FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETE 1998
492. vitaülés:
Évnyitó – 1998 január 9., péntek, 15h, Detre Csaba elnök otthona, Budapest XII., Csörsz utca 10., II.em. 1.
Az
évnyitóra a házigazda nem tűzött ki tematikát,
sőt, még meghívó sem készült. D.Cs. feljegyzései
alapján úgy tűnik, hogy elsődlegesen a január
30.-i „Miként éljük meg a 3. évezredet?”
konferencia előkészületei folytak a Csörsz-utcai
évnyitón.
Az évnyitó összejövetelen teljesen összeállt az évet kezdő konferencia programja, a január 30.-ra készülő előadók mind jelen voltak, nevezetesen: Agócs József, Bokor Levente, Földi Tivadar, Kónya Balázs, Kovács Attila, Kovács Györgyi, Síklaky István, Szántó Borisz, Zyxuwsky Sándor. A házigazda előzetesként vitára bocsátotta a január 30.-ra szánt: „A közeljövő futurológiája. Hatékony stratégia a kapitalizmus elleni harcban” c. előadását. Rámutatott, hogy a kapitalizmus és a globalizmus, mint a kozmopolitizmusok gyűjteménye együvé tartozik. A kapitalizmus elleni harc egyetlen fegyverei a nem-kozmopolita ideológiák. Lényegében a globalizmusnak nincs ideológiája, mintahogyan a kapitalizmusnak sincs. Az ideológiák is helyhez kötöttek, azaz a kultúra részei. A kapitalizmusnak és a globalizmusnak nincs kultúrája.
Detre javasolta „szellemi rohamosztagok” létrehozását, amelyek kulturális tevékenységükkel szétzilálják a globalista kozmopolitizmust s ennek folyományaként a kapitalizmust is.
Az évnyitón egyesek vörösborozgatással, mások gyógyteázással hódoltak kedvenc italaiknak.
Kónya Balázs a Filozófiai Vitakör részére külön E-mail levelező programot létesített a Soros Vár-beli számítógéptermében: philosc@c3.hu – aki erre feljelentkezett az tagja lehetett egy körlevél rendszernek, amely keretében mindenki minden levelet megkapott – volna. Ez a rendszer azonban soha nem működött, annál inkább sem, mert 1998 végén a Soros c3 rendszere megszűnt. A Filozófiai Vitakör számára körlevelezési rendszer több mint 6 év múlva, 2004 áprilisában létesült Szabó Tamás jóvoltából, amelyet azonban különféle botrányok miatt néhány hónap után meg kellett szüntetni.
493. vitaülés:
UGRIN EMESE: Törvény és jog az ókori társadalmakban – 1998 január 16., péntek, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadónő a rendszerváltás körüli évek legendás alakja volt. 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt, s ezekben az években szinte évenként váltogatta a politikai pártokat. MDF-esként kezdte, majd átment a KDNP-be, onnan a Kisgazda-pártba, majd megint vissza az MDF-hez, majd következett újra a Kisgazda-párt. Az előadásakor már pártokon kívül állt. Eredetileg történész és történelemtanár volt. A Filozófiai Vitakörbe Fáy Árpád hívta el, akivel azidőtájt együttműködött az új alkotmány kidolgozásában.
Előadásáról nem maradt fent semmiféle írásbeli dokumentum, előadását saját jegyzeteim alapján kísérlem rekonstruálni. (d.cs. 2004 május 13.) Az mindenesetre feltűnő, s feltűnt előadásakor is, hogy egyáltalán nem foglalkozott semmiféle törvénykezéssel, sem ókorral, sokkal inkább középkori dolgokkal. Ezt annak idején az előadáson többen szóvá is tették, de ő elhatárolta magát a bírálatoktól azzal, hogy az előadás címét Fáy Árpád rosszul adta meg. Szerinte a helyes előadáscím ez lehetett volna: „A Lepel szimbolikája Bizáncban”
Feljegyzéseim (d.cs.):
Az előadás központi témája a „lepel” volt.
Ugrin Emese kultúra-definíciója: Kultúra=Információ. Ezt a definíciót a jelenlévők szimpátiával fogadták, különös tekintettel az 1997 decemberi „Információ és Fejlődés” konferencián több hasonlatos információ-definícióra.
„Parapetaszma = halottak napja”.
„Halotti képek: Lepel van mögöttük, amelyet angyalok tartanak aranyháttérrel. Lepel=égbolt (éj-kék) Filozófusok halotti leple szálkafogazott, redőzött hátteret képezve.
Az ember a kezével követi el a bűnt, azért a szakrális ábrázolásoknál a kezet nem ábrázolják. Santiago de Compostela.
A pápák zöme a 8.századig szír volt. (Szír kultúra óriási hatása az egész ókorvégi és korai középkori Mediterraneumban, de különösen annak keleti felében. Bár, a korai ír művészet is a keleti, szír, örmény alapokon nyugszik. A „román” templomépítészet jellegzetesen örmény kora középkori jellegeket hordoz.
Hatalom istenítése lepellel jelenik meg, profán emberek zöld függönnyel, a kék szín jeleníti meg az istenit, a hatalmat: a bíbor.
Bíbor palást: Istentől kapott hatalom.
„Revelatio”: leleplezés.”
EL istennő: otélé-vel ábrázolják. (? –d.cs. 2004 május 13)
„Piros tojás: Szasszanida-eredetű szokás. Jelentése: a hatalom továbbadása.”
Az előadónő igen kiváló előadói talentumokról tett tanúbizonyságot. Az előadás utáni beszélgetések során készségét fejezte ki a Filozófiai Vitakörrel való rendszeres találkozásra, ez azonban a későbbiek során nem valósult meg. Mindmáig első és utolsó előadása és megjelenése volt a Vitakörben.
Ugrin Emese címe az előadás idejében: 1138 Budapest, Róbert Károly körút 18/C.
494. vitaülés:
MAGYARI ZOLTÁN: Az információ világa – 1998 január 23., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Magyari Zoltán 1995 óta látogatja a Filozófiai Vitakört, s ez volt első előadása a Körben.
Az előadásról nem maradt fent írásbeli anyag, az előadást s a vitát saját feljegyzéseim alapján kísérlem meg rekonstruálni (2004 május 13):
„Információ: ismereteink a világról.”
„Norbert Wiener: információt hordoz minden jel vagy jelzés.”
„Az információval kapcsolatos fő kérdés: szubjektív vagy objektív?
Objektív: világ információ háló. Minden kölcsönhatás információ és minden információ kölcsönhatás.”
„Az információ keletkezése – információ-dinamika: Információ és idő. Idő: Augustinus-i definíció, amely voltaképpen nem is definíció. Heidegger-féle definíció.
„Jelen idő: Nagy kérdés, hogy t.k.p. mi is az.”
„Az információ pragmatikus tulajdonságai:
Információ hasznosíthatósága az idő haladtával csökken.”
„Információcsere:
Passzív információ: program szerint működik. (Program: alkalmas információ átadására).
Deduktív következtetés:
- Minden entitás mozgás,
- Létezik-e olyan mozgás, amely nem kölcsönhatás?
- Mivel az információ mozgás, tehát kölcsönhatás.
„Nem akarok Parmenidész-hívő lenni, de a mozgás csakugyan azonos az információval, a következő értelemben: Az információ olyan mozgás, amelyet egy bizonyos objektumra vonatkoztatunk. Az információ kvantifikálható mozgás (lehet). Lásd: Descartes: Principia philosophiae: mozgásmenyiség=quantitas inpulsorum.
Hozzászólások:
Domokos Miklósné: Kételyei vannak az információ általános kvantálhatóságát illetően, ez egyértelműen csak a számítástechnikában érvényesül.
Szántó Borisz: Információ=program. Az információ u.i. passzív tényező. (?d.cs. 2004 május 13.) Az információ mozgósít, provokál. Az idő az információ megsokszorozódása.
Detre Csaba: Az információ sokszorozódás legtöbb esetben látszólagos, a „szemiotikai infláció” eredménye. Ez a jel-mániában gyökerezik. Ez visszaveszi a kreativitást, az innovációt. A jelek gyártása, a „szemiománia” nem innováció. Lényegében az ún. „információs robbanás” mögött is ez áll. A filozófia viszont instrumentum – független, nincs szüksége jelek termelésére, s éppen ezért a tiszta agy terméke. (Különösen a természettudományok halmaznak fel rengeteg adatot, ami továbbgerjeszti a „szemiomániát”.
495. vitaülés:
MIKÉNT ÉLJÜK MEG A 3. ÉVEZREDET?
A FILOZÓFIAI VITAKÖR, AZ ALAPÍTVÁNY AZ INTERDISZCIPLINÁRIS KUTATÁSOKÉRT, valamint A SZMOG STOP
ALAPÍTVÁNY közös egész napos konferenciája
1998 január 30., péntek, 10:30-tól a MÁFI II.em.
Dísztermében
Megjegyzések a rendezésről: Dr. Tavaszy Ferenc ötlete volt, hogy az Interdiszciplináris Alapítvány valamint az egyik unokaöccse által szervezett „Szmog Stop Alapítvány” rendezzen egy közös futurológiai konferenciát. Kiváló témakört nyújtott az ezredforduló közeledte, s az azzal kapcsolatos társadalmi jóslatok, futurológiai megnyilvánulások. Az unokaöccs nevét nem jegyezte fel a történelem, 1997 őszén mutatta be Detre Csabának, mint egészen kiváló környezetvédőt. Az alapítvány ebben az időben volt bírósági bejegyzés alatt, a bejegyzési kérelmet, valamint az alapító okiratot a hármas találkozón a vendég bemutatta. Az alapítvány célja a levegő szmogtalanítása volt, s ennek érdekében igen radikális céljai voltak, különösen a közlekedés kitiltásával Budapestről és a többi nagyobb magyar városból. Az alapítványt 1997 legvégén bejegyezték. Decemberben már nyilvánvalóvá vált, hogy a „Szmog Stop” nem partner a tervezett konferencia megrendezésében, s nagyon úgy tűnt, hogy egy „egyszemélyes” alapítványról van szó. Detre ezeket a furcsaságokat szóvá tette Tavaszy Ferencnek, aki mindezen furcsaságok ellenére kérte, hogy a rokoni alapítványban meglehet bízni, mert fellendülőben lévő szervezetről van szó, amelynek jövője szempontjából fontos, hogy egy olyan patinás szervezettel közös konferenciát tartson, mint amilyen a Filozófiai Vitakör. További furcsaság volt, hogy a konferenciára nemhogy a „Szmog Stop” elnöke sem nevezett be előadással, hanem még Tavaszy Ferenc sem. Végül mindketten el sem jöttek. A „Szmog Stop Alapítvány” ezt követően eltűnt a Filozófiai Vitakör valamint az Interdiszciplináris Alapítvány horizontjáról.
Mindenesetre a konferencia igen jól sikerült, amelyen felvonult a Filozófiai Vitakör akkori aktív magja, s eljött a „Levegő Munkacsoport” elnöke, Lukács András, aki a nyolcvanas évek elején eszperantista előadást tartott a Körben, valamint a „Tiszta Budapestért” egyesület elnöke, Dr. Zyxuwsky László építészmérnök, szociológus aki Detre Csabával közös előadást is tartott.
A
konferencia programja:
- 10:30: SÍKLAKY ISTVÁN: Pieter Brüll „Az antropozófiai szociális impulzus
- 11:10: FÖLDI TIVADAR: Környezetvédelem és technokrácia
- 11:50: SZÁNTÓ BORISZ: Versenyben önmagunk természetével
- 12:30: DETRE CSABA: Próféciák és a „történelem cselei”
ebédszünet
- 14:30: KOVÁCS ATTILA: Az alkalmazott rendszerelmélet eszközeivel mit sejtet a
a jövő?
- 15:10: AGÓCS JÓZSEF: A jövőkutatás jövője
- 15:50: KOVÁCS GYÖRGYI: A szépirodalom halála az ezredfordulón
- 16:30: KÓNYA BALÁZS: A 21.szd.-ba való átmenet filozófiai szempontjai
- 17:10: BOKOR LEVENTE: Az idő formái
- 17:50: VITÁNYI PÁL: Blöffölés vagy partnert elfogadó közös játszma?
- 18:30: ZYXUWSKY LÁSZLÓ, DETRE CSABA: Az ezredforduló kiemelkedő társadalmi feladata: új, hatékony stratégia a globális kapitalizmus elleni harcban
Részvételi díj: hölgyeknek: 1 csomag sütemény, uraknak: 1 csomag ital.
A konferenciára ketten tettek közzé előadáskivonatot, Szántó Borisz és Bokor Levente. Jómagam (d.cs.) egy piszkozati vázlattal rendelkezem, a többi előadást jegyzeteim alapján igyekszem rekonstruálni.
Szántó
Borisz előadásának kivonata:
Ha az előrejelezhető katasztrófáknak csupán töredékét említjük, ez a jövőbe tekintő gondolkodó embert óhatatlanul pesszimistává teszi, mert a tornyosuló bajoktól a reménynek a halvány sugarát sem látja. A pesszimizmust táplálja az a felismerés is, hogy a technokratikus fejlődési modell, azaz a tárgyi eszközök használatára alapozott társadalmi-technikai evolúció természetében exponenciális, vagyis elvben is önkioltó és véges.
Az exponenciális fejlődés talán legkirívóbban szembetűnő példája a kognitív fejlődés, amely nem bontakozhat ki korlátlanul a jóléti és demokratikus társadalmon kívül. Különösen elgondolkodtatónak tűnik a válságoknak az a része, amely antagonisztikus természetű, a technokratikus fejlődés elháríthatatlan velejárója. A globalizáció és a sokasodó új jelenségek gyorsan zsugorodó Földet és még gyorsabban lemaradó országokat jeleznek. Sajnos, Magyarország innovációs elmaradása nem hagy kétséget afelől, hogy a világ perifériáján találhatjuk magunkat.
Reálisan nem számolhatunk a közös Föld- kormánnyal és felvilágosult aktív globális politikával a közeli 20 évben. A növekvő elszigeteltségre és a másik rovására történő túlélésre való törekvésnek nagyobb a valószínűsége. Mindazonáltal, a várhatóan tömegével jelentkező válságok és a pesszimizmussal vegyített túlélési taktika eluralkodása ellenére, kibontakozik az emberi fejlettség magasabb szintjét képviselő kognitív önfejlesztés stratégiája.
Bokor
Levente előadásának kivonata:
Ha kimondjuk azt a névszót, hogy „harmadik évezred”, akkor egy különös jelenség áldozatává vagy éppen kezdeményezettjévé válunk. Fizikailag is mérhető formában érzékeljük a „harmadik évezredet” tucatnyinál valamivel több hangzóból álló hangtestét, és ennek a hangtestnek az érintése képzetek áramlását indítja el elménkben. Kinek többet, kinek kevesebbet. Az biztos, hogy sem mennyiségben, sem minőségben sem azonos gondolatokat ébreszt bennünk az imént említett kölcsönhatás. A nyelvész azt mondaná, hogy a kimondott szónak jelentése van, vagyis valamilyen szellemi tartalomra utalása és azt is tapasztaljuk, hogy minél több szájon fordul meg ugyanaz a szó, a vele jelölt szellemi tartalom annál egységesebb lesz. Tehát a statisztikai tömegesség egy elmaszatolt „jelentésfelhőt” egyre nagyobb tömegű szellemi objektummá koncentrál. Az anyagi és szellemi világnak ezt a szoros érintkezését használja föl egyaránt az orvos és a sarlatán, aki ismeri a verbális szuggesztió tüneményét és azzal használni, vagy ártani képes. Ezért lehetünk egyként kedvezményezettei vagy áldozatai, a „harmadik évezred” hangképét felidézhetnénk. Kedvezményezettjei lehetünk egy nagy átmérőjű jelentéskör adta biztonságnak, és áldozatai lehetünk az illúziók táplálta eufóriának, vagy a befecskendezett balsejtelmeknek.
Hipnotizálni lehet mind állatot, mind embert, de szignifikáns módon az embernél fordul elő a cukorbaj és a magas vérnyomás, amit döntő módon lelki elesettségre vezetnek vissza mint tartós szellemi-idegi tartalom által előidézett organikus károsodást.
Megkérdezhetjük, hogy valamiféle objektumként létezik-e a harmadik évezred, amire már papírtonnákban mérhető szóáradatot felcserélt az emberiség, vagy csupán egy babonás képzet. Vagy megkérdezhetjük, valamilyen objektum-e a „lélek”, ha objektiválódó hatását kimutathatjuk? – Azt válaszolhatjuk, ha számunkra tárgyi realitással bír az a kifejezés, hogy „száz évvel ezelőtt”, vagy „harmadik évezred”, akkor tárgyi realitása van a „léleknek” is, amely egy organikus változásként képes finalizálódni, sőt tárgyi realitása van a „szellemnek” is, amely a bizonytalansági reláció statisztikus valószínűségével tömegesít lelki realitásokat.
Egy antropológiailag érvényes kijelentést szajkózva szokták kitűzni az „önmegvalósítás” életcélját, ami ténylegesen a saját hajunknál fogva fölemelésre hasonlít, holott sokkal közelebb áll az igazsághoz egy olyan tényállás, hogy az „emberek megvalósítják egymást.” Ha nem is minden rajtuk múlik, az egymáshoz való viszonyuk mindenképpen, mert a természeti tényeket egy közös rendszeren – a kommunikáció organizmuson – áramoltatják át, s e kommunikáció végkifejlete-képpen, a mindenkori kommunikátorok valóságérzékétől függő tartalommal jelenik meg az információ.
Álljunk meg a „valóságérzéknél”, mert innentől kell, hogy a kifejezés fordulatát vegye fejtegetésem. A valóságot közkeletűen azonosítani szokták a tényekkel, holott a külsőség principiális, azaz alapelvi. – A tényeket mint a természet által felkínált alternatívákat készen kapjuk, a valóságot azonban a pusztulás terhe mellett mi magunk konstruáljuk. A valóság a létezhetés elve, amelynek alárendelve tesszük nekünkvalóvá, válogatjuk ki a természetből a minket igenlő tényeket – hasonlattal éve -, azokat, amelyek a mi nyelvünkön beszélnek, pontosabban, amelyeket magunkkal „nyelvközösségben találunk”. Ez a „nyelvközösség” azonban több mint metafora, mert azt tapasztaljuk, hogy mi emberek egymás között, és a rajtunk kívüli világgal szimbolikus tárgyak közvetítésével érintkezünk, amelyek materiális oldalának megfelel valamilyen szellemi tartalom. Mindenek végső forrása az emberi nyelv, amely dimenzionális előnyt és pusztító erőt jelent az ember számára. Az emberi nyelv jelkép-generátor, épp úgy, ahogy az emberi idegrendszer rajtunk kívül sehol nem létező érzeteket generál.
Ezt belátva születésénél láthatjuk a szellem és anyag virtuális szétválását, amit a tevékenység tárgyiassá válása egyesít, s amitől az ember differencia specifikáját tárgyias lény voltában jelölhetjük meg. A jelkép matériájának és szellemi tartalmának egyedülálló kombinatív szétválása, illetve egymáshoz való laza csatolódása lehetővé tette, hogy a tapasztalat egymás után szerzett kártyalapjait szükség szerint kevergessük. Nekünk tehát minden más lénynél kevésbé láncunk az idő, mert fölfedeztük, és évezredekre visszanyúló tapasztalatok kincstárát képezi nekünk.
Összegezésként azt mondhatjuk, hogy míg térként egy extenzív külső elrendeződés konstituálódik, addig időként az intenzitás formája, az a forma, amit semmilyen logika nem tud megelőlegezni, mert minden pillanatban lét-követő és irreverzibilis.
Ez pedig az emberre nagy felelősséget ró. Az állatvilággal való relativizáló, erőltetett összevetés csak a felelősség elhárítása, mert hisz tárgyi realitással egyetlen lény sincs az idő birtokában, úgy mint az ember. Legalább olyan fantasztikusak vagyunk az egész élővilág számára, mint nekünk az ufonauták.
Vázlatok
Detre Csaba előadásához:
Detre Csaba nem tett közzé sokszorosított előadás kivonatot, de rövid vázlatot készített, amelyet az alábbiakban közlök:
„Antall Józsefnek igaza volt, amikor kijelentette, hogy csak szocializmus és kapitalizmus létezik, tertium non datur. Szocializmusban a termelési eszközök és a termelt javak állami tulajdonban vannak, azaz centralizált államhatalmi kézben. A kapitalizmusban az államnak nincsenek ilyesféle javai, legfeljebb igen kis mértékben. A javak elsősorban magánemberek kezében vannak.
Magyarország rettenetes helyzetben volt az elmúlt 45 évben, 1945 után államosítás folyt, a nyolcvanas évek elejétől pedig gyorsuló reprivatizáció kezdődött, amely az Ún. „rendszerváltás” után óriási mértékben felgyorsult, s átterjedt olyan területekre is, amelyek egy „normális” országban hagyományosan állami kézben vannak. Ilyenek elsősorban az alapvető közszolgáltatások: pl. vízművek, posta, vasút, stb.
A két ellentétes irányú folyamat az
infrastruktúra és a „felépítmény” – elsősorban
az erkölcs – borzalmas megrázkódtatásaival járt.
A szocializmusban az ideális, soha nem létrejött embertípus a „szocialista embertípus” volt, míg a kapitalizmusban – különösen a magyar vad kapitalizmusban! – az őrző-védő és a gengszter. Azaz, az elhülyített bunkó, a kopaszra nyírt állat.
Biztosra vehető, hogy a jelenlegi helyzetben a vadkapitalista rendszer egy romlott biomasszát akar csinálni, az oktatás és az egészségügy lezüllesztésével. A Harmadik Évezred elején Magyarországon és a többi volt szocialista országban a néptömegek fokozatosan ez ellen a züllesztő hatás ellen fognak fordulni, kialakul egy újfajta baloldal, amely ezen küzdelmek élére fog állni. Meg kell jegyezni, hogy az nevetséges, hogy az MSZP önmagát szociáldemokratának és baloldalinak nevezi, valójában a nagytőkések liberális jellegű pártja, s ezért „édestetvére” az SzDSz-nek. Az új baloldal nemezti színezetű lesz, s az alapvető társadalmi érdekekkel együtt fogja védeni a nemzeti hagyományokat is. Erre utal az is, hogy a MIÉP és az MSZMP egyre inkább közeledik egymáshoz.
A vadkapitalizmus okozta erkölcsi szétzüllést szintén nemzeti-szociális mozgalmak fogják megállítani, hiszen a társadalom eredetileg nem erkölcstelen, mert ő termelte ki az
erkölcsöt.
Feljegyzéseim (d.cs.) a konferenciáról:
Jegyzetek
az előadásokról:
Kovács
Györgyi előadásáról:
„A hajszolt életmód miatt nincs aki olvasson. A nyomtatás is elvesztette 500 éves egyeduralmát. Kétséges, hogy manapság létezik-e „irodalom”?
Az emberi „szellem átvitel” fejlődésének alapvető vázlata:
Nyelv --------- Irodalom ---------- Elektronikus kommunikáció
Az irodalom tönkreteszi a nyelvet, az elektronikus kommunikáció pedig az irodalmat. Ez történik napjainkban. A szépirodalom elsősorban a fantáziára hat, az elektronikus kommunikáció a vizuális érzékre.”
Bokor
Levente előadásáról:
„Nekünk nem láncunk az idő. Egyetlen lény sincs rajtunk kívül az Idő birtokában.
Kónya
Balázs előadásáról:
Marxizmus racionalizmussal akart harcolni a legaszociálisabb társadalom, a kapitalzmus ellen. Ugyanazt csinálta mint a kapitalizmus, szétverte a lokalitásokat, az entitásokat, az ideológiákat. Túl racionális volt! Az emberiségnek kell az irracionalizmus!
Lásd II. János Pál római pápa: a vallás veszi fel a harcot a kapitalizmussal szemben: ideológia megy neki a dezideologizált rendszernek.
Hozzászólások:
Slemmer
László:
A marxizmus pillanatnyi háttérbe szorulása nem jelenti annak végleges vereségét, előbukkan majd megint, megújult formában, amikor az emberiség már torkig lesz a kapitalizmus borzalmaival.
Vitányi
Pál:
Egyetért Slemmer Lászlóval. A marxizmusban benne van az a rugalmasság, hogy újra feltámadjon és támadjon! A kapitalizmus csakugyan olyan szörnyű, mint ahogy az elmúlt évtizedekben „tanultuk.”
Vecsernyés György:
Isten ments, hogy a marxizmus feltámadjon, annyi embert nem irtottak ki még, mint a marxizmus lobogója alatt. Ahogy küzdenünk kell a kapitalizmus ellen, ugyanúgy küzdeni kell a marxizmus ellen is.
Detre
Csaba:
A kereszténység nevében több embert irtottak ki, mint a marxizmus lobogójával. Igaz, erre a kereszténységnek sokkal több ideje, csaknem két ezredéve volt, hogy egész kontinensek lakosságát kiirtson. Lehet, hogyha a marxizmusnak ideje lesz rá, ezt a lemaradását behozza.
496. vitaülés:
Lehetőségek egy másképp gondolkodáshoz. Előterjeszti: BOKOR LEVENTE, az ülés házigazdája – házi rendezvény, - 1998 február 6., péntek, 17h, Bokor-lakás: Bp. VII., Bethlen Gábor tér 3., II.em. 1., telefon: 3215-079
A vitaindító
előadás kivonata:
Töredékek egy másképp gondolkodáshoz
Nem tudjuk, hogy az emberek beszélni, vagy számolni tanultak meg hamarabb, mert úgy tűnik, a nyelvi organizmusnak mindkettő alapeleme. Ha szoros életközösségben élünk, szó nélkül, ritmusból megértjük egymást, de ha változtathatunk valamin, jelek rendszeres, hosszú egyeztetésével jutunk el valamilyen létező közös elismeréséig, ahonnan az már puszta ujjmutatással is azonosítható, s ha ismétlődnek a dolgok, egy-egy-egy ujjunkat melléjük rendelni.
Ám a nyelven belül megfigyelhető valamilyen poláris fokozatosság, mert például, aki durván pattintotta szét a szerszámát, annak csak egy szerszám kellett, de aki alakosra csiszolta, az a célszerűségnek a közvetlen hasznosságon túlmutató formáját is kifejezte. A halálának valamilyen természetfölötti értelmét jelző sírleletekből bizonyosan megállapítható, hogy csakis beszélő lényektől származhatnak, akik valamivel valamire utalnak, akár a beszédhelyzetek nagy tömege az egyes helyzetekből kibogozhatatlan alanyra. Tehát a fokozatosságról leolvasható, hogy miden utóbbi jelenhez képest egy korábbi, ennek mennyiségileg domináns előzménye. Így például látjuk, hogy a „neolit forradalom” záróaktusaként létrejött írás első nyomai számosságot kifejező rovásokként maradtak agyagba égetve kb. hatezer éve, holott a húszezer éves Lascaux-i barlangrajzok fejlett kifejező képességű emberre utalnak. Így az írást kizárólag rutinok rögzítésének technikájaként alkalmazták, és tudjuk, hogy bonyolult gondolatok megőrzésére, az élő beszéd dialektikájának hordozására az írás bilincsét sokáig elvetették. Ám mégis, az írás mint heuréma (találmány), az analitikus gondolkodás fejlődésmenetének heurisztikai ösvényt szabott a maga kifejezést korlátozó feltételeivel visszahatva a megismerő tudat szerkesztésre. – S mostanában hasonló esemény tanúi vagyunk. A mezőgazdasági kultúra neolitikus forradalma az új ember rutinjai rögzítésének technikájával ért véget, az ipari forradalom végét pedig biztosan jelzi a számítógép, amely technikailag kiszolgálja az események kétértékű logikájában egyesülő matematikai és hagyományos verbális logikát. – Magam ezt nem „paradigma váltásnak” nevezném, hanem az alkotó gondolkodásnak új pályát szabó „heurisztikai forradalomnak”, mellőzve abból mindenféle eufórikus sallangot. Az írás épp úgy az élettények természetével való együttélés válságából jött létre, mint számítástechnika.
„Másként gondolkodni” annyit tesz, mint elfogadni, ami nem közvetlenül adott, hanem a iudiciumban (tényállásban) mondatik ki.
A mindennapi élet embere ahogy beszél, úgy gondolkodik, a másként gondolkodó pedig arra gondol, amiről senki sem beszél. Ettől a máként gondolkodás még lehetne puszta illemsértés, indiszkrét locsogás, vagy a látszólagosságot megnyergelő különc ember magatartása is. De ha a gondolkodást a lét eseményének tartjuk, akkor „másképp gondolkodni” annyi mint a ténylegesen más létezőhöz kimondottan is ragaszkodni.A „más létező” egy olyan furcsa realitás, amit a sztoikus grammatikusok a „lekton” szóval fejeztek ki. A lekton „az ami kimondott”, de nem a beszédben, nem annak közvetlen jelentéseiben, hanem – ha mondanánk így – magában a nyelvben. Vagy mai szóhasználattal, a lekton olyasmi, amiről közvetlenül senki nem tud, vagy nem akar tudni, hanem a „sorok között olvasható”. Csupán a tényállásban látszik megtestesülni.
Utóbbi konferenciánkon „Az idő formái” címen adtam elő gondolattöredékeimet. Magától a töredékességtől továbbra sem állok el, mert az értelem kontinensei sosem forradhatnak monolitikus eggyé. Filozofikusan szólva: a lét kategoriális tárgyát a tiszta értelemmel kimeríthetetlen őselem tengerei választják el egymástól. Minduntalan tengerre kell szállnunk, hogy az értelem újabb lakható földrészét fedezzük föl. Az ember odüsszeiája a kategóriák közötti vitorlázás.
Visszaidézve előadásomat, az volt a végső következtetése, argumentációs helye, továbbérvelési kiindulópontja, hogy az idő mint tárgy, csakis az embernek adatott, de nem a tér tárgyának merev szükségszerűségével, hanem a hajlam tárgyának végtelen valószínűségével. A tér – mondjuk így – abban a tapasztalatban konstituálódik, amelyhez érzékeinkkel jutunk, az idő pedig abban a végtelen valószínűségben áll, amit megfejtünk. A kettő egységét, téridőt írjuk le nemlineárisként, de külön is érdemes foglalkozni a két dimenzióval mint a teljes emberben együtt álló, de fajlagosan különböző alkotó elvekkel. Arra utaltam, hogy a nyelv adományában rejlik az a többlet, hogy nem csak a kitöltendő tér képzetével rendelkezünk, hanem az időével is. A nyelvet jelkép-generátornak neveztem, amelyben minden jelképnek két eleme van: egyik eleme a hordozó matéria, másik az elemébe sugárzott jelentés. Eme anyagi és szellemi létezők eleve egymáshoz rendelése a gyökere szétválásuknak, majd tárgyias egyesítésüknek. Az ember fantasztikus voltát a lineárisan kényszerítő tapasztalati idő nemlineáris átalakítása magyarázza. Ehhez a nyelv segített hozzá. Két nehézséget okoz ez nekünk: Felelősségünk roppant nagy, mert a képességeink is azok. Másrészt a mi időnk mint a létezőben oldott jelenvalóság nemlineáris tehát irreverzibilis. A létezhető élet az egyetlen konstans, de csakis szellemi objektumként, mint jelképeink egyik oldala, míg az anyagi hordozók szüntelen változnak. – Míg egyfelől valóságérzékünk isteni állandójába kapaszkodunk, más oldalról a változó természet épp olyan esendő vélekedéseknek tesz ki minket, mint Parmenidész halandóit.
Madách Imre is azt eszegette, hogy mi az emberiség létének értelme, mert ami az értelme, az a sorsa. Látta, hogy a történelmi formák irreverzibilisek, s hogy azok a mindenkori ésszerűség értelmében haladnak a végkifejlet felé. A dráma végén mégiscsak rést üt a végzet elfogadhatatlan páncélján: „ … küzdj és bízva bízzál.” – Teológiai nyelvezettel: véges elméd apokaliptikáját alakítsd át a végtelenül végső dolgok eszkatológiájává. Véges arányaiddal próbáld megszámlálni a végtelent. – Mit jelentsen ez? – Az ember az idővel mint formával gazdálkodik, s hogy az élet egyik formával sem azonos. Mindent kimondhatunk róla, de ő maga – a kimondott – titok. A titoksértésért pedig halálbüntetés jár. A halálfenyegetés elsősorban ideológiai, de az a formát mint az esztétikai meditáció tárgyát is a teológia tárgyközösségébe utalja. Korunk ökumenikus hajlama azt mondatja, hogy tévelyegni, bármilyen istenfogalomtól függetlenül, emberi dolog. Utunk a végtelen valószínűség felé sötét folyosón vezet, amelynek két szélső határfala a halálfenyegetés. De a csupán eszkatologikusan – vagyis az értelem végső erőfeszítésével – megérintett határon el kell hárítanunk a halandóságba verő pánikot, mert az maga a titoksértés.
Minden olyan gondolkodás, amelyik nem tud megszabadulni az anyag-szellem dialektikájától, teológiai beállítottságúnak nevezhető. Ha tudományos határt szabunk, akkor az ember végső, elméleti meghatározóját abszolútumnak mondjuk, ha tovább megyünk a gyakorlati cselekvés hitvitájáig, akkor a végső meghatározó az Isten. Mivel a jelölő matéria és a jelölt szellemi tartalom viszonyában a teológiai beállítódás az utóbbihoz kötődik – nem mint egy merev testhez, hanem – mint az igazodási pályák független változójához, a teológiai gondolkodásnak az a lényege, hogy egy állandó lényeges tartalomhoz keres hírhordozót.
Az eddigiekből kitűnik, hogy ilyesfajtának tartom magam és ebből a szemszögből két sejtésemről szeretnék vitát nyitni.
Egyik: nem antropológiai könnyelműség-e úgy írni le az embert mint a természet részét, holott a valóságérzék azt látszik igazolni, hogy az ember a természet ihletője, saját létének megtartásából mint középpontból minősíti a tények alternatív halmazát természetnek.
Másik: ebből adódó föltevésem, hogy a mai értelemben létező fizika mint jól definiált kategoriális létezők tana esetleg maga a természetfilozófia, illetve ténylegesen metafizika.
Ilyen meggondolásból a természeti létezőket élettelen, élő világra és a kettő egységére, a társadalmi létezőre tagolnám. A társadalmi létezőt mint gondolati objektumot azért is érdemes volna előállítani, mert a modern fizika elvei a társadalomban látszanak folytatódni, ugyanakkor végzetesen keveredik a profanitás az erkölcsi szentségekkel.
BL
A házi összejövetelen KUHN: A tudományos
forradalmak… c. könyve részletes kritika alá
került, s a „Paradigma” kifejezés helyességét is
kétségbe vonták a jelenlévők.
497. vitaülés:
Ahogy én most látni vélem (Szubjektív utószó a filozofálási kalandozáshoz) – 1998 február 13., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dudich Endre összegezte „Kalandozások a filozofálás történetében” c. filozófiatörténeti sorozatának az európai-mediterrán részét. Ez alkalommal kizárólag szubjektív benyomásait mondta el:
(A fejezetet teljes egészében lásd: Filozófiai Vitakör Évkönyv 2000,- bár itt már a Szerző beveszi az európain kívűli bölcseletekről alkotott benyomásait is - pp 335-339.) A következőkben ennek az utólag szerkesztett változatnak adjuk a bevezető részét:
„Agathé matér pantón – Mindennek anyja a szeretet”
Mottó egy indiai tanmese:
Öt vak elhatározza, hogy megismeri az elefántot. Megtapogatják. Az öt felismerés: az elefánt olyan, mint egy – kígyó, -- bot, -- lapulevél, -- oszlop, -- kötél. Nos hát milyen valójában az elefánt?
Kitől-mitől mit
tanultam?
Soha nem képzelem, hogy én fogom megoldani azokat a mindmáig függőben maradt alapproblémákat, amelyek az emberiség nagy elméit évezredeken át foglalkoztatták és ma is foglalkoztatják.
Ezért valamiféle „saját rendszer” gyártása helyett inkább arról számolok be, mit vontam le magamnak, mint tanulságot az emberiség nagy szellemi kalandjának általam úgy-ahogy megismert részéből.
Néhány
példa arra vonatkozólag, hogy Dudich Endre
kiktől mit tanult:
Az indiánoktól és a többi természeti népektől
- a természettel való, bensőségesen megélt egységet és tudatosan fenntartandó összhangot (a természeti folyamatok dinamikus egyensúlyának lehetőség szerinti fenntartásának szükségességét és kötelezettségét) tanultam meg, valamint az érzékelhető valóság mögött rejlő Nagy Titok tiszteletét, amelyhez csak testi-lelki tisztaságra törekedve szabad közeledni.
A Hatha Jógából
- a tudat és a testi képességek kölcsönhatásos, harmonikus fejlesztését,
- az összpontosítás (koncentráció) művészetét,
- az önuralom és a kiegyensúlyozottság növelését, valamint
-az elmélkedéssel (meditációval) kifejlesztett belső látást.
A
tudományos-fantasztikus irodalomból
- a lehetőségek iránti előítélet mentes nyitottságot,
- a „bizonyos”, „lehetetlen” és „soha” kifejezések kerülését még gondolatban is.
A korai görögöktől
- a szabad értelmi vizsgálódás szükségességét és örömét,
- a közvetlen érzéki tapasztaláson való túllépést,
- egyre újabb „hogyan”-ok és „miért”-ek kérdezését,
- a mutatkozó ellentmondásokkal való szembenézést,
- A Logosz-ból (sőt alighanem a Logosztól) származó logikát.
Szókrátésztől azt, hogy
- elfogulatlanul és kitartóan kell az igazságot keresni,
- a másokkal való őszinte párbeszéd eredményesebb lehet, mint a magános, bezárkózó filozofálás,
- de másokat nyilvánosan nevetségessé tenni nem csak erkölcstelen, hanem életveszélyes is.
Platontól azt, hogy
- az „árnyékvilág” mögött rejtezik egy másik, szellemibb világ,
- a költői kifejezésmód nem összeférhetetlen a filozofálással,
- mítoszoknak is lehet igazságmagjuk,
- vannak örök eszmei értékek, amelyek „igazabbak” a tapasztalati megismerésnél és előbbre valóak a politikai elméletnél és gyakorlatnál egyaránt,
- korántsem biztos, hogy a tisztán filozófiai (ideológiai) alapon megszervezett állam életképes, sőt sokszor még kegyetlenül embertelen is.
Arisztotelésztől különösen sokat tanultam. Eszerint:
- meg kell ismerni, kritikailag értelmezni, és korrekt módon idézni kell mások (eltérő) nézeteit.
- a világ sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint amilyennek látszik, de valamiféle rend (kozmosz) van benne.
- ennek fokozatos megismerésére kell törekednünk, az érzéki megtapasztalás és az értelem elvonatkoztató – ítéletalkotó – következtető, türelmes együttes munkájával,
- csak az van, ami lehet, de nem minden van, ami lehet.
- mérték(letesség), a szélsőségek kerülése nagyon fontos,
- az igazság még a szeretett Mesternél és a kedves tanítványnál is előbbre való.
Epikurosztól azt, hogy
Az életet lehet és szabad is élvezni – amíg azzal se magunknak, se másnak nem ártunk.
Záró mondat:
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én ismert vagyok.”
(Szent Pál I. Kor. 13, 12)
498. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Az emberi értelem,
Utána kb. 17h: A Kommunikációs-Információs Munkacsoport rendezvénye. – 1998 február 20., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Lontay leszokott az előadás kivonatának közreadásától, saját feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
Az emberi értelem a háromféle érzékelésből adódik:
In capite
In hepate
In corde - cognitio
cognoscens ---------------- cognitum
cognitio ---------------------assimilatio
Capacitas
Intellectus agens ---------- minden empirikus ismeret --------- intelligens felé hat
Megszületett ember: „Tabula rasa”.
Ignorantia – értelem megvan, de nincs ismeret. -------------- dubitatio
„Az egész ember örül” – ez a legjobb! (? – dcs. 2004 máj. 17., valami olyasmiről volt szó, hogy nincs örvendetesebb a megismerésénél.)
Megismerés: „abszolúte szubjektív, ha az minőségünkbe való beépülés.”
Definitio: sit brevis !
sit reciproc!
Ne legyen benne negatív állítás!
(utóbbihoz való megjegyzésem: „omnis determinatio est negatio” (CUSANUS)
Feljegyzéseim a KIM összejöveteléről:
KÓNYA
BALÁZS tartott egy előadást az „alkalmazott
információkról.” Meglepő módon nem maradt fenn
írásbeli anyag az előadásáról, pedig nagyon
akkurátus módon terjedelmes, s minden részletre
kiterjedő dolgozatokat tett közzé előadásai
előtt.
Feljegyzéseim (d.cs.):
„Bizonyos információk alkalmatlanok a megismerésre.”
„Információs bizonytalanság, s negatív következményei.”
„Az információ típusa meghatározott energiamennyiségtől függ. „
„Információs kollapszus: információ az
információért, elszabadul a megismerésre vágyó
embertől, Önálló életet él.
„Circulus vitiosus informationis”: (gyakorta az „informatika tudománya” éppen ebben forog!
Az „információ” fogalmának túlzott kiterjesztése: „információ robbanás”, „információs társadalom”, stb.
„Informatio”
eredeti jelentése: Jelek vagy betűk beformálása
(bevésése) fába, kőbe.
499. vitaülés:
ZOLTÁN TAMÁS: Abroncsok – 1998 február 27., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Zoltán Tamás a Filozófiai Vitakör egyik színfoltja volt. 1997 végétől 2000 nyaráig a Filozófiai Vitakör rendszeres látogatója volt. Végzettségére nézve vegyészmérnök volt, de mint ilyen nem praktizált. Legkülönfélébb dolgokkal foglakozott: volt segédszínész, konferanszié, amatőr újságíró, stb., stb. Ma már kinyomozhatatlan miként került a Körbe, de ott nagyon népszerű lett elsősorban sajátos, de kedves szellemes megjegyzései és hozzászólásai folytán. A vitaköri szereplése során széleskörű általános és filozófiai műveltségről tett tanúbizonyságot. Briliáns előadó volt. 2000 júniusában a szeme előtt gázolta halálra egy autó a feleségét, amelytől idegösszeomlást kapott. Ebből nem tudott kigyógyulni, s súlyos depresszióban fekszik azóta is a Zsidó Szeretet Kórházban. Főleg Bokor Levente tartotta vele a kapcsolatot, s többször hívta vissza a Körbe, de ezt elhárította. 2001 őszén Detre Csaba is meglátogatta. 2002 elején megkérte Bokor Leventét és Detre Csabát, hogy ne látogassák, mert „békében s elhagyatottan akar meghalni.” A Vitakörben romantikus szerepet vállaló Zoltán Tamás sorsáról 2002 után nincs semmi információja a Körnek.
Zoltán
Tamás előadásának kivonata:
Abroncsok
(Publikus töprengés egy rendhagyó és eredeti címválasztás kifejtésének lehetőségein.)
I. Előzmények: A múlt év december 16.-án, az ELTE Ásványtan Tanszéke Könyvtárában rendszeresen tartott kedd esti találkozók egyikén, előkarácsonyi hangulatban, és a közelgő ünnepre tekintettel szokatlanul szűk körben, házigazdánkkal és a Vitakör elnökével, tehát Dr. Bérczi Szaniszlóval és Dr. Detre Csabával hármasban beszélgettünk a világ dolgairól. Elmondtam, hogy az utóbbi időben engem mennyire vonzanak, érdekelnek az olyan „fogalmi szerkezetek”, konstrukciók, mint a Göncöl szekér, a bölcsesség kocsija, a Jin és Jang, Ishikawa halszálka diagramja, stb. Elnökünk ekkor felvetette, hogy a Vitakör 1998. február 27.-i ülésén erről számoljak be, többek között azért, mert arra a napra még nem talált előadót. A kérdésre, hogy egyáltalán milyen címen lehetne mindezt valahogyan összehozni, házigazdánk magától értődő természetességgel odavetette: legyen a címe: ABRONCSOK! Az ügy annyira abszurdnak tűnt, hogy azonnal elvállaltam. A „mű” ily módon háromszemélyes alkotásnak tekintendő, ha a téma felvetője és befogadója – elnökünk – és címadója – Dr. Bérczi Szaniszló – nem szégyellik ezt a szellemi közösséget. Nélkülük ugyanis, a jelen formájában, ez a rendhagyó alkotás soha nem született volna meg.
II.
A
vázlat:
1.) Az abroncsok szótári alakjai (Magyar Értelmező-, angol-, német-, latin-, stb. szótárakban.
2.) Az abroncsok fajtái (hordó-, kerék-, szoknya-, egyéb abroncsok)
3.) Az abroncsok története, mint a kerék, hordó, krinolin története, mint a „mértékek” története.
4.) Az abroncsok metamorfózisa, fel- és eltűnése (egy fatörzsből vájt hordó, két félből álló vájt „dongás” hordó, alumínium-, KEG hordók, fa hengerek, korong kerekek, bőr-, ág-, vas abroncsok)
5.) Egy sajátos szerkezet vagy idomszer: a RAKÓABRONCS.
6.) Hogyan lesz a kimerevített alsószoknyából kupolaszerkezet.
7.) Az abroncs helye Roget Thesaurusában (mint „circularparty” lényegében a tér egy különös formája.)
8.) Kivezetés a Tao, ill. a jin és jang irányába (Lao Ce: Tao Te King 11.) harminc küllő kerít egy kerékagyat), de köztük üresség rejlikJ a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik, az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, de belül üresség rejlik: a ház ezért használható. „Így hasznos a létező és hasznot adó nem létező. „
Glan Watts: Tao az áramlás útja – Orient press, Bp. 1990, 34.old.)
9.) Idézett mű alapján (35-36. old.) a jang és jin párhuzamba állítása a Hrideya Sutra tanával miszerint: „Az ami forma nem más mint üresség, és ami üresség nem más mint forma.” (Megjegyzem hasonló gondolat található Kantnál: „A szemlélet fogalom nélkül vak, a fogalom szemlélet nélkül üres.”)
10.) S. Hawking és N. Turot új elmélete (ld: Magyar Nemzet 1998 febr. 23.): az idő és tér nélküli űrben lebegő „borsószem” ősrobbanást követő végtelen folyamatos tágulásáról.
11.) A „2000” c. lapban a Sokal – Richmond ügy apropójából, Kovács András Bálint cikke (1998 februári szám 53-61.old.) a posztmodern filozófiai nyelv formális-, mind a hétköznapi nyelv gyakorlati logikájából.
12.) Mindezek becsatornázásának lehetősége pl. a heurisztikus szillogizmusba (Magyari Z.) a hibafeltárással kombinált topológiába (Szántó B.) vagy a Filozófiai Vitakör 2000 – 2004 „abroncsaiba.”
Zoltán Tamás
Megjegyzés: Mit értett Zoltán Tamás „a Filozófiai Vitakör 2000-2004 abroncsai alatt, örök rejtély marad.
Az előadás során felvetett gondolatok: „Az abroncs” a tudományokban megfelel a „diszciplína” vagy akár a „paradigma” fogalmának.
Az előadó által felvetett érdekes gondolat: „Amit az ember gondol, az lehetséges.” (STENDHAL)
503. vitaülés:
VÁJZER LEONYID (Oroszország, 1931 - 2002): A Kozmosz és az Ember – 1998 március 2., hétfő, 17:30, MÁFI II.em. Népstadion felöli Galéria, Társalgó
Megjegyzés a
vitaülés számozásához: az előadás hirtelen
szerveződött, mivel már elkészültek az 500.,
501., 502. vitaülés meghívói, a gyorsan
szerveződött ülésnek Detre az előrehozott, 503.
sorszámot adta.
Az előadóról: Leonyid Vájzer (Weisser) orosz zsidó család sarja, foglakozására, képzettségére vonatkozólag keveset tudunk. Szántó Borisz régi ismerőse. 1997-ben érkezett Magyarországra mint természetgyógyász. Fő működési területe az AIDS gyógyítása volt, s e témában gyakorta utazott el Magyarországról a legkülönbözőbb távoli
területekre. Magyarországon gyorsan nagy pacientúrája szerveződött. Misztikus és mágikus személyiség hírében állt. Állítólag feltűnő mozdulatokkal energiát nyert a levegőből, azaz a Térből. A Filozófiai Vitakör több tagját megnyerte kedves modorával s kétségtelenül széleskörű általános műveltségével. Legbizarrabb magyarországi „varázslói” tevékenysége az volt, amikor Budapestről egy soproni borpincében tárolt újborból óbort „készített.” Sokan szélhámosnak, egyesek orosz kémnek tartották, - állítólag – felhívták a Nemzetbiztonsági Hivatalt is tevékenységének figyelemmel kisérésére. 2001-ben a Dél Afrikai Köztársaságban telepedett le, AIDS-elleni gyógyító tevékenység céljából, itt 2002 végén rejtélyes körülmények között meghalt, - feltehetőleg meggyilkolták.
Feljegyzéseim (d.cs.) a vitaülésről:
„Az egész világ antropomorf. A galaxisok egy emberalakot rajzolnak ki a világűrben. Az ember mindenben az emberi formát keresi, s meg is találja.”
Vájzer a következő években több vitaülésen is részt vett, ez alkalmakkor Szántó Borisz szinkrontolmácsolta hozzászólásait, s Vájzer számára a magyar előadásokat. A Filozófiai Vitakör egyes tagjaival németül társalgott, amely nyelvet igen jól beszélte.
500., ünnepi vitaülés
- 1998 március
6., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
A félezredik összejövetelt a Vitakör kisebb
konferenciával ünnepelte meg, amelyen az elnökön
kívül a két díszelnök tartott előadást.
Program:
DETRE CSABA: Félezer tanulság
LONTAY ERVIN PÁL: Bölcselet és élet
TAVASZY FERENC: Terek
Az
előadók nem adtak közre írásbeli anyagot,
feljegyzéseim (d.cs.) az 500. vitaülésről:
Detre Csaba történeti áttekintésében kifejtette, hogy 1973-ban senki nem sejtette azt, hogy a Vitakör 25 év elteltével félezer ülést fog rendezni. Az első ülésen, 1973 június 12.-én a két előadó, Detre Csaba és Nagy Béla valamint az akkor biztos résztevő Horváth Józsefen kívül, nagy sikernek tartották volna, ha egy negyedik érdeklődő is megjelenik. A Filozófiai Vitakör sikeres startja és későbbi sikeres fejlődése annak volt köszönhető, hogy rögtön indulatok csaptak fel körülötte, azaz dinamikus környezetbe került. Egy szellemi kezdeményezésnek, mint amilyen a Filozófiai Vitakör, a veszte a közöny. Nos, a Vitakör iránti közönyről soha nem lehetett beszélni.
Lontay Ervin Pál azt fejtegette, hogy a filozófia sokkal több mint egy tudományág, a klasszikus görög értelmében a bölcsesség szeretete, aminek át kell hatnia a mindennapi életet, s az Emberiség vezérelvének kell lennie. Idézte Arisztotelész híres kijelentését: „Az : „Az ember valamiképpen minden”, amihez hozzátette: „A bölcs ember a teljeséggel minden.”
Tavaszy Ferenc felsorolta a különféle elméleti tér konstrukciókat, mint pl. a David Hilbert-féle teret, valamint ezzel kapcsolatban a saját maga által kidolgozott „Elliptikus geometria” által létrehozott tér elgondolást. Tavaszy Ferenc szerint a tér a „totális absztrakció.” A dimenziót pedig így jellemezte: „annyi dimenzió lehetséges, ahány erő van jelen.” Lényegében az Univerzumban, amely a „terek totalitása” végtelen számosságú dimenzió van jelen.
Az ünnepi ülés végén a jelenlévők egy olyan tortát fogyasztottak el, amelyen marcipánból az 500-as szám volt feltüntetve, s persze több üveg pezsgő is elfogyott.
501. vitaülés:
Internet-látogatás a Soros C3 műhelyben: Budapest I., országház utca 9., vezeti KÓNYA BALÁZS – 1998 március 13., péntek, 15h, Soros C3 műhely.
Kónya Balázs tagja volt a Soros Alapítvány által működtetett „C3 Internet” műhelynek. (Lásd: előbbiekben). A bemutatóra tízen mentek el, s a műhelyben a Filozófiai Vitakör számára bemutatót tartottak az Internet felhasználására vonatkozólag. Többen a helyszínen beléptek a Műhelybe, annál is inkább, mert a tagság ingyen volt.
Detre
Csaba nem lehetett ott a bemutatón, mert éppen
aznap utazott el Houstonba a Lunar Planetary
Science Conference-re, ahol előadta a
perm-triász kihalási katasztrófa szupernóva
eredetét. Ez az előadás óriási visszhangot
keltett, s hazajövetele (márc. 23.) után a
médiumok pergőtűzébe került.
502. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Az emberi akarat
VITÁNYI PÁL: Életfilozófiám
- 1998 március 20., péntek, 15h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Pataky Művelődési Ház, X .ker., Szent László tér 7-14., földszint 42. terem.
Detre ezen az ülésen sem lehetett jelen amerikai útja miatt. Útjára elkísérte felesége, Lombay Kamilla is, így a magnó felvételt sem lehetett létrehozni, amelyet éppen Kamilla szokott csinálni. Így erről a vitaülésről sem maradt fent semmiféle dokumentum.
504. vitaülés:
A FILOZÓFIAI VITAKÖR 1998. ÉVI KÖZGYŰLÉSE
1998 március 27., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Program:
- LONTAY ERVIN PÁL: Laudatio philosophiae 10’
- DETRE CSABA: Jelentés az elmúlt negyedszázadról 30’
- BOKOR LEVENTE: A Felügyelő Bizottság jelentése 5’
- KÓNYA BALÁZS: A KIM beszámolója 10’
- GÉCZY ISTVÁN: A Tokaj-Hegyaljai Munkacsoport beszámolója 10’
- HULES BÉLA – BOKOR LEVENTE: Zalai történések 5’
- AGÓCS JÓZSEF: A Soproni Munkacsoport beszámolója 10’
- BÁNHIDI ANDREW: Az Alföldi Munkacsoport beszámolója 10’
- DETRE CSABA: Külföldi kapcsolatok 5’
A közgyűlésről jegyzőkönyv nem készült, az egyetlen dokumentum „A Flozófiai Vitakör kitüntetés rendszere”, amely kodifikálta és szabályozta a Vitakörön belüli kitüntetéseket. (Lásd: Supplementa, Fil. Vitakör Története mappa: A Közgyűlés történéseinek rekonstruálásában kizárólag csak saját, (d.cs. jegyzeteimre hagyatkozhatom:
„Lontay élete legszellemesebb és legsziporkázóbb laudatioját tartotta meg.”
„A filozófia nemes szenvedély.”
„Omne ens est bonum.”
„Omne ens est pulchrum.”
„Omne ens est tripolaris.”
„A filozófiát egész életen keresztül művelni kell.”
„In certitudo unitas.”
„In dubiis libertas et modestia.”
„A filozófia mindig is a globalizációnak egy felemelő útján haladt.”
„Ilyen vidám és problémamentes közgyűlése még nem volt a Vitakörnek.” Minden nagyon szép, mindennel meg vagyunk elégedve.”
505. vitaülés:
PATAKY BALÁZS: A magyar állattenyésztés helyzete és perspektívái – 1998 április 3., 15h, MÁFI földszint ebédlő
Az előadó Bokor Levente ismerőse, s Tökön agronómus, aki a nagyüzemi állattenyésztésben vesz részt. Előadásában elsősorban arról beszélt, hogy a „rendszerváltás” óta a magyar állattenyésztés katasztrofálisan visszaesett, elsősorban a termelő szövetkezetek szétverése miatt. A szövetkezetek kilencvenes évek elejei szétverését rövidlátó, irracionális politikai bosszúnak minősítette.
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot, de különféle mezőgazdasági szaklapokban megjelent több értekezését is bemutatta.
1998
április 10. „NAGYPÉNTEKI SZÜNNAP” volt.
506. vitaülés:
KOVÁCS ATTILA: Az egyjegyű számok alapján történő modellezhetőség – 1998 április 17., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dr. Kovács Attila a Filozófiai Vitakör egy rejtélyes alakja volt. Eredetileg erdész-közgazdász, s a Soproni Egyetem docense volt. 1997-től 2000-ig rendszeres látogatója és aktív résztvevője volt a Filozófiai Vitakörnek, nem egy előadást is tartott, szentendrei villájában vendégül látta a Kört. 2000-ben ismeretlen okból hirtelen otthagyta a Kört, több hívó szóra sem tért vissza. Mivel finom, érzékeny ember volt, nem lehetetlen, hogy valaki megsérthette.
Erre az előadására nem tett közzé írásbeli anyagot, bár volt egy igen terjedelmes dolgozata e témakörben, amely nem maradt meg az utókorra.
Néhány feljegyzésem (d.cs.) a vitaülésről:
„Arab számozás az Eukleidész-i geometriától eltér.”
„Kimondottan matematikai modell alig van.”
„Társadalmi viszonylatban 1960-ban indul el a modellezés.”
Számszimbólumok:
1-es: egység,
2-es: az ember két véglet között mozog.
Aura: személyiség- specifikus,
3-as: rendszer (Hármas dimenzió!),
4-es: Statikus változás,
5-ös: Dinamikus változások, fejlődés.
Az előadó megállapításait többen is kritizálták, s misztikusnak tekintették. A kritikai megállapításokat az előadó meglehetősen „rosszul viselte”, sértődötten válaszolt, de végül a „Tücsök Sörözőben” minden ilyesféle ellentét elsimult.
507-508.
vitaülés:
I.
ALCSÚTDOBOZI
VÁNDORGYŰÉS:
„A LEGÚJABB SZÖVETSÉG”
A vándorgyűlés
házigazdája és előadója:
DR. HALÁSZ FERENC
(Alcsútdoboz, Kastélykert 10.)
1998 április 25-26.
Dr. Halász Ferenc (1949-2002) már 1995 óta többször megfordult a Filozófiai Vitakörben, s most rendezte meg a Filozófiai Vitakör első alcsútdobozi összejövetelét. Halász rendkívűl és sokoldalú személyiség volt: eredetileg állatorvos, később általános biológiát adott elő a Soproni Egyetemen, ahol Agócs József kollégája volt. Filozófiai műveltsége igen magasfokú volt, ugyanakkor kiváló festőművész, s több hangszeren játszott virtuóz szinten.
Lakóhelye az egykori alcsúti József főherceg kastély gazdasági épülete volt, amelyet megkímélt a sors 1945 után. Ebben az épületben nyelvtanfolyamokat szervezett, kialakítva ezzel egy kisebb méretű szállodát. Ebben a magánszállodájában fogadta a Filozófiai Vitakört. Ezen első vitaköri összejövetel után még négy alkalommal is: 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben, s végül 2002-ben. Halála után fia, ifj. Halász Ferenc felajánlotta a Körnek, hogy továbbra is tartson vándorgyűlést a kúrián, 2004 nyarán létre is jött egy egynapos összejövetel.
Az
összejövetelről sajnos nem maradt fenn írásbeli
anyag, a lírai hangvételű előadás arról szólt,
hogy az Emberiséget egy újabb isteni parancs,
kinyilatkoztatás mentheti meg, amelyet az Új
Szövetség utáni Legújabb Szövetségként
nevezhetünk el.
509. vitaülés:
PAPP OSZKÁR: Keleti és nyugati szellemközösség – 1998 május 8., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Vitányi Pál, a Filozófiai Vitakör alapító tagja a nyolcvanas évek vége óta a Szabadkőműves mozgalom tagja lett, elsősorban családi hagyományokból, nagyapja volt megelőzőleg tagja ennek a szövetségnek. Már régóta szó volt róla, hogy a Filozófiai Vitakört összehozza a szabadkőművesekkel, a két-három éves szervezés most meghozta gyümölcsét: sikerült megnyernie a szervezet magyarországi „nagymesterét”, Papp Oszkár jeles festőművészt, hogy tartson egy előadást a Körben, s hozza el a hozzá közelálló személyiségeket.
A 20.század végén olyan kép alakult ki a közvéleményben a szabadkőművesekről, hogy az egy főleg zsidó, méghozzá kifejezetten cionista szerveződés, s legfőbb célja Magyarországon a nemzeti kultúra destruálása, szétzilálása. Valaha a 18. században kitűnő szellemiségeket sorakoztatott fel, mint pl. Wolfgang Amadeus Mozart, vagy éppen II. József császár.
Papp Oszkár „nagymester” négy rendi kísérővel jelent meg a MÁFI ebédlőjében, s kellemes vitastílusban dialógusszerű előadást tartott. A jelenlévők gyorsan meggyőződhettek róla, hogy igen széleskörű műveltségű emberrel van dolguk, s a magas fokú műveltség nagyon is vonatkozik a filozófiai műveltségre is. Nem igazolódott be az a hiedelem, hogy egy nagyon zárt közösséget jelentenek a szabadkőművesek, s önmagukról semmit sem fognak mondani. Az előadó kifejtette, hogy az ő „páholyuk”, egy skót típusú páholy, de Magyarországon még többféle szerveződésük is van. Arra a kérdésre, hogy valóban elsősorban zsidókat vesznek-e fel a páholyba, azt felelte, hogy ez egyáltalán nem szempont, ő maga sem zsidó, s a vele eljött négy testvére sem. Valaha, különösen a 19.század második felében, 20. század elején „nem kizárt”, hogy igen sok zsidó tagja volt a páholyoknak. Detre Csabának arra a kérdésére, hogy ma már nem jellemzők a zsidók a szabadkőművességre, nem az húzódik-e meg, hogy a mozgalom vesztett súlyából, hiszen a zsidókról köztudott, hogy igen jó érzékük van a kurrens szervezetek, mozgalmak elfoglalásában. Erre a „nagymester” azt felelte, hogy „nincs kizárva, a szabadkőművesség bizonyára nem napjainkban éli virágkorát.”
Az előadó
nem adott közre írásbeli anyagot, feljegyzéseim
(d.cs.) az összejövetelről:
Papp Oszkár előadása elsősorban arról szólt, hogy számára a keleti világnézetek sokkal emberibbek a pragmatikus nyugati világszemléleteknél. „A taoizmus a legszimpatikusabb világnézet” – jelentett ki az előadó, mert az „folyamatos és állandó átlényegülést jelent.” Míg nyugaton az „evolúció” eszméje vált meghatározóvá, aminek alapja a „létért folyó harc”, addig Keleten valami olyasféle eszme, amit Nyugaton „koevolúciónak” szokás nevezni.
„Kínaiaknál nem a produktum a cél, hanem az attitűd. Ezzel függ össze az is, hogy az írás és a festészet Kínában nem válik külön.”
„Keleten
elsősorban ciklusokban gondolkodnak, míg
Nyugaton a lineáris gondolati modellek
dominálnak.”
„Nyugaton: létharc, Keleten: létszolidaritás.”
Nyugaton: „polüverzum”, Keleten: univerzum.
Hozzászólások:
Vecsernyés György: Keleti ember a világgal
együtt él, a nyugati kívülről nézi, vagy inkább
meghódítja. Nyugaton nincs harmónia ember és
világ között.
Zoltán Tamás: Ez a kelet-szimpátia vajon az előadó, vagy a szabadkőművesek ideológiai beállítottsága?
Papp Oszkár válasza: Természetesen az én személyes világnézetem. Nem tudnék általános szabadkőműves világnézetről beszélni.
Az összejövetelt szokatlan esemény zavarta meg: Bánhegyi Zsolt a szabadkőműves csapat tagja, még a vitaülés közben, 19h körül eltávozott az ebédlőből. Abban a pillanatban amikor becsukta maga mögött az ajtót, a Földtani Intézet egész palotájában kialudtak a lámpák. A beszélgetés az ebédlőben folytatódott, de Detre Csaba kiment a folyosóra, hogy megtudja mi történt. Az elektromos művek 19:30 körül kiszálltak a Földtani Intézetbe, de képtelenek voltak az elektromos zavar nyomára bukkanni. Végül 20:30 körül széttárt karral eltávoztak, de abban a pillanatban, hogy ők eltávoztak, a lámpák újra felgyúltak a palotában. Általános volt a vélemény, hogy ez az egész elektromos csoda. Az esetet sokan a szabadkőművesek látogatásával hozták kapcsolatba, különösen Bánhegyi Zsolt távozásával. Dudich Endre kijelentette, hogy hallott már ilyesmit a szabadkőművesekkel kapcsolatban …
A FILOZÓFIAI VITAKÖR ALAPÍTÁSÁNAK 25.
ÉVFORDULÓJA
A Filozófiai
Vitakör negyedszázados alapítási évfordulóját
kétnapos konferenciával ünnepelte meg. Detre
Csaba elnök már 1998 január 30.-án közzétette az
alábbi körlevelet:
ELSŐ KÖRLEVÉL
A Filozófiai Vitakör 1998 május 15.-én és 16.-án az IDŐ ÉS FEJLŐDÉS kétnapos konferenciájával fogja megünnepelni megalapításának 25. évfordulóját.
A május 15.-i program a Magyar Állami Földtani Intézet Dísztermében, míg a május 16.-i a Pataky Művelődési Ház Könyvtárában kerül megrendezésre.
Kérem, hogy előadási szándékát szíveskedjék 1998 március 27.-ig jelezni az előadás címének megadásával. Az előadások max. kétoldalas kivonatát „camera ready” minőségben, nyomtatva kérjük.
A konferencia előadásainak publikálásáról a 2. Körlevél ad tájékoztatást.
Tisztelettel:
Dr. Detre Csaba sk., elnök.
1998 január 30.
510 – 511.
vitaülés:
IDŐ ÉS FEJLŐDÉS – ZEIT UND ENTWICKLUNG
A Filozófiai Vitakör 25 éves fennállását ünneplő
kétnapos konferencia
Megjegyzés a cím német változatához: Detre Csaba azért tüntette fel a meghívókon a német nyelvű címet is, mert a konferencián részt vett két régi német evolúciókutató barátja, Baldur von Eschenbach (1940 – 2004, Univ. Tübingen) és felesége.), valamint Peter Müller, aki ekkor Schwaebisch Hall-i Egyetemen általános társadalomfejlődéssel foglalkozott.
Program:
1998 május 15., péntek: 10:30, MÁFI II.em. Díszterem:
DETRE CSABA: A fejlődés ütemének időrendje
Az
előadás kivonata:
A világ minden részét adattal jellemezhetjük, azaz a világ datálható. Ezért nem kháosz lés nem homogén kontinuum.
Minden rész mellé az alábbi dimenziók koordinátáit rendelhetjük:
1-3 az Eukleidész-i tér három dimenziójával (x,y, z tengely)
4.: az idő, t , azaz, mikor volt az objektum (univerzum-rész) ott, ahol volt – van – lesz.
Az 5. dimenzió az eddigi 4 dimenzióban az, ami akkor ott volt, van, lesz.(e) Ez az életrajzi és minőségi adatokat jelöli. Mióta létezik, s milyen szinten áll az, ami akkor ott van (volt, lesz).
A dimenziók összefüggése:
Valamennyi dimenzió összefügg egymással, egymásnak függvényei. Az e adatainak előfeltételei, hogy függ egy t – től, s a t – t viszont meghatározza. Tehát az összes többi 4 dimenzió meghatározza azt, hogy a legmagasabb rendű létező, az Emax , az Ember éppen itt, s ekkor van jelen.
A fejlődés folyamata is determinált valamennyi többi dimenzió által.
BOKOR LEVENTE: Az idő formái
Az
előadás kivonata:
(Betekintés)
A latin „persona” (per+sona) szerep, maszk, személy jelentése megtelik a múlt üzenetével, ha a kifejezés eredetét vesszük szemügyre. A „personare” igét őrzi, amely a valamit hanggal kitölteni, hangzani, zengeni, kikürtölni, áthallani árnyalataiban használatos. A perszóna – magyarítva – olyan jelenség, amely emberi hang által van, „hanghordozó”. Az állat nem „perszóna”.
Az ember hangból való származtatásának ezt a leletét épp oly komolyan venni, mint János Evangéliumának az első mondata: „Kezdetben volt az Ige … (logosz)”, vagyis a világnak szóbeli kinyilatkoztatás általi kiformálása (aktualizálása), a hozzá képest semmiből teremtése.
A valódi mítoszt nem helyettesítheti a tudomány, mert az őrzi az ember önmeghatározásának, öntudatának, önmaga származtatásának – a valóság egész jelentéstartalmát tároló – szimbólumait.
A beszéd forrása, a nyelv, amely a valóság szellemi tartalmának székhelye csak pillanatokra engedi meg, hogy kívülről nézzük, mint az élveboncolás gondolatkisérletével kacérkodó természettudós. – Ahogy a szem a látás szerve, s a kiterjedés attributumai között tájékozódunk vele, úgy a nyelv az idő attributumai közti eligazodás szerve. E tájékozódást, mint állandó munkálkodást (energia) nevezzük gondolkodásnak, olyan eseménynek, amelyben megvalósul az ember semmi mással össze nem vethető, sajátos léte. – A teremtménynek a létre, a Szó meghallása által, a füle az ablaka.
Vizsgálat tárgyává tehetjük a szemünket, meg a nyelvünket, csak azt nem szabad közben elfelejtenünk, hogy a fogalmaink által látjuk, amit látunk a szemünkön, és csak nyelvünkkel hallgatózhatunk nyelvünkben is …
PETER MÜLLER: Die Zeit der Globalisierung – Bemerkungen zur ökonomischen Evolution
Az előadó
semmiféle írásbeli anyagot nem adott közre. Az
előadás lényege arról szólt, hogy a különféle
fejlettségű társadalmaknak egészen különféle
időskálájuk van. Bizonyos fejlettségi szint
alatt egyáltalán nincs is szükségük időmérésre.
A legfejlettebb társadalmak időskálája válik
globálissá, s ezt minden táradalom átveszi.
Amelyik nem, az egyszerűen megsemmisül mint
civilizáció.
BENKŐ FERENC: Mozgás, ciklus, fejlődés, idő-fejlődés
Az előadó
nem tett közzé kivonatot. Néhány feljegyzésem (d.cs.)
az előadásról:
Lényegében a Szádeczky-Kardoss-féle cikluselméletet vázolta fel.: „Minden lét alapja a ciklus, a lét maga a ciklus.A különféle létezők a rezonancia-számban különböznek egymástól. „A fejlődés durva dolog: ilyenkor összetörnek a ciklusok, s a romokból új ciklusok pattannak ki.” „Annál nagyobb evolúciódinamikai tartalommal rendelkező fejlődési epizód zajlik le, mennél inkább távolabbi a fejlődési hatás, a fejlettségi szintek tekintetében. Pl. a Detre Csaba-féle szupernóva okozta katasztrófa-elmélet jól érzékeli ezt. A szupernóva mint minőség ugyancsak távol áll a földi élővilágtól.”
„A nagy kipusztulást mindig nagy megújulás követi. Ez az Anyag általános dinamikája. Az Anyag bármelyik szintjén is, mindig visszarúg a destrukcióknak.”
----------------------- Kb. 13:15: ebédszünet ----------------------------------
Kb. 14: 30:
LONTAY ERVIN PÁL: A kompozíció fejlődés-időképe a bölcselet karakterológiájában
Az előadó
most sem adott előadáskivonatot. Feljegyzéseim(d.cs.):
„Lontay a vis matrix és a vis memorativa-val operál, mint a fejlődés előrevívő tényezőivel. Az előző lenne az alőrelendítő, míg a másik a stabilizáló erő. Utána kellene nézni, miféle kategóriák egyáltalán használja-e őket a klasszikus skolasztika.”
ORGOVÁNYI ANIKÓ: Időtlenség és állandóság
Az
előadónő a „Zöld Szív” egyesület elnöke volt.
Ennek az egyesületnek két olyan tagja is volt az
elmúlt évtizedekben, akik a Filozófiai
Vitakörben aktív szerepet játszottak, mégpedig:
Vida Gábor és Bérczi Szaniszló. Ők szervezték be
a konferenciára Orgoványi Anikót.
A szép és bájos modorú tanárnő a „Zöld Szív” karitatív jellegű környezetvédelem alapítója és elnöknője. Ez az egyesület elsősorban gyerekeket foglalkoztat, gyerekeket sarkal a „jó” és „szép” cselekedetekre, mint pl. egy törött szárnyú galamb ápolása, meggyógyítása, az erőben vigyázzunk minden lépésünkre, nehogy agyon tapossunk egy bogarat, stb. 1998-ban az egyesületnek már közel kétezer tagja volt. Orgoványi Anikó megkérdezte Detre Csabát, lehetséges-e az, hogy a „Zöld Szív” legközelebbi közgyűlését a Földtani Intézet dísztermében tarthatja-e, Detre megkérdezte, hány fő részvételétről lenne szó, mire Orgoványi Anikó azt felelte, hogy 2000. Ezzel vége is lett az ezirányú beszélgetésnek.
Az előadónő nem tett közzé írásbeli előadásanyagot, viszont sok és impozáns Zöld Szív propaganda anyagot.
Előadására jellemző volt a lelkesült moralizálás. Fő kategóriája a „boldogság” volt, mint az emberi élet legfőbb célja. Ehhez úgy juthatunk el, ha ápoljuk környezetünket, s a felnövekvő generációt is erre neveljük. Kijelentette, hogy előadása a téma „teljes mértékben szubjektív megközelítése”. „A tudományos megismerés csak művészi átéléssel lehetséges.” Idézte JUNG-ot a a világ megismerésének három lépcsőjével kapcsolatban: Kopernikusz, Darwin, Freud. Tehát a világ megismerése is lelkiségbe torkollik. „Elsősorban lelkünkkel ismerjük meg a világot. A Kozmosz megismerését elsősorban nem a Hubble úrteleszkóp végzi, hanem mi, amikor a nyári csillagos éjszakán kimegyünk a mezőre, s elbűvöl minket a csillagos ég.”
„Nagy
világhoz nagy lélek kell” mondattal fejezte be
patetikus előadását.
SZÁNTÓ BORISZ: A strukturált és strukturálandó fizikai idő.
Az
előadás kivonata:
A XIX.-ik század közepén már világossá vált, hogy Newton reverzibilis idő-koncepciója, a változatlan statikus világkép tarthatatlan. A XX. század tudománya felismerte ugyan, hogy a világ – folyamat, ezért minden struktúrája csak átmeneti, s az új teremtése pedig a létből nem következhető ki. A tudomány művelői valamiért mégis Arisztotelészhez kívánnak visszatérni, aki számára az idő a mozgás és az esemény, a valamivé válás jelenségeinek tükröződése az emberi agyban. A napjainkban is általánosnak vélhető ilyen tévelygések okát ma is Arisztotelésznek hívják.
Az „információ eredetéről” 1997 december 5.-én elhangzott előadásomban kifejtettem, hogy a folytonos minőségi változásból – mint Alapprincípiumból kiindulva, - fel lehet vázolni a Tevékenység alapmodelljét vagy a szubsztanciáját, a Funkcionális rendszert, a segítségével pedig önálló fizikai jelenségekként lehet definiálni az Információt és a Tudást. Mivel az Alapprincípium kimondja, hogy a világmindenségben semmi sincs, ami nem az Aktivitás – vagyis a megállíthatatlan változás – produktuma lenne, ezért a Funkcionális rendszert ennek korlátozott algoritmusaként foghatjuk fel (fázisidejét, vagyis a keletkezése és széthullása közötti időtartamot belső – pl. biológiai – időnek tekinthetjük). Meg tudjuk különböztetni a F.R. aktív és passzív részét és ebből megállapíthatjuk, hogy a funkcionálás szakaszos, s mégis folytonos struktúra-módosítást jelent, mégpedig kizárólag az inercia növekedésének irányába. A fejlődés tehát a „főhalál” vagy az el nem érhető határ – állapot, illetve az azt megelőző omega-pont felé történő koncentráció (tömörülés) irreverzibilis folyamatában determinált struktúra-halmozást jelent. A fejlődés tehát véges.
Nevezzük e fejlődési folyamat kiinduló aktivitását illetve annak funkcionális rendszerét Aktív Kezdeménynek. A koncentráció-növelés sorrendiségben minden, ami struktúra és folyamat, ennek az Aktív Kezdeménynek különféle, de törvényszerűségek által meghatározott formája és koncentrációja. Ez a világunk Egység-Princípiuma. A tevékenység az Aktív Kezdeménynek olyan tulajdonsága, amellyel önmaga koncentrációját képes megváltoztatni. A Fejlődés tehát nem más, mint a koncentráció, az egyre tömörebb materializáció felé haladó folyamat, s ezért a fejlődés minden egyes megnyilvánulását, így az első szakaszaiban kialakuló „finomabb” strukturális testeket is anyaginak kell tekintenünk. Meg kell tehát engednünk, hogy anyagnak nem csupán a Mendelejev táblázat elemeit tekintsük, de a kvarkokat, húrokat, tereket, közegeket, s általában minden inerciális strukturális alakzatokat. Ilyenformán anyagaink az Információ és a Tudás áramlatai is, ha Tudásnak az aktivitás magas frekvenciás, erjedő, nagy koncentrációjú nyalábjait, Információnk pedig a Háttérből általa kivert aktivitást hordozó részecskék áramlását fogadjuk el. Ezek a részecskék kifelé inerciálisak, formájukon belül viszont megőrzik jellegzetes perdületüket.
Fogjuk fel ennek az inerciális vagy információs áramlásnak a tengelyét a fejlődési folyamat passzív oldalát reprezentáló féltengelynek. Ez esetben a Funkcionális Rendszerek aktív oldalának változását egy másik féltengelynek kell ábrázolnia. Az ellentétek egységének törvényszerűségéből következően, ezt a változás-sort törvényszerűen szintén áramlásnak ismerjük el, melyet az aktivitás ellenkező megnyilvánulásának kell kivernie a háttérből. Mégpedig az Aktivitásnak ezt a megnyilvánulását – másik végletként – alacsony koncentrációjú, de ütésszerű, s ezért a Tudásnál jelentősen nagyon sebességű hatásnak kell felfognunk. Nevezzük ezt a hatást Agressziónak. Az Agresszió által a háttérből kivert részecske koncentrációja relatíve a legkisebb, formáján belüli aktivitástartalma viszont az információssal részben egybeeső és részben attól eltérő, de jóval nagyobb maradandó aktivitás (perdület) lesz. Sebessége sok nagyságrenddel meg fogja haladni az Információ szabad áramlásának sebességét. E részecske nyalábja szabja meg az aktivitás változásának, a folyamatok ütemének féltengelyét, melyet éppen ezért Idő-féltengelynek hívhatunk.
A statikus információs és dinamikus Idő-féltengelynek azt a pályát jelölik ki, amelyen a Funkcionális Rendszerek fázisainak sora halad fejlődése során végig, és épül fel az Aktív Kezdemény végtelenségéből a koncentráció fokának megfelelő realizáció konkrét szintjéig. A materializáció – az elsődleges Információs és Idő-részecskék (elsődleges téglácskák) áramlásától, az információs húrok, majd közegek kialakulásán át, az anyag-szerű szintekig, s végül a mi 3-dimenziós világunk proton-neutron strukturális szintjéig (sőt, tovább az 1 dimenziós szintig) – halad az egyik féltengelyen, míg a másikon az Idő és Információs áramlat diszkrét erő-részecskék közegét eredményezi, mely az erők meghatározott sorrendiségébe torkollik. Az erők megnyilvánulásainak szigorúan a materializáció szintjeihez igazodó sorrendisége az ok-oksági viszonyt, vagyis a folyamatok jelenségét teremti meg.
Az Idő és az Információ részecske-áramlatok kölcsönhatásban vannak egymással, de nem mindegy melyikük „burkolja be” a másikat, mert eredő formájuk minőségileg eltérő tulajdonságokat illetve erőket kell hogy ébresszen. (Az Információs alaptéglácskába zárt aktivitás törvényének giroszkópja összekapcsolódik az Idő gyenge információs giroszkópjával s ezzel egy síkot képeznek, míg a kettős Idő-giroszkóp másik, erősebb örvénye erre a síkra merőlegesen helyezkedik el). Az Információ által beburkolt (InformációXIdő) kapcsolódás, vagyis az Idő által struktúrált Információ jelöli ki számunkra a konkrét információ-áramlási tengelyeket, azaz dimenziókat, s létrehozza a teret, mint az Idő materializált változatát. Az Idő formájába beburkolt (InformációXIdő), vagyis az Információ által strukturált Idő a Gondolkodási Módot hozza létre, mint az Információ materializált változatát, melyet viszont az Idő-áram tengelyei strukturálnak. Az inerciális tengely energiája ugyanis jóval nagyobb kell hogy legyen az erő-tengelynél, amely különbséget az Aktív kezdemény a Tudás áramlatával egyenlítheti ki, úgy, hogy az Idő segítségével erővé teszi a Gondolatot. A Gondolat jelensége tehát a Fejlődés vezérlésének a jele is. A Gondolat nem csupán információ-szekvencia, de (anyagi) erő-vektor is, mely az Idő folyása ellen mutat, vagyis lehetővé teszi az események megelőzését, azok átprogramozását, s ezzel elvben a hiba-százalék csökkenését. Az Idő-tengelyen az Erők sorában a Gondolat-erő nemcsak irányultságával, de változásával is kivételt képez: míg az összes erő vektorainak számban egészen egy vektorig csökken vagyis végbemegy a koncentráció (tömörülés), addig a Gondolat-erő az egyetlen, amelynek vektor-száma az „anyagi” szakaszban emelkedik, vagyis az intelligencia foka, s ezzel a fejlődés vezérlésének lehetősége növekszik.
Az Aktív Kezdemény tehát programszerűen növeli az Ember beavatkozási képességét. Kérdés, hogy képes-e az Ember élni ezzel?
Szántó
Borisz előadásának kivonata már a konferencia
előtt is indulatokat gerjesztett. A konferencián
résztvevők egyáltalán nem értették miről van
szó, de érezték, hogy komoly gondolatok húzódnak
meg az irdatlanul magyartalanul
és nehézkesen megszerkesztett szöveg
mögött. Ezeket az indulatokat maga az előadás
csak fokozta. Az előadó még több terminus
technicust dobott be, amelyek mögött eltűnt a
logikai mondanivaló. Többen felhívták Szántó
Borisz figyelmét arra, hogy igyekezzen
egyszerűbben és különösen magyarosabban
fogalmazni, mert előadásainak ez a formája
teljes mértékben érthetetlen. Szántó Borsi ezt
megígérte.
BÉRCZI SZANISZLÓ: Az idő és fejlődés többrétegű forrása
Az előadó
nem adott közre írásbeli anyagot, főleg arról
beszélt, hogy a különféle fejlettségű
rendszereknek különböző az időskálája, amely a
különféle fejlődésdinamikai rendszerekből ered.
„Az idő a fejlődés számszerű megjelenése.”
JÁVOR ENDRE: A háború kultúrája
Az
előadás témája nem vágott bele a konferencia
tárgykörébe, azonban az előadó egy igen érdekes
5 oldalas dolgozatot adott közre sok példányban.
A dolgozat teljes eégszben megtalálható a
„Filozófiai Vitakör 1997 jan. – 1998 júl.,
426-519” kötetben.
MAGYARI ZOLTÁN: Van-e az időnek végezete?
Az előadás kivonata:
Az első kérdés: idő van-e, vagy idők vannak?
Válasz: idő nincs, csak idők vannak.
Második kérdés: van-e az időknek végezete?
Válasz: ha van kezdete, van végzete is.
Mit takarnak a mondások: „Változnak az idők”. Eljön az én időm.”
Miért nincs idő?
Szent Ágoston múlt, jelen, jövő idő.
Heidegger: fizikai és szubjektív, „megélt” idő.
Nincs jelen idő, mivel nem tudom mihez viszonyítani, meghatározni mettől meddig tart.
Az időt a fizikusok találták ki, de nem tudtak vele mit kezdeni. Úgy jártak vele mint Goethe bűvész inasa.
Szubjektív jelen idő nincs. Lásd: Az ember tragédiája.
A múlt idő csak a tárolt információkban létezik.
A jövő idő pedig a múltban tárolt információk felhasználását vetíti elénk.
A külső megfigyelő számára tehát az idő nem létezik.
Milyen idők vannak?
Csak „belső”, „megélt” idők léteznek. Lásd: mindennek eljön az ideje.
Az idő ciklikus, de a ciklusok számát nem ismerjük.
Napok, évszakok változása, a növényzet megújul.
Minden egyednek saját ideje van. Lásd: az én időm lejárt.
Indiai vallások, reinkarnáció, új ciklus kezdődik.
Mesterségesen előállított dolgoknak is saját idejük van.
A világegyetemnek is van saját ideje.
Idő és fejlődés
helyett idők és fejlődések.
A fejlődés csak egy cikluson belül értelmezhető.
Szinkronitás: csak az azonos fejlődési szakaszban lévő létezők hasonlíthatók össze.
Csak akkor tudunk ítéletet mondani a fejlődésről, ha a szóban forgó ciklusok természetét ismerjük.
1998 március 22. Magyari Zoltán (aláírás)
VITÁNYI PÁL: Az idő a fejlődés tere (Die Zeit als Raum der Entwicklung)
Az előadó a magyar nyelvű előadást követően előadásának kivonatát – tekintettel a két német vendégre – németül is előadta.
Az
előadás magyar kivonata (az utókorra csak a
magyar változat maradt fent):
MEGJEGYZÉS: A címre vonatkozó tartalmas szójáték: Az IDŐ: az elTÉRített, majd ezek után elTÉRíthetetlen működő IDŐlegesség egységesülő folyamat-érvénye.
Az idő fogalmi megértésének nehézsége, hogy éppúgy többszörösen tagolt a többféle funkcionalitást mutató komplexitás (brrrr! – d.cs. 2004 máj.29.), mint a tér; ám, közvetlen láthatatlan, csak áttételein keresztül vizsgálható. Ezért nem jöhet szóba az időre húzhatóan olyanfajta regula, mint ami a tér említett hasonló zabolatlanságát kordában próbálja tartani: nevezetesen a dimenzió.
A dimenzió fogalma legalább három értelemben használható:
1. „nagyságrend”, „szint”.
2. „kiterjedés”.
3. „működési irányultság, folytonosság; funkcionalitás”.
Gondolatmenetem kiindulópontja, hogy ezekkel az idő legalább annyira rendelkezik, mint a tér …
(Zárójelesen jegyzem meg, hogy Kant is egyenlő funkcionalitásukat hangsúlyozza, mikor a megismerés transzcendentális – vigyázat, nem transzcendens! – szemléleti formáinak tartja őket, közvetítőnek, olyan elkerülhetetlen „mankók” –nak (Kant kifejezése), melyek csak együtt biztosíthatják a mozgások, átalakulások szemléleti, érzékelésbeli felfogását. A kanti transzcendentális igényt – a szerző nézeteinek túlhaladottsága ellenére – semmiképp sem lehet tudományosan negligálni; az, az európai tudományosság egyik legkisebb közös többszöröse lesz, ám annál több értelmezése, átértelmezése: ki-, be-, s egymásravetítő transzformációja született és születik.)
Saját álláspontom: két szemléleti létforma komplementer kötődik össze,
S ez ad lehetőséget az idő, s vele a fejlődés egyre pontosabb megértésére is; a térrel együtt „relativitásuk” egyre jobban összeér! (mindhárom értelemben.)
1998
május 16, szombat: 11h, Pataky Művelődési Ház,
Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Szent László tér
7-14:
KELEMEN SÁNDOR: Idő és fejlődés
Az előadó
Csíkszeredában filozófiát tanít egy
gimnáziumban, harmincas évei derekán járó
fiatalember.
A Filozófiai Vitakörrel 1997 novembervégi
és december eleji kintlétük során ismerkedett
meg. Detre meghívta néhánynapos budapesti
látogatásra s a konferencián való előadásra.
Kelemen Sándor az „Idő” és Fejlődés” kategóriáinak történetét vázolta fel. Kimutatta, hogy a „fejlődés” kategóriáját a filozófiatörténetben vissza lehet vezetni a neoplatonikusok által gyakorta használt „prokopé” kategóriájához. Az „idő” pedig gyakran feltűnik az ókori klasszikus görög filozófiában, Platónnál, Arisztotelésznél (Peri Uránu), s különösen Augustinusnál. (Ugyanis egyes modern filozófiai tanulmányok a „fejlődés” kategóriáját csupán a 19.századtól eredeztetik, a klasszikus evolúciótanoktól (mint Darwin, Haeckel).
A csíkszeredai filozófiatanár nagyon érdekes és ragyogó magyarsággal tartott előadását igen nagy szimpátia és élénk diszkusszió övezte.
KÓNYA BALÁZS: Biológiai órák és a kronológia
A
konferencia legnagyobb szomorúságára és
megdöbbenésére Kónya Balázs ezt az előadását nem
tudta megtartani, mert két nappal korábban
szívinfarktus érte. Felesége előzőnap
értesítette Detre Csabát, hogy az előadó nem tud
eljönni. Kónya Balázs a szívinfarktust néhány
hónap alatt kiheverte, s 1998 őszén már újra
bekapcsolódott a Kör életébe.
KOVÁCS ATTILA: Az idő és a társadalmi fejlődés viszonya
Az
előadás kivonata:
Az időfogalom paradoxon: mindenki tud róla, de senki sem tudja definiálni (1). Ez a paradoxon egy máig alapvetőbb paradoxonra nyúlik vissza, éspedig az idő és a tér, valamint a mozgás kapcsolatára, vagyis a téridő fogalom tartalmára (2).
Az idő könyörtelenül múlik, az óra tovább ketyeg, a naptár lapjait letépjük. Az emberi természet azonban ebbe nem akar beletörődni. Rövid földi élete alatt az ember szakadatlanul és csendben harcol, hogy az időt legyőzze! Az időt egyéni kívánságainak szolgájává akarja tenni, megpróbálja visszafelé forgatni vagy siettetni. Ki akarja ragadni hatása alól azokat a pillanatokat, amelyeket még egyszer át szeretne élni és amelyekre vissza szeretne emlékezni. Célja az időt, „hacsak pillanatokra, egy – egy napra, hónapra, vagy évre” kitolni.
A meséket olvasó gyermek gondolatban egy más korba kerül vissza: elképzeli magát Karthágó vagy Trója kapujának ostrománál.
A szépségápoló szalonban tett látogatáskor az öregedő hölgyek éveket ráznak le magukról vagy a fiatal lányok nemcsak szépnek hanem éppen öregebbnek akarnak látszani. A csillagjós azt gondolja, hogy előre látja a jövőt.
Csak a halál fejezi be az egyén harcát a múló órák ellen. És még a halál sem jelenti mindig a véget. Mindenki keresi a halhatatlanságot: az egyik a testit a gyermekei révén, a másik a történelmit, teljesítményei révén, melyeket az utókor számára hagy maga mögött.
Ha megvizsgáljuk az emberiség ismeretét fejlődését és az idő fogalmának kiszélesedését, akkor megállapíthatjuk, hogy ez nemcsak éppen úgy változott mint minden más, hanem azt is, hogy az idő kezelésének mérhetőségének eszközei, ismert vagy feltételezett egységeinek nagysága, szoros kapcsolatban állt és áll napjainkban is az egyén és a társadalom szintjén mindig meghatározható, esetenként mérhető azonos vagy eltérő formában.
Az ember minden esetben párhuzamosan vagy egyszerre is többféle különböző típusú, rendeltetésű időtudatban él, gondolkodik. Ezek legfontosabb típusai(3):
v az alkalmi időtudat (most – nem most),
v a ciklikus időtudat (ezelőtt – ez után),
v a lineáris időtudat lezárt jövővel (múlt – jelen – jövő)
v a lineáris időtudat nyitott jövővel (kontinuus mozgás, gyorsulás)
Ha a négyféle alaptípus lényegét, hatását, alkalmazását és alkalmazhatóságát vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy azok más – más módon működnek, eltérő hatást gyakorolnak:
v az egyénre,
v a kis közösségekre, családra,
v az egyes települések fejlődésére,
v a kistérségek (természeti-, vagy művi-, (közigazgatási-), határokkal lehatárolt térségekre,
v az egyes országok fejlődésére, irányítási rendszerére, valamint
v a földrészek és
v az egész Földünk természeti, gazdaság és társadalmi fejlődésére.
Előadásomban a négyféle időtípus sajátosságaira ill. azon legfontosabb adottságokra, tulajdonságokra szeretnék rávilágítani, amelyek a felsorolt érvényesülési szinteken milyen alapvető mozgásokat, működési formákat indukálnak, tartanak fenn.
A négy alaptípusnak a hatását és a már ismert, mérhető, vagy várható változásokat is szeretném felvillantani:
v az egyén és a közösségek ismeretanyagának,
v az irányítási rendszerek tartalmi és formai elmeinek a típusának, valamint
v a véletlen és tudatosság embertől függő és független elemeinek a függvényében.
Végezetül néhány olyan aktuális kérdéssel is szeretnék foglalkozni, amely napjainkban a felsorolt különböző szinteken problémás vagy kedvező tendenciákat mutat rövid, közép és hosszú távon.
Szentendre, 1998 március 25. PhD. Dr. Kovács Attila
c. egyetemi docens
AGÓCS JÓZSEF: Az idő dimenziói
Az előadó
nem adott közre írásbeli anyagot, néhány
feljegyzett észrevételem (d.cs.):A múlt és a
jövő egy dimenzióban a végtelen dimenziót
összefoglaló „minden az egyben” dimenzió. A
jelen egy sík, amely az előbbi szelete. A
jelennek nincs kiterjedése, egy olyan
kétdimenzió, amelyben nincs benne minden.
----------------------------------kb. 14h: ebédszünet---------------------
Kb. 15h:
GÉCZY ISTVÁN: Az idő és a lét fogalmának értékelése az energetizums filozófiájában
Az
előadás kivonata:
Az idő és tér metafizikája
Történelmi áttekintés az egyes filozófiai irányzatok idő és tér koncepciójáról.
- A klasszikus ókori időértelmezések.
- Ágoston időfelfogása.
- Newton abszolút idő és tér fogalma.
- Giordano Bruno időszemlélete.
- Kant szubjektív időszemlélete.
- A materializmus időszemlélete.
- Az idealizmus időszemlélete.
- Posztmodern időmagyarázatok.
- Az energetizmus idő és tér felfogása.
A fejlődés metafizikája
Az Univerzumban a fejlődés fogalma értelmezhetetlen. A Világ egy komplex energetikai funkcionális rendszer, melyben a különböző energia fajták folyamatos átalakulása megy végbe. Felépülés egyenértékű leépülés árán lehetséges. A Világ van és ez elengedő neki.(kinek? – d.cs. 2004 máj. 30) Nincs világon kívüli plusz energia, mely potenciális többletként az Univerzumban fejlődést generálna.
Fejlődés – visszafejlődés a bioszférában, a társadalomban.
A teilhardi teremtő evolúció.
Az energetizums fejlődéselmélete.
Szerencs, 1998 március 24.-én. Géczy István (aláírás)
LUKÁCS BÉLA: Időfogalom az efemeris idő előtt
Az előadó
nem tett közzé írásbeli anyagot. Az előadás
lényege az volt, hogy az efemeris idő előtt az
emberiség létének, mindennapi cselekedeteinek
nem az időbeosztás volt a meghatározója. Az
időbeosztás legfeljebb igen nagyvonalú volt:
hajnal, reggel, délelőtt, délután, este,
éjszaka.
BALDUR VON ESCHENBACH – DETRE CSABA: Evolution und Devolution
Az
előadás elsősorban a visszafejlődés
jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az
Univerzumban a visszafejlődés a domináns, az
emberi társadalmon kívül minden leépül, „devolválódik”.
Az emberi társadalom éppen azáltal az egyetlen
evolutív, vagy progresszív rendszer, mert képes
áttörni a leépülő világon, s azon keresztül épül
fel. A kladista vagy „kormista” (Kormosz=Törzs)
szimbólumrendszerben a fejlődés Törzsfájának a
Törzse az Emberhez vezető fejlődési sor, míg a
végtelen sok ág (kladoi) a véges, regresszív,
leépülő rendszer, azaz, maga a leépülő
univerzum.
Baldur von Eschenbach és Detre Csaba 1984-ben Tübingenben létrehozták a Kladisztikus Univerzum Egyesületet, amely csaknem másfél évtizedig létezett, s három nemzetközi konferenciát is rendezett. (1984 Tübingen, 1987 Pilsen, 1993 Bécs, s lényegében ezt a konferenciát tekintették a negyediknek. Tagjai főleg biológusok voltak Németországból, Ausztriából, Csehországból és Magyarországról (magyar tag volt még Újhelyi Mária biológus).
Élénk vita követte az előadásokat. Érkeztek be írásbeli észrevételeket is, ezek közül egy volt értekezésszerűen megszerkesztett:
KISS MIKLÓS: Idő és fejlődés
A világ teremtésfolyamata +- energiatárgyiasulás. Minden komponense térben-, időben-, szervezettségben változó egyetemes evolúció.
Minden létező létezése olyan erőfeszítés, amely a jelenbe gyűjti a múlt eredményeit, hogy magával gazdagítva átadja a jövőnek.
A létezés a környezeti energiaáramlástól függő evolutív teremtésfolyamat.
A környezeti értékekhez való viszony változása és a létező fejlődése ikerfolyamat.
A fejlődés nem véletlenül történik: A környezetváltozás dinamizálja a létező számára a szubjektív fejlődés kényszerét.
A természeti evolúciófolyamat szervezettségi színvonalának számos nagyléptékű és kismértékű kapcsolata figyelhet meg. Így pl:
- sugárzásból szervetlen anyag keletkezik.
- sugárzásból és szervetlen anyagból szerves anyag,
- sugárzásból, szervetlen anyagból és szerves anyagból biológiai (élő? –d.cs.2004 május 31) anyag, stb. Pl. atom-, molekula-, sejtrendszerek, stb., és az ezekben előforduló sajátos szervezettségek.
Minden létező önmaga jelenbe integrált tradíciója. Létezéstényezői által közvetített korszerű eredmény, amelynek korszerűsége téridőfolyamatának jelenpillanatában nyilvánul meg.
Ez a pont a múlt kozmikus kódja és a jövő kezdeti feltétele.
A létfolyamatot szervező természeti értelem, az azt közvetítő komplex természeti nyelvek és szervezettségük ezzel a genetikai tradícióval együtt fejlődnek a maguk fejlődési „útvonalán” a környezeteivel kommunikáló korszerű Szubjektum, korszerű színvonalára.
A korszerűség egymást követő téridőpillanatai azok a pontok, amelyek folyamatában változik a létező +- fejlődik; a létszükségleteinek iránya- és feszültsége által megvezetett módon és a lehetséges mértékben.
Létezésfolyamat nem létezik környezeti időfolyamat,- térfolyamat-, szervezettségfolyamat-, a létező számára téridőfolyamat=jelenségfolyamat – és a velük együttjáró változás;+- rányú fejlődés – nélkül.
A létezők a Világmindenség hierarchiájában saját energiarendszerként, - egyben rendezőkomponensként – valósítják meg önmagukat tradicionális láncolatuk csúcsán.
Így válik érthetővé a Világmindenség és minden részének összefüggésrendszere az ENERGETIZMUS FILOZÓFIÁJA révén. A tradicionális múlt-, a környezetváltozás problémáját megoldó jövőbe ható alkotó jelen-, az Absztrakt reális Szubjektív Objektum – környezet együttműködő létezésfolyamatában.
1998 április 20. Kiss Miklós
Kapják: Dr. Detre Csaba, Lontay Ervin Pál, Géczy István, Vitányi Pál, Dr. Kovács Attila, Zoltán Tamás, Bokor Levente, Dr. Halász Ferenc, Vecsernyés György, Bánhidi András, Dr. Dudich Endre, Dr. Benkő Ferenc, Dr. Kónya Balázs, Dr. Tavaszy Ferenc.
Az előadások, hozzászólások és a vita után került sor a Filozófiai Vitakör 25 éves ünnepségére. A két főszervezőnő, D. Lombay Kamilla és Kovács Györgyi egy hatalmas, háromemeletes tortát hoztak, 25 nagy gyertyával, amelyeket Detre Csaba fújt el. A tortát az ünneplők sok palack pezsgővel megöntözve fogyasztották el.
512. vitaülés:
Szentendrei vándorgyűlés:
KISS ATTILA: Rendszerelmélet és filozófia – 1998 május 22., péntek, 15h, DR. KISS ATTILA házigazda családi háza: Szentendre 2000, Szarvashegy u. 5., (Akkori) telefon: 06 26 30 911.
A házigazda először és utoljára „fejedelmien” látta vendégül a Filozófiai Vitakört gyönyörű, hatszobás villájában. Maga a vita igen jó, tárgyszerű és baráti hangnemben zajlott le. A vándorgyűlésen több mint húszan vettek részt, szinte az egész Filozófiai Vitakör törzsgárdája. Mind a házigazda jelentős mennyiségű bort szolgált fel, ezt még kiegészítette a Géczy István által Szerencsről hozott 10 liter tokaji szamorodni.
A házigazda egy hasonló című készülő könyvét mutatta a vendégeknek. Külön az összejövetelre nem adott közre írásbeli anyagot. A könyv mindmáig (2004 május 31.) nem készült el, s az előadó 1999-ben eltűnt a Filozófiai Vitakör, valamint a filozófia horizontjáról. Az előadás lényege az volt, hogy a filozófia egy sajátos gondolkodási rendszer, s nem létezik olyan filozófia, amely nem épít ki magának saját rendszert. A filozófiát nem lehet – mint ahogyan szokásos – rendszer- s nem rendszer filozófiára osztani. Az előadónak – állítólag ebben a témában volt egy kisebb terjedelmű egyetemi jegyzete, amelyet a Soproni Egyetem adott ki, de ez ismeretlen maradt – legalább is a Filozófiai Vitakör számára.
514. vitaülés:
A Magyar Állami Földtani Intézet Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának ülése – 1998 május 27., szerda 14h, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem
Napirend:
-
Az IGCP 384
1998. évi Annual Meeting (Magyarország, 1998
szept. 28 – okt. 2.) előkészületei:
Teljes
gőzzel kezdődtek meg az előkészületek a
nagysikerű globális projekt, az IGCP 384 magyar
vezetésű szferula-kutatási program 1998. évi
általános
konferenciájára(General Meeting) . Erre a
témában munkálkodó kutatók a világ minden
tájáról hivatalosak voltak, s jelezték
részvételüket.
-
A globális
szferula-kutatás hírei, feladatai
-
KIRÁLY PÉTER: (RMKI_KFKI):
Részecskefluxusok jelenlegi és múltbéli
változékonysága a helioszférában
Király
Péter elsősorban kozmológiával és kozmogóniával
foglalkozó jeles fizikus ez alkalommal
csatlakozott a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató
csoportjához, ahol számos előadást tartott, s
több kutatási témában is együttműködött a
csoport geológusaival. Együttműködése a mai
napig (2004 május 31.) is intenzív.
513. vitaülés:
KATONA TIBOR ZOLTÁN: Értékrend és praxis Európában – 1998 május 29., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Katona Tibor a Ceaoscescu – diktatúra elől a nyolcvanas évek végén Kolozsvárról Magyarországra menekült filozófia-tanár. 1996 körül csatlakozott a Filozófiai Vitakörhöz. Nem tartozott soha a hangadók közé, nem járt rendszeresen az ülésekre, csaknem egy évtized alatt mindössze három előadást tartott, s ez volt az első. Előadására jellemző volt bizonyos patetikus líraiság.
Nem adott
közre írásbeli anyagot az előadásához, néhány
feljegyzésem (d.cs.) az előadásról:
„Én-ség”, „Te-ség”, „Ő-ség”, háromság. Ez a három dimenzió alapja.
„Az emberi lény drámaian éli meg végességét.
Az ember szenved végességétől, időbeliségétől. Ezektől szelleme révén igyekszik megszabadulni, mert az olyan konstrukció, amely ezektől a korlátoktól mentes.”
„Szabadulni a jelentől!”
„A zene áll legközelebb a lét lényegéhez. Ugyanis a zene időben történik, fejlődéstörténet, de ugyanakkor megszabadít az időtől.”
„Johann Windelband: Az egyes ember kötelessége, hogy résztvegyen a föléje rendelt kultúra kialakításában.”
„A kultúra inkább térben, mint időben lehatárolt. Nem létezik globális, vagy kozmopolita kultúra. A kultúra eleve harc a kozmopolitizmus ellen.”
„Marxizmus: a legkonzekvensebb értékrend: Az ember a legnagyobb érték. Ezt így semmilyen más filozófia, ideológia, vagy akár vallás sem nyilvánítja ki, még a kereszténység sem.”
„Anthrópofágia – Theofágia: a gazdaság mindenek felettiségének elve. Zsidó eredetű világszemlélet, amely mindent a pénzen keresztül lát. Az ún. „zsidó-keresztény” kultúrkörre jellemző: „az ember megeszi az Istent.” „Egyébként zsidó-keresztény kultúrkör” nem létezik, a kettő mindig szemben állt egymással, a 20.szd. második felében kreált, cionista irányzatú fogalom. A mohamedánok elvetik, egyes kozmopolita katolikus irányzatok támogatják.”
„A kultúrákat nem lehet megváltoztatni, megtörni” Lásd: judeo-amerikai terror egyes iszlám régiók ellen.
„Axiológiai determinizmus: előre meghatározott nézetek, személyiségek által”
v.ö: Thomas Crump: „A számok antropológiája” –Édesvíz kiadó.
A sziporkázó előadást igen élénk vita követte, különösen a pénzcentrikusság és a kultúra összeférhetetlenségének kérdésében.
515. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Következtetés és metafizika – 1998 június 5., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Az előadó már régen nem tett közzé előadáskivonatot, - most sem tette. Néhány feljegyzésem (d.cs.) az előadásról:
Operación
------------- oeuvre (mű)
-------------------------- Signe (jelzés)
Sorites –Lánc következtetés: összetett szillogizmusról: Egyik állítmánya am ásiknak alanya lesz!
Dilemma: lehet trilemma, quadrilemma (tetralemma).
Euratmosz (fiatal ügyvéd) Prótagorasz (híres ügyvéd)
Omar kalifa és az Alexandriai Bibliothéka.
Zachariás Richárd (Lontay örmény orvos – agysebész - barátja, 2000-ben gégerákban elhúnyt) hozzászólása: Gauss 1250 köbcentis agyában a gondolatok hol vannak, nem lehet meghatározni. (Ez a lélek rejtelmének igen jó megközelítése: az agy funkciói nem világosak, különlegesek!) Zachariás Richárd 1996 és 2000 között rendszeresen elkísérte Lontayt vitaköri előadásaira.
516. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön kívülre, I. rész: Pipafüst és látomás: A Bölény fiai. A préri-indiánok valódi világa – 1998 június 12., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Dudich Endre folytatta filozófiai „kalandozásait”, mégpedig a nem-európai, ahogyan nevezte, „kultúrkörünkön kívüli” bölcseletek bemutatásával.
E fejezet kiemelkedő része volt, „Szi-etl főnök beszéde az Egyesült Államok elnökéhez” c. dokumentum magyar fordítása. Az alábbiakban mellékeljük ezt a dokumentumot:
A Föld
része vagyunk, és a föld rész belőlünk
Szi-etl főnök beszéde az
Egyesült Államok elnökéhez
A washingtoni nagyfőnök azt üzeni, hogy meg óhajtja venni a földünket.
A nagyfőnök egyúttal a barátság és jóakarat szavait is küldi. Ez kedves tőle: hiszen jól tudjuk, hogy nincs szüksége a barátságunkra. Azonban meg fogjuk fontolni az ajánlatát: hiszen jól tudjuk – ha nem adjuk el a földet, talán fegyverrel jön a fehérember és elveszi erőszakkal.
Hogyan lehet eladni vagy megvenni az eget, vagy a Föld melegét? Ez a szemlélet tőlünk idegen.
Ha a levegő frissessége és a víz csillogása nem a tulajdonunk – hogyan vehetnék meg ezeket tőlünk? Azért mégis elhatározásra fogunk jutni.
Amit Szi-etl főnök mond, arra bátran hagyatkozhat a washingtoni nagyfőnök, éppoly bátran, mint ahogy fehér testvéreink bizton számíthatnak az évszakok visszaszerzésére. Szavaim olyanok, akár a csillagok: nem nyugszanak le.
E föld minden részecskéje szent az én népem számára. Minden egyes csillogó fenyőtű, minden homokos part, minden köd a sötét erdőben, minden tisztás, minden zümmögő rovar szent az én népem gondolatvilágában és tapasztalata szerint. A fákban felszálló nedv népem emlékezetét hordozza.
A fehérember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor elmennek a csillagok közt vándorolni.
A mi halottaink sosem felejtik el ezt a csodálatos földet, mert ez az indián anyja. A föld része vagyunk és a föld egy rész belőlünk.
Az illatozó virágok a mi húgaink: az őzek, a lovak, a kőszáli sasok – fivéreink. A sziklás bércek, a nedvdús rétek, a lovak és az emberek testmelege – mindez ugyanazon családhoz tartozik.
Amikor tehát a washingtoni nagyfőnök üzen, hogy megvenné földünket, sokat kíván tőlünk.
A nagyfőnök azt is üzeni, hogy biztosít számunkra helyet, ahol kényelmesen és magunkban élhetünk. Atyánk lesz, és mi az ő gyermekei leszünk.
De valóra válhat-e ez valaha is?
Isten a ti népeteket szereti, és elhagyta vörös gyermekeit. Gépeket küld, hogy segítsék a fehérember munkáját, és nagy falvakat épít neki. Nap-mint-nap erősebbé teszi népeteket. Rövidesen elárasztjátok az egész országot, mint a szurdokokba zuhogó folyó váratlan esőzés után a völgyet.
Az én népem olyan, mint a levonuló áradat: számára nincs visszatérés.
A mi fajtáink igen különbözőek. Gyermekeink nem játszanak együtt, és véneink más-más történeteket mesélnek. Isten benneteket kedvel, mi pedig árvák vagyunk.
Meg fogjuk fontolni ajánlatotokat, hogy megvennétek földünket.
Nem lesz könnyű, hiszen ez a föld szent nekünk. Örömünket leljük ezekben az erdőkben. Nem is tudom – a mi felfogásunk más, mint a tietek.
A csillogó víz, amely a patakokban és a folyókban mozog, nem csupán víz, hanem őseink vére is. Ha eladjuk nektek a földet, tudjátok meg: szent az. Gyermekeitek is tanulják meg, hogy szent ez a föld, és hogy a tó vízének minden csillanása az én népem múltjáról és hagyományairól regél. A vízcsobogás őseink hangja. A folyók testvéreink: oltják a szomjunkat, hordozzák kenuinkat és táplálják gyermekeinket.
Ha eladjuk nektek földünket, emlékezzetek rá: a folyók a mi testvéreink – és a tieitek is --, úgyhogy mostantól kezdve meg kell osztanotok javaitokat a folyóval, mint az összes többi testvéretekkel. Azonban őseink pora különösen szent, sírjaik megszenteltek, akárcsak ezek a dombok és fák, a föld nekünk szentelt része.
Tudjuk, hogy a fehérember nem érti a mi gondolkodásunkat. Számára egyik földdarab olyan, mint bármelyik másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a földtől, amire csak szüksége van. A föld neki nem testvére, hanem ellensége, és ha meghódította, tovább menetel. Maga mögött hagyja ősei sírját és nem törődik vele. Ellopja a földet gyermekeitől, és nem törődik vele. Elfelejti atyái sírját és gyermekei jogait egyaránt. Úgy bánik anyjával, a Földdel, és testvéreivel az Éggel, mint adásvételi tárgyakkal, mint a juhokkal vagy a fényes üveggyöngyökkel. Mohósága el fogja nyelni a földet, és nem marad utána más, mint a pusztaság.
Nem tudom: a mi életformánk más, mint a tiétek. Városaitok látványa megfájdítja a vörös bőrű ember szemét. De talán csak azért, mert ostoba vadember.
A fehérek városaiban nincs csend. Nincs olyan hely, ahol hallgatni lehetne tavasszal a levelek bomlását vagy a rovarok zümmögését. De talán csak azért, mert ostoba vadember vagyok.
A dübörgés sérti a fülünket. Mi jó van az életben, ha nem hallhatjuk a kecskefejőmadár magányos kiáltását, vagy a békák brekegését az éjjeli tóparton? Én vörös bőrű ember vagyok, de nem értem ezt. Az indián szereti a tó felszínét fodrozó szellők halk zaját és a déli esőtől megtisztult levegő friss zamatát, vagy a bogarak szagától terhes szél illatát.
A levegő különösen értékes a vörös ember számára, hiszen minden részesedik belőle: állat, fa, ember. A fehérember mintha nem is venne tudomást a levegőről, mint ahogy a hosszú ideje haldokló ember már nem érzékeli a bűzt. Ha azonban meg akarjátok venni földünket, ne felejtsétek el: a levegő drága nekünk – a levegő megosztja lelkét minden élőlénnyel, amely befogadja őt. A szél adta őseink lehelletét és fogadja az utolsót. A szél kell, hogy adja gyermekeinknek is az élet lelkét.
Ha tehát eladjuk nektek földünket, különleges és megszentelt földnek kell tekintenetek azt, olyan helynek, ahol a fehérember is érzi, hogy a szél mámorítóan édes illatú a mezei virágoktól.
Meg fogjuk fontolni az ajánlatot, hogy adjuk el földünket.
Ha úgy határozunk, hogy elfogjuk, az csakis egy feltétellel lehetséges: a fehérembernek úgy kell bánnia a föld állataival, mint testvéreivel.
Én vadember vagyok, és így látom a világot, nem másként. Ezernyi bölény tetemét láttam elrohadni, amelyeket a fehérember lelövöldözött egy arra robogó vonatból. Én vadember vagyok, és nem tudom felfogni, hogyan lehet a füstokádó vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak létünk fenntartása végett ölünk meg. Micsoda az ember az állatok nélkül? Ha nem lennének állatok, az ember elpusztulna nagy lelki magányában. Ami az állatokkal történik, az történik rövidesen az emberrel is.
Minden összefügg mindennel.
Ami a földet éri, az eléri a föld gyermekeit is. Meg kell tanítanotok gyermekeiteket arra, hogy a föld, amelyen járnak, nem más, mint őseink haló pora. Hogy tiszteljétek a földet, mondjátok el nekik, hogy az fogadta be őseink lelkét. Tanítsátok arra gyermekeiteket, amire mi tanítjuk a mieinket: a föld – édesanyánk. Ha megsértik, megsértik a fiait is. Ha az emberek a földre köpnek, saját magukat köpik le. Mert mi tudjuk, hogy nem a föld az emberé, hanem az ember a földé: nagyon is jól tudjuk. Minden kapcsolatban áll – mint a családot egyesítő vér. Minden összefügg. Ami a földdel történik, az a fiait is érinti. Az ember nem az élet szövete, csak annak egy fonala. Ha megsértitek az élet szövetét, magatoknak is ártotok vele.
Nem: az éjszaka és a nappal nem élhet együtt.
A mi halottaink tovább élnek a föld folyóiban, csendes léptekkel visszatérnek tavasszal, és lelkük ott suhan a tavak tükrét megsimító szellőben.
A fehérember elgondolását, hogy megvenné földünket, meg fogjuk fontolni. Népem azonban azt kérdi: tulajdonképpen mit akar a fehérember? Megvehető-e az égbolt, a föld melege, vagy az antilop fürgesége? Hogyan adhatunk el ilyesmit – és ti hogyan vehetitek meg? Vajon azt tehettek majd a földdel, amit csak akartok, pusztán azért, mert a vörös bőrű ember egy darab papaírt aláír, de odaadja azt a fehérembernek? Ha egyszer a levegő frissessége és a víz csillogása nem a miénk – hogyan vehetnétek meg ezeket tőlünk? Vissza tudjátok-e vásárolni a bölényeket, ha már az utolsó is elpusztult?
Ajánlatotokat meg fogjuk fontolni. Hiszen jól tudjuk: ha nem adjuk el a földet, valószínűleg fegyveresen jön a fehérember, és elveszi erőszakkal. De hát mi vademberek vagyunk.
A fehérember, a hatalom ideiglenes birtokosa, istennek képzeli magát, aki birtokolja a Földet. Dehát hogyan birtokolhatná az ember a tulajdon anyját?
Meg fogjuk fontolni ajánlatotokat, hogy megvennétek földünket.
Nappal és éjszaka nem férnek össze. Meg fogjuk fontolni ajánlatotokat, hogy a rezervációba vonuljunk. Ott elkülönülten, békében fogunk élni: Nem fontos, hogy éljük le hátralevő napjainkat. Gyermekeink látták, hogy apáikat megalázták és legyőzték, harcosainkat megszégyenítették. A vereség után kedvetlenül töltik napjainkat – édességekkel és erős szesszel mérgezik testüket.
Nem fontos, hogy hol éljük le hátralevő napjainkat. Már nincs sok hátra. Órák kérdése: néhány tél, és egyetlen gyermek sem marad már életben a nagy törzsekből, amelyek egykor a földön éltek, s amelyeknek most kis csoportjai kóborolnak az erdőkben. Nem marad más hátra, mint meggyászolni ezt a népet, amely egykor éppoly erős és reményteljes volt, mint a tiétek.
De miért is gyászoljam népem elmúlását? Hiszen a népek emberekből állnak, nem másból. Emberek jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. Még a fehérember sem kerülheti el a közös végzetet, pedig az baráti kapcsolatban áll Istenével. Talán mégis testvérek vagyunk – majd meglátjuk …
Egyet azonban biztosan tudunk, amire talán a fehérember is rájön egyszer – hogy a mi Istenünk ugyanaz az Isten. Ti talán úgy vélitek, hogy birtokoljátok őt, mint ahogy szerintetek mi birtokoljuk a földet, ez azonban lehetetlen. Ő az emberek istene, vörösöké és fehéreké egyaránt. Ez a föld becsben áll előtte: és a földet megsebezni annyi, mint teremtőjét megvetni.
A fehéremberekre is elmúlás vár, talán még előbb is, mint az összes többi törzsre. Csak szennyezzétek tovább tulajdon ágyatokat: egy éjjel majd saját piszkotokban fulladtok meg. Azonban pusztulástokban is fényesen fogtok világítani, Isten erejétől tüzelve, aki erre a földre hozott benneteket, és arra szánt, hogy uralkodjatok rajta és a vörös bőrű embereken.
Ez az elhatározása – rejtély.
Ha minden bölény ki van irtva, a vadlovak betörve, az erdő rejtett zugai az embertömegtől bűzlenek, a dombok lejtőit kifeszített drótok éktelenítik el. Eltűnt a sűrűség és tovaszállt a sas, mit jelent búcsút mondani a fürge póninak és a vadászatnak: Az élet végét és túlélésért folytatott küzdelem kezdetét.
Isten hatalmat adott nektek az állatok, az erdők és a vörös bőrű emberek fölött: De ennek oka számunkra titok. Talán megfejthetnénk, ha tudnánk, amiről álmodik a fehérember, milyen reményeikről mesél gyermekeinek téli estéken, milyen látomások kísértik álmában, a reggel után sóvárogva.
Ámde mi vademberek vagyunk – a fehérember vágyai rejtve vannak előttünk. És mivel rejtve vannak előttünk, mi tovább járjuk a magunk útját. Mert számunkra a legfőbb érték az embernek az a joga, hogy úgy éljen, ahogy akar – bármenyire különböznek is testvéreitől.
Nem sok minden köt össze bennünket.
Meg fogjuk fontolni ajánlatotokat.
Ha elfogadjuk, csak azért tesszük, hogy biztosítsuk magunknak a rezervációt, amelyet megígértetek. Ott talán a magunk módján élhetjük le hátralévő napjainkat.
Ha majd az utolsó vörös ember is távozott a földről, és csupán az emléke lebeg felhő árnyékaként a préri fölött, akkor is eleven marad atyáink szelleme ezeken a partokon és ezekben az erdőkben. Mert ők úgy szerették ezt a földet, mint az újszülött anyja szívének dobogását.
Ha eladjuk nektek földünket, szeressétek azt, ahogy mi szerettük, óvjátok, ahogy mi óvtuk, őrizzétek meg annak emlékezetét, milyen volt ez a föld, amikor megvettétek. És teljes erőtökkel, teljes lelketekkel, teljes szívetekkel őrizzétek meg gyermekeitek számára, és szeressétek, mint az Isten szeret mindnyájunkat.
Mert egyet tudunk: a mi istenünk ugyanaz az Isten. És ez a föld szent neki. Még a fehérember sem kerülheti el a közös végzetet.
Lehet,
hogy végül mégiscsak testvérek vagyunk.
Majd meglátjuk …
X X X
Szi-etl, a dwamis törzs főnöke
1855-ben, Port Elliott-ban szerződéssel
átengedte népe földjét az Amerikai Egyesült
Államoknak.
Nevét Washington állam fővárosa (Seattle) őrizte meg az utókornak.
Seattle főnök borúlátása nem bizonyult indokoltnak. Az Egyesült Államokban és Kanadában egyaránt a második világháború vége óta az indián lakosság részaránya nem csökken, hanem növekszik. Egy „szenzációs” könyvcím szerint:
A mohikánok visszatérnek.
A 60-as évek felmérései szerint az indián lakosság az USÁ-ban és Kanadában folyamatosan nő. A II. Világháború előtt 200 000-nél kevesebben voltak, de most megháromszorozódott a számuk.
517. vitaülés:
KOVÁCS GYÖRGYI: A könyv mágiája – Könyvtáravató a Filozófiai Vitakör Kőbányai tartományában– 1998 június 19., péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Bp. X., Szent László tér 9-13.
Mintegy hároméves renováció után ekkorra készült el a gyönyörűen felújított Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár. Bár, a Filozófiai Vitakör a megelőző bő másfél évben már több rendezvényét is itt tartotta, ez volt az első eset, amikor egy tökéletesen felújított könyvár hanglemeztermében jött össze. Kovács Györgyi, a megújult könyvtár vezetőnője a felavatást egy nagyívü előadással ünnepelte meg, amelyre a Filozófiai Vitakörön kívül sokan eljöttek a könyvtár alkalmazottai közül is.
Bár, az előadónő ez alkalomra nem tett közzé írásbeli anyagot, az előadás legnagyobb részét megőrízte magnószalagon a Filozófiai Vitakör Hangtára.
Az
előadás kiemelte azt, hogy az írás
megjelenésekor, mint gondolatok rögzítője
mágikus erővel hatott, már a kőbe vésett
szakrális szövegek, törvénykövek, stb. A
papírusz megjelenése után a tekercsek (görögül:
biblia), majd a könyvek. Az előadó éppen a könyv
mágikus hatása miatt, biztosra veszi, hogy nem
fog letűnni a „Gutenberg galaxis”, azaz, a
könyvet soha nem fogja kiszorítani az
elektronikus dokumentáció, legfeljebb, ,ha
egyszer kifejlődik az „elektronikus könyv”,
amely tökéletesen könyvszerű, lapjai vannak, de
ezeken változtatható szövegeket lehet
megjelentetni, mint a számítógép képernyőjén.
(megjegyzés, 2004 június 5.: azóta csakugyan
kifejlesztették az ún. „E-könyvet”, de még nem
terjedt el, mert a papírra nyomtatott könyv
mágiája nagyon is tartja magát.)
518. vitaülés:
KOCSIS ISTVÁN: Az alkotmány nemzetmegtartó ereje – 1998 június 26., péntek, 15h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár
Kocsis István történész, teológus-filozófus, a Kónya Balázs és Fáy Árpád által néhány éve létrehozott és felfejlesztett „Alkotmányozó Műhely” egyik kiemelkedő tagja volt. Előadásában hangsúlyozta, hogy az alkotmánynak a nemzeti tudat, nemzeti szervezettség szempontjából kiemelkedő szerepe van.
Az előadást Detre Csaba japán útja miatt kellett a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtárban megtartani, a japán út miatt sajnos nincsenek feljegyzéseim (d.cs.), s az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot.
519., évadzáró
összejövetel:
1998 július 3.,
péntek, 17h, „Taverna Philosophica”, azaz Tücsök
Söröző, Stefánia út 29., a Népstadion
teniszpályáival szemben.
Az évadzáró hagyományos témája volt az őszi program megbeszélése. Hagyománnyá vált, hogy aki eljön az évadzáró sörözésre, annak előjoga van az őszi programban való előadási időpont kiválasztásában.
A kerti sörözést óriási felhőszakadás zavarta meg. Ezért és a franciaországi labdarúgó világbajnokság két meccsének, a francia-olasz, s brazil-dán mérkőzésnek megtekintése miatt a társaság bemenekült a zárt étterembe. (Franciaország-Olaszország 0-0, hosszabbítással majd 11-esekkel a franciák jutottak tovább, majd Brazília-Dánia 3-2). A hirtelen jött vihar miatt a söröző tulajdonosa szerint ketten fizetés nélkül tűntek el a sörözőből, amit azonban nem tudtak bizonyítani. Az affair mindazonáltal hónapokra megrontotta a viszonyt a Vitakör és törzshelye között.
FILOZÓFIAI VIT TÖRT 1998 július 24 – 1998 december 18., 520 – 549. vitaülés,
475 – 488. oldal
520 – 522.
vitaülés:
IV. Lickó-Vadamosi Vándorgyűlés
1998 július 24-26., péntek – vasárnap
A Filozófiai
Vitakör vándorgyűlése a HULES BÉLA által több
éve rendezett
Vadamosi Vendégség tíznapos (júl. 17-26) irodalmi rendezvénysorozat keretében került sor, annak záró eseményeként. A rendezvénysorozat védnöke Dr. Gyímesi Endre, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város polgármestere volt. A rendezvénysorozat társrendezője volt a Deák Ferenc Megyei Könyvtár is.
Detre Zaránd komputergrafikus a rendezvénysorozat tiszteletére elkészítette Vadamos címerét. Vadamos eredeti jelentése Vadalmás volt, ezért a címerbe egy stilizált vadalmafa került bele.
A
vándorgyűlés programja:
1998 július 24., péntek 19h-ig:
Érkezés a rendezvény házigazdája, HULES BÉLA tanyájára (Vadamos, Béke u. 4.)
Vacsorával egybekötött megnyitó
Július 25., szombat, 15h 30m:
IZSÁK IMRE EMLÉKKONFERENCIA
Lickó-Vadamosi Polgármesteri Hivatal Nagyterem, Fő utca 4.
Előadások:
GYÍMESI ENDRE, Zalaegerszeg polgármestere
A polgármester megemlékezett Zalaegerszeg nagy fiáról, Izsák Imre (1929 – 1965) világhírű magyar csillagászról, aki Detre László professzor tanítványa, majd munkatársa volt a Svábhegyi Konkoly Thege Csillagvizsgáló Intézetben, ahonnan 1956 novemberében „disszidált” nyugatra, először Svájcban élt 1958 decemberéig, majd az USÁ-ba ment, ahol a NASA-nál nyert alkalmazást, s különösen a mesterséges égitestek pályájának kiszámításával, valamint a Föld pontos alakjának kiszámításával vált világhíressé Rejtélyes körülmények között húnyt el 1965 áprilisában, 36 éves korában egy párizsi nemzetközi konferencián.
BÉNYI ZOLTÁN tanár, Izsák Imre Általános Iskola, Zalaegerszeg
Az előadó Izsák Imre életének lelkes kutatója, több Izsákról megjelent értekezés szerzője, 1997-ben jelent meg cikkgyűjtemény kötete, amelyben Izsák kortársai írtak megemlékezéseket. A cikkek szerzői közül többen jelen voltak ezen a megemlékezésen is, mint Barlai Katalin csillagász, Izsák János, Izsák Imre féltestvére, és Detre Csaba.
DETRE CSABA geológus, MÁFI, Budapest, a Filozófiai Vitakör elnöke
A Filozófiai Vitakör elnöke mesélt Izsák Imréről szerzett emlékeiről, amelyeket gyermekkorából valamint gimnazista éveiben szerzett. Detre Csaba itt adta elő először azokat az információkat, amelyeket a megelőző évben, 1997-ben szerzett E. Shoemaker (USA, NASA, 1929-1998) világhírű planetológustól, aki Izsák közeli munkatársa volt, s biztosra vette, hogy Izsákot 1965-ben Párizsban meggyilkolták. (Részleteket lásd külön fájlon).
Az Izsák Imre életével foglalkozó történészek megdöbbenéssel fogadták ezt a bejelentést, s egy Izsákról filmet készíteni szándékozó csoport, felkérte Detrét, hogy mesélje el a filmben ezt a történetet. A 2000-ben elkészült film ezzel a történettel végül is röviden foglalkozott, az Izsák meggyilkolásának lehetőségét egy másik szempont szerint taglalta. Talán egy mostanában elkészülő könyvbe bekerül ez a történet.
Az Izsák
Imre emlékkonferencia végül egy fogadással ért
véget, amelyet Zalaegerszeg polgármestere adott
a jelenlévő mintegy 60 résztvevő tiszteletére.
Július 26., vasárnap: szabad program
523 – 525.
vitaülés:
5. Bugaci Vándorgyűlés:
MISZTIKA – MISZTICIZMUS
1998 augusztus 28 – 30. (péntek-vasárnap)
A rendezvény házigazdája: BÁNHIDI ANDREW, az Alföldi Munkacsoport elnöke
Cím: Jászszentlászló, Kalmárföld 54, 6133, telefon: 06 77 492 152
Az
összejövetelről Bánhidi András utólagos
beszámolója alapján maradtak információk az
utókorra. Detre Csaba franciaországi kiküldetése
miatt nem tudott jelen lenni A házigazda
előadásának lényege az volt, hogy a misztika is
a reális világgal foglakozik, mégpedig olyan
összefüggésekkel és kölcsönhatásokkal,
amelyekről nincsenek empirikus bizonyítékok,
csupán feltételezések. A miszticizmus az a
szellemi irányzat, amely csupán e
feltételezésekkel akarja megismerni a világot,
eltekint a többi, elsősorban az empirikus
megismerési módtól. Kiemelte viszont, hogy egyes
filozófusok, különösen Hegel, kiemelte a
misztika szerepét a filozófiában.
Az összejövetelen kilencen voltak jelen, ebből öten a Filozófiai Vitakör törzsgárdájából: Agócs József, Bánhidi András, Bokor Levente, Vecsernyés György, Vitányi Pál. Először jelent meg a bugaci vándorgyűlésen Dr. Borotai György állatorvos, aki a későbbi években állandó résztvevője volt a bugaci összejöveteleknek, s többször vett részt máshol tartott üléseken is. A társaság péntek esti megérkezésére hagyományosan főzött „fogadó bográcsgulyást” ez alkalommal is László Sándor készítette el.
526. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Ontológiai relációelmélet – 1998 szeptember 4., péntek, 15h, MÁFI földszint, ebédlő
Mivel Detre Csaba ekkor még mindig a Dél-Franciaországban lévő Montagne Noire-ban járt, s Lontay nem tért vissza régi precíz szokásához, az egylapos főleg latin nyelvű kivonatainak közreadásához, erről az előadásról semmi információ sem maradt az utókorra.
527 – 529.
vitaülés:
A Tokaj-hegyaljai Munkacsoport 5 éves
jubileumi
Vándorgyűlése
1998 szeptember 11-13, péntek-vasárnap
A vándorgyűlés helyei:
- Szerencs, Rákóczi Vár,
- Abaújszántó, Hubertus Motel
Program:
- KOVÁCS ATTILA: Európai Unió
- PAPP MIKLÓS: A bor filozófiája
- PAULINYI TAMÁS: Parapszichológia
Erről az összejövetelről is hiányos információink maradtak, továbbra is Detre Csaba franciaországi útja miatt, aki szeptember 11.-én késő este tért haza, majd másnap reggel utazott Abaújszántóra, s így a pénteki programból kimaradt, ahol Kovács Attila tartott előadást az Európai Unió előnyeiről. Mint később kiderült Kovács elsősorban abban látta az Európai Unió jelentőségét, hogy az megvédi az európai kultúrát az amerikai „kulturbarbarizmussal”, s az amerikai gazdasági behatolással szemben.
Szeptember 12.-én a Hubertus Motelben Papp Miklós sárospataki tanár, író a bor irodalmi „monográfiáját” adta elő két és félórás kimerítő, de érdekes előadásában. Az előadó szerint a bor kifejezetten inspiratív az irói és filozófiai tevékenység számára.
Paulinyi Tamás az előző előadás elhúzódása miatt nem tartotta meg előadását, s feltehetőleg sértődötten egy kora délutáni vonattal hazautazott Budapestre. A társaság emiatt neheztelésének adott hangot. Tény az, hogy ezután az eset után Paulinyi nem jött többé a Filozófiai Vitakörbe, igaz, hogy a Vitakör sem hívta, az utóbbi 1-2 évben tanúsított arrogáns megnyilvánulásai miatt.
A program este Angyalos László majd Géczy István pincéjében folytatódott a késő éjszakáig. 13.-án vasárnap a Kör meglátogatta Géczy István Hejce-i házát, ahol a házigazda a Kört fényes vendéglátásban részesítette.
530 – 532.
vitaülés:
5. Soproni Vándorgyűlés
(meghívó szerint: „A Soproni Munkacsoport 5 éves jubileumi gyűlése)
A megjelölés helytelen, mivel az első soproni összejövetel ekkor 4 éve, 1994-ben volt.
1998 szeptember
18-20., péntek-vasárnap,
A vándorgyűlés házigazdája: AGÓCS JÓZSEF Sopron, Csongor u. 8., 9400, tel.: 06 99 316 423
Tematika:
HARMÓNIA
Agócs József megint a Sopron és Brennerbánya között, az osztrák határ közvetlen közelében a hegyekben lévő erdészeti faházban rendezte meg az összejövetelt. Az összejövetelről semmiféle írásbeli anyag nem maradt fenn az utókorra, de a feljegyzések szerint a téma az „ÁLTALÁNOS HARMÓNIA” volt: Harmónia a természettel, harmónia a társadalmon belül, s nem utolsósorban a zenei harmónia. A faházba eljött Dárday Árpád kórusvezető Szombathelyről, valamint annak a soproni kórusnak is több tagja, amelynek Agócs József is tagja volt. Az itt létrejött kamarakórus, mint ahogyan többen megjegyezték „faházkórus” elsősorban renaissance műsort adott elő: Palestrina, Monteverdi, Gesualdo műveket. Dárday Árpád a vallásban látta az ember és a világ közötti harmónia megteremtését.
533 – 537.
vitaülés:
A Filozófiai
Vitakör magáénak vallja az 1998 szeptember 28 és
október 2 (utórendezvényeivel együtt október 6.-ig
megtartott) „Annual Meeting of IGCP 384”
konferenciát is. Tematikus cím: „Extraterrestrial
Spherules”.
Ez volt a magyar szervezésű és vezetésű (Detre Csaba) globális UNESCO „project” legnagyobb szabású konferenciája, amelyre a kutatási témában résztvevő minden kutató a világ minden tájáról összejött, s így a résztvevők száma 50 körül volt.
A
konferencia részletes programját lásd:”
Filozófiai Vitakör 1998 júl. – 1999 máj.” kötet,
előadásokat lásd: „Filozófiai Vitakör
előadásainak címlistája” fejezet.
538. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön kívülre II. rész: Változatok a Tollaskígyóra (Maja városállamok, tolték lovagrendek, azték birodalom) – 1998 október 9., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az
előadáshoz mellékelt teljes anyagot lásd:
„Filozófiai Vitakör Évkönyve 2000” valamint
„Filozófiai Vitakör 1998 július – 1999 május”
kötetben.
Részletek az előadás
anyagából:
Bevezetés:
- Az „olmék” kultúra rejtélyei
- - Óriás bazalt négerfejek, szakállas szobrok
- Kőgolyók
- A kukorica népe, kakaóbab-pénzzel, de keréktelenül (kivéve egyes gyermekjátékokat)
- Közép-Amerika „görögjei”, „rómaijai” és „germánjai” (avagy „sumérjai”, „akkádjai” és „asszírjai”)
-
Középamerikai
magaskultúrák:
A Campeche-i öböl partján
A Kr.e. 15-14. századtól. Földpiramisok bazalt „négerfejek”
Fénykor: Kr.e. 1250-600. Naptár, jaguár, esőisten
Hanyatlás: Kr.e. 200-32; eltűnés
40 km ÉK-re Mexikóvárostól, valamint Cholula
Preklasszikus kor: Kr.e. 1500 – Kr.u. 300
Klasszikus kor: Kr.u. 300-600. nap és Hold-piramis
Posztklasszikus kor: Kr.u. 600-900. Fokozatos elnéptelenedés
A Yucatán-félszigeten
Preklasszikus kor: Kr.e. 1500- Kr.u. 250 („Régi birodalom”)
Dzebelchatun, Uaxactun, Tikal kezdetei
Klasszikus kor: Kr.u. 250-950 („Középbirodalom”)
Copan, Palenque, Uxmal, Bonampak, Chichén Itza
Részleges elvándorlás a 9. században
Posztklasszikus kor: 950-1191: a tolték hódítás után („Újbirodalom”)
Az Oaxaca-völgyben
Preklasszikus kor: Kr.e. 300- Kr.u. 300 Monte Albán fennsík
Klasszikus kor: Kr.u. 300-900
Posztklasszikus kor: Kr.u. 900- 1500 (Mitla a 13.sz.tól mixték
Tula és a Mexikói-völgy
A 6. századtól indul a toltékok fejlődése, teotihuacani és cholulai hatás alatt. (Teotihuacánban vannak is tolték építmények.)
A 10.sz. elején már állt fővárosuk, Tula. (Innen vándorolt el a nép egy része, a legendás Tollaskígyó vezetésével Chichén itzába, 987-ben.)
1156-ban az aztékok fölégetik és elfoglalják Tulát.
Birodalmuk fővárosa azonban Tenochtitlán („Középamerika Velencéje”)
Válogatott irodalom:
Coe, Michael D.
The Maya –Penguin Books, 236 p., 1971
Gilbert, Adrian G. , Cotterell, Maurice M.
Maja próféciák. Egy elveszett civilizáció megfejtett titkai. – 351 old., lcarus Kiadó, Budapest, 1996.
Gomez Tagle, Silvia
Musée National d’Anthropologie – 160 p., GV Ed., Mexico, 1988
Hagen, Victor W.
Aztecas, mayas e incas – ed. De Ciencias Sociales, 370 p., La Habana, 1971
Hunter, Bruce C.
A Guide to ancient Mexican ruins – 261 p., University of Oklahoma Press, Norman, 1974
Kuzmicsev, V.A.
A maja papok titkai – 339 p., Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1971
Portillo, José Lopez
A tollas kígyó (regény). – 198 old., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1979
Prescott, W.H.
Mexikó és Peru meghódítása – 384 old., Gondolat, Budapest, 1967
Soustelle, Jacques
Les Azteques – 124 p., „Que sais-je?” – Presses Universitaires de France, paris, 1970
Stingl, Miloslav
A maja városok – 167 old., Gondolat, Budapest, 1977
Suart, David, Houston, Stephen, D.
Maya Writing – Scientific American, August 1989, 70-77
Thompson, Eric
Grandeur et décadence de la civilisation Maya – 308 p., Payot, paris, 1984
Tiskov, V.A. (ed.)
Isztoricseszkije szugybü amerikanszkih indejcev – 357 p., Izd. Nauka, Moszkva, 1985
Tovar, Juan de
Azték krónika – 247 old., Helikon Kiadó, Budapest, 1986
540. vitaülés:
RAFAT JAMAL AZMI (Wadia Insitute of Himalayan Geology, India): Investigation of the Precambrian/Cambrian and Permian/Triassic Boundary Sections of the Himalaya – 1998 október 13., kedd, 14:30, MÁFI Igazgatói Tanácsterem
Dr. Rafat Jamal Azmi (Dehradun, Inst. of Himalayan Geology) Detre Csaba régi baráti kollégája, aki több hónapig volt szobatársa a Bonni Egyetem Őslénytani Intézetében, ahol 1982-ben mindketten ösztöndíjasok voltak. Azmi 1996-ban jelentkezett a Detre Csaba vezette „Impact and Extraterrestrial Spherules globális UNESCO-programba (IGCP 384) India képviselőjeként. Azmi mikropaleontológiai vizsgálatai során szintén talált szferulákat, éppen a kitüntetett nagy földtörténeti határok szelvényeiben, mint amilyen a Prekambrium/Kambrium és a Magyarországon különösen kitüntetett Perm/Triász képződményekben.
Az előadó most adta elő azt az elméletét, mely szerint a Prekambrium/Kambrium határ is egy hatalmas kihalási katasztrófa, amikor több olyan állatcsoport halt ki, amelyeknek nem volt jól fosszilizálódó váza, s a kihalást követő felvirágzásban elsősorban szilárd vázzal rendelkező állatcsoportok terjedtek el. Ezzel óriási tömegben jelentek meg olyan állatcsoportok, amelyek jól fosszilizálódtak, s ezért tűnik úgy, mintha az élővilág túlnyomó része csak a Kambrium elején jelent volna meg.
Rafat J. Azmi az IGCP 384 globális szferula-kutató projekt keretében háromszor járt Magyarországon, először 1997 júliusában, másodszor 1998 szeptember-októberében, majd végül 1999 november-decemberében.
539. vitaülés:
KATONA TIBOR: Elmélet és praxis II.rész – 1998 október 16., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadó folytatta az előző szezonban megkezdett témáját. Írásbeli anyagot nem tett közzé, néhány lejegyzett megállapítása (d. cs. jegyzetei alapján):
„Érték csak a praxis irányában hathat. (Több közbevetés: MI a praxis?. Előadó válasza: Az, ami használati értéket hoz létre.)”
„A filozófia nem érték? – többek kérdése. Válasz: De igen, mert bármiféle emberi cselekvés valamilyen módon becsatlakozik a praxishoz. V.ö.: Marx: Feuerbach – tézisek. Az egész filozófiatörténetben ezek a tézisek adják meg legvilágosabban az értékelméletet.
Tehát az Érték, valamiféle beépülő lépcső a szellemiség és a praxis között.”
„Illusztrációk: Wittgenstein: ’A nem létező az érték.’”
„Intramundán – ’Extramundán’ – Tamás Gáspár Miklós (értelmezése nem maradt fenn.)
Szántó Borisz hozzászólása: „Érték = eszközérték”.
Detre Csaba hozzászólása: „Érték: A cél elérésének eszköze.”
Bokor Levente hozzászólása: „Érték: Univesralia – Létezés.”
„Nincs időm röviden írni.” (Talleyrand) –a jegyzetekből nem derül ki, hogy kinek a hozzászólása, s mivel volt kapcsolatos.
541. vitaülés:
A Kommunikáció –
Információ Munkacsoport ülése,
előadó:
MIKLÓSSY ENDRE: A piaci egyensúly elmélete - 1998 október 30., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadó, Dr. Miklóssy Endre közgazdász Dr. Kónya Balázs régi munkatársa volt a Budapest Bankban, valamint az ekkor már nem létező Henry George Társaságban. Ugyanakkor a Földtani Intézethez is fűzték szálak, ugyanis húga, Miklóssy Anna a MÁFI Vízföldtani Osztályán dolgozott a hetvenes évek elejétől 2002-ig.
Az előadó egy terjedelmes, 21 oldalas dolgozatot adott közre, amely teljes terjedelmében megtalálható a” Filozófiai Vitakör 1998 július – 1999 május, 520 – 572” kötetben. Az alábbiakban e dolgozatból közlünk részleteket.
Miklóssy Endre
A piaci egyensúly elmélete
León Walras (1834 – 1910) svájci közgazdásznak, a „lausannei iskola” megalapítójának műve. A mai napig a legfontosabb gazdasági elmélet, a közgazdasági Nobel-díjak nem csekély hányadát ennek továbbfejlesztői kapják.
Walras főműve az „Élements d’Économie Politique pure” (1874) „Tisztán”, azaz a gyakorlattól független elméleti modellben az árucserét, a temetési, a beruházást, a megtakarítást és a pénzelméletet egymáshoz kapcsolódó fejezetekben, összefüggő rendszer formájában írja le.
Az
elmélet alapjai
- „Walras-törvény: aki elad, azért teszi, mert új árút akar vásárolni. Ezért az áruk összkereslete azonos az összkínálattal.
- Az árucsere lényege a piac, ahol egyenlő értékek cserélnek gazdát. Az előadó a szükségletei kielégítésének megfelelő mértékben van jelen a piacon.
- Az értéket az árú relatív ritkasága (rareté) határozza meg. Vagyis, már gazdasági elmélettől eltérőleg, nem „hasznossága”, és nem a „befektetett munka”.
- Az „ideális piacon” alakul ki az „egyensúlyi ár”, mégpedig a ritkaságnak megfelelően. „Az értékcikkek csereértéke arányos a ritkaságukkal.” Megjegyzendő, hogy a valóságban természetesen éppúgy nincsen egyensúlyi ár vagy ideális piac, mintahogyan erőhatás-mentes egyenletes mozgás sincsen, amin mindazonáltal a newtoni mechanika alapszik.
- Árucikk minden, ami a gazdasági folyamatba bekerül, beleértve a termelési tényezőket, vagy a „relatív ritkaság” bizonyos mértékét elért természeti adottságokat is.
A piaci egyensúly általános szabálya szerint a relatív ritkaság egyértelműen meghatározza az árarányokat – vagyis a termelés-kínálat független az árszínvonaltól. Ez tetszőleges árumennyiségre igaz. Az m-edik áruféleség, amely egyetemes mértékegység, mivel benne kifejezhető az összes többi, a pénzeszköz (numéraire).
Az egyensúly árucserénél úgy alakul ki, hogy emelkedik azoknak a termékeknek az ára, amelyek kereslete meghaladja a kínálatot, viszont csökken azoké, amelyeknek a kínálata a nagyobb, és végül is előáll az „egyensúlyi ár.”
- A termelési tényezők (munkaerő, tőke, föld) értéke a termelési értékektől függ. És nem fordítva, mint a munkaérték-elméletekben.
Ez a prioritási sorrend azért olyan nagy jelentőségű, mivel közvetlenül megfoghatóvá teszi a ráfordítást, eltérően az olyan közös meghatározásoktól, mint például a marxi „társadalmilag szükséges munkaidő” fogalma.
- Az eladó célja az, hogy a lehetséges legnagyobb mennyiséget eladja, mivel ez biztosítja a számára a maximális nyereségvolument. A mennyiségnövelés azonban csökkenti a „relatív ritkaságot”, és ezzel az árut. (Ez a munkahaszon-elv szerint működik: az ár a legutolsó, még deficit nélkül eladható áru ára.) Az ideális eladási ár így megegyezik a termelési költségekkel (földjáradék munkabér, kamat összege) – vagyis a termelési piaci értékével. (1)
- Az árucsere és a szolgáltatás piaca közt a vállalkozó az összekötő kapocs, aki az eladott áru értékével jelentkezik a szolgáltatások piacán.
Ideális eladási ár esetén a vállalkozónak nincsen se nyeresége, se vesztesége – övé viszont tőketulajdonának a hozadéka.
Látható a dologból, hogy az ideális piac léte tulajdonképpen nem felel meg a vállalkozó érdekeinek, hanem csupán kialakul akkor, ha valami tényező nem torzítja el a piaci működést.
- Az egyensúlyi ár kialakulásának a feltétele a tökéletes információ. Gyakorlatilag pedig a „tapogatódzás” (tatonnement) útja valósul meg.
A piaci
egyensúly modellje
Az ár együtt nő a „ritkasággal”, de egy bizonyos pontot már semmiképpen se léphet át. Még egy Rembrandt-festményért is csak bizonyos millió dollárt lehet kérni.
Ugyanakkor van olyan gyakoriságú dolog, ami éppen azért ingyenes, mint például a levegő. Általános időbeli tendencia azonban, a népesség szaporodásával és a gazdaság kiterjedésével az ilyen gyakoriságú dolgok csökkenése. (2)
1. ábra: A
Walras – diagram – Lásd: Filozófiai Vitakör 1998
júl. – 1999 máj.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az egyensúlyi ár kialakulása árveréssel modellezhető, ahol a dolog a legnagyobb keresleti áron cserél gazdát. Ennek két feltétele van:
- a vevők sorába rendeződnek, kizárólag a keresleti ár szerint
- a kínálat teljesen felosztódik azok közt, akik megfizetik.
Azok, akik többet is fizettek volna, „fogyasztói többlethez” jutnak, a dolgot a lehetőségeikhez képest olcsóbban kapják meg Azok viszont, akik nem tudták megfizetni, el kell álljanak a vétel szándékától. Ez a „fogyasztói veszteség”.
Egy-egy piaci szereplő számára a jövedelem a csereár és a kínálati volumen szorzata. Ez szabja meg a piacon általa elérhető kereslet volumenét is. Mint említettük, ez a volumen a lehetséges legalacsonyabb eladási áron a legnagyobb.
A lehetséges legalacsonyabb eladási ár a ráfordításokkal azonos. A ráfordítások pedig általában csökkennek a kibocsátás volumenével együtt.
-----------------------------------------------------------------
2. ábra: a határköltség és az
eladási ár -
Lásd: Filozófiai Vitakör
1998 júl. – 1999.máj.
Az ármozgást a határköltség és az eladási ár viszonya következőképpen befolyásolja. Zárt, tehát külkereskedelemtől mentes esetben.
------------------------------------------------------
3. ábra: A
„tapogatódzás” végeredménye – Lásd: Filozófiai
Vitakör 1998 júl. – 1999 máj.
-----------------------------------------------------------------------------------------
A külkereskedelem hatása az alábbi.
4. ábra. Külkereskedelem – Lásd:
Filozófiai Vitakör 1998 júl. –
1999. máj.
Tartós importtöbblet elvileg nem volna lehetséges, mivel ez a belső vásárlóerő korlátozásával, s ezzel a határköltség növelésével járna, restrikciós mechanizmus szerint. A globalizálódó monetarizmus azonban a kulcsvaluta, a dollár kibocsátói számára mégis lehetővé tette ezt a tartós exporthiányt. Bár kétségtelen, hogy nagyobb távon a dolog csak a gazdaság lecsúszásához-leépüléséhez vezethet és csak erőszakkal fenntartható.
A
dolgozat további fejezetcímei:
-
Jegyzetek
-
A
termelési tényezők piaci szerepe
-
A nem
ideális kiegyenlítődés alapesetei
-
A
hagyományos gazdaság és felbomlása
-
A
kiegyenlítődés a szabadversenyes gazdaságban
-
Egyensúly
az intervenciós gazdaságban
-
Piaci
egyensúly az államszocialista gazdaságban
-
A
kommunista utópia az árucsere-modell
szemszögéből
-
A piaci
egyensúly a korlátos ráfordítású modellben
-
Piaci
egyensúly és a „fenntartható fejlődés”
-
Az
elszabaduló pénz
-
Jegyzetek
542. vitaülés:
KULTÚRA, LOKALITÁS, GLOBALIZÁCIÓ
Őszi fejlődéselméleti konferencia
1998 november 6., péntek, 14h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Pataky Műv. Ház, Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező: Kovács Györgyi
Program:
LONTAY ERVIN PÁL: Akaratszabadság a filozófiai etikában
Ma (2004
jún. 21) semmi nyoma annak, hogy az előadók
írásbeli anyagokat adtak volna közre. A
konferencián történtek rekonstruálásához
kizárólag saját jegyzeteim állnak rendelkezésre.
Lontay Ervin Pál – nem először a konferencia
tematikájától teljesen függetlenül – arról
beszélt, hogy a filozófiai etikában óriási
mértékű az etikai szabadság, de másrészről
viszont a filozófus morálisan nagyon is kötött,
mivel hatni akar környezetére. Ez a kettősség a
filozófiai etika jellegzetes ellentmondása.
DETRE CSABA: Mikor kezdődött az emberiség globalizálódása?
Az
előadás vázlatos kivonata: Az emberiség
globalizációja a Homo sapiens önmaga, mint
biológiai lény, aki függetlenítette magát az
ökoszisztémáktól, bármilyen égöv alatt,
bármilyen geográfiai helyzetben jelen van.
Régi modell a „transzglobalizmus” (? – a kéziratból nehezen olvasható, talán az): az 1960-as évek elejétől létrejött modell, amely mostanában meginogni látszik: az emberiség csak a „Würm Pangaea” idejében, mintegy 20 000 évvel ezelőtt terjedt el az összes kontinensen: átsétált az akkor földhídként működő Behring-szoroson, az akkor egységes szárazföldi hídként működő Torres-szorosan az indonéz szigetek és Ausztrália kötött, stb. Azonban az elmúlt évtizedben igen magas fejlettségű 170 ezer éves sziklarajzok kerültek elő Ausztráliából, 300 ezer éves rajzok Texasból, 140 ezer éves sziklarajzok Patagóniából. Tehát az emberiség globális elterjedése többszázezer éves.
Tény az, hogy az elmúlt mintegy félezer évben az európai kultúra és civilizáció globalizálódott, s amelyik nép különösen az európai fehérember civilizációját nem tudta átvenni azt kiirtották vagy eltűnt a Föld színéről. Az emberiség globalizálódása a fehérember globális uralma.
BARLAI KATALIN: 10 – 12 000 éves sziklarajzok az Onyega tó partján
Az
előadónő diafelvételeken bemutatta azokat az
igen magas fejlettségű sziklarajzokat, amelyeket
a legutóbbi években az Onyega tó partján
találtak. A rajzokat készítő népről szinte
semmit nem tudunk, csak feltételezések vannak,
hogy esetleg már finnugor népek lehettek.
SZÁNTÓ BORISZ: A globalizáció jelensége és a folyamat törvényszerűségei
Jegyzeteim (d.cs.) az előadásról: Elsősorban a
tudományok fejlődéséből eredezteti a
globalizmust. A tudomány eleve globalista. Az
emberiség történetének tudományos kutatóinak
9/10 része kortársunk. A kutatók száma a világ
minden részén exponenciálisan növekedik.
Elméletek elavulási, azaz meghaladottsági ideje
exponenciálisan rövidül. Örök érvényű törtvények
(dogmák) ma már csak a vallásban léteznek. Ennek
oka a gyorsuló innováció. Az innovációt nem
viseli el a kultúra. Az innováció minduntalan
áttöri a kultúra falait, konfliktusokat gerjeszt
Az innováció felszínre hozza a globális
problémákat. Az innováció olyan rendszert hoz
létre, amelyben csak a győztes létezik, a
vesztes megsemmisül. Megjegyzésem (d.cs.): ez a
jellegzetes totálisan szabadversenyes
vadkapitalizmus .
„A változatosság, a másság lett az érték.” Megjegyzésem (d.cs.): „Optimista technológikus világkép”.
BOKOR LEVENTE: Gondolatok a kultúra és lokalitás összefüggéséről
Jegyzeteim(d.cs.) az előadásról: A „valahová tartozás szükségszerűsége”. Nem létezik olyan élőlény, amelynek ne lenne „öko-kötődése” Ennek megjelenítése az emberi kultúra. A kozmopolitizmus jellegzetesen emberi tulajdonság, fokozatosan nő a kultúra-vesztéssel. Globális kultúra nem létezik!
VITÁNYI PÁL: Kultúra és valóság
Jegyzeteim (d.cs.) az előadásról: A globalizmus
az egész glóbusra kiterjedő pénzrendszer hozta
létre, amelyben fő szerepe a zsidó kereskedőknek
volt. Globális kultúra nem létezik, a globális
pénzrendszer állandó konfliktusban van a lokális
kultúrákkal.
ADONYI ZOLTÁN hozzászólása: A „környezetvédelem” mindig valamiféle lokalitás, „öko-szisztéma” védelme, a kozmopolita destruktív hatásokkal szemben. A környezetvédelemnek fontos része annak az öko-stzisztémának a védelme, amelyet „kultúrának” nevezünk.
543. vitaülés:
VITÁNYI PÁL: Saláta, vörösbor, paradigma – házirendezvény. (Bp. II., Riadó u. 10/A, tel.: 2750-304) – 1998 november 12., csütörtök, 10h
Az
összejövetelről semmiféle információ nem maradt
az utókorra, csupán annyi, hogy azon a
házigazdán kívül a Detre – házaspár, Kónya
Balázs, Szabó Lászlóné valamint Bokor Levente
vett részt.
544. vitaülés:
KATONA TIBOR: A kulturális egységesülés problémája – 1998 november 13., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról: Katona
Tibor többször hajtogatta azt a „meggyőződését”,
hogy „minden emberi cselekvést mágikus folyamat
vezet be.” Azonban nem volt hajlandó erre
konkrét példákat felhozni. A példákat firtató
kérdésekre kijelentette, hogy: „Az embert a
misztika emelte ki az állatvilágból.”
545. vitaülés:
KÓNYA BALÁZS: Ludwig Boltzmann filozófiai jelentősége – 1998 november 20., péntek, MÁFI Ebédlő
Kónya Balázs szívinfarktus utáni első előadása, s egy korábban tervezett filozófia- vagy eszmetörténeti sorozat első előadása. Az előadó egy igen terjedelmes dolgozatot hozott el, amely azonban vagy nem került szétosztásra, vagy az előadó visszavonta azzal, hogy még hiányos és kiegészítésekre szorul. Többeknek feltűnt, hogy Kónya előadása során többször kitért arra, hogy Boltzmann öngyilkos lett, s öngyilkosságának okát boncolgatta.
Detre
Csaba 2004 június 22.-én körlevélben kérte a
Filozófiai Vitakört, hogy akinek megvan Kónya
Balázs Boltzmannról szóló dolgozata az adja oda
neki lemásolás és közzététel céljából.
Így jelenleg (2004 jún. 22) kizárólag saját feljegyzéseimre hivatkozhatom az előadás rekonstrukciójához.
Jegyzetek: Ludwig Eduard Boltzmann (1844 – 1906) osztrák fizikus az MTA külső tagja. A klasszikus statisztikus mechanika és a kinetikus gázelmélet egyik megalapítója. Elsőként alkalmazta a statisztika és a valószínűségszámítás módszereit a gázokra, az entrópia fogalmának statisztikus értelmezésére. Elméleti úton meghatározta az abszolút fekete test sugárzásának energiasűrűsége és hőmérséklete közötti függvénykapcsolatot. (Stefan – Boltzmann törvény). Meghatározta a gázok dielektromos állandóját, és így kísérletileg támasztotta alá Maxwell elektromágneses elméletét.
Pesszimista, szorongó, idősebb korában kifejezetten üldözési mániákus alkat volt. Egyedül élet, családja nem volt. E körülményeknek tudható be öngyilkossága is, amelyre éveken át készült. Hosszú éveken át írt egy kifejezetten filozófiai művet „Kosmogonie” összefoglaló címmel. Ez a munkája soha nem került napvilágra, állítólag a kézirat Magyarországra került. Kónya Balázs a kézirat magyarországi hollétének bizonyos nyomaira bukkant. Szerinte az a Magyarország német megszállása után német kézre került, bár egyes részei vagy másolatai Magyarországon maradtak.
546. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Kritika és igazság – 1998 november 27., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Ez az összejövetel a Filozófiai Vitakör történetének legmorbidabb eseménye volt. Tizenegyen várták az előadót a MÁFI Ebédlőjében, de 15:30 körül megérkezett Zachariás Richárd dr., aki bejelentette, hogy „Lontay professzor mára virradó éjszaka meghalt.” A társaság döbbenten hallgatta a hírhózót, s kérdezték, hogy mi is történt, amire Zachariás dr. nem tudott egyértelműen válaszolni, csak annyit mondott, hogy „csoda, hogy az elmúlt két évben egyáltalán élt.”
Detre Csaba és Bokor Levente ezután elkezdett tudakolni, hogy valóban mi is történt. Még aznap kiderült, hogy Lontay nem halt meg, hanem a Honvéd kórházban volt, súlyos állapotban. Ezt a felderítők Lontay keresztfiától, a dúsgazdag kereskedő Pataky Tamástól tudták meg. Lontay hetekig volt súlyos állapotban, s több hónapig kórházi ápolásra szorult. Bár még 1999 végén visszatért a Filozófiai Vitakörbe, de már nem játszotta azt a hallatlan aktív szerepet, mint amilyent az elmúlt évtizedben játszott.
547. vitaülés:
TE DAGTH TES VATARS UNDE PYRS – 1998 december 4., péntek, 15h – Groote Platte (Nagylapos), Kawza ter Kultura (Kultúrház). Tan programma digunnat: um 15 hora
Már 1991-ben kiderült, hogy egyes sváboknak hitt békésmegyei családok nagy valószínűséggel gepida eredetűek. A kilencvenes évek elején Detre Csaba felvette a kapcsolatot Dr. Hagen Artúr (1933 – 2003) mezőtúri tanárral, aki összegyűjtötte a gepida emlékeket, sőt, 1997-ben létrehozott egy gepida szerveződést Nagylapos kisfaluban, ahol nyugdíjas éveit töltötte. Hagen a feljegyzések szerint készített egy gepida-magyar szótárt is, s megírta a gepidák történetét. Felelevenített olyan gepida szokásokat, mint a „víz és a tűz napja”, amelyet a gepidák a téli napforduló környékén ünnepeltek meg. Mindezek ellenére Hagen zárkózott jellem volt nem szívesen osztotta meg gepida kutatási eredményeit másokkal, ez alól Detre Csaba kivétel volt, bizonyos nyelvi anyagokat átadott neki, de a nyelvtani „törzsanyagot” rejtegette. A víz és tűz napra egyébként Detre Csaba nem tudott elmenni Nagylaposra, indiai útja miatt, a Filozófiai Vitakört egyedül Detre Csaba Köröladányban élő anyósa, Lombayné Szatmári Irén képviselte, akiről Hagen kiderítette, hogy szintén gepida származású.
548. vitaülés:
A korábban meghirdetett program szerint: LONTAY ERVIN PÁL: A filozófiai lélektan hármas fokozata - 1998 december 11., péntek, 15h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár
Detre Csaba ezt a rendezvényt Kőbányára helyezte, tudva, hogy ekkor Indiában lesz, s távollétében nem tartható vitaülés a MÁFI Ebédlőjében. Azonban ezen rendezvény meghirdetésekor még senki sem gondolta, hogy az 1998-ban csúcsaktivitását élő Lontay professzor hirtelen és súlyosan megbetegszik. Detre november 28 és december 14 között tartózkodott Indiában, s éppen az elutazása előtti napon értesült Lontay megbetegedéséről, (sőt az első értesítés szerint állítólagos haláláról! – lásd: november 27.-i történéseket), ezért már nem lehetett pótprogramot összeállítani erre a napra. A problémát Kovács Györgyi, a Kőbányai Szabó Ervin könyvtárvezetője oldotta meg azzal, hogy ezen a napon egy rajzkiállítás megnyitójára hívta meg a vitaköri érdeklődőket.
549. vitaülés:
Évzáró vitaülés – 1998 december 18., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
A meghívón
meghirdetett program:
- A Kör éves tevékenységének értékelése,
- Egzotikus útiélmények,
- ZENTAI PÉTER Emléklapok kiosztása
A feljegyzések szerint a program átalakult, különösen Detre indiai útja miatt. „A Kör éves tevékenységének értékelését” Detre egészen rövidre fogta, ugyanígy az „egzotikus útiélményeket” is, ahol ő tartott rövid beszámolót augusztusi kanadai útjáról, valamint szintén röviden beszámolt friss indiai élményeiről. Új programpontként Agócs József és Kovács Attila tartott előadást „Az Ember vagy a Bioszféra –e sérülékenyebb?” címmel. Ennek kapcsán érdekes feltevést tettek az ún. „meta-technikai” lényekről: intelligensebbek lehetnek-e a nem eszközkészítő népek, mint az eszközkészítők. Az előadás során elmondott vicc: „Két embrió beszélget az anyaméhben. Az egyik: „Te hiszel a születés utáni létben?” – mire a másik: „Nem, mert abból még senki nem jött vissza.”
A Zentai Péter Emléklapot ezúttal Kiss Miklós és Zoltán Tamás kapták. Vidám pezsgőzéssel ért véget az 1998. év.