FILOZÓFIAI VIT TÖRT 2000

 

610. vitaülés:

Évnyitó vitaülés – 2000 január 14. péntek 17h

Detre-lakás, Budapest XII. Csörsz u. 10. II.em. 1.

 

A meghívón megint megjelent a már hagyományos újévi jókívánság: ANNUM NOVUM FAUSTUM, FELICEM, TOTO TERRARUM ORBE PACIFICUM EX ANIMO PRECATUR . Ez még a négy héttel későbbi, február 1.-re szóló meghívón is rajta volt.

 

Már sokéves hagyomány, hogy az év első összejövetele, az elnök, Detre Csaba lakásán kerül sorra. Detre tematikának, „A fejlődés fogalma”, azaz filozófiai doktori értekezésének (1976) témáját vette elő. Pontosabban a „A fejlődés fenomenológiája” első részét, amelynek első része a „A fejlődés fogalma”.

 

 

A közreadott tematika tehát:

 

A fejlődés fenomenológiája I. rész: A fejlődés fogalma

 

Magasabb és alacsonyabb rendű. A fejlődés mint egyetlen totális folyamat, a Világ örök önteremtődése. A Világ genetikai egysége, részeinek „vérrokonsága”. A Fejlődés Fája, a Törzs és az Ágak.

 

A házigazda ez alkalommal javasolta először azt hogy a fejlődés, evolúció helyett használjuk inkább a görög prokopé terminust, amely dinamikailag sokkal inkább kifejezi a folyamat lényegét.

 

Az előadás során az univerzális „Dendrikus” modellt vázolta fel ez alkalommal is: Dendron: az egységes fejlődési Törzsfa, ennek törzse, a Kormosz, szimbolizálja az egyetlen és végtelen progresszív folyamatot, amely a végtelenül alacsonyrendűtől vezet a végtelen magasrendű felé, s jelenlegi csúcsa az Emberiség. Hangsúlyozta: Az Emberiség egész ismerethalmaza annak bizonyítéka, hogy Ő az Univerzum legmagasabb rendű létezője.

 

A Prokopé folyamán a Világ mint rendszerhalmaz strukturálisan változva végtelen dimenziójú rendszerhalmaz. A végtelen nem statikus fogalom, legfeljebb, ha a matematikában ezt előfeltételezzük róla. Ugyanígy a világ egyes részei is immanensen magában hordozzák a strukturális végtelenséget, de ez a Végtelen a Világ „teljes végtelen („holo-infinitum”) struktúrájához” képest csak „másodfokú” végtelen.

 

Az Emberiségen kívül minden létező, azaz az Univerzum minden része leépülőben van, azaz regresszív folyamaton megy át, ezért a Törzsfán az Ágak (Kladoi) közt foglal helyet. Az Ágak száma végtelen, azaz szintén dinamikus végtelen, amely egyre inkább növekszik. Ez a dinamikus vagy prokopikus végtelen. Ezt fejezi ki a Világ részeit prokopikusan kifejező ágainak „visszagörbülő” megjelenítése a Dendronon.

 

Detre eredeti terve az volt, hogy ez az évnyitó egy nagy fejlődéselméleti sorozat bevezető előadása lett volna, s sok előadás keretében végigmegy az egész doktori disszertáción. Azonban közben rá kellett jönnie, hogy a már csaknem másfél évtizede megírt disszertáció már nem fedi hűen a jelenlegi felfogásait, s sok vonatkozásban nagyon elidegenedett már tőle az univerzális fejlődéselmélet ott megjelenített formája.

 

Ez az évnyitó összejövetel sokkal „szelídebb” formában zajlott le, mint a megelőző években, amikor gyakran a „kemény mag” csak hajnalban távozott. Most éjfélig mindenki eltávozott. Ennek oka lehetett az is, hogy a házigazda Detre Csaba, másnap kora reggel indult el harmadik indiai útjára, amely február 1.-ig tartott, s ezért a két következő vitaülésen nem lehetett jelen.

 

 

611. vitaülés:

MOLNÁR GÉZA: Tiszamenti ártéri gazdálkodás mint a szerves társadalmi modell gazdasági alapja – 2000 január 21., péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: 261-6001.

 

Az előadó az Agócs József és Halász Ferenc által vezetett „Palocsa” tájrekonstrukciós szervezet tagja volt. Detre indiai útja miatt nem lehetett ott az előadáson. A későbbi hírek szerint az előadásnak nem sok köze volt a filozófiához. Az is kiderült, hogy az előadó ötgyermekes, munkanélküli családapa aki igen szorongatott körülmények között él. A szervezők a helyszínen megpróbálták árusítani az előadó egy az előadással azonos című nyomatott füzetét, de ezek közül egyetlen egy sem kelt el, az igen magas ár (500 Ft) miatt. Néhány hónap múlva ez a téma könyv formájában is megjelent, amelyet a „palocsások” a jóval megnövelt terjedelem figyelembe vételével valamivel mérsékeltebb áron árusítottak (650 Ft). Ebből 2000 folyamán sikerült néhány példányt eladniuk a Filozófiai Vitakörben, de számos példány megmaradt, amelyeket végül 2003 és 2004 folyamán kiosztottak a Vitakör tagjai között.

 

 

612. vitaülés:

VECSERNYÉS GYÖRGY: Az ember autonómiájáról és individualitásáról – 2000 január 28., péntek, 16h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Buapest X., Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.

 

Detre Csaba indiai útja miatt úgy rendezte el a vitaüléseket, hogy ezek távolléte során mind Kőbányán kerüljenek sorra. Ezidőtájt máskülönben felváltva zajlottak le azülések, hol a Földtani Intézetben, hol pedig a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtárban.

Az előadó nem adott közre írásbeli anyagot, s Detre Csaba távolléte miatt egyetlen írásbeli információ maradt fent beszámoló formájában a vitaülésről, amelyet Detréné Lombay Kamilla készített:

 

Jelentés a Filozófiai Vitakör 2000 január 28.-i üléséről

 

Helyszín: Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14.

Előadó: Vescernyés György, az előadás címe: Az ember autonómiájáról és individualitásáról

Jelenlévők száma: 14, név szerint: Adonyi Zoltán, Bánhidi András, Bokor Levente, D. Lombay Kamilla, Dudich Endre, Fáy Árpád, Katona Tibor, Kiss Miklós, Kovács Györgyi, Kónya Balázs, Ozsgyáni László, Slemmer László, Vecsernyés György,Vitányi Pál,

 

Az előadó a személyiséget az Ember specifikumának tekinti, itt nincs helye semmiféle „hülozoizmusnak”. Nagy vonalakban igazat adott annak a hegeli felfogásnak, hogy az individuális (személyiség) autonómia az emberiség történelme folyamán nagy vonalakban növekedett. A globális kapitalizmus azonban éppen e folyamat ellen hat, mondhatni az ember „visszaállatiasodását” eredményezi. A kapitalizmus elsősorban az állati individualizmusra épít.

 

Az előadást és a vita egy részét őrzi a Filozófiai Vitakör hangtára.

 

 

613. vitaülés:

BOKOR LEVENTE: Egy misztikus fogalomról, az értékről –házirendezvény - 2000 február 4., péntek, 16h, Bokor-lakás: Budapest VII., Bethlen Gábor tér 3, II.em. 1., telefon: 3215-079.

 

Bokor Levente a szokásos februári házi rendezvényét igen korai időpontra (16h) tűzte ki, emiatt sokan, akik kötött munkaidőben dolgoztak, csak 1-2 órás késéssel tudtak eljönni, így az előadás csak félhét körül kezdődött el. Sőt, volt olyan is, mintahogyan a házigazda fogalmazta: „Eljött időben, evett, ivott, aztán mikor az előadás elkezdődött, fogta magát és meglépett. A jövőben hat előtt nem kezdem el a házibulimat.”

Mindemellett igen nagy társaság gyűlt össze, s a vita majd az azt követő „lakoma” éjjel háromig eltartott

 

Az előadás kivonata:

A mindennapi életet úgy hálózzák be az „értékek”, mint az égboltot a navigációs objektumok. A hasonlat előlegezi is az értékes dolgok természetét. Újabb kísérletet teszünk arra, hogy megállapítsuk, mi a közös fizikától a metafizikáig terjedő dolgok értékskálájában. Valószínű, hogy gravitációs érzékeinknek főszerep jut.

 

A vita felelevenítése jegyzeteim (d.cs.) alapján:
D. Lombay Kamilla: „miért lenne az ’érték’ misztikus fogalom? A leghétköznapibb az, ha bármiről értéket alkotunk: végeredményben a megismerés talán legfontosabb része”

 

Detre Csaba:”az érték ötdimenziós fogalom. Ha valamiről értéket adunk, lényegében meghatározzuk, behelyezzük a Reális Világ ötdimenziós terébe (a három eukleidészi dimenzió+idő+minőség. Pontosan az értékítélet az, ahol megkerülhetetlen Prótagorasz a homomenzúrájával.Egyébként ilyen lírai módon mint a Házigazda, még senki nem regélt erről az általában száraznak tartott fogalomról. A mai előadást úgy tudnám meghatározni, azaz értékítéletet adni róla, hogy „Óda az Értékhez”.

 

Hules Béla: „Amit itt hallottunk, az bizony az eszmei zűrzavar kategóriája. Feladatunk filozófiát kiszikráztatni a dologból. Egyébként mindennek mértéke a pénz, nem az ember, ahogyan Detre Csaba állítja.”

 

Kiss Miklós: „Az érték folyamat.”

 

Tavaszy Ferenc: Érték: igénynek megfelelő, igényt kielégítő entitás. Abszolút érték nincs.”

 

 

A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató csoportjának ülése 2000 február 9.-én, kedden 14 órai kezdettel a MÁFI Igazgatói Tanácstermében:

 

 

Program:

Kalafut MIKLÓS: Gyűrűs szerkezetek (nagyon mélyről vagy nagyon magasról?)

 

Kalafut Miklós itt több évtizedes kutatásainak eredményeit mutatta be: a földmágneses eredmények alapján kirajzolható gyűrű lakú szerkezeteket, amelyekről nem kizárt, hogy ősi óriásmeteoritok vagy kisbolygó becsapódások nyomai. Ezek az eredmények most kerültek először nyilvánosság elé. Egy évvel később Detre ezeket az eredményeket széles társszerzőséggel két nagy nemzetközi konferencián is bemutatta. (2001 június: NIPR konferencia, Tokyo, 2001 szeptember: ESF Impact Programme konferenia: Longyearbyen, Svalbard.

 

 

614. vitaülés:

LONTAY ERVIN PÁL: Szolidáris tudományelmélet I. rész: az igazság –

 2000 február 11., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő.

 

Lontay ezt az előadását nem tudta megtartani, mert hirtelen megbetegedett és kórházba került.

 

 

615. vitaülés:

2000 február 18., péntek, 14h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár,

Budapest, Szent László tér 7-14, rendező: KOVÁCS GYÖRGYI

GIORDANO BRUNO A SZELLEM MÁRTÍRJA

 

Megemlékezés megégetésének 400. évfordulóján

(1600 február 17., Roma, Campo dei Fiori)

 

Program:

 

DETRE CSABA: Giordano Bruno: Academico di nulla academia

GÉCZY ISTVÁN: Giordano Buno a tudomány mártírja

KÓNYA BALÁZS: Spekuláció és tapasztalat esztétikai szintézise Giordano Brunónál

BOKOR LEVENTE: Giordano Bruno és a hit

VITÁNYI PÁL: Az okról, az elvről, s az Egyről

SZAKONYI VAJK – DETRE CSABA: A szellemi terror mikéntje és áldozatai

 

 

Az előadások ideális hossza: 30 perc, amelyet 15 perc vita követ

 

Giordano Bruno a szellem, a tudomány mártírja, megégetése az inkvizíció „típus cselekdete”.

Ugyanígy, az emberitudás az emberi szellem valóságos „típus-mártírja”.

Előzőleg a Filozófiai Vitakör több tagja is részt vett az Olasz Kultúra Intézetben (Bródy S. u. 8.) megtartott megemlékezésen is, ahol kiderült, hogy az olaszok Giordano Brúnót legnagyobb filozófusoknak tartják, s egyházi teljes rehabilitációja is folyamatban van, sőt, a katolikus egyházban létezetnek olyan mozgalmak is, amelyek egyenesen szentté avatását szorgalmazzák. A szellemi világ igen széleskörű megemlékezést tartott világszerte a „Nagy Mártírról”, s ennek a nagy mozgalomnak egyik jeles részmozzanata volt a megemlékezés a Filozófiai Vitakörben.

 

Kónya Balázs megemlékezése (részlet, a teljes szöveget lásd:” Filozófiai Vitakör 1999 máj. – 2000 máj, 575 – 633. vitaülés” c. füzetet.

 

BEVEZETÉS: Rövid életrajzi áttekintés

 

Filippo Bruno 1548-ban született a Nápoly melletti Nolában, majd 1572-ben a Domonkos-rend tagja lett. (Itt vette fel a Giordano nevet), de onnan 1576-ban lelépett, (már akkor sajátos nézetei miatt eretnekséggel vázolták) és ezért Nápolyból Rómába menekült. Azután Genfben tartózkodott (1578), ahol megismerkedett a kálvinizmussal, e lényegében azzal sem értett egyet. Tapasztalhatta, hogy a protestánsok sem toleránsabbak mint a katolikusok. Tovább utazott Franciaországba, ahol előbb a Toulouse-i egyetemen, majd később Párizsban a király (III. Henrik), megbízásából a Sorbonne-on tanított mint a lecteurs royaux (királyi előadók) egyike. Az udvarnál a mérsékelt katolikusokkal (Politiques, Malcontents) rokonszenvezett, akik összefogtak a hugenottákkal. (francia kálvinistákkal). A protestánsok vezére a királyi családhoz tatozó Bourbon Henrik (a navarrai király volt.) Az 1582-ben megjelent memnotechnikai művében Raimundus Lullus Ars Magná-ját ismerteti, majd De umbris idearum-ban (Az eszmék árnyékában) és az Ars memoriae-ban (Az elmélkedés művészetében) már saját gondolatát fejti ki. 1583-ban elkísérte a király nagykövetét Angliába, aholI. Erzsébet királynővel találkozott. A doktorok azonban 1584-ben a Föld mozgásáról szóló Kopernikusz-i elméletét ellenségesen fogadták, sőt veszekedés lett a vitából! Még ugyanabban az évben megírta a „Cena della Cenen” (Hamvazószerdai vacsora) c. művét, amelyben Bruno a „maradisággal” folytat párbeszédet, és igyekszik a Kopernikusz-i világképet érvényesíteni. További két dialógus még a világegyetemmel foglalkozott (kozmológiai jelleggel), míg újabb háromban morális kérdéseket vizsgált. A kozmológiai dialógusaiban: Della causa, principio ed una (Az okról, elvről és egyről) és Dell’infinito, universo e mundi (A végtelenről, a világegyetemről és a világról, 1584) nemcsak a heliocentrikus világképet mutatja be, hanem a világegyetem végtelenségét is állítja és azt, hogy abban végtelen számú naprendszer létezik.(megjegyzésem, d.cs.: ezt így szószerint nem állítja, mivel a „Naprendszer” (Systema Solare) kifejezés csak 60 évvel később jelenik meg Descartes „Principia philosophiae” c. művében, 1644-ben.Giordano Bruno itt lakott bolygókról beszél, amelyek a csillagok körül keringenek, mint a Föld a Nap körül.) Világképét ezért helyesebb a spirálszerúen mozgó torus-sal jellemezni.Ugyanakkor – Galileo Galilei-t megelőzve – kijelenti, hogy a Bibliát erkölcsi tanításként kell követni, nem pedig csillagászati útmutatásként. Dialógusaiban az angol társadalom erkölcseit és az oxfordi tudósok pedantériáját ugyanúgy bírálta mint az arisztotelészi fizikában uralkodó dualizmust.

 

A vallás és a filozófia viszonyáról alkotottaz averroizmussal megegyező – nézetét, miszerint a vallás nem egyéb mint eszköz a tudatlanok okítására és irányítására, a filozófia pedig azon kevesek tudománya, akik képesek a helyes magatartásra és mások irányítására – az erkölccsel foglalkozó párbeszédében fejti ki. A trilógia első dialógusában – a Specio della bestia trionfante, 1584) „A győzedelmes vadállat elűzésé”-ben – küzd a korabeli babonák ellen, de a kizárólag a hit általi üdvözülés kálvinista tanítását is élesen bírálja, amelyet szembeállítja minden emberi tevékenység méltóságára vonatkozó nézetét. A Cabala del cavallo pegaso con l’aggiunto del’asino Cillenico, 1585 (A Pegazusló titkos szövetsége a Cillenico szamárral), amely a Bibliában és a világi írásokban egyaránt előforduló szamárságok általános princípiumát tárta fel. (A szamárság dicséretével kapcsolatban említést tesz Apuleius Aranyszamár c. írásáról és Eraszmusz A balgaság dicséretéről, 1509). Végül a degli eroici furori, 1585 (A hősi tébolyról) c. művében az ember számára megnyitja az igazság újplatonikus kapuját és – akárcsak Nicolaus Cusanus a Coincidentia oppositorum-ban – a éleknek a végtelen Eggyel való egyesülésén elmélkedik, de ugyanakkor az embert erényességre és igazságosságra inti. 1585-ben visszatért Párizsba, ahol már barátai háttérbe szorultak, sőt a protestánsok vezérét, a navarrai királyt, V. Sixtus pápa kiátkozta. Ennek ellenére dialógusaiban nyíltan merte támadni a katolikus párt egyik védencét (Fabrizio Mordente matematikust), majd 1586-ban megírta a Centum et viginti articuli de natura et mundo adversus peripatheticos („Szászhúsz bekezdés a természetről és a világról a peripatetikusok ellenében”), amelyben Arisztotelész tanításait támadta. Miután a Mérsékeltek már nem tudták őt megvédeni, ezért kénytelen volt Párizst elhagyni és Németország több egyetemi városában is tartózkodott. Braunschweigben, a szabad gondolkodású Gyula herceg az általa alapított heimstadti egyetemen juttatott neki katedrát. Arisztotelész Organon-jának továbbá a korabeli matematikusoknak és filozófusoknak bírálatát az Articuli centum et sexaginta (Százhatvan bekezdés, 1588) című művében fejtette ki. Prágában töltött rövid időt, ahol II. Rudolf császár 300 tallérral jutalmazta meg. A vallás kérdésében pedig kifejtette tolerancia-elméletét miszerint valamennyi vallás között a kölcsönös megértésen és párbeszéden alapuló békés együttélést kell megteremteni. Protektorának halála után Frankfurtba költözött, ahol újabb műveit kinyomtatta, itt találkozott Giovanni Mocenigo velencei nemessel, aki – miután a De minimo-t elolvasta – meghívta magához. A frankfurti karmelita kolostorban ahol lakott, „egyetemes embernek” tartották, aki „főképpen írással meg szörnyű újdonságok kitalálásával tölti idejét”.

 

Az újabb műveiben, De triplici minimo et mensura és De monade numero et figura, valamint különösen a De immenso innumerabilis-ban, amelyek latin trilógiaként 1591-ben jelentek meg, már nem pusztán az ókori gondolkodók panteista természetbölcseletéről van szó, hanem további fejlődést mutatnak gondolataiban, mellyel Spinoza és Leibniz előfutárának tekinthető. Frankfurti tartózkodása alatt még az okkultizmusra vonatkozó írásait is rendezte, de ezek csak posztumusz művekként jelentek meg 1891-ben. (De magia, Theses de magia, De Magia matematica, De rerum principiis et elementis et causis, La medicina lulliana).

 

Még 1591-ben elfogadta Giovanni Mocenigo meghívását és visszatért Itáliába ahol előbb Padovában tartott előadásokat: Praelectiones geometricae (Geometriai előtanulmányok), Ars deformatiorium (A torzítás művészete). Azonban a padovai egyetemen megüresedett matematikai tanszékre nem őt, hanem Galileit hívták meg.

 

Velencében Mocenigo csalódott a Bruno által tartott memnotechnikai előadásokban és miután vendége vissza akart utazni kiadójához Frankfurtba, feljelentette őt a velencei inkvizíciónál! (1592). A vizsgálat eleinte kedvezően alakult Bruno számára, aki arra hivatkozott, hogy nézetei csak filozófiai jellegűek, amelyeket a természetből merített és elmélkedései nem terjedtek ki a hit tételeire.

1593 januárjában azonban átadták a római inkvizíciónak, ahol a Szent Hivatal börtönébe került. Itt megpróbálta bebizonyítani, hogy nézetei nem összeegyeztethetetlenek Isten és a teremtés keresztény koncepciójával. Azonban erkölcsi dialógusai, különösen„A győzedelmes vadállat elűzése” valamint a „Pegazusló titkos szövetségében” szereplő gúnyos megállapításai nagy szerepet játszottak a meghozott halálos ítéletnél, mert az inkvizíció a vadállatot és a szamarat a vallással és a pápasággal azonosította. Végül – mivel tanításainak visszavonását megtagadta – mondván, hogy nincs mit visszavonnia, sőt még azt sem tudja, hogy mit kellene visszavonnia, VIII. Kelemen pápa elrendelte, hogy ítéljék el, mint megátalkodott és bűnbánatot nem tanúsító eretneket. Bíráihoz így szólt: „Az ítélet, amelyet ellenem hoztatok, bennetek talán nagyobb félelmet kelt, mint bennem.”Az 1600. február 8-án hozott halálos ítéletet 17-én hajtották végre (hamvazószerda másnapján) a Campo dei Fiorin, ahol nyelvét kitépték és elevenen megégették.

 

 

Giordano Bruno szellemtörténeti jelentősége és utóhatása

 

Erkölcsfilozófiájában Bruno lényegében a csillagászatból indult ki amikor a csillagképek mitológiai elnevezései ellen tiltakozik és felszólítja Jupitert, hogy változtasson ezen. Ezzel kezdetét veszi a diadalmas bestia elűzése (A Nagymedve helyébe az Igazság, a Sárkány helyébe az Okosság, stb. elnevezés lép. Az egykorú olvasó Jupiter és társai képében a pápát és udvaroncait ismerhette fel. A természet viszont nem egyéb mint a dolgokban rejlő Isten (Natura et Deus in rebus). Nem kevésbé kihívó a második – ugyancsak szonetteket is tartalmazó – erkölcsfilozófiai dialógusa amelyben versben zengi a szamár dicséretét, prózában pedig kifejti, hogy az ideális és kabalisztikus szamár, amely a Bibliában és a világi írásokban előfordul, nem egyéb, mint a butaság általános princípiuma, az állati és emberi, közönséges és előkelő szamárság minden alakban, ill. álruhában.A harmadik (szintén szonettekből és párbeszédekből álló) eszmefuttatás, melynek címe A hősi tébolyról viszont inkább Bruno lelkének megtisztulását mutatja be. A szerelemmel szembe állítja a tiszta, szellemi szeretetet, amely az ember számára lehetővé teszi a felemelkedést (Lásd: Poszidoniosz tanításait, 7. old.). Visszautasítja a Petrarca-féle, nőimádó bölcsességet, mondván, hogy az igazság minden hősi lélek igazi tápláléka. „Szeressétek az asszonyt, ha akarjátok, de ne feledkezzetek meg róla, hogy a végtelen tisztelői legyetek.” A legmagasabb fokon a szellem egyetlen szemléletben nyer el mindent. A megismerés legmagasabb fokon ugyanis a szellem (vagy intelligencia) által biztosított megismerés. Élet, világosság, érzéklet és fogalom egy lényeget alkotnak, egy erőt, egy teret, egyetlen mindenséget. Erkölcsi téren az igazság foglalja el az első helyet. Ahol igazság, törvény és igazságosság van, ott nem hiányozhat a türelmes bátorság és a nagylelkűség sem. A megismerés és cselekvés a szereteten teljesedik ki. Amit értünk azt szeretjük, amit szeretünk azt értjük és az egy lesz velünk. A szeretet maga az istenség. Ez a képzeletteljes természet- és erkölcsfilozófia még nem lehetett tudományosan megalapozott, ezért inkább esztétikai jellegű a benne tapasztalható összetartó erő, amely a számelmélet által megalapozott, a világ harmóniában vetett hiten alapszik.(Az újplatonikusok éppen ezért a heliocentrikus szemléletet részesítették előnyben. Később Occam borotvája is ezt a célt szolgálta.) A költői hatás érvényesülését még a szonettekkel is igyekezett alátámasztani. A filozófia történetének ebben a korszakában a szellemtörténeti forduló pont éppen nála jelentkezik ütközőként. A XVI. század korszelleme – ellentétben az egyénnek a Reformáció által meghirdetett fontosságával – nem volt képes érvényesülni. (Kóbor lovagok,parasztlázadások leverése.) Ellenkezőleg akié a föld, azé a vallás elv érvényesült (? –d.cs. 2004 dec. 11.) és az anglikán egyházat a szerzetesektől elkobzott vagyonra alapozták. A paradigmaváltás megtagadása pedig egyenesen a filozóus fizikai megsemmisítéséhez vezetett. (Szókrátésznél az államhatalom, Bruno-nál az Egyház volt a végrehajtó, viszont Seneca, Boetius és Morus Tamás halálának – inkább politikai oka volt). Vajon ki képviselte igazából a korszellemet: az akit elveiért megégettek, vagy az aki elvből égetett? Ez utóbbi természetesen a „cél szentesíti az eszközt” – többek között Machiavelli által terjesztett – téveszmével semmiképpen sem igazolható, amint azt II. János Pál is kinyilvánította, amikor bűnbánatát fejezte ki az inkvizíció túlkapásaiért. Ugyanakkor a korszellem a középkor végén már nagyobb fogékonyságot mutatott az új szemléletmód természeti következményei iránt. Figyelmet érdemel például az a tény, hogy XIII. Gergely pápa a csillagászati folyamatok és naptárral való mérésük között bekövetkezett eltolódást képes volt megérteni és ebből konkrét intézkedést (a naptárreformot) megvalósítani. Bruno u.. minimum-filozófiájával vette kezdetét az újkorban az új (tudományos) problémamegközelítés. A metafizikai minimum (monász) határozmányai a mozgás, a szám és nagyság. Mint (matematikai) pont a mozgás minimumként, mint(fizikai) atom a test minimumaként érvényesült a természet megismerésében. Ezzel megindult a geoökológiai változások sokasága (technoszféra) ugyanakkor a társadalomban a humánökológia fejlődése furcsa módon az abszolutizmus megerősödéséhez vezetett. Más eszköz nem maradt annak megdöntésére, mint a forradalom (Anglia, Franciaország, ill. erre ma sem áll rendelkezésre más eszköz.) Ideológiák (különféle „izmusok” ) uralkodnak, melyek a korszellemet igyekeznek kisajátítani. Így a XIX. Században felülkerekedett a nacionalizmus, amely a fajelmélettel kiegészülve a XX. Század folyamán a népirtást (genocídiumot) igyekezett „igazolni.” A filozófia története jól mutatja be az ellentétek túlhaladásának kísérleteit, amely nem jut el ú.n.progresszív szintézisig, hanem az újabb ellentéteket magában hordozó szintézishez vezet, amely újabb túlhaladást kíván. (Ilyen ingadozás a tézis és az antitézis „kimenetelében” tapasztalható az ismeretelméletben az empirizmus és a racionalizmus, a pszichologizmus és a logizmus között, a metafizikában a materializmus és az idealizmus között, stb.) A filozófus – a természettudóssal ellentétben – mint az elődeinek gondolati továbbfejlesztője, megelőzi korát azaz „aktuális” eljárással) szorgalmazhatja a kor problémáinak megoldását. A természettudós ugyancsak meghaladni igyekszik a korábbi eredményeket, de egyre mélyebben (céltudatosan) hatol bele a (szak) igazságok rendszerébe. Ezért az elmúlt korszakokról rendelkezhetünk filozófiai áttekintéssel (pl. ókor, görög filozófia, a középkor filozófiája), a jelen kornak azonban csak filozófusai vannak, akiknek célja éppen az újabb (ill. várható) tendenciák ismertetése a matematika-, természet- és társadalomfilozófiában.

 

Mivel Bruno sokféle dolog iránt érdeklődött, ezért a vele foglalkozó írásokban eltérő vélemények találhatók a tekintetben, hogy munkásságának mi a legfontosabb eredménye. Kétségtelen tény, hogy kozmológiai szemlélete jelentős mértékben hozzájárult a világegyetemről kialakított korszerű koncepciókhoz. Ebben nem annyira a tapasztalat, mint inkább a spekuláció (különösképpen a monász, atom és pont hármasnak egyesítő szemlélete), játszott döntő szerepet, amelyhez egyes kritikusok hozzákapcsolják a hermeneutikában való jártaságát. (A hermeneutikus könyvek szerzője egy legendás ókori író, Hermész Triszmegisztosz, aki a Kr. e. III. században élt és egyesítette a püthagoreusok számelméletét a keleti vallásokban található mágikus elemekkel. (alkímia)(megjegyzésem – d.cs. 2004 dec. 11.: az alkímiával nem egyesíthette, mert az sokkal későbbi, 8. szd., arab eredetű!). Egyes szerzőknek (Pl. A. Yates) azon állítása viszont, hogy Bruno legjelentősebb eredménye az okkultizmus ismertetése lenne, egyenesen téves. Mocenigo velencei nemes viszont éppen a „Lullus-i művészetet” kívánta tőle megtanulni és csalódottságában jelentette fel az Inkvizíciónál. Kétségtelen tény viszont, hogy a mai (atom)fizikában és csillagászatban egyaránt uralkodó spirálszemlélet már megtalálható úgy a püthagoreusoknál, mint az IChingben (? – d.cs.) vagy a világban kifejlődött elemek periodikus táblázatában. Az új eljárások, amelyek Poincaré-nél, Boltzman-nál, vagy Hawking-nál találhatók, nemcsak a differenciálszámítás elvi alapját tartalmazó, a minimumról szóló Bruno-i tanítást, hanem a minimum és maximum ellentéteinek egymásba való átmenetéről szóló nézetét is felhasználják. A mai asztrofizikai képletek lényegében a fizikai állandók harmonizálását kísérli meg. (Lásd Wald entrópia képletét). Bruno erkölcsi eszméi viszont a klerikális etikával álltak ellentétben és ezzel – a korunkban is érvényesülő – cselekvő humanizmust alapozták meg. A vallási és filozófiai tolerancia meghirdetésével pedig a liberális gondolkodás kialakulására hatott. Ennek ellenére a Risorgimento (a nemzeti egységet célul kitűző nacionalista mozgalom) sőt később a fasizmus is megpróbálta kisajátítani, akárcsak a materialisták, akik a „hősies lendületre” vonatkozó újplatonikus nézeteit elhallgatták. Jelentős idealista filozófusok is követék Brunót, mint pl. Spinoza, Leibniz, Herder, Kant, Hegel és Schelling. Leibniz aki a a monász és a differenciál-számítás terén is követője volt Bruno-nak az eleve elrendelt összhang (harmonia praestabilita) segítségével magyarázta, hogy Isten beprogramozása alapján, ha bármelyik monászban történik változás, akkor vele összhangban változik a többi monász is. Ennek alapján arra következtetett, hogy Isten a lehető legjobb világot teremtette meg, amellyel azután Voltaire ironikus kritikáját váltotta ki (Candide). Végszóként nyilvánvaló, hogy Bruno a nyugati gondolkodás történetének egyik kiemelkedő alakja, modern civilizációnk előfutára. Sajnos szellemi örököseit (Gandhit és M.L. Kinget) a XX. Században még meggyilkolták.

 

 

Bokor Levente ötoldalas impurum-dolgozatot adott közre, amelynek címe: „Bruno és a hit. Bruno szellemében” (lásd: supplementa).

 

Detre Csaba előadásának vázlata:

 

A 16. században megváltozik a világkép: Copernicus bebizonyítja, hogy a világ közepe nem a Föld, hanem a Nap, a Földről szintén bebizonyosodik, hogy egy pontosan megmérhető átmérőjű gömb (Mercator atlaszai, földgömbjei) az egyház mint etikai etalon meginog (Zwingli, Calvin, Luter).Az egyház megingadhatatlan világnézete sarokba szorul. Arisztotelész a keresztény egyház szilárd kozmogónusa kikezdhetővé vált, szférái szétfoszlanak, a „Philosophus dixit” súlynélkülivé válik. Arisztotelész keresztény dogmatikává merevítése hasonló inkorrekt folyamat, mint amilyent a 20. században Marx-szal végeztek a szovjet rendszerek.

 

Arisztotelész, Ptólemaiosz, a keresztény dogmatika részévé vált, kötelezően elfogadott világnézetté. Vajon, hogy ez miért történt, tudtommal, eddig még nem vált a tudományos kutatás tárgyává, talán azért, mert a dogmatikára még ma sem illő, hogy kutatás tárgyává váljék. (Talán az egyetlen kivétel ez alól KRIVELJOV: „Könyv a Bibliáról” c. hírhedt-híres könyve.)

 

Ahogy az ellenreformáció (=inkvizíció) kulminációja Giordano Bruno, ugyanúgy a reformációnak egy másik kiváló tudós, Servet Mihály.

 

Ha léteznek igazi destruktív szekták, azok elsősorban a dominikánusok és a jezsuiták voltak. Az előbbiek valóságos terrorszervezetet alkottak. Hiába bánta meg II. János Pál pápa az inkvizíció bűneit, ezek a szörnyűségek megbocsájthatatlanok. A tudományos világ pedig nem hatódik meg attól, hogy a legkiválóbb filozófusok, szaktudósok műveit levették az ún. „pápai indexről”, ez nem bocsátja meg azt a bűnt, hogy ilyen szellemi terror egyáltalán létezett.

Giordano Brunót elragadta a világ empirikus feltárásának révülete, noha a távcső feltalálását még éppen nem érhette meg: számtalan világot feltétlezett (értve alatta Naprendszer-szerű bolygórendszert), amelyben számtalan emberiség létezhet. Ez a kivetítés magában hordozza a későbbi mechanikus materialista világnézet csíráit: homogén, anizotróp univerzum, benne minden alapvető minőség, így az emberi társadalom is végtelenszer megismétlődhet.

 

Azonban éppen ez lett a veszte: ez a keresztény dogmatika szerint azt is jelentheti, hogy a Bűnbocsánat megsokszorozódik, ez abszolút módon ellentmond a keresztény tanításoknak, de ugyanígy a Dendrikus Evolúciós Törzsfának is, amelynek csúcsa éppen az Emberiség. Ezért kijelentem, hogy Giordano Brúnót jogosan küldték máglyára, mert megtagadta az Emberiség kivételes, és egyetlen voltát!

 

Az előadások után élénk vita folyt, elsősorban arról, hogy Giordano Brunót jogosan égették-e meg vagy sem. Többen a klasszikus 20. századi tudományetikai nézet mellett érveltek, hogy megégetése az Egyház megbocsáthatatlan bűne. Megégetése mellett csak ketten érveltek: Detre Csaba (lásd érveit az előbbiekben az előadásvázlatban), valamint Vecsernyés György, aki Giordano Brunóban az „abszolút megátalkodott eretneket” vélte megtalálni, akit azért kellett megégetni, hogy az Emberiséget megvédjék történetének legpusztítóbban intellektuális bűnözőjétől. Géczy István annak adott hangot, hogy „borzalommal tölt el, hogy Giordano Brunó megégetése mellett még 400 évvel mártírhalála után is lehet még érveket találni, akkor mikor – egyes hírek szerint – elpusztítója, a Katolikus Egyház egyes körei, szentté avatását szorgalmazzák.”

 

 

616. vitaülés:

LINDNER LÁSZLÓ: Sakkozzék-e ember számítógép ellen? – 2000. február 25. péntek 15h MÁFI Ebédlő

 

A jeles sakknagymester előadását kellemetlen meglepetés fogadta a MÁFI ebédlőjében: A Nyugdíjas Bizottság farsangi rendezvényt tartott a szomszédos helységben, az egykori könyvkötő műhelyből kialakított Nyugdíjas Klubban, de a Konyhát is igénybe vették, ott sütöttek-főztek. Detre tiltakozott a Vitakört ért méltatlanság miatt, de hiába, a Klub harcias és felvágott nyelvű szervezője, Pappné, keményen ellenállt. Így a vitaülés edényzörgés, elektromos habverőgép-zaj, tere-fere közepette folyt.

 

Az előadó Kónya Balázs barátja és állandó sakkpartnere olt, s ő ajánlotta be őt a Filozófiai Vitakörbe.

 

Előadás-vázlat:

 

I.                   A sakkprogramozás alapelemei

 

-          A szoftver és jellegzetességei

-          A hardver jelentősége

-          A és B stratégia

-          Kisgép és nagygép

 

II.                A sakkprogramozás történetének áttekintése

 

-          Kempelen sakkautomatája

-          Az első programok

-          Az ICCA, versengés az ember és a gép között

-          Váltás a sakk-számítógépek és a programok között

-          A mai helyzet, perspektíva

 

 

III.              A sakkprogramozás célja

 

-          A programok alkotóiról

-          A sakkprogram mint minta

-          A sakk-számítógépek és programok versengése

-          Programok speciális célokra

 

 

IV.             Válasz a kérdésre

 

-          Az emberi gondolkodás és a gépi számítás

-          Érvek az ember-gép találkozók mellett

-          Érvek és intézkedések ellene

-          Miben segíti a számítógép a sakkozást?

 

Budapest, 2000. február hó Dr. Lindner László

Számítógépes sakk-szakértő

Sakkszerző nemzetközi mester

 

Nagy szenzáció volt, hogy 1999-ben a „Deep Blue” számítógép legyőzte a világbajnokot. Ez ékes bizonyítéka a számítógépek növekvő intelligenciájának, a mesterséges intelligencia kibontakozásának.

 

A számítógépes sakkozás több mint 20 éve folyik, 1979-től. „Sakkozó” és „sakk” programok.

 

Egy lépés digitálisan:

1 – jó---0 – nem jó

 

Sakkozó programok 3 részből állnak:

(1)   megnyitás, (2) középjáték, (3) végjáték.

617. vitaülés:

 

AZ ETNIKUMOK VESZÉLYEZTETETTSÉGE

A TÖRTÉNELEMBEN ÉS A JELENBEN – 1. rész

A Filozófiai Vitakör és az Örmény Kultúrantropológiai

Intézet közös vitadélutánja

2000 március 3., péntek, 16h, Örmény Kulturális Központ,

Budapest V, Deák F. u. 17.

 

 

Program:

 

HAJDÚ MOHAROS JÓZSEF: Kis etnikumok esélyei

BADALJÁN EDVÁRD: Asszimilációs folyamatok az örmény történelemben

VECSERNYÉS GYÖRGY: Orosz ortodoxia és orosz filozófia

DETRE CSABA: Az orosz imperializmus genocídiumai

 

Feljegyzéseim (d.cs.) Hajdú Moharos József (1955 – 2001) előadásáról:

Az előadó már rendkívül súlyos állapotban lépett fel: az általános rákosodás más olyan fokú volt, hogy felső testére már nem tudott ruhát felvenni, testén hatalmas ragasztások látszódtak

s a kiterjedt rákosodásra jellemző szagot árasztott. Többen megjegyezték, hogy ilyen állapotban miért jelent meg az ülésen. A legendás hírű geológusból lett néprajzkutató előadása még szörnyű állapota ellenére is lenyűgözte a hallgatóságot.

 

Előadásában kitért az „etnikum” definíciójára. Három meghatározó tényező van: nyelvi, genetikai és kulturális. A három ritkán esik egybe, többnyire a legjobban megfogható jellemzőt, a nyelvit szokták előnyben részesíteni. A nemzeti öntudatnak is a nyelv az elsőrendű meghatározója. Igazat lehet adni Sztálinnak is, ama kijelentésében, hogy a „nemzet meghatározója” a nyelv. Utána a második nemzet- vagy etnikum meghatározó a kultúra. Ez nem feltétlenül kötődik a nyelvhez. Klasszikus példa erre az írek, akiknek a legnagyobb része már nem beszél írül. A genetikai etnikum leginkább biológiai meghatározottságú, s mint ilyen nincs meghatározó szerepe az etnikai vagy nemzeti identitástudat alakításában. Ez összefügghet olyan kifejezetten rasszista megállapításokkal, mint amilyenekkel elsősorban a német nemzeti szocialisták operáltak a nemzeti tudat formálásban: mint „nordikus alkat”, stb.

 

Egy bizonyos populációs létszámhatáron alul az etnikum veszélyeztetetté válik, egyrészt a biológiai kihalás veszélye miatt, másrészt elkerülhetetlen az, hogy egy egész kicsiny etnikai populációt ne nyelje el az őt körülvevő és zsugorodása folytán egyre inkább meghatározó nagyobb populáció. Van egy olyan etnikai létszámminimum, ha amely alá zuhan egy etnikum létszáma, elkerülhetetlen annak további létszámcsökkenése, s végül teljes eltűnése. (Azért nem használta itt az előadó a „kihalás” kifejezést, mert ez csak a biológiai populáció esetére alkalmazható, s ritka eset az, ha egy etnikum úgy tűnik el, hogy azt biológiai vagy fiziológiai értelemben kiirtják. A nyelvüket vesztett népek biológiailag és kulturálisan még hosszasan továbbélhetnek, lásd. A Plinius által kiirtottnak vélt punok több évszázados kulturális és biológiai továbbélését. (Meg kell mondani, hogy a pun nyelv sem tűnt el a római hódítás után, hanem csaknem ezer év után beleolvadt a nagyon hasonló arab nyelvbe.)

Valóban érvényesül a történelemben az a szabály, hogy ha egy etnikumra hosszasan egzisztenciális vagy kulturális nyomás nehezedik, az mintegy roborálja őket, bár, ha ez a nyomás átlép egy bizonyos destruktív hatást, az kétségtelenül az etnikumra végzetes lehet. Előbbire jó példa a székelység helyzete, míg az utóbbira, a nagyon nagy veszélyeztetettségre, az oroszországi kis finnugor népek állandóan romló helyzete, ami miatt a 20. században legalább öt ilyen kis nép tűnt el. Itt még fokozta a destruktív hatást a fokozódó kulturális és ökológiai nyomás is. Napjainkban rettenetes a világra, különösen a volt szocialista országokra nehezedő amerikanizmus, amely elképesztő módon zilálja a nemzeti öntudatot, különösen Magyarországon, ahol még egyéb kozmopolita hatások is közrejátszanak.

 

 

Jegyzeteim (d.cs.) Badalján Edvárd előadásáról:

Az előadó nem kizárólag csak arról beszélt, mint amit a cím sejtetett. Előző előadóval egyetértve, megemlítette azt, hogy a világ talán legveszélyeztetettebbkicsiny népei az oroszországi finnugor népek. Az örmények többezer éves fennmaradását valóságos csodának nevezte. Hihetetlen megpróbáltatásokon ment keresztül ez a nép, igaz, hogy már mint egy kétezer éve lélekszámuk fokozatosan csökken, azonban az elmúlt ötven évben viszont lélekszámuk rohamosan nő, a Kaukázus-vidék összes nem-orosz populációival együtt. Ebben jelentős szerepet játszik az egészséges nemzeti identitástudat. Nagy Örményország lélekszáma Nagy Tigrán uralkodása idején (Kr. e. 2.szd.): Kb. 25 millió, vö. Római Biroalom összlélekszáma Jézus születésekor kb. 60 millió. Szovjet-Örményország lakosainak száma, amelynek területe a Nagy Tigrán-i birodalom mintegy egy húszada, 1930-ban 1’1 millió, 1950-ben: 2’5 millió, 1970-ben: 3’1 millió, 1990-ben pedig 3’5 millió volt, jelenleg, azaz 2000-ben pedig meghaladta a 4 millió főt.

 

Mindezekben döntő fontosságú volt az örmény nép állandó szedenter életmódja, egészen rövid időszakokat kivéve, soha nem folytatott hódító háborúkat, az őket meghódító birodalmakkal igyekezett békésen megegyezni, még az olyan hódítókkal is mint Dzsingisz Kán tatárjai, vagy az Ottomán Birodalom. Ugyancsak a hódítókat igyekezett kulturális befolyásuk alá vonni. Nagyon feltűnő volt ez a cári orosz birodalom, majd a szovjet időszakban, amikor a szovjet intelligencia egy igen jelentős hányada örmény volt.

 

 

Jegyzeteim Vecsernyés György előadásáról:

Ma (2004 dec.14.) érthetetlennek tűnik, hogy Vecsernyés György szokásától eltérően ehhez az előadásához nem adott közre semmiféle írásos anyagot. Feljegyzéseimben is csak az található, hogy az előadó a cári Oroszországot e „legálszentebb gyarmatosítónak” nevezte, ahol az egész uralkodói szféra, s annak cselekedetei mind szent volt: Maga a cár, az összes főnemes, a klérus, s a birodalom állandó növelése Oroszország legszentebb feladata volt. Ezt nyilvánvaló bizánci hatásként értékelte, ami átmentődött a Szovjetúnióba is, mint „osztályharc” vagy a „népek felszabadítása.” Ez a sztálini szlogen, hogy „igazságos háború az, amit a Szovjetúnió folytat”, szóról-szóra megegyezik a korábbi bizánci jelmondattal.

 

 

Füleky Dániel (Országos Örmény Önkormányzat) hozzászólása:

A birodalmak stabilizációjának két fő szempontja volt: az etnikai stabilizáció és a gazdasági stabilizáció ha valamelyik nem sikerült, a birodalom összeomlott. (v.ö. Richard MÜNCH műveit).

Detre Csaba közreadott dolgozata:

 

AZ OROSZ IMPERIALIZMUS

Vitaanyag a Filozófiai Vitakör 2000 március 3-i vitaüléséhez

A civilizált világot borzalommal ölti el az a népirtás, amelyet Oroszország követ el a csecsen néppel szemben. Itt valami szörnyűséges történelmi gyűlöletről van szó. Az orosz impérium több mint kétszáz éve kezdte meg a Kaukázus-régió meghódítását, de azt képtelen volt tökéletesen végrehajtani. Ezért miután gyakorlatilag kiirtották, vagy elkergették a legkeményebben ellenálló cserkeszeket, a többi kis kaukázusi nép is csaknem erre a sorsra jutott. Az oroszok kaukázusi népirtásai a spanyolok amerikai irtóhadjárataival hasonlíthatók össze.

 

Oroszország az utolsó gyarmatbirodalom, azaz a valamikori birodalom roncsa. Nem is csak Európa, de az egész világ beteg embere. Az orosz politika eszelősen törekszik a megmaradt birodalom megtartására, nem törődve azzal, hogy saját népe nyomorog, éhezik. Az oroszok Dimitríj Donszkoj óta kizárólag csak katonai megoldásokkal operálnak, azóta történelmük a szakadatlan hódító háborúk sorozata.

 

Bizánci mintára, minden háborús ellenfelüket rablóknak, útonállóknak, banditáknak minősítették, amelyeket ők hivatottak „felszabadítani”. Ma a csecsen népet is ilyen jelzőkkel látják el, őket is éppen felszabadítják, mint 1945-ben és 1956-ban minket magyarokat. Sőt, 1849-ben is ez volt a „lózung”. A Szovjetúnió szétesését követő teljes kollapszus következtében az oroszok iránt kialakult egy általános sajnálat, miközben rá kellett jönnünk, hogy az orosz államhatalom a jelenlegi helyzetben is mérhetetlenül agresszív.

 

Ne legyen senkinek sem illúziója egy nyomorában meggyengült és meghunyászkodott Oroszországot illetően. Még ma is óriási a nosztalgia a szovjet világbirodalom iránt. A csecsenek elleni irtóhadjáratot a németek elleni nagy Honvédő Háborúval hozzák párhuzamba. A médiumok ontják a második világháborús megemlékezéseket azzal az abszurd állítással, hogy most is egy hatalmas hadigépezet, amely csupa banditából áll, tört rájuk.

 

Az orosz militarizmus most megint elemében érzi magát, városokat bombáznak, lőnek porrá, tízezrével lőve agyon, százezrével deportálva csecsen civileket. Mindehhez a Nyugat csak sunnyog, bár egyes iszlám országok Dzsihádot hirdettek Oroszország ellen, nem cselekszenek lehetőségeikhez mérten, mert az egész  világot rettegésben tartja az orosz nukleáris fegyverzet.

 

Az oroszok fenyegetik az egész világot, különösen az összes „elpártolt” országot. Meglehet az oroszok jórésze nyomorog, az évi megtermelt nemzeti vagyon az USA-val összevetve a valamikori 40%-ról, 6 százalékra (!) zuhant vissza, az oroszok jelentős része nemzeti sikerként éli meg Csecsenföld elpusztítását, és a csecsenek irtását.

 

Bizony joggal félhetünk: Ma Csecsenföld, holnap Örményország, Grúzia és a Baltikum, holnapután: Magyarország, Lengyelország, stb. Ismerve a történelmet: Ki fog minket megmenteni a „negyedik felszabadítástól?”

 

2000. február 7.

Dr. Detre Csaba

A Filozófiai Vitakör elnöke

A jelenléti ív alapján a vitaülésnek harmincegy résztvevője volt. Ebből összesen tizenkilencen vettek részt a vitában.

 

 

618. vitaülés:

SÍKLAKY ISTVÁN: Elkerülhető-e Magyarország fizikai és erkölcsi megsemmisülése? I. rész : Van alternatíva: kamat-, válság- és munkanélküliség mentes piacgazdaság –

2000 március 10, péntek, 15h, MÁFI Ebédlő

 

Síklaky István, a jeles közgazdász szellemdús modelljeinek kidolgozásához szívesen járt el a Filozófiai Vitakörbe, ahol mint mondta, mindig érdekes ötleteket kapott. Az előadó szinte rajongott a Körért, az 1998-as parlamenti választások előtt azt javasolta, hogy a Filozófiai Vitakör egyesület, induljon el a választásokon mint politikai párt, s ő ehhez az akcióhoz minden segítséget megadna. Ez az ötlet nem keltett általános lelkesedést a Körben, Detre ekkor azt javasolta Síklakynak, hogy a Kör minden segítséget megad a modellek kidolgozásához, de nem tartja jó ötletnek a túlzott politikai szerepvállalást.

 

Az előadás vitaanyagául az előadó a Népszabadság 2000 március 3. (péntek)-i számában megjelent cikkét tette sokszorosítva közzé a Vitakörben. Lásd: Filozófiai Vitakör 1999 máj. – 2000 máj., 575 – 633. füzetet. A cikk „Magyar Péter és Brüsszeli Pál” címmel jelent meg. A cikk élesen kikel Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ellen. A cikk vezérgondolata: „Képzeljük el, hogy az állam – azon elvből kiindulva, hogy a föld mélyének kincsei fölött mint tulajdonos rendelkezhet – eladná egy multinacionális társaságnak az ország ivóvízkészletét.”

 

 

Síklaky a Körnek bemutatta „A fennmaradás társadalmi programja” című könyvét, amelynek több példányát kiosztotta a jelenlévőknek.

 

A társadalomra legrombolóbbnak a kamatot nevezte meg, amelynek nem csak gazdasági romboló ereje van, hanem demográfiai és erkölcsi is. A globalizációt egyrészt előnyösnek, másrészt hátrányosnak minősítette. Többen is (Detre, Fáy, Vitányi) modelljét „elosztási direktívának” minősítették, de volt olyan hozzászólás is (Kónya), amelyik egyenesen „pénzügyi science-fiction”-nak minősítette.

 

A Magyar Állami Földtani Intézet Kozmikus Anyag Kutató Csoportja 2000 március 16.-án, csütörtökön 15 órai kezdettel kollokviumot tartott, melynek programja

 

„A szferulák ismeretének bizonytalanságaiból eredő etikai problémák” volt. (Helyszín: MÁFI Igazgatói Tanácsterem) Ezen két külföldi résztvevő is jelen volt: Rafat J.Azmi (India) és Jean-Michel Théry (Franciaország), mindketten a MÁFI Kozmikus Csoport, s az általa szervezett nemzetközi kutatási programok régi együttműködői.

 

 

 

619. vitaülés:

DETRE CSABA: A fejlődés fenomenológiája II. –

2000 március 17, péntek, 15h, MÁFI, földszint, ebédlő.

 

Detrének az a terve, hogy egy hosszú sorozatban bemutassa 1976-ban írt „A fejlődés fenomenológia” bölcsészdoktori értekezését, elérkezett a második előadáshoz, de egyben ez volt az utolsó is ebben a tárgyban. (Első rész lásd: 2000 január 4.-én, az évnyitó összejövetelen.)

 

 

Az előadás vázlata:

 

-          A Fejlődési Törzsfa mellékágai: a regresszív rendszerek.

-          A regresszió dinamikája

-          Aregresszív küszöbök mint a progresszió felgyorsítói

-          A Közel és Távol a Fejlődés Törzsfáján

 

Az előadás anyagának alapja egy kéziratos gyűjtemény, amelyet az előadó „A fejlődés dinamikája” cím alatt foglalt össze. Itt alapvető kategória az ún. „mozgásmennyiség csatorna”, amelyben a „regresszív küszöbök” visszaverik a csatornában „folyó” mozgásmennyiség-folyam egy részét, s ez a mozgásmennyiség megkezdi végtelen visszafolyó, regresszív útját: ezek a Fejlődési Törzsfa végtelen sok regresszív ága. Azonban a mozgásmennyiség-folyam egy része minden egyes regresszív küszöbön átjut, de „szűkebb keresztmetszetű” új szakaszba jutván, mintegy a „kapillaritás” törvénye szerint a szűkebb keresztmetszetben előrehaladása felgyorsul. Ez a minden regresszív küszöbön áthatolni képes felgyorsuló egyedüli folyamat az Univerzális Progresszió egyetlen útja, amely a végtelen egymásból átfolyó progresszív minőségek végtelen hosszú láncolatát képezi. A fenomenológikus modellben ez az Univerzális Fejlődési Törzsfa Törzse (Kormosz).

 

Detre eztfejlődésmodellt a megelőző évtizedekben már több helyen is publikálta, és a Filozófiai Vitakör különböző összejövetelein is szóba került, elsősorban a nagy evolúcióelméleti konferenciákon: 1984, 1985, 1988, 1990, 1992, stb.

 

A jelenlévő 13 fő többsége képtelen volt ezt a sokak szerint „ szélsőségesen absztrakt, mondhatni misztikus” modellt felfogni, ezért mindössze hárman szóltak hozzá: Vecsernyés György, Szántó Borisz és Vitányi Pál.

 

 

620. vitaülés:

LONTAY ERVIN PÁL: A szolidáris tudományelmélet I. rész: az igazság

DETRE CSABA: Megemlékezés a „Legostobább Háború” kitörésének első évfordulójáról –

2000 március 24., péntek, 15h, MÁFI, földszint ebédlő.

 

Feljegyzéseim (d.cs.) Lontay előadásáról:

Igazság szenzitív háttere: 18 képesség (felsorolva).

Néhány fő ebből: generatio, augmentatio, nutritio. Phantasia: immaginatio.

 Megismerés: assmilatio: „Minőségünkbe történő bekebelezés” (BokorLevente a hetvenes évekből. „A másik, azaz az asszimilált fél is akcióba lép.”

„Az inhomogén univerzum kitárja az igazságot.”

„Az igazság nem lehet tökéletes.”

3 féle igazság:

- 1) ontológiai

- 2) rei ad intellectum

- 3) etikai (morális)

 

Sajnálatos, hogy Lontay ekkor már régesrégen túl volt azon a pedáns időszakán, amikor minden előadása előtt kiosztotta latin rövidítésekből álló előadásvázlatát. Több olyan mondatát, amelyet itt ekkor lejegyeztem, ma már képtelen vagyok kicsillabizálni (d. cs. 2004. december 15.-én.

 

Lontay azonban megtartotta azt a szokását, hogy 17h körül eltávozott – aludni. Ezért előadásához még egy programot kellett beiktatni, s ez a Szerbia elleni amerikai bombatámadások 1 éves évfordulójáról történő megemlékezés volt. Detre ehhez az alábbi vázlatot adta:

 

Szerbia 78 napos bombázása, amely semmit nem oldott meg, de többek között mintául és visszavágásul szolgált az oroszoknak a csecsen kérdés „Endlösung”-jához.

622. vitaülés:

RAFAT J. AZMI (Wadia Institute of Himalayan Geology, Dehradun, India): The Revolution of the Biosphere (The Precambrian – Cambrian transition) –

2000 március 31., péntek, 16h, Pataky Művelődási Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.

 

Magyar cím: A bioszféra forradalma (A prekambrium – kambrium átmenet) – Angol nyelvű előadás, folyamatos magyar fordítással. (fordító tolmácsok: Solt Péter és Detre Csaba).

 

Az előadót, Dr. Rafat Jamal Azmi-t Detre Csaba még 1982 november-decemberi bonni (az akkori Német Szövetségi Köztársaság, vagy Nyugat-Németország) tanulmányútja idején ismerte meg, aki akkor szintén a bonni egyetem ösztöndíjasa volt. Azmi 1996-tól részt vett aDetre Csaba vezette IGCP 384 globális szferula-kutatási programban is, majd az 1998 – 2000 között működő indiai – magyar bilaterális szferula-kutató programban is. Azmi ugyanúgy mint Detre, eredetileg szintén paleontológus volt, s e tudományos diszciplínából ugrott be a szferulák kutatásába. Fő paleontológiai kutatási területe a prekambriumi fosszíliák kutatása, s Prekambrium – Kambrium átmenet („határ”) nyomozása.

 

 

Az előadás vázlata:

A Bioszféra állatvilága a Prekambriumban elsősorban lágytestű, támasztóváz nélküli lényekből állt, amelyek óriási többsége a prekambrium végén drámai gyorsasággal kihalt. A Prekambrium vége ugyanolyan hatalmas kihalási esemény volt,mint a Perm-Triász, vagy akár Kréta-Tercier átmenet. A szilárd támasztóvázzal rendelkező lények robbanásszerű elterjedése a legújabb indiai kutatási eredmények alapján, nem a kambrium kezdetén, hanem a Prekambriumlegvégén a „vendi”(=”ediacara”-i ) időszak folyamán ment végbe, mintegy 600 millió évvel ezelőtt. A szilárd vázzal rendelkező alakok elterjedésének nyilvánvaló oka a védelem volt amely két okra vezethető vissza:

 

1. A dinamikussá váló bioszféra, amelyben erősödött a „mindenki mindenkinek riválisa” effektus.

2. A mozgalmasabbá váló élettér, a tengerek nagyobb mértékű mozgatottsága a földfelszín tagoltabbá válása folytán.

A Kambiummal kezdődik az a korszak, melyet az „Eurybionták” jellemeznek, s az evolúciótörténet általában „Phanerozóikumnak” nevez.

623. vitaülés:

Tudomány? Paratudomány? Áltudomány?

 

Ennek a három kérdésnek a felvetése egy tervezett tudományelméleti sorozatot jelölt volna. Az ötlet eredete már egyértelműen kinyomozhatatlan, nincs kizárva, hogy a Szádeczky-Kardoss Elemér által létrehívott „geonómia” tudománya körüli viták adta az ötletet a sorozathoz. Akövetkező előadás amely ennek a bevezető előadása lett volna, egyben az utolsó volt a fenti keretben.

 

I.                  rész:

BENKŐ FERENC: A geonómia. Egy reneszánsz-formátumú tudós ránkhagyta örökség – 2000 április 7., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő

 

Benkő Ferenc, Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984) akadémikus professzornak, aki az ELTE TTK Kőzettan-Geokémia tanszékének volt több évtizedig a vezetője, nem csak tisztelője volt, hanem kifejezetten rajongója is. (A Filozófiai Vitakör megelőzőleg több ülést is tartott a geonómia tárgyában. ) Benkő nem egy könyvet is írt ebben a témakörben. Szuperlatívuszokkal teletűzdelt előadásában Szádeczkyt nem csak a magyar tudomány, hanem az egyetemes tudomány, azon belül is a filozófia legnagyobb alakjának titulálta. Szerinte ő hozta be a filozófiába a teret és az időt.(Idő= „geo-antropokrónia”).Szádeczky – Benkő szerint – az első igazi geocentrista, aki a Földet a Világegyetem abszolút pontjának tekintette de a már ott kizárólag a Földhöz kötött rendszereket, int az élet és a társdalom már egyáltalán nem. Szádeczky a Föld szennyezését már a Bioszféra kialakulásától datálta, akkortól mikor az élet oxigénnel „szennyezte” el a vizeket és alégkört. A bioszféra szennyező hatására a társadalom már csak „rátett.”

 

A geonómia ma még interdiszciplináris tudomány, de hamarosan önálló diszciplínává növi ki magát, hiszen a tudományok interdiszciplináris tudományokból asszociálódnak.

Benkő szerint Szádeczky a pythagoreusi ciklustörvényt hozta létre modern formában. Sőt, Benkő szerint a geonómia egyenesen maga a „Tao” tudománya (!)

 

Az előadást követő parázs vitában többen is eltúlzottnak tartották Benkő Szádeczky- és geonómia-adorálását. (Detre Cs., Szántó B., Vecsernyés Gy, Vitányi P.) Detre hivatkozott 1987-es Magyar Tudományban megjelent Szádeczky „Geonómiájáról” írt recenziójára, amelynek címe „Kerékbetört világ”. Szádeczky abszolutizálta a körmozgást a világban.

 

A többi hozzászóló azt boncolgatta, hogy a geonómia, mint új tudományos elmélet, ellentmondásban van az eddigi empirikus tudományos eredményekkel.

624. vitaülés:

KÓNYA BALÁZS: Szent Korona és alkotmány – felkért hozzászólók: RAVASZ KÁROLY, BOKOR LEVENTE, DETRE CSABA –

2004. április 14. péntek 15h MÁFI földszint, ebédlő.

 

Kónya Balázsnak már több éve dédelgetett témája volt egy új magyar alkotmány létrehozása, ugyanis ekkor még mindig az 1949-es, toldozott-foldozott Rákosi-féle alkotmány volt érvényben. (Megjegyzés d.cs. 2004 december 19.-én: még ekkor is ez az alkotmány van érvényben!) Kiemelkedő szerepe volt a kilencvenes évek végefelé, a Magyarok Világszövetségében létrehozott Alkotmányozó Műhely és Fórum létrehozásában.

Az előadó szokásához híven igen felkészült az előadásra: Két hónappal korábban már közreadott egy egyoldalas előadásvázlatot, majd mintegy három héttel az előadás előtt egy 14 oldalas dolgozatot. (Lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 1999 máj – 2000 máj., 575 – 633.)

 

Kónya Balázs előadásának kivonata:

Előzmények: A Filozófiai Vitakörben 1996 január 12.-én tartott előadásom („Tény és érték a jogi jelenségben) valamint a MHGT Állásfoglalása az alkotmányról, továbbá 1999. november 12.-én elhangzott „sakk és alkotmány” c. előadásom valamint a Magyarok Világszövetségében működő ALKOTMÁNYOZÓ MŰHELY ÉS FÓRUM tevékenysége.

 

A társadalmi (kulturális) értékek érvényesülése különbözik az állam által hozott törvényekétől, amelyeket az államapparátus akkor is végrehajt, ha a társadalom tagjai csak kevéssé ismerik azokat , bár legalább egy csoport vagy népréteg következetesen alkalmazza. Habár a történelem során úgy tűnt, hogy az emberi törvények az uralkodó (vagy uralkodó réteg) érdekinek (előjogainak) biztosítását szolgálják, mégsem lehet azokat függetleníteni a természet törvényeitől. Az ember ugyanis csak azért képes céltudatosan cselekedni (pl. megelőző társadalmi békét, ill. jogrendet kialakítani), mert a világban spontán rend uralkodik. (Kozmikus igazságosság).

 

A politikai hatalmat és az erőt – még napjainkban is – összemossák egyes politikai irányzatokkal (pl. a nagyobb államokat nagyhatalmaknak nevezzük.)Vallásbölcseleti felismerésként azonban már nagyon korán igyekezett az ember a természeti törvényeket a maga oldalára fordítani (sámánizmus) majd – a teokrácia korszakában – olyan személyt választott (ruházott fel abszolút hatalommal), aki képes volt a politikai, katonai és vallási irányítást önmagában egyesíteni. Az ókorbanpolitikai hatalomnak a nép (állampolgárok) által való gyakorlását csak rövid időszakok alatt sikerült érvényesíteni (pl. Athén-i demokrácia).Lényegében a Spárta-i modell érvényesült a gyakorlatban (Római birodalom) vagy az elméletben Platón „Állam”-ában egyaránt.

 

Fordulatot jelentett a kereszténységnek államvalláskénti elismerése (Nagy Konstantin, Kr. u. 313), amely rést ütött az erőszakon alapuló autokrácián mint a társadalmi rend egyetlen alkatelemén. (In hoc signo vinces: a kereszt ellensúlyozni képes a kardot!)Nagy Károlynál vagy Szent Istvánnál már a pápa által adományozott korona helyettesíti a keresztet.

 

A Magna Charta és az Arany Bulla korszakában Aquinói TAMÁS társadalomfilozófiája szerint a törvény már nem a hatalom közvetlen megnyilvánulása (az uralkodó abszolút parancsa), hanem racionális előírás, amely a közjót szolgálja. Az uralkodó nem tulajdonosa, hanem képviselője népének. Az emberben lakozó természettörvény (ami isteni törvény, mely elveiben változatlan, de korszakonként eltérő lehet) a pozitív törvény pragmatikus kiegészítője (a iustitia legalis útján). Az újkori filozófiában azonban a test olyan ontológiai jelentőséghez jutott mint amilyenre korábban alig volt példa (hedonisták, epikuristák). Hobbes és Machiavelli tanítása pedig jelentős visszalépés Aquinói TAMÁS társadalomfilozófiájához viszonyítva, akárcsak a Secunda Scholastica, amely szerint a spanyol abszolút monarchia elve érvényesült a meghódított amerikai területekre vonatkozóan is.

 

A humán miliőben fennálló körülményeket még napjainkban sem vizsgálja a jogrend, mert az alkotmány erre egyszerűen nem terjed ki. A 20. század közepén az ENSZ-ben elfogadták ugyan az „Egyetemes Emberi Jogok Deklarációját”, de hozzá vezető tiszta közgazdasági, ill. tiszta jogtani megalapozásról nemzetközileg megfeledkeztek. A nemzet-állam csődje a posztmodern világban azonban egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy globális szinten kell a nyomor, az éhínség, a környezetszennyezés, a bűnözés, stb. okát kivizsgálni és (és ezzel kapcsolatban intézkedni). A szocioszféránk csak akkor lesz kiegyensúlyozott és akkor kerül harmonikus összhangba a kozmo- és bioszférával, ha az alkotmány (alaptörvény) biztosítja az igazságosság kommunatív és disztributív elvének érvényesülését valamennyi embertársunk számára. Ehhez szükséges(a földtulajdonnal kapcsolatban) a passzív birtoklás fogalmának bevezetése (ill. nálunk a Szentkorona-tanból való átvezetését az írott alkotmányunkba). Jelenleg ugyanis alkotmányunk ennek hiányában csak az aktív birtoklás jogrendbeli érvényesülését ismeri.

 

E feladat megvalósítására igyekszik felkészülni a Magyarok Világszövetségének ALKOTMÁNYOZÓ MŰHELYE, valamint mindazok a hazai és nemzetközi civil szervezetek, amelyek a kérdés fontosságával tisztában vannak és aktív közreműködésükkel a helyes megoldás irányában hatni kívánnak.

 

Budapest, 2000. február 12.Dr. Kónya Balázs

 

 

Néhány feljegyzésem Kónya Balázs előadásáról:

Kónya a „metafizikai múltba” vezeti vissza a magyar alkotmányt, s a Szent Korona tannal hozza összefüggésbe. Ez a tan független a mindenkori államrendtől, s a Magyar Szent Koronát teszi meg a magyar állam mindenkori tulajdonosává és irányítójává. Kónya javasolja a jelenlegi történelmi helyzetben is a Szentkorona de facto államunkat minden szempontból meghatározó szerepének visszaállítását. A Magyar Szentkorona, mint a magyar államot és a magyar társadalmat megszemélyesítő szimbólum, ősi, ázsiai eredetű. Formailag nagyon hasonlóak az osztyák-szamojéd abroncsos sámánkoronák, amihez Detre Csaba hozzátette, hogy szintén nagyon hasonló a koreai királyi koronára is, amelyet 1996-ban szerencséje volt megtekinteni Tokióban, a Japán Nemzeti Múzeumban.

 

Az alkotmány kifejlődésének folyamatára az etikai történelmi út kifejezést alkalmazhatjuk. Elkerülhetetlen a történelemben olyan esetekben, mint mikor a 16. században három család uralta a civilizált világot: Habsburg, Tudor, Valois. Etikai indítéka volt annak is, hogy az I. Világháború után Szun-Jatszen és Lenin nem voltak hajlandók aláírni a Párizs-környéki békeszerződéseket.

Az első alkotmány – talán – a bibliai Tízparancsolat volt.

Több mint sporttörténeti érdekesség: a horvát labdarúgó válogatott 3-0-s győzelme a németek ellen az 1998-as franciaországi labdarúgó világbajnokságon, egyes értékelések szerint a Magyar Szentkorona visszavágása volt a németekkel szemben az 1954-es svájci világbajnokságon a magyarok elleni 3-2-es győzelmükért.

 

 

Detre Csaba hozzászólása Kónya Balázs előadásához:

„Egy alkotmány kialakulása evolutív folyamat, bizonyos körülmények között létrejön egy törvénykezés kódex, amely akkor és ott adekvát. Ha az illető társadalom drasztikusan megváltozik, összeomlik, akkor a kifejlődött alkotmány értelmét veszti. Ilyen esetekben az adott társadalmon gyors, radikális intézkedések segítenek.

 

Az alkotmányt (codex, code, stb.)háború, katasztrófa, forradalom esetén – többnyire – felfüggesztik, vagy megszűntetik az alkotmányt. Ilyen katasztrófa van ma Magyarországon is: erkölcsi katasztrófa. A langyos szocializmus után, a világtörténelem egyik legvadabb kapitalizmusa frusztrálta a magyar társadalmat, s az most erkölcsileg szétesett. Most itt kemény kézre lenne szükség, mondhatnám rendcsinálásra. Ugyanúgy, mintahogyan Özal tábornok rendet teremtett Törökországban, vagy 1973 után Pinochet Chilében. Azóta mindkét ország gazdasága prosperál, s ebből kifolyólag a társadalmi rendszer „alkotmányos”. (Ámbár, úgy tudom, hogy – de jure – nincs is „alkotmányuk.”)

 

Az előadást követő vitában a jelenlévők többsége egyetértett azzal, hogy vissza kell állítani a Magyar Szentkorona államunkat meghatározó szerepét, s az MVSZ Alkotmányozási Műhely számára ezt az elvet követendőként javasolja.

 

 

625. vitaülés:

A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának megemlékezése Dosztály Lajos halálának(1962-1999) első évfordulójáról –

2000 április 17., hétfő, MÁFI II.em. Galéria, Népstadion felöli Társalgója).

 

Az összejövetelen a szferula-kutatásban résztvevő kollégák tartottak megemlékezést a magyar szferula-kutatás úttörőjéről, Dosztály Lajosról, akinek 1993 október 26-i bejelentése (lásd ott) a Budai hegység triász rétegeiben talált szferulákról, döntő lökést adott a következő évek nagy, magyar irányítású nemzetközi szferula-kutatási programok kibontakozásában.

626. vitaülés:

PATAKY TAMÁS: Teknősbéka-vizit (piknik házirendezvény)

2000 április 19., szerda, 18h, Pataky Tamás lakása, Budapest XI., Bertalan Lajos u 26., II. em. 4, telefon: 361-4135.

 

Pataky Tamás grafikusművész házirendezvényén öten vettek részt: A házigazda, a Detre-házaspár, Vitányi Pál,és először a Vitakör rendezvényén Záhonyi András sumerológus, matematika tanár.

 

Patakynak otthonában hatalmas, több száz darabra rúgó teknősbéka gyűjteménye volt. A teknősbékák páncélmintázata – szerinte - az egész világ mintázata. Bemutatott több űr- és légifotót, amelyen a földfelszín mintázata kísértetiesen hasonlít egyes teknőseinek páncélmintázatához. Szerinte ez az egyezés vezetett ahhoz az ókori és kora középkori nézethez, hogy a világot éppen teknősök hordozzák a hátpáncélzatukon.

 

Pataky együtt lakott a súlyos agyérelmeszesedésben szenvedő 85 éves édesanyjával, aki többször kiszólt szobájából, hogy Tamás hogyan merészelt előzetes engedélye nélkül vendégeket hívni. A vitaülést más körülmény is zavarta, ekkor játszották a Bajnokcsapatok Európa Kupájának nyolcaddöntő visszavágóját Manchsterben, ahol a Real Madrid 3-2-re győzött a Manchester United ellen, miután már 1-0-s félidő után, már 3-0-ra i vezetett, s ezzel bejutott az elődöntőbe. (A madridi első mérkőzés eredménye 0-0 volt.) Detre intenzíven nézte a meccset, amely körülmény nem tett jót az eszmecserének. Mindenesetre a különleges vitaülés a nagymennyiségű alkohol elfogyasztása folytán, igen vidám légkörben ért véget, éjjel egy óra körül.

 

 

627. vitaülés:

DUDICH ENDRE: Az elveszett firkálótól amegkerült firkálóig (Rejtő Jenő alvilági lovagregényének társadalomfilozófiája)

2000 április 28., péntek, 15h, MÁFI fölszint, ebédlő

 

Dudich új nagy sorozatot indított el, amelynek ez az előadás a bevezetését szolgálta. A későbbi előadások a sci-fi irodalom történelmét ölelte fel. Ugyanebben az időpontbanFilozófiai Vitakör Tokaj-hegyaljai CsoportjaMiskolcon ülésezett, ahol az előadó Szántó Borisz volt. Erről az összejövetelről nem sok maradt fent, csak annyit tudunk, hogy Szántó A Világ, mint önvezérlő folyamat és a tulajdonságok hierarchiája címmel tartott előadást, s ezt az előadását megismételte a június 9-10.-i „Magyar-szlovák filozófiai találkozón” .

 

Dudich az előadáshoz az alábbi mottót adta: „A világon annyi hülyeség történik naponta, és oly ritkán akad egy is, amelyik szórakoztató volna, hogy ilyesmiért hálásnak kell lennünk.”

 

(Piszkos Fred a kapitány, 17. old.)

Az előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR, 1999 máj. – 2000 máj., 575 – 633. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk az anyagból:

 

Bevezetés és indoklás:

 

„Le a kalappal! … különben lerepül”.

 

A „magas” irodalom lelkes hívei fanyalognak Rejtő Jenő nevének és ponyvaregényként ismert könyvének még a puszta említésére is. Ugyanakkor ind többen emlegetik, sőt idézgetik lelkesen és vallják meg, hogy remek kikapcsolódást, sőt maradandó gondolatokat lelnek bennük. Nincs azonban tudomásom róla, hogy a „Rejtő-jelenséget” valaki megkísérelte volna feldolgozni társadalombölcseleti szempontból.

 

A továbbiakban erre teszek eső, tétova kísérletet:

 

Micsoda ostoba szövegek! És tudj’isten … beszélhetnek a nagyképűek: van benne valami. Hiába! (PFk, 126)

 

 

I.                   rész: A külső és belső (társadalmi és lélektani) körülmények és feltételek

 

1. Társadalomtörténeti háttér: az elveszett.”

 

Rejtő Jenő regényeit mind a sznobok, mind a szélsőséges jobboldali „nemzetvédők”, mind pedig a kommunista irodalom- és művészetpolitika vezető ideológusai fanyalogva, ellenségesen és elutasítólag fogadták illetve kezelték. Írójukat valóban csak dilettáns „firkálónak” tartották, akinek a valódi irodalomhoz egyszerűen nincs semmi köze.

 

Kevés dologban értett ennyire egyet ez a három annyira különböző, de (kiki a maga módján) egyaránt korlátolt és türelmetlen csoport. És könnyen meglehet, hogy egyszerűen tévedtek.

 

 

2. P. Howard élete, művei és irodalmi feltámadása, a „megkerült”.

 

A magyar Larousse Enciklopédia 1994-es kiadása a következőket írja óla:

 

*Rejtő Jenő magyar író (Budapest 1905 – Javdokovo 1943): A magyar szórakoztató irodalom jelentős képviselője. Különböző álneveken – melyek közül a P. Howard a legismertebb – írta légiós-, kaland- é bűnügyi regényeit. (A fehér folt 1938, A láthatatlan légió, 1939, A szőke ciklon, 1939, A tizennégykarátos autó, 1940). Ügyes alakteremtés (Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Vanek úr, Török Szultán), fordulatos cselekmény és sajátos, többnyire szójátékokon alapuló nyelvi humor jellemzi a legtöbb művét. Mint kabaré- és szövegkönyvíró is ismert.Munkaszolgálatosként Ukrajnában halt meg.”

 

Ez azért már több a semminél. Úgyszólván a „nevem van … van, Vanek” állapot.

Regényeinek újrakiadása is megkezdődött, sőt négy vaskos kötetben „életműve” is megjelent. (Dupla vastag, rossz minőségű papíron). Nagy közönségsikerük volt, és egy újabb nemzedék ismerkedett meg P. Howard egyéni stílusával. Bujtor István tuniszi helyszíneken színes filmet csinált az A három testőr Afrikában c. légiós történetből. ( A Vesztegzár a Grand Hotelben alapján már jóval korábban készült fekete-fehér film, nem túl szerencsésen A meztelen diplomata címmel. ( A Csodálatos Nalaya mondása: „Nagy igazság, fehér főnök”, szállóigévé vált, igen sokan bizonyára nem is tudják honnan származik.)

 

Már a harmadik kiadást ért meg Hámori Tibor életrajzi műve: „Rejtő Jenő rejtélyes élete” (153 old, Zrínyi Nyomda). Témájához méltón fordulatos, olykor szívszorító olvasmány. Megtudjuk belőle, hogyan lett a pesti srác Reichből először Rejtő Jenő, majd G. Lavery (kevésbé ismert vadnyugati regényeinek írójaként), és P. Howard: hogyan csavarogta be Európát, hogyan élt a Japán kávéházban és azon kívül (több ökölívó egyesületben is egyszerre); hogyan diktált, mindkét végén égetve élete gyertyáját éjszakázva-kávézva-izgatószerezve – nem jószántából, hanem hogy be tudja tartani a képtelen határidőket -, és végül, hogyan vitte el a kiütéses tífusz a munkaszolgálatos írót, amikor a nagy álmát dédelgette: a Nagy Regény megírására készült.

 

Osztozott Radnóti Miklós és Szerb Antal sorsában. Író-trió. Milyen különbözőek, és mennyire közös a végzetük.– A végzetük?

 

Szó sincs róla. Nem valami elkerülhetetlen Végzet végzett velük. Hanem az emberi korlátoltság és gonoszság.

 

Még az sem. Hanem a korlátolt és gonosz emberek.

 

Mert a bűntettek sosem személytelenek. Csak elkövetőik hazudják őket annak.

 

 

Sír (a) felirat

 

Ki itt nyugtalankodik csendesen,

Író volt és elköltözött az élők sorába.

Halt harminchat évig, élt néhány napot,

S ha gondolkozott, csak álmodott

Néhány lapot. S mikor kinevették:

Azt hitte, hogy kacagtatott.

Most itt fekszik a nehéz

Temetői hant alatt.

Zöld koponyáján kiüt a csíra

És azt álmodja, hogy él.

Szegény. Béke hangjaira!

Ámen.

 

Két alapvető (de korántsem kizárólagos) regény típusának (a hajós és a légiós regénynek a pszichoszociológiai alapjai

 

Mindennek van határa – de megkerüljük. (PFk 171)

Belátta, hogy a leghelyesebb, ha minden társadalmi rétegre a megfelelő Pszichológiai eszközzel hatnak. (u.o.)

 

A kikötőnegyedek kocsmáinak mozgalmas nemzetközi alvilága és a legendássá vált francia idegenlégió könyörtelen, nem kevésbé nemzetközi világa annyira szöges ellentéte volt a magyar kispolgár korlátozott (és bizonyos értelemben korlátolt), de mindenképpen súlyosan kaland-, sőt esemény nélküli világának, hogy képzeletgazdag, lendületes és humoros bemutatásuk frenetikus sikert aratott. Minden satnya és félénk kishivatalnok képzelhette magát izomkolosszus Nagy Bivalynak a felülmúlhatatlan pofonokat osztogató Fülig Jimmynek vagy az elegáns és titokzatos Senki Alfonznak, bármelyik papucshős a minden helyzeten úrrá lenni tudó Piszkos Fred kapitánynak, a könnyelmű e halálraszánt és éppen ezért mindent túlélő Galambnak, vagy akár a vaskezű kormánybiztos de Surenne márkinak Vágyálmaik világai voltak ezek, a képzelet párás, fullasztó és mégis nagyon kívánatos, a szívnek drága de a zsebnek olcsó, egy pengőért kapható, tehát elérhető utópiái. Olykor titkolt, mivel kissé szégyellt, sokszor a gyerek elől is rejtegetett de titokban annál inkább megbecsült és rongyossá olvasott lakói értelmiségi könyvespolcok hátsó sorainak.

 

 

II.                rész

Szatirikus bírálat: a harmincas évek kapitalista társadalma és a (francia) gyarmati rendszer

 

A közügy mindenkinek kedvenc magánügye (PFk, 33)

 

1. Problémafelvetés és témalehatárolás

Nincsen üzlet kockázás nélkül (PFk, 49)

 

Minden eladó: a kérdés csak az, ennyiért, s ki hajlandó adni érte annyit. És ebben a mefisztói haláltáncban a nagytőkés rablók ellenszenvesebbek a puszta létük fenntartásáért bűnöző vagányoknál.

 

A francia gyarmatosításnak pedig nem csak az arabok és a tuaregek a – korántsem mindig ártatlan – áldozatai, hanem a változatos okokból az idegenlégióba kényszerült-menekült elképesztően sokféle, de szinte kivétel nélkül szerencsétlen, tehát sajnálatra érdemes is. Francia tisztjeik egy része maga is szerencsétlen, de büntetésből került afrikai szolgálatba, más részük azonban hivatásának élő, alapjában véve emberséges katona. Az ütközőpontot a légiós regények kulcsfigurái, az altisztek és tiszthelyettesek képviselik, mint a köztársasági elnökkel való találkozásból álmodozó, nem is mindig csak enyhén szadista, de kemény katona Potrien őrmester vagy a kackiás bajuszú de titokban szentimentális Latouret káplár.

 

 

Az utolsó szó jogán

 

 A tornádóban panaszkodik, kidőlt fák alatt, egy lehullott, elsárgult hervadt nyílt levél.

(Az utolsó szó jogán)

 

Szinte valószínűtlen, de Rejtő Jenő meg is írta összefoglaló társadalomkritikáját, 20 kicsi oldalon, szószerint ezzel a címmel: Az utolsó szó jogán. Alcíme: Búcsú élőktől és halottaktól.

 

Ez az írás lendületesen bőbeszédű. A most következő idézetek remélem eléggé híven tükrözik a mondanivalóját, az eredeti sorrendben.

 

„Mielőtt a bölcsességgel együtt a nagyképűség is általános lett földünkön, az emberek egyszerűen és tisztességesen gondolkoztak tisztességtelen, de hagyományos cselekedeteikről.

 

A kultúra bennünket tárgyilagosságra kötelez. Hogy ki követi el az igazságtalanságot az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosától elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömeg permanens rossz lelkiismeretét megnyugtassa Csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki kereslete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni … Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni, Eszme és Vezér! … És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek. Az így leejtett Vezér azután, teljesítve utolsó és ez alkalommal valóban szent kötelességét, abszorbeálja a gyűlöletet és fizet pusztulással és szenvedéssel azokért, akik most már hazamentek, és szeretnek, ha emésztésük, lelkiismeretük, álmuk és elfogulatlan szemléletük a történtek ellenére ismét méltó lenne emberi mivoltukhoz.

 

Remélhetőleg nem imponál a túlvilágon senkinek, hogy mit tartanak jónak vagy rossznak az innensőn. Ott megérkezik a vádlott, és már az első szó jogán azt mondja, amit akar!

 

Kínos lenne, ha a közvetlen utókor megfelelően kialakult ízléssel venné át szedett- vedett struktúrájú társadalmunk pozdorjáit néha utálattal nézegetné egy-egy mocskos, véres darabját, a nagyképű hazudozás rajta száradt nyálával, és azt mondaná: hagyjuk fenébe ezt az egész ostoba, hamis, gazságokkal, ámításokkal, tömegmészárlással, organizált fosztogatással, kínnal, gúnnyal és kellemetlenséggel teli, önnön túlsúlyában megszakadt és összeroppant, szégyenteljes álcivilizációt … Hiszen itt hazug volt minden. Hazug volt a Rossz, mert azt hitte, hogy ő jó. Hazug volt a Jó, mert azt hitte, hogy ő jó. A bűnös nem hitte a bűnét és az ártatlannak fogalma sem volt róla, hogy ő ártatlan. Hazug volt a humanizmusnak, mert minden húsz évben nagyobb tömegekben irtották egymást … Hazug volt a kapitalizmusnak, mert azt akarták, hogy szociális legyen. Hazug volt a szocializmusnak, mert nem csak prédikálták az evolúciót, hanem hitték is ezt a maszlagot. Hazug volt még a maszlaguk is, mert tényleg az evolúció útján haladtak, és így jutottak egyre távolabb, saját céljaik mögé …

 

Az agonizáló társadalom, hogy ne álljon meg, öt világrészre szóló, csodálatos, villámló és dörgő, bengálifényes autodaféval ért véget az életének: világháborúval…

 

Az is lehet, hogy összebeszélnek, és letagadják az egészet, hogy mire gyermekeik felnőnek, már ne halljanak erről a disznóságról … És ez esetben ne hiányozzék a jelen dokumentum, melyet számon már az örökös némaság jelével, de az utolsó szó jogán még papírra vethetek.

 

Amikor az ész nem olt képes arra, hogy a tényeknek se higgye el azt, ami nem lehet igaz, amikor az ész a valóság blöffétől elismerte a butaságot, csodálkozott hozzá, szolgálta és hitte, akkor egy kétezer éves kultúra, egy nem egészen négyszáz éves társadalom megsemmisülése feltartóztathatatlan és befejezett ténnyé érett.”

 

Hatvan ével később olvasva ezeket a keserű gondolatokat, bizony a hideg futkároz az ember hátán.

 

„Az utolsó szó jogán”, valóban előszónak készült. Előszónak a Nagy Műhöz, amelytől Rejtő életének utolsó napjaiban, a tífusz lázában égve (félre)beszélt. S amelyet már nem írt meg, mert nem írhatott már meg.

 

De ez sem így van. Szerintem igenis megírta. És mindenkinek el kell olvasnia, legalább kétszer. Egyszer, mint kalandregényt és egyszer, mint filozófiai művet.

 

A Csontbrigádról van szó

 

Ártatlanul elítélt legionáriusok a Pokoltetőn.

 

Amelyből, kiderül, hogy

 

-          az ember Vak, Akinek Lámpása van és zörgeti az Idő köveit;

-          az élet (így egyszerűen, kis é-vel!) mindennél fontosabb;

-          hogy az Ajtó, Amely Nem Nyílik Sehová, végül mégis megnyílik;

-          Hinni Kell, Ami Nincs, mert Valaminek Kell Lenni;

-          Meg kell halni, de Emberek vagyunk, nem Hiénák;

-          Az az ember gazdag, Akinek Barátja Van,

-          És az a legtöbb, ha valaki olyan koldus, Aki Mindenkinek Ad.

 

Meggyőződésem, hogy Rejtő Jenő a maga külsőleg hányaveti, de belül végzetesen komoly módján ilyen volt.

 

Bár ezt aligha vallaná be.

 

 

P. Howard (Rejtő Jenő) művei, az újrakiadás évével

 

-          A Láthatatlan légió (1956)

-          Az elátkozott park (1964)

-          A tizennégykarátos autó (1964) /az alapötlet visszatér Ian Fleming bestseller-sorozatának, a James Bond könyveknek egyikében, a Goldfinger-ben)

-          A három testőr Afrikában (1965)

-          A fehér folt (1965)

-          Vesztegzár a Grand Hotelben (1965)

-          Az elveszett cirkáló (1966)

-          Piszkos Fred a kapitány (1966)

-          Piszkos Fred közbelép, Fülig Jimmy sajnálatára (1966)

-          A megkerült cirkáló (1967)

-          A Csontbrigád (1967)

-          Menni vagy meghalni (1967)

-          A szőke ciklon (1968)

-          Az előretolt helyőrség (1968)

-          Az ellopott futár (1968)

-          Egy bolond száz bajt csinál (1969)

-          A Néma Revolverek Városa (1969)

-          Ezen egy éjszaka (1969)

-          A boszorkánymester (1970)

-          Az elsikkasztott pénztáros (1970)

-          Bradley Tamás visszaüt (1976)

-          Vanek úr Párizsban (1986)

-          A Sárga Garnizon (1987)

-          Trópusi okol (1987)

-          Járőr a Szaharában (1987)

-          A pokol zsoldosai (1991)

-          Az utolsó szó jogán (1991)

-          A fekete kapitány (1992)

-          A detektív, a cowboy és a légió (1993)

-          Tévedésből jelentik (színművek, 1993)

-          Pénzt vagy életet! (1994)

-          A három légionista (színművek)

-          Egy görbe éjszaka (három színmű, 1993)

-          100 csóknak is egy a vége (vegyes írások)

-          Csók és balhorog (Gyilkos? – Vér és mahagóni – El a pokolból)

 

Kisregények:

 

-          Vissza a pokolba

-          Drótnélüli gyilkosság

-          Az ellopott század

-          Halálsziget

-          Legény a talpán

-          Jó üzlet a halál

 

Gibson Lavery (Rejtő Jenő) művei:

 

-          Texas Bill, a fenegyerek

-          Tigrisvér (1989)

-          Nincs kegyelem (1992)

-          A Nevada szelleme (1992)

-          Pokol a hegyek között (1993)

 

Feljegyzéseim (d. cs.) a vitaülésről:

„Az előadást élénk vita követte. Többen, nevezetesen Deák Ferenc, Vecsernyés György, Vitányi Pál élesen opponáltak az előadóval, abban, hogy Rejtő Jenőt jelentős filozófusként mutatta be. Bár, jómagam csak nagyon felületesen ismerem Rejtő Jenőt, mindössze a „Vesztegzár a Grand Hotelben” , „Az elveszett cirkáló”, „Piszkos Fred a kapitány”, valamint „A Csontbrigád”-ot olvastam, lényegében egyetértek a fenti hozzászólókkal. A szellemesség nem feltétlenül filozófia! – még ha a jellegzetes pesti humor implicite tartalmazhat filozófiai elemeket is – szóltam hozzá. Ezt Deák Ferenc megtoldotta azzal, hogy a „pesti humor”önmagában nem filozófia, bármennyire is szeretnék egyesek ezt mély filozófiának látni! Bár, Rejtő hallatlanul szellemes volt, de nem nevezhető filozófusnak! Ez egy nem korrekt eufémikus beállítása lenne. Az vitathatatlan, hogy műjajt teremtett, mégpedig a jellegzetes pesti ponyvaregény stílusát. Vecsernyés és Vitányi is ezzel az utóbbival értett egyet, de mindketten hangozatták, hogy Rejtő Jenő megjelenítése a Filozófiai Vitakörben mindazonáltal nem méltánytalan a Vitakörre nézve.

Ezek után hosszas vita kezdődött arról, hogy Rejtő jellegzetes pesti zsidó stílust képvisel-e vagy sem, s egyáltalán mi a „pesti zsidó irodalmi stílus”.

 

  

 

628. vitaülés:

KOVÁCS GYÖRGYI: Istenek arca. Vallási szinkretizmusok

2000 május 5., péntek, 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14., telefon: 261-6001.

 

Kovács Györgyi a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár vezetője, a Filozófiai Vitakör „Kőbányai Fellegvárának” elnöke halatlanul érdekes, sok izgalmas feltételezést tartalmazó előadással lepte meg a Kör hallgatóságát. Sajnos, az előadás anyagához, bár sok témába vágó könyvet bemutatott, nem mellékelt írásbeli anyagot, így a vitaülés felidézésére kizárólag csak saját (d.cs.) feljegyzéseimre hivatkozhatok.

 

Feljegyzéseim (d.cs.) a vitaülésről

A vallási szinkretizmusok azok a szellemi konstrukciók, amelyek az emberiség történetének legfantasztikusabb termékeit produkálták.

 

 

Afro-Atlanti világ:

 

Jorubák: Hanszi nyelven: ravasz.

Életformájuk: praktikus. Azt tartják magukról, hogy Keletről jöttek a Guineai Öböl partjaihoz. Egyiptomi, etruszk, és zsidó befolyás alatt voltak. Valószínűsíthető a pun (karthagói) befolyás is, s vannak olyan vélemények, amelyek szerint a hajdani Karthagói Birodalom fontos tényezői voltak. Városállamokban éltek. Joruba = nemzetEgyesek szerint ma is élnek. Teista vallásuk volt (van?), Pantheón-okat építettek. Az Afrikából Amerikába folytatott áttelepítések egyik legfőbb áldozatai. Az áttelepítések után többnyire depresszióba estek, majd meghaltak.

Föbb isteneik:

 

Ogun: földisten

Olokun: tengeristen, „A tenger anyja”. Kosfejű isten, semmiből teremtette a világot.

Olofin: „Szentháromság”, itt nyilvánvaló az egyiptomi hatás. Megjegyzés: a keresztények is azegyiptomiaktól vették át.

 

Szimbólumok: méz szín: az édes szerelem színe, Európában a középkorban a szerelem színe vörös volt.

 

Vudu:

Haiti lakosságának 80%-a ebben hisz.

Papjaik, a „zambik”, bőrükön keresztül mérget fecskendeznek a szervezetükbe, ennek folytán tetszhallottá válnak, eltemetik őket majd a vudu papok kiássák őket, s mint „szent emberekként” mutogatják őket.

Több száz vudu-istenség létezik, ezek közül sok átfedés van a jorubákkal.

Az Afrikából áttelepitett népek jórésze megtartotta ősi vallását, s ezeknek az afrikai vallásoknak az Újvilágban igen érdekes utóéletük volt, többnyire egymásba olvadtak, vagy legalábbis hasonultak egymáshoz. Ennek oka nyilvánvalóan az új, igen kegyetlen sorsközösség. Az áttelepített afrikaiakat főleg a spanyolok és a portugálok tudták keresztény hitre téríteni, az angoloknak, hollandoknak, franciáknak ez sokkal kisebb mértékben sikerült, ha egyáltalán volt ilyen céljuk. Ők elsősorban arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizsákmányolják őket, mint rabszolgákat, s nem sokat törődtek lelki helyzetükkel, szemben a spanyolokkal, portugálokkal, akik erre nagy súlyt fektettek.

 

 

Afro-atlanti szimbólumok:

 

Rombusz alakzat: az örök élet jele, nem csak a vudu területeken, hanem É-Amerikában és Közép-Amerikában.

Ezen kívül számtalan olyan alakzat is létezik az afro-ázsiai kultúrkörben, amelyik akár ókori egyiptomi is lehet, mint pl. a Nap jele: kör közepén egy pont.

 

 

629. vitaülés:

MANGEL GYÖNGYI: Istent játszani

2000 május 12., péntek, 15h, MÁFI földszint, Ebédlő

 

Mangel Gyöngyi több év után tartott előadást a Filozófiai Vitakörben. Az előadó a nyolcvanas évek végén s a kilencvenes évek elején kiemelkedő szerepet játszott a „Rendszerváltáshoz” kapcsolódó intenzív környezetvédelmi mozgalmakban, majd utána mindezekkel párhuzamosan a Magyar Rádióban először mint környezetvédelmi rovatvezető, majd a politikai műsorok munkatársa lett. Ezt az előadását az életében egyre inkább háttérbe szoruló környezetvédelmi tevékenységének újraélesztésére szánta.

 

Az előadónő nem tett közzé írásbeli anyagot, de egyes részleteket magnetofonról lejátszott régebbi rádióelőadásaiból. Kizárólag saját feljegyzéseim (d. cs.) alapján tudom felidézni az előadást:

 

„Az emberi tevékenység megrengeti az élővilágot. Az Ember olyasmikkel játszadozik, mint amilyenekkel eddig az Isten játszott. Az Ember máként nyúl bele a természetbe, mint az Evolúció: a számára nem hasznos minőségeket kiiktatja a Természetből, ezzel diszharmonizálja a Természetet, létrehozva ezzel egy ’non-evolutív antropofil’ szerkezetet, amely éppen ezzel válik összeférhetetlenné az emberi környezettel. Ez egy igen nagy paradoxon: az ember átalakítja a természetet, de éppen ez a környezet válik elemberedett környezetté. Az evolúció útján létrejött természet soha nem idegenedik el az embertől, az Emberiség számára az a harmonikus, az egészséges, az ősi bölcső.

 

A természetbe való nem evolúciós úton történő emberi beavatkozás egyik jellegzetes formája a klónozás : sérült, nem ellenálló, természetellenes minőségeket hoz létre. Az ember önmagát domesztikálja, létrehozva ezzel egy kozmikus, de természetellenes szörnyet.

 

 

Az előadónő az alábbi költői kérdéseket tette fel:

Meddig van jogunk Istent játszani?

Mi az Emberi Jogkör határa?

Destruktív: eleve tiltott(ezt a kijelentést ma /2004 december 31/ nem tudom értelmezni – d. cs)

 

 

Hozzászólások:

 

Detre Csaba: Ha az Ember Istent játszik akkor Ő az Isten! Addig létezett a Tétova Evolúció, utána jött a Céltudatos Isten! A környezetvédők „detheizálják” istent!

Istent játszani… Benne van az Emberiségben az a tudati lehetőség, hogy létre tudunk hozni valami magasabb rendűt mint a „puszta természet.” Az Ember-Istent túl fogja szárnyalni a Poszthumán, amelyről már e Körben sokat vitatkoztunk.

 

KónyaBalázs: Nekem is kétségeim vannak egy olyasféle világszemléletet illetően, hogy isteni az, ami az ősi természet, és isten majmolása lenne az Emberi Érdekszféra kiépítése a Világmindenségben.

 

 

630. vitaülés:

 

PROKOMETRIA, AVAGY MÉRHETŐ-E A FEJLŐDÉS

SEBESSÉGE?

A Filozófiai Vitakör 27. születésnapi ünnepi konferenciája

2000 május 19., péntek, 10:30, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai

Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14.

 

A 27. születésnap előkészületei már a 2000. év elején megkezdődtek. Detre február 3.-án az alábbi körlevelet adta közre:

 

 

KÖRLEVÉL

 

A Filozófiai Vitakör 27. születésnapját a

 

PROKOMETRIA, AVAGY MÉRHETŐ - E A FEJLŐDÉS SEBBESSÉGE?

 

c. egésznapos konferenciájával fogja megünnepelni a Pataky Művelődési Ház Könyvtárában, 2000 május 19.-én, pénteken 11 órai kezdettel (Budapest X., Szent László tér 7-14)

 

Kérem, hogy előadási szándékát 2000 március 31.-ig szíveskedjék jelezni az előadás címének megadásával. A max. kétoldalas kivonatokat április 28.-ig kérem „camera ready” minőségben, kinyomtatva. Az előadások hossza 30 perc, amelyet max. 15 perces vita követ.

 

2000 február 3. Tisztelettel:

 Dr. Detre Csaba

Elnök

A konferenciára tíz előadó nevezett be, a konferencia meghívója:

 

A Filozófiai Vitakör szeretettel meghívja

2000 május 19.-én, pénteken d.e. 10h 30m-kor (!) kezdődő

27. születésnapi egésznapos ankétjára (630. rendezvény)

 

PROKOPEOMETRIA, AZAZ MÉRHETŐ-E A FEJLŐDÉS

SEBESSÉGE?

Megjegyzés a címhez:M int látható, a cím megváltozott a február 3.-i Körlevelet követően.

 

 

Program:

 

-          VITÁNYI PÁL: Mérhető-e, nem is, a kontinuum funkcionális „sűrűségével”

-          KÓNYA BALÁZS: Korreferátum cím nélkül

-          JÁVOR ENDRE: A katonai gondolkodás fejlődése

-          MIKLÓSSY ENDRE: Végtelen piac

-          DETRE CSABA: Dünamisz: kozmikus gyorsulás

-          szünet kb. 15h-ig

-          BARLAI KATALIN: A keleteléstől a légszennyeződésig

-          SZÁNTÓ BORISZ: A hozam és annak ára. A fejlődés mérlegkészítésének dilemmái

-          AGÓCS JÓZSEF: A fejlődés lépcsőzetessége

-          BÁNHIDI ANDRÁS: Gondolkodásmódok fejődése

-          BOKOR LEVENTE: Címnélküli átfogó korreferátum

 

Az előadások ideális időrendje: 30 perc előadás, 15 perc vita.

 

Az ankét helye: Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X, Szent László tér 7-14. Rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: 261-6001.

 

Részvételi díj: hölgyeknek: 1 (bő) csomag sütemény, uraknak: (legalább) 1 üveg ital (pezsgő, bor).

Készüljünk fel a késő esetébe nyúló vitaülésre!

 

Az ankét kapcsán az alábbi írásbeli anyagok maradtak az utókorra:

 

Előadásvázlatok:

 

Detre Csaba:

Bevezetés: A fejlődés az alacsonyabb rendtől a magasabb rendűig vezető folyamat. A magasabbrendűség egyetlen lehetséges definíciója a sokrétűbb kölcsönhatási rendszer. A sok és kevés eleve kvantitatív fogalom, tehát eleve kvantifikálható. (p 180 – doktori ért. –d. cs. 2004 dec. 31.)

 

Az Ember valamiféle prokopeometria ( ? – d.cs. 2004 dec. 31.) Irtózatos hatalom az Univerzumban, legyőzhetetlen, megtapasztalhatatlan. (p.166)

 

Bizonyos MENNYISÉGŰ egyed szükségessé teszi a társadalmi rendszerszerveződés létrejöttét (Hierarchia, munkamegosztás) Rovarvilágban pl. hangyák, Emberiség, nagy kérdés: a félelmetes vírusvilág. (Dokt. dissz. p. 171)

 

Csak ilyen mértékű népsűrűséggel jöhetett létre az emberiség jelenlegi technikai fejlettsége. Gondoljuk meg, a repülés azért fejlődik, hogy minél nagyobb tömeget hordozzon minél messzebbre, minél gyorsabban. Ugyanígy a kommunikációban is semmi értelme nem lenne annak, ha néhány százezer netán millió ember közül tízből kilenc csak kommunikálni akar, pláne lakatlan területek között.

 

Kimutatható az egyenes összefüggés a kommunikáció-mobilizáció számszerű fejlődése és az emberiség összlétszáma között (Dokt.dissz. pp 178-180). A társadalmi fejlődés technikai, s minden járulékos tényezője az Emberiség összlétszámával van korrelációban.

 

Generációkra, egyedekre tagolódás. „Szelvényezett féreg bujkálás a regresszív kapukon át.”

A Fejlődés prokopeometriája, de facto: A parmenidészi Szfairosz-tól (amelynek nincsenek részei!) a végtelen sok részből álló teljes egészében flexibilis rendszerig.

 

Szfairosz: Univerzum, amelynek időbeli „magja” éppen Parmenidész Szfairosza. Időbeli részekre tagolódás: generációk. Ezek átfedése: a térbeli részek. Tehát: tér és idő együtt létezik. Egymás nélkül értelmezhetetlenek.

V.ö.: az Öt Dimenzió:

 1-3. dimenzió: hol?

 4. dimenzió: mikor?

 5. dimenzió: Mi az? (pp 172-173)

 

Univerzális gyorsulás: több ens az Univerzumban, több esemény, több rész (Dokt. dissz. p. 173)

Ez az univerzális gyorsulás jelenik meg abban, hogy olyan nagy rendszerek története, mint a Földé, vagy az élővilágé, első nagy korszakának leírása mintegy bevezetésként jelenik meg az események és ezek dokumentumainak (mint pl. a fosszíliák) ritkasága miatt. Lásd például a Prekambrium, amely a Föld történetének csaknem 90%-a, a földtörténeti kézikönyveknek legjobb esetben is csak egytizedét teszi ki.

 

Számosság: absztrakció a reális világból. A számok realitások, minőségek, nem immaginációk. Az immagináció (már) absztrakció. (Dokt. dissz. p. 177)

 

 

Szántó Borisz: A hozam és annak ára. A fejlődési mérleg készítésének dilemmái

 Azt mérünk, amit ki akarunk mutatni. Ha macskafarokban akarom kifejezni a Föld és a Hold közötti távolságot, akkor kimutatom, hogy az éppen egy macskafarknyi, ha a macskafarok elegendően hosszú A mérhetőség mindenképpen koncepció-, s ennél fogva értékrend-függő is. Hipotézisünk ráadásul téves is lehet. A mérhetőség sem garancia tehát arra, hogy helyesen értelmezzük a dolgokat. Minden esetre, ami a fejlődés mérhetőségét illeti, megállapíthatjuk, hogy jó, ha van elképzelésünk arról, mi is a fejlődés. Sőt, fájdalom, de a mérhetősége nem feltétlenül vezet el a megértésig.

 

Tekinthetem például a fejlődést kauzálisnak, vagyis a nem-fejlődést tekintem normális vagy kiinduló állapotnak, de az attól valamilyen okból, eltérőt, külső ráhatás miatt megváltozó állapotot nevezem fejlődésnek. Ez esetben meg kell találnom az okhoz kapcsolódó törvényszerűséget, a változás követhető logikáját, különben a kivételt tekintem fejlődésnek, márpedig a véletlenszerű kilengések vagy felerősödnek a katasztrófáig (ez viszont rendszerint szintén külső ráhatást tételez fel), vagy lecsengenek nullára. S aligha nevezhetjük bármelyik kimenetelt is fejlődésnek.

Tekinthetem persze fejlődésnek az oksági elváltozás komplexebb formáját képező ontológiai leszármaztatást is. A sztochasztikus szabályszerűségeket ekkor a szintén nem-fejlődő élőlények elkerülhetetlen mutációja szolgáltatja, az a megfigyelt tény, hogy az utód rendszerint eltér az elődjétől. Okának akár a lényt a kölcsönhatások során érő külső hatást is vehetem. A „fejlődés” sebességét ekkor a mutációk gyakorisága jelezheti. Bármely választott mutáció szerint is vizsgálom azonban az ilyen „fejlődést”, megmarad a valószínűségi jellege és vele az előbb említett gondok. Az ilyen „fejlődés” a nem-fejlődéshez tendál.

 

Az ontológiai leszármaztatás tehát csakis akkor tekinthető helyén valónak, ha a mutáció mögé egyfajta folytonos kibontakozást (evolúciót) helyezünk, vagyis statikusról dinamikus modellre váltunk át. A dinamikus modell elöleli a statikus modelleket, de megfosztja a nem-változáshoz kötött kauzalitást elsőbbségétől.Kibontakozási agy szekvenciális szálnak ekkor a szüntelen, de szakaszos minőségi változásokból álló sort tekinthetjük. Mint egyfajta program-kibontakozásnak, a szálnak olyan potenciálból kell kiindulnia, amely mind a program, mind annak peremfeltételeit magában foglalja. Olyan ez, mint a nyúló vonat, melynek vége kiinduló helyéhez marad rögzítve, míg mozdonya robog előre. Az ilyen kibontakozás azonbantevékenység, s nem a lények evolúcióját jelenti. Dinamika nyelvén a lény egy olyan rendszer-hierarchiába szerveződő programozott tevékenység-végzés, melynek feladata az individuális potenciális képességek tulajdonsággá realizálása. A potenciált jelentő Alfától a kibontott, azaz manifesztált vagy realizált tulajdonságok Ómega pontjáig tartó szál véges. A realizált tulajdonságok azonban le kell, hogy képezzék a kiinduló képességek potenciáljátAmennyiben a kiinduló (statikus) potenciál mátrix-szerűen kódolná a kibontakozás programjait, úgy a realizált tulajdonságoknak (immár dinamikus) mátrixba kell rendeződniük. A világ eszerint a hierarchikusan elrendezett tulajdonságok halmazának tekinthető.

 

A származtatás nem egy, de sok kibontakozási szál között igyekszik megkeresni az összefüggést, a rekonstruálható struktúra alapján. Mondhatnám, az Alfa – Ómega irányultságú folytonos strukturális koncentrálódás folyamatát észlejük ekkor. Minden strukturálódási szint magában foglalja az előző szintek struktúráját. A származtatás tehát nem az eredet keresése, hanem a manifesztált evolúciós szál rekonstruálása, az állapot-szekvenciák felállítása, a múlt mérése, amely adhat ugyan képet a kibontakozásról, de nem vezet el a fejlődés megértéséhez. Erre akkor lenne módunk igazán, ha össze tudnánk hasonlítani az Alfa – Ómega folyamat elején és végén realizált tulajdonságokat is. Fejlődésnek tulajdonképpen a tulajdonság-mátrix növekedését kellene tekintenünk. A tulajdonságot azonban még csak mérni sem tudjuk igazán, nem hogy értelmezni. Kivéve talán az ember innovatív intelligenciáját, azt a sajátságos tulajdonságot, amely minden más élőlénytől megkülönbözteti.

 

 

Miklóssy Endre: A végtelen piac

A piac: a kereslet és kínálat találkozása a „cserében.” A modern gazdaság kulcsfogalma, a „fejlődés” elve, ahogyan a gazdaságtan érti, elválaszthatatlan a piac folytonos bővülésétől, sőt tulajdonképpen azonos vele.

 

A piac lényege: eladok, hogy vehessek. Három összetevője van:

- igényem a vásárlásra

- erőforrás, amivel a piacra léphetek

- árukínálat, amivel igényeimet kielégíthetem.

A „végtelen piac azt jelenti, hogy mind az igényeim, mind az erőforrásaim korlátlanul fokozhatók. Így van-e ez?

 

Az erőforrásoknak háromféle típusa van: a végtelenül bővíthető, mint (a végtelen eladás függvényében) a tőke, a korlátos, de megújuló, mint a termőföld és az elfogyó mint a bányakincs.

 

A „végtelen piac”, avagy közkeletűbb nevén „fenntartható fejlődés” kritikusai abból indulnak ki, hogy az erőforrások korlátozottsága értelmetlenné teszi a fogalmat. Ám a piacelmélet szerint ez nincsen szükségképen így. Az „elfogyó” forrásnak ugyanis növekszik a ritkaságértéke és így az ára is. A piaci egyensúly végül kialakul olyan módon, hogy az „anyagi erőforrások”egyre többe kerülnek, a nem-anyagiak pedig, mint korlátlanul bővíthetők, egyre kevesebbe és kevesebbe. Tehát:

-          alászáll a kamat, vagyis a pénzhasználat ára

-          a munkaerő értéke növekszik, de csak folytonos többletráfordítás, vagyis tanulás árán.

-          A természeti kincsek ára többletráfordítás nélkül is folyamatosan nő.

 

Mindehhez nem is kell más, mint a „piac” zavartalan működése. Ami alatt elsősorban a piaci szereplők egyenrangúságát é azonos versenyhelyzetét kell érteni. Ebben az esetben a vázolt körülmények között „magától” létrejön az az egyensúly, ami egyebek között a korlátlan bővítést lehetővé teszi.

 

És mikor nem jön létre ez az egyensúly? Monopóliumok esetén, amelyek erőfölényt érvényesítenek. Ennek motivációja az egyensúlyi ár fölötti extrapofit szerepe – csakhogy ezenközben magát az egyensúlyt zavarja meg. A munkabér például egyrészt költség, aminek a csökkenése vállalkozói érdek – másrészt azonban vásárlóerő is, aminek viszont a növelése volna érdek.

 

Megoldást kínál a problémára az export vagyis hogy fütyülnek a vásárlóerőre a termelés helyén, hiszen másutt adunk el. Ez volt a múlt századi kapitalizmus lényege, így tudta az eladását – felalmozódásának a feltételét – még alacsony bérek mellett is fokozni. És ez ma a multinacionális nagyvállalatok stratégiája. Csakhogy míg a múlt században az erőfölényt az erőforrás-tulajdonlás közti különbség adta (a tőke és a munkaerő közti antagonizmus, ahogyan Marx Károly mondta volt.), ma a piacok közti egyenlőtlenség. A multi helyi piacon termel (olcsón) és a „végteleníthető”(?) globális piacon ad el. Csakhogy éppen túlereje folytán módjában van egyre több és több térséget függő „helyi piaccá” változtatni.

 

És midőn már az egész világ egyetlen gazdasági monopólium lesz, úgy, ahogyan Aldous Huxley megjósolta, az ezzel együttjáró végtelen extrapofittal, akkor majd nem lesz kinek eladni.

 

Kónya Balázs: 12 oldalas, számos ábrával ellátott dolgozatot adott közre az ankét alkalmából A biomorfológiai mérések energetikai háttere címmel. Lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 1999 máj. – 2000 máj. 575 – 633 c. dokumentum – kötetet.

Ebben a terjedelmes dolgozatban Kónya összefoglalta a természetben végbemenő összes olyan folyamatot, amely valamiféle matematikai, geometriai haladvány szerint megy végbe.

Feljegyzéseim (d.cs.) a többi előadásról:

Jávor Endre:

Fegyverek: politikai eszközök. Háborús előkészületek: legfontosabb része: stratégia – katonai gondolkodás. A stratégia legrégibb ókori klasszikusa: Szung Cu (Kr. e. 6. szd.) Legfőbb cél: Ellenség harc nélküli legyőzése. (pl. villámháború). Szung Cu könyvének első francia fordítása: 1772.

Területszerzés: hatalmi övezet kiterjesztése, ez kifejezett formában először a napóleoni háborúk idején jelenik meg.

Francia forradalom egyetlen győzelmi esélye: katonai győzelem.

KLAUSEWITZ: Háború össztársadalmi ügy. A technikai fejlődés forradalmi szakaszai: háborúk

HELMUT von MOLTKE: Béke: a politikusok felelőssége, háború: csak a katonák felelősége.

LUDENDORF, 1938: „Nem akarom megírni a háború elméletét. A politikának a hadviselést kell szolgálnia. „

Komáromi erőd 1810 és 1872 között épült, Közép-Európa leghatalmasabb erődrendszere. Utánpótlási vonalak kereszteződésében.

FRIEDRICH der GROSSE: „La guerre de sept années”: Az előző orosz háborúkból levonta azt a következtetést hogy Oroszországba nem szabad bevonulni, mert megoldhatatlan az utánpótlás biztosítása. (Éppen ezt a megállapítást nem vette tekintetbe később Napóleon és Hitler.) Az emberiség történetének legfőbb meghatározói a háborúk.

SZOKOLOVSZKÍJ szovjet marsall: Ha az ellenséget elpusztítjuk, nem lesz kit legyőzni, s mit megnyerni .

Elrettentés: fontos tényező a háború megelőzésében.

Gazdasági célú fegyveres felkészülés: a mai NATO. A fegyverkezés az újkorban a legfőbb „ipari húzó ágazat.”

A III. Világháború: háború fegyverek nélkül. Ezt követően: amerikai nyomás Európára a fegyverkezésben való intenzívebb résztvállalás érdekében. Európában a II Világháború után általában nem a hadiipar volt az elsődleges.

A militarizmus állásfoglalása: „A természetes állapota háború, a különleges a béke.”

 

 

Vitányi Pál:

„A változók változatlan változata: invariancia”

 

Miklóssy Endre:

Végtelen piac. Szelvényezett féregként ábrázolhatjuk, amely végigkúszik az egész emberi történelmen.

A fejlődés mértéke nem a technikai fejlődés. „Globális piac” kifejlődése az újkorban. Mindent ez határoz meg, s ebben azok játsszák a főszerepet, akiknek globális összeköttetés-rendszerük van, mint például a zsidóknak. A globális piac kétrétegű rendszer, mert egyrészt ebben vannak a lényegi meghatározó rendszerek, míg a többiek nem közvetlenül a piaci kereskedők,kizárólag termelők, azaz kiszolgálók.

 

Barlai Katalin:

Valaha minden szakrális épületet tájoltak.

 

Kónya Balázs:

Prokaryota – Internet globális kommunikációs rendszer. A prokaryóták közösen használták a fehérje-kommunikációs állományt.

 

Agócs József: „Nem lineáris” = „nem tudom”. A túlnépesedés belső elidegenedést produkál, mint amilyen a homogenizáció a nagyvárosokban, ez a személyiség és a lokális jellegzetességek elsorvadását eredményezi.

A fejlődés bizonyos irányokban strukturális sokasodáshoz vezet, míg más irányokban, mint pl. az urbanizáció, kifejezetten strukturális leépüléshez. Hasonló folyamatok fellelhetők az élővilágban is, mint pl. a taxon-diverzifikáció szemben a taxon-elszegényedéssel.

 

Bánhidi András:

Nem materiális gondolkodási motivációs tényezők: „ezoterikus tényezők.” A tudomány nem oldotta meg az emberiség alapvető problémáit, ellenkezőleg, újabb és újabb problématömeget halmozott fel, s lehet, hogy éppen ez fogja az emberiség végét okozni.

 

Hozzászólások az előadásokhoz:

Földi Tivadar:

Minden mérték anthrópometrikus, különösképpen a fejlődésé, mely eleve egy anthrópocentrikus és anthrópometrikus fogalom. A jó öreg Prótagoraszt lehetetlen megcáfolni.

 

Katona Tibor:

A fejlődés „polüvalens” folyamat, lehet, hogy végtelen mértékben is.

 

Kiss Miklós:

Ahogy az „Új természetfilozófiában” leírtam, a fejlődés a Világ elsőrendű fontosságú teremtő folyamata. E folyamat részei, a Világ hierarchikusan egymásra épülő részei.

 

Bokor Levente B e monogrammal cikket jelentetett meg a „Kőbányai Hírek” 2000 júniusi számában (19. oldal) -„Vitakör a Patakyban” címmel. A alábbiakban az egész cikket bemutatjuk:

 

(Bevezetés):

„Mérhető-e a fejlődés sebessége” címmel tudományos konferencia helyszíne volt a Pataky Művelődési Központ könyvtára május harmadik péntekén. A Filozófiai Vitakör végkimerülésig tartott disputájának körüli résztvevője tizenkét órában tizenegy előadást hallgatott meg, a közös gondolkodás iránya néhány előadás témájával érzékelhető: a katonai gondolkodás fejlődése, a végtelen piac, a fejlődés mérlegkészítésének dilemmái.

 

 Vágy: kozmikus gyorsulás, a keletkezéstől a légszennyeződésig, a fejlődés lépcsőzetessége, a gondolkodásmódok fejlődése. Az előadók voltak: Vitányi Pál, Kónya Balázs, Jávor Endre, Miklóssy Endre, Detre Csaba, Barlai Katalin, Szántó Borisz, Agócs József, Bánhidi András, Bokor Levente. A referátumokat viták követték.

 A Filozófiai Vitakör közel harminc éve alakult a Magyar Földtani Intézetben, (sic! – d.cs. 2005 jan.1.) állandó otthona ma i a Lechner Ödön által tervezett műemléki épület. A Pataky könyvtáránk vezetője, Kovács Györgyi 1996-ban fedezte fel a társaságot, látogatója lett rendezvényeinek, majd könyvtárbeli vendéglátójuk évente két-három alkalommal. Ő maga is több előadását tette ki a szellemi közszemlének és vitának.

 Mint mindig, a könyvtári környezet most is jótékonyan hatott. A könyvek közelsége, a bármikor elérhető irodalmi hivatkozások nyújtotta biztonság egyszerre támogatja a fesztelenséget és az avatottabb megnyilatkozást. A fejlődés fogalma meg különösen rászorul erre. Annyira veszendőbe ment a tekintélye, hogy a haladás kifejezéssel együtt sokak számára csak úgy idéződik fel, mint a múlt intellektuális panoptikumának tárgyi emléke.

 A vita röviden összefoglalható eredménye az a többségi vélemény, hogy aminek nincsen elfogadott mértéke, az nem mérhető. Márpedig a fejlődés is ilyen. Persze a tárgy természeténél fogva senki sem gondolja, hogy ez lehetne az utolsó kijelentés, vagy hogy a fejlődést,jelenlegi ingatag meghatározásai miatt, ki kéne essen fogalomtárunkból.

 Őszinte érdeklődést élvezett a katonai szakértő, aki a katonai gondolkodást nem tartotta megsemmisíthetőnek semmilyen béketörekvés által. A magyarázat kézenfekvő: a fejlődés önmaga az a lázas állapot, amely a háború magvait folyamatosan csiráztatja. Bármilyen paradox is, a békecsináláshoz kell katonai erőfeszítés és nem a háború spontán szabadon engedéséhez.

 A NATO új doktrínájában is a béketeremtés jár élen. A globális világ a kölcsönös függés erősödését vonja maga után. Ezért nem az államok jelentik egymás számára a nagyobb veszélyt, hanem a polgárháborús összetűzések. A hadseregek csökkenésének iránya is ebből a tényállásból következik.

 Közvetve megerősítette a katonát: a gazdaságfilozófiai elemző, aki bírálta a végtelen piac létezésének klasszikus feltevését. A szabadpiaci teóriák nem számolnak az erőforrások korlátozottságával, amiként meghirdetik a fenntartható fejlődés szlogenjét. Az ebben való hit eredménye a fizetőképes kereslet beszűkülése, s hogy mind többen szorulnak ki a civilizáció elvi áldásaiból. Önmagában az a tény, hogy fenn lehet tartani a unkaerő árának roppant különbségit, ellentmond a globális piac létezésének. A hallgató pedig arra következtetett, hogy a békés türelemnek valóban lehetnek határai.

 Aki nem mostanság kezdett filozófiával foglakozni, annak viszont eszébe jutahatott, hogy a mienkénél jobb elmék már régebben jutottak újra igazoló felismerésekre. Így arra például, hogy a fejlődés logikája a dialektika, vagyis a minőség koreográfiája és nem a mennyiségé. A minőség értéke pedig az alanyban testesül meg, és nem valamely fizikai tárgyban.

 Aki lemaradt a májusi vitakör élvezetes gondolatpárbajáról a Pataky Könyvtárában, nem is kell túl sokat várnia a következőre: októberben minden érdeklődőt várnak rendezvényükre, melyről természetesen időben hírt adunk a Kőbányai Hírek hasábjain. (Legjobb tudomásom szerint ez volt az első és utolsó híradás, amely a Kőbányai Hírekben megjelent a Filozófiai Vitakörről. – d. cs., 2005 jan. 2 .)

 

Bokor Levente riportjaa május 19.-i ankétról vegyes érzelmeket keltett az előadók körében. Egyesek különösen azt kifogásolták, hogy a riport nem tükröz hű képet a vitaülés eszmei tartalmáról, különösen ami a „fejlődés” kategóriájának értékelésére vonatkozik. Az előadók egyáltalán nem vetették el a „fejlődés” eszméjét, mint idejétmúlt, panoptikumba való eszmei relikviát. A Szerző a modern társadalomban fellelhető borzalmak alapján jutott ilyen álláspontra de ezek a borzalmak egyáltalán nem vetíthetők ki az Univerzum egészére, s különben is a fejlődést éppen a legnagyobb ellentmondások, összeütközések, katasztrófák hajtották előre, mintahogyan többen az előadók közül is kifejtették azt.

 

Detre a riport étékelésében kitért arra, hogy Bokor Leventét semmi nem korlátozta abban, hogy kifejtse saját filozófiai véleményét, egyáltalán nem kellett volna ragaszkodnia az ott történtek újságírásszerű tükrözéséhez, különben is, örvendetes, hogy a nagy publicitású kőbányai önkormányzati híradóban „igen szépeket” írt a Filozófiai Vitakörről.

631 – 633. rendezvény:

III. Alcsútdobozi Vándorgyűlés

HALÁSZ FERENC: A Másvilág

 

2000 május 26. – 28.-án, péntek délutántól vasárnapig.

 

A találkozó rendezője és házigazdája:

HALÁSZ FERENC:Alcsútdoboz, Kastélykert 10, 8087.

Telefon: (06)-22-353-661,

Fax: 353-101.

 

 

Detre Csaba és felesége, Lombay Kamilla a családi Polski Fiat gépkocsival mentek el Halász Ferenc alcsútdobozi rezidenciájára. Az autóban útitársak voltak Pataki Tamás és Tálos Géza, akik szintén a rendezvényre mentek. Mivel nagyon jó, nyári idő volt, előzőleg lementek a Velencei Tóhoz, ahol a velencei strandon több órán át fürdőztek. Detre Csaba a társaságnak elújságolta, hogy éppen 45 éve, azaz 1955 óta nem fürdött a Velencei Tóban.

 

A házigazda nem adott közre írásbeli anyagot a rendezvényhez, a vándorgyűlés felidézéséhez kizárólag saját (d. cs.) jegyzeteimre kel szorítkoznom:

 

 

Összefoglalás Halász Ferenc előadásáról:

 

A „Másvilág”: a hitt és a tudott világ. Ide tartoznak a fiktív és virtuális világok is. „Ebben” a világban a technokrata őrület kihangsúlyozza az Ember egyedüliségét. Az Embert környező világ, nem az ember ellensége! Koevolutív az emberrel, azaz vele együtt fejlődik. Ez különösen eklatáns módon jelentkezett Afrikában, az Emberiség bölcsőjében, ahol az ember egyáltalán nem élt ellenséges viszonyban az állatvilágban, egészen a 20. század elejéig.

 

Az Emberiség harmonikus fejlődési „belesimulását” a Világmindenségbe bizonyítja az is, hogy egyáltalán nem csak az emberre jellegzetes megnyilvánulások az olyanok, mint az „érzelem”, „vonzalom” stb. Nagyon is igaz volt az ókori görög „hülozoista” filozófiai irányzat!

 

Az előadó a „hülozoizmust” új kiterjesztésében mutatta be. Szerinte minden alapvető tulajdonság az Univerzum egészére kiterjeszthető. Bizonyos abban, hogy a feketelyukak és az ember genetikailag és tulajdonságaiban „kompatibilis” az Univerzumban.

 

Homöosztázisz: Az Univerzum „rendjével” szemben való ellenállás.

 

Az előadás igen élénk vitát váltott ki. A társaság 28-án, vasárnap látogatást tett nemcsak a Kastélykert arborétumában, hanem azon kívül, a házigazda saját tulajdonú, mintegy öt hektáros erdejében, ahol már több éve őserdei körülmények között, szabadon nőhet a növényzet.

634. vitaülés:

BENKŐ FERENC: Színe és visszája – fúrás és mószer a klasszikus ókori filozófiában

2000 június 2., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő.

 

Ez volt Benkő Ferenc (1926 – 2003) alapító tag utolsó előadása a Filozófiai Vitakörben. Ebben az előadásában az ókori görög filozófusok életének etikai elemzéséről tartott bemutatót, pamflet-jellegű formában. Mint kiderült, ezzel a témakörrel már ifjú kora óta foglalkozott, s régóta tervezi az anyag könyvbeli közreadását.

 

 

Feljegyzéseim (d. cs.) az előadásról:

Az ókori görög filozófusok között szép számban voltak magas rangú államférfiak, királyok, királyok tanítói tehát nagy részük kifejezetten a társadalmi elithez tartozott.

Találkozunk a „mester iránti feltétel nélküli odaadással”: Epikurosz, a becsületes.

 

Prótagorasz: A kortársak szemében: misztikus, gonosz varázsló.

 

Démokritosz: „Nevető” filozófus. Állítólag kigúnyolta ellenfeleit. Furcsa vágya volt, hogy felesége „a leghíresebb rossz” legyen.

 

Arisztipposz: Rengeteg műve maradt fenn, több esetben nagyon hasonló művek, kissé megváltoztatott formában. Egyesek szerint rengeteget plagizált, nem lehet tudni, hogy mi is a saját műve.

 

Arisztotelész: Halála után tanítványai rendezték életművét, elsősorban Arkhelaosz, aki műveinek címet is adott, és katalógust készített műveiről. Bizonyíthatóan egyes műveit több címmel is regisztrált. Nem lehet tudni ennek okát, van olyan magyarázat, hogy a katalógust „teljesítménybérben” készítette.

 

Diogenész Laertiosz: A „fecsegő.” Ő írta a „rossz pletykát” Démokritosz feleségéről is, de számtalan egyebet is, jeles görög történelmi személyiségekről.

 

Híres megállapítása a születettről és az elhaltról:

Elhalt: tudjuk, kihalt meg, de a megszületettről nem tudjuk, hogy ki is született.

Hasonló „fecsegő” volt Sextus Empiricus is, aki éppen Diogenész Laertioszt is „mószerolta”.

 

 

Benkő Ferenc ezt követően már nem tartott előadást, lábfájásai miatt egyre kevesebb alkalommal jött el a vitaköri ülésekre, s ha eljött, nagyon rétkán szólt hozzá az előadásokhoz. Nem ment már el a június 9-10.-én Szerencsen megrendezett„Szlovák – magyar filozófus találkozóra” sem, amelyre pedig előzőleg előadással is benevezett.2003 márciusában Hévízen, a gyógyfürdő szállóban halt meg életének 77. évében.

 

 

639. rendezvény:

A Filozófiai Vitakör nem külön rendezvénnyel, de megemlékezett a Magyarországot ért trianoni tragédia 80. évfordulójáról. Erre Detre Csaba elnök felhívást tett közzé a Filozófiai Vitakörhöz:

 

FELHÍVÁS

 

Felhívom a Filozófiai Vitakör tagjait és barátait, hogy június 4.-én délben egyperces néma felállással emlékezzenek meg a gyászos trianoni békekötés 80. évfordulójáról.

 

Köszönöm

Detre Csaba elnök

 

 

635 – 637. rendezvény:

 

SZLOVÁK – MAGYAR FILOZÓFUS TALÁLKOZÓ

 

Ez a találkozó volt a Géczy István vezette Tokaj-Hegyaljai Munkacsoport legnagyobb szabású rendezvénye, amelyet a zseniális szervező, Géczy István összekötött a „Szerencsi Napok” rendezvénysorozattal, amelyen megjelent Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamit Jozef Suszter szlovák államelnök is. A rendezvénysorozat a szlovák-magyar barátság jegyében zajlott le, s ez nyilvánult meg a vitaköri rendezvényen is, melyen „szlovák” részről csupa felvidéki magyar értelmiségi jelent meg és adott elő. Hadd álljon itt a korabeli meghívó:

 

A Szerencsi Városi Kulturális Központ,

Filozófiai Vitakör Tudományos Egyesület, Budapest,

Szerencs – Rozsnyó testvérvárosok közössége,

és a Filozófiai Vitakör Tudományos Egyesület

Tokaj-hegyaljai Munkacsoportja

 

Tisztelettel hívják és várják Önt

 

2000. június 9-10-én a szerencsi Rákóczi-várban tartandó

SZLOVÁK – MAGYAR FILOZÓFUS TALÁLKOZÓRA

 

 

Program:

2000. június 9.

 

Mindenkinek ajánljuk figyelmébe a X. Jubileumi Hegyaljai Gazdanapok különleges, érdekes eseményeit!Programunk rugalmas alakításával ezeken is részt vehetünk.

 

10:00 Várhelyi Gyula a VVK igazgatójának megnyitója

 Levezető elnök: Dr. Dudich Endre geológus

 

10:20 Szántó Borisz gépészmérnök, a BME tud. főmunkatársa:

 A lét őselvei, a létezés értelme és célja

10:40 Bokor Levente: Filozófikus versek

11:00 Géczy István ny. polihisztor:

A filozófia válsága és metamorfózisa az ezredfordulón

11:20 Dr. Detre Csaba geológus, a MÁFI tud. tanácsadója:

A fejlődésdinamika alapjai

11:40 Agócs József a Soproni Egyetem adjunktusa:

A létezés formája és feltétele

 

12:00 EBÉD

13:30 Hozzászólások, beszélgetés, vita

 

14:00 Dr. Kovács Attila, kandidátus, főiskolai tanár:

Globalizáció kontra nemzetállam. Az EU-s migráció kilátásai

14:20Dr.Máté László Kassa, a Főpolgármesteri Hivatal főmunkatársa:

„Kapcsolatok” Kulturális Alapítvány

Kárpátok Eurégió; Kassa-Miskolc Eurégió

14:40 Dr. Benkő Ferenc ny. egyetemi tanár, geológus

A civilizációs fejlődés kontra a környezet és az élet pusztulása (elmaradt)

15:00 Juhász István a KHGSZ elnöke:

A Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség (Kelet-Szlovákia-Kárpátalja- Északkelet Magyarország)

15:20 Májer József polgármester:

Térségi társadalmi erők, a helyi közélet előrevívői

15:40 Fáy Árpád közgazdász

Alkotmányos piacgazdaság –

17:00 Salánki István ny. főmérnök, a Cukormúzeum igazgatója:

 A cukor története

 

17:20 Hozzászólások, beszélgetés, vita

18:00 VACSORA

18:30 Részvétel a gazdanapok esti programjain

 

2000. június 10.

Levezető elnök: Dr. Kovács Attila

 

8:40 Bagoly János Királyhelmec, kulturális osztályvezető:

 Felső-Bodrogköz jellemzése (diavetítéses ea.)

9:00 Dr. Angyalos László ny. tüdőgyógyász főorvos:

 Tudomány és egészség

9:20 Dr. Kovács Miklós Kassa, középiskolai tanár:

 Márai és Kassa – Egy polgár vallomásai

9.40 Detréné Lombay Kamilla az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat képviselője – Simán Katalin régész – Kovács Györgyi a FSZEK Kőbányai Könyvtárának vezetője:

 A világ, ahogy ti nem látjátok

10:00 Kolivoskó István Kassa, a Bocatius Nyilvános Könyvtár igazgató helyettese:

 Bocatius és Bocskai

 SZÜNET

10:20 Mgr. Lázár Éva Betlér, múzeumigazgató:

Kulturális örökség a rozsnyói régióban

10:40 Mgr. Laczó Árpád Rozsnyó, a PJ Safarik Gimnázium igazgató helyettese:

Szlovákia és az Európai Unió

 

13:00 EBÉD

 

14:00 Bemutató: Megjelent a „Fény és Árnyék” c. évkönyvünk !

Megjegyzés – 2005 jan.4.: Géczy István 4 éves szívós kitartással végül is 500 pédánybanmegjelentette a Filozófiai Vitakör első (s mindmáig utolsó) nyomtatott évkönyvét, amelynek év megjelölése 1997 volt, s szinte Szerencs összes kulturális és önkormányzati szerve szponzorálta.

 

Az előadások ideje szigorúan maximum 20 perc !!!

Bővebb felvilágosítás: Simonné Tarnóczy Katalin: telefon: 00-36-47/362-254

 

 

A találkozóra benyújtott dolgozatok:

 

Géczy István: A filozófia válsága és átlényegülése az ezredfordulón

 

A közreadott 15 oldalas, sűrűn gépelt dolgozatból részleteket mutatunk be, a teljes anyagot lásd: Filozófiai Vitakör 2000 jún. – 2001 szept. 634 – 697 dokumentumtár-kötet.

 

Mottó: Egyszer majd kiderülhet, hogy egészen máskéntvan minden,.

Mint ahogy mi tudni véltük. Megfoghatatlan félelem szövi át életünket, attól tartunk, hogy gondolataink csupán ködös, agyszülemények, hogy semmi közük a valósághoz.

 

 Nyíri Tamás: A Magyar Filozófusok I. Világtalálkozóján /1932 aug. 16-18)

 Elhangzott, „A filozófia haszna” c. előadásából

 

 

Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim!

 

A gondolatsor indításaként feltételezem, hogy mindannyian hallottunk a bibliai Bábel tornya legendájáról, amikor is az ember égig érő tornyot akart építeni, hogy megfoghassa az Isten lábát. Az emberi önteltség, elbizakodottság olyan fokot ért el, hogy már szinte istennek érezte magát fölfelé való törekvésében teremtőjével akart vetélkedni, Azonban Isten megbosszulta az általa teremtett Rendtől aló esztelen elrugaszkodást: Összezavarta az emberek nyelvét és szétszórta őket az egész világon. Amióta beszélünk több nyelven és mondják a szerencsés emberre, hogy megfogta az Isten lábát. Hogy ebben mi a logika, azt nem tudom.

 

Egy dolog azonban biztos, az ember nem esett kétségbe, nehéz küzdelmes élete során újra felépítette a globalizált világ szellemi bábeltornyát, ahol az információs forradalom hatására felgyorsult technikai, gazdasági, társadalmi változások olyan eszmei zűrzavart okoztak, melyből nem látjuk a kivezető utat, holott ugyancsak érezzük, hogy a költővel szóljak, valahol utat tévesztettünk. Látjuk azt, hogy az ember felelőtlen gyermek módjára a tűzzel játszik: felelőtlen környezetpusztításával önmagát pusztítja el. Ahhoz, hogy feleszméljen, és az információs forradalmat, és annak kihatásait megértse a gondolkodó elme és elkerülje az ezzel járó jövőbeni veszélyhelyzeteket, a gondolkodásban paradigmaváltásra, kopernikuszi fordulatra van szükség. A világ új látásmódjára, átfogó világértelmezésre, távlatokban való gondolkodásra. A globalizációval kapcsolatban filozófiai alapokon nyugvó egységes és egyetemes ideológia létrehozása szükséges, mely napjaink társadalmi, gazdasági, ökológiai sőt etikai kérdéseinek megoldásához utat mutathat. Megérett az idő szellemi életünk revideálására, melyet egy filozófiatörténeti áttekintéssel közelíthetünk meg.

Az emberi gondolkodás történetének áttekintése

 

A filozófia születését arra az időszakra tehetjük, amikor az emberi ész felfedezte a természet lényegi rendjében megmutatkozó természeti értelmet és azon keresztül próbálta megérteni az őt körülvevő világot. A filozófia a gondolkodó ember törekvése a világegész, mint egységes nagy összefüggőségben működő rendszernek a megértésére. A világot örök és végnélküli folyamatként megérteni, annak belső törvényszerűsége szerint egy őserő által működtetett funkcionális rendszerként felfogni. A filozófia egyetemes tudomány, az egész valóságra, annak működésmódjára és elvére, alapvető lényegére irányuló ismeretszerzés, amely magában foglalja minden dolognak, jelenségnek az egymáshoz és a nagy Egészhez való viszonyának mibenlétét. A valóság a tapasztalat, az érzéki átélés által tárul fel előttünk, de a megismerő egyén helyzeténél és képességnél fogva a nagy Egésznek csak egy kis töredékét, a valóságnak csak egy szeletkéjét képes átfogni. De látóköre megismerőképessége és lehetőségei bővülésével állandóan nő. A megismerés másik forrása az igazolt tapasztalati tényekre alapozott logikus következtetések, az intuíció. Ez a fokozatos, lépésről lépésre történő tapogatódzás elvezet a világnak egy egységes, minden részében összefüggő, a különböző erők egymást kölcsönhatásban kiegészítő és meghatározó világfolyamat látásmódjához, víziójához. Ebben a vízióban értelmet nyer aztán világunk minden mozzanata, jelensége. Természet és ember egyaránt megtalálják benne a maguk létének értelmét. Az értelem, az ész az, amely a gondolaton keresztül összeköt bennünket egymással ésvilágunkkal. Új kifejezéssel nevezhetném információnak. Ez jelenti a szellem hatalmát. Így a filozófia a világnak és benne az embernek racionális elvekkel igazolt, az információ által formált és megjelenített víziója.

 

A filozófia lelkének leglényegének a metafizikát tekintik, mivel a valóság igazi lényegével, a világ mibenlétével foglalkozik. A világ ugyanis olyan folyamat, mely a különböző erők kölcsönhatásában létesülő események sorozatából és megvalósulás előtti lehetőségekből áll.

 

 

Világmagyarázatok

 

A filozófia története során 3 motiváció elv alapján 3 fő irányzat alakult ki: 1. Kozmocentrikus, 2. teocentrikus és 3. egocentrikus korszakok. Az európai filozofálás az ész felfedezésével kezdődött. A görögök a kozmikus rendben fedezték fel a világ lényegét, ebből következtettek ki egy racionális világrend működését. Felfedezték az észt, az organikus intelligencia emberben kifejtett legmagasabb szintű eszközét, a gondolkodó képességet, mellyel az érzéki tapasztalat felhasználásával próbálták eligazodni környezetük és a valóság dolgaiban. Sokrates (Kr. e. 469-399), aki felismerte az ész működésének kulcsát: meglátta, hogy a külső dolgoknak az érzéki tapasztalat által az egy fogalmi képzet keletkezik, itt a világ dolgainak, jelenségeinek az agyban megjelenő potenciál mintázatában (? – d.cs., 2005 jan.4.), képződő szimbolikus jelrendszer, ahol az információk káoszában a gondolkodás a gondolkodás során a logika segít rendet teremteni és aszellemi világ építményét, eszközrendszerét, a gondolkodás mechanizmusát felépíteni, a világban való érzéki és értelmi tájékozódás lehetőségét megteremteni.

 

 

Az emberről

 

Az emberről szóló tanítások az etikában fogalmazódnak meg. Platón és Arisztotelész az emberi életét úgy fogták föl, hogy nekünk itt a Földön hivatásunk van. Erkölcsi feladatként a kötelesség teljesítését jelölték meg,, melyet mindenkor a lelkiismeret mond meg.

/Az energiáról –általam, d.cs. formált bekezdés „Az emberről” c. fejezetben)

 

Az energia az egyik legfontosabb fogalom, amelyet a természeti jelenségek leírása során használunk. A mindennapi életben azt mondjuk, hogy egy testnek akkor van energiája, ha képes valamit tenni, vagy ha működésre képes. Ez az energia rendkívül sok formában jelenhet meg: mint mozgási energia, hőenergia, gravitációs energia, elektromos, kémiai, nukleáris energia, stb. Bármilyen jellegű is, az energia felhasználható működéshez, vagy működtetéshez.

 

Az energetizmus … valóság-modellje a filozófiából végképp kiküszöböli az Anyag fogalmát, mint passzív, elavult, kiüresedett, értelmét veszített entitást. Amit anyagnak nevezünk és hiszünk, az csak egyik alakja az energiának, tulajdonképpen elraktározott, összesűrített energia.

 

 

Az anyag trónfosztása (alfejezet)

 

A materialisták nem adták meg az anyag létformáját, lényegét, struktúráját és létezési módját. Géczy a továbbiakban az Abszolút Szellemet is megfosztja „trónjától.”, s az energiát abszolútúmnak kiáltja ki az „Energia trónfosztása” c. alfejezetben.

 

 

A dolgozat befejező része:

 

Miért éppen a filozófia?

 

-          mert a filozófia jelenti a világ megértését és annak lényegi rendjéhez való alkalmazkodást.

-          mert a filozófia az élet művészete, az igazság keresése, az önmegvalósítás eszköze és az emberiség súlyos problémáinak felvállalásához vezető út.

-          mert a filozófia olyan egységes életforma, melyben a tettek, az érzések és a gondolatokösszhangban vannak, mentesek a bizonytalanságoktól, félelmektől és ingadozásoktól. Erényeink, képességeink fejlesztésének útja ez.

-          Mert a filozófia nem kizárólag intellektuális tanulás, hanem annak az embernek a természetes magatartása, aki meg akarja ismerni önmagát, hogy teljessé váljon, aki meg akarja ismerni az őt körülvevő világot, hogy választ találjon kérdéseire, aki meg szeretné érteni a világegyetemet, hogy harmóniába kerüljön vele, s ezáltal benne otthon érezhesse magát.

-          Mert a filozófia gyakorlása hitelesebbé, magabiztosabbá és boldoggá teszi az embert.

 

Szerencs, 2000 május 24.-én

Géczy István (aláírás)

Angyalos László: Tudomány és egészség

 

Élet – egészség – egészségügy 2000-ben

 

Közép és Kelet-Európa rendszerváltó országaiban kedvezőtlen megbetegedési és halálozási mutatók jelzik, hogy az egészségpolitika nem tudja követni a gyorsan változó társadalmi és gazdasági folyamatokat. A családok és a munkaképes korosztályú férfiak jelentős része nem tudott alkalmazkodni az új társadalmi rendhez.

 

A rendszerváltoztatás folyamatában hazánk egészségügye a vesztesek közé sorolható. Magyarországon ma is zsúfoltak a rendelők, elégedetlenek a betegek, drága a gyógyszer,hajszolt egészségügyi dolgozók alul vannak fizetve és megmaradt a paraszolvencia szokása. Ezt a helyzetet nem lehet csupán gazdasági mutatókkal magyarázni. A világháborút követő években sokkal rosszabb lakás és életkörülmények között a magyar lakosság egészségügyi állapota nem volt rosszabb az akkori európai átlagtól. Egészségügyünk megreformálása immár stratégiai jelentőségű. Ezért idén májusban NATOtámogatással tudományos ülésen elemezték a helyzetet tudósok és közgazdászok. Abban mindenki egyetért, hogy össztársadalmi ügyről van szó, és önállóan egyik ágazat sem képes a helyzet normalizálására. Bár egyesek szerint az orvostudományok társadalmi méretű beavatkozásokat is föl kell vállalnia. Ehhez viszont kívánatos lenne, hogy azok, akik az egészségpolitikát csinálják, univerzális látásmóddal rendelkezzenek és korszerű társadalom orvostani képzettségük legyen. Továbbá, nélkülözhetetlen a gyógyításhoz szükséges alapfogalmak egységesítése. Ilyen alapfogalom például az élet-halál és az egészség-betegség problémája. Húsz, harminc évvel korábbi szakirodalomban ezek egész mást jelentettek mint ma.

 

Az élet mai definíciója: Génekben kódolt parancs a reprodukcióra. Élőlény: Reprodukciós parancsot hordozó génnel rendelkező funkcionális egység. Vitatható, hogy elég-e reprodukciós parancsot megjelölni életparancsnak, avagy a növekedést, fejlődést is parancsba kell foglalni. Úgy látom, nem hibás az egyszerű reprodukció parancs megjelölése, hiszen a reprodukció érdekében az egyednek fejlődni, táplálkozni stb. kell. A életfunkciók sora mind a reprodukciót szolgálja. Az élet kezdetét a reprodukció szempontjából a fogantatástól számoljuk.

 

Az egészég az élő szervezetek strukturális és funkcionális épségét jelenti. Az egészséges szervezet rendeltetés szerint funkcionáló és struktúrával rendelkező reprodukciós egység.A WHO által ajánlott egészség meghatározás magában foglalja a szociális és kulturális jólétet is. Filozófiai szempontból érthető ez a kiterjesztés hiszen az Univerzumban végül minden mindennel összefügg. Társadalom-orvostani szempontból viszont helyesebbnek látom, ha a szociális és kulturális környezethez való viszonyt leválasztjuk az egészség fogalom meghatározásáról Betegség az élő szervezet funkcionális és/vagy strukturális zavara. Halál az élő szervezet strukturális és/vagy funkcionális károsodásának súlyos foka, amelyben a szervezet külső segítség nélkül nem tud eleget tenni a reprodukciós parancsnak. Az élet vége filozófiailag és biológiailag is sokkal nehezebben értelmezhető mint az élet kezdete. A halál több dimenziós fogalom. Klinikai halál, agyhalál stb… A magam részéről ahhoz a filozófiai nézethez húzok, hogy nincs örök halál. A halál az élő anyag lázadása a léttel járó kötöttségek alól. A halott nem függ senkitől és semmitől.

Orvostudomány és paratudomány viszonya

 

Az orvostudomány évezredek óta fejlődő nagyrészt tapasztalati-empirikus, másrészt, tényeken alapuló ismeretekre épül. Mai divatos kifejezéssel: bizonyítékokon alapuló orvoslás. A tudományos bizonyítékok számának és ismertté válásának arányában nem csökken az empírián alapuló paramedicinális tevékenységet igénylők száma. Sőt világszerte tapasztalható a természetgyógyászat térnyerése. Magyarországi paradox helyzet, hogy a zsúfolt orvosi rendelők mellett virágzanak az irreguláris egészségügyi szabadcsapatok által működtetett ambulanciák. Társadalomorvostani és közgazdaságtani szempontból is sürgető a reguláris- egészségbiztosító által finanszírozott és az irreguláris gyógyító tevékenység elkülönítése.

 

Az egészség ára

 

Az egészségnek van ára. Mégsem lehet adás-étel tárgya. Kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A hiszékenységre építő reklámpiac az ellenkezőjét akarja velünk elhihetni. Évszázadok óta hirdeti hogy nincs kopasz fej, pedig látjuk, hogy van. Valamikor az ötvenes években mozgalom indult az alföldi akácosok kiirtására, mivel akkor sok ember érzékeny volt az akácvirág illatára. Ez akkor volt, amikor divatba jött a nejloning és az orkánkabát. Szerencsére a méhészek tiltakoztak. Az akácméz nagy érték volt. Megmaradtak az akácfák. Májusban illatozik az akácvirág, de nejloninget már nem viselünk. Változtak az idők. Ma a szerencsétlen parlagfüvet nevezték ki az első számú közellenségünknek,. Népmozgalom indult az irtására. Bár a méhek szeretik a parlagfű virágját is, de a parlagfű méz nem olyan értékes. Meggyőződésem, ha netalán sikerülne a parlagfüvet kiirtani Földünkön nem lesz kevesebb az asztmások és allergiások száma. A betegség oka nem a parlagfű – akác – kutya – macska stb. A betegség oka bennünk van. Mi vagyunk gyengék. Mi nem tudunk alkalmazkodni környezetünkhöz. Alkalmazkodási zavaruk korrigálásra más eszközöket kell bevetni. A genocídium nem megoldás. Mert a parlagfű után mindig lesz egy újabb első számú közellenség és mindig lesz ok fönnmaradásunk érdekében indított irtó hadjáratra.

 

A betegség mint árú

 

Dickens óta irodalmi szintre emelkedett a testi hibákkal való kereskedelem. Nálunk a huszadik század végén kezdenek megelevenedni Brecht Koldusoperájának szereplői. Divatba jött a betegségek adás-vétele. Virágzó betegségiparunk van. Valamikor a polgári erkölcs vagy az arisztokratikus gőg sarkalta az egyént és a családokat, hogy testi hibájukat, betegségüket titkolják. Ez a család belső ügye maradt. Igyekeztek a problémákat saját erőből, családon belül megoldani. Nem hárították át gondjukat a társadalomra. Ma a proletár öntudatban fölnevelkedett generációk idején fenyeget a selejt uralma. Az emberek nagy részének betegség szemlélete eltorzult. Negyven év elhibázott egészségpolitikája során társadalmasítottunk számos olyan problémát, amit az egyénnek illetve szűk családjának illett volna megoldani. Ma azért is nehéz a dolgunk, mert a korábban álvívmányként meghirdetett betegjogokat- és szolgáltatásokat nem könnyű utólag korrigálni a hivatásos és nem hivatásos jogvédők seregével szemben.

Magyarország jelenleg a betegek és rokkantak paradicsoma. Az erről szóló dokumentumot az idén tavasszal vette át a köztársasági elnökünk. Családok tömegének, egész néprétegek fölemelkedésének útja a betegségbe menekülés. Nálunk a betegség becsület és dicsőség dolga. Több mint kétmillióan vagyunk mozgásszervi betegek. Egymillió feletti a szív-keringési betegek száma. Leszázalékolt és rokkant hétszázezer. Nem folytatom, mert elborzasztóak az adatok.

 

Csak azt kérdezem, ki dolgozik még ebben az országban, ki húzza az igát, és őket ki védi meg? A beteg vagy testi hibás emberek szuverenitása biztosabbnak látszik az egészséges munkavégzőkétől. Albert Schweitzer Nobel-díjat kapott azért, mert Afrikában leprásokat gyógyított, de mit fognak kapni Magyarországon a rezervátumi környezetben dolgozó és önpusztító embereket gyógyító orvosok és egészségügyi dolgozók?

 

Abaújszántó, 2002 június 09.

Dr. Angyalos László

 

 

 

Szántó Borisz: A világ, mint önvezérlő folyamat és a tulajdonságok hierarchiája

-          az előadás bevezetője.

 

 „A kiömlő erő, mely mindennek létrejöttében az első ok, Karma – a tett”

Bhagawad Gita

 

 Minden funkcionális, vagyis célirányos tevékenység, struktúrát létrehozó aktusainak összefüggő egymásutániságából tevődik össze. Nem kivétel ez alól az ember szellemi tevékenysége, s ezen belül a megismerés sem. A világmindenség titkait fürkészve, már megismert vagy elgondolt struktúrák, azaz az információ feldolgozásából indulunk ki, majd szellemi erőfeszítéseink eredményeképpen sajátmagunk által keltett információhoz érkezünk. Eközben strukturális modellekkel, mintákkal operálunk, ha a valóságot meg akarjuk ismerni.

 A modern fizika a világegyetemet immár néhány évtizede dinamikus és feloszthatatlan egésznek tekinti. A vallások sem gondolják ezt másként. A világ egységes voltát tulajdonképpen nem vitatták azok sem, akik a tradicionális (Anyag és Szellem) modell szerint ítélték meg a világot. Az elmúlt két évszázad mégis azzal telt el, hogy két táborra oszthattuk és azzal múlattuk az időnket, hogy megpróbáltuk a balt elhatárolni vagy levezetni a jobból, és fordítva. Minél jobban zártuk ki a modell másik felét a fejtegetéseinkből, annál nagyobb sikerünk volt a saját táborunkon belül. Mindannyian éreztük ugyan, hogy igazságunk – bármennyire is voltunk meggyőződve az igazunkról – sántít, de belenyugodtunk abba, hogy a teljes igazság megismerhetetlen, s csak igyekezhetünk azt megközelíteni, elérni soha nem tudjuk. Nem változtatott ezen a magatartásunkon a 20. század közepén felbukkant (Anyag + Energia + Információ) világlátási modell sem, noha kétségtelenül előrelendítette a világ megismerését.

150 éve, a termodinamika II. főtételének felfedezése óta tudjuk azonban, hogy a világ folyamat, és – mint minden folyamat – lecsengő természetű és véges. A két előző statikus világmodell azonban a folytonos változást nem képes érzékeltetni. Most kezdünk csak foglakozni azzal a gondolattal, hogy a világ lényegében dinamikus önvezérlő folyamat, és hierarchiája a tulajdonságok realizálódásával épül ki. A tulajdonságok funkcionálásával realizálódnak és rendeződnek hierarchiába. A hierarchia szintjei függőségi viszonyt takarnak: a primitív tulajdonságok alsó szintjei dominálnak, miközbenfelsőbb szint programszerűen mindig behatárolja, korlátozza az alsóbb szint szabadsági fokainak számát, vagyis beavatkozik. A világfolyamat dinamikus önvezérlésének és önfejlesztésének elve ezen a törvényszerűségen keresztül érvényesül!

 

A világmindenség folyamatszerűsége evolúciójában, vagyis kibontakozásában figyelhető meg elsősorban. A tulajdonságok realizálódása együtt jár a struktúrák halmozódásával és az általa képzett konstrukció kiépülésével. Tévedünk viszont, ha a hierarchiát csupán az anyagi, vagyis strukturális építmény szerint ítélnénk meg. Hiszen a statikus modellek szerint nem értelmezhetjük az anyagot energia és információ nélkül. Konstrukcióról lévén szó, az energiát az erő fogalmához, míg az információt, a cselekvést megelőző adat és program fogalmakhoz kötjük. Azonban a világot, mint a tulajdonságok tevékenység általi kibontakozásának önvezérlő folyamatát, egyedül a konstrukció logikája nem teszi megismerhetővé.

 

 

638. vitaülés:

TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: A Szent Korona és korunk ideológiái

(Az alkotmányosság ereje)

2000. június 16. péntek 15:30

MÁFI földszint, ebédlő.

 

Az előadó (címe: Budapest 1118, Számadó u. 10., telefon: 385 3299) a Pázmány Péter Egyetem professzora, a Magyarok Világ Szövetségének munkatársa, s ezen belül az Alkotmányozó Műhely munkatársa is. Az AM vitaköri munkatársai, Kónya Balázs és Fáy Árpád hívták el előadásra a Filozófiai Vitakörben.

 

Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot előadására, de szétosztott több cikkének különlenyomatát, s az előadás kapcsán számos irodalmi hivatkozást ajánlott elolvasásra.

 

 

Saját feljegyzéseim (d. cs.) az előadásról:

Az előadó beszámolt arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1997 óta tartanak „Szent Korona tan” szemináriumot, ami egyike a leglátogatottabb szemináriumoknak.

„A magyarok misztikus szent koronája.”

 

Európában többféle rendeltetésű korona van (volt) használatban: beavató, dísz, stb. „Szent korona”: késői Árpád-kor óta.

 

Herder: „Szakrális néprajz.” Ebben leírja, hogy a magyar alkotmány alapköve, a Szent Korona, s mint ilyen, páratlan Európában, feltételezi a keleti eredetet.

A Szent Korona szimbolizálja a makro- és mikrokozmoszt. ASzent Korona szuverén hatalom: hatalma nem vonható kétségbe mint misztikus tárgyat, aki birtokolja, ezzel a hatalmat is birtokolja. A Magyar Szent Korona minden hatalom birtokosa.

 

Az új magyar alkotmánynak a Szent Korona-tanon kell alapulnia.

 

 

640. vitaülés:

VECSERNYÉS GYÖRGY: Orosz ortodoxia, orosz filozófia. Az orosz gondolkodás a 19. században

2000 június 23., péntek 16h, Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező: Kovács Györgyi.

 

Az előadó folytatta az egyik legkedvesebb témakör, az ortodoxia eszmeiségének bemutatását. Nem tett közzé írásbeli anyagot.

 

Feljegyzéseim (d. cs.) az előadásról:

Az orosz lelkiségben történelmileg is meghatározó a végtelen síkság, amelyet az oroszok sok évszázad folyamán minduntalan uralni akartak. Ebből kifolyólag az oroszságnak nincs lélektani-etnikai határa, uralkodási vágyuk a végtelenre terjed ki. Gyakorlatilag egy lélektani világuralmat testesítenek meg. Ez végignyomozható az első cároktól Leninig.

 

Az orosz államiság átvette Bizánctól, sőt hiposztazálta a „felszabadító” (aszvabagyityel) szerepet. Oroszország (s később a Szovjetúnió) minden háborúja felszabadító háború volt. Az oroszok a nyugattal szemben nem pragmatisták.

 

Ortodox filozófia a 19. századig nem létezik.

 

 

641. vitaülés: Évadzáró összejövetel

2000 június 30., péntek, 17h, Tücsök Söröző (Taverna Philosophica, Stefánia út 19.,a Földtani Intézettőlkb. 350 méterre a kiégett Budapest Sportcsarnok irányában).

 

Az évadzáró összejövetel mint mindig, most is vidám alkalmat adott az elmúlt évad értékelésére, s a következő évad programjának megtervezésére.

 

Detre Csaba itt rögtönzött előadást tartott

 

 

Új stratégiák a kapitalizmus elleni harcbancímmel.

Az előadás vázlata:

-          A kapitalizmus nem jó, meg kell dönteni.

-          Csak a tőke uralmának megdöntésére kell koncentrálni, nem szabad elvetni olyan alapvető értékeket, mint nemzet, család, vallás, tb.

-          A magántulajdont valamiképpen szocializálva meg kell őrizni. De ne lehessen azt felhalmozni!

-          Mindenki szükségletei szerint részesedjék a megtermelt javakból.

-          Az alapvető vegetatív- jellegű juttatásokat alanyi jogon a társadalom minden tagjának meg kell kapnia. (Ilyenek: élelem, ital, lakás, ruha, művelődés.

Detre Csaba itt felolvasta június 14.-én kelt nyilatkozatát, amelyet a hozzá-érkezett politikai észrevételekre írt meg:

 

 

Válasz egyes észrevételekre:

 

Minden vitaköri tagunknak köszönöm az észrevételeit, nagyon tanulságosak! Kirajzolódott bennem egy többé-kevésbé világos kép, azt illetően, hogy kik vannak ellenére, s kik vannak a koszovói amerikai beavatkozás mellett.(Szándékosan írok amerikait s nem NATO-t, mert a bombázók 95%-a amerikai volt.) Akik ellene vannak (ma márinkább voltak, mert a beavatkozás ezen legszégyenteljesebb szakaszának már éppen vége, jön egy újabb szakasz, amely az előbbinél lehet, hogy még nyomasztóbb lesz) csupa európai,nemzeti kultúrértékeket hordozó, a kozmopolitizmus elleni lelkületű konzervatív „européer”, akiknek ellenszenves a jelenlegi „plutokrata” globális uralom, s mindaz ami ezzel együtt jár.

 

A bombázás és a NATO lelkes hívei, azok a tipikus nyárspolgárok, akik az „átkosban” csendesen vegetáltak, a „rendszerrel” szemben csendes rezisztenciátfejtettek ki, minden jót a Nyugatban láttak, ezért kritikátlanok a Nyugattal szemben. E társaságnak egyik radikális csoportja volt az „Amerika-rajongók” szektája. A NATO-nak megvolt az a varázsa is, hogy mint par excellence kiátkozott nyugati szerveződés e körökben szinte szakrifikálódott. E körökben olyan esetbe is botlottam, hogy egy kedves kollégám, aki jeles környezetvédő és pacifista volt, a koszovói háborúnak valóságos eszelős híve lett,- aki mikor sütött a nap, le-föl rohangált kiáltozva, hogy „bombázó időnk van!” -s azóta nem áll velem szóba, amióta kijelentettem neki, hogy a NATO katonai beavatkozása értelmetlen és barbár akció. A háborúnak – persze – hívei a mindenkori lojálisak, akik ugyanígy lelkesedtek az afganisztáni szovjet okkupációért, vagy akár Csehszlovákia „testvéri megsegítéséért” is.Természetesen a frontok bonyolultak, s nem élesek. Tény, hogy azok között, akik valóban és tettlegesen szemben álltak a Kádár rendszerrel, nem találkoztam lelkes háború hívővel. Hát így állnak a dolgok 2000 június 14.-én

 

Tisztelettel Detre Csaba

 

  

642 – 645. vitaülés:

 

Kaukázusi Népek Szolidaritási Kongresszusa

Nemzetközi összejövetel, 2000 július 17-24,

Batumi (Grúzia)

 

Detre Csabát, mint az Örmény Világszövetség magyarországi képviselőjét meghívták a Kaukázusi Népek I. Szolidaritási Kongresszusára. A rendezvényt a kaukázusi Népek Szövetsége hirdette meg, mely szervezetnek a fő célkitűzése olyan kaukázusi politikai és kulturális szövetség létrehozása, mely egységesíteni hivatott a régió népeit politikai, gazdasági, etnikai, vallási szempontból.

 

Az összejövetel meghirdetett célkitűzései:

 

„A kongresszus fő célja a Kaukázus keresztény és mohamedán népeinek egyesítése az orosz imperializmus s a kozmopolita, globalista törekvésekkel szemben.”

 

Mivel az összejövetel eleve nyílt rendezvényként volt meghirdetve, Detre Csaba közzétette azt a Filozófiai Vitakör tagsága előtt. Mint később kiderült, ezzel súlyos hibát követett el, amiért a kongresszus meghirdetői neheztelésüket fejezték ki Detre Csabánál.

 

Detre Csaba felhívása Filozófiai Vitakör felé:

 

A Filozófiai Vitakör betársul a 2000 július 17 és 24 között Batumiban (Grúzia) tartandó kaukázusi Népek Szolidaritási Kongresszusa nemzetközi összejövetelre. Jelentkezés június 7.-ig a Filozófiai Vitakör rendezvényein. A részvétel összköltsége kb. 250 000 Ft = 1 000 USD.

 

A kongresszus fő célja a Kaukázus keresztény és mohamedán népeinek egyesítése az orosz imperializmus és a kozmopolita, globalista törekvésekkel szemben. Részletes program csak a jelentkezés elfogadása után.

 

Detre Csabán kívül a Filozófiai Vitakör részéről nem volt más jelentkező, igaz Detre Csabának minden költségét fedezte az Örmények Világszövetsége.

 

Az összejövetelen mintegy 3000 résztvevő volt jelen, elsősorban a kaukázusi régió vezető értelmiségei, valamint a régió népeinek a világ legkülönbözőbb helyein élő diaszpóra képviselői. Az összejövetel fő célkitűzése az volt, hogy megalalpozzanak egy, az Európai Unióhoz hasonló Kaukázusi Uniót. A záróközlemény általánosságokon kívül nem tartozott egyéb érdemi záradékot. Az összejövetelen szép számmal vett részt a muszlim világ is, képviseltette magát aföldalatti ellenállásban lévő csecsen nemzeti kormányzat is. Detrét itt érte a vád, hogy nyilvánosságra hozta a konferencia előkészületeit a Filozófiai Vitakörben. A „vizsgálóknak” Detre azt válaszolta, hogy az előzetes körlevelekben nem látott semmi olyasfélét, hogy az összejövetel titkos lenne, vagy bármely irányban is kizáró. Végül hosszas eszmecsere után Detrének megbocsátottak, azzal a kikötéssel, hogy az összejövetelről semmiféle beszámolót nem tart a média számára. Detre ezt be is tartotta.

 

A találkozó – talán legérdekesebb része volt az Összkaukázusi Kulturális Szekció ülése, ahol kinyilvánították azt, hogy ki kell alakítani egy „Pánkaukázusi patriótizmust”, s ezt kell elsajátítania mindegy egyes kaukázusi népnek, hogy ellent tudjanak állni az olyan kozmopolita befolyásoknak, mint a római katolicizmus (sic!), a russzicizmus, az amerikai globalizmus és az ennek „parti vizein előrelopakodó” cionizmus.

 

Az összejövetel hivatalos nyelve az összes kaukázusi nép nyelve volt, különös tekintettel az itteni államok hivatalos nyelveire, bár a legtöbbet használt nyelv nyilvánvalóan az orosz volt.

646 – 648. vitaülés:

 

2000 évi Bugaci Vándorgyűlés

Rendező, vitaindító és házigazda: BÁNHIDI ANDRÁS

 

 ÉRTEKEZÉS A LÓGOSZRÓL

 

2000 szeptember 1-3., péntek, vasárnap, Bánhidi András rezidenciája,

Jászszentlászló, Kalmárföld 54, 6133, telefon: (06) 76-372-181.

 

A Budapestről jött társaság késő délután érkezett Bánhidi bugaci rezidenciájára. A budapestiekhez Budapesten csatlakozott Agócs József. Két autóval érkezett meg a társaság: 1. Lombay László Fordja valamint D. Lombay Kamilla Polski Fiátja. A vendégek névsora:Agócs József, Bokor Levente, Detre Csaba, D. Lombay Kamilla, Pataky Tamás, Vecsernyés György, Tálos Géza. A péntek esti érkezési fogadáson jelen volt még egy idős holland házaspár, akik – állítólag – földet vásároltak a közelben. Ez az esemény feszültséget keltett a társaságban, mert kiélezett politikai probléma volt az idegenek magyarországi földvásárlása. A hollandok helyzete nem volt tisztázható, mert erősen ittas állapotban voltak, mindenkinek a nyakába borultak, aki szóba állt velük, végül az éj beállta előtt eltávoztak.

 

 

A házigazda, szokásához híven, szombaton d.e. 10 órai kezdettel tartotta meg vitaindító előadását.

 

Feljegyzéseim Bánhidi András előadásáról:

Az előadó végül is a „Teremtés” tematikájából bontakoztatta ki előadását. A teremtésben az alábbi kategóriákat tartotta alapvetőeknek: Azonosulás vagy hajlékonyság: „első kimozdulás az egyensúlyból, a „bármiből bármivé válás dinamikája” Szeretet és Gyűlölet (= Filosz és Fóbosz Empedoklész-i kategóriái). A Lógosz-t azonosnak tartja a hégeli „der Begriff” kategóriájával. Az előadó szerint a „Teremtés” azonos folyamat a hégeli szellemfejlődés folyamatával.

 

A vitaindító előadás élénk vitát keltett. Néhány feljegyzett hozzászólás:

 

Agócs József: A megismerés nem a megismerő és a megismert szembenálló folyamata, hanem harmonikus, mondhatni komplementer, a megismerés éppen az azonosulás, amiről az Előadó beszélt.

 

Detre Csaba: Az Előadó nem különböztetett meg ontológiai és gnoszeológiai világot, ami jó megközelítés, különösen, ha folytatja azt a folyamatot, amellyel a bugaci találkozókat megkezdte: „Ó – görög agóra Bugacon”.D. Cs. nem értett egyet az Előadó marxizmus elleni kirohanásaival. „Ez az előadás meggyőzött engem abban, hogy a filozófiatörténet csakugyan ’igazi vérbően, scientikus értelemben vett egyedüli filozófiája az a marxizmus eszmeköre, annak ellenére is, hogy a marxizmus politikai próféciái a történelemben ’nem jöttek be. Ámbátor még a kapitalizmus elleni harcnak egyáltalán nem látjuk a végét, például fogalmunk sincs arról, hogy a volt ’Szocialista Tábor” most vadkapitalizmusban vergődő társdalmai végül is nem fognak-e megint a marxizmushoz fordulni(?)”

A marxizmus legfőbb hibája zsidó kozmopolita eredete, el akart söpörni minden tradíciót, nemzetet, vallást, történelmet, nacionalizmust. Ez okozta jelenlegi(!) eszmei összeomlását. A szocializmusnak azok az irányai, amelyek nem söpörték le a hagyományokat, virultak, mint például a nemzetiszocializmusok. Ezeket a kozmopolita összefogás csak kegyetlen háborúkkal tudta ideig-óráig – leverni.

 

 

D. Lombay Kamilla:

Nyilvánvaló, hogy a „Teremtés”-ben a „Szeretet”-nek kell dominálnia. A „Fóbosz” –ra mint dinamikai tényezőre szükség van a Világ létrejöttében, de ezt a „Szeretet”-nek végül is minden teremtési szakaszban meg kell haladnia.

 

A találkozó végén Bánhidi András meglepő kijelentést tett a vendégeknek: Veszi a „vadkapitalizmus lapjait”, s a jövőben kizárólag „amerikai internetes tőzsdejátékokkal” fog foglalkozni, ahol lehetőséget lát a gyors meggazdagodáshoz Ennek érdekében felhasználja amerikai állampolgárságát, s ezt a tevékenységet főleg az USÁ-ban akarja kifejteni. Eladja bugaci farmját, s a jövőben filozófiával sem akar majd foglalkozni. Többen megjegyezték, hogy amit akar, tiszta illúzió. A szkeptikusoknak volt igazuk. Bánhidi néhány hónap alatt rájött, hogy merő illúzió, amit kigondolt, továbbra is intenzíven foglalkozik filozófiával, nem adta el bugaci rezidenciáját, ahol a további években is megrendezte „Ó- Görög Agóráját.

 

 

649 – 651. vitaülés:

 

2000. évi Soproni Vándorgyűlés 

2000 szeptember 15 – 17., péntek – vasárnap

 

Rendező, vitaindító és házigazda: AGÓCS JÓZSEF

 

A pénznélküli társadalom

 

 

A Vándorgyűlés helye: Agócs József háza, Sopron u. 8. 9400

Telefon: (06)-99-316-423

 

A találkozónak – mondhatni – díszvendége volt Síklaky István jeles közgazdász, aki „Pénznélküli társadalom” című könyvét mutatta be ezen az összejövetelen. Budapestről Lombay László Ford-gépkocsijával jött Sopronba a Detre-házaspár, Tálos Géza valamint Vitányi Pál. Bokor Levente másnap vonattal jött el Az összejövetelnek résztvevője volt még Ormós Anikó, Agócs József régi munkatársa a Soproni Egyetemen, valamint Dely Levente, bortermeló, Agócs kórustársa. Először jelent meg a soproni vándorgyűlések történetében, Ógyallai Skulecz László, soproni antikvárius, aki radikális nemzeti érzületéről vált híressé a következő években.

 

Az első előadást Síklaky István tartotta, majd ezt Agócs Józseftöbb alkalommal kiegészítette. A vándorgyűlésre külön írásbeli anyag nem készült…

feljegyzéseim (d.cs.) az összejövetelről:

Síklaky Istvánelemezte a pénz történetét, s azt a folyamatot, hogyan alakult ki a pénz, mint elvont értékmérő. Az arany kizárólag csak az Ó-Világban volt általános értékmérő eszköz elsősorban kémiai stabilitása miatt, ugyanis mint nemesfém nem alkot vegyületet. Ugyanakkor felhívta a figyelmet ara is, hogy a pénz a kizsákmányolás eszköze is.

A kizsákmányolás fogalma: Több érték szerzése, mint amennyire a lét fenntartására szüksége van.

 

A pénz az emberiség egyik legnagyobb találmánya, olyan mint a kerék és a tűz. A pénz lényege: csere – közvetítés, munkamegosztás. „Teljesítmények” cseréje: (megjegyzésem ’d.cs.’ ez jobb kifejezés, mint a marxi „munkaerő”).

 

Pénz negatív funkciója: nyerészkedés: kamat, kizsákmányolás. A tisztességes értékközvetítés kamatmentes.

 

AgócsJózsef kifejtette azt a nézetét, hogy az élő anyag értékesebb mint az élettelen, a Bioszféra a Föld legértékesebb része. Az élő anyag akkor a legértékesebb, ha környezete egészséges. Ilyen élő anyagot, egészséges környezettel egyre kevesebbet találunk a Földön, ezért értéke rohamosan nő. Ugyanígy, mint az élő anyag alapvető feltétele, a tiszta víz értéke is rohamosan nő. Elérkezett már az az állapot, amikor a tiszta édesvíz értéke meghaladja az arany értékét. A tengerek fokozatos elszennyezése folytán egyre kevesebb a tiszta tengervíz is, ami alapvetően fenyegeti a Föld élővilágát.

 

Szombaton a társaság hosszú sétát tett a Soproni Hegységben, s rengeteg gombát szedtek, amelyet Agócsné este megsütött vacsorára. Vasárnap Bokor Levente már korán hazament vonattal, a budapestiek többi része pedig kora délután Lombay László gépkocsijával tért haza. Síklaky csak egy vasárnap esti intercity vonattal ment vissza Budapestre.

 

 

653. vitaülés:

BALOGH SÁNDOR: A tudomány struktúrája és határai a mechanikától a teológiáig

2000 szeptember 22., péntek 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Az előadó Professor Emeritus volt, nem tudhatni milyen egyetemen. A Magyarok Világszövetségének tisztségviselője, akit Kónya Balázs és Fáy Árpád hívtak el a Filozófiai Vitakörbe, meghallván, hogy filozófus professzor.

 

Az előadó címe: Sandor Balogh Ph. D. Professor Emeritus, 7 Greenbush Avenue East Greenbush, NY 12061, E-mail: blueskies346@cs.com

 

Az előadó terjedelmes nyomtatott anyagokat tett közzé az előadásához, melyeket a Magyar Mérnökök és Építészek 1996, 1997 és 1998. évi 26, 27 és 28. . Clevelandi találkozójára készített.

Ezek az anyagok:

 

1996. évi Clevelandi találkozó: Új Paradigma

 

1997. évi Clevelandi találkozó: Forradalom a tudományokban

 

1998. évi Clevelandi Találkozó: A tudomány struktúrája és határai a mechanikától a teológiáig, ami az előadás szűkebb tematikája is volt.

 

 

A közreadott anyagból itt csak szemelvényeket mutatunk be, a teljes anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 jún. – 2001 szept., 634 – 697. dokumentumfüzet.

 

A közreadott írásbeli anyagok vegyes érzelmeket keltettek a Filozófiai Vitakörben, s ezekkel szemben olyasféle előítélet is volt, hogy az amerikai filozófia nagyon felszínes, már a „filozófia” diszciplináris lehatárolása tekintetében is. Például nagyon gyakran halljuk ezt a meghatározását is, hogy „cégünk üzleti filozófiája ez meg ez, tehát az USÁ-ban olykor a filozófia kifejezést, sok esetben az elv, elmélet értelmében is használják. Detre az előadás felvezetésében ezeknek a kételyeknek is hangot adott. A professzor ezen egy kissé meglepődött, s némi önérzetes gúnnyal azt válaszolta, hogy „reméli nem fogja lejáratni az amerikai filozófiát.”

 

Az előadó egész más témában tartotta meg az előadását, ahhoz képest az anyagokhoz, amelyeket előzőleg közreadott. Az előadás központi témája a „dimenzió” fogalmának körbejárása volt, ott rögtön előadásának címét „Mi a dimenzió?” címmel jelentette be.

 

 

Néhány feljegyzésem az előadás jelentősebb megállapításairól:

 

A dimenzió : szabadságfok (megjegyzésem: „ez jó megállapítás”, kár, hogy nem fejtette ki részletesebben!”

 

„Mi zárja be a Harmadik Dimenziót? A Negyedik, - ami a gravitáció”. „A dimenziók sorrendje ezek evolúciós sorrendje: pl. biológiai dimenzió, társadalmi dimenzió, stb.”

 

Az előadó ezen megállapításai élénk ellenzést váltottak ki, különösen Bokor Leventében, Detre Csabában és Szántó Boriszban.

 

Detre kifejtette, hogy a dimenziók számsora nem az evolúció során létrejött alapvető minőségek sorszámai, az előadó összekeveri a minőséget a dimenzióval.

 

Szántó Borisz: a dimenzió olyan funkcionális csatorna, amely szignifikánsan megjelenik a világban = szükséges paraméter. Javasolta az előadónak, hogy dimenzió helyett használja inkább a determináns kifejezést.

 

Ezt a javaslatot az előadó olyannyira zokon vette, hogy kijelentette: „tévedés volt részéről, hogy ebbe a körbe eljött, mert előzetesen úgy értesült, hogy itt „komoly filozófusoknak” tarthat majd előadást, de csalatkoznia kell. Detre felháborodását fejezte ki a Kört ért leértékelő megjegyzés miatt, s visszautasította az előadó ezen megjegyzését. Balogh professzor ezt követően egyszerűen elhagyta az ebédlőt. A Filozófiai Vitakör története során ez volt az első olyan eset, hogy egy előadó nem fejezte be az előadását, s annak befejezése előtt sértődötten eltávozik.

 

Balogh professzor nagyon megsértődhetett, mert a Filozófiai Vitakör „után lőtt” még a Magyarok Világszövetségében is, s Detre után is, 2002-2003 folyamán, az „emailkorhu” politikai elektronikus körlevelekben.

 

 

Balogh Sándor előadása a MMÉV 1998 évi Clevelandi találkozóján:

 

A tudomány struktúrája és határai a mechanikától a teológiáig

 

Két éve a negyedik dimenzióról tartottam előadást, és tavaly a legújabb tudományos forradalomról számoltam be, amelyet a Nobel díjas Ilya Prigogine indított el, amikor kétségbevonta Newton törvényeinek elsődlegességét és a termodinamikaelsőbbségét bizonyítja azzal, hogy Newton nem vette figyelembe az entrópiát!

 

Ma azt óhajtom bemutatni, hogy Einstein hol tévedett, mikor nem tudta a negyedik és magasabb dimenziókat elképzelni. Még a tízes években egy Teodor Kaluza nevű német matematikus javasolta Einsteinnek, hogy próbálják négy dimenziós elmélettel megmagyarázni amit a 3 dimenziós atomista elmélet nem tudott megmagyarázni. Kaluza szerint a 4-D a 3-D-n belül helyezkedik el. Einsteinek tetszett a javaslat, mivel az matematikailag majd minden problémát és anomáliát megoldott és térbe helyezett. Végül is Oskar Klein, svéd fizikus elméletét fogadta el a tudós közösség, amely szerint a negyedik tér-dimenzió összezsugorodott és ezért nem tapasztaljuk.

 

Ez az elmélet elfogadhatónak tűnik amíg a 3-D atomista paradigmában gondolkozunk, ugyanis a részecskéket nézzük, azok a 3-D tér minden irányába mozoghatnak és ha a 4-D a részecskéken belül van, akkor az nagyon pici kell, hogy legyen! Számítások szerint, az elektron méretei alapján, a miniature 4-D gömböcske kerülete kisebb lenne, mint az atommag billió billiomodik, azaz 1/10 a -18.-on része.

 

Azonban ha kibővítjük látókörünket és a teljes realitást vesszük tekintetbe, két érdekes, Kaluza, Klein és Einstein által figyelmen kívül hagyott tényt tapasztalunk. Először is, a makro világban valós testek nem mozoghatnak minden irányban.A föld felszínén szabadon mozoghatnak Észak-Dél, Kelet-nyugat irányba, de a harmadik irány csak félig szabad: mehetünk fel, de nem lefelé. Tehát reálisan csak kettő és fél irányban mozoghatunk. Másodszor, ha feltételezzük, hogy a Föld 3-D test, akkor azon belül is kell lenni egy negyedik dimenziónak Kaluza szerint, de nem kell, hogy Klein szerint zsugorodott legyen!

 

Ezt segít megérteni ha figyelembe esszük, hogy a dimenziók elmélete szerint minden új dimenzió egy új féle szabadságot, azaz egy új vektor rendszert tesz lehetővé, illetve minden új vektor rendszer új dimenziót tár fel. Az 1-D rendszerben (vonal) csak egy kétirányú vektor lehetséges. A 2-D síkban egy új vektor rendszer, a szélrózsa minden irányába lehetséges. A 3-D tér elméletben lehetővé tesz minden irányú vektor rendszert, de gyakorlatban a 3-D testek belseje zárt rendszer, a makro mechanikában Newton törvényei, a quantum világban pedig a femionokra érvényes Pauli kizárás elve szerint. Ha a testek belsejébe akarunk hatolni, akkor új vektor rendszerre,tehát egy új, negyedik dimenzióra van szükség. Így olyan erők (boson) és energiák amelyekre nem áll sem Newton 3. törvénye, sem Pauli kizárása, mint pl. a gravitáció, X-ray (sic! – d.cs. 2005 jan. 14.), mágneses erővonal, stb. 4-D erők, amelyek képesek behatolni a 3-Dzárt 4-D régióba, negyedik dimenzióra jellemző! Így Kaluza jó uton járt, Klein tévedett, illetve csak a quantum világra egy téves paradigmára építette elméletét és végül Einstein dilemmája megoldódott.

 

A következő kérdés logikusan következik. Hol van a 5-D? A megoldás egyszerű: hol van szükség új vektor rendszerre? Növényeken belül bizonyos anyagcsere megy végbe, a természet törvényei alapján, amelyet az eddig vektor rendszerekkel nem tudunk ábrázolni. Így a botanikához új vektor rendszer kell, amely a testen belüli folyamatokat leírja illetve ábrázolja. Az állatok életfolyamatát és szabadabb mozgását és ösztönét újabb vektor rendszerrel lehet illusztrálni, tehát a zoológia világa 6-D. Erre a két dimenzióra jellemző amit Rupert Sheldrake, angol növényfiziológus az élőlényekben működő alakformáló mezőnek (morphogenetic field) nevez, míg mások „vitalizmusnak” hívják ugyanezt.

 

Különbözik az ember annyira az állatoktól, hogy lehetséges lenne az embert 7-D lénynek tekinteni? A Nobel díjas agy-tudós, Sir John Eccles, felderítette, hogy az emberi agy kapcsolatot tart egy szellemi lénnyel, amely szintén az agyban székel. Az agy (liason brain) és a szellemi ész, (consciousness) viszonyát többirányú vektor sorozattal ábrázolja (lásd lent John C. Eccles, THE UNDRSTANDING OF THE BRAIN, New York: McGraw Hill, 1972, pp. 214-219). Így tehát az ember szellemi képessége és szabad akarata egy új szabadságfokot jelent, tehát az ember valóban 7_D-s lény.

 

Ha az emberi szellem és a szellemvilág többi lényei közt van kapcsolat, akkor az azt ábrázoló vektor rendszer a 8-D, és ha van egy ultimate reality, egy teremtő akkor a teremtő-teremtmény viszonya lenne a 9-D. Itt már átlépünk a tudomány világából a filozófia világába, ahonnan a következő lépés a teológia, amely kinyilatkoztatott tényeken alapszik. Ilyen például a Szent Háromság, az egy Isten belső relációiról szóló tan. Így ha a Szent Háromságon belüli viszonyt akarjuk vektorokkal ábrázolni az lesz az utolsó, 10-D.

 

 

Detre Csaba: Néhány észrevétel Balogh Sándor „A tudomány struktúrája és határai a mechanikától a teológiáig” c. eszmefuttatásához

 

Balogh Sándor eszmefuttatása igen reális és érdekes is, addig, míg a három eukleidészi dimenzióval foglalkozik. Itt a dimenzió fogalma elrugaszkodik eredeti jelentésétől: kiterjedés! Elkezdi dimenzióként kezelni a reális világ nagy ontikus rendszereit: gravitációs tér, elektromágneses tér, növényi világ, állati világ, emberi világ, szellemi világ, teremtő-teremtmény világa, - ez abszurd módon mint speciális viszony, pedig az ember egy vallásos embertől azt várná, hogy ez a legáltalánosabb viszony, - s végül a Szent Háromság és maga az Isten. Balogh Sándor éppen egy evolúciós sor alapvető stációira fűzi fel a beszámozott dimenziókat. Ilyesmivel már találkoztunk az utóbbi évtizedek filozófiájában, igaz, egészen más ideológiai köntösben: nekem elsősorban Vitakörünk egyik alapító atyjának, Horváth Józsefnek egy eszmefuttatása jut eszembe, amelyben arról szólt, hogy az emberi szellem új dimenziókat képes létrehozni, azzal, hogy speciális kölcsönhatásokat hoz létre az eukleidészi háromdimenziós világban. Szerinte az olyan politikai rendszerek, mint a Szocialista Világ új dimenziót hoz létre, amelyen belül például egészen mások a komponens rendszerek egymástól aló távolsága. Pl. Vietnam, a Föld felületén a klasszikus három dimenzióban hazánktól igen távoli ország, de a szocialista világ dimenzionális rendszerében egészen közeli, sokkal közelebbi, mint az eukleidészi dimenzióban szomszédos, de kapitalista Ausztria. Mondanom sem kell, hogy nem értettem egyet Horváth József ezen meghökkentő dimenzió megfogalmazásával, de ez még mindig sokkal jobban figyelembe veszi a „kiterjedés” elvét. Mert hát cáfolhatatlan az, hogy a Szocialista Világ valaha Magyarország és Vietnam között (is) húzódott.

 

 

652. vitaülés:

SIMOVITS MÓNIKA: Hegel szabadságeszméje az úr-szolga viszony alapján

2000 szeptember 29., péntek, 15 óra 30 perc, MÁFI földszint, ebédlő

 

Simovits Mónika német tanári szakot végzett az ELTE Bölcsész Karán. A előadónő mint Detre Örs menyasszonya került kapcsolatba a Filozófiai Vitakörrel. A fenti téma szakdolgozatának volt a témája, amelyet 2000 júniusában védett meg.

Az előadás konklúziója az volt, hogy az úr-szolga viszonyban mindig a szolga a győztes, mivel mozgásszabadsága lényegesen nagyobb, mint az úré. A hegeli úr-szolga viszony alapján értelmezte a férfi-nő viszonyt. Az előadónő közzétette Hegel nem általánosan ismert „Selbststaendigkeit und Unselbststaendigkeit des Selbstbewusstseins; Herrschaft und Knechtschaft” c. 6 oldalas művét, amely alapján szakdolgozatát írta. (Lásd: Supplementa, valamint a Filozófiai Vitakör 2000 jún.- 2001 szept. , 634 – 697 dokumentumfüzetet).

 

Simonovits Mónika közzétett magyar nyelvű dolgozata:

 

A nemek különbsége a filozófiatörténetben

 

Téma:

 

1)      Az úr-szolga viszony bemutatása Hegel: A szellem fenomenológiája c. műve alapján

2)      Az úr-szolga és a férfi-nő dichotómiájának viszonya

 

 Hegel szerint az egyén az öntudatán keresztül tudja érvényesíteni önmagát, amely öntudat azonban csakis az egyén külső környezethez való viszonyából magyarázható. Az egyén tehát akkor önálló, ha a környezete – tehát egy másik, rajta kívülálló öntudat – elismeri önállónak.

 

 Az öntudat megkettőzött jelentése egyrészt az, hogy elvesztette önmagát, hiszen őt csak egy másik öntudat igazolhatja, másrészt megszüntette a másikat, mert a másikat nem egy különálló létnek tekinti, hanem önmagát a másikban.

 

 Ahhoz, hogy az egyén önállóvá tegye öntudatát a másikban, meg kell szüntetnie a másikat, egyúttal azonban ez önmaga megszüntetése is, mert a másik saját maga.

 

 Ez a kettős megszüntetés azonban egy kettőzött visszatérés is önmagába, hiszen a megszüntetés által saját magát nyeri vissza, másrészt a másik öntudatot ugyanúgy visszaadja, létét megszünteti a másikban, így az újra felszabadul.

 

 Az egyén mindenekelőtt vágyai kielégítésére törekszik. Ez egy végtelen folyamat, mert a vágy kielégítése a megszerzett tények által újratermeli a vágyat. A vágyban minden elsajátításra vágyik. Az én önmagát abszolútnak tekinti, önmagán kívül mindent kizár. Az én minden kívülálló dolgot ellenségnek tekint, vagy megszüntetni akarja vagy a magáévá tenni.

 

 Az egyén = jellemző, hogy meg akarja szüntetni a tárgyiasságot (Gegenstand = tárgy; Gegen-stand = ellenállás). Az én az önmagáért való lét és az abszolút tárgy.

 

 Probléma akkor keletkezik amikor már nem csak tárgyakkal találkozik, hanem emberekkel. Mivel az öntudat akkor önálló, ha a másik öntudat ezt elismeri, valamint a másik öntudat önmagát ugyanolyan abszolútnak tekinti mint az egyén önmagát, törvényszerű a konfliktus, összeütközés.

 

 Az egyén fellép a másik öntudat ellen, a másikat saját tárgyává akarja tenni. A másik halálára megy ki a játék, hiszen a másik megszüntetése a cél.

 

 Mindkét öntudat önmagát próbálja abszolútnak feltüntetni, mert úgy gondolja, hogy ezáltal őrizheti meg szabadságát. Ahhoz, hogy önmagát megőrizhesse élet-halál harc szükséges. Ez a küzdelem dönti el, hogy a két öntudat közül melyik a valóban abszolút.

 

 Az az individuum aki az életét nem teszi kockára, elismerhető személyként, de annak az elismerésnek az igazságát nem érte el, hogy önálló öntudat legyen.

 

 Az öntudatát akkor képes megőrizni az egyén, ha elpusztít minden rajta kívül álló öntudatot, így a másik önmagáért való létét teljes tagadásnak tekinti.

 

Az élet-halál harc jellemzői:

 

• Az egyén öntudata fontosabb az életnél.
• Az egyén öntudatát csak a másik halála, elpusztítása által tudja megőrizni. Ezzel azonban azt is megszünteti, aki öntudata önállóságát elismerné.
• A halál bizonyosság ugyan arról, hogy a két én kockáztatta az életet saját öntudatának megőrzésének érdekében, de nem szolgáltat bizonyosságot annak a számára, aki a küzdelmet megnyerte. A halál a másik absztrakt tagadása.

 

 Elismerés elérése az élet-halál küzdelemben az, ha nem szüntetjük meg azt aki elismer, tehát nem megöljük, hanem leigázzuk.

 

Úr-szolga viszony:

 

úr = önálló, önmagáért való lét, ami egy másik öntudat által nyer bizonyosságot önmagáról.

 

szolga = az öntudat önállósága helyett az életet választja, egyfajta megalkuvás.

 

 A szolga az úr vágyának tárgya (a rabszolgát tárgynak tekintették).

 

 Az úr az élet-halál harc győztese, ő bír a hatalommal. Itt már nem egyenrangú felek küzdenek.

 

 Az úr vágyai, kívánságai kielégülnek, elveszti azonban a tárgyakhoz való közvetlen viszonyát, mert közbeiktatja a szolgát, akit tárgyának tekint. Lemond arról az önállóságról, amely őt a tárgyakhoz köti.

 

 Az úr mint önálló öntudat a szolgától kapja meg az elismerést, de ebben az esetben egy egyoldalú és egyenlőtlen elismerésről van szó, hiszen az úr attól vár elismerést, akitől megfosztotta az öntudatát. Ez egy kikényszerített elismerés.

 

Szolgai tudat:

 

 Visszájára fordul a szolgai tudat, hiszen a szolga az élet-halál harc vesztesének látszik, valójában azonban nem az.

 

„Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.”

 

A szolga számára az úr önálló öntudat. A munka által azonban önmagára talál a szolga. Az úr vágya a tárgy tagadása, olyan kielégülés, amelynek hiányzik a tárgyi oldala. A szolgának megmarad a tárgyakhoz való közvetlen viszonya, a munka által megfékezi a vágyát. Megtanulja ezáltal az önfegyelmet, stárgyakhoz való viszonya állandósul.

 

 A szolga önfegyelme által egyre inkább felszabadul vágyai függése alól, míg az úr függővé válik. A szolga öntudata egyre inkább önállóvá válik, míg az úré korlátozódik.

 

 Hegel szerint azonban önálló öntudat csak a másik elismerése révén jöhet létre. Az úr-szolga viszonyban nincsen szó kölcsönös elismerésről, hiszen ha az egyik öntudat megtalálja önmagát a másikban, akkor ismeri el.

 

 Mivel a másik nélkül nincsen elismerés, elismerés nélkül pedig nincsen önálló öntudat, szükségszerű új megoldást keresni, ami nem a másik elpusztításából vagy leigázásából fakad, hanem abból, hogy a másikban az egyén énjének folytatását látja.

 

 Az én nem egy önmagába zárt, a külvilágtól független valami, ezért nem megoldás, ha visszavonul az elefánttornyába, vagy minden rajta kívül álló dolgot ellenségnek tekint.

 

 Hegel szerint a megoldás az, ha az egyén a másik másságában az azonosságot fedezi fel, így nem veszti el az ént, hanem kitágítja azt, nem a másságot szüntetjük meg, hanem az oppozíciót.

 

 A kölcsönös elismerés a gyakorlatban a hegeli erkölcs alapja, ez azonban nem kényszeríti ki, hanem csak szabad akaratából fakadhat.

 

 A másik ilyetén elismerése az én győzelme egocentrizmusa felett, melynek következtében önmaga is elismerést nyer el a másikban. Ezáltal teljesedhet be az egyén célja, hogy a másik elismerése által valóban önálló öntudattá váljon.

 

 

2. / Az úr-szolga és a férfi-nő dichotómiájának viszonya

 

 Mind a társadalom szerkezetében egészen a XX. Sz. közepéig, mind a filozófiában, a férfi és a nő nem számítottak egyenrangúnak. A nő csak mint másik jelent meg a nő-férfi viszonylatban.

 Ugyanígy az úr-szolga viszony sem egyenrangú.

 

 A férfi a társdalom, a politika, a ház stb. ura, az ő kezében van a hatalom, ő irányít, míg a nő otthon van, háztartást vezet, gyermeket nevel, fő dolga az engedelmesség. Minthogy a férjének, a ház urának (rab)szolgája. A nő önállóan nem jelenik meg, mindig csak a férfihoz való viszonylatában kerül megemlítésre, és a férfi fogalmából magyarázható.

 

 A férfinek van önálló tudata míg a nő nem rendelkezik maga felett. A női tudat szolgai tudat, melynek tényével állandóan konfrontálódik, míg a férfi teljesen természetesnek tekinti pozícióját.

 

 A nő az, mint a szolga esetében, aki a tárgyi világgal kapcsolatban van (a nő a természeti lét szimbóluma), míg a férfi nem alacsonyodik le a természeti létbe, a szellemi létben teljesedi ki.

 

 A nő közbeiktatásával marad meg a férfi tárgyhoz való viszonya, hiszen a férfi a nőt tekinti kielégülése legfőbb tárgyának.

 

 A férfi-nő viszonyban a nő számára annyi pozitívum azért van, hogy bár ő a leigázott, de eltartják és anyagi biztonságban élhet.

 

 Az előadás élénk diszkussziót váltott ki. Schlemmer (Slemmer) László filozófus Hegel-kutató, aki a kilencvenes években gyakori látogatója és előadója volt a Filozófiai Vitakörnek, az előadást mind a Hegel-kutatás, mind pedig a férfi-nő viszony analízise szempontjából zseniálisnak minősítette.

 

 

654. vitaülés:

 

A filozófia mártírjai, 2. rész: MORUS TAMÁS

KÓNYA BALÁZS: Encomium moriae, avagy Morus Tamás dicsérete 

TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF: Morus Tamás szentté avatása  

2000 október 6., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Kónya Balázs grandiózus sorozatba kezdett bele „A filozófia mártírjai” sorozat megindításával. Ennek a sorozatnak az első részét a 2000 februári Giordano Bruno megemlékezését tartotta. Néhány hónap múlva, azaz 2001 május 16.-án bekövetkezett halála miatt ezt a nagyívü tervét nem tudta végrehajtani.

Kónya egy hatalmas, 17 oldalasapróbetűvel írt, s gazdagon illusztrált anyagot tett közzé, amelyből itt csak szemelvényeket tudunk bemutatni, a teljes anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 jún. – 2001 szept., 634 – 697. dokumentumfüzetet.

Tóth Zolán József nem tett közzé írásbeli anyagot.

 

KÓNYA BALÁZS: Encomium moriae, avagy Morus Tamás dicsérete (részletek)

 

Rövid életrajz

 

Morus Tamás Londonban született 1478-ban, vagyis a Rózsák Háborúja alatt. Teenager korában Morton bíboros rezidenciáján (Lambeth palotában) készült néhány tehetséges fiúval együtt az egyetemre. 1494-ben már Oxfordba került ahol (többek között görögül is) tanult. Itt megismerkedett John Colet-tel, William Grocyn-nal és William Latimerrel, akik olaszországi tanulmányútról tértek vissza. 1496-ban jogi tanulmányokat folytatott Londonban. Ezeket befejezte 1501-ben. További négy évet azonban egy kartauzi kolostorban töltött, hogy próbára tegye papi elhivatottságát. Valószínűleg Erasmus hatására (akivel John Colet révén ismerkedett meg) mégsem szenteltette fel magát, hanem apjához hasonlóan (aki szintén jogász volt) a közigazgatásban, ill. a politikában vállalt szerepet. Egy alkalommal Erasmussal együtt felkeresték az Eltham palotát, ahol az akkor kilenc éves Henrik York-i herceggel (a későbbi VIII. Henrikkel) találkoztak.

 

1504-ben a Parlament alsó házában (Commons) az ellenzék vezetőjeként meghiúsította a VII. Henrik által kezdeményezett újabb adó megszavazását. A király ezért apját a Tower-ba záratta (ahonnan 100 font váltságdíj fejében kiengedték). Jane Colttal kötött házassága (1505) után, már nem foglakozott politikával, hanem 1509-től ismét a közigazgatásban dolgozott.

1511-ben meghalt első felesége aki után négy gyermek maradt. Egy özvegy asszonnyal (Alice Midleton) házasodott össze. Gyermekeiket együtt a Bucklesbury-i otthonukban nevelték.

 

VIII. Henrik 1514-ben lovaggá ütötte és jogi feladattal bízta meg (Master of Requests). Akkoriban szokatlan módon a folyamodóktól, ill. pereskedőktől nem fogadott el korrupciós ajándékot. 1516-ban Flandriában, majd Calais-ben vett részt sikeres kereskedelmi tárgyalásokon. Így 1517-től a királyi Tanács tagja lett, sőt miután a király és a királyné egyaránt kedvelte őt, ezért az összekötő titkár szerepét játszotta a lordkancellár (Wolsey bíboros, akinek a rezidenciája a Lambeth palota volt) és az uralkodó között és gyakran külföldi útjukra is elkísérte őket. Így pl. I. Ferenc francia királlyal folytatott tárgyaláson is részt vett 1520-ban az Arany Kelme Táborban. (Field of Cloth Gold).

 

Miközben kincstárnok lett és miután a király meghívására az udvarban nem jelent meg, VIII. Henrik látogatta meg váratlanul most már Chelsea-i otthonában. Ezután a Lancaster hercegség kancellárja lett Wolsey bíborosnak nyújtott segítséget diplomáciai feladatokban. Így pl. 152-ben a cambrai-i békét (a Hölgyek békéjét) előkészítő tárgyalásoknál. Végül – Wolsey bukása után (lásd alább) – a király Morus Tamást még ugyanabban az évben kinevezte lordkancellárrá, noha a királynak Aragóniai Katalinnal kötött házasságának felbontásában ő sem tudott segíteni. Miután 1531-ben emiatt a király ellentétbe került a pápával, 1532 május 16-án lemondott. Ennek ellenére a király meghívta őt Boleyn Annával kötendő házasságára, melyre Morus Tamás nem ment el.

 

1534-ben a parlament megszavazta azt a törvényt (Act of Supermacy) amely kimondta a király (és nem a római pápa) az angol egyház feje valamint az utódlási törvényt (Act of Succession) amely szerint Boleyn Anna gyermekei öröklik a trónt. A törvényben előírt hűség eskü letételét Morus Tamás megtagadta. Ezért a király perbe fogta és bebörtönözték a Towerben (1534 április 17). Tizenöt hónapig tartó fogsága alatt azzal vádolták, hogy állítása szerint (amelyről egy Richmond Rich nevű tanú tett vallomást) a fenti törvényekkel a Parlament túllépte hatáskörét mert nem határozhatott volna a kérdésekben. Végül miután a király elvette az angol egyház Legfőbb Vezetőjének címét, és az erre vonatkozó eskütételt is megtagadta, ezért ellene újabb árulásért emeltek vádat majd elítélték és kivégezték (1535 július 6.-án). Utolsó szavai szerint: életében mindvégig a király, de elsősorban Isten hű szolgája volt. Az elkobzott Chelsea-i birtokát a király leányának, Erzsébetnek adományozta. A katolikus egyház 1935-ben szentté avatta.

 

A 16. – 17. század folyamán kivégzett legnevezetesebb angol prominensek:

-          Morus Tamás (1535)

-          Boleyn Anna (1536)

-          Thomas Cromwell (1540)

-          Howard Katalin (1542)

-          Jane Grey (1554)

-          Thomas Crammer (1556)

-          Stuart Mária (1587)

-          I. Károly (1649)

 

Morus Tamás közéleti szereplése

 

Az uralkodóhoz fűződő szoros – és eleinte még barátinak mondható – kapcsolata miatt fontos mindazokat a politikai és diplomáciai előzményeket áttekinteni melyeknek kronológiai áttekintését az 1., 2., és 3. sz. melléklet tartalmazza és amelyek az alább ismertetetett céltudatos dinasztikus törekvések útján a kialakuló nemzetállamokban az abszolút monarchia megszilárdítását eredményezték.

 

Az IDŐRENDI TÁBLÁZAT szerint a XV.-ik század végén megjelentek a Valois, Tudor és Habsburg dinasztiák abszolút hatalomra való törekvését biztosító, erős, összefüggő területi háttererek. Ennek eredményeképpen a XVI.-ik században Nyugat-Európa sorsát ez a három királyi ház döntően befolyásolta. Amíg Angliában az Anjou-Plantagenet dinasziát – a Lancaster és York ágainak véres harcával (a Rózsák Háborúja III. Richárd halálával ér véget) – VII. Henrik váltotta fel és ezzel a Tudor dinasztia egy évszázados uralma (1485 – 1603) kezdődött el, addig Spanyolországban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságukkal egyesítették királyságukat, majd Granada elfoglalásával a mórokat kiverték az Ibériai félszigetről és Kolumbusz Kristóf felfedező útja után megkezdődhetett a tengerentúli területek kiaknázása (1492).

 

Franciaországban a családi konfliktusoktól szintén nem mentes Valois dinasztia (Armagnac-ok és Burgundiak) végül mégis sikerrel vívta meg – éppen az angolokkal ellen – a Százéves Háborút. Ez a háború lényegében a Kapeting dinasztián belüli konfliktusként robbant ki, éspedig a IV. (Szép) Fülöp unokája, III. Edward angol király (aki anyja Izabella révén tartott igényt a francia trónra) és unokaöccse, a Valois dinasztiát megalapító VI. Fülöp között. Az angol hódítás – habár 1369-ben már csak 5 francia kikötőt birtokoltak – a XV.-ik század alatt folytatott türelmes területgyűjtése lényegében a mai Franciaországnak birtoklását eredményezte (egy keskeny, Calais-től Savoya-ig húzódó területsáv kivételével, lásd 2. sz. ábrát). Ezzel „az egységes területi hátteret” VIII. Károly - majd utána XII. Lajos és I. Ferenc – már kiléphettek az „európai porondra”, ahol hadjáratok sorozatát indították (akárcsak egy évszázaddal korábban Nagy Lajos) az Anjou hercegek Nápolyi örökségének „megszerzéséért”. I. Ferenc leszármazottai azonban 1589-ig (IV. Bourbon Henrik trónra lépéséig) uralkodtak az országban és ezzel megteremtették a francia nemzetállam alapját

 

VII. Kelemen nemcsak a császár ellenkezése miatt került nehéz helyzetbe hanem azért is, mert csalhatatlan elődjének bulláját kellett volna semmissé nyilvánítania. Ebben a kérésben Morus tamás ara hivatkozott, hogy ő nem teológus és ezért nem tud segíteni a királynak, aki a közügyekben és a diplomáciában való jártassága miatt mégis lordkancellárrá nevezte ki. Ezt a dilemmát Morus Tamás csak rövid ideig bírta és jobbnak látta tisztségéről lemondani. A patt helyzet feloldására vállalkozott egy pap, Thomas Crammer (akiből később Canterbury érsek lett) és aki teológusokból álló bizottságokat kért fel (Angliában és külföldön, pl. a Sorbonne-tól, egyaránt) melyek az Ószövetség alapján a királynak Katalinnal kötött házasságát semmisnek mondták ki. A királyt titokban Boleyn Annával megeskette. (1533). A pápa pedig VIII. Henriket kiközösítette.

A kiközösítés után a király által kezdeményezett egyház ellenes intézkedésekben forduló pontot jelentett John Fisher püspök (Morus Tamással együtt történő) kivégzése. (Mindkettő fejét lándzsa hegyre tűzték és a London-i híd bejáratánál helyezték el). A gyapjúkereskedőből lett új lordkancellár (Thomas Cromwell) azzal folytatta, hogy végrehajtotta szerzetes rendek felszámolását Angliában. Az egyházi javak privatizációja öt évig tartott anélkül, hogy az intézkedés a lakosság részéről komolyabb ellenállást váltott volna ki. Ennek magyarázatát a Wiclif János (1320 – 1384) és hívei a lollardok, dobolók) által hirdetett vallási reformmozgalomban kell keresnünk, amely az angol nép antiklerikális beállítottságát eredményezte.

Így a Parlament amely a trónbitorló Lancasterek (IV., V., VI. Henrik) idején kulcspozícióba került, már nem volt képes szembe szállni a Tudor-dinasztia abszolút hatalmával, sőt – a történelemben példátlan módon – teológiai kérdésben is hajlandó volt VIII. Henriket támogatni.

Kétségtelen ugyanis, hogy már Wiclif János felvetette a kérdést, honnan veszi a pápaság a világi ügyekbe való beavatkozás jogát. (Az uralkodók alárendelése a pápai hatalomnak, amelyet a pápa az Unam Sanctam bullában megerősített, annak a konfliktusnak az alapját képezte amely VIII. Bonifác és IV. Fülöp francia király között i fellángolt, akárcsak Nagy Lajos és VI. Kelemen között). A középkorban ugyanis nem vonták kétségbe, hogy Nagy Konstantin Szilveszter pápának ajándékozta Itáliát és az egész Nyugatot, ő maga pedig a keleti tartományaiba és új fővárosába (BIZÁNCba, amelyet még életében Konsztantinopolisznak neveztek el – d.cs.) vonult vissza. Már Dante így szólt az isteni színjátékban:

 

 „Aj, Constantinus, látod, mennyi rosszat

szült nem megértésed, de adományod,

mellyel először lett egy pápa gazdag!”

 

Wicliff nézeteinek egyik eredményes terjesztője John Ball káplán volt, aki a hívőket a templomból a temetőbe vezette és feltette nekik a kérdést: vajon hol voltak a nemesek Ádám és Éva idején és mitől lettek főurak? Mindannyian Ádám és Évától származunk, mégis dolgoznunk kell a nemeseknek, akik szép kastélyaikban herdálják el amit megtermeltünk nekik. Menjünk a fiatal királyunkhoz (II. Richárd) és kérjünk orvoslást panaszainkra. (Lásd: 2. melléklet)

 

Miután később Nicolaus Cusanus is kifejezésre juttatta aggályait a pápaság világi hatalmát illetően, a reformáció idején a humanisták – valamint Luther Márton – osztozták Wicliff véleményét, miszerint az adománylevél nem más mint a VIII.-ik században készült hamisítvány és Erasmus (1469 – 1536) is kritikai megjegyzéseket tett a Biblia szöveghűségét illetően és gúnyolta pl. búcsúleveleknek a papok által való árusítását, ezért a pápának világi hatalmát egyre többen kétségbe vonták. Sőt az észak-európai renaissance szellemében előtérbe jutott az a nézet, hogy az igazi vallásosság az egyén hozzáállásától függ és ezért tulajdonképpen minden teológia felesleges.Ezt képezte a későbbiekben a kibontakozó protestáns etika alapját, amelyet az olasz renaissance – és egyúttal a pápák – túlkapásának ellenhatására jellemző felháborodás váltott ki. A valóságban nemzeti jellegük alapján kerültek szembe egymással az észak- és dél-európai országok. Jó példa erre Róma kifosztása, amelyet 1527-ben a császár (protestáns) zsoldosai hajtottak végre! Különösen Spanyolország bizonyult a pápaság és az egyház szilárd bástyájának. (Egészen addig amíg a Stuart Mária kivégzése miatt Anglia ellen indított flottája 1588-ban a La Manche-ban megsemmisült.) A protestánsok eleinte rendkívül gyors sikereket arattak, de ugyancsak hamar kibontakozott az Ellenreformáció, amely Loyolai Ignácnak a jezsuita rend megalapításával vette kezdetét (1534).

 

Morus Tamás Utópiája és egyéb művei – teljes anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 június – 2001 szeptember, 634 – 697 dokumentumfüzetet (3 apró betűkkel írt oldal, igen apró betűkkel írt lábjegyzetekkel és két ábrával ).

A fejezet befejező része:

Az Utópia első részében … megvitatja azt a kérdést, hogy egy filozófus beléphet-e az uralkodó szolgálatába. Ezt Erasmus ellenezte mondván nem lesz ideje szellemi alkotásaival foglakozni. Miután Morus Tamás az 1520-s években mégis a király tanácsadója, majd lordkancellár lett, valóban nemcsak a III. Richárdról összeállított könyv (A History of King Richard the Third, 1513), hanem a „Tanulmány a négy végső dolog”-ról (A Treatise on the Four Last Things) írt filozófiai fejtegetései (melyben nagyrészt a halállal foglakozik) is befejezetlenek maradtak. A Luther Mártonnal, VIII. Henrik védelmében kezdett hitvitát még számos más írásában folytatta, ami vallásos elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot.

A humanisták legfőbb törekvése végül is nem az önálló, racionális gondolkodásra vagy a természet tényszerű megismerésére hanem az ókori pogány szövegek feltárására és kommentálására irányult figyelmük, amivel ezeknek az írásoknak helyes értékeléséhez hozzájárultak ugyan, de ezzel az emberiség ismeret-állománya nem bővült. A középkor intézményrendszerének bírálatával pedig előidézték a (hűbéri) rend gyorsabb felbomlását anélkül, hogy más összetartó erő lépett volna a helyébe. Így akadálytalanul érvényesülhetett a puszta erőszak és a harácsolás. Az írástudók árulása pedig éppen ennek az anarchikus tényezőnek dicséretéből áll. (Pl.: Machiavelli – A fejedelem c. művében)

 

A Morus Tamás korában kialakult helyzetre valamint a saját és Erasmus magatartása közötti különbség jellemzésére talán Szophoklész Antigoné-ja a legalkalmasabb. A legfőbb női vonás benne a humánum örök jelszava: „nem együtt-gyűlölni, hanem együtt-szeretni születtem.” A végső szertartás megadása a halott testvérének pedig nála erkölcsi parancs (éspedig – Kant szavaival – kategórikus), minden írott törvénnyel szemben prioritást élvező parancs. Bámulatos gyászdalát félénk, szolgalelkű öreg polgárokból álló kórus kíséri, mely jajveszékelve igyekszik lebeszélni Antigonét, hogy „ne csináljon őrültséget”!

Az erkölcsi magatartásban mutatkozó változást illetően egy középkori példára lehet utalni: amíg II. (Anjou-Plantagenet) Henriket – Thomas Beckett meggyilkolása után – nemcsak kiközösítették hanem bűnbánatot is kénytelen volt gyakorolni, addig VIII. Henriket kiközösítették ugyan, de bűnbánatot Morus Tamás és John Fisher kivégzéséért sohasem kellett tanúsítania.

------------------------------------

 

Tóth Zoltán József nem adott közre semmiféle írásbeli anyagot, saját (d.cs.) néhány feljegyzésemen kívül semmi nem maradt meg az utókorra.

Jegyzeteim (d. cs.) Tóth Zoltán József előadásáról:

„Morus Tamás jellegzetesen politikai mártír figura: halálát majd felmagasztalását, azaz szentté avatását a politikai sakkjátékok alakították. Azaz, nem volt sakkfigura, annál sokkal nagyobb egyéniség volt, hogy sakkfiguraként lehetett volna tologatni. Egyáltalán nem biztos, hogy örült volna annak, hogy 1935-ben, lefejezésének 400. évfordulóján a Római Katolikus Egyház szentté avatta. Nagyon hasonlatos személyiség volt Giordano Brunóhoz: óriási szellemiségek, akiket a politikai erők ki akartak használni, s amikor erre képtelenek voltak, inkább megsemmisítették őket. Ezzel viszont mint szellemóriásokat fel is támasztották, és szellemük ott kísértett évszázadokig a megsemmisítő hatalom palotáinak tornyai felett.”

 

 

655. vitaülés:

FÜLEKI DÁNIEL: Pénz vagy ember – melyik az úr? – ICC, WTO, IMF

2000 október 13., péntek, 15:30, MÁFI földszint, Ebédlő

 

Az előadó örmény származású közgazdász, aki ebben az időben részvett az Országos Örmény Kisebbségi önkormányzat munkájában, itt került összeköttetésbe az akkor szintén ezen a fórumon tevékenykedő Detréné Lombay Kamillával. Az előadás elsősorban Max Weber műveire épült. A pénz társadalmon belüli funkciójának elemzéséből és az itt fellelhető torzulásokból vezette le a modern globális kapitalizmus globális kizsákmányoló jellegét. Az ICC, WTO, IMF hatalmas nemzetközi bankrendszerek, amelyek pénzvagyona és pénzforgalma nagyságrendekkel nagyobb hazánkénál, sőt többszöröse még Franciaországénál vagy Olaszországénál is, s nem ismer országhatárokat. A nemzetközi pénzforgalom így átrajzolja a Föld politikai térképét, kialakítva valamiféle „pénzpolitikai világatlaszt”.

E folyamatnak sokáig ellenállt a Szovjetúnió és a Szocialista Tábor, de végül is szabályosan elmosta ezeket a világrendszereket a „pénzglobalizmus.”

Max Weber szerint a pénz minden emberi tevékenység mérőeszköze. Később a pénz szférája függetlenítette magát az emberi társadalomtól, pénz forgalmának résztvevői államot alkottakaz államban. A pénz nem egy állam megtermelt javainak értékmérője, közvetítője lett, hanem saját értékrendet épített el, s elsősorban ezt képviselte. A pénzvilág tökéletesen elvadult az állami struktúrától. Ennek tipikus megnyilvánulása az, hogy a nagyobb bankok, mint például a nemzeti bankok minden országban függetlenné váltak az államapparátustól. Azállamoktól teljesen elidegenedett pénzvilág különösen nem fér össze a nemzeti mozgalmakkal, nemzetállamokkal, teokratikus államokkal, s általában bármiféle ideológiával. A pénzvilág önmaga a kozmopolitizmus. A kozmopolita pénzvilág gyakran fellép a „nacionalizmus”, a „vallási diktatúra’, s mindenféle ideológikus rendszerrel szemben, ha kell azzal is, hogy az államhatalmi szerveket, mint a hadsereget, kisajátítja, s azzal igyekszik felszámolni az ideológikus társadalmi rendszereket.

 

Füleki Dániel ezekben a napokban egyik fő szervezője volt azoknak az antiglobalista megmozdulásoknak, amelyeket éppen az előadás ideje körüli napokban rendezett a Magyar Antiglobalista Párt, amelyet valamikor a kilencvenes évek elején hoztak létre, s különösen az ezredforduló körül ért el komoly sikereket, megmozdulásian – mint éppen a 2000 őszi tüntetéseken – több ezren jelentek meg, a megmozdulásokon számos marxista beállítottságú értelmiségi is megjelent. A párt később, különösen a 2002. évi parlamenti választások után visszaesett, az ellene erősödő politikai nyomás miatt. Napjainkban, ha még egyáltalán hivatalosan létezik, aktivitása megszűnt.

 

 

 

656. vitaülés:

TÁLOS GÉZA: Az avar gyűrű

2000 október 20., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Tálos Géza a Detréné Lombay Kamilla által 1997-ben alapított Örmény Kultúrantropológiai Intézet egyik lelkes munkatársa volt, az intézet több összejövetelén is részt vett, így a Filozófiai Vitakörrel közösen megtartott konferenciákon is. Amatőr történészként évtizedeken keresztül kutatta a magyar földrajzi, elsősorban település neveket. A nyolcvanas években gyakori konzultációkat folytatott László Gyula professzorral is. (Aki a Filozófiai Vitakörben 1975 október 27.-én tartott előadást, lásd ott.) Tálos reménytelen háborúkat folytatott a „szakma akadémikusaival”, egy tanulmánya megjelent 1989-ben Zalaegerszegen.

Ehhez avitaköri előadásához ebből a tanulmányából készült különlenyomatokat adta közre teljes terjedelemben:

 

TÁLOS GÉZA: Az avar korra utaló településhálózat nyomai a magyar helyneveken – Névtudomány és művelődéstörténet, 1989, 174 – 164. old., Zalaegerszeg, 1989.

(A teljes anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000j június- 2001 szeptember, 634 – 697 dokumentumkötetet. Itt e helyen az értekezés törzsszövegét adjuk közre, a mellékletek nélkül, az értekezéshez mellékelt térképeket lásd: SUPPLEMENTA.)

 

 Bevezetésképpen hadd köszönjem meg a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, hogy módot adott előadásom tárgyának: egy, a nyelvek kutatói számára talán szokatlan módszerű, de alapjaiban véve a névtudomány világába tartozó (majd innen továbblépve az őstörténetünkhöz kapcsolódó a magyar nyelvfejlődést is érintő) névföldrajzi észrevételnek az érdekeltek előtti bemutatására. Meglehet, a nyelvekkel foglakozóknak eleinte meglepő lesz, hogy érvelésemben a közismert nyelvész bizonyítékok a hangfejlődési sorok csupán segédszerephez jutnak, és szótárak után sem nyúlunk azonnal, viszont elsősorban térképek tanúságára kell figyelnünk, régészeti megállapításokat kell egyeztetnünk, ám – azt hiszem – az eredmény kárpótlást fog nyújtani ezért a „fáradságért”, hisz úgy tűnik, hogy eszmefuttatásunk végén a néhai s alig ismert avar birodalom egyik fontos társadalmi szervezetére és vele összefüggésben nyelvének (sőt: nyelveinek) bizonyos hagyatékára bukkantunk – magyar földrajzi nevek vallatása közben!

 Idő, illetve helyszűke miatt csak nagyon utólagosan tudom részletezni azokat az utalásokat és tapasztalatokat, amelyek végül meglátásom olyanforma megfogalmazásra vezettek, hogy viszonylag egyszerű szempontok, ill. megfigyelés segítségével elkülöníthető a magyar helyneveken belül egy névcsoport, melyről – igen nagy valószínűséggel – feltételezhető, hogy az egykori avar állam határsávjának emlékét őrzi.

 A megközelítés – összesűrítve – a következő:

 1. Tekintsük át – első lépésben a magyar földrajznévkincs (ezen belül elsősorban a falunevek) azon tagjainak összességét, melyek jelentése nem világos számunkra az első netán a második pillantásra, azaz nem magyarul vagy valami más jól ismert nyelven hangzanak. Rekesszük ki tehát a vizsgálódásból először is a vitathatatlanul magyar közszói eredetű (s annak jelentésével nyilván összefüggésben lévő névadású) helyneveket (Hegyeshalom, Fehértó stb.), majd egy középkorimagyar névadási szokás számlájára írható kétségtelenül keresztnévi (tehát bibliai és mártírológiai keresztény, valamint „lovagkori”, germán, szláv, görög esetleg mohamedán személynévi) eredetű s a hűbéri kor birtokviszonyait vagy ideológiai elemeit (pl. a templomok védőszentjeit) tükröző neveket, végül a bebizonyítottan valamely idegen (leginkább egy szomszéd) nyelvből származó s az előbbiekhez hasonló módon keletkezett neveket, amelyek pedig az illető nép valamely korban történt betelepedéséről tanúskodnak. S legvégül ne vesztegessük figyelmünket a szórványosan fellelhető, már az egykori források által igazoltan régi – egyébként eléggé bizonytalan eredetű és jelentésű – ókori névhagyatékra. Gondolom, a földrajzi nevek ismerői számára nem újdonság, hogy eme rostálás után is még óriási névtömeggel állunk szemben, amelyekkel vagy alig tudunk mit kezdeni, vagy csak különleges, kalandos etimológiákra ragadtatták el magukat egyes kutatók, ki-ki saját szakterületre vagy más előbefolyásoltsága tárgyában.

 E maradék névtömeg legjellemzőbb érdekessége az, hogy többnyire megszokott „magyar” neveknek tartjuk őket, mind hangzásuk tekintetében, mind a napi életben való gyakori felbukkanásuk s hozzájuk fűződő érzelmi kapcsolataink (szülőfalu, tipikus családnév stb.) miatt: azonban nyelvünkön elemezhetetlenek, érthetetlenek (legfeljebb csak ismeretlen eredetű és homályos jelentésű szóátvételekként magyarázhatóak.) Különösen elmondható ez azokról, amelyek tömegesebben is előfordulnak, éspedig főleg a magyarlakta vidékeken, azok távolabbi pontjain is (vagyis nem egy szűk helyi jelenségről, hanem általános jellemzőről van szó.) Figyelmes szemlélés útján eme nevek közt némelyekre újabb elgondolkoztató észrevételeket tehetünk, mégpedig azt hogy leginkább egymás közelében „párokban” és „bolyokban” tűnek fel távoli tájakon (mégha nem is mindig, mindenütt azonos összeállításban). Továbbá az ország területén való eloszlásuk – noha egymástól messze ismétlődnek – nem egyenletes, szétszórt, hanem sávokba rendezett, mély sávok a földrajzi adottságokhoz igazodva végig vonulnak a Közép-Duna némely tájain, más tájait pedig elkerülik, pontosabban szólva körülkerítik őket!A tereptárgyakhoz való igazodás tekintetében jellegmeghatározó az a vonásuk, hogy sokhelyütt (az Alföld északi, keleti és déli peremén) feltűnően „vonzódnak” az ókor-középkor fordulójáról maradt egykori határvédő vagy mutató „műszaki létesítmények”, az ún. Csörsz-árok, Ördög árka, ill. Római sánc egyes szakaszaihoz. Ez utóbbi két jellegzetességük sugallja azt, hogy a „párhuzamos jelenség” gyanánt összevessük e kiválogatható neveket egy másik, hasonló névcsoporttal, a továbbiak szerint.

 2. Tekintsük át – második lépésként – a magyar történelemből ismert (pontosabban: hallott, emlegetett, e tényleges mivoltában alig ismert!) jelenség, az ún. gyűrűrendszer ránk maradt emlékeiként értelmezhető neveket! Nos, ezek „láncbaállása” s valamely terület körüli felsorakozása természetesen aligha lenne új felfedezés, hisz ilyesmire számítottunk: viszont annál meglepőbb lesz az a tapasztalatunk, hogy e két rendszer nem csupán egyező jellegű, hanem egymást kölcsönösen kiegészítve: együttesen egy azonos rendszert alkot, immár egy mindannyiunkat elképesztő létű alakulatot, amely feltűnően körbefogja a Kárpát-mdence belső sík- dombos tájait, valamint helyenként kiágazó nyúlványokkal újabb területeket ölel magához a dombok-hegyek közül.

 3. Vegyük továbbá – harmadszorra – észre, hogy ezeken a sávokon, főképp mint belső szakaszokon – az előzőekben felsorolt neveink közvetlen „társaságában” – „rajta ülnek” ősi megyenévadó váraink, különösen az „ismeretlen magyarok” közé tatozóak. (Természetesen ezek közül nem mind, az országközepiek nyilván nem, ezekre majd valami más törvényszerűség – pl. jobbára kitűnő révvárosok stb. – fog vonatkozni.)

 A rendszerbe bevonható neveket ezen a helyen mind felsorolni lehetetlen lenne, kiváltképp a bizonyító jegyzetekkel: első előfordulások adataival, körülményeivel alakváltozatokkal és magyarázatokkal stb. együtt. Ezét most csak a mellékelt térképen mutatom be őket A lényeg: az elhelyezkedés szabályossága és rendszer léte így is csak a térképen tűnik elő! Az adattár pedig az egyes nevek (névegyedek) idetartozásainak indokolásához szükséges. Külön meggyőződésem, hogy egy-egy név, esetleg névfajta (valamely név többszöri előfordulásai, némi alakváltozatokkal) itteni szereplése netán vitatható (az adattár ezek megítélésénél lenne döntő), azonban ezek a bemutatott törvényszerűség érvényét nem ronthatják le ( a homályos vagy bizonytalan hitelű adatokat egyébként forrásaim között nyilvántartom és külön jelzem).

 Tudom, meglepetés lesz néhány, eddig más összefüggésben csillogó névfajta itteni megjelenése, mivel korábbi (nem ily komplex szemléletű) vizsgálatok szerint már más magyarázatokat kaptak: de kérem, figyeljenek arra, hogy bevonásuk a bevezetőben ismertetett feltételek alapjain teljeséggel indokolható, pl. az ún. „törzsnevek” némelyike esetében! S gondolkozzunk el azon, hogy nem a görög császár egyszeri híradása volt-e téves a nevek mögött rejlő nép(i) csoportok, társadalmi elemek megítélésében?!Hisz a messzi Bizáncban vajmi kevés pontosat tanulhatott meg a nevek igazi jelentéséről, népi hovatartozásáról és a Kárpát-medence településrendjéről: Bezzeg a nagy Hérodotosz stb. alighanem keze ügyében lehetett, s onnan könnyen „kiegészíthette” ismereti hézagjait. Tehát ne zavarjon az, hogy a nevek (névfajták) egyikére-másikára már közkézen forog az etimológia (etimológiai próbálkozás) valamilyen nyelven, valamilyen elgondolás alapján, hanem kizárólag azt a tényt tekintsék, hogy e nevek, települések (nagy része!) együttesen alkotják az itt látható rendszert! (Ama magyarázatok viszont többnyire külön-külön – és gyakran egymás kölcsönös kizárásával – érvényesek csak hisz, egymáshoz képest általában más-más nyelvre is ellenkező feltevésekből kiindulva sikerültek.)

 Nézzük meg a neveket és a térképet! Egyelőre csak a 40 legjellemzőbbet, ill. leggyakoribbat, de még akad néhány „jelöltem”, amelyek esetleg közéjük állhatnak (A térképet lásd a cikk végén.)

 

 A térképen levő számok magyarázata:

 

1 = Györ(ö)k§ ’?’

2 = Győr’halom?’

3 = iklá(d)’?’

4 = Zsadány ’avar(!) katonai rang

5 = Geszt’erdő sűrűje, őserdő ?’

6 = Devecser ’?’

7 = Tarcsa’?’

8 = Acsa(d)’?’

9 = Pul(y)a ’?’

10 = Babat ’?’

11 = Szakal(y)’?’

12 = ona/önte’?’

13 = Pél(y) ’?’

14 = Farna(d) ’?’

15 = Nyék„t”’sövény, rekesztés ?’

16 = Gyarmat „t”’?’

17 = Jenő„t”’?’

18 = Tárkány„t”’?’

19 = Varsány„t”’?’

20 = Bes(e)nyő „t”§’?’

21 = Tolmács„t”’ tolmács ?’

22 = Uz(d) „t”’?’

23 = Kölpény „t”’ lándzsa ?, normann zsoldos ?’

24 = Székely„t” ’határőr?’

25 = Szécsény’?’

26 = Berény „t”’?’

27 = lövő ’íjász!’

28 = Száz(d), Hatvan, negyven(d) ’katonai egység!’

29 = Őr (Strázsa) §’őrség’

30 = kapu ’akadály!’ (hogy lehet ez? Kap, kapi, kapu

nosztratikus-jellegű szó, ált. kapcsolódást

 fejez ki –d. cs.)

31 = Gyep(ü)§ ’irtás!! Vársík (?)’

32 = Les, Rejtek § ’les, titkos őrség?’

33 = Sal(y)gó§’?’ egyik későbbi előadásán T.G.

 kifejtette, hogy jelentése: villogó, fénylő.

34 = Szék (Szík) §’elöntött terület, „tó !”’

35 = (megvívandó ősi várak)§ ’?’

36 = Bors(od) ’?’

37 = Zem(l)én, Zimány’földvár? – szlávul!” (irániul? – d.cs.)

38 = Dob(or)a’hegy? ---?

39 = Ugra„t”’magyar?? Onogur??’

40 = Dengeleg’?’

 

Jelmagyarázat:

 

„t” = „törzs”

§ = e rendszeren kívül is előfordul

 

Néhány érdekességre külön is felhívnám a figyelmet:

(+ elpusztult település neve)

 

-          Gyakori névkettősök: Iklát-Egerlövő, Nyiklád-Nyírlövő, +Iklud-Zalalövő, +Iglund-Városlőd, Iklanberény-(S)Lövő, +Iklód-Léva(+Lövő?), Ikló-Légrád (=Lövővár?), sőt: Igló-Lőcse! Iglau (Jihlava: (Deutsch: Schützen!, mindezek 5-15 km-re, s talán Ikland-Lővér 30 km-re;

-          Továbbá Bars-Zimány, Borsi-Zemplén, Bors-Zomlin, Borsod/Borsós/Borsod-Zomlin, +Borsat-Zimány (Kislőd mellett), talán Borsa-Zimány (=Zemlén), Basal-Zimány (Somogyhatvan mellett), s talán ilyen az egyébként nem tárgyalt Bor(z)sova – Vári is?

-          Valamint az egyik névfajta a Zsadány, amely egy avar katonai rangként vagy „törzsfőnökként” magyarázott nyelvi összefüggésben levőnek látszik: ennek egyedei az említett vonulatok, főleg az avarsággal később kapcsolatba hozható „belső” sávok mentén feltűnően egyező kiosztásban, 90-100 km távolságban ismétlődnek: Tarnazsadány, Bodrogzsadány, és +Zsadány hn. Böhönye határában, Zsóra (= +Zsodány? Hn. Gyarmat határában két Zsidány (= Zsadány?) mellett Locsmánd mellett, valamint Zdánice/Steinitz Morvaország É-i határán kb. 80 km-re egymástól; s a „külső” vagy elágazó szakaszokon +Zsodán(y)puszta Karancsberény közelében, Hernádzsadány, +Zsadányhorváti Zilah közelében, Zsodán(y)árka hn. Doboka közelében (s még van két bizonytalan adat, e sávoktól függetlenül).

Tehát a térképen láthatunk egy határozottabb „belső” sávot: Galgóc-nyitra – Verebély – Léva – Ipolyság – Balassagyarmat – Aszód – Hatvan – Füzesabony – Borsodi mezőség – Nyékládháza – Harangod – Bodrogköz – Tiszahát – Szamoshát – érmellék – „Ördögárka” az Alföld K-i peremén – Nagyszalonta – Arad – Temesvár – Versec (Alduna?) – Zimony – Szerémség és Dél-Bács – palocsa-mocsár és Ezsék-Drávazug – Pécsvárad – Ságvár – Lábod – Segesd . (Zalavár?) – Keszthely – Sümeg – Devecser – Pápa – Marcaltő – Nick – (Sopron)Lövő – Fraknói hg. Ehhez csatlakozni látszanak belsőbb kiegészítő(?) szakaszok: Pécsvárad – Bátaszék – Völgység – Dombóvár – Külső-Somogy – (Balatonon át) – Déli Bakony; esetleg még a Völgység – Sárvíz vonala – Vértesalja - ?? irányba. S felsejlik egy morvaországi „lezáró” szakasz (igaz „külső helyzetben, de még is ehhez tartozónak találom): (Galgóc) – (Fehér Kárpátok?) Uherské Hrádise – Vskov – Mor. Trebová –Zdár – Jihlava – az osztrák Dosendorf – (Bécsi erdő) – Bécsújhely irányban.

 S ezekhez kapcsolódik néhány kiágazó „külső” szakasz: a) É-on: Balassagyarmat – Losonc – Medvesalja – alsó Rima-völgySajó-völgy – (Csereháton át?) – a Kassa alatti Hernád-völgy – (Füzér?) – Zemplén, s ezt követi (esetleg néhány km-rel lejjebb) a „belsőt”; b) egy még külsőbb, független szakasz: Szepesség (Hernád-völgy) – Branyiszkón át) – Sáros m – (Homonna felé?); c) egy keleti „erdélyi” vonulat: Szatmár – (Szilágybükk?) – Tövishát – Dobokai dombság, Borsa-völgy – a Mezőség Szék közötti rész – s a Mezőség keleti pereme, a két Kapus-völgy – a Székelyföld nyugati pereme Szászkézdig – (Királyföld a Nagy Küküllő és a Hortobágy között?) – Székes-föld (a két Székás közt) – Kenyérmező – Dévai-edence -?? És itt megszakad, illetve – gondolom – vagy az örméndi hágón át csatlakozik a Fehér-Körös völgyében kb. Zarándhoz, vagy a Maros mentén, majd a Béga mentén(?) Lugos, Temesvár felé? – (adat hiányában nem tudom követni);d) egy délnyugati kiágazás, kb. Nagyatád – Légrád – Kerka-völgy, Hetés – Őrség (és Göcsej határa) – Németújvár – Felső-Őrség -Léka - Locsmánd; e) s egy új „lezáró szakasz (ezúttal ez „belső” helyzetben), Fraknó – Sopron-környék – Fertő és a Lajta hg. Öze – (Pozsony) – a –„hegymögötti” őrvidék, „székely telepek” – Szakolca – (Fehér Kárpátok). Megjegyzem, ez utóbbi vonalak kevésbé olyan jellegzetesek, mint a „belső gyűrű”, és építőelemei is inkább a magyarkori „gyepű”-falvak.

 Nos, a sávokat kirajzoló nevek zöme mind élő magyar név: többségük bármely helységnévtárban, térképen, régi névtárakban és természetesen a helyszínen megtalálható, ismerik, használják őket. Néhány egyedük elsüllyedt ugyan a történelem viharos századai folyamán e egykori meglétüket oklevelek, egyéb írásos szórványok és a rájuk épülő történelmi munkák igazolják. Tömegességük és a bemutatott földrajzi pontokon való elbukkanásuk azonban vitathatatlan!

 Gondolkozzunk el, vajon mi lehetett e nevek adásának közös forrása, indítéka? Topográfiai fekvésük, többnyire sávos elrendeződésük, s közöttük a történelmileg ismerős várak, azaz katonai kulcspontok és olykor félreérthetetlenül (magyarul mondott!) határőrzésre utaló elemek – azt hiszem – nemigen egednek meg más következtetést, mint azt, hogy ezek valamely államalakulat határvédelmi berendezkedésének (s annak valamiféle tartozékainak) emlékei. De vajon melyiké?

 Időbeli alsó határ feltétlenül felhasznált Csörsz- és egyéb árok keletkezési kora, a IV. század (közepe?), a szarmata-római kapcsolatok megélénkülésének ideje. Előtte semmiképp, egyidejűleg aligha (ezt tagadják a dunántúli, dunamenti és morvaországi szakaszok meg a szabolcsi és a morvaországi szakaszok meg a szabolcsi „kerülő), tehát csakis az utána való korokban, a népvándorlás klasszikus népeinek megjelölésével kapcsolatban következtettek. De pl. a magyar történelemből nem ismerünk egyetlenegy olyan korszakot sem, még a homályosabb első századokból sem, amikor ez a rendszer (elsősorban a „belső” sávok, ill. gyűrű) határvonalul értelmezhető lett volna (gondoljunk az észak-alföldi és újra a morva szakaszra)!

 Viszont tekintsük pl. a kettő közé eső avar időszakot: azt tapasztaljuk, hogy a „belső gyűrű” teljes azonossággal körülfogja az egykori – régészeti leletekkel bizonyított – avar szállásterületet! S ezúttal még a morva ág is helyén való, de a szabolcsi kanyar is, sőt, a DNy-Dunántúl lemaradása is érthető! S a „külső” szakaszok? Azok pedig ismét szinte teljes pontossággal követik a korai magyar – „honfoglalás”, ill. „kalandozások” utáni – szállásterületet!

 E tapasztalatok alapján tehát megkockáztatom azt a feltevést, hogy (a „rostálással” kapott) eme névanyag földrajzi helye („belső sávja”) nem más, mint a történelemben – az egykorú krónikásoktól kezdve napjaink kutatóig – oly sokat (azonban inkább csupán csak szent borzadállyal s kevés értékelhető adattal) emlegetett, igazi formájában sohasem ismert legendás „avar gyűrű”: a „Hringus Avarorum”!! (S melléktermékként: amelynek elemei – nyilván későbbi – „áthelyezések” révén – továbbéltek a kora-magyar határvédelemben is, míg feledésbe nem merültek a kialakuló hűbéri rend egyéb napi problémái közt.)

 Úgy tűnik tehát: ez a névalakulat megfelelő választ tud majd adni – kellő kiértékelés után – őstörténetünk ama izgalmas nyitott kérdésére, hogy van-e valami kapcsolata a korai magyar államnak a korábbi kárpát-medencei államszervezetekkel, illetve mi az eme utóbbiakhoz ténylegesen köthető emlékanyag? Az elmúlt időkbenegyébként jobbára a szláv „birodalmak” nyomai irányában történnek erőfeszítések, majd a közelmúltban inkább az ismeretlen („rejtélyes”) avar állam és népek?) felé fordult az érdeklődés, amely államnak a nyelvi hagyatéka azonban mindmáig azonosítatlan! Úgy gondolom, e szempontból lesz hasznosítható a felvázolt névrendszer elemzése.

 Minthogy a bemutatott neveknek – valamiképp – feltétlenül kapcsolatban kell lenniük az avar államban előforduló népekkel, számunkra különösen elgondolkoztató néhány ízzig-vérig ősi magyar elem (Lövő, Száz, Hatvan, Les, Salgó?) részvétele ebben a többnyire – valljuk meg – idegen környezetben. (Talán mégis van valami igazság László Gyula nagyszerű sejtésében? Igaz, nem egészen abban a formában, ahogy ő elképzelte!) És nagyon tanulságosnak ígérkezik egy – nem-igen meggyőzően – szláv eredetűnek ítélhető elem, a Zemlén (s változatai) jelenléte is némely törökgyanús és több iráninak tűnő név vagy a többnyire éppen teljesen bizonytalan származású nevek között.S végül erre a legfőbb, előretolakodó kérdésre, hogy: milyen nyelven és mit is jelentenek pontosan ezek, valamint a többi, s rendszeren kívüli egyelőre ismeretlen nevek, ma még korainak tartom megadni a választ. Azt hiszem, pontosan és meggyőződéssel csak nagyon sokára fogunk feleletet kapni. Néhányukra egyébként – köztük némely, korábban a magyarsággal már másképpen kapcsolatba hozott névre is – a fekvésük és más földrajzi összefüggések alapján van elképzelésem, a hangalakjukból olykor a nyelvcsaládra is, ezeket a feltevéseimet azonban egyelőre olyan bebizonyítatlanoknak tekintem, mint az említett előzetes etimológiákat. Mindenesetre következtetéseim s a velük kapcsolatos részletek, indokok stb. taglalásához már elengedhetetlen az adattár áttekintés is, de bízom abban, hogy rövidesen – a kétségtelen földrajzi tények mostani ismertetése után ezek bemutatására is nyílik majd alkalom.

 Addig is köszönöm az érdeklődést és a figyelmet, és annak reményében fejezem be mostani előadásomat, hogy nem volt teljesen haszontalan sem a nyelvészek, sem a történészek és régészék számára, és talán sikerült észrevételeimet eme három, őstörténetünk területén egyelőre más-más – sőt olykor egymás ellen járatott – malomban őrlő tábornak egy közös tárgyalási alapot, kiindulópontot teremteni nálunk jobb megismerése és magunk érdekében.

 

TÁLOS GÉZA

 

Az előadás élénk érdeklődést keltett. Több mint harmincan voltak jelen, s képviseltette magát az Észt- Magyar Társaság, az ELTE Finnugor Nyelvészeti Tanszéke, az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat is. Általános volt a vélemény, hogy az avar történelem és nyelv kutatásában az előadás mérföldkövet jelent.

 

 

657. vitaülés:

KÓNYA BALÁZS: Szun Jat-Szen és a népjólét

2000 október 27., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Kónya Balázs hetekkel korábban közreadott egy terjedelmes, 8 oldalas anyagot Szun Jat- Szenről. Ezt az előadását betegsége miatt csak egészen rövidre fogva tudta megtartani. Ez alkalommal osztotta szét az általa írt egyoldalas Szun Jat- Szen életrajzot:

 

 Szun Jat-Szen életrajza

 

Dr. Szun Jat-Szen a kínai polgári forradalom vezetője, a Köztársaság megalapítója és első elnöke paraszti családból származott. 1866 november 12.-én született Kuantung tartomány Csiangsan falujában.Neve Szun Wen volt. Tizenhárom évesen rokonokhoz utazott Honololuba, ahol öt évet töltött és megismerkedett a szabadság eszméjével valamint az amerikai életformával. Hazatérése után Hong Kongban szerzett 1892-ben orvosi diplomát.

A japánoktól elszenvedett kínai vereség (1895) miatt egyre erősebb hivatástudatot érzett magában a közügyek intézése iránt. Már a brit uralom alatt lévő Hong Kongban töltött évei alatt meggyőződött arról, hogy a teljesen korrupt császári kormány képtelen szembe szállni a gyarmatosítókkal. Diáktársai közül többen hajlandók voltak vele együttműködni és ettől kezdve életének egyetlen célja a kormány forradalom útján történő megdöntése, majd Kína felvilágosult és szabad országgá való átalakulása lett.

 

Az 1895-ben tett első kísérletek kudarca után kénytelen volt Japánba emigrálni, majd később Amerikába, illetve Londonba költözött, ahol a kínai császári követség a nyílt utcán elrabolta és tizenkét napig fogva tartotta. Egy angol barátjának és a külügyminisztériumnak köszönhetően azonban kiszabadult a császáriak fogságából és Angliában valamint néhány más nyugati országban tanulmányozta a társadalmi és politikai intézményeket és igyekezett meggyőzni a külföldön élő honfitársait a forradalom támogatásától.

 

A Boxer-lázadás (1990-ben) újabb lendületet adott a forradalomnak és a mandzsu-dinasztia megdöntésének szükségessége határozott törekvéssé vált a nép széles rétegeiben. A hazai mozgalomnak állt az élére a Tokióban (1905-ben) összehívott konferencia, amelynek megszervezéséhez anyagilag jelentős mértékben járultak hozzá a külföldön élő kínai kereskedők. A titkos propagandamunka olyan sikeresnek bizonyult, hogy a rendszerellenes megmozdulások eredményeképpen 1911. őszén, Hupeh tartomány fővárosában, Wuchang-ban lázadás tört ki, amely futótűzként terjedt el az egész országban. A gyenge mandzsu ormány elkergetése után kikiáltott Kínai Köztáraság elnökévé Dr. Szun Jat-szent választották.

 

Sajnos három hónappal később – mérlegelve az országban kialakult hatalmi helyzetet – lemondott a fegyveres erők parancsnoka, Jüan Shi-kai tábornok javára és a forradalmi mozgalomból – Kuomintang elevezéssel – politikai pártot szervezett. A Parlament által megválasztott miniszterelnök (Szung Csiao-zsen meggyilkolása után) Jüan – személyes ambícióját követve – a Parlamentet háttérbe szorította és 1915-ben császárrá kiáltotta ki magát. Jüan a katonai elnyomás hagyományait elevenítette fel és ezzel Kína fejlődését évtizedekkel vetette issza. 1916-ban azonban meghalt.

 

Dr. Szun Jat-szen pedig a déli tartományok elszakadását megszervezte és Kantonban köztársasági kormányt alakított, amely szembe szállt az új császárral. Társadalomfilozófiáját a Nép három alapelvéről (San Min Chu I) tartott előadássorozatában ismertette (1924ben). Sajnos korai halála (1925. március 12) meggátolta abban, hogy a polgári forradalmat teljesen véghez vigye. Hívei azonban nem hátráltak meg és a Kuomintang vezetőjét – Csang Kai-seket – követve 1926-ban elfoglalták Pekinget.

 

1940-ben a Kínai Köztáraság Alapító Atyjának posztumusz címét adományozta neki a kínai államvezetés.

 

 

658. vitaülés:

 

 A Filozófiai Vitakör NGO-akciói II.

Tudománypolitikai sorozat (2)

 

 Tudósok és apparátcsikok (2)

 Milyen határokig kívánatos és tűrhető az MTA monopolhelyzete a

 magyar tudományos élet irányításában?

 

 2000 november 3, péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Megjegyzés: A Filozófiai Vitakötr ún. „tudománypolitikus lobbyja” részéről 2000 folyamán erősödő kritika érte, azért, mert felhagyott a rá előzőleg jellemző éles társadalomkritikájával. Ez különösen a kilencvenes évek elején volt jellemző a Körre, mint az akkor tömegével létrejött ún. „nem-kormányzati szerveződések” (angolul: Non-governmental organizations). Ezeknek erkölcsi feladatuk és kötelességük volt a radikális társadalom és kormányzat-bírálat. Ez azonban az ezredvégre meglehetősen kifulladt, sőt, a magyar kormányzatok tettek is annak érdekében, hogy ezek a veszedelmes „alulról jött ordítozások” elcsöndesüljenek. Detre szabad teret engedett a követelésnek és meghirdette a fenti rendezvényt. A felhívásra végül is csak ketten jelentkeztek: Agócs József és a kezdeményező-rendező: Detre Csaba. Igaz, jelentkezett még Géczy István és Kónya Balázs is. Előbbi az energiáról, míg utóbbi a Szun Jat-szen téma folytatásáról szeretett volna beszélni, de Detre lebeszélte őket, mondván, hogy ezek a témák nem vágnak az összejövetel témájához.

Megjegyzés a címhez és az alcímekhez, s ezek sorszámozásához: ilyen címmel, vagy alcímekkel a Filozófiai Vitakör még nem tartott konferenciát, utólag nem érthető világosan, hogy ezek a II., 2. sorszámok ilyen előzményeken alapulnak.

 

Program:

 

DETRE CSABA: A mai szovjetmintájú akadémia túlélése és megerősödése az ún. rendszerváltás után. Magyarország mint „egyakadémiás” ország

 

AGÓCS JÓZSEF: A tudomány hiányzó intézményei

 

Detre az összejövetel vitaanyagáhozcsatoltaa több mint tíz ével korábbi, de még mindig aktuális 1990 február 1.-i „Dialógus a sztálini akadémiáról” c. vitaülés vitaindító röpiratát:

 

1949-1950-ben az MTA-t az élenjáró szovjet minta szerint az egész tudományos életet uraló, teljhatalmú hivatali apparátussá szervezték át. Ez fontos részét képezte a pártállamnak is. Az Akadémia azóta lényegében nem változott meg, így ebben a formában a pártállam reliktuma.

Megfelel-e a magyar tudományos élet számára a sztálini időkben kialakított szovjet tudományos minősítési rendszer?

A tudományos élet decentralizálása és az Akadémia jövőbeni szerepe.

Vissza Széchenyi Akadémiájához!

 

Az összejövetelről semmiféle írásbeli anyag nem maradt fenn, néhány vázlatos feljegyzésem (d.cs.) a rendezvényről:

Detre Csaba dokumentumokkal bizonyította, hogy a tudományos élet szerveződése, hatalmi struktúrája pontosan ugyanolyan, mint amikor létrehívták a szovjet-mintájú akadémiát, mint az egész tudományos élet teljhatalmú hivatalát. Jelenleg valamennyire szabadabb mozgásteret kaptak az egyetemek, de végül ezek is alávetettjei az Akadémiának, különös tekintettel a pályázati pénzelosztásokra, melyekben a legfőbb döntnök továbbra is az Akadémia, amelynek döntései alól semmiféle fellebbezésnek helye nincs, szemben például olyan társadalmi cselekvésterületnek, mint a jog, politika stb., hol a fellebbezéssel olyan fórumokig el lehet jutni, mint a Legfelsőbb Bíróság Alkotmánybíróság vagy akár a köztársasági elnök.

Agócs József az Akadémia merev szerkezetét bírálta, hogy csak olyasféle tudományoknak van bármiféle becse, amelyeknek akadémiai osztálya van. Szerinte az is nagy baj, hogy a magyar tudományos életben kizárólag az ún. „specialisták” érvényesülnek, míg a „generalisták” teljesen háttérbe szorulnak. (Ezek Agócs József kategóriái: „specialista”: a túlzottan specializálódott, szakbarbár. „Generalista”: a diszciplináris határok nélküli tudományos tevékenységet végző, a tudományos összefüggéseket nagy perspektívában átlátni képes tudós. – d.cs. megjegyzése)

Bokor Levente kifejtette, hogy „A tudomány az emberről szóljon!”- amely megállapítás az ülésen széleskörű egyetértésre talált.

 

 

659. vitaülés:

 

ÚJ STRATÉGIÁK A KAPITALIZMUS ELLENI HARCBAN

 2000 november 10., péntek, 12h, Pataky Művelődési Ház,

 Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László

 Tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: 261-6001

 

Program:

 

DETRE CSABA: Megélve a kapitalizmust, csakugyan szörnyű és embertelen!

(Bevezetés)

SÍKLAKY ISTVÁN: Fennmaradás -koncepció mint stratégia

AGÓCS JÓZSEF: Új stratégiák a kizsákmányolás elleni harcban

KÓNYA BALÁZS: A népjólét kérdései

 ----------- szünet -----------

Kb. 16h:

VECSERNYÉS GYÖRGY: A pénz struktúrája

FÖLDI TIVADAR: A tudomány szabadsága a posztmodern kapitalizmusban

VITÁNYI PÁL: Tőke, munka avagy ma: információ, kommunikáció

SZÁNTÓ BORISZ: Az innovatív fejlesztés stratégiája

ANGYAL FRIGYES, HARANGHY TAMÁS, MÁRKUS KÁROLY, SZALONNA FERENC, TŐKÉS ARISZTID, DETRE CSABA: Létezik-e ideális társadalom? (Zárszó)

Kb. 20h: FOGADÁS

 

Az előadások max. időtartalma 40 perc, majd 20 perc vita

R é s z v é t e l id í j : hölgyeknek 1 csomag sütemény, uraknak: 1 üveg ital (lehetőleg bor pezsgő, esetleg üdítő)

 

Előadáskivonatok:

 

Detre Csaba: Megélve a kapitalizmust, csakugyan szörnyű és embertelen!

A szocializmus időszakában alapvető lételméleti paradigma volt, hogy „a szocializmus azzal, hogy felszámolta a kapitalizmust, ezzel magasabbrendű társadalmi létformát hozott létre, amelyben megszűnik a kapitalizmusra elsősorban jellemző az embernek ember által történő kizsákmányolása, a bérrabszolgaság és egyéb – valóban – szörnyűséges dolog. A kapitalizmus elleni folytonos propaganda előbb-utóbb ellenkező szociálpszichológiai hatást ért el mint amit szeretett volna: „Amit ez a rendszer ennyire nem szeret, s gyűlölködik ellene, az csak jó lehet!” Ezt a megállapítást csak erősítették a szórványos nyugati utazgatások, amikor többnyire a Kapitalista Világ legfejlettebb területeire utazgató Szocialista Világból érkezők meséltek a csodákról, amelyeket ott láttak. Itt pedig a csillogás nélküli szürkeség, a hegyeshalmi géppisztolyos határőrök, a hatalmas határsorompó, amely még képes egy rohanó kamiont is feltartani, míg Ausztria és Nyugat Németország között a Zsigulinkat meg sem állították, stb., stb. Igen, a Nyugat, vágyaink csúcsa!

Aztán eljött a Nyugat, meg a vágyva vágyott Kapitalizmus is! Eredménye: Két év alatt kétmillió munkanélküli, ma már nem létezik egyetlen magyar gyár sem, legfeljebb a Dunai Vasmű, de ki tudja meddig(2003 elejéig: ekkor privatizálták a Dunaferr-t – Detre Csaba megjegyzése 2005 január 29.-én)

A kapitalizmus dezideologizálja a társadalmat: a leghidegebb ráció rendszere, amelyet nem kell dicsérni: lekopaszt, kiiktat mindent, ami nem termeli a hasznot. Pontosan olyan mint amilyennek az Átkos tankönyvei a szánkba tömte. Tehát, az Abszolút Embertelen, az Abszolút Lélektelen! Ember nem élhet ilyen körülmények között, ezt meg kell tudni szüntetnünk!

 

Síklaky István: A fennmaradás-koncepció, új stratégia a kapitalizmus elleni harcban

Az egyoldalas kivonat felső felében egy olyan diagram ábrája található, amelynek oordinátáján a mennyiségi mutatók, míg az abszcisszáján az idő van feltüntetve.Az origo közeli szakaszban „több tízezer év” szerepel. A diagramban végighúzódik egy kb. logaritmikus görbe, amelynek feltörő szakasza 1500 után következik be, majd 2000 után a görbe beáll egy nagyjából az abszcissza tengellyel párhuzamos irányba, azaz a „mennyiségi mutatók” nem növekedik tovább.

Az abszcissza alatt, az abszcisszát három szakaszra osztva, az alábbi három korszak van feltüntetve:

 

„A” paradigma korszaka „B” paradigma korszaka„C” paradigma korszaka

 

társadalomba ágyazott gazdaság gazdaágba ágyazott táradalom természetes gazdasági rend

 

szolidaritás individualizálódásszabadok közössége

 

kvázi 0 növekedés robbanásszerű növekedés kvázi 0 növekedés

 

CSALÁDIASSÁG MAMMON SZERETET

 

Ösztönös összhang a természettelA természet kirablásatudatos ökoharmónia

 

közpénzrendszer magán pénzrendszerközpénzrendszer

 

Síklaky diagramjának lényege: A természettel az őskorban harmonikus gazdaság a kapitalizmusban felborul - az 1500-tólkialakuló individualizmusal, a természet kirablásával - a természet és társadalom harmóniája, amely azonban 2000 után a kapitalista individualizmus összeomlásával történelmi kényszerként megint helyreáll. Mintahogy több hozzászólásból kiderült, ez lényegében a nagyon messianisztikus modell: Rousseau, Marx, Lenin stb.

 

Kónya Balázs: A népjólét kérdései

Az előadó egy terjedelmes (8 sűrűn gépelt oldal, számos ábrával) az egész emberiség történelmét átívelő dolgozatot tett közzé, különös tekintettel Kínára. A dolgozat gyakorlatilag a kínai népjóléti kérdés monografikus feldolgozása. E helyen ezt a dolgozatot nem tudjuk közzétenni, a teljes dolgozatot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 jún. – 2001 szept. 634-697 dokumentumkötetet.

 

Vecsernyés György: A pénz struktúrája

 Az ember létezésének szükségszerű feltétele és kerete a struktúra; a kölcsönös függés, az egymásrautaltság mértéke és rendszere – vagyis a társadalom. Egy-egy táradalom struktúrája és a benne működő hatalom szerkezete lényegileg azonosak. A hatalom minősége az embertől függ, általa az ember belső alkata válik jelenséggé: lehet tehát alkotó és lehet romboló.

Hatalom és birtoklás: egyenértékű tehát felcserélhető fogalmak.

 A birtoklás absztrakciója a pénz: mint ilyen önmagában üres, nincsen saját szubsztanciája. Létezésében és működésében az ember belső világának minősége jelenik meg: alkothat és pusztíthat. (A 19. században még alkotott is … )

 A pénz által az emberi lélekben rejtőző (nem is nagyon rejtőző) irracionális pusztító erő birtokba veszi magát az embert is, aki ebben a függésben egy alacsonyabb létszintre süllyedne vissza – ha ez lehetséges volna. (Emlékeztetőül: a visszalépésnek elkerülhetetlen következménye a megsemmisülés … )

 A birtokbavétel külső látszataként a pénz itt valami testetlen élőlény önálló és öncélú létre tesz szert. Öncélúságának elemei: az önmaga megsokszorozására és az összegyülekezésre irányuló törekvés – ez más szóval a hatalom kategórikus imperatívusza. Ehhez mozgásának teljes szabadságra van szükség, kerüli tehát a kötöttséget. Lételeme a gyorsaság.

 Mindent ami ennek útjában áll feloldja vagy legázolja. Felbont minden korábbi struktúrát, megszüntet minden olyan emberi kapcsolatot, amely nem hozzá köti az egyént. (Tehát felszámolja az autonóm egyént.) Eszköze a globalizáció stratégiája, szellemi síkon az ideológiai indoktrináció, a manipulációs technikák. Általános boldogságot, küszöbön álló aranykort ígér, miközben felszámolja az emberi lét alapvető feltételeit, az emberi létezés struktúráit felépítve azok helyén a testetlen szellem, a pénz létezésének struktúráját.

 Kiteljesedhet-e ez a folyamat? Csak akkor, ha az emberiség életösztöne meg nem állítja. Egyre több jel utal ara, hogy a fák ebben az esetben sem fognak az égig nőni.

 

Budapest, 2000 okt. 27 Vecsernyés György

 

Szántó Borisz: A innovatív fejlesztés stratégiája

„When you look on history, the future was „Ha a történelmet nézzük, a jövő mindig

always int he minority, and the past waskisebbségben volt, amúlt pedig mindig

always int he majority, becausetöbbségben, mert az emberek a gondolkodással

prefer to remember rather than think”szemben az emlékezést részesítik előnyben”

Simon Peres, 1998Simon Peresz, 1998

 

-annotáció –

 

 Egy nemzetifejlesztési stratégiának az évezred végén figyelemmel kell lennie a fejlődés folyamat törvényszerűségeire, tükröznie annak tartalmi prioritásait és globális lényegét. Értékrendünk azonban manapság inkább a gazdasági növekedést, a létfenntartás fogalmához kapcsolódó fenntartható növekedés koncepcióját teszi meg fejlődésnek. Az innováció, mint a probléma-tételezés és probléma-megoldás fejlesztésének módszere, elérte ugyan az iparszerű alkalmazás szintjét, de – tisztelet a kivételnek – nem vált még a fejlesztés stratégia tengelyévé.

 

Ahhoz, hogy meghatározzuk a haladás törvényszerűségeit, a fejlődés folyamatát a dinamikus önfenntartás (változás) és az innovatív tökéletesedés (változás változása) algoritmusokra választjuk szét. A társadalmi-technikai fejlődés ezáltal kognitív evolúcióként írható le, melynél az önfenntartás – a fogyasztás igényeihez é értékeihez kapcsolódva – kiszámítható adaptív szellemi fejlődést, míg az innovatív intelligencia önfejlesztése új tulajdonságok, a termékenység és a versenyképesség növekedését, új értékek létrehozását jelenti.Az innovatív intelligencia fejlesztése saját belső törvényei szerint történik, de stratégiai szervezéssel felgyorsítható és kézben is tartható akkor is, ha a gyors változások képlékennyé teszik a társadalmi értékrendet, bizonytalanság és veszély érzését keltik. A fejlődés két algoritmusa közötti elkerülhetetlen ellentmondás tudatos beavatkozással, gazdaság-politikai mechanizmusok stratégiai alkalmazásával áthidalható.

 

Az ezredvég társadalmi-technikai fejlődésének felvázolt trendjei azt jelzik, hogy drasztikus paradigma-váltás előtt állunk, melynek súlyos következményeit akkor kerülhetjük el, ha a fejlődés törvényszerűségeire támaszkodó technológiapolitikával innovációs stratégiát alkalmazunk, és ehhez optimális forgatókönyvet alakítunk ki. A vezető vállalatok szintjén az innovatív intelligencia önfejlesztésének ez az útja már gyakorlattá vált. Az információs tárdalom a gyors adatátvitel, tárolás és feldolgozás kiépülésével megteremti ehhez a nélkülözhetetlen feltételeket. Szellemi fejlődésünk magasabb szintjeként kirajzolódó gnosztikus táradalom viszont a képességfejlesztést és az ehhez szükséges tudás megszerzését teszi majd lehetővé ott, ahol ehhez nemcsak a jóléti és infrastrukturális feltételeket biztosítják előrelátóan, és stratégiai fejlesztéssel a speciális társadalmi-gazdasági és értékrendi beavatkozást is lehetővé teszik.

 

Feljegyzéseim Agócs József előadásáról: Új stratégiák a kapitalizmus elleni harcban

A kizsákmányolás, azaz, az ember a szörnyű! Ez szinte rendszerfüggetlen: bármiféle társadalmi rendszerben léteznek kizsákmányolók és kizsákmányoltak. Lehetséges, hogy a kizsákmányolást a kapitalizmus leegyszerűsíti, mert megteheti személytelenül: pusztán egy bankátutalással, míg a szocializmusban ez sokkal bonyolultabb volt. A Magyarországra betörő vadkapitalizmus egyik első lépése volt a dolgozók érdekvédelmének felszámolása, a szakszervezetek padlóra küldése.

 

Írásban közzétett hozzászólások:

 

Magyari Zoltán: Gazdag ember vásároljon semmit

A cím egy látszólag értelmes mondat, mivel a gazdag ember képes vásárolni. De hát hogy vásárolhat semmit, miért vásároljon semmit, egyáltalán mi az a „semmi”?

 

Csak akkor tudjuk meg, hogy itt mit jelent a „semmi”, ha tudjuk, mit jelent a „valami”. A valami a kozmosz egy darabja, amihez mi földhöz ragadtak úgy jutunk hozzá, hogy megdézsmáljuk bolygónk kincseit: a levegőt, a vizet, a növény és állatvilágot …, valamint a kozmosz kivételes jóindulata folytán élvezzük a napfényt. Bolygónk kincseit (nevezzük a továbbiakban természetnek) azért kell megdézsmálnunk, hogy élni tudjunk eme bolygón. Minden tevékenységünk visszavezethető természeti erőforrások felhasználására. Ha egymásnak fizetünk, amögött is természeti erőforrás kell álljon.

 

Nevezzük biomennyiségnek egy meghatározható időszak alatt, az emberiség vagy annak meghatározható csoportja által felhasznált természeti erőforrások mennyiségét. A biomennyiség nem mérhető, nem számolható, objektív és szubjektív. A biomennyiséggel jellemezni lehet az emberi létfenntartást, de lehet az árutermelés mércéje is. Ha termékek cserélnek gazdát, akkor a csereügyletben résztevők hallgatólagosan elismerik a mögöttük lévő biomennyiségek egyenértékűségét. A biomennyiség tehát az emberi kapcsolatokban szubjektív dolog, az ember és a természet viszonyában azonban objektív. A különbség jelentős lehet.

 

A kapitalizmus alapfeltételepénz létezése. A pénz mint egyenérték a biomennyiséget is értékeli. A pénzegység segítségével – a pénzegység mögött álló biomennyiséget nevezhetjük bioegységnek – egy embercsoport megpróbálja megmérni a mérhetetlent, a termékben megtestesült biomennyiséget. Egyúttal az embercsoport elállítja a különböző munkák értéksorrendjét is. (Mivel a földön élő embercsoportok közül sok viselkedett hasonlóan, sokféle pénznem alakult ki.) A valóságban elhasznált – objektív – biomennyiség és az emberek által felállított értékrend szerint – szubjektív biomennyiség egybeesése nyilván csak véletlen lehet. Minél közelebb áll az ember és munkája a természethez, annál valószínűbb, hogy az eltérés kicsi lesz. A pénz-pénz kapcsolatok megjelenésének és elterjedésének, az árutermelés tömegtermeléssé válásának eredményeképpen az objektív és szubjektív biomennyiségek közötti különbség megváltozik, az értékrend eltorzul. A pénzegység már nem egyenlő bioegységgel, és így az árak sem tükrözik a mögöttük lévő biomennyiséget. (Eközben – a fentieket mintegy illusztrálva – a pénz maga is átváltozik aranypénzből papírpénzzé, papírpénzből elektronikus pénzzé.) Egyre több olyan áru jelenik meg a piacon amelyek mögött már nem látni a „valamit”, a biomennyiséget, ezeket az árukat nevezem „semmi”-nek.

 

2000 októberMagyari Zoltán

 

 

660. vitaülés:

KISJENEI ÁLMOS, SZÖRÉNYTORNYI TONUZABA, LEVENTEVÁRI TAR ZERIND: A magyarság első nyugati árulói: Gyeüsa és Vajk

 

Felkért hozzászólók: DETRE CSABA: Előszó, TÁLOS GÉZA: Utószó

2000 november 17., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

 Megjegyzés: Az előadók írói álnévvel tartották meg előadásukat. Két 25-27 év körülifiatalember jelent meg a MÁFI Ebédlőjében, s előadásukban elsősorban Magyarország túlzott és kritikátlan nyugati orientációja ellen érveltek. Soha nem derült ki a két előadó valódi neve és milyen úton kerültek kapcsolatba a Filozófiai Vitakörrel. Detre Csaba az előadást közvetítőnek megígérte, hogy a Filozófiai Vitakör 75 évre zárolja az előadóülésmegszervezésének személyes körülményeit.

 

Az előadók nem tettek közzé írásbeli anyagot, így kizárólag saját (d.cs.) feljegyzéseim alapján tudom rekonstruálni a vitaülésen történteket:

 

Kisjenei Álmos tézisei a Filozófiai Vitakör számára:

(megjegyzés: valójában nem tézisekről volt szó, hanem kérdésekről)

 

1.      tézis: Kik voltak a magyarok? – ezt tisztázni kell. Ugyanígy fel kell deríteni a szkütha – hun – avar – magyar szukcessziót is, ha egyáltalán beszélhetünk ilyen szukceszióról.

2.      tézis: Rákényszerült-e a magyarság a római pápához való csatlakozásra, a görög orthodox kereszténységhez való „természetesebbnek tűnő” (kiemelés tőlem – d.cs.) csatlakozás helyett?

3.      tézis: Ennek megfelelően hogyan hajtották végre a „romanizálást”? (kiemelés tőlem – d.cs.) Sok nyoma van annak, hogy a magyar és a magyarok előtti kárpát-medencei kultúrát Gyeüsa („Géza”) és Vajk („Szt. István”) megsemmisítette, az orthodox keresztényeket, a pogányoknál is kegyetlenebbül irtották. Tudvalévő, hogy különösen Szt. István a magyar lakosság római katolikus hitre térítése folyamán a lakosságnak legalább az egynegyedét, de lehet, hogy egyharmadát is kiirtotta.

 

Az előadás politikai konklúziója az volt, hogy a magyarság számára anyugati orientáció végzetes volt.

 

Az előadások és az azt követő vita kitért arra is, hogy Európában a nagy indogermán invázió előtt volt egy „finnugor korszaka”, amikor elsősorban az e népcsoporthoz tatozó népek uralták a térséget. Ugyancsak valószínű az is, hogy a finnugorokon kívül nagy számban és széles elterjedésben éltek olyan népek is, amelyeknek reliktumai ma már csak a nagy hegységekben, mint a Kaukázus és a Pireneusok (baszkok) élnek. A 16 . században még beszélték a réti (raeti) nyelvet, amelyről ma már csak néhány szavon kívül annyit tudunk, hogy valamilyen olyan nyelv, amelynek semmiféle rokona nem volt.

 

 

667. (előrehozott sorszám!) vitaülés:

A rendezvény előrehozott sorszámozásának oka az olt, hogy a kitüntetett 666. „sátáni” sorszám megvitatása céljára a Filozófiai Vitakör külön kisebb konferenciát tűzött ki 2001 január 19.-rei, s addig már az összes sorszám „foglalt” volt. Vitányi Pál hagyományos házi rendezvényének időpontját hirtelenjében tűzte ki, s így már csak a 666. sorszám utáni első, azaz a 667. sorszámot kaphatta meg.

SALÁTA, VÖRÖSBOR, PARADIGMA

 2000 november 21, kedd, reggel 9h(!), Vitányi Pál lakása:

 Budapest II., Riadó u. 10/A, telefon: 275-03-04

 

Vitányi Pál már hagyományos „Saláta-Vörösbor-Paradigma” délelőtti-koradélutáni házirendezvényéről nem maradt fenn semmilyen írásos anyag, saját feljegyzéseim (d.cs.) alapján csak annyit tudunk, hogy a házigazda egy általános számelméleti tematikájú előadást tartott. Jelen voltak: Bokor Levente, a Detre-házaspár valamint Pataki Tamás grafikus.

 

 

 660/b. vitaülés:

KÓNYA BALÁZS: Dr. Szun Jat-szen alkotmányozási irányelvei – A Filozófiai Vitakör és az Alkotmányossági Műhely és Fórum közös rendezvénye

2000 november 22., szerda, 17h, Magyarok Világszövetsége

 

Kónya Balázs a vitaüléshez egy hatalmas Szun Jat-szen monográfiát adott közre, amely 14 aprón nyomtatott oldalt és számos ábrát tartalmazott. Lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 június – 2001 szeptember, 634 – 697 dokumentumkötet.

 

Erről az ülésről nem maradt fenn semmi részlet, nyilvánvalóan azért, mert azon szinte senki nem vett részt a Filozófiai Vitakör törzsgárdájából.

 

 

661. vitaülés:

SIMON LEHEL ALPÁR: Szinkronitás és modern fizika (I. rész)

2000 november 24., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

 

Simon Lehel érdekes jelenség a Filozófiai Vitakör történetében: Ez volt első fellépése a Körben, utána több előadást is tartott, sőt, 2002 augusztusában Rudabányán, ahol lakott, még egy vándorgyűlést is. Majd 2003 után eltűnt a Körből, legközelebb csak 2007 november 16.-án tűn elő a Homo sapiens fajöltője interdiszciplináris konferencián.

 

Az előadó Kolozsváron született 1980-ban, majd szüleivel és öccsével együtt 1988-ban Magyarországra menekült. Itt folytatta iskoláit, s a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen a Filozófiai Szakra nyert felvételt. Itt sokan ifjú zseninek tartották, s a Filozófiai Vitakörnek főleg a Körben lévő szabadkőművesek ajánlották. Elsősorban Vitányi Pál, majd Bánhegyi Zsolt is. Vitányi szuperlatívuszokban ajánlotta Detre Csabának az akkor másodéves filozófus egyetemi hallgatót. Azt is hozzátette az ajánlathoz, hogy az ifjú zseni előadásaira tömegek szoktak eljönni, s valószínű, hogy a vitaköri előadása is tömegeket fog megmozgatni. Vitányi kikötötte, hogy az ifjú előadót majd ő fogja bemutatni.

 

Detre megvitatta a nem mindennapi fellépést a Kör „öregjeivel” Dudich Endrével és Bokor Levente alelnökkel. Bizonyos szorongással teli hangulat várta az ifjú zsenit. Az beigazolódott, hogy az előadó csakugyan nagy vonzerővel rendelkezik. Mintegy ötvenen zsúfolódtak össze a MÁFI Ebédlőjében, többnyire egyetemi hallgatók, de sokan voltak olyanok, akikről semmi nem tudunk, mivel a Vitakör történetében példátlan módon nem voltak hajlandók aláírni a jelenléti ívet. Mikor Detre az aláírást megtagadókat az ülésről való kizárással fenyegette meg, ők emberi jogaikra hivatkozva, kijelentették, hogy nem hagyják el a termet. Végül többen is lebeszélték Detrét a „hatóságként” való fellépésről, elsősorban Vitányi és Bánhegyi.

 

Feszült légkörben kezdődött az ülés, Dudich „abszurdnak” tekintette a helyzetet, s tíz perc elteltével elment. Vitányi igen hosszú „bemutatót”tartott, s mikor már több mint egy óra után még mindig ő beszélt, Detre megszakította „bemutatóját.” Felkérte Simon Lehel Alpárt, hogy kezdje meg előadását. Ekkor azonban kiderült, hogy táblára lenne szüksége, amit a MÁFI ebédlőjébe eleve nem lehet behozni,mivel porzik. Ekkor Detre hozott csomagolópapírt és vastag filctollat, amivel írásbeli demonstrációt lehet készíteni.Ezek a papírok azonban gyorsan elfogytak, mire Bánhegyi Zsolt bement a MÁFI Igazgatóságára, ahol szerzett további papírokat az előadó számára.

 

A Filozófiai Vitakör törzsgárdájának többsége a zűrzavaros körülmények között lezajlott, zűrzavarosan bevezetett, s zűrzavarosan bemutatott előadásból semmit nem értett. Kizárólag Vitányi Pál tartotta az előadást „zseniálisnak”, míg Szántó Borisz látott az előadásban „némi fantáziát.”

 

Az előadáson jelen volt Marinka Tóth József, aki később valamennyi vitaköri előadására elkísérte az ifjú előadót, - a szóbeszéd szerint – mint „NASA megfigyelő” kísérte figyelemmel, hogy az előadottakat hasznosítsa a NASA-nál.

 

Simon Lehel Alpár és kiterjedt „menedzsmentje” széleskörű előkészületeket tett az előadás beharangozására, több, elsősorban matematikai kutatóintézetekhez levelet írtak, melyekben taglalták az előadás perspektíváit Ezek a levelek az egyetlen írásbeli dokumentumok arról, hogy tulajdonképpen miről is szólhatott az előadás. Alábbiakban bemutatunk egy olyan meghívó változatot, amely nagyon sok helyre eljutott, s ez a változat került a Filozófiai Vitakörben is terjesztésre:

 

Tisztelt Hölgyein és Uraim!

 

Szeretettel meghívom Önöket előadásomra, melynek témáját röviden vázolnám:

 

 A késő einsteini – csak tudományfilozófiailag megfogalmazott – ideát próbáltam egy absztrakt térben ábrázolni, ez a 0 dimenziós feedback.

 Geometriailag ez egy post-riemanni ábrázolási szkéma, mely lehetővé teszi az anyagi pont és a szinguláris kizárását egy elven, így az indirekt paradoxon is – mely végigkíséri a modern fizikát – feloldódik. A speciális algoritmust, amit felhasználok ennek leírásához, (végtelen – invariáncialitásnak (szinkronvariabilitásnak) nevezem.

 

 A diraci elven, miszerint az invariancia elvek egy esetleges determinisztikus kvantummechanikában formálisak lesznek (végtelen invariancialitás). Megpróbálom felvázolni egy olyan modellt, ahol a heisenbergi határozatlanság „eltűnik”, ám így maga a Planck-állandó is, „érvényét veszti”, mivel ez az anyagi pont és szingularitás nélküli modellezés feleslegessé teszi pl. a renomálást, sőt ezen elv (végtelen invariancialitás) által lehetséges lesz egy matematikailag statikus atommodell kidolgozása ahol pl. egynél több elektromos modell esetén is egyszerűen – papírral, ceruzával – végrehajthatóan lehet számolni.

 Ehhez szorosan kapcsolódik a „szupralumináris effektusokkal” való számolás, sőt a c-premissza formális elvetése, hiszen ha az einsteini invariancia elvet végtelenítem, akkor „nem szükségszerű”. Az így kapott modellben a kovariancia-számításoknál egyszerűbben lehet operálni.

 Látható, hogy az operálási elv a makro- és mikrofizika esetén ugyanaz, így talán közelebb kerülünk a fizika egységeihez.

 A fentiek összefoglalásaként egységes test-mező-analogonokat kapunk, mely – egy részről a Planck-állandó, másrészről a végtelen invariancalitás révén talán alkalmas az eddigi elektrongyenge egyesítési körbe bevonni a gravitációt (ez a modell természetesen non-newtoni, non-einsteini, de képes integrálni az előző kettőt, pedig nem áll sem húrelmélet, sem az eddigi gravitáció modellek talaján sem.

 

A módszer:

 

 A fenti post-riemanniság és a végtelen invariancialitás formális-matematikai egyesítése a szinkrovariábiltényezős számítás, mely a fraktálmódszerhez hasonlít a „végtelen nagyítás vagy kicsinyítés” lehetőségében, mégis más alapozású, ugyanis nem teljesen függvényelvű.

 Természetesen ennek részleteire vázlatosan kitérek mostani előadásomban, valamint részletesen elemzem későbbi előadássorozatomban.

 

Várom Önöket előadásomon, mely a Magyar Állami Földtani Intézetben lesz (Stefánia út 14.) nov. 24.-én pénteken, 15 óra 30 perces kezdettel.

 

Címem:

 

4026 Debrecen, Gyergyó u. 11. 5/31.

Tel.: 52/420-708 (ha nem vagyok ezenszámon elérhető, akkor 48/568-210)

E-mail: lehels@freemail.hu

 

Az előadó az előadáskivonatot több változatban is feltüntető meghívókat több helyre is elküldte, például e-mailen az MTA Matematikai Kutatóintézetbe is. Ez az e-mail üzenet az alábbiakkal kezdődik:

 

 Tisztelt Matematikai Kutatóintézet!

 

Szeretettel meghívom Önöket előadásomra, mely matematikailag új elveken nyugvó modellt kísérel meg konstruálni……

 

Simon Lehel Alpár ezt a témakört még több előadásában is folytatta még ugyanebben a szezonban. Mint már szóltunk róla, 2003 folyamán az ifjú hosszú időre eltűnt a Filozófiai Vitakör horizontjáról.Annyit tudtunk róla, hogy több ezoterikus társaságnak is tagja lett, s éppen ezekben tartotta a kapcsolatot a Filozófiai Vitakör azon tagjaival, akik szintén ilyen körökben tevékenykedtek.

 

 

662. vitaülés:

A Filozófiai Vitakör története I. rész: a nem homályos kezdetek, az első sikerek és konfliktusok 1973-1974 (DETRE CSABA)

 2000 december 1., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő

„Alapító Atya” cím létrehozása, azok számára, akik egzisztenciális veszélyt vállaltak a Filozófiai Vitakör létrehozásában

 

A 80 éves MARCZIS JÓZSEF Alapító Atya köszöntése

 

 

Detre Csaba ezt az összejövetelt a 80 éves Marczis József tiszteletére hívta össze, akinek először adta oda „A Filozófiai Vitakör Alapító Atyja”, latin változatban Pater Fundator Circuli Philosophici emléklapot. MarczisJózsefnek kiemelkedő szerepe volt a Filozófiai Vitakör létrejöttében, s különösen annak stabilizációjában, az 1973-1974 konfliktusokkal terhes kezdeti időszakban. (Lásd: Filozófiai Vitakör Története 1973-1974).

Az összejövetelre eljött szinte valamennyi kortárs alapító atya, akik később szintén megkapták ezt az emléklapot. Detre ez alkalommal minden jelenlévőnek kiosztotta a Filozófiai Vitakör 1973-74-es facsimile sokszorozott meghívóit, s a kezdeti két évről szóló kétoldalas értékelést. Ez volt a kezdeti irománya a Kör történetéről megkezdett nagy kiértékelésnek, amely végül 2003 elején „A Filozófiai Vitakör története” c. átfogó munka megkezdéséhez vezetett, s amelynek vonatkozó fejezetét tartja kézben most a kedves olvasó.

663. vitaülés:

SLEMMER LÁSZLÓ: Mert ilyen az istenség

2000. december 8. péntek

15:30 MÁFI Ebédlő

 

Slemmer László érdekes figurája a Filozófiai Vitakörnek: Szovjet filozófusi diplomával rendelkező professzionista filozófus, aki tulajdonképpen soha nem tudott elhelyezkedni tudományos területeken, leginkább politikai- és számítógépes programszerkesztői tevékenységet folytatott. A nyolcvanas évek végén Hegelről szóló kandidátusi értekezését rajta kívül álló okok miatt nem tudta megvédeni. A Filozófiai Vitakörhöz először 1994-ben csatlakozott, mint az ún. „Statoros Trió” egyik képviselője. Utána eltűnt a Körből, majd többször megint előbukkant.

 

Erről az előadásáról nem maradt fenn semmiféle írásbeli anyag. Az előadás vezérfonala az volt, hogy az ismeretek óriási többsége nem empirikus eredetű, hanem tekintélytől származik. Ez a folyamat odáig juthat, hogy egyes tekintélyes személyiségek mindenhatóvá, istenséggé válnak. E vonatkozásban idézte bizonyos ILJENKOV szovjet filozófus „Dialektikus logika” c. könyvét. Az előadó megállapítása szerinta valóság mindig képzett, önmagában a valóság nem létezik. Ugyanígy nem létezik a valóságban semmilyen elvont fogalom, mint például különösen olyan nem, mint a mi, emberek gyűjtőfogalma, az emberiség. Erre jegyezte meg Deák Ferenc, hogy az emberiséget tulajdonképpen Krisztus találta ki azzal, hogy megváltotta.

 

 

664. vitaülés:

 

ÉVEZREDZÁRÓ ülés

 

2000 december 15., péntek, 14 óra

Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár,

Budapest X., Szent László tér 7-14.

 

Program:

 

Zentai Péter Emléklap átadása SÍKLAKY ISTVÁN részére

 

KOVÁCS GYÖRGYI: Kínai úti- és zenei élmények

DETRE CSABA: Egy pánkaukázusi kongresszus meglepő (?) végkifejlete

 

Síklaky István már sokéves vitaköri tevékenysége után a kimagaslóan aktív 2000. év végén kapta meg a Zentai Emléklapot. Kovács Györgyi a kórusával megtett kínai vendégszereplésükről számolt be videofilm kíséretében. Detre ugyanilyen formai keretek között számolt be arról a júliusi pánkaukázusi kongresszusról, amelynek kezdetben oroszellenes éle volt, ám később Amerika és Izrael-ellenessé vált, e két országot téve felelőssé a régióban kialakult Iszlám-ellenes háborús helyzetért.