek: „A marxizmus a Marxról írt tévhitek összessége. (Valaki francia).... Megvalósítható-e az idő?”
LONTAY ERVIN PÁL: Az emberi megismerés struktúrája és működése
Az
előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK Valóságkép. S és O oldal. Cognitio. Struktúra és funkció. Absztrakció, reflexió és szintézis. Teoretikus és praktikus értelemtől. Scientia és grádusok.
2. TÉMAELEMEK Terminológia. Def. descriptiva. „Posessia intentionalis” ... Diszkurzív a Cognitiónk. A metaf. szender.(mi az? – d.cs.2004 ápr. 9.)
A lélek valamiképpem minden ... Amplitudó és extenzió.
3. CÉKITŰZÉS Szolidáris és dinamikus látásmód. Képesség és ténylegesség. Filozófiai apparátusssal. Homini enim propria vita est rationalis (Ar. Mf. I.1.)
II.1. A MEGISMERÉS Formam suam possessio ... formam etiam rei alterius. Valóságkép a megismerőben. Modus immaterialitatis e modus perfectionis. Lex mentis e lex entis. Valóságismeret a szab. működés esetén szükségszerű. Plantae, sensitiv gradus vitae, Rationalis lények. veritas és certitudo (opinio, dubium és ignoranctia. (Kant szkepticizmusa.) Ontológiai koordináltság adva.
2. A STRUKTÚRA Omnis nostra cognitio incipitur a sensibus et a sensibilibus. A külső és belső sensusok rendszere. Species impressa, a determináció. A 4-féle recepció: unio per alfa, unio Szigma(Summa?)lis, assimilatio és a megismerésé ... Cognoscens in actu et cognitum in actu e unis idemque actus ... Intellectus agens, species express. Eredmény az idea. Az értelmi megismerés szintje ... A logikai rendben. Anyagi és formai oldalak. Dialektika és kritika.
3. A MŰKÖDÉS valósághűsűg. Az értelmi fakultás teljes működésben, am semper perfecitibile. A hármas feltétel: (facult.) 1. kapacitás befogadására, 2. konnaturalitás (szintézis), és 3. egyetlen vitális aktusban. értelmi eredmények: Pszihológiai és ontológiai reflexió feltár. Operation, oeuvre és sign reálisan különböző elemeiben. A logikai rendben mozgunk: négyes tagozódásban: idea, iuditium, raitocinium, demonstráció (induktíve és deduktíve). A valóságkép így kiépül. Omne falsum e sec se alum et fugiendum. (Ar. Eth. L 4, cap.7.). A feldolgozás a tudás megszerzésének útja. Közvetlen okoktól a végsőkig. Tudomány: cognitio rerum per causas. Omnis effectus suae causae signum e. A mérgek kerülése. Kioltják az értelmet. Így: szkepticizmus, relativizmus, sensualizmus, innatizmus, Pessima: Prii corruptio, ex quo alia dependent.
III.1. valóság a filozófus számára minden, ami nem semmi ...
2. A tárgyi rendben létezők hangsúlyosan reális (valóságos) lények ...
3. A valóságkutató értelem öröme. beatitudo in perfecta operatione intellectus consistit. Divina amata contemplari, et contemplata aliis tradere.
Jegyzeteim (d.cs.): „A megismerésről a reflexiók sorozatán keresztül lehet itéletet tenni.”
„Nincs befejezett tudomány.Semper inperfectibile.”
„Arisztotelész: Az Ember valamiféle értelemben a Minden.”(Nyilván, hiszen csak ő tükrözi magasrendű módon a világot. – d.cs.)
„Megismerés: érzékelésekből indul ki.”
„A megismerés a valóság közelébe jut.”
„A boldogság az intellektus megnyilvánulása” (???-d.cs.)
SZÁNTÓ BORISZ: A valóság (re)konstruálása
Jegyzeteim (d.cs.): „Reális létező: a létező lényegét és tulajdonságait magában foglalja.”
„Tradicionális lényeg: amiben megegyezünk.”
„Realitás: a lényeges megléte a dologban , a dolog léte. Lényeg: meghatározó (tulajdonság).”
Öt érzékszervünnkkel tárjuk fel a Világot, amelynek (így) a Valósághoz semmi köze.” („A Valóság nem lehet kizárólag érzékszervünktől függő”) (Detre Csaba megjegyzése erre: Ha érzékszerveink nem a valóságot tárják fel, akkor ezeket lehet-e érzékszerveknek tekinteni.Érzékszerveinkkel egy hamis világot tárnánk fel?)
„Az igazságot az érti, aki tudja, a többiek megszokják.”
„A valóság nem azonos a realitással.”
„Egyenetlenség – evolúciós képesség.”
„A háttér a feltétele annak, hogy kiváljon belőle valami.”
„A Jövő vezényli a Jelent.”(Detre Csaba megjegyzése: „A múlt sokkal inkább meghatározza a jelent. ’Evolúciós hüszterézisz’. Emiatt nem teleológikus az evolúció.”
„Az erőteljes materializmus Európában az újkortól.” (Vitányi Pál megjegyzése itt: „Ami kauzális: tudományos, ami nem: idealizmus.”
KÓNYA BALÁZS: A valóságmegismerés természetének vizsgálata
Kónya
Balázs az egyetlen volt, aki terjedelmesebb
írásbeli anyagot adott közre, mégpedig egy 15
oldalas, sűrűn nyomtatott dolgozatot. Az
alábbiakban ezt teljes egészében közöljük,
kivéve az I.-II. mellékletet, amely Jánosi
József könyvének xeroxozott tartalomjegyzéke( 2
oldal), s a Jánosi-féle „filozófia felosztása”
táblázatos összefoglalása (1
oldal).Meggyőződésem hogy Kónya Balázs ezen
könyvrecenziója a Filozófiai Vitakör eddigi
történetének legakkurátusabb produktuma.
Amint az általam kiosztott vázlatból is kitűnt a Jánosi József: „Bölcselet és Valóság” (2/c) könyvének felépítés és gondolatmenete képezi az előadásom vezérfonalát (Tartalomjegyzékét lásd az 1.sz. FÜGGELÉKBEN) Ma ez a könyv még számos könyvtárban megtalálható, ezért mondhatnám egyszerűen „tolle et lege”. (3) Azonban az eltelt több mint ötven év fejleményei miatt érdekes „kiegészítésekkel” látható el az eredeti kézirat. Ezekre szeretnék – egyrészt – rámutatni. Másrészt megfelelő alapot kivánok kialakítani a Filozófiai Vitakör Web-site-jéhez. (4)
A könyvvel kapcsolatban megállapítható, hogy annak első része olyan gondolatokat ismertet, amelyek a filozófiának önmagára eszmélését segítik elő, míg a második rész az igazság legvégső megalapozását tűzi célúl. A gondolkodás azonban nemcsak a tudományos tevékenységet, hanem a teljes életet is irányítja vagy legalábbis (néha bizonyos áttétellel) erősen befolyásolja. Mivel a filozófia célja a teljes élet szolgálata, azért az alább elmondottakal is felelősséggel kivánom a legfőbb emberi érdekeket szolgálni. Annál is inkább mert sohasem a valóság jut zsákutcába, hanem csakis a gondolkodásunk és a cselekvésünk, mégpedig azért, mert elszakadt a valóságtól (3. old.)/5/ Ennek megakadályozására pedig elsősorban szoros együttműködésre van szükség a tudomány és a filozófia között. A tudomány horizontális jellegű ismeretgyarapodást eredményez, míg a filozófia vertikális dinamizmust mutat. Az irracionalizmus ugyanígy eltaszít a valóság síkjától (az ösztönvilág mélysége felé), mint a racionalizmus (az ideák világának légüres tere felé.) Az egyik torzítás a szellem gyengülésének, megbetegedésének, a másik pedig a szellemi vakságnak az eredménye. (Lásd még 121. old.)
Mi a
filozófia? (I.rész)
Első körülhatárolásában érdemes az ókori görög filozófia kettős jelentésére utalni: az ion felfogásra, amely a tiszta tudásra irányult és az orfikus szemléletre, amely a helyes élet ismeretét jelenti. Már Platón igyekezett e két nézetet összekapcsolni (20-23. old.) mert a világ és saját életem egyformán forrása a bölcsességnek. A filozófia felosztása (lásd 2. FÜGGELÉK) még ma is tükrözi ezt a kettősséget.
A különböző próbálkozásoknál, akár az egyes fiozófiai rendszereknél, akár a filozófiai problémáknál már kellene rendelkezni a filozófia ú.n. lényegfogalmával. Ehhez az alábbiakban jobban kell kisérnünk a megismrést, amely a tudományhoz (módszertan) tartozik, ill. kiinduló pontot jelent az egész valóság vizsgálatánál s ezzel létünk és történelmünk univerzális megalapozását is szolgálja. Lásd még a tudományban és a filozófiában egyaránt jelentkező alapvető kérdéseket (pl.: a szükségszerűség és az esetlegesség problémáját, valamint a jelenleg vegbemenő paradigmaváltást a tudományos módszertanban /6/
Az induktív vizsgálat alapján (27.old.) azonban máris megállapítható: i/ a filozófia a mgismerés és tudomány területéhez tartozik, ii/ magasabbrendű tudománynak tartják, mert mélyebb, általánosabb és értékesebb tudást ad (vagy legalábbis adni törekszik) mint a szaktudományok és iii/ a filozófia azért nem mondható szaktudománynak, mert nem a realitás egy részével hanem az egész valósággal foglalkozik. A filozófiai törekvések okát és magyarázatát tehát megában az emberi mivoltukban kell keresni. Következőleg csak ebből érthető meg teljesen.
A
filozófiai antropológiában találhatók meg azok a
szemantikai elemek, amelyek egyrészt a fizikai,
(ontológiai) másrészt az axológiai
(deontológiai) normatívákra utalnak, éspedig
geo-, ill. humánökológiai körülmények között
egyaránt, amelyek kapcsolatban lehetnak a
reverzibilis vagy irreverzibilis szingenetikai,
ill. kibernetikai folyamatokkal.
Megjegyzések: 1/ A korábbi előadók közül többen
utaltak arra – egyrészt, hogy a valóság és a
realitás szinonímák, másrészt, hogy a valóság
már az ember előtt is létezett. Miután abban
„megjelent”, ezért indokolt gondolatainkat
egybevetni a valóság ama részével, amely a
tudatunkon kívűl létezik és megvizsgálni a benne
való – megfigyelésből, kisérletezésből és
gyakorlati tevékenységből álló eligazodások
alapját biztosító megismerő képességünket.
2/ A
könyv teljes címe: „Bölcselet és valóság -
A filozófia és a valóságmegismerés
természetének vizsgálata” – Budapest, Szent
istván Társulat, 1940, 387 old.
3/ Ennek
ellenére érdemes lenne a műből egy reprint
kiadást készíteni!
4/ A Fil. Vitakör 1997. ÁPR. 18-i vitaülésén elhangzott előadások mindegyik szerzőjét a KIM nevében felkérem, előadása gépelt szövegének átadására, hogy azt az INTERNET-en (akár a Magyar Elektronikus Könyvtár útján, akár a F.V. most készülő új címoldalán) elhelyezhessük.
5/ Az
oldalszámok mindig a „Bölcsesség és valóság”
fenti kiadására utalnak.
6/ A
dőlt betűk a saját (Kónya Balázs)
észrevételeimet jelzik.
A filozófia lényegfogalma
Forrása: a teljes emberi megismerés, amelynek helyét és szerepét kell tisztáznunk, a teljes emberi természetben. A megismerés néha igen összetett jelegű, de közvetlen adottságú jelenség, amelynek ténylegessége nem szorul bizonyításra. (32.old.) – A megismerés jelensége: a legegyszerűbb JELENSÉGLEOLVASÁSSAL (fenomenológiával) megállapíthatjuk, hogy valaki (alany) tudomásul vesz valamit (tárgyat). A kettő között megismerési viszony áll fenn. Más jellegű ez a viszony ha a képzeletbeli vagy emlékezeti szemléletről van szó, amikor a tárgy csak tudtunkban van jelen, és ismét másnemű a geometriai (minden szemléletességet kizáró) filozófiai vagy matematikai tétel, továbbá a kinyilatkoztatás vagy hitelt érdemlő ember állításának a megismerésével. Közös vonásuk azonban az alany és a tárgy közötti megismerési viszony, még akkor is ha ugyanazt a tárgyat különböző aspektusból ismerthetjük meg.
A személy
mint alany megismerhet egy másik személyt,
akivel interaktív kommunikációba kerülhet. A
gyermeknél ezzel kezdődik a tárgyi ismeretek
megszerzése (lásd előbb: párbeszéd, 314. old.)
Ismeretelméleti szempontból a kognitív képességünk alapvetően az érzéki és az értelmi megismerésre tagozódik. Ezeknek bennünk történő spontán egyesítését csak a tudományos vizsgálat tudja az elvonás különböző mozzanatai szeint – nem szétválasztani (mert az lehetetlen), hanem külön-külön kiemelni (33.old.) Mivel a kiemelés meglehetősen nehéz feladat, ezért egyesek az értelmet visszavezethetőnek vélték az érzékelésre (materialisták, pozitivisták).
A
fentemlített párbeszédben két fekete doboz
(személy) kommunikál egymással szürke dobozaik
(fiziológia) és a megfelelő közeg útján.
Mindegyiküknél a két doboz össze van csavarozva
és ez az egyesítés csak a halállal szűnik meg
(lásd KIM dok. 9. melléklet, 1. sz. ábra).
Az
értelmi megismerés (a személy fekete doboza)
azonban csak fokozatilag, de lényegileg is
különbözik az érzkléstől (a személy szürke
doboza). Ezért forrása is más, éspedig szellemi
természetű. Minthogy az ember önmagát is, ill.
különböző képességeit is csak működésből ismeri
meg, ezért értelmi képességeink megállapítása is
csak az aktusok vizsgálatával történik (34.old.)
A GONDOLKODÁS A FOGALOMALKOTÁSSAL, TÉTELEKKEL ÉS AZOK ÖSSZEKAPCSOLÁSÁVAL NEMCSAK A DOLGOK KÜLSEJÉNÉL MARAD MEG /MINT AZ ÉRZÉKELÉS/, HANEM BELSEJÜKBE IS BEHATOL. (Lásd a könyv második részét).
A gyakorlati (tudományelőtti) tudás – Az életszükségletek kielégítésére jártasságokat alakított ki az ember, de ezeket képes volt szerszámokkal, majd „kultúrával” megtoldani és ezáltal az állatok fölé emelkedni. Ez a tudás azonban a külvilágot illetően még nagyon megbízhatatlan volt és ez indította a tehetséges embereket (a gondolkodókat) a dolgok mélyebb vizsgálatára az értelmi megismerés útján. A tudomnyos tudás (36.old.) csak fokozatilag különbözik a józan észtől mert a valóságnak vannak alapmozzanatai, amelyek teljes vagy közvetett nyilvánvalósággal érvényesülnek. (37.old.) A józan ész alapvető meggyőződéseinek tagadása esetén (pl. a világ léte, a főbb erkölcsi tételek fennállása ...) a tudomány kivizsgálhatja az ellentmondó vélekedések okait, ami megtisztított tárgyi tudáshoz vezet. A tudásnak két fokozatát emelhetjük ki: a tény-megállapításokat (lásd 130.old.) ill. a jelenségek magyarázását (vagyis hogy miért van valamely lény). Arisztotelész ezt a második tudást episztémének nevezte és csak az ilyen tudást tekintette tudományosnak. (38.old.)
A tudományok felosztása – A szaktudományok a valóságnak csak meghatározott részét vizsgálják. Így a természettudományok az embertől függetlenűl fennálló természetet kutatják (fizika, kémia, csillagászat, biológia ...) A szellemtudományok (kultúrtudományok) tárgyai az ember tevékenysége által létre hozott események vagy alkotások, mint pl. a történelem, az irodalom, a művészet, a társadalom, az állam, a jog, stb. ... Egy harmadik osztályba sorolható a matematika.
Lásd még
ezzel kapcsolatban a filozófia felosztását. („.
FÜGGELÉK, 82-83. old.) valamint a tudományok
összekapcsolására utaló omega-összefüggést (KIM
dokumentáció 18. sz. melléklet, 5. old.),
illetve ugyanezt az összefüggést alább a vallás
és filozófiával kapcsolatban (46.old.)
A filozófiai tudás – A szaktudományok enciklopédikus összegyűjtése nem pótolhatja a filozófiát (ami egy összeg egyetlen tagjában sincs, az magában az összességben nem fordulhat elő.) – Egyetlen szaktudomány sem kutatja az alapvető tudnivalókat, amelyek természetesen szintén valóságmozzanatok. – A szaktudományok ugyanis egyenesen feltételezik az univerzális tudományt. A fizikus a fizikai világ törvényeit kutatja, de jogos a kérdés, hogy miért és miért éppen ilyen törvényei vannak a kozmosznak? (43.old.) És vajon miért van inkább a lét, mint a semmi? (45.old.) Ha ezek „értelmetlen” vagy „megfelelhetetlen” kérdések, akkor a tudományos megismerés is kétes!
AZ EMBERISÉG UGYANIS NEM FOGADJA EL, HOGY AZ ÉLET ÉRTELMETLEN!
De vajon az emberi lét végső kérdéseire talán nem is az emberi tudásból, hanem felsőbb forrásból a vallásból kaphatnak választ? – A vallás dogmatikus jellegű tudás, amely isteni kinyilatkozásra vezethető vissza.
A dogma
az Egyház tekintélyével megerősített hittétel –
vagy tételrendszer – amellyel kapcsolatban a
római pápa „ex cathedra” nyilatkozhat.
Olyan tételek szerepelnek pl. a kereszténység szent könyveiben (Szentháromság, természetfeletti lét, kegyelmi élet, a vallási és erkölcsi élet helyes irányát biztosító tévedésmentes tanítói, ill. bírói hatalommal felruházott, kormányzó Egyház ...) amelyek az emberek a világban való eligazodását szolgálják. Ezért a teológia ugyancsak univerzális tudomány, akárcsak a filozófia mert mind a kettő a lét végső okait kutatja. Mivel azonban a megértés kizárólag az ész feladata ezért a kinyilatkoztatással kapcsolatban is szükséges a filozófiai tevékenység. Így kell értelmezni a középkori mondást, hogy a filozófia a teológia szolgáló leánya (ancilla theologiae) – Egy biztosan megállapított teológiai és egy biztosan megállapított filozófiai igazság azért nem lehet ellentétes mert két igazság nem mondhat ellent egymásnak, nem pedig azért, mert az egyházi filozófia a priori magáévá teszi a teológiai igazságokat és így teljesen a teológia függvénye. (49.old.)
Az erkölcsi értékek természetesen a kinyilatkoztatás nélkül is irányadók az ember számára (lásd B. PASCAL „Gondolatok” című művében a „fogadásra” vonatkozó részletet, amely a sztoikusok elméleti és gyakorlati álláspontját ismétli meg azonban a modern játékelmélet érvelési rendszerében. A fizikai és axiológiai normativitás (az okoskodás és a mérlegelés) különösen feltételezik egymást. A vallás jelensége éppen abból áll, hogy az ember (akárcsak a tudományoknál) alárendelni képes a humánökológiát a geoökológiának – pontosabban saját rendjének (lásd Fil. Vitakör 1996. jan. 12.-i előadásomat „Tény és érték a jogi jelenségben”, 5. old. ill. 10 lábjegyzet).Amint a pszichológiai leírással nem juthatunk el a szellemi megnyilvánulások lényegéig, ugyanígy a gondolati világ elkülönítése a tapasztalati alaptól a valóságtól való eltávolodást jelent. Pascal fogadása tulajdonképpen a szaktudományok, a vallás és a filozófia együttműködését irányozza elő.
„A filozófia – lényeg fogalma szerint – univerzális észtudomány, amely az egész valóságot végső alapjaiban – azaz más tárgyra már tovább vissza nem vezethetően – „vizsgálja.” Univerzális volta szükségszerű következménye tárgyának. Ez megkülönbözteti minden szaktudománytól. – Alapelveit pedig nem kölcsönözheti azoktól, ellenkezőleg, ő szolgáltatja azokat nekik, (50.old.). Első tudomány (Arisztotelész), amely mögé nem lehet tovább menni.
A bölcsességre való törekvés (philo-, sophia) csak mint folytonos közelítés – aszimptotikusan – valósítható meg, a filozófia soha nem tudja megjelölt tárgyát teljesen kimeríteni. (Különben a szaktudományoknak saját szűk területükön is ez a sorsuk.) A végnélküli törekvés azonban nem értelmetlen, mert a cél egyre jobban megközelíthető.
A
filozófia jelentősége
A megismerés a cselekvés szolgálatában áll (85.old.) Mindenki kisebb-nagyobb fokban filozófus, de nagyon szerények e téren az igények. A gyakorlatias ember készségsen elfogadja a „világnézeti” válaszokat, ha azok személyes érdekeit vagy törekvéseit alátámasztják. A legtöbb embernek nincs megfelelő tudása és kritikai érzéke, hogy saját „nyilvánvaló” meggyőződéseit megvizsgálja és azokat a valóban végső igazságokra visszavezesse. Ezért a legtöbb ember világnézetben sodródik. Az átlagember alapbeállítottsága nem a tudás, hanem a cselekvés. A tudásra csak olyan fokban törekszik, amennyiben a dolgok birtoklását, megszerzését elősegíti. Ha a javak bőségesen rendelkezésre állnak, akkor inkább más célok hevítik, mint pl. a hatalom vagy az érvényesülés. Márpedig akár a becsvágy, akár az érvényesülés egyénhez kötött, az egyén körülményei határozzák meg azokat. Az ilyen dinamikus emberek gyakran külön „világnézetet” teremtenek maguknak, vagy propagandistáikkal készítenek ilyent, sajnos kellően nem vizsgált „igazságok” alapján. A megismerés filozófiai foka – vannak azonban emberek akiknek az igazság megismerése a főérték és életcél, akik számára az igazság egyáltalán nem áll a bírás vagy az érvényesülés szolgálatában (91.old.). A filozófia célja az egész emberiség ügye és feladata, az egyes ember teljesítő-képességégét messze meghaladja. A valóság megértését azonban megzavarja az érdek bekapcsolása, továbbá a kész rendszer minél gyorsabb összeállítása. Már a nagy gondolkodók tételeinek megértése is komoly teljesítmény, de innen még hosszú út vezet a valóság filozófiai megértéséhez. A szellem nem szakad el az élettől (még kevésbbé annak ellensége). Sőt a teoretikus tevékenység előfeltétele a praktikus-nak. A cselekvés nem elsődleges, hanem mindig valamilyen felfogás (világnézet, koreszme) folyománya.
Ezek azonban (a IV. és V. fejezetek tanusága szerint (113-187.old.), a legtöbbször egyes sorsdöntő fontosságú kérdésekben gyökeresen ellentmondó tanítóként jelentkeznek, mint a filozófiákból a felismerhetetlenségig felhígított ideológiák. Azonban mégis a filozófiák a cselekvést befolyásoló eszmék útján irányítják a világot! Ezért a bölcselet sorsdöntő tényező az emberiség életében (92.old.)
Filozófia és kultúrélet – A legtöbb ember kultúrája egyoldalú, részleges: Így összeütközésbe kerül a vallás az állammal vagy a tudománnyal, de kultúrharcként jelentkezik pl. a társadalmi osztályok közötti ellentét is vagy az emberekre ráparancsolt törvény, amely szembe kerül az erkölccsel vagy a lelkiismerettel. Az univerzális tudomány (filozófia) háttérbe szorítása e téren az írástudók árulásában nyilvánul meg (Jules Benda: az egocentrikus rendszerek kialakítása az újkorban, pl. a machiavellizmus és annak érvényesülése a szocioszférában). Ahol a bölcseletnek nincs meg az őt megillető szerepe, ott a dekadencia (szellemi megbetegedés) uralkodik, amely a félműveltséget termeli ki. (95.old.) A filozófia irányítása közvetett józanításával befolyásolja a cselekvőket (Platón utópiás államelméletében viszont a filozófusok lennének az állam vezetői) – Jelentősége a személyes életben – 896.old.) Egyrészt az egyén kiművelődése segít az egyoldalúság (fanatizmus, professzionalizmus) leküzdésében. Ellenkező esetben a „szakember” csak sodródik a szakkörén kívűl eső szellemi területeken és fanatikus rabja lesz a jelszavaknak. Másrészt a tárgyi ismeretek megszerzése és megértése, amely pl. a modern embert megkímélheti a gép imádatától! (98.old.) A filozófia jelentősége két főpontban:
1.
Az
emberi megismerésre vonatkozó olyan alapvető
igazságok feltárását jelenti, amelyek az egész
valóság teljes értelmére, végső okaira
vonatkoznak. Továbbá jelenti a szaktudományok
alapelveinek a kivizsgálását és a tudományok
rendszerezési lehetőségét. (lásd: 2.sz.
függelék)
2.
A teljes
emberi élet számára a végső kérdések
megválaszolását, amilyen mértékben az ész erre
képes. (Ilyenek: az ember helye a mindenségben,
az emberi cselekvés alapelvei, az ember
természetadta jogai és kötelességei stb.)
Már
Pascal rámutatott arra, hogy a bölcseletben
sokkal nagyobb lenne az egyetértés, ha a
filozófiai tételek a matematikaiakhoz hasonlóan
nem köteleznének a személyes élet kialakításában
is, ezért néhány fontos észrevételt kell tennünk
ezzel kapcsolatban.
A FILOZÓFIA BOTRÁNYA A SAJÁT TÖRTÉNETE! (A matematikát kivéve azonban a többi tudomány története sem különb!) – A racionalizmus eszményi tudománya a matematika, amelyet minden tapasztalattól függetlenül(!) az ép épít ki. (117.old.)
A
geometriát illetően különösen fontos azokra a
tapasztalat elemekre rámutatni, amelyek
Bolyainál és Lobacsevszkij-nél egyaránt szerepet
játszottak a nem euklidészi geometria
kialakításában. Mindkettőnek ugyanis hasonló
tapasztalati élményben volt része, amely a kör
görbe vonalaira (trombita-
vagy nyeregvonalra) hívta fel
figyelmüket. A Nizsnij-Novgorod-i születésű
Lobacsevszkíj még gyermekkorában átkerült
Kazány-ba, ahol az egyetem épülete közelében
négyemeletes templomtorony található, amelyek
hiperboloid körvonala nagy hasonlóságot mutat a
Bolyai által jól ismert székelyföldi
templomtornyokkal.
A filozófia azonban nem alkalmazhatja a matematikai módszert – Egy ilyen leszűkítés az emberi megismerés és a bölcselet természetének a felismerése lenne.
Az irracionalizmus nézete szerint az ész képtelen a filozófia problémáit megoldani mert az ész az „élet” ellensége. Az élet pedig a fajokban vagy törekvésekben, vágyakban mutatkozik. Más-más világnézetet alakítanak ki az egyes fajok (Az értékesebb faj értékesebb világnézettel rendelkezik!) – Mindenképpen illetéktelen beavatkozást jelent viszont, ha nem a belátás (igazolás) alapján, hanem deklarálás (kinyilvánítás) útján fogadunk el egy tételt (stat pro ratione voluntas, 147.old.), mert érdekünk így kivánja. A nehézségek leküzdésére az ész és az akarat együttműködésére van szükség. Ha az akarat az észt egyik vagy másik irányba téríti el, akkor a filozófia világnézeti (ideológiai) szerepe kerül előtérbe. (A rendszerezési vágyból származó hibákat lásd még előbb. (171.old.)
A
racionalizmus a normális embertől felfelé (a
tiszta szellem felé) távolodik el. Az
irracionalizmus pedig lefelé az ösztönök
világába szeretné az embert lenyomni. (121.old.)
A tárgyi valóság megismerése nem más mint az „evidentia objectiva”, a tárgyi nyilvánosság (az ismeretelméletileg általános érvényű megismerés. (122.old.) – A filozófia világa a tapasztalaton túli mozzanatok világa, horizonton túli következtetések szférája. – Tárgyát csak végnélküli közelítő megismeréssel vizsgálhatja, ezért annak (a valóságnak) teljes birtokába sohasem juthat. (123.old.)
A kiindulást képező biztos ismeret csak a közvetlen (belső) tapasztalati tények nyujtanak valamint az azokból „leolvasott” azaz helyesen levezetett (kikövetkeztetett) ész- és lételvek. (124.old.) Ezek regulatív eszmék amelyek – Kant kifejezésével élve – sohasem megadottak (gegeben), hanem csak feladottak (aufgegeben) és emitatt számunkra csak aszimptotikusan közelíthetők meg. Hayek F. hasonló módon fogalmaz amikor a véleményt szimbolizálja az akarattal (lásd: „The Confusion of Language”, 366.old.) A szellemi megismerés sajátos természete (127.old.) Az erkölcsi törvényekben bentlévő kötelezés nem biológiai kényszeren alapszik, ezért a szellemet a biologizmussal magyarázni nem lehet. A relativizmus önellentmondása (128.old.) Az állítás amely szerint az igazság csak lelki struktúránk relatív folyománya feltételezi, hogy ezt a magismerési struktúrát már úgy ismerem meg ahogyan az a valóságban van – vagyis nem relatív módon. Ezt hihette Vahininger (als ob elméletét), tudom – megállapításom nem igaz a szó jogos formájában, mindamellett úgy cselekszem, mintha igaz volna. Ezzel szemben ugyancsak kudarcot vallottak azok akik központi eszmeként az „ens absolutumot” hirdették. (179.o.) Az abszolut lét számunkra sohasem primér mert csak annyiban van megadva részünkre, amennyiben a véges lét utalásaitól (ens relativum) következtetni tudunk reá. Ezt az „ens analogicum” az az átfogó és egyetemes eszme, amely lehetővé teszi, hogy a filozófia az egész lét végső alapjainak tudománya legyen (Lásd még: Jánosi József – „A szellem”, Budapest, 1935, 15-36.old.)
A dolgokat tehát tárgyilag is megismerhetjük (131.old.). A tapasztalat (appercepciós folyamat) keretében az érzékléssel kezdődik, amely mindig csak egyedi tényekre vonatkozik. A belső tapasztalás szellemi folyamatokról értesít, amelyek elősegítik a ténymegállapítást (ez azonban még nem értés.) Ezekből a konkrét intuitív tapasztalati tényekből következtetéseket vonhat le az ész a tapasztalaton túli világra. A következtetés azonban csak addig terjedhet ameddig arra a tapasztalat feljogosít. Ezzel az absztrakció világába kerülünk, ahol a tárgyaknak már csak egyes valóság-mozzanataihoz férhetünk hozzá.
A
tapasztalati ráutaltságot visszacsatolásként
tekinthetjük, amely éppen az észt a valósághoz
az érzékelés útján kapcsolja hozzá (mint pl. egy
csavarnak megfelelő anyacsavarral való
összeillesztése).
Először a dolgot tartalmi jegyére (fogalmakra) bontjuk szét, majd a fogalmakat értelmi úton egyesítjük a tárgy egységében. A fogalmak tehát elvontak (elemzéssel bontjuk szét a tárgyakat) a tartalomból csak egy valóságmozzanatot emelünk ki. Ez nem jelent „meghamisítást”, de tévedés történhet, ha a fogalomalkotást mesterkélten végezzük (megfeledkezünk a megfelelő kritikáról, visszacsatolásról. (135.old.) A tartalmilag helyes fogalmak egységesítésénél is csúszhat be hiba, amennyiben a fogalmak hiposztazálása történik. pl. Platón ideái. Hegel tárgyi szelleme, vagy Bergson intuición alapuló élan vital-ja (életlendülete). A szellemi világot csak az anyagi és az élő világ területéről vett többé-kevésbé figuratív jellegű fogalmakkal tudjuk kifejezni. (Szellem=szél). Az analógiából két hiba származhat: a panpszichizmus (azonosítás, ontologizálás), ill. az agnoszticizmus (a tapasztalaton túli világ megismmerhetetlensége) vagy a szkepticizmus. Ehhez járul még a szaktudományok sajátosságának hibás általánosításaként (szcientizmus) való kiterjesztése a valóság más területére. A matematikai fogalomalkotás egyoldalúsága, pl. a matematikai logikai irányzatot eredményezte a filozófiában (139.old.) A matematika ugyanis talán az egyik legalkalmatlanabb előkészület a bölcselethez. Pl.: Minszky 1981-ben megállapította, hogy az analitikai irányzat zsákutcába vezette a mesterséges értelemre vonatkozó kutatásokat.
A tudomány által gyűjtött tapasztalati anyag viszont végeláthatatlan és állandóan növekvőben van! A filozófia identikus jellege következtében a végtelen tárgyból kiki csak egy-egy részlterület vizsgálatára koncentrálódhat. Ezért az emberi filozófia sohasem „összpontosulhat” egyetlen emberben, sem pedig nem lehet egy kör „terméke” (lásd alább philosophia perennis: Összefoglalás) Érdemes utalni a filozófia ama sajátosságára is, hogy tudásunk áttekintését, rendszerezését vertikális dimenzióban (oszcillitás) végzi, (azonos problémák elmélyítésével foglakozik az évszázadok során), szemben a szaktudományokkal, amelyeknél az ismeretgyarapítás horizontálisan történik. (Lásd még 121.old.)
A
posztmodern korzsakban a szaktudományok
fejlődése nélkülözhetetlenné tette a
paradigmaváltást, amely nem vihető keresztül az
alapjukat képező filozófiai problémák
(tudományelméleti, módszertani kérdések)
tisztázása nélkül. (Lásd alább a II. Részben pl.
„A fogalmak valós értékének igazolása”)
A filozófia dialektikus menete (140.old.) – A dialektika etimológiailag a dialógusból származik. A párbeszéd útján tisztázódhat, hogy a megismerésben mi az alanyi és mi a tárgyi értékű. A kisérletető természettudományban is meg van ez a dialógus: többek által végzett ugyanazon kisérletből csak az egyformán észlelt eredményeket fogadja el.
A végtelen szemiozis (tézis, antitézis, szintézis) dekonstrukciós következménye: A szintézis magában hordja az új tézisek és antitézisek lehetőségét (141.old.) Sőt ha az antitézis igaznak bizonyul, akkor sem biztos, hogy a konkrét kérdésben a vele ellentétes rendszer szükségképpen téves.
Lehetséges, hogy az antitézisben hangsúlyozott valóságmozzanat a másik rendszerben is meg van, de háttérbe szorult – így megfelelő kiigazítással a rendszerben a hiányosság megszüntethető. (42.old.) A filozófia történetében kibontakozik a philosophia perennis lehetősége mint végnélküli megközelítés útján megvalósuló nyílt gondolati rendszer. (Lásd alább az Összefoglalásban). A filozófia történetét nem értheti meg az, aki megfeledkezik arról, hogy az egyes rendszerek mögött nemcsak a gondolkodó ész, hanem az egész ember is áll – beleágyazva egy szellemi és történelmi helyzetben. Az általa kialakított rendszer pedig kettős gyengeséget mutat. Egyrészt a filozófia kénytelen feltárt igazságait aktuális „világrendi elemekkel” kiegészíteni, hogy rendszere teljes legyen. Másrészt a kialakított rendszerbe általában nem férnek bele a feltárt újabb ismeretek. Így ha az új valóságmozzanatok ellentmondásba kerülnek a rendszerével akkor az aporia vagy az antinómia zsákutcájába kerül a filozófus (173.old.) A választás végül is a két ellentétes állítás között világnézeti alapon történik! Minthogy a filozófiában a szigorúan meghatározott fogalmakból kell kiindulni, ezért ajánlatosabb a rendszereket filozófiai világnézeteknek nevezni és a tiszta filozófiát a rendszerektől különválasztani és azok fölé helyezni (174.old.) A központi eszme fontosságára pedig a fentiek során utalunk (ens analogicum, 179.old.)
A filozófia és a nyelv. (143.old.) beletestítése az anyagba (beszéd, írás) igen nehézkes. A szépirodalom a mondanivalót metafórákkal, hasonlatokkal fejezi ki, a természettudományokban a kisérletek megkönnyítik a megértést, a szellemtudományok tárgya éppen az emberi alkotások, a matematika pedig leegyszerűsíti a valóság komplexitását – a filozófiában viszont a verbalizmust kell elkerülni. A rendelkezésre álló szókészletből kell új kifejezéseket alkotni vagy a szavaknak szokatlan értelmezést adni. (145.old.) A józan ész lenézésével magyarázható meg, hogy a rendszerek alkotói érvelésükben a valóságban meg nem gyökerezett üres kifejezéseket kapcsolnak össze, hogy ezzel rendszerük szellemi önfentartását igazolják, ahelyett, hogy tévedésüket felismernék! (154.old.)
A fogalmakat jól definiált módon kell használni mert az érvelést a tekintély nem pótolja (tantum valet aucoritas, quantum valet argumentum). A múlt nagyjaira való hivatkozás nem elegendő (amicus Plato, sed magis amica veritas).
Ezért
különösen fontos létrehozni a filozófiai
fogalmak hálózatát (tezaurusz), amelyhez a
szaktudományok fogalmai a filozófiai felosztás
ágazatai útján kapcsolódnak (lásd 2. FÜGGELÉK)
Ilymódon nem fordulhat elő többé, hogy olyan szilárd és zárt világnézeti (ideológiai) rendszereket építsenek fel egyes rendszeralkotók, melyekben az érzelmek dominálnak (művészeti elemek.) A valóságérzet hiányát kell kiküszöbölni. (150.old.) Tapasztalati alap nélkül a logikai levezetések csak a légüres térbe vezetnek (még akkor is, ha hibátlan a gondolatmenet). Helytelen fogalomalkotással mindig fennáll a veszély, hogy fontos valóságmozzanat marad ki a premisszákból, tehát azok igazságértékét állandóan ellenőrízni kell. Ahogyan a pozitívisták mondják „a dolgoknál kell maradni”. Tévedésük nem is ebben van, hanem abban, hogy a tapasztalati tényekből a tapasztalaton túli utalásokat is képesek vagyunk felismerni és ezekből újabb valóságmozzanatokra is tudunk következtetni.
Így pl. a repülőtéren a „horizonton túlról” várható gép érkezési időpontjára a megfelelő valóságtartalommal rendelkező menetrendből tudok következtetni. Ugyanakkor a vámtörvény, ill. vámtarifa, amelyet a vámhivatal alkalmaz nem kapcsolódik a reális gazdasági folyamatokhoz – sőt azokat hátráltató tényező, amelyet az ország törvényhozása erőszakol a valóságra!
Az erős válságérzettel bíró
és logikai rendszerezésre képes gondolkodó
alkothat csak filozófiai rendszert. (152.old.)
Az ismeretelmélet határozza meg afilozófiai
megismerést is. Ezért kerülni kell bármely
alapfogalom vagy központi eszme
abszolutizálását, mert az ilyen önkényes
kiemelésen nyugvó merev rendszerben új tények
egyszerűen nem férnek bele! (185.old.) Így pl.
W. Dilthey relativista álláspontja szerint nem
jogos a filozófiai rendszerekkel kapcsolatban az
igazság kérdését felvetni, mert ezek csak
világnézetek – vagyis nem objektív megismeréen
nyugszanak – hanem csak a különböző alanyi vagy
közösségi szellem kivetüléseinek fogalmi
rendszerei.
A TÉVES ISMERETELMÉLETI RENDSZEREK
(szkepticizmus, relativizmus, idealizmus)
önellentmonásait a szerző a XII. fejezetben
mutatja be (lásd 360-387.old.)
Az
igazságmegismerés alapjai
(II. Rész)
A
Filozófiai Vitakörben e témában Lontay Ervin Pál
az alábbi előadásokat tartotta (1993 óta):
1. – A klasszikus szubsztancia analógiája (IGAZSÁGKERESÉS, EMPIRISTÁK, IDEALISTÁK, FENOMENALISTÁK).
2. – A
kritika alapproblémája (EPISTEMOLÓGIA, A
MEGISMERÉS IGAZSÁGTARTALMA, EGYBEVÁGÁS (conform.
rei et intell. (HYLEMORFIZMUS, PHILOSPHIA
PERENNIS)
3. – A
bölcseleti pszihológia alapproblémája
(TERMÉSZETBÖLCSELET: A GYENGÉN ÉLŐKTŐL AZ
ABSZOLÚT ÉLŐKIG, BÖLCSELETI KARAKTEROLÓGIA ÉS
TÖMEGLÉLEKTAN, ÁLTALÁNOS ÉS SPECIÁLIS LÉLEKTAN
(szóma és pszyché, voluntas és intellevtus). A
MEGISMERÉS FOLYAMATA. AZ EMBER HELYE A
MINDENSÉGBEN, A KÖZÖSSÉGBEN)
4. – A
megismerés funkcionális pszichológiája
(TUDOMÁNY/(Cognitio rerum per causas/abstractio
physica, mathematica et metaphysica/,
SZENZUALIZMUS, INNATISTA TÉVESZMÉK)
5. – A
kritikai vizsgálatok kiindulásai (A MEGISMERÉS
FOGALMA, KÉTELKEDÉS, A KÉTELKEDÉS FELOSZLATÁSA,
BIZONYOSSÁG, JÓZAN KRITIKA)
6. – Az igazság és bizonyosság ismeretelméleti vizsgálata (IGAZSÁG: EGYBEVÁGÁS+FAJTÁI: ONTOLÓGIAI, LOGIKAI, MRÁLIS /oratio brevis/, BIZONYOSSÁG: HATÁS + /4 status mentis: ignorantia, dbium, opnino, certitudo/, JÓHISZEMŰ TÉVEDÉS KIJAVÍTÁSA).
7. – Az emberi mismerés struktúrája és működése. /1997 április 18/ - A fenti előadásokban használt főbb fogalmak meghatározásait érdemes lenne összevetni Jánosi J. által hasznát alább használtakkal.
Az
ismeretelmélet jelentősége
A nem kimerítő megismerés nem ellentétes az igaz megismeréssel (157.o.) – Az ismetelmélet előfeltevésmentes tudomány, viszont a filozófia többi részei (így az előadás I. része is) mind függnek /logikailag/ tőle. (226.o.) – Minden tudományos kutatás lényegében megismerés és ezért értéke csak akkor van, ha az ész képes az igazságot kiismerni (229.old.) A tudományos megismerés csak fokozatilag különbözik a nem tudományostól, pl. a cselekvés síkján a megismerő ész már minden tudomány előtt bebizonyította arravalóságát. – A kétely a megismeréssel kapcsolatban sohasem a tényre vonatkozhat csak az érvelésre! (223.o.) Az értelem természetes alkalmassága az igazság megismerésre nem közvetlenül nyilvánvaló számunkra (235.old.) Egyetlen képességünket sem ismerjük meg közvetlenül, hanem csak működése, aktusai közvetítésével. – (236.o.) – Az ontológiai és a logikai sorrend összetévesztésére kell ügyelni: nem a képesség természetéből következtetjük ki az egyes megismerési aktusok természetét, hanem megfordítva, a megismerési aktusok természetéből a képesség természetét. – Az irracionalizmus viszont /akárcsak a racionalizmus is/ tagadja az előfeltevésmentességet. (237.o.) – Az ismeretelmélet kiindulási problémája: az önmagunkat igazoló igaz itéletek – Az igazságok két rendje: a tény és az ész-igazságok. (224.o.) A tényigazságoknak két forrása van: a külső és a belső megtapasztalás. – Az ismeretelmélet csak a tudati tapasztalatból indulhat ki. (241.o.) A létezés világával csak a belső tapasztalat segítségével jutunk közvetlen érintkezébe. A belső tapasztalaton alapuló tényigazságok megelőzik az ész-elveket is. (244.o.) Ahhoz, hogy a realizmus érvényesüljön, szükséges: a lételvek egyúttal észelvek is legyenek. – A tudatból való kiindulás elleni ellenvetéseknél tapasztalható a pszihológiai és az ismeretelméleti sorrend felcserélésre (246.old.) – A megismerés ismeretelméleti meghatározásához két fogalmat (az igazságot és a bizonyosságot) kell meghatároznunk. (247.o.) A megismerés igazsága az ész és a megismerendő dolog egybevágását (adaequatio rei et intellectus) jelenti. Ez az egybevágás akkor áll fenn amikor az ész lévőnek állítja azt, ami van és nem lévőnek azt, ami nincs. (248.o.) Az ész nem fizikailag fejezi ki a dolgot, hanem intencionálisan – A dolog fogalmi „mása” bent van az észben, vagyis az egybevágás csak a fogalmi tartalommal van meg. (249.old.) Értelmünk tartalmi jegyei szerint szétbontja a dolgot és azután logikailag összerakja (pl. a ház magas). A ház ugyanis mind a valóságban olymódon van összetéve mint azt az itélet kifejezni képtelen. A logikai egységnek (alany és állítmány) a valóság rendjében (ontológiailag) egészen más kettőség, pontosabban egység felel meg. – Az egybevágás, amelyet az igazsághoz megkövetelünk csakis a fogalmakkal kifejezett léttartalmak között áll fenn, de sohasem e léttartalmak létmódja és a fogalom között. A két létrend között ugyanis csak analógia áll fenn. (Dekonstrukció, 141.old.) – A bizonyosságok fogalmának tárgyi és alanyi tényezői közül az evidentia objectivá-n (122.o.) nyugvó tárgyi bizonyosság rendszerint a másiknak (alanyi-nak) logikai alapja és annak ténybeli nyilvánosságra épül. (250.o.) Ezzel szemben gyakori a megfordított sorrend amikor az ember meg van győződve állítása igazságáról, de csak alanyi bizonyosság formájában, amely tudományosan értéktelen. (Ennyire csak az irracionalizmus vagy az érvényesülés vágya vakíthat el!) A TUDATI TÉNYÍTÉLETEK IGAZOLÁSA – 1.Mit értünk tudati tényeken? (252-253.o.) Az ember nincs hozzászokva ahhoz, hogy a külvilágra vonatkozó tényitéleteket önmagukban is szemlélje és azokra ráfigyeljen (Ágoston, Descartes). Ismeretelméletileg azonban egyformán fennáll a látás tudati ténye, akár valóság áll mögötte, akár pedig csak hallucináció. A látás mgállapítása mindenképpen helytálló, tévedés csak akkor állhat be, ha azt állítom, hogy a látott tárgy a valóságban is létezik, mert lehetséges, hogy a látásnak csak képzeleti alapja volt – 2. A tudat fogalma (254.o.) – Kettős mozzanat figyelhető meg: i/ A tudat tényeiről közvetlen tudomásunk van ii/ Képesek vagyunk a reflexióban mintegy visszafordulni, ráfigyelni a tudat tényeire, amelyet egy ténymegállapító ítéletben fejezünk ki. – 3. A tudati ítéletek hármas problémája i/ megállapozottsága (omnipotenciális – lehetetlent kizáró – értelemben (33-34.o.), még hallucináció esetén sem lehet tévednem) – ii/ igazságtartalmát illetően nyilvánvaló, hogy ha lehetetlen tévednem, akkor az ítélet csakis a valóságot fejezi ki, csakis igaz lehet – iii/ az igazi ítélet bizonyossági foka: a kételymentesség miatt nemcsak fizikai, de logikai is. (256.o.) – A tudati tények alapján jut megismerésünk a létezővel logikailag közvetlen kapcsolatba, de ezek a tudati tények ismeretelméletileg semmivel sem kevésbbé realitások, mint a tudaton kívűliek. 4. A tudati megismerésre nem érvényesek a megismerés ellen felhozott érvek (257.o.) pl. i/ az önmegfigyelés a tudati tényt meghamisítja – a konkrét tényítéletet ismeretelméletileg nem befolyásolhatja „világnézeti” torzítás, amely legfeljebb a pszihológusra tartozik, - ii/ nincs szükség az emlékezés igazságára sem, mert egyáltalán semmi megelőző igazságot nem tételez fel (a tudati tény és a reá vonatkozó ítélet nem kezdődnek ugyan egyszerre, mert reflex-tudat a közvetlen tartalmát már időbelileg feltételezi, de együtt, egy időben folytatódnak. – iii/ a tudattól független dolgokra vonatkozó ítéletek tartalma kifejezi azt ami a reflexmegismeréstől függetlenül létezik a tudati átélésben és ezért egybevágás áll fenn az ítélet taralma és a valóság között. -5. – A szkepticizmus, a relativizmus és az idealizmus kritikáját lásd XII. fejezet, 360-387.old. 6. A tudati tényítéletek terjedelme (260.o.) – A tudati tényekkel, mint valóság-mozzanatokkal, közvetlen és nyilvánvaló biztonsággal jutunk érintkezésbe. A kozmosz csak közvetve – hatásaival – ismerhető meg, a mi kozmikus tudatunkban viszont a reális jelenség minden kételkedés nélkül ragadható meg – 7. Az én-megismerés (261. o.) – 8. Az Én-megismerésre vonatkozó téves elméletek. – 9. Az Én tevékenységi tudata – 10. Tagadása vagy túlzott kiterjesztése (267) – 11. Eredmények: (268) i/ A TUDATI TÉNYEKKEL, EXISZTENCIÁLIS/konkrét/ REALITÁSOK MEGISMERÉSÉHEZ JUTUNK – ii/TÁRGYILAG NYILVÁNVALÓ, MINDEN KÉTELYT KIZÁRÓ KÖZVETLEN MEGISMERÉST NYUJTANAK. (Ez a megismerés nem kimerítő ugyan (157.o.), de amit a valóságból megragad, az tárgyilag igaz) – iii/ EZ A TÉNYMEGISMERÉS IGEN SZÉLESKÖRŰ, KITERJED AZ ÉN LÉTEZÉSÉNEK BIZTOS TUDATÁRA, VALAMINT A TUDATI TEVÉKENYSÉGEK (akarat, érzelem, érzékelések MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRE. – A tudati tényekre vonatkozó állítások logikailag első ítéletek, amelyek semmiféle más ítélet igazságát nem tételezik fel ahhoz, hogy igazak legyenek. Ezért a tudati tények megismerését tekinthetjük a filozofálás kiinduló pontjának.
AZ ÉSZÍTÉLETEK IGAZOLÁSA – 1. Általános érvényű itéletek (270.o.) – A tudati tényítéletek sohasem fejeznek ki általános tényállást. Az általános érvényű ítéletek (szintén bizonyosak és nyilvánvalók , pl.: ellentmondás elve) állítmánya az alany minden egyedére vonatkozik. – 2. Az észleletek természete (271.o.) – Velünk született fogalmak nem szerepelnek ezekben, tudományosan igazolható ugyanis, hogy minden fogalmunkat a tapasztalatból merítjük. – Az észleletek a fogalmaink taralmai közötti kapcsolatokra vonatkoznak éspedig e tartalmak megértése segítségével. – 3. Az észleletek analízise – Közvetlenül nyilvánvaló, hogy a létezés fogalma kizárja a nem létezés fogalmát. – 4. A fogalmak összevetésének természete – A fogalmak a tudatban az ész síkján, míg a tények a lét síkján vannak. (Idealista vagy pozitivista tévedés, miszerint az észítéletek más síkra vonatkoznak, mint a tényítéletek.) A fogalom jelenthet először egy sajátos lélektani (gondolkodási folyamat) valóságmozzanatot. Ismeretelméletileg azonban a fogalmak megismerési tartalmát vetjük össze nem pedig a lélektani mozzanatot. A létezőkből kiemelt létezés az tartalom, amelyet a létező dolgokból (együtt létezőből) kiemelünk és ezt vetjük össze az észítéletben a valósággal és állapítjuk meg (intuitív módon) a kettő teljes egybevágását. – 5. Az észítéletek intuitív ítéletek (274.o.) Logikailag ugyanúgy első ítéletek, mint a tudati tényítéletek. Az észleletekben azonban a fogalmakat a tudati tények szolgáltatják. (Ha van létező, akkor érvényes, hogy egyidejűleg nem lehet nem létező, de hogy van létező azt csak a tudati tények ismeretéből tudjuk. (275.o.) Bizonyosságát a tárgyi nyilvánossága szolgáltatja. – 6. Az ellentmondás elve nem posztulátum, mert tárgyilag megalapozott. – 7. Az ellentmondás elve nem analitikus ítélet. (276.o.) – Kant szerint minden ítélet vagy analitikus vagy szintetikus, ill. vagy a priori vagy a posteriori. Az analitikus ítélet tagadása logikai képtelenség (Az apa férfi). Igazsága a bene előforduló szavak elemzéséből nyilvánvaló. A tapasztzalattól függenek az a priori ítéletek.
A létezés fogalmában semmiképpen nincs benne a nemlétezés. Az önellentmondás elve nem tautológia, de nem is tényítélet, amely konkrét tapasztalaton alapulna. – 8. Kant az a priori szintétikus ítéleteket lehetségesnek tartotta. (278.o.) Helyesen látta meg, hogy a tényítéletek önmagában sohasem jogosítanak fel általános érvényű ítéletek felállítására, továbbá az analitikus ítéletek semmi újat nem tartalmaznak a valóság megismerése szempontjából (mert azokkal nem magát a valóságot, hanem csak a fogalmak tartalmát analizálják). – 9. Kant téves elmélete (279.o.) – Szerinte a szintetikus a priori ítéletek azért lehetségesek és általános érvényűek, mert az ész természete (nem pedig az észtől független valóság) képezi jogosultságuk alapját. Ezekből nem lehet a realitásra (Ding an sich) következtetni – 10. A szintetikus a priori ítélet logikai természetének megfejtése. (280.o.) – Az ellentmondás elve a létezés lényegfogalmának megismerésén alapszik. A tudati tény alapján jutunk el a tudati folyamatok és saját létezésünk tényéhez. Meg kell tapasztalnunk a nem létezést (pl. valakinek a hiánya) és egymáshoz kell viszonyítani a létezést és nem létezést (non est affirmare et negare simul). Az így létrejött – tárgyilag nyilvánvaló – felismerés: i/ új ismerettartalmat jelent, ii/általános érvényű /minden létezés és nem létezés áll/, iii/ független a tapasztalati megismeréstől és iv/ feltétlen bizonyosságú. Kimeríti tehát a szintetikus a priori jellemzőit. Kanttal ellentétben viszont kimutatható, hogy a tárgyilag nyilvánvaló észleletben nincs nyoma a szubjektív módon értelmezett kategóriáknak. 11. Az a priori szintetikus ítéletek további analízise az okság elve alapján (281.o.) – Az okság elve szintén szintetikus a priori ítélet, mert általános érvényű és nem analtikus. „Minden nem szükségképpen létező dolognak létrehozó oka van.” – 12. Az okság elvének logikai tulajdonságai (283.o.) i/ szintetikus volta nyilvánvaló abból, hogy a „nem szükségképpen létező” fogalmában semmiképpen sem foglaltatik benne a „létező ok” megkövetésének fogalma. A priori voltát általános érvényűsége igazolja, ii/ tárgyi nyilvánossága közvetlenűl felismerhető (az esetlegesen létező létrehozó okot kiván meg, iii/ az okság elve logikailag első igazság, iv/ az okság elve azonban nemcsak logikai (ész)-elv, hanem lételv is, hiszen a lét síkjában található létezésről van szó benne – 13. Téves nézetek cáfolata az okság elvével kapcsolatban 284.o.) – i/ Semmiféle más elv igazolásra nem szorul. – ii/ Nem tételezi fel a tapasztalattól független „idea „innáták” létezését. Az okság elve nem posztulátum, hanem közvetlenül tárgyilag nyilvánvaló és feltétlen bizonyosságú igazság, amelyet az ész nyilvánvalósága nem követ. – 14. Az evolúció elvének az igazolása (288-289.o.) – A közvetett evidencia már feltételezi a közvetlen nyilvánvalóságot, a rendszerben, a világnézetben, az ideológiában gyökereznek (Normatív fizikai /ontológiai/ vagy normatív axiológiai /deontológiai/ „ellenőrzéssel” felismerhetők).lásd KIM dok. 18. melléklet 12.old.) – A végtelen (gondolati) folyamat lehetetlensége megköveteli, hogy legyenek közvetlenül és tárgyilag és tárgyilag nyilvánvaló ítéleteink. Ezek a tudati tényeket kifejező közvetlen ítéletek a szintetikus a priori igazságok (ellentmondás elve és okság elve) amelyekkel közvetetten újabb ismeretet szerezhetünk. Az okság elvével elhagyhatjuk a konkrét tapasztalat terültét és beléphetünk a tapasztalaton túli világ területére is.
A KÜLVILÁGRA VONATKOZÓ ÍTÉLETEK IGAZOLÁSA – 1. A külvilágra vonatkozó itéleteink logikailag mind közvetett ítéletek (291.o.) – Más a megismerés pszihológiai és más az ismeretelméleti sorrendje. Ebből nem következik az akozmizmus (nincs híd a valósághoz) – 2. A közvetettség még pszihológiailag is fennáll. (293.o.) – Egyrészt érzékek által történik, másrészt hallucinációk is jelentkezhetnek. i/ A látásból, tapintásból bonyolult biokémiai folyamatok lesznek, amelyek az agyban fejeződnek be és eljutnak a tudatba, ahol látott, tapintott tárgyként jelentkeznek. A bonyolult érzékelési képben a jelenlegi konkrét érzékelés csak egy kis hányada mert legnagyobb részét hasonló tapasztalatainkból és emlékezetből tesszük hozzá. ii/ Az érzékelés tudati képe és a reális valóság közvetlen egyesítése csak a gyermekkorban történik, később a perspektívás látás mint az érzékelés háttérbe szorul a sok tapasztalati (a bot nem törik el, ha „ferdén” tartjuk a vízbe) „tudás” mellett. iii/ Minden téves látás vagy hallás pedig hallucináció, bár csak a korábbiakat szokás így nevezni. A külvilági tárgyhoz nem férünk hozzá közvetlenül, csak a tudati kép segítségével. iv/ Hasonló a helyzet az emlékezésnél és a képzeletnél is. – 4. Az ismeretelmélet feladata a külvilágra vonatkozó ítéletek tárgyában. (299.o.) A közvetett tárgyi nyilvánosság biztosítása. – 5. A közvetett nyilvánosság logikai szerkezete (300.o.). Sokszor előbb van módunkban megállapítani, hogy egy dolognak lennie kell, mint tényleges létezést (Pl. gyilkosság feltételezése esetén gyilkosnak kell lennie és csak azután nyomozzák ki, hogy ki volt a gyilkos.) – 6. A következő megismerés bizonyosságának három foka (303) metafizikai (pl. a kiterjedt létezőnek nem lehetnek kiterjedésnélküli tulajdonságai, ezt hagyja figyelmen kívül a materializmus, ill. megfordítva a panpszichizmus). fizikai (a természeti törvényszerűség érvényesülését egy harmadik tényező fellépése módosítja) és morális (minél határozottabb az ember jelleme – Antigoné-tipusú ember – annál állandóbb, bizonyosabb cselekvésmódjának jellege, ez azonban már nem fizikai törvényszerűség.) – 7. A külvilág megismerésének közvetítése (306.o.) Az érzékelési tudattartalmak esetlegesek ezért jogos okok után kutatni. A képzeleti tartalmak legalábbis közvetve az Én befolyása alá tartoznak, míg az érzékelési képek attól függetlenek. – 8. Ismeretelméleti nehézségek a külvilág egyes tulajdonságainak megállapításában. (308-309.o.) A külső ok létezése ugyanúgy bizonyos mint maga az okság elve, de ismeretelméletileg meg kell állapítani, hogy milyen mozzanatok vonatkoznak kételymentesen a külvilági valóságra és melyek azok, amelyekre nézve kételyek állnak fenn.
Kant a
priori kategóriájának (332-334.o.) bevezetése a
tapasztalati valóság kaotikus állapotának
rendezésére szolgált volna. Azonban az ember
által létre hozott kényszerűsítő (redukciós
modell nem alkalmas a valóság átfogására,
akárcsak a filozófia nem vezethető vissza a
matematikára! Ezzel kapcsolatban viszont az
empiristák nézetével ellentétben kimutatható,
hogy fogalmaink nem hamisítják meg a valóságot,
az idealisták felfogásával ellentétben pedig,
hogy fogalmaink a tapasztalatból
valóságmozzanatokat emelnek ki, tehát a
tapasztalati világra érvényesek.
9. A
külvilág időbeliségének igazolása.
i/ a tudati tények időbelisége (310.o,) – Ha az események egymásutánisága nem volna valóságmozzanat, akkor érthetetlen volna számunkra a tárgyi jelenségek sorozata, folyamata (Bergson éppen a tudati tényekre hivatkozva szeretné az egész valóságot folyamatos változásnak tekinteni), ii/ az emlékezetünk a külvilág időbeliségének bizonyítékaként szerepel (minden észlelés át van szőve emlékezeti tartalmakkal). iii/ Kant téves elmélete miatt feláldozta saját magunk és a dolgok időbeliségére utaló nyilvánvaló tényeket.
10. Az
énünktől különböző Én-ek létezésének igazolása.
Más embereknek is van a miénkkel azonos (pontosabban hasonló) tudatitéletük. A beszéd (pl. a szülő és a gyermek párbeszéde szintén a külvilág (fogalmi) megismerésének egyetlen alapja. (314.o.) i/ Párbeszéd, mi beszélünk másokhoz és mások beszélnek mihozzánk. (Wittgensetin). Mások beszéde hozzánk nem illúzió mert független a mi tevékenységünktől, rajtunk kívül álló oka van. (Az álmomban való beszélés csak látszatérv beszéd, mert párbeszéd logikai egységet alkot, közös nevezőn vannak a beszélő partnerek akár egyezik véleményük, akár egymással ellentétes. A mások beszélő érzékelési és gondolkodási módjában nagy hasonlóság mutatkozhat. .Így az olyan felfogást is megérthetjük, amellyel semmikép sem azonosítjuk magunkat. A legabszurdabb filozófiai eltévelyedésnek mondható a szolipszizmus (a saját Énem egyedüli létezését tanították, minden más csak illúzió vagy esetleg az Én alkotásának tekinthető.) – A patologikus gyökere a fiziológiai depressziós állapot, de a végiggondolt idealista filozófia is ide vezet! (Mit érthet „végiggondolt idealista filozófia” alatt? – d.cs. megjegyzése – 2004 ápr.7.)
11. A
külvilág térességének igazolása.
A test atomokból, és még kisebb részecskékből áll, amelyek törvényszerű nyüzsgésben állanak az energiamezőkben. A bonyolultság bizonyos foka (az atomok 10-nek a 25. hatványán) érvényesül bennünk vagyis testünk különféle, atomokból álló alrendszerek (szervek) egyesülését képezi. A test tehát nem más mint meghatározott energiamező vagy erőtér. A racionalizmus vagy az idealizmus már beállítottságánál fogva – mivel közel áll az animizmushoz – elutasítja a térességet, amelyre a szellemnek a tudatnak és a gondolatnak nincs szüksége! (317.o.) i/ ismeretelméletileg érzékeléseink térességi tartalma nem tudatos vagy tudatalatti alkotásunk (Kant tévedése). A többi embernek is van térszemlélete és e térességben a mérés segitségével a legpontosabb megegyezésre lehet jutni, sokkal nagyobbra mint az érzékelés akármilyen más terén! A testek hatnak egymásra (pl. ha az urán egyik elektronját a kisérlet során fotonnal ütköztetjük, akkor plutonium keletkezik vagy az egyik mozgó billiárd-golyó összeütközik a másikkal és átadja neki saját mozgását). Mindez rendet, térbeli elrendezettséget jelent és pedig pontosan a téresség geometriai, dimenziós és perspektívás törvényei szerint. Az emberi szellem töretlen folyamatai is jellemezhetők a téres világból vett képekkel (ikonofil megközelítés), hasonlókkal, de ezek csak metaforák, amelyeket lényegesen más területekre viszünk át. – ii/ A szellemnél és a téretllen okozással nem lehet kielégítő magyarázatot adni a térben érvényesülő hatásoknak, éppen a téres anyagi dolgoknál (kövek, házak, gépek) semmi nyoma nincs a tudatnak vagy még oly kisfokú „szabaság” jelenlétének, mint pl. a biológiai okságnál az állatvilágban. – iii/ma nagyon divatos arra hivatkozni, hogy az ú.n. természeti (tehát nem szabadnak mondott) törvények sem szigorúan egyértelműek, hanem statisztikusak – tehát azt látszik bizonyítani, hogy szabad szellem áll mögöttük. (319.o.) de ehhez be kellene bizonyítani, hogy nem olyan tényezők állnak ezek mögött, amelyeket ma még nem ismerünk, de amelyek semmiképpen sem szabadok. A természet törvényei, melyek képletben fejezhetők ki szellemi megnyilvánulások – ami nem bizonyítja, hogy a természet, amely ezeknek a törvényeknek enegedelmeskedik, szintén „tudatos” létező. Aki ezen túlmegy, többet állít, mint amire a tények feljogosítják. 12. Az érzéki minőségek kérdése. (321.o.) – 13. Minőségek is ismeretelmélet – Akár pozitív, akár negatív álláspontot foglalunk el a kérdésben – ebből sem az idealizmus, sem a realizmus nem következik. Az okság elve alapján a valóságnak legalább annyiféle válságmozzanattal kell bírnia, mintaz általa okozott jelenségeknek. Érzéki megismerésünkkel jól összefér, hogy mindenegyes színhez meghatározott hullám rendelhető, (vagy a hang mellé hanghullám, az íz és szaghoz megfelelő vegyi folyamat). Az ézéki minőségek nagyfokban relatívak (a hang erősebb lesz, ha a hangforráshoz közeledünk). – 14. Az érzékelés természete és az ismeretelméleti probléma (323.o.) - Az első feladat a praktikus tájékozódás a külvilágban. – 15. Az érzéki minőségek kérdése nem oldható meg ismeretelméleti módszerrel (324.o.), de annyi bizonyosan állítható, hogy a testi valóság nem redukálható a mennyiségre. A modern/posztmodern paradigmaváltás, amely a kultúrában ugyanúgy tapasztalható, mint a társadalmi-gazdasági integrációs törekvésekben – a következő jellemvonásokat mutatja:
1. – A
TUDOMÁNYOS ÉS TECHNOLÓGIAI TEVÉKENYSÉGI KÖRÖK
ÖSSZEOLVADÁSA. Előtérbe kerül a
problémaorientáltság, amely transzdiszciplináris
együttműködést kiván. Így pl. a
nanotechnológiában a fizikai alapkutatás (lásd
fentebb az urán plutóniummá való átalakítása), a
számítástechnika (kvantumkomputer fejlesztése)
és gyógyszrgyártás (biochip) egyaránt sajátos
tevékenységi területre talált.
2. – Egyre kevésbé alkalmasak a zárt rendszerként felépített kutatási vagy előrejelzési modellek.HELYETTÜK AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK HATÁROZATÁNAK MENTÁLIS MODELLJÉT PRÓBÁLJÁK KIFEJLESZTENI, AMELYBEN FEEDBACKSZERŰEN TÖRTÉNIK AZ INFORMÁCIÓK ÁRAMLÁSA.
3. – AZ INTERAKTÍV KOMMUNIKÁCIÓ A PARTNEREK KÖZÖTT DÖNTI EL, HOGY A PROBLÉMAMEGOLDÁS FOLYAMÁN A SPECIALIZÁLÓDÁS MILYEN IRÁNYT VESZ.
(Pascal szerint az ember tudatos nádszál, ma inkább gondolkodó kerékpárnak mondhatjuk!)
A FOGALMAK VALÓS ÉRTKÉNEK IGAZOLÁSA – (A XI. fejezetnek felépítését lásd a tartalomjegyzékben 1. Függelék, 325-329.old. – Az alábbiakban csak néhány gondolatot emelek ki:)
A fogalmakat definiálni kell mert az igazságtartalom kérdése csak az ítéletekkel kapcsolatban vethető fel. (Csak az itéletekben van állítás vagy tagadás). A megismerés igazságát éppen abban határozzuk meg, hogy az értelem lévőnek állítja azt ami a valóságban van és nem lévőnek azt, ami nincs. Az ítélet csak akkor lehet igaz, ha a fogalmaink tartalma a valóságra érvényes. (325.o.) Az általános fogalom (sok valós létezőre vonatkozik) mindig a konkrét valóságnak csak egy kiragadott mozzanatát fejezik ki, de olyan módon, hogy ez maga sem konkrét (327.o.) – A nominalizmus tévedése. – Az általános tartalmú fogalmak tagadása. – A konceptualizmus empirista és idealista tévedése (328.o.) – i/ az empirikus gondolkodó csak a tapasztalati valóságra koncentrál (fogalmak nélküli valóságmiegismerés, intuició, átélés): szerinte az általános fogalmak a megismerés szempontjából értéktelenek. – ii/ Kant és az idealista hajlamú gondolkodók pedig káosznak tekintik a tapasztalati valóságot, amelyben az ész az általános fogalmak segítségével rendet teremt. A kategóriák azonban a priori jellegűek: a valóság ezért ismeretlen marad számunkra (Ding an sich). Ezzel szemben az ész nem ad hozzá semmit a tapasztalathoz csak fogalmi úton elemzi azt. – A fogalom tartalma és kifejezési módja (331.o.) Ismeretelméletileg a fogalom taralma i/ az „én létező vagyok” itéletben a létező fogalma csak a miséget fejezi ki, de nem az exisztenciális tényállást, mert azt csak az ítélet teszi. – ii/ Sohasem fejezi ki a dolog teljes miségét (quidditas, essentia) hanem csak kiemelt (absztrahált) mozzanatot. Az ilyen valóságmozzanat a többi konkrét határozmánytól kiemelten már nem állhat fenn a valóságban. De mivel a tapasztalást mozzanatként emelik ki, tehát a tapasztalati világra érvényes.
Fogalmaink három csoportja (335.o.) – i/ Az exisztenciális elemek helyett fogalmaink a dolgok essentiáit fejezik ki (336.o.): A lényegeket semmiképpen sem olvashatjuk le a valóságból, mint a tudati tények esetében, hanem csak okoskodással juthatunk birtokukba. – ii/ A dolog „miségének”megismerése általában a lényegnek a külső látszattal való szembeállítását jelenti. A lényeg tehát a látszat mögött rejlő és ésszel megtagadható „miségét” jelenti. – iii/ Legtöbb fogalmunk azonban egyszerűen csak empirikus fogalom: a dolgokat külső tulajdonságaik alapján felsőbb tipusokba soroljuk (pl. természettani fogalmak az állatok, növények, ásványok miségéről). Általában csak a dolgok megismerésének „felületén” maradnak, de lehet, hogy a lényegre is utalnak, (pl. lényegfogalma van az ellipszisről annak, aki tudja, hogy minden egyes pontjának távolsága a két gyujtóponttól állandó összegű, mert az valóban az ellipszis alkotó törvénye, - aki viszont az ellipszisről csak annyit tud, tojásalakú görbe, annak csupán empirikus fogalma van róla.
A VALÓSÁG ÉS A FOGALMI TARTALOM KÜLÖNBÖZŐ ÖSSZEFÜGGÉSEI (341-342.o.) – Hume pl. egymásutániságot vélt felfedezni a jelenségekben, de már ennek is kell, hogy oka legyen. A változás pedig ugyanannak a dolognak módosulata, amely megköveteli egy ontológiai előfeltétel felvételét. (J. Maritain szerint egy ontológiai „x”-et)
A megkülönböztetések (distinctio) tana (343.o.) – Az általános fogalom egyrészt egyetlen fogalmi tartalommal fejez ki különálló dolgot (pl. az ember fogalma), másrészt pedig sok fogalommal fejezi ki azt, ami a valóságban egyetlen konkrét létező (pl. amikor az embert lényegmeghatározással szétosztja érzékelő (szerves) és értelmes lényre. A fogalom általános tartalmának kérdése. (344.o.) – Az ember fogalma, amikor a konkrét létezők sokaságát egyetlen fogalomba foglaljuk össze, nem gyűjtő fogalom (erdő, hadsereg). Az igazi általános fogalmi tartalomnak az a sajátossága, hogy nemcsak az összességről, hanem annak minden tagjáról is teljesen egyértelműen állítható. (346.o.) Az általános tartalmú fogalomban – elvontsága miatt – meghatározatlanság is jelentkezik és ezért nyílt határai vannak. (Arisztotelész a Platón-i túlzott realizmust még az anyag és a forma metafizikai elméletével is megterhelte.) – A fogalom elvont tartalmának kérdése (347.o.) – A dolog konkrét egységét felbontani vagyunk kénytelenek különböző mozzanaira és ezeket különálló fogalmakkal fejezzük ki. – Ott is szétbontunk, ahol a valóságban nincs összetettség. A konkrét „létező ember” kifejezésben két különálló fogalom szerepel. Ezeknek „önállósítása” az empirizmusban, az exisztencializmusban vagy az idealizmusban egyaránt megtalálhatók. Ennek elkerülése csakis az ismeretelméletileg jól felépített filozófiában lehetséges. Ahhoz, hogy a fogalom tartalma reális legyen (azaz, hogy a valós világra is érvényes legyen) elegendő ha a tartalom legyen megvalósulva a valós létben, a fogalmi kifejezés módjától akár gyökeresen különböző módon is. Ezért fogalmainknak a külvilágra való alkalmazásánál kritikai eljárás szükséges, mert hol egységként fejezzük ki azt, ami a valóság rendjében különálló (lásd 344.o.), hol pedig ellenkezőleg különállásként fejezik ki azt, ami valójában egységes.
A FOGALMAK MEGALAPOZOTTSÁGA A VALÓSÁGBAN (357-359.o.) – Nincs tehát olyan fogalmi tartalmunk, amely csak az ész szerkezetére volna visszavezethető (lásd 331.o.) Minden elvont fogalmi tartalom megalkotásánál két tényező szerepel: eszünk sajátos képessége és a léti valóság benső szerkezete. Látszólag eltérnek ettől az analóg fogalmak, de megalkotásukra a lét analógiája jogosít fel, habár a jogalap más mint az általános fogalmaknál. Ez utóbbiaknál ugyanis homogén taralmi jegyeket emelünk ki és egyesítünk egy fogalomba, míg az analóg fogalmaknál csak hasonlóságuk alapján járunk el. Minden gondolatrendszer alapelemei az egyes fogalmi tartalmak, mint a valóság kifejezői. Sokszor már maguk a fogalmi tartalmunk is tévesek lehetnek, ha a valóságot semmiképpen sem fejezik ki. De sokkal gyakoribb az az eset, hogy – habár a fogalmi tartalmak eléggé helytállók – mégis a valóságba való, a fogalmi rendszerünkkel konzisztens módon történő kivetítésükkel van gond. Amennyiben ezeken az alapvető hibákon megfelelő kritikai korrekcióval nem segítünk, akkor még a helyes következtetés, a logikus gondolatfűzés sem vezethet az igazsághoz.
.......................................
Kónya
Balázs kéziratának összefoglalása (kézirat: 12.
oldala):
A PHILOSOPHIA PERENNIS kibontakozása az önccélú, saját személyiségét megvalósítani szándékozó emberek összefogásán nyugszik, azzá kel tenniök magukat amivé lenniök kötelességük. Erre szolgálhatnak a normatív-fizikai (szingenetikai) törvényszerűségek fokozatos feltárása és megismerése valamint a normatív-axiológiai (kibernetikai) mérlegelések tudatos javítása alapján a természeti rendet elősegítő (vagy azzal összhangban álló) gyakorlati döntések meghozatala és végrehajtása. Ilymódon kiemelhető és követhető „egy örökéletű filozófia” , amely végnélküli szellemi processzussal (asszimptotikusan) közelíti meg saját tárgyát: az egész valóságot. Az optimizmusra éppen a filozófiai megismerésre való alkalmasságunk ad alapot, mert ugyan mire egy olyan képesség, amely sohasem tud megvalósulni. Nem relativista és nem szkeptikus az, aki célúl tűzi az igazság fáradságos és véglegesen sohasem lezárható keresését. Az igazság megismerése azonban kizárólag szellemi vállalkozás, amelynek semiféle organikus analógiája nincs. Némileg hasonlítható egy dialektikus folyamathoz (adatgyűjtés, az adatok csoportosítása, az ellentétek feltárása és a szintézis megkísérlése.) Mindig tapasztalható jelenség, hogy amíg a természettudományok és a szellemtudományok lényegében horizontális tudásgyarapodást eredményeznek, addig a filozófiai megismerés vertikális (mélyedési vagy felemelkedési) dinamizmust mutat és erre a polarizálódó tendenciára a tényadatok mennyisége nincs jelentős befolyással. Egyetlen filozófusnak sem sikerült azonban a feltárt igazságok „tényleges” rendszerét bemutatni, mert ezzel a kutatás lényegével került volna ellentétbe. A PHILOSOPHIA PERENNIS legalapvetőbb igazsága éppen más-más helyet foglalnak el az egyes filozófusoknál (és éppen ebben különböznek egymástól a rendszerek.) A filozófia történetének áttekintéséből tulajdonképpen azt a benyomást kapjuk, hogy az egyes rendszerek nem mások mint néhány alapeszmének (alapfogalomnak) a legváltozatosabb permutációi. Ezeknek normatív áttekintésében nyujt segítséget a filozófia fogalmának meghatározását és „lokalizálását” végző interdiszciplináris tezaurusz.
A filozófia igazi törekvése, hogy az egész valóságot és az emberi élet sorsdöntő problémáit egyre tökéletesebb gondolatrendszerbe foglalja össze és álláspontját praktikus módon kifejtse. Erre azonban csak kiváló képességű szellemi alkotók alkalmasak. Az emberek többségének pedig sem előképzettsége, sem ideje nincs a szellemi eligazodásra. Az epigonok munkája viszont nagyon szánalmasan hat. A legtöbbjüknél csak a fogalmak tologatása tapasztalható egy világnézet vagy ideológia szolgálatában. ÍGY A VALÓSÁGTÓL VALÓ ELSZAKADÁS TÖRTÉNHET A RACIONALIZMUS PÓLUSA FELÉ (A fogalmak ontologizálása, a valóságnak túlzottan leegyszerűsített „matematizált” mentális modellje légüres térbe vezet) VAGY AZ IRRACIONALIZMUS IRÁNYÁBA (Az embert az ösztönvilágba akarják visszanyomni). Ennek elkerülése érdekében a filozófia, a tudomány és a vallás együttműködésére van szükség.
BÉRCZI SZANISZLÓ: A valóság olvasatfüggő
Az előadó
nem adott közre írásbeli anyagot.
Feljegyzéseim (d.cs.): „A Valóság a szimbolizált világ (kapuk, koronák, stb.) A Világról fogalmakat csak szimbólumok útján nyerhetünk.Valamelyik részével szimbolizáljuk.”
LUKÁCS BÉLA: A fizikai valóság
Az előadó
nem adott közre írásbeli anyagot.
Feljegyzéseim (d.cs.): „Hüllő agynak érzelmi funkciója nincs. (A valóság feltárása érzelmi folyamat is az embernél!) A valóság feltárása tükrözés, fiziológiai reflexió a világról, még akkor is, ha az érzékszervek „meghosszabbításai”, a műszerek útján jönnek hozzánk.”
DETRE CSABA: A valóság mint antivilág
Az
előadás rövid kivonata:
Hogyan működik az a fogalom, hogy „valóság”, mi a fogalma a „valóság” fogalmának?
A „valóságot” minden esetben „oppositio”-ként emlegetik. A „Valóság” az észleltekkel vagy véleményezettekkel szemben az, hogy: „ ... ami nem szubjektív ítélet, de nem is objektív, kívűl esik az objektum-szubjektum világtól, az örök opppositio. Az egész filozófiai irodalom ezt sugallja. Ha a világ az objektum és szubjektum által determinált, akkor a „valóság” az Antivilág! A „valóság” a „létező világ”, - amiről információink vannak – tagadása.
A „valóság” soha nem az, amit érzékelnünk kell, amit hinnünk kell, hanem a „mindig más”, a mindenkori oppositio.
A valóság éppen mint az antivilág határozza meg életünket, sőt, a világ életét.
AGÓCS JÓZSEF hozzászólása:
A valóság nem azonos a létező világgal. A valóság mindig ismeretlen, nem kiszámítható tényezője a világnak. A „valóság” fogalomnak külön funkciója van, - mondhatni – külön világot képez.
TÓTH IMRE hozzászólása:
A valóság nem az a reális világ, amelyet a tudomány feltár, de nem is az, amelyekben a vallások hisznek. (Egyetért Kónya Balázzsal és Detre Csabával)
MERÉNYI ERZSÉBET hozzászólása:
A valóság az, ami modellezhetetlen és kiszámíthatatlan.
445 – 447.
vitaülés:
MISZTIKA, BOSZORKÁNYSÁG
(Utólag adott tematikus cím)
-
1997 április
25., 26., 27 A Filozófiai Vitakör és Városi
Kulturális Központ, Szerencs által rendezett.
„SZERENCSI KÖZÖS RENDEZVÉNY”
Program:
1997 ápr. 25., péntek:
17 óra: Giordano Bruno kiállítás megnyitása.
18 óra: GÉCZY ISTVÁN: A félreértett világ
Eszmecsere az Univerzum szerkezetéről, kozmológiai modellekről, a világ természetéről Bruno nyomán.
19 óra: DETRE CSABA: Az Univerzum szerkezetéről
1997 ápr. 26. szombat – „Boszorkányszombat”.
10 óra: DETRE CSABÁNÉ: Boszorkányok pedig vannak, voltak és lesznek, amíg ennek a körülmények kedveznek
11 óra: Magyarországi Boszorkányok Szövetségének előadása
12 óra: AGÓCS JÓZSEF: Rejtett képességeink kibontakozása a misztikában.
Ebédszünet
14 óra: VITÁNYI PÁL: A vallás kiteljesedése a misztikában, út a vakhittől a kozmikus vallásig.
15 óra: NAGY LÁSZLÓ BENCE: Boszorkányégetés az Ingváron. Helytörténeti előadás 5 megyaszói boszorkány megégetéséről.
16 óra: Boszorkányok a népköltészetben: versek.
Óz a nagy varázsló c. mesejátékának boszorkányjelenetét adja elő: MIHÁLYI LÁSZLÓNÉ.
16:30 óra: Boszorkányok a népdalkötészetben: Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány ...
17 óra: Az év boszorkányának megválasztása, majd ...
18 óra: jelképes boszorkányégetés a várudvaron, papírmaséből, rajta a butaság, babonaság, előfeltételek szimbólumainak jelképes elégetése.
Utána vacsora: boszorkánysült inkvizíciós módra.
A tokaji bor szellemének megidézése.
Április 27., vasárnap:
Kirándulás,
A Szerencsi Cukormúzeum megtekintése. Itt Detre Csaba a Filozófiai Vitakör elnöke mézeskalácsból megkapta a Filozófiai Vitakör totemállatát, a Szent Rhamphorhynchust.
Megjegyzések:
Detre
Csaba több vonatkozásban is nem értett egyet
Géczy Istvánnal az összejövetel programját
illetően: Géczy István rajongott Giordano
Brunóért, nem csak filozófiájáért, hanem a
martíromságot is vállaló jelleméért. Giordano
Bruno megégetését párhuzamba hozta az éppen
azidőtájt kulmináló nyugateurópai
boszorkányégetésekkel. Detre figyelmeztette
Géczyt, hogy Giordano Bruno megégetésének semmi
köze nem volt a korabeli boszorkányégetésekhez.
Meglehet, hogy a tömeges égetések mintegy
kordivat volt abban az időben. Géczy előadásában
a Bruno-pert úgy jellemezte, hogy a
„szellemtörténet legintellktuálisabb pere.” Ez
azonban egyáltalán nem mondható a korabeli
boszorkányperekről. Detre többekkel együtt úgy
jellemezte ezt az összejövetelt, hogy elsősorban
„égetési konferencia” volt.
448. vitaülés:
FÖLDI TIVADAR: Erőterek – 1997 április 30., szerda, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó
nem tett közzé írásbeli anyagot, saját
feljyegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
A gravitáció terjedése hasonlatos az elektromágneses hullámok terjedéséhez, azonban a fotonnal szemben nem létezik graviton.
Magerők: csak magon belűl, az eddig mért legnagyobb erők.
E=mc2
Berendezések energiája nagy, új ngyságrendet lehet velük létrehozni.
„Kémiai erőterek” („kémia” nincs, csak elektron-héjfizika!)
Potenciák. az a munkaképesség, amelyet az egységnyi tömeg a végtelenségből „bevonszolva” kifejt.
„Biológiai erőtér”: Első, nem látens információ: ismétlési információ. Produkálni tudja önmagát (=replikáció – d.cs.) érzékelni és tanulni is képes.
Ember:
Extrapolál és elvon. Nem a szerszámkészítés, hanem az elvontság a legjellemzőbb rá. Modellalkotás. Egyéntől függőség. Más erőterek (kihasználása).
„Feljebb” lazábbak az erőterek, nő a „határozatlansági reláció”.
„Az ember feletti síkban” lehet-e élet?
Pl. a „társadalom”:
sokrétűbb a kapcsolati rendszere, mint az egyes
embereknek.
Marx: „társadalomról” beszélt: „Osztályharc”,
„ritus”, „törvény”
„Van-e erőtér ott, ahol se nyag, sem energia sem tér(!) nincs. Ez már a „hit tere”.
„Fekete lyuk vagy ősatom”(?). Pontszerű tömeg-kollapszus az ősatomra utal.”
„Van-e az ősatom körül tér?”
„Különböző világok, különféle ősatomok.” (v.ö. d.cs.”Természet Világa” 1979 eszmeffutatás Rádi Péterhez.)
„Fel nem robbant ősatomok, amelyek itt üldögélnek köröttünk.”
„Az erőtérnek nincs szüksége anyagra.” (??????)
„Az anyag már önmaga erőtér.” („Kölcsönhatás.”)
„Hiány-erőtér” (Meister Eckhardt).
Az absztrakciók önmagában is erőterek (D. Lombay Kamilla).
Az egész
vitaűlés magnófelvétele meghallgatható a
Filozófiai Vitakör Hangtárában.
1997 május 5.-én
elhúnyt Dr. Horváth József filozófus, egyetemi
tanár a Filozófiai Vitakör alapító atyja.
Temetésére, azaz
hamvainak szétszórására 1997 május 24.-én került
sor, 35 fokos kánikulában az Óbudai Temetőben.
Itt négyen búcsúztatták, a Filozófiai Vitakör
részéről Dr. Detre Csaba elnök:
„Dicsérni jöttem Horváth Józsefet nem temetni !
Dicsérem,
mert igazi gondolkodó, nem szavakon rágodó
álfilológus, hanem nagyívű rendszereket alkotó
filozófus.
Világnézetében rendíthetetlen volt, ezt nem befolyásolták politikai fordulatok, vagy ideológiai divathullámok.
Mint igazi tudósnak, az anyagelvűségen alakult világnézete. Nem tekintette komolynak azt, aki valamiféle ködös anyagfeletti uralmának veti alá magát, és ezt bizonyítani is kivánja tudományával!
Mint igazi materialista, optimista és nyílt volt. Lelkét és jellemét nem nyomorította meg az üdvözülés hajszolása. Nyíltsága, becsületessége tanítványai között népszerűvé és szeretetté tette.
Harcolt a személyekre megszerkesztett merev izmusok ellen, beleértve itt a hozzá közelálló marxizmust is. A „perszonal-izmusokat” nem tartotta tisztességesnek a filozófiában.
Küzdött a tudományos életben megnyilvánuló személyes kultusz ellen, amit a tudományos szervezetek nem vettek jónéven. Bár nagyon is elismert szellemiség volt, a respektivista tudományos hierarchiában, különösen az akadémiai elit körökben nem volt népszerű.
1973-ban alapító tagja volt az „alulról”, spontán szerveződött Filozófiai Vitakörnek. Ez döntő momentum volt az akkor nagyon is sérülékeny egyesület megszilárdulásában.
Az Anyagot a sokrétűség, és a csodálatos végtelen lehetőségek egyetlen igazi forrásának tekintette. Bizonyította, ha igazi csodát alarunk látni, azt nem a démonok, próféták, angyalok világában kell keresnünk, hanem a kimeríthetetlen anyagi világban.
Mint tanítványaid biztosak vagyunk abban, hogy az Anyag a minden, a végtelen dünamisz. Annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy majd találkozzunk az Anyag legmagasabb rendű szerveződési szintjén, a Szellemi Világban. Kapcsolatunk rendületlen marad, s a mai nap csak egy ideiglenes szétválás az organikus szinteken. Jóska, Te most nem hagytál el bennünket, hanem a társadalmi-biológiai mozgásformából átléptél az élettelen világ birodalmába, de itt maradtál világunkban, por formájában. Az anyag dünamisza kimeríthetetlen: Ebből a porból lángok fognak kitörni, a Szellem lángjai, melyek számunkra irányfényt jelentenek a tudomány és tisztesség útján!
449. vitaűlés:
PUSKÁS ILDIKÓ: Az indiai vallások és a „new age” – 1997 május 9., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadónő nem tett közzé írásbeli anyagot, saját (d.cs.) jegyzeteim:
(Az előadónő férje Simon Róbert, akiről viszont nincs feljegyzésem, hogy kicsoda).
„Vallás és vallástan két külön világ.”
„Nem vállalja a nyugat primátusát, a Kelettel szemben.”
„A New Age a vége felé tart, a „Vízöntő Korszak felvátja a Halak”-at. (Retrográd mozgás!)”
„Banyon-fák: Alekszandrosz Megasz feljegyzései szerint 2000 lakás elfért a léggyökerei között.”
„Hinduizmus: Bonyolult előzmények: árja-dravida háborúk, majd összekapcsolódás, közösen létrejött ideológia.”
„Indus civilizáció:” (Dravida). Indo-árja törzsi csoportok. Ezek összevegyülése: ind kultúra.”
Ez még nem az ’indo-árja’ kultúra.”
„Kr.e. 8.-6.szd. között születnek meg az első indiai filozófiai szövegek: „Upanisádok”. Upanisad: erdei iskolák. Eretnekségek: titkos: upanisa-. Számtalan iskola kezdeményezése.”
„Kaszt: portugál szó. (?)
„Varna”:
1. Brahmaha varna (brahmin varna): értelmiség.
2. Ksakria varna: hivatásos katonaság.
3. Vaysia varna: Közemberek csoportja, termelőmunkát végzők.
vis=vicus
kisemberek csoportja.
4. Sudra varna: szolgák csoportja
5. Rituális szempontból tisztátalan emberek csoportja.
Meditáció ill. aszkézis útja: Dzsáinizmus.Dzsina: a dzsáinizmus alapítója. A nem-ártást az egész élővilágra ki kell terjeszteni. Dzsahanna-kerék: meg kell semmisülni az akarat teljes feladásával.
Lélekvándorlás:
Állat: lelkes lény. Ebben lehet, hogy egy volt ember ölt testet.
Baktay Ervin kutatásai.
„At-men”: „Én-lélek.”
„Száh szárá”: létkörforgás.
„karma:” a cselekedet, ez az egyén és az isten valamiféle viszonylatában értendő.
„Dharma”: fenti viszony normarendszere.
„Brahman”: világlélek.
„Moksa”: felszabadulás a létkörforgás kényszere alól.
„Buddhizmus (Buddhából): ha nincsenek vágyai, üres (?)”
„Hindu istenek: rejtett monoteizmus.”
„A szellemi képességek nem teszik lehetővé ugyanazt a meditációs készséget.”
„ENOTHEISZMOSZ: az összes istenből kiválasztható számomra EGY valamelyik, (amelyiket kitüntetetten imádok.)
TRIMURTI:
alatt áll a világ.
1. Bráhmán: Teremtő princípium (isten). /Báráhmán éjszakája/
2. Shiva: pusztító megújulás.
3. Visnu: A fenntartó isten.
Fenntartó istensége folytán megtestesül.Emberi: 1. Krisna 2. Ráma
Ezen isteneknek vannak feleségeik, szerelmeik, stb., lényegében emberként „működnek.”
Ishmara: rejtett egyesítő isten. Filozófiai istenség.
Bhagavad-ghita: Az Isten iránti áhitat és szeretet útja: Áhitatos istentisztelet.
Bhagti: Isten iránti szeretet. ---
A királyok mindig a ksatria (harcosok) rendből kerültek ki.
*********************
Upanisad irodalom óriási hatással volt a 19.szd.-i filozófiai irodalomára.
--------------------------------
Indiában nincs egyház, ilyen t.k.p. csak az európai kereszténységben van. Egyház: fizetett szeretet igénye, „alkalmazott” papsággal.
..........................................
Amand(a) marg(a) mozgalom: (1955) : Szerzéstől való tartózkodás.
Hinduizmus soha nem voolt térítő vallás (ennek ellenére a világ minden részében gyorsulva terjed, ma már Európában hatalmas tömegeket mozgat meg.
„Hare Krisna”: A bhagti-t térítő vallássá tette.
India a „Kis Tigrisek” nyomában jár a társadalmi fejlődés minden területén.
India semmit nem vesztett el, mindent megőrzött.
A hinduizmus az iszlám mellett a legdinamikusabb vallás a világban.
Szikh (Pandzsab): Békés átmenet az iszlám és a hinduizmus között.
Irodalom:
PUSKÁS ILDIKÓ: Istenek tánca – 1984. (kisméretű könyv)
Az egész vitaűlés anyagának magnófelvétele
megtalálható a Filozófiai Vitakör Hangtárában.
450. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kalandozások a filozofálás történetében. III/4 Levés és szorongás (Egzisztencializmus) – 1997 május 16., MÁFI földszint, ebédlő
Mottók: „Vagyok, mint minden ember:fenség,
északfok, titok, idegenség,
lidérces messze fény,
lidérces messze fény”
(Ady E.)
„Magadban állsz a Föld szinén
felnyársalt a Nap
és hirtelen lehull az éj”
(S. Quasimodo)
Bevezetés
Újkori kalandozásunk Descartes-tal indult (III/1.)
R. Descartes kétféle „essentia”-t, lényeget ismert (f)el. Az ő „karteziánus” dualizmusának „res extensa”-ját, a „kiterjedt dolgot”, vagyis az anyagot helyezi a központba a materializmus (III/3).
A „res cogitans”, a „gondolkodó dolog”, a szellem problémáját más, idealista-spiritualista irányzatok elemzték tovább.
Ennek alapja a „cogito, ergo sum”: a Szent Ágoston-féle „dubito ergo sum”-ra rímelő dondolkodom, tehát vagyok.
„Cogito – gondolkodom” foglalkoztunk Kant gondolkodás-kritikájával (III/2).
„Ergo – tehát”: Hegel egész szellemfilozófiáját „Logiká”-nak nevezte.
Hátra van még a „Sum – vagyok”, a létezés, létesülés, levés filozófiája.
A magyar „levés” szó igen kifejező: egyaránt jelent „valaminek levést” és „valamivé levést”.
Ez az „egzisztencializmus.”
Az „egzisztencia” szót nem hétköznapi értelemben kell most vennünk („kétes egzisztencia”, „egzisztencia-teremtés” ...), hanem filozófiai értelemben (Sartre 1943 szerint), szembeállításként a korábbi európai filozófia esszencializmusával, amely ilyen, vagy olyan értelmezésben a többé-kevésbé statikusan értelmezett szubsztanciát tekintette ontológiája talpkövének.
Ex-sistentia: ki-emelkedés, ki-állás. (A szó mint filozófiai szakkifejezés egyébként Aquinói Szent Tamás óta ismeretes.)
Eredetileg azonos értelmű volt a görög ek-sztászisz-szal (!)
Az egzisztencialista életérzés természetesen sokkal régibb, mint az egzisztencialista filozófia.
Ez utóbbiról egyébként Sartre azt írta: „Ma már annyi mindenre használják, hogy már semmit sem jelent.”
E. Mounier „Bevezetés az egzisztencializmusba” c. művében (1947) megrajzolta az egzisztencializmus törzsfáját, amely akkor is tanulságos, ha természetszerűleg vitatható.
Eszerint a gyökerek: Szókrátész, a szoikusok, Szent Ágoston, Szent Bernát, Pascal és Main de Biran.
A törzs: (amely a fenomenológiában végződik): Kierkegarrd.
Az ágak:
az ateista irányzat: Nietzsche, Sartre, Camus, és (Mounier) szerint Heidegger,
a teista (valamilyen formában vallásos) irányzatok: Szolovjev, Berdjajev, Sesztov, Jaspers, Barth, Buber, Blondel, Marcel, Landsberg, Péguy, valamint az ág szélén Bergson és Scheler.
Már Luther Márton szerint Isten
- egzisztenciálisan ragadja meg az embert (meghíva őt a hitre és ezáltal az üdvösségre),
- megnyilvánul a történelemben (a revelációban, a kinyilatkoztatásban), majd
- elrejtőzik.
B. Pascal írta:
„Végtelen terek végtelen magánya elborzaszt.”
A közvetlen „szellemi ős” azonban mégiscsak
Sören A.
Kierkegaard (1813-1855)
Dán teológus, „templomkert” avagy „az egyház örzője”
Gondolkodásmódja reakció a romantikára és Hegel idealista egységfilozófiájára, a szubjektív szellem lázadása az objektív szellem abszolútizálása ellen. Egyúttal kultúra-kritika és a dán (lutheránus) államegyház kritikája is.
- egzisztencia: az emberi személyiség (Persönlichkeit) konkrét, „időbe vetett” lét(ezés)e
- az egyes magasabbrendű, mint az általános
- szubjektív igazság (Wahrheit für mich): Jézus önmagát nyilvánította „az igazságnak Pilátus előtt
- ugrás (Sprung)
- hit (Glaube): „az a nagy ugrás, amellyel a végtelenbe jutok át”: „a hit ott kezdődik, ahol a gondolkodás megszűnik”
- bűn (Kierkegaard után mindinkább „eltűnik”!)
- semmi (Nichts)
- szorongás (Angst)
- szabadság (Freiheit)
- ismétlés (Wiederholung, Widerkehre) a plátói anamnészisz (visszaemlékezés) „előfordítása”. míg az emlékezés szomorúságot okoz, az ismétlés örömforrás lehet. „Az ismétlés dialektikája könnyű mert ami ismétlődik, az már volt, teszi az ismétlést újjá.” – „Csak a szellem ismétlése lehetséges: az időn belűl sohasem lesz olyan, mint az örökkévalóságban”.
- döntés (Entscheidung) i/ esztétikai (Epikurosz) – ii/ etikai (Kant) – iii/ vallási („amit ésszel nem lehet ragadni, az érdektelen”): megélt kereszténység
- Isten: „rettenetes dolog az élő Isten kezébe kerülni”
- egyidejűség (Geichzeitigkeit)
Művei:
- „Az irónia fogalma, különös tekintettel Szókrátészre” (Doktori értekezés)
- Vagy-vagy (Entweder oder, dánul: enten ellen)
- Félelem és szorongás (1843) – a hitről
- A szomorúság fogalma (1843) – az áteredő bűnről
- Az ismétlés (1843)
- Filozófiai morzsák (1844)
- A szorongás fogalma (1844)
- Az életút stádiumai (1845)
- A halálos betegség (1847) – a személyes bűnről
- Értekezés a kétségbeesésről (1849)
- A jelen önvizsgálatra ajánlva (1851)
- A pillanat (1855) – az államegyház ellen
Az előadás még a következő egzisztencialista filozófusokkal foglalkozott:
- Karl Jaspers (1883 – 1969)
- Martin Heidegger (1889 – 1976)
- Jean-Paul Sartre (1905 – 1980)
Mint „többieket” megemlíti („csak pédaként említeni van most mód, azt is csak a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.”) a következőket:
A. Camus, S. de Beauvoir, G. Marcel, M- Merleau-Ponnty, P. Ricoeur, M. de Unamuno, J. Ortega y Gasset, A. Paci, Beckett, N. Berdjajev, E. Ionesco, M. Buber, W. Gombrowicz, „voltaképpen azonban az első egzisztencialista mű a magyar Lukács György nevéhez fűződik: „A lélek és a formák” (1910-11).
Befejező szentenciák:
’Az ősi indiai Upanisádok szerint: „A bölcsek a létező gyökereit a nemlétezőben találták meg.”
================
„A lények szigetek, a létezők pedig fel-felcsapó hullámok a lét(h) óceánjában....” (D.E.? – d.cs. megjegyzése – 2004 ápr.8.)
A közreadott írásbeli anyag még 6 oldalas irodalmi szemelvényeket is tartalmaz: Jean Cocteau, J.P. Sartre, végül egy képet közöl a „Science” 240. kötetéből: Center for Existential Studies: „You are everywhere” – „Ön mindenütt van.”
Az előadás teljes anyaga megtalálható a FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000 kötetben, valamint a „Filozófiai Vitakör 1997 jan. – 1998 júl., 426-519” dokumentumkötetben.
A
vitaülés teljes hangfelvétele megtalálható a
Filozófiai Vitakör Hangtárában.
451. vitaülés:
A K.I.M. rendezvénye:
-
KÓNYA BALÁZS: A
monetáris buborék
-
SÍKLAKY ISTVÁN:
A nemzetgazdaság védelme a globalizmussal
szemben
-
1997 május 23.,
péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Kónya
Balázs előadásának kivonata:
Beszámoló a monetáris buborékról (Vázlat)
Történeti előzmények rövid összefoglalása: A monatáris rendszer kialakulása az újkorban (Grasham törvénye, a pénz a legcsereképesebb áru szerepét tölti be az általános egyensúlyelméletben, a központi bankok a bankszféra, a hitelteremtés elmélete és a nemzetközi pénzpiac, a tőkeármalások nagy mobilitását lehetővé teszi a nemzetközi pénzpiac szabályozatlansága és egyre inkább előmozdítja a gazdasági kapcsolatok globalizálódása).
Világgzadaság, világtermelés és világkereskedelem: Regionalizálódás vagy globalizálódás? (Az egyes övezetekben elért termelési eredmények, a fejlődő országok valutaleértékelése a külkereskedelembe való bekapcsolódás céljából, valuták átszámítása, WTO-fejlemények.)
Az állami beavatkozás érvényesülése a pénzügyi szabáyozás útján: Gazdasági ciklusok a depressziót megelőzik a spekulatív jellegű befektetések (pl. Japán) az infláció „mérése” és a többi mikroökonómiai mutató, állami ráfordítások megoszlása autokráciában, ill. demokráciában, geo- és humánökológiai összefüggések, az egészségügy energetika-függősége, az oktatásügy célorientáltsága.
Gazdasági liberalizmus és montetarizmus: A szocioszféra alfájától (axiológiai normatívák, a társadalmi igazságosság érvényesítése) a technoszféra omegájáig (a monetáris szemlélet kiszorítása a fizikai normatívák szerint működő műszaki-gazdasági világból, lásd alább: módszertani paradigmaváltás), a pénz eredeti funkciójának megtartása, annak pontos meghatározása, a monopóliumok visszaszorítása. A liberalizmus nem monetarizmus! A bankszféra spekulációs lázban él, amelyben a kockázat reális felmérése háttérbe szorullt. Legújabb számadatok a virtuális gazdaság volumenje (hedge v. derivált ügyletek mennyisége) és az értékpapír (kötvények, részvények) piaci forgalma között. A reálfolyamok kiszolgáltatott helyzetben vannak a virtuális tranzakciók funkcionális zavaraival szemben.
Posztmodern fejlemények és a magyar gazdaság helyzete: A transzdiszciplináris problémák miatt módszertani paradigmaváltásra van szükség. Visszapillantás a Világbank elnökéhez írt levélre. – A Centessimus Annus útmutatása és a magyar püspöki kar helyzetelemzése. – Soros György mint renitenskedő kapitalista. A posztmodern korban élő egyén előtt álló feladat: állampolgárból (citizen) a globális informatika hálózat polgárává (netizen) kell átképeznie magát.
Budapest, 1997. április 15. Dr. Kónya Balázs (aláírás)
Síklaky
István nem adott közre írásbeli anyagot, néhány
kiragadott feljegyzésem az előadásáról (d.cs.):
„Hatalom: Lehetőség arra, hogy akaratomat ráerőltessem másra.”
Mi a globalizmus? Lehet-e államszinten védekezni a globalizmussal szemben?
„Globalizáció” – „Globalizmus” (Gazdasági struktúra, amely az egész glóbusra kitejed)
Globalizmus: Tőkés társadalmak viáguralma.
Világgzadaság: erősen hierarchizált globális hatalmi képződmény.
Cserefolyamatok nem objektív tényezői: az alávetettek számára nem azonos feltételekkel működik A globalista rendszer az indiai kaszt-rendszernél sokkal keményebben „kasztosodott.”
Az erős gazdaságok „világszivattyúkat” működtetnek.
A civilizációt, s magát a Homo sapiens fajt is elpusztítják.
A globalizmusnak „kínos” hatásai vannak. A „bipoláris” világ nem volt globalista, kozmopolita.
Szívattyú: Egyre nagyobb különbség jön létre a centruum és a „periféria” között. Tömegek elszegényednek. Óriási mértékben növekszik a gazdag államok és az elnyomorodott államok életszínvonala közötti különbség.
Erkölcsi romboló hatás: erő jogának érvényesítése. A gazdag társadalmaknak érdeke a szegények „elhülyítése”, erkölcsi szétzilálása.
Minden identitást eltöröl: nemzetit, nemit, lokalitást, stb., stb.
Nemzeti kultúrák konzum „kultúrává” gyútása. Nemzeti és állami szinten kellene védekezni ellene.
Nemzetek feletti szinteken nincsenek dinamikus kultúrák! Kultúra lokalitáshoz kötődő rendszer.A globalizmus elsősorban a nemezti tudatot és a hozzá szorosan kapcsolódó kultúrákat rombolja szét.
A globalizmus ellen nem lehet defetizmussal küzdeni.
Mátyás király óta nem volt olyan jó a nemzeti helyzetünk mint most. Azonban kiszolgáljuk a nemzetközi tőkét. Kiszolgáltatottságunkat minimalizálni kell.
Globalista cél: Valamennyi állam nyissa meg piacait a nemzetközi tőke előtt, hogy ezzel tekjes kiszolgáltatottságba kerüljenek.
Aki ellenáll: Kína, Japán és a mohamedán világ.
Konvertbilitás: kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot. Vissza kell lépni a konvertibilitástól. Lehet védeni egy kis gyenge országot is a globális tőke ellen. Patrióta kormányzat kell!
Irodalom: SÍKLAKY ISTVÁN: Nemzeti stratégia
Pénz nem szül pénzt!
Internet: tipikus globalizmus!
Megjegyzés (Szántó Borisz): A fejlődésre nem tud a közgazdaságtan választ adni. (Detre Csaba válasza): Egyetért Marxszal abban, hogy a társadalmi fejlődés elsődleges meghatározója a gazdasági fejlődés, mármint a termelési mód és a termelőeszközök fejlődése.Síklaky Detrével teljes mértékben egyetért, különösen abban, hogy a termelőeszközök birtokosa osztja el a termelt javakat.
Szántó Borisz megjegyzései: „A legnagyobb gazdasági mozgást a pénzmozgatás okozza. A monetarizmus politika-független. Jövő: A „Triász” (Távol-Kelet, USA, Európa) összefog, s uralja a világot.
Síklaky válasza: a „Triász” nem egységes, hanem konkurrensek, s ez akár háborúhoz vezethet. Az USA célja éppen az, hogy az emltett „Triászt” másik két tagját maga alá gyűrje.
A
vitaűlés teljes hanganyagát őrzi a Filozófiai
Vitakör Hangtára.
452. vitaülés:
JÁVOR ENDRE honvéd ezredes: Nemzetközi konfliktusok, háborúk, biztonságpolitika – régen és most – 1997 május 30., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó nyugállományú honvéd ezredes, aki kitüntetten foglakozott hadi elméleti és hadtörténeti témákkal, számos ilyen dolgozat szerzője, s szívesen vette régi barátja, Bokor Levente vitakörí alapító atya meghívását. A későbbi években még sok előadást tartott a Vitakörben, elsősorban nagyobb konferenciák alkalmából. Az előadáson jelen volt Dr. Szentesi György honvéd ezredes.
Saját
(d.cs.) feljegyzéseim az előadásról:
„Biztonságpolitika”. Mi az? 1990: Saját magunknak kellett megfogalmazni, hogy ki ellen alkalmazzuk. Előtte, a szocializmus időszakában: Ideológiai alapon kiválasztott ellenség, amelyet elsősorban a Szovjetúnió választott ki számunkra.
Biztonság: Gazdasági, katonai, környezetvédelmi tényezők határozzák meg. A fenyegetettség kiküszöbölése.
Biztonságpolitika: katonai tényezők determinálják. Stabilitás fentartása.
Hagyományoktól történő elszakadás nehézségei.
Szun –Cu: „Nem az a jó hadvezér, aki véres csatákban legyőzi az ellenséget, hanem az, aki elkerüli a háborút.”
Klausewitz: „Háború a politika folytatása fegyverekkel.”
A haditechnika fejlődés folyamán egyre többen haltak meg civilek a háborúkban. Síkságok szerepe a felvonulásban. A hegyvidékek jó „csapdák”.
Atombomba
ledobása Hirosímára és Nagaszakira
megbocsáthatatlan emberiség elleni bűntett!
A II. Világháború után az USA globális taktikája az atomfegyverkezésre épült.
NATO tükörképe: Varsói Szerződés.
Lokális
háborúk:
Vietnámi Háború: Az USA nem katonailag veszítette el. Az amerikai társadalom nem viselte el a sokévig húzódó és egyre nagyobb veszteségekkel járó háborút. „Politika cserben hagyta az amerikai hadsereget.”
Nagyon hasonló volt a Szovjetúnió, ill. majd Oroszország által kirobbantott Afganosztáni Háború (1979-1989), majd a Csecsen Háború (1994-1996).(Megjegyzés: 2004 ápr.9., d.cs.: az előadás idejében még csak egy csecsen háború zajlott le, amelyet a csecsenek megnyertek, de 1999 augusztusában Putyin kirobbantotta a „Második Csecsen Háborút,”amely még napjainkban is folyik.)
Katona-földrajzi viszonyok:
Hegyvidékek, mocsárvilágokm sivatagok: hadászati csapdák, amelyek lehetetlenné teszik szárazföldi megszálló csapatok telepítését. Svájc, Finnország, Ausztrália területére nem mentek be soha megszálló csapatok.
Svájc: Hatalmas földalatti katonai objektumok a hegyekben. 200x200x300m-es földalatti katonai kórházak. Ehhez igen nagyfokú erkölcsi motiváltság a honvédelemben.
Nukleáris fegyverzet:
„Jött az a fegyverzet, amellyel nem lehet győztes háborút vívni”. A XX.szd.-ban nagyon gyakori polgárháborús jellegű háborúkban, ahol frontok összefonódnak, különösen használhatatlan.
Nemzeti
felszabadítő háborúk:
Csecsenek szabadságharca a negyedévezredes orosz elnyomás ellen, délszláv háborúk az egyetlen államba kényszerített szerb domináns Jugoszláviától való megszabadulás érdekében.
Katonai
tevékenység jövője:
„Öbölháború” újszerűsége: (kizárólag légiháború, légierővel történő rombolás, gyakorlatilag szárazföldi hadviselés nélkül. II. Világháború óta az USA alapvető stratégiája a légierőre való koncentrálás, s az ezzel folytatott rombolás.
A gazdasági háttér abszolút determináns.
Nagyméretű háborút a társadalom ma már nem visel el. Az amerikaiak vietnami, a szovjetek afganisztáni és az oroszok cscsenföldi (1994-1996) háborúja is az orosz társadalom ellenállása miatt fejeződött be. Afganisztán megszállása volt az a szovjet terjeszkedési határ, amelyet már a szovjet államszervezet nem volt képes koordinálni, s amely – végső soron –a Szovjetúnió összeomlásához vezetett. Elképzelhető, hogy az amerikai imperializmus számára is létezik egy ilyen terjeszkedési határ.
Az egész
vitaűlés hanganyagát őrzi a Filozófiai Vitakör
Hangtára.
FILOZÓFIAI VIT TÖRT 1997 június – december
453. vitaülés:
VITÁNYI PÁL: Marxizmusról, ma, magunknak – 1997 június 6., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó
nem tett közzé írásbeli anyagot, néhány
kiragadott feljegyzésem (d.cs.) az előadásról és
a vitáról:
„Agyonvulgarizált téma. Egykori szoros összefonódása a politikummal. Mindezek ellenére mindig megvolt a módja, hogy sokoldalúan értelmezzük, sőt, kötelező volt a polémikus értelmezés: „A marxizmus alapvonása polémikus jellege”, stb.
Egyre materialistábban kibontakozó transzcendentális idealizmus.
Lét --- lényeg --- fogalom. A lét ignorálja a lényeget (? –d.cs.)
A marxizmus önmagát mint az egyetlen tudományos filozófiaként deklarálta.
Annak ellenére, hogy a realitásokkal foglalkozó tudományokra vélte önmagát felépíteni, a materializmust a miszticizmusig hajszolta.
Minden tapasztalat csak azt tárja fel, ami van, ami genetikailag (? –d.cs.) egységes.
A német filozófia fejlődési íve: Kant – Fichte – Schelling – Hegel: divergál az idealista Marx felé, s a csökönyösen és primitíven materialista Feuerbach felé.
Schelling: transzcencentális idealizmus „materializálódási kedvvel”.
Hegeli logika a tudományokat maga alá gyűri, mivel a tudományokban nincs logika, főleg adatokat halmoznak fel.
Hozzászólások:
Szántó Borisz: Marx nem volt filozófus, közgazdász volt. Az értéket nem a munka teremti meg. „Munkásosztály” képtelen voluntarizmus, A „proletariátus mint a haladás hordozója” demagógia. Azt, hogy Marxból „izmus” lett, ennek lehetőségét nem Marx teremtette meg.
Detre Csaba közbevetése: „Ha valakiből izmus lesz, azt sosem önmaga teremti meg. Marx próféta lett, a prófétákat már inkább saját koruk,semmint az utókor teszi azokká, ritkábban az utókor: Lenin saját életében vált prófétává, Marx saját életében nem lett sem „izmus”, sem próféta.
D. Lombay Kamilla: Az ellehetetlenedett „csak a láncát vesztő” tömeg elképesztően destruktívvá válhat. Ezek lázadása a történelem nagy fordulatai. Kérdés azonban, hogy mikor alakulnak ilyen valóban csak „proles”-szel rendelkező osztályok. Európai történelemben ritka lehet az ilyen, Oroszországban elképzelhető.
Kónya Balázs közbevetése: A kínai történelemben 300 évenként kitörtek óriási parasztlázadások, amelyek véget vetettek az éppen uralkodó dinasztiáknak. Ezek a kínai tömegek lehettek igazi „proletárok.”
D. Lombay Kamilla:
„Marx, mint állandó.”
454. vitaülés:
SLEMMER LÁSZLÓ: Gégel kák tákovoj (Hegel mint olyan – az eredeti meghívón cirillbetűs címmel) – 1997 június 13., péntek, 15:00, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár.
Erről az előadóülésről keveset tudunk. Alapvetően azért, mert Detre ebben az időben japán tanulmányúton volt, ezért a vitaülés megrendezését Kovács Györgyire, a kőbányai könyvtár vezetőjére bízta.
Az előadás orosz címe az előadó orosz nyelv iránti rajongásából ered, ugyanis a Szovjetúnióban, a Lomonoszov Egyetemen végzett filozófia szakot. Kedvenc filozófusa Hegel volt. Sajnos az előadásra nem adott közre írásbeli anyagot.
455. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: A szolidáris etika - 1997 június 20., péntek, 15:00, MÁFI földszint, ebédlő
Az
előadás kivonata:
I.1. ELŐZMÉNYEK
Fejezet-nyitások. Filozófia. Első okok. Intellectus és voluntas. def.: ag: agit. de re morali. Mos (ethos), moralis (ethica). Rendszerkép. Egykor bölcs életvitel. Ars et Scientia.
2. TÉMAELEMEK
Spekulatív és praktikus. Eth. generalis és speciális. Individuális és szociális. Ontológiai háttér. Omne ens est bonum. Stabilis és mutatbilis. Relációtan; nem relativizmus.
3. CÉLKITŰZÉS
A generalis áttekintése. Finis ultimus, belső jó, erkölcsi normák, források, lex aeterna, értelmi indíték, a ratio recta, szankció és lelkiismeret.
II.1. FUNDAMENTUM
Emberé. 1. Finalis és efficiens causa. Recta ratio factibilium. relatio, a quo és ad quem. Lehet reális, rationis és mixta. 2. Finisek: prox., interm., remot., ultim. Első a szándék, végső a kivitelezésben. beatitudo. Genericum moralitatis. inquiet ... 3. Belső jók és rosszak. N/a sua scl. 4. Norma moralitatis interna: ratio recta. Synderesis. 5. Fontes moralitatis: obj., circumst., finis. Ad circ.: s. 7.: /6. hol van? –d.cs./ quis, quid, ubi, quib. aux., cur, quomodo, quando. Transit in mod. obiectivo. (Speciem facit). Cél és eszköz. Ex int.c.
2. TÖRVÉNY ÉS CSELEKVÉS
Ligere. Def.: ordinatio rationis. ... 6. imperat, vet., permitt., puni., praemi. 7. particip. lex aeternae. Providentia. 8. Fundamentum lexM/ae e essentialis ordo rerum. 9. A természettörvény proprietásai: universaltias, cognoscibilitas, immatibilitas. 10. A sancito: interna. Terrestris, aeterna. Pázmány. 11. Conscientia (simul scie) a lelkiismeret. Def.: applicatio. Div.: antecedens, consequens., Testificari: instigere, accusare. (ösztön.) Fajtái: igaz, hamis, biztos, kétséges, laza, gyengéd, aggályos, helyes. A cselekvés lelkiismereti háttere: rogorizmus, tutiorizmus, probabiliorizmus (kompenzációval), equiprobabilizmus (Lig. Alph.), probabilizmus, laxizmus. Lex dubia lex nulla, (non obligat).
3. ALKALMAZÁSOK
Morális lángelmék. Sérült a N. Koordináció a sensitiv résszel. Iuditio ultimo practico (helytelen egyeztetés! d.cs)Fac hoc. Imputabilitas. Nem mindig szabad az akarat. Oka: librum arbitrum nem szabad. Kényszerek. 3 kritérium: libertas contradictionis, specificationis és contrarietatis. Állandó morális tréning szükséges. A nehézségek tudatos vállalása. Az egyén és a közösség kölcsönhatása. Def.:
III.1. Fundamentális rend a totoum universumban. Szabad beilleszekdés.
2. Törvény és tettek. Védőkorlát. Másokért jót tenni.
3. A közösség rendező elvei. Szeretet és igazság. Értelmezésük.
457 – 458.
vitaülés:
Szécsényi vándorgyűlés – 1997 június 21., 22., Szécsény, Kastélymúzeum. Rendező: Simán Katalin.
Program:
Június 21., szombat:
BENKŐ
FERENC: Megemlékezés HORVÁTH JÓZSEf alapító
tagról
TAVASZY FERENC: Széchenyi: Blick
SZÁNTÓ BORISZ: Kultúra-, civilizáció-felfogások az ezredvégen
KISS ENDRE: Fukuyama
Június 22.,
vasárnap:
Kirándulás Nógrádban
A vándorgyűlés fő programja a Horváth József alapító atyáról (akkor még ez a cím nem létezett, ezért a megemlékezésnél „az alapító tag” megjelölés – d.cs. 2004 ápr. 10.) A vándorgyűlésre eljött Horváth József özvegye, ifj. Horváth József, a fia, valamint 5-6 éves unokája.
A vándorgyűlésről alig maradt fenn bármiféle írásbeli feljegyzés, az előadók nem tettek közzé írásbeli anyagokat. Benkő Ferenc megemlékezésében kizárólag az MTA Geonómiai Bizottságában kifejtett közös aktivitásukról beszélt, Tavaszy Ferenc megismételte a még 1991-ben Széchenyiről mondottakat, Szántó Borsiz ezen elődása csírája lehetett a 2002-ben elkészült hasonló című könyvének. Főbb megállapításai: „Civilizatórikus kultúra nem létezik. Civilizáció szociális fejlődés, kulturális-termelési viszonyok fejlettsége. Korunkban a Nyugat és az Iszlám elkülönül és bezárkózik, egyre inkább ádáz ellenfelek lesznek.” Kiss Endre beszámolt arról, hogy Fukuyama-nak hihetetlen kultusza van, s a felmérések szerint az ELTE különféle társadalomtudományi szakaszain a legolvasottabb szerző.
A kirándulás során a háromautós karaván több nógrádi nevezetességet látogatott meg.
456. vitaülés:
ÉVADZÁRÓ ÖSSZEJÖVETEL
A „Taverna Philosophica” (Tücsök Söröző)-ban, - Stefánia út 29. – 1997 június 27., péntek, 16h-tól.
Az évadzáró összejövetelről nem maradt fenn
semmiféle feljegyzés,
csupán az, hogy Lukács Béla fizikus, aki ide
hozta el az általa szerkesztett „Sphaerula”
folyóirat első számait, két társával együtt
erősen ittas állapotban érkezett meg, s
belekötöttek a pincérnőbe, aki „erősítést kért”
a söröző tulajdonosától, végül nagynehezen
lecsillapodtak a kedélyek.
3rd Eger Meeting
on Spherules: „Stratigraphical Boundaries and
Extraterrestrial Events” – Eger, Károlyi
Eszterházy Teacher’s College, Dept. of
Geography, Building „D”, Leányka u.6. July,
9-12, 1997.
Az IGCP 384 magyarvezetésű (Detre Cs.) projekt egri konferenciájának részletes programját lásd: Filozófiai Vitakör 1997 jan.-1998 júl. dokumentumkötetet, a résztvevők listáját lásd ezen könyv „A Filozófiai Vitakör előadásainak címlistája” c. fejezetét.
459 – 461.
vitaülés:
LICKÓ-VADAMOSI VÁNDORGYŰLÉS
1997 augusztus 1-3.,(Lickó)-Vadamos
Program:
Augusztus 1., péntek:
Érkezés Vadamosra, péntek estig. (Vadamos, Béke u.4.) Közös vacsora.
Augusztus 2., szombat, Vadamos, Kultúrház, 15h:
HULES
BÉLA: A lét mint konvenció
Augusztus 3., vasárnap: Kirándulási nap
A
vándorgyűléshez külön írásbel anyag nem látott
napvilágot, saját feljegyzéseim (d.cs.) Hules
Béla előadásáról:
- A nyelv mint jelrendszer, mint konvenció,
- A lét: csaknem semmi – érzkeléssel függ össze
- „Látási-tapintási” univerzum
- Látszat és valóság problémája (az Univerzum felfogásban)
- Névelő, névelős nyelvek
- B. Russel: „A névelőnek kozmikus jelentősége van”
- Filozófia nyelvfüggősége
- Lét: saját magunk összefüggésrendszere
„Alles was ist, ist vernünftig”- nincs értelmetlen-értelmezhetetlen dolog az Univerzumban.
-
Antropocentrizmus-antropometricizmus: „Pantón
khrématón metron anthróposz....”
- A „lét” túl általános volt ahhoz, hogy a pragmatikus marxizmus foglalkozzék vele
- „Jelek” nincsenek, kizárólagosan szubjektív értelmezés.
- Kár volt Platón-Arisztotelész vitát csinálni, a kettő egymás nélkül nem értelmezhető.
- Az egyes metafizikai fogalmak egymás nélkül nem értelmezhetők, csak együtt, pl. „lét”, „világindenség”, stb. „lét” kontra „semmi”
- Az emberiség rendszerezni kezdte a körülötte lévő világot, ezzel lépett ki az állatvilágból. Ennek elengedhetetlen eszközei a „fogalom” (Der Begriff – Hegel) és a „nyelv”.
Detre Csaba megjegyzése:Kimutatható, hogy a nyelv hozta ki a „Homót” az állatvilágból, ez olyan magasrendű jelrendszer, amelyet egyetlen állatcsoport sem tudott „überelni”.
462 – 464.
vitaülés:
BUGACI VÁNDORGYŰLÉS
ISMERD MEG TENMAGADAT – GNÓTHI SZEAUTON
-
1997 augusztus 29-31., BÁNHIDI ANDRÁS kúriája,
Jászszentlászló, Kalmárföld 54, 6133, tel.:
06-77-492-152
Program:
Aug. 29., péntek: Érkezés, közös vacsora, tábortűz
Aug. 30., szombat, 10:00:
BÁNHDI ANDRÁS: Ismerd meg önmagadat! – vitaindító előadás.
(Megjegyzés: Ma már kinyomozhatatlan az, hogy a
házigazda előadó miért változtatta meg az
előadás címét az előzőleg meghirdetett
„tenmagadról” „önmagadra” (d.cs. 2004 ápr.25.)
Délután: fürdőzés, majd a hely szelleméhez méltó esti metafizikai elmélkedések.
Aug.31.,
vasárnap: Kirándulás
Az
összejövetelhez nem készült külön írásbeli
anyag, saját feljegyzéseim (d.cs.) így
rekonstruálhatom a vándorgyűlést:
29.-én este a szokásos hatalmas bográcsgulyás várta a vendégeket. Utána helyi homoki borokkal megünnepelte a Kör a megérkezést. Az ezt követő tábortűz mellett az igencsak kapatos társaság több tagja kísérteteket vélt felfedezni, akik fehér lepelben futkostak a hatalmas birtok gyümölcsfái között. A házigazda elbeszélése szerint ezek a kísértetek a nagy épület alapját képező régi parasztház egykori tulajdonosai, akiket mintegy tíz évvel korábban itt a házukban gyilkoltak meg, s itt találtak rá napokkal később a holttestükre.
Feljegyzések az aug. 31.-i vitaindító
előadásról:
„Belülről minden más mint kívülről.”
„Emberiség: planetáris célokat szolgáló biológiai szerkezet.”
„Egó-kép kialakulása mint különleges absztrakció.”
„Szellemi gravitáció: Ahol valaminek gyűlnie (felhalmozódnia) kell az össze is gyűlik, azaz fel is halmozódik.”
„A rosszat csak másokban vesszük észre, önmagunkban soha. A rosszat csak akkor vesszük észre, ha már bennünk is megmutatkozik. „
„Minden személyiség egocentrikus.”
„Megfigyelő attitűd: a filozófus.”
„Személyiségdinamika: Változtasd meg önmagadat!”
VECSERNYÉS GYÖRGY hozzászólása: Alázat: a tények elfogadása. A filozófus alázatos.
Élénk vita alakult ki Marx: „Feuerbach téziseiről”, melyek szerint lényegében a filozófia feladata a világ megváltoztatása lenne, és nem a realitások elfogadása.
A harmadik napra, aug. 31 vasárnapra tervezett kirándulások elmaradtak, mert az idő nagyon rosszra fordult, felhőszakadásokkal. A visszafelé utat bonyolulttá tette a Detréék Skoda autójának elromlása, ami miatt többször meg kellett állni. A kirándulásban résztvevő másik autó Lombay László Seat Ibizája volt.
468. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Az emberi megismerés dinamikája – 1997 szeptember 5., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Már többéves hagyománnyá vált, hogy a fővárosi őszi szezont Lontay Ervin Pál előadása nyitja meg. Az előadásról nem maradt meg a szokásos főleg latin rövidített szavakkal teletűzdelt meghívó. Lontay hallatlan akkurátus és precíz előadás dokumentációja 1997 őszétől fellazult. A budapesti őszi szezon kalandosan indult, mivel az előadó nem kék Zsiguli gépkocsijával érkezett meg, hanem Balás Imre hozta el Trabantjával. A Földtani Intézetbe jövet karamboloztak, amely során Lontay könnyebben megsérült. Több mint egyórás késéssel kezdődött a vitaülés.
Az
előadásról készült jegyzeteim (d.cs.):
„Solites”: lánckövetkeztetések.
Kriteriologia, kritika (Kant fő kategóriája).
Episztemológia, gnoszeológia – ezek viszonya.”Egy tudomány az igazságról.”
„Az ember valamiképpen minden” = Max Scheler: „Weltoffenheit”.
Recepció
formák:
-
Receptio
accidentalis – nem teljes, „incompleta”.
-
Facultas:
képesség. Gadamer: „Igazság és módszer.”
Pázmány: „Verő ártány”
-
Intellectus agens: az értelem és a dolgok
azonosításaként működik.
-
Species
impressa: Az értelembe bevitt ismeretanyag.
-
Dynamismus intellectus.
-
Sensus
internus.
-
Sensus
proprius.
-
Phantasia: „Magna profundum est …” (Augustinus)
ÚJ VILÁG …!!!
- Instinctus (ösztön).
LONTAY bejelentett következő előadása: „Ismeretszintek és ismerettárgyak szolidáris vizsgálata” …. Est perfectibile, (amivel a filozófia foglalkozik).
469. vitaülés:
Az 1997/98 évad feladatai – 1997 szeptember 12., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Balás Péter külügyi államtitkár, Balás Imre fia előadásának bizonytalansága miatt, a szeptember 12.-i vitaülés szerveződési problémák megvitatásával telt el. Balás Imre előadásának eredeti ideje szeptember 12. lett volna, de két héttel el kellett halasztani. Erről a megbeszélésről csak annyit információnk maradt, hogy néhányan ellenezték azt, hogy professzionista politikust hívjon meg a Kör, pláne olyan „kampánytémában”, mint az európai integráció. Detre végül azzal csillapította le a szkeptikusokat, hogy itt többről van szó, mint napi politika, s ez egyáltalán nem pártpolitika. Balás Péter ekkor pártonkívüliként vett részt a külügyi kormányapparátusban. Végül előadására két héttel később, szeptember 26.-án került sor.
470-472.
vitaülés:
IV. SOPRONI VÁNDORGYŰLÉS
„AZ ENERGIÁRÓL”
1997 szeptember 19-21., péntek-vasárnap, a vándorgyűlés házigazdája: AGÓCS JÓZSEF, Sopron, Csongor út 8., telefon: (06-99) 316-423.
Megjegyzés: a meghívón 5. Soproni Vándorgyűlés volt feltüntetve, noha ez csak a 4. volt (1994, 95, 96, 97).
Agócs József újításként a vándorgyűlést egy erdészeti faházban rendezte meg, amely Soprontól mintegy 15 km-re Brennerbánya felé volt található, mintegy 500 m-re az osztrák határtól. A faház egy erdei patak mellett volt, festői környezetben. Ebben a helyzetben a vándorgyűlés elsősorban erdőjárással, a patakban való fürdéssel volt elfoglalva. A társaság 19.-én költözött be a faházba igen nagy mennyiségű étellel és itallal.
AGÓCS JÓZSEF szeptember 20.-i vitaindítójában kifejtette, hogy a rosszul megszervezett államrendszerben hatalmas energiamennyiség „folyik ki” a társadalomból, s így az emberiség energiafelhasználása hallatlanul pazarló. Egy társadalom annál fejlettebb, mennél inkább ökonomikusan gazdálkodik az energiával. Magyarország „társadalmi energetikai helyzetét” rendkívül súlyosnak ítélte meg. Ez különösen vonatkozik a szellemi szférára, hol az energia éppen a szellemi termékek pazarlásával, a szellemi „innováció” elfojtása miatt a kiemelkedő szellemiségek elmenekülnek az országból. Ez a folyamat nagyon régóta folyik Magyarországon, kivétel volt a húszas – harmincas évek, amikor gróf Klebelsberg Kunó volt a kultuszminiszter, s az, hogy az Első Világháborúban kivérzett, a trianoni békediktátáumban megcsonkított Magyarországból néhány év alatt szellemi nagyhatalmat, s minden szempontból rangos országot kreált, elsősorban az ő géniuszának volt köszönhető. Ehhez még hozzájátszott a „nagyszerű Horthy-csapat” egésze is.
20.-án óriási eső zúdult a környékre, amely elől a csapat az erdei kirándulásból a jelenlévő három autóval bemenekülni igyekezett a faházba. Nem lehet tudni, hogy az esővel volt-e kapcsolatos, az az incidens, amely a Sopronból a faház felé vezető földúton lévő sorompó váratlan lezárása miatt történt. A faház felé menet megdöbbenten vette észre a csapat hogy az állandóan nyitva lévő sorompót valaki lezárta egy lakattal. Mivel a sorompó több kilométerre volt minden lakott helytől, az autófelszerelésben lévő reszelővel hosszas vesződséggel sikerült a lakatott lereszelni, s így a csapat tovább tudott menni a mintegy 4 kilométerre lévő faházig.
476. vitaülés:
A Magyar Állami Földtani Intézet Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának rendezvénye a „Hungarian – Japanese Scientific and Technological Cooperation: „Impact and Extraterrestrial Spherules” projekt keretében:
PROF. YASUNORI MIURA (Yamaguchi University): The Present and Future of the Impact Geology – 1997 szeptember 22., 14h, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem.
Yasunori Miura a magyar-japán kormányközi együttműködésben résztvevő igen különleges figura volt. Óriási munkabírású, de nagyon szeszélyes, mindenesetre a magyarok felé nagyon nyitott extraterresztrikus geológiával foglakozó kutató. Szívesen fogadott magyar doktoranduszokat, de valamennyivel botrányos körülményekbe bonyolódott. Ez alkalommal Magyarországon először adta elő elméletét az ún. „Takamatsu óriásmeteorit kráterről”, amelyről a japán szakemberek zömének az volt a véleménye, hogy ez tulajdonképpen egy vulkáni kráter. Ismertette a „MUSES C” japán űrprogramot, amely a Nereus kisbolygóra leszálló űrszonda, s onnan poranyagot hivatott visszahozni a Földre. Az űrszonda az eredeti tervek szerint 2002 január 7.-én indult volna a Nereusra, 2003 szeptember 9.-én szállt volna le, onnan 2003 november 14.-én indult volna vissza a Földre, ahová a poranyaggal 2006 január 28.-án érkezett volna vissza. A Nereus egyike a Földet nagyon erősen megközelítő kisbolygóknak, 2003-ban mindössze 0,03 csillagászati egységre (mintegy 5 millió km) közelítette meg a Földet, ezt akarták a japán űrkutatók kihasználni a találkozás céljára. Végül a misszió teljesen átalakult, nem a Nereusra küldik a szondát több éves késéssel (2004 május 3., d.cs.)
Az évek alatt legendássá vált japán professzornak ez volt a második magyarországi útja, még két alkalommal jött Magyarországra 1998-ban és 1999-ben.
473. vitaülés:
BALÁS PÉTER: Utunk az integrált Európába - 1997 szeptember 26., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó Balás Imre (1913 – 1999), a Filozófiai Vitakör akkori doyenjének fia, külügyi államtitkár. Az előadó elmondta az Európai Unió történetét, a kezdeti német – francia szén és acél uniótól, a politikai integrációig. A gazdasági szerveződésből fokozatosan alakult ki a politikai egységesülés. Érdekes fejtegetést tett arról, hogy az európai gazdaági és politikai integráció elsősorban az USÁ-tól való európai függetlenedést szolgálja. 2020-ra három fő gazdasági csoportosulás alakul ki a világon: Kína addigra a világ vezető gazdasági és politikai hatalma lesz, s bizonyára mellette fog felsorakozni Japán, India és a többi dinamikusan fejlődő ázsiai ország, többek között az ún. „kis-tigrisek” is. Ezzel a csoportosulással és az USÁ-val szemben csak egy integrálódott Európa képes felvenni a versenyt.
Kérdésekre az előadó kifejtette, hogy az Európai Unió egy laza politikai szerveződés, tagjainak meglehetősen széles politikai mozgástérrel. A gazdaságilag viszonylag fejletlen új tagok, mint Portugália, Írország, Görögország kifejezetten jól járt a csatlakozással.
A vitában részt vettek:
SZÁNTÓ BORISZ szerint Európának nincs technológiai fejlettsége, a technológia innováció kontinensünkön messze elmarad az amerikaitól, japántól. S a „Kis-Tigrisekétől”. Az előadó válasza erre az volt, hogy éppen ez is sarkalja Európát a gazdasági-technológiai együttműködésre, hogy ne maradjon le, s ne vesszen el a gazdasági-technológiai „szürkeségben”.
TAVASZY FERENC szerint az EU nem „organikus” fejlődés eredménye, hanem politikai kényszer szülte halmaz, aminek nincsenek hagyományai. Az előadó ezzel egyetértett, de ez szerinte nem zárja ki azt, hogy az EU végül is jól működjön továbbra is, mintahogyan eddig is jól működött.
DETRE CSABA azt fejtegette, hogy Európa civilizatórikus-technológiai kiemelkedését az Újkor elején (de valójában már az ókori görögöktől kezdve) éppen belső megosztottságából, az ebből következő kegyetlen háborúkból nyert belső dinamizmusától kapta. Most viszont a megosztottság dinamizmusa globálissá vált, a fejlődő nagyhatalmak mint Kína, USA, stb. éppen azáltal lettek versenyképesek, vagy előzték meg Európát, hogy átvették és továbbfejlesztették az európai civilizációt. Európának csakugyan egyetlen lehetősége van ezek ellen jelenleg dinamikusabban fejlődő hatalmakkal szemben, ha minden szempontból egységbe tömörül. Az előadó ezekkel a megállapításokkal is egyetértett.
A
vitaülésről magnófelvétel készült, amit a
Filozófiai Vitakör hangtára őriz.
474. vitaülés:
AGÓCS JÓZSEF: Örvény-rendszerelmélet – 1997 október 3., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó összefoglalta sok éve érlelt és több helyen, így már egy korábban stencilezve sokszorosított, mintegy 50 oldalas szövegét, valamint az örvényelméletét éppen 1997-ben Sopronban könyv formájában is megjelentetett anyagát. Ez alkalommal is, mint általában ostorozta a magyar tudományszervezés hiányosságait. Kifejezetten erre az alkalomra nem adott közre előadásvázlatot.
Az
előadásról írott jegyzeteim (d.cs.):
„Ha nem jók az ismereteink, kezdjük elölről a megismerést.”
„A világképek, világmodellek hihetetlen módon dogmatizálódnak, amelyekhez senki nem mer hozzányúlni.„ A ptolemaioszi világnézet „megdöntése” új dogmatikát teremtett, amely a mai napig érvényben van és pusztít.”
„A Világ causa sui, de csak a Világ lehet causa sui. A többi a Világ oka.
„Sokaság-e a Világ, vagy valamely részek egysége?”
„A Világ kháosz-e vagy szüsztéma?”
„Milyen kérdéseket tegyünk fel a Világra vonatkozólag?” („A Világra vonatkozó kérdésekben már benne van a válasz”)
„A mozgás az ami ciklus, a fejlődés az, ami lineáris. Csak az örvénylés létezik, mint mozgás”. DETRE CSABA közbevetése: „Egyenlőséget teszel a ciklus és az örvény közé?” AGÓCS JÓZSEF válasza: „Részben. Az örvények az egymásba átmenő ciklusok, vagy a részciklusok sokasága. Az örvény az, ami részben ciklus, részben lineáris mozgás, vagy a ciklusok egymásbafolyása.”
„A fejlődés a megismerés folyamata. Valamit akkor ismerünk meg teljességében, ha fejlődési folyamatát is megismertük. A fejlődés megismerése a legmagasabb rendű tudomány. Többen, így ÚJHELYI MÁRIA, DETRE CSABA, BÁNHIDI ANDRÁS is rákérdezett arra, hogy a fejlődéstudomány és a filozófia közé egyenlőségi jelet tesz-e az előadó. AGÓCS JÓZSEF igennel válaszolt. BOKOR LEVENTE értelmezhetetlen és „meghaladott” kategóriának nevezte a „fejlődést.” Ezt az előadó élesen ellenezte, s „költői” gondolatnak titulálta.
475. vitaülés:
FÁY ÁRPÁD: A szabályozó körök fogalmának kiszélesítése – 1997 október 10., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó a ciklusmodellt, különös tekintettel a Szádeczky-Kardos Elemér ciklikus világmodelljére, tudományelméleti „segélymodelleknek” tekintette, ciklusok a reális világban nem léteznek. „Ha valamilyen folyamatot stabilizálni akarunk, akkor azt körfolyamatba kényszerítjük. A körfolyamatok viszont kemény dogmákat körvonalaznak, mint pl.: a fénynél semmi nem megy gyorsabban, a Világ vége pedig annak hőhalála lesz.” Az előadó egy érdekes megállapítása: „Boltzmannt olajba kellett volna főzni, hogy hőhalált haljon.” (d.cs. feljegyzése)
Az előadásról nem maradt fenn semmiféle írásbeli anyag.
477. vitaülés:
SÍKLAKY ISTVÁN: Globalizmus
DETRE CSABA: A Harmadik Világháború utáni globalizmus és kozmopolitizmus
-
1997 október
17., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
A két előadó összehangolta tematikáját a globalizmus és a kozmopolitizmus a kultúrát pusztító hatásának feltárására. A két előadásra külön nem készült semmiféle írásbeli anyag, feljegyzéseim (d.cs.) a két előadásról:
Síklaky
István előadása:
Globalizmus: A Föld aspektusa: Korunkban először látjuk egészben a Földet, fizikai valójában az űrhajókból, s a társadalmi mozgások összegésszében is. Ez szimbólum érvényű.
Szabványok: Politikai-gazdasági szabvány kezd kialakulni az USA diktatúrája alatt: Kilökte az utolsó „nagy nem illeszkedő panelt”, a Szovjetúniót.
A globalizmus leginkább a gazdasági oldalról ragadható meg. Nixon 1971-ben felfüggeszti a dollár aranyraválthatóságát. 1973-ban az USA külföldön befektetett tőkéje elérte a 2000 milliárd dollárt.
A „fogyasztás szentségének” létrehozása. „Az ember fogyasztási ösztöne a végtelenségig fokozható.” (BRÜLL)
Magyar
Nemzet 1997 október 11.-i számában SÍKLAKY
megállapításai: „Az egész földgolyóra kiterjedő
gazdasági háló része vagyunk.”
NATO: „A globális pénzvilág csendőre.”
Kiss Endre közbeszólása: „Globalizáció: új világuralmi rendszer.” (Ezzel az előadó messzemenőleg egyetértett).
Erkölcs és kultúra a globalizációban: Dieter Brüll: „Nemzet csak megrendelés a fegyvergyáraknak.” (Egymásután hozzák létre a kicsiny, szakadár „nemzetállamokat”, amelyeknek fegyver kell „nemzeti függetlenségük” megvédéséhez. Pl.: Eritrea, Adzsária, stb. DETRE CSABA közbevetése: „Lehet hogy ez gyakran így van, de léteznek valódi fegyveres nemzeti függetlenségi harcok, mint pl. ami a csecsenek vagy a karabachi örmények esetében történik.
A globalizmus uniformizálja a népeket, elmossa a nemzeti, kulturális jellegeket, megöli az individuumokat, megsemmisít minden lokalitást, azaz kultúrát. „Végereményben a globalitás az Emberiség totális végveszélye.”
Detre
Csaba előadása:
Tökéletesen egyetért Síklaky Istvánnal, s előadását erre alapozza, történelmi folyamatokként illusztrálva azt.
A jelenlegi globalizáció kialakulásának főbb történelmi fejezetei:
- Az I. Világháborúban az európai nemzetállamok agyonverik egymást, létrejönnek a különböző nem nemzeti alapú, kozmopolita államrendszerek: Szovjetúnió: kommunizmus, USA: elsősorban a cionizmuson alapuló kozmopolitizmus. E folyamatok reakciójaként alakulnak meg a nemzeti szocialista és „fasiszta” hatalmak a húszas-harmincas években: Olaszország, Portugália, Németország, Spanyolország, de ezek közé sorolhatjuk Lengyelországot és a balti országokat is, s talán még Finnországot is. A Horthy-korszak Magyarországa nem sorolható ide. Ezekben az országokban szükségszerűen jön létre az antiszemitizmus, mivel tagadhatatlan, hogy a nemzetközi cionizmus a globalista-kozmopolita világmozgalom fő zászlóvivője. (lásd: Henry Ford: „A nemzetközi zsidó” c. könyve). Szükségszerű az is, hogy a Szovjetúnió is szembeforduljon a nemzetközi zsidó tőkével és világhatalommal, mivel az ő kozmopolitizmusuk nem része a zsidó világhatalomnak, hanem egészen sajátos, főleg a nemzeti mozgalmakkal szembeni kozmopolitizmus. Annak ellenére, hogy a Szovjetúnió fő jelszava a „Világ proletárjai egyesüljetek!” nem tekinthető globalista célú hatalomnak, mert nem akarja – vagy inkább nem tud! – a nemzetközi, elsősorban zsidó kézben lévő pénzhatalom része lenni, sőt egyáltalán nem akar semmiféle globális pénzhatalmat. A világot ideológiailag akarja hatalmába keríteni, ami illuzórikus elképzelés. Az ideológia mint a kultúra része, lokális érvényű, s ezért ami eleve lokális az nem válhat globálissá.
Az USA vezette globális pénzrendszernek az első ellenségei a nemzeti szocialista hatalmak voltak, amelyeket a II. Világháborúban csak a kommunista Szovjetúnióval való összefogással tudott legyőzni. Utána a Szovjetúniót, mint „nem illeszkedő panelt” kellett szétverni, amit elsősorban a Szovjetúnió gazdasági erejét messzemenően meghaladó fegyverkezési hajszával tudott kikényszeríteni, s a „nyugati demokrácia” valamint „az emberi jogok” jelszavának ügyes alkalmazásával, valamint a kommunista világrendszerrel szembenálló olyan hatékonyan működő vallás segítségül hívásával, mint amilyen az Iszlám. A Szovjetúnió békés kiiktatása (= „Harmadik Világháború”, az első olyan világháború amelyet nem fegyverekkel vívtak meg) után maradt az utolsó ellenség: ez pedig az Iszlám. Hamarosan várható az ezzel való leszámolás megindítása, amely már lényegében régóta folyik az izraeli-palesztin hadszíntéren. (Megjegyzés, d.cs. 2004 május 4.: a „Negyedik Világháború” a zsidóság és az Iszlám között jelenleg már igen nagy intenzitással folyik.)
478-479. vitaülés: A Filozófiai Vitakör Tokaj-hegyaljai Csoportjának ülése – 1997 október 24., péntek, Szerencs, Rákóczi vár, 15h: A Tokaj-hegyaljai Évkönyv végső formába szerkesztése, október 24., 19h: TOPÁL JÓZSEF (Etológiai Kutató Intézet, Göd): Hazugság, csalás, korrupció az állatvilágban
A vitaülés programjának megszervezése igen bonyodalmas volt, mivel a Tokaj-hegyaljai Csoport vezetője és lelke, Géczy István az utolsó pillanatban megbetegedett. Erről a Budapestről érkezők csak a szerencsi Rákóczi várban értesültek. Topál József biológus, Csányi Vilmos tanítványa közvetlenül nem a Filozófiai Vitakör szerveződésében tartotta meg előadását, hanem a Rákóczi várban a Kulturális Központ megbízásából fizetett előadást tartott.
A Filozófiai Vitakör szerencsi évkönyvét Géczy István szervezésében szerkesztették, amelyhez Géczy István Szerencs város részéről pályázati támogatást (80 000 Ft) is kapott. A sikeres pályázatban a „Budapesti Filozófiai Vitakör” messzemenően támogatta. Az évkönyv kötetének szerkesztése számos bonyodalommal járt, először Bokor Levente vállalta a kötet szerkesztését, majd Fáy Árpád, Kónya Balázs, végül Detre úgy döntött, hogy egy kollektív szerkesztő bizottság szerkeszti meg, Tarnóczy Katalin, a Kulturális Központ könyvtárosának irányításával.
Budapestről a következők jöttek Szerencsre: Agócs József (Sopronból, Detrééknél szállt meg Budapesten), Bokor Levente, Detre Csaba, Detréné Lombay Kamilla, Fáy Árpád, Lombay László, Simán Katalin s külön szervezésben Topál József. Az évkönyv szervezésben résztvevők megállapodtak Tarnóczy Katalinnal a kötetben megjelentendő cikkekről, a cikkeket floppy-lemezen átadták Tarnóczy Katalinnak. Megjegyzés: a kötet megszerkesztése még rengeteg bonyodalommal járt, végül 400 példányban 2000 júniusában jelent meg.
Topál
József előadásáról:
Az előadó
nem tett közzé semmiféle írásbeli anyagot az
előadáshoz. Az előadás lényege az volt, hogy a
címben feltüntetett a közhiedelemben csak az
emberekre jellemző negatív tulajdonságok csírái
már az állatvilágban megtalálhatók.
A szerencsi megbeszélések után a társaság az abaújszántói Hubertus Motelben szállt volna meg, de az átalakítás miatt be volt zárva. Dr Angyalos László végül egy abaújszántói tanárnál, Büdy József házában talált szállást a vendégeknek.
Másnap, október 25.-én a társaság a Miskolci megyei Kórházban meglátogatta a végbélrákkal megoperált, s lábadozó Géczy Istvánt, aki nagyon meghatott volt a látogatástól. Nagyon rossz egészségi állapota ellenére élénken érdeklődött az évkönyv kötet szerkesztésének állásáról. Géczy István mintegy hónap elteltével jött ki a miskolci kórházból s minden energiáját a kötet szerkesztésére fordította.
480. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Ismeretszintek és ismerettárgyak szolidáris vizsgálata
KÓNYA BALÁZS: A Filozófiai Vitakör „home page”-e. (Bemutató, kb. 17h)
-
1997 október
31., péntek 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Sokéves hagyomány volt már, hogy Lontay Ervin Pál előadásához egy másikat is hozzá kellett tenni, mivel Lontay pontosan 16:45-kor felállt és hazament aludni, hogy éjfélkor felkeljen (lásd előbbiekben).
Lontay felhagyott azzal a nagyon akkurátus szokásával, hogy minden előadásához hosszú éveken át latinnyelvű és latin rövidített szavakkal teletűzdelt kivonatot tegyen közzé.
Feljegyzéseim az előadásról (d.cs.):
„Akinek nincs múltja, jelene sincs, és különösen nincs jövője. „
„Adequatio = conformitas.”
„Thomas Aqu.: Homo: summa et compendium mundi.”
„Sensus proprius: öntudat”.
„Vis memorativa, abstractio metaphysica: minden lény igaz.
„Látás: per se primariuma: alak, szín. Hallás. Rezgés. „Apres de savoir.”
„Tudás: a világmindenségben van. Három mágikus szám: három dimenziós világ. (e megállapítás után három felkiáltójelet írtam – d.cs.)
„Nem a verseny, hanem a kooperáció a kooperáció a meghatározó. (Ez különösen specifikus az emberi társadalomra – d.cs. megjegyzése).
Lontay távozása után Kónya Balázs bemutatta a Filozófiai Vitakör általa megszerkesztett „home page”-ét. (Ebben az időben még nem terjedt el a nagyon is találó „honlap” magyaros megnevezés. (Utólagos megjegyzésem – d.cs. 2004 május 5.: a hun nyelvben a „hom”=mai magyar „hon”, s így ez a szó hunul ugyanúgy hangzik mint angolul (!), mondja valaki, hogy nem léteznek „nosztratikus szavak!”)
Kónya Balázs még 1996 végén megegyezett Brezsnyánszky Károllyal , a MÁFi igazgatójával, hogy az intézet honlapja mellé feltehesse a Kör honlapját is. Ebben Kardeván Péter és Róth László voltak segítségére. A honlapra feltett anyagok nem kis meglepetést keltettek: ugyanis mai pakisztáni, iráni, belga, francia teológiai és szépirodalmi művek voltak. Többen kérdezték Kónya Balázstól, hogy miért ezeket az anyagokat tette fel a honlapra, mire azt a feleletet kapták, hogy éppen ezek az anyagok szolgálják egy „filozófiai tezaursusz” megszerkesztését. Kónya Balázs körülbelül 2000 elejéig fejlesztette még a honlapot, amelyről nagyon kevesen tudtak, mivel ekkor még a Filozófiai Vitakör tagjainak internet-hozzáférhetősége nagyon gyér volt. Detre Kónya Balázs halála (2001 május 16) után már nem találta a Vitakör honlapját, megkérdezte Róth Lászlót, hogy hová tűnt a honlap, amire azt a választ kapta, hogy a MÁFI 2001 elejei honlapváltoztatása során el kellett(?!) tüntetni a honlapot. Ezt a meglepő választ Detre szóvátette Kardeván Péternél, sőt majd Brezsnyánszky igazgatónál is, de érdemi választ nem kapott a honlap eltűnéséről.
A
vitaülésről magnófelvétel készült, amelyet a
Filozófiai Vitakör Hangtára őriz.
481. vitaülés:
A „Szferulák eredetének komplex kutatása” program valamint az IGCP 384 Nemzeti Bizottságának közös ülése. – 1997 november 11., kedd, 14h, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem.
Program:
- A program eddigi eredményei, tapasztalatai. Az IGCP 384 1997 és 1998. évi programja. Az IGCP 384 1998. évi Annual Meetingje (Detre Cs. 20 perc)
- Az Annual Meeting elektronikus publikációs rendszere (Tóth I. 10 perc)
- KT határ Hollandiában. Xe izotópos mérések KT határ képződményeken, (Bihari G. 10 perc)
- Egyszerű mintaelőkészítési eljárás szferulák microPIXE méréshez (Uzonyi I., 20 perc) Ez volt az az előadás, amelyben Uzonyi Imre bemutatta azokat a micrroPIXE mérési eredményeket, amelyeket a Gerennavár (Bükk hg.) perm-triász szferula-rétegeiből gyűjtott szferulákon végzett, s amelyek Ni, Co tartalmúak voltak. Ezek a szferulák nem zárták ki annak lehetőségét, hogy szupernóvarobbanás kozmikus por köpenyéből származzanak, s fontos érvét képezték az 1998 márciusában Houstonban előadott perm-triász tömeges kihalásról alkotott szupernóva- elméletnek.
- Látogatás a Ries kráterben (Kákay Szabó O., 20 perc)
- Új pályázati rendszerek, egyebek
482. vitaülés:
DUDICH ENDRE: „Fejlődő teremtés” – P. Teilhard de Chardin látomása (A „Kalandozások” 15., III/5., utolsó előadása) – 1997 november 14., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dudich Endre elérkezett a „Kalandozások” sorozat végéhez, amelyet majd tovább folytatott „A kitekintés kultúrkörünkön túlra” sorozattal.
Részletek
az előadáshoz közzétett anyagból:
Idézetek P.
Teilhard de Chardin S.J. műveiből
(Claude Cuénot:
Teilhard de Chardin – Ecrivans de
toujours/Seuil, 192 p., paris 1962. ISSN
2-02-00058-X)
„Mindenekelőtt és bizonyos látszatok
ellenére, az általam előterjesztett
Weltanschauung
(németül a francia szövegben:
„világnézet”) semmképpen sem jelent
megállapodott
(fix)
és zárt rendszert.
Szó sincs (hiszen nevetséges is lenne) a Világ valamiféle deduktív megoldásáról „a la Hegel”, az igazság végleges keretbe foglalásáról, hanem csupán a haladás tengelyeinek nyalábjáról, ahogy az létezik és apránként meg is mutatkozik nekünk minden fejlődő rendszerben.
Nem az Igazság kimerítése ez, hanem behatolási vonalak, amelyek révén feltárul előttünk a még meg nem kutatott Valóság (Réalité) óriási volta (immensité).
Eljött az ideje, hogy tudomásul vegyük: a Világmindenség (Universe) bármely, akárha pozitivsta, értelmezésének ahhoz, hogy kielégítő, le kell fednie a dolgok belsejét és külsejét, a Szellemet és az Anyagot egyaránt. Az az igazi Fizika, amelynek egy szép napon sikerülni fog az egész Embert egy összefüggő világképbe integrálni …
Bárcsak tudnám éreztetni, hogy ez a próbálkozás lehetséges, és éppen attól függ, hogy aki akar és tud is a dolgok mélyére hatolni képes-e megőrizni magában a cselekvés bátorságát és örömét.
Valóban, alig hiszem, hogy gondolkodó lény számára létezhetne döntőbb pillanat annál, mint amikor, mintha tályog hullana le a szeméről, felfedezi, hogy ő nem a kozmikus magányban elvesző parány, hanem egy univerzális élet-akarat (volonté de vivre) konvergál és válik emberré benne.
Az Ember nem a világ statikus központja, amint azt sokáig hitték, hanem a Fejlődés (Evolution) tengelye és nyílhegye – ami sokkal, de sokkal szebb.”
(Előszó „Az Emberi Jelenség”-hez. – Peking, 1938-1940)
„Az a helyzet, hogy minden modern elme számára (éppen oly mértékben, amennyire modern) végérvényesen megjelent annak a tudata (conscience), megszületett az arra való ráérzés (sens), hogy van egy univerzális, abszolút specifikus Mozgás, amelynek során a dolgok összessége (Totalité) egymást segítően (szolidárisan) mozog, felülről lefelé, egyetlen lendülettel, nem csak a Térben és az Időben, hanem egy hiper-einsteini Téridőben, amelynek a sajátos görbülete abban áll, hogy mindent, ami mozog, egyre rendezettebbé legyen.”
(Értelmi küszöb a lábunk alatt. A kozmosztól a kozmogenezisig. – Párizs, 1951)
A
vitaülésről magnófelvétel készült, amelyet a
Filozófiai Vitakör Hangtára őriz.
483. vitaülés:
SALÁTA – VÖRÖSBOR – PARADIGMA – Vitányi Pál házirendezvénye – 1997 november 20., csütörtök(!) 12h, Vitányi-lakás, Budapest II., Riadó u. 10/a
Vitányi Pál őszvégi „saláta – vörösbor – paradigma” c. házirendezvényei az évek során már megszokottá váltak. Ezekre a házigazda nem adott meg pontos tematikát, s nem is tett közzé írásbeli anyagot. A házigazda fogadásai híressé váltak a salátakölteményeiről, amelyet szintén az őáltala készített szendvicsekkel együtt fogyasztottak a vendégek, jobbnál jobb vörösborokkal leöblítve.
Feljegyzéseim alapján (d.cs.) a összejövetelen a társaság az alábbi témákat tárgyalta meg: „Ahhoz, hogy isten létét bizonyítani, vagy cáfolni tudjuk, definiálni kell őt.” Azonban a házirendezvény foglalkozott merően más témakörrel is, mint pl. „A nyelv alapegysége a mondat. A mondatok fogalmakat jelenítenek meg.” A „fogalom” megjelenésével a társaság máris elérkezett a Filozófiai Vitakör általában „legnépszerűbb” filozófusához: Georg Wilhelm Friedrich HEGEL-hez.
Vitányi Pál házirendezvényeit 17h körül be kellett fejezni, mert ezidőtájt tért haza felesége, aki egyáltalán nem kedvelte férje vendégeit. A házigazda 17h közeledtével kétségbeesetten igyekezett „kidobni” a vendégeket, de ez most nem sikerült. A kissé ittas társaság leragadt, a feleség megérkezett, aki tüntetőleg elzárkózott attól, hogy érintkezésbe lépjen a vendégekkel, akik pánikszerűen elmenekültek.
484. vitaülés:
FISCHER ERIK: A Deep Blue – Kaszparov mérkőzés filozófiai vonatkozásai – 1997 november 21., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dr. Kónya Balázs kiváló sakkozó volt, s így széleskörű kapcsolatai voltak, Magyarország legjobb sakkozóival, így Fischer Erik nagymesterrel is. Feljegyzéseim (d.cs.)szerint végül is nem Fischer Erik, hanem Szabó Balázs sakkmester tartotta meg ezt az előadást. 1997 a sakk történetében, s a számítógépek történetében történelmi jelentőségű év volt, mert abban az évben győzte le először számítógép, a „Deep Blue” a sakkvilágbajnokot. Ez a tény számos filozófiai kérdést is felvetett. Szabó László beszámolt arról, hogy már (1997-ben!) sok olyan sakkprogram van, amely ellen ember nem győzhet. A „Deep Blue” kifejezetten sakkozásra épült számítógép. A „Deep Blue”-t azonban győzelme után átalakítják más egyéb program végrehajtására is. Felmerült annak kérdése is, hogy egy sakkozógép részt vehet-e a sakkvilágbajnokságon? A világ sakkvezetői ez ellen foglaltak állást, olyannyira, hogy készülnek megtiltani azt is, hogy egyáltalán a sakkvilágbajnok kiálljon egy számítógép ellen sakkozni. (d.cs. megjegyzése 2004 máj. 9.-én: a Nemzetközi Sakkszövetség 1998-ban betiltotta számítógépek indítását nemzetközi sakkversenyeken.)
Három hozzászólás volt az előadáshoz:
Agócs József: „A sakk egy megfékezett és intellektualizálódott háborús játék: ’nem ütöm agyon az ellenséget, hanem leülök vele sakkozni.’
Szántó Borisz: „A sakk nem mindennapi pragmatikus szükségletet hoz létre, hanem intellektuálisat.”
D. Lombay Kamilla: „Minden információ provokáció.” Ez különösen érvényesül a sakkban. Kamillának ez a kijelentése elhíresült a Körben, többen és sokszor hivatkoztak rá a későbbiekben.
Az „Alapítvány az
Interdiszciplináris
Kutatásokért” Kuratóriuma 1997
november 27.-én ülést tartott a
MÁFI Igazgatói Tárgyalójában,
amelyen először alakult át az
1994 tavasza óta fennálló
kuratórium: Dr. Szeidl Béla
visszavonult a kurátorságtól
nyugdíjba menetelére hivatkozva,
helyette Fáy Árpád lépett be a
kurátorként, s átvette Dr.
Tavaszy Ferenctől a képviselői
tisztet. (valójában ez a csere
egészen 2004 tavaszáig nem
legalizálódott, Fáy Árpád
lehetetlen anyagi feltételeket
támasztott a képviselőségi tiszt
ellátásáért, amelyről a
kurátoroknak az volt a
véleménye, hogy ez lehetetlen
követelés.)
485 – 487.
vitaülés:
„EGYÜTTÉLÉS”
Magyar-székely-örmény „nemzetközi” konferencia Csíkszeredában, 1997 november 28-30., Csíkszereda, Hargita Megye Tanácsháza.
A konferenciát az Országos Örmény Önkormányzat szervezte, amelynek azidőtájt tagja volt Detréné Lombay Kamilla, aki a testületben a nemzetközi kapcsolatok felelőse és szervezője volt. Az örmény szervezéshez kapcsolódott a Filozófiai Vitakör is. A fogadó fél Zsombori Vilmos, Hargita Megye prefektusa volt.
Detre Csaba az alábbi faxot küldte néhány nappal a rendezvény előtt Zsombori Vilmosnak:
„ZSOMBORI VILMOS úrnak
Hargita megye Tanácsháza
Kedves Vilmos !
A november 29-30.-i csíkszeredai „EGYÜTTÉLÉS” konferenciára az alábbi előadásokkal jövünk:
-
AGÓCS
JÓZSEF: Együttélés a természettel
-
BADALJÁN
EDUÁRD: A nyelvek genezise
-
BOKOR
LEVENTE: Együttélés
-
DETRE
CSABA: Népek szingenezise
-
D. LOMBAY
KAMILLA: Az együttműködés jelentősége életünkben
(Mint látható az előadók alfabetikus sorrendben vannak)
Baráti üdvözlettel: Dr. Detre Csaba, a Filozófiai Vitakör elnöke.
Az előadásokra november 29.-én szombaton került sorra, a Megyeháza zsúfolt Nagytermében. Zsombori Vilmos prefektus a rendezvényt Csíkszeredában utcai plakátokon is meghirdette.
Az összejövetelről végül is semmiféle kiadvány nem jelent meg, az előadók Detre Csaba kivételével nem tettek közzé írásbeli vitaanyagot.
Detre
Csaba előadásának kivonata:
Népek fő típusai:
1. Szedenter népek.
2. Nomád népek (= mobilis népek) Állandóan új területeket elfoglaló népek.
3. Diaszpóra népek.
Az 1. típusba tartoznak nyilvánvalóan a kicsiny népek, hegylakók, 2. típus: Nagy népek, sokszor konfrontálódnak más népekkel. A 3. típus nem függ a néptömegtől, erőszakkal szétszórt népek. A diaszpórák dinamikájáról lásd előbbi tanulmányaimat.
Nép fogalma: Valamilyen karakter által összetartott embertömeg.
A népek érintkezési dinamikája fokozódott az emberiség szaporodásával.
---------------------
Az
előadásokat követő vita elsősorban az erdélyi
népek együttélésére tért ki. Zsombori Vilmos
katasztrofálisnak nevezte a román állam
nemzetiségi politikáját, mint kijelentette: „A
székely nemzet elsöprő életereje győzni fog
bármiféle brutális elnyomással szemben.”
Az előadási napot követően a Magyarországról jött társaság vendéglátóik kalauzolásával 30.-án, vasárnap nagy kirándulásokat tettek a Békás-szorosban, a Hargita-hegység lábainál, valamint Gyergyószentmiklóson, ahol az örmény templom vartapetje fogadta a társaságot. A nagyon baráti vendéglátás miatt végül is a Magyarországról jött társaság nem 30.-án vasárnap, hanem december 1.-én, hétfőn hajnalban indult haza.
488. vitaülés:
FEJLŐDÉS ÉS INFORMÁCIÓ
Év végi félnapos ankét
1997 december 5., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
- LONTAY ERVIN PÁL: Fejlődés és információ szolidáris filozófiája
- KÓNYA BALÁZS: A társadalmi fejlődés kibernetikája
- KARDEVÁN PÉTER: Térinformatikai adatházak koncepciója
- AGÓCS JÓZSEF: A fejlődés információ szükséglete
- SZÁNTÓ BORISZ: Az információ eredetéről
- VITÁNYI PÁL: Tér-kontinuum, idő-komplementaritás, érvény-kompabilitás
- DETRE CSABA: Információ mint kölcsönhatás
- AARON ZIEGLER: Információ és dezinformáció szerepe a fejlődésben
A
meghívón feltüntetett útmutatás:” Ideális
időbeosztás: 20 perc előadás, 10 perc vita.
Lehetőség lesz az ankéton való elektronikus részvételre is!” (Megjegyzés – d.cs. 2004 május 10: utóbbit ma már nem lehet értelmezni, emlékezeteim szerint felvetődött annak a gondolata, hogy „csetezéssel” többen részt vegyenek elektronikusan a konferencián, de ennek akkor még nem voltak meg az általános infrastrukturális feltételei a Körön belül.
Az
utókorra három előadáskivonat maradt meg, Szántó
Borisz, Detre Csaba valamit Aaron Ziegler
tollából.
Szántó Borisz előadásának kivonata:
A Funkcionális Rendszerek elmélete lehetővé tette azt, hogy az információ fogalmát, a szokványos kommunikációs és kodifikációs jelentésen túlmenően, a tevékenység jelenségéhez kössük. E szerint statikus információként értelmezzük mindazt, ami a tevékenység sikeréhez eszközként járul hozzá. Dinamikus Információként fogadjuk el azt, ami a Funkcionális Rendszert abban segíti, hogy probléma-megoldó képességének magasabb szintjére fejlessze önmagát. Megkülönböztethető továbbá az Információnak relatív és abszolút jelentése.
A Funkcionális Rendszer kibernetikai modellje szerint a betáplált információ processzálható és gerjeszthető, de a jelvisszacsatolásos vezérlésben is felhasználható. E modell arról tanúskodik, hogy az Információ passzív eszközként kapcsolódik a tevékenység aktív komponenséhez és együttesen eredményezik azt az evolúciós algoritmust vagy nemlineáris totalitást, melyet képesség-fejlesztő funkcionálásnak, illetve önszabályozással optimálható probléma-tételezésnek és probléma-megoldásnak nevezünk. A Rendszer az általa gerjesztett Információval saját és kapcsolódó rendszerek funkcionálását vetíti a jövőbe, vagyis programozza a jövőbeli tevékenységet, megvezeti a saját kibontakozását.
A hagyományos (Szellem+Anyag) valóság-modellben az Információ aligha értelmezhető önálló dimenzióként. Az (Anyag-Energia-Információ) modellben viszont nem csupán jelentős, de alapvető szerephez is jut azzal, hogy mind az Anyag, mind az Energia visszavezethetők az Információ fogalmára, fordítva azonban nem. Mindazonáltal, ez a modell sem ruházza fel az Információt aktív szereppel, noha a tevékenységet és a mozgást programozott aktivitásnak írja le.
Az ember önfejlesztésének, tökéletesítésének képessége arra vall, hogy spontán minőségi változáson felül meg kell különböztetnünk a programozott változást, hogy megkülönböztessük a programozott önfejlesztés, a tevékenységi program átprogramozásának embernél tapasztalható jelenségét. Ez viszont arra utal, hogy – feltételezve az alapprogramhoz való visszavezethetőséget – a Hiba lehetőségével is számolnunk kel,, s a Hibát az Információ egyik formájának, illetve velejárójának kell tekintenünk.
Az (A:E.I) modell alkalmazásával az Információt önálló megjelenési formával és értelmezéssel ruházzuk fel és dekompozíció módszerével elemi formájára vezetjük vissza. A kiinduló vagy eredő Információhoz való visszavezetéshez fel kell azonban tételezni az azt igénybe vevő, eszközként hasznosító kiinduló vagy eredő aktív tényező hatását (nevezzük ezt Tudásnak), valamint a Környezet jelenlétét, melyből mindkét elemi tényezőnek ki kell válnia, hogy kölcsönhatásuk értelmezhető legyen. Ilyenformán az önmagában értelmezett eredő Információ a szintén önmagában értelmezett eredő Tudás operacionális változását segíti elő. A programként felfogott Információ láncolatokat és hurkokat, illetve mezőket képes alkotni, topológiai tulajdonságokra tesz szert.
Detre
Csaba előadásának kivonata:
Információ: a kölcsönhatás azon formája, amikor az egyik kölcsönható fél olyan impulzust ad a másiknak, amely azt bizonyos aktusra készteti, mondhatni „megvezeti”, vagy legalább is felkínál többféle aktusra lehetőségeket. Tehát, hogy játszunk a szavakkal: az informátor kooperációra vonja be az informáltat, amelyben az informátor mindenképpen a kezdeményező, s domináns szereppel bíró fél.
Miként kerül az információ a fejlődés folyamatába? Az információ a genetika eszköze, az örökítés eszköze. (NB: A fejlődés genus (megjegyzésem, d.cs. 2004 május 10.: ezt a kijelentésemet ma képtelen vagyok értelmezni).
A fejlődés a divergencia és az egyesülés párhuzamos folyamata. Ez a környezettel való szélesebb körű, részletesebb reakció. A fejlődés folyamata a magasabb rendűség felé vezető hierarchikus genetikai sor, az információ általános rendszere.
Aaron
Ziegler előadásának kivonata (németből
fordította Detre Csaba):
Az
osztrák informatikus végül megváltoztatta
előadásának címét, ahhoz képest, amelyet
hetekkel korábban elküldött, s ami megjelent az
ankét meghívóján is.
Az információ világa
Mi az
információ?
Információ mindaz amit világunkról tudni lehet.
Információ mindaz, amit világunkról (meg)tudunk.
Melyik definíció az igazi? Van harmadik, negyedik, stb. lehetőség?
Milyen tulajdonságai vannak az információnak? Eleje, vége, taralma, értelme …?
Néhány álláspont: Shannon, Wiener, Kiss, Steiner.
A
keletkezéstől a hasznosulásig
Az információ útja a keletkezéstől a hasznosulásig nyomon követhető az információ áramlás első modelljén. Az információ információt szül.
Az információ úgy keletkezik, hogy történik valami. A történés az elsődleges (primer) információ forrása. Aki érzékeli, azt nevezzük megfigyelőnek.
A tároló (memória) a második (szekunder) információ forrása. Aki hozzáfér az tulajdonosa vagy birtokosa az információnak. A tároló feladata, hogy a múltbeli történésről szerzett információ változatlan vagy átalakított formában rögzítse.
Minden történés összefüggő, tehát az információ fogalma az idő fogalmához kapcsolódik.
Néhány vélemény az időről: Szent Ágoston, Heidegger, Einstein. A három vélemény ötvözhető.
Nemcsak a fizikai (objektív), hanem a szubjektív idő és relatív. A jelenidő tartama a megfigyelő számára megegyezik az információt jelentő történés tartalmával.
A múlt történéséből adódó információ „megfagyott” állapotban van. Minden anyag információt hordoz, ami közvetlen információ. A tárolás céljából rögzített információ pedig közvetett információ. Aki a múltból eredő információt érzékeli azt nevezzük észlelőnek.
A tárolt információnak három fázisa létezik: állapot, tudás, tapasztalat. A keletkezett ill. tárolt információnak három szintje van: szintaktika, szemantika, pragmatika.
A szintaktikus információ rögzíthető, rögzített, ill. továbbadásra alkalmas megjelenési forma.
A szemantikus információ a tartalomra utaló megjelenési forma.
A pragmatikus információ a hasznosság mértékét jelző megjelenési forma.
Információcsere
Az információcsere folyamatokat az információ áramlás második modellje tartalmazza. A hasznosulást nagy mértékben befolyásolja a tároló és az értelmező között létrejövő információcsere. Mindkettő lehet aktív és passzív. A passzív fél programnak engedelmeskedik (Minden program tartalmaz információ átadási képességet.) Ha mindkettő passzív, csak korlátozott információcsere lehetséges. Ha mindkettő aktív, az információcsere maximális lehet. Az információ az irányítás eszköze. Ezért lényeges eleme a kibernetikának, az ember-gép együttműködés vizsgálatának. Az irányítás jósága az információcsere sebességén és megbízhatóságán, más kifejezéssel szólva a kölcsönös információ milyenségén múlik.
Információ és logika
Az információ mennyiség mérése a kétértelmű logikán alapszik. A mennyiség definíció arra utal – nem megalapozottan – hogy az információ fizikai valóság.
Az információ minőség szubjektív kategória. Minőség egyenlő érthetőség és hihetőség. Az érthetőséget a szintaktikus és szemantikus, a hihetőséget a szemantikus és pragmatikus forma határozza meg. A minőség vizsgálat módszere a logika, az összehasonlítás. A hihetőség vizsgálatnál jól alkalmazható a heurisztikus szillogizmus.
Hozzászólások:
SZÁNTÓ BORISZ: A „funkcionális rendszer” az, amely az evolúció menetét „megvezeti”. Tökéletesedés: azért, mert mi, s az univerzumban semmi sem tökéletes.
KÓNYA BALÁZS: Információ: Disszipált rendszerek egységbe hozása.
AARON ZIEGLER (Ausztria): Információ: Az információ a replikáció rendszere.
Az ankét
egyes részleteit a Filozófiai Vitakör Hangtára
őrzi.
489. vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának űlése: az 1998 márciusban, Houstonban tartandó Lunar and Planetary Science Conference (LPSC)-re kiküldendő előadásanyagok előkészítése. – 1997 december 9., kedd, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem.
Ez alkalommal állította össze a Csoport a perm-triász katasztrófára vonatkozó szupernóva-elméletet. A kivonatokat Karácsony előtt E-mailen küldték el a NASA-hoz.
490. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: A kritikai vizsgálatok kiindulópontja – 1997 december 12., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Mivel Lontay Ervin Pál leszokott, - a kivonatait ért kritikák miatt meglehet inkább kissé elment a kedve – a latin rövidítésekkel teletűzdelt előadási kivonatok közreadásától, ezért sajnálatos módon ezen vitaülésről az utókorra semmiféle információ nem maradt meg. A Filozófiai Vitakör Hangtára őriz egy olyan mintegy huszonöt perces felvételt, amely esetleg ehhez a vitaüléshez kapcsolódhat. Nekem(d.cs.) sincsenek jegyzeteim az ülésről, mert december 11-12.-én Debrecenben voltam az MTA Geonómiai Bizottság”DAB”-ban megtartott meteoritikus anyagokról tartandó ülésén, amely lényegében egyszemélyes konferencia volt, Kubovics Imre elnök úr volt gyakorlatilag az egyetlen előadó, mert a vele nem egyetértők helyett elmondta, hogy tulajdonképpen miről is kellett volna beszélnie.
491. vitaülés:
Évzáró összejövetel – 1997 december 19., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az évzáró
összejövetel programja:
-
Az 1997.
év eredményei. ZENTAI PÉTER Emléklapok
kiosztása.
-
Beszámoló a Csíkszeredában, nov. 29.-30.-án
tartott „EGYÜTTÉLÉS” konferenciáról.
-
Egzotikus útibeszámolók.
Erről az évzáró összejövetelről is nagyon kevés információ maradt fenn, mivel Detre Csaba ezen a napon főleg a NASA-hoz küldött kivonatok elektronikus elküldésével volt elfoglalva, ugyanis december 20. volt az 1998 márciusi houstoni LPSC konferencia kivonatainak elküldési határideje. Ezért csak 17h körül tudott lejönni a MÁFI Ebédlőjébe, addig Bokor Levente alelnök vezette az ülést, s adta át a Zentai Emléklapokat is. Arról sem maradt információ, hogy kik kapták 1997-ben az emléklapot, mintahogy arról sincs semmi adat, hogy kik tartottak „egzotikus útibeszámolókat.” (Nem kizárt, hogy éppen Detre az 1997 márciusi USA-kanadai, vagy 1997 júniusi Japánban tett útjairól). Egyébként az „egzotikus útibeszámolók” ettől kezdve minden évzárón programpont volt, egészen a legutóbbi (2004) időkig.
Detre Csaba felolvasta a Zsombori Vilmoshoz, Hargita megye prefektusához írott köszönő levelét a nov. 28-30.-i rendkívül szívélyes vendéglátásért:
„Kedves Barátom!
Ezúton szeretném kifejezni hálás köszönetünket a kitüntetően kedves vendéglátásért. Biztos vagyok benne, hogy a felejthetetlen november 29-30.-i csíkszeredai rendezvény további együttműködésünk kezdetét jelenti, amely az összmagyar szellemi élet szép példájául szolgál.
Kérlek, jelezzétek, ha szándékában áll Közületek valakinek részt venni a Filozófiai Vitakör következő rendezvényein, hogy szállásáról idejében gondoskodni tudjunk.
Kívánok Neked és családodnak békés Karácsonyt, nagyon boldog és sikerekben gazdag Újesztendőt. Kérlek, e jókívánságaimat add át valamennyi barátainknak, akiket szerencsénk volt megismerni a Filozófiai Vitakör csíkszeredai összejövetelén.
Őszinte híved és barátod
Detre Csaba”