712. vitaülés:
ÉVNYITÓ ÖSSZEJÖVETEL
2002 január 11., péntek, 17:30, Detre-lakás, Budapest XII., Csörsz u. 10.
DETRE CSABA: Tudományos pályafutásom legfőbb tanulságai
Az
évnyitóra közreadott előadás vázlata:
A filozófus azért antipatikus, mert szellemi maximalista. Mindennel akar foglakozni mindennek vizsgálatát szellemi kompetenciájának gondolja. A filozófus az abszolút tudálékos ember, aki nem hajlandó osztozni a szellemi mezsgyéken.
**********************
A „hogyan lettem filozófus?” kérdésre válasz: minden érdekelt, ami létezik, s ez jellemző az igazi filozófusokra.
Már kisgyerek koromban az egész világ érdekelt.
Ez az attitűd nagyon rossz, különösen a szaktudományok szempontjából.
A filozófia a szocializmusban: Mint minden ideológikus államrend, a szocializmus is propagálta saját filozófiáját, a marxizmus-leninizmust. A filozófiát tömegesítette. „A filozófia is közügy!” írta Sándor Pál és Rudas László. Több százezer ember tanulta a filozófiát a legkülönbözőbb oktatási fórumokon, de leginkább a marxizmus-leninizmus tömegoktatási fórumokon (ún. „foxi-maxi” iskolák).
Ha összehasonlítanánk a szocializmus és a kapitalizmus filozófiai közéletét, az nagyon lesújtó lenne a kapitalizmusra nézve: a kapitalizmusnak gyakorlatilag nincs filozófiája, mivel az is áruvá válik. A filozófia nem működhet áruként. (A kapitalizmusnak u.i. nincs ideológiája, a tökéletes pragmatizmus.)
A tudományban is, mint mindenben – a SZEMÉLYISÉG a meghatározó. Az emberi társdalom egy hordaszerű rendszer, amelyet néhány vezéregyéniség irányít. Az ún. „nyugati demokráciákban” ezeket a vezéregyéniségeket megölik.
Absztrakció – konkréció:
Minden tapasztalat arra tanított, hogy a megismerésben INDUKTÍV legyek: azaz a konkrétan megismertből menjek a DEDUKCIÓ irányába. Ezért eleve nem lehettem soha vallásos, mert a vallásosság az abszolút dedukció: Olyan dolgok feltételezése (istenek), amelyek nem ismerhetők meg, abszolút meghatározók irányában. (utóbbi félmondattal ma – 2005 április 12 – nem értem mit akartam mondani akkor). Ugyanilyen talán még rosszabb – a mai divatos „ezoterikus” tudomány. Ennek ugyanis kétséges etikai visszacsatolásai vannak.
Az évnyitóra 14.-en jöttek el.:Adonyi Zoltán, Agócs József, Bánhegyi Zsolt, Barlai Katalin, Benkő Ferenc, Bokor Levente, Dudich Endre, Halász Ferenc, Katona Tibor, Petik Péter, Simán Katalin, Szántó Borisz, Tálos Géza, Záhonyi András,
713. vitaülés:
BRAUN TIBOR: Fullerének: egy forradalom a
kémiában
2002 január 16., 9:30, MÁFI II.em. Lábnyomos Terem
Detre Csaba 2001 márciusában vette fel kapcsolatot a jeles fullerénkutatóval. A kapcsolatfelvételt az inspirálta, hogy egyes NASA-kutatók fullerénekkel akarták azt igazolni, hogy a Perm-Triász katasztrófát, amelyben az élővilág 90%-a kipusztult, a Detre és társai által 1998-ban bemutatott elmélettel szemben, nem egy közeli szupernóva, hanem kisbolygó becsapódás okozta. Detre Csaba, Braun Tibor és Tóth Imre több cikkben cáfolták meg a NASA-kutatók állítását.
Közben azonban a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport Braun Tiborral nagyszabású laboratóriumi geológiai irányú fullerén kutatásokat is tervezett, amelyekből azonban a vizsgálatok rendkívüli pénzigényessége folytán nem lett semmi.
Braun Tibor ezen előadásában a fullerénkutatás történetét, a fullerének fajtáit, és a geológiában esetleges szerepét vázolta fel. Mint kijelentette: „Fulleréngeokronológia” – jövő!
714. vitaülés:
DIES CONTEMPLATIONIS
2002 január 18
Detre Csaba még 2001 december 18.-án az alábbi körlevelet adta közre:
Tisztelt
Filozófiai Vitakör!
Január 18.-át a Kontempláció Napjává jelölöm ki, mikor megkérem a Kör tagjait, hogy szálljanak magukba, s gondolják végig az alábbi 2002. évi gondolatmenetet. Ugyanakkor megkérem a Kör egész tagságát, hogy foglaljanak állását, hogy elfogadják –gondolataimat vagy sem.
A Flozófiai Vitakör és a politika
A Filozófiai Vitakörben az elmúlt hónapokban éles viták folytak a Kör és politika viszonyáról. Ezért szükségesnek tartom az alábbiak kijelentését:
A Kör depolitizálása annak dehumanizálásához vezetne. Emberi dolgokat lehetetlen politizálás nélkül megtárgyalni. Így ki kellene törölnünk szellemi leltárunkból a történelmet, az összes társadalomtudományt, a környezetvédelmet s par excellence a politológiát.
Dehumanizált, azaz elembertelenített filozófia nem létezhet!
Fennáll annak a veszélye is, - s ezt különösen veszedelmesnek tartom – hogy depolitizált hangulatú körülmények között bárkibe belefojthatjuk a szót, azzal a jelszóval, hogy bűnös módon politizál. Ilyesféle kísérletek már megtörténtek a legutóbbi hetekben.
Amit viszont szigorúan elrendelek:
Politikai pártok nem jelenhetnek meg a Körben! A Filozófiai Vitakör tagjai állampolgári joguknál fogva természetesen tagjai lehetnek politikai pártoknak, de pártpropagandát nem fejthetnek ki a Körben, s a Filozófiai Vitakört sem képviselhetik politikai pártrendezvényeken, beleértve a külföldi pártokat is.
A Filozófiai Vitakör mint tudományos egyesület nem ad ki politikai nyilatkozatokat, dokumentumokat, véleményeket. Annak ellenére sem, hogy a Kör tagjai mint független személyiségek a Körben bármiféle politikai kérdést megvitathatnak.
N.B.: Nem
létezik olyan problematika, amelyet a Filozófiai
Vitakörben ne lehessen megvitatni!
Detre Csaba – a Filozófiai Vitakör elnöke
2001 december 18.-án
2002
január 25.-ig a Kör 16 tagja jelezte Detre
Csabának, hogy elfogadja a gondolatmenetet, s
kész azt a Vitakör hivatalos állásfoglalásának
tekinteni.
715. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A „sci-fi” különös világai. Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus irodalomhoz 10/5. rész: Antiutópiák magyar módra: Falanszter, Faremido, Kazohinia és Gépvilág.
2002 január 25., péntek, 15:30,Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár, Pataky Művelődési Ház, Budapest X., Szent László tér 7-14., rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, telefon: 261-6001.
A fejezetet teljes egészében lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2001-2004, illetve: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001 szept. – 2002 nov. 696-757 dokumentumkötet.
„Mondja mit tegyek, ha ez a jövő?
Tegyünk úgy, mintha nem ez lenne?
(Szatmári S Gépvilág, 86.old.)
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”
(Madách I.: Az ember tragédiája XV. Szín)
Bevezetés
Madách Imre zseniális műve, „Az ember tragédiája” 1861-ben jelent meg, Arany János segítségével és gondozásában.(11 évvel Jókai Mór „Jövő század regénye” – és hat évvel a Kiegyezés előtt!)
Általában J.W. Goethe Faust-jával szokták összehasonlítani. Pedig szinte semmi hasonlóság nincs közöttük, mint a mennyei előjáték, é a Sátán (Mefisztó illetve Lucifer) szerepeltetése. Sokak szerint inkább a világirodalom egy klasszikus alkotása mellé állítható: ez pedig Dante Alighieri „Divina Commediá”-ja.
Már a cím is ellenpontosan rímel: „Isteni komédia – emberi tragédia”. (Biztosra veszem, hogy Madách részéről tudatosan.) A főszereplőt mindketten földöntúli vezető kíséri végig az emberiség történelmén: Dantét Vergilius, Ádámot Lucifer, érvényre juttatva, emberi és isteni szempontokat egyaránt.
A mi sajátos szempontunkból a Tragédia – időutazás, évtizedekkel H.G. Wells „Időgépe” előtt, a messzi múltba és sok állomáson át a távoli jövőbe.
Falanszter, űr és jégvilág
A XII. színben Ádám a tudomány szervezte társadalmába kerül. Itt az egyén teljes mértékben alá van rendelve a közösségnek, az érzelmek az értelemnek. Család és haza – a régmúlt szinte feledésbe merült fogalmai. A tudósok feladata az ésszerű szervezés, a menedzsment, az életszükségletek biztosítása – ha kell, a „levegőből kiszűrve”, a továbbélés genetikailag ellenőrzött biztosítása, ha sikerülne akár mesterséges életet alkotva, -- végső soron elkeseredett küzdelem a Föld közelgő kihűlése ellen.
Ádám elborzadva indul tovább – a világűrbe (XIII.szín). A Föld félelmetes szelleme (korántsem a bájos Gaia istennő!) azonban nem bocsátja ki hatalmából: az ember a Föld rabja marad. Vissza is tér oda a halál torkából, -- Lucifer szándéka ellenére --, e már jégvilágba érkezik (XIV. szín), ahol „több az eszkimó, mint a fóka” és minden a puszta létfenntartásért folytatott küzdelemnek van alárendelve. Ádám elkeseredetten kiált fel:
„Segítség, Lucifer! El innen el, vezess jövőmbül a jelenbe vissza, ne lássam többé ádáz sorsomat: a hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: dacoljak-é még isten végzetével.” – (3906 – 3911. sor.)
Időutazása kétségbeesésbe torkollik, a XV. Színben öngyilkosságra határozza el magát Madách ettől szabályos „deus ex machina”-val menti meg a hősét – és vele az egész emberiséget: Éva anyaságával és az Úr szavával. E – sokat vitatott, bírált – megoldás már túlmutat az „antiutópián” és így mai témánkon.
Gulliver ötödik utazása
Az egyáltalán nem csak humorista Karinthy Frigyes jóvoltából Jonathan Swift közismert hőse ismét útra kél. A mini-emberkék Liliputja, az óriások Brodingagja, Laputa tudóainak repülő szigete és Hauhnhmia, a lóemberek országa után most az első világháborúból, hadihajóról hidroplánra, erről pedig „idegenek” űrhajóján át egy más bolygóra kerül, a „szférák zenéjének” világába.
Ennek lakói a szervetlen anyagból értelmessé szerveződött géplények, míg a szerves faemberek helyhez kötötten rengődnek. A géplények zenei hangzatokkal fejezik ki magukat, így Gulliver a szolmizáció segítségével tudja megtanulni és közvetíteni nyelvüket.
Magukat szolasziknak, bolygójukat Faremidonak nevezik. A szerves életet élősködőnek, sőt betegségnek tekintik, és eszerint is kezelik. A Földet, vagy ahogy a szolaszik hívják, Laszomit, és szerves élősdijeit, az egymást pusztító dosziréket, jól ismerik, hosszú ideje figyelik. A megfigyelés eredményét faremidói gazdája, Midore, következőképpen foglalta össze Gullivernek.
A Föld szervei: hegyek, tüzek, vizek, egy ideig szépen fejlődtek. Egy időben aztán … nagy menyiségű egészen apró doszire támadt egyik hajlásában … A betegség rohamosan terjedt … Abban az időben a Föld nevű szolaszi még elég egészséges volt ahhoz, hogy hangokban érintkezhetett vele … Midore azt a tanácsot adta neki, hogy a beteg helyre bocsásson egy kis meleget, mert a doszirét alig nyolcvan-száz foknyi hőemelkedés elpusztítja … De a Föld elhanyagolta a dolgot, a betegség egyre terjedt … Egyszer ő, Midore, akart rajta sagíteni. Sugarakat bocsátott a Föld testére, amelyek forró vizet váltottak ki a a beteg testből, ebben milliószámra pusztultak a doszirék, a baktériumok … Gyakran figyelte meg a dosziréknak azt a sajátságát, hogy pusztulásuk előtt néhány perccel hirtelen felfelé fordítják arcukat, arrafelé, ahol a szolaszik laknak, mintha onnan várnának segítséget, ahonnan a pusztulás ered … A gyógykezelésnek ezt a módját idővel abbahagyta. Rájött ugyanis, hogy a doszire önmagát pusztítja annak a szervnek a segítségével, ami rendesen az állat felső részében, fejében székel. Legjobb tehát bevárni, míg a doszirék elborítják az egész Földet, s testi értelemben teljesen kifejlődnek. Ekkor az ösztön úgyis elvégzi a többit: a doszirék megtámadják egymást, egymásban önmagukat, s kezdődik a betegség halála. Így a doszirék biztosan elpusztulnak, és a Föld meggyógyul. Volt azonban olyan idő, amikor attól lehetett tartani, hogy a betegség komoly, sőt végzetes fordulatot vesz. Ugyanis fejlődésnek indult a tudat szerve. Fúrni, faragni kezdték a Földet. Annak vérét, hőt és villamosságot kezdtek használni, a doszire egyre erősödött. Végül ez az apró kis féreg veszedelmesen kezdett hasonlítani a halhatatlan szolaszikhoz. Azonban az a feltevés, hogy a tudat szerve kipusztította ösztönét, hamisnak bizonyult. A tudat szerve az agy elülső részében külön kezdett növekedni, s vele szemben, az agy hátsó részében, zavartalanul és nyugodtan tovább fejlődött az ösztön is. Két szerv, homlokegyenest ellenkező célnak szolgálatában: az egyik az életet keresi, a másik a halált. E hiba révén kétfejű torzszülött minden ember, és el kell pusztulnia, mihelyt a két félteke, az ösztöné és a tudaté egy bizonyos fejlődési fokon összeszorul, és megfojtja egymást.” – 54.old.
A végén Gulliver, miután azt is megértette, hogy a pusztításból álló, nyomorúságos szerves élet vége a tökéletesebb szervetlen világba való gyönyörteli átlépés, visszakerül a Földre, ezúttal Norvégiába. Rezignáltan állapítja meg, hogy a hő és villamosság testetlen zenéjét nem tudja földi nyelven tolmácsolni.
„Maradjon hát faremidói utazásom emléke szavakban elmondva, egy zavaros és kusza töredék, szerény jelecske, kormos csillagszilánk a múzeumban, hirdetni annak, aki el meri hinni, hogy volt ember, aki járt ama csillag partjain.” – 55. old.
Karinthy ég egy művet alkotott, amelyről meg kell emlékeznünk. Ez a Capillaria, amelynek alapproblémája az, hogy ember nincsen, csak férfi és nő van. Aforisztikus mottója: „Férfi és nő hogyan érthetik meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit.”
--------------------------
Az emberi lét tiszta valóságát ismerők országa
Szatmári Sándor gépészmérnök volt, nem pedig „szakmabeli” író. 1935-ben megjelent Kazohinia c. filozófikus regénye nagy feltűnést keltett. Karinthy Frigyes „megirigyelte” és Babits Mihály is elismerőleg szólt róla.
Ez is a swifti hagyományt a 20. századba átültető, immár hetedik „gulliveriáda”. A főhős, egy brit cirkáló minden ízében brit hazafi orvosa, hajójának elsüllyedése után egy ismeretlen földre kerül, akárcsak két évszázaddal, illetve Karitnthynál egy évtizeddel korábbi elődje.
Kazohinia a tiszta, hűvös (mérnöki) emberi értelem országának bizonyul. Itt mindent a célszerűség határoz meg, és ennek mindenki saját jól felfogott érdekében készséggel aláveti magát. Nincsen semmi fölösleges. Nincsen tehát pénz, hatóság, törvény, művészet, zene szépirodalom, filozófia (minden ami van, azt meg kell magyarázni”), vallás, szeretet és gyűlölet, sőt szerelem és társadalmi élet sincsen. Van viszont egyszerűsített és szigorúan logikus nyelv és írás, elektrifikálás é automatizálás, fotocellás ajtó, gondos sugárfertőtlenítés, szabadon választott és változtatható munka- és lakhely, közös egyetértéssel végzett nemi munka, a gyermekek tárgyszerű nevelése, és a hullák anyagának teljes újrafeldolgozása. A lélek betegség, mert menthetetlenül diszharmóniában áll a testtel. A vezérelv a kazo:
„Kazo az a tiszta értelem, ami matematikai egyenesben és világosságban látja maga előtt, hogy mikor hogyan kell tennie, hogy a társadalmon keresztül az egyén a lehető legnagyobb jólétet és kényelmet érje el.” – 52. old.
Ellentéte a kazi.
„Az ember is a kozmoszban él, tehát a kazo nem törvény, nem szokás, hanem maga a kozmosz valósága, amellyel lényegileg is azonos. Minden, ami a világon létezik, a kazo szerint létezik, mert a kazo az általános valóság. Ami ezen kívül van, az nem létezik, mert kazi, ami maga a nemlét.” – 104. old.
„Csak a való világból vett cél nevezhető pozitívnak, mert csak az érhető el, ami létezik.” – 169.old.
Akik ezt belátják, azok a hinek, ezért az ország neve Kazohinia. A tudatlanok a belohinok, a tudatos ellenszegülők pedig a behinek.
Hősünk néhány keserves tapasztalat után fellázad a hinek szerinte sivár, mert érzelmek és fantázia nélküli élete ellen, és eléri, hogy ellátogathasson a behinek közé.
-----------------------
Harminc évvel később – Gépvilág
Szatmárit már régen elkönyvelték volt „egykönyvű” írónak, amikor 1965-ben megjelent egy újabb műve, mégpedig eszperantó nyelven, „Masinmodo” címen. Magyar fordításban is: Gépvilág.
Ezúttal nem J. Swift a hivatkozási alap. A szerző nem is intéz levelet H.G. Wellshez. Ellenkezőleg, a bevezető jelenetben maga H.G. Wells jelenik meg az írónak, stílusosan mint időutazó, avagy a jövőből érkező múzsa. Beszélgetnek.
„H.G.W.: ha most innen elindulok, annak ideje 1964 lesz. És esetleg kikötök 2064-ben. Ha onnan indulok tovább, annak kelte 20164 lesz. Én tehát nem csak műveimmel, hanem testileg is ott vagyok az idő minden pontján, a karbonkortól a végtelen jövőig … Olvastam egy 1965-ben kelt írását, amelyben nagyon helyesen írja le a gondolkodó gépek fejlődését és annak hatását a társadalomra.
Sz.S.: Bocsánat, de ilyet én nem írtam.
H.G.W.: Mondtam, hogy 1965-ben írta. Most pedig csak 1964-ben vagyunk.
Sz.S.: Ja persze. És azt Ön a jövőben olvasta?
H.G.W.: Úgy van. Mondjuk: olvasni fogtam Az időgép különleges igeragozást kíván. A befejezett jövő mellé meg kell tanulnunk a múltban kifejezett jövőt is. Nem akarok Shaw barátommal konkurrálni az angol nyelv megreformálásában, de a shall igét, a múltban befejezett jövőre alkalmassá tettem a shalled segéd-ige-alak megalkotásával. Ezért mondtam így:I shalled read”. (6-7.old.)
Wells hozott Szatmárinak egy kis korongot (ma azt mondanánk: CD rom-ot), amelyben gépek által gépek számára be van táplálva, kettes számrendszerben kódoltan, a történelmi információ.
„A történelem-gép kutatta ki a múltat. Ő vetette össze az adatokat és írta meg belőlük ezt a korongot, amely tartalmazza az egész kultúrtörténelmet az első ember megjelenésétől a saját koráig … Az akkori gépek már tökéletesebbek, sőt személyiségebbek, mint most az ember … A gondolkodó ember továbbfejlesztését el sem lehet képzelni másképp, mint gondolkodó gépekkel. A gépe maguk tervezik és maguk építik önmagukat, vagy még tökéletesebb utódaikat. Ugyancsak ők szedik szét elavult társaikat.” – 9-10.old.
A mesterséges intelligencia mellett Szatmári a hologramról is ír: „A dramoszkóp háromdimenziós, színes alakokat vetít a térbe.” – 15. old.
A „fejlődés” egymást követő lépései:
„Eltelt néhány évszázad, és végül már csak egyetlen gépkomplexum működött, a Tigris és az Eufrátesz folyók között …(!) A fejlődés további irányzata a Jövőirat szerint az, hogy maga a fizikai tevékenység is összezsugorodik, és helyét az anyag gondolkodási tevékenysége foglalja el. A gépek mind kevesebb fizikai munkát végeznek, és mindinkább gondolkodásra állnak át. – 83. old.
H.G.W.: A jövőbe helyesen látó ember mindig csaló vagy bolond. Életünkben mi hamisítunk halálunk után minket hamisítnak … A sír … megoldja a halandó nyelvét.
Sz.S.: Mondja mit tegyek, ha ez a jövő? Tegyünk úgy, mintha nem ez lenne? Mi a véleménye erről? – 86. old.
A kérdés válasz nélkül maradt.
---------------------------
Válaszért térjünk vissza a Tragédia XV. Színéhez, a gépek diadalától az angyalok karához.
„Szabadon bűn és erény közt választhatni, mily nagy eszme. S tudni mégis, hogy felettünk pajzsul áll Isten kegyelme. Tégy bátran hát, és ne bánd, ha a tömeg hálátlan lesz, mert ne azt tekintse célul: önbecsét csak, ki nagyot tesz, szégyenelve tenni másképp. És a szégyen öntudatja a hitványat földre szegezi, a dicsőt felragadja. Ámde utad felségében ne vakítson el a képzet, hogy amit téssz, ezt az isten dicsőségére te végzed, és ő éppen rád szorulna mint végzése eszközére, sőt te nyertél tőle díszt, ha engedi, hogy tégy helyette.”
716. vitaülés:
BOKOR LEVENTE házi rendezvénye:
„Ahogyan
én a világot látom
2002 február 1., péntek 17:30, PONTOS KEZDÉS!
BOKOR LEVENTE: Budapest VII., Bethlen Gábor tér
3, II/1.
(az e-mailen szétküldött meghívón tévesen „Deák tér” volt feltüntetve,
amiből számos bonyodalom eredt.) Telefon: 3215-079.
A hagyományos télközepi Bokor-házirendezvényt többféle bonyodalom tarkította. A házigazda két nappal a rendezvény előtt kijelentette, hogy képtelen önálló témával előjönni, s nem vállalja az „Ahogyan én a világot látom” előadást. Helyette inkább a vitaköri elektronikus levelezésen ide-oda küldözgetett nagyterjedelmű (26 oldal) Szántó Borisz dolgozat megvitatását látná szívesen: „Antagonisztikus ellentmondások és antropogén válságok.” (lásd: Supplementa 2002).
A bejelentés meglepetést keltett de végül is Szántó Borisz egy két és félórás előadást tartott a fenti témában.
A házirendezvény további viszontagságaihoz hozzátartozott a híres Simon Lehel Alpár – Tálos Géza kabátcsere. Késő éjjel Simon mikor távozott Bokoréktól véletlenül Tálos Géza nagyon hasonló kabátját vette fel és ebben indult vissza Debrecenbe. Tálos Géza kabátjába benne volt minden irata, pénze, kulcsa, úgyhogy nem tudott volna hazamenni, s ezért ott aludt Bokoréknál. Közben Simont sikerült a vonaton elérni mobiltelefonján, s kérték, hogy ahogy megérkezik Debrecenbe, rögtön jöjjön is vissza Bokorékhoz, ahol Tálos Géza várta a kabátját és összes holmiját. A visszafelé úton azonban a teljesen kimerült Simont kirabolták a vonaton, elvették a nála lévő pénzt, Tálos igazolványait, kulcsait, s Simon mobiltelefonját is. Simon délelőtt visszaért Bokorékhoz kifosztva, utána azonban rohant a rendőrségre, ahol feljelentést tett kirablása miatt. Tálos késő délután bejutott lakásába, szabályos önbetörést végrehajtva, Simon azonban csak másnap mehetett vissza Debrecenbe.
Bokor Levente, egy február 13-án, szerdán tartott „pótházibuli” során tartotta meg eredetileg tervezett „Ahogyan én a világot látom” c. előadását.
717. vitaülés:
SIMON LEHEL ALPÁR: A posztmodern tudomány
2002 február 8., péntek, 15:30 MÁFI Ebédlő
Az előadásról semmiféle információ nem maradt fenn az utókorra.
720. vitaülés:
BOKOR LEVENTE: Most már csakugyan ahogyan én látom a Világot!
2002 február 13., szerda, 17h, BOKOR-lakás: Budapest VII., Bethlen Gábor tér 3., II.em. 1.
Bokor Levente megismételte február 1.-i házi rendezvényét. Akkor több oldalról is kritika érte, hogy nem saját témával állt elő, hanem Szántó Borisz egyik dolgozatát vitatta meg. Sajnos erről a házi rendezvényről sem maradt fenn semmi információ, hogy Bokor Levente végül csakugyan hogyan is látja a világot? Feljegyzéseim szerint a házigazda sok saját verset olvasott fel, amelyből mindenki leszűrhette magának azt, hogy hogyan is látja Bokor Levente a világot.
Az előző házi rendezvényről rengeteg étel és ital maradt meg, amelyeket a vendégek most nagy élvezettel elfogyasztottak.
718. vitaülés:
DETRE CSABA: Az emberiség menetelése a rendszerhalmazból a kháoszba II. rész:
Az I. Világháborútól a II. Világháború végéig (1914 – 1945): A kezdődő vég tünetei:
A robbanásszerű technikai haladás felhasználása népirtásokra, az Emberiség által megtermelt javak aránytalan elosztásának exponenciális haladványa. Szigorú politikai rendszerhalmazok és társadalmi kháoszok fokozódó diszharmóniája
-
2002 február
15., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Jegyzeteim (d.cs.) az előadáshoz:
A nemzeti hangulat (vágy?) felerősödése az I. Világháborút követően. Ezt megelőzte, különösen a vesztes hatalmak esetében egy nemzeti érzésbeni depresszió. Különféle kozmopolitizmusok felerősödése, „internacionalizmusok”, kommunizmus előretörése a megalakuló Szovjetúnión kívül több európai országban is: Magyarország, Németország (bajor és szász tanácsköztársaság).
Nemzeti öntudat felébredése több megelőzően gyarmati területen: India, rab nemzeti öntudat megjelenése, afrikai nemzeti mozgalmak megjelenése.
Az Első Világháború folyamán az európai nemzeti érzelmek elhalványulása, kozmopolita nemzetellenes destrukciók (Pl. szabotázsakciók a francia hadseregben (1918-1920) a nemzetellenes attitűdök voltak a „nyerők.”
„Intakt” népek, amelyek nem keveredtek különösen bele a világháborúba: románok, szerbek csehek, szlovákok, görögök) végül nagy győztesek lettek.
719. vitaülés:
A VILÁG ÉS RÉSZEINEK EGYSÉGE ÉS SOKASÁGA, S
EZEK KÖLCSÖNHATÁSA
A Filozófiai Vitakör és az Alapítvány az Interdiszciplináris
Kutatásokért téli nagy genezis-elméleti
konferenciája
Megjegyzés: A „genezis-elméleti” konferencia megnevezés az ebben az időben általánossá vált „fejlődés-ellenes” hangulatot tükrözik, ez a koncepció különösen a 2001 novemberi „Minek nevezzük a fejlődést?” konferencián jutott kifejezésre.
2002 február 22., péntek, 10:30, Pataky
Művelődési Ház, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár,
Budapest X., Szent László tér 7-14., Rendező:
KOVÁCS GYÖRGYI, telefon: 261-6001.
Program:
10:30: ZÁHONYI ANDRÁS: „Szent” háromságok
11:15: SIMON LEHEL: „Részben” az „egész” a kvantummechanika alapján
12:00: GÉCZY ISTVÁN – CSENGŐ ZOLTÁN: A világ komplexitása részleteiben és egészében
12:45: SZÁNTÓ BORISZ: „Omen”: a fejlődés nyolcadik, pszichikai útja
13:30: ebédszünet
14:30: AGÓCS JÓZSEF: Az egész része és folytonossága
15:15: DETRE CSABA: A kladisztikus genezis-világmodell. Az Egyetlen Törzs (Kormosz) és a végtelen sok ág (Kladoi)
16:00: VITÁNYI PÁL: Egész? Rész? Egység?
16:45: BOKOR LEVENTE: A Világegyetem fordított távcsőn át nézve
17:30: VÁHÁN ÁNHÁGHTH PHÓKRMEDZJÁN (7.szd.): A Kicsi és a Nagy kozmikus azonossága (felolvasás)
18:00: Fogadás
Részvételi díj: hölgyeknek: csomag sütemény, uraknak: 1 üveg ital.
A
konferencia írásban fennmaradt előadáskivonatai:
ZÁHONYI
ANDRÁS: „Szent” háromságok
A mai ember abban a hitben él, hogy egy hosszú stagnálás utáni erőteljes (mechanikai) fejlődés korszakának szülötte. A kultúra és a vallás szellemi-lelki szempontjait és az erkölcsiséget, az emberek boldogságérzetét nézve azonban úgy tűnik, hogy a hosszú aranykor óta erőteljes hanyatlás (visszafejlődés) zajlik.
Az önálló gondolkodásra képes emberek többségéből így lett írástudatlan szellemi rabszolga, a szeretetvallásból így nőtt ki a dogmákra építkező, büntetéssel fenyegető egyházi hierarchia. Ennek az útnak a késői állomása a szakrális uralkodó (fejedelem) szerepének szisztematikus háttérbe szorítása. Helyére (sajnos gyakorta degenerálódó) dinasztiák léptek, akiknél azonban még élt a hosszú távú értékek tisztelete. Véres harcaik közben gyakran már teljes uralkodó családok haltak ki Végül elterjedt a demokráciával választott vezetőválasztás rendszere. Egyes vélemények szerint ez a mai kor rövid távú megvesztegethetőség és erkölcstelenség, hitetlenség csúcsidőszaka.
A szellemi hanyatlás nyomon követését egy példával, a „szent háromság” fogalmának alakulásával szeretném szemléltetni. A sumérok világszemléletét, panteonját, „szent háromságát” egy fokkal részletesebben is bemutatom.
Új modellem: egy háromszög-alapú gúla négy sarkára helyezve a négy „Szent háromság”-elemet (Atya – Anya – két fiútestvér (Ikrek), a gúla egy-egy oldallapján megjelennek a ma is használatban lévő háromságok. Működésük pontos megértése azonban csak a teljes négyelemű rendszer ismeretében lehetséges.
Példák a Szentháromságra: sumér, egyiptomi, katolikus, hindu.
II. A közismert „szent háromságok” mint a négyelemű rendszer vetületei
1., Funkciók szerint rend
(teremtő- fenntartó- pusztítva újrateremtő)
Trimurti: Brahma – Visnu – Siva
(teremtő – fenntartó – pusztító)
Egyiptom: Rá – Ozírisz – Séth
Sumér: An (Enlil) – Enki – Nergál
2.,
„Családmodell” (Atya – Anya – Fiú)
(MATRIARCHÁLIS REND)
Sumér: AN – BAU – ENLIL, ENKI (testvérpár)
Egyiptom: Ozírisz – Izisz – Hórusz
Vagy: Geb – Nout – Ozírisz – Séth
Magyar Adorján nyomán: Csodaszarvas (Ég, Ősanya) Ünő (Tejút, Ősanya) – Aranyszarvas (Fiú)
3., Ég – közvetítő – pl. szentlélek, csillagképek bolygók) – Föld
(PATRIARCHÁLIS REND)
Katolikus vallás: Atyaisten (Égisten, Egy) – Szentlélek (közvetítő) – Fiú
Sumér: AN – ENLIL – ENKI (Ég, Lélek, Föld)
Egyiptom: NOUT (Ég) – RÁ (a levegő ura) – GEB (Föld)
III. A
sumér „szent háromság” világnézeti háttere
A „szent háromság” mindhárom vetülete megtalálható a suméroknál (és az egyiptomiaknál is). Egy ősi nép, a sumér jelenlegi ismereteink szerint először hozta lére az írást. Ugyanakkor szakralitásban megőrizte a Teremtővel való közvetlen kapcsolatot és az Égi Igazság keresése, feltárása során minden ember – barát és ellenség – érdekében cselekedve igyekezett megfelelni a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított elvnek: „amint fenn, úgy lenn” (azaz az égen, a csillagokban „minden meg van írva”, a földi lét minden megnyilvánulása a „nagy egész” tükörképe.
(Az elv pontosabban így szól: Mint fen, mint lenn”, hiszen visszahatás is történik). A király a suméroknál Isten megbízottja (helyettese), azaz papkirály (sumérul pateszi – egyházi és világi vezető is egyben), aki minden cselekedetével népe érdekeit szolgálja. A sumért leigázó akkádoknál az uralkodó „csak” isten teljhatalmú helytartója – azaz csak szűk környezetének és családjának érdekeit érvényesítő diktátor.
GÉCZY ISTVÁN (Giordano Bruno Vitakör, Szerencs Rákóczi Vár, Városi Könyvtár): A világ komplexitása részleteiben és egészében
Előljáróban felteszem az embert öntudatra ébredése óta kínzó örökérvényű kérdést: mivégből vagyunk a világon, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, egyáltalán mi a szerepünk és hogyan illünk be a dolgok egészébe? Honnan való világunk: egy világonkívüli szuperintelligens szellemi lény produktuma, vagy természetes úton a kozmikus evolúció keretében spontán létrejött önszabályozott funkcionális rendszerfolyamat? Ebben a világegységet kifejező komplexitásban milyen szerepünk van a részeket jelentő fizikai, biológiai és az emberi intelligencia kölcsönható aspektusainak? A választ egy univerzális, mindent átfogó elméletben találjuk meg: ahol alapvető lényeg az energia, melynek három egylényegű megjelenési formájának kooperatív, komplementer egymást kiegészítő és meghatározó kölcsönhatásban a világ komplexitása és sokfélesége manifesztálódik, ahol a rendszerstruktúrák, az értékteremtő folyamatok kialakulásának megvezetésénél, formálásánál, szabályozásánál a potenciális és kinetikus energiaáramlatoknál a harmadik energiaforma, az információ halmozódása és szelektív adaptációja is fontos szerepet játszik. Ezért a világegészt először összetevőinek, rendszerkomponenseinek részleteiben vizsgáljuk.
Az átlag ember olyan hangya, aki a genetikai kódjában írt program szerint ösztönösen szaladgál szükségletei, vágyai kielégítése érdekében. Nagyon kevés azok száma, akik a lét értelméről való gondolkodás fáradalmaival terheltek. A filozófusok azok, akik a lét értelméről való gondolkodás fáradalmaival terheltek. A filozófusok azok, akik non profit módon, önszorgalomból ezen fáradoznak, de ezideig hiteles, általánosan elfogadható eredményre nem jutottak, mindig elvesztek a részletekben, egységes, mindenre választ adni tudó lételmélet megalkotásra képtelenek voltak. Platón és Arisztotelész is egy kettős lét útvesztőjében barangolt, az immateriális örök elvnek a materiális léttel való kapcsolatát kutatták, s mindketten a szellemi oldalon találták meg a világ létesítő és működtető feltételeit. Az immateriális istenségnek, az örök első mozgatónak és a feléje vágyakozó fejlődő világnak a képével Arisztotelész is megmarad a platóni dualizmus, a két világ eszmekörében. Azóta kísért a filozófiában az anyag és a szellem fogalmának fantomja, egy kettős világ képe: egy valós fizikai világ és egy képzelt, elvonatkoztatott szellemi világ víziója. Ez a dualista szemlélet mára már elavult, értelmét vesztette mert a világ egysége evidencia számukra, két külön, egymást kizáró világ elképzelése képtelenség.
Ezzel szemben a világ egysége, komplexitása, totalitása az energetizmusban valósul meg, fejeződik ki, válik az emberi intelligencia számára érthetővé. A világ csakis komplexitásában egységében értelmezhető, míg a részletekből, azok általánosításával való kiindulás minden esetben tévedéshez vezetett: sem az anyagból, sem a szellemből kiindulva, azok valamelyikét abszolutizálva valóság nem volt egyértelműen értelmezhető. Ezek az elképzelések tévedéshez, a hagyományos filozófiák csődjéhez halálához vezettek. Megoldás az energetizmus, amely egységes létalapból, egységes lételvek lapján építkezik és igyekszik minden létproblémára választ találni. A tudományok az energiával hozhatók összefüggésbe, azok az energia nyelvén érthetők és fejezhetők ki. A tanulmány ennek részletes kifejtésére vállalkozik.
Szerencs, 2002 január Géczy István (aláírás)
Géczy István a konferenciára elküldött még egy 7 oldalas dolgozatot is, lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001 szept. – 2002 nov. 696-757 dokumentumkötetet.
Szántó
Borisz: „Omen”: a fejlődés nyolcadik, pszichikai
útja (lásd: SUPPLEMENTA 2002)
Detre Csaba: A kladisztikus genezis-világmodell Az Egyetlen Törzs (Kormosz és a végtelen sok ág (Kladoi)
Fa-modell (Dendrikus Modell) szimbolizálja az egész világot.
Elvileg az ágak mind „lefelé” hajlanak, azaz a regressziót szimbolizálják. (Ahogyan azt már 1973-ban felvázoltam).
Azonban a regresszív ágak közelíthetnek a Kormoszhoz, végső soron, az Emberhez. Erre eklatáns példa a Cephalopoda evolúció (bocsánat, genezis-!) dinamika.
A mindenkori világ, a Fa különböző „magasságú” metszetei.
Bokor Levente: A világegyetem fordított távcsövön át nézve. Az érték, mint a létező komplementere.
Hajts fejet
A világ kezdetét nem találtad,
TE VAGY A BEJÁRAT!
Ettől reszketsz tehetetlen,
A függönyt rántsd szét,
Két szárnya, mint angyaloké, rebben,
Látod magad az örök jelenben,
Keretje-nincs hatalmas ablak lettél:
Tágra nyílt szem a végtelenben.
(Ács József)
Ilyenkor, az előadások végén a tágra nyílt szemről kockáztatok meg néhány gondolatot. Ha elfogadjuk, hogy jelen pillanatban az itt ülők együttesen azonos mikrokozmoszhoz tartoznak, azt is el kell ismernünk, hogy mindenki a saját ajtaján lépett be ide, és a maga számára fönntartott szabadságnak szorított teret a szabadságok között. Ahogy két pont nem fér meg egy helyen úgy egyetlen szabadság szingularitása sem ül a másik szingularitás ölébe. Ez azonban föltéteti velünk a kérdést, hogy a jelenlét folyamatos akarásának a mozgás szabadságának, ennyi, általunk megtestesített véges, tehát kvantált sajátossága, valóban azonos világba lépett-e be a saját személyiségének ajtaján, vagy mindenki egy privát magzatburokban ül, ahogy a Wittgensteintől elcsent kifejezését szokták alkalmazni: mindenki csak a másikétól genetikusan idegen nyelvjátékával játszik?
Mi ez a kisvilág, amivel éppen arcközelségben vagyunk. Épp olyan szilárd, egybevágó képzeteink vannak róla, mint egy megtapintott tárgyról, vagy a közlekedési lámpa vezérlő színeiről? – Bizonyos, hogy nem. Ez a világ nem érzékileg, hanem eszmeileg áll fenn, de a jelenlevők összkölcsönhatása határfeltételének, a téridőbeli egységnek mindenki integráns része. Ennek a világnak az objektív realitása mindannyiunk érzékén kívül van. Hogy mi is ez a világ, annak a szinguláris jelentések integrált egysége a megmondhatója. Ám az, az itt tartózkodók egyikének sem lehet a birtokában, hacsak oly módon nem, hogy az itt kialakult mikrokozmosz mindenki számára metafora, az alakuló jelentések integrációja. Ebben a formában mindannyiunk számára kétségtelenül létezik, ahogy egy metafora mindenkinek saját pszichikai kulisszái között ölt szerep-testet.
A metafora a világ legtermészetesebb toposza, melynek beszéd és gondolatalakzata nélkül valóban csak magán-nyelvjátékok léteznének. Fogjuk fel úgy a metaforát, mint egy távcsövet, amely a nyelvtudattal megragadható kozmosz távlatait hozza közel, s e közelképeket, mint újabb távcsövekkel addig lehet részleteiben nagyítani, analizálni, amíg végül érzékileg is tapasztalható elemekhez jutunk. A világ jelentésintegrációjában, mint metaforikus távcsőben, a motiváltság szellemi spektruma helyettesíti a látható fény tartományát. Akik azonos motivációs tartományba kerülnek, azok bizton állíthatják, hogy azonos világhoz tartoznak nézeteik végtelenül eltérő volta ellenére is.
Most pedig fordítsuk meg a távcsövet. Azt tapasztaljuk, hogy a közelképek eltávolodnak. A képek, mint motivátorok, és az őket korábban szétválasztó perspektíva vonalak, a hirtelen beláthatóvá lett végtelen horizontján összecsúsznak, olyformán, hogy a nemlineáris geometria párhuzamosai érintik egymást a végtelenben. Egymástól való elpattanás helyett metszésbe tartanak. Ebből az következik az integrálódott jelentésekre nézve, hogy azok egyetlen, a horizonton valamelyik helyét kijelölő különös ponttá távolodnak. Ha személyességgel ruháznánk föl ezt a távoli pontot, akkor a „kiértékelési hely” nevét kéne adni neki, amely a világ metaforájának inverzeként a mi világunk kiértékelési helye, az, ahol a föltételezett közös motivátor értelmezi a maga helyét a horizontot szegélyezők társaságában. Az ő értelme lenne a mi kis világunktól kimondható igazság mint objektív értékítélet.
Ezzel máris a mindennapjainkba kerülünk vissza. Nem afféle kisistenek vagyunk-e minden pillanatban, akik értékítéleteket alkotunk tárgyakról, dolgokról, emberekről? Csakhogy mindenfajta értékelés összemérés valamilyen mintával. Vajon objektíven létezik-e valami, amihez mérünk? A puszta eszközi értékelésen túl, objektív szilárdsága van-e az érték eszméjének? Nem igazolódott-e Platón ama felfogása, hogy a hierarchikusan elrendezett formák – ideák – csúcsán a Jó ideálja foglal helyet, s ebből következőleg, ami a mi sajátos létünknek tartunk, azt megelőzi az Érték. Kant soha nem volna Kant, ha nem azt kérdezi, mi az, a priori feltétele, hogy tapasztalatként éljük meg ismereteinket. Ez az egész ún. transzcendentális kérdésfeltevés indítéka. Tudománytörténeti tény, hogy kérdésének jogosságát nem, de bizonyos várakozásait éppen a megújuló geometriai szemlélet cáfolta. Kifejezetten Kantnak címezve az abszolút geometria megalkotója, Bolyai, hogy „ apriori eldönthetetlen” a párhuzamossági dogma érvényessége, vagyis olyan kiértékelési helyre bukkant, ahol eleve nem formalizálhatók, hanem a valóságos teret tapasztalható véges alanytól függnek a párhuzamossági értékek.
Az értékek sorsának különös fordulatot adott az eukleideszihez inverz módon viszonyuló nemeukleideszi geometria. Ez a geometria elsősorban a természetes térben tájékozódó ember szabadságát metamorfizálja grafikus módon. A „nem”, mint tagadás, nem Eukleidesz igazát nyeli el, hanem a tagadás forrásából, a szabadság abszolút voltából származtatja azt a szilárd értékvilágot, amit a klasszika képvisel. Az tűnik ki, hogy az érték a létező világ komplementere, s valóban megelőzi a létezőket, mert az ember személyes létéhez elégtelen létezők fogyatékosságát, a teljesség másik részeként, a belső látás szabadság-tartományából egészíti ki. Ezzel a genezis új „géntérképéhez”, azaz, érték-arzenáljához jutottunk. A föltevésekkel ellentétben, Isten nem halt meg, hanem elrejtőzött a geometriában, s éppen, hogy nem relativista, vagy nihilista az arca.
Képletes távcsőfordításom meglehetősen vázlatos. Csak utalni szerettem volna arra, hogy az érték nem tűnt el, csupán másutt tartózkodik, mint ahol keresik. Aki a készülék objektívébe néz, az az okuláron lát ki, azaz a szemlencsén. Vagyis a tárgyakon át magunkba látunk, ahol megpillantjuk a mélységes távlat végén a létezők motivátorait, az értékeket, amelyeket a középkori filozófia „transzcendentálék” néven ismert. Valószínű, hogy nagy jövőnek néznek elébe, mert az életfunkcióinkat ők vezérlik.
2002. 02. 22. Bokor Levente
Váhán Ánhághth Phókrmedzján (7. szd.): A Kicsi és a nagy kozmikus azonossága
A rejtélyes kora-középkori örmény filozófusról sokat nem tud az örmény filozófiatörténet. Valószínűleg az ún. örmény „liberális keresztény” eszmerendszer egyik kiemelkedő tagja, akik a keresztény dogmatikát meglehetősen lazán kezelték. A filozófus neve, Phókrmedzján, magyarul azt jelenti, hogy a „kicsi-nagy fia”, vezetéknevei pedig Váhán: pajzs, Ánhághth: legyőzhetetlen, tehát teljes neve: a LEGYŐZHETETLEN PAJZS KICSI-NAGY FIA. Sajátságos, az ősi görög Hermész Triszmegisztosz-i tanokhoz hasonló kozmológiát vallott: „Mennél messzebb megyünk el önmagunktól, annál közelebb megyünk saját részeinkhez. Bennünk van az Egész Világ, mint részeinkben.”
721 – 723.
vitaülés:
II. HÁRMASKÚTI VÁNDORGYŰLÉS
2002 február 27., szerda – március 1., péntek,
MÁFI Hármaskúti
(Bükk hg.) Kutatóállomás
Program:
AGÓCS JÓZSEF filozófiai életműve
SÁFRÁNY GÉZA, SÁFRÁNY LÁSZLÓ (Szilvásvárad, Park u. 12,
3348): Környezetvédelmi körséta.
Indulás február 27-é szerdán 12:30-kor a Földtani Intézettől
Gépkocsikkal.
A II. Hármaskúti Vándorgyűlésre a 9 budapesti részvevő, akikhez csatlakozott Agócs József is, két Niva-tipusú terepjáróval indultak el a Bükk hegységbe, ahol a Bükk-fennsík nyugati részén található a hármaskúti MÁFI-kutatóház. Az 1995 áprilisi I. Hármaskúti Vándorgyűlésen kívül még a nyolcvanas években két kisebb vezetőségi gyűlést is rendezett már a Filozófiai Vitakör Hármaskúton.
Agócs József ugyanúgy, mint 1995-ben, most is bevonta Sáfrány Géza erdészkollégáját és annak szintén erdész fiát a vándorgyűlés programjába.
A közös erdőbejárásokon túl, a résztvevők meglátogatták Sáfrányék szilvásváradi pisztráng telepét is, ahol felséges pisztráng ebédet fogyasztottak, sőt minden résztvevő két füstölt pisztrángot kapott ajándékba. A társaság március 1.-én igen vidám hangulatban indult vissza Budapestre.
FVT 2002 március 8. – május 31., 724 – 738. vitaülés, 772 –788 old.
724. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: A pánszlávizmus I. rész
2002 március 8., péntek, 15h, MÁFI Ebédlő
Feljegyzéseim az előadásról:
A magyar reformkorszakkal időben egybeeső pánszláv kibontakozás. Nyugaton: egyének szabadsága, Keleten: nemzetek szabadsága. Itt egyéni jogok csak a nemzeti jognak vannak alárendelve.
Négerek: soha nem voltak „jó vademberek” a Nyugat szemében.
Oroszok elnémetesedése. (Romanovok főleg németek voltak, a reformokat főleg németekkel hajtották végre: pl. Sankt Petersburgot főleg német és részében olasz, francia mérnökök építették. Szellemi elit német: Herder, Struve, Euler, Uexküll (elporoszosodott lív család)
Lengyelek „kilógtak” a sorból: kizárólag szláv állam.
Szlovák nacionalizmus: „Ludovik Stur”= Párkányi Lajos.
Szláv terjeszkedés: rejtély.
725. vitaülés:
Prof. Jun-Ichi Matsuda (Osaka University):
-
The origin of
diamonds in meteorites
-
Noble gas
studies in meteorites
2002 március 12., kedd, 14h Magyar Állami Földtani Intézet, földszint, Igazgatói Tanácsterem.
A Magyar Álami Földtani Intézet Kozmikus Anyag Kutató Csoportjának rendezvénye.
A japán professzor egy akadémiai bilaterális magyar-japán extraterresztrikus geológiai kooperáció keretében egy hónapot töltött Magyarországon. Ez volt időben az utolsó extraterresztrikus magyar-japán együttműködési program, amelyet magyar részről Detre Csaba vezetett.
726. vitaülés:
BOKOR LEVENTE: In memoriam Hules Béla
MAGYARI ZOLTÁN: Hatalom és virtuális valóság
2002 március 22., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó a „Gazdaság” c. lapban megjelent kétoldalas cikkét tette közzé vitaanyagként – a cikket lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR, 2001 szept. – 2002 nov. 696-757 dokumentumkötetet, a következőkben a cikket itt is teljes egészében közreadjuk:
Hatalom és virtuális valóság
A virtuális valóság a komputertechnikából lassan átlopakodik a hétköznapi életbe. Ez a kifejezés abból az időből származik, amikor az úgynevezett szimuláció programok fejlődése oda vezetett, hogy három dimenziót érzékeltető képeket lehetett megjelenteni a számítógépek képernyőjén. A virtuális valóság elnevezés pedig arra utal, hogy a képernyőn életszerű helyzetek, történések jelennek meg éppúgy, mint a televíziós filmekben, reklámokban, játékokban. A virtuális valóságot azonban lehet szimbolikusan is értelmezni.
Képernyő
és virtuális valóság
A számítógép képernyőjén megjelenő történésbe – a virtuális valóságba – a néző, a gépet kezelő személy beavatkozhat. Ismertek és kedveltek a járművezetést szimuláló programok. A kifejezés alkalmazható a televízió képernyőjén megjelenő élethelyzetekre is, bár itt még a néző nem avatkozhat bele. (A technikai fejlődés tempóját ismerve azonban rövidesen elérkezik ennek is az ideje.) Noha a számítógép képernyőjének virtuális valósága aktív, a televíziójé pedig passzív, mégis ha az ember elég hosszú ideig van hatásuk alatt, hajlamos lesz arra, hogy kapcsolatát a valós világgal átformálja. Emlékezetes, hogy a magyar televízióban sugárzott első szappanopera a nézők egy csoportját arra ösztökélte, hogy gyűjtsön Isaura, a rabszolganő felszabadítására.
A virtuális valóságnak korlátai vannak. Ezeket a korlátokat a számítógép programozója illetve a televíziós film forgatókönyvírója, rendezője állítja fel. Ha a virtuális valóság eléggé vonzó, kisegíti az igényeket, leköti a figyelmet, netán azonosulni lehet vele, akkor nem észleli a korlátokat, aki a hatása alá kerül. Ez a hatásmechanizmus teszi lehetővé a képernyő nélküli virtuális valóság megteremtését.
Évtizedekkel ezelőtt született az a két híres regény, melyekben már megtaláljuk a virtuális valóságot, bár a kifejezés maga még ismeretlen. Ray Bradbury 451 fok Farenheit című regényében a főhős feleségének interaktív televíziója van, vagyis ő személyesen részt vehet a műsorban. A másik híres regényben a virtuális valóság nem a képernyőn jelenik meg. George Orwell 1984 című regénye érdekes és tanulságos társadalomrajzot ad.
Orwell
virtuális valósága
Orwell virtuális valósága független a képernyőtől. A képernyőket a hatalom birtokolja, azon keresztül figyeli az állampolgárokat. A valóságot a dezinformációs környezet teszi virtuálissá. A virtuális valóság itt szimbolikus, azt jelenti, hogy a valóság megismerése elé a hatalom korlátot állít. A hatalom információs monopóliummal rendelkezik, így korlátlanul hamisíthat meg adatokat. Stratégiájához tartozik, hogy állandóan valótlan hírekkel árasztja el az országot. A regény 91. oldalán olvashatjuk a következőket: „Filozófiájuk ki nem mondottan tagadja nemcsak a tapasztalás érvényességét, hanem a külső valóság tényleges létezését. Az eretnekségek eretneksége a józan ész. S az iszonyú nem az, hogy megölhetik az embert, mert másként gondolkozik, hanem az, hogy igazuk is lehet. Egy állítás, honnan tudhatjuk, hogy kettő meg kettő valóban négy? (…). Vagy hogy a múlt megváltozhatatlan?
Ha a tapasztalatok nem érvényesek, akkor az állampolgár nem jut közvetlen információkhoz. Minden információ közvetett, manipulált, így, ami a tudomásunkra jut, az hamis, valóban nem létező. A külső valóság nem létezése azt jelenti, hogy a főhős és környezete virtuális valóságban élnek. Az információk birtoklása a hatalom totalitását eredményezi. Az információhamisítás célja a változatlanság sugallata. Ha a múlt információi nem állnak rendelkezésre, vagy hamisak, nem lehet jövőképet alkotni, mivel a jövő a múlt információinak felhasználására épül. Orwell a 209. oldalon így ír: „Elképzelni kétségtelenül lehetséges egy olyan társadalmat, amelyben a jólétnek személyes tulajdonok és kényelmi cikkek formájában mindenki egyenlően részese, s a hatalom egy kis kiváltságos kaszt kezében marad. A gyakorlatban azonban egy ilyen táradalom nem lehet sokáig stabil.” Ennek az idézetnek a gondolatisága már átvezet a mai társadalmakba.
Felmerül a kérdés: vajon lehet-e általános érvényű következtetésre jutni a a regény nyomán? A társadalmi ranglétra felső fokán lévők célja a hatalom megtartása, sőt átörökítése. A célelérésének egyik eszköze az információ hamisítása, a dezinformáció. A társadalom feletti hatalom megszerzéséhez és megtartásához az információs hatalom megszerzésén át vezet az út. Ahhoz, hogy a megszerzett hatalom stabil maradhasson, a társadalommal a változatlanságot kell elhitetni, illetve a változhatatlanságot kell sugallni. A virtuális valósából nem lehet kilépni, a lehetőségeket a „hatalomtechnikusok” korlátozzák. (A számítógépek virtuálisa valósága is csak addig tart, ameddig a számítástechnikus által készített program engedi.) A regény hatalmasainak terve tökéletesen sikerül, hiszen a megbomlónak tűnő társadalmi stabilitás rövid időn belül helyreáll, a normaszegő főhős a regény végén szereti a Nagy Testvért. Vajon ezek az összefüggések és hatásuk csak Orwell fantáziájában léteznek, vagy napjaink valósága is ilyen?
Hatalomszerzés az információs társadalomban
Fantázia vagy valóság? Azt kell megvizsgálni, létezik, létezhet-e jelen társadalmunkban olyan tendencia, amely az orwelli végkifejlet felé mutat. Vannak-e jelek arra vonatkozólag, hogy a demokratikusnak nevezett társadalom csírájában hordja a diktatórikus társadalmat. Igent kell a kérdésre válaszolni, ha létezik, vagy kialakulóban van egy olyan réteg, amely képes az információs hatalmat megszerezni és megtartani. Az információs hatalom megszerzéséhez – az orwelli modell szerint – a publikus információt manipulálni, hamisítani kell, az információk felfelé, a hatalom aspiránsai elé való áramlását meg kell szervezni, az emberek közötti információt pedig ellenőrízhetővé kell tenni. Amennyiben mindez megvalósítható, a hatalom megszerezhető, a fejlődés megállítható. A társadalmi fejlődés gátolja ugyanis a hatalomgyakorlás rutinná válását, mégpedig a hatalom megtartásának a rutin kedvez a legjobban. A fejlődés veszélyezteti a hatalmon lévőket.
Vizsgáljuk meg, hogy az információs társadalom hogyan támogatja a hatalom megszerzését. A publikus információ manipulálását a média teszi lehetővé. Az információk alulról felfelé áramlása megszerezhető az egymással összeköthető számítógép-hálózatok adatainak felhasználásával. A horizontális információáramlást ellenőrizni lehet az interneten viszonylag egyszerű eszközökkel, a távközlő hálózatok pedig műholdas megfigyeléssel ellenőrizhetők, hasonlóan az orwelli telekép funkciójához. Mivel magasabb szintű a rendszerintegráció, annál könnyebb az ellenőrzés. A lehetőségek adva vannak, kérdés, megvan-e a szándék?
Ma már tudjuk, hogy létezik médiahatalom, a média – és így a közölt információ – kisajátítható. Minél koncentráltabb a média, minél kevesebb a tulajdonos, annál nagyobb a veszély, hogy létrejön egy orwelli értelemben hatalomra törő csoport. A manipulált információk azonban ma még legalább egyenlő mértékben szolgálnak üzleti és hatalmi célokat. Az integrált információ (kép, hang, szöveg, adat) feldolgozó és – továbbító rendszerek bármilyen hatalmi célra felhasználhatók, ez ellen nem létezik technikai adatvédelem. Minden jogászkodás felesleges.
Egyelőre azonban a hatalomra éhezők előtt van egy komoly akadály. A demokratikus társadalmi környezet nem alkalmas a teljes információs hatalom megszerzésére. Az információs hatalom megszerzését ráadásul párosítani kell a társadalmi normák meghatározása és felügyelete megszerzésével. A társadalmat hierarchizálni kell, hogy utána meg lehessen teremteni a diktatúrát. Lehet, hogy ezeket a célokat szolgáló kísérleteknek már részesei vagyunk. (Talán az EU égisze alatt is dolgoznak valakik hasonló célokat dédelgetve.) A múlt eltörlésének szándékára volt már példa a történelmünkben. (Vö.: „a múltat végképp eltörölni …”)
Orwellnél az információhamisítás egyik célja az emberek megnyugtatása. A hírek azt sugallják, hogy minden a legnagyobb rendben van, bármi történik, a Nagy Testvér ura a helyzetnek. Az információk egymást erősítik, Orwell társadalmában rend van. A mai demokratikus társadalmakban azonban ennek az ellenkezője történik. Ott az információk sokszor ellentmondóak. Ezt az ellentmondást mesterségesen fokozni lehet, olyannyira, hogy az emberek összezavarodjanak, miáltal elveszíthetik kontrolljukat. Hasonló célt szolgálhat, ha a média elsősorban felzaklató híreket közöl (erőszakos cselekmények, katasztrófák). Ha ráadásul az életvitel is egyre zaklatottabbá válik, az emberekben előbb-utóbb felébred a vágy, a nyugalom, a rend társadalma iránt. A rend társadalmát már csak egy lépés választja el a diktatúrától.
Az egyre zaklatottabb világból el is lehet menekülni a virtuális világba. Aki sok időt tölt el a képernyők előtt az fokozottabban érzéktelenné válik a valóság iránt. Aki érzéketlen a valóság iránt, az ráadásul befolyásolhatóvá válik. Ügyes hatalomtechnikusok a valóságot virtuálissá tehetik mindazok számára, akik erre hajlamossá válnak. Hamis információkkal lehet a valóságot körülbástyázni, olyan korlátokat teremtve, amelyeket a képernyők virtuális valóságába beleszédült emberek nem látnak át. Vannak, akik saját maguknak építenek virtuális valóságot.
Emberek tömegeinek cselekedetét lehet így befolyásolni. Hazánkban nem egy olyan embercsoport van, amely arra specializálódott, hogy valamit el tudjon hitetni másokkal, sőt néha saját csoportbeliekkel is, például azt, hogy üldözik őket. Akit pedig üldöznek, lehet, hogy meg sem áll Strassburgig. Ott már nem virtuális, hanem kiábrándító lesz a valóság. Különösen veszélyes lehet a befolyásoltság választási időszakban, ha egy vagy több politikai párt is érdekelt az információs hatalom megszerzésében. Kampányszöveg lehet például a rend társadalmának ígérete.
A társadalmi formák meghatározására és érvényesítésére már évtizedekkel ezelőtt hatékony módszereket dolgoztak ki a fogyasztói társadalom tervezői, pszichológusai, reklámszakemberei. A módszereket adaptálni lehet az információs társadalomra is. Lehet az internethasználat is társadalmi norma. Az internet egyszerre alkalmas ugyanis a számítógép és a televízió virtuális valóságát közvetíteni valamint hamis információk továbbítására, a külső valóság virtuálissá válását elősegíteni.
Ha az információk megnyugtatóvá válnak, ha a társadalmi normák kényszerítő erejűek, belépünk a diktatúra előszobájába. Ennek egyik feltétele a megfelelő információs technika és technológia már rendelkezésre áll. Másik feltétele az együttműködő társadalom. A társadalom együttműködését idézi elő a célnak megfelelő információ-hamisítás, és a virtuális valóságtechnika. Reális veszély a társadalmi stabilitás felborulása. Az információs társadalom diktatúrává válását csak akkor lehet elkerülni, ha egy társadalmi csoport sem kaphat arra lehetőséget, hogy információs monopóliumra tegyen szert.
727. vitaülés:
„Demokrácia, türannia, s a filozófusok vagy az arisztokrácia vezette állam.” – Meditációs nap.
2002 április 5., péntek
Detre Csaba elnök a parlamenti választások első fordulója (2002 április 7., vasárnap) előtti pénteken nem akart vitaülést tartani különös tekintettel arra, hogy a Filozófiai Vitakör tagjainak politikai orientációja nagyon vegyes volt. Két nappal a választások előtt felmerült annak a veszélye, hogy ez a vitaülés durva politizálásba torkollik.
Az Elnök az alábbi körlevelet adta közre:
„A Filozófiai Vitakör tagjait április 5.-én, pénteken meditációra szólítom fel a klasszikus filozófiai-politikai irodalom leírta uralmi rendszerekre vonatkozóan:
„Demokrácia, türannia, s a filozófusok vagy az
arisztokrácia vezette állam”
728. vitaülés:
KATONA TIBOR: A kisebbségi lét pszüchodinamikája
2002 április 12., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó nem tett közzé írásbeli anyagot, feljegyzéseim (d.cs.) a vitaülésről:
Létezőket összeköti a Logosz misztériuma. Cesare Lombroso: ülözött állatok és emberek erősekké, okosakká válnak. (Megjegyzésem: ez az evolúciódinamika egyik alaptétele)
Ma megállapíthatjuk, hogy a székelység mind fizikailag mind pedig szellemileg messze felülmúlják az elpuhult magyar „anyaországbeli” lakosságot. Itt a nemzeti érzés kifejezetten kiveszőben van. Az elpuhult társadalmakat fokozottan érik a kozmopolita hatások.
Kisebbségi népességpolitikából származó birodalomszervezők: Belsazar, Napóleon, stb. nem váltak hasznára eredeti népüknek.
729-730.
vitaülés:
Circulus Philosophicus of Jepidiska Vym inbjudat tu gemensana sammatraeda unter titulus:
„Jepidiska
jaeran-smaelta fragaheda meteroriten”
Skaadplats: Grota Platte (Nagylapos), Treithus (Faház).
Sammatraeda bigunnat an beidan taghtan (19 inde 20 Aprilis): 10:30 (ten triten).
Deitalagaragift: 12 000 HUF
731. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A „sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus irodalomhoz 10/6. rész: Szép új világ és Androméda-köd, A. Huxley és I. Jeferemov.
2002 április 26., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az
előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR
ÉVKÖNYV 2001-2003 és FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001
szept. – 2003 nov. 696 – 757 dokumentumkötetet.
Az alábbiakban a közreadott szöveg egyes részeit
közöljük:
„Rossz indokokat találunk olyasmihez, amiben amúgy is hiszünk.
Ez a flozófia.”
Az ipari civilizáció csak akkor lehetséges, ha nincs önmegtartóztatás.”
(A.
Huxley)
Szerb
Antal: „A világiroalom története” (1941),
883-887. old
A neodarwinizmustól az eszmehirdetésig. „Az átmenet Huxley mulatságos utópiája, a Brave New World (1932). Ellenutópia, mint az Ember tragédiája falanszter-jelenete: nem azt mutatja meg milyen szép lesz, hanem hogy milyen rettenetes lesz a jövő állama. Azt mutatja meg, hová vezet a technika növekvő térhódítása, hová vezet, hogy az egyént alárendelik a köznek, hogy a boldogságot tartják a legfőbb emberi értéknek, hová vezet a „tömeg lázadása”, ahogy Ortega y Gasset korunkat nevezi” (885. old.)
Szerb
Antal iránti tiszteletemet fenntartva, szerintem
ebben több félreértés is van. A boldogságot
összekeveri az élvezettel (bár igaz, hogy nem
csak Sz.A., hanem maga a regény is);a bemutatott
helyzet egyáltalán nem a tömegek lázadása, hanem
lázadásuk tudatos és tudományos megelőzésének az
eredménye. És nem hiszem, hogy a „mulatságos”
jelző találó lenne … (DE)
Új Magyar Lexikon 1962
Huxley, Aldous Leonard (1894 - ) angol író, költő, esszé-író. Erősen intellektuális jellegű korai regényei az első világháború utáni kiábrándult burzsoa és értelmiségi nemzedék lelkivilágát tükrözik éles iróniával (Nyár a kastélyban 1921, Légnadrág és társai 1923). A 20-30-as években írt dekadens regényeinek társadalomkritikája mélységesen pesszimista (Két vagy három grácia 1926, A végzet bábjátéka 1928, A vak Sámson 1936). Szép új világ (1932) c. reakciós utópiája sötét színekkel esti az emberiség jövőjét. És múlnak az évek (1939) c könyve az amerikai életforma ironikus leleplezése. Későbbi műveiben szemlélete teljesen reakcióssá és misztikussá válik.
Szóval:
reakciós utópia. Ennyi. (DE)
Magyar Larousse, 1992, H-M. 165. old.
Huxley, Aldous, angol író (Godalming, Surrey, 1894 – Hollywood, 1963), Sir Julian Sorell Huxley biológus öccse. Költészetére az imagizmus hatott (Léda 1920), esszéiben és regényeiben később bizonyos szatirikus világszemlélet felé hajlik, amely pesszimista íróniájából és a keleti filozófiák iránti vonzódásából származik ( Pont és ellenpont, 1928;Szép új világ, 1932;A mélységek békéje, 1936).
Szatirikus világszemlélet, pesszimista iróniája, vonzódás a keleti filozófiákhoz. Ez már valami. Kár, hogy éppen a Szép új világban ilyen vonzódásnak még nyoma sincs. (DE)
================
A.L. Huxley nagyapja Sir Thomas Huxley zoológus professzor volt, Charles Darwin tanainak leglelkesebb és legsikeresebb népszerűsítője Nagy-Britanniában (mint Ernst Haeckel a német nyelvterületen). Édesapja író, öccse biológus professzor. Így nem meglepőek sem biológiai szakismeretei, sem pedig írói vénája.
1937-ben áttelepült Kaliforniába. Egyre inkább belemélyült filozofálásba és a kábítószerekkel való kísérletezésbe, különösen első, angol feleségének halála után. Erről tanúskodnak az Amerikában írt művei: Az Örök filozófia c. tanulmány (1946) a Majom és lényeg (1949), Az érzékelés kapui (1954), Menny és pokol (1958). Ez utóbbi kettőben a meszkalin-mámorban átélt próbálja közvetíteni. (E „kirándulásait” második, amerikai feleségével együtt tette.)
…………………….
1963 november 22.-én halt meg – moksha-kábulatból lépett át a halálba -, azon a napon, amikor J.F. Kennedyt meggyilkolták.
Amerkai sci-fi történészek (B.W. Aldis és D. Windgrove) szerint: „A Huxley röppája a vktoriánus szabadgondolkodók szigorúságától a hallatlan népszerűségen és éget nem érő vitákon át a hippi-guruság ragyogó kaliforniai szabadságáig ível.”
Szép ú világ, amelyben ilyen nép van! – Mondja a „csodálnivaló” Miranda, Prosperonak Milano varázsló-herecegének lánya W. Shakespare (A „Lándzsarázó”) „Viharjának” Iv. felvonásában. (idézi a Világigazgatónak az új-mexikói Malpais (Rossz föld) indián rezervációból érkezett vadember.)
Annál is inkább, mert a tisztelt szerzőt a technika egyáltalán nem érdekli. A leírt közlekedési, kommunikációs módok stb. XX. századiak, mintha e téren 500 évig sem történt volna (ami azért legalábbis valószínűtlen.)
De a „szép új világ” kétségtelenül ma is lebilincselő olvasmány. És ez nem kevés.
2.
AZ ANDROMÉDA-KÖD
Ivan Antonovics Jefremovnak ez a regénye először folytatásokban jelent meg a Molodaja Gvardija (Ifjú Gárda) folyóiratban, 1958-ban. Már a következő évben önálló kötetben is kiadták, és franciára is lefordították. Magyar fordítása 1962-ben jelent meg, ugyancsak ifjúsági regényként, a Móra Kiadónál. Eszperantó ordításom kéziratban maradt.
A. Jefremov egyéb szépirodalmi művei: Az athéni Thaisz (történelmi regény Nagy Sándor korából.) A borotva éle (kalandregény), A Bika órája (fantsztikus regény a diktatúráról).
Azonban a szerző elsősorban nem író, hanem természettudós. Paleontológus professzor. Több mint 70 tudományos írása jelent meg. Számos földrajzi és őslénytani expedícióban vett részt az Urál-hegység sziklái között. Közép-Ázsia forró homoksivatagaiban, a Kelet-szibériai tajgában, a jeges Jakutföldön, az istenhátamögötti szovjet Távol-Keleten, és vezetett Dinosaurus-ásatásokat a Mongol Népköztársaságban. Ezen terepmunkák élményei tükröződnek A múlt árnyékai c. bravúros tudományos-fantasztikus elbeszéléskötetében.
Érdekes, hogy sem a Magyar Nagylexikon, sem a német Brockhaus, sem a francia Larousse, sem az Enciklopedia Britannica nem tud róla. Még meglepőbb, hogy a Nagy Szovjet Enciklopédiában sem szerepel, még a „tudományos fantasztikus irodalom” címszó alatt sem ahol pedig mindazok méltatva annak, akikről a harmadik részben szó volt.
Meg kell tehát elégednünk ennyivel. Foglakozzunk inkább magával a művel.
Az Androméda köd cselekménye jövőben játszódik – körülbelül ugyanolyan távoli jövőben, mint a Szép új világ. Ám ez a jövő egészen másként fest mint amaz.
- Az emberiség úrrá lett azokon a veszélyeken és félelmeken, amelyek a XX. század gondolkodó főit aggasztották és kínozták. Egyensúlyba került az egyén szabadsága a közösség szolgálatával, a test, az érzelemvilág és az értelem egymással összhangban fejlődik, az ősi indiai-krétai kultúra, a görög kalokagathia (a Szép és Jó egysége), meg a római fit mens sana in corpore sano (legyen ép lélek az ép testben) elv mintájára. Az atomenergia megszelídítése, új energiafajták felfedezése, és a Föld jó gazdaként való kezelése után az emberiség megkezdte a naprendszer, sőt a Kozmosz meghódítását.
- A 37. csillagexpedíció kalandjainak leírásával kezdődik a regény (I. fejezet: A VASCSILLAG). Hősei előtt a tér-idő szédületes, még a kétszeresére meghosszabbodott emberi élet során is legyőzhetetlen távlatainak kihívása áll. Már tagjai a világegyetem értelmes lényei – „ész testvérek” (bratyja po razumu) szövetségének, a Nagy Gyűrűnek, de még meg kell fejtenünk a tér nulla-vektorának titkát: a pillanatszerű űrutazást, hogy akár az elképzelhetetlenül távoli – két millió fényévre levő – Androméda-köd bolygóira is eljuthassanak.
- A szereplők igen színes, változatos egyéniségek Erg Nor (Munka-tó), a 37. csillagexpedíció megfontolt vezetője: asztronavigátora és szerelme, a törvénynek látszó szőke Niza Krit. Az orosz eredetű Dar Veter (Szél-ajándék) és a fekete bőrű, szenvedélyes Mven Masz, a külső űrállomások hálózatának egymást követő vezetői. Ren Boz, a szeplős, vörös hajú, félszeg és zabolátlan fizikus-zseni. Bet Lon, a cél érdekében semmire tekintettel nem lévő, új dimenziókra törekvő matematikus. Junij Ant, az emlékezőgépek higgadt mestere. Evda Nal, a szívekben olvasó pszichológusnő. Csara Nandi, az indiai eredetű csodálatos táncosnő-biológus. Kart Szan, a nőtípusok megszállott festője. Grom Om, a csillaghajózási tanács bölcs vezetője. És főleg Veda Kong, a történész, a Múlt Asszonya, aki a régmúltban keres válaszokat a jövő kérdéseire. (Nem véletlen, hogy a Veda szó ind és szláv jelentése tudás, tudomány.) – A Föld szabályos időközökben, minden energiáját összpontosítva, irányított adást sugároz a világűrbe a Nagy Gyűrű világai számára. Erről szól a regény második fejezete. Ennek egy részét iktassuk be, „előadásként az előadásban.”
Itt az
előadó betette a regény második fejezetéről
készült xerox-másolatot.
JEFREMOV: Az Androméda-köd- fantasztikus regény - Móra Ferenc Könyvkiadó, 1963, 53-62. old.
-----------------------------
Ahelyett, hogy ezúttal is fejezetről-fejezetre mennénk, inkább hasonlítsuk össze a két művet. E szembeállítási A. Huxley egyik regényének címe adta: Pont és ellenpont.
Már a két, egyaránt rendkívül nagy és széles műveltségű szerző lelkialkata is szöges ellentéte egymásnak.
A Huxley alapvetően introvertált, befelé forduló, bezárkózó, I. Jefremov pedig határozottan extrovertált, kifelé forduló, kitárulkozó. Ez tükröződik műveikben is.
A Szép új világ jellemzője a pesszimista irónia, szellemesen szerkesztve és feszesen fogalmazva.
Az Androméda köd jellemzője az optimista pátosz, elegánsan elgondolva, de terjengősen tálalva.
Nézzük a mondanivalójukat. Negatívum: mindkettőből hiányzik a család, a nemzet, és a vallás. Ezek egyikük jövő-képében sem szerepelnek, mindkettőjük szerint rég elavult, a valóságból kikopott dolgok.
Ám ezzel vége is az egyezéseknek. Következnek az ellentétpárok – a teljesség igénye nélkül.
(„Az
ellentmondás az igazság szülője”)
Nosztalgia az embrió-lombik után
Szenvedélyes vágy a Kozmosz megismerése, a téridő legyőzése után.
Klónozás, neopavlovi kondicionálásos kasztrendszer
Az egyéniség szabad, harmonikus fejlődése
Szóma-kábulat mint „szabadság” vagy „ünnep” (holiday)
A kiegyensúlyozott szellemi és testi tevékenység öröme
„Mindenki mindenkié” szex
Öntudatos, szabad párválasztás
Ford-orgia
A Lángoló Kelyhek felszabadult tavaszünnepe
A múlt páncélszekrénybe zárása
A múlt bemutatása a Nagy Gyűrű észtestvéreinek
A tudomány, mint veszélyforrás
A Tudáshatárok Akadémiája
A száműzött öntudatos „valakik” szigetei
Az önkéntes Feledés Szigete (Sri Lanka)
Önkorbácsolás és öngyilkosság
A 38. csillagexpedíció indulása
===================================================================
Huxley – idézettel kezdtük, Jefremov- idézettel zárjuk:
„Csupán az embernek adatott meg az a képesség,
hogy megálmodja és meg is valósítsa
az élet szebbé tételét”
(141. old.)
732. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Politizáljon-e a filozófus?
2002 május 3., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az eladó nem tett közzé írásbeli anyagot, feljegyzéseim a vitaülésről:
Az előadó szerint a Filozófiai Vitakörben a kilencvenes évek elejétől hallatlan mértékben megnövekedtek a politikai jellegű vitaülések. Ezt nem tartja szerencsésnek, s veszélyeztetheti akár a Vitakör létét is. Detre Csaba elnök 2002 január 18-i dekrétumát a Vitakörben folytatható politizálásról helyesnek tartja, de nagyobb megszorításokat kellene tenni arra, hogy a politika be se tudjon szivárogni a Körbe. Bár, kifejti, lehet, hogy ez a Vitakört egy „köldöknéző körré” alakítaná át, s hamarosan ki is múlna emiatt.
Az előadó
filozófia definíciója: Empirikus valóság nem
empirikus alapjai. A Lét éppen ez a kettősség.
(Megjegyzésem: hogyan lehetnek az
empirikus valóságnak nem empirikus alapjai?)
Utópia: Nem-hely(ség). Thomas Moore (Morus Tamás).
Politika: Érdekérvényesítés művészete.
Diplomácia: Politika erőszakmenetes része.
Vélemény: A bennem gerjesztett információk reakciója. Demokráciában: vélemény nem azonos a politikával, tehát a filozófus ne politizáljon!
Hozzászólások:
Szántó Borisz: Politika nem feltétlenül képvisel érdekcsoportokat. Jelkép is lehet politika.
Deák Ferenc: Ideológia: Utcára kivitt filozófia.
733. vitaülés:
ALMÁR IVÁN (MTA Csillagászati Kutatóintézet): Az élettelen Naprendszer védelme – A MÁFI Kozmikus Anyag Kutató csoporttal közös rendezvény,
2002 május 10., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
A jeles űrkutató csillagász csaknem tíz év után tartotta ezt az előadást a Vitakörben, előzőleg utoljára 1992 decemberében emlékezett meg az utolsó Apollo-holdrepülés akkor 20 éves évfordulójáról.
Ebben az előadásában arról beszélt, hogy az egész Naprendszerre kiterjedő emberi tevékenység, az egyre több naprendszeri égitestre eljuttatott űrszonda hallatlan veszélyeket jelent ezekre az égitestekre. Például ma már megállapítható, hogy az Apollo-holdrepülések során a Holdra Szálló Egység által kibocsátott gázok tönkretették a nagyon finom s kis tömegű Hold-légkör összetételét, s ezzel több milliárd éves természetes egyensúlyt borított fel az ember.
Megemlékezett egy tanulmányról, - Iván BEKEI: A Phobos mint bánya – ami arról szól, hogy a Mars e kis holdját, az ember, ha akarná, néhány év alatt képes lenne lebányászni. A másik alternatíva az, hogy e Phobost mintegy „nemzeti parkká” kellene inkább nyilvánítani. Az emberi szennyezések megfékezésére a különféle űrjogi szervek megkezdték már a jogi védekezés előkészítését. Az ember óriási veszélyek forrása a Naprendszerben.
A másik nagy veszély, a földközeli övezetben az ún. „orbital spacecraft debris”, a földkörüli pályán keringő mesterséges objektumok törmelékeinek felhalmozódása. Ezek összegyűjtésére is különféle tervek születtek, de az e téren mutatkozó tevékenység még nem hatékony.
734. vitaülés:
MI A TUDOMÁNY?
A Filozófiai Vitakör és az Alapítvány az Interdiszciplináris Kutatásokért közös, egésznapos konferenciája a FILOZÓFIAI VITAKÖR 29. SZÜLETÉSNAPJA alkalmából
2002 május 17, péntek, 10:30
A konferencia
helye: Pataky Művelődési Ház, Kőbányai Szabó
Ervin Könyvtár,
Budapest X, Szt. László tér 7-14. A konferencia rendezője: KOVÁCS GYÖRGYI, az Inter-Kut. Alapítvány ügyvivője, tel.: 261-6001.
Részvételi díj: hölgyeknek 1 csomag sütemény, uraknak 1 üveg ital.
Program:
10:30: ADONYI ZOLTÁN: A tudomány fogalma
11:10: SIMÁN KATALIN: A társadalmi komplexitás és a világ megfogalmazása
11:50: DETRE CSABA: A világ megismerésének szintjei. Legfelsőbb szint: a tudomány
12:30: SZÁNTÓ BORISZ: Kasszandra-Pont: az ősellentmondásban gyökerező megismerés
-
E b é d s
z ü n e t –
14:00: GÉCZY ISTVÁN: Mi a tudomány? Nem más, mint információ …
14:40: JÁVOR ENDRE: Tévutak és tendenciák a haditudományokban
15:00: VITÁNYI PÁL: Tudomány, filozófia, művészet
15:40: BOKOR LEVENTE: Sapientia et scientia
-
K á v é s
z ü n e t –
17:00: LAKATOS J. ÉTER: 139. oltár (kvantummechanikusok zsoltára)
17:20: ZÁHONYI ANDRÁS: A sumér világszemlélet és mai vonatkozásai
18:00: SIMON LEHEL: A tudományok vége: A TUDOMÁNY
18:40: Zárszó: A Tudomány Szent Háborúja az áltudományok ellen (Detre Cs.)
19:00: Fogadás
A
konferenciára beérkezett előadáskivonatok:
ADONYI
ZOLTÁN: A Tudomány Fogalma
- Bevezetés
- Kémiai reakciókinetikai ismerethézagok
- A kinetikai számításaim tapasztalatai
- Paradigma váltás: új hasonlósági kritérium evezetése
- A tudomány fogalom és a kinetikai eredmények kapcsolata
- A tudomány forrásai néhány nyitott kérdése kapcsán
- A tudomány szerkezetének a változásai
- A tudományok csoportosításáról
- Példák a tudomány paradigma váltásairól
- A filozófiai praktikum mint diszciplína bevezetéséről
- A politológia
- A közgazdaságtan
- A környezettan
- A társadalmi fogalmak elemzése: dimenzionálásuk
- A tudomány fogalom kiterjesztése
- A „tudomány” és az „élet” időtartami rendszere
- A „civilizáció” és a „kultúra” mint pólusok
Detre
Csaba: A világ megismerésének (önreflexiójának)
legmagasabb szintje: A tudomány
Kozmológiai alapállás: 5 dimenziós világ, s ennek önreflexiója. A Reális Világ és e részeinek inherens attributuma az önreflexió, amelyet akár kölcsönhatásnak is nevezhetünk.
Az 5 dimenzió: X, Y, Z (eukleidészi „tér”), T (tempus, az idő dimenziója), Q (qualitas, a minőség dimenziója). A Világ és minden része ebben az 5 dimenzióban létezik, az önreflexió szintje az emberi szint (a Tudat) alatt: X, Y, Z, Q (mi hol van?) Az emberi tudat hozza be a Q+T dimenziópárost (mi mikor történt?), s a továbblépést a TUDOMÁNY önreflexiós szintjére: X, Y, Z, Q, T (mi hol és mikor történt?) A Tudomány így genetikus képet ad a Világról, rekonstruálja önmaga genezisét.
Qu.e.d.
Szántó Borisz: Kasszandra-pont: Az ősellentmondásban gyökerező megismerés (Lásd: SUPPLEMENTA 2002)
Gézy István: Mi a tudomány? Nem más, mint INFORMÁCIÓ, melyet a természeti Értelem a kommunikáció által az emberi intellektusban létesít
„Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi”
Madách: Az ember tragédiája
Tisztelt Konferencia! Hölgyein és Uraim!
A kérdés feltevése időszerű, mivel a tudósok egyre többet és nagyobb intenzitással vitatkoznak azon, hogy a tudomány áldás, vagy átok az emberiség számára? Annál is inkább, mivel a kísérletek elsődlegesen a haditechnikát szolgálják, hatalmas összegeket emésztenek fel és végül is a pusztításra vannak kihegyezve. A probléma nem újszerű már régóta foglalkoztatja az emberiséget, mert sorsdöntő kérdés, hogy a tudomány által végveszélybe sodorja-e önmagát az emberiség? Ez súlyos kérdés, mely időtlen idők óta Damoklesz kardjaként ott lebeg a fejünk felett: minden figyelemre méltó teremtéslegenda foglalkozik az apokaliptikus égpusztulás lehetőségével.
Korábbi történelmünk során a tudományos-technikai haladást áldásként foghatjuk fel, mert alkalmazása könnyebbé, biztonságosabbá tette életünket, egzisztenciális kulturális fejlődésünket tette lehetővé. Azonban a bunkó és a tűz megismerése és alkalmazása óta az energiaformák átalakításának, felhasználásának olyan hatékony módszerét fejlesztette ki az ember, hogy már képes egyetlen hatalmas tűzgomolyban a földi életet elpusztítani. Ez a hatalmas erő, mint kiaknázatlan lehetőség egyaránt alkalmas lehet egy új szép világ megvalósítására éppúgy, mint egy minden képzeletet felülmúló katasztrófa előidézésére. Ez csupán az emberi intelligencián és felelősségtudaton múlik. Itt felmerül a kérdés, eléggé értelmes lény-e az ember, magyarán: van-e magához való esze? A válasz: nem, mivel egy értelmes természetben irracionálisan viselkedik, képletesen kifejezve, maga alatt vágja a fát. Úgy néz ki, hogy bizonyítottan csakugyan öngyilkos korban élünk és félünk attól, hogy a XXI. Század beteljesíti a végzetes jóslatokat. Reméljük, hogy nem, de látnunk kell, hogy a végpusztulás technikai lehetősége megvalósul és mindig akadnak őrültek, akik végre is hajtják. Ha a pusztítás szelleme kiszabadul a palackból, többé már nem lehet visszaparancsolni. Mindenfelől egyre sürgetőbb figyelmeztetések érkeznek, melyek arra intenek, hogy az amúgy sem egyértelmű pozitív hatású tudományos-technikai haladás könnyen kicsúszhat az ember ellenőrzése alól. Természetesen itt az emberi tényező a döntő, a tudomány ártatlan a dologban, mivel jóra, rosszra egyaránt alkalmazható. Ahogy az atomenergia életünk javát szolgáló elektromos áram termelésre, vagy pusztulásunkat előidéző atombomba készítésére is használható, így a tudomány szolgálhatja az emberi boldogulást, vagy pusztulást.
Miután a tudomány szerepéről, hasznáról ejtettünk néhány szót, nézzük lényegében mi is a tudomány? Ezt röviden, frappánsan úgy határozhatjuk meg: nem más, mint INFORMÁCIÓ, azaz a Természetes Értelem információ által való megnyilatkozása, mely az emberi emlékezetben és a kollektív tudatban, mint természetes memóriában a tapasztalat által összegyűjtve, az emberi intelligencia intuíciója által kibővítve, formálva és szélesítve az emberiség összismeretanyagát jelenti, mely a külső-belső kommunikáció által bővíthető és adaptálásával az ember fejlődését, önmegvalósítását szolgálja. Maga a tudomány szó, mint fogalom, túlzó, hivalkodó, a tudás szerénységével szemben gőgös elbizakodottságról tanúskodik. Nem tévedek nagyot, ha a tudomány, a tudás és a tudatlanság közé megközelítő egyenlőségjelet húzok. A tudományt úgy is meghatározhatnám, hogy annak tudása, hogy nem tudok semmit, ugyanis amit tudunk, az csupán összegyűjtött tapasztalat, míg a világ és benne a dolgok, a létezés jelenségének alapvető lényegéről, működésmódjáról szinte semmit sem tudunk. Már az ókorban is elhangzottak hasonló vélemények: a görög Szókratész: „Tudom, hogy semmit sem tudok”, vagy a kínai Lao-ce: „A tudást nem-tudásnak tartani: a legmagasabb fok.”
Tudatlanságunkra jellemző, hogy a szaktudományok nem ismerik foglalatosságuk alapanyagát: a fizikusok nem tudják, mi az Anyag, a biológusok mi az Élet, a pszichológusok, mi a Lélek és Szellem, a teológusok, milyen az Isten? Aztán itt vannak a filozófusok, akiknek a végső kérdésekre, világunk alapvető lényegére, a létezés miértjére és értelmére kellene választ adniuk, de fogalmuk sincs az igazi valóságról, tévképzetekben ringatják magukat.
Helyes erkölcsi értékrendet megfogalmazni – melyet már kant is a tiszta észre, a józan belátásra alapozott – és általa helyes cselekvési és magatartási normát kialakítani. Ez lenne az igazi megváltás, ez felelne meg a Természet rejtett céljainak, egy Teremtő Isten eredeti szándékának, ebben fejeződne ki az ember valódi önmegvalósítása. Ha az emberi intellektusban a Természet és a vallások istenei egymásra találnának, akkor egy egyetemes érvényű tudományos világnézet által a Földön örök társadalmi béke uralkodhatna és beteljesülhetne egy paradicsomi lét ígérete.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Géczy István (aláírás)
Jávor Endre: Tendenciák és tévutak a hadtudományban –(Lásd: SUPPLEMENTA 2002)
Bokor levente: Sapientia et Scientia
Ezidőtájt zajlanak az érettségik. Mikor meghallottam a rádióban, hogy éppen nagykorúsítandó ifjúságot szólítja meg egy pedagógus, aki elmondja a legfontosabb szabályokat és ismerteti a feladatokat, hangjából az olyan elődök békesége fogott meg, akik utódaik elé térdelve kötözgetik azok cipőfűzőjét. Nem gondlom, hogy másképp lehetne a mára rendelt szellemi hangversenyükön is megszólalni, mert aki olyan időben dologról akar beszélni, mint a tudomány eszméje, annak számot kell vetnie annak temporalitásával is, időbeli elsajátításával, az értékesülésének szerencsés, vagy hányatott lehetőségeivel, egyáltalán, a közzétettek próbájával, vizsgakötelezettségével.
Heideggernek „A fenomenológia lapproblémái” c. művének utolsó akkordjaiból indulok ki. Mint egész életében itt is, a „Lét és idő”-ben megkezdett filozófiai dallamot komponálja tovább. Tagadja hogy lenne „fenomenológia”, „és ha lenne is akkor sem válhatna olyasmivé, mint egyfajta filozófiai technika … A tárgyak feltárásához vezető útnak a lényegében benne rejlik ugyanis, hogy mindig ahhoz igazodik, amit maga megnyit.” (Ez maga a jelenség, a fenomenon). Ennek szellemében kell felfognunk a fenomenológiai probléma egészére vetett pillantását, és megállapítását. „ … az ittlét egzisztenciájában lényegileg az eleve adott eltárgyiasításának kétféle lehetősége rejlik … a tudomány kétféle alapmódjának lehetőségét adja: a pozitív tudományt mint a létezőknek az eltárgyiasítását, s a lét eltárgyiasítását mint temporális, illetve transzcendens tudományt, ontológiát, filozófiát) … Nem lehetséges olyan létmegértő képesség, amely ne a létezőkhöz való viszonyításban gyökereznék.”
A könyv befejező passzusainak eme egyikében érdemes fölismerni a heideggeri fölfogás sarokpontjait. Meg kell előlegezni azt a érzetét, hogy a filozófiát és tudományt lényegében azonosnak tekintette, s hogy a filozófia irányultságában kétféle belső célt látott érdemesnek
megkülönböztetni. Az egyik azt sugalmazza, hogy a filozófia világnézet, a másik pedig tudománynak tekinti, illetve a filozófiától a tudományosság normáit várja el. – Azt a harmadik felfogást, amely igazán csak az első lehetőség kategórikus megerősítése, hogy ti. a filozófia nem tudomány, hanem …? - tegyünk egy kérdőjelet a bölcsességnek minősítés helyett.
Azt tartom kiemelendőnek – némi fennköltséget nem mellőzve -, hogy a bölcsesség és tudás összetartozását nem tartotta kérdésesnek, s ezt az egységet a filozófiának abban a tudományos céljában állította, hogy a lét megismerését tételezte feladatának. A legfontosabb, amit meg kell jegyeznünk az ő létfogalmáról, hogy a hagyományos metafizika kritikai álláspontjaként dolgozta ki bevezetve az ontológiai differencia reflektálását, vagyis, hogy a létezőtől megkülönböztetve tárgyalta a létet, ami tapasztalati előfeltétele az előzőnek. Különösen fontos ezt megjegyeznünk akkor, amikor a „kogníció” és „kognitív tudományok” divatvirágzása idején kísérleteket fedezhetünk föl arra, hogy a tudományt fölcseréljék az iparosított és áruba bocsájtható ismerettermeléssel, és hallgatólagosan megvonják a tudománytól azt a rendeltetését, hogy a tárgyiasítható igazság kutatásának a hadrendje legyen.
Heidegger tartózkodott attól, hogy világnézeti filozófiát műveljen, s a lét körüljárásában találta meg a tudományos tárgyat, ami persze nem azonos a pozitív tudományoknak a hagyományos metafizikai létezőkre vetettségével. Ám hogy világnézeti határterületen állt meg, azt akár a vallás- és filozófiatörténetből is megtudhatjuk, mert hisz a lét Isten szinonímája a maga pozitív általánosságában, akiről nem mondható semmi. A tudományt nem is érdekli más e homogén abszolútumnál.
Néhány mondatot viszont ara a filozófiai elkötelezettségre vesztegetnék, amelyik erősebb akcentussal hajlítja a „bölcselkedést” világnézeti- és értéktartalma felé. Az angol Moore-t hoznám példának, aki nem „vallásos gondolkodó”, ám a filozófia hivatását a világmindenség és az ember kozmikus helyének megismerésében jelöli meg. Ez minden „világnézeti” flozófusra jellemző hitvallás a teljesítménytől függetlenül. Talán az ún. életfilozófia világnézeti nekigyürkőzések legavatottabb terepe. Ha tehát nem csak állításaimról, hanem arról a látószögről is vallok, amelytől ismereteimet származtatom, akkor nagy plauzibilitással – az igazságtartalom lehetőségének magas fokán – a világ nézete felett elmélkedem. Nem fogom kiiktatni az ismereteimet időben megelőző tényezők közül azt a hitvilágot, amely a fényt beáramoltató ajtórést jelenti. Így most a következőt jelenteném ki:
Hitem szerint (azonosságtudatom, illetve noogenetikus tautológikusságom szerint) amely előzményként nem fogadhatja el Kierkegaard hitét, a lételsajátítás gyökere esztétikus, mert helyettesíthetetlenül személyes. Ennek megvallott (vallásos) és tanított, beavató értelme szimbolikus: a misztérium dramaturgiája jeleníti meg az életküzdelem szentségét. Az elsajátítás utolsó fázisa az etikai tudat: a jó és rossz közötti választás ítéletterhes dilemmája, amelyben az ember virágzik a saját teremtőjének tudott igazság ismeretéből.
A bemutatott kozmosz látszólag szegényes, de annál követelőzőbb, mert a választások világa, ahol tudja az ember, hogy pontosan annyira számíthat teremtőjére, amennyire elfogadja, hogy neki csakis miszteriózus fenoménként nyilatkozik meg. A miszteriózus értelem megélése beavatás az élet tudásába, amit a lét ilyetén szimbóluma közvetít. Ám magának a drámai formájú misztériumnak a fakticitásban (mindennapi életben) való eljátszása már csak az élet allegóriájának utánélése, a szimbólumának csak birtoklása.
Tehát, ámbár az élet utánzása, mint miszteriózus műfaj drámai, az élet nem színház. Vajon tudja-e ezt a tudomány, amelyik nem ismeri az előbbi kialakulás fázisait a lét etikai végállomásáig, a heideggeri értelemben vett ontológiai differencia tudományos eltárgyiasításáig.
Magam tehát megelőzném a lét etikai-tudományos végkifejletét a lét esztétikailag és vallásilag cselekményes fázisával, amely megelőlegezi az érzéki- és értékmódban álló világ-eseteket. Nem hallgatom el, amit az „ontológiai differencia” legsúlyosabb felismerésének tartok. A létezőből mint objektumból, vagy objektivitásból sikerült elválasztani a létet mint mozgást, a láthatót a láthatatlantól. Az utóbbit csak holtában sikerült eddig megörökíteni. A fenomenológia pedig kísérletet tett a lét-nek mint igenével meghatározottnak teremtésként való megragadására. A tudomány pedig mint a lét tárgyias elsajátítója, értéktöbbletként – az öt megelőző dinamika többleteként – tárgyiasult igazságként értelmezhető.
735. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Pánszlávizmus II. rész
2002 május 24., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó nem adott közre írásbeli anyagot az előadásáról, saját (d.cs.) feljegyzéseim:
„Ez a témakör Magyarországon ma mérsékelten tűzveszélyes.”
Két könyv a témáról: RÁCZ KÁLMÁN: Pánszlávizmus (a Monarchia területén).
Kezdeti szakasz: „Tudományos pánszlávizmus.
Későbbi szakasz: „Lingvisztikai pánszlávizmus.”
KRASZINSKY VALÉR: A Lengyel Birodalom újjáélesztése (1854)
Nyugati szláv nemzeti mozgalmak: Lengyelország, Cseh-Morvaország, magyarországi szláv népek: tótok (szlovákok, horvátok, szlavónok, szlovénok).
A pánszlávizmus későbbi főbb szakasza: az orosz pánszlávizmus: az 1860-as évektől kezdve asszimilálja az összes szláv nemzeti mozgalmat, kéretlenül az élükre áll. Ez különösen hatékony a Balkánon: bolgárok, szerbek. (orthodox szlávok!). Bulgária felszabadítása, orosz hatalmi érdek érvényesülése a Balkán keleti felén. Ideiglenes megegyezés a balkán felosztásáról: Nyugati fele: Osztrák-Magyar Monarchia keleti fele: orosz érdekszféra.
LUDOVIK STUR (Párkányi Lajos)1860: „Das Slaventum und seine Zukunft”
DANYILEVSZKÍJ, POPOGYIN (1865): Oroszországnak az USA szövetségét kell keresnie Európa nem szláv népeivel szemben. (ezzel összefüggésben Alaszka eladása az USÁ-nak 5 millió dollárért, 1867).
FAGYEJEV: Oroszország a germán Közép-Európa ellen.
DOSZTOJEVSZKÍJ: „Ázsiában van Oroszország Amerikája”.
FONT MÁRTA: Orosz – szanszkrit kultúra-összefüggés keresése: jellegzetes mitologikus szlavofília.
736 – 737.
vitaülés:
ALCSÚTDOBOZ 2002 VÁNDORGYŰLÉS
HALÁSZ FERENC: Biokrácia II.
2002
május 25-26., szombat –vasárnap,
Alcsútdoboz, Halász-rezidencia, Kastélykert 10, 8087
Telefon: (06)-22-353-061
Az
eredeti, Emailen szétküldött meghívó felhívása:
A rendezvény programja 25.én szombaton 9 órakor kezdődik. Egy, esetleg két gépkocsi indul szombaton reggel nyolckor a Csörsz utca 10-ből. Kérem a Kör tagjait, hogy aki gépkocsival kíván jönni, jelezze nekem május 20. hétfőig.
Végül is két gépkocsival összesen nyolcan mentek Budapestről: Lombay László Ford Focus-ával: Lombay László, Agócs József, Bokor Levente, Záhonyi András.
Detréék
Skodájával: D. Lombay Kamilla, Detre Csaba,
Simán Katalin, Vitányi Pál.
Az
összejövetel két szempontból is történelmi
jelentőségű volt: Ez volt az utolsó alcsútdobozi
vándorgyűlés, ugyanis Dr. Halász Ferenc 2002
november 30.-án meghalt. Ez volt még Halász
Ferenc utolsó előadása is Filozófiai Vitakörben,
meglehet, 2002 július 27.-én részt vett az I.
Bajnai Filozófiai Pikniken, de ott már nem
tartott előadást.
Feljegyzéseim (d.cs.) Halász Ferenc előadásáról
és az
összejövetelről:
„Információ: önmagában jelenlévő entitás.”
„Információ-szennyeződés elleni védelem: korunk legfontosabb környezetvédelmi részdiszciplínája.”
„Véletlen: olyan történés, amelyeknek oksági összefüggését nem ismerjük.”
„Nincsenek örökérvényű törvények”.
Az előadás eszmei vezérfonala:
„Földön belüli intelligenciát is kutatni kell!” (u.i. nem csak a Földön kívülieket!)
A második napon, vasárnap délután, mikor a társaság elbúcsúzott a házigazdától, többeknek feltűnt, hogy Halász Ferenc úgy búcsúzott, mintha örökre elbúcsúzott volna …
738. vitaülés:
ÉVADZÁRÓ ÖSSZEJÖVETEL
2002 május 31, péntek, 17h „Taverna Philosophica” (Tücsök Söröző),
kerthelysége, Bp. XIV., Stefánia út 29.,
Program: a 2002/2003 évad programja
A 2002. évi Labdarúgó Világbajnokság- amely egész júniusban zajlott Japánban és Dél Koreában - miatt tette Detre Csaba elnök ilyen szokatlanul koránra az évadzárót.
739.
vitaülés:
2002 július 27., szombat, Bajna, Sáros „düllő”, Detre-ház
DETRE
CSABA: Mi a „soc-fi?”
A Detre-házaspár először rendezett filozófiai vitaköri összejövetelt a Bajna melletti Őrhegy melletti birtokukon, s hétvégi házukban.
Az összejövetelre Detréék budapesti (Csörsz u. 10.) lakásából indult a hét fős bajnai kiszálló csapat két gépkocsival: 1. D. Lombay Kamilla Polski Fiátjával hárman: D. Lombay Kamilla, Simán Katalin, Pataki Tamás, míg Tálos Géza 1967(!)-es, azaz akkor 35 éves Volkswagenével négyen: a vezető Tálos Géza, Detre Csaba, Vitányi Pál és Záhonyi András. A bajnai Detre-birtokon csatlakozott a társasághoz: Halász Ferenc (1949 – 2002), - akinek ez a találkozó volt utolsó fellépése a Filozófiai Vitakörben, - vele együtt jött egy szintén veterán, 33 éves Volkswagen Kaeferrel Agócs József.
„Soc-fi”: Fiktív társadalom. Társadalmi struktúrák végzetszerű evolúciós kialakulásával szemben, a társadalomtervezés gondolata, amellyel egy jobb, vagy egy ideológia, vallás, nemzet(iség) megerősítésének, terjeszkedésének megfelelő társadalmat terveznek meg. Ez lehet kísérleti jellegű, amikor a tervezők magán a társadalmon próbálják végrehajtani a terveket. Ez egyúttal politikai akció is. Ennek egy érdekes példája a 17.-18. században Paraguay területén létesített kommunisztikusan humánus államalakulat amelyet mintegy 70 éves működés után a spanyolok és a portugálok közösen kegyetlenül felszámolnak.
Korunkban a politika nagymértékben megtervezett, a jó politika az, amelyik kis teret enged meg a véletlen, kontrollálhatatlan történéseknek. Az államok különösen gazdasági megtervezése minden államnak létfeltétele.
A társadalomtervezés másik fajtája az, amidőn a tervezők nem kísérleteznek a társadalmon, hanem a megtervezett társadalom eleve fiktív. Ennek klasszikus példája: Platón: „Politeia”. Ebben a műben az egész társadalom minden részében megtervezett. Platón ezt a modellt megvalósíthatónak tartotta, s mint ideális társadalmat mutatja be. A kora újkori fiktív társadalmi modellek, amelyeknek három kiemelkedő mintája: MORUS TAMÁS: Utópia, TOMMASO CAMPANELLA: Napállam, valamint FRANCIS BACON: Új Atlantisz, - a szerzők már nem megvalósítás céljából mutatják be társadalmi modelljüket, legföljebb követhetőnek tartanak bizonyos részleteket. Meggyőződésem, hogy a marxizmus kommunizmus ideája is olyan fiktív társadalmi modell, amelyet soha nem lehet megvalósítani, kétséges az is, hogy ezt a szerzők valaha is egyáltalán megvalósíthatónak tartották-e egyáltalán. Marx és Engels kommunizmus modelljéből Lenin igyekezett megvalósítható modellt faragni, az eredeti modell igen jelentős megreformálásával. A Lenin utáni kommunista vezetők, mint már Sztálin esetében is, a marizmus klasszikusaihoz való visszacsatolás már csak tiszta képzelgés, vagy szándékos, ideológiai célokat szolgáló hamisítás.
A nemzetiszocialista állammodellek a nemzeti ideológiára felépített, igen keményen megtervezett modellek, amelyek végzetét az okozta, hogy (eleve) összeegyeztethetetlenek voltak a többi állam ideológiájával, vagy államlétezési módjával.
Az előadó végül bemutatta „Parnawla”nevü fiktív társadalomtól írott írásait, amelyeket már 10 éves kora óta írt, s sok-sok füzetet tesznek többezer oldal terjedelemben. A név egy kisgyerekkkori elnevezése annak az országnak, amelynek élén egy „Luci” nevű isten-király álllott, s egy „Prálusz” nevű főisten uralkodott felette, aki az emberek lelkét is uralta.Parnawla ország fővárosa Viriulá volt, a főváros élén pedig egy Titzivár nevű hadvezér állt. Detre ezt az alapmodellt később folyton-folyvást továbbfejlesztette aktuális műveltségi szintjéhez igazítva.
A vidám borozgatással végződött összejövetel után, amikor a Budapstről jött társaság elbúcsúzott a Kaeferrel elhajtó Agócs – Halász párostól, senki nem hitte volna, hogy Dr. Halász Ferenccel legközelebb csak december 8.-i temetésén fog találkozni.
740 –
741. vitaülés:
2002 augusztus 2 – 5, hivatalos napok: aug. 3,4,
szombat,
vasárnap,
Balatonaliga, Zrínyi u. 133., Vitányi-villa
A házigazda villájában, népes, s egymást gyorsan váltó táraság jött össze, de a szellemi történésekkel kapcsolatban szinte semmi nem maradt az utókorra. A házigazda panaszkodott, hogy az augusztus 3.-i előadása közben minduntalan megszakítják az előadásban, s így képtelen a folyamatos előadásra. Az előadó az egy évvel korábbi I. Balatonaligai Vándorgyűlésen megkezdett témát szerette volna folytatni.
742-743.
vitaülés:
2002
augusztus 23-24., péntek, szombat
Program:
SIMON LEHEL ALPÁR: Mire jó a 0- dimenziós tér?
Részlet az eredeti, E-mailen terjesztett meghívóból: SIMON L.A. telefonja: 06-48-568210. A vándorgyűlés szálláshelye: Rudabánya, Bányász Szálló. (Végül is a társaság a „Gipsz Hotel”-ben szállt meg, mely egy munkásszállóból átalakított magánhotel volt.)
Aug. 23.: Vacsora a Bányász Sörkert-ben (cca. 20h-kor), aug. 24.: Rudabánya földtani nevezetességeinek megtekintése HERNYÁK GÁBOR ny. főgeológus vezetésével.
Megjegyzések:
Budapestről két gépkocsival, Detréék Skodájával és Polski Fiatjával érkezett le Rudabányára egy kisebb társaság. Bár, a résztvevőkről nem maradt fenn semmiféle regisztráció, a vándorgyűlés biztos résztvevői voltak: Agócs József, Bokor Levente, Detre Csaba, D Lombay Kamilla, Fekete Zsuzsa (egyetemi hallható), Simán Katalin, Vitányi Pál, Záhonyi András.
Ez volt Filozófiai Vitakör első és utolsó „rudabányai vándorgyűlése.” 2003 augusztusában voltak még próbálkozások egy második vándorgyűlés megszervezésére, de ezek Simon Lehelnek a Filozófiai Vitakör irányában kialakult teljes motiváltalansága miatt sikertelenek voltak. A házigazda, aki 2000 vége óta több előadást is tartott a Filozófiai Vitakörben, azután hosszú időre eltűnt a Kör életéből.
Simon Lehel szombat éjszaka tartotta meg előadását a Gipsz Hotel egyik szobájában. Ezen a Budapesről érkezett társaságon kívül részt vett még az előadó 3-4 egyetemi évfolyamtársa is. Magáról az előadásról semmiféle dokumentum nem maradt fenn az utókorra, mivel Detre Csaba nem várta meg a késő éjjel tartott előadást, s még éjfél előtt lefeküdt aludni.
A vándorgyűlés legérdekesebb részét képezte Hernyák Gábor ny. főgeológus geológiai bemutatói. A társaság megtekintette a Bányász Múzeumot, sétát tett az egykori ércbányában, végül megtekintette az egykori világhíres Rudapithecus hominida-lelőhelyet, ahol éppen Hernyák Gábor találta az első leletet az ötvenes években. (A lelőhely a Filozófiai Vitakör látogatásakor már évek óta erősen lepusztulóban volt.)
744-746.
vitaülés:
IX. BUGACI VÁNDORGYŰLÉS
Megjegyzés: Az E-mailen szétküldött meghívón XI. Bugaci Vándorgyűlés volt – hibásan – feltüntetve, mivel az első bugaci összejövetel 1994-ben volt, akkor ez a 9. a sorban.
BÁNHIDI ANDRÁS filozófiai életműve
2002
augusztus 30. – szeptember 1. (péntek-vasárnap),
Bánhidi-kúria, 6133 Jászszentlászló, Kalmárföld
54, mobil: 06-30-302-8069.
A házigazda összefoglalta eddigi filozófiai tevékenységét, különös tekintettel az 1994 óta minden évben megrendezett „Bugaci Vándorgyűlésekre.” Jelezte, hogy a közeli jövőben megjelenik egy könyve is e tárgyban. (A kötet 2003 júniusában látott napvilágot).
Erre az alkalomra nem tett közzé írásbeli anyagot, saját (d.cs.) fejegyzéseim az összejövetelről:
A házigazda nagy ívű filozófiatörténeti összefoglalást adott, majd elsősorban az ún. „metafizikai kategóriák” definíciójára tért ki.
Skolasztika: Olyan doktrína, amelyet valamiféle hatalom (állam, egyház) véd. „Blokkoló”, sőt destruktív hatású lehet.
Lét: „Bibliai” öröklét. Ebben nincs idő, mozgás, nincsenek részei. Ez nem a semmi. Első ténykedése a gondolat. (Megjegyzésem, d.cs.: erős hegeli hatás). „Nem lehet semmit megvalósítani azonosulás nélkül.” Azonosulás = szeretet.” (Megjegyzésem, d.s.: Szeretetfilozófia?).
„Úgy mint fent, úgy mint lent.” (megjegyzés d.cs.: =Hermész Triszmegisztosz. Ezt a tant B.I. magáévá teszi, s hivatkozik is rá.)
Dimenzió, forma: Lehetőség, ami szunnyad.
Tér: Különbség. Különböző létezők egymásmellettisége.
Idő: Különbség. Különböző létezők egymásutánisága, egymást követése. (Szukcesszió).
747-749.
vitaülés:
2002.
évi Soproni Vándorgyűlés I. rész
AGÓCS JÓZSEF: Az örvényelmélet mint rendszerelmélet I. rész
2002
szeptember 13-15, péntek, vasárnap, Agócs-villa,
Sopron, Ccsongor
út 8/A.
A 2002. évi Soproni Vándorgyűlés többféle zavaró tényező miatt két részletben került lebonyolításra. Az eredeti szeptember 13-15. időpontban többen nem tudtak elmenni Sopronba. Detre Csaba például hirtelen közbejött ukrajnai utazása miatt. A hírek szerint Agócs József megtartotta ezt a soproni összejövetelt is, noha nem maradt fenn róla semmiféle dokumentum. A „fő” összejövetelre 4 héttel később, 2002 október 11-13. között került sor.
750.
vitaülés:
Detre Csaba és Kovács Györgyi első megbeszélése a Filozófiai Vitakör
vezetésének utódlásáról
2002
szeptember 20, péntek, 18h, Tücsök Söröző
Detre Csábát már régóta foglalkoztatta a Filozófiai Vitakör vezetésének utódlása. A vezető helyen szívesen látta volna a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár vezetőnőjét, Kovács Györgyit. Több megbeszélésen próbálta rávenni, a könyvtárvezetőnőt, hogy fokozatosan vegye át a Vitakör vezetését.
A megbeszélés után Detre az alábbi dokumentumot adata közre. (Eredetit – elektronikusan is - lásd: SUPPLEMENTA 2002):
KINEVEZÉS
Kovács Györgyit a Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár vezetőjét, az Alapítvány az Interdiszcpilináris Kutatásokért képviselőjét kinevezem a Filozófiai Vitakör tudományos egyesület információs-dokumentációs igazgatójává, amely megbízatást társelnöki beosztásban lát el a 2004. évi tisztújító közgyűlésig.
Kelt Budapesten 2002. szeptember 23.-án
Dr. Dr.
Detre Csaba sk.
A Filozófiai Vitakör elnöke
751.
vitaülés:
DUDICH
ENDRE: A „sci-fi különös világa(i).
Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus
irodalomhoz, 10/7. rész: A szalamandráktól a
Summa technologiae-ig. (K Capek és S. Lem) –
2002 október 4.,péntek, 15:30, Kőbányai Szabó
Ervon Könyvtár, Budapest X., Szent László tér
7-14., Rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, telefon:
261-6001.
Az előadás teljes anyaga megtalálható a FILOZÓFIAI VITAKÖR ÉVKÖNYVE 2001-2003 kötetben, valamint a FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001 szept. – 2002 nov. 696-757 dokumentumkötetben. Itt az anyag egyes részeit mutatjuk be:
Az északi szláv népek irodalmából két egymástól nagyon különböző író-egyéniséget emeltem ki, akiknek tudományos-fantasztikus életműve is nagyon egyenlőtlen súlyú, de valamiképpen mégis egyaránt fontos, és magára a műfajra több tekintetben meghatározó.
1. Karel Capek (Maié Svatonovice 1890 – Prága 1938)
„Csak
várni lehet, amíg az isten fejszéje elvágja a
gyökerünket,
és akkor megértjük, hogy csoda által állunk a lábunkon.”
(K. Capek)
Cseh író újságíró. Művei a lét, ezen belül főleg a polgári társadalom problémáival foglalkozik. Sokszor felületesnek ható „riporteri” könnyedsége, ironikus, sőt gyakorta gyakorta szatirikus-parodisztikus hangvétele ellenére mondanivalója olykor komor kafkai mélységekbe emelkedik. (!)
A tudományos-fantasztikum nem volt a fő területe. Három műve égis hangsúlyos említést érdemel:
· R.U.R. (1922) dráma: ebben alkotja meg a szláv robot (nehéz testi munka) szóból a robot (automata, programozható munkagép) fogalmát. – A robotok lehetőségeivel és korlátaival Isaac Asimov ürügyén a következő alkalommal foglalkozunk majd.
· Krakait (1924) regény. – Főhőse, Prokop mérnök, a robbanóanyagok megszállott szakértője, felajánlja az atombombát, pontosabban atomhasadásos energiafelszabadítást előidézni képes robbanószert. Ezt az emberi történelem (egyik) legnagyobb vulkáni kitörését előidézett tűzhányóról, a Krakatoáról vagy Krkatauról krakatitnak nevezi el. – A regény sajátságos elegye a tudományos fantasztikumnak, a kriminek, a szatirikusan romantikus szerelmi történetnek és a F. Kafka Katélyára emlékeztető szorongásosan egzisztencialista mélylélektani elbeszélésnek. – Figyelemreméltó, hogy az első atomátalakítás 1919-ben történt, alig öt évvel a regény megjelenése előtt (Lord Rutherford nitrogénből oxigént állított elő.) Az első atom-reaktor 1942-ben kezdett működni Chicagóban (Enrico Fermi), az atombomba pedig 1945-ben vált – Los Alamosban kipróbálva, Hirosimában és Nagaszakiban bevetve -- iszonyatosan trgikus valósággá, mégpedig a „Manhattan project” eredményeképpen (Robert Oppenheimer jórészt magyar „marslakókból” – Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner jenő, Neumann János – álló csapatának termékeként).
· Harc a szalamandrákkal (1936), regény. – A kétéltű szörnyekkel való elkeseredett küzdelem a fennmaradásért egyértelműen a nácizmussal való ellenállásról szó, a maga módján arra szólít fel.
Szerzője a Csehszlovákiát Hitlernek kiszolgáltató müncheni egyezmény és Csehország német megszállása évében hunyt el.
2. Stanislav Lem (1921 Ilyvó/Lwów/Lviv/Lemberg - )
„A
tudományos fantasztikum – szellemi nagyítóüveg,
amely-
nek
segítségével jobban szemügyre vehetjük a
fejlődés
társadalmi, erkölcsi és filozófiai tendenciáit …”
(S. Lem – interjú)
„ … északfok, titok, idegenség,
lidérces
messzi fény, lidérces messzi fény”
(Ady Endre)
S. Lem orvos-családban született, nyelvileg és kulturálisan sokszínű (lengyel-ukrán-jiddis) galiciai városban. (Gyermekkorának és ifjúságának emlékeit Fellegvár c. művében írta meg 1966-ban.) A család a szovjet uralom alá került városból Lengyelországba menekült. Orvosnak készült, de a náci-német megszállás idején mechanikusként dolgozott, de tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után orvosi diplomát szerzett a krakkói Jagelló-egyetemen. Emellett versei és elbeszélései jelentek meg, köztük az első fantasztikus novellája: Ember a Marsról (1946). Az ötvenes évek elejétől kezdve sorban jelennek meg sci-fi művei. Népszerűsége hamar átlépte az országhatárt, írásait 25 nyelvre fordították le.
Tudományos-fantasztikus regényei:
v Asztronauták (1951) – utazás a Vénuszra, ahol űrhajósok egy atomháború következtében elpusztult civilizáció maradványaira bukkannak.
v A Magellán-felhő (1955) – utópia a jövő kommunista társadalmáról.
v Éden (1959) – anti-utópia (önkényuralmi rendszer).
v Solaris (1962) – az évtizedekig sikertelenül kutatott, felfoghatatlan plazma-óceánnal borított, a kutatók emlékképeit és tudatalattiját neutron-alapú, e hús-vér fantomokban megtestesítő, kék-vörös kettős csillag körül keringő bolygó rejtélye. Ebben megírta a „szolarisztika” átfogó tudománytörténetét és életbevágó ismeretelméleti problémákkal küzdő tudományelméletét jelentő színes filmet).
v Az Úr hangja (1968) –megfejt(hetet)lennek maradó üzenet a világűrből). MAVO-terv. (His) Masters’s Voice). Megjegyzésem: Az „Úr hangja” egy pulzáló világegyetemben a megelőző pulzációs ciklusból az emberiséghez eljutott üzenet volt. – d.cs. 2005 május 2.)
Elbeszélés-sorozatok és tanulmány-gyűjtemények
(a teljesség igénye nélkül):
Ø Szezám (1954)
Ø Ion Tichy csilagnaplói (1957)
Ø Támadás az Aldebaranról (1959)
Ø Pirx pilóta kalandjai
Ø Kiberiáda (1955) – Truri, a „jótevő” viselt dolgai
Ø Ideális űr (1971)
Közben
filozófiai-tudományelméleti tárgyú műveket is
alkotott:
§ Párbeszédek (1954)
§ Summa technologiae (1963) – az ember és a gép jövőbeni ehetőségei
§ A véletlen filozófiája (1968) – az irodalmi alkotás problematikájának elemzése az információelmélet, a tömegkommunikáció-elmélet és a strukturális nyelvészet eszközeivel.
§ Fantasztika és futurológia, I-II. (1970) – a képzelet és a valóság kapcsolata, és annak irodalmi megjelenése.
Lelkes hívei méltán adóznak csodálattal rendkívül széleskörű olvasottságának, szárnyaló képzelőerejének, merészen csapongó, ironizáló elméjének és színes, valóban irodalmi stílusának.
Ő maga a Solarist tartotta fő művének. Úgy nyilatkozott, hogy nagyon szeretne még egy ilyen művet alkotni – de „ egy életben ilyen csak egyszer adatik meg.”
Érdemes idézni néhány részletet Kuczka Péternek „Az Úr hangjához” írt utószavából:
„Lem művei a cselekmény …szintjén nem túlságosan változatosak …regényeinek nagy többsége űrhajósok kalandjairól szól és …idegen értelmes élőlényekkel való találkozásokról. Műveinek másik nagy csoportja a kibernetika ihletésére robotokról, illetve a mesterséges értelem különféle változatairól és az ebből következő ismeretelméleti, filozófiai vagy lélektani problémákról beszél. A két főtéma gyakran összekapcsolódik …Lem írásaiban nem találkozunk az értelmes lények, az „idegenek” megjelenésével, a Solaris és az Éden kivételével … a két egymás felé nyújtott kéz sohasem ér össze …
Maga Lem írta a Summá-ban:
„Minél inkább különböznek egymástól a lakott világok körülményei, annál nagyobbnak kell lenniük a rajtuk kifejlődött értelem különbözőségének is … (így) könnyű megértenünk, miért hiányzanak civilizációkról árulkodó jelzések még akkor is, ha az utóbbiak meglehetősen sűrűn helyezkednek el …Sok az Értelem? Igen. Csak éppen mindegyikük a saját planetáris ügyeibe bonyolódik bele, mind más-más úton halad …Tudjuk, az ember egy mérhetetlen nagy tömegben is lehet magányos.”
„Az
értelem megtorpan egy másik értelem előtt, amely
esetleg nem is Értelem, hanem a Természet, az
Anyag vagy az Isten.”
Az
előadás után KISS MIKLÓS egy 13 oldalas
dolgozatot osztott szét a jelenlévők között az
alábbi címmel:
„Utószó STANISLAW LEM „Summa technologiae – tudomány, civilizáció, jövő” c. munkájához az „Új Természetfilozófia” összefüggésében (Lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR 2001 szept. – 2002 nov. 696-757 dokumentumkötetet.)
752-754.
vitaülés:
2002.
évi Soproni Vándorgyűlés –
2. rész
AGÓCS JÓZSEF: Az örvényelmélet mint rendszerelmélet
2002 október 11-13. (péntek, vasárnap), Sopron, Agócs-villa,
Csongor út 8/a, 9400, telefon:
(06)-99-316-423
Gyakorlatilag ez volt a 2002. évi igazi Soproni Vándorgyűlés, mert mint az előzőekben kitértünk rá, a 4 héttel korábbi összejövetelre Budapestről senki nem tudott elmenni Sopronba, s az az összejövetel kizárólag erdő- és telekbejárásokra korlátozódott. Most Budapestről vonattal a következők utaztak Sopronba: Bokor Levente, Detre Csaba, D. Lombay Kamilla, Fekete Zsuzsa (egyetemi hallgató), Simán Katalin, Vitányi Pál, Záhonyi András.
A vándorgyűlés egész ideje alatt esett az eső, s rendkívül hűvös idő volt, s ezért ez volt az első olyan soproni vitaköri összejövetel, amelyhez nem kapcsolódott terepi kirándulás a soproni hegyekben.
Az Agócs-villában népes társaság jött össze: Az elmúlt években már többször megjelent Dely Leventén, aki Agócs kórustársa volt, valamint Ógyallai Skulecz László antikváriuson kívül először jelent meg Karakay Tamás erdőmérnök, Agócs soproni tanítványa, aki a továbbiakban több alkalommal is eljött a Filozófiai Vitakör különféle összejöveteleire.
A rosszidő miatt szombaton egésznapos ülésezésen mindenféléről szó esett, de az összejövetel egyáltalán nem fókuszálódott az örvényelméletre.
Néhány
feljegyzésem az összejövetelről:
AGÓCS: „Az örvényelmélet, mint rendszerelmélet nem akarja sem magyarázni, sem átalakítani (a la Marx) a világot, mert Marx gyakorlatilag szétverte a világot.”
„Az amerikai tudományos világmérce mint tudományos világválság.”
„Milyen más modellezés lehet még a matematikain kívül?”
A társaságot vasárnap, október 13.-án délelőtt vendégül látta borospincéjében Dely Levente, aki minden résztvevőnek két palack saját termelésű soproni kékfrankost ajándékozott.
755. vitaülés:
DETRE LÁSZLÓ piszkéstetői emlékművének felavató ünnepsége
2002 október 15., Piszkéstetői Obzervatórium
Detre László akadémikus professzort, a Filozófiai Vitakör elnökének édesapját, többen ismerték a Filozófiai Vitakör régi tagjai közül, s ezért az emlékműavatáson résztvett a Detre-családon kívül Dr.Lontay Ervin Pál, Dr. Marczis József alapító atya, valamint Géczy István a Tokaj-hegyaljai Giordano Bruno Filozófiai Kör elnöke.
Az
E-mailen közzétett meghívó:
MEGHÍVÓ
Az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati
Kutatóintézete
Tisztelettel meghívja önt és munkatársait
Detre László,
a
Piszkéstetői Obszervatórium alapítója
tiszteletére készült emlékmű felavatására.
Az emlékművet felavatja:
Kroó Norbert
A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
Helyszín és időpont:
Piszkéstetői Obszervatórium
2002 október 15. 10:30
Az emlékmű egy
kb. 2 m átmérőjű gránitkorong, amelynek
elkészítését Detre Villő Ybl-díjas belsőépítész
szervezte meg. Fenti meghívót Csontos Csenge
szerkesztette meg, a szöveg egy az emlékművet
szimbolizáló köralakba írta be a meghívó
szövegét.
755b vitaülés:
A MÁFI Kozmikus
Anyag Kutató Csoport rendezvénye, az egykori
meghívó:
MEGHÍVÓ
A Magyar Állami
Földtani Intézet Kozmikus Anyag Kutató Csoportja
szeretettel meghívja 2002 október 17.-én,
csütörtökön 15 órakor kezdődő ülésére
Program:
EVGEN P. GUROV akadémikus (Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Földtani Intézete):
Az „Elgygytgyn”
óriás meteorit-kráter (ÉK-Szibéria, É-Csukcsia)
Az ülés helye: Magyar Állami Földtani intézet, Igazgatói Tanácsterem
A jeles ukrán meteorit-kráter kutató azzal a szándékkal mutatta be a hatalmas, 80 km átmérőjű meteoritkrátert, hogy oda a közeli jövőben a magyar-ukrán-orosz kutató expedíció jusson el, a még a hatvanas-hetvenes években megkezdett szovjet kutatások felújítása céljából .Az ukránok és Gurov egykori orosz kollégái is számítottak arra, hogy a magyarok a felvetett közös expedíció oroszlánrészét fogják majd finanszírozni. Detre felvetette ezt a tervet az MTA-nál, de ott merev elutasításba ütközött.
756. vitaülés:
VECSERNYÉS GYÖRGY: Sorsunk mélységei I. rész
2002 október 25., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az előadó nem adott közre írásbeli vitaanyagot, saját feljegyzéseim (d.cs.) a vitaülésről:
V. Gy. Bevezetésként Síklaky István közgazdasági elképzeléseit és Magyari Zoltán „Hatalom és virtuális valóság” c. 2002 tavaszi előadásában felvázolt koncepciójára alapozta mondandóját. Nagy derültség közepette idézte még Géczy István elhíresült szlogenét is, hogy „Álló kibicnek lóg a töke”.
I. Virtuális valóság
Öntörvényű, beteges, vaklármás(?)
Törvények relatívvá válása.
Európa: az egyed (személyiség) mindenek felettisége. „Az egyén vált kozmosszá.”
Kelet: Felismerés(?) – Nyugat: megismerés radikalizálódik, szcientizmus: a valóság tudománya.
A
virtuális valóság – bár nem létezik reálisan, -
mégis hat.
Fejlődés: időbeliség, jellegzetes európai szemléleti mód.
Globalizáció: Ki az aki globalizál?
Neokolonizáció, napjainkban is: katasztrófa! Ez a katasztrófa egyértelműen Nyugat-Európából zúdult a világra.
Egyértelműen nem lehet elkülöníteni a felhasznált fogalmakat.
Az Alapítvány az Interdiszciplináris Kutatásokért ülése: 2002 november 7., 15h, csütörtök, MÁFI Igazgatói Tanácsterem.
Az
egykori, E-mailen szétküldött
meghívó:
Tisztelt
Kolléga!
Az Alapítvány az Interiszciplináris Kutatásokért kuratóriumának megújuló ülése 2002 november 7.-én, csütörtökön 15 órakor kerül sorra a Magyar Állami Földtani Intézet Igazgatóságán.
Megjelenésére feltétlenül számítunk.
Az Alapítók nevében,
Szívélyes üdvözlettel:
Detre Csaba
Az
1994-ben létrejött eredeti, alapító kuratórium
ezennel megszűnt, az értekezlet új kurátorokat
hozott be, Egyed László, Dr. Kiss Endre s Szente
Erika személyében. Dr. Gazda Istvánt, Dr. Szeidl
Bélát, Dr. Tavaszy Ferencet felmentették. Az új
kuratórium nagyon hosszú procedúra után csak
2003 végén lépett hivatalba.
757. vitaülés:
AMIT A HUNOKRÓL, (=ŐSMAGYAROKRÓL) AZ ÖRMÉNY
HITTÉRÍTŐK ÚTJÁN
MEGTUDTUNK
TUTSEK ÁRPÁD: A
magyar őstörténet nyomai az örmény forrásokban
DETRE CSABA: A hun-magyar nyelvi azonosság örmény bizonyítékai
2002
november 8, péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Tutsek Árpád örmény „ugghápárr” pap, azaz a nem katolicizált ősi örmény egyház papja. Csaknem 20 évet töltött különféle örmény egyházi intézményekben, kolostorokban, ahol a magyarokra vonatkozó korai középkori örmény kéziratokat tanulmányozta. Kutatásai nyomán óriási anyaghoz jutott, s kiderült, hogy a 5.-8. századi magyarokra vonatkozóan hatalmas anyag húzódik meg a jereváni Matenadaranban, - amely a világ legnagyobb középkori kéziratokat tartalmazó kézirattára – az ősi magyarokra, s elődeire, pl. a hunok, vagy rokonaikra, mint pl. az onogurokra, vonatkozóan.
Tutsek Árpád atya kutatásairól számos publikációban számolt be már az elmúlt 15 évben, amelyek közül kiemelkedik az „Ararát” c. magyarországi örmény irodalmi folyóiratban megjelent publikációi.
Ez alkalommal nagyívű előadásában a fenti tárgyban végzett kutatásait foglalta össze.
Detre Csaba az iráni örmény kolostorokban talált az örmény szerzetesek által a magyarok őseiről, s a hunokról szóló nyelvtani írásokkal foglalkozó kéziratok terén végzett kutatásait mutatta be. Lásd: Supplementa 2002: „Hun szavak”.
A
vitaülés jelentősége főleg abban van, hogy ez
volt az első olyan tudományos ülés, amely a
magyarok őseire vonatkozó korabeli örmény
feljegyzésekkel foglalkozott.
758. vitaülés:
TUDOMÁNY ÉS ÁLTUDOMÁNY
Egésznapos őszi konferencia
2002 november 15., péntek, 10:30, Pataky Művelődési Ház,
Kőbányai Szabó
Ervin Könyvtár, Budapest X., Szent László
Tér 7-14, rendező: KOVÁCS GYÖRGYI, tel.: (1)261-6001
Program:
10:30: DETRE CSABA: A tudomány és áltudomány határainak időbeni és infradiszciplináris mozgása. E mozgás fejlődéselméleti jelentősége
11:10: ADONYI ZOLTÁN: Az áltudományos hamisítások a nemzetközi profit tudatos csapdái
11:50: JÁVOR ENDRE: Tendenciák és tévutak a hadtudományban
12:30: BÁNHEGYI ZSOLT: Az „akadémikus” és az „áltudomány” kérdéseinek pszichológiája és szociológiája
13:10: GÉCZY ISTVÁN: A filozófia intellektuális felelőssége
ebédszünet
14:30: DRÁBIK JÁNOS: Közgazdaságtani téveszmék
15:10: AGÓCS JÓZSEF: Tudás vagy tévedés?
15:50: SIMON LEHEL: Áltudományos tudomány
16:30: MAGYARI ZOLTÁN: Tudomány és/vagy valóság
17:10: ZÁHONYI ANDRÁS: Félreértések és torzítások az ókori mezopotámiai kultúrában
17:50: FÁY ÁRPÁD: Áltudomány a tudomány – ha túlterhelik
18:30: VITÁNYI PÁL: A folytonos ismerethalmaz növekedés szervesíthetőségének esélye
Részvételi díj: hölgyeknek 1 csomag
sütemény, uraknak: 1 üveg ital
A konferencia igen lendületes körülmények között, az egymásnak feszülő nézetkülönbségek villongásai közepette szerveződött. Síklaky István betegeskedése miatt maga helyett a politikus-közgazdász Drábik Jánost ajánlotta előadónak.
A
konferenciára beérkezett írásbeli anyagok, az
előadások sorrendjében:
DETRE CSABA: A tudomány és áltudomány határainak időbeni és infradiszciplináris mozgása, e mozgás fejlődésdinamikai jelentősége (kivonat)
Előzmény: „Tudomány”-definíció, 2002 május 17:
„A
tudomány a Világ önreflexiója az emberi agy
működésének közvetítésével. Minden olyan emberi
agyműködés amely ezzel nincs harmóniában, nem
tekinthető tudománynak.”
Nem létezik olyan tudomány, amely ne lenne rajta a SZELLEM_REALITÁS, azaz a „tiszta ész – termelés” spirálisán. Az „alaptudományok” a spirális peremén, míg az „alkalmazott tudományok” a spirális magjához közel helyezkednek el. Egyéb szellemi tevékenységek helyzete: művészetek, vallás. Ezek helyzete a Spirálison, avagy a Hegel-Schelling vita.
„Termelés”: az emberi táradalom környezetének mindenkori fejlődésbeni szintrehozatala. N.B.: Minden létező a környezetével (=totális kölcsönhatási rendszerével) az, ami.
ERGO: ÁLTUDOMÁNY minden olyan szellemi tevékenység, amely nem válhat „termelőerővé” (sensu lato), azaz nem hasznosulhat az emberiség fejlődésbeni magasabbrendűvé válása irányában, azaz nem jelent befelé fordulást a SPIRÁLISMAG felé. Ez alól nem lehetnek kivételek a művészetek és a vallások sem. Mindkettő „hasznos” az Emberiség számára. Tehát e vonatkozásban Hegelnek és Schellingnek egyaránt igaza van.
Áltudomány – „bona fide”: tévedés, „meghaladt” ismeretek, netán ab ovo hülyeség.
Áltudomány – „mala fide”: szándékos ismerethamisítás, csalás az Emberiség kárára, az Emberiség egyes csoportjai számára kifejtett önző szellemi tevékenység, amely az összemberi érdek szemszögéből az. Korunkban ez elsősorban a kozmopolita-globalista kultúrpusztításban jut kifejezésre.
Szükséges
leszögezni, hogy a „tudomány” és „áltudomány”
ítélethatárok az idő függvényében állandóan
módosulnak, a határok meghúzása szélsőségesen
szubjektív lehet, s a két kategória gyakori
megcserélődését láthatjuk. Ezek a mozgások
önmagában is a valódi tudományt szolgálják, s
itt (is) eklatánsan érvényesül Hegel híres
kijelentése:
„Alles
was ist, ist vernüntig.”
ADONYI
ZOLTÁN: Az áltudományos hamisítások a nemzetközi
profit tudatos csapdái
A konferenciánk tárgykörét hazánkban elsőként Beck Mihály akadémikus foglalta össze. (1)
A tudomány és az áltudomány művelői a tudós és az áltudós, a tevékenység eredménye a tudás és áltudás. Első közelítésként tehát e tárgykör jelenség rendezésének minden forrása, mind a hordozója az ember. Definícióként elfogadva, hogy a „tudomány a természet, a táradalom é a gondolkodás törvényszerűségei-ről, valamint a környező világ megismeréséről és a tervszerű befolyásolásának módjáról szóló igazolható ismeretek rendszere.” (2). Nyilvánvaló, hogy jelenséghalmaz elemei nem értelmezhetők környezetüktől elszakítva. Nincs tudós aki a bizonyítékok révén meggyőzött, az eredményeket alkalmazók nélkül. A tudománynak int jelenség rendszernek a forrása, ind a hordozója az egyén, a szubjektum, ugyanakkor a megismerő és cselekvő tudósok mellett meghatározóan részes az emberiség, a táradalom is, amely hasonlóan kapcsolatban áll a külső világgal, mint a megismerés és tevékenység tárgyával. Ez utóbbi kapcsolat azonban sokkal lazább mint a tudomány eredményeinek értelmezése, mind az alkalmazás hipotézisei tekintetében, ezzel mintegy kinyitva a tévedések kiterjesztésének és fetisizálásának csapdáját.
A „tudomány” a változásának, a fejlődése tényének elismerése mellett egyértelműen „pozitív minősítő” fogalom. Jelzői az egyes részfejezetek, illetve az alapvető összefüggéseket felismerők nevének a megkülönböztetésére szolgálnak. Ezzel szemben miden kiszorított felfogás „pejoratív” jelző birtokosa, vagyis „tudomány jellegének” szélsőségesen egyértelmű „tagadása” (pl. patológiás tudomány, áltudomány). A jelenség eredete, hogy a tudomány felgyorsuló fejlődésével a nyitott kérdések a lehetségesnek ítélhető megoldási alternatívák, hipotézisek száma is rohamosan kiterjed. Egy nyitott kérdés viszont általában egy helyes választ indukál. A különböző eltérő válaszok tehát – célszerűen tudósokra vagy tudományos eredményekre hivatkozva – hibások é a tudomány látszatát keltve ezek az álmegoldások könnyen fetisizálhatók.
A tudóssá válás feltétele az egyén adottsága és a teljesítménye, a tudománnyá válásé a bizonyítottság. A hipotézisen keresztül a visszaélés mindkettővel lehetséges. Példaként szolgáljon Einstein megfigyelése (3): „Az atomhasítás megváltoztatta gondolkodásmódunk minden biztonságát, ezért példátlan katasztrófa felé sodródunk.” Az emberiség önpusztításának, genocídiumának az atomenergia ezideig ismeretlen nagyságrendjéhez kapcsolt einsteini víziója nagyon is érthető, de Hiroshima (1945. aug. 6.) és Nagasaki (aug. 9.) csak nagyon korlátozott mértékben igazolja, sőt elfedi egyebek között pl. a több ezer éves és napjainkig potenciális gyakorlatként létező genocídiumok valós okainak a feltárását és végleges kiküszöbölését (pl. Kánaán, az ígéret földjének elfoglalása, a tatárjárás, a török hódoltság, a holokausztok, pl. Nanking (1937-1945), Pol Pot (Kambodzsa – a francia képzettsége ellenére) és a fasizmus rémtettei pl. Auschwiz, a jugoszláviai háború, a tuszi és hutu „ellentétek” mint a burundi és ruandai leírhatatlan rémségű népirtások, stb.
Időközben a Föld „példátlan katasztrófájának” a lehetősége a nukleáris háború okozta fenyegetettség mellett kiegészült egyebek között a globális felmelegedés veszélyének realitásával, az emberi jogok széleskörű biztosításának és az óceánok megmentésének törvényszerű követelményével, a globális éhezés megszüntetésén, az egészséges és elegendő mennyiségű ivóvízen keresztül az élet minőségének valamint az oktatási hiányosságok javításával, a globális fegyverkezés és a fegyver kereskedelem, a taposó aknák használatának általános betiltásával, a lokális konfliktusok okainak feltárásával, megoldásával (pl. India – Pakisztán, Izrael - Palesztina), a nemzetközi határozatok betartásának a megkövetelésével. E felsorolás a johannesburgi világkonferencia ellentmondásos tapasztalatainak a részletezésétől eltekintve nem teljes. A problémák rendszere rohamosan bővül és a megoldás kulcsaként a legfontosabb, a korszerű emberi kapcsolatok megoldásának a módszertani követelménye említésre sem került.
A vázoltakat a rendelkezésre álló időn belül célszerű a „Challenges for Science and Energineering in the 21th Century” (4) címmel 2000 június 14-18 között Stockholmban tartott nemzetközi konferencia plenáris előadásának a címeihez kapcsolva szemléltetni. Ezek előadóit ugyanis nagyon kiterjedt információs és szervezési rendszer felhasználásával az International Network of Engineering and Scientist for Global Responsibility és a kapcsolódó nemzetközi tagegyesületek a földkerekség legkiválóbb tudósai közül válogatták ki. Az előadók mögött csaknem kivétel nélkül nemzetközi intézmények is állnak a kiterjedt információ rendszerükkel
A
plenáris előadások címei:
1. Great shifts in scientific thinking and human development in the last four hundred years. Evolution and impacts of western science
2. What kind of science and technology for 8 billion people?
3. Confronting and transforming the international economic and fianncial ystem. Task for global governance
4. Dynamic of evolution and the role of humans
5. Perspective for the economic sciences
6. Perspective for the physical sciences: working with complexity and emergence
7. Gender perspective of science and engineering
8. Women in science and technology
9. The future of science and technology; a view from the younger generation
10. The culture of responsibility: how to establish universal standards of responsibilities and institutions
11. New paradigms for the engineering sciences
12. Rebuilding research capacities and science education in less developed countries
13. Science, educaion and the future of universities
14. Agenda for science and engineering in the 21st century
JÁVOR ENDRE nyá. ezredes: Tendenciák és tévutak a hadtudományban - Lásd teljes szöveg: SUPPLEMENTA 2002
MAGYARI ZOLTÁN: Mit tud a tudomány? a virtuális valóságról
Az a baj a világban, hogy a hülyék mindig magabiztosak, az okosok pedig nem mindenben kételkednek – mondotta egy bölcs ember több mint fél évszázada. Az azóta eltelt időben a mondás igazsága többszörösen bebizonyosodott.
A tudós ember állítólag okos ember, tehát kételkedik. A tudományban ezek szerint semmi sem biztos. Aki tehát azt állítja egy tudományos tételről, hogy az mindig mindenhol igaz, az vagy nem tudós vagy áltudományt művel. Aki áltudományt művel, az áltudós. Ha az áltudós okos ember, akkor kételkedik az áltudományban is. Azért kételkedik, mert nem tudja, hogy áltudomány? Ha viszont az áltudós magabiztos, akkor meg lehetünk arról győződve hogy áltudományt művel? Vagy az igazi tudományt áltudós is művelheti?
Honnan tudjuk, hogy mi az, amit akarunk? Másképpen fogalmazva, mit tud a tudomány? Honnan tudhatjuk, hogy amit tudunk az maga a teljes valóság? Ha nem tudunk meggyőződni a teljes valóságról szükség lehet pótcselekvésre. Létre lehet hozni virtuális valóságot, melyben mindenki maga alkothatja meg (tudományos) törvényeit. A virtuális valóság az áltudósok paradicsoma, mivel ott csak áltudomány művelhető. Ha nem vagyunk biztosak abban mit tudunk, akkor mekkora a bizonytalanság? Ki számolja meg, vagy dönti el, hogy mekkora a bizonytalanság? A tudós, a szponzor, a megfelelő? Mi legyen a tudományos álláspont akkor, ha egy eseményről több információ létezik? Egyenértékű-e azzal, hogy két esemény következett be?
Álljon itt egy példa. Mint hírül adták nekünk, két tudós kollektíva versenyzett a DNS nukleotid szekvencia megismeréséért, és – mit tesz Isten – egyszerre értek célba. Vajon mindkét tudós csoport ugyanarra az intézményre jutott, holott igen nagy számú mérést kellett elvégezni, ami természetesen drága mulatság volt. Vajon mégsem ugyanaz az eredmény? Ha nem, akkor nyilvánvalóan melyiküknek van igaza? Mindkettőben kételkedni kell, vagy az egyik igaz, a másik nem? Akkor az egyik eredmény csak a virtuális valóságban létezik. Még egyszer kérdezem: ki dönti el hogy kinek van igaza? Lehet, hogy ez egy felesleges kérdés? Lehet, hogy ennek az egész mérés sorozatnak nincs jelentősége? Másképpen fogalmazva, mit tud a tudomány a (virtuális) valóságról?
DRÁBIK JÁNOS Saját feljegyzésem a mintegy kétórás előadásáról:
A közgazdaságtanban a hamisítások akár átalakítják egyes országok, de lehet, hogy az egész emberiség fejlődéstörténetét.
Az egész konferenciára jellemző volt az indulatosan polémikus hangnem, a program a végére több órát csúszott. Ez a konferencia volt a Filozófiai Vitakör legkésőbben befejezett konferenciája, az utolsókig kitartó vitázók a könyvtárvezetővel együtt, éjjel félkettőkor hagyták el a Pataky Művelődési Ház épületét.
759. vitaülés:
DUDICH ENDRE: A 2sci-fi” különös világa(i). Széljegyzetek a tudományos-fantasztikus irodalomhoz. 10/8. rész: Az Alapítvány és a robotika. Az Aszimov-jelenség
2002 november 22., péntek, 15:30, MÁFI Ebédlő
Az
előadás teljes anyagát lásd: FILOZÓFIAI VITAKÖR
ÉVKÖNYVE 2001-2003, valamint FILOZÓFIAI VITAKÖR
758-825 2002 nov. – 2003 okt. dokumentumkötetet.
Az alábbiakban részleteket közlünk az anyagból:
A
Robotika három törvénye
1.A robot nem árthat emberi lénynek, és nem engedheti, hogy tehetsége következtében emberi lényt bántódás érjen.
2.A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lényből kapott parancsoknak, kivéve, ha az ellentétben áll az Első Törvénnyel.
3.A robotnak óvnia kell saját létét, hacsak ez nem áll ellentétben az Első vagy a Második Törvénnyel.
(A Robotika Kézikönyve, 56. kiadás, Kr.u. 2058)
Bevezetés
A megelőző hét epizódban az európai tudományos-fantasztikus irodalommal foglalkozunk. Most elkerülhetetlenül áttérünk az amerikaira, amely minden tekintetben különálló, sajátos világ – piacra termelő. A pénz közvetlen uralmát leplezetlenül tükröző világ. A képregények, a rendkívül különböző színvonalú sci-fi magazinok, a repülő csészealjak, rettenthetetlen űrcowboyok s mindenféle rendű és rangú szörnyek, a különféle, mulatságos vagy félelmetes földönkívüliek eleinte csak szórakoztató, majd valóságos (poszt) modern mítosszá való világa.
Ezen belül lássuk először az amerikai science fiction vitán felül legnagyobb egyéniségét, aki természetesen Európában született, és ugyancsak természetesen ismert és elismert természettudós.
ELŐSZÓ
Isaac Asimov, a bostoni egyetem orvoskara biokémiai tanszékének professzora sajátos utat járt be a tudományban és az irodalomban. Mután elvégezte a Columbia-egyetemen a kémia szakot, és elnyerte mind a három tudományos fokozatot (B.Sc., M.Sc., Ph.D.),a tudományos fantasztikával kezdett foglalkozni és hamarosan az amerikai fantasztikus irodalom öt legjobb művelője között találjuk.
Asimov abban különbözik valamennyi nagy írókollégájától hogy soha nem érdekelte az öncélú fantáziálás. Mintegy húsz tudományos-fantasztikus regénye, novellái, rövid elbeszélése egytől egyig a tudományos tételekből levont, továbbfejlesztett és a jövőbe kivetített logikus következtetésekre épül, persze kiegészítve bizonyos feltevésekkel, meglepő, és valamilyen formában megalapozott sejtésekkel.
Mindjárt legelső műveiben a robotok problematikájával kezd foglalkozni. Érdekesen és meggyőzően elemzi, milyen ellentmondásokkal és nehézségekkel jár az ilyen automaták „agyának” megszerkesztése. Ez az elbeszélésfüzér, az „Én és a Robot”, az író viszonylag korai művei közé tartozik. Dr. Susan Calvin, az Amerikai Robot- és Gépember RT robot-pszichológusa meséli el bennük emlékeit. Az egyes elbeszélések „hősei” különböző konstrukciójú, különféle feladatokat teljesítő robotok, akik súlyos konfliktusokba kerülnek, mert ’pszichikumuk” nincs összhangban azzal a bonyolult helyzettel, amelyet az életben csaknem minden cselekvés előidéz. Asimov finom humorral, és mondhatnánk, a robotok iránti rokonszenvvel segíti megírt elbeszéléseiben az olvasót megismerkedni a kibernetika fontos problémáival.
Későbbi novellasorozatában Asimov megteremti az embertől teljesen megkülönböztethetetlen robotokat, akik detektívként működnek a zsákutcába jutott civilizációban, amely túlnépesedett, maximálisan urbanizálódott, az éhhalállal viaskodik, s csak az menti meg, hogy felfedezik az újfajta táplálékot, a különféle élesztőket és az algákat.
Egymagában áll Az örökkévalóság vége c. nagyszerű regény. Ez bonyolult kalandsorozatot mutat be a jövő világából, ahol az emberek szabadon mozgnak a múltba és a jövőbe. Asimov a különböző időrendszerek bonyolult szövevényeit, a civilizáció különböző fokain álló „világok” kapcsolatát ábrázolja. A ’világok’ felett a ’Mindenek Tanácsa” áll, melynek tagjai gyakorlatilag halhatatlanok. A Tanács technikusa lázadást szít ez ellen az oligarchia ellen, és megdönti.
Isaac Asimov mint tehetséges tudós nem térhetett ki az elől, hogy elemezze a kapitalizmus társadalmi rendszerét és további fejlődésének útjait. A jövővel foglalkozó művei erősen pesszimista színezetűek. Nem látott meg mást a jövőben, mint a tőke egyeduralmának különböző formáit, az emberiség sivárrá vált életét.
Asimov törvényszerűen és fokozatosan elfordul a tudományos-fantasztikus irodalomtól, egyre inkább a tudomány népszerűsítése köti le. Miután megírja A Földön elég hely van c. népszerű, részben fantasztikus könyvét, csodálatos tehetséggel népszerűsíti a tudományt, az olvasók nagy táborával ismerteti meg a legújabb biológiai és kémiai felfedezéseket, vagy pedig a befejezetlen és még nem ellenőrzött felfedezések felhasználásával félig fantasztikus hipotéziseket állít fel.
Cikkei a tudományos-fantasztikus magazinokban (folyóiratokban) jelentek meg, később pedig önálló gyűjteményekben: Az élet forrásai, A véráram az élet folyama, A Nap irodalma, stb. Asimov szerkesztette Az intelligens ember enciklopédiáját, amely két kötetben a legkülönbözőbb tudományos ismereteket tartalmazza. Az emberi agy és Az emberi test c. művén dolgozik.
A tudományos világban elsősorban Az ember biológiája c. társszerzővel írt művel az anyagcserével foglalkozó jónéhány munkájával vált híressé.
Nagy tudós, a tudományos-fantasztikus irodalom művelője, majd pedig a tudomány népszerűsítője így jellemezhetnénk Isaac Asimov életútját, aki ereje teljében van, és nem kétséges, hogy sok mindent kapnak még tőle a tudományos ismeretek kedvelői.
Asimov nagy érdeklődést tanúsít a Szovjetúnió iránt. A szovjet fantasztikus irodalomból összeállított és Amerikában kiadott gyűjteményes kötethez írt, a Szovjetúnióval való kölcsönös megértés és együttműködés mellett foglalt állást.
I.A. Jefremov, 1964:
„Isaac ASIMOV 1920-ban született Petrovicsijben, Szmolenszk egyik külvárosában, Szovjetoroszországban …ott ahol, A.R. Beljajev, a szovjet fantasztikus irodalom Verne Gyulája. Szülei 1923-an vándoroltak ki az Egyesült Államokba …a volgai éhínség elől. Isaac Brooklynban nőtt fel. Az utcán csatangolt, vagy apja cukorkaboltjában üldögélt. Ott olvasta az első fantasztikus történetet is. Harl Vincent novelláját az Amazing Stories (Meglepő történetek) c. magazinban. Ez egy fiatal feltalálóról szól, akit a távoli jövőben az USA zarnoka (!) üldöz, s aki visszatér, hogy felszabadítsa nemzetét az elnyomás alól. Azt mondják, hogy az orvostudomány meghatározta Asimov egész életét.
Orvost szerettek volna nevelni belőle, de borzadt a vértől (akárcsak Charles Darwin Cambridge-ben), így aztán kémiát és biológiát tanult.
1938-an barátjával együtt megalakította a Futurian tudományos irodalmi társaságot. Amolyan science fiction klub volt ez …csakhogy ennek olyan tagjai voltak, akik később az amerikai science fiction nagy írói, szerkesztői és kiadói lettek.
Asimov első novelláját a klub lapja, a Futurian News adta ki 1939-ben. A Vesta hajótöröttje éppen lég jó novella volt ahhoz, hogy felfigyeljenek rá a hivatásos magazinok szerkesztői, így John F. Campbell, akinek lapját, az Asounding SF magazint úgy tartják számon a tudományos-fantasztikus irodalomban, mint nálunk a Nyugatot.
Asimov előt zöld út nyílott. A magazinok sorra közölték novelláit, s köztük néhány olyat, amely valóságos forradalmat jelentett a kor tudományos-fantasztikus irodalmában …Az amerikai science-fiction akkoriban elsősorban az űrhajózás kalandjai érdekelték. …A science-fiction a fiatalok szórakozása volt.
De jött Asimov s vele a „robotika három törvénye”, a Tejútat behálózó Galaktikus Birodalom, az érzelmeket befolyásolni képes mutáns, akit Öszvérnek neveztek, Susan Calvin, a nagy robotpszichológusnő, és R. Daneel, a csalhatatlan robotdetektív. És történetek és alakok, fantasztikus utak a Kozmoszban és az emberi test kozmoszában, s mindezzel valami új …Sikerült, jónéhány társával együtt, felnőtt-irodalommá változtatnia a science-fictiont, olyan irodalommá, amelyről néha már a sznobok is elismeréssel nyilatkoznak.
Ennek az újításnak a lényege az volt, hogy Asimov és az új írók a valódi természettudomány valódi eszközeivel és csodás lehetőségével itatták át a regényt, s könnyen tették, hiszen majdnem mindnyájan úgy nőttek fel, hogy tanulták és használták a tudományt és eredményeit. A magazinok címlapjairól eltűntek a szörnyek ...A szerkesztők már csak úgy fogadtak el egy-egy írást …ha mögötte a tudomány ihletését és hitelét érezték.
Még ennél is lényegesebb volt, hogy az egész tudományos-fantasztikus irodalom gondolkodásmódja megváltozott. Előtérbe került a logikus, szigorú gondolkodás, hivatkozás a törvényekre, s előtérbe kerültek a társadalom problémái is.
Mindez természetesen nemcsak Asimov érdeme, de az övé is. A robotika három törvényét ma már köztulajdonnak tekinti a tudományos-fantasztikus irodalom, de annak tekinti Asimov regényírói módszerét is, amelyet axiomatikusnak nevezhetünk. „Az …író mindent megtehet, de nem mondhat ellent azoknak az axiómáknak, melyeket maga állít föl, a törvényeknek, melyeket maga teremt.”
Asimov kétszáz művét itt felsorolni lehetetlen.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
A Filozófiai Vitakör több tagját érintette a MÁFI Kozmikus Anyag Kutató Csoport kezdeményezése az SN 2003 magyar rendezésű nemzetközi konferenciának előkészítésében. A tervezett konferencia a szupernóvák földi hatásait vizsgáló kutatók első nemzetközi összejövetele lett volna. A 2003 szeptemberére tervezett érdekes összejövetel végül nem jöhetett létre, elsősorban a 2003 március végén bekövetkezett iraki amerikai agresszió miatt.
A konferencia a Magyar Állami Földtani Intézet és az MTA Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézet közös rendezvénye lett volna. A konferencia Honi Szervező Bizottsága (LOC) első összejövetelét 2002 november 26.-án 16:30 kezdettel a csillagászati Kutató Intézet igazgatójának, Balázs Lajosnak a rezidenciáján tartották. Az összejövetelre az alábbiak voltak hivatalosak: Balázs Lajos CskI igazgató, Brezsnyánszky Károly MÁFI igazgató, Detre Csaba (MÁFI), Dudich Endre (MÁFI), Jakab Mátyás (SOTE), Király Péter (KFKI), Demény Attila (GKL), Patkós László (CsKI).
Az
összejövetel programját, valamint a tervezett SN
2003 konferencia I. Körlevelét lásd: SUPPLEMENTA
2002.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
760. vitaülés:
SZÁNTÓ BORISZ:
„Az innováció hatása az ezredforduló
társadalmára”
c. könyve kéziratának megvitatja a BME Szociológiai és Kommunikáció Tanszéke mellett működő az MTA által támogatott K+F Kutatócsoport és a Filozófiai Vitakör közös műhelyvitája
2002 november 29., péntek, 15:30, BME Oktatói Klubjának nagyterme
(BME Műegyetem rkp. 3., K
épület, I.em. 66. terem)
Felkért opponensek: Csalagovits István,
Detre Csaba,
Farkas János és
Kiss Endre
„Tisztelettel meghívom Önt és az Önhöz tartozó tanszék (osztály) intézet érdeklődő munkatársait a készülő könyv műhelyvitájára. Mellékelem elektronikus változatban a mű ismertetőjét és annotációját. Nyomtatott formában sajnos csak néhány példánnyal szolgálhatunk azoknak akik opponensként kívánnak fellépni a vitán vagy írásban kívánják kifejteni véleményüket.
Tisztelettel:
Farkas János
Egyetemi tanár
Budapest,
2002 október 1.
Szántó Borisz a 2002 május 1.-i évadzáró összejövetelen beszélte meg Detre Csabával, hogy a készülő könyvét a Filozófiai Vitakörrel közös műhelyvitára bocsátja. A könyv műhelyvitájának előkészítése már a nyár végén elkezdődött. A műhelyvita minden mozzanatát elektronikus dokumentáció rögzítette. A Filozófiai Vitakör történetében ez volt az első teljes mértékben elektronikusan dokumentált rendezvény.
A
műhelyvita elektronikus dokumentációját lásd:
SUPPLEMENTA 2002, „Filozófiai Vitakör története”
fájl: 2002 11 29, papíron hiányosan: FILOZÓFIAI
VITAKÖR 2002 nov. 2003 okt. 758-825
dokumentumkötet.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
2002 december 2.-án Detre Csaba az alábbi E-mail levelet kapta ifj. Halász Ferenctől, Dr. Halász Ferenc fiától:
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2002 november 30-án életének 54. évében rövid
szenvedés
után
DR. HALÁSZ FERENC
visszaadta lelkét a Teremtőnek
Szeretett halottunkat
a római katolikus egyház szertartása szerint
az alcsútdobozi temető ravatalozójából
2002. december 7-én 15 órakor
kísérjük utolsó útjára
Gyászolják családja s szerettei
Detre Csaba 2002
december 4.-én a következő E-mail körlevelet
adta közre:
Mélyen megrendülve értesítem a Filozófiai
Vitakör tagságát, hogy
DR. HALÁSZ FERENC
A
Filozófiai Vitakör Alcsútdobozi
Munkacsoportjának vezetője, Körünk 1995 óta
kiemelkedő aktivitású építője, 2002 november
30.-án rövid szenvedés után elhunyt.
A Filozófiai Vitakör a közeli jövőben Halász Ferenc emlékülést fog tartani, amelyről
külön értesítést küldünk tagságunknak.
Dr. Detre Csaba
A Filozófiai
Vitakör elnöke
2002 december
6.-án Bokor Levente megható nekrológot küldött
szét a Filozófiai Vitakör E-mail körlistáján:
Lásd: SUPLEMENTA 2002.
---------------------
Dr. Halász Ferenc december 7.-i temetésén a Filozófiai Vitakört Agócs József, a Detre-házaspár, a Magyari-házaspár és Simán Katalin képviselte.
761. vitaülés:
A technikai fejlődés rapszodikussága, különös
tekintettel az Utolsó Holdaralépés 30.
évfordulójára. –
2002 december 6., péntek, 16h, MÁFI
Ebédlő
A szabad vita előadói: EDGAR VON KESSELRING (Németország), ZENTAY CSANÁD, DETRE CSABA
A vitára az „Utolsó Holdralépés” 30. évfordulója alkalmából került sorra, ahol az előadók az Apollo-program gyanús körülményeit szedték össze és tárták fel. Ezek alapján sok kétség merül fel arra nézve, hogy egyáltalán valaha is lépett-e ember a Holdra.
762. vitaülés: ÉVZÁRÓ ÖSSZEJÖVETEL
2002 december 13., péntek, 16h, Kőbányai Szabó Ervin Könyvtár a Pataky Művelődési Házban, Budapest X., Szent László tér 7-14, rendező: KOVÁCS GYÖRGYI.
Program:
-Zentai Péter Emléklapok átadása
Útibeszámolók:
-
KOVÁCS
GYÖRGYI: Exotikus útibeszámoló
-
BÁNHIDI
ANDRÁS: Los Angelestől Denverig
-
DETRE
CSABA: Észtország és a nyugati kis finn népek
Az útibeszámolók közül Kovács Györgyi arról adott példát, hogy „exotikus” útibeszámolót nem csak a Magyarországtól távoli helyekről lehet adni, hanem például Fótról is. Sok érdekes eddig nem ismert dolgot mondott el a Budapest-közeli kisvárosról.
Bánhidi András egyik amerikai tartózkodása alatt megtett utazását mesélte el.
Detre Csaba a rettenetesen veszélyeztetett, a kihalás szélén lévő nyugati kis finnugor népek (lívek, vepszék, inkerik, karjallaiak, szogdok) helyzetéről adott ismertetést. Az oroszok amióta ezeket a területeket meghódították, valóságos genocídiumot folytatnak végre ezek ellen a kis népek ellen
Az évzáró összejövetelen érte a Filozófiai Vitakört a szomorú hír: 2002 december 12.-én, életének77. évében elhúnyt Géczy István. Kovács Györgyit értesítette telefonon Csengő Zoltán, a Tokaj-hegyaljai csoport tagja.
Detre Csaba 2002 december 15.-én az alábbi E-mail körlevelet küldte a Filozófiai Vitakör tagjainak „Gyász után gyász” jelzettel:
Tisztelt
Filozófiai Vitakör!
Mélységesen megrendülve tudatom a Kör tagjaival, hogy megint gyászolunk, megint kidőlt Egyesületünk építményének egyik támpillére 2002 ecember 12.-én életének 77. évében hosszú szenvedés után elhunyt Géczy István barátunk, a szerencsi központú Giordano Bruno Filozófiai Vitakör vezetője, a monizmus apostola. A Filozófiai Vitakörbe 1992 májusában lépett be, 1993 szeptemberében hozta létre a Tokaj-hegyaljai Csoportot, s azóta a Szerencsi Rákóczi Várban minden évben rendkívül érdekes interdiszciplináris konferenciát rendezett több egyetem és kutató intézet társrészvételével. 2000 februárjában, Giordano Bruno mártírhalálának 400. évfordulóján kezdeményezésére a Tokaj-hegyaljai Csoport felvette a Giordano Bruno Filozófiai Vitakör nevet. Valóságos tudományszervezői géniusz volt. Az utolsó szerencsi rendezvényre 2000 júniusában került sor, ez alkalommal adta ki pályázati pénzekből a „Fény és Árnyék” c. filozófiai tanulmánygyűjteményt. (Filozófiai Vitakör évkönyve, 1997). Ezt követően betegsége ledöntötte a lábáról, de még betegágyából is aktívan résztvett a Filozófiai Vitakör rendezvényein. Írásait Csengő Zoltán és Dr. Angyalos László olvasta fel. Az utolsó előadására Kőbányán 2002 november 15.-én került sor Angyalos dr. tolmácsolásában. Géczy Istvánról a Filozófiai Vitakör a közeli jövőben emlékülésen fog megemlékezni. Meggyőződésem, hogy erre a legméltóbb hely a Rákóczi Vár, filozófiai aktivitásának fellegvára lesz. Ennek érdekében a tárgyalásokat haladéktalanul megkezdem.
Dr. Detre Csaba
A Filozófiai Vitakör elnöke