FILOZÓFIAI VITAKÖR TÖRTÉNETE 1999
550. vitaülés:
AZ INTELLEKTUS HATALMA – nyílt és kötetlen vita
Évnyitó vitaülés, hagyományosan Dr. Detre Csaba lakásán: Budapest, Csörsz u. 10., II. em. 1. – 1999 január 8., péntek, 17h
Ezen és a következő három meghívón rajta volt a Filozófiai Vitakör szokásossá vált újévi üdvözlete: ”ANNUM NOVUM FAUSTUM, FELICEM, TOTO TERRARUM ORBE PACIFICUM EX ANIMO PRECATUR”
A vitaindítót a házigazda adta elő, az előadás rövid összefoglalása:
Intellektus a környezethez, mint a kölcsönhatások totalitásához való optimális alkalmazkodás. Optimális viselkedési attitűd. Ez az állatvilágban ösztönként nyilvánul meg.
A társadalmi szférában az ösztönre rárakódott társadalmi viselkedési formák. Ezek képezik a szűkebb értelemben vett az intellektust. Tehát az intellektus jellegzetesen társadalmi mozgásforma-típus, amely az evolúció során az ösztönből fejlődött ki.
Nyilvánvaló, hogy az optimális viselkedési mód fölényt biztosít azzal szemben, aki nem optimális módon reagál a külvilág impulzusaira. Az intellektus döntő tényező bármiféle, s bármely szintű hatalom megragadásához.
Az intellektus
részei:
-
Értelem
(logika),
-
érzelem (a nők
félelmetes fegyvere!)
Ezek továbbfejlődtek a „poszthumán” irányokban is, mint pl. a komputer által végzett ökoanalízis. A logikai részhez (értelem) hozzátartozik a műveltség, az ösztönös vonzalom a műveltség megszerzéséhez, amihez hozzákapcsolódik az oktatás, azaz a tudás közzététele.
N.B.: A
műveltség egymagában nem jelent intellektust,
azaz nem intelligencia. Itt a korreláció nagyon
laza.
Az IQ-mérések rendkívűl leegyszerűsítő, mechanikus és az ismerethalmazban való jártasságra épülnek.
Intelligens viselkedések „egyszerű”, műveletlen embereknél, mint például a parasztok egy tipikus része. Tapasztalataim: pl. Egeresi Matyi, Körösladány.
A vitaindítóban a házigazda kitért olyan kérdésekre is, mint egyes nagyobb népcsoportok, nemzetek. intelligens viselkedésmódjai, amelyekkel óriási hatalomra tehettek szert, Ilyen lehetett pl. a Római Birodalom kialakulása, az újkor elejei európai gyarmatosítás, elsősorban a portugálok és a spanyolok révén. Az előadó szerint az angol gyarmatosítás rendkívül brutális volt minden időszakban, s fő célja az őslakosok kiirtása, vagy legalább is teljes betörése. Az előadó a francia gyarmatosítási rendszert sokkal jobbnak tartotta, mint az angolt, hasonlónak a rómaival, mármint hogy bármely francia gyarmat lakosa teljes jogú „citoyen francais” lehetett, úgymint a Római Birodalomban a „civis romanus”-ok. .
De az
intelligencia tárgykörébe kerülhet a zsidók
viselkedése is azzal, hogy különleges
kereskedelmi érzékükkel a 20. század végére
gyakorlatilag gazdasági uralmunk alá vonták a
Földet.
A vita során éles vita alakult ki arról, hogy a vitaindító így lényegében az uralomra jutással tartja-e azonosnak az intelligenciát. A vita igen kiéleződött, amelynek oka az igen bőséges italmennyiség volt. E tekintetben szinte „olaj volt a tűzre” az az esemény, amikor jócskán megkésve és igen ittas állapotban Bokor Levente alapító atya beesett a társaságba. Az érkező éppen akkor jött, amikor Detre a francia gyarmati rendszert dicsérte. Az előzményeket nem ismerve, durva hangnemben rátámadt a házigazdára, hogy miért dicséri a franciákat, amikor elsősorban nekik köszönhetjük Trianont. Ezzel az egész vita irányát veszítette, s perceken belül durva személyeskedésekhez vezetett. A jelenlévő Bánhidi András megpróbált a házigazda segítségére lenni, Bokor Leventétől számonkérve, hogy miért iszik az olyan, aki nem bírja. A megkérdezett erre nekiment Bánhidinak, s a támadót csak nagy nehezen sikerült leszerelni. Tornai József jeles költő, Detréék jó barátja kioktatta Bokor Leventét, hogy az előzmények ismerete nélkül ne tegyen ilyen kijelentéseket, s különösen ne ilyen hangnemben. Bokor durva hangnemben válaszolt, mire Tornai kijelentette, hogy ezt nem hajlandó eltűrni, s elmegy. Detre és felesége kérlelte, hogy ne tegye, hosszas huzavona kezdődött, amely alatt többen is elmentek, hogy „nem így képzelték el az évnyitót.” Detre megpróbálta Bokort fékezni, ami több-kevesebb sikerrel járt.
Utólag azt lehet mondani, hogy a nagy mennyiségű elfogyasztott alkohol elsimította a kiélezett helyzetet. Bánhidi András kiengesztelő gesztusként Bokor Leventét tovább itatta, amitől aztán a leitatott „elcsendesült.” Utólag többen nehezteltek Detrére, hogy nem tudta kézben tartani a vitaülést, s persze Bokor Leventére is.
551. vitaülés:
PATAKY BALÁZS (Földművelésügyi és Vízfejlesztési Minisztérium): A mezőgazdaság, benne az állattenyésztés az EU csatlakozás tükrében - 1999 január 15., péntek, 17h MÁFI Ebédlő
Az előadó az FVM osztályvezetője, valószínűleg a ’Kónya Balázs kör” révén került a Filozófiai Vitakörbe. Nem tett közzé írásbeli anyagot, az előadás néhány megállapítását saját (d.cs.) jegyzeteim alapján rekonstruálhatom:
Az
előadás elsősorban az állatexport problémáival
foglakozott.
„Mezőgazdasági termékek exportja, a mezőgazdaság legfontosabb mozzanata. Magyarország egyike azon kevés európai országoknak, ahol az export felülmúlja az importot.
Ellátási gondok a volt szocialista országokban.”
„A
legjobb export, amit a vendég megeszik. 927 000
szarvasmarha. A rendszerváltás után számuk
rohamosan csökken.”
„Hová tűntek a bivalyok?”
„Sertés, jelenlegi számuk: 4 800 000, 1975-ben: 10 000 000! Elképesztő iramban csökken a számuk Magyarországon, különösen a rendszerváltás óta.”
Kecskék? Juhok? Jelenlegi számuk 1 000 000 körül van, de még 15 évvel(!) ezelőtt háromszor ennyi volt. A rendszerváltás után szabályos kihalási folyamatok mennek végbe hazánkban
Lovak
száma: 1958-ban: 800 000, ma (1959): 320 000.
Számuk radikális csökkenésében nemcsak az
játszik szerepet, hogy az igavonó erő
szükségessége – nyilvánvalóan – lecsökkent,
hanem rossz gazdálkodási mód is. .
Az
előadás konklúziója: Magyarország egyik
legfontosabb nemzeti vagyona a háziállat
állomány (VOLT!), ezt azonban a késői Kádár-kor,
de különösen a rendszerváltozás, szabályosan
elherdálja.
552. vitaülés:
SÍKLAKY ISTVÁN: Silvio Gesell: „Természetes gazdasági rend, szabad föld és szabad pénz révén” – 1999 január 22., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadó egy az illusztrációkkal együtt 10 oldalas dolgozatot adott közre a Vitakörben, amelynek teljes szövegét az ábrák nélkül az alábbiakban közöljük:
SILVIO GESELL: TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND SZABADFÖLD ÉS
SZABADPÉNZ RÉVÉN
SÍKLAKY
ISTVÁN ELŐADÁSA 1999 JANUÁR 22. – ÉN A
FILOZÓFIAI VITAKÖRBEN
Tisztelt hallgatóim!
Silvio Gesell természetes gazdaságtanára azért szeretném felhívni figyelmüket, mert arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a gazdaságtan hazánk és az emberiség továbblépésének gyakorlati iránymutatója.
Az emberiség sorsa mintegy 300 éve exponenciális függvény szerint halad. (Mint ismeretes, exponenciális egy folyamat, ha meghatározó egysége azonos időszakonként megtöbbszöröződik – 1. ábra) A természetben ilyen folyamatok például az atomrobbanáshoz vezető láncreakció, és a rákos szövet burjánzása. Elérkeztünk a függvény meredek szakaszához. Ha tehát nem megy végbe hamarosan gyökeres változás, törvényszerűen katasztrófa következik be.
Jellemző a gazdasági-politikai vezetők vakságára, hogy a nemzeti és világproblémák megoldását a társadalmi össztermék (GDP, GNP) állandó, többszázalékos növekedésétől várják, amely ugyancsak exponenciális folyamat, és így tartósan fenntarthatatlan.
*
Gazdaságunk hajtóereje, az exponenciális jelleg meghatározója a kamatos-kamat, azaz a következő szabály: akinek nélkülözhető pénze van, annak joga és lehetősége van arra, hogy pénzét arányos időszakos díj, azaz kamat ellenében engedje át. (A díj mértéke – feltűnő állandósággal – évtizedek óta évi 4-5 %).
E szabály abszurditása – természetidegen volta – nem eléggé közismert, ezért elmondom Heinrich Aussmann példázatát: Ha Szent József Jézus születésekor 1 pfenniget évi 5%-os kamatra befektetett volna, 1990-ben befektetésének fölkamatozódott értéke 134 milliárd darab aranyból való földgolyó lenne. (2. ábra)
*
Silvio Gesell, a múlt század fordulóján élt sikeres német-argentin kereskedő kutatta, mi az oka, hogy áruit időnként gyorsan és jó áron el tudta adni, máskor meg nem. Felismerte, hogy ez a föl-le mozgás nem függ az áru iránti igénytől, sem az áruk jóságától, hanem kizárólag a kamatláb alakulásától, amelyet pedig a pénztulajdonosok magatartása befolyásol. Ha a pénztulajdonosok csak 2,5%-nál kevesebb kamatot várhatnak, inkább visszatartják a pénzüket, kivárnak. A piacról eltűnik a pénz, az árukat nem lehet eladni, az árak csökkennek, mire a pénz méginkább visszahúzódik, hiszen hogyan várhat kamatot a pénztulajdonos, ha kölcsönadott pénzéből olyan árut vásárolnak, aminek holnap lejjebb megy az ára, és így csak veszteséggel lehet eladni. Ez a gazdasági válság, tömeges csőddel és munkanélküliséggel.
*
Mit teszi mindezt lehetővé?
Vessünk egy pillantást a kezdetekre (3. ábra). Péter csapatának van egy zsák cserélni való búzája, Pál csapatának egy hordó cserélni való heringje. Elcserélik. Ez a cserekereskedelem, a közvetlen árucsere. Ez működik, amíg Péter és Pál időben és térben közvetlen kapcsolatban lehetnek egymással. A munkamegosztás fejlődésével azonban e közvetlen kapcsolat már nem tartható fenn, közvetítő kell. Más oldalról nézve: a munkamegosztás hatalmas kibontakozását teszi lehetővé, ha fellép a kereskedő, akinek pénze van, s azt mondja Péternek:”Megveszem pénzért a búzádat, és az árából vehetsz tőlem heringet” és így jár el Pálnál is. Csak éppen a búzáért 90 pénzt ad Péternek, és 100-at kér érte Páltól, és így tesz a heringgel is.
Ez rendben is van így, hiszen a kereskedőnek fedeznie kell a fuvar-, stb. költségeket, és a saját munkájáért is jár ellenérték. A baj nem itt van, hanem – most jön Gesell zseniálisan egyszerű felismerése, ott, hogy míg a közvetlen csere két egyenrangú piaci szereplő közt megy végbe, a pénz-közvetítette cserénél a pénztulajdonos fölénybe kerül az ártulajdonossal szemben (végső soron és modern szóhasználattal: a tőkés a munkással szemben).
Miért?
Mikor Péter és Pál közvetlenül cseréltek, a csere mindkettőjük számára sürgős volt: ha Péter tartogatta a búzát, rágja a zsizsik, az egér, stb., folyamatosan veszít értékéből. Így van Pál is a heringgel. A két sürgős törekvés létrehozza a méltányos cserét.
Mikor azonban Péter a kereskedővel kerül szembe, helyzetük nem egyenlő. A kereskedőnek, amikor ő a vevő, nem sürgős a vásár, az ő cseretárgya a pénz nem romlik, nem fogy a tarsolyában. Kívánhatja még Péter már nagyon szorítva már nagyon szorítva érzi magát, és akkor már nem 90-értt, hanem 80-ért veszi meg tőle a búzát, amit persze Pálnak továbbra is 100-ért ad el. Ugyanígy áll szemben Pállal is. És ezzel megszületett a kamat, amit a kereskedő szed be a pénztulajdonos számára.
Itt a kisebbik baj az, hogy Péterék és Pálék megcsonkítva kapják a csereárút. A nagyobbik baj, hogy megszületett a gazdasági válság lehetősége. Ha ugyanis a pénztulajdonos – bármi okból – kivár a pénzével, fennakad a csere, megreked a termelés, itt a válság hatalmas veszteségeket és szenvedést okozva a munkamegosztásban résztvevő emberiségnek.
*
Gesell következő gondolata: a pénz nem természeti jelenség. Nem szükségképpen olyan, amilyenné történelmileg alakult. A pénz állami intézmény, törvényes fizetőeszköz, tehát olyan, amilyennek a törvény előírja.
Vezessünk be törvénnyel olyan pénzt, amely éppúgy gondot okoz a tulajdonosának, mint az árú, amely tehát éppúgy kényszeríti a pénztulajdonost a minél gyorsabb továbbadásra, mint az árutulajdonost. Ezt úgy lehet leírni, hogy a pénzét – mondjuk havi fél százalék – használati díjat kell fizetni. A 100 márkás bankjegyet pl. az akinél éppen van – havonta 50 pfennig lefizetésével kell hogy érvényesíttesse, különben érvénytelenné válik. (Ez sokféle technikával megvalósítható, erre most nem térek ki.)
Hasonlatot kínál egy másik áruközvetítő: a vasúti tehervagon. A fuvaroztatót a vasút arra akarja késztetni, hogy az igénybevett vagont mielőbb bocsássa vissza a forgalomba. Ezért – a gyors kirakodáshoz szükséges idő leteltével – kocsiállás-pénzt fizetett vele. Így készteti a pénzhasználati díj is azt, akinél éppen pénz van, hogy minél előbb vegyen érte árút, vagy kínálja kölcsönként annak, akinek árúra van szüksége, de nincs pénze.
Így jön létre egy újelvű, forgásbiztosított pénz.
*
Az árutulajdonos nem dönt szabadon árújáról, muszáj árúját a piacon felkínálnia, az idővel növekvő tartási költség, tartási veszteség kényszeríti. Úgy is mondhatjuk, hogy az árú öntörvényű, szabad tulajdonosa akaratától.
Nem így áll a dolog a hagyományos pénzzel. A hagyományos pénzt tulajdonosa saját akarata, szeszélye, spekulációja szerint vagy felkínálja, vagy sem. A hagyományos pénz tehát nem öntörvényű, nem szabad tulajdonosa akaratától.
Ezzel szemben a forgásbiztosított, használati díjjal terhelt pénz ugyanolyan természetű, mint az árú: ezt is kényszerül mielőbb továbbadni a tulajdonosa, ez is öntörvényű, szabad tulajdonosa akaratától. Ezért nevezi ezt a pénzt Gesell szabadpénznek.
Gesell több mai közvetítője azt emeli ki, hogy míg a hagyományos pénz a jövedelmét rendszeres átszivattyúzza a nagy tömegű „munkás”-népesség zsebéből a kisszámú tőkés zsebébe, a forgásbiztosított pénz nem avatkozik be a javak osztásába, ezért Dieter Suhr nyomán több mai szerző az ilyen pénzt semleges pénznek nevezi. (Mi rövid magyar kifejezéssel újelvű pénznek is nevezhetjük.)
*
A piac alapvető szabályozója a kereslet és a kínálat. Az árút kínálókkal szemben megjelennek az árút kereső pénztulajdonosok. A piacon megjelenő árút megtestesült kínálatnak, a piacon megjelenő pénzt megtestesült keresletnek tekinthetjük. Az ár a kereslet és a kínálat viszonya.
A pénz értéke abban áll, hogy árút adnak érte, a pénz értékét bármely piacon kínált árúban kifejezhetjük. Az árúk értékét pedig az a pénz fejezi ki, amit adnak érte. (A nemesfémek valamiféle sajátos „önértékéről” és a valamilyen eszmei munkamennyiség által meghatározott „érték”-ről szóló elméleteket Gesell sommásan agyrémeknek nevezi.)
Gesell józan, a tapasztalatra támaszkodó szemléletét jól mutatja az a felirat, amelyet az bankjegyre nyomtatni „ajánl”, a nagyközönség felvilágosítása érdekében, az aranyra való beválthatóságot ígérő hagyományos szövegekkel szemben:
E papír bemutatója a Reichsbanktól kap - 100 korbácsütést – a piacon azonban annyi árút
amennyit számára a kereslet és a kínálat kimér.
*
Hogyan működik a szabadpénz?
A pénzreform-törvény alapján a kormány Valutahivatalt állít fel. A Valutahivatal a hagyományos pénzt új, forgalmasított (használati díjjal terhelt) pénzre cseréli, majd ezután bankjegyeket nyomtattat és átadja a kormánynak forgalmazásra, valamint – ha kell – bankjegyeket von be. (A bevonás pl. egyszerűen úgy is történhet, hogy a Valutahivatal nem, vagy csak részben pótolja új bankjegyekkel a forgalomban lévő pénztömeg – használati díj folytán előálló – havi értékvesztését.)
A statisztikai Hivatal figyeli és jelenti az általános árszínvonal alakulását. Általános értékemelkedés esetén a Valutahivatal pénzt von be (csökkenti a keresletet), általános árcsökkenés esetén pénzt bocsát ki (növeli a keresletet). Ezzel fenntartja a szilárd árszínvonalat. Ez az egyetlen feladata.
A kamat helyett a pénzforgás motorja a pénzreform után a használati díj. A 0%-tól fölfelé haladó kamatlépcső helyébe 0%-tól lefelé haladó használatidíj-lépcső kerül. (4. ábra)
*
Foglaljuk össze a geselli pénzreformtól várható hatásokat:
- a lakosság vásárlóereje mintegy harmadával nő (mivel a hagyományos gazdaságban az árak mintegy harmada kamat),
- új vállalkozók piacra lépési lehetősége, és általában a vállalkozási szabadság (verseny) megnő, megszűnik a kihasználatlan kapacitások, felszívódik a munkanélküliség.
· A pénzvagyonok megmaradnak, de a belőlük eredő járadék megszűnik. A pénzvagyon-tulajdonosokból vállalkozó lehetnek, vagy felélhetik a vagyonukat.
*
Silvio Gesell teljes, konzisztens közgazdaságtant alkotott. Ezt – főművének címe után – természetes közgazdaságtannak nevezhetjük. (Ő maga ezt a kifejezést nem használta.) Az eddigiekben csak e tan legeredetibb, legforradalmibb elemeit mutattam be, mert a teljes tan ismertetése legalább egy egyetemi szemesztert venne igénybe.
Hogy mégis jelzést adjak erről a gazdaságtanról, felvázolom Gesell gazdasági „van” és „legyen” világképét, anélkül, hogy a benne szereplő fogalmak és tételek ismertetése kitérnek.
A társadalmi összterméket „munkások” (utcaseprők, parasztok, orvosok, királyok, stb.) hozzák létre. Az össztermékből jelenleg két gazdasági szereplő-csoport elvesz egy-egy részt, és „munka” nélkül azaz járadékként élvezi: a földtulajdonosok a földjáradékot, a pénzt „fölös” mértékben tulajdonlók a kamatot. A „munkás”-nak jutó maradék: a munkahozadék, amely a „munkások” között a verseny törvényei szerint osztódik szét.
Az így működő gazdaságot járadékgazdaságnak nevezhetjük. (Gesell ezt a kifejezést nem használta.) A járadékgazdaságban
A járadékgazdaság tendenciája: polarizáció létrehozása és növelése, ahol polarizáción azt értem, hogy a gazdagok száma és aránya csökken, vagyonuk tömege és aránya nő, míg a szegények száma és aránya nő, vagyonuk – ha még van – csökken.
Gesell reformjavaslata a természetes gazdasági rend, amelynek kulcsa
Eredmény: a teljes társadalmi össztermék a „munkásoké”, akik közt versenyben osztódik fel (kivéve a gyermeknevelési járadékot). A polarizáció visszafejlődik.
*
Szeretném még megjelölni a természetes gazdasági rend formációelméleti helyét korunk uralkodó gazdasági formációi között. Ehhez három ismérvet használok fel:
· a vállalkozói (és egyben verseny-) szabadság meglétét vagy alapvető hiányát;
· a tőkekamat meghatározó szerepét, vagy elenyészését;
· az állami (társadalmi) ellenőrzés lényegi jelenlétét vagy alapvető hiányát.
Ezek alapján a következő osztályozás adódik:
GAZDASÁGI FORMÁCIÓ: vállalkozási szabadság tőke(kamat) állami kontroll
Klasszikus kapitalizmus van van van
Globális kapitalizmus nincs van nincs
Természetes gazdasági rend van nincs van
*
Előadásomat azzal kezdtem, hogy meggyőződésem szerint Gesell reformjavaslata hazánk és az emberiség továbbélésének útmutatója.
A mai gazdaság-hatalmi világkép Geselléhez képest új elemekkel egészül ki, de lényegében-jellegében azonos a Gesell által leírt járulékos gazdasági renddel. Ennek megfelelően Gesell reformjavaslata is érvényes, mind az emberiség, mind Magyarország szintjén megvalósítható. Ennek ma hangsúlyozandó előfeltétele azonban: az államok (és velük a népek) szerezzék vissza a nemzetközi pénzhatalomtól a pénzkibocsátás és a nemzeti valuta feletti ellenőrzés jogát. Ez pedig térségünk mai – és évtizedekre előrelátható – geopolitikai helyzetében Magyarország számára elkülönülten is lehetséges, következésképpen
LEHETSÉGES, HOGY
MAGYARORSZÁG KISZAKADJON A VÁLSÁGOK KÖZT
BUKDÁCSOLÓ, ÖSSZEOMLÁSSAL FENYEGETŐ GLOBÁLIS
KAPITALIZMUSBÓL, ÉS EGY VIRÁGZÓ, DEMOKRATIKUS,
NEMZETI PIACGAZDASÁGBAN ÉLJEN MINDADDIG, AMÍG A
VILÁGBAN EGY HARMONIKUS GAZDASÁGI REND ALAKUL
KI, AMAELYHEZ ÉRDEMES CSATALAKOZNI.
553. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön túlra. III. rész: A Szíriusztól a sziklabarlangokig. Mit tudunk a dogonok világképéről? - 1999 január 29., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadáshoz közzétett 7 oldalas dolgozatot teljes egészében lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000, valamint FILOZÓFIAI VITAKÖR 1998 júl. – 1999 máj.
Részletek
a közzétett dolgozatból:
Mottó:”Több dolgok vannak égen és földön, Horatio, Semmint bölcselmetek álmodni képes.”
(William
Shakespeare: Hamlet)
„Afra” = fekete, „Afrika” tehát a fekete földrész, fekete népekkel.
Észak-Afrikával nem foglalkozunk: hiszen az ókori Egyiptom és a keresztény (kopt) Etiópia, a római-bizánci Észak-Afrika („Provincia Africa”) kultúrkörünk része, a VII. századtól kezdve pedig az Iszlám világhoz tartozik, és bagdadi-damaszkuszi és cordobai közötti „középső”, kairói kalifátusról már ejtettünk szót.
A délebbre eső részt az arabok „Bilád esz-Szudán”-nak, „a feketék országának” nevezték. (Ezt őrzi ma is „Szudán” országneve. ) A középkori Európa számára ez valóságos „terra incognita” volt, teljesen ismeretlen föld. A térképen sokáig csak az állt: „Hic sunt leones” (itt oroszlánok vannak).
A Feketék Földjének inkább csak a gyarmatosítási történetét ismerjük, ezt is meglehetősen egyoldalúan, t.i. az európai gyarmatosító hatalmak Nagy-Britannia és Franciaország, kisebb mértékben az Afrikát körülhajóztató Portugália) szemszögéből.
Vonatkozik ez Edgar Rice Borroughs Tarzan-történeteire, Rider Haggard és Edgar Wallace regényeire is. („Salamon király kincse”, illetve „Bosambo”, „sanders a folyam ura”, stb.)
Pedig már a német Leo Frobenius, majd a magyar Sík Endre is megmutatta az érem másik oldalát. Az utóbbi három évtizedben pedig felnőtt egy fekete afrikai értelmiségi nemzedék, amely szenvedélyesen, de európai tudományos módszerekkel, az UNESCO segítségével igyekszik feltárni népe és hazája történelmét, megismerni sajátos kultúráját. A dahomeyi Maurice Glélé és társai. ) Ehhez sok arab forrást is használnak, hiszen az európai gyarmatosítást megelőzően elsősorban arab utazók és kereskedők rögzítettek írásban ismereteket Fekete Afrikáról és népeiről. (A rabszolga-kereskedelmet is ők űzték először, és folytatták egészen e század elejéig, évszázadokkal megelőzve és évtizedekkel túlélve az Amerikába irányult „fehér” rabszolga-kereskedelmet, a (nem eléggé, nem igazán) „keresztény” Európa egyik legnagyobb szégyenét – bűnét.
Feldolgozzák az arab írással írt hausza és pöl (fulbé) feljegyzéseket is. Sőt, feltárták már, hogy nem egy fekete törzsnek igenis volt saját írása …
Kelet-Afrikában: Zimbabwe (a Sir Cecil Rhodes egykori brit kormányzóról elnevezett egykori Rhodézia) vas-művességgel – itt lettek volna Salamon király bányái?
Nyugat-Afrikában a teljesség igénye nékül)
GHANA
A mai Mauritánia területén volt (nem a mai Ghana területén). Kr. U. 300 – 1240 pöl-ök és berberek majd a fekete szarakollék. Fővárosa: Kumbi. A király Tunka „Kaja Maghan”, „Aranykirály”.
Egyébként a mai Ghanát a brit gyarmatosítók „Golden Coast”-nak, „Arany-partnak” nevezték, mégpedig teljes joggal, hiszen valóban elsődleges és másodlagos aranytelepekben egyaránt igen gazdag .
1076-ban meghódították az Al-Moravidák (mauritániai berberek) és iszlamizálták az addig animista („fétisimádó”) lakosságot.
1240-ben feldúlták a madingék, Szundiata Keita vezetésével.
GAO
690-1591 a szonghaj-ok országa.
A 14. században a Mali birodalom része. „Nagy” Sonni Ali Ber tette önállóvá 1465-től kezdve. Ő négy hadjáratot is vezetett vezetett a dogonok és korombák ellen (1465, 1470, 1488, 1492.) Ez az első említés a dogonok népéről. A legfőbb ellenségnek azonban az Iszlámot tekintette, maga is sámán lévén (a francia szöveg szerint „magicien”). 1492-ben halt meg. Második utódja, Mohamed Touré, mint a neve is mutatja, mégis moszlim lett és megalapította az Aszkia dinasztiát.
A marokkói szultán seregei, Dzsudar pasa vezetésével, 1591-ben bevették Gao-t és Timbuktut lőfegyverek bevetésével és 3 000 spanyol zsoldos(!) közreműködésével.
1660-tól kezdve Timbuktu lett a központ (a targik = tuareg „fővárosa”) és megszakadt a kapcsolat a marokkói szultánsággal.
MALI (Mande, Mandige fekete királyság) 1180-1670
A legnagyobb uralkodó Kango Mussza volt (1307-1332), birodalma az Atlanti óceántól a Csád-tóig terjedt.
A 15. századtól bel- és külháborúk dúltak, az ország hanyatlásnak indult.
1591: a marokkói hódítás után széttagolódás következett be.
1670-ben az utolsó Kéita házbeli királyt, Mama Magan-t legyőzték a Szegu ország bambarái.
A francia hódítás 1850-ben kezdődött.
SZÉGU (1660-1861) és KAARTA (1670-1854?) két bambara királyság.
Szamori szomorú számüzetése
Samory (Szamori) volt az utolsó nagy király és szabadsághős 1840 (más adat szerint 1830) körül született. 1870 és 1875 között valóságos birodalmat hozott létre a Niger felső folyása mentén, Bisszaindigu fővárossal. Ez az Atlanti óceántól a Csád-tóig terjedt. Ő 1881-ben ütközött meg először a francia gyarmati hadsereggel Kitánál. Háborút viselt az angolok ellen is. 1898-ban „csellel” fogták el a franciák (értsd: tőrbecsalták), és Gabonba, egy egyenlítői szigetre deportálták. Fiai már a francia gyarmati hadsereg tisztjei lettek.
Az 1898-as évben csaknem háborúba torkolló konfliktus után Nagy-Britannia és Franciaország megosztozott Szudánon, az angoloké lett a keleti, a franciáké a nyugati rész. 1899-ben Dél-Afrikában kitört az angol-búr háború, miután 1897-ben az addig – utolsóként – ellenálló Zuluföld is brit uralom alá került.
1900-an Szamori megtért őseihez.
Bandi-Agara népe
A Dogonok vagy Dogho-k egyéb nevei: a bambaráknál Tombo, a peulhöknél Habé) egyes számban: Kado) A Bandi Agara hegységben laknak, mali és Felső-Volta határán. Négy törzsük összesen kb. 300 000 főt tesz ki.
„A laterittel borított platókon, homokkő-szirtek meredek oldalában laknak … Ez a lakhely megóvta őket a külső kapcsolatoktól, és lehetővé tette, hogy viszonylag tisztán megőrízzék ősi kultúrájukat. Ebben Marcel Gaule francia néprajzkutató felfedezése szerint „a függőleges sziklák akrobatikus falvaiban élő vadembereknél korábban elkerülhetetlennek tartott gazdasági metafizika nyilvánul meg.”
(Connaissance de la République du Mali, p.52)
„Papjaik” (varázslók, sámánok …?) irányítják a parentárchuson (a szülők egyenrangúságán alapuló) közösség életet. Külön titkos jelrendszerük, sőt titkos nyelvük is van.
„Az animizmus … azon a hiedelmen alapszik, hogy minden létezőnek, akár élőnek látszik, akár nem, tehát emberi, állati növényi vagy ásványi lény, van személyes, akarattal bíró, gondolkozó és cselekvő lelke. Ennek titkos hatalma annál nagyobb, minél kevésbé kell vesződnie az általa átlelkesített test anyagával, és vallásos tisztelettel kell fordulnia hozzá, hogy elnyerjük a segítségét jelen életünkben, vagy hogy kiengeszteljük, ha úgy véljük, megharagudott.”
(u.o., p.53)
Ebből a számunkra meglepő következtetés adódik, hogy a legkevésbé bonyolult anyagi rendszereknek van a leghatalmasabb szellemi erejük. (v.ö. NICOLAI HARTANN: „Primtiv ist maechtig” – d.cs. 2004 június 29)
A dogonok földművelők, fő terményük a köles. Kiegészítésül vadásznak is. A néprajzkutatók figyelmét fafaragványaik, szertartási maszkjaik és bonyolult rituális táncaik keltették fel már századunk elején.
Marcel Griaule francia tiszt és néprajzkutató, Germaine Dieterion néprajz-kutatónő helyszíni tanulmányai (a II. világháború előtti és utáni évtizedben), valamint és Eric Guerrier csillagász és régész magyarázatai (1975) alapján mutatjuk be „mítoszukat.”
(Fürstner László hézagpotló könyvéből „Történelem és kultúra új megvilágításban I. kötet: Afrika – Ázsia – Európa - Dunakeszi 1995, 18-20. old.)
Kezdetben volt Amma, a „szorosan összetartozó.” Olyan kicsi volt, mint egy kölesmag, és sima, mint egy tojás. Ilyen kis magokból áll az egész világ. Ámde valójában Amma négy összeolvadt részecskéből áll. Ez egyszer szétrobbant és újra indította a világot. „Jelek jöttek létre, amelyek mindennek anyagot, alakot és színt adtak,” köztük két vezérlőjel és nyolc főjel.
A „fő csillag” Szigi-tolo, amelyet az európai csillagászok Sziriusznak neveznek. A dogonok szerint ez hármas(!) csillag (azeurópai csillagászok mai tudása szerint kettős), és a három közül az egyiknek (Emje-ja-toló) kisérője (bolygója) is van (Njan-to-ló). Ezek valaha közel voltak a mi Napunkhoz, de később eltávolodott tőle. Az emberek először a Sziriusz rendszerében éltek, de „nagy felragyogástól” félve egy nagy hajóval, amelyet a mag („po”) ereje hajtott, eljöttek a Földre.
Egy gonosz lény, Ogo (a „Sakál”) az egyik égitestről érkezett, (a dogonok totemállata), a jó Nommo (aki eredetileg himnős volt, később vált szét férfire és nőre) pedig a másikról. (E „szétválás” miatt tartják a dogonok a két nemet egyenértékűnek.) Nommo hajója „hatvan rekeszben minden élőlényt és életmódot tartalmazott.” Kijőve a hajóból, Nommo elsőnek a bal lábát helyezte a földre, ami birtokbavételt jelentett.”
Leszállásuk emlékére a leszállás vájta medencében keletkezett Djebe-tó partján dolment (a hajó jelképét) és két menhírt, köztük egy kisebb követ (a csillagrendszer?) emeltek. Amma parancsai szerint benépesítették a Földet és megtanították az embereket, hogy „ami lent van, ugyanaz, mint ami fönt van”. (!!!-d.cs.) Ezt jelképezi a kettős maszk-fejdísz.
Ezután Nommo a Djebe-tó vízébe merült. Onnan kíséri figyelemmel az emberiséget, amíg el nem jön újra-megjelenésének órája. Figyelnie kell az embereket, hiszen Ogo azért jött a földre, hogy megzavarja őket.”
500. oldal
Barlangjaikba („ahonnan jobban látjuk a csillagokat”) a dogon „sámánok” nem engedték be a francia kutatókat. (Még Griaule-t sem, akit pedig befogadtak törzsükbe, és halála után jelképesen őt is eltemették.) Viszont azzal lepték meg őket, hogy a Jupiternek „égi kisérője” van. (A Jupiter holdjai szabad szemmel nem láthatók: a négy legnagyobbat Európában Galilei pillantotta meg távcsövével).
E. Guerrier ötletes modern kozmológiai-atomfizikai értelmezést adott a dogon kozmogóniának. Ez mindenesetre elgondolkoztató. Bővebbet akkor lehetne mondani róla, ha bejuthatnánk a titkos sziklabarlangba és megbizonyosodhatnánk róla, hogy az valóban különös titkokat rejt-e, vagy pedig „a király mégis meztelen”, és Guerrier magyarázata a termékeny képzelőtehetség játéka csupán.
Detre Csaba hozzászólásában dokumentumokkal bizonyította, hogy a Jupiter négy nagy ún. „Galilei-holdjait” a nagyon jó szeműek közül sokan látják, legalább is azok közül a két legnagyobbikat, a Ganymedest és a Callistót. Nagy valószínűséggel a régi időkben, mikor a légkör sokkal tisztább volt mint ma, többen is láthatták ezeket a Jupiter-holdakat. Biztos adat van arra, hogy az ókori és középkori kínai csillagászok is látták a négy nagy Jupiter-holdat, de a Ganymedest és a Callistót látta William Herschel német származású angol csillagász, aki felfedezte az Uránuszt, édesanyja is. Egyébként szintén vannak feljegyzések arról, hogy a kínaiak és indiaiak az Uránuszt is látták szabadszemmel, amelynek fényessége ugyanúgy +6 magnitúdó körüli mint a négy nagy Jupiter-holdé.
554. vitaülés:
AZ ETNIKAI
FEJLŐDÉS IRÁNYAI
A Filozófiai
Vitakör tudományos egyesület, valamint az Örmény
Kultúrantropológiai Intézet közös egésznapos
konferenciája
1999 január 30., szombat, Örmény Kulturális és Információs Központ (1051,
Budapest, Deák Ferenc u. 17.)
Az Örmény Kultúrantropológiai Intézet Detréné Lombay Kamilla, az Országos Örmény Önkormányzat tagjának kezdeményezésére jött létre, a fenti önkormányzat keretein belül. Ez volt az Intézet első nagy rendezvénye, amelyet 2002-ig több is követett.
A
konferenciát meghirdető körlevél, amely a
Filozófiai Vitakörrel folytatott együttműködés
első dokumentuma:
KÖRLEVÉL
A Filozófiai Vitakör tudományos egyesület, valamint az Örmény Kultúrantropológiai
Intézet
1999 január 30.-án, szombaton
egész napos konferenciát rendez az Örmény Kulturális és Információs Központban
(1051 Budapest, Deák Ferenc u. 17
„Az etnikai fejlődés irányai”
címmel.
Várjuk történészek, kultúrtörténészek, nyelvészek, politológusok és egyéb érintett tudományok képviselőinek jelentkezését a konferencián való részvételre.
Kérjük a résztvevőket, hogy előadásuk egyoldalas kivonatát nyomtatott formában
1999 január 8.-ig szíveskedjenek Detre Csabáné szervezőnek eljuttatni az Örmény Kulturális és Információs Központ részére.
Budapest, 1998 november 20.
Tisztelettel:
Detre Csaba Avanesian Alex
A Filozófiai Vitakör Az Országos Örmény Önkormányzat
elnöke elnöke
A
konferenciára tízen jelentkeztek előadás
megtartására, s mintegy negyvenen vettek részt.
A konferencia
programja:
- 11:00 KELEMEN LÁSZLÓ: Bevezető
- 11:20 GEREBEN FERENC: Kisebbségi azonosság tudat
- 12:00 BOKOR LEVENTE: Tartalom és forma ellentmondásai (A kisebbségi önkormányzatok helyzete a nemzeti politika hullámverésében)
- 12:45 VERES PÉTER: Az etnikum, az etnikai kisebbségek és a genocídium teoretikus és terminológiai problematikája
- FÁY ÁRPÁD: Fogalmi tájékozódást kereső reflexiók
30 perc szünet
- 14:30 BÉRCZI SZANISZLÓ: Etnikai kulturális átfedések Eurázsiában az ábrázoló művészet tükrében
- 15:15 BOROS MÁTÉ: A vallás szerepe a XX. sz. végi etnikai fejlődésben
- 16:00 BADALJÁN EDVÁRD: A nyelv jelentősége az etnikum fennmaradásában
- 16:45 KATONA TIBOR: A kisebbség pszichodinamikája
- 17:30 DETRE CSABA: A diaszpórák dinamikája
Utólagos ismereteink szerint egyedül Fáy Árpád adott közre egy terjedelmes, két oldal sűrűn írott szöveget. Lásd: „Filozófiai Vitakör 1998 júl. – 1999 máj.” kötetet. Gereben Ferenc a Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzora egy hosszabb értekezést küldött be az Országos Örmény Önkormányzathoz. Az eredeti tervek szerint az Önkormányzat a konferencia anyagát tanulmánykötet formájában meg akarta jelenteni. A terv azonban nem valósult meg.
Saját (d.cs.) feljegyzéseim a konferenciáról:
Gereben
Ferenc előadásáról: „az etnikum az emberi
társadalmon belül olyasféle kategória, mint az
élővilágban a faj.”
Boros Máté: „A vallási megosztás etnikai megosztáshoz is vezetett nem egyszer a történelemben, lásd: szerbek – horvátok, ukránok – ruszinok, stb.”
Badalján Edvárd: „a nyelvek kialakulását predesztinálja a földrajzi helyzet.” (d.cs. megjegyzése: „ez érdekes újdonság”)
Katona
Tibor: „Kis népek nagy fiai, akik birodalmakat
hajtottak maguk alá:
Napóleon (Napoleone Buonaparte)
Sztálin (Joszif Dzsugasvili)
Detre Csaba: „A már többször előadott témában azt az újdonságot hoztam be:
„A diaszpórák beépülnek az új területekre. Ennek kétféle módja van:
- A befogadó országra ráerőlteti saját etnikai tulajdonságait, erőfölénye útján: ilyen jelenség volt a nagy gyarmatbirodalmak etnikai expanziója, amely soha nem volt tökéletes, s végül is egy kevert etnikumot eredményezett: angolszászok, spanyolok, portugálok, franciák, hollandok, stb. Bár a gyarmatosított területek átvették ugyan a gyarmatosítók nyelvét, de végül is új etnikumokat eredményezett: pl.”amerikaiak (USA), brazilok, mexikóiak, argentinok, stb., stb.
- Szétbomlasztják a befogadó ország etnikai karakterét, s egy kozmopolita helyzetet teremt, amelyben a gyarmatosító mintegy mimikri-rendszerben szabadon tud mozogni. (Pl. zsidók, korábban föníciaiak, stb.)
A Filozófiai Vitakör és az Örmény Kultúrantropológiai Intézet nagysikerű első konferenciáját még három követte a következő két évben. Többre azonban nem kerülhetett sor, elsősorban az Örmény Önkormányzaton belül kitört belső villongások miatt, amelyek során Detre Csabánét 2000 végén elüldözték oktatási és konferencia-szervező pozíciójából. A 2002 novemberében megtartott kisebbségi önkormányzati választások során megbukott az Avanesian Alex által vezetett „Arménia Népe” egyesület, s a győztes új örmény szerveződés, az „Erdélyi Örmény Gyökerek” –nek már egészen más, elsősorban a régi, a 17.szd.-tól Erdélyben élő örmény populációval történő együttműködéshez kötődő ambíciói voltak, a megelőző „örmény önkormányzati éra” minden szervezetét lesöpörték.
555. vitaülés:
BOKOR LEVENTE: „A perszóna meghatározása” – házirendezvény, Bokor-lakás, Budapest VII., Bethlen Gábor tér 3., II.em. 1, telefon: 3215 079 – 1999 február 5., péntek, 17h
A házigazda előadásának vázlata:
Az előadás a puszta nyomolvasó képességére hagyatkozható vadász próbálkozására hasonlít. A nyomok egyetlen tulajdonsága azonos: akár helyesen, akár hamisan sikerül megfejteni őket, befelé a sűrűbe vezetnek. Egyik esetben van remény, hogy áthatolnak rajta, másik esetben nincs.
A nyomkeresés mozgatója az az elégedetlenség, amit a közkeletű elképzelések váltottak ki, nevezetesen, az időről , a valóság értelméről, a tudatos tényező („kogníció”) nyelvi függéséről – illetve, a függés elhanyagolásáról. A jelek arra utalnak, hogy a személytelenség tudományos eszménye, meg a legközönségesebb gazdasági és politikai hatalomérdekeltség „dekonstruálta” a személyt is, mint a megismerés teleológikus rendszerét – egyidejűleg alanyát és rendezési szkémáját.
A nyomok szándéktalanul is arra viszik követőjüket, ahol már teológiai megfontolások sűrűjén kéne áthatolni. Itt semmilyen becsvágy nem lehet az ember segítőtársa, csakis a szükség kényszerítő ereje tolhatja, vagy az istenismeret tilalomfái között utat találjon a maga mindennapi ismeret-terhének.
Az előadás, szükségképpen, fragmentum. Alaptétele, hogy a „valóság”, amennyiben várakozásainktól soha nem független, személyes. Nyelvhasználatunk vezérfonál ennek hihetővé tételében. Tér- és idő fogalmunk: absztrakciónk, ami másképp objektiválódik egy sasnak, meg egy csigának is. Ez érvényes a „személy” fogalmára is. Ahogy mi élünk vele, az már csak a Trinitás dialektikájából fejthető ki. Az Idő megértésének központi a szerepe, mert olyan folyamat, amit komplementaritása rejt el. Az ismerettér a megismerő esemény felületén mint horizonton képződik.
Bokor Levente
Feljegyzéseim (d.cs.) Bokor Levente előadásáról:
„A létet megrendeli, teleológikussá teszi a „lejtő.” Ezen a „lejtőn” gurul le a lét. Teleológikusság = determináltság és fordítva. Baktériumoknak nincs kommunikációjuk, mivel nem használnak nyelvet. Azonban megvan a baktériumoknak is a kommunikációs terük.
Kommunikáció: A kölcsönhatás egy magasrendű megnyilvánulása. POPPER filozófikus bizonyítékelmélete: Remény nincs idő nélkül.
Per sona: A szó által rendezett létező.
„Primitív
nyelvek” tautológikussága nem igaz. Nincs
primitív nyelv!
A személy a szellem metaforája.
A szellem az izokrón közvetítés. A szellem sajátos izokrón felület.
Komplementer egységek ---- időbeli eltolással
érvényes. Időbeli egymásra utaltság.
A
történelem a történelmi személy története.
A „Szent
Szellem” az Idő áradatában az Index, a Mutáció.
A Szellem egyesíti újra a Háromságot.
„Osztály”: Egy bizonyos személy által létrehozott tömeg, történelmi részhalmaz.
556. vitaülés: A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának ülése – 1999 február 9., kedd 14h, MÁFI, földszint, Igazgatói Tanácsterem.
Program:
KALAFUT MIKLÓS:
Gyűrűs szerkezetek (Nagyon mélyről vagy nagyon
magasról?)
Kalafut Miklós 1992-1993-an részt vett a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató csoportjának előkészítő munkálataiban, de 1993 decemberében a „nagy mészárlás” alkalmával menesztették az intézettől. Detre Csaba igyekezett visszahozni a kutató csoporthoz, elsősorban a nyolcvanas években végzett munkái alapján, amely során számos olyan köralakú alakzatot mutatott ki, amelyek nagy valószínűséggel kozmikus testek becsapódásának nyomai. Kalafut ezen kutatásait a nyolcvanas években a teljes értetlenség övezte, s ennek a megítélésnek komoly szerepe volt abban, hogy 1993-ban elbocsátották. Kalafut többek megítélése szerint „szerencsétlen lelki alkat volt, aki képtelen volt önmagát menedzselni.” Detre ekkor más másodszor dobott neki „mentőövet”, két évvel később megszervezte, hogy Kalafut ezen kutatásainak eredményeit „rangos” folyóiratokban publikálják.
557. vitaülés:
DETRE CSABA: A XX. század, I. rész: Társadalom- és fejlődéselméleti vázlat – 1999 február 12., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az 1999. év egyes megítélések szerint a XX. század vagy a II. évezred utolsó éve volt, noha a többség tudta, hogy ez az utolsó év 2000 lesz, s az új évezred vagy az új évszázad csak 2001-ben kezdődik. Ebben az időben egyre több értékelés jelent meg a XX. századról a médiumokban. A Filozófiai Vitakörben is terjedt az a nézet, hogy foglakozni kell a XX. századdal, s induljon egy vagy több vitaköri sorozat is amely ezt a hatalmas és óriási kihívásokat rejtő témakört a Vitakörben speciális szempontok szerint taglalná. Mindenesetre Detre megkezdte a sorozatot, az alábbiakban az előadás rövid vázlatát mutatjuk be:
Ez történt a XX. században: Az emberiség megötszöröződése, a termelt értékek megháromszázszorozódása, a termelt javak elosztásának előzőleg soha nem látott szélsőségessége. Az emberiség exponenciális szaporodása kizárólag az éhező tömegeket gyarapítja, a gazdag társadalmak lakosságának kezdődő kihalása, Európa második vonalba süllyedése. Globalizmus, új globális nagyhatalmak. Ideológiák harca.
Az ember abszolút kozmopolita lényé válik: 1911-ben Cook és Pirry elérik az Északi sarkot, 1912-ben Ammundsen a Déli sarkot. 1969 július 20.-án az Emberiség először jelenik meg a Földön kívül más égitesten, a Holdon (Armstrong).
Ilyen nagy tömegben még egyetlen nagy emlős faj sem szaporodott el bolygónkon, mint a Homo sapiens. A Homo sapiens mint bioanyag, a szárazföldi állati biomasszának mintegy 4-5%-át teszi ki, s az egész szárazföldi biomasszának csaknem 1%-át, az egész biomasszának pedig mintegy 0,02%-át. Az emberiség anyagcseréje – az excrementum tág értelemben – óriási problémákat vet fel, fennáll az excrementumba fulladás reális veszélye, azaz az Emberiség által kiváltott ökológiai katasztrófa.
Az emberiség fejlődésének általános iránya, sajátmaga kipusztításának iránya felé mutat.
A vitaindítót igen élénk vita követte. A vita konklúziója az volt, ahogyan Dudich Endre megfogalmazta: „az emberiség léte maga a csoda” Szántó Borisz szerint Detre „túlpolitizálta a témát, s kiütközött belőle izzó angolszász gyűlölete.” Detre visszakérdezett: „Mit kellene szeretni a 20. század angolszászaiban, s lehetséges-e politizálás nélkül megtárgyalni ezeket a problémákat?” Mindenesetre, általános vélemény volt:” a XX. század – sorozatot folytatni kell.”
558. vitaülés:
TAVASZY FERENC: Utazás a létező körül – 1999 február 19., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Tavaszy Ferenc szándéka ezzel az előadással az volt, hogy felújítsa több évvel korábbi nagysikerű ontológiai sorozatait.
Az előadás rövid vázlata:
Az Univerzumnak immár kideríthetetlen öngólja, hogy valami szédelgően csodálatos módon kidajkálja bölcsőjében az Embert, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy ez az egész szikrázó csodálat mielőbb csendes, szürke hamuvá váljon.
Tavaszy Ferencnek, a Filozófiai Vitakör egykori alelnökének ez az előadása nem kis meglepetést keltett, ugyanis eddig kifejezetten optimista kozmogóniákat vázolt fel, benne az Embernek kitüntetett szerepével. Ez alkalommal pedig elsősorban arról beszélt, hogy az Univerzumban a visszafejlődés a meghatározó, az Univerzum benne az Emberrel a pusztulás felé halad.
559. vitaülés:
XX. század II. rész: VITÁNYI PÁL: „Egyenes fordulatok” oda és vissza! – 1999 február 26., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az
előadás vázlata:
Az emberiség töretlen fejlődésének egyenes útja a szakadék felé, éppen azon keresztül tájolható és árnyékolható, sőt minden apokaliptikus vonatkozásai ellentétben meg is kérdőjelezhető! A normális filozófikus attitűd, hogy se dicsérni se temetni nem akarja az embert, hanem próbálja megérteni a globális folyamatot, mint alternatív folyamatokat. Erre teszek kísérletet amikor a filozófiai antropológia néhány posztulátumára alapozva – pl. a nyugati elidegenedés vagy a tradíció alapállás értelmezése (Szabó Lajos, Hamvas Béla) – a XX. század kezdő és végső fordulatát értelmezem. Az előbbit a romantika és nacionalizmus, az utóbbit a modern és posztmodern ellentéteként. Filozófiai antropológiám tehát egyénieskedő értelmezése a fenomenológiára törekszik a javából, amely azonban magát funkcionális anatómiákkal maszkírozza.
Hozzászólások:
Detre Csaba: „Az egész XX. századi értékelés kampánnyal szemben van egy nagy kételyem, ugyanis az, hogy ez nem egy fejlődési szakasz, hanem egy időintervallum. Abba most nem szeretnék belemenni, hogy ezen évszázadon belül, mikor és hol miféle fejlődési határok húzódnak meg.”
Vecsernyés György: „A XX. század az indusztrializmus és a banktőke százada, ezek minden borzalmával együtt. A XIX. század a területszerzés és a nyersanyag felhalmozás évszázada volt.”
Tavaszy Ferenc: „A XX. században kialakul az emberiség globalizmusa. Egységgé válik az emberiség bolygónkon. A nagy konfliktusok globalizálódnak. Ilyen volt már az I. Világháború utáni nagy gazdasági depresszió, majd a Nagy Gazdasági Válság. Megjelennek az „explicite” Világháborúk, noha már a napóleoni háborúkat, a XVIII. Században pedig a Spanyol Örökösödési Háborút, az Osztrák Örökösödési Háborút, Majd a Hétéves Háborút is nyugodtan nevezhetnénk világháborúknak.
Ami közvetlenül a 20. századot illeti, tehát tele volt konfliktussal, s éppen ezért „valódi” történések sorozata. Ami konfliktus nélküli, az nem valódi!
Túlélések a 20. században: A szovjet rendszer modern rendi társadalom, az orosz rendi társadalom átmentése a 20. századi keretekbe. Az úgynevezett „fasiszta” rendszerek (vigyázat: a fasiszta t.k.p. csak Mussolini Olaszországára vonatkozik! ) – az igazán újak ebben a században! Ezek a XIX. században feltört nacionalizmus és a szocializmus kereszteződései. Szocializmus nem létezhet nacionalizmus nélkül, s nacionalizmus sem szocializmus nélkül. Csak az a fajta szocializmus működik jól, amely nemzeti szocializmus, lásd korunk Jugoszláviája, amely igen jelentős nacionalista tömegeket tudott mozgósítani a jelenlegi polgárháborúban. Ne felejtsük el: Hitler, Mussolini, Franco, Salazar mögött is hatalmas tömegek mozdultak meg, s csak a kozmopolita USA, a feudalista Szovjetúnió tudta katonailag leverni őket, mármint csak Hitlert és Mussolinit. Az ami az USÁ-ban a XX. században kialakult, az a legdurvább kozmopolita diktatúra. Az amerikai kétpárt-rendszer gyakorlatilag csak látszatra kétpárti, mert a két párt lényegében ugyanaz, nincs közöttük sem elvi, sem ideológiai, de még gazdasági különbség sem. Ehhez hozzájön még az is, hogy a politikai vezetők személytelenek, érzelmileg nem kötődnek a tömegekhez, így könnyen le lehet őket cserélni, mint valami sakkfigurát. A kettő lényegileg ugyanaz. 4-8 évenként az amerikaiak ha már meguntak egy vagy több „pofát” látni, leváltják őket, de ezzel minden megy a régi, megszokott kerékvágásban.”
Tavaszy lendületes hozzászólását taps, és szinte teljes egyetértés övezte.
560. vitaülés:
DETRE CSABA – JEAN BOUNCOT: A kapitalista embertípus – 1999 március 5., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
1999 elején rendkívül feszült nemzetközi helyzet alakult ki a világban, s Magyarországon is. Magyarországot 1999 februárjában vették fel a NATO-ba, s rá mintegy 10 nappal megkezdődött Jugoszlávia amerikai bombázása. Ezek az akciók éles ellenérzéseket váltottak ki a világban, de különösen Magyarországon. Ugyanakkor a NATO vezetői arrogáns módon hangoztatták a „kapitalizmus felsőrendűségét a dekadens, már csak maradványaiban, mint amilyen a milosevicsi Jugoszlávia, kommunizmussal szemben.” Ezek a hallatlanul kiélezett viták késztették Detrét ennek az előadásnak a megtartására. Nyilvánvaló, hogy a „társszerző” Jean Bouncot kitalált személy, s a vadkapitalizmus tipikus „Bunkó” figuráira utal. Detre több kritikát is kapott a „társszerzőt” illetően. Az előadást sokan már előzőleg is kritizálták. Maga a vita rendkívül feszült volt. Ebben az időben többekben, különösen a Kör idősebb tagjaiban még élénk nosztalgia volt a kapitalizmust és még az Egyesült Államokat illetően is. Utóbbira még egyesek mint globális felszabadítóra tekintettek, akik demokratizálják a világot, jelen esetben pedig a bombákkal demokratizálják Jugoszláviát. Detre a vitaülés végén elnézést kért a „gyermeteg társszerzői ötlet” miatt. Szántó Borisz élesen neki esett az előadónak, főleg azért, mert abból köztudott Amerika-ellenessége világlott ki. Síklaky István az előadó mellé állt, s szellemesnek és tipikusnak tartotta a „társszerző” megnevezését, s kifejtette, hogy az egykori Szovjetúnió rajongói, most az USA rajongóivá váltak. Ugyancsak az előadó mellé álltak: Balás Imre és Fáy Árpád, hangsúlyozva, hogy a kapitalizmus sokkal inkább „bérrabszolgává” teszi az embert, mint a szocializmus. Vecsernyés leszögezte, hogy „A marxizmus az utolsó hitújítás, Isten nélkül. A kapitalizmus viszont tökéletesen kiírt minden istent.”
Az előadás vázlata:
Tőke
minden társadalmi rendszerben jelen van. Tőke
mindig volt, van, s lesz. „Kapitalizmus” az az
állapot, amikor a tőke önállósodik a társadalmi
struktúráktól, függetlenedik az államtól, vagy
az uralma alá hajtja. (v.ö. Silvio Gesell)
napjainkban pedig globális uralomra jut. Ergo:
amikor a tőke öntörvényűvé és globális hatalommá
válik, ez megköveteli, azt az embert, aki nem
kötődik semmiféle lokalitáshoz, - a tökéletesen
kozmopolita embert, aki nem tisztel semmiféle
hagyományos, elsősorban lokális értékrendet,
kultúrát, jogot, stb. Ezért kultúrálatlan,
műveletlen. Ez szöges ellentétben áll a marxi
kommunizmus ideális emberével, aki miután
megszabadult a tőke nyomorító hatásától, a
korlátlan kultúrálódás lehetőségéhez juthat. A
kapitalizmus által preferált ember viszont
szemben áll mindenféle alapvető emberi
értékrenddel, elsősorban a kultúrával. A
kapitalizmusban a művelt ember is áruvá válik,
legfeljebb mutogatják, mint cirkuszi
mutatványost.
561. vitaülés:
RADÓ DEZSŐ: A növényzet szerepe a környezetvédelemben – 1999 március 12., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadó a „Kónya csapat” egyik tagja, a Városfejlesztési és Környezetvédelmi – új – minisztérium osztályvezetője, a környezetvédelem általános kérdéseivel foglalkozó biológus. Általános vélemény szerint igen jó előadó, mintahogy a jelenlévők leszögezték, „kitört belőle a tanárember.”
Az
előadás közreadott vázlata:
-
A
növényzet mint környezeti szolgáltatás
-
A
növényzet kapcsolata az egyéb környezeti
elemekkel
- A növényzet szerepe a globális felmelegedés szabályozásában
-
Antropogén hatások a környezet változásában
Néhány
feljegyzésem (d.cs.) a vitaülésről:
Az előadó a biológiai környezetvédelem igen jeles tagja. Előadásában a Bioszféra védelme dominált.
„’Szálló por’ a legveszélyesebb környezetszennyező. Autók elterjedésének fokozódása. Bár, biztosra vehető, hogy az autók elterjedése elér egy kritikus határt, amelyet nem lép át. Ha az autók elterjedése olyan iramban folytatódott volna, mint a hatvanas években, akkor ma már ötször annyi autó lenne, mint ember.
Az emberiség rengeteg erdőt pusztított, most itt az alkalom, hogy ezt fásítással jóvá tegye. A porszennyezést a fásítás szinte tökéletesen kiküszöbölné. ’Senki sem érzékeli a saját halálát, csak a másét.” A hatvanas évek fordulatot hoztak az ember által végzett Bioszféra pusztításban, ettől kezdve, fordult a helyzet, pl. sok európai folyó, mint például a Rajna, faunája és flórája teljesen rendbejött, ma már inni lehet belőle. Az ún. környezetvédelem legfontosabb folyamata a Bioszféra, amelynek az ember is tagja, védelme.”
562. vitaülés:
A XX. Század 3. rész:AGÓCS JÓZSEF: A Nagy Szintézis – 1999 március 19., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadó ezúttal tudományelméleti-tudománypolitikai nézeteit foglalta össze. Különösen az ún. „generalisták” ellen kelt ki: „Kik ők, és hogyan kell ellenük harcolni?” tette fel a kérdést. Az előadásból végül is nem derült ki, hogy kikről is van szó, de harcolni kell ellenük, az bizonyos. Jegyzeteimben (d.cs.) arra a következtetésre jutottam, hogy a generalisták azok a tudományos vezetők, akik a tudomány minden részét uralmuk alá akarják hajtani.
Az előadás kivonata:
Generalisták, rendszerezők, másodfokon (is) gondolkodók törekvése a specialisták, csak elsőfokon g. hiányrés (utólagos megjegyzés, d.cs. 2004 szept. 17.:nem derült ki mi az a „g hiányrés”) téves nézeteinek kijavítására, kiegészítésére, a kiindulási tételek ellenőrzésével és cseréjével, orvosi analízissel. Cél: rendszerelméletű világkép, tartós létezési feltételeinket előállító gazdaság, önuralom, az emberi evolúció befejezése, a biológiai evolúció helyreállítása.
Agócs József a Bioszféra
legfőbb ellenségének az Emberiséget tekintette,
s az Emberiséget vádolta azzal, hogy a Bioszféra
fejlődése nem „teljesedett be”. Többen feltették
számára a kérdést, hogy mit tekint ez alatt a
beteljesedés alatt. A válasza az volt, hogy
elsősorban a biodiverzitás szakadatlan
növekedését, és a Bioszféra „konstruktív”
hatását az élettelen világra.
563. vitaülés:
-
1999 március 26., péntek, 13:30, Pataky
Művelődési Ház Szabó Ervin
Könyvtára. Rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.:
261-6001
Program:
Megnyitó (Díszelnök)
A Kör helyzetéről (Elnök)
Tervezet a Kör vezetésének továbbadására, megújítására, fiatalítására (Elnök):
1. Átmeneti vezetés 2000 – 2002 között
2. Elnök helyett Rector Magnificus
3. 2000-ben sor kerül a „Tizek Tanácsának” megválasztására, amely átveszi az ideiglenes vezetést, tagjai 55 év alattiak, akik a Kör szervezésében eddig is kiemelkedő szerepet játszottak, tudományos, infrastrukturális háttérrel rendelkeznek. A Tizek Tanácsa 2001-ben kijelöli a következő Elnököt (Rectort), aki 2002-től teljes joggal átveszi a Kör vezetését a jelenlegi Elnöktől (Rectortól).
4. A Senatus, mint tanácsadó testület megerősítése.
A regionális és szakmai csoportok helyzetéről (Elnök és a remélhetőleg megjelenő csoportvezetők)
Külföldi kapcsolatok. A francia kapcsolat: Université Virtuelle Francophone (UVF)
Belépő és szervező cédula feltétele: hölgyeknek: 1 csomag sütemény, uraknak 1 üveg (vörös, fehér, vagy pezsgő) Utólagos megjegyzés, d.cs. 2004 szept. 17.: ma már fogalmam sincs róla, mi lehetett az a „belépő és szervező cédula”.
Erről a közgyűlésről kevés dokumentum maradt fenn:
- A Közgyűlés díszelnökké választotta Balás Imrét. Ezzel a Körnek immáron három díszelnöke lett. Erre azért volt szükség, mert Lontay Ervin hosszasan betegeskedett, Tavaszy Ferenc pedig az 1996. évi Közgyűlés óta sértve érezte magát, hogy akkor alelnökből díszelnök lett. Kisebb meglepetést keltett, hogy Tavaszy megjelent ezen a közgyűlésen. De ugyancsak megjelent hosszabb betegség után Lontay is, aki a hagyományos laudatio helyett 50 percig mesélt betegségéről és kórházi élményeiről.
- A Közgyűlés Detre Csabának a „Rector Magnificus” címet adta.
- Detre Csaba először vázolta részletesen a Kör vezetésének fiatalítását, ami szerinte már elengedhetetlen. Ezt több hozzászóló kétségbe vonta.
Hozzászólások:
Kardeván Péter (MÁFI): Fontos dolog, hogy a Filozófiai Vitakör minél több civil szervezettel együttműködjön.
Vecsernyés György: „A
Kör be van ragadva a 19. század szellemi
irányzataiba.”
„A Filozófiai Vitakör egy világraszóló ’societas dilettans’”.”
Tisztelettel:
Detre Kamilla
(az Örmény Kultúrantropológiai Intézet igazgatója)”
A címzett a „Magyar Konyha” c. folyóirat főszerkesztője volt, akinek neve már kinyomozhatatlan. Ugyanis ez alkalommal került sor „Az örmény szakácskönyv” bemutatójára, amelyet a fenti folyóirat adott ki, s egyik szerkesztője volt Detre Kamilla is.
568a vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport ülése – 1999 április 15., csütörtök, 14h, MÁFI Igazgatói Tanácsterem:
Program:
JEAN-MICHEL THÉRY: Le Cratere Météoritique
d’ARAGUAINHA, Mato Grosso, Goias, BRÉSIL.
Premier resultats de recherche, Juillet 1998
Dr. Jean Michel Théry a Detre Csaba által vezetett MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport régi kollaboránsa volt. Ez alkalommal a „Balaton” francia-magyar együttműködés keretében járt Magyarországon. Kezdeményezésére szoros francia-magyar együttműködés jött létre a brazíliai 40 km átmérőjű Araguainha meteorit-kráter kutatásában. Sokadszorra járt már ekkor Detre vendégeként a MÁFI-ban. Másnap, április 16.-án Detre Csabával, Solt Péterrel és Don Györggyel kirándulást tettek a Bükk hegységben. Itt találkoztak azzal az autóval, amelyben Haas János, Péró Csaba, Kovács Sándor valamint a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport ifjú tagja, Dosztály Lajos voltak. Ő másnap, április 17.-én, szombaton, otthonában váratlanul elhunyt.
565. vitaülés:
FÁY ÁRPÁD: Liska-megemlékezés – 1999 április 16., péntek, 16h, MÁFI Ebédlő
Fáy Árpád a Közgazdasági Egyetemen tanítványa volt a legendás hírű közgazdász professzornak, Liska Tibornak, aki néhány évvel korábban kétszer megfordult a Filozófiai Vitakör ülésein.
Az előadás kivonata:
Miért legyek én
tisztességes, kiterítenek úgyis, - miért ne
legyek tisztességes, ha kiterítenek úgyis?!”
(József Attila)
Mondhatta volna: „Az ember a magasztossal foglakozzon akkor is, ha a magasztosságot le kell tagadnia – különben minek él.” Tibor szinte szégyellte bevallani, hogy magasztos kérdésekkel foglalkozik, különösen utálta a szenteskedést (magasztoskodást), amikor a tényleges cselekvést pótolta a magasztosság póza. Ugyanakkor nagyon megszidott bárkit, aki elmélettel foglalkozik nem volt kellő alázattal az igazság és a társadalmi igazságosság iránt.
A vitaülésről nincsenek feljegyzéseim, mivel ezen a napon J.M. Théryvel kirándultam a Bükk hegységben.
566. vitaülés:
PATAKI TAMÁS (grafikus természetbúvár): Kvantumló, avagy mire tanítanak a teknősbékák? – 1999 április 23., péntek, 16h, Pataki Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár
Pataki Tamás
grafikus, aki önmagát „természetbúvárnak”
nevezte, ez alkalommal érdekes grafikai
kiállítással egybekötött vetítettképes előadást
tartott. A teknősbékák hátpáncélábráiból
„kozmomorfológiai” ábrákat mutatott ki. Szerinte
nem véletlen az, hogy az ókorban egyes kultúrák
a világot a teknősbékák hátára helyezik.
Az előadónak különben igen jelentős teknőcgyüjteménye volt otthonában.
567. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön kívülre, IV. rész: India erdei bölcsessége. Az ezerarcú Upanisádok: Látszat és Valóság – 1999 április 30., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
„Az egész világmindenség azonos azzal a fimon lényeggel,
amely nem más, mint a Lélek! És Te is Az vagy, Svetakétu!”
(Csandogja Upanisád, 45)
India ősi kultúrájáról szóljon először a Nyugaton is elismert képviselője, a Nobel-díjas bengáli költő, dalnok és filozófus, Rabindranath Tagore.
„Szádhana” („A tökéletesedés útja”) címen megjelentetett, az 1920-as évek elején tartott nyugateurópai előadássorozatának elején a következőkat írja:
„A görögök kultúrája városfalak között nevelkedett. Igen: a modern európai kultúrákat habarcsos kőbölcsőben ringatták … Ezek a falak mély nyomokat hagynak az ember szellemiségén … Elválasztó sorompókat emelünk nemzet és nemzet, tudomány és tudomány, ember és természet közé. Így aztán erős bizalmatlanság fejlődik ki bennünk minden iránt, ami ezeken túl van … Midőn az első árja hódítók megjelentek Indiában, az óriási erdőség volt, és a jövevények ezt hamarosan a javukra fordították … így aztán Indiában a kultúra az erdőkben született meg, és ez … sajátos jelleget adott neki … Ennek a kultúrának a gyermekei mindig bensőséges kapcsolatban álltak a természet minden változékony jelenségével … Az erdei élet … körülményei nem gátolták az emberi szellem fejlődését, nem gyengítették meg tetterejét, hanem csak meghatározott irányt szabtak azoknak. Mivel az ember állandó érintkezésben volt az élő, növekedő természettel, nem ébredhetett fel benne a vágy, hogy birtokát fallal kerítse el attól. Végső soron nem is birtokolni akart, hanem belsőleg elsajátítani, tudatát azáltal kibővíteni, hogy környezetével együtt növekszik, abba mintegy belenő. Érezte, hogy az igazság mindent átfogó, hogy a világban nincs teljes elkülönülés, és hogy az igazsághoz vezető egyetlen út lényünknek és a dolgoknak kölcsönös egymásáthatása. Az emberi lélek és a világlélek közötti nagy harmónia megvalósítására törekedtek mindig az ősi India erdei bölcsei … India felismerte azt a nagy igazságot, hogy összhangban vagyunk a Természettel; hogy az ember képes gondolkozni, mert gondolatai összhangban állnak a dolgokkal; hogy a természet erőit azért tudja felhasználni saját céljaira, mert az ember ereje összhangban van a mindenség erejével, és az ember céljai sohasem lehetnek tartósan ellenséges összeütközésben a Természet céljaival.
A teremtés alapvető egysége India számára nem csupán bölcseleti elmélet. Élete feladatának tekintette, hogy ezt az érzelmek és a cselekvés terén egyaránt megvalósítsa.
Meditáció (elmélkedés) és istentisztelet révén, az élet szigorú szabályozásával olymértékben fejlesztette a tudatát, hogy minden vallásos értelmet nyert … India közvetlenül érezte, hogy ennek az egyetemes egymásrautaltságnak mély jelentése van életük számára. Mindig ennek tudatában kell lennünk, és tudatunkban mindent erre kell vonatkoztatnunk – nem puszta tudományos kíváncsiságból vagy anyagi előnyöket keresve, hanem a mindent átfogó szeretet szelemében, az öröm és béke érzésével …
… Az az ember, aki a világgal való megismerkedés során nem jutott annál mélyebbre, mint ameddig a természettudomány révén eljuthatott, sohasem fogja megérteni azt, amit a lelki szemét használó ember a természeti jelenségekben felismer. A víz nem csupán a testét tisztítja meg, hanem a lelkét is, minthogy azt is érinti. A föld nem csupán hordozza a testét, hanem meg is vidámítja a lelkét, mivel nem csak külsődlegesen érintkezik vele, és élő jelenlét számára. Amíg az ember nem érti meg ezt a rokonságot a világgal, mintegy börtönben él, amelynek falai idegenül és ellenségesen bámulnak rá. Ha azonban ráérez minden dologban az örök szellemre, akkor fölfedezi a világ értelmét, amelybe beleszületett. Akkor megismeri saját valódi lényét és a Mindenséggel összhangban levőnek érzi magát …
… Indiának megvoltak a maga nagy emberei, akik kitűntek erényességükkel, bölcsességükkel és bátorságukkal. Voltak államférfiai, királyai és császárai. De mindezek közül kik voltak azok, akikre valóban felnézett, akikben megtalálta az eszményi embert? A risik voltak azok … akik eljutottak a Magasságos megismerésére és telve voltak bölcsességgel, akik egynek érezték magukat Vele, és teljes harmóniában voltak belső énjükkel; akik minthogy felismerték Őt szívükben, mentesek voltak minden önző vágytól, és mivel a világ életében és nyüzsgésében is Őt érezték, eljutottak a nyugalomhoz. A risik azok voltak, akik, mivel mindenütt megtalálták Istent, bárhol voltak is, Istenben nyugodtak; akik, minden dologgal eggyé válva, eljutottak az Össz-életbe …
Az Upanisádok azokat, akik elérték az emberi élet célját, prasantah-nak („békével teljes” és jokat- manah-nak („aki önlelkét igába fogta”) nevezik: vagyis olyannak, aki teljes összhangban él az emberekkel és a természettel, és így zavarban egyesültségben Istennel.
Az Upanisádok tanításának a lényege: hogy megtaláld Őt, meg kell ragadnod a Mindent.
Ha gazdagságra törekedsz, valójában lemondasz a Mindenről a Kevésért és ily módon sohasem jutsz el Hozzá, aki mindent magában foglal.
… Az Upanisádok istenes embere mélységes imádó szeretettel viszonyul a Világmindenséghez. Hódolatának tárgya mindenütt jelen van. Élő igazság az, amely által minden jelenlét igazságossá válik. Ez az igazság nem csak megismeréssel, hanem odaadással ragadható meg. Namo namah, „mindenütt és mindig” újra tisztelettel adózunk neki … Ő, akinek lénye mindenek fénye és élete, a Mindentudat, ő Bráhma …
… Hogy eljussunk ehhez a minden-tudathoz, egyesítenünk kell érzelmüket ezzel a mindent átható érzelemmel. Igen, az ember egyetlen igazi haladása egyet jelent az érzelmi körének kitágításával. Minden: költészet, filozófia, tudomány, művészet és vallás arra szolgál, hogy tudatunk körét kiterjessze felsőbb és magasabb szférákra …
A tudat e szabadságnak azonban ára van. Miben áll ez? Abban, hogy átadjuk magunkat. Lelkünk csak akkor juthat el valódi énjéhez, ha megtagadja magát. Az Upanisádok szerint „Akkor jutsz nyereséghez, ha adakozol”, és „ne kívánj meg semmit” … Annál jobb nekünk, minél inkább felismerjük mindenben a Mindentudatot. Ha nem sikerül megtalálnunk Őt, akkor utunk a megsemmisülésbe vezet …
… Minden dologgal kapcsolatban lenni a megértő és szolgáló szeretetet lévén, s így mindent átható Istenben önmagunkat megvalósítani, ez minden erény végső lényege, és ez az Upanisádok tanításának az alaphangja:
„Az élet végtelen.”
Ooooooooooooooooooo
Kik is tehát valójában ezek az Upanisádok? Milyen szerepet játszanak India szent iratai között?
A Rigvéda az ősi India „verses tudománya.” Ez a Kr. E. II. évezredben született meg, és 4 gyűjteményből áll. A két „eposz” – a Mahabharáta („A Bharata nemzetség nagy történte”) és a Ramajána (Visnu egyik megtestesülésének, Rámának a története), a Kr.e. II. évezred elején íródott, gyakorlatilag körülbelül Homérosszal egyidőben. Ezeket a bráminok (a papi kaszt) „tökéletes” szentté emelt szanszkrit nyelvén írták. Ez India görögöje és latinja együtt, szemben a mindennapi élet prakriti nyelvével, amely a mai hindi elődje.
Ez az indiai „Ószövetség” már tartalmazta a karma (a felelős cselekedetek, adharma (az erkölcsi világtörvény) és a szamszána (lélekvándorlás) később oly híressé vált fogalmait.
Az indiai társadalomban szigorú kasztrendszer alakult ki. Egy adott kasztból csak a lélekvándorlás révén lehetett kilépni. A négy kaszt a papok, a harcosok, a kereskedők és iparosok, a parasztok. Ezen kívül voltak az „érinthetetlenek”, a tisztátalannak tartott páriák.
A Védanta „a tudomány vége” avagy a tudás beteljesedése. Ez lényegében a ksátriják (harcosok) kasztjának a királyi udvarban létrejött titkos tudománya, az Upanisádok.
Eredetileg mintegy 17 Upanisád volt, összesen ma már kb. 250-et tartanak számon. Ez tekinthető az indiai „Újszövetségnek”, amely azonban nincs lezárva, hanem nyitott. Kr.e 1 500-tól (tehát kb. Mózes korától) kezdték írni, és ma is folytatódik, kiegészül.
Formailag részben vers, részben próza, és sok benne az isten/ember, mester/tanítvány párbeszéd.
Alapfogalmait az 1. mellékletben mutatjuk be.
Európa akkor ismerkedett meg az Upnisádokkal, amikor a XVIII. sz. második felében egy francia orientalista (Kelet-kutató), Anquétil Dupéron, 50 Upanisádot lefordított latinra (!). Figyelemreméltó, hogy a fordítás nem az eredeti szanszkrit szövegből készült, (Anquétil Dupéron nem tudott szanszkritul), hanem annak perzsa fordításából.
Az Upanisádok nagy hatást gyakoroltak Hegelre, Schopernauerra és Nietzschére, sőt még Bergsonra is. Aztán lehanyatlott az érdeklődés, é csak az antropozófusokkal (R. Steiner) éledt fel újra, majd C.G. Junggal folytatódott. Angolra csaknem száz, franciára pedig mintegy negyven Upanisád van lefordítva.
Manapság számos guru járja Amerikát és Európát, India bölcsességét közvetítve (olykor sajnos árulva) a nyugatnak, a Krisna-tudat szektájáig bezárólag. Már csak ezért is jó némileg megismerkedni vele.
Az imádkozó kéztartás (összetett kéz) jelentése az ember és a világszellem egyesülése.
Az Upanisádok tanítása színtiszta idealizmus – panteizmus csak a világszellem, világlélek, az abszolút tudat létezik: a bráhman, amely azonos az Atmannal. Az emberi lélek (dzsivatman) is azonos vele.
A lélek négy alapvető tudatállapota: az ébrenlét, az álom, a mélyálom, és transz (tunija).
A kereszténységben is használt imádkozó kéztartás (összetett tenyerek) jelentése az emberi lélek és a világlélek egyesülése.
Az Egység ontológiailag, kozmológiailag, ismeretelméletileg, lélektanilag egyaránt teljes. Az indiai politeizmus istenei csak ennek megnyilvánulásai, elsősorban a háromság (Trimurti): Bráhma, Visnu, Síva. Miden egyéb csak illúzió, látszat (mája).
A szankhia iskola viszont teizmuson át egészen a materializmusig jutott.
A jóga („iga”, uralom) nem öncél, hanem eszköz: a léleknek a test fölötti uralmához. Nem önálló tan, hanem gyakorlati módszer végső soron a világszellemmel aló egyesüléshez vezető út.
Többféle fajtája van:
- Hatha jóga (a test jógája), Bhakti jóga (az áhitat jógája), Dzsnáni jóga (a megismerés jógája), Káma jóga (a nemiség jógája), Rádzsa jóga (a királyi jóga), stb.
A jóga nyolc „tagozata”, lépcsőfoka (anga):
A világszellemmel való egység felismerése maga az egyesülés: Ta twam aszi” : „Te az vagy.”
Ezt dolgozta fel egy „keleti versében” Szabó Lőrinc (2. melléklet).
Ehhez azonban nincs szükség papi rendre templomokra áldozatokra, szertartásokra. Ez volt a titkos tanítás „veszedelmes újdonsága”, emiatt kellett valóban sokáig titkosnak maradnia.
Ebben az összefüggésben a lélekvándorlás folyamata (amelynek többféle értelmezése is van az ember ujjászületésének időpontját helyét és módját illetően) bármikor véget érhet, a brahmaninánával, a nagy egyesüléssel, amely természetesen korántsem kialvás vagy megsemmisülés, a semmiben való feloldódás. Csupán az egyéni tudat „alszik i” oldódik el a világszellemben.
A már említett négy tudatállapotnak négy életforma felel mag: tanítvány, családapa, szerzetes, remete, vándorszent (ez azonban nem értékrend és nem is föltétlenül egymásutániság).
A negyedik életforma, a vándorszint vagyis szamnjászin, aki mindenről lemondott, és „meghalt a világnak.” Elhagyja családját, nevét miden tulajdonát, szélső esetben még runáit is. Vádorkoldus lletve az Upanisádok kifejezése szerint vándormadár. Róla szól a Parahamsza Upanisád (lád a 3. melléklet):
Érzékeinek hullámzása elcsitul,
A Lélek
lakozik benne.
Teljesen felébredve, a Legfőbb Öröm birtokában,
Jog van kijelenteni, lélekben és igazságban.
„Én vagyok a bahman!”
És ezzel
pályafutásának végéhez ér.”
1. melléklet
SZÓ ÉS
KIFEJEZÉSJEGYZÉK
Lásd: Filozófiai Vitakör Évkönyve 2000
2. melléklet
SZABÓ LŐRINC: „Ez vagy Te!”
(Lásd: u.o.)
3. melléklet
Kena
Upanisád: 3
(részlet)
27. Ha Agni, Váju, Indra és a többi istenek fölött állnak,
ez azért van, mert megközelítették brahmant,
mert elsőként ismerték el, hogy mi a brahman.
28. És Indra valóban minden fölött áll,
mert ő közelítette meg legjobban a brahmant,
mert elsőként ismerte fel, mi a brahman.
Csandogja Upanisád 6:8
(részlet)
Svetakétu, hogy mi az álom. Mi történik az emberrel, amikor úgymond ’alszik.”
Valójában egyesül a Léttel, beszívódik önmagába, és ezért
Mondják róla, hogy alszik. Felszívódik önmagába.”
háromszorosan az emberben a három istenség,
a tűz, a víz és a táplálék.
Tudd meg, hogy mikor az ember meghal, a hangja átmegy
A gondolatba, gondolata a lélegzetébe, lélegzete a tűzbe,
A tűz pedig abba a legfőbb istenségbe, amely a finom lényeg,
Az egész Világmindenség azonos ezzel a finom lényeggel,
Amely nem más, mint a Lélek! És te is, te is Az vagy Svetakétu!
A Méz-himnusz
Brihad-Áranjaka Upanisád, 2.5, 14-15
A Lélek – méz minden lény számára,
É minden lény méz a lélek számára;
Ami a tűzből és ambróziából álló személyt illeti,
Aki a Lélekben lakozik,
Aki az emberi szempontból nézve, a lelkünkben lakozik,
Ő a Lélek valóban, ő az Ambrózia.
A brahman, minden dolog
Igen, ez a Lélek minden lény Ura,
Minden lény uralkodója.
Ahogy a kocsikerék küllői
Mind a kerékagyhoz vannak rögzítve,
Úgy a lények, az istenek, a világok,
A lélegzetek, a lelkek,
Mind a Lélekhez vannak
rögzítve.
A brahman és a Világmindenség
Mundaka Upanisád 1 és 2
Az istenek közül Brahmá jelent meg elsőnek.
Ő minden létezőnek Teremtője, a Világmindenség Őre!
Elsőszülött fia, Atharva fejtette ki a brahmáról szóló tudást.
Ezen nyugszik minden más tudomány.
Ez a brahmán láthatatlan és megfoghatatlan,
nincs se családja, se kasztja, se szeme, se füle,
e bráhmának nincs se keze, se lába,
ez az Örök, amely áthat, átitat minden dolgot;
ez a Nagyon finom, ez a Változatlan:
benne lelték föl a régi bölcsek
minden létező alapját.
Ahogy a pók kibocsátja, majd visszavonja hálóját,
ahogy a növények születnek a földből,
ahogy az ember haja és szőrzete nő, amíg csak él,
úgy születik a Világmindenség e soha el nem pusztuló brahmanból!
A Purusából, a Szellemből születik a lélegzet, a gondolat,
valamint a megismerés és cselekvés minden képessége.
Belőle születik a tér, a szél, a fény, a vizek és a föld,
amely minden fényt hordoz.
Feje a tűz, szemei a nap és a hold, fülei a kelet és a nyugat;
hangja a Szent Írások; lélegzete a szél,
szíve az egész Világmindenség; lábából született a Föld,
mert ő minden dolog belső lelke …
Igen, a Purusa, a Szellem, ez az egész Világmindenség;
szertartás, önmegtagadás, brahmán, örök élet!
Aki ismeri ezt a titkot, amely szíve mélyén rejtezik,
Elvágja a Nem-tudás kötelékeinek csomóját,
Itt és
most!
Garuda Upanisád
IV Igézés
OM! IM! OM! Hódolat az Úrnak! Hódolat Garudának!
Hódolat a madarak királyának, Visnu kedveltjének,
Akinek a Három Világ minden lénye tisztelettel adózik!
Hódolat Annak, akinek rémisztő alakja
az Idők Végezetének tüzéé! Akinek gyémánt a karma,
csőre, fogai és farka! Akinek gyémánt a szárnya!
OM! IM! OM! Jöjj! Jöjj hozzánk! Jöjj el, Garuda!
Hatolj be, páratlan isten! Hatolj be a beteg testébe!
Rontsd meg! Rontsd mg a gonosz démonok mérgét!
Pusztítsd el! Pusztítsd el e tisztátalan démonok mérgét!
Távolítsd el! Távolítsd el a démonok mérgét,
akiket ez az igézés már szét is oszlatott!
Öld meg, Garuda, mind a mérgeket! Sújtsd le a démont!
Égesd meg! Főzd meg! Süssed meg! Hamvaszd el!
HEM! FAT! SZVÁHÁ!
Káli-Szantarána Upanisád
5 „A Vaskorszak minden Gonoszát legyőzhetjük,
ha egyszerűen csak kimondjuk az Úristen Nevét …”
6 Nárada tovább kérdezett:
„Mi ez a Szent Név?”
A Teremtő így válaszolt,
Ezt a varázsigét adta neki:
„Haré
Ráma Haré Ráma,
Ráma Ráma Haré Haré
Haré
Krina Haré Krisna
Krisna Krisna Haré Haré”
Ez a tizenhat szavas varázsige
Legyőzi a Káli-korszak gonoszát,
Összefoglalja a Védát,
És megszabadítja a lelket!”
Himnusz a
lélekhez
Satagatha-Bráhmana Upanisád, 0.6
„Tisztelni kell a brahmant, minthogy ő a Valóság,
Az ember pedig szellemi erőből áll;
Ezt megtalálja a túlvilágon is,
Akárcsak földi életében.
Tisztelni kell a Lelket, mely gondolatból áll,
Amelynek a teste lélegzet, a formája fény,
Lénye pedig a tér.
Az az éltető lélegzet Lelke, az én lelkem;
Halálomkor a Lélekbe térek vissza.
Aki ezt tudja, nem kételkedik többé.”
Így szólt Szandílíja, é így is van.
Ishá
Upanisád
1-16
Lakozzék az Úr
mindenben itt a földön,
a mozgásban levő világban!
Te pedig elégedj meg azzal
Amit mutat neked!
Ne irigyeld a másét.
(Ne feledd, hogy)
a
szertartásos cselekedetek
nem érintik lényed lényegét
……
Egyetlen és mozdulatlan, AZ
gyorsabb még a gondolatnál is,
az istenek sem érnék utól,
ha előttük futna!
Tevékeny és tétlen;
messze van, és közel;
Benne van mindenben,
És kívül van mindenen.
Aki felismeri,
hogy minden lény a Lélekben van,
és hogy a lélek van minden lényben,
az többé nem szakad el tőle.
……
Aki Nemtudásban bízik,
vak sötétségbe jut,
de még sűrűbb sötétségbe jut az,
aki a Tudásban bízik.
AZ ugyanis különbözik
a Nemtudástól és a Tudástól egyaránt,
amit megmondottak a risik
akiknek a tanítását követjük.
A
Nemtudás és a Tudás;
AZ mindkettő egyszerre;
Aki ennek tudatában hal meg,
Az a Tudás és a Nemtudás révén
Elnyeri a halhatatlanságot!
……
Aranyálarc, a Nap rejti
Az igazság arcát.
Oly szép ez a te képed,
látom őt, ott fent, a magasban!
Igen, bármi is légyen az,
Látom őt, ott fent, a magasban:
Én
vagyok Ő! É vagyok Ő!
Parana-Hamsza (Vándormadár) Upanisád
(Visnu,
az Úr, tanítja Nárada risit):
„Nincs a világon nehezebb út,
mint ezeké a jógiké:
igen kevesen járnak rajta!
De aki ezt választja
mindörökké megtisztult …
1) Nem hallani tőle panaszt
Hidegre vagy melegre,
nem törődik vele,
gyalázzák-e vagy magasztalják,
mivel kiszabadult a Lélekvándorlás
óceánjának hat hullámából. Ezek:
az éhség, a szomjúság a fájdalom,
az elvakultság, az öregség és a halál!
17) Elszakad mindezektől, felébred
és szilárdan nyugszik önmagában.
Megbékélve, mozdulatlanul így szól:
„Én vagyok az Egység, az Öröm, a Tudat!”
30) A balsors nem bántja,
a jószerencse közömbös neki,
nem gyűlöl nem is szeret többé.
31) Érzékeinek hullámzása elcsitul,
a Lélek lakozik benne.
Teljesen felébredve, a Legfőbb Öröm birtokában,
Joga van kijelenteni, lélekben és igazságban;
„Én vagyok a brahman!”
És ezzel pályafutásának végéhez ért.
Ez az Upanisád.
Advaja-Táraka Upanisád
1) Íme a Révész Upanisádja,
amely az
egységhez vezet!
Kifejtük azt annak javára,
Aki megzabolázta érzékeit
És elérte a hat erényt. Ezek:
A szív békéje, az önuralom,
A hiú vágyaktól való mentesség,
A türelem, a bizalom, és
Az elme összpontosítása.
2) mert ő az, a legfelsőbb Brahman,
aki
átjuttat az élet félelmetes folyamán,
a születés előtt, a felnőtt korban,
és a halál órájában;
Ezért a neve: a Révész.
Ugyanígy, ha az ember felismeri,
hogy az élő lélek és az Úr maga is
nem más, mint hiú látszat,
ha az ember képes elvetni azt is,
ami azon túl van, mondván: Nem,
ez nem AZ, ez nem AZ!
akkor felismeri a Brahmant mint egyetlent.
Ezért a jóga neve, „az eljuttató”,
Mivel elvezet az Egységhez.
9) Uralkodva szellemén,
elmélkednie kell ezen a látomáson.
Mert az, aki nem érti meg,
hogy a Kisvilág és a Nagyvilág
Egyetlen és ugyanazon Világmindenség,
az sohasem lesz képes
túljutni az érzéki látszaton.
14-17) Az ilyen jóga gyakorlásához
olyan vezetőre van szükség,
aki jártas a Védákban
tiszteli Visnut és jóindulatú,
aki ismeri a jógát,
és alaposan gyakorolja azt,
akinek lelkét átformálta
és megtisztította a jóga!
Csakis az ilyen tanító,
Aki tiszteli saját mestereit,
És az Úr hű szolgája,
Méltó a Guru névre.
Mert a Gu a Sötétség,
és Ru a Világosság,
amely eloszlatja;
így győzi le a Guru a Nemtudást.
Az a beavatott, aki elmondja
Akárcsak egyetlen egyszer is
A Révész Upanisádját,
Eléri a megszabadulást!
Megszabadul minden bűnétől,
Még azoktól is, amelyeket
Korábbi életeiben követett el;
Eléri minden vágyát,
Az emberi élet minden célját.
Ez az Upanisád.
Bevricsá Upanisád
1) A világ legkezdetén
az istennő volt csak egymaga.
Tőle lett a Világtojás.
Ő volt az IM hang,
és a tovább-rezgő orrhang,
amelyben folytatódik, az OM,
tőle született Brahmá,
tőle született Visnu,
tőle született Rudra (Siva).
5) Egyedül ő a Világlélek,
mert kívüle nincs más,
csak hazugság és Nem-lélek!
Ő tehát a brahman, mint a Világtudat.
Egyesíti magában
A Létet és a Nemlétet;
Általa ismerjük meg a Tudatot,
Mint a kettőség-nélküli brahmant,
Mint a Lét, Tudat és Öröm hullámát!
Ő van jelen minden lényben,
a Három Világ Szépe,
belül és kívül egyaránt;
és minden lényre kiárasztja fényét!
Aki nem csupán Lét, de megvilágító Tudat is,
Szeretet és Öröm,
Ő a Teremtő Istennő,
a Három Világ Szépe!
Mindent átfogó Istenség,
aki egyszerre Te, Én és Minden
ami csak létezik,
a Három Világ Szépe!
Ő az egyetlen Igazság,
Ő a Természet, az Elbűvölő,
a Három Világ Szépe!
Benne kell felismernünk
A kettősség nélküli brahmant!
6) Meg van írva az írásokban, hogy
„a
brahman – tudás”.
- és az is.
„ez a
brahman, én vagyok az!”
Másutt pedig:
„Te Az
vagy!”
és
„Ez a
Lélek nem más, mint a brahman.”
Ismét másutt:
„Ami én
vagyok, az Ő!”
Vagy pedig:
„Ami a
magasságban van, én vagyok az!”
Ezek a
Nagy Mondások együtt alkotják a Szent Tant.
569. vitaülés:
KATONA TIBOR: Szembenézés a régió-kérdéssel. Kalandozás szűk otthonunkban, avagy betekintés közvetlen kultúrkörünkbe (1. rész, 2. rész: május 28., u.o.) - 1999 május 7., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az
előadás kivonata:
- A régió fogalom viszonylagossága
- A régió-kérdés kapcsolódása külső civilizációs folyamatokhoz, valamint a hely(ek) szelleméhez (genius loci)
- Akciórádiuszok mezsgyéi és határai
Variációk a jövőre:
- „Nihil” jellegű
- Plagizációs-epigon jellegű
- Esetleg „kreatív”-jellegű változatok, az emberi idők utáni és a régi történelmi időkeretektől függően.
Az előadó
Kolozsvárról 1986-ban Magyarországra menekült
filozófiatanár.
Feljegyzéseim az előadásról és a vitaülésről
(d.cs.):
Az előadó
által felvetett problémák:
Régió-kérdés: „Cuius regio eius religio”: Minden régiónk kialakul a saját „vallása”, ideológiája. Pl. Közép-Kelet Európa ilyen jellegzetességei. A politikai – civilizációs határok nem fedik a földrajzi régiókat. Pl. Törökország az É-Atlanti, Kuba pedig a Szovjet rendszer része (volt).
Kérdés: a „genius loci” független-e az etnikumtól? – az előadó szerint igen, s ez különösen kitűnik Erdély esetében (transzilvanizmus).
Regionális patriotizmus: kultúrkör s nem az etnikum a lényeg. Lásd: „gall szellemiség” és lényegében az ír patriotizmus, amelynek már alig van köze az ír nyelvhez.
Kultúrateremtő, kultúraközvetítő és
kultúraátvevő régiók.
570 –571.
vitaülés:
„FEJLŐDÉS ÉS ÉRTÉKELMÉLET”
A Filozófiai
Vitakör fennállásának 26. évfordulója alkalmából
rendezett
jubileumi kétnapos konferencia
1999 május 14.-én és 15.-én
Program:
Május 14., péntek, 14:30, MÁFI Ebédlő, Stefánia út 14:
14:30: DETRE CSABA: Bevezető. Mi az érték?
14:45: KÓNYA BALÁZS: Az esztétika a nyugati filozófiában. (Adalék a civilizációs paradigma váltáshoz)
15:30: GÉCZY ISTVÁN: Fejlődés és értékfogalom
16:50: BOKOR LEVENTE: Az ember mint a kultúra és civilizáció kölcsönhatása
Május 15., szombat, 14:30, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Szent László tér 7-14
14:30: AGÓCS JÓZSEF: Fejlődés és érték
15:15 SZÁNTÓ BORISZ: Értéklelet. Az ember értéktelen fejlődése
16:00 DETRE CSABA: Szerveződési szintek, mint a fejlődés értékmérői.
16:45: Általános vita
Részvételi díj: Hölgyeknek: 1 csomag sütemény, uraknak 1 üveg ital
A
konferenciáról mindmáig (2004 október 20) kevés
írásbeli anyag maradt fenn. Bevezető előadásom
(d.cs.) kéziratos vázlata, valamint saját
naplóbeli jegyzeteim. Szántó Borisz előadásának
„annotációja” elektronikusan nem maradt fent, de
előadása alapján írt „Értékpatológia” c. 26
oldalas dolgozatát utólag elküldte s betettem a
„Filozófiai Vitakör konferenciái” mappába.
Detre
Csaba: Mi az érték? (kivonat):
Érték: az ítélet argumentuma. Ha valamit megítélünk, arról értéket kell alkotnunk.
Hegel után: minőségi
Mennyiségi
A kettő korrelációban van egymással!
Ha a fejlődés értékítéletét vizsgáljuk, akkor meg kell mondanunk, hogy milyen értékek jellemezhetik a fejlődést?
Ha fogalmat (der Begriff) akarunk valamiről alkotni, akkor értékítéletet kell alkotnunk (róla) - /lásd: 1988-as jegyzeteimet/
Géczy István: „Létezés: A rész összefüggése az egésszel.”
Bokor Levente: „Miért van hierarchiája az értékeknek?”
Agócs József: „Ha egyedül maradunk nem mondhatjuk azt, hogy mi vagyunk a legfejlettebbek”. A fejlődés egy olyan folyamat, melyben „jaj a legyőzöttnek. Fel kell hagynunk az anthrópocentrikus vagy anthrópometrikus világszemlélettel.” Az előadó egyetért a francia mchanikus materilistákkal: de la Métrie-vel, Holbach-hal. Embergép, stb. „Specialista=generalista.”
572-574.
vitaülés:
II. Alcsútdobozi Vándorgyűlés
1999 május
21-23, péntek-vasárnap, Alcsútdoboz, Kastélykert
10. A vándorgyűlés házigazdája: DR. HALÁSZ
FERENC
HALÁSZ FERENC
vitaindító előadásának címe: „Az Élet értelme”
Az
előadás kivonata:
Mi az élet? Mi az értelem? Mózes (I.1.26) E.F. Russel: Az egyetlen megoldás. A jó és rossz, az értelmes é értelmetlen mint nem csak emberi, tőlünk függetlenül is létező fogalmak. A polaritás törvénye. Az evolúció és innováció mint a rendszerműködések inherens törvényei. Értelmes rendszerek funkcionális kommunikációi. Feladatunk „itt” és „most”.
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
Koncentrikus ismeretkörök: legbelül: ismeret
Körülötte: fantázia
Legkülső: felfoghatatlan világ
Információ: ugyanannak az anyagnak egy hígabb formája – avagy: kölcsönhatás magasrendű megjelenése.
Ezen az összejövetelen hangzott el Halász Ferenc híres, sokat idézett kijelentése:
„A sokoldalúság jutalma egy érthető világ, egy színes élet. Büntetése: a garantált középszerűség. „
575. vitaülés:
KATONA TIBOR: Szembenézés a régió-kérdéssel. Kalandozás szűk otthonunkban, avagy betekintés közvetlen kultúrkörünkbe (2. rész, az 1999 május 7.-i előadás folytatása) – 1999 május 28., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Megjegyzés: A május 7.-i első előadás vázlata a
második előadáshoz is tartozik.
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
A régióhoz mindig hozzátartozik bizonyos patriotizmus, pl. „lokálpatriótizmus”, amely akár egy falura, vagy hegyre is leszűkülhet. „Mennél inkább kisebb valami, annál inkább személyes.” A patriótizmus időnként átalakul, például az új etnikumok kialakulásával. Etnikumok kialakulásában szerepet játszhat a lokálpatriótizmus.
576 – 578.
vitaülés:
VITÁK AZ
ŐSELVRŐL
A Filozófiai Vitakör és a Szerencsi Városi Kulturális Központ közös rendezvénye – 1999 június 4-6 Abaújszántó, Szerencs, Miskolc
A rendezvény
első közreadott, programja, amely számos
vonatkozásban megváltozott, illetve kibővült:
Június 4., péntek este: Érkezés Abaújszántóra a Hubertus Motelbe: Esti eszmecsere, vacsora.
Június 5., szombat d.e. 10H: Miskolc, Egyetemváros, Informatika Intézet:
Előadók: TÓTH TIBOR, GÉCZY ISTVÁN, DETRE CSABA, BOKOR LEVENTE, SZÁNTÓ BORISZ, AGÓCS JÓZSEF.
Június 5., szombat d.u. Városi Kulturális Központ, Szerencs, Rákóczi Vár,
Házigazda: TARNÓCZI KATALIN, Tel.: 47-362-254
PAPP MIKLÓS: A tokaji bor testet-lelket melegítő hatásáról
VÁRHELYI GYULA: Tallózás híres borospincék vendégkönyveiben.
Június 6., vasárnap: ismerkedés Hegyalja Kapuja nevezetességeivel.
Néhány
nappal a rendezvény előtt Géczy István a
Tokaj-hegyaljai Munkacsoport vezetője Tóth Tibor
professzorral a Miskolci Egyetem Informatika
Intézetének tanszékvezető professzorával
összeállították a miskolci részletes programot
feltüntető meghívót:
(A „Viták az Őselvről” téma a június 4.-i péntek estére szorítkozott, erről azonban semmi írásbeli információ nem maradt fenn.)
MEGHÍVÓ
MIVÉGBŐL VAGYUNK A VILÁGON?
Című
eszmecserére a Világegyetem mibenlétéről, az
alapvető lényegről, az őselvről és a végső
Kérdésekről
A budapesti Filozófiai Vitakör Tudományos Egyesület, a Miskolci Egyetem Informatika Intézet és a szerencsi Városi Kulturális Központ, Könyvtár közös rendezvényére, 1999 június 5.-én (szombaton)
10:00 órára a Miskolci Egyetem
Informatika Intézetébe.
Előadók:
10:00 Detre Csaba: A Filozófiai Vitakörről, mint a filozófiai gondolkodás szellemi
műhelyéről
10:30 Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat
11:30 Géczy István: A világ mint információ
EBÉDSZÜNET
13:30 Szántó Borisz: A Mindenség őselvei
Az előadások után hozzászólások és vita!
ÖNT IS SZERETETTEL VÁRJUK!
A Filozófiai Vitakör tagjai már egy félórával korábban megérkeztek a Miskolci Egyetem Informatika Intézetébe, ahol Tóth Tibor tanszékvezető köszöntötte őket, süteményekkel kávéval. A tanszékvezető behívta irodájába Detre Csabát s bemutatta azt, hogy ők az információkat komolyan veszik, s Detre elképedve látta, hogy róla igen részletes számítógépes adattára van a tanszéknek: publikációk, külföldi konferenciákon tartott előadások, ugyanígy nagy vonalakban a Filozófiai Vitakör tevékenységéről is. Ugyancsak tárolt információk vannak Szántó Boriszról, Agócs Józsefről, Géczy Istvánról is. Detre tréfálkozva említette meg hogy netán „elektronikus káderlapokat” készítettek a Filozófiai Vitakörről? Mire Tóth Tibor minden humor nélkül válaszolt: „Nem múködünk együtt olyanokkal, akikről nem tudunk mindent!” Detre ezt rögtön elmesélte a Kör kint várakozó tagjainak, mire Géczy István megjegyezte, hogy Tóth Tibor a „Hit Gyülekezete” c. felekezet egyik vezetője, s ez a szervezet híres arról, hogy mindenkit „lekáderez”, mielőtt bármiféle kapcsolatba kerülnek az illetővel, szervezettel.
Rögtön kitűnt, hogy a tanszékvezető szinte katonás pedantériával rendezte meg az ülést.
Mintegy 15 tanítványa vonult fel a teremben, akik közül már előre kiosztották a szerepeket, feladatokat.
A vitaülésre Géczy István és Szántó Borisz nyújtott be előadáskivonatot. (Lásd későbbiekben).
Feljegyzéseim (d.cs.) a vitaülésről:
Detre Csaba első előadóként bemutatta a Filozófiai Vitakört: Kifejtette, hogy az egyesület immáron több mint huszonhat éve az interdiszciplináris kutatás egyik kiemelkedő fóruma, története során szinte minden tudományág megjelent programjában. Erre több „tanítvány” közbeszólt, hogy „hol volt történelmében a hit?”Mire Detre így válaszolt: „Nem vagyunk egyház, és semmiféle vallási szervezet sem. Vallásfilozófiával, mint a filozófia egyik diszciplínájával foglalkozunk, de nem fejtünk ki vallási tevékenységet.” Mire a válasz több oldalról is az volt: „A tudomány semmi hit nélkül.”
Tóth Tibor előadásáról: Abszolút megismerés nincs. Az abszolút igazágra törő ember nem igaz, hamis, vagy éppen gyanús. Abszolút igazság nincs! Abszolút igazságos maga az Isten, senki nem ismerheti meg Őt, s aki az abszolút igazságra törekedik. Az aki erre törekszik, Istenné akar válni, s ezért megsemmisül (sic!).
A falzifikáció viszont izgalmas és fontos! Ennek alapja a kétely, az igazi tudós mindenben kételkedik de nem akar mindent megtudni. Itt idézte Descartes „dubito ergo sum”-ját. A kétely minden lét alapja jelentette ki. Aki a „világmagyarázat” felé törekedik, az nem Isten felé törekedik, hanem Istenné akar válni. Istenhez nem a tudomány útján jutunk el, hanem a hit révén. Ezért a hit magasabbrendű mint a tudomány. Itt véleményem szerint inkorrekten beidézte Heller Ágnes „Tudomány nélkül” c. könyvét, mely egyáltalán nem ilyen vonatkozásban taglalja a tudomány nélkülözhetőségét.
Kitért arra, hogy a világ nem keletkezhetett semmiféle konkrét létezőből, s ezért az „Ősrobbanás” nem lehet a világ kezdete. (Az egész vitaülésen kizárólag csak ebben értettünk egyet.)
Többször is hangoztatta: „Elsősorban hit kell a tudományban, hit nélküli tudomány az tudatlanság, vagy éppen miszticizmus!”
Tézisek:
(1) A természet megértéséhez egy emelkedettebb szintre lépésre (?) van szükség, a hit emelkedettségére, ahonnan „lenézve” megismerhetjük a természetet, vagy a reális világot. A hívő lenézi a természetet, s így könnyű számára ennek felfogása.
(2) A természet egésze egyazon törvénynek van alárendelve: egyöntetű, s ez az egyetlen és végtelen érvényű isteni akaratot példázza.
(3) A mérhető dolgok alapul szolgának a „megfogható hatásoknak.” A mérés mindig anthrópometrikus, azaz emberléptékű, s éppen ezért változó is, mert az ember változékony. A matematika, geometria nem embermértékű örök érvényű dolgokkal foglalkozik, s épen ezért joggal nevezte ezeket Descartes „isteni tudományoknak”.
(4) A legegyszerűbb magyarázat a „takarékosság elve”, az Occam-borotva.
(5) Az ismeretlen megmagyarázható az ismert segítségével az analógiákon keresztül, de ez kizárólag csak a világ egyes részeire vonatkozik, a világ egészére nem. Isten nem lehet analogon mivel maga az abszolútum!
Mennél komplexebb valami, annál inkább megismerhetetlenebb, mert annál közelebb van Istenhez.
Abszurd állítás a Világ keletkezése egy pontszerű „Ősatomból”, mert ez végtelen gravitációs koncentrációt jelentene. Ennek felrobbantásához végtelen nagy energiára lenne szükség. Ilyen energiával csak Isten rendelkezhet, de Isten a Biblia tanúsága szerint nem ilyen módon teremtette a Világot. Igen! A Szentírást komolyan kell venni!
Az evolúcióelmélettel szemben az alábbi tézist vetette fel: „Vagy minden létező átmeneti alak, vagy minden egyedi típus”. (Megjegyzésem: Ez valóban az evolúciókutatás nagy dilemmája.)
Géczy István előadásáról: Az egész Világmindenség különböző mértékben összesűrűsített energia! A koncentráció különbözősége eredményezi a különféle minőségeket. A univerzális fejlődés folyamán az energia különböző koncentrációkban „folyik” az Univerzumban szerteszét.
Tudományelméleti megállapítás: „A diszciplináris határ a tudomány és a vallás között is bizonytalan és szubjektív.” (Ezt a megállapítást Tóth Tibor és tanítványai hangosan helyeselték, egyes tanítványok kijelentették hogy a tudomány legfeljebb csak a vallás egyik részdiszciplínája. Tóth Tibor ezzel nem értett egyet: a tudomány alacsonyabbrendű megismerési forma mint a vallás, azaz a hit.
Trimurti ---- Hegel ---- Atya, Fiú, Szentlélek ---- Dünamisz, Energeia, Entelekheia,
Szántó Borisz előadásáról: „Ahhoz, hogy istentagadó legyek, definiálnom kellene az Istent.”
„Semmi sem átmeneti alak. Ha minden átmeneti alak lenne, akkor mihez képest lennének átmenetiek?
„Átmeneti alakokról megint: mik között átmenet az átmeneti? Soha nem láttak még két faj közötti új fajt!”
„Mi a fejlődés? Robbanások a fellazulás felé.” (Hambarcumján) Bár, ez ellen szól: „Tulajdonságok száma állandóan csökken.”
„A világon minden programozott”.
Ajánlott irodalom:
PAUL DAVIES: Egyedül vagyunk a Világegyetemben – Kulturtrade, 1995)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szántó
Borisz előadását Tóth Tibor tanítványai több
esetben nyílt nem tetszéssel fogadták, dobogás,
asztaldöngetés, félhangos közbeszólások, Az
elnöklő Tóth Tibor hirtelen belefojtotta a szót
az előadóba, ami szokatlan dolog volt a
Filozófiai Vitakör történetében. Detre Csaba
megkérdezte a professzort, hogy miért tette ezt,
mire a kérdezett azt válaszolta: „minden
pillanatban ebédre kell felkészülnünk, de ezt az
előadást már semmiképpen nem lehet folytatni,
délután már a hozzászólások következnek!”
Hozzászólások:
Ruff Tibor filozófus-teológus: „A filozófia ugyanolyan szakma, mint a vízvezetékszerelés”
„Az Anyag és a Szellem szétválasztása a marxizmus jellegzetes attitüdje”
„Kémia: az anyag molekuláris szintjének a tanulmányozása, a filozófiának viszont kötelessége olyan problémák felvetése, amelyekre biztos, hogy nem tud válaszolni.”
„Krisztus bármit képes megoldani, akár a világot is újrateremteni.”
Erre
Bokor Levente közbevágott, hogy miért nem tette
meg eddig is?- Mire a jelenlévők hangos
nemtetszésüket fejezték ki.
D. Lombay Kamilla: „A filozófia képes a világ megváltoztatására. Szofisztész: bölcselkedő, filoszofosz: bölcsességszerető. Aki ezt szereti, az a világ megjavításának irányában ténykedik.”
Bokor Levente: Teremtés: szünkron, fejlődés: diakron.
Surjányi Csaba (geofizikus-teológus): A múltról egyre inkább többet tudunk, amint távolodunk tőle.
A vitaülés Detre Csaba és Tóth Tibor zárszavával ért véget: Detre Csaba köszönetet mondott az érdekes diskurzusért és a vendéglátásért, s reményét fejezte ki, hogy az eszmecsere folytatódik. Tóth Tibor – a Filozófiai Vitakör jelenlévő tagjainak nem kis megrökönyödésére azt emelte ki, hogy itt a hit diadalmaskodott a hitetlenség felett. Ezt tanítványai ovációval fogadták. Furcsa hangulatban ért véget az ülés, s amikor a Kör tagjai elhagyták a termet, Tóth Tibor egyik fiatal tanítványa hangosan megjegyezte: „Elvonul a vert had!”
Előadásvázlatok:
SZÁNTÓ
BORISZ: A mindenség őselve
Mottó: „A mindenség végső őselvéről őselveiről
most nem kell
Beszélnünk … Nehéz volna fejtegetésünk
jelenlegi
Módszerével világossá tenni véleményünket”
PLATÓN: Timaiosz, 48c
-
előadásvázlat –
2400 év elmúltával – hála a tudomány
nyelvének – a fejtegetés a mindenség végső
őselvéről elvégezhető és világossá tehető.
Elméletemet arra a feltevésre alapozom, hogy nem a „mi?”, hanem a „hogyan” adott. Ez azonban egyáltalán nem jelenti az anyagi alapok elvetését. Sőt, így válik érthetővé az anyag fogalmának meghatározása is. Kiinduló pontnak választott Alap-princípium szerint a változás folyamatos és végtelen. Bárminemű állandóság megjelenése ebben a folyamatban az Alap-princípium megsértését jelenti, melynek áthidalása szükségessé teszi az erők és más struktúrák kialakulását.
A tulajdonság, koncentráció,
heterogenitás, erő és struktúra fogalmának
tisztázása után, felvázolható a magára záródó
aktivitás önfenntartó alakzata. Ez az
erőkomplexum hozzárendelt törvényszerűségek
révén elvezet bennünket az alapjelenségekhez
tartozó funkcionális rendszer fogalmához. Ennek
révén az aktivitás tevékenységként írható le, a
strukturálás, az eszmélet és a megismerés pedig
a rendszer célirányos tevékenységéből adódó
tulajdonságaiként. A fejlődés – a tulajdonságok
realizálásának folytonos átstrukturálódással
járó folyamata – a rendszer fejlődési fázisának
sorával válik ábrázolhatóvá, a szekvencia
törvényszerűségei pedig elvezetnek a program
fogalmához.
Az univerzum fejlődése a funkcionális rendszert képező Aktív Kezdemény, a „mozdulatlan mozgató” tételezésével és a programozottság levezetésével körvonalazható. Világunk a funkcionális fázisok véges lecsengő trendje és a tökéletesedő programozottság törvényei szerint zárt konglomerátumként alakul ki. Az anyagi univerzum a tulajdonságok realizálását eredményező folytonos változás önvezérlő véges folyamataként írható le. A realizáció elvei ebből következtethetők ki, a kialakuló alap-struktúrák (forma-erő, alaptéglácskák, kontinuum, alap-erők), fogalmilag tisztázhatók és felvázolhatók.
Az univerzum fejlődésének struktúrája a koncentráció növekedése és az Aktív Kezdemény vezérlő mechanizmusként teremtette az idő folyamát, hogy annak célirányosan keltett fluxusa az információ fluxusával kölcsönhatásban lehetővé tegye a lecsengő kibontakozási folyamat meghosszabbítását, az ómega-pont elodázását.
Az ember az Aktív Kezdemény manifesztálódása. Innovatív intelligenciája és kognítív önfejlesztése elvben éppen az a tulajdonság melynek segítségével, a megértjük a fejlődés folyamatát – lehetővé válhat a beavatkozás, s a mindenség törvényszerűen fatális önvezérlő kibontakozási folyamata talán meghosszabbítható.
A
realizáció „őselvei”
A Generátor-elv: A tulajdonságok realizálódása az Aktív kezdemény generátorához kapcsolódik, a gerjesztés konkrét, állandó és ezért szükségszerűen korlátozott módjához. A véges folyamat realizálása a végtelen Aktív Kezdeményből a generátor specifikus konkrét üzemmódjának meghatározásával, vagyis a Tulajdonság-Potenciál egy szegmensének kijelölésével, s ilyenformán a konkrét tulajdonság-tartományra való leszűkülésével egyenértékű. (Ez elvben azt jelenti, hogy a végesség a végtelennek egyetlen szegmenséhez való kötődéssel jön létre, valamint azt is, hogy ahány generátor, annyi világot realizálhat – akár egymással párhuzamosan is – az Aktív Kezdemény).
Az ellentétek egységének elve: A Passzív és az Aktív komponensek egy egységes nem-lineáris totalitásnak elválaszthatatlan részei, így nem is értelmezhetők egymás nélkül.
A komplementaritás elve: Az események két szinten írónak és összhangban vannak egymással, összetartoznak, hiszen kiegészítik egymást.
A determinált fejlődés törvénye: A evolúció sajátosságait a generátor szabja meg. Az ellentétek egységének (vagyis a Funkcionális Rendszer) elve minden fejlődési mód sajátja. Amiben különbözhetnek, az a tulajdonságok specifikumai és a Hiba kiegyensúlyozásának a módja.
A Realizáció törvénye: A fejlődési folyamat az Aktív Kezdemény generátorától a relatíve legnagyobb koncentrációjú (lét) konkrét szintjéig tart, melynek programozott limitje az Ómega Pont, természetes (elvben nem kizárt) Határa viszont a teljes lefagyás. A realizálási folyamat programját kezdeti-, vég-, oldal-, belső- és egyéb peremfeltételekkel együtt lehet és kell megadni.
A sorozatos visszarendeződés törvénye: Az Ómega-Pont bizonyos elodázása saját algoritmusokkal és specifikus hatásmechanizmusok kiépítésével biztosítható, de a teljes lefagyás elkerülése az Ómega-Ponti visszacsukást programszerűen elkerülhetetlenné teszi.
A zárt világ törvénye: A visszarendeződésre ítélt realizált világot el kell szigetelni, vagyis a végest a végtelentől, a diszkrét és elkent tulajdonságokat egymástól el kell választani. Ez nem érinti a fejlődési végesség kérdéskörét hiszen ha a regresszió trendjét beavatkozással progresszióra lennénk képesek átváltani, a világ fejlődése akár végtelen is lehetne.
Az egyensúlyhiány törvénye: A folytonos változás a fejlődést kiegyensúlyozatlan folyamattá teszi. A kiegyensúlyozatlanság az anti-szimmetria és a „páros-páratlan” törvényszerűségekben mutatkozik meg.
A megvezetettség (programozottság) törvénye: a törvényszerűen növekvő Hibaszázalék ellensúlyozása vagy kompenzálása és az Ómega-Ponti visszarendeződés Imperatívusza megköveteli a strukturális kibontakozás szabályozását peremfeltételek, visszaható mechanizmusok és beépített mechanizmusok segítségével.
A beavatkozás törvénye: Minden beavatkozás a fejlődés folyamatába program- vagy mechanizmus-jellegű és az Aktív Kezdeménytől indul ki. A természetes (beavatkozás nélküli) erőhatásokat úgy kell terelni, hogy természetes féltengelyek mentén célirányos hatást váltsanak ki a beépített mechanizmusokkal együtt.
A programozott öntökéletesítés törvénye: A programozottság és a beavatkozás törvénye megköveteli a beavatkozási képesség és ezáltal a fejlődési folyamat vezérelhetőségének fejlesztését.
A holografikus szerkezet elve és „a világon minden az Aktivitás manifesztációja” elv kimondják, hogy a világ szerkezete tükröződik az alaptéglácska szerkezetében, s – vice versa – a világ szerkezetében tükröződik az alaptéglácska szerkezete. A holografikus szerkezet elve feltételezi, hogy – mondjuk, egy alaptéglácska híján, teljes elpusztulása esetében is – a világ (azonos peremfeltételek mellett!) közel azonos világszerkezethez érkezne újabb kibontakozása során.
Szántó Borisz ezen dolgozata éles kritikákat váltott ki: egyrészt homályos tartalma miatt ,másrészt bonyolult, áttekinthetetlen szimbolika-rendszere miatt is. Tóth Tibor több tanítványa szóvá tette a dolgozat magyartalan megfogalmazását.
GÉCZY ISTVÁN: A Mindenség mindene az energia
AVilágmindenség legfőbb dünamisza az energia: ez hozza létre a részeket, azáltal, hogy sokféle koncentrációban terjed el a világban. A valaha létezett totális koncentrációjában, az Ősatomban volt az összes energia felhalmozva. Ez végtelen koncentrációt jelentett, mivel az Ősatom egy unikális geometriai pont-létezőnek felelt meg. Az Ősrobbanás után megszűnt ez az unikális pont, amelynek tartalma a Totális Energia volt Ezt a totális energia-koncentrációt nevezhetjük punktuális energiának vagy geometriai energiának. Az e pontban felhalmozódott totális energia elkezdett „szétfolyni”, s „folyamok” mentén az energia-koncentráció egyre csökkent. A csökkenő energiák lehetővé tették a mind bonyolultabb és bonyolultabb struktúrák felépülését, azaz a mindegyre magasabbrendű struktúrák kiépülését. A nagyobb energia-koncentráció tehát alacsonyabbrendű létszinteket jelöl, mintahogyan Nikolai Hartmann írta: „Primitv ist maechtig.”
Néhány nappal a miskolci rendezvény után Detre Csaba levélben megköszönte Tóth Tibor tanszékvezető tanárnak a szíves vendéglátást:
DR. TÓTH TIBOR professzor úrnak
tanszékvezető egyetemi tanár
Miskolci Egyetemi Informatika Intézet
Kedves Tibor!
Először is köszönöm a szíves vendéglátást. Ha a célba vett téma kibontásához nem is kerültünk közelebb, tanulságos számunkra az, hogy két egymástól lényegesen különböző gondolkodásmenetű csoport között érdemi vitát egy adott témából – bár nem lehetetlen, de – nehéz létrehozni.
Baráti üdvözlettel
Detre Csaba
579. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön kívülre, 5. rész: A királyfi négy bánata. Buddha belső bizonyossága – kerék és gazellák – 1999 június 11., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Az előadás tejes
anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000.
Ebből itt szemelvényeket közlünk:
A Buddha
első bizonyossága. Kerék és gazellák
„Fogadd
el, mit megmagyaráztam,
és ne foglalkozz azzal,
amit nem magyaráztam meg.”
(Gautama Sziddharta, a Budha)
A májusi holdtölte éjszakája
A Himalája lábánál, a zent Gangesz folyótól északra terült el a szakják királysága. Kr.e. 560-ban a király Szuddhodana első felesége, Mahamája gyermeket várt. (A monda szerint egy fehér elefánt termékenyítette meg.) Népének szokását követve elindult, hogy szülei házában szüljön. Estére kelve kíséretével együtt megállt Lumbininél egy dús virágú ligetben. Ott azonban elérkezett az órája, és teliholdnál fiút szült.
Másnap nem mentek tovább, hanem visszatértek a királyi apához Kapilavaszuba. A gyermek a Sziddhárta „célbaért, beteljesedett vágy” nevet kapta. Édesanyja a szülés után egy héttel meghalt; húga Padzsapati, aki szintén király felesége volt, gondoskodott a fiúcskáról.
A bölcs Kaladeva, másik nevén Aszita, mgjövendölte, hogy a királyfira fényes jövő vár. Vagy a Világ Ura lesz, vagy pedig a Világ Megvilágítója. Ezt nyolc további bölcs bráhmin is megerősítette, „test – jóslással”. Egyikük azonban, Kondanna, nem kevesebb mint 32 paraméter vizsgálata alapján egyértelműen a második lehetőség mellett foglalt állást és el is vonult a világból hogy remeteként várja ki a Megvilágosító felnőtté érését.
A királyt érthetően aggasztotta a jóslat. A hét megmaradt bölcs bráhmin szakvéleménye szerint a trónörökös akkor választja a második utat, a megvilágosodás keresését, ha meglát Négy Jelet. Ezek pedig a következők: egy öregember, egy beteg ember, egy halott, és egy vándor aszkéta.
A utódját féltő apa érthetően mindent elkövetett, hogy erre ne kerülhessen sor.
Az „aranyos bőrű”, kékszemű fiú szépen növekedett, testi, szellemi és lelki tulajdonságaival egyaránt kitűnt társai közül. A király korán mg is házasította, és az ifjú asszony, Jaszodára, hamarosan várandós lett.
A
királyfi négy bánata
A király minden igyekezete és furfangja ellenére a jóslatban szereplő négy „jel” bekövetkezett. A királyfi négy alkalommal kilovagolt, hű kocsihajtója és bizalmasa, Csanna kíséretében, és találkozott az emberi nyomorúsággal, szenvedéssel: először egy roskatag aggastyánnal, másodszor egy elhagyott beteggel, harmadszor pedig egy halottat kísérő gyászmenettel. Végül a negyedik alkalommal egy borotvált fejű, sárga ruhás, kezében koldus csészét tartóval szaddhuval, „szent emberrel” találkozott, aki derűs arccal véget nem érő vándorútját.
Az öregség, a betegség, a halál és az ezektől való megszabadulás gyötrő vágya lett a királyfi négy bánata. Huszonkilenc éves volt ekkor.
Nem segített rajta sem szórakozás, sem testgyakorlás. Lelkiállapotát még csak súlyosbította, hogy fia született, Rahula. A hagyomány szerint az „örömhír” hallatára így kiáltott fel: „Eggyel több béklyó”
Még azon az éjszakán búcsú nélkül elhagyta a királyi palotát, alvó feleségét és újszülött fiát, akinek még az arcát sem látta.
A
palotától a Középső Ösvényig
Átkelvén a határfolyón a királyfi levetette díszes ruháját, lerakta ékszereit karjával levágta hosszú, gondosan ápolt kékesfekete haját és sárga csuhát öltött. Mindent Csannára bízott, hogy vigye haza a királynak. Végül búcsút vett paripájától. (A legenda szerint a hűséges állat elpusztult bánatában.)
Sziddharta Magadhában kezdte meg vándorútját. Hamarosan rátalált Kondannára, aki a jövendölés óta türelmesen várt rá, és négy másik „keresővel” élt együtt. Most már hatan indultak el, hogy megfelelő gurut, lelki vezetőt keressenek.
Először Alarát, a „semmiség állapotának” tanítóját választották, majd Uddáka Ranaputtát, aki a „se érzékelés, se nem-érzékelés” tanát hirdette.
Gautama azonban végül egyikkel sem volt megelégedve, így aztán lelki vezető nélkül letelepedtek Uruvela mellett, remetekunyhókat építettek, és a maguk erejéből keresték tovább a megvilágosodás útját.
Életmódjuk egyre szélsőségesebb testi és
lelki önsanyargatásba torkollott. A hatodik
esztendő végén Sziddharta szervezete nem bírta
tovább, összeroppant és eszméletét vesztette.
Egy pásztor találta meg a félholt fiatalembert.
Magához vette és felápolta.
Megerősödvén, visszatért öt társához. Azok azonban nem vállaltak vele tovább közösséget, megbotránkozva azon, hogy felhagyott az önsanyargatással.
Így aztán Gautama teljesen egyedül
maradt, csakis önmagára utalva. Lassanként
kidolgozta a
„középső
ösvény” (prózaibban: az arany középút)
elméletét és gyakorlatát:
„Két végletet kell elkerülni annak, aki lemond a világról. Az egyik a szenvedélyekkel kapcsolatos dolgok gyakorlása, különösképpen az érzékiségé. Ez alacsonyrendű, civilizálatlan, méltatlan és haszontalan, csak a világias gondolkodásúaknak való. A másik véglet az önsanyargatás gyakorlata, amely fájdalmas, megalázó és szintén haszontalan.”
Ugyanis az egyik gátolja a lelki fejlődést, a másik pedig gyengíti az értelmet.
Egy szép napon, midőn egy banjan-fa alatt ülve elmélkedett, amely ősidők óta (animista módon) szentnek számított, egy asszony jött a fához, hogy szertartásos módon elkészített tejberizst áldozzon a (brahmanista) isteneknek hálaadásul, mivel fia született. Gautama átvette az áldozati adományt, megértve, hogy elérkezett a felébredés, a megvilágosodás napja. A legenda szerint ezt csodás jelek is megerősítették.
Este egy bodhi fa alatt telepedett le. Az ugyancsak szentnek tartott kusza fűnyalábaiból készített szőnyegen, lótuszülésben (padmászana) ült, arccal keletnek fordulva.
Felébredés a fügefa alatt
Hét teljes napig volt elváltozott tudatállapotban, transzban. Ennek az elbeszélések szerint négy szakasza volt:
1 A démoni kísértések szakasza, amelyben az ördög, Mara csábításának kellett ellenállnia.
2. Korábbi életei „újraélésének” extatikus („magán kívüli”) szakasza.
3. Az újjászületések oksági láncolatának megértése, megszakítása lehetőségének felfogása.
4 E felismerés megélése maga a felébredés, a megszabadulással azonos megvilágosodás.
Ez a májusi telihold éjjelén következett be, a szent fügefa (Ficus religiosa) tövében.
Napkeltekor Sziddharta, most már a Felébredt, a Buddha, visszatért korábbi, mindennapi, „normális” tudatállapotába.
35 éves volt ekkor.
Forogni
kezd a Tan Kereke
Két kereskedő tévedt arra Mézzel kevert lisztet ajánlottak Buddhának. Ők lettek az első világi tanítványai.
A Buddha szerette volna megosztani nagy felismerését két volt mesterével, de azok már nem voltak az élők sorában. Így aztán elindult megkeresni volt remete-társait. Meg is találta őket a Varanaszi (a mai Benáresz – ez az Európában elterjedt hellénisztikus neve, d.cs) melletti Iszipanában a Gazella Ligetben. Azok, eredeti szándékuk ellenére szívesen és nagy tisztelettel fogadták, mert tekintélyt parancsoló megjelenése rendkívül erős benyomást tett rájuk.
Nekik tartotta első tanító beszédét. Ezt az eseményt a buddhista hagyomány úgy tartja számon, hogy „forogni kezdett a Tan kereke”. (A fordítások eltérnek: másutt Tan helyett Törvény vagy Igazság szerepel: Dharmá, páli nyelven Dhamma). – A két gazella által közrefogott kerék így vált a buddhizmus (egyik) jelképévé.
Kondanna volt az első aki felfogta az új tant.
A Buddha tanításának kiinduló pontja a Négy Nemes Igazság (nemes = árija! d.cs. megjegyzése: szószerint: vérségi, vérségbeli, vérrokon), amelyek a szenvedés problematikájával foglalkoznak. Ezek közül a negyedik fogalmazza meg a Nemes Nyolcágú Ösvényről szóló tanítást, és ehhez további „végrehajtási utasítások” csatlakoznak, pl. a Helyes Cselekvések öt előírása, a Tíz Tökéletesség, a Helyes Tudatosság négy tárgya, a Megvilágosodás hét tényezője, és a Helyes Összpontosítás öt akadálya (2 melléklet), valamint a Tizenkét Ok láncolatának bemutatása (3. melléklet). Megjegyzés: a mellékleteket lásd: Filozófiai Vitakör Évkönyve 2000.
A Buddha nem ismerte el az emberi lélek önálló létét: az emberi tudat csak különböző tényezők összejátszásának eredménye, amely a halállal megszűnik, majd újra megjelenhet, mint a kialvó és újra fellobbanó láng. Világlélekről, Istenről, Abszolútúmról pedig egyáltalán nem beszélt.
„Az emberek és az istenek világában egyaránt csak egyetlen törvény van:
hogy semmi sem maradandó.”
Az elméleti okoskodást, spekulációt nem sokra becsülte és rendkívül bizalmatlan volt iránta, mivel eltérítheti az embert a lelki életmódtól. A filozófiai változásokkal szembn pedig határozottan türelmetlen volt. Magatartását igen jól példázza egyik tanítványának, Malunkjaputtának az esete, amelyet érdemes csaknem teljes terjedelmében idézni:
„Malunkjaputta elvont kérdésekkel ostromolta a Buddhát. Ő azonban lerázta ezeket, anélkül, hogy kielégítő választ adott volna rájuk. Végül Malunkjaputta ultimátummal állt elő: ha nem kap megfelelő választ, elhagyja rendjét és visszatér a világi életbe. És aprólékosan megfogalmazta az őt gyötrő kérdéseket. Örökkévaló-e a világ, vagy sem? Véges, vagy végtelen? A lélek azonos-e a testtel, vagy ezek különböznek egymástól és így tovább …. A Buddha mindenekelőtt megdorgálta Malukjaputtát, amiért zsarolni próbálta őt. „Mondtam-e neked valaha, hogy jöjj, élj szent életet az én vezetésemmel, és akkor megmagyarázom neked ezeket a dolgokat?” És a következő példabeszédet mondta Malunkjaputtának: „Képzelj el egy embert, akit mérgezett nyíl talált el. Barátai s rokonai orvoshoz sietnek vele, a sebesült azonban ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt bármit tennének, derítsenek ki és mondjanak el neki mindent a méregről, a nyílvesszőről, az íjról és az emberről, aki a nyilat kilőtte. Bizony, Malunkjaputa, ez az ember meghalna, mielőtt bármit is megtudna ezekről a dolgokról. Ugyanez a helyzet az olyan emberrel, aki nem akar addig szent életet folytatni, amíg választ nem kap olyan kérdésekre, mint például hogy örök és végtelen-e a világmindenség … Ezek nem érdemi problémák. Bármi is lenne rájuk a válasz, az élet alapvető tényei változatlanok maradnak, születés, öregség, pusztulás, halál, bánat, fájdalom, gyász, és mindezek megszüntetése, amelyről kijelentettem, hogy lehetséges még eben az életben. Ezért, Malunkjaputta, fogadd el amit nem magyaráztam meg … Ugyanis amit nem tártam fel előtted, mindaz haszontalan a tiszta élet szempontjából, és nem segíti elő lelki fejlődését. Viszont feltártam előtted a boldogtalanság természetét, és azt hogy hogyan lehet leküzdeni: mert ezek a Nirvánához vezető igazságok.”
A brahmanizmusban Atman, a világlélek a kerékagy, amely mindent mozgat, amelyből minden küllő kiindul. A buddhizmus kerekének nyolc küllője a nyolcágú ösvény, a kerékagy üres helyére, a Nirvánába torkollik.
Kaszt-mentes közösség
A Buddha követőinek száma meglepően gyorsan növekedett. A világi életről lemondó tanítványai mind egy sorsközösség, a szangha tagjai lettek, rendi és kasztbeli hovatartozástól függetlenül. Sőt: a Buddha befogadott a társadalmon kívül állónak számító „érinthetetleneket” (páriákat) is. Nem csoda, hogy a bráhminok ezt súlyosan felforgatónak ítélték és méginkább rossznéven vették tőle, int alapvetően isten-nélküli tanait.
A szangha belső „Tízparancsolatát” a 4. melléklet mutatja be. Lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000.
A Buddha a vándortanítók életét élte, és közösségének tagjai vele együtt rótták az utakat. Az esős évszakban meghúzták magukat valahol. A közösség fennmaradását nagyban elősegítették a világi támogatók, köztük Magadha királya, Bimbiszára is. Ő egy bambuszligetet ajándékozott nekik, ahol aztán a gazdag kereskedő hatvan házat építetett a közösségnek: ez lett az első buddhista kolostor (vihára).
Vándorlásai során a Buddha ellátogatott Kapilavasztuba is. E látogatás során az apja, a király is világi támogató lett, egyik féltestvére, Nanda pedig, sőt tulajdon fia, Rahula is belépett a szerzetesek közé.
Minthogy a fiú még kiskorú volt, z az eset szolgáltatott okot arra a rendelkezésre, hogy ezután kiskorú gyermek csak apja vagy gyámja, házasember pedig csak a felesége hozzáárulásával léphet be a szanghába.
A Buddha legkedvesebb tanítványa az egyik unokatestvére, Ananda lett. Állandó kísérője volt, öreg korában pedig támasza és ápolója.
A király halála után özvegye, a Buddha egykori nevelőanyja, Maha-pradzsapati és kérte felvételét a szerzetesközösségbe. Példáját később követte a Buddha elhagyott felesége, Jaszodára is.
Nők befogadásának a Buddha sokáig makacsul ellenállt. Végül Ananda állhatatos kérlelésének mégis engedett, jobb meggyőződése ellenére. (5. melléklet, lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000)
Hozzátette azonban: „Minthogy Ananda, a nők most felhagynak háztartás vezetésével, hogy a Tan és a Fegyelem vezetése alatt otthontalan életet folytassanak, a jó Tan, nem marad fenn sokáig: mindössze ötszáz évig. Enélkül ezer évig is fennmaradt volna.”
Érdekes, hogy éppen ötszáz évvel később kerül sor az úgynevezett Negyedik Gyűlésre, amelyen a buddhizmus Mahajána (a Nagy Szekér) változta megfogalmazódott, szélesre tárva a kaput sok minden előtt, ami a Buddha eredeti tanításától távol állt, és sokak számára közérthető vallást hozva létre tisztán racionális erkölcsi tanításból.
A közösség vezetésének megvoltak a maga nehézségei A Buddha bhiksu-i szerzetesei is csak gyarló emberek voltak. A helyzet odáig fajult, hogy több alkalommal még gyilkosságot is kíséreltek meg a Buddha ellen. Egyszer pedig ő maga hagyta ott a közösséget és egy ideig újból a magányos remete életét élte. Keserűen jelentett ki:
„Bolondokkal nem lehet együtt élni.”
A legenda szerint magányában egy elefánt volt hűséges társa és segítője. Végül azonban mégis visszatért, engedve a magatartásukat megbánt szerzetesek könyörgésének (akiktől közben a szponzorok megvonták az anyagi és erkölcsi támogatást egyaránt.)
Meg kellett küzdeniük a bráhminok érthető, de ettől nem kevésbé kellemetlen ellenségeskedésével, sőt még egy jelentős konkurrenciával is. Ebben az időben élt és tanított ugyanis Mahavira („Nagy Hős”), a mai dzsáinista vallás megalapítója amely a „nem-ártást” (áhimsza) a legszélsőségesebben igyekszik megvalósítani.
Együttérzés és önmérséklet – avagy részvét és
józan ész
Ezekkel a kifejezésekkel szokták jellemezni a Buddha erkölcsi tanítását, amelyet élete példájával támasztott alá. Ezt minden élőlényre vonatkoztatta.
A közösség tagjainak kötelességévé tette a tanítást:
„Menjetek szerzetesnek, és tanítsátok az igazságot, amely dicsőséges az elején, a közepén és a végén egyaránt, minden létező javára. Vannak akinek a szemét nem homályosította el por, tanítsátok őket, meg fogják hálálni.”
Ennek során semmitől sem szabad visszarettennünk. A buddhista hagyomány erre azt az esetet idézi, amikor a Buddha szóban próbára tette egyik buzgó tanítványát, Punnát, hogy mit tenne, ha szülőföldjére visszatérve derék honfitársai megvetnék, kigúnyolnák, bántalmaznák sőt végül meg akarnák ölni. Ezt felelte: „Továbbra is azt hinném, hogy jó és rendes emberek, mivel megszabadítanak testemtől, ettől a rothadó dologtól.”
Számos történet szól arról, hogy Buddha már gyerekkorától kezdve részvétet érzett és mutatott minden élőlény iránt. A szerzetesi közösségben ő maga is gondozta a betegeket, és a többieket is erre buzdította.
„Aki egy beteget ápol, engem ápol.”
Az önmérséklet, a mértékletesség közhelyszerű erkölcsi elvnek tűnik, de betartása, gyakorlása meglepően nehéznek bizonyul. Temperamentuma szerint minden ember hajlamos valamelyik irányban túlzásba esni, akár testi dolgoktól, akár lelkiekről van szó. Ezért a Buddha törekedett mindenkit a saját természetének megfelelően irányítani, nagy tapasztalata és mély önismerete alapján.
Törekedett mértéket tartani a dicséretben és a feddésen egyaránt, valamint az önmagát és a tanítását ért bírálatokra való reagálásban is.
„Testvéreim miért bosszankodtok és
szomorkodtok, amikor az emberek bírálnak engem,
a tanításomat, vagy a közösségünket? Az ilyen
harag és kedvetlenség csak akadályozhat
önmagatok legyőzésében. Ha felbosszant a
bírálat, hogyan tudhatnátok helyesen felmérni,
mennyi benne az igazság? Ha bírálnak,
vizsgáljátok meg kritikus szemmel, amit
mondanak, hogy kiderítsétek, miben van igazuk,
és miben nincs. Aztán azt magyarázzátok meg és
indokoljátok. Hasonlóképpen járjatok el akkor
is, ha valaki elismerőleg szól rólam, a
tanításomról vagy a közösségünkről. Ne örüljetek
ennek túlságosan. Egyszerűen ismerjétek el, amit
helyesen mondtak, és magyarázzátok is meg, hogy
az miért helytálló. Ugyanis amikor az emberek
dicsérnek engem, az általában lényegtelen
dolgokra vonatkozik, a hétköznapi a hétköznapi
magatartás-módra, nem pedig az igazán fontos
dolgokra.”
A karma tanítása értelmében mindenki felelős önmagáért minden tettéért, és önmaga építi a jövőjét. Nincs eleve biztonságot jelentő, üdvösséget biztosító varázsformula.
„Ha boldogan akarunk élni, éljünk gyűlölet nélkül, a gyűlölködők között, éljünk egészségesen a betegek között, éljünk gondtalanul azok között, akiket gondok emésztenek.”
Ezek után magától értetődik, hogy a Buddha nem tűrt meg semmiféle személyi kultuszt.
„Miért bámultok rám rajongó tekintettel? Ha valóban engem akartok látni, a tanításomat nézzétek.”
Igazán nem rajta múlt, hogy idő multával világrekordot jelentő személyi kultusz tárgya lett.
A láng
kialszik
A Buddha negyvenöt éven át tanított és vezette a közösséget. Amikor érezte, hogy ereje fogytán van, így szólt Anandához:
„Ananda, mit kíván még tőlem a közösség? A Törvény, amit tanítottam, világos. Nincs semmi titok, amit ne fedtem volna fel. Semmit sem tartottam vissza magamba zárva. Öreg vagyok már, Ananda, elmúltam nyolcvan éves. Így hát mindegyiktek építsen magának menedéket, egy saját szigettel. És ez a törvény legyen és semmi más.”
A sors iróniája, hogy a Buddha halálának a közvetlen oka egy bőséges ebéd volt. (Vita tárgya, hogy vadászpecsenye vagy - vegetáriánusabb változatban – gomba ártott meg neki.)
Midőn halálát közeledni érezte, így szólt Anandához:
„meglehet, Ananda, hogy közületek némelyeik úgy véli majd: a Mesternek vége, nincs többé tanítónk. Azonban nem ez a helyes felfogás, Ananda. A Törvény, amelyet megmagyaráztam és lefektettem nektek, az legyen eltávozásom után a tanítótok.”
Utolsó szavai ezek voltak:
„Minden dolgok természetéhez tartozik
hogy formát öltenek és újra szétfoszlanak.
Törekedjetek őszintén …”
A májusi telihold éjjelén lépett át a Nirvánába, megszakítva az újjászületések láncolatát. Testét máglyára helyezték és királynak járó tiszteletadással égették el. El nem égett csontjait összeszedték és sztúpákban helyezték el; mindmáig becses ereklyeként tisztelik.
Az
Ötszáz Szent gyűlése és a Három Kosár
A Buddha búcsú-intelme ellenére hamarosan kiört a viszálykodás Úgy látszott, a közösség teljesen széthullik.
Az uruvedai Kasszapa mentette meg a helyzetet. Úgy vélte, hogy a Budha hiteles tanítását mielőbb össze kell állítani és írásba fektetni. Anandával együtt Adzsataszatu király támogatásával nagygyűlést („zsinatot”) ívott össze, amelyen ötszáz olyan szerzetes vehetett részt, akiről már úgy tudták, hogy „szent”, vagyis elérte a megvilágosodást.
A gyűlés hét hónapon át tanácskozott. Kasszapa elnöklete alatt állították össze páli nyelven a Buddha „hiteles” tanítását, a Tipitakát (Három Kosár), Szanszkritul: Tri-pitaka.
Az Első Kosár a Vinaja „Fegyelem” vagy „Szabályzat”: a szerzetesi élet regulái.
A Második Kosár a Szutrák: Buddha tanító-beszédeinek öt gyűjteménye. (Az ötödiknek része a sokat idézett Dhammapada.
A Harmadik Kosár az Abhidhamma: hét metafizikai tudomány. Ezek képezik a későbbi különböző buddhista iskolák kiindulópontját.
Mindezek végleges leírására azonban csak jóval később kerül sor.
A buddhizmus történelmi fejlődését a 7. melléklet (lásd: Flozófiai Vitakör Évkönyve 2000) mutatja be. Ennek részletezésére most nem térhetünk ki, annál kevésbé, mivel rendkívül szövevényes és szerteágazó a téma. Mindössze annyit említünk még meg, hogy a megvilágosodás küszöbére jutott, de arról mások szolgálatára szeretetből lemondott boddhiszattvák között hazánkfiát is találunk: a magát székely-magyarnak nevező Kőrösi Csoma Sándort. Az ő emlékére szentelték a Mátra peremén a tari emléksztupát, amelyet 1992-ben maga a XIV. Dalai Láma (a Bölcsesség Óceánja) szentelt fel. Többek között ezeket mondta:
„Meggyőződésem, hogy elegendő alap áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a különböző vallások békésen éljenek egymás mellett. Beláthatjuk, hogy az alapvető tanításokat illetően minden világvallás ugyanazt az üzenetet közvetíti számunkra, ez az üzenet pedig felszólítás a megbocsátásra, toleranciára, békére, együttérzésre és szeretetteljességre.”
- Abidharma a Tanítás
- Ahimiszá nem-ártás, nem-ölés
- Ananda öröm
- Arhat szent
- Aviveka tájékozatlanság
- Bhagavat magasztos, boldog
- Bhiksu szerzetes
- Boddhiszattva az Ébredés várományosa
- Bodhi (fel)ébredés
- Buddha aki felébredt
- Dharma összetevő, alkotórész
- Jana jármű, szekér
- Kar tenni, cselekedni
- Karma a cselekvés következménye
- Magadha a mai Bihar állam területe
- Magadhi a Buddha által beszélt nyelv
- Maitreja az 5., még eljövendő Buddha
- Mája látszat, jelenségvilág
- Moksa megszabadulás
- Nikája gyűjtemény
- Nirvána kialvás, kihúnyás
- Pali a buddhista zent iratok (egyik) nyelve
- Pavrazsja kilépés a világi életből
- Sakjamúni „a Sakja nemzetség bölcse”
- Sakti a női világprincípium, „istennő”
- Szaddharma-Pundarika „A Jó Törvény Lótusza”
- Szamszára folyam, lélekvándorlás
- Szangha (szerzetes)közössé kolostor
- Szankhja szám, megszámolás, számbavétel
- Szár folyni
- Sziddharta a Célbaért
- Szúnja űr, képességiség
- Tantra (szertartás)könyv
- Tatthágata a Megérkezett, a Tökéletes
- Upaszampada szerzetessé-avatás
- Vadzsra gyémánt, villám
- Vihára szerzetesi lakhely, cella
- Vinaja életszabályok, regula
- Vidzsnána tudat
- Zsina a Győzedelmes
- Zsivan-mukta elevenen megszabadult
„Íme szerzetesek, a szenvedésre vonatkozó nemes igazság:
- a születés: szenvedés,
- az öregség: szenvedés,
- a betegség: szenvedés,
- a halál: szenvedés,
- együttlét valakivel, akit nem szeretünk: szenvedés,
- elválás valakitől, akit szeretünk: szenvedés,
- vágyunk nem-teljesülése: szenvedés,
- ragaszkodásunk öt tárgya: szenvedés.
Íme szerzetesek, a szenvedés eredetére vonatkozó nemes igazság:
- a szomjúság az újjászületésből újjászületésbe, az élvezettel é olykor-olykor kielégülő vággyal együtt: az élvezet szomja a lét szomja, a múlandóság szomja.
Íme szerzetesek, a szenvedésből való megszabadulásra vonatkozó nemes igazság.
- a szomja kioltása, a vágy teljes megsemmisítésével, a vágy elűzésével, a vágyról való lemondással, a vágytól való megszabadulással, nem hagyva neki semmi helyet.
Íme szerzetesek, a szenvedésről való megszabaduláshoz vezető útra vonatkozó nemes igazság: ez a Nemes Nyolctagú Ösvény, amelynek ágai:
- a helyes felfogás,
- a helyes gondolkodás,
- a helyes beszéd
- a helyes cselekvés,
- a helyes életmód,
- a helyes alkalmazás,
- a helyes tudatosság,
- a helyes összpontosítás.”
Néhány
további részlet a „végrehajtási utasításból:”
A Helyes
Cselekvés öt előírása:
- az ölés tilalma és minden élőlény szeretetének parancsa,
- a lopás tilalma és a bőkezűség parancsa,
- a nemi visszaélések kerülése,
- őszinteség és becsületesség,
- a részegítő italok s kábítószerek tilalma.
A Helyes Alkalmazás révén érhető el:
-
erkölcsi tisztaság,
- lemondás,
- bölcsesség,
- energia,
- türelem,
- becsületesség,
- határozottság,
- szerető kedvesség,
- lelki kiegyensúlyozottság.
A Helyes Tudatosság négy tárgya:
- a test,
- az érzelmek,
- az elme,
- a fogalmak.
Így teljesedik ki a Megvilágosodás Hét Tényezője:
- tudatosság,
- a Dhamma tanulmányozása,
- az energia,
- az elragadtatás,
- a nyugalom,
- az elmélkedő összpontosítás,
- a lelki kiegyensúlyozottság.
A Helyes Összpontosítás
fegyelmezett elmélkedést igényel. Ehhez öt
akadályt kell elhárítani Ezek:
- az érzékiség,
- a rosszakarat,
- a lustaság,
- az aggódás (szorongás),
- a kétkedés (szkepticizmus).
A
Tizenkét Ok elmélete
- A nem-tudásból ered a képződmény,
- A képződményből a megismerés
- A megismerésből a név és a test,
- A névből és testből a hat terület,
- A hat területből az érintkezés,
- Az érintkezésből az érzékelés,
- Az érzékelésből a szomj (a vágy),
- A szomjból ered a kötődés,
- A kötődésből a létezés,
- A létezésből a születés,
- A születésből az öregség, a halál, a szenvedés és a siránkozás, a gyötrelem a bánat és a kétségbeesés.
Ez a szenvedés egész birodalmának eredete.
A Szangha, a (szerzetesi) Közösség Tízparancsolata:
A Buddha
a nőkről
Legkedvesebb tanítványa, Ananda ezt kérdezte a Buddhától:
„Mi lenne, uram, a helyes viselkedés nővel szemben?
A Buddha így válaszolt:
- Kerüld el még a látását is, Ananda!
- De ha mégis meglátjuk, mit tegyünk, Uram?
- Ne szólj hozzá, Ananda!
- De ha mégis szólunk hozzá, Uram?
- Akkor nagyon vigyázz magadra, Ananda!
- De miért Uram?
- A nők, Ananda, rosszakaratúak. A nők, Ananda, féltékenyek. A nők, Ananda, irigyek. A nők, Ananda, ostobák.
A Négy
Szent Zarándokhely
- Kapilavastu: a Buddha születésének helye
- Both Gajá: a Buddha megvilágosodásának helye
- Sarnáth (Benáresz) mellett): első tanító beszédének helye
- Kuszinára: a Buddha halálának helye
A
buddhizmus történetének időrendje
Kr.e.
- 560-480: Gautama Buddha élete
- V.sz. Az I. Gyűlés („zsinat”) Rádzsagrihánál
- IV.sz. A II. Gyűlés Viszáliban
- 274-236 „Jámbor” Aszóka király uralkodása
- 250 A buddhizmus behatol Cejlonba
- 245 A III. Gyűlés, Pátali-Putrában
- 166-148 Milinda (Menandrosz) görög király uralkodása az Ötvíz (Pandzs-ab) országában
Kr.u.
- I.sz. A IV. Gyűlés. A Mahájana (Nagy Szekér) születése. A Buddhizmus behatol Burmába
- 61 A buddhizmus első megjelenése Kinában. (Ming-li császár
- 78-110 Az ind-szittya (!) Kaniska király uralkodása. Tanácsadója a mahájanista Nágárdzsuna
- 335 Kínában engedélyezik kínai alattvalók belépését buddhista kolostorokba
- 339-413 Fa-Hen kínai zarándok Indiában
- 522 A buddhizmus koreai közvetítéssel behatol Japánba
- VII.sz. A buddhizmus behatol Sziámba és Tibetbe
- 671-690 Ji-Cing kínai zarándok Indiában
- VII.sz. vége: A Vadzsra (Tantra) Szekér születése
- 750 A Tantra-buddhizmus meghódítja Tibetet
- XII.sz. vége Mioan Ejszi létrehozza Japánban a Zen iskolát
- 1193 Ikhijar-ad-din Mohammed Bakhtiar ostrommal beveszi Bihar fővárosát. Az indiai buddhizmus vége.
- XII-XIV.sz A Hinajána (Kis Szekér) buddhizmus meghódítja Kambodzsát. Angkor Vat építése
- Tibetben megszületik a Sárga Lámaizmus
- XVI.sz. A mongolok áttérnek a Congkapa sárga lámaizmusra
- 1575 Az első Dalai Láma („Tengernyi Bölcseség”) Tibetben. Avalokitészvara bodhiszattva megtestesülése)
- 1871 Az V. Gyűlés, Mandalajban (Burma)
- 1954 A VI. Gyűlés, Rangúnban (India)
- 1959 A Dalai Láma kínai uralom elől elmenekül Indiába
- 1989 A Dalai Láma északamerikai útja
az 1990-es évek: Buddhista Főiskola Budapesten. Két sztúpa: a Mátra peremén és a Dunántúlon
*****
14 év után (l985 óta) először jelentek meg buddhista szerzetesek a Filozófiai Vitakörben. Az egyikük anyanyelvi szinten beszélte a magyart, míg a másik nem magyar származású, valószínűleg valahonnan Kelet-Indiából származhatott. Egyikőjük sem volt hajlandó megadni a nevét, címét. Egyesek tudni vélték, hogy a magyarországi buddhista misszió küldte őket a vitaülésre. Az előadó Dudich Endre sem ismerte őket.
580. vitaülés:
WOLFGANG MESSERSCHMITT: Német űrkutatási tervek a két világháború között – A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató csoportjával közös rendezvény – 1999 június 15., kedd,15h, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem
Az előadó a jeles német repülőkonstruktőr, Wilhelm Messerschmitt dédunokaöccse, tudománytörténész, aki elsősorban a német repülés- és űrkutatástörténetet dolgozza fel. Magyar felesége révén rokoni szálak fűzik hazánkhoz, s a magyar nyelvet is többé-kevésbé elsajátította. Előadását német nyelven tartotta meg, de többször ő, valamint felesége révén magyar nyelvű magyarázatokkal fűszerezték. Külön könyvet tervez írni azokról a nem német vadászpilótákról, akik a Második Világháborúban a híres Messerschmitt 109 vadászgéppel repültek, így elsősorban Debrődy Györgyről. Detre Csaba még a nyolcvanas évek elején ismerte meg egyik németországi tanulmányútja alkalmából.
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
A német
űrkutatási tervek már a húszas években
napvilágot láttak, az első nagyteljesítményű
rakéták megkonstruálásával kapcsolatosan. Az I.
Világháborút lezáró Párizs-környéki
békeszerződések Németországot eltiltották a
fegyverkezéstől, külön-külön megnevezve az akkor
általános és hagyományosnak tekinthető
fegyvernemeket. A tilalomból kimaradt a
rakétafegyverzet, amely abban az időben még nem
volt szokványos, a hadseregekben csak kisebb,
elsősorban jelzőrakéták voltak használatosak.
Nagyobb, tüzérségi rakéták még csak a fantáziák,
vagy legalábbis csak távlati elgondolások között
szerepeltek.
A húszas évek közepe körül elkészült egy 8-10 km hatósugarú, szilárd hajtóanyagú rakéta, amelyet titokban, a Bajor Alpokban próbáltak ki. Ennek megkontstruálásában részt vett Wilhelm Messerschmitt is. Az első próbálkozások során nyilvánvalóvá vált, hogy a rakétatechnikának óriási perspektívája van a stratégiai fegyverzetek körében, de a jövőben kibontakozó űrkutatásban is. 1927-ben Berlinben megalakult a „Verein für Raumschiffahrt” nevű szervezet, amely célul tűzte ki ember vezette űrhajók létrehozását Az egyesületek több töke erős német cég is támogatta, mint pl. a Krupp-művek, a Heinkel repülőgépgyár, valamint fiókszervezetei jöttek létre több német műszaki egyetemen is. Szinte tömegmozgalommá vált az űrhajózás tervezése. A harmincas évek elejétől sorjábn alkották meg az „Aggregat”rakéták különféle ípusait, kezdve az A-1 típustól (20 km hatósugár, 1932), A-2(50 km, 1935), A-3 (100 km, 1940), majd a további típusokat, amely a „Vergeltungswaffen” 2. nagy családjának (V-2) típusai : A-4 (400 km, 1942), A-5 (450 km, 1944), A-6 (650 km, 1945).1945 elején készen állott az A-7 középhatósugarú rakéta (3500 km hatósugárral) tervezése, valamint a távlati tervek között szereplő, de már tervezés alá került A-8 és A-9 kettő illetve három lépcsős szerkezet, 8000 ill. 10 500 km hatósugárral, amely elsősorban az USA bombázására, netán atombomba bevetésére lett volna hivatott. Két utóbbi típus speciális módozatával tervezték a németek az első embert Föld-körüli pályára küldeni valamikor az ötvenes évek elején. Az első mesterséges hold kilövéséét 1948-49 körül tervezték. (A-8 modifikált típus).
A távlati tervek között szerepelt a „Loge” nagyrakéta, amellyel az ötvenes évek végefelé 20 tonnás terhet kívántak Föld-körüli pályára állítani, valamint a hatvanas évek első felében űrlaboratóriumot küldeni a Holdra, Marsra, Venusra. A „Wotan” óriásrakétával kívántak embert küldeni a Holdra valamikor a hatvanas évek közepe körül. Szintén távlati tervek között szerepelt a plazma-rakéta megvalósítása, amelynek elsősorban a Naprendszer külső zónáinak kutatásában lett volna fő szerepe. Legkésőbb 1988-ig kívánták megvalósítani az első Mars-expedíciót. Távlati, de több mint fantasztikus terv volt Eugen Saenger foronrakéta tervezete, amelynek már a csillagközi tér meghódításának megkezdése lett volna a feladata a 20. század végén (!!!). A németek tervbe vették a Naprendszer valamennyi bolygójának ember által való meglátogatását 2000-ig(!!!). Ezeket a terveket az 1940-ben megalakult „Nazional Raumfahrtamt” koordinálta.
581. vitaülés:
FÁY ÁRPÁD: XX. Század, 6. rész: Ahogy a bőrünkön érezzük? – 1999 június 18., péntek, 15h, Pataky Művelődési Ház Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Szent László tér 7-14.
Az előadás
vázlata:
- A Porfyrius-i fa hol és mikor csírázhatott ki?
- 2000-6000 éves, vagy még régibb gondolkodási rendszert akarnak kidobni az ökológikus meghökkentés jegyében, legalábbis a szólamok szintjén?
- Törekvés a közvetlen tapasztalásból levezetendő fogalmi világra (elutasítva a tudásban a gondolkodó ember énjének szerepét – nem kis mértékben szűkebb csoportérdekek nyomásának engedve) alán nem más, mint egy frusztrált idegállapot kritikátlan megnyilvánulása.
Az
előadás a már 1999 elején elkezdett „XX.
Század”-sorozat következő állomása volt. Az
ülésről nem sok maradt meg, csupán néhány sor
feljegyzésem (d.cs.):
„Az ún. „rendszerváltás” egy Amerika-iránti nosztalgia kihasználása üzleti célokra. Ez azonban a butaság kihasználása. Az Amerika-nosztalgia a szocializmus hamis mellékterméke volt, a szerencsétlen Magyarország Amerikától várta a felszabadítást a szovjet megszállók alól. Amerika már 1956-ban is keserű csalódást okozott, ezt azonban a magyarság „elfelejtette”, igaz ehhez hozzáárult a Kádár-korszak, különösen ennek késői időszakának Langyos Agymosása.
Az előadás igen éles vitát gerjesztett, a Kör „amerikás” és „amerikofób” tagjai között.
582. vitaülés:
APOKALYPSIS –
2000
1999 június 25,
péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Ez az összejövetel volt a Filozófiai Vitakör történetének legnagyobb szabású kifejezetten aktuálpolitikai célzatú rendezvénye. Kiváltója a Jugoszlávia elleni amerikai ill. NATO-bombázások, ami felizzította Magyarországon az Amerika-gyűlöletet. A Filozófiai Vitakörben tiltott a napi politizálás, s különösen a pártpolitika. Ebben az esetben viszont konszenzus jött létre abban, hogy ez a téma alapvetően humanitárius probléma, amely az egész emberiség létére vonatkozóan alapvetően meghatározó.
A vitaülésre igen terjedelmes vitaanyag gyűlt össze, ugyanis a vélemények írásbeli bekérése már hetekkel a vitaülés előtt megkezdődött.
Az
alábbiakban az összes beérkezett és megőrzött
vitairatot bemutatjuk:
Detre
Csaba előzetes, „beharangozó” vitairata:
Az ún. „Harmadik Világháború” eredményeként a világtörténelemben először létrejött egy Monopoláris Világ amelyben az USA gazdasági-katonai komplexuma globális hegemónia felé tör. Az antipódus (SzU és a Varsói Szerződés) eltűnése után, az USA hadi termelése leállíthatatlan, ezért újabb és újabb ellenségeskedésbe kényszerül, a hadi termelés és innováció fenntartására. Ezek a háborúk mindinkább függetlenebbek a reális nemzeti-politikai céloktól, s egyre irracionálisabb jelleget öltenek. Az „Öböl Háború” megideologizálható volt Kuvait felszabadításával, de Szerbia március 24-e óta tartó bombázása nyilvánvalóan nem szolgálja a koszovói albánok érdekeit, akiket ezalatt a mindinkább bekeményítő Milosevics-diktatúra elkergetett vagy kiirtott. Ez a háború közvetlen okozója a 20. század egyik legszörnyűbb humanitárius katasztrófájának. A háború polarizálja a világ közvéleményét, pozitív jelenség, hogy a háborúellenes tábor napról napra növekszik, ez az emberiségnek az ezredvégi apokalypsis elleni ösztönös fellépését jelentheti. A háborút ma már csak fanatikus amerikaimádók támogatják. A másik oldalon viszont a növekvő anglofóbia is elkerülhetetlen. Egy esetleges újonnan kiépülő bipoláris világ: Egyik oldalon: USA és a NATO, míg a másik oldalon Kína, Oroszország és az Iszlám Világ.
Kérem a Vitakör
azon tagjait, akik a konferencián korreferátumot
akarnak tartani, annak 5-10 soros kivonatát
szíveskedjenek nekem június 11.-ig átadni.
(Detre Csaba)
MENTSÜK MEG EURÓPÁT!
Vitairat a Filozófia Vitakör június 25-i APOKALYPSIS 2000 vitájához
Nincs semmi garancia arra, hogy az amerikai bombázások megállnak Szerbia határánál. Állítólag véletlenül bombázták már Szófiát, s a Magyarország határain túli területeket is.
A szőnyegbombázások az angolszászoknak régi hadviselési módja, 1943-45-ben porrá bombázták Németországot, de még az amerikaiakkal szövetséges Franciaország jórészét is. (v.ö. Cherbourg bombázása 1944 júniusában, amelyben a város francia és breton lakosságának négyötöde, mintegy 40 000 ember pusztult el egyetlen éjszaka alatt! A világtörténelem legnagyobb egy akció során végrehajtott lakosságpusztítása 1945 februárjában Drezda bombázásakor történt, amikor egyetlen éjszaka 250 000 ember pusztult el.)
Szerbia bombázásának semmi köze a koszovói albánokhoz. Ez a világ, azon belül is elsősorban Európa terrorizálását szolgálja. Ma Szerbia, a Vajdaság és Koszovó, holnap a Székelyföld, holnapután Magyarország. Az amerikaiakat irritálja az etnikai és kulturális sokrétűség, egységes, kultúrálatlan és etnikumok nélküli Európa kialakítása a vágyuk, olyan, amilyen ők maguk.
A bombázással együtt folyik Európa agymosása, elhülyítése egy konzumidióta, big macket zabáló társadalom létrehozására.
„Az Európába vezető út” ugyanolyan demagóg jelszó, mint korábban a „szocializmus építésének útja.” Az „Euro” szerveződés az angolszász imperializmus trójai falova. (Megjegyzés 2004 november 11.-én: akkor annak tűnhetett, de különösen a 2003 márciusában kezdődött Irak elleni amerikai agresszióval kapcsolatos európai magatartásból kitűnt, hogy éppen nem volt az.) Mit várhatunk egy olyan európai asszociációtól, amelynek hivatalos nyelve az angol, noha földrajzi értelemben nem létezik az európai kontinensen angol nyelvű ország! (Később az Európai Unió ezen is változtatott, és az összes tagország nyelve hivatalos nyelvévé vált – d.cs 2004 nov. 11)
Ma már az angolszász kozmopolita imperializmus a Glóbus minden kultúráját veszélyezteti. Minden nép érdeke az, hogy harcoljon ez ellen az imperializmus ellen.
Elég ebből! Fogjunk össze és mentsük meg Európát!
1999 május 26 Detre Csaba
(A Filozófiai Vitakör elnöke)
Deutsch Katalin hozzászólása Detre Csaba vitaindítójához:
Kedves Csaba!
Kössz szépen meghívásodat a június 25.-i Koszovó vitára. Talán el tudok menni.
Érdekesek az eddig beérkezett észrevételek. Csodálom a Tőled szokatlan emócionáltságot, biztos van valami személyes oka. Az anglofóbiádat már régóta ismerem. Ez nyilván összefügg azzal, amit mondtál egyszer: „a dialektikus az, aki mindig az esélytelenebb csapatnak szurkol.” Ez látszott rajtad a csecsen háború esetében, amelyben végül is legyőzték az oroszokat.
Kétségtelenül nem szimpatikus korunk anglo – dominanciája. Ez a történelem folyamán mindig valamilyen túlságossá vált hatalom dominanciáját mutatta. Pl. a késő római időkben a koiné görög abszolút eluralkodása Keleten, Nyugaton pedig a vulgáris latiné. A koszovói háború viszont, csillagászati kifejezéssel élve „háromtest probléma.” A szerbek irtják az albánokat, a szerbeket meg az amerikaiak. Mennél jobban bombázzák a jenkik a szerbeket, ők annál inkább irtják az albánokat.
Azzal egyetértek, hogy az amerikaiak beavatkozása brutális, s nem célravezető, kizárólag az ő üzleti céljukat szolgálja.
Az Európát fenyegető kulturális katasztrófával nem értek egyet. A történelem folyamán mindig változtak a népek, államok. Lehet, hogy száz, de lehet, hogy már ötven év múlva Európában mindenki valamilyen szörnyű pidzsin angolt fog beszélni, s eltűnnek az európai nyelvek, s mint írtad, mindenki big macket fog zabálni, kürtős kalács vagy töltött káposzta helyett. Ez nem most kezdődött, hanem már az első nemzetközi szabvánnyal, s a globális komputer hálózatokkal az egész világ anglicizálódott.
Érdekes történelmi helyzet jött létre: a mai amerikaiak visszavágnak az Amerikát meghódító egykori európaiaknak. Cortez, Pizarro úgy él az amerikai őslakosság emlékezetében, mint a négylábú, tüzes villámokkal halált osztó démon, most ilyesfélét látunk Európában az amerikai lopakodókban és lézerbombákban.
A történelem forgandó …
Üdv
Kati
vitéz
Lozsády Szabó László hozzászólása:
Tisztelt Filozófiai Vitakör!
Megtisztelő felkérésükre vonatkozóan a koszovói háborút illetően az alábbi sommás katonai véleményt adhatom:
Mint kiszolgált, a Második Világháborút megért öreg katona és hadtörténész mondhatom, hogy NATO (=USA) szerbiai katonai akciója elhibázott, naiv. A Varsói Szerződés összeomlása után az USA a neki ellenszegülő kicsiny és védtelen országokra bombázásokkal igyekszik rákényszeríteni a „jobb belátást.” Lásd: Libanon, Líbia, Szudán, Irak, s még előtte az iráni kudarcos kaland.
Clinton úgy gondolta, hogy ez lesz a helyzet Szerbiával is, de most nagyon melléfogott. A dolog kísértetiesen hasonlít Vietnamra. Itt is azzal kezdődött a háború, hogy 1964-ben, már hosszas Dél-vietnami partizán háborúskodás után, az USA a Tonkin-i Öböl menti kikötők bombázásával megpróbált ráijeszteni Vietnamra. Mi lett belőle? Egy tizenkét évig tartó, mindinkább eszkalálódó háború, amelyből az USA véres fejjel, totális vereséget szenvedve menekült ki.
Ezt a perspektívát látom most is. Az USA vagy megindítja a beláthatatlan következményekkel járó szárazföldi háborút, vagy pedig erkölcsi vereséget szenved. Az amerikaiakat elragadta a presztizs-féltés, nem tanultak a történelemből. Pedig a hadtörténeti könyvekben benne van hogy a szerbek az I. Világháborúban a Monarchia 9 hadosztályát, a II. Világháborúban pedig legalább 15(!) Waffen SS hadosztályt morzsoltak fel.
Nagyon sajnálom a koszovói albánokat, akik ennek az egész borzalomnak az áldozatai. Ha megindul a szárazföldi támadás, Magyarország mindenképpen belekeveredik, mert Szerbia éppen mifelénk nyitott, stratégiailag a támadás számára adott a felvonulási terület. Aki egy kicsit ért a hadászathoz, annak ezt nem kell magyarázni. A háborúk pedig nem lovagi tornák.
Tisztelettel:
vitéz Lozsády Szabó László
ny.alezredes, hadtörténész
(egykoron „horthysta” katonatiszt)
Vecsernyés György hozzászólása:
Tisztelt Filozófiai Vitakör!
A téma felvetésével Vitakörünk gyorsan reagált „az éppen történő történelem” kihívására, azonban az eddig megismert álláspontokat tekintve inkább intellektuális felháborodással mint filozófikus higgadtsággal tette ezt. Annak megértéséhez ami most történik a tények körültekintő mérlegelésére van szükség. A Kör ugyanis itt lényegében filozófiai problémával szembesül mégpedig magával a „Fejlődéssel”.
Az európai történelem sok évszázados folyamatában kialakult struktúra: az individuum szabadsága által felépített, societas oeconomicus – azaz „gazdaság-vezérelte” táradalom – mai elsöprő fölényét nem lehet nem tudomásul venni, avagy éppen visszautasítani. Ez nem fanatikus amerikaimádat, ez az adott realitás felismerése.
Vegyük tudomásul, hogy az egypólusú – éppen azért, mert ez egy mundus oeconomicus – stabilitást kíván, és a maffiózókat is csak addig tolerálja, amíg ezt meg nem zavarják.
Természetesen a helyzet morális aspektusait sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben a szisztémában a big-mek zabálása nem kötelező. Senkinek sem kerül rá a káderlapjára, hogy eszi vagy nem eszi (Sőt káderlap sincs). Azt sem figyeli az éberség, hogy ki jár a Mekdonaldhoz és ki preferálja a házikosztot. Komolyra fordítva szót: nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az európai kultúra fennmaradása az európaiaktól függ csupán és senki mástól.
Vitatkozás a Vitairattal: hogy ki kar itt sivár egyöntetűséget teremteni? Méghozzá brutális erőszakkal? Mi a közvetlen okozója minek? Kit irritál az etnikai és kulturális sokszínűség? Elfelejtettük már, hogy mi történt Kelet-Szlavóniában? A Dráva-Duna szögben? Hová lettek Kelet-Bosznia muszlim falvai és városkái és kedves, barátságos népük? Hogy ki ágyúzta hetekig az Adria ékszerdobozát, Dubrovnikot? (Ha jól emlékszem nem a Nato volt …) A volt Jugoszlávia területén 450 katolikus templomot, 651 dzsámit és 438 ortodox templomot a bigmekfaló amerikaiak pusztítottak el? A tízezrekre menő múzeumi tárgyat a Nato martalócai rabolták el? Arkan Tigrisei csak azért vettek magukhoz némely antikvitásokat, hogy jogos tulajdonosuk és az európai kultúra számára megőrizzék azokat? (Ajánlott irodalom: Műértő – 1999 májusi szám: Műtárgyak, múzeumok a jugoszláviai háborúban, pp 1-4.)
Az szolgálná Európa ügyét, hogy a kellő kontroll híján gombamódra szaporodó vicinális diktátorok tömegsírokkal tegyék színesebbé kontinensünk térképét? Újra és újra benépesedjenek az országutak a földönfutóvá tett nyomorultak áradatával?
Jól gondoljuk tehát meg hogy kinek a prókátorává szegődünk!
Kitűnő humorú filozófustársunk példájára:
Tisztelettel:
Vecsernyés György
(aláírás)
U.i.: Az angol nyelv dominanciájával kapcsolatban.
Megfontolás céljára ajánlanám: angolul
bárki megértheti magát az egész világon, ha
ismer 300 szót és 10 nyelvtani szabályt. (Nota
bene: a nyelvek egyszerűsödése is a „Fejlődés”
fejezetbe tartozik.)
Kevesen annak, akik merő intellektuális dacból évekig tanulnának franciául – az a sok-sok szép rendhagyó ige! – vagy bármely más nyelven hogy egy szimpóziumon a büfében sonkás szendvicset tudjanak kérni.
Mint fent: V.Gy.
Detre
Csaba válasza Vecsernyés Györgynek:
Kedves Gyurkám!
A Filozófiai Vitakör napirendjére tűzte a koszovói háború megvitatását, mert ez a téma nem egyszerű napi politika, s pláne nem pártpolitika – amelytől a Kör szigorúan elzárkózik, - hanem történelmi sorsforduló.
Tévedés ne essék! A Filozófiai Vitakör nem apolitikus szervezet, éppen ezért a téma súlyossága miatt, a Kör sok tagjának kifejezett kérésére, meg kell vitatnunk ezt a Magyarországot nagyon is érdeklő témát! (Nekem is vannak rokonaim Szabadkán)
Az „átkosban” is megvitattunk nagy jelentőségű politikai kérdéseket, magunkra haragítva az akkori hatalmat.
Most, hogy nyugati mintájú demokrácia lettünk, most kellene az ilyesmitől félnünk? Ha most megtorlás érné a Kört, azért mert kétségbe meri vonni a NATO tévedhetetlenségét, az azt jelentené, hogy semmi nem változott, csak a színeket festették át!
A koszovói háborúban óriási a tét, az, hogy fennmarad-e az európai kultúra, vagy valami nagyon más jön.
Megértem aggodalmadat, mert egy biztos, hogy ez a háború nem így volt „beprogramozva”. A történelem egyik fő tanulsága az, hogy a háborúk kimenetelét lehetetlenség prognosztizálni. Itt érvényesül leginkább a hegeli „történelem csele.” Éppen ez teszi érdekessé a történelmet. Nota bene: a történelem, háborúk története.
Most a „csel” mutatkozik, ami hallatlanul izgalmas!
Legbarátibb üdvözlettel:
Csaba
1999 június 3.
Zuckermann Boldizsár hozzászólása:
Tisztelt Filozófiai Vitakör!
Engem mint Amerika barátját büszkeséggel tölt el, hogy három nappal azóta, hogy Magyarország belépett a NATO-ba, ilyen nagyszerű és sikeres háborúban vesz észt az USA oldalán, mint amilyen a koszovói háború.
Ez a háború példája lehet annak, hogyan kell megoldani az etnikai problémákat! Az amerikai megoldás nagystílű, s követendő. A bombázással megtöri mind a szerbek mind az albánok erejét, bár igaz, hogy ez a szerbek részéről még nem tűnik nyilvánvalónak. Az viszont tény, hogy a koszovói albánok már nem léteznek, mert az amerikai taktika Koszovóban nagyon eredményes volt: a szerbekkel irtatta ki ill. üldöztette el Koszovóból az albánokat. Koszovó pillanatnyilag egy lakatlan romhalmaz, és abban biztos vagyok, hogy a valamikor oda beköltöző népességnek már semmi köze a jelenleg még pislákoló konfliktushoz.
Amerika küldetése Európában Németország szétbombázásával, ún. pulverizációjával kezdődött. Nézzük csak meg: Németország gerincét mindörökre sikerült összetörni, teljesen jellegtelen népességévé vált Európának, az értelmisége már inkább angolul beszél, mint németül. A Führer joggal és megérdemelten forog most nem létező sírjában!
Ez a példa jól mutatja, hogy az európai ősi nemzeti és nemzetiségi problémák megoldására csak egy út vezet: likvidálni az Amerika-ellenes renitenseket. Ezért a vajdasági magyarok is megérdemlik a bombákat, mert képtelenek felfogni, hogy Újvidék, Zombor, Szabadka bombázása éppen saját érdekükben folyik!
A zavaros politikai helyzet miatt inkognitóban írom a levelet, nem szeretnék áldozatul esni a Magyarországon garázdálkodó szerb titkos ügynököknek, vagy a NATO iránt értetlen magyaroknak.
Tisztelettel: Z.B.
Megjegyzés a levélhez:
Zuckermann Boldizsár, amerikai állampolgár,
néha megjelent a Filozófiai Vitakör
ülésein, a hetvenes évek vége és a nyolcvanas
évek közepe között. Időnként bejárt a Földtani
Intézetbe, . ilyenkor többször érdeklődött Detre
Csabánál a Filozófiai Vitakör programjáról. Így
értesült erről az ülésről is, s erre küldte ezt
a nyilatkozatot, noha nem jelent meg az ülésen.
Bár, kérte, hogy ne hozzák nyilvánosságra nevét
a nyilatkozattal kapcsolatban, Detre erre nem
volt hajlandó, mivel ez ellentétes a Filozófiai
Vitakör nyíltságával. Ezt Detre E-mailen megírta
neki, azóta Zuckermann eltűnt a Filozófiai
Vitakör horizontjáról.
********
Az ülés rendkívül indulatos légkörben folyt le, hangneme néha durva volt. Bár fölényben voltak az Amerikát elitélök, néhányan megpróbálták megvédeni az amerikaiak koszovói fellépését. Ebben kitűnt Tavaszy Ferenc sógora (a neve nem maradt fenn), aki 56-os menekült volt, s ízzig-vérig amerikaivá vált. Többen is durván lehurrogták, „agymosottnak” titulálva őt.
Az elhíresült „Apokalypsis-csata” után Detre jónak látta kiáltvány közreadását, melyben az eldurvult hangnemet próbálta visszafogni a Körben:
KIÁLTVÁNY
Neurotikus kort élünk. E kihat a Filozófiai Vitakörre is. Sajnos Körünkben egyre inkább gyakoribbá válnak a nem úri viselkedés megnyilvánulásaí. Egymás szavába való belevágás, ingerült letorkolások, sőt fenyegetések, becsületsértések, a hozzászólások elviselhetetlen elnyújtása, a jelenléti ívek eltulajdonítása vagy eltüntetése, a nem tetsző meghívók, vitaanyagok tüntetésszerű széttépése, a Kör tagjainak máshol történő lejáratása.
Mindez súlyos veszélyt jelent a Kör mint egyesület számára. Ezért, az ilyen megnyilvánulásokkal szemben szigorúan fogok eljárni. Első esetben az elkövetők megnevezésével, ismétlődés esetében pedig kizárásával.
Budapest, 1999 június 28.
Dr. Detre Csaba
A Filozófiai Vitakör elnöke
A
történethez hozzátartozik az is, hogy egyesek az
„elvadult” légkörért az elnököt, Detre Csabát
tették felelőssé, hogy „hallatlan erővel és
emócionáltsággal” pörgette fel az
aktuálpolitikai témákat a Vitakörben.
583. vitaülés:
ÉVADZÁRÓ ÖSSZEJÖVETEL
1999 július 2., péntek 17h, TÜCSÖK SÖRÖZŐ, Stefánia út 29.
Az évadzáróra helyreállt a béke, amely az „Apokalypsis csatát” követte. A Tücsök („Taverna Philosophica”) Sörözőben tartott évadzárónak egyetlen témája volt, a Filozófiai Vitakör 1999/2000 évadjának programja. Már ekkor hagyomány olt, hogy az évadzárón megjelentek előnyben részesülnek a következő évad előadásainak kitűzésében. A sörözőben rekord létszámú „évadtervező”, összesen 21 résztvevő jelent meg. Ezért az előre lefoglalt asztalon kívül új asztalokat kellett összevonni. A Vitakör eddigi történetében páratlan módon, a jelenlévők a következő évad programját 5 hónapra előre, 1999 decemberéig megtervezték.
584 – 585.
vitaülés:
VADAMOSI NAPOK
1999 augusztus 7-8, Lickó-Vadamos (Vadamos), Hules Béla tanyája, Béke u.4.
Rendező: HULES
BÉLA
Az összejövetel fő célja: írók, költők és filozófusok eszmecseréje, augusztus 6 és 9 között, a filozófiához kapcsolódó előadásokra augusztus 7-én és 8-án került sorra.
Erről a vadamosi öszejövetelről semmi nem maradt fenn. Ami tény, hogy kizárólag Bokor Levente és Bérczi Szaniszló képviselték a Filozófiai Vitakört, noha a rendező Hules Bélát már 1997-ben a Filozófiai Vitakör Vadamosi Csoportjának elnökéül kikiáltották. Detre Csaba egész augusztusban külföldön tartózkodott, a hónap első felében Észtországban majd a második felében Franciaországban. Az elbeszélések szerint a Hules tanya pajtájában megtartott „költőverseny” alkalmával két költő – akinek nevét nem őrizte meg a történelem –
előbb összeszólalkozott, majd összeverekedett. Egyikük súlyosan megsérült. Ez az összejövetel az utolsó volt azok sorában (1996, 1997, 1998, 1999), amelyet Hules Béla a Filozófiai Vitakörrel közösen rendezett. 2000-ben Hules eladta a tanyát és Tinnyére költözött, ahol 2002 márciusában meghalt.
586 – 588.
vitaülés:
7. Bugaci Vándorgyűlés
1999 augusztus 27 – 29 (péntek – vasárnap) , BÁNHIDI ANDRÁS rezidenciája: 6133 Jászszentlászló, Kalmárföld 54, Telefon: 06-76-372-181
Megjegyzés: Ez a bugaci rendezvény a nyomtatott meghívóval ellentétben nem 7, hanem a 6. volt: 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999.
A
Vándorgyűlés házigazdája: BÁNHIDI ANDRÁS
Program:
GNÓTHI SZEAUTON
Péntek: érkezés 18h-ig, Bográcsgulyás, vörösbor
Szombat: 10h: előadás, utána ebéd.
Du.: vita
Este: tábortűz, ezoterikus vizsgálódások
Vasárnap: Reggeli torna, szabad vita, mezőgazdasági munka
A
szeptember 28. d.e. előadás vázlata:
A személyiség részei:
1. Genetikai (evolúciós)
2. Lelki (első ok)
3. Társadalmi (szellemi)
Az
összejövetelre számos résztvevő érkezett le a
Bánhidi-rezidenciára. A budapestiek mind
vonattal érkeztek, mivel a Detre-család
mindhárom gépkocsija rossz volt: a Skoda 105 már
több hónapja nem működött, Detre Örs
narancssárga Polski Fiátja elromlott az
augusztus 11.-i teljes napfogyatkozáshoz tett
családi kirándulás során. Lombay László pedig
négy héttel korábban karambolozott sötétzöld
SEAT Ibizájával, amely totálkáros lett.
Jelenlévők: Agócs József, Bokor Levente, Detre Csaba, D.Lombay Kamilla, Fáy Árpád (szombatig), Lombay László, Vitányi Pál, új vendégként: Dombóvári Sándor (6500 Baja, Erdész u. 5., el.: 79/322 498) aki Agócs József erdész kollégája volt, s igen aktív volt a vitában, komoly filozófiai felkészültséget tanúsítva. Vele többféle együttműködést tárgyaltak meg a Kör tagjai, sőt, szó volt egy 2000-ben megrendezendő bajai filozófiai összejövetelről is. Néhány héttel később azonban Dombóvári váratlanul meghalt. Bánhidi meghívott még két német hölgyet, akik a környéken vettek földet, ugyancsak meghívott még két jászszentlászlói 18 év körüli fiatalembert is, akikkel megelőzőleg a falu kocsmájában szokott filozófiáról csevegni. Az egyikük a péntekről szombatra virradó éjszakát a többi szállóvendéggel együtt Bánhidi házában töltötte.
Másnap
Bánhidi miután az egyik fiú eltávozott, azt
vette észre, hogy abból a szobából, ahol a fiú
aludt 40 000 forint eltűnt. Alapos oka volt
feltételezni, hogy a fiú tulajdonította el a
pénzt.
Nevét, címét azonban nem tudta, de
ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a
kiskunfélegyházi rendőrkapitányságon. Ide Bokor
Leventével, Detre Csabával és Vitányi Pállal
együtt ment el, akik még hétfőn is ott voltak,
mivel a Kör többi tagja még vasárnap elutazott
Dombóvári kocsijával. Közben Jászszentlászlón
kiderült, hogy a fiú neve valószínűleg Nagy
Sándor. Az ott maradt vendégek elképedve
tanácsolták Bánidinak, hogy óriási könnyelműség
volt ismeretleneket meghívni. Néhány hónap múlva
állítólag a 40 000 forint Bánhidi házának
egészen más helyéről előkerült.
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
„Kronozónák és az élet általános felgyorsulása. Ez jól érzékelhető egy emberélet során is.” (az előaó a „kronozóna” kifejezést geológusoktól megismert rétegtani szakirodalomból vette.)
„Bölcsesség: a tapasztalatból levont következtetés”.
„A lélek: az abszolút esszencia”. „Az egyes lények lelke: a bennük lévő mindenség”.
„Ha önmagadat megismered a világot ismered meg, mert magad vagy a világ.”
589. vitaülés:
VITÁNYI PÁL: In memoriam Zsilka János az extravagáns nyelvfilozófus – 1999 szeptember 10., péntek, 15:30, Pataky Művelődési Ház Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Szent Láaszló tér 7-14. rendező:KOVÁCS GYÖRGYI.
Az ülésnek sajátságos programja volt, mivel a néhány hónappal korábban elhúnyt „extravagáns” nyelvészprofeszorról szólt eredetileg. Azonban augusztus közepe körül súlyos veszteség érte a Filozófiai Vitakört: elhúnyt Balás Imre, aki ekkor a Flozófiai Vitakör egyik díszelnöke volt, akinek temetése a megelőző nap, szeptember 9.-én volt. A Balás Imréről szóló megemlékezést KÓNYA BALÁZS tartotta aki sok évig kollégája, sőt a II. Viláháborúban Franciaországban harcostársa is volt a németek ellen.
A Zsilka-megemlékezésről semmi nem maradt fenn, noha a kinyomtatott meghívó tanúsága szerint: „az előadás kivonatát lásd külön!”
Az
érdekes nap krónikájához tartozik az is, hogy
Detre Csaba egyenesen olaszországi (Castelnovo
ne’ Monti, TECOS – konferenciájáról hazatérve
esett be a vitaülésre. Az előző napokban
Olaszországból telefonon szervezte az
összejövetelt, különös tekintettel a Balás
Imre-megemlékezésre.
590 – 592.
vitaülés:
7. Soproni Vándorgyűlés
Megjegyzés: Bár a korabeli kinyomtatott meghívón
„7.” áll, ugyanúgy, mint megelőzően a „7.”
Bugaci Vándorgyűlés esetében, ez a soproni
összejövetel is csak a 6. volt a sorban: 1994,
1995, 1996, 1997, 1998, 1999.
1999 szeptember 17 – 19, péntek –
vasárnap:
A
BÉKE FELTÉTELEI
A Vándorgyűlés házigazdája: AGÓCS JÓZSEF, címe: 9400 Sopron, telefon: 06-99-316-423, egyetem: 99311-106
Agócs
József vázlata a vitaindító előadáshoz:
Ha azt akarjuk, hogy béke legyen, ahhoz pontos kórképet kell készítenünk:
- a bombázó felekről, nem kifejtve például a természetellenes gazdaságot, az elhallgatott gondolatokat em.
- a háború megnyilvánulásairól, amelyek közé az erdőirtást, a vegyszerezést, a lebetonozást, a monokultúrák fenntartását is fel kell venni.
- és okairól, amely hiányos és éves világképünket jelenti elsősorban.
- hatásos gyógymód nélkül nem remélhető béke.
Mindössze ennyi dokumentum maradt fent erről a soproni vándorgyűlésröl. Ez alkalommal is a társaság kirándulást tett a Sopron-környéki erdőkben, itt mutatta meg Agócs József az osztrák határhoz egészen közelfekvő kéthektáras „biokertjét”, ahol a szomszédos szántóföldekkel szemben itt a növényzet teljesen szabadon burjánozhat.
A vendégek között volt HALÁSZ Ferenc is, aki itt adta elő mint érdekességet, egyik női tanítványától kapott írását:
Óda az Anyaghoz
Anyag,
amelyből én, te, ő, mi ,ti, ők, s a minden van,
A Szellem a Te legmagasabb létformád,
S éppen az a legnagyobb Csoda, amely az Emberből Istent hozott létre.
Az Isten nem fölötted van, amitől félned kéne, az Isten is anyag!
Az Ember lett az Isten!
A Csodák is belőled nőttek ki, az igazi Csodák benned vannak, belőled nőttek ki.
Éppen mert a Csoda te vagy, nem kell félni Tőled.
593. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Ontológiai princípiumelmélet – 1999 szeptember 24., péntek, 15h, MÁFI ebédlő.
Lontay ehhez az előadásához már nem adta közzé a hosszú éveken keresztül szokásos latinnyelvű, s rövidítésekkel teletűzdelt vázlatát, hanem csak kis sokszorosított cédulákat osztogatott szét, amelyeken csak az előadáson bemutatott terminus technicusok voltak csak feltüntetve. Ezen cédulák legtöbbike idővel szétszóródott, mivel nem adott az előadásról használható ismeretet. Az előadó megint többhetes betegség után jött el a Filozófiai Vitakörbe, ahol nagy szeretettel fogadták.
Néhány
feljegyzésem (d.cs.) az előadásról:
Ontológia definíciója:
nominalis,
realis
Filozófia = dialektika (dialegein igéből)
Logika: scientia de veritate
Ontológia: metaphysica generalis
„Quod non est purum nihilum!
Possibiliák: Lehetséges lények.
Futuribiliák:
Principium contradictionis
Principium rationis sufficientis : mindennek megvan az elegendő oka.
Többen megjegyezték, hogy ez volt Lontay „legnyíltabb” előadása, amikor kitekintett a szoros értelemben vett skolasztika kereteiből, s több ontológiakoncepciót is ütköztetett. A Filozófiai Vitakör története szempontjából, de általános tudománytörténeti szempontból is kár, hogy Lontaynak erről az előadásáról nem maradt fent bővebb írásos anyag.
594 - 596. vitaülés:
VIRTUÁLIS KIRÁNDULÁS EGY OPTIMÁLIS VIRTUÁLIS VILÁGBA - 1999 október 1-3, péntek-vasárnap, háromnapos "virtuális rendezvény"
Erre a hétvégére az eredeti program egy kirándulás lett volna a Bükk-hegységbe, a MÁFI Hármaskúti Kutatóbázisára. A kirándulás tervezett tematikus címe: „EMBER, ERDŐ, KŐ" lett volna. A kirándulást nem lehetett megtartani, a Vitakör gépkocsiparkjának lerobbanása miatt, ami viszont rávilágított arra, hogy a Vitakör törzsgárdájának életszínvonala a néhány évvel korábbihoz viszonyítva jelentősen visszaesett, hiszen a kilencvenes évek elején, közepén volt olyan vitaköri kirándulás, amelyen 5-6 gépkocsi vonult fel.
Detre
Csaba az alábbi nyilatkozattal hirdette meg a
Bükk hegységi kirándulás virtualizálását:
Sajnálattal kell közölnöm, hogy a Filozófiai
Vitakör 1999-2000 szezon valamennyi kirándulását
törölni kell a Kör autóparkjának megsemmisülése
miatt. Ez az esemény jól tükrözi a magyar
értelmiség elnyomorodását. Amíg két évvel
ezelőtt a vitaköri kirándulásokhoz öt-hat autó
is rendelkezésünkre állt, ma már egy sem. Ezért,
az idén a Kör tagjai virtuális kirándulást
tesznek egy virtuális világba, meglátogatandó
egy optimális társadalmat. A kirándulásról a
beszámolókat október 22.-ig tartjuk meg. (d.
cs.)
597. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön túlra, 6. rész: Taológiai szemelvények Lao-cö "evangéliuma": Az Út és Erény (Tao) könyvéből - 1998 október 8., péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Könyvtár, Kőbánya, Szt. László tér 7-14. Rendező: Kovács Györgyi, tel: 261-6001.
Az előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk az anyagból.
Lao-ce
(az Öreg Mester) evangéliuma
"Ha a
bölcs hall a Tao-ról, szorgalmasan gyakorolja.
Ha a tudós hall a Tao-ról, hiszi is meg nem is.
Ha az okoskodó hall a Tao-ról, nevet rajta."
(Tao te king, 41)
"Szavamat
könnyű megérteni és követni is.
Mégsem érti meg és követi azokat senki a világon."
(Tao te king, 70)
A kínai gondolkodás bonyolult sokrétűségében a két fő vonulatnak a konfucianizmus és a taoizmus tekinthető.
Ezek kialakulása is, mint az emberiség annyi más kultúrvívmányáé, a Kr.e VI. században kezdődött meg, a "Tavasz és Ősz" korszakában.
Ez Kínában a rabszolgatartó, de patriarkális társadalomból az európai feudalizmushoz hasonlító, de azzal mégsem teljesen azonos társadalmi rendbe való átmenet kora. Ennek során a gondolkodó emberek kételkedni kezdtek a személyes egy-isten Shang-ti fokozatosan felváltó személytelen Ég (Tian) gondviselésében, ezzel együtt az uralkodó és a családapa tekintélyében. Az arisztokratákkal szemben egy gazdag kereskedő és hivatalnok-réteg kialakulása kezdődött meg, amely később a mandarinok bürokratikus hierarchiájának kiépüléséhez vezetett.
Kung-fu-ce (a keresztény misszionáriusok latin átírásában: Konfuciusz) tana társadalmi erkölcsfilozófia, a tevékeny és odaadó szolgálat morálja, amely lényegében a hivatalnoki rend ideológiája (és ma újra az). A Mester, aki Kr. e. 551-ben született, maga is hivatalnok volt, és életrajzírói szerint az igazságügy-miniszterségig vitte, bár ezt a tisztséget nem sokáig töltötte be.
Alighanem ő az egyetlen hivatalnok a világon, akinek nem csak kötelezően szentélyeket emeltek, hanem hivatalosan, császári rendelettel istenné is nyilvánítottak - még pedig nem valamikor a középkorban, hanem Kr.u. 1906-ban!
Vele szemben Lao-ce (a név csak annyit jelent, hogy "Öreg Mester") voltaképpen félig-meddig mitikus alak, akinek a legenda csodás születést és kétszázéves életet tulajdonít. Sőt, akárcsak a Buddha esetében, a legenda összesen 13 Lao-ce-ről tud!
A XVII. századig általánosan elfogadott volt, hogy Konfuciusz idősebb kortársa volt, a Tavasz és Ősz Korában. Azt is tudni vélték, hogy az ifjú Kung-fu-ce fel is kereste az öreg Lao-cét, amikor az udvari irattáros ("a Titkok Őre") volt. A későbbi kritika egyik iskolája szerint többszáz évvel később keletkezett a nevéhez fűződő könyv, a Tao te king, az "Út és Erény Könyve", Kr.e. 403 és 221 között, a Háborúskodó Fejedelemségek Korában. A másik iskola még későbbre, Kr.e. 221 és Kr.u. 220 közé teszi a könyv összeállítását.
A három közül a legkorábbi esetben sem idősebb a taoizmus és a konfucianizmus a buddhizmusnál és a kisázsiai görög természetbölcselők tanainál. Vannak azonban olyan gondolkodók, akik ezt is az Őstudás, őshagyomány visszfényének tekintik (pl. Julius Evola, Várkonyi Nándor.)
A Tao-te-king 5000 írásjelből áll és 81 fejezetre oszlik (ez a szent hármas szám önmagával és az eredménynek, a kilencnek, ismét önmagával való szorzata, a Szent Hármas Szorzat).
A Tao te king-en alapuló tanítás passzív erkölcsöt, a közügyektől való visszavonulást, a nem-cselekvés (pontosabban: a nem-cselekvéssel való cselekvés) dicséretét hirdeti, és így tökéletes ellenpontja a konfucianizmusnak.
Maga a Tao jelentése eredetileg "Út", de a könyvben többféle értelmezése is felismerhető:
(1) Az ősi, differenciálatlan világállapot, a káosz: TTK 21, 15, 37, 42
(2) A természet körmozgása: TTK 25, 40
(3) Az Őselv (princípium): TTK 14, 32 (amely későbbi materialista és idealista értelmezést is lehetővé tett)
(4) Az ellentétek egysége: TTK 2
(5) A Világtörvény (az indiai Dharma vagy a görög Logosz megfelelője)
A Tao te king a (nekilendülő) gyenge erejét állítja szembe az erős (hanyatlás előtt álló)gyengeségével (36, 76, 78) a nem-cselekvést (wu-we) a tevékenységgel, amely a konfucianizmus kiindulópontja. És elvét minden szélsőséget (29) a "nemcselekvéssel cselekvés" a wej-wu-wej.
A taoizmus fejleményei (többek között) az Európában dzsiu-dzsicu néven ismertté vált rou-su, a duojinsa (légzőgyakorlat) és a taicsi-csan (mélylélekzésgyakorlat lassú test-mozgásokkal).
A taoizmusnak a későbbi századokban számos nevezetes mestere és ezek eltérő felfogásai szerint különböző iskolái alakultak ki, amelyek az "ösztönösen dialektikus materializmustól" a "személytelen spiritualista miszticizmusig" minden árnyalatot felöleltek jelentős befolyásra és hírnévre téve szert. Ezek közé tartozik a (többek között) a "pillangó álmáról" nevezetes Csuang-ci (Dzsuang dszi) is.
Nem sok értelme lenne kísérletet tenni ezek áttekintő bemutatására. Annyit azonban le kell szögeznünk, hogy míg a konfucianizmus az erős központi állam hivatalnokainak tevékeny cselekvésre és tekintélytiszteletre ösztönző, alapvetően közösségi ideológiája volt, a taoizmus minden változatában a családközpontú, patriarkális, "hagyni kell, majd kialakul" típusú, passzivitást erénynek tekintő, lényegében egyénközpontú (individuális) világszemlélet volt.
Ha jobban belegondolunk, ezek voltaképpen komplementer, egymást kiegészítő felfogások.
Harmadikként járult hozzájuk az Indiából behozott, de erőteljesen átszínezett buddhizmus (pl. a csan iskola, amelyből aztán Japánban a zen buddhizmus alakult ki.)
Mindháromból, mestereinek eredeti szándéka ellenére, később vallás lett, pápasággal és szertartásrenddel, szentélyekkel.
Ennek tudatában már nem is igazán meglepő, hogy Kínában (de pl. Vietnamban is) számos olyan templommal/szentéllyel (tan) találkozhatunk, amelyeknek oltárán három szobor van: Lao-ce, Kung fu-ce és a Buddha. A változatosság finom árnyalatai abban lelhetők fel, hogy a három közül melyik van a középső, kiemelt helyen.
Ezekután a legcélszerűbbnek látszik, ha magának a Tao te kingnek a szövegét hagyjuk önmagáért beszélni, a tisztelt olvasóra bízva a szemelvények értelmezését. Sajnos azonban, még ez sem olyan egyszerű. Ugyanis a szöveg (nyilván szándékosan) "többrétegű", sokféle magyarázatra (és félremagyarázásra) adva lehetőséget.
A könyvnek számos európai nyelvű fordítása született. A magyar változatok közül Weöres Sándor verses fordítását vettem alapul. Több helyen azonban eltértem ennek szövegétől, egyrészt Tőkei László szöveghűségre törekvő prózafordítása alapján (amelyből maga Weöres Sándor is dolgozott), másrészt pedig egy mai kínai kutató, Ren jiyu által készített és magyarázott angol szöveg tekintetbe vételével J. Evola filozófikusan "értelmező" ezoterikus felfogású olasz fordításának magyar változatát (Franco de Fraxino) is figyelembe vettem.
A kínai tudós által készített angol fordítást azért tartom fontosnak, mert az elkerülhetetlen fogalmi félreértések és zavarok "másik oldalról" való megvilágítását vélem megtalálni benne, még a "hivatalos" dialektikus és történelmi materializmus nyilvánvaló befolyása ellenére is.
Manapság a Tao is divatban van Európában. Magyar fordításban is megjelent pl. "Micimackó és a Tao", sőt, "Malacka és a Tao" is (Benjámin Hoff tollából).
Ezek a látszat ellenére, nem csak szórakoztató, hanem valóban filozófikus művek.
Külön felhívom a figyelmet Tábori László "Tao és a kereszténység" c. könyvére (1998).
Szemelvények a Tao te king-ből:
1
A Tao, mely szóba fogható, nem az öröktől való,
A név, mely megnevezhető, nem az örök név.
A megnevezetlen: Ég és Föld alapja:
A megnevezett: minden dolgok gyökere
Ezért
A Tao finomságai forma-nélküliségiek révén foghatók fel,
A dolgok körvonalai viszont formájuk révén láthatók.
E kettő mögött közös a forrás.
2
Lét és nemlét szüli egymást,
Nehéz és könnyű megalkotja egymást ...
Ezért
a bölcs nem-cselekvéssel (wu-wej) intézi az ügyeket,
Semmit se szólva tanít.
4
A Tao láthatatlan, de hasznossága kimeríthetetlen,
És mélységes, mint mindennek az őse.
.......
Nincs formája vagy képe, mégis létezik.
Én nem tudom, ki a szülője,
(csak azt, hogy) az Úr előtt jelent meg.
8
A legfőbb jó a vízhez hasonló,
Mindenkinek hasznos, de nem harcos;
Az alantasban is jelenlevő.
A víz áll legközelebb a Tao-hoz.
9
A munkát elvégezvén visszavonulni:
Ez az égi bölcsesség, a Tao.
10
Nőni és gyarapodni hagyni,
Létrehozni és nem birtokolni,
Előmozdítani, de elismerést nem várni,
Vezetni, de nem hatalmaskodni:
Ez a legnagyobb Té (Erény).
11
Harminc küllő egyesül egy kerékagyban
De abban üresség (wu) van, a kerék azért használható.
........
A létezés előnye teljesen a nemlétezésen nyugszik.
13
A nagy bajom oka az, hogy testem van.
Ha nincs testem, ugyan mi bajom lehet?
14
Ránézel, de nem látod: ezért a neve alaktalan.
Hallgatod, de nem hallod: ezért a neve hangtalan.
megragadnád, de nem foghatod: ezért a neve
megfoghatatlan.
16
Mindent tégy meg, hogy kiüresítsd a szíved.
Ragaszkodj a lélek nyugalmához.
Minden növekszik a maga rendjén,
Az örök áramlásban körbe-halad.
........
Minden
ezernyi változatban virágzik,
De minden vissza is tér a gyökeréhez.
E visszatérés megnyugvást jelent,
És a sorshoz való megtérésnek nevezik.
A sorshoz való megtérés az örök,
És az Örök ismerete a megvilágosodás.
Az Örök nem-tudása vakság, mely katasztrófához vezet.
Csak az Örök ismeretében foghat át mindent az ember,
És csak mindent átfogva lehet igazságos.
Ha igazságos vagy, mindent átfogsz az Ég alatt.
Mindent átfogva az Ég alatt, egy lehetsz a Természettel.
Ha egy vagy a Természettel, összhangban vagy a Tao-val.
A Tao-val összhang örökkévaló:
És életed mentes lehet minden veszélytől.
18
Amikor eltértek a nagy Tao-tól,
Megjelent a Jóakarat és Méltányosság tana.
Amikor megjelenik a Tudás és a Bölcsesség,
Felüti fejét a képmutatás is ...
.......
Amikor zavaros az ország,
Megjelennek a lojális miniszterek.
20
Hagyj fel a tanulással, és nem fogod megbánni ...
.......
Mindenkinek van valami tehetsége,
Egyedül én vagyok bunkó és tehetségtelen.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
Éspedig azért, mert megszereztem a Tao-t.
21
A nagy Té (Erény) tartalma összecseng a Tao-val.
A Tao-nak mondott dolognak nincs határozott formája,
Homályos és megfoghatatlan, de kép jelenik meg benne.
Homályos és megfoghatatlan, de a Való létezik benne.
Mélységes és sötét.
Mégis tartalmazza finom lényegét (a lélegzetet),
De nagyon konkrét és nagyon valós.
.......
Az engedékeny egész marad,
A Görbe kiegyenesül,
Az üres megtelik,
Az elvénhedt megújul,
A kevés tudás kiegészül,
A sok tudás megzavar ...
.......
A (bölcs) nem indul küzdelembe,
éppen ezért senki sem versenyezhet vele.
23
Aki a Tao-t keresi, azonosul vele.
Aki a Té-t keresi, azonosul vele.
25
Volt valami tagolatlan és mégis teljes.
Amik az Égnél és a Földnél előbb létezett.
Hangtalan és alaktalan, semmi külsőtől sem függ.
Szakadatlan körmozgásban működik.
Minden lény gyökerének (anyjának) tekinthető az Ég alatt.
Nevét nem ismerem, de Tao-nak nevezem.
Más néven, pontatlanul Nagynak nevezem.
A Nagy mozog, mozogva távolodik,
majd visszatér a kiindulóponthoz.
Ezért a Nagy a Tao, az Ég, a Föld, és az Ember is az.
Négy nagy dolog van a világon,
És az Ember ezek egyike.
.......
Az Ember a Föld útját járja,
A Föld az Ég útját járja,
Az Ég a Tao útját járja,
A Tao pedig a maga útját járja.
32
A Tao mindörökre névtelen.
Az egyszerűség kicsinynek tűnik,
De semminél sem alábbvaló az ég alatt.
…….
Az ég alatt mindent magába ölel a Tao,
Miként minden patak és folyó végül a tengerbe ömlik.
33
Aki ismer másokat: okos,
Aki ismeri önmagát: megvilágosodott.
Aki
másokat legyőz: erős.
Aki önmagát legyőzi: hős.
…….
Aki testileg meghal, de megőrzi a Tao-t,
Hosszú életet fog élvezni.
34
A nagy Tao olyan, mint a kiáradt folyó.
Mehet jobbra is, balra is.
Minden általa létezik, se semmibe nem avatkozik be.
Ha bevégezte művét, nem tudhatjuk érdemét.
Minden védelmez és táplál, de semmin nem uralkodik.
Soha sincsen vágya, ezért a neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzá, mégsem hatalmasodik.
Ezért a neve: Nagy.
És éppen azáltal vágyik naggyá, hogy nem kíván nagy lenni.
36
……..
A gyenge legyőzi az erőset, a puha a keményet.
……..
37
A Tao állandóan tétlen, mégis mindent véghezvisz.
……..
A névtelen egyszerűség nem más, mint a vágyak kiirtása.
A vágyak kiirtása pedig lelki békéhez vezet.
Így beáll a világ természetes egyensúlya.
38
A felsőbbrendű Té nem erényeskedik, ezért valóban erényes.
……..
A felsőbbrendű erény nem tesz semmit, hogy megmutassa magát.
És nincs erre szüksége.
……..
Csak ha elvész a Tao, jelenik meg az Erkölcs;
Csak ha elvész az Erkölcs, jelenik meg a Jóindulat;
Csak ha elvész a Jóindulat jelenik meg az Igazságosság;
Csak ha elvész az igazságosság, jelenik meg a Tulajdon
Ez pedig valójában a lojalitás és a hűség hiánya, a zűrzavar kezdete.
……..
Ezért az igaz ember a gyümölccsel törődik nem a világgal
(A valósággal, nem a látszattal).
40
Önmagába visszaérés a Tao mozgása.
Gyengeség a Tao sajátossága.
Az ég miatt minden (látható) konkrét létezőktől ered,
De a létezők összessége a (láthatatlan) nemlétből jön létre.
41
Ha a bölcs hall a Tao-ról, szorgalmasan gyakorolja azt.
Ha tudós hall a Tao-ról, hiszi is, meg nem is.
Ha az okoskodó hall a Tao-ról, nevet rajta.
……..
A Tao rejtett és névtelen
Egyedül a Tao avat be és tejesít ki minden fényt.
42
A Tao szüli az Egyet,
Az Egy ellentétes Kettőre hasad,
A Kettő szüli a Hármat,
Az pedig a létezők sokaságát.
A létezők sokasága mind tartalmazza a Jint és a Jangot,
Mint ellentétes erőket.
Amelyek viszont harmónikusan egyesülnek
Az életleheletben (csi).
43
Ami a legpuhább az Ég alatt, áthatol azon ami a legkeményebb.
A láthatatlan erő behatol abba is, amin nincsen rés.
Ebből ismerhetem meg a semmit-tevés előnyét.
A nem-beszélés tanító erejéhez és a nem-cselekvés hasznához
Semmi sem fogható az Ég alatt.
45
A tökéletes – tökéletlennek látszik.
De hasznossága páratlan.
A teli – üresnek látszik.
De hasznossága kifogyhatatlan.
……..
A gyors járás legyőzi a hideget,
A mozdulatlanság pedig a hőséget.
48
Aki kitartó a tanulásban, napról-napra okosabb lesz,
Aki kitartó a Tao-ban, napról-napra oktalanabb lesz.
Mindaddig amíg el nem éri a nem-cselekvést.
Ez a nem-cselekvés mégis mindent véghezvisz.
50
……..
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
Orrszarvútól, tigristől nem fél.
Sem csatában a fegyveres katonától.
……..
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.
51
A Tao hoz létre minden létezőt,
És az Erény táplálja őket.
……..
Ezért kivétel nélkül minden létező tiszteli a Taó-t,
És nagyrabecsüli az Erényt.
53
Ha van magamhoz méltó eszem, az országutat, a Nagy Taó-t követem.
És csak attól félek, hogy letérhetek róla.
Az országút szép sima, az emberek mégis inkább
A „rövidítő” ösvényeket választják.
……..
pedig ez ellene van a józan észnek, a Tao-nak.
56
Aki
tudja, az nem mondja:
Aki pedig mondja, az nem tudja.
……..
57
……..
Így szólt a bölcs:
„Ha nem teszek semmit, az emberek önként alávetik magukat.
Ha veszteg maradok, az emberek maguktól rendesek lesznek.
Ha nem avatkozom be, az emberek meggazdagodnak.
Ha nincsenek vágyaim, az emberek megmaradnak.
Eredeti egyszerűségükben.”
59
A nép kormányzására az Ég szolgálatára
A legjobb dolog a tartózkodás elve.
Csakis így kerülhető el a kapkodás,
És érhető el gyors eredmény.
60
……..
A Tao-nak az államvezetésben való alkalmazása
Ártalmatlanná tudja tenni a rossz szellemeket.
62
A Tao a Mélység, amelyben minden rejtve van.
Hatékony és értékes a jók számára,
De a gonoszoknak is számolniuk kell vele.
63
Tekintsd a nem-cselekvést cselekvésnek,
A nem-törődést intézkedésnek,
És az ízetlenséget íznek.
……..
Mások ellenségeskedését mindig erénnyel viszonzom,
Minden nagy dolog az Ég alatt kicsinyből lett.
Ezért a bölcs sohasem cselekszik nagyot.
És éppen ezért visz végbe nagy dolgokat.
64
……..
A bölcs vágya az, hogy ne legyen vágya.
Nem sóvárog ritkaságba.
Semmit sem tanulva tanul.
A természetes fejlődést segíti,
Erőszakkal meg nem töri.
65
Nehéz
kormányozni az embereket, ha már túl sokat
tudnak.
66
Aki uralkodni akar az embereken, szerényen szóljon.
Aki vezetni karja az embereket, kerüljön mögéjük.
……..
67
Mindenki tudja az Ég alatt, hogy az én Tao-m,
De nem olyan mint egy konkrét létező.
Éppen mivel nagy, nem olyan mint egy konkrét létező.
Ha olyan lenne, már régen kicsi lenne, elfogyott volna.
……..
Három kincsemhez ragaszkodom:
- az első a türelmesség,
- a második a takarékosság,
- a harmadik a tartózkodás.
Aki türelmes, lehet vitéz;
Aki takarékos, lehet bőkezű;
Aki tartózkodó, lehet uralkodó;
Vitézkedni türelmesség nélkül,
Adakozni takarékosság nélkül,
Uralkodni tartózkodás nélkül,
Csakis halállal végződhet.
70
Szavaimat könnyű megérteni és követni is.
Mégsem érti meg és követi azokat senki az Ég alatt.
71
Tudni a nem-tudást: az a legjobb az ember számára.
Aki úgy véli, hogy tud, pedig valójában nem tud, az beteg.
A betegség felismerése megóv a betegségtől.
A bölcs mentes a betegségtől, mert felismerte, hogy betegség,
És ezzel elhárítja azt.
75
Aki nem
becsüli saját életét, bölcsebb, mint aki
túlbecsüli azt.
77
A bölcs alkot, de az eredményt nem tekinti sajátjának.
Érdemet szerez, de ebből nem húz hasznot,
Bölcsességét pedig nem fitogtatja.
78
A gyenge
legyőzi az erőset, a puha a keményet.
Mindenki tudja ezt az Ég alatt,
De senki sem követi és gyakorolja.
81
Az őszinte szó nem szép, a szép szó pedig nem őszinte.
Az ékesszavú ember nem jó, a jó ember viszont nem ékesszavú.
Aki tud nem fitogtatja tudását; aki ugyanis fitogtatja, tudatlan.
A bölcs semmit sem mutat meg magának.
Azáltal jut nyereséghez, hogy segít másoknak,
Az által gazdagodik, hogy mindent másoknak ad.
Az Ég Tao-ja mindennek csak használ, semminek sem árt.
A bölcs Tao-ja az, hogy tetteiben senkivel sem kel versenyre.
598. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Szolidáris filozófia I. rész – 1999 október 15., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Sajnos Lontaynak erről az előadásáról sem maradt fent bármiféle sokszorosított dokumentum, kizárólag csak saját feljegyzéseimre szorítkozhatom a megemlékezésre vonatkozóan.
Feljegyzéseim (d.cs.) az előadásról:
„Mi is az a szolidáris filozófia? Ami mindennel összefügg. Mi mindennel összefüggünk.” Megjegyzésem: Minden mindennel összefügg.
„Ember: Compendio Mundi (Arisztotelész)”
„Ezzel különösen egy Laskay nevű jezsuita foglalkozott.” Kicsoda ő? –kérdeztem. LONTAY felelete: nézzem meg SZONDY LIPÓT: „Lehrbuch der experimentellen Diagnostik” c. könyvét.
„Maximális anyagtalanság: szellemi. Phantasia ….immaginatio. Intellectus agens dematerialisat.”
’„Immaterialitás foka” a látásnál rendkívüli’
Deák Ferenc megjegyzése: „Úgy érzem magam mintha egy szellemidézésen lennék. Miért kell immaterializálni a matériát? A látás esetében nem matériát látunk? Van aki szellemeket is látni vél, de ez nagyon ritka. Olykor még néhány homályos fénykép is készül állítólagos szellemekről.”
Többen
megjegyezték, hogy ez Lontaynak legérdekesebb,
legkevésbé skolasztikus előadása volt.
599. vitaülés:
AZ OPTIMÁLIS-VIRTUÁLIS TÁRSADALOM
Beszámolók az október 1-3.-i virtuális kirándulásról. Kötetlen vitaest. Bevezető: DETRE CSABA: A fiktív és virtuális társadalmak története
Hozzászólások címét kérjük október 15-ig megadni – 1999 október 22, péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.
Részvételi díj: hölgyeknek 1 csomag sütemény,
uraknak 1 üveg vörösbor.
A „virtuális kirándulásról” összesen három írásbeli „beszámoló” érkezett:
Vecsernyés György „beszámolója”:
A harmincas években a kapitalizmus totalizációja. Minden totális kapitalista hatalom lényegében dekadenciák halmaza volt. Jómagam a Szovjetúniót is (állam)kapitalista hatalomnak tekintem. A Szovjetúnió és az agolszászok megnyerték a II. Világháborút, a Szovjetúnió elvesztette a „III. Világháborút”, amelyet nem fegyverrel vívtak. Az angolszászok bizonyára elvesztik a „IV. Világháborút” az Iszlám ellen. Ebben a „háborúban” valószínűleg Kína is győztes lesz. „Jönnek a sárgák”! A tömegek végképp elvesztik beleszólásukat a történelem alakulásába, valószínűleg több nagy forradalom már nem lesz, vagy csak az, de az mindig manipulált lesz.”
Katona
Tibor „beszámolója”:
Korunkban erősödnek a világban az olyan tendenciák, amelyeket irracionálisnak szokás nevezni: egyes vallások hatása óriási mértékben nő: iszlám, hinduizmus, mások visszaesőben vannak, mit a kereszténység nagy általánosságban, s talán a buddhizmus is. Rengeteg kihaltnak vélt szellemi irányzat támad fel újra, elsősorban a radikális okkultizmusok.
Detre
Csaba „beszámolója”:
Detre ez alkalommal mutatta be „Rendszerváltási Téziseit”:
1) A magyar társadalom gazdasági helyzete szélsőségesen polarizálódott.
2) Szűk réteg meggazdagodott, hatalmas tömegek zuhantak a nyomor szintje alá.
3) Félévszázad után megjelent a tömeges munkanélküliség.
4) Hajléktalanok tízezrei jelentek meg.
5) Megszűnt a magyar nemzeti vagyon.
6) Magyarország minden téren, - szellemiek, gazdasági, sport szinte megsemmisült.
Mi a jó ebben? Kinek jó ez? A gazemberek, hazaárulók világa ez!
601. vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának ülése – 1999 október 26., kedd, 15h, MÁFI Igazgatói Tanácsterem
Napirend:
- Beszámolók az 1999. nemzetközi konferenciákról
Itt
különös tekintettel a szeptemberi Castelnovo
ne’Monti TECOS konferenciáról.
- Egyebek
600., ünnepi vitaülés
A FEJLŐDÉS
DISZKRÉT ÉS FOLYAMATOS VOLTA
Evolúció és a katasztrófák
1999 október 29, péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Program:
DETRE CSABA: A téma expozíciója
SIMÁN KATALIN: Az emberi fejlődés diszkrét bája
KÓNYA BALÁZS: Áttekintés a globális kihívásról
SZÁNTÓ BORISZ: A fejlődés kategóriái és evolúciós tartalmuk
Az
előadások max. hossza 35 perc, amelyet 15 perc
vita követ.
Detre
Csaba előadásának kivonata:
Történeti visszatekintés: Cuvier: teljes kihalások, majd újjászületések, azaz pontosabban újjáteremtések: „rekreacionizmus.” A teljes kihalások katasztrófák következménye. Cuvier felfedezte, hogy a nagyobb geológiai időszakok végén kihalás történik, míg az új korszak elején lép föl az élővilág megújulása, azaz az újrateremtés, azaz a rekreáció. Mennél nagyobb „geokronológiai taxonról” van szó, annál nagyobb méretű a katasztrófa, s annál nagyobb méretű a rekreáció is
Brogniart „tompította” a Cuvier-féle katasztrófa-újrateremtés modellt: a katasztrófák között „evolutív szakaszok” vannak. A kihalást nem lehet evolutív módon magyarázni, szükségszerű valamiféle katasztrófa beiktatása. Az utóbbi évtizedben viszont kimutatható, hogy egyezésben Cuvier megállapításával, valamennyi nagyobb időszak végén a Földet katasztrófa mégpedig a világűrből jött katasztrófa érte.
A társadalomfejlődésben nyilvánvalóbb a katasztrófaelmélet: forradalmak, háborúk, járványok.
Simán
Katalin előadásának kivonata:
Egy bizonyos dolog feltalálása monofiletikus vagy polifiletikus?
Pl. kőpenge, nyíl.
Az ún. „neolit forradalom”: mezőgazdaság kialakulása, nagy területek elárasztása vízzel, erdők kiirtása: e területeken az emberiség hallatlan mértékű elszaporodása. Az egész emberi fejlődés legfőbb dinamikája a szaporodás exponenciális megnövekedése
25 000 évvel ezelőtt Dél-Morvaországból agyagszobrok.
12 000 évvel ezelőtt első városállamok.
Az emberi társadalmon belüli érintkezések száma a kisebb népsűrüség mellett is már régóta magas volt. Mobilis csoportok.
„Globális trendek” – egymástól függetlenek – mégis létezik konvergencia!
Feljegyzéseim (d.cs.) Kónya Balázs előadásáról:
Az emberiségnek már létrejöttekor voltak globális attitűdjei: valamennyi kultúra globális célokat tűzött ki maga elé, ez tükröződik a mondavilágokban. Nem létezik olyan kultúra, amelynek ne lennének kozmogóniái, amelyekben viszont éppen a mondavilágot létrehozó nép a főszereplő. Mindenhol ez a kettősség: a nép és a világegész közti viszony mutatkozik.
Szántó
Borisz előadásának vázlata:
Fejlődés nem azonos az evolúcióval! A fejlődés: állapotsor: algoritmus. Önvezérlés --- program módosítása. Önvezérléssel önmagát tartja fent. A fejlődés minden funkciójában van egy passzív rész („kis rendszer”) amelynek révén szétbomlik a folyamat, mivel ez megszakítja a tevékenységet.
A világban minden folyamat regresszív. Jövő fázisa: potenciális algoritmus,
Kezdetben vala a potenciál-mátrix.
Strukturálható világok száma véges. Ez esetben nyilvánvaló konvergenciák lépnek fel.(Detre Csaba megjegyzése: nincs a világban abszolút különbözőség, mintahogyan abszolút azonosság sincs.)
Adaptációs nyomás: fejlődni kell!
Minden tevékenységnek programja és hierarchiája van.
A világ totális lefagyása: totális regresszió. (Most netán már az van?)
A mindenség innovációja, azaz fejlődése korrelációban van az Ember kognitív tevékenységével.
602. vitaülés:
SZABÓ PÉTER: A pentagramma szimbólum a sumír-kaldeus kultúrában és napjainkban – 1999 november 5, péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Bp. X, Szent László tér 7-14, rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.
Az
előadás előtt közreadott vázlat:
Korunk emberének gondolkodását az ok –okozati viszony irányítja. Iskolai képzéséből – elemi iskolától az egyetemig – száműztek minden olyan probléma megoldó módszert, melyre intuitív módon kaphatna választ. Márpedig az ember elméjét éppen az különbözteti meg az állatétól, hogy nem csak következtetni képes, hanem ráció nélkül is talál választ kérdéseire. E rendszerben a fölmerült kérdésre analógiával válaszol.
E módszer elemei közé tartoznak a szimbólumok, mint pl. a pentagramma is.
Ezek az archaikus képes mindennapjainkban ma is jelen vannak, élnek és hatnak. Még akkor is, ha ez a hatás nem direkt, hanem indirekt módon jelentkezik. Minden jelkép, szimbólum mögött egy egész rendszer húzódik meg. Világképet képes megjelentetni.
Választ keresünk arra, hogy a pentagramma mit szimbolizált, milyen ismeret rejtőzik mögötte., a tudásra milyen világképet, társadalmat építettek alkalmazói: a kaldeusok?
Hogyan és miért változott meg értelmezése, hogyan él napjainkban is kettőssége? S végül tisztázzuk a kaldeusok kilétét is.
Az előadó
Szabó Péter, az Agócs józsef és Halász Ferenc
vezetésével működő „Palocsa” környezetvédő
mozgalom egyik tagja, képzettségére nézve
biológus vagy erdőmérnök. Az előadás után
általános volt az a vélemény, hogy lelkes
történész, netán misztikus, de az előadás
címében szereplő témának nem szakértője.
Végeredményben a hallgatóság nem tudta meg, hogy
mi köze a kaldeusoknak a pentagrammához.
Néhány teljesen hibás megállapítása: „A kaldeus állam a Van-tó környékén létezett Kr. U. 700-ig.”
„A kaldeusok a sumérek és a semita akkádok keveréke” (ez megközelíti az igazságot, mert kaldeusok alatt – általában – a Kr.e. II.-I. évezred Mezopotámiájának népét nevezik, az ún. „babiloniakat”.)
Az előadó szerint a kaldeusok ’különleges intellektuális alkatú’ nép volt.
Valószínűtlenül sok kaldeus szót rokonít a mai magyarral, mint pl. kaldeus=táltos, Eridanus=erőd, árad, áradás.
Az előadás előtt került sor Dr. Halász Ferenc erdőgyógyász képkiállításának megnyitására, amely négy hétig volt megtekinthető. Egyébként a Filozófiai Vitakör azon tagjai, akik részt vettek az alcsuti vándorgyűléseken, már megtekinthették Halász Ferenc festményeit.
603. vitaülés:
KÓNYA BALÁZS: Sakk és alkotmány – 1999 november 12., péntek 15h, MÁFI Ebédlő
Kónya Balázstól merész gondolat volt a Magyarok Világszövetsége Alkotmányozási Fórumának és a sakkozásnak összekötése.
Az ülésen jelen volt Dr. Lindner László sakknagymester is, Kónya Balázs régi jóbarátja.
Kónya Balázs az „alkotmányozás” folyamatát taktikailag a sakkozással azonosította. Áttekintette az alkományok létrehozásának történetét Hamurábbitól, a görögökön keresztül egészen napjainkig. Megemlékezett Platón „korlátlan demokráciájának” a „diktatúrához.” való viszonyáról. Az előadó szerint az előbbi, értve alatta az „okhlokráciát” és a „pornokráciát” gyakorlatilag azonos az utóbbival.
Érdekes történelmi adalék: William of Occam franciskánus szerzetes kijelentette XXII. János avignoni pápának, hogy: „védjen meg engem kardjával, én megvédem önt tollammal.”
Az előadás általános vélemény szerint igen érdekes volt, de sokakban megmaradt a kétely, hogy mi köze volt a sakkozáshoz.
1999
november 19.-én csütörtökön emlékezett meg a
magyar tudomány DETRE LÁSZLÓ (1906-1974)
csillagász professzor, akadémikus
halálának 25. évfordulójáról.
Az emlékülésre az MTA csillagászati Kutatóintézetének Előadótermében került sor. Emlékbeszédet mondott Marx György akadémikus (1927-2002), Szeidl Béla: Detre László tudományos munkássága címmel, valamint emlékeiről a Detre család részéről Detre Csaba mondott beszédet.
604. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Kemál Atatürk – 1999 november 19., péntek 15h, MÁFI Ebédlő
Vecsernyés nagyívű előadást tartott Kemál Atatürk életéről politikájáról, életművéről. Néhány olyan megállapítása a nagy török államférfiúról, valamint kijelentéseiről amely nem volt köztudott:
„Első nevelő: az anya. Tőle függ a társadalom.”
Occidentalizmus ellen az iszlám alternatíva lehet.
„Atatürk nem fogadta el a Versailles környéki békekötéseket, - mint mi -, igen: Törökországban egy Atatürk került az I. Világháború után hatalomra, nálunk egy Károlyi és egy Kun Béla …
605. vitaülés:
VITÁNYI PÁL: Saláta, vörösbor, paradigma (házi
rendezvény) –
1999 november 24, szerda, reggel 9(!) órai
kezdettel – Vitányi Pál lakása, Budapest II.,
Riadó u. 10/A, tel.: 275-03-04.
Részvételi díj: 1 üveg vörösbor, a salátáról a vendéglátó gondoskodik, mint mindig.
Vitányi Pál sajátságos hangulatú házi rendezvényeit most is reggeli kezdéssel szervezte meg, s a rendezvény max. 16-17 óráig tarthatott, mert akkor hazajött az asszony, aki irgalmatlanul kidobta a házigazda vendégeit. Vitányi nagyon rossz viszonyban volt feleségével, aki filozófusi társaságát valósággal gonosztevőknek tekintette. A szokatlan kezdés ellenére a rendezvény első éveiben meglepően sokan ellátogattak Vitányi „filozófiai reggelieire”. Ez alkalommal már csak Bokor Levente, a Detre-házaspár, Szabó Lászlóné s egy rövid időre Kónya Balázs jött el.
A
házigazda vitaindító előadását „A kontinuum
közelítése” címen foglalta össze. Feljegyzésem
az előadásról: „Meghökkentő dolog egy meglévőből
új világot teremteni. Vad állítás: Amennyiben a
kontinuumot domesztikálni lehet, akkor
domesztikálni tudjuk az intellektust.”
606. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Szolidáris filozófia II. – 1999 november 26., péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X, Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: 261 – 6001.
Mivel Lontay még most is 17h és 18h között eltávozott, Detre betett a programba egy „Szolidáris politológia” címmel ellátott programot, amelyhez az alábbi kivonatot mellékelte:
A
Filozófiai Vitakör szolidáris azokkal a
humanitárius mozgalmakkal, amelyek tiltakoznak a
nagyhatalmak olyan akciói ellen, amelyek kis
népeket büntetnek hatalmi érdekeik érvényesítése
miatt. A szerbiai „legostobább politikai-katonai
akció” (Schröder) után most megint a csecsenek
irtása folyik. Ez megint felveti a
„Veszélyeztetett Etnikumok Vöröskönyve”
szükségességét.
Mivel Lontay már nagyon régen adott közre előre elkészített előadásvázlatot, az előadás felidézésére kizárólag saját jegyzeteimre (d.cs.) hivatkozhatom:
-
„Omne ens
est pulchrum.
-
Isten a
természetet Maxwell matematikai nyelvén
fogalmazta meg.
-
Dimenzionalitás: rejtett matematikai rendszer
-
Dante:
’Aki filozófiával akar foglakozni, meg kell
ülnie a padkát.’ (???)
-
Érzelem
és akarat egymással ellentétben lehetnek.
- Mundus: az érzékelhető világ. Universum: minden (az előbbin túl is)
Megjegyzésem: ez egy tipikus dualista szemlélet. Potenciálisan minden érzékelhetővé válik.
18 féle potentia (dünamisz):
Vegetatív: generatio, augmentatio, mutatio
Concupiscibilis (sóvárgás), irascibilis (harag), sensibilis, intellectus, voluntas.
Tapintás, ízlés, szaglás, hallás, látás.
Intellectus
Phantasia
Immaginatio
Ösztönvilág
Depresszió, mánia
Homo compendium mundi, a természetben az Ember egy mérhetetlenül …(olvashatatlan) lény, a „Mundus Hordozója”.
607. vitaülés:
DUDICH ENDRE: Kitekintés kultúrkörünkön kívülre VII.: A létre énekelt világ. Ausztrália őslakóinak világhálója – 1999 december 3., péntek 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szt. László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: 261-6001.
Az előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2000, Dudch Endre: Kalandozások a filozofálás történetében.
E helyen az előadásból szemelvényeket adunk közre:
Mottó:
„Az ének
és a föld egy”
„A meg nem énekelt föld – halott föld”
„A Földet megsebezni annyi mint önmagunkat megebezni”
(Bruce Chatwin)
1.
A Terra
Australis – ahol minden más
Már a középkor-végi első földgömbökön ábrázoltak egy elképzelt Déli Szárazföldet, a Terra Australist. (Hosszú és meddő vita folyt arról, hogy lehetnek-e lakói vagy sem.)
Ez a XVII. Század elején vált kézzelfogható valósággá, amikor holland hajósok ismételten jártak a ma Ausztráliának nevezett kis kontinens (avagy óriási sziget) nyugati partjain; telepeket azonban nem létesítettek. A jóval közismertebb angol „felfedezés” másfél századdal később, amikor James Cook kapitány 1770-ben kikötött a keleti parton és a Királynő (ekkor királya volt Angliának! – d.cs.) nevében birtokba vette az egész kontinenset.
Különös föld ez. Olyan földkéreglemez, amely az Antarktiszról leválva évmilliók óta önállóan fejődött. Különleges állatvilágának legnevezetesebb képviselői: a kacsacsőrű emlős, és az erszényesek, különösen a már jelképpé vált kenguru, a növényvilágáé pedig az eukaliptusz-fa.
Az ember azonban nem önállóan fejlődött ki Ausztráliában, és nem is neandervölgyi eredetű. Fekete bőrű, göndör hajú, de nem negroid őslakói miden valószínűség szerint Dél-Indiából érkeztek a délkelet –ázsiai szigetvilágon át. Hogy mikor, arra a régészet egyre újabb időpontokat jelöl meg. Kr.e. 10 000-rel kezdték, most legalább 22 000-ről van szó (sírleletek C-14 – radiokarbon – kormeghatározása alapján. De egyes tudósok feltevései már átlépték a 100 000 évet is. (D. Cs. Megjegyzése: az utolsó eljegesedés, a Würm glaciális szakaszban, Ausztrália Ázsiából elérhető volt szárazföldön is, mivel a mai indonéz szigetek egy nagy földnyelvet képeztek Ázsia és Ausztrália között: ún. „Würm Pangaea”: Amerika a Behring-szorosan keresztül is összefüggött Ázsiával, egyedül az Antarktisz volt elszigetelődve.)
Ezek az őslakosok (az angol aborigines szóból „abók”) mind egyetlen emberfajhoz (rasszhoz) tartoznak. Ezt az antropológusok (nem túl nagy képzelőerőről téve tanúságot) ausztraloidoknak nevezték el. Legnagyobb létszámuk (az európaiak megjelenése előtt) félmillió körül lehetett. 1959-ben viszont már csak 38 000 tisztavérű és 52 000 kevert vérű őslakót tartottak számon.
Az arandák Közép-Ausztráliában kivételesen helyben élők. Jellemzőbb azonban a nyugati sivatag népének állandó vándorlással jellemzett életmódja, a nagy szárazság miatt mindig másutt keresnek növényi és állati élelmet, de főként vizet.
Több, mint 200 különböző nyelv alakult ki Ausztráliában.
Cook kapitány szerint Ausztrália őslakói „talán a föld legdurvább és legműveletlenebb emberei” . Anyagi kultúrájuk a csiszolt kőkorszak (neolitikum) színvonalán áll. (kőszerszámok, ásóbot, kőfegyverek, parittya.) A két technikai csúcs: a dárdahajító és a sehol másutt fel nem talált bumeráng. (Az íjat-nyilat nem ismerték.)
Jellemzőek az olyan néprajzi művek címei, mint „Australian Dreaming” (Ausztráliai álmodás), „Tales of Dreamtime” (Az álom-kor meséi).
Az őslakosok „teremtés-mondája” (helyesebben eredet-mondája, mert „teremtésről” nincs benne szó) totemisztikus ősökről beszél, akik az Álom-korban (Alcseringa) vándoroltak a kontinensen. Mindennek, amivel csak találkoztak, kiénekelték a nevét: madarakat, négylábúakat, nővényeket, sziklákat, vízgödröket. Így létre énekelték a világot.
Ezeknek az ős-vándorlásoknak eredményeként láthatatlan ösvények labirintusa hálózza be az ausztráliai őslakosok egész világát. Az európaiak ezeket álom-ösvénynek vagy ének-vonalak néven ismerik. Az őslakosok viszont az ősök lábnyomainak és a Törvény útjának nevezik őket.
Az énekvonalakkal behálózott földet megsebezni annyi, mint önmagunkat megsebezni. A földet érintetlenül kell hagyni, mint amilyen az ősök álom-korában volt.
Az álom-kor ősöktől örökölt Tudást csurungának (angol szerzőknél tjurunga) nevezett szent táblákon őrzik. Ezek kőből vagy mango-fából készülnek; hosszúságuk 20 cm-től 150 cm-ig terjedhet. A csurunga tulajdonosa lelkének lakóhelye, egyben ősének megtestesülése. Így az ember valójában állandóan ősével együtt, sőt ő általa él (kő-csurungában), használati tárgyai pedig az ős fegyvereivel és szerszámaival együtt léteznek (fa-csurungában).
A csurunga rajzolatai a tulajdonos álom-kori őseinek vándorlását ábrázolják. Az őslakosok törvényei szerint be nem avatott férfiak és gyermekek rá sem nézhetnek, nők pedig sohasem.
Ausztrália őslakóinak teremtésmondája
Kezdetben a Föld végtelen, komor síkság volt, elkülönítve az égtől és a szürke, sós tengertől. Derengő félhomály uralkodott rajta. Nem volt se nap. Se hold, se csillagok. Azonban a messzi távolban éltek a Csillag-lakók: fiatalosan közönyös lények, ember alakúak, de emu-lábakkal. Aranyszínű hajuk csillogott, mint a nedves pókháló a lenyugvó nap sugaraiban. Kortalanok voltak, nem öregedtek örökké éltek az örökzöld bővizű Paradicsomban, túl a nyugati fellegeken.
A Föld felszínén nem volt más, mint néhány gödör, amelyekben víz gyűlt össze, és amelyeket ezért később vízgödröknek neveztek el. Nem voltak még se állatok, se növények; csak valami alaktalan, pépes anyag halmozódott el a gödrök körül: hangtalan, szem-telen, nem lélegző, nem alvó, de nem is nem-alvó, „ős-anyag”, amely magában hordta az élet csíráját, annak lehetőségét, hogy emberré váljék.
A Föd kérge alatt azonban ragyogtak a csillagképek, sütött a nap, megtelt és elfogyott a hold. Ott született meg az élet miden formája: a sivatagi borsó, a pillangó, a kenguru: szunnyadtak, mint a magvak a sivatag homokjában, átfutó záporrá válva.
Az első nap reggelén a Nap úgy érezte: meg kell születnie. (Este aztán a csillagokra és a Holdra került sor.) A Nap a felszínre tört, arany fénnyel öntve el a síkságot, és felmelegítette a gödröket, amelyekben az Ősök aludták álmukat.
A csillag-lakókkal szemben az Ősök sohasem voltak fiatalok. Sántító, el-csigázott, görcsös végtagú, ősz szakállú lények voltak, akik hosszú világkorszakokon át szunnyadtak.
Ezen az első reggelen történt pedig, hogy minden alvó Ős, megérezte a Nap melegét a szemhéján, és érezte, hogy teste utódoknak ad életet.
A Kígyó megérezte, hogy hasából kis kígyók csusszannak ki. A Kakadu megérezte, hogy tollai vannak. A Méz-hangya viszketést érzett. A Mézesfa érezte, hogy levelei szétterülnek és virágai kibomlanak. Minden egyes élőlény kibújt a napfényre, mindegyik a maga születési helyén.
A gödrökben (amelyek kezdtek feltöltődni vízzel) az Ősök kinyújtották előbb az egyik, majd a másuk lábukat. Megrázták a vállukat, megmozdították a karjukat. Felfelé törtek az iszapon át. Szemhéjuk megnyílt, meglátták gyermekeiket játszani a Nap fényében. A száradó iszap lepergett oldalukról.
Minden egyes Ős szája szóra nyílt és megnevezte magát: „Én vagyok a Kígyó” – „Én vagyok a Kakadu”. – „Én vagyok a Mézhangya.”
Ez az első „én vagyok” a MEGNEVEZÉS ős-eredeti cselekedete mindörökre a legtitkosabb és legszentebb versorrá lett az Ős énekben.
Az Ősök mindegyike, sütkérezve a napon, előre lépett a bal lábával és kimondott egy második Nevet. Aztán előre lépett a jobb lábával, és kimondott egy harmadik Nevet. Megnevezte a Vízgödröt, a Nádat, a Gumifát; neveket adott jobbra és balra, életre szólítva a dolgokat, versekbe szőve a Neveket.
Az Ősök végig-énekelték a világot, Létre-énekelték a Folyókat és a hegyeket, a sós medencéket és a homokbuckákat. Vadásztak, ettek, szeretkeztek, táncoltak, öltek …
Bármerre mentek és bármit ettek is, ezzel
Ösvényt
hagytak maguk után.
Az egész világot énekek hálójával fonták be. Végül, mikor már az egész Föld létre volt énekelve, elfáradtak. Tagukban feléledt a fagyos mozdulatlanság emléke.
Volt olyan, aki a földbe süllyedt álló helyében. Volt, aki elvánszorgott egy barlangig. Ismét mások visszatértek örök otthonukba, a vízgödrökbe, amelyek szülték volt őket.
Így vagy úgy – mindnyájan „visszabújtak.”
Az őslakosok számára a föld nem lehatárolt területek összessége, hanem vonalak, ösvények összefüggő, összefonódó hálózata. Nyelvükben ugyanaz a szó fejezi ki az országot és a vonalat. (Nem csoda: hiszen az éghajlat, a hosszú szárazságok, állandó vándorlásra kényszerítették őket.)
Miden totemisztikus ős (Kenguru, Kakadu, Mézhangya, stb.) vándorolva szöveget és hangjegyet hagyott hátra. Ezek az álomösvények kötik össze az egymástól messze élő törzseket. A dallam hordozza a lényeges információt, érthető más nyelvet beszélő törzsek számára is, akik a maguk szavával éneklik tovább. Az ének egyszerre térkép és krónika, térbeli útmutató és erkölcsi eligazító.
Aki letér az ének-vonalról, ledöfhetik azért, mint a Törvény megszegőjét. Aki viszont bejárja mindenütt álom-testvérekre talál.
Aki végigjárja, újrateremti a teremtést. Ugyanis a világot el kell énekelni, hogy létezzen.
Minden a föld mélyé jött létre: az ének szólítja elő a dolgokat a felszínre. Ezért a meg nem énekelt föld – halott föld. Ha tehát az ének feledésbe merül, maga a föld is meghal. Ezt megengedni a legszörnyűbb bűn. Ezt még azon az áron is meg kell akadályozni, hogy az ellenségnek tanítják meg – legyen az akár fehér ember is. Ezzel persze énektestvérekké váltak, és megszűnik köztük minden ellenségeskedés. Ezért az ének a legnagyobb kincs, amelyet szüntelenül tovább kell adni.
………………………
A Minden mögötti Örökké való
Az ausztráliai őslakosok énekeinek erkölcsi világa minden teremtményre kiterjed mindnyájan az Öröktől-való alkotásai.
Egész életét azzal töltve, hogy járja az ösvényt és énekli az ős éneket, az ember maga is ösvénnyé, őssé és énekké válik.
-----------------------------
Dudich ezzel az előadással befejezte a „Kalandozások a filozofálás történetében” c. nagy előadássorozatának „Kitekintés kultúrkörünkön túlra” fejezetét. Végezetül a kinyomtatott szöveg végén kézírással az alábbiakat üzente a Filozófiai Vitakörnek:
„Köszönöm, hogy meghallgattatok. Méltányolom a
türelmeteket!
Ezzel a „Kitekintés …” hétrészes sorozat véget ért. Boldog Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok!”
609. vitaülés:
Évzáró – 1999 december 10., péntek, 15:30, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár Budapest X, Szent László ér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.
Program:
Egzotikus útibeszámolók:
KOVÁCS GYÖRGYI: Salamanca
VECSERNYÉS GYÖRGY: Kréta
DETRE CSABA: Szabadka és környéke
HALÁSZ FERENC erdőgyógyász képeinek kiállítása
Az évzáró összejövetel a szokásos laza, vidám hangulatban telt el, Kovács Györgyi az ősi egyetemi városban, Salamancában tett kórus-vendégszerepléséről számolt be, Vecsernyés pedig a Kréta szigetén szinte minden évben megtett látogatásairól. Detre Csaba 1999 nyarán meglátogatta az amerikai bombatámadásokat szenvedett Szabadkát, s megrázó képeket mutatott be a Palicsi tó szétbombázott csónakházairól.