665. vitaülés:
DETRE CSABA: Hol található az isten?
III. ÉVEZRED MEGNYITÓ ÜLÉSE
2001
január 12., péntek, 17h, Detre Csaba lakása,
Budapest XII. Csörsz u. 10.
Az Elnök lakásán tartott évnyitó összejövetel
már sokéves hagyománnyá vált a Körben. Ez az
évnyitó egyúttal a III. Évezred első vitaülése
volt. Ezúttal is eljött a Vitakör senior 14 tagú
törzsgárdája. Detre Csaba rögtönzött előadást
tartott nemcsak az Isten (a Mindenható Egyisten),
hanem az emberi szellem által kreált
valamennyi istenének, istenségének a tér-idő
koordinátában elfoglalt helyéről, s egyúttal
arról is, hogy az Emberiségnek alapvető
szükséglete-e az istenségek, vagy akár egy
Mindenható Egyistennek a létrehozása. Külön
kitért a legkülönbözőbb nyelvek "isten" szavának
etimológiai ismertetésére, s kimutatta, hogy
ezek között igen nagy az összefüggés, és se
szeri se száma az ún. "nosztratikus" szavaknak.
Detre Csaba előadásvázlata az évezrednyitó
előadáshoz:
A társadalmi tudatban nincs olyan ismeret, amely
ne lenne levezethető valamely empíriából
szerzett ismeretből. Ilyen az is, amikor a
Világot egy fix, mozdulatlan létezőből vezetik
le.
Az "Isten" szó számos, egymástól genetikailag
távol álló nyelvben is nagyfokú hasonlóságot
mutat. A keleti indogermán nyelvekben,
kihaltakban és ma élőkben is az isten szógyöke:
ASZT. ami megegyezik több nyelvben a csillag
nevével is.
Pl. a méd nyelvben: Asztigivakansz:
csillagvilág (ahol az istenek laknak), ennek
interpretatio graeca-ja: Asztüagész,
számos méd király neve. (A méd nyelvben az
isten jelentése valószínűleg Ásztu(v)ág
volt.) Az örményben: azdg. csillag,
ugyanígy az azdgavor a csillaghordozó, az
ókori örményben szintén gyakori örmény királyi
név. Szintén ebből a gyökből vezethető le az
örményben az Ásztvác és Áshárh
(ó-örményben: Ásthárh) szó is, amely istent
ill. világot jelent.
Fontos
megjegyzés: Az utóbbi évtizedekben megismert hun
nyelvben, amely egyáltalán nem tekinthető
tipikusan indoeurópai nyelvnek, az örmény
azdg szó helyett a csillag
jelentése: azdigh, míg a világ
jelentése: Ásár, azaz az örmény szó
megfosztva a hehezetességet produkáló két h-tól.
Ez valószínűsíti, hogy számos egyéb
nem-idoeurópai nyelvre is kiterjedhetett a
misztikus ASZT szógyök, amely felöli az
emberiség által képzett talán legnagyívűbb
szóbokrot, az isten és csillag fogalmi ívet.
Lássuk csak az isten-csillag szógyök
megjelenését a nyugati indoeurópai nyelvekben:
Asztér (görög), Astra, (latin),
Stern(német, t.k.p. többesszám),
Star (angol), de idetartozhat a szláv
zvezd is. De ugyanehhez a gyökhöz
tartozhat a csillag másik latin változata is:
Stella, ami érdekes módon csak
fokozódik a spanyol utódszóban is, ami behív egy
bizonyára ősi r-t is:
estrella. Továbbterjed a szó az
indoeurópai nyelvilágon túlra is: Asteróth
(libanoni, szír, pun, interpr. gr. :
Asztarté).
A magyar nyelvben az Isten
szóban ugyancsak felsejlik a ...ST tő.
Tehát elképzelhető, hogy a magyar "isten" szó
egy tőről származik olyan szavakkal, mint az
örmény asztvac, a latin stella, a
görög asztér az angol star !
Ezzel az évezrednyitó összejövetelen úgy hiszem
sikeresen mutattam be azt, hogy az emberiség
fogalmi világában isten és csillag azonos
fogalmi körhöz tartozik. Erre további bizonyíték
az is, hogy a csillagos égen a történelmi múlt
számos istensége is fenn ragyog.
666.
vitaülés:
2001 január 19., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
A Filozófiai Vitakör külön konferencián
emlékezett meg 666. vitaüléséről, ez a szám az
európai középkori misztika szerint "sátáni
számnak" számít. A konferencia célja éppen e
misztika eredetének kiderítése volt.
Program:
SCHRÉTER JÁNOS:
Sátáni szám
VITÁNYI PÁL:
Számmisztika és számráció
SLEMMER LÁSZLÓ:
Anakin rejtélye, avagy hogyan romlik meg a jó?
Az előadók nem adtak közre írásbeli anyagot,
ezzel szemben az előadások élénk vitát
keltettek, s kiderült, hogy ezt a témakört az
európai kultúrhistória egyáltalán nem derítette
fel.
Feljegyzéseim a vitaülésről:
Schréter János
kifejtette, hogy a 666 mint a sátán szimbóluma
először az Ú-Testamentumban jelenik meg János
jelenéseiben az Apokalipszisban. Lényegében
erre a momentumra vezethető le az egész sátáni
szám misztikája az európai kultúrkörben. Ehhez
még hozzájárult az is, hogy Angliában az 1666-os
nagy pestis járvány és tűzvész idején az egész
katasztrófát szintén a bibliai Apokalipszishez
kötötték, mintegy a sátáni szám
megerősítéseként. A szám további kötődései a
keresztény világot ért "katasztrófákhoz":
666-ban az a próféta zöld zászlajával előretörő
arab hadak lerombolják Szíriát és Nyugat
Perzsiát. Ugyanakkor viszont az előadó
leszögezte, hogy a 666. szám csak az arab
számrendszerben mutat ilyen érdekes homogén
szimmetriát, pl. a római számformában nem mutat
semmiféle szimmetrikus megjelenést sem, ugyanígy
a görög betűszámrendszerben sem.
Vitányi Pál
nem a 666 szám eredetéről beszélt, hanem
elsősorban a számmisztikáról általában.
Hosszasan taglalta a számmisztika ősi eredetét,
fejlődéstörténetét. Alapvetően az
európai-közelkeleti kultúrkörhöz tartozónak
tekintette. Történetében kiemelkedő szerepe volt
a püthagoreus számmisztikának.
Slemmer
László szerint Anakin a Jó, míg Dartwader a
Rossz. A Rossz, az ami keletkezik. Idézte
Schopenhauert is, aki szerint a Rossz az, ami
hat, a Rossz jelenti a Dünamiszt. (pl. Lucifer
Dante Poklában. A rossz valami
ellenhatás, a reactio.
A három előadáshoz számos hozzászólást fűztek,
néhány hozzászólás:
Agócs József:
Az isteni egységgel szemben áll a sátáni
sokaság.
Detre Csaba:
A számmisztikában többnyire a páratlan számokhoz
kötődik a dinamika, mivel nem felezhetők, s így
formailag nem jelenítenek meg egyensúlyt.
Különösen dinamikusnak tartja a számmisztika a
törzsszámokat. Ezekkel ellentétben viszont a
páros számok jelenítik meg a dinamikátlanságot,
a beteljesedést, s az azt követő pusztulást. A
666 sátáni számmá alakításában nem feltétlenül
csak az arab számrendszerben mutatkozó érdekes
megjelenése játszhatott szerepet, hiszen az
indoeurópai nyelvekben, így a görögben latinban
is t.k.p. a decimális rendszer jelenik meg,
tehát a 666 nevében benne van a három hatos
számjegy, ami nyilvánvalóan felkeltette a
számmisztikus fantáziáját.
D. Lombay Kamilla:
A számmisztika kialakulásában annak is szerepe
lehetett, hogy a minőség megadásával
valamit mindig kielégítően minősítünk,
addig viszont a mennyiség megadása nem
feltétlenül jelent minősítést. Tehát a mennyiség
valamiképpen a karakterisztikában mindig elmarad
a minősítésben. Mennyiség és minőség nem
egyenrangú karakterek, a mennyiség valahogy
mindig lemarad a minőséghez képest. Pusztán
valaminek a számossága nem jelenti
a minőségi karaktert, a számosság, a mennyiség
még hagy valami teljesíteni valót, s ezért válik
valami beteljesületlen misztikummá.
A 666 "sátáni számról" történt megemlékezés
érdekes folyománya a Filozófiai Vitakör
történetére az, hogy ettől kezdve a Kör mindig
külön megemlékezett az olyan sorszámú vitaköri
ülésekről, amelyek azonos számjegyekből álltak,
így a 777., 888., és 999., 1111. számú
vitaülésekről.
668. vitaülés:
Megjegyzés: a 667. sorszámú ülés: 2000 november
21.: VITÁNYI PÁL: Saláta, vörösbor, paradigma
–házi rendezvény.
FÖLDI TIVADAR: Albert Einstein és a modern méréstechnika a 20. század fizikája tükrében
2001 január 26, péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó Magyarország legaktívabb feltalálója,
elfogadott találmányainak száma 3000 körül volt,
s ami még meglepőbb, ebből saját bevallása
szerint eddig négyet(!) hasznosítottak. A
Filozófiai Vitakörhöz 1994-ben csatlakozott,
több előadást is tartott, s több konferencián
vett részt előadással. Egyik érdekessége volt,
hogy bár munkájához intenzíven alkalmazott
számítógépet, ezeket nem volt hajlandó semmiféle
hálózatba bekapcsolni, mert attól félt, hogy a
hálózaton keresztül kilopják a gépéből a
találmányokat. Ez volt utolsó előtti előadása a
Filozófiai Vitakörben. Utolsó előadását két
héttel később ezután tartotta, amikor
kijelentette, hogy a Filozófiai Vitakör több
tagja is azon mesterkedik, hogy találmányait
ellopja, s ezek révén anyagi jóléthez jusson.
Erről az előadásáról, mintahogyan általában a
többiről sem, nem maradt fenn semmiféle írásbeli
anyag.
Mindössze annyit tudunk, hogy egy újonnan
alapított „betéti társaságot” (bt) mutatott be
az összejövetel alkalmából. A bt fő célkitűzése
a méréstechnika több mérésterületen való
finomítása volt.
Figyelemre méltó megállapítása a vitaülésen:
A méréstechnika minden mért értéket
hosszmértékre modulál, s így minden érték végül
hosszmértékként jelenik meg a mérőműszeren.
669. vitaülés:
BOKOR LEVENTE, mint a rendezvény házigazdája és vitaindítója: János evangéliumának lehetséges kibővítése
2001 február 2., péntek 18(!)h, Bokor Levente
lakása: Budapest VII, Bethlen Gábor tér 3.,
II.em. 1.
Az összejövetelt hosszas huzavona előzte meg,
hogy hol legyen megtartva. Bokor először nem
akarta megtartani otthonában ezt a már
hagyományos házi rendezvényét, elsősorban
felesége kínzó hallóideg károsodására
hivatkozva. A Kőbányai Szabó Ervin Könyvtárban
szerette volna megrendezni az összejövetelt, de
a „Kőbányai Filozófiai Fellegvár” vezetőjének,
Kovács Györgyinek nem volt
megfelelő ez az időpont. A közreadott
meghívón is a kőbányai könyvtár volt
feltüntetve, mint helyszín. Néhány nappal
február 2 előtt azonban Bokor Levente
kijelentette, hogy mégiscsak otthonában rendezi
meg a „filozófiai házibulit”.
Az összejövetelhez nem készült írásbeli
vitaanyag. Az előadó azokról a zsidó
kezdeményezésekről beszél, amelyek a zsidó
biblia kibővítését kívánták kibővíteni a
„holokauszttal”, meg egyéb a zsidóságot ért
atrocitásokkal. Ez alapján ki lehetne bővíteni a
csak a kereszténységet érintő Új Testamentumot
is, így elsősorban a János evangéliumának
kibővítése is lehetséges. Az azonban nem maradt
fenn az utókorra, hogy t.k.p. konkréten mivel is
szerette volna kibővíteni a házigazda János
evangéliumát.
Feljegyzéseim szerint „irdatlan mennyiségű”
pezsgő volt a lakásban felhalmozva, amit a 14
fős vendégsereg „betermelt.” A vendégek közül
sokan csak a hajnali első járművekkel tértek
haza.
Bokor Levente házi rendezvényén megjelent régi
barátja, Hules Béla is, utoljára volt jelen
vitaköri rendezvényen. 2002 márciusában halt
meg.
670. vitaülés:
FÖLDI TIVADAR: Illegális filozófiák a 20. századi fizikában
2001 február 9., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Földi Tivadar utolsó előadása a Filozófiai
Vitakörben. (Körülményekről lásd: 2001 január
26.)
Az előadásról nem maradt fenn írásbeli anyag,
néhány feljegyzésem a vitaülésről:
Az előadó tézisszerű kijelentései:
„Parmenidész: csak a létező van, a nem-létező
nincs.”
„Anyag,
Energia, Szellem” – mind az Anyag megjelenési
formái.
„A
Világ az, ami az Embert körbeveszi.”
„Lélek: A szubjektum objektivációja.”
„Ami
megismerhető, az meg is változtatható.”
Illegális filozófia: az ideológia a
kapitalizmusban. A kapitalizmus az a társadalmi
rendszer, amelynek nincs ideológiája, sőt kiirt
minden ideológiát mert az nem szolgálja a
profitszerzést.
Megjegyzésem (d.cs.) az előadásról:
„Fantasztikus! Ez az ember már itt többször is
előadott, de soha nem filozófiáról, de itt most
több év után kitört belőle az igazi filozófus!
671. vitaülés:
TÁLOS GÉZA: A magyar nyelv szerkezete
2001 február 16., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
A kiváló amatőr történész, nyelvész érdekes
előadással lepte meg a Filozófiai Vitakör
hallgatóságát, amely ez esetben számos
egyértelműen cáfolható állítást is tartalmazott.
Bár nem adott közre írásbeli anyagot, előadása
viszonylag jól rekonstruálható, mert jól
jegyezhetően ad elő. Az előadásról saját
jegyzeteim (d.cs.) alapján:
Tálos – úgy látszik – szenvedélyesen nem hisz a
régi magyar nyelvemlékek hiteleségében, és olyan
nyelvemlékeket is hamisítványoknak tekint, mint
a „Halotti beszéd”, „Ó-magyar Mária-siralom, s
legfőképp a „Königsbergi töredék”, amelyet
„tipikusan hamisítványnak” nevezett. Arra a
kérdésre, hogy miért tartja ezeket
hamisítványoknak, nem tudott egyértelmű
magyarázatot adni. Szabályosan kikelt az ún. „sumirászok”,
mármint a sumér-magyar rokonságot bizonyítani
akarók ellen, hogy ezek fantaszták. Összegezve,
minden 15. századi előtti magyar nyelvemléket
hamisítványnak minősített. Bokor Levente Tálos
szkeptikus hozzáállását minden ó-magyar emlékkel
kapcsolatban valóságos „nemzetgyalázásnak”
minősítette.
Magyar nyelv szerkezetével kapcsolatban:
A magyarban nincs névelő! Az, ez
eredetileg mutató névmások, ugyanúgy mint a
laitn leánynyelvek esetében az ille, illa,
illud mutató névmás eredet mutatható ki.
Ez a germán nyelvekben is menyilvánul:
diese, dass és t-s változataiból olyan
elöljárók lettek, mint a das, die, the, that,
stb. A szlávban egyáltalán ki sem alakult a
névelő. Megjegyzésem: ugyanígy az örményben
sem, és még számos keleti indoeurópai nyelvben
sem.
A magyarban nincs számnév! Ez a kijelentés
meglepetést keltett, de az előadó nem fejtette
ki állítását.
A magyarban nincs vocativus!
Az indogermán nyelvekben az eredetileg
posztpozíciók átmentek prepozíciókba. Keleti
indogermán nyelvekben, mint az örményben vagy
hindiben azonban megmaradtak az eredeti
posztpozíciós szerkezetek. Pl. örmény:
kagakin(n) medzs: int he town : a városban.
A magyarban 3-féle igeragozás van:
alanyi,
tárgyi,
visszaható.
Hivatkozás: SZARVAS GÁBOR: Magyar igeidők
Magyarban nem volt soha önálló jövőidő, mindig
segédigével, vagy segédszóval fejezte ki a
jövőidőt: „fog” segédige, amely későbbi
fejlemény, eredetileg a majd szót
használta a magyar: „majd megyek”, stb.
(megjegyzésem:
ilyen az örményben is van, különösen a
nyugati örményben: „bidi gnál” ami
homológ és analóg a szláv: „bugyet ittyi”,
stb.-vel, vagy a németben „ich werde gehen”, az
angolban: „I will go”, stb., stb., tehát van
ilyen az indogermán nyelvekben is, a latin
kivételével főleg ilyen van, a jövőidőt
kifejező segédige használata egyáltalán nem
magyar specialitás !
Általában a praepositio is pidzsinizálódik
(példa ???)
Ősi magyarban nincs –ban, - ben
posztpozíció, kapásbóli cáfolatom: „mennyi
milosztben …” (HB).
Válasz:
„a Halotti Beszéd több száz évvel későbbi
hamisítvány „
L-rag:
elöl, hátul, felül, stb.
NAN-NEN
szó: túlnan, onnan, innen, stb.
SZER
szó hihetetlen sokrétű alkalmazhatósága:
rendszer, sportszer, szerű, módszer, stb., stb.
Az előadó kitért a nyelvvédelem fontosságára, ez
politikai mozgalom, kell hogy legyen!
Az előadás érdekes elméleti kérdés felvetésével
zárult: A nyelv csakugyan az Emberiség
egyetlen kommunikációs eszköze-e? Az
előadó erre egyértelmű nemmel válaszolt,
hiszen valaha az Emberiség ősmúltjában fontos
szerepe lehetett a kommunikációnak olyan
tényezők, mint telepátia, amely a mai magasrendű
állatvilágban is fontos kommunikációs tényező.
Az igen élénk vita egyértelmű végkifejlete az
volt, hogy az előadó érdekes elméleti kérdéseket
vetett fel, de a konkrét nyelvi és
nyelvtani kérdésekben tudása nem megalapozott.
Különösen általános nyelvtudása nem kielégítő.
672. vitaülés:
KÓNYA BALÁZS: A filozófia mártírjai III. rész: A kor kozmocentrikus filozófiája. Szemelvények Boetius „De consolatione philosophiae” c. művéből
2001 február 23., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Kónya Balázs „A filozófia
mártírjai” sorozatának ezen állomásához
szokásához híven egy legalább 20 oldalas anyagot
adott közre, amely azonban nem található
semmilyen vitaköri gyűjteményben sem. A
közreadott anyag
A görög gondolkodás átmentője – szemelvények
Boetius műveiből
címet viselte, ennek csak címlapja és első
oldala maradt fenn,
a címlapon egy 1503-ból származó rajz látható az
alábbi, Kónya Balázstól származó aláírással:
ARITHMETICA asszony baloldalán Püthagorasz
látható egy abakusszal, míg jobbján Boethius
(sic! – d.cs.) már algoritmust alkalmaz.
(Gregor Reisch: Margarita Philosophica, 1503-ban
megjelent művéből)
A Boetius válogatás ránk maradt egyetlen
oldalának címe:
Anitius Manlius Severinus BOETHIUS (470 – 524)
Ezt az egy oldalt az alábbiakban közöljük:
Rómában született egy előkelő szenátori
családból. (Anitius-nemzetség). A kiváló jogászt
Nagy Teodorik, Itália osztrogót uralkodója magas
rangra emelte, magister officiorum, a
kormányzói és udvari hivatalok vezetője lett
Később, ellenségei politikai intrikái
miatt, kegyvesztett lett, és kivégezték.
Legismertebb művét, De consolotione
philosophiae-t (A filozófia
vigasztalásáról) a börtönben írta. A középkorban
ezt a könyvet – a Biblia Vulgata-fordítása
után – olvasták a legtöbben.
BOETHIUS filozófiatörténeti jelentősége abból
állt hogy lefordította latinra és kommentárokkal
látta el PLATÓN és ARISZTOTELÉSZ néhány jelentős
művét valamint EUKLEIDÉSZ geometriáját. Ezzel
a görögök egybegyűjtött bölcsességét
hagyományozta a Nyugatra. Különösen fontos
szerepet játszott a görög tudományos metodológia
közvetítésével. Így pl. az arisztotelészi
Organon-nak valamint a logikai tanulmányokat
tartalmazó PORPHÜRIOSZ-i Eiszagógé-nak
átültetésével. Az ehhez fűzött kommentárjaiban
saját platonista szimpátiájának engedve
megfogalmazta az univerzálék
problémájának híres formuláját: „vajon a
genus és a species valóban léteznek-e, vagy
csupán az észben, a gondolkodásban fordulnak
elő.” Ez
a megfogalmazás kiindulópontja és botrányköve
lett annak a jelentős vitának amely szinte
fémjelzi a középkori filozófiai
gondolkodásmódot.
BOETHIUS több matematikai művet is írt és
azokban már a hindu-arab számjegyeket
alkalmazta. Mivel eredeti műve nem maradt fenn,
csak azoknak későbbi, X – XII. századi
másolatai, ezért lehetséges
hogy a másolók modernizálták a szöveget
és a jelöléseket. Ha azonban ezek a másolatok
hűek, akkor az új számjegyek már az V. században
átkerültek Európába, mégpedig
valószínűleg Alexandriából.
(Az első európai tudós aki minden kétséget
kizáróan már használta az új számjegyeket
GERBERT francia szerzetes volt, aki 999-ben pápa
lett. (II. SZILVESZTER). Az általa küldött
koronával koronázták meg ISTVÁN-t). (A címlapon
látható ábra tanúsága szerint – amely a
középkorban uralkodó hagyományos nézetet tükrözi
– ARITHMETICA asszony balján ülő
PÜTHAGORÁSZ még javában számol az abakuszán, míg
jobbján az arab számjegyeket használó BOETHIUS
már készen van a művelettel).
Elvitathatatlan tény azonban, hogy BOETHIUS
ismertette a trivium-ot (grammatika,
retorika és dialektika) és a négy matematikai
diszciplínát, a quadrivium-ot
(aritmetika, zene, geometria, asztronómia).
Szenátortársa és életrajzírójának,
CASSIODORUS-nak részletes feldolgozásában ezek a
tantárgyak képezték a középkori egyetemi oktatás
alapját. „A filozófia vigasztalása” hamar
megjelent a nagy nyelvek vérkeringésében.
Angliában pl. Nagy Alfréd a IX. században, majd
később I. Erzsébet foglalkozott átültetésével.
Németre a XI., franciára a XII. században
fordították.
BOETHIUS a teológiában is alkalmazta a logikai
elemzést. Foglalkozott például a Szentháromság
és Krisztus természetének egyházi dogmájával. Az
arisztotelészi kategóriák felhasználásával
küzdött a Krisztus istenségét tagadó ariánus
eretnekség ellen. Szerinte Isten egységét a
szubsztancia, a három isteni személyt pedig a
viszony fogalma fejezi ki. A Krisztust részint
emberinek, részint isteninek bemutató leírásból
adódó dilemmát a „szubsztancia”, a „személy” és
a „természet” kifejezések pontos
meghatározásával igyekezett feloldani. Ezzel
írásai követendő mintává váltak a későbbi korok
teológusai számára.
Teológiai írásai azonban nem játszanak szerepet
az „utolsó római”-nak bölcseleti
vigasztalódásaiban. (Sem Krisztus neve, sem
bibliai utalások nem fordulnak elő művében).
A filozófia, amely nála helyettesíti a vallást
és a börtönt valamint a várható kivégzésének
gondolatát elviselhetővé teszi számára – részben
sztoikus helytállásból áll, részben újplatonikus
szárnyalásokban nyilvánul meg.
Kónya Balázs teljes Boethius-tanulmányát 2005
február 4.-én sikerült megszereznem Dudich
Endrétől, így a szöveges részt teljes egészében
az alábbiakban közöljük. (Megjegyzés: a
nagyszámú táblázat, kép közlésére nincs mód)
CIVILZÁCIÓS ELŐZMÉNYEK
A KOR KOZMOCENTRIKUS FILOZÓFIÁJÁNAK KIALAKULÁSA
Kónya Balázs ezúttal is folytatta azt az érdekes
szokását, hogy egyes filozófusok tárgyalását,
nemhogy „Ádámtól és Évától”, de a Föld
történetének az ember megjelenése előtti
korszakából indította. Ez különösen eklatánsan
jelentkezett Szun Jat-szen tárgyalásának
esetében, ahol a róla szóló tanulmánya az
Ősrobbanással kezdődött.
Az emlősökre jellemző kicsinyekkel való törődés
amely fejlődést jelent a gyíkoknál tapasztalható
közömbösséggel szemben. A korai társadalmak
vizsgálata szerint a gyermekkorban (vagy
teenager korban) tapasztalható szeretethiány
vagy a testi örömöktől történő eltiltás, ill. a
szabad mozgással kapcsolatos túlzott fegyelmezés
(spártai nevelés) eredményeképpen a közösségben
kialakul a rabszolgaság, az ellenségek
(ellenfelek) megkínzása vagy meggyilkolása, a
nők elnyomása.
A bálnák, amelyek az embernél kialakult
agy/testméret arányt már kb. 60 millió évvel
ezelőtt elérték a hidroszférában szinte
háborítatlanul éltek (estük hossza elérheti a 30
métert, súlyuk pedig a 150 tonnát.) A
litoszférán szükséges látással vagy szaglással
nem sokra mentek, ezért a hang (dallam)
segítségével teremtették meg az egymás közötti
kapcsolatukat. A dallam 15 perctől akár egy órán
át tarthat és 10-15 ezer kilométeres ú.n.
horizontális kommunikációt tesz lehetővé a
cethalak között. Dallamaikat jól memorizálják,
így pl. hosszabb útról visszatérve ott
folytatják a szólamot, ahol abbahagyták.
Amennyiben a daljátékok összességét nyelvi
közleménynek tekintjük, akkor ennek
információ-bitekben kifejezett mennyisége
megfelel az Iliász vagy az Odüsszeia
információtartalmának. A gőzhajók
elterjedésével azonban a tengeren egyre több zaj
keletkezett ami a bálnák globális
hangkommunikációját zavarja. (Hasonló
problémát jelent napjainkban a számtalan műhold
túlzott frekvencia igénybevétele, amely már a
távolabbi, csillagászati eszközökkel való
kommunikációt nehezíti meg.) A hajózással járó,
még ennél is súlyosabb következmény a tengerek
szennyeződése. (Legveszélyesebb e téren a
tankhajó zátonyra futása). A bálnák számára
azonban közvetlen életveszélyt jelent az ellenük
folytatott – az e tárgyban elfogadott nemzetközi
egyezményt semmibe vevő – kalózvadászat.
A bálnák – akárcsak az emberek – az
életvitelükhöz szükséges információkat részben
az átörökíthető génekben, részben az
agyukban tárolják. A geológiai óra (1.sz.
ábra) jól szemlélteti az élet megjelenését és
fejlődését valamint a róla szerzett
ismereteinket. A prokariótákról csak kemogén
leleteink vannak, míg a vázas molluszkák biogén
lerakódásait tanulmányozhatjuk. Globális
kommunikációval már a prokarióták is
rendelkeztek. Az átörökléshez (függőleges
kommunikáció) egy vírusnak kb. 10 ezer bit
elegendő (egy A/4 gépelt oldalnak megfelelő
információmennyiség). Egy amőbának ehhez már
mintegy 400 ezer millió bitre van szüksége. (Ez
80 kötetnyi 500 oldalas tanulmánynak felel meg).
A bálna és az ember genomja 5 milliárd bitet
tartalmaz (minden egyes sejtmagban), amely több
ezer kötetnyi természetes nyelven írt szövegnek
felel meg. Az energia-átvitel a táplálékból az
anyagcsere folyamattal történik. (Az izomerőben
– néhány a glukózt kialakító enzim segítségével
megy végbe, lásd 2. sz. ábra). Az agyban
található neuronsejtek (számuk 100 milliárd
körül van) másfajta információtárolásra és
továbbításra alkalmasak mint a gének. A
neuronsejtek közötti kapcsolatot vegyi
részecskék (transmitterek) elektrokémiai
ingerlésre történő mozgása idézi elő, ill.
változtatja meg. Az ember agyában a
neuronkapcsolatok elérhetik a 10 tizenegyedik
hatványon számot vagyis a genomnál 10 ezerszer
nagyobb bit tartalmat. (3. sz. ábra)
Az ember a litoszférában (? Talán a
litoszférán – d.cs.) kénytelen volt
küzdelmet folytatni a túlélésért a globális
kommunikációval már rendelkező baktériumokkal
és rokonaikkal, az eukarióták más
leszármazottaival.
Fennmaradását a vadászati életmód sikeres
alkalmazásának köszönhette.
Az erre jellemző, a pleisztocén korszaktól
származó, az észak-amerikai kontinensen
előforduló lándzsahegy-lelőhelyek lényegében a
Brown-mozgást tükröző kapcsolatrendszert
alkotnak. Ez az esetleges vonalhálózat
szemlélteti ugyanis a legjobban azt a
vándorlást, amelyet a törzsek tettek meg a
felbukkanó nagy vadak csordáinak (bölények,
mammutok) üldözése közben.
Mezopotámiából viszont kb. Kr.e. 10 ezer évvel
ezelőtt indult meg az agrárcivilizáció
(melynek első jelentős állomása Egyiptomban
található) és amely nyugat irányában terjedt
tovább.
Ennek az előrehaladásnak szénradioaktivitással
történő „időzítése” alapján izokrón vonalak
rajzolódnak ki amelyek mintegy 5 ezer év
alatt érik el a Bretagne-t és Angliát (Lásd 4.sz.
ábrát). Az újabb területek meghódítása (ill.
megtartása) érdekében valamint a vadakkal
szembeni védekezés miatt szükség volt – az
agráreszközök mellett – az egyre „fejlettebb”
fegyverek kovácsolására is. Így a vadászati
és az agráréletmód keveredéséből alakult ki az
ókori civilizáció. (5.sz. ábra)
A bálnák – bármilyen szépen is tudnak zenélni –
képtelenek azokat írásban (kottában!) rögzíteni.
Az emberiség azonban nem állt meg a
glottogenezisnél vagyis a beszéd
kommunikációs eszközként aló felhasználásánál.
(A beszéd kialakítása – a bálnákkal ellentétben
melyek a hidroszféra globális közegét egységesen
használták fel erre a célra – nem történt átfogó
módon, hanem világszerte lokális szinten. Így a
mai napig érvényesül e téren a Bábel-torony
effektus). A barlangrajzok majd az ékírás
segítségével viszont megkísérelték a helyi
nyelven elhangzott információt rögzíteni vagyis
a fontos közleményeket a memorizálási
folyamatból tartós megőrzés céljából
kiemelni.
Az újabb civilizációs hullám – immár az
ókorban – az írás elterjedésével követhető
nyomon. A legrégibb írásemlék Mezopotámiából
származik (a Kr.e. IV. évezredből). A sumér
városállamok (Úr, uruk, Nippur, Larasza …)
akkoriban már jelentős gazdasági hatalommal
rendelkeztek. Az ékírással lényegében szótagokat
és számokat jelöltek. (6/A. ára) Az ékírás
fejlődésével (pl. a föníciaiaknál) csak a
mássalhangzók szerepeltek. Végül a görögök már a
teljes ábécét használták, mely egyúttal a
számok jelölésére is szolgált. (//c sz. ábra)
A római számjegyeket a kéz ideogrammáiként
mutatja be a 6/d sz. ábra.Boethiusnak
tulajdonították a középkorban a hindu-arab
számok bevezetését (6//E sz. ábra).
A vadászattal foglalkozó emberek nem tartották
hasznosnak éjjelente az égboltnak (csillagoknak)
megfigyelését. Holisztikus világnézetükre
azonban jellemző a Kalahári sivatagban élő
bushman-ok Tejútra vonatkozó elnevezése: az
égbolt gerince –ami azt sugallja, hogy az
univerzum egy nagy vadállat melynek belsejében
élünk. Homérosznál meg azt olvashatjuk, hogy az
istenek állandóan beavatkoznak a világunkban
végbe menő fizikai-biológiai folyamatokba. Az
emberek inkább képzeletük segítségével
igyekeztek vallásos (mitológiai) magyarázatot
adni az eseményekről. (Az Olimposz isteneiről
szóló görög mondák olyan tetszetősek voltak,
hogy a rómaiak saját mitológiájukat is hozzájuk
igazították, 8. ábra).
Az Iliász és Odüsszeia azonban már
bizonyos következtetések levonására késztette a
görög gondolkodást. Ezek először a
színjátékokban jelentkeznek, így pl.
Aiszkülosz „Agamemnón”. Tragédiájában a trójai
királylánynak – Kasszandrának – a falóval
kapcsolatos jóslatát szülei, Priamosz és Hekabé
nem vették figyelembe és ezért azután súlyos
árat kellett fizetniük. A Trójai háború
egyik alapvető tanulsága éppen az volt, hogy a
tapasztalatilag ellenőrizhető, nyilvánvaló
tényekre kell felépíteni gondolkodásunkat. A
Kasszandra-fordulat alapján – az intellektus
segítségével – megkísérelték az evidens tényeket
konszisztens (önellentmondást nem tartalmazó)
módon rendezni. Így terjedt el a nézet, hogy
minden a természetben apró részecskékből
(atomokból) épül fel éspedig szigorú törvények
szerint. A Föld körül pedig szférák
keringenek. (Még Dante is kilenc szféráról
tesz említést: Hold, Merkúr, Vénusz, a Nap,
Jupiter, Szaturnusz, az álló csillagok, az
angyalok, ill. az első mozgató szférája, lásd
7/A sz. ábrát).
A Káosz helyett egy holisztikusan
kiegyensúlyozott Kozmosz körvonalazódott mintegy
600 évvel Kr. e. az ión szigetvilágban
– ahol nem alakult ki egységes politikai hatalom
– és a kereskedelem (főleg az Afrikát már
akkor körülhajózó föníciaiakkal) nagyon fejlett
volt. (Lásd Térkép a 13. oldalon) Az
egyiptomi és mezopotámiai kultúra megismerése
csökkentette az előítéletekhez való
ragaszkodást. Habár a dodonai jósnők
változatlanul a tölgyfák susogásából vagy
csillagok állásából magyarázták
–csűrhető-csavarható módon – a jövőt.
Az ión településeken megfelelő légkör alakult
ki, amely lehetővé tette a tudomány és a
filozófia kifejlődését. A görög bölcsek
által itt megkezdett út olyan ismerethalmazhoz
vezetett amely – az ókor folyamán főleg a
Ptolemaiosz-dinasztiának köszönhetően – az
alexandriai könyvtárban
„összpontosult”
egészen annak Kr.u. 415-ben történő
elpusztításáig. (Később amikor Isaac Newton
1663-ban megvásárolta Eukleidész „Elemeit”
ez a mű közvetlen indítékát képezte a
további, az újkori tudomány meghatározó
elfedezéseinek) Az ión szigeteken és az
eleai településeken kialakult az ókor stabil
világképe, amelyet átfogóan az abderai
Demokritosz fogalmazott meg. Az atomok
zuhanásaiból, ill. elhajlásából bontakozik ki a
valóság. Ezeken a végtelenül kicsi részecskéken
(létezőkön) kívül csak az űr (nem létező)
található. A lélek, a valóság tükre, finom
atomokból áll, melyek a halál után felbomlanak.
Az Olimposz isteneit pedig az emberek alkották
meg a földi jelenségek mintájára.
Hérakleitosz
a változó világ harmóniáját ismerte fel,
amelyet Püthagorasz szerint a számok
tükröznek. (Csillagászati vizsgálatai és
számításai alapján már azt is állította, hogy a
Föld nem lapos, hanem gömbalakú. Szamoszi
Arisztarkhosz pedig ezt kiegészítette azzal,
hogy a Föld forog a Nap körül.) Az elemek
pedig egyensúlyba tartják egymást mert ha az
egyik felülkerekedne akkor a többi ebbe
beleolvadna és homogén masszává válna a világ.
A logosz (eredetileg szó, beszéd, nyelv,
átvitt jelentésében gondolat ész,
világtörvény)a kozmoszban olyképp
érvényesül, hogy mint „örökké élő tűz
mértékre fellobban és mértékre kialszik.”Ezt
a világképet a technikában az ókor hét csodája
igazolta.
A természeti törvények felfedezésével járó
örömében Arkhimédész felkiáltott :
Heuréka! (Megtaláltam!) A római hadseregnek
ellenálló Szürakuszai védelmét technikai
berendezésekkel segítette elő (pl. tükrökkel
fényt összpontosított az ellenséges hajók
vitorlaira, amelyek emiatt elégtek).
Eratosztenész pedig kísérletet végzett
Alexandriában. (Lásd 7/B ábrát).
Megállapította, hogy a Föld kerülete 40 ezer
kilométer. Ezt a becslését vette alapul
Kolumbusz 1492-ben, amikor az Atlanti óceánon
kívánt Indiába jutni. A görögök immanens
világképe tehát kozmocentrikus volt: csak
akkor érzi igazán az ember a valóságot, ha a
kozmoszt érzi. Melissos szerint: „Semmi sem
erősebb annál ami van.” Lucretius De
natura rerum c. műve (A dolgok
természetéről) foglalja össze az ókor
világképét. Ugyanakkor az ember is a
természethez tartozik s megtudjuk Szóphoklész
„Antigoné” c.tragédiájából, hogy:
„sok van ami csodálatos, de az embernél nincs
semmi csodálatosabb.” Ezért a sztoicizmusnál
(Zénontól Marcus Aurelius-ig) – a
természethez való alkalmazkodás jelenti a
kultúra alapját. Az erényt pedig Szókrátésznél
és Boethiusnál egyaránt önmagáért kell
követnünk.
AZ ÓKORI TÁRSADALOM TERMÉSZETRAJZA
A polisz válsága Szophoklésznél már az
ember erkölcsi (íratlan, agraphosz nomosz)
törvénye valamint az állam írott rendelkezései
közötti konfliktusként jelentkezik. Ezt Kr. e.
600-ban Szolón alkotmányával igyekezett
megoldani. Ebben hatályon kívül helyezett
elődjének, Drakhon-nak földbérlőkre vonatkozó
vastörvényeit. (A bérleti díjat nem fizető
földbérlőket a kisszámú földbirtokos
arisztokrácia rabszolgasorsra juttatja).
Szophoklész színdarabjaiban pedig találkozunk az
ún. Antigoné-fordulattal miszerint az
erkölcsi törvény prioritást élvez az állami
törvénnyel szemben. Hősnője Kreón parancsával
szemben az istenek nem vállalkozó íratlan
törvényeire hivatkozik amikor fivére holttestét
elhantolja. (Lásd 8. sz. ábra)
A dolgok természetéhez pedig hozzátartozik, hogy
a társadalom természetének lényege az
igazságosság, amely Ulpianus szerint:
az állandó akarat arra, hogy mindenkinek
megadják az őt megillető jogot. (ius suum
cuique tribuere).
Az ókori Hellaszban csak azt tekintették igaz
embernek, aki betartotta a szerződést (ta
szofeitomena apoidonai) vagyis teljesítette,
amit ígért. Arisztotelész is alapvető
jelentőséget tulajdonított a társadalmilag
korrekt magatartásnak. A későbbiekben ezt
iustitia communicativa-ként jelölték.
Emellett érvényesült még a iustitia
ditributiva, amelyben a törvény a jogok
és kötelezettségek megoszlása tekintetében az
állampolgárok szükségleteik vagy képességeik
szerinti viszonylagos mértéke szerint
rendelkezik. (Pl. az adórendszerben).
A civiljogban ugyanis még az írott jogalkotás
idején is érvényben maradt a szokás mint
jogforrás. Az írott joggal szemben szerepe
hármas: pótolja a joghézagokat,
magyarázza a törvények értelmét és
leronthatja a helytelennek bizonyult
rendelkezéseket.
Szolón éppen ebből az elvi alapból indult ki
amikor a törvényeivel nemcsak a rabszolgasorsra
jutott főbérlőket közpénzen felszabadította,
hanem a jövőben is meg akarta akadályozni az
ehhez hasonló újabb fejlemények előfordulását.
Ezért felső határt szabott a magántulajdonban
hagyható földterületnek. A földadót pedig
gabonában kellett teljesíteni (a háziipart űző
parasztgazdaságok ugyanis csak nehezen tudtak a
pénzgazdálkodásba bekapcsolódni) és
érvényesítette a teherbíró képességgel arányosan
kiszabott közteherviselést.
A belső harcok nemcsak Athénben folytatódtak a
parasztság és az arisztokrácia között, hanem –
miután a perzsák ellen vívott harcban
összekovácsolódott görög egység szétomlott, a
poliszok egymás ellen fordultak. Az athéni
demokráciát követően a harcos nemesség által
vezetett Spárta, majd rövid ideig Théba (Kr.e.
371) ragadta magához a hegemóniát. Ezt követően
Makedon Fülöp – a hatalmi erőviszonyokat
kihasználva – leverte az ellenálló poliszokat és
megalkotta az egységes Görögországot (Kr.e.
323). Fia, Nagy Sándor néhány év alatt
meghódította Perzsiát, Mezopotámiát és
Egyiptomot. Birodalmát pedig halála után (Kr.e.
323) tábornokai egymás között felosztották. A
hellenizmus korában merkantilis rendszer
alakult ki a gazdálkodásban. Az új városok
ellátására a rabszolgamunkát alkalmazták a nagy
földbirtokokon és a manufaktúrákban. Az uralkodó
segítségével virágzásnak indult a tudomány, a
filozófia (különösen a Ptolemaiosz-dinasztia
alatt Egyiptomban), az irodalom és a
képzőművészet.
Róma kezdetben királyság volt. Annak bukása után
a rex helyébe két konzul lépett,
akiket egy évre választottak és intercessio-val
egymás intézkedéseit korlátozhatták, ill. az
általuk meghívott Szenátus (tanácsadó testület)
javaslatait (senatus consultum) ajánlatos
figyelembe venni mert mandátumuk lejárta után a
testület felelősségre vonhatta őket. A két
konzul mellett (Kr.e. 367-től) az
igazságszolgáltatással megbízott magistratust is
választottak: a praetort. A nép
fegyverképes tagjai alkották a népgyűlést
amely a hadsereg törvényhozó gyűlése volt.
Róma történelmében a görög fejleményekhez
hasonló eseménysorozatokkal találkozunk. Szolón
alkotmányához hasonlóan a patríciusok és
plebejusok közötti ellentétet Servius Tullius
alkotmányreformja kívánta áthidalni. Ez is
ún. timokratikus alkotmány volt amely
szerint a vagyonosabb polgárok nagyobb
közterheket viselnek, de több jogosultság is
megilleti őket. Ez azonban eltörpül azon tény
mellett, hogy a patríciusok és plebejusok
egyformán kötelesek életüket áldozni a hazáért.
A helyzet tarthatatlanná vált amikor az egész
ager publicust (a hódításokkal megszerzett
területeket) fokozatosan a patríciusok maguknak
összeharácsolták. Így a plebejusok fegyveresen
kivonultak Rómából a Szent hegyre
(Kr.e. 494: Menenius Agrippa azonban a
gyomorhasonlattal visszacsalogatta őket).
A patríciusok engedményként hozzájárultak ahhoz,
hogy a plebejusok néptribunusokat
válasszanak, akik a patríciusok túlkapásait,
ill. a szenátus sérelmes határozatait
megvétózhatják. Mielőtt a szokásjogot írásba
foglalták volna, a patríciusok küldöttsége
tanulmányozta Periklész törvényeit
Athénben, majd Kr.e. 451-ben megalkották a 12
táblás törvényt, amely a köz- és magánjogi
valamint szakrális természetű kérdéseket
szabályoz. A plebejusok e törvény alapján még
nem váltak egyenjogú polgárokká.
Ezt csak Kr.e. 300-ban érték el. Ettől kezdve az
egyik konzult a plebejusok választották. Róma
állandó hadviselése miatt azonban ismét
feszültté vált a társadalmon belüli helyzet. Az
ager publicus-t továbbra is kisajátították a
patríciusok, akik még az egyre nagyszámban
tönkre ment, a köztartozást fizetni képtelen
kisbirtokosoktól is olcsón összevásárolták a
földeket. A nagybirtokokat pedig a rabszolgák
kényszermunkájával műveltették meg.
A józan polgárok egyre inkább követelték, hogy
az ager publicus felosztásával tegyék
érdekeltté a plebejusokat. Így az optimaták (a
Szenátusban többséget képviselő nemesség)
ellenére Tiberius Gracchus néptribunusnak
sikerült az agrárreformot törvényerőre emelni.
Amikor azonban mandátuma lejárt és újra
jelöltette magát, akkor az optimaták azzal
vádolták, hogy a királyi trónusra tör és
híveivel együtt lemészárolták.
Néhány évvel később öccse Caius folytatta az
általa kezdeményezett agrárreform végrehajtását.
Az optimaták azonban ellene is erőszakosan
léptek fel, Caius pedig mielőtt elfogták volna
öngyilkos lett. (Kr.e. 123). A két gyilkosságot
követően még ádázabbá vált a harc. A népi
származású Marius (Kr.e. 87-ben) –
mialatt az arisztokrata Sulla
Mithridátész elen hadbavonult – magához ragadta
a hatalmat Rómában. A nemesség elleni
szabadrablást azonban a visszatérő Sulla újabb
vérfürdővel viszonozta. A C. Gracchus által
megjósolt rabszolgalázadás sem maradt el
(Spartacus, Kr.e. 71) majd a Cicero által
leleplezett Catilina összeesküvést szintén vérbe
fojtották. Bekövetkezett az utolsó szakasz:
amely a Szenátus uralmától a zsarnoksághoz
vezetett. Előbb Pompeius majd Cézár ragadta
magához a diktátori
hatalmat. Egyiptomi látogatása után
Kleopátrával kötött házassága egy görög-római
birodalom kialakulásához vezethetett volna.
Meggyilkolása után Octavianus a köztársaság
védőire (Brutus és Cassius) mért vereséget, majd
vetélytársával, Antonius-szal fordult szembe, és
miután őt Actiumnál legyőzte, Augustusként
császárrá kiáltotta ki magát. Cézár és
Octavianus egyaránt agrárreformot hajtott végre,
és a városi lakosok nyomasztó lakbértartozását
elengedték. Ezzel a birodalom fennmaradását
néhány évszázaddal sikerült meghosszabbítani, de
a merkantilis gazdaságpolitika (pl. Egyiptom
kifosztása és császári birtokként való kezelése)
és az állam jelentős beavatkozása a gazdasági
életbe végül is -
az infrastruktúra további leépítése
ellenére – visszahatott a birodalom fejlődésére.
Nero császár pl. megtudta, hogy az afrikai
provincia fele hat nagybirtokos tulajdonát
képezte. Ezeket legyilkoltatta és Cézár ill.
Augustussal ellentétben – területeiket nem
parcellázta fel, hanem saját birtokának
tekintette. (A római birodalom eseményeinek
alakulásáról az IDŐSKÁLA c. mellélet nyújt
áttekintést).
A római jog fejlődése négy korszakra
osztható: 1. a 12 táblás törvényig, 2. a 12
táblás törv.től a köztársaság bukásáig, 3.
Augustustól Constantinusig, 4. Constantinustól
Justinianusig (keresztény korszak). Az első
korszakban a civiljogban csak a római
állampolgárok részesülhettek. Egy idegen csak
egy római polgár védőszárnya alatt (vendégként
vagy kliensként) annak jogán vehette igénybe a
jogszolgáltatást. Róma határainak
megnövekedésével, ill. a peregrinusokkal
(idegenekkel) folytatott kereskedelmi
kapcsolatoknak növekedésével az idegen perek
intézésére külön jogszoláltató magistraturát
a praetor peregrinusét állították fel
(Kr. e. 242). Az új magistratus által
kifejlesztett ius gentium nem a római
civiljogon, hanem a naturalis ratio-n
alapuló jogyszabályokból állt. A praetor
alkotmányjogilag igazságszolgáltató – és nem
jogalkotó tevékenységet végez. (praetor ius
facere non protest). Azonban Kr.e. 150-től a
pereskedésben új, formuláris eljárás lépett
életbe, melynek keretében a praetor a bíróhoz
intézett formulában (írásbeli utasításban)
szorosan megszabta az elmarasztalás vagy
elutasítás feltételeit.
Ezeket az új szabályokat évente közzé
tette – edictum-ában. Az így képződött
jogszabályok a római polgárokra nézve is
kötelezőek voltak. A harmadik korszakban
Hadrianus megbízásából Salvius Julianus
jogtudós az edictumok összegyűjtött anyagából
kialakította az Edictum perpetuum-ot
(Kr.u. 130), amelyet az új magistratusok
kötelesek voltak változatlanul elfogadni és
kihirdetni.
A negyedik korszakban már csak gyűjtötték a
joganyagot (Pl. Codex Hermogenianus,
Kr.u. 365), amelyet később a Justinianus
által kinevezett bizottság (Tribonianus
vezetésével) részben a Codex-ben (Kr.u.
528), részben a Digeszák-ban rendezett.
(Kr.u. 533).
A mintegy 2000 liber-nyi (könyvnyi) gyűjtemény
egy harmad részét Ulpianus joganyaga
képezte, akit Caracalla Kr.u. 212-ben
gyilkoltatott meg. Jelentős részben szerepeltek
benne még más jogfilozófusok – Papinianus,
Paulus – munkái is.
A Digesztákat görög nyelvre ültették át
Bizáncban, a birodalom keleti részében. Annak
nyugati részén – Itálián kívül – azonban a Leges
Romanae-k érvényesültek. (Pl. a Lex Romana
Visigotorum). A feudalizmus idején az apró
tartományok valamint az önálló városok
szabályozása mellett szükség volt egy átfogó,
egyetemes jogrendszerre mint a római jog.
Elterjedésében egyaránt jelentős
szerepet játszott a német-római császár valamint
az Egyház. A felvilágosodás korában a recipiált
római jog az életben egyre nagyobb mértékben
került alkalmazásra (usus moderna pandectatum).
A magánjog kodifikálására Nagy Frigyes
porosz király tett lépéseket, majd Napóleon (Code
Civil, 1804) ill. elkészült az Osztrák Általános
Polgári Törvénykönyv (1811). Hazánkban a római
jog hatása a törvényalkotóinkra (pl. Werbőczyre)
szintén kimutatható.
Boethius, aki az Anicius családból származott,
már gyermekkorától a jogtudományokkal
foglalkozott. Apja 487-ben volt konzul, de
hamarosan meghalt. Fiát Symmachus nevelte fel.
(Később leányát Rusticiannát vette feleségül.)
Ugyanakkor jártasságot szerzett a görög
gondolkodók és tudósok Alexandriában
összegyűjtött (de ott veszendőbe ment)
természettudományos és filozófiai ismereteik
azon részéből, amelyek még fennmaradtak. Az
510-es években látott hozzá ezeknek latinra
történő
lefordításához,
ugyanakkor a gót
(és egyben itáliai)
királyának, Teodoriknak is feltűnt a fiatal
szónok, akit (520 körül) a kormányzói és udvari
hivatalok vezetésével bízott meg. Mindkét fiát
pedig egyszerre nevezték ki konzullá.
Annak ellenére, hogy a gótok és a latinok
ezekben az években békésen éltek együtt
Itáliában, 523-ban az ariánusok üldözése
Bizáncban feszültté tették az uralkodó és
Boethius viszonyát, aki védelmébe vette a
Justinianus keleti császárral levelező Albinius
szenátort. Ez a lépés végzetes lett számára mert
kegyvesztett lett a királynál, aki őt börtönbe
záratta. I. János pápát pedig Bizáncba küldte az
ariánusok védelmében. Miután az elért
eredménnyel nem volt megelégedve, a pápát
börtönbe vetette, aki ott hamarosan meghalt
(526).
BOETHIUS, A GÖRÖG GONDOLKODÁS ÁTMENTŐJE
A gótok uralkodása alatt a római civilizáció nem
szűnt meg, hanem különösen Teodorik idején a
gótok és a latinok békésen éltek egymás mellett
a római közigazgatás keretében. Pl. vallási
toleranciát élvezett a lakosság melynek többsége
ortodox keresztény volt, míg a király és a gótok
egy része ariánus. Ennek a feszültségnek tudható
be, hogy az újabb pápaválasztásnál (498-ban)
előbb Symmanchus került a pápai trónra majd
ellenpápaként a Bizánc által támogatott Lőrinc.
Teodorik az előbb mellett foglalt állást, de a
viszály 506-ig húzódott el.
523-ban – miután Justinus Bizáncban már több
éven át üldözte az ariánusokat, Teodorik I.
János pápát küldte a keleti császárság
fővárosába (ahol addig még pápa nem járt), hogy
ott az ariánusok ellen hozott rendelkezéseket
visszavonják. Ezt el is érte, de az ünnepélyes
fogadtatás amelyben részesült Keleten, nem
tetszett Teodoriknak, aki a pápát börtönbe
vetette. (A rossz bánásmód miatt a pápa
rövidesen meghalt. A gyanakvó irálynak tehát
uralkodásának utolsó éveiben nemcsak Boethius
esett áldozatul.)
A börtönben írt művében, a Filozófia
asszonnyal társalog a szerző (prózában, a
válaszok viszont részben versben szerepelnek).
Annak ellenére, hogy a „Vigasztalás”
inkább a kozmocentrikus világképet és a stoikus
magatartást sugározza. Továbbá Platón-i
eszmefuttatások találhatók benne, a középkorban
szerzőjét mégis mártírként tisztelték (akárcsak
I. János pápát, aki szintén Teodorik áldozata
volt és akit az Egyház szentté avatott). A
filozófiai nyugalmat tükröző aranyművében
Boethius elmondja, hogy Szókratész, Platón és
Arisztotelész mellett a sztoikusok, epikuristák
vagy egyéb gyülevész népség csak meg akarják
kaparintani a Filozófiát, hogy kiszolgáltassák a
profán tömegnek, ő azonban Püthagórasz tanácsára
„Istent követte.” A legszentebb dolog nem az
élvezet, hanem a boldogság mely Isten (demiurgosz=világértelem)
kormányzásának megismeréséből áll. Isten
szeretete mellett a barátság a legszentebb
dolog. A tökéletlenség, amellyel nap mint nap
találkozunk, nem más mint hiányosság. Ez viszont
feltételezi a tökéletes létezését. Az ember
boldogságát akkor éri el, ha eléri az istenséget
vagyis a Legfőbb Jót. (summum bonum).
Filozófia asszony
külön foglalkozik a hírnév, pl. a római
birodalomban szerezhető hírnévvel. (Boethiuszal
ellentétben Ágoston pl. az államot melyben az
igazságosság háttérbe szorult, rabló bandához
hasonlította: Remota itaque iustitia quid
sunt regnensi magna latrocinia” –
Augustinus: „De Civitate dei” IV, 4). A nagy
műveltség és az állami hivatal erkölcsi
kötelességként való viselése páratlan módon
egyesült Boethiusban. Bertrand Russell
véleménye szerint teljesítménye bármely
korszakban figyelemre méltó lett volna, de a
népvándorlás évtizedeiben ezt egyedülállóan
csodálatosnak kell minősítenünk. Ilyen
egyéniséget két évszázaddal előtte és tíz
évszázaddal utána nem tud felmutatni az emberi
szellem története.
A nagy lelki nyugalommal a börtönben megírt
művének megértéséhez azonban a görög
mitológiában való jártasság szinte
nélkülözhetetlen.
Így pl. amikor Filozófia asszony arra
utal, hogy: minden sors, jó sors! … Azért is
nevezik erénynek az erényt mert van ereje, hogy
felülkerekedjen minden nehézségen!
Ezt egy
verssel támasztja alá, mely így hangzik:
Jó tíz évig volt oda bosszúálló
Haddal Atridész a Frígiát lerontva
Mosta bátyjáról a gyalázatot le.
Ő mikor vérrel fizetett a szélért,
Csak kifusson már a görög hajóhad,
Búsan elfojtván a szülő érzést.
Kést fogott papként a szegény leányára.
amely Iphigénia Auliszi tragédiáját eleveníti
fel. Azonban már a mitológiában is található egy
másik változat, mely szerint Artemisz istennő
egy gidával helyettesítette a királylányt, aki
az istennő papnője lett Tauriszban. Az első
esetben ugyanis inkább arról van szó, hogy
egyszerűen (amint azt a fentebb ismertetett
skolónból tudjuk) Agamemnon eszét vették az
istenek …
Megkísérelhetjük viszont azt a gondolatot, hogy
mivel minden sors, akár kedvező, akár
kedvezőtlen a jók számára vagy jutalomként, vagy
próbatételként jut osztályrészül, a rosszaknak
pedig vagy büntetésül vagy megjavulásuk
eszközeként: nyilvánvaló, hogy minden sors jó,
mert vagy igazságos vagy üdvös hatású” egy a
XX. Századból vett esemény segítségével
megérteni. A II. Világháború elején, a franciák
felett aratott győzelme után – Hitler Anglia
bombázása során nemcsak a katonai
létesítményeket, hanem a polgári lakosságot
(Coventry, London) is támadta. Ennek üdvös
hatása – a Filozófia asszony
következtetése alapján – abban nyilvánul meg,
hogy az angolok még elszántabban, sztoikusan
viselték háborús megpróbáltatásaikat.
Vadászrepülőik pedig (a radar segítségével) a
légi támadásokat egyre inkább visszaverték.
Boethiust azonban helytelen lenne pusztán a
börtönben írt művei lapján megítélni. Az általa
tervbe vett – de csak részben megvalósított –
fordítói munkássága mellett jelentős szerepet
játszott jogfilozófusként a római jog
fejlesztésében. Valójában a Codex
Theodosianus (438) és a Codex Justinanus
(523) között az élő kapcsolatot az
Edictum Theodorici képezi. A keleti gótok
királya a vezető tisztségeket betöltő jogászait
(és ezek közé sorolhatjuk Boethiust is) bízta
meg ezzel a munkával, amely már szakít a jog
személyszerűségének elvével. Ily módon az
Edictum önálló fogalmazásában, de a korábbi
Codexeket (Gregorianus, Hemogenianus és
Theodosianus) felhasználva immár a gót és az
eredeti római lakosság részére egyaránt készült.
Ezért azt a képet amelyet Madách Imre az ókori
civilizáció viszontagságairól elénk tárt „Az
ember tragédiájában” (az egyiptomi, görög, római
és bizánci szintben) némi kiegészítésre szorul.
Valójában a „milliók egy miatt” valamennyi
jelenetben valamennyi jelenetben felülkerekedik
(mivel a zsarnokságnak sem az athéni demokrácia,
sem a római köztársaság vagy az államvallásként
szereplő egyistenhit nem volt képes gátat
vetni). A római birodalmat ugyan lényegében csak
a légiók ereje tartotta össze, azonban a római
joggal nagy mértékben fejlődött az
igazságszolgáltatás. A fentiek szerint ez
képezte az alapját az olyan törvénykönyvnek mint
pl. az Edictum Theodorici, amely elősegítette a
gót és a római polgárok békés együttélését.
A „Vigasztalásban” kifejtett gondolatainak
visszhangjával találkozunk az angol
klasszikusokban is. (Így pl. nagy hasonlóság
tapasztalható az Iliász-t heroikus
verspárokban angolra fordító A. Pope deizmusa
(Essay on Man) /Az emberek próbája,
1734/ valamint a Consolatio-ban
található, a verses részekben kibontakozó
kozmocentrikus világ között).
Ennek alapján lényegében megállapítható, hogy a
börtönben írt művében áttekintett filozófiai
alapproblémák (az idő és az örökkévalóság, a
szükségszerű és a véletlen, az isteni jóság
határtalansága és a világban tapasztalható
rossz) megoldásánál semmi eredeti vagy újszerű
nem jelentkezik, egyszerűen a bemutatott
kozmocentrikus világképe sztoikus
magatartásának a megalapozására szolgál. A
sztoicizmus ugyanis szinte az egész ókor
folyamán hirdette, hogyan kell erkölcsösen élni
egy kegyetlen, erőszakkal „kormányozott”
világban. Erről tesznek tanúságot nemcsak
Szókratész és Boethius, hanem
mindazok a tudósok (Arkhimedész), politikusok
(Tiberius Gracchus, Cicero, Seneca),
jogfilozófusok (Papinianus, Ulpianus) vagy
gondolkodók (Hüpatia) akiket a hatalom (vagy a
hatalomra került Egyház) üldözött. Ugyanakkor a
magistratus feladatának azt tekintette,
hogy a jogtipró törvények ellen a naturalis
ratio segítségével falépített, a
jogszolgáltatást széles körben biztosító
joggyüjtemény (ius gentium) alapján
létrehozott törvénykönyvét a közéletben
érvényesítse. Ennek a feladatnak igyekezett
maradéktalanul eleget tenni egész életén át.
Hiába valónak bizonyult azonban az a törekvése,
hogy a vallási kérdésekben a viták eldöntésére a
görög gondolkodásmódot bevezessék. A hatalomhoz
jutott Egyház a hitviták eldöntésénél ugyancsak
a pallost alkalmazta. (pl. Hüpatia meggyilkolása
és az alexandriai könyvtár elpusztítása).
Ezért valójában egyáltalán nem meglepő, hogy
Boethius nem tesz említést sem Krisztusról, sem
a Szentírásról a Consolatio-ban.
673. vitaülés:
INFORMÁCIÓ ÉS FEJLŐDÉS
egésznapos konferencia
2001 március 2., péntek, 10h, Kőbányai Szabó
Ervin Könyvtár, a Pataky Művelődési Házban,
Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező:
KOVÁCS GYÖRGYI, telefon: 261-6001.
A Filozófiai Vitakör 1993 január 15.-én már
tartott egy FEJLŐDÉS ÉS INFORMÁCIÓ
konferenciát, most nyolc év után ugyanez a
téma került terítékre, a két kapcsolódó címszó
megcserélésével.
Detre már 2000 decemberében körbeadta a a
március 2.-ikára szóló meghívót:
KÖRLEVÉL
A Filozófiai
Vitakör szeretettel meghívja
2001 március 2.-án, pénteken 10 órakor kezdődő
"INFORMÁCIÓ ÉS FEJLŐDÉS"
c. egésznapos fejlődéselméleti konferenciájára
A
konferencia helyszíne: Pataky Művelődési Ház
Könyvtár,
Budapest X., Szent László 7-14.
Előadás címének megadása: 2001 január
19
Min. egyoldalas, max. 3 oldalas nyomtatott
kivonat leadása: 2001 február 2.
A Kör az előadások anyagát füzet
formájában megjelenteti
Részvételi díj: hölgyeknek: 1 csomag
sütemény
uraknak: 1 üveg pezsgő vagy bor
Tisztelettel
Detre Csaba
elnök
A bő előkészítés eredményeképpen népes
előadógárda állt össze a konferenciára:
A konferencia programja:
10:00: JÁVOR ENDRE: Információs
hadviselés
10:30: FÖLDI TIVADAR: Erőterek -
információ
11:00: MAGYARI ZOLTÁN: Orwell és az
információs társadalom
11:30: SZÁNTÓ BORISZ: Fejlődés és
információ
12:00: GÉCZY ISTVÁN: Gondolatok az
Energiáról és energiaelvű filozófiáról,
különös tekintettel az információ
fejlődésben betöltött szerepére
12:30: BÁNHIDI ANDRÁS: Információs
egymásratalálás: Einstein, a
foton-mezőelmélet és a Buddha-hittételek
találkozása
13:00: AGÓCS JÓZSEF: A fejlődés
információ-szükséglete
13:30: E b é d s z ü n e t
14:30: SÍKLAKY ISTVÁN: Rudolf Steiner
fejlődéstana és a Fennmaradás Program
15:00: GYETVAI PÁL - TRAUTMANN LÁSZLÓ:
Információs társadalom
gazdaságfilozófia szempontjából
15:30: DETRE CSABA: Az információs
kollapszus: az emberi fejlődés vége (?)
16:00: SIMON LEHEL ALPÁR: Végtelen
információs fejlődés?
16:30: VITÁNYI PÁL: Az információ szerves
fejlődése
17:00: SIMÁN KATALIN: Ősszellem-történet
17:30: TÁLOS GÉZA: A salgóvárak titka
18:00: AKKERMAN JÁNOS: Belefullad-e az
emberiség saját információhalmazába?
18:30: BOKOR LEVENTE: A téma egy
megfigyelő helyzetéből
19:00: F o g a d á s
Egy előadás időtartama:
20 perc, amelyet 10 perc vita követ
Kérjük az előadókat ezen keretek betartására
A
konferencián három fiatal újonc előadó is
megjelent: Gyetvai Pál és Trautmann
László közgazdászok,
a
Közgazadaságtudományi Egyetem oktatói, akiket
Novák Erzsébet professzorasszony szervezett be a
konferenciára. Akkerman János szociológus
és sci-fi író a Miskolci Egyetemről jött.
A konferenciára beküldött előadáskivonatok az
előadások sorrendejében:
Jávor Endre: Katonai tevékenység az információs
korszakban
Az információra legrégebbi történelmi időktől
kezdve mindenféle döntéshozatal, így
mindenekelőtt a politikai és katonai
döntéshozatal egyik legfontosabb összetevője
volt. Míg azonban a társadalmi-technikai
fejlődés alacsonyabb fokain az információs
megszerzése, továbbítása, feldolgozása és
felhasználása a dolog természetéből eredően a
korszaknak megfelelő kezdetleges, vagy
korlátozott hatékonyságú színvonalán történt,
napjainkban a tudományos-technikai fejlődés
eredményeképpen az információ megszerzése a
rendelkezésre álló technikai műszaki feltételek,
illetve azok adekvát alkalmazásának függvénye
(?).
A jelen információs korszak jellemzője, hogy a
döntéshozatali rendszerbe a korábbiaknál
jelentősen gyorsabban, több, pontosabb, átfogóbb
és aktuálisabb információ kerül. Ez egyidejűleg
azt is jelenti, hogy minél fejlettebb, nagyobb
kapacitású egy információs rendszer, annál
fejlettebb, kiterjedtebb infrastruktúrával
rendelkezik, annál inkább ki van téve
ugyanazoknak a hatásoknak az ellenség részéről,
mint amelyeket mi is használhatunk az
információk megszerzése, befolyásolása vagy
hatástalanítása céljából.
A minőségi változás mindenekelőtt a
legfejlettebb technikára épülő elektronikus
rendszerek bevezetésének, alkalmazásának
valamint állandó fejlesztésének a következménye,
és alapvető befolyása, hatása van a jövő
biztonságpolitikájára és egy esetleges háború
kimenetelére. A történelmi tapasztalatok
bizonyítják, hogy lezajlott háborúk
tanulságainak feldolgozása gyakran inkább
visszamenőleges önigazolás volt, nem pedig a
technikai-technológiai haladás eredményeinek
felhasználásán alapuló felkészülés a következő
időszak kihívásásaira.
Az elektronikus rendszereken alapuló információs
korszak változásai és hatásaik jelentősen
meghaladják a korábbi időszakok
tudományos-technológiai változásainak
következményeit és hatásait. Mivel ezek a
változások nemcsak egy-két szűkebben értelmezett
- pld. katonai, műszaki-technikai - szférát,
hanem a társadalom minden területét érintik,
ezért alapvető fontosságú ezeknek a
folyamatoknak a megismerése illetve egy átfogó
elvi koncepció és cselekvési program
kidolgozása.
Magyarország számára különösen fontos az
információs korszak következményeinek időbeli
felismerése és az új feltétekhez való
alkalmazkodás. Az elmúlt 10 évben nemzetközi
viszonyokban, és így a hazánkat is érintő
biztonságpolitikai kérdésekben bekövetkezett
változások, a NATO-ba történt felvétel, illetve
a Magyar Honvédség állapota megköveteli a jövőre
vonatkozó elvek, célok és tervek
megfogalmazását, illetve azok folyamatos és
alkotó továbbfejlesztését.
A kormány egyik kiemelt feladatának tekinti a
korszerű informatikai rendszerek széleskörű
alkalmazását, és erre külön programokat
szándékozik kidolgozni. Nyilvánvaló, hogy az
információs hadviselés, annak magyar
vonatkozásai nem realizálhatók máról holnapra.
Ez azt is jelenti, hogy egy átmeneti időszakkal,
egy felkészülési periódussal kell számolni, és
az ország védelmi képességeit ez alatt az idő
alatt is biztosítani kell.
Magyari Zoltán: Orwell és az információs
társadalom
Az információ lényegét eddig nem sikerült
megfogalmazni. Így az információt eredetén és
hatásán keresztül lehet legjobban tanulmányozni.
Az eredetet vizsgálva beszélhetünk primér és
szekundér információról. A primér információ
objektív, míg a szekundér információ valamilyen
információ feldolgozási folyamat eredménye.
Ebben a feldolgozási folyamatban az objektív
információ részben vagy egészben elvész. Egyik
információ fajta sem minősíthető önmagában,
hanem csak hatásain keresztül.
Hatásvizsgálatot végezhetünk a természetben és a
társadalomban. A természetben végzett
vizsgálatok során a kutatók sokszor fizikai,
ill. kibernetikai megközelítést alkalmaznak.
Ennek során felmerült az információ kapcsolata
az energiával és a sokaság törvényekkel, ennek
folyományaként az entrópiával, a
rendezettséggel, a rend és káosz fogalmával.
Érdemes azonban a társadalmi hatásokkal is
foglalkozni. A társadalmi hatások elemzése
folyamán értékes új tényekre, kapcsolatokra is
fény derülhet. Egyik ilyen újdonság az
információ és fejlődés kapcsolata. Fejlődésről a
társadalomban akkor beszélhetünk, ha a
társadalom tagjai mindennapi életünkben
valamilyen tendenciózus változást érzékelhetnek.
Ennek hiánya, vagyis a változatlanság a fejlődés
megtorpanására utal. George Orwell 1984. c.
regényének filozófiai tartalma éppen a fejlődés
megállítása és annak háttere. Ez a háttér
egyfajta "információs társadalom", ahol a
legfontosabb tevékenység az információ
feldolgozás. Az információ feldolgozás a
regényben egyben információ hamisítás. A
társadalom nem beavatott tagjai csak szekunder
információhoz juthatnak. A társadalom
dezinformálásának tendenciája a változatlanság
sugallata. Hiába próbálja meg a főhős leleplezni
a hatalom mechanizmusát, ő maga alá gyűri. Nem
használ a félrevezetés, a kívülmaradás
stratégiája sem. Az orwelli információs
társadalomban a hatalom az összes lényeges
információt birtokolja, ezáltal a változatlanság
állapota beláthatatlan ideig fennmaradhat.
Az orwelli társadalomban az információ áramlás
domináns módon vertikális. Felülről lefelé
szekunder, alulról felfelé primer információ
áramlik. Ezzel a szisztémával lehet a fejlődést
megállítani. A napjainkban reklámozott
információs társadalom látszólag ettől a
modelltől gyökeresen eltér. Az úton-útfélen
kínált számítástechnikai és telekommunikációs
eszközök a horizontális információ áramlást
segítik elő. Az információs társadalom
filozófiája szerint az információs eszközök
terjedése fejlődést elősegítő tényező. Az igazi
fejlődés azonban az információs rendszerek
integrációjában rejlik. Kérdés, hogy ezzel a
törekvéssel a XXI. század információs társadalma
távolodik-e vagy közeledik 1984-hez? A válasz
nem egyértelmű, különösen ha meggondoljuk, hogy
napjainkban is sok a vertikális szekunder
információ - elég csak ha a számos televíziós
csatornára gondolunk. Hogy mennyi primer
információ áramlik alulról felfelé, azt napjaink
társadalmában nagyobb titok fedi, mint az
orwelli társadalomban.
A rend és káosz fogalma a társadalomra is
értelmezhető. Orwell társadalmában minden
publikus információ azt sugallja, hogy rend van.
Napjaink társadalmában a sok egymással
ellentmondó információ pedig a káosz érzetét
kelti. Sok ember a rend társadalma iránt
áhítozik. Fejlődés-e ha a káoszból a rend felé
haladunk? A népi kiszólás szerint a temetőben
rend van. Rend-e az, ha az információk egymást
erősítik? Egyáltalán van-e a világban rend?
Szántó Borisz: Fejlődés és információ
Fejlődésnek a konkrét és diszkrét tulajdonságok
kibontakozását nevezzük. A folytonos
kibontakozás (evolúció) tételezésével,
fogalmának megkülönböztetésével lényegében
statikusról dinamikus modellre és az ahhoz
tartozó dinamizmus elvére váltunk át. A
rendszer-evolúció vagyis a kibontakozás módjának
vizsgálata elvezet az információ statikus és
dinamikus, relatív és abszolut természetének
meghatározásához, vagyis a jelenség leírásához.
A funkcionális információ sajátosságainak
taglalása vezet el a rutin replikáció és a
kreatív önmegváltoztatás paradigmáinak
megkülönböztetéséhez is.
A folytonos változás elve kizárólag premisszába
foglalt elv lehet; önvaló. amely nem következhet
semmilyen struktúrából, vagy erőviszonyokból. A
Világot és annak bármely részét (a kauzalitást
is, mint részesetet) ennek alapján
"frekvenciában ábrázolva" írjuk le önvezérlő
fejlődési folyamatként. Ugyanis, ha a fejlődést
kizárólag kauzális elváltozásnak tekinteném,
akkor a statikus modellt követném, mert a
nem-fejlődést ítélném normális és kiinduló
állapotnak, az ettől való "okozott" eltérést
pedig kierőszakolt változásnak. A dinamikus
modell viszont a követhető kibontakozási logikák
egyikeként megengedi a kauzalitás logikáját, de
sajnos törvényszerűségek létéhez, határ- és
tartalmi feltételekhez köti azt. Statikus
modellből nincs lehetőségünk következtetni a
dinamizmusra, de a dinamikus modell felöleli,
magába foglalja a változások statikus modelljeit
is.
A fejlődésben (kibontakozásban)
megfigyelhetővé tehető ugyan a szintváltás és a
struktúra-sűrűsödés, de nélkülöznünk kell a
fejlődés mérhetőségét. Kifejezhetnénk ugyan,
mint tudjuk, a struktúra-sűrűsödést
információval, de ez a fogalom sem fogható meg
egyelőre elegendő precizitással. A struktúrát
adathalmaznak, megfagyott információnak
tekintve, még csak-csak számszerűsíthetnénk a
változást, de az információ programot is jelent,
s azt sem sűrűségével, sem algoritmus-hosszával
nem jellemezhetjük. Különben is, a struktúra
halmozódásának mérése a fejlődésnek csak igen
áttételes, közvetett követése, hiszen a fejlődés
eredményességét, vagyis tulajdonság-hozamát
ekkor figyelmen kívül hagyjuk. A struktúra
követésével legjobb esetben is tulajdonképpen a
múltat mérnénk; azt a múltat, amely megvezető
ugyan, de sem a jelen, sem a jövő számára nem
meghatározó; extrapolációra alkalmas ugyan, de
újabb szintek előrejelzésére, a minőségi
változások kimutatására csupán a múlt alapján
remény sem lehet. A múlt ráadásul - a
visszacsatolás fokának növekedése miatt - annál
kevésbé mérvadó. minél magasabb szintre jut a
fejlődés.
Hajlamosak vagyunk információról szólva azt
segéd fogalomként használni, vagy kommunikációs
operacionális és általában funkcionális
jelentésére gondolni. Az információ azonban nem
csupán az, amit tevékenységünktől és
érdeklődésünktől függően szubjektív módon annak
tartunk; ez ugyanis csak a funkcionális
információ. Az információ önálló jelensége is e
Világunknak. Az információ nem más, mint a
változást megvezető és az aktív alapelemmel
rendszert képező egyszerre korpuszkuláris,
algoritmikus és fluxus-jellegű fizikai jelenség.
Az információ ebben a komplex minőségben az
anyagi struktúrák fizikai alkotószövete.
Az információs és az idő fluxusai (az idő sem
csupán segédfogalom, hanem ugyancsak
korpuszkuláris, algoritmikus és fluxus-jellegű
fizikai jelenség) úgy egyesülnek a realizáció
középpontjában, hogy kölcsönhatásuk által a
Funkcionális Rendszer minden egyes funkcionális
fázisában pótlólagos folyamatokat gerjeszt,
bocsát ki magából. A pótlólagos folyamatok
egyrészt az időerők által szétszórt
információból épülő struktúrát jelenítik meg. Az
információnak ezt az áramlatokkal rendezett és
dimenziókkal jellemzett statikus alakzatát
térnek hívjuk. A tér és dimenziói az
információ-áramlatnak az időerők által rendezett
struktúráltságát jelenti. A tér ilyenformán nem
más, mint az idő-folyam struktúráját leképező
információs képződmény, az idő produktuma.
Géczy István ("Giordano Bruno szellemi műhely",
Szerencs) :Gondolatok az energiáról
Megjegyzés: Géczy István ezt az egyoldalas
kivonatot még 2000 november 5.-én írta, de ezen
konferencia alkalmából adta közre. 2001 március
2.-a alkalmából közzétett egy 7 oldalas
dolgozatot is: "Gondolatok az Energiáról és
az energiaelvű filozófiáról, különös tekintettel
az információs fejlődésben betöltött szerepére!"
-
Ezt a dolgozatot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000
jún. - 2001 szept. 634-697 dokumentumkötetet.
(A "Giordano Bruno szellemi műhely" a
konferencián három fővel, azaz teljes létszámban
vett részt: Dr. Angyalos László, Csengő Zoltán,
Géczy Isttván.
A 7
oldalas
dolgozatát Géczy István
egy 2001 január 3.-án kelt levél
kíséretében postán küldte el Detre Csabának:
"Kedves Csabáné és Csaba !
Új évezred - új filozófia jelszóval vitát
kezdeményezek a III. Évezred filozófiájáról, az
energetizmusról, melynek megfogalmazásában,
értelmezésében a Filozófiai Vitakörnek
filozófiatörténeti aktív alkotó szerepe lehet.
Ezzel a tanulmánnyal jelentkezem a 2001 március
2.-i "Információs és fejlődés" c. konferenciára.
Ezenkívül légy szíves Földi Tivadar és Magyari
Zoltán címér megküldeni, hogy nekik is
küldhessek belőle elbírálás céljából. Angyalos
Laci a pincéjét ássa és rendezi. Már egy
alagútban kötöttek ki, ahová a hordói
begurulnak, s a szeizmológusok földrengést
jeleztek, de anyagi kár nem jelentkezett. Most
geológusi segítségre lesz szüksége, hogy a föld
alatt a kőzetekben és a lyukakban eligazodjon.
Sajnos, az évnyitóra a késői kezdés miatt nem
tudunk menni, de a Földi T. előadásra feltétlen.
Filozofálásban eredményes újévet kívánva üdvözöl
Géczy István
Szerencs, 2001 január 3.-án"
E-mail címem: g.istvan@posta.net
Géczy István 2000 november 5.-én kelt egyoldalas
dolgozata:
Eddington mondja: "Van valami, amit energiának
nevezünk, anélkül, hogy fogalmunk lenne róla,
hogy mi is az?" Ebben van valami igazság,
azonban ez a körülmény senkit nem zavar, hiszen
enélkül is egészen jól elboldogulunk vele,
mindenféle formájában hasznosítjuk céljaink
megvalósításában, szinte pazarlóan is. hasonló a
helyzet a természettudományokkal ahol a
fizikusok nem tudják, mi az Anyag, a biológusok,
mi az Élet, a pszichológusok, mi a lélek, a
teológusok, milyen az Isten és itt vannak a
filozófusok, akiknek fogalmuk sincs az igazi
Valóságról, tévképzetekben ringatják magukat. De
az ember már csak ilyen: akár a gyerek a mesék
világában, ő is jól érzi magát maga alkotta
képzelt művi élményvilágában, figyelmen kívül
hagyva a valóság tényeit. Azonban vannak
gondolkodó elmék, akik nem elégszenek meg a
látszatdolgokkal, hanem a dolgok mögé akarnak
nézni, szeretnének a struktúra felépítésével,
működési elvével belülről megismerkedni. Ilyen
gondolkodók véleményét, felfogását szeretném az
előadásom során vizsgálódás tárgyává tenni,
remélve, hogy a vitában résztvevők hozzászólása
gazdagítja tudásunkat az Energiáról.
Célom, hogy az Energia fogalmának helyes,
valósághű megfogalmazásával a Világegyetemnek,
mint komplex energetikai funkcionális
rendszernek a működését, mibenlétét jobban
megértsük. mert az emberi faj fennmaradása,
jövője és
boldogulása a természethez fűződő
viszonyától függ, vagyis attól, hogy ki tud-e
alakítani a fenntartható fejlődés érdekében
harmonikus együttműködést a természettel. Ahhoz,
hogy be tudjunk illeszkedni a természet
rendjébe, életünk folyását jó mederbe
terelhessük, a világról helyes ismeretekkel kell
rendelkeznünk. Ezt egy új filozófiával, a
valóság új látásmódjával, gondolkodásunk
radikális megváltoztatásával, magatartásunkban,
cselekvésünkben kopernikuszi fordulattal,
ökoetikai elvek szerinti életstílus
megvalósításával érthetjük el.
Ez az energetizmus filozófiája, mely szembenézés
a valósággal és az abból következő konzekvenciák
bátor, kendőzetlen levonása. Ha már minden
tisztánlátó gondolkodó felismerte, hogy az ember
jelenlegi életvitelével ön- és környezetpusztító
magatartásával vesztébe rohan, fajának
pusztulásán tevékenykedik. A gondolkodó ember
kötelessége és felelőssége embertársai
figyelmének felébresztése, mivel fajunk jövőbeni
sorsa a gondolkodó, felelősségük tudatában lévő
embereken múlik. Descartes azt mondta:
Gondolkodom, tehát vagyok. Én pedig azt mondom,
gondolkodjunk, hogy a jövőben is legyünk!
Szerencs, 2000 november 5.
Géczy István
(kézzel írt utóirat):
Az előadást egésznapos rendezvényre szeretném
időzíteni, a korai órákra, az utazás miatt.
Bánhidi András: Gondolatok az információról
Eredetileg a tudomány és a vallás egyre csökkenő
ellentétéről akartam írni, az információ
segítségével, hiszen a forrásvidéken akár
buddhizmus, akár katolicizmus, de akár a
kabala-tanok ezek ugyanazok a szellemi virágok.
de ugyanilyen az is, amikor a kísérleti
tudományok egyre inkább az anyag határaihoz
közelednek, s egyre inkább összecsengenek a
vallások által hangoztatott tézisekkel.
INFORMATIKA: magyarul adatmegismerést,
adatfeldolgozást jelent, nem etimológiailag,
hanem a mindennapi gyakorlatban. Kommunikáció:
adatcsere, mégpedig kétirányú adatcsere. A
puszta információ esetében az adatáramlás
egyirányú. Vagy kapok, vagy adok adatokat.
Az adatok a világ tükrözései, ezért aki a
világról adatokkal rendelkezik, annak hatalma
van a világ felett. Ismerni valamit azt is
jelenti, hogy birtokban tartani. Tehát akinek
adatai vannak a világról, az a világot
birtokolja is. Ebből az a már szinte
szlogen-szerű kijelentés, hogy AZ INFORMÁCIÓ
HATALOM. Az emberi kultúra fejlődésével az
emberiségnek egyre több információja van a
világról, egyre inkább birtokolja is a világot,
s egyre közelebb kerül Istenhez, akinek a
világról, mint a végtelen rendszerhalmazról,
tökéletes informáltsága van. A világról
megszerzett összes adat megszerzésével az ember
azonosul Istennel.
Agócs József: A fejlődés információ-szükséglete
Eddigi tapasztalataim szerint a fejlődés
fogalmát kétféle indítékból szokták használni.
Az egyik, a gyakoribb indíték az, mikor valaki
régi cselekedetünk, vagy jövőbeni célunk
helyességét akarjuk bizonyítani. Lehetne persze
fejlődésről beszélni amiatt is, hogy
feltárhassuk hibáinkat és hiányosságainkat, azaz
fejletlenségünket, s hogy kijavítsuk a hibákat.
Nyilvánvaló, hogy a kétféle fejlődés-fogalom
kialakításához, definíciójához, megértéséhez,
tudatos használatához, különösen pedig a kétféle
fejlődés-folyamat végén lévő kétféle fejlettségi
cél eléréséhez, különböző információra (tudásra,
ismeretre) van szükség. Ezt a kétféle
fejlődés-értelmezési lehetőséget és kétféle
információ-szükségletet eddig nem különböztettük
meg eddig. Emiatt sem választási, sem
ellenőrzési lehetőségünk nem volt e téren.
Éppen tíz éve azonban, legalább is a FV tagjai
részére rendelkezésre áll ez a
megkülönböztetési, választási és ellenőrzési
lehetőség. Azóta bárki maga is ellenőrizheti,
mire vezet az egyik, vagy a másik
fejlődés-értelmezés, valamint azok követése.
Ennek az önálló, egyben önfejlesztő
gondolkodásnak a megindulását szeretném most
elősegíteni azzal, hogy néhány konkrét példát és
módszert mutatok be a kétféle
információ-szükséglet hasznosítására.
A hasonlítást célszerű mondattani
szempontok, tehát formai követelmények alapján
megkezdeni. A magyar nyelv mondatai ugyanis
kiválóan alkalmasak a definíciók tartalmi
követelményeinek befogadására, s a hiányosságok
kiemelésére. Az ellenőrzést természetesen
nemcsak mondattani szempontok alapján lehet
elvégezni.
Maga a szó kétféle szerepben és formában
fordulhat elő egy mondatban: az egyik a
fejlődik, mint ige, a másik a fejlődés, mint
főnév. Bármely mondat ezen szavak egyikével
akkor értelmes,
- ha a mondatban a fejlődik ige szerepel, mint
állítmány, akkor a mondat alanya az ami
fejlődik, s a többi mondatrészből kiderül:
miből, mi által, mi célból, minek a rovására,
s mivé fejlődik az a valami. Ha nincs
alany, vagy többi mondatrész, akkor a mondat
üres szóvirág, s tetszés szerint értelmezhető.
- ha a mondatban a fejlődés szó szerepel, mint
alany, akkor a mondatba kell foglalni, hogy
minek a fejlődéséről, miből való
fejlődéséről, mi által való fejlődéséről,
stb. van szó. Olyan fogalom, hogy "a" fejlődés,
csak elvont értelmű lehet, ilyen pedig a
valóságban nem léteznek, ilyenekkel értelmes
mondatot szerkeszteni nem lehet.
Ha ezeket az igevonzatokat, vagy birtokos- és
határozói szerkezeteket megválaszolandó
kérdésekként értelmezzük, akkor látható, hogy
miféle ismeretekre van szükség a kérdések
feltevéséhez és megválaszolásához, vagy hogy
mennyire nem kell tudni szinte semmit, ha csak
mellébeszélni, sumákolni, politizálni, pejoratív
értelemben filozofálni, netán szédíteni,
átverni, hazudozni akarunk. Az is láthatóvá
válik, miféle ismeretek szükségesek
tudatlanságunk leleplezéséhez, vagy pedig
tévedéseink megszüntetéséhez. ha pedig pontosan
akarjuk látni, miről is van szó, hol is tartunk
kérdéseink feltevésével és megválaszolásával,
ajánlom egy táblázat szerkesztését:
Legyen a közepén az ember, jelenlegi formájában.
Ettől egyik irányában legyen a valóság, a
fejlődés valóságos, de a szétszedő tudományos
analízisek miatt továbbra is ismeretlen alanya,
a másik irányban pedig legyenek elvont
fogalmaink, vágyálmaink, s egyéb tévedéseink.
Sopron, 2001 február 21
Agócs
József
Gyetvai Pál - Trautmann László: Az információs
társadalom gazdaságfilozófiája.
A hajlékony technika.
Megjegyzés: a közzé adott egyoldalas előadás
kivonat elképesztően rossz nyomtatási minőségben
került
szétosztásra, s ezért utólagos rekonstrukciója
rendkívül nehéz és bizonytalan. Ezért a
szövegben dőlt betűvel jelöljük azokat a
szavakat, amelyek megjelenítése nem egyértelmű.
Ma a hatvanas évek újra divatba jöttek a
filozófiában. A békemozgalom kettős tartalommal
hat: megszüntette
a forradalmakat, és megteremtette a
mobilitás rendszerét. Újra napirendre hozta a
keresztény és szocialista jelszavakat: a munka
felszabadítását, a kizsákmányolás megszüntetését
a társadalmasítást a tervezést és
létbiztonságot. Ezekre a neoliberális választ
Hayek adta meg. Hayek szocializmus-kritikája a
következő elemekre épült fel: 1. az emberek nem
boldogok akarnak lenni, hanem meg akarnak élni.
2. a tervezés lehetetlen. 3. az állami tulajdon
és és a szocializmus összefüggnek. Hayek e
feltevései a korábbi szocialista gondolkodók
számára sem voltak ismeretlenek. George Orwell
szinte ugyanazokat mondta ki 1984-ben.
A hayeki kritikára a valódi választ egyelőre nem
a szocialista elmélet, hanem az információs
technika, és annak alkalmazása adta meg.
Megfordult a viszony a technika és a társadalom
között: eddig a technika határozta meg a
társadalmat, most már a társadalom
szükségleteire lehet alkalmazni a technikát. Ezt
bizonyítja az információs technikák eddigi
alkalmazási területei is: a kommunikáció
fejlődése, az automatizáció előretörése és a
nyilvántartás fejlődése. A technikai fejlődést
azonban a neoliberális ideológia félreéltette:
egyoldalúan a kommunikációra helyezte a
hangsúlyt, azon belül is az egyének szabad
kommunikációira és nem a közösség és az egyén
közötti nagyobb információcsere. Ezzel szemben
ma az információs technikát a neorepublikanizmus
szolgálatába lehet és kell állítani.
Ehhez az információs társadalom eddigi
szakaszait, eredményeit is át kell tekinteni.
Újra kell értelmezni a jóléti államot, annak
első bírálatát, a neokonzervatív forradalmat
(illetve monetarizmust) a toyotizmust és
az internet uralmát. Neorepublikánus szempontból
mindezek egy közösségibb társadalom felé tett
lépésként is megérthetőek. Miután azonban a
technikai fejlődés eddig nem ezzel az elmélettel
párosult, ezért teret nyerhettek a technika
vadhajtásai is. Ide tartozik a tamagocsi, az
elektromos fogkefe, a számítógépes bűnözés, az
automata kutyák stb. A legújabb technikai
trendek már végképp túlmutatnak a neoliberális
ideológiákon, az AOL-Time Warner fúzió, a
Microsoft feldarabolása, a mobiltelefonok
megnövekedett szerepe és az e-business
térhódítása. Véget ért az információs társadalom
nyelvi diktatúrája is.
Ezekre támaszkodva megjelölhetőek az
információs társadalom jelenlegi és
közeljövőbeli fejlődési irányai. Az ehhez
szükséges elméleti támpontok a következők: a
neorepublikanizmust az államkapitalizmus
szolgálatába kell állítani. Egyre világosabb,
hogy összekapcsolódik a hagyományos
infrastruktúra és az információs társadalom.
nagyobb lendületet vesz az automatizáció is, ami
elméleti szempontból két irányt is jelent:
megszünteti a gyáripari termelést, és előtérbe
állítja az űrtechnikát. A személyi számítógépek
összekapcsolódásai a SETI-Folding programok a
neorepublikanizmus szolgálatába állítják a
személyi számítógépeket is - szocialista
felhangokkal.
Az információs társadalom fejlődésének másik
iránya a géntechnológiai kutatások. Itt az egyik
kérdés az evolúciós elmélet problémája. A másik
a káosz-elmélet és a tervezés szisztémája,
ami egyúttal a gazdaság magára hagyásának
vége. Ezzel a hayeki problémát véglegesen
meg lehet oldani, a nagy tömegű adat egyidejű
kezelése lehetővé válik. A géntechnika
egyidejűleg az önkéntes gondolkozás szabályok
közé szorításának ....zája (?) is.
A géntechnika mellett az információs technika
másik fontos iránya a nyelv és az információs
technikák összekapcsolása. Ez vet véget az
információs diktatúrának, tömegessé válhatnak a
fordítógépek, ide tartozik az elektronikus
kereskedelem térhódítása is, ezzel a fogyasztó a
király,
vagy ami ugyanaz a szükségletekre
való haladás valósul meg.
Detre Csaba: Az információs kollapszus az emberi
fejlődés vége?
Az összemberi tudatba bekerült és onnan kiesett
információk. Léteznek-e örök információk? A
bekerült és kiesett információk részaránya.
Melyek azok az információk, amelyek végleg
kiesnek az emberi ismeret tárházából? Erre azt
mondhatja valaki, hogy bizonyára ilyenek a
mammutvadászat fortélyai. Azonban az ott
felhalmozott információk részhalmazai átkerülnek
az emberiség egyéb későbbi cselekvési
területeire. Kétséges, hogy a nyert ismeretek
"tömege" meghaladja az elveszett ismeretek
tömegét. Az evolúcióból jól ismert az, hogy a
fajok nagy részének kipusztulását egyes
túlburjánzott, de visszafejleszthetetlen szervei
okozzák. Az emberiséget saját túlfejlődött
"szervei", így információs tömege öli meg. Az
emberiségre ez a veszély kezdődik, amikor a
technoszféra túlburjánzásából eredő információs
tömeg alapvető emberi jellegzetességeket
nyomorít el: Ilyen napjainkban az ideológiák, s
általában a lokalitások pusztulása. Az ideák
nélküli ember, már nem ember, hanem gép. Éppen
ezért a globalista - kozmopolita világban
támogatni kell minden olyan ideológiát, amely
valamiféle lokalitás (pl. helyi kultúra) iránt
lelkesít, még ha ezek a célok kozmopolita
szempontból talán nem is tűnnek kifejezetten
humánusnak.
Információ az információért. (az ún.
"információs világ"). Az információk gyorsuló
replikációja, s új, önálló szubsztanciává
válása.
Detre Csaba ezen a konferencián is közzétette az
1993 január 15.-én tartott FEJLŐDÉS ÉS
INFORMÁCIÓ konferencián előadott
Információink a fejlődésről c. előadásának
kivonatát is. (Lásd: ott).
Akkerman János: Belefullad-e az emberiség saját
információhalmazába?
Az Emberiség eddigi léte folyamán rengeteg
információt szerzett az őt körülölelő világról,
de meg sem kísérelhetjük azt még
hozzávetőlegesen is megtudni, hogy a világnak
hányad részét ismerjük. Ha az emberi ismeret
szféráját egy kiterjedő gömbként szimbolizáljuk,
az egyre nagyobb felületen terül rá a szintén
gömb felületként szimbolizálható ismeretlen
világra, az ismeretanyag azonban egyre kisebb az
ismeretlenhez képest, a négyzet-köb viszonyszám
függvényében. Ez azt eredményezi, hogy az
emberiség mindinkább rádöbben a világról
szerzett információinak elégtelen mennyiségére.
Ugyanaz játszódik le "nagyban", mint amit a
mindennapi életben: csak a félművelt ember
magabiztos a tudásában, a sokat tudó már óvatos,
sokkal inkább tisztában van azzal, hogy mi is
az, amit nem tud. Az igazi tudás nem a
direkt tudás, hanem annak ismerete, hogy mit nem
tudunk.
Az igazi tudás tehát a kétkedésben való
bizonyosság, a kétkedés bátorsága. A kétely
az igazi intellektuális bátorság.
Az Emberiség ismeretei a világról, a világról
való informáltságát jelenti. Az informatio
etimológiailag: beformálás, belevés(őd)és. (a
régi rómaiknál az "informator" az volt, aki a
követ a szobrásznak elő-, vagy beformázta, ami
alapján aztán a szobrász (sculptor) végső alakra
formálta szobrát.)
A világról szerzett ismereteink tehát
beformálódások, bevésések információs
rendszerünkbe, amelyek elsődleges koordináló
rendszere az agy, s a későbbiekben ennek
másodlagos meghosszabbításai vagy kibővítései, a
mesterséges agyak, a számítógépek.
Az információ, azaz az ismeret bevéséséhez segéd
információk, azaz segédbevésések kellenek, így
minden információ, azaz bevésés megszerzése egy
információs rendszer, azaz fő és segéd bevés(őd)ések.
Bizonyos információs rendszerek már teljeséggel
önmagát fenntartó rendszerek, melyek már nem a
megismerés "frontvonalában" haladnak, hanem a
másodlagos vonalban egymást kurkásszák, azaz a
reális világtól egyre inkább elidegenedő önálló
rendszerek, amelyekre egyre kevésbé hat a
"frontvonal" kihívása. Napjainkban ez leginkább
az emberrel végzett űrkutatás egyre
látványosabbá váló
megtorpanásában jelenik meg. (2002
decemberében lesz 30 éve, hogy ember utoljára
járt a Holdon!). A Térben való
előnyomulás helyett az Emberiség egyre
intenzívebben foglalkozik saját információinak
nagyobb rendszerekbe történő felépítésével,
újabb információk kinyerésével az eddig
megszerzettekből. Az információk gyűjtése így
egyre inkább az ember belső világára tejed ki és
nem az őt körülvevő világra. Ezt az
információs módot nyugodt lelkiismerettel
nevezhetjük információs onanizálásnak.
Ennek során az Emberiség mindinkább
elszigetelődik a világban, belterjes, izolált
részévé válik a világnak. Az ilyen
belterjesedési folyamat végét pedig a
paleobiológiából szerzett számtalan példa
alapján tudjuk: a menthetetlen
kipusztulás. Az ember kozmikus
előretörésének leállása viszont az afelé való
előretörés, hogy az Emberiségből Információs
Fekete Lyuk váljék. (Mintahogyan azt
1991-ben kiadott "Információs Fekete Lyuk" c.
regényemben részletesen is kifejtettem.)
Néhány érdekes hozzászólás az előadásokhoz:
Zörgő József (Miskolc, Soltész N.K. utca 2,
I/2., 3527):
Az információ = energia. Információszerzés=
energiagyűjtés.
Bánhidi András:
Információszerzés: Önmagunk minőségébe való
bekebelezés.
Simon Lehel Alpár:
(előadásból)
Emberi célkitűzéssé vált a "neopublikanizmus."
Végtelen információ: approximációtól mentes.
Információk denzitása (ID). Végtelen információ:
végtelen információ denzitás - végtelen
információáramlás.
Kónya Balázs:
„Egyre
inkább az fogalmazódik meg bennem, hogy a
világban nem létezik olyan történés, ens,
amely nem fungálhat mint információ. „
Szántó Borisz:
A végtelen információ nem információ
Simán Katalin:
(előadásból)
Főemlősök kommunikáció-készsége:
pl. csimpánz: eszközgyártó, de nem viszi magával
az eszközt. A ma élő emberszabású majmok egyike
sem, a magával vitel döntő lépés az emberi lét
felé.
A tagolt beszéd jóval a Homo sapiens előtt,
különböző Homo fajokon belül különféle
tagoltsággal.(Homo primigenius /neandertalensis/:
tagolt, de lassú beszéd) Ezt lehetővé tevő
anatómiai fejlődés: előreugró garat. A mai
értelemben vett igen tagolt beszéd - kétségkívül
- a Homo sapienshez köthető. A fejlett
beszédkészség óriási információs-kommunikációs
előnyt biztosított a Homo sapiens részére.
Tálos Géza:
(előadásból)
Az emberiség számos információs rendszerét
felejtette el. Ezek egyike volt a "salgóvárak"
fényjelző rendszere.
Salgóvárak: Salgótarján, Börzsöny DNy-i része,
Nagyszeben mellett, Galgóc, Nyitra m. É-i
területén, Munkács, Zengő, Szepesség, Zemplén.
674. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A „sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a tudományos irodalomhoz. 10/1. rész: Utólagos előfutárok: Gilgamestől a Gólemen át Gulliverig
2001 március 9., péntek, 15:30, MÁFI ebédlő
Dudich Endre új nagy sorozatot indított,
amelynek 10 előadását ezen az első ülésen
közzétette:
A „sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a
tudományos-fantasztikus irodalomhoz
„A tudomány fantázia nélkül lehet alapos,
de a fantázia tudomány nélkül alaptalan”
(Elvis M. Pont)
A „sci-fi történeti sorozat teljes egészében
megtalálható A FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE
2001-2003 kötetben, e helyen az egyes
előadásoknak összefoglalóját adjuk.
10/1. utólagos előfutárok. Gilgamestől a Gólemen
át Guliverig
-
A mezopotámiai Gilgames-eposz (Akkád változat)
Etana a Kis-király égi utazása. A kétforrású
vízözön többféle változatban (Utnapistim és
Noé).
-
Ezekiel próféta látomása – űrutazása – és a
NASA tervezőmérnöke
-
Platón épp idejében elpusztuló Atlantisza és a
vágy Állama
-
Arisztofanész madarai és a Felhőkakukkvár
-
Apokalipszis (Jelenések Könyve) és az égből
leszállt város
-
Lukianosz – az első csillagháborús „igaz
történet” : harc a Jupiterért.
-
J. Kepler a csillagász álma a holdlakókról (Somnium)
-
T. Campanella ragyogó Nap-állama (Civitas Solis)
-
F. Bacon: a filozófus kancellár
-
T. Morus mintaszerű Seholországa (Utópia)
-
Cyrano de Bergerac harmatos-humoros holdutazása
-
D. Defoe földönkívüli kapitalizmus: Holdbéli
tranzakciók
-
L. Holberg: Klimius Miklós földalatti utazása
(latinul)
-
J. Swift: Gulliver utazásai, III. rész: a repülő
sziget és más furcsaságok
A Gilgamesből a közölt részleteket itt is
közreadjuk:
Gilgames
(ford. Rákos Sándor, Budapest 1985)
Etana mennyei útja
(részletek)
Repült a sas kétszer két óra hosszat,
Ily szóval szólott akkor Etanához:
„Nézz le, barátom: milyen lett a föld?
Tekintsd a tengert Ékur partjain”
„A föld barátom, hegységhez hasonlít,
a tenger meg távoli vízeséshez”
…..
„A föld, barátom, erdőhöz hasonlít,
A tenger meg: hegyi tavacska.”
…..
„A föld, barátom, ugarhoz hasonlít,
A tenger meg: kicsiny kerti medence”
…..
„A föld, barátom, kunyhóhoz hasonlít.
A tenger meg: víztartó kerek dézsa.”
…..
„A föld, barátom, gyöpágyhoz hasonlít,
A tenger meg kenyérkosárhoz.”
…..
„Néznék, barátom – nem látom a földet.
Tekintenék – eltűnt a tenger is.”
Állj meg, állj meg, te barna keselyű,
Hadd térhessek vissza a földre.”
Az előadó szerint itt egy a Földtől mindinkább
eltávolodó űrhajóról van szó! A „barna keselyű”
csupán az űrhajó neve lenne.
Ószövetség – Ezekiel próféta látomásai
1-2. fejezet
„Íme forgószél jött észak felől és nagy
felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség és
belőle … olyasmi tört elő, mint a fénylő érc.
Abban pedig olyasmi volt mint egy élőlény …
Szárnyuk felül ki volt terjesztve két szárnya
mindegyiküknek összeér, kettő pedig befödte a
testüket. Mindegyikük a saját arca irányában
haladt … és nem kellett megfordulniuk, amikor
mentek.
Az élőlények között olyasvalami látszott
mintha tűzben szén izzott volna, és mintha
fáklya imbolygott volna az élőlények között: a
tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak. S
az élőlények ide-oda mozogtak, mint a cikázó
villám.
…
földön az élőlények mellett négy oldalt
egy-egy kerék látszott … mintha kerék volna a
kerék belsejében. Mind a négy oldaluk irányában
mehettek … így nem kellett megfordulniuk, amikor
jártak … Mind a négynek egész felülete
köröskörül tele volt szemekkel. Miközben pedig
az élőlények jártak, forogtak mellettük a
kerekek is, és amikor az élőlények jártak,
forogtak mellettük a kerekek is: és amikor az
élőlények felemelkedtek a földről, felemelkedtek
egyszersmind a kerekek is …
És az élőlények feje fölött az
égboltozathoz hasonló valami volt, olyannak
látszott, mint a kristály …
Az égboltozat fölött pedig, amely az
élőlények feje fölött volt, olyasmi látszott,
mint a zafírkő, királyi székhez hasonló …
fölötte pedig emberi alakhoz hasonló valami
látszott. Ebben köröskörül olyasvalamit láttam,
mint a fénylő érc olyasmit, mint a tűz … mint a
szivárvány … így láttam az Úr dicsőségének
jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra
borultam.
Erre a lélek elragadott engem, és magam
mögött nagy földindulás robaját hallottam, amint
isten dicsősége fölemelkedett a helyéről, és az
élőlények egymást verdeső szárnyainak
csattogását, az élőlényeket kísérő kerekek
robogását, meg a nagy földindulás robaját. Engem
is felemelt a lélek és elragadott.”
Ez a fantasztikus látomás szintén értelmezhető
fejlett technikai környezetként, mikor űrhajók
szállnak fel és le, különféle fejlett technikai
eszközök mozognak a térben.
Újszövetség – Szent János apostol Jelenéseinek
könyve
A p o k a l i p s z i s
21. fejezet
Akkor új eget és új földet láttam. Ezután (én
magam János) láttam, hogy a szent város, az új
Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől … A
trónon ülő így szólt: … „Beteljesedett. Én
az Alfa
és Omega vagyok, a Kezdet és a
Vég. …”
(A város) tündökölt, mint a drágakő, mint a
kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala
volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét
angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét
törzsének neve … A város falának tizenkét
alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét
apostolának tizenkét neve.
Aki velem beszélt, arany mérőrudat
tartott kezében, hogy fölmérje a várost és
kapuit meg falát. A város négyszögben épült,
hossza akkora, mint szélessége … tizenkétezer
stádium (1500 km). Megmérte falát
száznegyvennégy (12 x 12) könyök emberi mérték
szerint, ami az angyal (=a küldött)
mértéke is. A falak jáspisból épültek, a város
maga pedig tükörfényes színaranyból. A város
falának alapköveit mindenféle drágakő
ékesítette:
Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható
Isten, és a Bárány a temploma. A városnak nincs
szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten
dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány.
Világosságában járnak a nemzetek, és a föld
királyai hódolnak neki… Kapuit nem zárják be
soha, hiszen nincs is ott éjszaka. Kincseikkel
és értékeikkel nem adóznak a nemzetek. De nem
léphet be oda tisztátalan, szentségtörő és
hazug, csak aki föl van jegyezve a Bárány
életkönyvébe.”
Az előadási anyag tartalmazza még Jonathan
Swift: „Gulliver utazásai” III. részét is 3
oldalon, lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYV
2001-2003, valamint FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 jún.
– 2001 szept. 634-697 dokumentumkötetet.
675. vitaülés:
A Filozófiai Vitakör és a MÁFI Kozmikus Anyag
Kutató Csoport közös rendezvénye:
JAKAB MÁTYÁS: Mi történne ma a Földön egy közeli szupernóva robbanás esetén?
2001 március 22., csütörtök 16h, MÁFI II.em.
Tanácsterem
Jakab Mátyás már mintegy 20 éve működött együtt
Detre Csabával, elsősorban a prekambriumi és
ó-paleozóos ősmaradványok tanulmányozása terén.
Detre megtudta, hogy Jakab már hosszabb ideje
sugárbiológiával foglalkozik, ezért bevonta őt a
MÁFI „közeli szupernóva” programjába. Jakab
Mátyás részletes kiértékelést adott arról, hogy
a különféle élőlénycsoportok miként reagálnának
egy közeli szupernóva
robbanásra. Az előadásból kiderült, hogy
bizonyos élőlénycsoportok, elsősorban
baktériumok és primitív gombák szinte károsodás
nélkül vészelnének át egy a Naprendszertől 10-20
parsec távolságban bekövetkező szupernóva
robbanást. Az előadás jelentősége elsősorban az
volt, hogy sugárbiológiailag pontosította az
1997-ben kialakított szupernóva
katasztrófa-elméletet.
676. vitaülés:
JORDÁN GYULA: A kínai gazdasági-társadalmi csoda
2001 március 23., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Jordán Gyula Kónya Balázs munkatársa volt a
Budapest Bankban, s részt vett a bank kínai
műveleteiben. Kónya Balázs e banki felderítés
keretében több évet töltött Kínában, de mint
ahogyan éppen itt kiderült, az előadó soha nem
járt Kínában, mindezek ellenére mégis „Kína
szakértőnek”
számított.
Az előadás részletesen elemezte a jelenlegi
kínai gazdasági-politikai helyzetet. A kínai
gazdaági növekedést az előadó a világtörténelem
szempontjából is páratlanul kiemelkedőnek
tartotta. Ennek lehetősége abból adódik, hogy
Kínában, az európai szocialista országokkal és a
Szovjetúnióval szemben, nem játszódott le
„rendszerváltás” , folyamatos és monoton
gazdasági növekedés játszódott le a szocializmus
1949-es győzelme után. Egy drasztikus időszak
játszódott le, a hetvenes évek második felében,
az ún. „kulturális forradalom” időszaka,
amelynek kimenetele végül is pozitív volt, a
feudalizmus maradványainak teljes és radikális
felszámolása. Létrejött a világban páratlan
„Kínai Szocializmus”, amely a kínai párt- és
állami vezetők állandó reform-elkötelezettségén
alapult, a gazdasági érdekek folyamatos és
állandó előbbre helyezése az ideológiával
szemben.
Mao Ce Tung óta az elsődleges szempont a
gazdasági érdekek és a nép boldogulása volt! A
kínai szocializmusban mindig egyenrangú volt
valamennyi tulajdonforma! A szocializmus kezdeti
szakaszáról így emlékeznek meg a pártbrossúrák:
„Se nem terv. Se nem piac: ez a szocializmus
kezdeti szakasza: első a rugalmasság!”.
Teng Hsziao Ping híres jelszava:
„Gazdagodjatok!”
Kínában feltörekvő a nacionalizmus, egyre
intenzívebb az amerikaiakkal a sokoldalú
együttműködés, de a legújabban terjedő
nacionalista gőg által vezérelt jelszó: „Én
kínai vagyok, és Amerika aljas!” Mindenesetre
Kína jelenleg (még) elkerüli az amerikaiakkal a
konfliktusokat, de ez bizonyára nem így lesz a
nem túl távoli jövőben.
Az előadó gazdasági növekedés trendeket vázolt
fel: 2010-es évek közepére Kína behozza az USÁ-t
a GDP összmennyiségében, de az egy főre jutó GDP
ekkor még csak egyötöde
lesz az amerikainak. Mindenesetre
vitathatatlan, hogy Kína már nem csak a jövő,
hanem a jelen gazdasági és politikai óriása.
A jelenlévők megtapsolták az igen érdekes és
lendületes előadást annak ellenére is, hogy az
előadó nem saját kínai tapasztalatait mutatta
be.
677. vitaülés:
PRÁCZKY ISTVÁN: A magyar ősnyelv és rovásírás
2001 március 30., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó az ősmagyar nyelv kutatásának érdekes
alakja: Végzettségére nézve katonatiszt, ifjú
tisztként végigharcolja a II. világháborút,
többször is kitüntetésben részesül. A tehetséges
ifjú tisztet, aki századosként fejezi be a
világháborút, nem szerelik le 1945 után,
különféle továbbképzésben részesül. Azonban a
negyvenes években beinduló nagy tisztogatás őt
sem kerüli el, 1950-ben rövid vizsgálati fogság
után elbocsátják a hadseregtől. A következő
évtizedekben a legkülönbözőbb tevékenységeket
űzi, ekkor kezd intenzíven foglalkozni a magyar
nyelv eredetével. Itt gyorsan elhíresül mint
rendkívül ötlet- é fantáziadús történeti
etimológus. Több tanulmánya és könyve jelenik
meg a tárgykörben Valamikor a nyolcvanas években
megint kapcsolatba kerül a Magyar
Néphadsereggel. A rendszerváltás után az Antall
kormány idején a kémelhárításnál dolgozik egy
rövid ideig, s mint katonatiszt megy nyugdíjba a
kilencvenes évek elején. Ettől kezdve minden
idejét és energiáját a magyar ősnyelv
problematikájának szenteli. A Filozófiai
Vitakörben többen is ismerték, s többen
összehangolt akcióval hívták meg előadásra a
Filozófiai Vitakörbe.
A Vitakör egy hallatlan impulzív, dinamikus és
indulatos előadót ismert meg. Néhány
megállapítása abszurdnak de mindenképpen
elgondolkodtatónak tűnt. Sok példát hozott fel
arra, hogy egyes szavak hangilag megfordultak,
vagy a szótagok átrendeződtek.
Ugyancsak egyes latin és görög szavak
eredetét a magyarból vezeti le.
Néhány példa fentiekre:
Analógosz – anyalóg
(mármint a fogalom azonosul az anyával, rajta
vagy tőle függ.)
Cassis – sisak
(rendkívül elgondolkoztató!)
Duna – Anud
Regina –
régi nő (rendkívül sajátságos, de
érdekes etimológia!)
Saját (d.cs.) értékelésem:
Práczky rávilágított arra, hogy az emberi beszéd
(nyelv) szemiotikailag halatlanul primitív, de
szemantikailag a legkiterjedtebb, a
szemantikai abszolútum. Az emberi beszédnél,
fogalomrendszernél nincsen szélesebb körű
jelentésrendszer.
A rendkívül impulzív, indulatos és dinamikus
előadó a vitában nem tűrt ellentmondást, bár
mindig konkrét és eszmedús érvekkel vágott
vissza a néha gunyoros kritikákra. Különösen
irritálták Vitányi Pál közbeszólásai, aki
többször belevágott szavaiba. Végül a hatalmas
termetű és nyolcvan éves kora ellenére igen jó
kondícióban lévő előadó elveszítette türelmét,
nyakánál fogva megragadta Vitányi Pált és
többször is falhoz csapdosta, mondván: „nem
tűröm, hogy állandóan belepofázzál a szavaimba!”
A többiek végül is kiszabadították Vitányit a
„hatalmas medve karmaiból.” Ez volt a
Flozófiai Vitakör történetében az egyetlen olyan
eset napjainkig (2005 február 24), amikor
egy vitaköri ülésen tettlegességre került sor.
Az előadó egy 10 oldalas dolgozatot adott közre
a vitaülés alkalmából, ebből az alábbiakban
részleteket közlünk (teljes anyagot lásd:
FILOZÓFAI VITAKÖR 2000 jún. – 2001 szept. 634 –
697 dokumentumkötetet), csak azokat a
részleteket, amelyek valamennyire is komolyan
vehetők:
ROVÁSÍRÁS – FONÁKÍRÁS
PRÁCZKY ISTVÁN (2213 Monorierdő, Nefelejcs u.
1-3., tel.: 06-29-419-341)
(Az ősnyelv „kódjainak” titka), 2000
február 7.
Hinni szeretném, hogy a magyarok a harmadik
évezredben végre magukhoz térnek a majdnem
ezeréves szellemi kábulatból és a magyar nyelv
szépsége mellett hivatalosan is meglelik és
kellőképpen értékelik az ősmagyar kultúra
legkiemelkedőbb teljesítményét az üki-ősi
rovásírást. Nem tudni milyen rontás
következtében ugyanis, az elmúlt évezred
írástudósai „megfeledkeztek” arról a nemzeti
írásról amelyet sok ezer éven át műveltek a
magyarul beszélő népek. Arról az írásról, amely
egyedülálló szellemmel és színességgel volt
képes kifejezni és rögzíteni a magyar nyelv
elképesztően pontos és markáns, de mégis finoman
cizellált szavainak az árnyalatait is.
Sajnos sikerült a magyarok tudását olya
mélyre süllyeszteni, hogy még nemzeti
értelmiségünk kiváló tagjai nincsenek tisztában
azzal, hogy őseink sok-sok ezer éven át az üki
fonákírást művelték és „csak” ezer éve „rontja”
nyelvünket a latin írás.
Jellemző erre a helyzetre, hogy az
Akadémiának és az egyetemek nyelvi
intézményeinek nincs Rovásírás-Fonákírás
tanszéke és nincsenek hivatalos ősírás
szakoktatói. Az illetékesek pedig úgy lapítanak
és úgy szégyenkeznek a nemzetközi fórumokon a
magyar ősírással kapcsolatban, mintha valaki az
„indo-európaizmus” nagy templomában szellentett
volna egy nagyot, bele az öndicsérő
finn-ugorizmus kultikus mise- (mese-)
ceremóniájának a hamis áhítatába. Egyszerűen
értelmezhetetlen, hogy nem mutatjuk be a
magyar ősnyelv és ősírás páros csodáját,
melyhez foghatót nem ismer az egész világ.
Azt már más helyütt kifejtettem, hogy a
magyar ősnyelv nem a latinhoz hasonló nyelvi
kövület, melynek már nem élnek rokonai az
újkorban.A magyar ősnyelv ugyanis azért
csodálatos kuriózum, mert minden jel szerint a
Bibliával egyidős, ha nem idősebb.
Ezt a sokak részére borzalmasnak tűnő
kijelentést a magyar ősírással, az
üki-fonákírással, annak rendjének és
rendszerének feltárásával kívánom és tudom
bizonyítani. Ezt pedig azzal kezdeném, hogy
megmagyarázzam, a „divatos” rovásírás szó
helyett miért is beszélek folyvást az üki- és
fonák-írásról? Természetesen azért, mert ez a
helyes elnevezés.
Ősírás és az ómagyar rovásírás?
Mindenek előtt tisztáznunk kell azt, hogy
mi hivatalosan, csak az Árpádi Honfoglalás óta
vagyunk magyarok. Azért, mert a megválasztott és
Vérszerződéssel megerősített fejedelem népének
nevét vette fel az új nemzetközösség. Éppen úgy,
mint ahogyan a félszáznál is több nemzet és
törzs által megválasztott Attila szövetségi
rendszere a Hun-Birodalom nevét viselte. A
magyar ősnyelv tehát, nemcsak a magyarok
ősnyelve volt, hanem a több, mint száz nemzeté
és nemzetségé, melyek az őskorban már léteztek.
A „magyar” nyelvnek ugyanis sok más neve is
volt, de most az egyszerűség kedvéért nevezzük
azokat is magyarnak. Kicsit hasonló a helyzet a
„rovásírással” is, amit a mai értelemben
felületesen és pontatlanul nevezünk
„rovásírásnak”, mert a magyar ősírást nemcsak
rótták, nyűtték és vésték /előbb kőre, majd
bőrre és fára/, hanem írták is rajzolták is:
háncsra, papírra, fa- valamint kő- és
pala-táblákra. A rovás szó tökéletesen indokolt
volt valaha, így indokolt meghagyni a mai
beszédben is, de tudjunk arról, hogy többet
jelent „fa-faragásánál.”
Az ősi írásunk különleges írás volt és
ezért különleges figyelmet kell ráfordítani. Ez
az írás ugyanis azért ősírás, merthogy neki
nincs „őse”, tehát eredeti. Másodsorban
azért ősírás, mert isteni írás, vagyis
eszmeisége logikája és szerkezete a magyar
ősvallás kultuszát tükrözi. Harmadsorban
pedig azért, mert tökéletes összhangban van a
magyar nyelvvel és nyelvtanával.
A rovásírás maga négy fő
jellegzetességgel, de inkább alapvető
törvénnyel, rendelkezett. 1.) = leginkább csak
mássalhangzókat írt, 2.) = „Fordítva”, azaz
jobbról-balra haladva rótták, 3.) =
„Fonetikusan”, tehát kiejtés szerint írták, 4.)
= Az írás (azaz minden szó) több jelentéssel,
olvasattal bírt vagyis többféle értelme volt.
Vegyük ezeket sorba:
1.
Csak mássalhangzókat írtunk
A magyar nyelv jellegzetessége, hogy egy
szóban azonos „magasságú hangok” (vagy magas,
vagy mély) vannak.
Az „F-K-T” szóról minden magyar tudja,
hogy nem fakata, fikiti, vagy netán fukutu,
hanem fekete, vagy főkötő. Hogy melyik, az
mindig kiderül az adott mondatból. Ha nem, akkor
egy segéd-jelet tesznek ki, vagyis utalnak a
hangra. Ez a tipikusan magyar szabály azonban
rendkívül sok galibát okozott „nyugati
kultúrnyelvekben”, de elsősorban a görög és
latin nyelvben. A magyar szavakat ugyanis
rosszul és sokszor fordítva olvasták, sőt nem
ritkán fordítva is értették.
A magyar nyelv nagyon fontos törzsszava
volt pld: a teremtés és termés, amit
fordítva (ezentúl –FO) és mássalhangzókkal
így írtak: TRMS = T-R-M-S. Az ősnyelv
jellegzetessége, hogy FO-jelentése – egy másik
olvasata – van a szónak. A SMRT – szó a
szem-érlelő „matriarchális” –nőtörzsi népet, a
szemert (szumért), a szemeréket jelentette,
kiknek országa valahol a Szerémség körül volt.
Az angolok ezt a szót smart-nak mondják,
ami csinost és takarost jelent, hiszen a
nőkre ez jellemző. A szlávok azonban rosszul
írták le, sőt rosszul is értették meg a szót; a
SMRT, vagy szmrty szó ugyanis szlávul =
halált jelent.
A sátorfa (STRF) a pusztai népek
rendkívül fontos „eszköze” volt, így nem
véletlenül nevezték istenfának. Eme súlyos
elnevezésnek azonban más oka is volt. A pusztán,
nem lévén fa, a bűnösöket erre kötötték ki
(gúzsba-kötés és fel-kötés), vagy erre
akasztották fel, végezték ki. Nem véletlen
tehát, hogy a németek, akik Attila húnjainak
leszármazottai, ettől a „fától” eredeztetik a
német büntetőjogot. (A büntetés= Strafe=
sátorfa, büntetésjog = Stafenrecht =
sátor-fenn-rakat a büntetőparancs =
Strafenbefehl – sátorfán-e(ide) fél, a
kivégzés = Strafenvollzug =
sátorfán-fel-húz. Voll = fol és zug FO = gúz,
húz (stb., stb.)
2.
Fordítva írás (FO =)
Ezer évvel ezelőtt a „fordított” volt az
„egyenes írás.”
A kereszténység felvétele, a latinos írás
bevezetése sok száz fogalom jelentését
megváltoztatta. Sokszor a szót is és értelmét is
megfordították, ezért ma már a „rosszat” is
jónak értjük. /Pld. A bal (és baj) lett a jó és
a jobb lett a „rossz”, a szélsőséges/. A
fordítottság elfelejtése miatt hiszik ma is az
emberek, hogy nincs semmi közünk a nyugati
nyelvekhez. Ezért nem jut eszébe „senkinek sem”,
hogy felismerje a tősgyökeres magyar szavakat,
melyekkel minden kultúrnyelven találkozhatunk.
Tudósaink pld. eleve elutasítják, hogy a latin
sors= sors, a vagy a nyugati vers
(verse) = vers és rim (rhym) =
rím-szavak magyarok lennének. Ilyen szavak
ezrével vannak jelen a fenti nyelvekben, de most
csak a „rovás-fonák” szavakból vegyünk néhány
vitathatatlan példát a négy európai nyelvből:
Latin: csákó = cassis –FO = sisac =
sisak, vonal egyenes = linea –FO= anil = nyíl,
ásó, lapát = pala –FO= a-lap, szomorú =
trista –FO= át-sírt, védőpajzs = tutamen –FO=
nem átüt, stb.
Görög: lovasság = kavala
(P. I. itt a latin megfelelővel
keveri! – d.cs.) –FO: a lavak, lovak,
alagút = tunel –FO lenn-út, rokonok = deszmosz -
-FO= szomszéd, szerető = metresza – FO=
a-szeretem, a cigány = gyilkos –FO =sokat-víg,
űrmérték = oka –FO = akó, stb. Angol: kocsi =
car _FO= rak, fintorgás =grimace (grimasz) –FO =
esz a mireg, rész,, darab = share (sér) –FO
=rés, rész, cukor _FO= ragús (cukornádat
rágták), tengeri sün = echinus –FO = sunike,
sünike, stb. Német: Szép = Schön –FO= nős
(nőies), eleven, fürge = Rege –FO=egér, jazz =
modern zene –FO =zaj, tócsa, tócsa, pocsolya =
Sude –FO = lé-dús, szövetkezet = coop –FO= pók,
kantin, étkezde = Messe –FO= eszem, kacat, lom,
siserehad = Tross –FO = szórt, szétszórt, stb.
Úgy hiszem, hogy ennyi „véletlen”
felvezetése, ha nem is teljes bizonyíték, de
mindenképpen elgondolkoztató. (A fenti
nyelvekben természetesen nem ennyi fordított szó
található, hanem ennek százszorosa.
Megjegyzés: a szavak eredete
össze-vissza van keverve, a görög a latinnal, a
német az angollal, stb., (d. cs.)
Különösen a fordított szavak jegyzéke
nagyon megragadta a Filozófiai Vitakör egyes
nyelvészkedni szerető tagjainak fantáziáját, s
Práczky szógyűjteményét saját kezdeményezésükre
bővíteni kezdték. Ezek közül kiemelkedik Dudich
Endre 4 oldalas összeállítása, amelyből az
alábbiakban kiragadjuk az általános vélemény
szerint a legszellemesebbeket (teljes
anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000 jún. –
2001 szept. 634 – 697 dokumentumkötetet):
Részletek PRÁCZKI ISTVÁN: „A magyar
ősnyelv és rovásírás” c. előadásának anyagából
Smrt = szemert (sumért) = szemerét =smart (csinos,
angol) = smrt (halál, szláv) szemere=
szem-mérő
Strf = sátorfa = Strafe (büntetés,
német). Ugyanis a „németek … Attila hunjainak
leszármazottai”).
Zug –FO =gúz, húz
Deszmosz (helyesen: demosz, görög nép) FO
= szomszéd (deszmosz = kötél).
Cassis (latin) FO = sisak
Tutámen (védőpajzs, latin)
FO= nemátüt
Trista (helyesen, latunul: tristis) FO =
átsírt
Grimace (grimasz, francia) FO = esz a
méreg
Share (rész, angol) FO = rés, rész
Sugar (cukor, angol) FO = rágús
(cukornádat rágtak)
Schön (szép, német) FO = nős
Jazz FO = zaj
Coop (szövetkezet, rövidítve) FO = pók
Messe (étkezde, kantin, mise, német) FO =
eszem
Arzenál = őrzenél
Accident (baleset, angol és francia) =
összedönt
Parola (szó, olasz) = pörölő
Parlament = pör lement
Gorod (város, orosz) FO dorog, dorongvár
Méh – míh FO = hím
Zeusz (főisten, görög) FO = szuez, szűz
Isten = őstény
Káosz = Kő-ős
Asterisque (*) vagy Asterix = ős-töréske
Kultúra = kű(el)túrás
Star (csillag, angol) = Őstor = Isten
Égiség = igőség = iga’ság = igazság
…………
…………
medve = médz-evő
mező = médző
méh-asszony =
menyasszony
munka = méhike
hulla = nulla
Remus FO = Sumér
Róma FO = Amor = a mór (= a magyar)
Paripa = pár-apa
Pártus = pártás, nő törzsi hun nép
Arab – abar – awar – a-mar – a mór
„a görög H hang kisbetűs alakja, éta a
latin n betűt idézi (valójában „é”.
…………
„Abban
biztos vagyok, hogy az indo-európaizmus a
finn-ugorizmus eszmeiségének magyar
ősnyelv-ellenes dogmáit sikerült megfúrnom.”
--------------------------------
A hozzászóló (Dudich Endre) javaslatai az ilyen
jelegű szófejtésekhez:
Aláh (Isten, arab) FO = hála
Deus (latin, isten) = Szued = szűd =
szíved (a bennünk lakó isten)
Dísz FO = szíd
Drak (sárkány) FO = kard
Géza FO = az Ég
Gyűrű FO = ürügy
Hermész FO = Szem(e)reh
Ima = ami
………….
Papír = pap ír
…………
táltos FO = sotlát = sokat lát, látnok
…………
térkép FO = pékrét(es)
trük(k) FO = kürt
…………
Különösen jelentősek lehetnek azok a szavak,
amelyek jobbról balra és balról jobbra olvasva
egyaránt azonosak, Ilyenek pl.
Aba, anya, apa, bab, déd, epe, gőg, görög, jaj,
jőj, kerek, kék, lehel, lel, óvó, pap, sas,
szesz, tat, tét, ubu, zúz.
Praczki
(pracki)
egyébként csehül annyit jelent: mancsok.
A magyar gyereknyelvben pracli alakban
közismert.
A rovásíráshoz (fonákíráshoz) és az
ősmagyar/avar/hun/szumér napvallás istenneveihez
nem kívánok hozzászólni.
678. vitaülés:
SIMON LEHEL ALPÁR:
Szinkronicitás és modern fizika -II. rész
2001 április 6., péntek, 15:30, MÁFI, II. em.
Tanácsterem
Simon Lehel Alpár már jó előre jelezte Detre
Csabának, hogy úgy mint novemberi előadása
esetén, most sem lesz elégséges a MÁFI ebédlője,
mert Debrecenből legalább kétszáz rajongója
fogja elkísérni, de lehet, hogy még többen
lesznek, mert közben Vitányi Pál unszolására
belépett a szabadkőművesek közé, ahonnan további
rajongókat tud majd mozgósítani. Detre közölte
vele, hogy a Föltani Intézet II. em. nagy
Tanácsterme (Díszterme) maximum kétszáz fő
befogadására képes, s ha a látogatottság nagyobb
lesz, akkor többen állni fognak.
Detre fellélegzett, amikor végül is kiderült,
hogy csak mintegy ötven „rajongó” jött össze,
valamint a Filozófiai Vitakör 4-5 régi tagja. A
„rajongók” közül többen tortát hoztak, mert
Simon éppen ezekben a napokban töltötte be 21.
életévét. Ugyancsak sok üveg pezsgő is
összegyűlt.
Az ifjú előadó kvalitásairól rendkívül
ellentmondásos vélemény alakult ki. Egyesek a „III.
Évezred máris legkiemelkedőbb géniuszának”
tartották, míg mások felfújt, elkényeztetett
hólyagnak.
Az előadást megint Vitányi Pál, az előadó „lelki
atyja” vezette be, több mint egyórás
megnyitójával. Ezután következett S.L.A. mintegy
háromnegyedórás előadása, igen látványos
demonstrációs technika felvonultatásával. Ebből
e sorok írója semmit nem értett, s mint kiderült
a Filozófiai Vitakör többi régi tagjai sem. Ez
követően két felkért hozzászóló is fellépett
volna, először Szántó Borisz, aki
általánosságokban dicsérte az előadót. Második
felkért hozzászóló Földi Tivadar lett volna, de
ő az utolsó pillanatban visszalépett a
felszólalástól. A „rajongók” közül csak egy
felszólaló volt, akit névleg nem lehetett
azonosítani, ő „istenségnek” titulálta az
előadót. Ugyancsak jelen volt, a rejtélyes
„NASA-szakértő”, Magda-Marinkó József is, aki
megint nem szólt egy szót sem.
A Filozófiai Vitakör „öregjei” közül többen
megjegyezték: „Kell nekünk ez a téboly?”
679. vitaülés:
SZOMBATHELYI LÁSZLÓ JÁNOS (1931 – 2005) : Ideológikus geometriai szimbólumok
2001 április 19., csütörtök, 15:30, MÁFI II.em.
Tanácsterem
Az előadó eredeti szakmája grafikus volt, idővel
azonban mindinkább többet foglalkozott a grafika
történetével, majd a grafikus megjelentetés
ideológiai tartalmaival, a grafikával mint
ideológia-hordozóval. Az ideológikus szimbólumok
témakörben több tanulmánya is megjelent, így
1984-ben egy 700 oldalas(!) könyv „Ideological
Symbols” címmel az Egyesült Államokban, ahol
több mint 20 évet élt 1966 és 1987 között. Itt
először grafikusként dolgozott, de a hetvenes
évek elejétől Kanadában az University of
Manitoba-ban a geometriai szimbólumoknak az
emberi szellem fejlődésében betöltött szerepéről
tartott előadásokat. Tengerentúli tartózkodása
során, amely nem volt „disszidálás”, megtartotta
magyar állampolgárságát, s elbeszélése szerint:
„amint szellemem a tengerentúlon tökéletesen
kiüresedett, visszamenekültem kies kis hazámba,
hogy szellemem feltöltődjön, s itt váljon majd
el porhüvelyemtől.” 2005 február 25.-én hunyt el
Bükkszentkereszt-i házában.
Az előadó a fenti könyvét mutatta be amelynek
vezérfonala az volt, hogy az emberiség minden
eszméjének képi, többnyire geometriai
szimbolikus
megjelentetést adott, s mennél inkább
elvont ez az eszme, annál inkább egyszerűbb,
azaz kifejezettebben geometriai szimbólumot
sorolt hozzá. A legegyszerűbb geometriai
szimbólumok a vallások szimbólumai: pl.
kereszténység: kereszt, zsidó vallás: hatágú
csillag, a meghúzott átlókkal (ún.
„Dávid-csillag”), de ugyanez volt a
Benares-környéki ősi buddhisták szimbolikája is
a késő ókorban és a korai középkorban.
Siva-kultusz: szvasztika (horogkereszt). Ötágú
csillag, azaz pentagramma: fehér: püthagoreusok,
vörös: középkorban a Sátán szimbóluma, később
pedig a kommunista világmozgalom jelképévé vált.
Az ideák és vallások rivalizálásával, sőt,
háborúskodásaival egyes szimbólumokat egyes
helyeken üldözni kezdtek, míg ugyanezt az
ellenség szakrifikálta. Jelenleg a magyarországi
„önkényuralmi jelvények tilalma” törvény az
egész világon páratlan abban a vonatkozásban,
hogy a 20. század összes diktatúrájának
jelvényének, szimbólumának használatát,
megjelenítését tiltja. Ez nyilvánvalóan félelmet
fejez ki. Az ilyesmi éppen a célkitűzés
ellenkezőjét éri el, a szimbólumok
„háttér-világbeli” óriási mértékű
felértékelődését ,misztifikálódását is
eredményezi,
ami viszont mindig a „fekete piacon” való
áruforgalmi felértékelődéshez is vezet. Ez
Magyarországra ugyancsak jellemző: pl. a
horogkeresztes német katonai használati eszközök
a magyarországi bolhapiacokon hallatlanul magas
értékeken kelnek el, addig ugyanezek a tárgyak a
németországi, olaszországi, ukrajnai,
lengyelországi piacokon már a magyarországi
áraik töredékéért is megkaphatók.
Az előadó végül nem tartotta valószínűnek azt,
hogy az emberiség új, egyszerű geometriai
szimbolikát fog a jövőben alkalmazni, esetleg
kialakuló új ideológiai rendszerei esetében.
Ennek elsődleges oka az, hogy már minden
egyszerű geometriai rendszer „foglalt”. Érdekes
dolog, s ezen lehet találgatásokba merülni, hogy
a négyzetből miért nem lett ideológiai
szimbólum, míg a háromszögből, ötszögből nagyon
is. Ennek valami rejtélyes szociálpszichológiai
háttere lehet csak. Nyilvánvaló, hogy az
egyszerű geometriai formáknak van valamiféle
lelki dinamikája, olyan hatása, ami „megkapja” a
szemlélőt. Az előadó a „szociopszicho-dinamikailag”
legnagyobb hatású geometriai formának a
szvasztikát tartja, amely mint időben mint
térben óriási tömeghatású volt. Ez a forma –
bizonyíthatóan – legalább 10 000 éve van jelen
az ember formavilágában, s nevetséges azt hinni,
hogy jelenlegi egyes országokban való tiltása
miatt el fogja majd felejteni az emberiség.
680. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A „sci-fi” különös világa(i).
Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus
irodalomhoz 10/2: A hőskor klasszikusai –
Nyugat-Európában (és Észak-Amerikában): Verne,
Doyle, Rice Burroughs, Wells
– 2001 április 24., kedd, 16h, Pataky Művelődési
Ház, Könyvtár, Budapest X., Szent László tér
7-14, Szervező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.:
261-6001.
Jules Verne
– Verne Gyula (1828 – 1905)
Jogot tanult, majd viszonylag sikeres színműíró
lett Párizsban.
Műveit eredetileg Julius Hetzel
jelentette meg.
Földrajziak:
Hatteras kapitány 1866
Grant kapitány gyermekei 1867
Az angolok az Északi sarkon 1870
80 nap alatt a Föld körül 1873
Sztrogoff Mihály 1875
A tizenötéves kapitány 1878
Végig az Amazonaszon 1881
Várkastély a Kárpátokban 1902
Tenger alatt:
Húszezer mérföld a tenger alatt (Nemo kapitány)
1869
A rejtelmes sziget 1874
Föld alatt:
Utazás a Föld középpontja felé 1864
Levegőben
Öt hét léghajón 1863
A csavaros sziget 1895
A világ ura 1904
Csillagászat:
Utazás a Holdra és a Hold körül 1865
Servadac Hector 1879
Társadalmi-politikai:
Mathias Sandorf (Sándor Mátyás) 1885
A bégum ötszáz milliója 1879
Az úszó sziget
Párizs a XX. Században
Összes művei magyarul 53 (!) kötetben jelentek
meg.
1892-ben a Becsületrend (Légion d’Honneur)
tiszti fokozatával tüntették ki.
Jellegzetességei
·
Érdeklődése középpontjában a technika
áll, amely emberi leleményességgel
párosul és enyhe liberális humanizmussal társul,
amelyen azonban társadalmi pesszimizmus
üt át.
·
Kiemelt szerep jut a bretonoknak. (Ő maga
is Nantes-ban, a régi Bretagne hercegség
fővárosában született.)
·
Az ellenségek, vagy legalább is irónia tárgyai,
az angolok vagy a németek.
·
A női szereplői nem teljesen alárendelt szerepet
játszanak.
·
A vallás tökéletesen hiányzik műveiből.
Sir Arthur Conan Doyle
(1859 – 1930)
A skóciai Edinburghben született. Orvostudományt
tanult és hosszú évekig gyakorló orvos is volt.
Sherlock Holmes,
a szigorú pozitivista logikával (és a lélektani
ellenpontként működő Dr. Watson-nal)
brilliánsan nyomozó mesterdetektív figuráját
1887-ben alkotta meg, és máig tartó sikert
aratott vele. Angliában és az Egyesült
Államokban ma is működik Holmes-klub.
A tudományos-fantasztikus irodalom történetébe
„Az elveszett világ”-gal írta be a nevét
(1912, folytatásokban). Ebben George
Challenger („Kihívó”) londoni
állattan-professzor, Lord John Roxton és
társaik az Amazonasz vidéken egy a
külvilágtól elzárt vulkáni kalderára találnak,
ahol a földtörténet középkorának sárkánygyíkjai
– dinoszauruszai – élnek, valamint „kökorszaki
szakik.” Ez
a téma a Jurassic Park-ig vezet tovább … Két nem
kevésbé érdekes írása is említést érdemel. „A
méregövezet” alapötlete az, hogy a Föld egy
kozmikus mérgesgáz-felhőn halad át (de mint
kiderül, ez a gáz csak időleges tetszhalált
okoz). Az „Amikor a világ sikolt”
rendkívül eredeti: Challenger professzornak
sikerül áthatolnia a Föld szilárd kérgén, és
alatta – élő anyagot talál – jó félévszázaddal a
Gaia-hipotézis (James Lovelock 1978)
megszületése előtt.
1892-ben lovaggá avatták, a délafrikai angol-búr
háborúban tábori orvosként végzett munkájáért.
(Ennek a gyarmati háborúnak egyébként több
művében is a védelmére kelt.)
Miután fia az első világháborúban szerzett
sebesülésébe belehalt, Sir Doyle a
spiritizmus (szellemidézés) híve lett, abban
keresett vigasztalást.
Edgar Rice Burroughs
(1875 – 1950)
Chicago-ban született. A Michigan-i katonai
Akadémián tanult, sőt később tanított is. Majd
pályát módosítva üzletember lett.
1912-ben jelent meg az All Story
magazinban egy regénye: „A Mars holdjai
alatt”, hat folytatásban. A
siker
hatására föladta az üzletemberi pályát, és
főfoglalkozású íróvá lett. A Mars-témát (a
titokzatos „szellemi” úton odakerülő John
Carter kalandjait a Barsoom-nak nevezett
vörös bolygón) további 10 kötetben fejlesztette
tovább: „A Mars hercegnője” (1917), „A Mars
istenei” (1918), „A Mars hadura (1919), „A Mars
mesterséges emberei” (1940).
Világraszóló sikerét azonban Tarzan
könyvei hozták meg. A Lord Greystoke kisfiából
lett, óriásmajmok felnevelte majomember
(modernizált Maugli) számos könyv, film
és TV-sorozat hőse lett ind a mai napig. Még
Tarzana város is született.
Burroughs
harmadik sikeres sorozata a Pellucidar.
Ennek első része „A Föld középpontjában”,
1914-ben jelent meg folytatásokban és 1922-ben
könyv formájában. További öt kötet jelent meg
még életében, a hatodik már csak halála után.
Ezek egyike különösen meglepő: Tarzan a Föld
középpontjában” (!)
Még egy negyedik sorozat is kitelt tőle. A
helyszín ezúttal a Vénusz. Négy kötet
jelent meg, az ötödik befejezetlen maradt …
A három testvérbolygó mellett a Holdat sem
hanyagolja el. Az „A Hold leánya” c.
könyvében a Hold belső világát(!) mutatta be.
Végül „Az ország, amelyről megfeledkezett az
idő” (1924) egy olyan (tengeralattjárón
elért) szigeten játszódik, amelynek lakói térben
egymás mellett az emberi törzsfejlődés különböző
fokozatain élnek.
A II. Világháború csendesóceáni hadszinterén
haditudósítóként működött (korelnökként, 66
évesen!) – A kaliforniai Encino-ban húnyt el, 75
évesen – igen stílusosan: egy képregény olvasása
közben.
Herbert George Wells
(1866 – 1946)
Az angliai Bromley-ben (Kent grófság) született.
Szülei eredetileg cselédek, majd kereskedők
voltak. Sokat nélkülözött és betegeskedett, a
középiskolát sem sikerült befejeznie.
Textilboltban dolgozott, majd képesítés nélküli
tanítóként működött. Rosszul sikerült
házasságából egy tanítványával szökött meg, ki
második felesége és két fiának anyja lett.
Megélhetésüket Wells kirobbanó sikerű irodalmi
működése tette lehetővé.
·
Az időgép
1895
az első modern idő-utazás
·
Kőkori történet
1897
az ember és előember harca
·
Világok harca
1898
a Marslakók támadása
·
Az alvó felébred
1889
·
Dr. Moreau szigete
1896
szervátültetések, állat-emberek
·
A láthatatlan ember
1897
(tudtommal) a téma premierje – nem!:
Verne
·
Az első emberek a Holdban 1901
gravitáció-szigetelő „cavorit”
·
Az istenek eledele
1904
Óriásnövesztő szer (d.cs.)
·
Az üstökös napjai
1906
·
Légiháború
1908
·
Modern utópia
1908
a Világállam alapgondolata
Mindinkább a társadalom és a történelem nagy
kérdései foglalkoztatták. Tagja volt a
szocialista irányzatú Fablan Society-nak
(akárcsak G.B: Shaw), és elnöke lett a
nemzetközi PEN Club-nak.
Számos társadalmi-politikai témájú és célzatú mű
szerzője. Megírta többek között, és többek
közreműködésével, A világtörténelem
alapvonalait (1922), majd egy további
ambiciózus művet: „Az emberiség munkája,
gazdasága és boldogsága” (1931).
Nemzetközi megbecsülésére jellemző, hogy F.D.
Roosevelttel, sőt J.V. Sztálinnal i
tárgyalt.
„Álomország nagy tábornoka”, ezt a kissé
ironikus címet ő maga adta magának. De nevezték
„a science fiction Shakespeare-jének” is …
------------------------------------
Szubjektív megjegyzés (d.cs.):
Az előző nap egy sörözéssel öszekapcsolhatóan,
teljes prosztata-elzáródást kaptam, s következő
napot pokoli kínok között töltöttem, így
végigszenvedtem Dudich előadását is. (A
prosztata elzáródás ténye csak másnap derült ki.
Utána egészen júliusig igen zilált időket értem
meg, Közben, júmius 5.-én egy prosztata
operáción is végigmentem.)
681. vitaülés:
PATAKI TAMÁS: Világok a teknősbékák hátán, avagy összehasonlító mintázattan
2001 május 4., péntek, 15:30, MÁFI, Ebédlő
Pataki Tamás grafikusművész második előadását
tartotta ekkor a Filozófiai Vitakörben. Eddig
még nem adott közre írásbeli anyagot, ez
alkalommal azonban 3 oldalas anyagot mellékelt
előadásához.
Először is bemutatkozást tett közzé:
Bemutatkozó
Pataki Tamás (1953) természet iránti
érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott.
Akkor még ösztönösen fordult az álltok felületén
(bőrén, pikkelyein, szőrén) látható mintázatok
és színeik felé, de ugyanígy foglalkoztatták a
növények és azok felépítése is. Hamarosan kitűnt
rajzkészségével. Ez a kettős tulajdonság
meghatározóvá vált számára. Egyre nagyobb
felkészültséggel vizsgálta-kutatta a
természetben előforduló vizuális jelenségeket.
Alapkészségei, érthetően, a
grafikus-természetbúvár irányba vezérelték.
Alkotó unkásságában, kezdettől fogva, a
díszítő mintázatokkal foglalkozott, melyek
kidolgozásában leginkább a természetben
fellelhető elrendezéseket (színeket, vonalalkat,
formákat) vette alapul. Figyelme ezen
megnyilvánulások mögötti organikus
törvényszerűségekre irányult.
Ezen a területen szerzett tanulságokat és
vizuális élményeket szintetizálva grafikai
formában jelenített meg benyomásait. A természet
sok, egybefonódott rendszere és
rendszer-komponense között akkor lehet
eligazodni és tudjuk helyünket megtalálni, ha
megértjük létezésük, kapcsolataik lényegét. Mind
az állatok mintázatánál, mind a Pataki által
alkotott mintarendszereknél, előre megadott (ún.
alapvető) törvényszerűségek határozzák meg a
minták átfogó jellegzetességeit, karakterét.
Azonban az egyes állatok és ennek megfelelően az
egyéni művészi alkotások specifikus
elrendezéseit és kialakítását, végső soron a
külső hatások, „véletlenszerűségek” is
befolyásolják. Gondoljunk például egy tigris
mintázatára. Állatok esetében, a színek és
mintázatok elrendezésében több
élettevékenységnek is meghatározó szerepe van.
Az utóbbi hatások legmarkánsabban a jelző- és
rejtő mintázatoknál figyelhető meg. A művész
által megformált mintázatok esetében, az emberi
gondolkodás és az átélés, az intuíció határozza
meg a síkban történő kialakítás szabályait. Az
élővilágban, az állatoknál, a gének által
vezérelt szabályok definiálják a kiinduló
rendszert és ezt variálja a külső világ, a
környezet, amik már a kezdeti időszakban, tehát
embrionális fázisban hatnak. A művész munkáin
jól meghatározhatóak, végső soron mérhetők a
törvényszerűségek, amik a minták helyzetét és
alakját definiálják. Elmondottakból érzékelhető,
hogy mindaz a látható és felismerhető
élményekből táplálkozik, ebből következően
Pataki Tamás ezt az irányzatot MIMIKRI
Design-nak nevezte el. Az alkotóművész
munkájának egyik célja a kidolgozott mintázatok
felhasználása építészeti felületeken,
burkolatokon. Az épületdíszítő művészetben,
olyan ismert, kiváló művészek munkásságát
tekinti iránymutatónak, mint M.C. Escher, A.
Gaudi, F. Hundertwasser, Lechner Ödön, vagy V.
Vasarely. A témakör tanulmányozása során, több
olyan felismerésre jutott, melyek filozófia
megfogalmazása további alkotásra inspirálták.
Abból indult ki, hogy az említett mintázatok
művészi megformálásánál nem elegendő csak síkban
gondolkodni, azok térben is megjeleníthetőek.
Ennek egyik eredménye a 3 dimenziós,
holografikus, valamint egy …….a beragasztott
kép elfedi a szöveget…. ből álló burkolat
rendszer. Ezen ötleteket 1993 óta szabadalom
védi. Az elmúlt évek során, a nagy ….ábrával
leragasztott szövegrész … munkáit.
Cím: Pataki Tamás
Bertalan L. u. 26
1111 Budapest
HUNGARY
Tel:
00 36 1- 361 4135
E-mail:
mimikristudio@freemail.hu
Világok a teknősbékák hátán, avagy
összehasonlító mintázattan
Gyerekkorom óta foglalkozom állatokkal és
rajzolással is. Talán az okból különös
érzékenységgel kezdtem el foglalkozni az állatok
mintázataival, a természetben előforduló
formákkal. Aki már ismer, az tudja, hogy
otthonomban több fajta teknősbékával élek
együtt. Érthető tehát, hogy rácsodálkoztam a
páncéljukon átható mintázatokra, és hogy azok
további alkotásra inspiráltak.
Bizonyos ősi eredetmítoszok arról szólnak, hogy
a Világot teknősbéka hordja a hátán.
Ősi szertartásoknál, teknőspáncélra titokzatos
írásokat írtak, majd ezekről jósoltak. A
teknősök hátán én is térképeket, írásokat vélek
látni. Ezeket az évmilliók történései által
genetikailag leírt mintázatokat szeretném
megfejteni. Lenyűgöz az állatokon látható
vonalak csíkok, sávok, foltok, pelyhek szépsége
és rendezettsége. Sokszor gondolkodom róla,
hogyan keletkeztek, vajon mi az oka, a célja
ezeknek.
Szt. Bonaventura
(Kr.u. 1274) szerint:
„A szemlélő lelkét a világ összes lényei
Istenhez vezetik, mert az ő árnyékai,
Kihangzásai, rajzai, nyomai, képmásai és
tükrei.”
A Mindenható, a mindenben ható törvények
a természetben, részünkre érzékelő szerveink
közül leginkább a látásunk által nyilvánul meg.
Látásunk összetett optikai, biokémiai és lelki
folyamat, amely a látott dolgokat a tudatunkban
mintázatokba rendezi össze.
A látottakat összehasonlítjuk a tudatunkban
kiépült mintázatokkal.
Gondolom, az ember tudata más mintázatoknak
rakja össze a látottakat, mint az állatoké, de
még azt is feltételezem, hogy más-más emberi
kultúrák máshogy rakták össze a tudatunkban a
természetben látottakat, tehát máshogy látták.
Én, nem mint tudós, hanem mint művész,
megengedhetem magamnak, hogy saját rendszereket
állítsak fel az általam megismert természeti
mintázatokból. Engedtessék meg, hogy bemutassak
egy néhányat az általam összeállított
csoportosításokból: itt kb. 50 db. Fóliát
vetítek!
A mintázatok lehetnek egyféleképp:
Statikusak
– tehát viszonylag állandók, pl.:
Síkfelületen: az állatok mintázatai – jégvirág –
kiszáradt föld – üledékes kőzetek metszetei
Térformában: kristályok – kovamoszatok vázai –
puhatestűek vázai – pókhálók, méhviaszok –
fakérgek.
Dinamikusak
– tehát állandó mozgásban lévők, térben és
időben változók, pl.: folyó anyagok (havak,
jegek, vizek, lávák, kövek, stb.) – örvénylő
anyagok (csillaghalmazok, tüzek, vizek, szelek,
stb.) – vízben vagy szélben lebegő növények, -
csordában vonuló állatok, rajokban úszó halak.
Másféleképp:
-
foltosak (szűkülők)
-
csíkosak (tágulók)
-
összefolyók
-
elágazók (fraktálisak)
-
örvénylők (spirálisok)
Őseink, a természetben élő népek, együtt
gondolkodva a természettel, mágikus (szakrális)
célból kezdték el tárgyaikat, környezetüket
szimbolikus mintázatokkal díszíteni. Ezekből
fejlődtek ki később az épületek
díszítőmintázatai. Még később az iszlám világ
elvei miatt az úgynevezett geometriai mintázatok
kerülnek előtérbe az épületek burkolatain. Az
iszlám művészet számos geometriai mintát
használt fel, általában a szimmetrikus geometria
világában. Ezek a mintázatok periodikusan
ismétlődve fedték le a síkot. Ezekhez képest
jelent új lehetőségeket a nem periodikus
geometriai mintázatok felfedezése, amely a sík
lefedésére végtelen, még nem kellően feltárt
lehetőségeket ígér.
Martin Gardner
így ír a nem periodikus csempézésről, melyet
Roger Penrose a jeles brit matematikus,
fizikus és kozmológus talált fel:
„Végtelen sok olyan alakzat van, - például a
szabályos hatszög, amellyel nem periodikusan
csempézhető s sík. Olyan alakzat is végtelen sok
van, amellyel periodikusan is, de nem
periodikusan is lehet csempézni.
Comway
egy megoldást javasolt, miszerint rajzoljunk
kétféle színnel köríveket minden csempére.
Minden ív az oldalakat is és a
szimmetriatengelyeket is aranymetszéssel osztja.
A szabályunk az, hogy összeillesztéskor minden
ívnek ugyanolyan színű ívhez kell csatlakoznia.
Bár lehet olyan Penrose-csempézést készíteni,
mely magas rendben szimmetrikus (végtelen sok
kétoldali szimmetriával rendelkező csempézés
van), a legtöbb mintázat olyan, mint az
UNIVERZUM, a rendezettség és a rendtől való
váratlan eltérések zavarba ejtő keveréke.
Ahogy a mintázatok nőnek, úgy tűnik, mintha
igyekeznének saját magukat ismételni, de ezt
sohasem sikerül tejesen elérniük.
Van a Penrose-világnak egy még meglepőbb
tulajdonsága. Egy sajátos, véges értelemben,
amit a „lokális izomorfizmus-tétel” határol
körül, minden Penrose-mintázat egyforma.
Penrose-nak sikerült megmutatni, hogy
bármelyik mintázat bármelyik véges tartománya
valahol szerepel az összes többi mintázatban.
Sőt, mi több, minden mintázatban végtelen
sokszor szerepel.
Hogy megértsük, milyen döbbenetes tényről van
szó, képzeljük el, hogy egy végtelen síkon
élünk, mely a megszámlálhatatlanul sok
Penrose-csempézések egyikével van lefedve.
Megvizsgálhatjuk mintázatunkat arabról darabra,
egyre táguló területeken. Nem számít, mekkora
részt derítettünk fel, soha nem leszünk képesek
eldönteni, hogy melyik csempézésen vagyunk. Az
sem segít, ha egymástól nagy távolságra lévő
különálló tartományokat vizsgálunk meg, hiszen
akárhány tartományhoz is lesz egy nagy, de véges
tartomány, amely tartalmazza őket, és mely
végtelen sokszor megismétlődik minden
mintázatban. Mindez persze nyilvánvalóan
teljesül egy periodikus csempézésre, de a
Penrose-világok nem periodikusak. Végtelen sok
különbség van bármelyik kettő között, mégis
elérhetetlen az a határ, melyen túl
megkülönböztethetők egymástól.
Robert Amman
elképesztően sokféle, nem periodikus
csempekészletet talált ki, amit manapság
Amman-csíkoknak nevezünk, és a
Penrose-csempézés háromdimanziós megfelelői a
kristálytan bámulatos fejlődéséhez vezettek.
Az Amman-csíkok két családja nem periodikus
paralelogrammák olyan hálózatát hozza létre,
melybe beilleszkednek a csempék. A csíkok
valami olyasmik, amik halványan emlékeztetnek a
kvantummezőkre, melyek meghatározzák a
részecskék helyét és pályáját. A csíkok hálózata
„kényszertételek”-hez vezet, olyan tételekhez,
melyek arról szólnak, hogy a csempék egy kicsiny
halmaza hogyan határozza meg végtelen ok más
csempe helyzetét.
Míg Conway íveket rajzolt Penrose szabályos
síkidomjaira („sárkányok és dárdák”) és így
értek el különböző egymásbafoglaltságú
mintázatvilágokat, addig Pataki Tamás más
eljárással tud végtelenbefolyó, nem periodikus,
aszimmetrikus mintázatokat kialakítani.
Mint az állatok mintázatánál, mint a Pataki
Tamás grafikus által alkotott
mintarendszereknél, előre meghatározott
törvényszerűségek határozzák meg a minták
jellegzetességeit, karakterét. Azonban az
állatok mintázatainak valamint a művészi
alkotásoknak a lokális elrendezéseit és
kialakítását végső soron, a külső hatások,
„véletlenszerűségek” is befolyásolják. A művész
által megformált mintázatok esetében, az emberi
gondolkodás és az intuíció határozza meg a
kialakítás szabályait. Az élő világban, az
állatoknál, a ének által vezérelt szabályok
definiálják a kiinduló rendszert és ezt alakítja
a külső világ. A művész munkáin jól
meghatározhatóak, végső soron mérhetők a
törvényszerűségek, amik a minták helyzetét és
alakját definiálják. Ezért tekintem ezeket a
mintázatrendszereket „élő”
rendszereknek, és ezért neveztem el
mintázatrendszereimet „MIMIKRI DESIGN”-nak.
A fenti mintarendszerek jól modelezik a világ
összetettségét, és alkotórendszereinek
egymásbafoglaltságát.
„Az élet a rendezett és a kaotikus állapotok
határán mozog” – Stuart Kauffman.
Ezek az újabb kori ember megközelítései a
díszítőmintázatok kialakítására a tudomány,
matematika és a számítógép eszközeivel, de ne
feledkezzünk meg az ún. primitív népek
őstudásáról, amik saját lelkükből és
tapasztalásukból fakadnak. Van még mit tanulnunk
tőlük!
2001.03.02.-án Szegeden
Pataki Tamás
682 – 683. vitaülés:
Az ún. „Első Debreceni Vándorgyűlés”, „rendező”: SIMON LEHEL ALPÁR
2001 május 11-12., Debrecen, Kossuth Lajos
Tudomány Egyetem állítólagosan valamelyik
filozófiai tanszékén.
Simon Lehel Alpár még koratavasszal jelezte,
hogy kész egy „Debreceni Vándorgyűlést”
megszervezni, amelye meghívja a Filozófiai
Vitakört, gondoskodik szállásról ugyanakkor
meghívja egyetemi évfolyamtársait, s oktatóit
is. Az összejövetel időpontjáról még márciusban
megegyezett Detre Csabával. Ahogy közeledett a
kitűzött időpont, Simon Lehel egyre inkább
elérhetetlenebbé vált. Április közepe körül
Detre hosszas telefonbeszélgetést folytatott a
szervezővel, de ő biztosította Detrét, hogy
minden rendben van a debreceni rendezvénnyel
kapcsolatban. Detre mindenesetre „biztonsági
tartalékként” megkérte Kónya Balázst, hogy a már
februárban jelzett Condorcet-megemlékezést
esetleg tartsa meg ebben az időpontban. Kónya
Balázst ezt örömmel vette, s már május 11.-re el
is készített egy meghívó-változatot
Condorcet-előadásához. (Az eredetileg kitűzött
időpont június 8.-a volt, s május 16.-án
bekövetkezett halála miatt ezt az előadását már
nem tudta megtartani.) Simon Lehel Alpár azonban
valamikor április végén újból megerősítette a
debreceni rendezvény megtartását, s így Detre
Kónya Balázst visszahelyezte az eredeti június
8.-i terminusba.
A kialakult zűrzavart fokozta Detre Csabának
áprlis 23.-án bekövetkezett
prosztata-elzáródása, amely miatt hetekig tartó
orvosi kivizsgálásra és ápolásra szorult, míg
május 28.-án, többszöri halasztás után be
kellett vonulnia a Szt. János Kórház Urológiai
Osztályára, ahol június 5.-én megoperálták, s
onnan június 16.-án tért haza.
A „Debreceni Vándorgyűlésről” semmi biztosat nem
tudunk. Tény, hogy Bokor Levente és Vitányi Pál
május 11.-én elutaztak Debrecenbe, de ott nem
találkoztak Simon Lehel Alpárral, és semmiféle
rendezvény nyomára nem bukkantak. Detre utólag
számonkérte Simont, hogy mi történt Debrecenben,
míg a kérdezett azt válaszolta, hogy 11.-én
jelzett időpontnál (d.u. 6h) sokkal
korábban csakugyan volt egy rendezvény az egyik
filozófiai előadóteremben, de azt korán be
kellett fejezni, mert a rendezőket kitessékelték
onnan. Mindenesetre ez az „Első Debreceni
Találkozó” a Filozófiai Vitakör egyik nagy
rejtélye maradt.
DR. KÓNYA BALÁZS (1923 – 2001) halála:
2001 május 16.
Kónya Balázsné 2001 május 16.-án,
szerdán kora este felhívta Detre Csabát, hogy
férje aznap délután otthonában váratlanul
elhunyt. Kónya Balázs 1992 májusa óta vett részt
a Filozófiai Vitakör munkájában, akkor mint a
Henry George Táraság elnökeként csatlakozott a
Filozófiai Vitakör „Ember és Fejlődés” c.
kétnapos konferenciájához. Ezt követően kereken
9 éven keresztül a Filozófiai Vitakör szinte
legaktívabb tagja volt, különösen történelmi
előadásai voltak kiemelkedőek. Előadásait mindig
igen bőséges írásbeli anyaggal látta el .A
Filozófiai Vitakör 2001 októberében külön ülésen
emlékezett meg Dr. Kónya Balázsról.(lásd: ott).
Kónya Balázs számos, elsősorban
történelmi,
jogfilozófiai és jogtörténeti munkát nem
tudott befejezni. E munkák publikációs formában
történő befejezése a Filozófiai Vitakör nagy
feladatai közé tartozik.
684. vitaülés:
A FEJLŐDÉS TÉNYEI
A Filozófiai Vitakör 28. születésnapi
konferenciája
2001 május 18., péntek, 10:00, Kőbányai Szabó E.
Könyvtár a Pataky Művelődési Házban
Detre Caba már március 20 körül közreadta az
alábbi körlevelet:
KÖRLEVÉL
A
Filozófiai Vitakör 28 szülésnapját a 2001 május
18.-án, pénteken 10 órakor kezdődő
A FEJLŐDÉS TÉNYEI
c. konferenciájával fogja megünnepelni
közös rendezésben az
Interdiszciplináris Alapítvánnyal
Kérem,
hogy előadásának címét április 6-ig, s
előadásának max. háromoldalas, de legalább
egy teljes oldalas kivonatát május 4.-ig
szíveskedjék megadni.
A konferencia helyszíne:
Pataky Művelődési Ház, Kőbányai
Szabó Ervin Könyvtár, Budapest X.,
Szent László tér 7-14.
Könyvtárvezető:
Kovács Györgyi, telefon: 261-6001
Részvételi díj:
Hölgyeknek 1 csomag sütemény, uraknak 1
üveg ital
Tisztelettel:
Dr. Detre Csaba
Kovács Györgyi
A Filozófiai Vitakör elnöke
Az Interdiszciplináris Alapítvány
képviselője
Annak ellenére, hogy betegsége miatt Detre Csaba
elnök alig-alig tudott résztvenni a 28.
születésnapi konferencia előkészületeiben, 13
előadó jelentkezett. Detre Csabának az eredeti
orvosi elképzelések szerint május 14.-én kellett
volna bevonulnia a Szt. János Kórházba, ezért a
konferencia levezető elnöki tisztét Dr. Dudich
Endrére és Dr. Szántó Boriszra bízta. E tárgyban
május 8.-án az alábbi E-mail körlevelet
bocsátotta közre:
Tisztelt Filozófiai Vitakör!
Vitakörünk „A fejlődés tényei” c. 28.
születésnapi konferenciáján betegségem miatt nem
tudok részt venni, ezért a levezető elnöki
teendők ellátására felkérem Dr. Dudich Endrét és
Dr. Szántó Boriszt. A konferencia előkészítő
munkálataira pedig Kovács Györgyit, a Kőbányai
Szabó Ervin Könyvtár vezetőjét kérem meg. Kérem
a Tisztelt Kört, hogy mindenben kövesse három
megbízottam útmutatásait.
Szárnyaljon fennen a Szent Rhamphorhynchus !
Szeretettel:
Detre
Csaba
Elnök
Budapest, 2001 május 8.-án
Megjegyzés: Végül is Detre nem május 14.-én,
hanem két héttel később, május 28.-án vonult be
a kórházba, így a konferencián részt tudott
venni, de ez a megbízottak szerepét már nem
változtatta meg.
A 28. születésnapi konferencia programja:
A Filozófiai Vitakör szeretettel meghívja 2001
május 18.-án, pénteken 10
órakor kezdődő 28. születésnapi
konferenciájára
A FEJLŐDÉS TÉNYEI
10:00: DUDICH ENDRE: A bioszféra
krónikája
10:30: KISS ENDRE: Fejlődés – teleológia
és racionalitás között
11.00: SZÁNTÓ BORISZ: A fejlődés hozama
és a tulajdonságok logikája
11:30: AGÓCS JÓZSEF: A tények
értelmezésének fejlődése
12:00: VITÁNYI PÁL: A fejlődés tényei a
minősítő számok tükrében
Ebédszünet
14:00: GÉCZY ISTVÁN: Az energia mint tény
14:30: SÍKLAKY ISTVÁN: Rudolf Steiner
fejlődéstana és a Fennmaradási Program
15:00: KÓNYA BALÁZS: Ökológiai
Kasszandra-levél
15:30: SIMON LEHEL: A fejlődési zérus
Kávészünet
16:30: DETRE CSABA: Makacs dolgok-e a
tények? A fejlődés tényszerűtlenségei
17:00: TÁLOS GÉZA: A jövő rovásírása
17:30: BOKOR LEVENTE: A nem filozófiája
18:00: BÁNHIDI ANDRÁS: A tények fejlődése
18:30: Z
á r ó f o g a d á s
Egy előadás időtartama 20 perc,
amelyet 10 perc vita követhet. Kérjük a kedves
előadókat,
s a konferencia résztvevőit ezen
keretek betartására
A konferencia színhelye:
Kőbányai
Szabó Erin Könyvtár a Pataky Művelődési Házban,
Budapest X, Szent László tér 7-14,
Szervező: KOVÁCS GYÖRGYI,
tel.: 261-6001
Részvételi díj: hölgyeknek 1 csomag
sütemény, uraknak:1 üveg ital. A
részvételi díj előfeltétele a konferencián való
részvételnek, túladakozás szívesen látott!
A konferencián közzétett előadás kivonatok:
DUDICH ENDRE: A bioszféra krónikája – A földi
élővilág ma ismert időrendje
A paleontológia (őslénytan) művelői eddig
már több mint három évszázados munkával
nagymennyiségű adatot gyűjtöttek össze az egykor
élt növények és állatok különféle formáinak
elterjedéséről a Földkéreg üledékes kőzeteinek
rétegeiben. Ezeket „idősebb-fiatalabb” sorrendbe
lehetett állítani: ez a sztratigráfia
(rétegtan) relatív kronológiája
(viszonylagos időrendje). Az „abszolút”
(földi években megadott) kormeghatározás a
természetes rádioaktív atommagbomlás jelenségén
alapul: a bomlás sebessége (amelyet az ún.
felezési idővel jellemeznek) közönséges földi
viszonyok között mai ismereteink szerint
állandó, nem befolyásolja sem a hőmérséklet (T),
sem a nyomás (P), sem a vegyi összetétel
(c), („nem T-P-c-függő), Az U-Pb, K-Ar, Rb-Sr és
radiokarbon (14C) módszerek átlagos mérési
hibája kb. 10 relatív százalék, tehát pl. egy
koradat lehet 200 plusz-mínusz 20 millió év. A
következő rövidítések használatosak: Ga (giga-annum)
= 1 milliárd év; Ma (mega-annum) =
1 millió év; Ka (kilo-annum) = 1 ezer év.
– A viszonylagos és az években kifejezett
koradatok összesítése szolgált az alábbi ábra é
a 2.-3. oldalon bemutatott időrendi táblázat
összeállításának alapjául.
/Ezeket
a mellékleteket lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000
jún. – 2001 szept. 634 – 697.
dokumentumkötetben/.
– Tárgyunknak megfelelően ezek
tehát megfigyelt tények (adott helyen,
adott kőzetből gyűjtött fosszíliák,
megkövesedett ősmaradványok), illetve több
egymástól független radiogeokémiai módszerrel
nyert mérési adatok. Értelmezésük,
feltevések segítségével elméletté kiépítésük nem
a mai nap feladata.
Saját feljegyzéseim KISS ENDRE „Fejlődés –
teleológia és racionalitás között” c
előadásáról:
Mit nevezünk fejlődésnek? Kvalitatív elemet is
beleértünk ---- „emancipáció” (szebb, jobb felé
megy).
Felvilágosodás.
Élő természet: itélőerő kritikája.
Élő természet és az Élővilág teleológiája „nagy
teleológiai önbizalmat” adott, ezt próbálta
visszavetni a pozitívizmus.
KANT: „Tiszta ész kritikája” 1. Előszó:
Metafizika: Barbárság (???)
HERDER: Történelem = fejlődés. A Föld
keletkezéséből vezeti le a társadalmi fejlődést.
HEGEL:
- „Herderiánus” arca;
- Egyedüli mérce a szabadság tudata.
Az objektum viszont szemben áll a
szabadságtudatú szubjektummal.
-
„Ész csele”
MARX: Társadalmi antagonizmus mint a fejlődés
hordozója.
Evolúció, mint kihívás, válaszmodell
DARWIN: Hirtelen változásokra (katasztrófák)
történő megoldás-válasz. Drámából származó
válaszok.
Társadalomontológia: Hogyan viszonyul a
fejlődéshez?
Racionalitás
belső dinamikája (visszavágás dinamikája)
A szabadságtudatú szubjektum és az objektum
növekvő ellenállása növeli a fejlődés
dinamikáját, „feszülő” viszony.
Racionalitás „démoni” növekedése: diabólikus
----- ADORNO, fasizmus.
SZÁNTÓ BORISZ: A fejlődés hozama és a
tulajdonságok logikája
Ténynek tartjuk azt, ami – szerintünk –
létezik, igaz, vagyis vitathatatlan,
bizonyíthatóan megtörtént vagy éppen most
történő esemény, megtapasztalt, megfigyelt és
dokumentált, jogi következmények mellett vállalt
állítás. Ezzel az erővel akármit ténynek
nyilváníthatok; erkölcsi hozzáállás dolga.
Paradox módon, az illúzió is tény. A tény
semmiképpen sem következtetés. Mi csak
regisztráljuk, hisz’ rajtunk kívüli valami. Tény
tehát az, ami általunk nyer ilyen minősítést, de
letagadjuk, hogy tőlünk függne. Ráadásul, a tény
fogalmával kétségbe vonjuk önmagunk jogát a
kételkedéshez. A tényben való kételkedés persze
megengedett, sőt kívánatos, de a tény
megkérdőjelezésével önmagam józan eszét is
megkérdőjelezem. A tény tehát nem más, mint jogi
fogalom, mert csűrés-csavarással akár visszájára
is fordítható.
A „dolgok (tények) változatlan rendjé”-ből
kiinduló világ-koncepció a fejlődést lényegében
véletlenszerű kilengések sztochasztikus
eredőjének tekintette és tekinti még ma is.
Csakhogy, ha figyelembe vesszük, hogy a teljesen
trend-nélküli miliőben a véletlenszerű
kilengések ki kell, hogy egyenlítsék egymást,
akkor az eredőnek zérusnak kellene lennie, a
dolgoknak pedig változatlanoknak kellene
maradniuk. Fejlődésről tehát ez esetben elvben
sem beszélhetünk. Fejlődés ugyanis algoritmus,
az algoritmus pedig önmagában tény, s nincs
szüksége egyéb tényekre.
A folytonos változás azaz az Aktivitás
akkor figyelhető meg, mint az álladóság jegyeit
már magán hordozó folyamatváltozás, ha
derivátuma számunkra (mondhatjuk azt is, hogy
önmaga számára) észrevehető, meghatározott,
stabil algoritmussal, továbbá megkülönböztethető
konkrét cselekvési minőséggel, vagyis
tulajdonsággal rendelkezik.
Megjegyzem, a tulajdonság antropomorf
kifejezés, de – Gödel tételét fejtegetéseinkre
értelmezve – kötelességünk is visszacsatolni az
okfejtést önmagunkra, mert ami áll az emberre,
mint a Világmindenség részére, áll a
Világmindenségre is. Egyébként is jó, ha
tudatosodik: az alaptulajdonságok
megfogalmazásával a strukturálódó Világmindenség
alaptörvényszerűségeit vázoljuk fel. Ha úgy
tetszik, a Világmindenség írja le önmagát. Ebben
nincs semmi rendkívüli vagy misztikus, a
kibontakozás ugyanis nem más, mint a
Világmindenségnek az a képessége, hogy felülírja
önmagát. A fejlődés vagy kibontakozás
egyidejűleg íródik fel elvek, entitások
tulajdonságok, dimenziók, koncepciók,
mechanizmusok, mozzanatok, jellemzők, valamint
realizálódó statikus és dinamikus struktúrák
alakzatában. Végülis a hozam jeleníti meg
számunkra a Lényt vagy lényégét, s
ezen belül a Személyiséget, mint a
teljesség aktív képviselőjét.
GÉCZY ISTVÁN: Az energia mint tény (4 oldal, a
teljes anyagot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000
jún. – 2001 szept. 634 – 697 dokumentumkötetet).
A filozófia metamorfózisa -
ezt a kétoldalas anyagot az alábbiakban teljes
egészében közöljük:
A mikroelektronika szédületes fejlődése
által kiváltott információs forradalomban a jövő
tudástársadalma formálódik, ahol a pozitív tudás
az emberi létezés, cselekvés alapjává válik. A
társadalmi fejlődést az információ
halmozódásával és adaptációjával mérhetjük. A
tudás társadalomformáló, a cselekvésben
hatékonyságnövelő erő, így a fejlődést szolgáló
tényező. Az energetizmusban újjászületett
filozófia ebben a társadalmi mozgásban
megalapozó, szervező és irányító tényezőként lép
fel. A „tudás hatalom” mondás ma igazabb, mint
bármikor. A megújult filozófia újra az emberi
létezés, a humán kultúra legfőbb tudománya, így
a tudományok királynője lesz.
Miután a filozófiai gondolkodásban
évezredenként teszünk egy lépést, úgy gondolom a
mostani ezredfordulón itt az ideje, hogy a III.
évezred filozófiájának megfogalmazására az első
lépéseket megtegyük. A Krisztus előtti
évezredben a klasszikus görög filozófia világunk
megértésében jelentős lépést tett előre, majd a
középkori skolasztika kettőt hátra. Így
filozófiatörténeti szükségszerűségnek
látszik, hogy egy újabb lépéssel az ókori
szellemóriások mellé felzárkózzunk és az általuk
elkezdett úton haladva megkíséreljük az előbbre
jutást. A klasszikusok lerakták az alapot, az
utánuk jövők ezeket az alapvető lételveket
csupán magyarázgatni próbálták, anélkül, hogy
valahová kilyukadtak volna. A hagyományos
filozófia válságba, csődbe jutott: az anyag- és
szellemelvű filozófia halott. A közöttük feszülő
feloldhatatlan ellentmondásokba pusztult bele.
Nem tudták a realitásérzéküknek megfelelő,
tudományos igényű, racionális magyarázatát adni
világunknak és benne az ember helyének és
szerepének. Ezért a problémát új nézőpontból
kell megközelíteni. Ez az energetizmus
filozófiája,
mely a Valóság új egységes, egyetemes,
racionális látásmódját jelenti és a filozófia
újjászületésével egy értelmileg felvilágosult,
korunk tudományos-technikai színvonalán élő
emberéhez méltó, kiegyensúlyozottabb, a
természettel, külső és belső környezetünkkel
harmonikus együttműködésen alapuló világnézet,
cselekvési és magatartási norma kialakításához
vezethet.
Úgy gondolom, a természetben tudatos,
értelmes rend van, amely az információ által
előttünk, az organikus intelligencia részére
kitárulkozik és a kommunikáció révén az emberi
intelligencia által felismerhetővé, érthetővé
válik. S mivel az ember sorsa a természethez
fűződő viszonyától függ, attól, hogy konfrontál,
vagy harmonikusan, kiegyensúlyozottan
együttműködik vele, (hódító, kizsákmányoló úr,
vagy együttműködő partner lesz-e)
reménykedhetünk, hogy igaz ismeretekre alapozott
helyes cselekedetekkel és magatartással
túlélésünket biztosíthatjuk. Ellenkező esetben
az emberi fajra rövid távon a kipusztulás vár,
jelenleg minden jel szerint vesztébe rohan.
Az energetizmus az anyag- és szellemelvű
filozófiák meghaladásával azok új értelmezést
kapnak, így a létezés jelenségei egyértelműen az
energia nyelvén fejezhetők ki. A világot teremtő
és mozgató Szellem olyan fikció, amelyet a
tapasztalat nem igazol. Az anyag olyan illúzió,
melyet a tömeg (energia) látszata kelt. Ezzel
szemben az energia olyan entitás, mely nélkül a
világ folyását, benne mindennapi életünket el
nem lehet képzelni. Körülöttünk és bennünk
állandó energiaátalakulás folyik, ez jelenti
létezésünket.
Az energetizmus a hagyományos filozófiák
megalapozottságával, ellentmondásosságával
szemben új, egységes, racionális egy lényegi
alapból kiinduló monisztikus világképet alakít
ki. Kiindulási alap, mint előfeltevés, premissza
az örök és végtelen Ősenergia, int a
világfolyamat lényegi alapja és hordozója. Ez az
Energia közvetlenül nem látható, mindig
hatásaiban nyilvánul meg. Az Energia (E) a
lényeg, (Lét) és a létezés (egzisztencia)
fogalmakban fejeződik ki. Az energetizmus
valóság-modellje: E = p:m:i, a valóság
totalitását fejezi ki.
Világunk a három erőforma kooperatív,
komplementer, egymást kölcsönösen kiegészítő és
meghatározó kölcsönhatásában megvalósuló
funkcionális rendszerfolyamat. Ebben a modellben
p = potencia, lehetőség. Az m = tömeg, mint
kinetikus energiaforma (tömeg x sebesség
mozgásmennyisége) a ténylegesség (actus).
Arisztotelész kifejezésével élve: energeia, mely
cselekvést, tevékenységet jelent. Az i =
információ, az energetikai kölcsönhatásban
szellemi értékteremtő, a folyamatot megvezető,
katalizáló, formáló teremtő erő.
Tehát létezni nem más, mint az
energetikai kölcsönhatásban változó értéknek
lenni: a potenciának, mint lehetőségnek az actus
során való ténylegesülése, valósággá válása,
aktualizálódása az információ mint abszolút
természeti törvény, belső lényegi rendezőelv
által. Az információ, mint hozzáadott szellemi
érték megvezeti, szervezi, formálja, teremti az
energetikai kölcsönhatásban megvalósuló
létezőket. Így érthetővé válik Platón azon
mondása, hogy a természetben minden megvalósulás
értelemteljesülés. Minden dolog számára a
létezés kibontakozást, megvalósulást jelent.
Megvalósulás actusa (a lehetőség ténylegessé
megvalósulttá válása nélkül a természet csupán
lehetőség, potencia maradna, mondhatnám úgy is,
meddő tehén.
A filozófusok ezeket az alapvető
létfogalmakat, világunkat jellemző
attributumokat az Istenség fogalmában vélték
megtalálni, mivel az Energia újkori fogalom.
Teilhard de Chardin felismerte az analógiát,
ezeket a jegyeket az Energiában fedezte fel, így
szerinte az Energia lett az új Szellem, az új
isten, mint mindenható teremtő és működtető
alapvető lényeg, melyen a világfolyamat
nyugszik. Az energetizmus a filozófia és a
szaktudományok új nyelve új magyarázó elve lett,
mivel a modern fizikában a régi
értelemben vett anyagról és szellemről nem
beszélhetünk. A kvantumfizikában ezek új
értelmezést kapnak.
Az energetizmus életfilozófia: nem elvont
eszmékről való meddő elmélkedéssel, hanem a
létezés valós, sorsforduló problémáinak
felismerésével, elemzésével és megoldásával
foglalkozik. Egy értelmes és tudatos
világegyetem tételezésével, egy világtörvényen
nyugvó lényegi rendből kiindulva tesz
megállapításokat az emberi létezés helyes
irányultságára vonatkozóan. Így a jó filozófia
felülemelkedve a politika, vallások,
eszmerendszerek, ideológiák szekták tudati
káoszán, a jövő információs társadalmában a
tudásra alapozva a fogalmak tisztázásával,
megszüntetve a félreértéseket, tévképzeteket,
előítéleteket, rendet teremtve a fejekben, az
emberi létezésben példamutató irányítóelvül
szolgálhat. Megszabadíthatja az embert pszichés
félelmeiből származó nyomorúságos láncaitól,
melyet álságos, hazug, csaló, önámító
szimbolikus világképével magát megbéklyózta.
Az új filozófia lelki szorongásaiból
szellemileg felszabadítja embert, amikor
felvilágosításával egy olyan szellemi térképet
ad a kezébe, mellyel világában intellektuálisan
tájékozódhat: nem kell többé kiszolgáltatottnak
lennie, a butaság és vakhit sűrű ködében
bolyongania, áldozatává válni az emberi
gonoszságoknak.
Egy ilyen filozófiának nyitottnak kell
lennie a különböző szellemi a különböző szellemi
irányzatokra, különösen a keleti filozófiákra,
amelyek megtermékenyítőleg hathatnának a
dekadens atlanti civilizációkra. Ezáltal
teljessé és fogékonnyá válna globális
világproblémák felismerésére és megoldására.
Ezért a filozófia forradalmasításával
gondolkodásunkban kopernikuszi fordulatot kell
végrehajtani. Az új filozófiának mint legfőbb
tudománynak, a politika, eszmék világnézetek
vallások fölé helyezkedve az emberi létezés fő
irányító tényezőjévé kell válnia. Enélkül az
emberi faj fennmaradása kétségesé válik, a jövő
horizontján sötét viharfelhők gyülekeznek, az
apokalipszis, a tragikus vég körvonalazódik. A
Nap még melegít, de az árnyék láthatóan
állandóan egyre nő. Ideges rohanó világunkban
ezen egy pillanatra jó lenne elgondolkodni.
Szerencs, 2001 március
Géczy István
parafilozófus
KÓNYA BALÁZS: Ökológiai Kasszandra-levél
Mint az előbbiekben már írtunk róla, Kónya
Balázs már nem érte meg ezt az előadását, két
nappal a konferencia előtt, 2001 május 16.-án,
szerdán váratlanul meghalt. Az előadás anyagát
két változatban is közreadta, egy 6 oldalas
dolgozat, s egy 1 oldalas vázlat formájában. Az
alábbiakban ezt a rövidített változatot adjuk
közre, a dolgozatot lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR
2000 jún. – 2001 szept. 634 – 697.
dokumentumkötetet.
Hazánkban is érezhetünk sajátos felmelegedést a
2000/2001 őszén és telén. A Hortobágyon például
máskor csak tavasszal feltűnő nagykócsag-, ill.
szürkegémcsapatokat, akárcsak több
észak-Afrikában telelő madárfajt lehetett
találni.
A nap által kibocsátott rövidhullámhosszú
sugarak nagyobb részét a légkör átengedi. Ennek
alapján az átlagosan +15 C
fokra felmelegedő földfelszín
hosszúhullámú sugárzást bocsát ki, amelynek
legnagyobb részét a vízgőz, széndioxid, metán,
felszínközeli ózon és nitrogénoxid elnyeli, hővé
alakítja és visszasugározza a felszín felé.
Bolygónk légkörének ezt a képességét nevezzük
üvegháztartásnak, az említett gázokat pedig
üvegházgázoknak.
A problémák az ipari forradalommal kezdődtek
majd napjainkra öltöttek valóságos mérteket a
közlekedés, valamint az ipari és lakossági
égetés nyomán felgyorsult az üvegház-kibocsátás
ami Földünk légkörének felmelegedéséhez vezet.
Ennek következtében a közeli jövőben a
sarkvidéki jégtakarók és a gleccserek
megolvadnak, a világtengerek szintje több
méterrel megemelkedhet, a tengerparti síkságok
egy része víz alá kerülhet. Megváltozhat a
szélrendszerek és a tengeráramlások útvonala és
a csapadék eloszlása. A tudósok az ezekből már
napjainkban is észlelhető jelenségeket az
üvegházhatásra vezetik vissza. (1)
A politikusok azonban (akik csak mandátumuk pár
éves ciklusában képesek gondolkodni) a
klímavédelmi konferenciákon sajátos bénaságról
tesznek tanúságot. (2)
Ennek alapján pedig az a felismerés, hogy minden
alternatív szándék ellenére a széndioxid (és
minden egyéb csapdagáz) kibocsátása arányosan
mozog az ipari-gazdasági növekedésével. Mivel a
szél, vagy napenergia racionális kihasználását
eddig háttérbe szorították, ezért jelenleg a
szén felhasználásának a csökkentése egyet jelent
a gazdasági működés visszafogásával.
Világméretben nem állnak rendelkezésre sem lágy
energiaforrások, sem kisfogyasztású eszközök
noha technológiai megvalósíthatóságuk már jó
ideje adott. Így maradt az a lehetőség, hogy az
amerikai delegátus arcába tortát nyomjon ez
felháborodott környezetvédő. Lényegesen
eredményesebb lenne azonban, ha gyors és
hatalmas ugrás történne a puha technológia
bevezetése terén, mert ellenkező esetben a
nyugati félteke időjárása végképp tönkre megy.
Az USA polgárai még az európaiaknál és kétszer
annyit fogyasztanak energiából, Bangla Desh-hez
viszonyítva ez az arány több mint tízszeres, ha
a lakosságnak azt a részét vesszük figyelembe,
mely ehhez egyáltalán hozzá jut.
Amennyiben a pazarló gazdagokat a társadalom
alulról jövő nyomása nem lesz képes
rákényszeríteni radikális változásokra, akkor a
következő ötven évre várható 2-3 C fokos
átlaghőmérséklet-emelkedés az egész emberi
civilizáció végét jelentheti.
Budapest, 2001. március 21.
(Dr. Kónya Balázs)
aláírás
(1)
Vaclav SMIL – General Energetics, John Wiley,
New York, 1991. 248-256. old.
(2)
KÓNYA Balázs – A globalizációs ártalmak hatása
az egészségügyre;RECEPT, 2001/1, 24-29. old.
Detre Csaba: Makacs dolgok-e a tények? A
fejlődés tényszerűtlenségei
Tény (nem nyelvújításkori szó!)
Tat, Factum, stb.
Tehát a nyelvek többségében a tenni,
facere, tun, stb. szóból ered. Tény, az
ami kézzel fogható, s innen eredhet
Sztálinnak az a híres mondása, hogy „a
tények makacs dolgok”.
Továbbá, a tények az empíria által regisztrált
dolgok, azaz mindaz tény, amit
tapasztalunk. Azok, amelyeket nem lehet
teoretikusan cáfolni, csak újabb tényekkel. Az
elmélet mindig kullog az empíria után. A
tények előbbre valóak, mint az elméletek.
A tényeket az elméletek magyarázhatják, de nem
cáfolhatják. Éppen ez fejezi ki a sztálini
mondat: „makacs dolgok”. Ha az elmélet
egyáltalán nem a tényekkel érvel, akkor az
fantázia, fikció, stb.
Tudományos érvelés: Tényeket sorakoztat fel.
A tényfeltárás, tapasztalat, empíria kizárólag
egyedi fejlődési állapotokat tár fel, s nem
fejlődési láncokat. Eddig egyetlen olyan esetet
sem tudunk, hogy egy faj egy másikból fejlődött
volna ki. Nincsenek „missing linkek”, azaz csak
ilyenek vannak. Minden elméletileg felépített
fejlődési vonalról kiderül, hogy nem létezik, a
tények ellenük szólnak.
Másik megfontolás, amelyik szintén a fejlődési
láncolatok ellen szól:
A Cuvier-D’Orbigny – féle zseniális
katasztrófa-elmélet factummá válása: A legújabb
kutatások tökéletesen igazolják ezt a
megfontolást: A földtörténet minden szakaszát
katasztrófák, többnyire kozmikus katasztrófák
választják el egymástól. (A definíció szerint
ugyanis a „fejlődés” egy folyamat, processzus,
amelyben valami valamiből kifejlik,
kigombolyodik. Egy teljesen antropometrikus
rendszerben ez az alacsonyabb rendűből a
magasabb rendű felé vezető folyamat.)
Bokor Levente: Két hamisság között egy út –
„A fejlődés tényei” konferencia utórezgése)
Ne vegyétek tolakodásnak, hogy konferenciánk
után még egy hozzászólást megkockáztatok.
Valószínűnek látom, hogy a kényelmi
szempontok rangjukon felül érvényesülnek, amikor
minden „reprezentatív konferenciánk” csak az új
szövegbetét szerepét meri vállalni a fejlődés
régi dallamára. Ez a kényelem többféle
kényelmetlenséget ébreszt. A legfőbb talán az,
hogy a Fejlődés nem eléggé kiforrott dallam, a
hamis és tiszta hang alig megkülönböztethető, és
saját korának fonográf technikáját őrzi a
felvétel. Erkölcsi kényelmetlenség: fél
évszázada a természettudomány citadelláinak
sokaságát építették, hogy sakkban tartsák a
Bölcseletet, és a tudomány katonái a fejlődés
harsona-szózatára alakiztak.
A múltból földerengő képzetekhez olykor
utolsó bástyaként társulunk.
Személyesen az a legkényelmetlenebb –
nekem legalábbis -, hogy a fejlődés mélytudati
kulisszái nélkül semmit nem tudok elgondolni. Ám
ha kiállítják őket a napfényre, olyan
emberfeletti a léptékük, hogy a statiszták sem
lehetnek kisebbek a Himalájánál.
Rendszerint azonban békét kötünk a
valósággal. Mint a fejlődés lódító spiritisztái,
végül aprócska fejlődés-modellekkel telepítjük
tele intellektuális terünket, és Don Quijoteként
masírozunk előttük.
Ha mindezt megjelenítjük, mint egy
animációs filmet, utánunk, a Fejlődés fiai után,
rögtön saját fiaink jelennek meg a színen. Ép,
gyermeki látással, előbb röhögnek rajtunk, aztán
lelepleznek és világgá kiáltják, hogy a nagy
sztorivá dagadt fejlődéstan csupán
tudományelméleti giccs. Az igazság szerintük az,
hogy vége az optimista átverésnek, üres
szövegbetétek a „nagy, történelmi narratívák”,
nincs történelem, csak állandósult jelen:
egydimenziós rendszer, ahol a nyelvhasználat is
megreked a „nyelvjátéknál”, mert a heterogén és
heteromorf tartalmak nem törhetnek át a
különböző embercsoportok szintaktikai
magánvalóságán. Mivel nincs történetiség, csak
egyidejű rendszer – és ez az embernek adatott
legvalódibb valóság -, a megismerő erő
növekedéséből szükségképp ki kell, hogy essen az
idő-tényező. Ám azt pótlandó, rendelkezésre
állnak tudatállapotaink, amelyek különböző
látószögeikkel végül is kiadják a Nagy teljesség
körét, s csupán tudatállapotainkhoz kell
hozzáférnünk öngerjesztő technikákkal.
Durva megközelítésben ez a „posztmodern
állapot”, amelynek legigényesebb és
védjegy-szerű teoretikusa a francia Lyonard.
Neki nincs köze a kábítószerhez, hacsak nem a
szellemi bódulathoz, amit az arra „ébredés”
okozott, hogy a történelemnek nincs értelme, sem
a „haladás” eszméjének. A „fejlődést” már ki sem
ejti a száján, mert az maga a toprongy.
Csalódott a marxizmusban, amelynek hihetőségén
gyógyíthatatlan sebet ütött, amiért lehetett
népirtás, lehetett holokauszt.
Mi még „Trianonnal” is bővíthetjük a
listát. Ezek szerint a fejlődés-gondolat
erkölcsileg teljesen közömbös. Sőt, ha
viszarévedünk ifjúságunkra és közelmúltunkra
mindent a Fejlődés ésszerűségre indokolt, amely
teremtéstanná és igazság-osztó istenné lett. A
Fejlődés fedhetetlen hívői, azóta is tartoznak
annak a világos kodifikálásával – és a határok
megvonásával -, hogy mettől-meddig tart a
Fejlődés birodalma.
Minket elkerült az alapos röstelkedés
katarzisa, ahogy Oroszországot is a gótika, meg
a reneszánsz. Ezt az ágrólszakadtságot érzem az
egész tántorgó evolucionizmusban kínosnak. Pedig
a „kommunizmus” letörése és a hierarchikus rend
helyreállítása óta a posztmodernség is
funkcióját vesztette, mert az új organikusok is
visszaverték a Bauhaus funkcionalizmus-át. Most
már az imperiális pénzintézeti formákat is
göndörítik, és illik elpirulni a „fejlődés”
hallatán. Visszatért Steiner és Gnózis. Buja
hitvilág növi körül a kereskedelmi hodályokat,
ahhoz a korszakhoz hasonló, amelynek még csak
bájos nyelvbotlása volt a Teremtő Fejlődés (L’Évolution
Cráatrice – Bergson, 1907) .
Egyszóval, az igen kézenfekvő
megfigyelés, és empirikus természetkutatói
elv Teremtővé
lépett elő. A fölismert fizikai idő
animizálódott, megszemélyesült, és Isten, a
végtelen soknevű, egy nevet kapott: Fejlődés.
Nem érdemes fölsorolni, kik imádkoztak hozzá,
akiknek két világháború egyaránt a földühödött
Jahve- arcát mutatta oda. „Elhagytatok a
Fejlődés kedvéért!”
- bődülte el magát a Büntető és
fájdalmában visszaváltozott bikává. Csoda-e, ha
ezután bűnbakká tették, és újjal mutogattak a
Modernségre, s mindenre ráakasztották a POSZT
névutót. Ezzel elvesztettük a fejlődés fonalát,
és a modernséget is. Pedig a „modern”
kultúremlékezet óta, csak az újat jelenti és a
jelszó zsenge örökifjúságra tett szert. Dante is
modern volt, meg a csőbútor is. De hát az
örökifjúságot ugyanúgy apokaliptizálták babonás
kor-sorsaink, mint a fejlődést. Mivel kiderült,
hogy nem „mindennek mértéke az ember”,
el-eljátszadoznak az Ember halálával. Így ez a
lehangoló igazság, hogy mifelénk az ember csak a
Fejlődés és a Posztmodern hamissága között
őrlődik, hogy a fölemelő, ha kisiklik közülünk.
Éljen az örökifjúság!
2.
Az itt a kérdés: Isten antropomorf-e,
vagy az Ember a teomorf?
Amennyiben az első az igaz, bármihez is
nyúljunk, embermértékű – antropometrikus – lesz,
hisz Isten hajlandónak mutatkozik emberré
töpörödni. Ha a másodikat tüntetjük ki az
igazsággal, akkor el kell ismernünk, hogy az
igazság isten mértékű – kozmometrikus -, mert
annak az Egésznek a mértéke, amelynek a mi
realitásunk is csak része.
Az igaz, hogy az igazságnak „csak” neve
van, s a realitásnak még teste is. De az is
igaz, hogy ebbe a testbe az igazság neve lehelt
lelket, mert mivé is lenne az ember, ha nem
lenne a dolgok neve által „megszállott”?
Talán a fejlődés fogalmazóit is a
kozmometria rántaná ki a csávából. Mi lenne, ha
mindannyian visszaemlékeznénk arra, hogy a
földmérésből alakult ki a geometria eszméje, „a
tér tudománya”, amellyel ideális testeket
lehetett előállítani és azonosítani.
Nem hihető, hogy nem akarták rögtön
megmérni a mozgások hosszát is, amelynek
metrumát „idő”-nek nevezzük. Milyen egyéb
eszményi mozgásokat lehetett ehhez megfigyelni,
mint a csillagokét? S milyen időmértéket
találtak volna, ha nem geometrikusat?
Talán akkor serdült az időmérés is tudománnyá,
amikor kidolgozták a „geotemporalitást” melyet
hétköznap használunk, a Föld forgás- és
keringésidejét. Mindennapi geometriánk és
geotemporalitásunk nem lehet más mértékű, int
antropometrikus. Intuitív belátáson és érzékileg
egységes megfigyeléseken alapszik. Azt viszont
nem tudjuk megmérni miben nem egységes az
érzékelésünk, vagy érzékkörünkbe sem kerül,
tehát nem antropomorf és nem antropometrikus.
Már azt is nehéz volt megemészteni, hogy
nem a Föld körül forog a csillagászati
világegyetem, majd azt, hogy a Föld életkora nem
hatezer éves lehet, mint a Biblia szerint,
vagyis a természetes élet nem „mitometrikus”.
Azt viszont ma sem sikerült megemészteni,
hogy a természetesnek tartott emberléptékűség
kiterjesztése a végtelenbe nem más, mint
másodfokú őskorunk naturalista mitológiája.
Persze egyetlen mitológiát sem illik lekezelni,
mert az is lehet szilárd és gyümölcsöző
álláspont egy aionon (korszakon) belül. Az ember
önmagáról való tudása márcsak az entrópia
törvényénél fogva sem lépheti át ezt a fokot. A
Kozmosz csillagai bennünk ragyognak, s még
kevesen látták be, hogy az ember saját-, és
időálló mitológiájából származik.
A nem-euklideszi geometriaként azt
ismerték föl a 19. században, hogy a mi
érzékeinktől függetlenül létező fizikai tér nem
azonosítható a mi mindennapi geometriánkkal.
Hasonló villám csapott a csillagászati
időtudományba, mikor a paleontológia előtt
feltárult, hogy a tényleges fizikai idő
egyáltalán nem mérhető saját kultúránk
mitometrikájával. Egyáltalán mivel mérhető az
élet komplex minőségeihez rendelhető
eseménytömeg?
Ahogy elhagyjuk az antropometria
provinciáját, átlépünk az igazság birodalmába.
Az antropomorf önhittségre „az igazság napja”
köszön. S valószínű, hogy a fejlődés-elvnek
továbbra is az idő emberléptékű szektorát kell
tágítania, mert időbeli folyamatot elemez: a
fizikai időt strukturálja minőségi
szukcesszivitása szerint. Az azonban nem
extrapolálható, mert az „Isten akarata
kifürkészhetetlen” természettörvény érvényesül.
A fejlődés elméletének pedig a tudás-, és
tudományszervezés, az értékfelismerés a
legvalószínűbb rugója. A tudás eredetére, a
genezisre kérdez, mert mi más is lenne az
érték mint olyan dolog, aminek mértéke, azaz
egysége van? Az egység az érték eredete, a
genezis forrás-magja, amelyből részenként fejlik
ki az egész A tudomány esetén is a cselekvés
nevéből határozható meg az energikus fogalom –
az a mértékegység --, amelyik az
ismeretrészt tudássá egészíti.
Valami ilyesmit értek azon, hogy az ember
teomorf. Minden elmélet antropometrikus, és a
fogalma szerinti gyakorlat kozmometrikus. A
genezis: elmélet és gyakorlat egysége. Ahogy
másként már elhangzott, nem a fejlődés teremt
bármit is, hanem a teremtés fejlődik.
Köszönöm a figyelmet:
Bokor Levente
685 – 687. vitaülés
VI. Alcsútdobozi Vándorgyűlés
2001 május 25-27., péntek-vasárnap
Alcsútdoboz, Kastélykert 10., Halász –
rezidencia
Telefon: 06-22-353-101
E-mail:
halaszferenc@hotmail.com
Program:
HALÁSZ FERENC: Biokrácia
A vándorgyűlésre Budapestről a Detre-házaspár,
Lombay László, Bokor Levente, Vitányi Pál jöttek
el, míg Sopronból a Halász Ferenc régi kollégája
és barátja, Agócs József. A budapesti vendégek
végül is csak egy éjszakát töltöttek a
Halász-rezidenciában, szombaton koraeste Lombay
László Ford gépkocsijával hazamentek.
A házigazda Halász Ferenc nem adott közre
írásbeli anyagot, saját feljegyzéseim (d.cs.)
a vándorgyűlésről:
Halász Ferenc előadásáról:
-
Értelmes élet, amelyben a „Biosz” kiélheti
magát, mondhatni uralkodhat, nem korlátozza
semmi.
-
A Bioszféra intelligens reagálásai a környező (nem-Biosz!)
világ impulzusaira optimálisak.
-
Az ember elveszítette őseredeti kapcsolatát a
Bioszférával, s ezért nem viselkedik intelligens
módon a külvilággal szemben.
-
Az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély a
demográfiai robbanás. (A baktériummal megtelő
pohár hasonlata, most az emberiség várja az
„utolsó mgduplázódást”, hogy megtöltse a
„poharat” – emberrel, s utána jön a Vég.
-
Bioregionalizmus: a földterületet birtokló
közösség a földterülettel összekapcsolódik.
Ebből adódik, hogy a kultúrák helyspecifikusak.
A kulúrák jellemzőek előfordulási helyükre, a
Föld különböző helyein a kultúra a HELYNEK
MEGFELELŐ. MINDEN KULTÚRA LOKÁLIS. GLOBÁLIS
KULTÚRA NINCS. A kultúrák nem keverhetők, csak
sérthetők.
-
Bioszféra emberképe: meg kell egyeznie az
emberképpel. Ha nem egyezik meg, akkor
indikátor fosszíliák leszünk!
-
Az emberiség globalizációja a Homo sapiens
egyedüli emberfajjá válásával megkezdődött.
Bokor Levente a Vándorgyűlés folyamán adta közre
az egy héttel korábbi, „A fejlődés Tényei” c.
konferenciáról írott eszmefuttatását: „Két
hamisság között egy út.” (Lásd: az előzőekben).
688. vitaülés:
A „sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a
tudományos-fantasztikus
irodalomhoz. 10/3. rész: A hőskor
klasszikusai – Kelet-Európában: A. Tolsztoj,
Obrucsev, Beljajev, Dneprov –
2001 június 1., péntek, 15:30, Magyar Állami
Földtani Intézet, Ebédlő
Dudich Endre 9 oldalas anyagot adott közre
előadásához. A teljes anyag megtalálható a
FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2001-2003
kötetben, valamint a FILOZÓFIAI VITAKÖR 2000
jún. – 2001 szept. 634-697. dokumentumkötetben.
E helyen csak az írók életpályájáról írott
legfontosabb részeket adjuk közre.
Obrucsev,
Vladimir Afanaszjevics (1863 – 1956)
Geológus, akadémikus, egyetemi tanár (a
szibériai Tomszkban, majd a krimi Szimferopolban,
végül Moszkvában.) A Permafroszt Intézet (az
örökké fagyott talajjal foglalkozó intézet)
alapítója és igazgatója. Ázsiakutató (csak
hegyláncot hatot fedezett fel és nevezett el).
Minden elképzelhető kitüntetésben részesült, pl.
ötször(!) kapott Lenin-díjat. Nagy
ismeretterjesztő is volt: a „Szórakoztató
geológia” és „A geológia” alapjai” c. két könyve
magyarul is megjelent. A kalandregény műfajával
is megpróbálkozott. („A Szalnyikov-föld”, 1926;
„Aranyásók a sivatagban”, 1928).
Ő volt az első természettudós-professzor, aki a
tudományos ismeretterjesztéshez a
tudományos-fantasztikus regény műfaját is
felhasználta.
Tolsztoj,
Alekszej Nyikolajevics (1883 – 1945)
Orosz költő, dráma- és regényíró. 1917-ben
emigrált. 1922-ben azonban visszatért a lenini
Oroszországba, és a harmincas években Sztálin
rendszerének aktív támogatója lett. Híresek
történelmi regényei („Rettenetes Iván”, „I.
Péter”).
Témánk szempontjából azonban két másik műve
érdemel figyelmet:
„Aelita, a Mars leánya avagy „Mars proletárjai
egyesüljetek!”
Losz
(Jávorszarvas), a felesége elvesztésén búsongó
pétervári mérnök és Guszev (Gúnárfi), a
munkaélkülivé vált vöröskatona és hivatásos
forradalmár együtt repülnek a Marsra egy
tojásalakú űrhajóban. Érdekes, hogy az író Loszt
félreérthetetlen rokonszenvvel és átérzéssel
formálja meg, viszont Guszevet határozottan
karikírozza. A szovjethatalom cenzorának
korlátoltságát bizonyítja, hogy ezt nem vették
észre …
A szép és dallamos nevű Aelita a Mars
keménykezű hadurának, Tuszkubnak a lánya.
A marsi civilizáció az egyre fokozódó kiszáradás
végzetes következményeivel küzd. (Még
Schiaparelli és Lowell
„Mars-csatornái” szolgálnak „tudományos”
alapul.) A marslakók őshagyománya szerint
eredetileg egy nagytudású értelmes faj, a
megacitl érkezett űrhajókon a Földről a
Marsra, Atlantisz harmadik és végleges
pusztulása elől menekülve. (Atlantisz három
egymásutáni civilizációja a fekete, a vörös,
majd a sárga emberfajhoz fűződik.) A
marslakókkal való kereszteződésük nagy
fellendülést eredményezett. A technika fejlődése
a harci helikopterekig és a televízióig jutott a
Marson.
Guszev
az elnyomott és kizsákmányolt marsi
munkásosztály fegyveres felkelésének az élére
áll; végre újra elemében érzi magát. (A Mars
kultúrája iránt behatóan érdeklődő Losz
közben szerelemre gyullad odaadó oktatója,
Aelita iránt.) A forradalmárok kikiáltják a
Marsi Szovjetköztársaságot. Azonban a
technikai és stratégiai fölényben levő
ellenforradalom diadalmaskodik. A két
földlakónak nagy üggyel-bajjal sikerül
elmenekülnie az űrhajón. Szerencsésen
hazaérkeznek a Földre. Guszev visszatér
Másához, könnyedén a Földön hátrahagyott
élettársához. Losz azonban a Néva havas
rakpartján sétálva is a másik bolygón hagyott
szerelmese után vágyakozik.
A regényt meg is filmesítették és számos nyelvre
lefordították. (Alighanem ez volt az első
sci-fi, amely eszperantóul is megjelent, már
1929-ben.)
Garin mérnök hiperbolája (1925)
Ez a történet is a már szovjet Péterváron indul.
Garin feltalálja a halálsugarat,
amely aztán később számtalan változatban újra és
újra megjelent a sci-fiben, egészen a
csillag-háborúk lézer-fegyvereiig.
Mivel Garin gyilkosságot követ el vele, a
szívós Selga nyomozó révén szabályos
krimi lesz az ügyből. A helyszín hamarosan
áttevődik Párizsba. (A szerző ügyesen
hasznosítja emigrációs hely- és
helyzetismeretét.) Megjelenik Rolling, a
gonosz amerikai nagytőkés, a vegyipar királya,
aki magának akarja megkaparintani a találmányt.
Színre lép Zoja Monrose is, a gyönyörű,
de nem kavésbé démoni táncosnő. Zoja
eleinte a gyáros szeretője, de hamarosan
Garin mellé áll. Az ügyet bonyolítja, hogy a
gátlástalan feltaláló egy hasonmását is
fölhasználja. A világuralomra törő Garin
az óceán egy távoli, magányos szigetén építi meg
üzemét.
Itt lép be az a sci-fi motívum, amely még a
halálsugárnál is inkább indokolttá teszi, hogy
beszéljünk erről a könyvről. Garin
ugyanis arra használja fel a hiperboloiddal
előállított anyagbontó-atomizáló sugárzást,
anyagbontó-atomizáló sugárzást, hogy átfúrja a
földkérget. Ott azonban nem élő anyagot talál
mint Conan Doyle Challenger
professzora, hanem az ún. olivin réteget.
Ez a földköpeny anyaga, amely nagyon
gazdag aranyban és egyéb értékes fémekben.
Ennek révén válik Garin dúsgazadaggá.
Arannyal árasztja el és így tönkreteszi a
kapitalista világ tőzsdéit. Sikeresen száll
szembe még a hadihajók támadásával is (immár
valóban lézerágyúval, még ha ez a kifejezés nem
is szerepel(het) még a műben.) Teljes diadalát a
Selga által megszervezett és vezetett
munkásfelkelés hiusítja meg. Végül, miután
yachtja, az Arizona hajótörést szenved,
egy lakatlan szigeten tengeti tovább életét -
Zoja (alias Madame Lamolle,
a valóságban egyáltalán nem „puha hölgy”)
táraságában.
Az egész elbeszélés nagyon terjengősre került.
Egyharmadára sűrítve sokkal élvezhetőbb lenne;
jelenlegi formájában kalandregényként sem eléggé
pezsgő – legalábbis háromnegyed évszázad
távlatából.
Beljajev,
Alekszandr Romanovics (1894 – 1941)
Jogészként kezdte, akárcsak Verne.
1925-ben tért át az írói pályára.
Tudományos-fantasztikus írásai:
Ezek közül csak az elsővel foglalkozunk: ez „A
kétéltű ember”.
A (közelebbről meg nem határozott) helyszín
ezúttal a (szubtrópusi) Latin-Amerika. Egy nagy
emberbarátként ismert és tisztelt orvos,
Salvador, kényszerűségből, tüdőelégtelenség
miatt, cápa-kopoltyúkat ültet be egy fiú hátába.
Így a fiú szárazföldön tüdővel, a vízben pedig
kopoltyúval lélegzik. Azonban nem tartózkodhat
túl hosszú ideig vízen kívül, mert akkor
kopoltyúi kiszáradnak és károsodnak. – A
„sötétség erői” (beleértve természetesen a
püspököt is) összefognak a boszorkánysággal
vádolt Salvador ellen. A fiút,
Ichtiandert („hal-ember”) elrabolják. – A
történetnek persze van egy romantikus, szerelmi
szála is. – Szovjet film is készült belőle, Kuba
partjainál.
Ez az őse a különféle víziember-történeteknek
(pl. a magyar TV-ben is hosszú időn át vetített
Atlantisz ember-nek.)
A testszövetek immunológiai
összeférhetetlenségének problémája természetesen
figyelmen kívül marad.
Dnyeprov,
Anatolíj Petrovics (eredeti családneve
Mickevics, 1919 - )
Fizika szakot végzett a Moszkvai Állami
Egyetemen. Frontszolgálata után megszerezte a
fizikai tudományok kandidátusa címet. 1958-ban
kezdett tudományos-fantasztikus elbeszéléseket
írni. Azért érdemes kiemelni és az egy
nemzedékkel korábbi klasszikusokkal együtt
tárgyalni, mert van egy műve, amelynek a témája
igen eredeti. Tudtommal nem is talált igazán
követőkre és továbbfejlesztőkre. Ugyanis ez
kémiai, mégpedig szerveskémiai sci-fi.
„Az agyagbálvány” (1963)
A helyszín a Szahara homoktengere. Ide kerül,
újsághirdetés alapján szerződtetve, egy
furcsamód angol nevű fiatal, friss-diplomás
vegyész, Murdale. A kettős fallal
körülvett barakk-táborban („A bíborpálmák
oázisában”) katonai rend és fegyelem uralkodik.
Közvetlen munkaadója és partnere Dr.
Schwartz, a Főnök azonban Dr. Graber,
egy német kutatóvegyész. Mint egy másik francia
kémikus, Poisson segítségével lassan
kiderül, Gráber „rossz tréfát űzött a
szerveskémiával.” Ugyanis szilícium (Si)
atomokkal helyettesítette a szénatomokat, a
növényi állati sejtekben. Ily módon
szilícium-organikus vegyületekből álló
élőlényeket hozott létre.
Ezeknek szokatlan tulajdonságaik vannak. Víz
helyett nátronlúgot (NaOH) isznak,
szilícium-vegyületekkel táplálkoznak, a
mechanikai erőforrásoknak és a magas
hőmérsékletnek, sőt radioaktív sugárzásnak is
sokkal jobban ellenállnak, mint a közönséges,
szénvegyületekből álló élőlények. Mindezek
alapján a kremszolok (kremnyievüje
szoldatü, sziliciumos katonák) eszményi harcosok
lennének egy atomháborúban. Graber be is
mutatja egy német tisztekből és amerikai
üzletemberekből álló „szakértői” delegációnak,
hogy teremtményei olvasztott ólomban fürdenek és
fel sem veszik a gépfegyversorozatokat. Kivéve
egyet, akinél az átalakulás még nem vált
teljessé. Ez nem más, mint a szerencsétlen
Poisson, akit a kísérleti alanyok közé
soroltak miután szökési kísérlete kudarccal
végződött.
Az embertelen kísérletsorozatnak a helyi (arab)
lakosság Felszabadítási Frontjának fegyveres
támadása vet véget. A nátronlúg helyett tiszta
vízzel itatott szilíciumkatonák agyagszobrokká
dermednek, Graber pedig maga is az ő
sorsukra jut.
Nyilvánvaló társadalmi-politikai mondanivalóján
túl az alapötlet és annak viszonylag szakszerű
kifejtése igen figyelemreméltó.
689. vitaülés:
KÓNYA BALÁZS: A filozófia mártírjai IV. rész: Condorcet
2001 június 8., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő.
Ez a Kónya-előadás – mondhatni – egy posthumus
előadás volt. Mint az előbbiekben már volt róla
szó, Kónya Balázs 2001 május 16.-án elhunyt.
Ezen a péntek délután nem ült össze a Filozófiai
Vitakör, hanem egy ma már nem meglévő E-mail
felhívás értelmében mindenki önmagában Kónya
Balázsra emlékezett. Emlékezeteim (d.cs.)
szerint az E-mail körlevelet Fáy Árpád adta
közre, ezt jómagam csak a Szt. János Kórházból
történő hazajövetelem után, június 16.-án kaptam
kézhez. Telefonon persze feleségem, Lombay
Kamilla révén tudtam az akcióról.
Kónya Balázsnak Condorcet kedvenc témája volt, s
már hetekkel az előadás előtt elkészített egy
terjedelmes, mintegy 20 oldalas anyagot. Ezt
Kónya Balázs özvegye az októberi Kónya Balázs
emlékülés alkalmával adta át nekem.
Sajnálatos módon kórházi ápolásom miatt nem
tudtam elmenni Kónya Balázs június 12.-i
temetésére, amelyen a Filozófiai Vitakört többen
is képviselték.
690. vitaülés:
ÉVADZÁRÓ ÖSSZEJÖVETEL
2001 június 22., péntek, 17h, „TAVERNA
PHILOSOPHICA”
(„Tücsök” Söröző, Stefánia út 29.)
A szokásos évadzáró összejövetelen első ízben
Detre Csaba elnök kórház utáni lábadozása miatt
nem lehetett jelen. A megjelentek söralátétekből
(mint függő pecsétekből) és egy fehér
keménypapírból összeállított „diplomát” adták át
Detre Csabának, azaz az őt képviselő
feleségének, Lombay Kamillának:
Az állítólag Fáy Árpád által készített
„diplomán” – nem egészen tökéletes latinsággal –
ez a szöveg áll, speciális számítógépes
díszbetűkkel nyomtatva:
Diploma Circuli Philosophiae
Comitii et Gubernatori Detre Csaba
Köszönetünket fejezzük ki a Filozófiai Vitakör
spiritus rectorának azért a szelíd szervezői
erélyéért, mely az évek hosszú során át
valóságos bölcseleti akadémiát hívott életre és
kormányozott. Azon önző okból is jó egészséget
kívánunk neki, hogy továbbra is számíthassunk
rá, és nem adunk helyt semmilyen, az élet elől
való szemérmes kitérésének.
A.D. 2001 junius 22.
Membra Disputatorum
691 – 693. vitaülés:
I. Balatonaligai Vándorgyűlés
2001 augusztus 1-9 (ebből három „hivatalos”
nap),
Balatonaliga, Vitányi-villa, Zrínyi u.
133.
A Vándorgyűlés házigazdája: VITÁNYI PÁL
Megvitatandó téma:
Felváltható-e a tőke szervezte
társadalom tudás alapúvá?
Vitányi Pál első ízben látta vendégül a
Filozófiai Vitakört régi aligai családi
villájukban. Az előzőleg kijelölt kilenc nap
közül végül is augusztus 3., szombat lett a
„leghivatalosabb” nap, amikor a házigazda a
vitaindító előadást is tartotta.
Népes társaság gyűlt össze a villában, közülük
első ízben Dr. Horváth Katalin jeles
nyelvfilozófus, egyetemi docens, aki Vitányi
évfolyamtársa volt az egyetemen. Sokan több
napot is a villában töltöttek, kitöltve a
megadott „nyaralási időkeretet.” Azonban olyanok
is voltak, akik csak az előzőleg megadott
„leghivatalosabb” napon, augusztus 3.- án voltak
jelen. (Ezek közé tartozott Detre Csaba és a
Lombay-testvérpár is, akik együtt jöttek le
Aligára Lombay László Ford-Focus gépkocsijával.
Sajnos az előadásról semmi dokumentum nem
maradt fenn, egyrészt azért, mert a házigazda
semmiféle dokumentumot nem adott közre, másrészt
mert az előadása hihetetlenül elhúzódott a
többszöri beleszólások miatt, amelyek
minduntalan kilendítették eredeti
mondanivalójából. A jelenlévők egy részét
irritálta Vitányi „neo-marxista”
alapkoncepciója, s emiatt tüntetve gúnyolódtak
az előadón.
Az előadás egy új marxizmusról szólt, mely békés
körülmények között valósítja majd meg a marxi
társadalmi alapértékek: - osztálynélküli,
pénznélküli – társadalmát.
694. vitaülés:
2001. évi Bugaci Vándorgyűlés
2001 augusztus 17-19., péntek-vasárnap,
Bánhidi-kúria, Jászszentlászló.
Kalmárföld 54.
Az első bugaci „agóra” (1994) óta mindegyik
Bánhidi-féle rendezvény mint sajátos hangulatú,
érdekes szellemiségű filozófiai rendezvény
vonult be a Filozófiai Vitakör történelmébe. Ez
a rendezvény azonban egészen más módon: ugyanis
a házigazda egyes személyekkel közölte, hogy
„nem venné szívesen, ha most meglátogatná őt.”
Egyértelműen soha nem derült ki, hogy mi
is történt, Bánhidi valami miatt Aligán
megsértődött, onnan is hamarább távozott, s
utána felhívta Detre Csabát, hogy egyes vitaköri
tagokat nem látna szívesen. Detre ezt az
álláspontot nagyon rossz néven vette, s a
Filozófiai Vitakör hagyományaival messzemenően
ellentétesnek ítélte meg. Hozzáfűzte azonban,
hogy „mint magánember azt hív meg, akit akar, de
egy ilyen ülés nem lehet a Filozófiai Vitakör
hivatalos összejövetele.” Bánhidi tudomásul
vette az elnöki figyelmeztetést és feloldotta a
kifogásolt személyek bojkottját. Közben azonban
eltelt az idő, a huza-vona miatt többen
lemondták a részvételt, Detre sem erőltette a
leutazást az augusztusvégi Spitzbergákra szóló
hivatalos útja miatt. Végül nem derült ki, hogy
mi is zajlott le Bugacon, s kik voltak ott
jelen. Bánhidi és Detre megegyeztek, hogy a
bugaci összejövetelt még ebben az évben
nyugodtabb körülmények között újra meg kell
rendezni.
Bánhidi András a meghívón feltüntetett program
szerint
„Van-e megváltás?”
címen tartott (volna) előadást.
Soha nem derült ki, hogy elhangzott-e ez az
előadás, s azt kik hallgatták.
A Filozófiai Vitakör szervezéstechnikai
érdekessége: Erre az alkalomra készített
utoljára gyönyörűen megszerkesztett meghívót
Szalay István, aki ezt a tevékenységét csaknem
másfél évtizedig folytatta. Ettől kezdve a
meghívók kizárólag E-mailen kerültek
terjesztésre.2001 végéig a Szalay-féle minta
szerint Detre sajátkezűleg „Word”-ban is
megszerkesztette a meghívókat, de 2002-től a
„szerkesztett meghívók” eltűntek a Kör életéből.
695. vitaülés:
JEVHEN GUROV(Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Geológiai Intézete): Impakt kráterek a Naprendszerben. Ukrajnai és oroszországi meteorit kráterek – a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoporttal közös rendezvény
2001 szeptember 11., kedd, 14:30, MÁFI Igazgatói
Tanácsterem
Jevhen Gurov jeles ukrán geológus, a Kijevi
Egyetem professzora, volt szovjet akadémikus,
aki az ukrán függetlenség 1991-ben történő
kikiáltása után ukrán akadémikus lett. Gurov az
ún. „impakt geológia” kiemelkedő nemzetközi
alakja. 2001-2002-ben a MÁFI és az Ukrán
Földtani Intézet között kétéves közös projekt
futott le „impakt szferulák” témakörben. Magyar
részről a projektvezető Detre Csaba volt, s a
projektnek magyar tagja volt még Solt Péter, míg
az ukrán felet Jevhen Gurov képviselte egy
személyben. Magyar részről 2001-ben Solt Péter,
2002-ben Detre Csaba utazott ki Ukrajnába, míg
ukrán részről mindkét évben Gurov jött
Magyarországra.
Gurov látványos demonstrációs anyaggal tartotta
meg előadását a Földtani Intézetben. Bemutatta a
Naprendszer legnagyobb meteorit- ill. kisbolygó
által ütött óriás krátereit, majd részletesen
elemezte a volt Szovjetúnió területén található
krátereket, amelyek jelentős részét ő fedezte
fel.
Érdekes történelmi egybeesés, hogy ezen a napon
történtek a repülőgép-becsapódások a new yorki
World Trade Center két toronyépületébe. Az
előadás után az ülés résztvevői, így az előadó
is elképedve értesültek a történtekről.
696-698. vitaülés:
2001. évi Soproni Vándorgyűlés
2001 szeptember 28 – 30., péntek-vasárnap, AGÓCS
JÓZSEF lakácsa,
Sopron, Csongor út 8/A, 9400, telefon:
06-99-316-423.
Program:
AGÓCS JÓZSEF: Folyamatos teremtés
Budapestről a társaság, Detre-házaspár, Lombay
László,
Simán Katalin, Vitányi Pál 28.-án
pénteken, késő este érkeztek meg Lombay László
Ford-Focus gépkocsijával. Másnap nagyon rossz,
esős idő volt, s nem lehetett kirándulást tenni
az Agócs-rezidenciához közeli erdőkben, s ezért
főleg filozófiai eszmecserékkel telt az idő.
A házigazda és vitaindító Agócs József főleg
azzal foglalkozott, hogy miért nem jók
általában a teremtés-elméletek. Először is
nem mondják meg, hogy mi is teremtődött. Agócs
szerint a Világ önmagát teremtette, nem kellett
hozzá külön Teremtő, a „Világnak legalább ennyi
autodinamizmusa biztos, hogy volt. A Teremtő és
a Teremtmény közötti genetikai kapcsolat a
Bibliában nem világos, logikailag kizárt az,
hogy kettejük között ne lenne kimutatható „az
eleve megtörtént” genetikai kapcsolat.
A Teremtés dinamikájára vonatkozó
megállapítások:
- „Nincs olyasmi, hogy a Teremtő hosszú ideig
nem teremt, majd hirtelen elkezd teremteni.”
- „Akiben teremtő erő van, az nem vár a
Teremtésre.
- A Teremtő a 2. szubsztancia, örök! A Teremtő
miután megteremtette a Világot, utána – úgy
tűnik – sorsára hagyta azt, így nem tett mást,
mint egy órát felhúzott, mondván „hadd járjon!”
- Egy Teremtő csak egyetlen Teremtményt
teremthetett, ezért a Teremtménynek genetikailag
egységesnek kell lennie. A tudomány éppen ezt a
genetikailag egységes teremtményt tárja fel. Az
egységes Teremtmény kizárja azt a gyakran
hangoztatott pongyola megfogalmazást, hogy a
„Világ a testek sokasága”.
- Nem világos az, hogy mit jelent az, hogy „A
Világ részei”. Lehet-e arról beszélni, hogy a
Világ „önteremtődése” folyamán a világrészek
sokasodási folyamata megy-e végbe, vagy éppen az
ellenkezője: a „társulások” kialakulásával
inkább egységesedés megy végbe a Világban. Az
előadó belemerült a „társulás” biológiai
értelmezésébe, amely kapcsán élesen
bírálta a Juhász-Nagy Pál-féle „társulás”
értelmezéseket.
Mivel a rossz idő miatt nem lehetett megtenni a
szokásos szombati félnapos kirándulást, koraeste
sor került egy video-vetítésre, amely a bajor
Illig elképzeléséről szólt, mely elképzelés
szerint a világtörténelembe „becsempésztek”
volna 300 évet valamikor az 1582-as naptárreform
idejében. A video-film élénk, többnyire
elmarasztaló reakciókat váltott ki a
jelenlévőkben.
Vasárnap délelőtt a vendégek meglátogatták Deli
Levente – aki Agócs József kórustársa –
pincéjét, s ott minden résztvevő két üveg
soproni kékfrankos bort kapott ajándékba.
698b vitaülés:
ANTO RAUKAS akadémikus (Észt Műszaki Egyetem Földtani Tanszéke): Past polluion of the Soviet Army in Estonia and its liquidation – A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató csoporttal közös rendezvény
2001 október 8., hétfő, 14:30, MÁFI II.em.
Tanácsterem
A jeles észt akadémikus professzor ekkor már sok
éve igen aktív együttműködő partnere a MÁFI
Kozmikus Anyag Kutató Csoportnak, s most egy
2001-2002-es észt-magyar bilaterális
szferula-kutató projektnek az észt
együttműködője. Ebben az előadásában rávilágítva
az extraterresztrikus és ipari eredetű szferulák
között nagyfokú hasonlóságra, azokat a
szferulákat mutatta be, amelyek a rettenetes
mértékű észtországi hadi és ipari
szennyeződésekből származnak, s amelyeket a
Szovjet Hadsereg okozott Észtországban.
A szferula-kutatásban fontos kutatási témakörben
2001 nyarán Detre Csaba megtekintette ezeket a
rettenetesen elszennyezett területeket
Észtországban. A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató
Csoport pedig kirándulást szervezett az észt
professzor részére a magyarországi szovjet
szennyeződések megtekintésére. Detre és Raukas
közös laboratóriumi vizsgálatokban állapodtak
meg, amelyekbe bevonják az egykori „IGCP 384:
Extraterrestrial and Impact Spherules”
(1995-1999) egykori globális program Nancy-i
francia résztvevő laboratóriumát is, Dr.
Francois Marini szferula-kutató vezetésével.
699. vitaülés:
ZÁHONYI ANDRÁS: A sumér nyelv
2001 október 12., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Záhonyi András egy négyoldalas dolgozatot adott
közre előadásához. Az előadó ekkor már több éve
kutatta a sumér nyelvet, s hamarosan a téma
széles körben elismert szakértőjévé vált. 2005
tavaszán egy monografikus könyvet jelentetett
meg a témában.
Az alábbiakban közreadjuk az előadás alkalmával
közreadott dolgozatot:
ZÁHONYI ANDRÁS:
A mezopotámiai (sumér és akkád) nyelvek
rendszerelméleti kutatása
Elvi alapok és példák
Cél:
E dolgozatban kizárólag mezopotámiai
nyelvemlékekkel és olvasataikkal kapcsolatos
példák kerülnek bemutatásra.
Megj.:
Az egyiptomi hieratikus és hieroglif jelek
olvasását lásd Borbola János: „Királykörök” c.
könyvében, ahol Champolion módszerét vonja
kritika alá / az ID(eogramma) mellett a FON és
DET jelek okozta redundancia és logikátlanság: a
szövegek gyors és folyamatos olvasása Champolion
módszerével lehetetlen!)
Az inka és indián jelek láthatóan Borbola és a
most következő módszeréhez hasonló eljárásokkal
leszek majd olvashatók.
1.
Ősi mezopotámiai nyelvemlékek fejtése – elvi
alapok
1.1.
A kép- és ékírás feltalálásának népe: a sumér
-
Ékjelek írása agyagtáblákra és pecséthengerekre
kihegyezett nád segítéségével.
-
A feliratok nyelve: sumér (eme-ku: déli
nyelvjárás, eme-szal: északi nyelvjárás) vagy
akád (sémi, babliloni-asszír)
Probléma
(Farkasinszki Tibor megállapítása): a
szakirodalomban az akkád jelenti
Mezopotámia északi részét (Akkád mint oszágrész)
és annak agglutináló nyelvjárását (lásd A.
Deimel: „A sumér-akkád-hettita hangalakok” c.
könyvét).
De a későbbi – Kr.e. 2350 – 2220 közötti, I.
Szargon és Naramszin királyok uralkodásával
jellemzett akkád birodalom flektáló nyelvét is.
(lásd a Labat-szótárt, vagy kétnyelvű
szövegeket).
-
A háromnyelvű szóárak bemutatása (R. Labat és A
Deimel szótárai)
1.2.
Eldöntendő kérdések
1.2.1.
A felirat nyelve (sumér vagy sémi-akkád)
-
A felbukkanó írásjelek kor meghatározása a jelek
azonosításával (pl. Kr.e. 3300-ig használt jelek
esetén a szöveg minden bizonnyal sumér).
-
A feliratok nyelvének meghatározása
Uralkodó-, isten(ség)-, város-, ország –
csillagnevek keresése a szövegben (a nevek sumér
vagy akkád nyelvűek lehetnek, s egységes
felbukkanásuk meghatározza az írásemlékek
nyelvét is. Előttük ún. szócsoportmeghatározó
jel áll. Teendőnk tehát csak annyi, hogy a felső
indexként szereplő lu, d, ki, nul
szócsoportmeghatározó jelek után, ill. előtt
szereplő jelsorozatot alaposan elemezzük).
A toldalékok felbukkanása
Ha pl. főnév előtt elöljáró szerepel: a szöveg
akkád (flektáló nyelv)
Ha a rag a szó után, vele „szervesen egybeírva”
következik: a szöveg sumér (agglutináló nyelv)
Deimel szerint egy ősi mezopotámiai
írásemlékekről nehéz eldönteni, hogy akkádul
(asszír vagy babiloni nyelven), vagy sumérul
írták. Azon a nyelven rögzítették, amelyik
nyelven olvasva érdemes megfejtést kapnunk –
mondja Deimel.
Van azonban az előbbi megállapítással egy komoly
probléma: csak akkor lehet elfogadni, ha az a
gondolatok „átkódolása” írásjelekké a
jelentés alapján történt. Ez a mezopotámiai
nyelvek esetében azt jelenti, hogy minden
ékjelet fogalomként (pl. képjel vagy ideogramma
megfelelőjeként) rögzített a lejegyző.
Ha az írásfejlődés későbbi szintjén – pl. a
hangértékeket „kódoló” szótagírás esetében –
kíséreljük meg ugyanazt, akkor is tévútra
juthatunk. Ha így adott nyelven írt
írásjelsorozatot egy másik nyelven
(fogalomírásként) értelmezzük, kaphatunk
„érdemesnek tűnő” olvasatsorozatot azonban
egyben biztosak lehetünk: a lejegyző szándéka
biztosan nem azt az „értelmesnek tűnő”
értelmezést akarta rögzíteni. (lásd az Enuma
elis teremtésmítoszt Marton Veronika
fordításában)
1.2.2.
Az írás típusa
Képjelírás
(megjelenése feltételezhetően Kr.e. 5000 körül)
Ékírás:
első megjelenésétől (Kr.e. 3300) számítva Gudea
korára (Kr.e. 2300-2000) válik tiszta ékírássá
(szótagírás, betűírás)
A képelírás, a szótagírás (és majd a betűírás)
kialakulása egy hosszú „fejlődési folyamat”
eredménye.
Azt képzelnénk, hogy időben és jelalak
szerint jól elkülöníthetők a jelek. Azonban a
valóság más: egy írásemlékről nehéz eldönteni,
hogy szótag-, vagy ugyanolyan ékjelekkel
lejegyzett kép(jel) írásról van szó. Most néhány
példa következik a nehézségek megvilágítására.
Példák a rendszerszemléletű olvasásra
1.
A Deimel: Sumér nyelvtan, 2. Gyakorlat (Deimel
akkád olvasata – kisebb hibákkal/ vszlg. Szargon!
)
2.
Marton V.: A káldeni teremtésmítosz
(kísérlet akkád szöveg „sumér” olvasatára –
sikertelenül!)
3.
Badinyi Jós F. NIB-BRU olvasata
(fordítása: a párduc „szíve”, lelke – de a
szótárakban így együtt nem szerepel)
4.
A Tatárlakán (Erdély) talált 3 agyagtábla
feliratának vizsgálata (B.J.F. megfejtésének
nyomon követése a közölt táblázat alapján
lehetetlen …)
5.
Badinyi Jós F. írásfejtése (az Al-Ubaidi
templom alapkövének táblája, Káldeától
Ister-gamig II.
A sumér-magyar nyelvazonosság bizonyítékai,
Magánkiadás, Buenos Aires, 1981, 49.o.)
(Megj.: az Al-Ubaidi kultúra a „kis vízözön”
előtt /Kr.e. 5000-4000/ virágzott.
Megfejtés Baráth T. szerint, B.J.F. szerint,
majd a fordítások újraértékelése a fenti
módszerrel
NN-HUR-SAG
A-AN-NI-PAD-DA
LU-GAL URI(-A)
B.J.F.: Isteni úrnő, isteni tartalom
mennyei tudást átvevő
Úr királya
Javítva: Ninhurság istennő
két égi/isteni névvel
főpap
Baráth T „borzalmas” megfejtése (a jeleket
ligatúraként értelmezve sokszor önkényesedik, és
magyarul olvas – ha nem tud, az adott
„összetételt” névként értelmezi):
Úr nép királya
Damaszin (?) ura
PaLaKAT (?)lakott/
DUMU MEZ AN-NI, PAD-DA
LUGAL URI
NIN-HUR-AAG-RA
ÉMU-NA-DU
B.J.F: Annipada fia
(Úr királya)
Ninhurságnak templomot (neki) megépíté
Jav.: „égi hős/helyettes pap fia” névvel
„
„
„
„
/Baráth T.: Damaszin barátja (??)
PaLaKAT (?) ma él, okos (kerítéssel zárta
be Ékúr/ékír
kész út …/
2.
Egy könnyen használható sumér szótár
elkészítésének problémái
(Az elkészítés szempontjai)
Deimel és Labat szótáraiban együtt találhatók
meg a sumér akkád nyelvű szavak (német, ill.
francia fordításokkal együtt.)
Minden jelnél egymástól gyökeresen eltérő
jelentések és többszótagú összetételek sokasága
található. A szakirodalom alapján
feltételezhető, hogy a kezdeti időkben
olvasatként csak egyszótagú szavak tartoznak egy
jelhez (a nyelvek kialakulásakor is rövid
szavakkal adtak egymással jelt az emberek,
hiszen a gyors információátadás életbevágóan
fontos volt – nem úgy, mint ma …). Nagymértékben
könnyítené a fordítást, ha minden jelnél
sikerülne az alapjelentéseket (a jeleket
ilyenkor fogalomjelként kezeljük)
különválasztani a későbbi, szótagíráskénti
használat során hozzárendelődő jelentések
sokaságától. Ebben segít a szótárak „fonetikai
érték” oszlopa, mely megmutatja, hogy a
szótagírással rögzített írásban az adott jelhez
milyen egyszótagú (max. két mássalhangzós
hangértékek tartozhatnak.
Természetesen szükséges az ismert szótárak
összes jelentésének, olvasatának is az egységes,
áttekinthető rendbe foglalása is, hiszen az
alapjelentések szerinti „kivonatolás”
kismértékben már szubjektív. Vele az
áttekinthetőség fokozódik, ám jelentések és
jelkapcsolatok kerülhetnek ki a látókörünkből.
Ez a munka azonban több évet vesz majd igénybe,
mivel többezer oldalnyi anyag számítógépre
viteléről és rendezéséről van szó.
A jelenlegi szótárak csak az ékjelek alaki
felépítése alapján vannak rendszerezve. A
keresett ékjelet a szótár alapján található
ékjel-gyűjteményből kikeresve megkapjuk azt az
azonosító számot, ahol az adott el található. /2
lépés/
Akkád szavak keresésekor is egy közbülső lépés
közbeiktatásával lehet keresni: a Labat-szótár
hátsó, (ábécé szerint rendezett) akkád
szószedetében megtalálhatók az adott
fogalmat, tárgyat, személyt jelentő jelek
azonosító számai. (A jelentés természetesen csak
franciául vagy németül szerepel, így magyarra
fordításukhoz még igénybe kell venni a francia-
vagy német-magyar szótárakat). /2 lépés/
Sumér szavak
keresésekor rosszabb a helyzet: a Labat-szótár
végén a sumér olvasatoknál csak egy ékjel
szerepel. Ezt a Labat-szótár elején található
táblázatban meg kell keresni, s a számainál meg
is találjuk a keresett sumér szót /3 lépés/
Megj.:
h rendelkezésre áll az akkád-sumér szótár, akkor
is 3 lépésre van szükség:
Képletek
keresésekor a legrosszabb a helyzet:
gyakorlatilag az egész szótárt végig kell
lapozni,
hogy az adott ideogrammát megleljük.
Keresés magyar jelentés alapján (jelenleg
nagyon időigényes)
Különösen az utóbbi két probléma miatt – amikor
gyakorlatilag az egész szótárat végig kell
lapozni minden egyes jel keresésekor – szükséges
lenne a sumér szótárak lefordítása,
számítógépre vitele, valamint a megfelelő
keresési szempontok megállapítása.
A számítógéppel nem rendelkezők számára a magyar
(vagy francia) jelentés és a képletek szerint
rendezett jelek papírra nyomtatása jelentheti a
megoldást. Rendezési szempontok:
- jelazonosító szám
- sumér jelentés
- akkád jelentés, francia vagy német jelentés
- magyar jelentés
- a képjel jellegzetes elemei
A szótárhoz konverziós táblázat is
szükséges, mivel Labat: Az akkád epigráfia
kézikönyvében és Deimel: Teljes
Ideogramma-gyűjtemény I-V-ben 598, Deimel: Sumér
Lexikon I. Sumér, akkád és hettita hangértékek
c. munkájában 972, Deimel: Planetárium
Babilonikumában 407 el található, így egy adott
jelet háromféle szám jelöl.
A sumér nyelv nyelvtani elemei
Névszóragok, jelek, képzők
E – alany, tárgy, előljáró eset ragja (hiány,
idő-
TA –tól (tól-ig), -val, len,
által, kívül
tartam
kifejezése)
SU3-ban, ig, hoz
(ért, -től, mint,sze-
ENE = többesszám ragja
rint, után /irányt/
-ba, -ban, -ból, -val, át (helyett
A - -ba, -ban, előtt, felett
aki, ahová, amikor
AG, AK, A, G
– birt. rag
K + A (helyhat. I-rag) = KA
DIM2 (-KIM, GIM, GE15) – amint,
hogy
AG + E = GE2
AM3, AN, A-AN –szerre, ig/hát
nyomatékosító
Megj.: A ME létigével összekeverhető!
RA –részesest
(élő), -re
A –részeset (élettelen)
KAM = K + AM3 (nyomatékosító) –odszor(ra)
NE - neki
DA =
DA + AM3 (nyomatékosító) –mint, -nak
Határozóeset: DA, DE3 –tól, nál, hoz,
-val, ál-
Megj.: D,E(D) a jelen- és jövőidejű
igerag vég-
tal, át
mássalhangzója
BLOKKDIAGRAM
JELAZONOSÍTÁS
(alakfelismerés)
- írásemlék
Al-Ubaid-i
tábla
- szótárak
Labat, Deimel, I-V., Pa. Ba.
KÓDOLÁS (nyelv
felismerése)
- szósoport meghatározók
dNIN-HUR-SAG --- sumér
- toldalékok
DA, RA, NA, A ---- szó végén, tehát sumér
SZÓTAG – vagy KÉPÍRÁS?
(többszótagú szavak írásjeleinek vizsgálata
alapján)
FORDÍTÁS
(kísérlet a hangzósításra a magyar nyelv
segítségével?)
700.
vitaülés:
KÓNYA BALÁZS EMLÉKÜLÉS
2001 október 19., péntek, 16h, Kőbányai
Szabó Ervin Könyvtár a
Pataky Művelődési Központban, Budapest X., Szent
László tér 7-14.
Rendező: KOVÁCS GYÖRGYI
Detre Csaba
Kónya Balázs a Vitakör halkszavú építője
Ravasz Károly
Emlékeim Kónya Balázsról ifjúkorunktól
Fáy Árpád
Vágy és értelmes gondolkodás után
Internet-kereső és Tezaurusz
Vitányi Pál
Balázs informatikája - nekünk
Detre Csaba emlékbeszédének vázlata:
Dicsérni jöttünk Kónya Balázst, nem siratni!
Kapcsolatunk 1992 májusáig nyúlik vissza, amikor
a Henry George Társasággal közösen rendeztük meg
„A Fejlődés és az Ember” c. kétnapos
konferenciánkat. Kónya Balázs azidőtájt a fenti
jeles társaság elnöke volt. Fontos megjegyezni,
hogy ebben az időben kulminált az ún. NGO-k
szerepe. A Vitakör és társult szervezetek
konferenciáit meghirdették a napilapok, a
Művelődési Minisztérium, s még több társadalmi
és politikai szervezet is. 1992-ben a Henry
George Társaság több kiváló tagja is
csatlakozott a Filozófiai Vitakörhöz, így a most
is jelenlévő Dr. Ravasz Károly és Fáy Árpád.
Kónya Balázs nem volt szenvedélyes vitatkozó,
nem szeretett sokat beszélni. ÉPÍTETTE a Kört
mint szervezetet: Kitűnő belföldi és külföldi
előadókat hozott, a legkülönfélébb témákban.
Tiszteletet parancsolt széleskörű műveltsége:
történelem, jogtörténet, gazdaságtörténet
területén. Polyglott ember volt, franciául
anyanyelvi szinten beszélt, mivel sok évig élt
Franciaországban, de perfekt volt a német, az
angol és az olasz nyelvben is, s nyelvismerete a
latin és az ógörög nyelvekre is kiterjedt. A
Filozófiai Vitakörben létrehozta a
Kommunikációs-Információs Munkacsoportot, amely
kedvenc működési területe volt a Körön belül, s
ahol kiélhette kifinomult intellektusát. A
Munkacsoportnak sokrétű és igen érdekes
programot adott. Nem véletlen, hogy éppen ez a
munkacsoport volt az egyetlen olyan
munkacsoport, amelyik az 1994-ben létrehozott
tematikus munkacsoportok közül az egyetlen volt,
amelyik kiállta az idők próbatételeit, s nem
szűnt meg. Balás Imrével együtt sok évig
próbálkozott egy Filozófiai Tezaurusz
létrehozásával, de ez a vágya végül is vágyálom
maradt.
Az első pillanattól kezdve előadásait nagy
gonddal dokumentálta, 10-30 oldalas illusztrált
szövegekkel is. A Filozófiai Vitakört bekacsolta
az Internetbe, ebben a tevékenységében egyedül
maradt, nem volt partnere. Körünk
Internet-anyaga egy gazdaságpolitikai torzó.
Hallatlanul sokoldalú építő-szervező
tevékenysége pótolhatatlan.
Megjegyzés, 2005 március 29.: A Kónya Balázs
Által 2000-ben létrehozott Internet-honlapot,
melyet Brezsnyánszky Károly MÁFI-igazgatóval
egyetértésben a MÁFI szerverre tettek föl, 2002
közepén az akkori MÁFI honlap-felelős, Róth
László önkényesen levett onnan, s azóta sincs a
Vitakörnek Internet-honlapja. Remélhetőleg 2005
folyamán létre tudunk hozni egy új, hatalmas
anyagot felvonultató honlapot.
Utólagos megjegyzés, 2007 december 2.-án: Ez a
honlap végül2006 utolsó napjaiban csakugyan
létrejött.
Feljegyzéseim Dr. Ravasz Károly
megemlékezéséről:
Ravasz Károllyal együtt jártak a párisi Sorbonne
egyetemre, ahol közgazdaságtant és jogot
tanultak. Ravasz Károly, aki néhány évvel
idősebb volt, már a harmincas évek végén
kijutott a
Sorbonne-ra, s itt találkoztak a már
szintén ott tanuló, francia gimnáziumba járó
Kónya Balázzsal, aki Pozsonyból került ki
Párizsba, mint csehszlovák állampolgárságú diák.
A német megszállás alatt mindketten részt vettek
a francia ellenállási mozgalomban, amely során
többször kerültek életveszélyes helyzetbe. 1945
után visszajöttek Magyarországra, azaz Kónya
Balázs Pozsonyból Budapestre repatriált.
1947-ben az ún. „koalíciós időkben”
Ravasz Károly országgyűlési képviselő,
majd államtitkár lett, Kónya Balázs pedig a
személyi titkárja volt.
Ravaszt 1949-ben börtönbe csukták, ahol
két évet töltött, 1956-ig mindkettőjüknek igen
hányatott sors jutott. 1956 után mint
közgazdászok, részben az oktatásban, részben
pedig az egyre inkább kibontakozó banki
tevékenységben tevékenykedtek. (Megjegyzésem:
Kónya Balázs a Budapest Bankban dolgozott a
hatvanas évek elejétől, s innen delegálták
Tajvanra, ahol hosszú éveket töltött, mint
Magyarország pénzügyi képviselője. A Budapest
Bankban dolgozó kollegái közül többeket
meghívott a Filozófiai Vitakörbe előadóként is,
mint például a kiváló Kína-szakértőt, Tálas
Barnát.)
Feljegyzésem Fáy Árpád megemlékezéséről:
Az emlékbeszéd főleg arról szólt, hogy Kónya
Balázs „kora ellenére” mennyire fogékony volt az
újdonságok, többek között a technikai újdonságok
iránt. Már a kilencvenes évek elején
szorgalmazta, hogy a Henry George Társaságnak
legyen email elérhetősége, neki személy szerint
már 1993-ban volt ilyen elérhetősége. Ugyancsak
elsők között szorgalmazta a fenti társaság
Internet-honlapját, amelyet ugyan nem tudott
megvalósítani, de a Filozófiai Vitakör honlapját
már ő alkotta meg. A megemlékező hosszasan
ecsetelte Kónya Balázsnak a MVSZ Alkotmányossági
Műhelyében kifejtett tevékenységét.
Feljegyzéseim Vitányi Pál megemlékezéséről:
Az emlékbeszéd elsősorban Kónya Balázs humánus
és jellembeli értékeit ecsetelte. Külön kiemelte
azt, hogy hallatlan türelemmel nézett utána
mindig annak, hogy előadásait az azt hallgatók
megértették-e vagy sem. Soha nem ment tovább
előadásában addig, míg meg nem győződött arról,
hogy megértésre talált-e vagy sem.
A megemlékezésen jelen volt Kónya Balázs
özvegye, s öt gyermeke közül hárman, s két
fiának felesége is, ugyancsak két legidősebb
unokája is, a tíz unoka közül.
701. vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport ülése
2001 október 24., szerda, 14:00, MÁFI Igazgatói
Tanácsterem
Az összejövetel tematikája a Braun Tibor
fullerén-kutató profeszorral tervezett
fullerén-kutatások laboratóriumi előkészítése
volt. (Megjegyzés: ezekből az elsősorban
extraterresztrikus fulleréneket célzó
kutatásokból a nagy költség-vonzatok miatt nem
lett semmi.)
702. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A „sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus irodalomhoz 10/4. rész: Utópia magyar módra – Jókai: „A jövő század regénye”
2001 október 26., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Dudich Endre szokásához híven most is nagy
terjedelmű
írásbeli segédanyagot adott közre
előadásához. A teljes anyagot lásd:
FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2001-2003 és
FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001 szept. – 2002 nov.
696-757 dokumentumkötetet. Az
alábbiakban a Jókai-fejezet egyes részleteit
mutatjuk be:
Bevezetés
„Jókai ugyan csak egy igazán fantasztikus
regényt írt, a Jövő század regényét, de ebben
annyi mindenről megemlékezett, hogy ez az
egyetlen munkája egy sorba helyezi a másik
kettővel (Vernével és Wellsszel), akik
pedig csaknem az összes munkáságukat ebben az
irányban végezték.”
(Tér Jenő: Verne, Jókai és Wells. –
Népszava, 1912 máj. 12)
Valójában írt még többet is.
Ø
Óceánia (1865): az Atlantisz-monda, Karthágó
korába helyezve
Ø
Fekete gyémántok (1870): Delejországról szóló
rész
Ø
Egész az északi pólusig (1876)
Ø
Atlantisz (1876)
Ø
A három márványfej (1887)
Figyelemreméltó, hogy tulajdonképpen ehhez a
műfajhoz tartozik Jókai első és utolsó írása is:
„Az egyiptomi rózsa” és a befejezetlen
kéziratként fennmaradt „A világ teremtése”.
A Jövő század regénye már közzététele előtt (!)
és azóta szinte mindmáig ismételten szenvedélyes
vita tárgya volt. Németül teljes egészében
megjelent, franciára csak néhány részletét
fordították le, angolul pedig csak ismertették.
(Der Roman des künftigen Jahrhunderts,
Pester Lloyd, Budapest, 1973-74 és
Pressburg-Leipzig 1879; Une bataille dans
l’air, Anthologie de la Prose hongroise,
Paris, 1938; Mor Jokai: Hungarian Romancer,
by J. Remenyi, in: Poet-Lore. A Quarterly of
World Literature, 55/4, 1950.
Elismerés és bírálat
Azt írták a kritikusai, hogy a jövő század
regénye
Az emberben felmerül a kérdés: lehet, hogy
mindez együtt igaz valahogyan és valamilyen
mértékben …?
1962-ben Kiss Laura a budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem bölcsészettudományi karán
szakdolgozatot írt „Jókai tudományos
fantasztikuma” címmel.
A regény megjelenésének centenáriumán, 1972
december 13-14.-én Budapesten kétnapos vitaülést
rendezett a Magyar Irodalomtörténet Társaság és
a Magyar Írók Szövetségének
Tudományos-Fantasztikus Munkabizottsága. Ennek
előadásai a Science Fiction Tájékoztató
Jókai-emlékszámában jelentek meg, még ugyanabban
a hónapban.
Az első napot Cseres Tibor és Nagy Miklós
nyitotta meg. Előadást tartott Zöldhelyi Zsuzsa,
Fábián Pál és Radó György. A vitában felszólalt
Molnár József, Kuczka Péter, Sándor István,
Fábián Pál és Oltványi Ambrus.
A második napon Kuczka Péter elnökölt. Előadást
tartott Szemző Piroska, Földes Péter, Lengyel
Dénes, Kuczka Péter, Nagy Miklós és Bognár
András.
De talán foglalkozzunk inkább magával a művel,
semmint a róla alkotott, természetszerűleg
egymásnak ugyancsak ellentmondó véleményekkel.
Dudich fejezetcímei:
v
A Lipótmezőtől a Dardanellán át a megfordított
Bábelig (Természettudomány és technika)
v
A gellérthegyi fellegvártól Kincsőn át a
világállamig (Társadalomtudomány és politika)
v
A Gyilkos-tótól a Tátrán át a „Göncölig”
(Tájleírások)
v
A vörös démontól a fekete bankáron át a fehér
sas uráig (Szörnyetegek és félistenek)
v
A pozsonyi pápától a Nihil páholyán át a
TIT-templomokig (vallás és tudás)
A végkicsengés:
„Ó, te imádatra méltó csillagos ég! Te istennel
tele mennyboltozat! Milyen jó nekünk azt
tudnunk, hogy élve is hozzád tartozunk már; hogy
mi a földön élünk, az is a te csillagod! Ó,
milyen nagy kárhozat volna az ha ez a csillag
maga el volna temetve benned, s nem járhatnánk a
te fenséges titkaid országában többé.”
(II. kötet, 365. oldal)
703. vitaülés:
A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport ülése
2001 november 6., kedd, 14:00, MÁFI Igazgatói
Tanácsterem.
Az ülésről csak annyit tudunk, hogy ez is a
kőzetekből esetleg kinyerhető fullerének
laboratóriumi vizsgálatával foglalkozott.
Részletek az ülésről nem maradtak fenn.
704. vitaülés:
DETRE CSABA: Az emberiség menetelése a rendszerhalmazból a kháoszba, 3/1. rész: 1914 – III. évezred kezdete
2001 november 9., péntek 15:30, MÁFI Ebédlő
A meghívón feltüntetett előadásvázlat:
-
A rendi társadalmak összeomlása, a globális
kapitalista rendszer létrejötte, s ennek
ellenhatása: Politikai-ideológiai kísérletek a
globális kapitalizmus megzabolázására
-
Osztályideológiai ellenhatás: A Szovjetúnió és a
kommunizmus
Az előadó nem adott közre bővebb írásbeli
anyagot előadásához, de vázlatai megmaradtak
jegyzetfüzetében, mintahogyan a vitaülésen
történtekről való feljegyzések is.
Jegyzeteim az előadáshoz és a vitaülésről:
Nyers vázlatok:
Bevezetés: Sokezer, vagy inkább
több tízezer éves társadalmi
rendszerek omlottak össze
Európában és a túlnyomólag
fehér-ember lakta Észak
Amerikában. Az angol forradalom
már ennek a folyamatnak
előhírnöke volt, s különösen az
amerikai szabadságharc majd a
francia forradalom adta meg a
kegyelemdöfést a társadalmi
rendszerhalmaznak. Ennek a
folyamatnak befejező akkordja
volt az Első Világháború:
megszűntek a főleg rendi és
ezzel összefüggő
„felépítmények”: mint a nemzeti
tudat, vallás. Ezek előhírnöke
volt a zsidó kereskedelmi
rendszer (egyáltalán az
internacionalizmus!), amely már
az első világbirodalom, a Római
Birodalom idején kialakult.
N.B. Szent Pál mikor
terjesztette a hitet a Római
Birodalom egész területén
megtalálható zsidó kolóniákat –
szünagógéjukkal együtt –
látogatta meg. Ez akkor óriási
üzlet volt, a zsidó
világgazdaság megerősödésének
jelentős fejezete. Ugyanakkor
kiinduló fejezet az elsősorban
zsidó fejlesztésű globalizmus
fejlődéstörténetében.
Rendszerhalmaz:
olyan halmaz, amelynek minden része összefügg
egymással.
Liberalizmus: kháosz.
A
„terrorizmus” elleni háború a legjobb célpontot
választott ki arra, hogy egy végtelen háborút
indítson egy nem konkrét, legyőzhető ellenség
ellen. A terrorizmus állandóan újratermelődik,
fantom-szerű ellenség, amelyet egyfolytában
irtani kell. Ez biztosítja a hadiipar állandó,
sőt, terveit tekintve, végtelen folyamatosságát.
Tehát ez egy végtelen háború, egy fantom ellen.
Az amerikai liberalizmus a társadalmi
rendszerhalmaz helyett, amelyet szétzúzni
igyekszik, egy láthatatlan új világrendet hoz
létre, amelyet a „homályból” titkos
kiválasztottak irányítanak.
705. vitaülés
MINEK NEVEZZÜK?
-
a fejlődést az új interdiszciplináris eredmények
után
a Filozófiai Vitakör és az Alapítvány az
Interdiszciplináris Kutatásokért
közös őszi konferenciája
2001 november 16., péntek, 11h, Kőbányai Szabó
Ervin Könyvtár a
Pataky Művelődési Házban, Budapest X.,
Szent László tér 7-14,
Szervező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.:
261-6001
Részvételi díj: hölgyeknek 1 csomag
sütemény, uraknak: 1
üveg ital.
Program:
11:00: BOKOR LEVENTE: Nélkülözhetjük-e a
fejlődés fogalmát?
11:30: SIMÁN KATALIN: A fejlődés
történeti relativitása
12:00: AGÓCS JÓZSEF: A fejlődés nevei a
szintetikus diszciplína-fogalom rendszerben
12:30: GÉCZY ISTVÁN: Levélbeni
hozzászólás
13:00: E b é d s z ü n e t
14:00: SZÁNTÓ BORISZ: A fejlődés Alfája
és Ómegája
14:30: DETRE CSABA: Gradáció
15:00: BÁL- ZEBUB ZERTÁSZJÁNC: Isten
leheletei (Asztvacaszuntzer)
15:15: SIMON LEHEL: Ú tudományos
tendenciák a posztmodern után
15:45: K á v é s z ü n e t
16:30: FÖLDI TIVADAR:
Energia-koncentráció
17:00: FÁY ÁRPÁD: A fejlődés folyamata és
a szabad akarat (amely a fejlődés eredménye)
17:30: VITÁNYI PÁL: megcélozható
célnélküli célszerűség
18:00: NAGYLAPOSSY JÁNOS:
Dezantropologizált „tudomány”
A konferencia előadásaihoz mellékelt írásbeli
anyagok:
Géczy István (Giordano Bruno Kör, Szerencs
Rákóczi vár, felolvasta: Csengő Zoltán): A
fejlődés dilemmái
Az előadó súlyos betegen feküdt otthonában,
ezért megkérte a Giordano Bruno kör fiatal
tagját hogy olvassa fel előadását:
Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim!
A legnagyobb sajnálatomra személyesen nem
tudok részt venni ezen örökzöld témával, a
fejlődés fogalmával foglalkozó konferencián.
Súlyos betegségem gátol a részvételben, de így
távolról is szeretném figyelemmel kísérni a
Körben folyó szellemi munkát, melyet
filozófiatörténeti szempontból
figyelemreméltónak tartok, mivel a haladást a
gondolkodásban, sok esetben az ilyen öntevékeny
szerveződések viszik előre, míg a hivatalos
katedrafilozófusok – akik legtöbbször hátrafelé
tekintgetnek – legtöbbször gáncsolói az új
gondolatoknak.
A világ állandó változásban van,
szükségszerű az előrelépés a gondolkodásban is,
új dolgokat nem lehet régi elavult elvekkel
magyarázni. A szaktudományok hatalmas
ismeretanyagot halmoztak fel, mely jó eszköz
arra, hogy világunkat bizonyos szempontból
megismerjük. Azonban arra nem alkalmas, hogy a
Lét egészét összefüggésben, alapvető lényegét,
működésmódját, a válaszra váró végső kérdéseket
egyedül értelmezze, a hogyan és miért kérdésre
válaszoljon. A Lét végső kérdéseire azonban
választ kell találni: ezzel próbálkoznak
vallások, mítoszok, ideológiák, ezek azonban sok
tévképzetet, fiktív elemet tartalmaznak, így
világunkról hamis, torz képet mutatnak. Hiteles,
tényeken alapuló választ egy reálfilozófiától
várhatunk. Olyan tényekre alapozott, komplex
elméletre van szükség, amely a tudományban
felhalmozott részismereteket elfogadható szinten
össze tudná fogni. Ez ma már filozófiatörténeti
szükségszerűség, mivel a részismeretek olyan
tömege áll rendelkezésre, melyek összefogása és
rendszerbe állítása a filozófiai gondolkodásban
minőségi változást eredményezne, mely kihatással
lenne az emberi magatartásra és cselekvésre, azt
pozitív irányba terelve az eddigi önpusztító
tendenciával szemben. Az emberi tudatnak a
realitás irányába történő átformálását a csaló
önámító, hazug világfelfogás kiküszöbölését, a
realitás talajára való helyezkedés, a
természettel való harmonikus összhang,
együttélés kialakítását az energetizmus
filozófiája céljául tűzte ki, vagyis olyan
valóságlátásmódot, mely a világot egységes
létalapból, az energiából, egységes, egyetemes
természeti törvények a világfolyamatot
meghatározó, lényegi rend szerint magyarázza,
kizárva minden metafizikai tévelygést.
Ami a fejlődés fogalmát illeti,
leszögezhetjük, hogy az Univerzumban fejlődésről
nem beszélhetünk, a fejlődés fogalma „Odakinn”
az ember képzelt fogalmi világán kívül nem
értelmezhető. Ilyenformán, mivel csupán az ember
szubjektív világában beszélünk róla, relatív
fogalomnak tekinthetjük. A keresztény világnézet
– mely az Újtestamentum kinyilatkoztatásán
nyugszik – szintén kizárja a fejlődést, mivel az
ellentmondana a Teremtő mindenhatóságának,
mindentudásának, jóságának, gondoskodásának,
egyszóval tökéletességének, ha ilyen gyarló
tökéletlen világot teremtett volna, ami a
fejlődés címén állandó korrekcióra, kiigazításra
szorul.
A tudományos világnézet szerint is
kétséges a világ fejlődése, hiszen egy
általánosan elfogadott tézis szerint semmi új a
Nap alatt. Ezt úgy kell érteni, hogy az új
emberi ismeretek, tudományos felfedezések
nincsenek előzmények nélkül, vagyis valójában az
ember csak ellesi és próbálja megvalósítani azt,
amit a Természet már korábban tökéletesen
megalkotott. Itt nem kell messzire menni, csak
vegyük a tudomány legújabb vívmányait, a
mesterséges intelligencia, az információs
forradalom eszközeit, számítógép, mobiltelefon
stb. Ezek mind a természetes intelligencia
mintájára megalkotott sikeres megoldások. A
bálnák több ezer kilométerre tudnak
kommunikálni, az állatok a tájékozódás,
kommunikáció, életfeltételekhez való
alkalmazkodás egész gazdag eszköztárát
használják gazdaságosan és eredményesen. Az
ember ezeket a természetes megoldásokat utánozza
és használja saját javára.
Tehát a fejlődés emberi nézőpontból
funkcionális rendszerben vizsgálható, amikor a
környezetből érkező információk szelekciója és
adaptálása által a rendszer problémafelismerő és
megoldó képessége, azaz intelligenciája
növekszik, ezáltal hatékonyabbá, jól
szabályozottá, működésképessé válik. Ebből
egyenesen következik, hogy a rendszer
fejlettségét a benne felhalmozott, alkalmazott
információval jellemezhetjük, mérhetjük. Ez
vonatkozik az organikus rendszerekre, de még az
emberi társadalmak fejlettségére is.
Információval minden a környezetben, meg magában
a rendszerben történő változás szolgál, melyre a
funkcionális szelektíve jól vagy rosszul reagál,
ennek megfelelően fejlődnek, vagy hanyatlanak.
Olyan környezetben, ahol nincsen változás, a
fajok nem változnak, alkalmazkodnak: ez az
evolúció alapja. Például a baktériumok
antibiotikummal való érintkezés során, az ebből
nyert információ hatására rezisztenssé válnak,
új mutációt hoznak létre, mondhatjuk fejlődnek
az orvostudományt állandó versenyre késztetve.
Az energetizmus szerint nem beszélhetünk
fejlődésről, csupán energiaformák
kölcsönhatásában
történő komplementer kooperatív
átalakulásáról a természeti törvényszerűség,
lényegi rend, mint abszolút információ által
megvezetve, ahol a potencia – aktus viszonyban a
lehetőség valósággá válik. A Természeti Értelem
az információs energetikai interaktív
kölcsönhatás-viszonyban folyamatosan teremti és
újrateremti a létezőket, azokat
létszükségletének megfelelően állandóan
formálja, alakítja. Az energetikai
kölcsönhatásban az átalakulás ellenállás
ellenében történik, például az ingánál a
potenciális energiának tömeggé, majd tömegének
potenciává válása jelenti az ellenállást, vagy
az elektromosságnál a mágneses indukció. Az
elektromosságnál az ohmos, induktív mechanika
stb. ellenállások munkavégzésre késztetik,
szabályozzák az áramkörben folyó áramot,
ellenállás nélkül rövidzár keletkezik, összeég,
összeomlik a rendszer. A világban ható erők
egymást kiegészítő ellentétpárjai ellenállásként
viselkednek, így az energia megmaradás elve
szerint a világfolyamat ciklikus változásban
örökké fennmarad.
A fejlődés emberi szempontból is
kétértelmű, ugyanis a technikai fejlődés az
ember életét kényelmessé, komfortossá tette,
ugyanakkor megvannak az árnyoldalai is. Például
az autózásnál a sok baleset, egészségtelen,
mozgásszegény életmód. A múlt század a nagy
katasztrófák időszaka volt, melyből nem
tanultunk semmit sem. Úgy néz ki, hogy a XXI.
Században még nagyobb borzalmak elé nézünk a
kifejlesztett pusztító eszközök, valamint a
mérhetetlen emberi gonoszság által. Ezek a
gonosz erők nem riadnak vissza régi pusztító
járványok korokozóit biofegyverként használni, s
minden létező pusztító eszköz bevetésétől. Ezt
az ember önpusztító tevékenységét nem lehet
fejlődésként értékelni. Ezzel szemben széleskörű
ellenállást kell kifejteni a tendenciát meg kell
fordítani, a tudományos-technikai vívmányokat
nem pusztításra, hanem a közjó javára kell
fordítani. Ehhez azonban gyökeres világnézeti,
erkölcsi fordulatra van szükség: feladni a
fanatizált vallási tévképzeteket, melyek
civilizációk közötti konfliktusokhoz vezettek.
Az Egyesült Államok elnöke Bush úr a keresztény
civilizáció felsőbbrendűségéről beszél – mely
által feljogosítva érzi magát más civilizációk
elleni keresztes háborúra – megfeledkezve az
Egyház bűneiről, az iszlám elleni keresztes
háborúkról, a másként gondolkodók üldözéséről, a
tudományos haladás inkvizíció általi gáncsolása,
rablások, kétes eredetű gazdagodás stb. Arról,
hogy Isten nevében mentek a világ minden tája
felé felebarátainkat gyilkolni, gyarmatosítani,
kirabolni. Most is keresztes háborúról beszél,
mert a globalizációnak nevezett új gyarmatosítás
ellen a spekulatív tőke által kizsákmányolt
szegények lázadoznak. A keresztény ember
felsőbbrendűségi tudata, gőgje, uralmi vágya
olyan istent képzelt magának, aki által a
teremtés koronájának, a világ urának,
meghódítójának tudhatja, érezheti magát. Ezt
minden eszközzel igyekszik megvalósítani,
legkorszerűbb fegyverek arzenálja, a spekuláns
tőke stb. Ha valóban igazi keresztények módjára
járnánk el, a többi népek iránt empátiával
éreznének, a multik működő tőke befektetésével a
hátrányos helyzetű, szegény népek létfeltételeit
javítanák – igaz, hogy ez kisebb haszonnal és
nagyobb kockázattal járna – de a mai és még
várható katasztrófahelyzetek elkerülhetőek
lennének.
Végső következtetésként elmondhatjuk,
hogy az ember el fog tűnni a Földről, mert
képtelen ésszerűen viselkedni, kipusztítja
magát, mert irracionálisan viselkedik egy
racionálisnak, tudatosnak nevezhető világban. Az
emberi civilizáció fejlődése, földtörténeti
felvillanása az évmilliók alatt felhalmozódott
fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj,
földgáz) pazarló, ésszerűtlen felhasználása árán
jön létre. Mivel az ember ésszerűtlenül, nem a
saját javára, túlélésre, hanem főleg
önpusztítására pazarolja, sorsát megpecsételte:
ezen energiahordozók kimerülésével civilizációja
összeomlik, megsemmisül. Ő maga pedig
degenerálódása, a természettől való
elidegenedése, életképtelensége miatt eltűnik a
Földről. Teilhard de Chardin szavaival élve, így
a fejlődés petárda, mely az idő nyilát követve
azért bomlik ki, hogy visszahulljon elemi
alaktalanságába.
Köszönöm a figyelmet.
Szántó Borisz: A fejlődés Alfája és Omegája
Fejlődésnek – a folytonos változás
premisszája mellett – azt az egymásból való
kibontakozást, manifesztálódásoknak a sorát
étjük, mely nem annyira az egyszerűtől a
bonyolultig tartó strukturálódásból áll, mint
inkább minőségi változásokat, szinteket jelez,
mely változásokat törvényszerűségek jellemzik. A
minőségi szintek megkülönböztetése nem csupán
azt jelenti, hogy dinamikus változásról van szó,
az „üzemmód” váltásáról, mely csakis
lépcsőzetesen, diszkrét lépésekkel történhet,
mintegy szintet válthat, de szintről szintre
fejlődhet.
A kivonat további részeit lásd: SUPPLEMENTA,
2001 11 16 Minek nevezzük SZÁNTÓ
Detre Csaba: Evolúció helyett GRADÁCIÓ, azaz a
Világmindenség lépcsőzetes kialakulása
A nagy szakadások, katasztrófák elfújják,
széttöredezik a genetikai sorokat, s
bekényszerítik egy új szakaszba, az új
lépcsőfokra. Összegezve az elmúlt csaknem két
évszázad kutatási eredményeit, a „természetes
teremt(őd)ési” modellek közül kétségkívül a
Cuvier – D’Orbigny nevével fémjelezhető francia
modell szerzett több érvet Darwin harmonikusan
folyamatos evolúció (evolution, az őt követő
Haeckel-nél: „Entwicklung”) modelljével szemben.
A „világváltások” tövestül tépik ki az evolúciós
törzsfákat, hogy újak induljanak el, amelyek
ugyanerre a sorsra jutnak. A világot csak a
Jakob Böhme-i „Qual” mozgatja, csak ez az ami
előre visz, graduál. A „Qual”-nak részmozzanata
a Hegel-i „Entfremdung”, s ennek dialektikus
feloldása („Aufheben”) A dialektikus teremtődés
fő vonala a szellemtörténetben: Hérakleitosz, J.
Böhme, Spinoza, Hegel, Cuvier.
Az A – A’+AB … piramis (lásd korábbi műveimet)
is a gradációt szimbolizálja: totálisan új
szakaszok egymásra épülése. Itt nincsenek
családfák, hanem kizárólag a piramis lépcsője
van meg ! A gradáció a világ kialakulására azért
is jó kifejezés, mert érzékelteti az alacsonyabb
rendűtől a magasabb rendűség felé vezető
folyamatot. A gradáció a legdurvább
diszharmónia, a világ kínok közepette való
formálódása.
A gradáció felgyorsulása (lásd: korábbi
műveimet a „fejlődési küszöbökről”) az egyre
nagyobb világváltások diszharmonikusabbá válása.
Modellalkotási összefoglalás: A világ
genezisének (világváltások egymásutánja)
modellje nem a törzsfa, hanem élesen szétváló, s
egymásra épülő szakaszok, amelyeket küszöbök
választanak el egymástól.
Baal-Zebub Zertászjánc: Isten leheletei
(örményül: Astuacaszuntzer)
Baal-Zebub Zertászjánc: Zerta-i (görögül:
Zarütosz) származású
örmény
filozófus. Élt a Kr.u. 9. században. (A tunéziai
város mai arab neve: Bizerta, azaz Zertába, u.a.
a nyelvtani eset mint Isztanbul: Eisz tén poli,
dórosan: Isz tán buli, a Városba) Egyetlen
magyar vonatkozó irodalom: Lukács Béla:
„Harmadik Szem”- 1995 december: „Fekete Afrika
pun gyökerei”
A filozófus számos kéziratát a jereváni
Matenadaran (Kézirattár) őrzi, néhány munkája
megjelent a Matenadaran facsimile kiadványaiban.
Zertászjánc – akiről nem tudjuk, hogy keresztény
volt-e vagy sem, - kozmológiájának lényege:
Isten a Világot kilehelte a Világ (avagy az Ég)
hemiszférájára, s lehelete (szuntz, többesszám:
szuntzer) a hemiszféra különböző magasságaiban
csapódott ki: legalul a legalacsonyabb rendű
létezők, u.m. kövek, majd feljebb a víz, majd
még feljebb a tengeri élőlények, szárazföldi
élőlények, végül legfelül a Zenitben az Ember a
csillagok között csapódott ki. Isten (Asztuac)
az Emberben önmagára ismert, mint saját
tükörképére. Érdekes, hogy az örmény nyelv a
Bibliát „Astuacaszuntz”-nak, azaz „Isten
leheletének” nevezi. Zertászjánc a kozmogóniáját
a Biblia többesszámaként jelöli, azaz „Asztuacaszuntzer”,
„Isten leheletei”.
Néhány rövid feljegyzésem a többi előadásról:
Bokor Levente:
megy-e előbbre a Világ?
LAMARCK: tökéletesedés, DARWIN:
szelekciós nyomás, mi az ami evolvál? – rejtély!
Nagylapossy János:
dezantropologizált tudomány –
nem az ember teszi, de hát akkor ki? A Világ
objektum és szubjektum, létezhet-e a Világ
szubjektum nélkül?
Simán Katalin:
Nép – társadalmi formáció: Hernyó: először
előremegy a feje, „utána húzza” a testét =
előremegy – kiegyensúlyozódik – kimerül(?).
Specializálatlan alakok nagyobb dinamikája.
Agócs József:
Ami nem olyan mint én, az a rossz. Szembenállás:
szembe szállás (passzív védekezés is lehet.)
706 – 707. vitaülés:
2001.
Bugaci Vándorgyűlés
Megjegyzés: az eredeti meghívón
helytelenül mint „XI. Bugaci Vánorgyűlés” van
feltünetve, valójában:IX.
2001 november 24-25, szombat-vasárnap,
házigazda: BÁNHIDI ANDRÁS
,
az Alföldi Munkacsoport vezetője,
Jásszszentlászló, Kalmárföld 54,
telefon: 06-76-3720-181,
E-mail: hizlalda@hotmail.com
Program:
KISS MIKLÓS: „Általános lét- és rendszerelmélet”
c.
könyvének (2. kiadás) megvitatása
A meghívón feltüntetve:
Találkozás a Bánhidi-birtokon nov. 25. szombat
13 óráig,
Bejelentkezés: november 12.-ig
Bánhidi Andrásnál ú.m. Detre Csabánál
Mint már írtunk róla, a 2001 augusztus 17-19.-i
szokásos nyárvégi bugaci összejövetel kétséges
körülmények között zajlott le, ha egyáltalán
történt ott bármi érdemleges dolog. Detre
szorgalmazta, hogy az akkori furcsa történéseket
jóvá kell tenni, s meg kell ismételni a nyári
vándorgyűlést. Ezzel a házigazda teljesen
egyetértett. Abban az időben Detre azt is
szorgalmazta, hogy a Filozófiai Vitakör
törzsgárdája tartson „vitaköri életműbemutatást”.
Kiss Miklós könyvének megvitatása e sorozat első
részének készült.
Kiss Miklósnak, aki 1996 tavaszán mutatkozott be
a Filozófiai Vitakörben, ez volt a második
előadása 1996-ban a fenti könyvének első
kiadását „mutatta be”. Ez volt az a híres eset,
hogy könyvének bemutatása során egy hangot nem
volt hajlandó szólni. Többen emlékeztették is
erre s megígértették vele, hogy most valódi
bemutatót tartson, s ő ezt meg is ígérte.
Soha nem látott létszámú vendégsereg vett észt a
Bugaci Kiss Miklós könyv-bemutatón, összesen
tizennyolcan. Budapestről tizennégyen jöttek,
három gépkocsival.
Kiss Miklós csaknem másfélórás önvallomás
jellegű beszámolót tartott.
Néhány feljegyzésem a beszámolóról, kiemelve a
legfigyelemreméltóbb megállapításokat:
„Az univerzum nem az, amelyik tágul és szűkül.”
„Ami megérthető, az a rendszer.” (Ezt a
megállapítást többen is brilliánsnak
minősítették.”
„Az Ember filozófiájának az Embert kel
szolgálnia.”
„Isten létezhetett-e az Ember előtt?”
Detre Csaba volt a felkért általános bíráló,
aki érdemként jelölte a Szerző „szellemi
totalizmusát”, ami a mai világban nagyon
hiányzik. A könyv gyengéje: eredeti
gondolatmeneteket sok esetben „tekintélyekkel”
igyekszik igazolni, s belekényszerít a könyvbe
értelmetlenül kiragadott citátumokat, méghozzá
ezek a citátumok kizárólag magyar nyelvű
népszerűsítő könyvekből valóak.
Kiss Miklós könyvbemutatóján kívül egyéb
kultúrprogramokra is sor került mint Szabó
Krisztina
hegedűművésznő szólókoncertjére, valamint
Bokor Levente szavalta el legújabb
verseit.
708. vitaülés:
LONTAY ERVIN PÁL: Szolidáris filozófia: 4. rész
VITÁNYI PÁL: Lehel
2001 november 30., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Lontay hosszan elnyúló és állandósuló
betegségei miatt ekkor már csaknem két éve, 2000
március 24-én tartott utoljára előadást a
Filozófiai Vitakörben, s ez az előadása az
utolsó volt a Körben.
Tekintettel egészségi állapotára,
sokan elkísérték, így Pataky Tamás
nevű keresztfia, dúsgazdag vállalkozó, aki
Lontay egyetlen örököse volt, valamint a
keresztfiú több barátja, ill. feleségeik,
barátnőik.
Néhány feljegyzésem Lontay előadásáról:
„ARISZTOTELÉSZ: Meta ta füsziká-jáan írja Minden
ember törekszik a tudásra. Megtalált igazság a
legnagyobb örömet okozza. Minden lényben van
valami jóság, szépség, harmónia.
Az Emberben megtalálható az egész világ képe.
Definitio sit claris, sit brevis. Ne sit
negativa, sit definitiva clarior. Differentia
specifica.
Általános volt az a vélemény, hogy Lontay ebben
az előadásában elbúcsúzott a Filozófiai
Vitakörtől, megható módon éppen a szolidáris
filozófiáról szóló legérzelmesebb hangnemben
megtartott előadásával.
Lontay régi szokásához híven most is 17h körül
eltávozott, keresztfia és barátai vitték haza.
Vitányi Pál
előadása
meglepetést, sőt megdöbbenést keltett. Mindenki
arra számított, hogy rajongott ifjú egyetemi
hallgató barátjáról, a Filozófiai Vitakörben
ekkor már többször előadást tartott Simon Lehel
Alpárral vagy annak szájába adott platóni
dialógust fog bemutatni, ezzel szemben
Ilya Prigogine-ról és Isabelle
Stengers-ről tartott előadást.
Mikor figyelmeztették, hogy az előadás témájának
semmi köze a címen megadotthoz, azt felelte,
hogy „Lehellel én ismertettem meg Prigogine”-t.
A válasz az volt, hogy „Pali, neked mindenről
Lehel jut eszedbe …”
709. vitaülés:
„Saláta, vörösbor, paradigma”. – VITÁNYI PÁL házirendezvénye
2001 december 4., kedd, reggel 8(!),
Vitányi-lakás, Budapest II., Riadó u. 10/A,
telefon: 275-0304.
Erről
rendezvényről semmi nem maradt fenn az
utókorra.
710. vitaülés:
KOMPATIBILISEK-E A NEMZETEK?
Téleleji ankét
2001 december 7., péntek, 14:30, MÁFI Ebédlő
Program:
14:30: TÁLOS GÉZA: Válasz
15:15: MIKLÓSSY ENDRE: Az állam előtt és
után – Bibó István társaságában
16:00: FÁY ÁRPÁD: Kompatibilitás és
azonosság
16:45: BOKOR LEVENTE: A nemzet genezise
17:30: DETRE CSABA: A diszpórák
kompatibilitása ás inkompatibilitása. Terrorista
nemzetek régen és napjainkban
Nem sokat tudunk az ankét témájának
eredetéről, de valószínűsíthető, hogy az Bokor
Leventétől vagy Fáy Árpádtól ered. Ezt a témát
nyilvánvalóan a közeledő EU-tagság
inspirálhatta, ők mindketten e témában
munkálkodtak, illetve az EU-tagság ellen
szervezkedtek a MVSz Alkotmányossági Műhelyében.
Az ankét alkalmából nem született semmiféle
írásbeli anyag, az előadásokról jómagamnak is
csak igen hézagos feljegyzéseim vannak, amiből
kitűnik, hogy az egyes előadásoknak egymáshoz
szinte semmi közük sem volt.
Ami feljegyzésem egyáltalán megmaradt az
ankétról
Tálos Géza előadásával kapcsolatosan semmi nem
maradt fenn, hogy mire válaszolt.
Miklóssy Endre főleg azt fejtegette, hogy
évszázadokig a „Natio Hungarica” elsősorban
rendi öntudatot jelentett.
Fáy Árpád és Bokor Levente előadásaiból semmi
nem maradt az utókorra.
Detre Csaba előadásában a nemzet
meghatározásában elsősorban az azonos nyelvet
beszélő populációt tartotta a legfontosabbnak.
Jelenleg sokkal kevesebb nyelv létezik a Földön,
mint amennyi volt akkor, mikor az egész földön
törzsi társadalmak éltek. A Föld civilizált
területein m már csak ritka kivétellel a nagyobb
nyelvek maradtak fenn, a rengeteg kisebb,
egymáshoz nagyon hasonló kis nyelv pedig
kipusztult.
Így a mai nemzetek sokkal kevésbé
kompatibilisek, mint azok a törzsek voltak,
amelyek nyelvileg közel álltak egymáshoz.
Végezetül Szántó Borisz megjegyezte, hogy a
jelen ankét témájánál valaha kitaláltak sokkal
jobb ankét-témákat is. A hozzászólóval többen
egyetértettek.
711. vitaülés:
ÉVZÁRÓ RENDEZVÉNY
2001 december14., péntek, 15h, Kőbányai Szabó
Ervin Könyvtár,
Budapest X., Szent László tér 7-14.,
házigazda: KOVÁCS GYÖRGYI
Program:
Megemlékezés a 10 éve összeomlott Szovjetúnióról
(Detre Csaba)
Zentai Péter emléklap átadása
Úti beszámolók:
KOVÁCS GYÖRGYI: Portugália
DETRE CSABA: Spitzbergák
Detre Csaba a Szovjetúnió és a „Béketábor”
összeomlását kedvenc szavajárásával a „III.
Világháborúnak” minősítette.
2001 végén a Zentai Péter Emléklapot Tálos
Géza kapta.
Kovács Györgyi a Bartók Béla kórussal tett
portugáliai turnéjáról, amely során
meglátogatták az ősi Coimbra-i egyetemet is.
Ezután
Detre Csaba egy nemzetközi expedícióról
számolt be, amellyel a Svalbard-szigeteken
(Spitzbergák) tett helikopteres Perm-Triász
lelőhelyen végzett terepi munkáiról adott
beszámolót. Az előadást kőzetmintákkal és
térképekkel is illusztrálta.
Az évzáró – szokás szerint – vidám pezsgőzéssel
zárult.